Pszichológia | Tanulmányok, esszék » A személyiség elmélete és mérése, tétel

8. Tétel / A rész: A személyiség elmélete és mérése A személyiségpszichológia az egyéni különbségek, azaz az egyéneket egymástól különbözővé tevő megannyi tényező leírását és magyarázatát célozza / az egyén és a környezet közötti kölcsönhatásokat befolyásoló nagyszámú folyamat egységbe foglalására, azaz a teljes személyiség integrált értelmezésére törekszik. I. Vonáselméleti megközelítés Személyiségtípusok Hippokratész (I.e 400) négy alapvető, a testfolyadékkal kapcsolatban álló személyiségtípusról írt: a túl sok fekete epe melankolikus (depressziós), a túl sárga epe kolerikus (ingerlékeny), a vér szangvinikus (derűlátó) a nyálka (nyugodt, közönyös), típust eredményez. Theophrasztosz: 30 személyiségtípusra tett javaslatot (jellemrajzok: hazug, ízléstelen, zsugori) Whilliam Sheldon (1954): 3 testalkat (szomatotípusok) és a temperamentum közötti korrelációt hangsúlyozta. Endomorf (puha,

gömbölyded; nyugodt, szociábilis), Mezomorf (izmos, atletikus; önérvényesítő), Ektomorf (magas és vékony; visszafogott, félénk, művészi hajlamú) Ezeket az elméleteket típuselméleteknek nevezik, mivel azt állítják, hogy az egyének egymástól, minőségileg különböző típusokba sorolhatók be. Vonáselméletek A vonáselemek egyik feladata a viselkedés sokféle jellegzetességeinek kezelhető számú, de az emberi személyiség sokféleségét átfogó vonásra történő redukálása. Gordon Allport (egyik legfontosabb vonáselméleti kutató): a vonásokat a pszichológiai szerveződés alapvető építőköveinek tekintette, melyek integrált egységgé fogják össze az ingereket és válaszokat. Vonások / Személyes diszpozíciók: a vonások olyan dimenziók, melyeken az egyének egymással összehasonlíthatók. A személyes diszpozíciók a vonások egyénen belüli, egyedülálló mintázatai, melyek hierarchiába szerveződnek, és egyesek

befolyásolják a személy viselkedését. Vannak emberek, akik rendelkeznek egyetlen olyan diszpozícióval, mely viselkedésük szinte minden mozzanatát áthatja. Ezek az uralkodó diszpozíciók A kevésbé láthatóak a centrális diszpozíciók, míg a speciális területek, szűk érdeklődési kör a másodlagos diszpozíció kategóriái (pl: öltözködési stílus). Faktoranalitikus elméletek A faktoranalízis egy statisztikai eljárás. Az angol nyelv kb 18000 szót tartalmaz az emberi viselkedés jellegzetességeire. Allport 4500-ra redukálta ezt, majd jelentésbeli alcsoportokba szervezte (Allport és Odbert; 1936) Legkiterjedtebb kutatás => Raymond Cattel (1957) => tovább tömörítette a fenti listát (200 szó alá), majd 16 fő faktort hozott létre, ez a személyiségprofil. További híres kutató: Hans Eysenc (1953). => fő faktorok nála: introverzió –extraverzió (befelé vagy a külvilág felé fordul) / érzelmi stabilitás-labilitás

(nyugodtság – szorongás) melyet neuroticitásnak nevez. Megoszlanak a vélemények, hogy hány alapvető személyiségfaktor van. Számos vonáselméleti kutató kezd egyetértésre jutni abban, hogy a legjobb kompromisszumot az 5 jelenti. (John; 1990) Elfogadható elnevezésüket adja a NENYEL mozaikszó • Neuroticitás • Extraverzió • Nyitottság • Együttműködés • Lelkiismeretesség II: Pszichoanalitikus megközelítés Megalkotója: Sigmund Freud. Szabad asszociációs módszerrel dolgozott A pácienstől azt kérik, hogy mindent mondjon el, ami az eszébe jut => „freudi elszólás” = > pszichológiai feszültség felszabadulását szolgálja (kielégületlen vágyakat elégít ki). Az emberi viselkedést determinisztikusnak tekintette (minden érzelemnek, cselekedetnek oka van). Tudattalan lelki folyamatoknak nagy szerepet tulajdonított. Személyiség szerkezete • Id: ösztön-én => a személyiség legprimitívebb része: biológiai

