Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Észlelet, tétel

2. tétel Észlelet A percepció során az érzékszervekből bejövő nyers információt jelentésteli élményekké alakítjuk át. Az észlelet az észlelés eredménye A percepció a környezetünk belső modelljét folyamatosan fenntartó és frissítő folyamat, ami által a világban megfelelően és biztonságosan tudunk létezni. A Gestalt - pszichológusok a tárgyak és formák egészleges észlelését hangsúlyozták, és a perceptuális organizáció számos elvét leírták. Figura – Háttér elmélet: Ha egy inger két vagy több elkülöníthető területet tartalmaz, egyik részét általában figurának (előtérnek), a többit háttérnek látjuk. A figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek látszik, mint a háttér. Azonban ez az elrendeződés megfordulhat. Csoportosítás Gestalt pszich.: perceptuális csoportosítás törvényeinek megfogalmazása (Elsőnek Max Wertheimer; 1912 írta le). Ilyen elvek: • Proximitás (közelség) elve:

az egymáshoz közel lévő elemek egy csoportba tartoznak. • Zártság elve: az a hajlamunk, hogy a réseket tartalmazó ábrákat kitöltsük. • Jó folytatás elve: azt a hajlamunkat fejezi ki, hogy egy forma körvonalába eső elemeket együvé csoportosítsuk. • Hasonlóság elve: a hasonló tárgyakat hajlamosabbak vagyunk egy csoportba sorolni. I. Az észlelőrendszer öt főbb szerepe 1. Fontos szenzoros ingerek kiválasztása (figyelem) 2. Lokalizáció (A tárgyak helymeghatározása) 3. Felismerés (a tárgyak azonosítása) 4. Absztrakció (tárgyak tulajdonságainak meghatározása) 5. Alakállandóság (perceptuális konstanciák) 1. Figyelem: Segítségével kiválasztjuk az ingereket azért, hogy az aktuális feladatok megoldására koncentráljunk. Tárgyak vonásainak egyesítésében is szerepet játszik Szelektív figyelem során: Egyes ingereket további feldolgozásra választunk ki. A szelektív figyelem modalitásban működik (legtöbbet kutatott terület

a látás és a hallás). Szelektív figyelmi képességünket egyaránt köszönhetjük a felismerés korai szakaszain (korai szelekció) zajló folyamatoknak, és azoknak, amelyek csak az üzenet jelentésének meghatározása után jelentkeznek (késői szelekció). Szelektív látás: a figyelem irányításának elsődleges eszközei a szemmozgások. A szem legtöbb fixációja (azok az időszakok, amíg a szem nem mozog) a jelenet leginformatívabb részeire esik. Szelektív hallás: Koktélparti-jelenség => kísérletében 2 szöveg megy egy fülhallgatón, és csak az egyikre kell figyelni => az emberek nagyon kevésre emlékeznek a nem figyelt üzenetekből. A figyelem hiánya nem gátolja teljesen az üzenetet, csak elhalványítja (Treisman; 1969) 2. Lokalizáció Egy tárgy lokalizációjához a tőlünk való távolságát meg kell határoznunk. Ezt monokuláris (Egy szemmel; relatív nagyság, relatív magasság, relatív mozgás, takarás, perspektíva,

árnyékolás), és binokuláris (Két szemmel; mélység észleléséért felelős; a tárgyak különböző képet eredményeznek a két retinán) jelzőmozzanatok segítik. Közvetlen észlelés Tudattalan következtetés mechanizmusa (ha egyik tárgy nagyobb, mint a másik, az egyén tudattalanul kikövetkezteti a távolságokat) (Helmholtz; 1866) Közvetlen észlelés elmélete (Gibson; 1979) • A lokalizációhoz a tárgy mozgását is észlelni kell. Ez a mozgásészlelés lehet stroboszkopikus (látszatmozgás; Wertheimer demonstrálta 1912-ben), indukált (ha egy kisebbet körülvevő nagyobb tárgy mozog, úgy látjuk, mintha a kisebb mozogna, habár az áll; Duncker; 1929) vagy valódi (mintázott háttér előtt elhaladó tárgy mozgását jobban érzékelünk, - relatív mozgás - mintha sötét / semleges előtt haladna el – abszolút mozgás -; Gibson; 1979). Mozgási utóhatás: ha néhány percig vízesést nézünk, majd a mellette lévő sziklára pillantunk, úgy

