Környezetvédelem | Hulladékgazdálkodás » Bártfai Ferenc - Szerves anyagokkal bevonatolt színes fémhulladékok előkészítése

Miskolci Egyetem Műszaki Anyagtudományi Kar Fémkohászattani Tanszék Féléves feladat Szerves anyagokkal (papír, festék, lakk, stb.) bevonatolt színes fémhulladékok előkészítése Készítette: Miskolc, 2005. Bártfai Ferenc MAK – 504 a 1.Bevezetés Az építőiparban a vason és acélon kívül fontos szerepet játszanak a réz és cink is. Ezek a fémek elsősorban épületek külső felületein nyernek alkalmazást, a korrózióvédelemmel kapcsolatban bírnak jelentőséggel. A két fém alkalmazásának további előnye a visszanyerésre fordított, értékükhöz képest viszonylag csekély ráfordítási költség és az, hogy minőségüket megtartják. Minden nehézség nélkül újrahasználhatók és széles körben al kalmazhatók. A f émek visszanyerése és újrahasznosítása alkalmazásuk kezdetére vezethető vissza. Ez elsősorban technológiai alapokon nyugszik, ötvözeteik is változatlanul megtartják eredeti tulajdonságaikat, és csak az

adott területen való alkalmazásuk hiúsul meg; olvasztással eredeti formájukban vagy változtatva – az igényeknek megfelelően – újrahasznosíthatók. Klasszikus példája az újrahasznosításnak, a hét világcsoda egyikének a gör ögországi Rodosz szigetén levő, a hatalmas szobornak az esete. A szobor faállványból készült, amelyet bronzlemezekkel vontak be. Egy földrengés alkalmával összeomlott, majd összetört a szerkezet. Mivel nem állt rendelkezésre alkalmas szobrász, a megmaradt lemezeket beolvasztották és érték esítették a piacon. U gyanilyen sors ju tott kisebb tárgyaknak is (pl. ajtók, harangok), amelyekből az évszázadok folyamán ágyukat gyártottak, de ez a folyamat minden bizonnyal ellenkező irányban is megtörtént. Európában nem áll rendelkezésre elegendő nyersanyag a bányákból, ezért az újrahasznosított anyagok lényeges részét fedezik a szükségletnek. A réz kb 50%-a, a cink kb 41%-a származik hulladék

anyagokból. Ez az irányzat a jövőben sem változik, megállapítható, hogy az ellátás korlátozott az említett fémekből, és ez nem is változik a felmérések szerint. Az elsőrendű feladat tehát a visszagyűjtés, újrahasznosítás az ellátá s biztosítására. A meglevő anyagforrások nagyobb kihasználására vonatkozó elképzelés nem járt eredménnyel az 1946–1993 közötti időszakban. Az 1 ábra azt mutatja, hogy – jóllehet mind réz-, mind pedig cinktermelés terén sikerült ugyan eredményeket elérni, de ennek fokozására nem lehet szá mítani. Arra is f el kell hívni a f igyelmet, hogy a rendelkezésre álló készletek ún. statiku s élettartama a mindenkori fémkereslet/kínálat – és így a f émárak – függvénye. Amikor az árak em elkednek, a kiindulási an yagok magasabb árszinten értékesíthetők, és a korábban „nem gazdaságosnak” minősített 1 ércekből nyert termékek jobb árszinten érvényesíthetők, ezáltal

csökken a rendelkezésre álló készlet. Ugyanilyen értelemben, az újrahas znosítás is f ügg az árszinttől, és alkalmazása gazdaságilag változó. Mindezekből adódnak a változó statikus élettartamok. 1.1 A fémhulladék típusai és eredete Mind a réz, mind pedig a cink esetében eltérő fémhulladéktípusokat lehet megkülönböztetni, amelyek feldolgozása a tisztaság, illetve szennyezettség függvénye. Már a fémtermék előállítását követően keletkeznek maradványok, amelyeket „fémselejteknek”, gyártási hulladéknak neveznek, és általában jellemezhetők tisztaságuk szempontjából, valamint ötvözeteikre vonatkozóan. Ezeket, az előbbieknek köszönhetően azonnal vissza lehet vezetni a gyártási folyamatba. Ezeket a selejtanyagokat mennyiségileg nem veszik figyelembe az újrahasznosított mennyiségekben. Az „új fémselejt” vagy „új hulladék” a félkész termékek feldolgozásánál keletkezik (pl.