ösztönkésztetések (driveok) alkotják (éhség, szomjúság). Az ösztönimpulzusok azonnali kielégítésére törekszik Örömelv alapján működik (fájdalom kerülése / örömök azonnali megszerzése). • Ego: én => valóságelvnek engedelmeskedik (ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a megfelelő környezeti feltételek létre nem jönnek. Az ~ dönti el mely cselekvések megfelelőek. • Szuperego: felettes-én. => a társadalom értékeinek / erkölcsi normáinak belső képviselője. A szuperego normáinak megsértése a szülői szeretet elvesztésének a gondolatát idézi fel, ami tudattalan szorongáshoz vezet, és ez bűntudatot eredményez. A személyiség dinamikája Energiamegmaradás: minden egyén állandó mennyiségű pszichológiai energiával rendelkezik. Ezt nevezte Freud libidónak (latin: kéjvágy) Az Id vágyai lelki energiát tartalmaznak, melyeknek ki kell fejeződnie, és a kifejeződés megtiltása nem szünteti

meg őket (álmok, neurotikus tünetek ezen energia manifesztációi). Szorongás / Elhárító mechanizmusok A szorongás csökkentésére irányuló stratégia az ego elhárító mechanizmusai. Ezek közül a legalapvetőbb az elfojtás (tiltott impulzus tudattalanba szorítása). A személyiség fejlődése: Freud úgy vélte, hogy az első öt életévben a gyermek olyan fejlődési szakaszokon megy át, melyek hatással vannak a személyisége alakulására. Pszichoszexuális szakaszok: • Orális szakasz: a száj, mint a szopás és evés szerve kap kitüntetett szerepet. • Anális fázis: a székletürítés képességének kialakulásával a végbélnyílás válik a fő erogén zónává. • Fallikus szakasz: a nemi szervek működése kerül az érdeklődés középpontjába, de a nemi szerv 3-5 éves korban funkcionálisan még nem tölti be szerepét. A fallikus szakasz központi témája az Ödipusz-komplexus, amely jellemzője az ellentétes nemű szülő iránti

erős vonzódás és az azonos nemű szülővel való rivalizálás (melynek következtében kasztrációs szorongás lép fel). A konfliktus megoldása az azonos nemű szülővel való azonosulás. • Latencia (lappangás) időszaka: az impulzusok elfojtottak, az érdeklődés kifelé fordul, más irányú tevékenység válik meghatározóvá (iskola). • Genitális szakasz: serdülőkorban az autoerotikus tevékenység helyett a megfelelő partnerrel létesített kapcsolat és genitális örömszerzés válik a legfőbb örömforrássá. A fejlődés lényegében a serdülőkorban lezárul. Freud szerint az egészséges fejlődés feltétele, hogy a személy végighaladjon a libidófejlődés fázisain, a kóros lelki működések pedig azzal hozhatók összefüggésbe, hogy a személy valamelyik szinten megrekedt (fixálódott a számára túl sok vagy túl kevés ingerlés miatt). A fixált szint kielégülési mintái fogják dominálni a személy viselkedését, és

meghatározhatják jellemvonásait is. A pszichoanalitikus elmélet szerint viszonylag passzív bábjai vagyunk a tudattalanunk játékának. III. Szociális tanuláselméleti (behaviorista) megközelítés A ~ elsősorban a viselkedés környezeti / helyzeti meghatározóira koncentrál. A ~ szerint a viselkedés a személyiségbeli és a környezeti változók folyamatos kölcsönhatásának az eredménye. A behaviorizmus később inger-válasz pszichológia elődje A ~ atyjának John. B Watson amerikai pszichológust tekintik, aki az 1910-es években hozta létre ezt az irányzatot, melynek alapítói közé számít Ivan Petrovics Pavlov és Burrhus Frederic Skinner is. Mindannyian állatkísérletekre építették elméletüket: kísérleti alanyaikat (madarakat, patkányokat és kutyákat) kondicionálással (jutalmazás és büntetés azonnali, következetes adagolásával) tanították be feladatok elvégzésére. Társas környezet és kondicionálás B.F Skinner nevéhez

