Történelem | Középiskola » Resz Krisztián - A Kora középkor népesedése, gazdasága, társadalma

Kora középkori egyetemes történelem (Kb. 476-1000) A Kora középkor népesedése, gazdasága, társadalma Készítette: Resz Krisztián I. Középkor periodizációja (korszakolása)       Mi történt 476-ban? – Nyugat-római Birodalom megbukott Fontos gazdasági (Találmányok) és társadalmi változások miatt különülnek el ezek a korszakok. Korai középkor (476 – 1000) – Hűbériség kezdetei Középső „virágzó”/”érett” középkor (1000 – 1300) – Feudalizmus kialakulása Késői középkor (1300 – 1492) – Rendiség kialakulása Mi történik 1492-ben, hogy a középkor véget ér? – Amerika felfedezése II. Népesedés (Demográfia)    Európa népessége Krisztus születésekor 31 millió, Kr. u 200-ban 44 millió, Kr. u 600-ban 22 millió, Kr u 1000-ben 30 millió (N. J Biraben és Massimo Livi-Bacci becslése, 1999) Honnan tudjuk, hogy hány ember élt a Földön a Kora Középkor idején? –

Az uralkodónak tudnia kellett azt, hogy mennyien fizetnek neki adót, a földesúrnak pedig érdeke volt, hogy tudja mennyi földje van. Emellett a városlakók számát is nyilvántartották Azonban rengetegszer kell becslésre hajlani, mert nem tudjuk pontosan, hogy hányan éltek egy családban, mennyi volt az emberek átlagos élettartama, mennyivel nőtt évente a lakosság. Milyen okai lehetnek a népesség növekedésének? – Kedvező időjárás hozzájárul ahhoz, hogy több termés legyen, egészségügyi viszonyok javulása esetén is nőtt II. Népesedés (Demográfia)   Melyik az a 3 dolog, ami miatt viszont csökkent a népesség a Kora Középkorban? – Járvány, éhínség, háború Jászapáti templom kapudísze és címere, pedig újkorban épült (latinul a következő áll rajta) – „Istenszülő Szűz, született királynő, kegyes jóságoddal óvd meg a pestistől, éhínségtől és háborútól a jászapátiakat, akik ezt az épületet

Neked fogják felajánlani”(1754) II. Népesedés (Demográfia) II.1 Járványok    Melyik volt a legveszélyesebb járvány a középkorban, s hogy nevezik másképpen? – pestis, avagy a „fekete halál” 2 fajtája van: bubópestis, ami a bőr alatti sötét bevérzésekkel járt, itt volt esély a gyógyulásra. Azonban a tüdőpestis esetén rendkívül gyors volt a járvány terjedése, szinte kivétel nélkül mindenki belehalt. Hogyan védekeztek a pestis ellen? – Karantén (elzárkózás) II. Népesedés (Demográfia) II.1 Járványok    Mi lett volna az eredményesebb védekezés ellene? – Jobb higiénia Milyen állat terjesztette a kórt? – Fekete szőrű patkány bolhája Napjainkban miért nem gyakori a pestis? – Mert a 19. században a fekete szőrű patkányt felváltotta a barna patkány, valamint sokkal jobbak a higiéniai viszonyok II. Népesedés (Demográfia) II.2 Éhínség  Ha rossz volt a termés, az emberek

élelem nélkül maradtak, s ekkor rettentő dolgokat is elkövettek: „A mardosó éhség arra kényszerítette az embereket, hogy emberhúst egyenek; az útonjárókat a náluk erősebbek elragadozták, darabokra vágták, és tűzön megsütve, felfalták. Olyanokat, akik az éhség elől menekülve egyik helyről a másikra vándoroltak, és valahol szállást kaptak, vendéglátóik éjjel legyilkolták és megették, sokan mások pedig almával vagy tojással félreeső helyre csalták a gyermekeket, ott meggyilkolták és elfogyasztották őket; sok helyen a földből ásták ki a holttesteket, így akarták éhségüket csillapítani. [] Minthogy már szokásba jött, hogy emberhúst esznek, valaki sült húst vitt eladni a tournus-i vásárra, mintha ez valami állat húsa lenne; mikor felfedezték, nem is tagadta ezt a borzasztó bűnt; végül is agyba-főbe verték és megégették. Földbe temetett maradványait valaki más kiásta és éjjel elfogyasztotta; azt is