lemezvágásnál keletkező fémdarabok vagy fémforgácsok). Ugyanez vonatkozik az ötvözetekre is, ezeket, az előbbiekhez hasonlóan, azonnal vissza lehet vezetni a g yártásba, mert egyáltalán nem vagy csak igen kis mértékben tartalmaznak szennyeződéseket. Az „új hulladékok” (vagy selejtek) gyakorlatilag azonnal visszakerülnek a gyártási folyamatba, a félkész termékekbe. Az ún. régi selejt a már használt termékekből származik Itt általában szükség van egy a kísérőanyagoktól való elválasztási folyamatra. Ugyanez érvényes a szennyeződésekre is. A réz esetében a r égi anyaghulladék forrásai az elhasznál t kábelek, számítógép, gépjárművek vagy különböző armatúrák, szerelvények, amelyek már elhasználódtak az idők folyamán. Ugyanide sorolandók az épületekről leesett vagy leszerelt részek, amelyek használati ideje már lejárt. Ugyanezek a cink esetében fröccsöntő szerszámok, horganylemezek és

félkésztermékek. Az utóbbi időben növekvő felhasználást jelent az acéllemezek és egyéb szerkezetek horganyzása is. Az ilyen acéllemez-hulladékokat az acélhulladékok újrafeldolgozásának keretében hasznosítják, illetve dolgozzák fel. A lemezeken levő cinket kiszűrt por formájában nyerik vissza, illetve hasznosítják. További anyag- (termék) csoportot képeznek a fémfeldolgozásnál 2 keletkező maradékok és közbenső termékek. Ide sorolandók a szűrőkben keletkező, illetve felfogott fémporok, salakok, kap arékok (vakarékok), elektrolitiszapok, vegyipari eljárásokból keletkező maradványok. Ezek az anyagok legtöbbször nagyon összetett szerkezettel rendelkeznek. A gyakorlatban mind a rezet, mind a cin ket leggyakrabban ötvözetek formájában hasznosítják egyéb fémekkel, és tulajdonságaikat az adott felhasználási terület szempontjából kell f igyelembe venni. Az ötvözetek használatuk után f émhulladék formájában

állnak rendelkezés re. A f ontosabb ötvözeteket az alábbi felsorolás ismerteti: - réz–cink ötvözetek (sárgaréz és speciális sárgarézféleségek), - réz–nikkel–cink ötvözetek (újezüst), - réz–ón ötvözetek (óntartalmú bronzok), - réz–nikkel ötvözetek, - réz–alumínium ötvözetek (alumíniumbronzok), - réz–ón–cink ötvözetek (vörösöntvény, tombak), - réz–ólom öntvény (ón–ólom bronzok). Az öntvények egy részénél a réz és cink kis mennyiségben kerül alkalmazásra. Így pl. a réz kis arán yban ötvözhető ezüsttel, mangánnal, magnéziummal, krómmal vagy nikkellel – a mindenkori igényeknek és bizon yos anyagtulajdonságoknak megfelelően. Egy fém alkalmazásának időtartama, tehát amíg vissza nem vonják hulladékként, többnyire az adott építőelem funkciójával van összefüggésben, és ne m magával a fém eredeti minőségével. A tapasztalatok szerint a rezet tartalmazó

gépjárműalkatrészt 8–10 évig, a kisebb elektromotorokban levő rezet 10–12 évig, a kábelekben 30–40 évig és épületekbe n akár 60–80 éven át is h asználni lehet. A cin k használhatósági időtartama kb. 30 év Ezekből a tapasztalati adatokból lehet felmérni nagyságrendileg a piaci szükségleteket, illetve a piacon beszerezhető rézmennyiségeket – a rézhulladékra vonatkozóan. A hulladékmennyiség 1985-ben kb 4 M t volt, ami megfelel az 1985. évi teljes termelt mennyiségnek Átlag 35 évi használat után ugyanannyi réz viszszanyerhető újrahasznosított hulladék formájában, és újabb használatra alkalmas, illetve rendelkezésre áll. 3 1.2 Színesfémek általános jellemzése A színesfémek újrahasznosításának nemzetközileg is kiemelkedő jelentősége van. Az értékes fémeknek ebbe a kiterjedt csoportjába tartozik a vörösréz, az alumínium, az ólom, az ón és a cink , de ide tartoznak még az emberiség álta l