látjuk, mintha a szikla felfelé mozogna. Mozgás és események észlelése: két mozgásban lévő tárgyat úgy észlelhetünk, hogy egyikük mozgását a másik okozta. A mozgás közvetlenül kapcsolódik az események észleléséhez. 3. Felismerés • A felismerés a tárgy vonásainak (alak, szín) összeillesztése, majd kategorizálása. Korai (intenzitáselosztást használja a tárgyak leírására – élek, vonalak, szögek) / Késői felismerés (A rendszer a tárgy leírását az emlékezetben tárolt alakleírásokkal veti össze; Marr; 1982) Kérgi vonásdetektorok Látókérgi egysejtes vizsgálatok (neuronok érzékenységét vizsgálják; Hubel / Wiesel)  3 fajta sejtet azonosítottak a látókéregben. 1. egyszerű sejt 2. komplex sejtek 3. hiperkomplex sejtek A vonásdetektorok az alakészlelés építőkövei. (hiperkomplex sejtek, amelyek meghatározott hosszúságú sarkokra, szögekre érzékenyek.) Vonások észlelése: a tárgyak primitív vonásai a

pontok és a vonalak egyszerű jellemzői, amelyek közül néhány, de nem mind az alak észleléséhez kapcsolódik. • Az összeillesztést a konnekcionista hálózat (alapgondolata: a betűket bizonyos vonásaik segítségével tároljuk, és a konnekciók őrzik, hogy melyik betű melyik vonást tartalmazza) magyarázza a legjobban. Megfeleltetés szakaszában vizsgálták (egyszerű betűk, szavak felismerését vizsgálta) Természetes tárgyak felismerése • A természetes tárgyak alakvonásai összetettebbek a vonalaknál, inkább egyszerű geometriai formákhoz (kúpok, hasábok, gúlák) hasonlítanak. Ezek a geonok (Biederman dolgozta ki; 1987) Tárgyak röviden felvillantott rajzai => a tárgy felismerése annál jobb, minél inkább kinyerhetők az ábrából a tárgy geonjai. Felülről lefelé irányuló folyamatok • Az alulról felfelé irányuló folyamatokat a bemenő inger vezérli, míg a felülről lefelé irányuló folyamatokat a személy

ismeretei, elvárásai (Ha éhesek vagyunk a konyhában látható piros gömb paradicsomot láttat velünk). Ha a kontextus megfelelő (előre jelzi a tárgyat), gyorsítja a felismerést, ha viszont nem, rontja az észlelést. A kontextus hatása különösen erős, amikor az inger többértelmű (több módon észlelhető). Lehet az inger nem többértelmű is Ha a kísérleti személy először egy jelenet képét látja, majd egy egyszerű tárgy képét villantják fel rövid ideig, a tárgy azonosítása pontosabb lesz, ha a tárgy illik a jelenethez. A felülről lefelé irányuló folyamatoknak fontos szerepe van az olvasásban. Felismerés zavarai • Asszociatív agnózia: vizuálisan bemutatott tárgy felismerésének nehézsége • Prozopagnózia: arcok felismerésének képtelensége 4. Absztrakció • Az a folyamat, melynek során az érzékszervek által befogadott nyers infót átalakítjuk és egy általános kategóriához rendeljük hozzá. Az így kapott absztrakt

infó sűrített, így könnyebben feldolgozható, mint a nyers információ. 5. Perceptuális konstanciák • Lényege, hogy észlelőrendszerünk az érzékszervünk által felfogott ingerek változásai ellenére is azonosnak mutatja a tárgyakat. • A konstanciák általánosságban a lokalizációt és a felismerést könnyítik. • • • • • Legfontosabb konstanciák: A világosságkonstancia az a jelenség, hogy egy bizonyos tárgy észlelt világossága alig változik, még akkor is, ha a róla visszavert fény mennyisége jelentősen csökken. A ~ a különböző tárgyakról visszavert fények intenzitásviszonyaitól függ. A színkonstancia az a hajlamunk, hogy durván azonos színűnek lássuk a tárgyakat különböző fényforrások esetén. Alakkonstancia: az észlelt forma annak ellenére állandó marad, hogy a retinális kép megváltozik. Helykonstancia: Mozgás közben sok kép hat a retinánkra, mégis az álló tárgyak helyzete állandónak látszik.