hasonló módon megégették.” (Rodulphus Glaber clunyi szerzetes az egyik utolsó éhínséget írta le a 11. sz elején) II. Népesedés (Demográfia) II.3 Házas élet  A középkori európai emberek életét és mindennapjait az egyház alakította ki és határozta meg, s rendszeresen ellenőrizte. – Rokonok között tiltotta a házasságot – Házasságon kívüli szexuális tevékenységet pedig bűnnek tartotta. – Felveti a problémát az, hogy maga a gyereknemzés érzéki gyönyörrel jár, s némelyek önmagában ezt bűnösnek tekintették. – Szent Ágoston szerint a házasságon belüli nemi élet nem bűn, ha megvalósul a következő 3 dolog: gyermek, hűség, szentség. – Gyereknemzés és házastársi kötelesség teljesítésére Szent Pál is felhívta a figyelmet: „Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak éljetek.” – Az egyesülésre csak egyetlen pozíciót tartottak

természetesnek (a többi „természet ellen való”, különösen ha hátulról történik, „kutyák, állatok módjára”) – Többször tartózkodni kellett a nemi együttléttől: terhesség ideje, keresztény kalendárium (vasárnap; szerda és péntek, mert böjti napok voltak; főünnepeken (karácsony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, újév, vízkereszt, Szent István vértanú napja) és még sok kitétel volt. II. Népesedés (Demográfia) II.3 Házas élet „Ha összegezzük azokat a napokat, amikor vallási okokból nem lehetett házaséletet élni, akkor meglepően nagy számokat kapunk. Az első ismert penitenciáléban, amely Írországban készült, a 6. században, ez 196 napot tesz ki, de a következő évszázadokban többnyire 260-270 nap körül mozog évente. Tehát átlagosan 90-100 nap maradt szabadon az „ölelésre”, de a mérsékeltebb követelményeket támasztó penitentiálék esetében is csak 180-185. Ha ehhez hozzávesszük a

menstruációval, terhességgel kapcsolatos és a szülést követő megtartóztatási napokat, akkor – az asszony termékenységétől függően – csak évente 21-44 napon kerülhetett sor házastársi érintkezésre, ami havi 2-4 napot jelent. Ez olyan nőkre érvényes, akik nem szoptattak. A szoptató anyák esetében – s ez volt a nagy többség – e napok száma 50-70 között volt, azaz havonta 4-6 nap.” (Katus László: Középkor története, 188)  Akik nem tartják be ezeket az időszakokat, az egyház megijesztette: „A leprások rendszerint nem a tanult emberektől születnek, akik a tiltott napokon megőrzik tisztaságukat, hanem főleg a falusiak között, akik nem tudják magukat megtartóztatni” (Caesarius arles-i püspök, 6. század) III. Gazdaság: Hanyatlás és Fellendülés   A Római Birodalom nyugati felében már a IV. században megkezdődött a gazdasági hanyatlás, amelyet a népvándorlás pusztításai tettek teljessé. –

Nyugat-Európában mindennapossá váltak az éhínségek és a belső háborúskodás. Elpusztultak a városok, visszaszorult az árutermelés. – A Nyugat önellátó birtokokra esett szét. A földeket talajváltó rendszerben („legelőváltó rendszer”), vagyis a kimerülésükig művelték. – 4-6 év után új földeket fogtak termőre. – A földterületnek mindig csak egy kis részét használták ki, és ugyanazon földdarab művelésbe vételére kb. 10-30 évente került sor – Ezzel a módszerrel azonban csak alacsony hozamot tudtak elérni, ami kevés ember eltartását biztosította. III. Gazdaság: Hanyatlás és Fellendülés  A VIII. századtól kezdődően Nyugat-Európában a jobb életfeltételek keresése, a nomádoktól átvett technikai újítások és a kolostorokban kibontakozó gazdálkodás nyomán a termelési módszerek és a munkaeszközök fejlődni kezdtek. – A kialakuló kétnyomásos gazdálkodás keretében a termőföld felét

bevetették. A másik felét pihentették, ugarnak hagyták, ahol az állatállomány legelhetett, és trágyájával megújította a föld termőerejét. – A háromnyomásos gazdálkodás elterjedésével tovább csökkent az ugar, hiszen már csak a termőföld egyharmadát alkotta. Ez az eljárás a termőterületet három részre osztotta: egy rész ugar, egy rész tavaszi gabona és egy rész őszi gabona. Az egységek évente cserélődtek. III. Gazdaság: Hanyatlás és Fellendülés    A föld ilyen arányú folyamatos kihasználása azonban a régi eszközökkel nem volt lehetséges. Döntő változást hozott a csoroszlyás, kormánylemezes, nehéz fordítóeke alkalmazása. – Így a szántás mélyen feltörte a földet, és meg is fordította: kicserélte az alsó pihent és a felső kimerült talajszintet. – Ezzel az ekével a keményebb (kötöttebb) talajokat is felszánthatták, így nőhetett a termőterület nagysága. Előrelépést jelentett