fűződik Gyakran az operáns kondicionálást instrumentális kondicionálásnak is nevezik. Operáns kondicionálás (belátásos tanulás): Az ~ során az élőlény tapasztalatai alapján megtanulja, hogy egy adott viselkedés egyedi következményekkel jár (jutalom – büntetés). Például a kutya megtanulja, hogy ha leül, gazdája táplálékkal jutalmazza. Sokféle ilyen tapasztalat generalizációt eredményez, ami biztosítja, hogy az adott viselkedés sokféle helyzetben megjelenjen. Sok dolgot azonban a megfigyeléses tanulással sajátítunk el, és nem megerősítések által. A viselkedést tanulmányozza A ~ fő tétele az, hogy az emberek úgy viselkednek, hogy azzal megerősítést nyerjenek, ezért az egyén cselekedetei függnek a helyzet speciális jellemzőitől, a helyzetről alkotott értékeléséről, és a múltbeli hasonló helyzetben mutatott viselkedés megerősítéseitől. Az emberek konzisztensek, amíg a helyzetek viszonylag állandók.

Klasszikus kondicionálás Az érzelmek magyarázatában használják. A ~ -nál mondhatjuk, hogy a viselkedés a büntetés feltétlen ingerével feltételes ingerré kapcsolódott össze, a szorongás pedig feltételes válasszá vált. A ~ hozza létre a szorongást Watson hírhedt kísérletében (Watson és Rayner, 1920) egy csecsemőnek egy laboratóriumi kísérleti patkányt adtak. Miután meggyőződtek arról, hogy ez nem vált ki belőle negatív érzelmeket – érdeklődve játszott vele -, a következő alkalommal, amikor odaadták a patkányt, egy erős hanggal megijesztették. Néhány ilyen társítás után a csecsemő már a patkány látványára sírva fakadt. Ezután már egy nyúl vagy egy kutya is kiváltotta belőle a félelmet. Pavlov kutyás kísérlete Hús látványa (feltétlen inger) + óracsörgés (feltétlen inger) nagyjából egy időben! = > Nyáladzás (feltétlen válasz) Többszöri társítása a feltétlen ingernek (hús) a feltételes

ingerhez (óracsörgés) a feltételes inger önmagában is kiváltja a nyálazást (óracsörgés nyálazás) = > Megtörtént a kondicionálás. Diszkrimináció: ingerek megkülönböztetése (különböző ingerekre különböző válasz) IV. Fenomenológiai megközelítés Az egyén szubjektív élményeire összpontosít. Figyelmük középpontjában az áll, hogy az ember miképpen érzékeli / értelmezi élete történéseit. Különböző változatai közül legfontosabb a humanisztikus pszichológia. 4 elvet fogadott el, mint küldetése 1. Az érdeklődés középpontjában az élményeket átélő személy áll 2. Az emberi választás, kreativitás, önmegvalósítás jelentik a vizsgálódás elsődleges témáit. => elveti a pszichoanalitikus / behaviorista megközelítést 3. A kutatási problémák kiválasztásakor a jelentésteliségnek meg kell előznie az objektivitást. 4. A személyiség méltósága a legfőbb érték = > az emberek alapvetően jók

Célja: az emberek megértése, nem pedig viselkedésük előrejelzése, kontrollálása. Képviselői: Carl Rogers, Abraham Maslow Carl Rogers Kliensközpontú terápia (1951; 59; 63; 70) => az emberi személyiség alapvető motiváló ereje az önmegvalósítás. A terapeuta szerepe az, hogy mintegy rezonanciadobozként (tükör) viselkedjék, amikor az egyén saját problémáit kutatja, elemzi. Központi témája: énfogalom (Self - concept): Annak tudata, hogy mi vagyok én. Az ~ befolyásolja a világ észlelését. = > az emberek úgy szeretnének viselkedni, hogy az összeegyeztethető legyen az énképükkel. Ha ez nem egyezik meg az élményekkel, tapasztalatokkal: szorongás keletkezik. Énideál: milyennek szeretnénk lenni. Minél közelebb van a reális énképünkhöz, annál boldogabbak vagyunk. Feltétel nélküli pozitív elfogadást hangsúlyozta. Abraham Maslow Szükséglethierarchia: alapvető biológiai szükségletektől a komplexebb pszichológiai