Nagyságkonstancia: legtöbbet tanulmányozott ~. A tárgyak méretét viszonylag állandónak látjuk távolságuktól függetlenül. Emmert kísérlete: Egy tárgy észlelt nagysága egyaránt nő => a tárgy retinális nagyságával / a tárgy észlelt távolságával. => Nagyság-távolság invarianciaelv (észlelt nagyság = retinális méret x észlelt távolság) • A perceptuális konstanciák számos illúziónak (torzított észlelet) a forrása. => Nagyságillúzió: Ames - szoba (Kis lyukon keresztül nézünk be. A szoba kialakítása olyan, hogy a bal hátsó sarok kétszer olyan nagy távolságra van, mint a jobb hátsó, ennek ellenére a szoba téglalap alakúnak tűnik. A baloldalon sokkal kisebbnek tűnik a kisfiú a képen.) • A konstanciák minden modalitásban léteznek. II. Munkamegosztás az agyban Az agyban más-más rendszer végzi a felismerést és a lokalizációt. A poszterior rendszer a forma, szín és térbeli elhelyezkedés szerint

szelektál, míg az arterior rendszer a folyamat irányításáért felelős. III. Perceptuális fejlődés A perceptuális fejlődés kutatása azzal foglalkozik, hogy milyen mértékben veleszületettek, illetve tanultak az észlelési képességek. Nativisták: az észlelés képessége velünk születik (Descartes, Kant) Empiristák: A világ tárgyaival kapcsolatos tapasztalatszerzés közben tanuljuk meg. (Berkeley, Locke) Csecsemővizsgálati módszerek: Nézéspreferencia módszere => bizonyos tárgyakat kitartóbban néznek, mint másokat. Két ingert mutatnak neki => az ingerek helyzete változik => ha az egyik ingert többet nézi => különbözőnek látja őket (diszkriminál) Kiváltott potenciál: a csecsemők perceptuális képességét tanulmányozzák (alakészlelés, mélység, lokalizációs feladatok) A csecsemők hajlamosak többet nézni az emberi arcra emlékeztető formákra => jobban szeretik a görbe, mint az egyenes körvonalakat (Fantz; 1961)

• A veleszületett képességek meghatározásához a csecsemők diszkriminációs képességeit vizsgálják a nézéspreferencia és a habituáció módszerével. A perceptuális konstanciák 6 hónapos kor körül kezdenek kialakulni. A látásélesség 1-5 év körül éri el a felnőttek szintjét. • Mélységészlelés: a mászásra képes csecsemők mélységészlelése viszonylag fejlett (Vizuális szakadék teszt: anyja hívó szavára a sekély oldalról elindul a gyerek, de a mély oldalról nem hajlandó a szakadékot keresztezni; Gibson és Walk; 1960) • Sötétben nevelt állatok látása végletesen károsodik, a fél szemüket letakarva neveltek, az érintett szemükre vakultak meg. A látórendszer fenntartásához szükség van bizonyos mennyiségű fényingerre. Ez arra utal, hogy az élet korai szakaszában van egy kritikus pont, amikor a normális ingerlés hiánya működésképtelenné teszi a veleszületett észlelési képességeket. A felnőtt állatok

viszont, akkor sem veszítik el a látásukat, ha hosszú időre megfosztják őket a vizuális ingerektől. • Ezeknek a folyamatoknak nem sok köze van a tanuláshoz, viszont az észlelés és a mozgások koordinációját tanulnunk kell. A normális koordináció kifejlesztéséhez önindított mozgásokra van szükségünk