Történelem | Középiskola » Középkori kereskedelem

Középkori kereskedelem A mezőgazdasági termelés növekvő színvonala lehetővé teszi a városok létrejöttét, a technikai találmányok pedig a kézművességnek és a kereskedelemnek adnak új lendületet. Létrejönnek a céhek, a kereskedők kezén pedig nagy vagyonok halmozódnak fel. A kialakuló városok lakói, a polgárok arra törekedtek, hogy lazuljon, vagy megszűnjenek a földesúr fönnhatósága. A távolsági, keleti kereskedelem a főként az észak-itáliai városok fejlődését gyorsította meg. A földesurakkal vívott harcban a városok egy része elérte, hogy egyedül a királynak adózott. Ezek a királytól különböző kiváltságokat kaptak Ilyen volt a vásártartás, a vámmentesség, az árumegállítás joga. A polgárság legelőkelőbb, leggazdagabb rétegét a kereskedők alkották, zöme kézműves, iparos volt. A középkori város termelési alapját a kézművesség szolgáltatta A kézműves munkaeszközeivel saját munkáján

alapuló gazdálkodást folytatott, célja az élet fenntartásához szükséges javak megszerzése volt. A X-XII Században ugyanazon iparral foglalkozó kézművesek érdekeik védelmére céhekben tömörültek. Igyekeztek a belső versenyt is megakadályozni, ezért pontosan szabályozták a termelés egész folyamatát, a nyersanyag beszerzésétől a termék értékesítéséig. Szigorúan tiltották a másik portékájának ócsárlását és a reklámot. Az ipar fejlődése Európa egyes területén különösen magas színvonalat ért el. Flandriában jó minőségű posztót készítettek, Dél-Németországban a bányászat és a fémfeldolgozás, Észak-Itáliában a posztógyártás és a selyemszövés vált jelentőssé. Az árutermelés növekedésével a piaci kapcsolatok is bővültek. Az egyes országos bel és külkereskedelmében komoly szerepet játszottak a vásárok, ahol nagy mennyiségben cserélt gazdát a gyapjú, a bőr, a posztó, lenszövet,

különböző fémtárgyak és a gabona. A meggazdagodás igazi forrása a távolsági kereskedelem, amely messzi vidékek eltérő termelési adottságain alapult. A legnagyobb jelentőségű a Földközi-tenger keleti medencéjének külkereskedelme, az un. levantei kereskedelem volt. Ezt Velence, Genova, Pisa kereskedői bonyolították le A levantei kereskedelem Közel-Keletet kötötte össze Európával. Az északi és baltitengeri kereskedelem a XII századtól az Észak-német városok monopóliuma lett. Több kereskedőváros szövetségbe tömörült, így alakult ki a Hanzaszövetség Ez a szövetség szállította Európa északi felének áruit, a heringet, a lengyel gabonát, orosz prémet, skandináv épületfát, mézet, viaszt, francia bort, az angol gyapjút, a flandriai posztót. A nemzetközi kereskedelem legfontosabb szárazföldi útján az Alpok hágóin át jutottak el a flandriai kikötőig. A Dél-német és rajnai városok is bekapcsolódtak a

világkereskedelembe