motivációkig terjed, melyek csak akkor vállnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégülést nyertek. A legmagasabb szintű motívum az önmegvalósítás Az önmegvalósítás élményei: csúcsélmények (boldogság, kielégülés jellemzi). Személyes konstruktumok elmélete (Georg Kelly; 1955) A pszichológia célja azon dimenziók felfedezése kell, hogy legyen, melyeket az egyének maguk használnak önmaguk, és társas világuk értelmezésére, megkonstruálására. Ezek a dimenziók az egyén saját konstruktumai. Nézete: az egyénekre úgy kell tekinteni, mint intuitív tudósokra, akik a világot megfigyelik, hipotéziseket alkotnak. Szerepjátszás technikáját alkalmazta. Személyiségvizsgáló módszerek Egy jó tesztnek megbízhatónak (megismételhető és konzisztens) és érvényesnek (amikor a teszt azt méri, aminek a mérésére szánták) kell lennie. A személyiségvonások vizsgálati módszerei • Skálázás: amikor a személyt jól

ismerő embereket arra kérjük, hogy helyezze el a személyt a személyiségvonás skáláján (tól / ig terjedő skálán). A skálázók más egyénekhez hasonlítják a megítélendő egyént. • Q - rendezés: skálázási módszerek speciális fajtája. Egyes vonásokat ugyanazon egyénen belül hasonlítja más vonásokhoz. Az egyénre sajátosan jellemző mintázatot ragadja meg. • Személyiség – kérdőívek: a ~ egy kérdéssor, amelyre válaszolva a személy saját reakcióiról / érzéseiről számol be. Egy vagy több személyiségdimenziót is mérhet • MMPI – próba: Mintegy 550 attitűdökre, emocionális reakciókra, testi – lelki tünetekre és múltbeli élményekre vonatkozó megállapítást tartalmaz „igaz – nem igaz” válaszok formájában. az ~ volt az első jelentős személyiség – kérdőív, mely a tartalmi skálák mellett néhány érvényességi skálát is tartalmaz (gondosan, őszintén válaszolt-e az egyén a kérdésre) •

CPI –skála: Kaliforniai pszichológiai kérdőív = > vonásokat mér (dominancia, szociabilitás stb.) Mindmáig a CPI a legszélesebb körben használt, normál népességre alkalmazható személyiség – kérdőív (Megargee; 1972) Pszichoanalitikus vizsgálati módszerek Projektív tesztek: tudattalan kívánságok, motivációk, konfliktusok vizsgálata érdekli. Az egyén képzeletére alapoz. Minthogy a tesztingerek nem egyértelműek, feltételezik, hogy az egyén belevetíti (projektálja) személyiségét az ingerbe, s ezáltal tudattalan kívánságokat és motívumokat fed fel. Ilyen teszt: Rorschach – teszt / Tematikus appercepciós teszt (TAT). Rorschach –teszt: Tíz táblából áll, melyen egy-egy bonyolultabb tintafolt található. Kategóriák az értékeléshez: lokalizáció (egész folt / része a foltnak), determinánsok (a választ mi határozza meg? Folt alakja, színe stb), tartalom (a válasz mit képvisel) Tematikus appercepciós teszt (Henry

Murray; 1930-as évek) A képzeleti működésben vissza - visszatérő alapvető témákat tárja fel. Húsz többértelmű képet mutat, és az egyén fantáziájára van bízva mit lát bele a képekbe => meséljen el róla történetet. Appercepció: az a készségünk, hogy a világot korábbi tapasztalatainknak megfelelően érzékeljük. A TAT – képek elemzésekor a pszichológus a felmerült témákat az egyén szükségletei, motívumai, emberi kapcsolatainak sajátosságai szempontjából elemzi. Szociális – tanuláselmélet vizsgálati módszerei A ~ foglalkozó pszichológusok a viselkedés természetes körülmények közt történő közvetlen megfigyelését részesítik előnyben. Az egyik vizsgálatban minden serdülőnek egy hívókészüléket adtak: mikor megszólalt, abba kellett hagyniuk a tevékenységüket, és ki kellett tölteniük egy kérdőívet, hogy mivel foglalkoztak, és hogyan értékelik saját magukat (Savin – Williams és Jaquish; 1981)