a borona megjelenése, mely a szántás után a föld lazítása nyomán növelte a termést. Az új eszközök nagyobb vonóerőt igényeltek. A nehézeke csak a fogatolás új módjával, a szügyhámmal együtt terjedhetett el. A nomádoktól átvett újítás révén a hámot az állatok nyakáról a szügyére helyezték, s így az igaerő jelentősen megnőtt. III. Gazdaság: Hanyatlás és Fellendülés   A mezőgazdaság fejlődése a IX–X. századra az életkörülmények javulásához, a népességszám növekedéséhez és a helyi kereskedelem újbóli megjelenéséhez vezetett. A távolsági kereskedelem a kora középkorban is fennmaradt. – Elsősorban a Földközi-tenger arab és bizánci területeiről hoztak be luxuscikkeket a vezető réteg számára. – Keletre főként rabszolgákat vittek, akiket a szláv területekről hurcoltak el.  Innen származik a nyugati nyelvekben a rabszolga elnevezés: Sklave,

esclave, slave stb.  A rabszolgákon kívül a fejlettebb vidékekre szállították az ott hiányzó erdők termékeit, a faszenet, a kátrányt, a viaszt, és cserébe kelméket, fegyvereket, keleti fűszereket hoztak be. IV. Társadalmi változások IV.1 Hűbériség     A Nyugat-római Birodalom bukása után a nagyon gazdag emberek fenn tudtak tartani hadsereget. Más szabadok védelemért fordultak az előkelőkhöz, mert nem tudták megvédeni vagy eltartani magukat Két szabad ember megegyezett egymással, s kölcsönös hűséget fogadtak egymásnak A gazdagabb (hűbérúr) fél földet („jótétemény” = „benefícium”) adott a hűbéresnek (vazallus), amiért cserébe szolgálatokkal tartozott a hűbéres. – Ez a föld nem öröklődött gyermekeire a szolgálattevő halála után – A hűbéres szolgálatai: katonáskodás, küldöncködés, távoli birtok ügyintézője – Hűbériség tehát az, ha létrejön 2 ember között egy

személyi viszony (hűség) és egy dologi-jogi viszonyrendszer (Ki ad mit, miért cserébe) IV. Társadalmi változások IV.2 Jobbágyság kialakulása és a jobbágy-földesúri viszony  A vezető réteg, a földek tulajdonosainak csoportja századok alatt alakult ki. – E folyamattal párhuzamosan jött létre a földet megművelők rétege, a jobbágyság, három társadalmi csoport: a korábbi rabszolgák, a colonusok és a szabad germán parasztok összeolvadásával. (Az egykori Római Birodalom területén kívül a szabad parasztok kerültek jobbágyi függésbe.) IV. Társadalmi változások IV.2 Jobbágyság kialakulása és a jobbágy-földesúri viszony  A jobbágy csak birtokosa (használója) volt földjének. – Ám telkét szabadon örökíthette, eladhatta. – Emiatt földje (a jobbágytelek) nagyságának arányában tartozott szolgáltatásokkal a föld tulajdonosának. – Ez lehetett munkajáradék, robot: a földesúri kézben

maradt földek (allódium vagy majorság) megművelése, szállítás, építkezés stb., lehetett terményjáradék: a jobbágytelek termésének egy részének átadása, ami később, a pénzgazdálkodás kibontakozásakor pénzjáradékká változott. Valamint földbérrel és ajándékkal is tartozott. IV. Társadalmi változások IV.2 Jobbágyság kialakulása és a jobbágy-földesúri viszony  A szolgáltatások kényszerű vállalása a germán fegyveres szabadok számára lesüllyedést jelentett. – A szabad parasztok, akik egyben harcosok is voltak, katonai szolgálattal tartoztak királyuknak. – Ez egyre terhesebbé vált számukra, mert háború esetén maguknak kellett ellátásukról és fegyverzetükről gondoskodniuk. – Miután az új, drága fegyverzetet nem tudták előteremteni, inkább a szabadságukról mondtak le. Földjeikkel együtt egy-egy földbirtokos szolgálatába szegődtek. IV. Társadalmi változások IV.3 Feudalizmus  

Hűbéri kapcsolatokon alapuló rendszer, amelyben az állam jogait az egyházi és világi vazallusok gyakorolják egy többé-kevésbé kialakult hierarchia szerint. Nyugat-Európában lesz feudalizmus, Magyarországon nem! Ezért van az, hogy 1848-ban is csak a földesúri rendszert (úrbéri viszonyok) törlik el! IV. Társadalmi változások IV.4 Az uradalom birtokviszonyai    Földesúr birtokába tartoznak: Földesúr kúriája (nagy háza), majorság (nagy földterület) Jobbágy birtokába tartoznak: Belső telek melléképületek, kis föld), külső telek (szántó, szőlő) (ház, Közös földek az Uradalomban: rét, legelő, erdő, folyó