Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Érzékelés, tétel

1. tétel Érzékelés Pszichológiai szinten az érzékelési folyamatok egyszerű, az ingerekhez kapcsolódó nyers, jelentés nélküli élmények. Az érzékleti modalitások közé a látást, a hallást, a szaglást, az ízlelést és a tapintást (nyomás, hő és fájdalomérzékelés) soroljuk. Biológiai szinten érzékelési folyamatokról beszélünk az érzékszervek, és az idegrendszer perifériás szintjén. A különböző érzékleti modalitások jellemzői a.) Érzékenység: az egyes érzékszervek ingerekre való érzékenységét az abszolút (az ingerenergia legkisebb mennyisége) és a különbségi (két inger közötti legkisebb eltérés) küszöbbel (más néven éppen észrevehető különbség ÉÉK) mérjük. Az ingererősség és küszöb feletti inger erőssége közötti kapcsolatot a pszichofizikai függvénnyel fejezzük ki. Érzéklet Küszöb Látás Hallás Ízlelés Szaglás Tapintás Gyertyaláng 50 m-ről tiszta éjjel (biztos nem km-ről,

ahogy a könyvben van) Karóra ketyegése 6 m-ről 1 teáskanál cukor 9 liter vízben 1 csepp parfüm 6 szobányi helységben 1 légy szárnya 1 cm-ről az arcra ejtve b.) Szignáldetekciós elmélet: Segítségével 2 érték hozzárendelhető az ingerek észleléséhez: Az egyik a megfigyelő ingerre való érzékenységre / a másik pedig a válaszkészségre utal. c.) Érzékszervi kódolás: Az érzékszervi modalitásoknak a fizikai energiát idegimpulzussá kell átalakítaniuk, ez a transzdukció. A ~-t a receptorok (sajátos neuron, ami elektromos jelet továbbít a kapcsolódó idegsejtekhez) hajtják végre. Az elektromos jel az agyban érzékleti élményt hoz létre. Az ingerintenzitás kódolásának legfőbb eszköze az egységnyi idő alatti idegimpulzus mennyisége, azaz az idegimpulzusok gyakorisága. Müller (1825) specifikus idegenergiák hipotézise: Az agy azért tudja megkülönböztetni a különböző érzékleti modalitásokból származó információkat,

mert azok más érzékelő idegeken érkeznek. II. Az alábbi érzékszervi képességekkel rendelkezünk Látás, Hallás, Ízlelés, Szaglás, Tapintás (hőérzékletek), Testérzékelés 1. Látás • Ingere a fény, az elektromágneses sugárzás 400-700 nanométer közötti tartománya. A transzdukció a retinán található látóreceptorok (pálcikák, csapok) segítségével megy végbe. • A fény különböző hullámhosszai különböző színélményt eredményeznek. A színlátást a háromszín - elmélet magyarázza (Young – Helmhotz elmélet), miszerint a színek észlelése a receptorok 3 típusának köszönhető, amelyek mindegyike a spektrum másmás hullámhosszára érzékeny. Kb 150 színt vagyunk képesek megkülönböztetni • 4 alapszínélmény van: vörös, sárga, zöld, kék. Az ellenszínelmélet (Ewald Hering; 1878) piros – zöld, sárga – kék ellenszínfolyamatot feltételez. Fények keverése: additív színkeverés. Három egymástól

távol eső hullámhosszúságú fény kombinálásával általában bármilyen színt előállíthatunk. Szem fő részei: Szaruhártya, pupilla, lencse (képkialakításért felel), pupilla (itt megy végbe a transzdukció) Retina áll: pálcikák (éjszakai látás) a pálcikákon alapuló látás érzékenyebb, mint a csapokon alapuló (elhelyezkedése a periférián) / csapok (nappali látás, elhelyezkedése a foveán = retina) => ezek fotoreceptorokat (olyan vegyületek, amik elnyelik a fényt) tartalmaznak. Retina közepe: fovea. 2. Hallás • Ingere a továbbterjedő nyomásváltozás (hanghullám). Alaphártya tartja a hallóreceptorokat => szőrsejtek. • A hanghullámok transzdukciója a külső és a középfülben megy végbe. Először az alaphártyát rezegtetve, majd a szőrsejteket hajlítva el, végül elektromos impulzust eredményez. • A hangmagasság, a hangok leglényegesebb jellemzője a hanghullám frekvenciájával változik. Az intenzitás a

hangerő érzékelését alapozza meg Az ~-t decibelben adjuk meg. • A hangmagasság észlelésének két elmélete van: az idő (frekvenciaelmélet; Lord Rutherford; 1886) és a helyelmélet (Hermann von Helmholtz). Egyéb érzékletek: szaglás, ízlelés, nyomás és hőérzékelés, fájdalom. 3. Szaglás • Ingeréül az illékony molekulákat kibocsájtó anyagok szolgálnak. • Az anyagokból leváló molekulák a levegőn keresztül jutnak az orrjáratba => szaglórostok az illatanyag molekuláival érintkeznek, elektromos impulzus keletkezik (transzdukció). 4. Ízlelés • Ingeréül a sós vízhez hasonló nyálban oldódó anyagok szolgálnak. • Genetikai örökségünk / múltbeli emlékeink befolyásolhatják. • Az ízlelőreceptorok a nyelv ízlelőbimbóin és a szájban csoportosan fordulnak elő. • Minden íz leírható a négy alapvető ízminőség (édes, savanyú, sós, keserű) közül eggyel, vagy többnek a kombinációjával (McBurney, 1978) 5.

Nyomás és hőérzékelés (bőrérzékletek: nyomás, hő, fájdalom) • Mindhárom bőrérzéklet: 1. más ingerosztályokra válaszol, 2 képes ezen ingerosztályon belüli megkülönböztetésre, 3. külön receptorral rendelkezik, 4 fenomenológiailag különböző tapasztalatokhoz vezet az érzékelésük. • Nyomásra az ajkak, az orr, az orcák a leginkább, a nagylábujjak pedig a legkevésbé érzékenyek. Ingere a bőrre gyakorolt fizikai nyomás • A bőr hőmérsékletének változását hamar észrevesszük. A hőérzék ingere a bőr hőmérséklete. A hőmérsékletet aszerint kódoljuk, hogy hideg vagy melegreceptorok aktiválódnak. (Hensel; 1973) 6. Fájdalom • Ingere bármilyen, szöveti károsodást okozó inger lehet. • A fázisos fájdalom hamar lecsengő, gyorsan erősödő és gyorsan enyhülő érzés • A tónusos fájdalom tompább és hosszan tartó. A kétféle fájdalmat az agyban külön idegpályák közvetítik (Melzak; 1990) =>

Fájdalom kapuelmélete • A fájdalom iránti érzékenységet sok, a közvetlen ingeren kívüli tényező is befolyásolja (a személy kultúrája, elvárása, tapasztalata). Fájdalmat akkor érzünk, ha a fájdalom receptorok aktívak, és a gerincvelői kapuk nyitva vannak. Testérzékletek • Propriocepció: fejnek és a végtagoknak a törzshöz viszonyított helyzetét és mozgását mutató érték. • Testhelyzet / Testmozgás érzékelése