Fenomenológiai vizsgálati módszerek Q – rendezés: Carl Rogers használta fel először az énfogalom vizsgálatára. Én – Énideál közti különbségek rendezései (milyen vagyok / milyen szeretnék lenni). A két rendezés közti korreláció jelzi az énideáltól való eltérést. Nagy eltérés = > alacsony önbecslés. Szereprepertoár teszt (Georg Kelly): Georg Kelly személyes konstruktum elméletén alapszik. A teszt célja, hogy felszínre hozza azokat a személyes konstruktumokat, melyeket az egyén a társas világának értelmezésére, megkonstruálására használ. A konzisztenciaparadoxon A viselkedés a helyzettől függ (Hartshorne és May; 1929) => Gordon Allport nem értett ezzel egyet. (az alacsony korrelációk csak azt demonstrálják, hogy az egyének nem azonos módon konzisztensek) Paradoxon: intuícióink szerint a személyek konzisztensek, a kutatások szerint nem. Személyiségcentrikus megoldás A legtöbb személyiségelméletben az

az intuíció testesül meg, hogy az emberek konzisztensen viselkednek különböző helyzetekben. Egyes elméletek ellentmondanak ennek. Az összesítésen alapuló megoldás Pontosabb kép nyerhető, ha ugyanannak a vonásnak többfajta viselkedéses mutatóját kombináljuk, s ezzel az összesített pontértékkel dolgozunk. A vonások időbeli stabilitásának bemutatására is alkalmazható ez a módszer. Az interakcionista megoldás A viselkedés a személyes diszpozíciók (diszpozíció: adottság, hajlam) és helyzeti változók közt zajló kölcsönhatások eredménye. Reaktív (különböző válasz a helyzetekre) / Evokatív (különböző hatásokat váltunk ki másokból) / Proaktív reakciók (különböző módon választjuk ki / alakítjuk a helyzeteket. Maguk a helyzetek válnak az egyén személyiségének függvényévé. 8. tétel / B rész: A személyiség alakulása Genotípus: jellegzetességek, amiket szüleinktől örökölünk. Gyermekkor 3 hónapos

kortól a csecsemők között eltérés mutatkozik: Aktivitás szintje / figyelem terjedelme / környezeti változásokhoz való alkalmazkodási képesség / általános kedélyállapot tekintetében. A hangulattal kapcsolatos személyiségjellegzetességeket nevezzük temperamentumnak. (részben genetikai hatás eredménye melyet ikreken végzett kísérletek – Minnesota vizsgálat együtt nevelt / külön nevelt ikreken- igazoltak Plomin, és munkatársai; 1988; Bouchard és ~ 1990) Személyiség változása / azonossága élete során Gyerekek követésére alapozott kutatás alapján (1950-es évek USA; 140 közép / alsóosztálybeli) => 3 temperamentumtípust határoztak meg: könnyű csecsemők, nehéz csecsemők, lassan felmelegedő csecsemők. 133 személyt követtek a felnőttkorukig => a temperamentum kontinuitása / diszkontinuitása a gyermek genotípusa (örökölt dolgok) / környezeti kölcsönhatások függvénye. Kötődés, ~ mérése A csecsemőknek azt

a hajlamát, hogy meghatározott emberek közelségét keresse, és jelenlétükben nagyobb biztonságban érezze magát: kötődésnek nevezzük. Kötődési – elméletek: John Bowlby (1950-60-as évek) = > ha a gyermeknek a korai években nem sikerül biztos kötődést kialakítania egy vagy több személy irányában, a felnőttkorban a szoros személyes kapcsolatok létrehozásának képtelenségét eredményezheti. A kötődés mérése: Mary Ainsworth (12-18 hónapos gyermekeket vizsgált; Ainsworth, Blehar; Waters és Wall, 1978) => idegen helyzet teszt: szobában anyja játszik a gyermekével, később egy idegen nő lép be a szobába és becsatlakozik a játékba, közben az anya kimegy, később visszatér. A reakciók alapján (Aktivitás, sírás, közeledés) 3 nagy csoportot különböztettek meg: • Biztosan kötődő: azonnal kapcsolatot kerestek az anyjukkal, ha visszatért. (anyák érzékenyek a gyerek szükségleteire) • Bizonytalanul kötődő

(elkerülő): kerülik a kapcsolatot az anyjukkal, ha visszatér (anyjuk: kevésbé lelnek örömet a testi kapcsolatban, viselkedés olykor visszautasító) • Bizonytalanul kötődő (ambivalens): ellenállást mutat, ha visszatér. (következetlenek gyermekeik gondozásában) Bevezettek egy 4. kategóriát is (nem illettek bele egyik fönti kategóriába sem), ők a zavarodottak csoportja (jellemző: bántalmazó szülők, vagy kezelés alatt álló szülők; Main és Solomon; 1986) Konklúzió: a gondozónak a csecsemő szükségleteire irányuló „szenzitív válaszkészsége” eredményez biztonságos kötődést. Csecsemők temperamentuma Kutatók véleménye: a gyermek kötődése a csecsemő temperamentuma és a szülő válaszkészségével áll összefüggésben. (Bell és Ainsworth; 1972) A szülő reakciója a gyermek viselkedésének a függvénye. Az apához való kötődés időpontját elsősorban az határozza meg, hogy mennyi időt tölt az apjával a gyerek. A

kötődés kialakulása itt lassúbb folyamat. A gyermekek temperamentuma befolyásolhatja későbbi óvodás teljesítményüket A szülők gyermeknevelési módszerei Nevelési módszerek két dimenziója: gyermekükkel szemben igényt támasztó – nem támasztó szülők, elfogadó, érzékeny, gyermek centrikus – visszautasító, érzéketlen, szülő centrikus szülők. A két dimenzió keresztezése 4 nevelői viselkedésmintát eredményez, melyek eltérően hatnak a gyermeki személyiségfejlődésre (Baumrind; 1967) • Megkívánó szülők: nagymértékű kontroll, igényszint támasztás, mely melegséggel, támogatással, kétirányú kommunikációval társul. => függetlenebb gyerekek, önérvényesítők, sikeresek. • Megkövetelő szülők: kontrolláló, igényt támasztó szülő, akik hatalmukat gyakorolják melegség, kommunikáció nélkül. Engedelmességet követelnek => gyermekek szociálisan visszahúzódóbbak, spontaneitás hiánya. Fiúk

agresszívebbek, önbecslésük kicsi. • Megengedő szülők: elfogadó, érzékeny, gyermek centrikus szülők, keveset követelnek. => gyerekek jó hangulatúak, élénkek, de a szociális felelősség hiánya jellemzi őket, indulataikat nem tudják fékezni (agresszivitás) • Elhanyagoló szülők: saját dolgaikkal vannak elfoglalva, nem veszik tekintetbe gyermekeik véleményét => vizsgálati eredmények alapján a gyerekek => rossz koncentrációs képességűek, hangulatuk ingadozott, iskolakerülők lettek. 20 éves koruktól csak az élvezetnek élnek, frusztrációs tolerancia alacsony, gyakori a bűnözővé válás (Pulkkinen; 1982) A személyiség és a környezet közötti kölcsönhatások A genetikai és környezeti hatások a születés pillanatától összefonódnak a személyiség formálásában. Egy és kétpetéjű ikervizsgálatok alapján az összehasonlítások eredménye azt jelzi, hogy a genetikai tényezők 50 %-ban felelősek a

személyiségjellemzők variabilitásában. A gyermek genotípusa azon felül, hogy korrelációban áll a környezettel, önmagában is formálja a környezetet. (Scar és McCartney; 1983) A gyermek kezdeti személyisége 3 formában is befolyásolja környezetét. Ezek az interakciók: • Reaktív ~: Ha különböző egyének azonos környezettel találkoznak, azt különbözőképp értelmezik, s egymástól eltérően reagálnak rá. (durva szülőt másképp él meg egy szorongó gyermek, mint egy nyugodtabb). A ~ végigkíséri az életet • Evokatív ~: az egyén személyisége különböző válaszokat vált ki másokból. A gyermek személyisége formálhatja a szülő nevelési stílusát, és ez visszahat a gyermek személyiségének alakulására. Szintén végigkíséri az életet • Proaktív ~: olyan folyamat, melynek révén az egyének saját személyiségfejlődésük alkotóivá válnak. A gyermek genotípusa és a környezete közti beépített korreláció akkor

a legerősebb, amikor a gyermek kicsi, és csaknem kizárólag a szülők által kialakított környezetre korlátozódik. Kulturális hatások A nyugati kultúra előnyben részesíti a megkívánó szülők magabiztos, önérvényesítő gyermekeit. A nem nyugati kultúrák kevésbé értékelik a függetlenséget, önérvényesítést, inkább az egymástól való függést hangsúlyozzák, és a gyermekeket arra bátorítják, hogy a fennálló közösség részei legyenek, és ne versengjenek. (Edward és Whiting; 1980) Minden kultúra azokat a személyiségjellemzőket értékeli, melyekre fennmaradásához és virágzásához szüksége van. => különböző életstílusok különböző személyiségvonásokat részesítenek előnyben, és a kultúrák különböző gyermeknevelési szokások révén alakítják ki a vonásokat tagjaikban. Serdülőkor / Az identitás kialakítása A serdülőkor legfontosabb feladata. Az önmeghatározás aktív folyamatára a

pszichoanalitikus Erik Erikson az identitáskrízis kifejezést vezette be. A „krízist” úgy tartotta, hogy az egészséges pszichoszociális fejlődés szerves része. Serdülőkor = szerepkísérletek. Mikor az illető elérte az identitását, ez azt jelenti, hogy elkötelezte magát egy nemi identitás, egy foglalkozás, és egy ideológiai világnézet mellett. Identitás sikertelensége: Identitás konfúziója (Erikson; 1968) Az identitás szintjei James Marcia (1966; 1988) felmérése alapján, melyek a személy aktuális állapotára vonatkozó interjúkérdések voltak (Pl: Mi a terved iskola után?) • Identitás elérése: elkötelezték magukat valamilyen ideológiai álláspont mellett, van jövőképük, vallási / politikai nézeteiket felülvizsgálták. • Korai zárás: szintén elkötelezték magukat, de nem kérdőjeleznek meg dolgokat. Egyesek együttműködőek, mások merevek, dogmatikusak. • Moratórium: azokat jellemzi, akik éppen

identitáskrízisben vannak. Aktívan keresik a válaszokat. Érzékenyek, etikusak, nyitottak, ugyanakkor szorongók, döntésképtelenek • Identitásdiffúzió: néhányan közülük átélték az identitáskrízist, mások nem. Nem rendelkeznek integrált énképpel. Iskola / Család Az identitáskrízis megoldási folyamata gyakran magába foglalja azon nézetek és értékek közti konfliktusok megoldását, melyeket a fiatalok egyfelől otthon sajátítottak el, másfelől pedig az iskolában találkoztak velük. Felnőttkor: a személyiség kontinuitása A személyiség állandóságának / változékonyságának egyetlen hatékony kutatási módszere a longitudinális vizsgálat, amelyben ugyanazokat a személyeket különböző időpontokban figyelik meg. 2 nagyobb szabású vizsgálat történt a Kalifornia Egyetem intézetében 1929ben kezdődött 248 családra terjedt ki 37,47, 57 éves korukban ismét felkeresték őket Klinikai pszichológusok személyiségekre

vonatkozó megállapítások (Q - tételek) segítségével jellemezték a vizsgálati személyeket, hogy a személyek általános kontinuitását felmérjék. Erős kontinuitás mutatkozott korai serdülőkortól a későiig, és a kontinuitás az intelligencia és intellektuális érdeklődés területén volt a legerősebb. Ezt követték a személyiségváltozók (extraverzió, érzelmi stabilitás, impulzuskontroll), végül a politika nézetek, énnel kapcsolatos vélemények. A személyiség kontinuitását a személyiség és a környezet közt lezajló három interakciótípus befolyásolja. Proaktív interakció teremtette kontinuitás fordul például elő, amikor személyiségünkkel összeillő barátokat, és házastársat választunk, akik viszont megerősítik és fenntartják a személyiségünket. Maladaptív személyiségminták kontinuitása Maladaptív minták: rossz, elégtelen alkalmazkodást biztosító minták. Ingerlékenység kontinuitásának vizsgálatán

alapszik (8-10 éves gyerekeknek, akik dührohamot produkáltak, végigkövették az ingerlékenység kontinuitását életének következő 30 évében; Caspi, Bem és Elder; 1989) => útvonalelemzés = > a gyerekkori ingerlékenység alacsonyabb szintű iskolázottsághoz vezet, amely azután alacsony foglalkozási státuszt eredményez. Konklúzió: az alacsony státusz a kora gyermekkori ingerlékenység összegződő következménye. A munkahelyi problémák oka az ingerlékenység. A személyiségre és kontinuitásra ható környezeti tényezők közül igen fontosak a kulturális normák. Pl: nemi szerep normáinak való megfelelés. A férfiak esetében az agresszió a nők esetében a függőség mutat kontinuitást. A gyermekkorban a normákkal össze nem illő viselkedés a felnőttkorban elfogadhatóbb viselkedésformává alakulhat