ismert legdrágább anyagok is. 1. kép A hulladék rakodása A fölöslegessé váló elektronikus készülékekből, mint például számítógépekből, speciális feldolgozó technikákkal visszanyert fémek közé tartozik az arany és a platina is. Az ezüst, melyet a f otóiparban fényérzékeny anyagok előállítására nagy mennyiségben alkalmaznak - többek között a kórházi röntgen osztályokon -, használt filmekből nyerhető vissza. Mivel, példának okáért a világ vörösréz szükségletének mintegy 40 százalékát fedezi a recycling, világosan látszik, milyen nagy jelentőséggel bír ez a tevékenység a földkéregben előforduló véges fémtartalékoktól való függőségünk csökkentésében. A színesfémek újrahasznosítása jelentős mértékű energia-megtakarítással is jár, melynek révén nagymértékben hozzájárul a világ csökkenő erőforrásainak megőrzéséhez. Ezeket a f émeket ismert alakjaikban, mint a g yártás során

létrejött melléktermékeket, vagy kidobott - a gépjárművektől a konyhai eszközökig terjedő tartós fogyasztási cikkek, alkotórészeiként hasznosítják újra. De megtalálhatóak az olvasztók melléktermékei között, az ipari kezelési eljárások maradványaiban, valamint egy sor összetett fémkombinációban is. 4 A színesfémek használhatók önmagukban - mint például a vörösréz csövek esetében - vagy ötvözetek, mint például a bronz, alkotórészeiként. A feldolgozás során ezek mindegyikét külön anyagként kell kezelni, ily módon nagy szakértelemre és megfelelő technikai eszközökre, többek között spektrométerekre van szükség, ezeknek az anyagoknak a pontos azonosításához. Összegyűjtés, szétválogatás és a f ogyasztó igényeinek megfelelő osztályozás után, a színesfémeket mechanikai, kohászati, vagy vegyi eljárások segítségével elő kell készíteni a kohóban történő olvasztáshoz. 1.21 Alumínium

Hihetetlen tulajdonságai miatt az a lumínium az eg yik leggyakrabban újrahasznosított színesfém, és ez adja a Magyarországon újrahasznosított fémek nagy részét is. Magyarország igen fejlett másodlagos alumíniumiparral rendelkezik, és képes a fémhulladékok legnagyobb részének újrafeldolgozására. Érdekes módon, a magyar alumínium-hulladék ipar olyan kiemelkedő piaci pozícióra tett szert, hogy a szomszédos országokból (mind keletről, mind pedig nyugatról) importál alumínium hulladékot. Energia megtakarítás = 95% a timföld feldolgozásához viszonyítva. 2. kép Alumínium 1.22Vörösréz Köszönhetően annak, hogy kiválóan vezeti a villamos áramot, a vörösréz ideális megoldást jelent az elektromos áram továbbítására, és létfontosságú szerepet játszik a számítástechnikai szektorban is. Magyarország iparszerkezetének a közel múltban végbement módosulása eredményeként, a legtöbb vörösréz h ulladékot külföldi

5 finomítókba exportálják, vagy új vörösréz anyagok importja ellenében cserealapként ajánlják fel. Energia megtakarítás = 85% a rézérc feldolgozásához viszonyítva. 3. kép Vörösréz 1.23 Rézötvözet A sárgaréz és a bronz, a cink és az ón külö nböző százalékú, vörösréz alapú ötvözetek. Ezekkel az igen fontos ötvözetekkel különböző formában (vízcsapok, autók hűtője, villanyégők, csapágyak) mindennapi életünkben is igen gyakran találkozunk. 4. kép Sárgaréz 1.24 Ólóm Újrahasznosítható ólom viszonylag kevés formában létezik (vízcsövek, nyomdai betűk és ólom-savas akkumulátorok). Valószínűleg az akkumulátorok szolgáltatják a legjobb példát arra, ahogy az újrahasznosítási ipar egy potenciálisan veszélyes, életciklusának végéhez érkezett terméket minimális környezeti terheléssel új termékekké alakít át. Az ó lom-savas akkumulátorokat külön engedéllyel rendelkező telepeken

gyűjtik be, ahol speciálisan erre a cé lra kiképzett konténerekben tárolják őket, majd saválló teherautókkal 6 szállítják el Mag yarország területén kívü li újrahasznosító telepekre, ahol a bennük található savat egy vegyi folyamat segítségével semlegesítik, a műanyag (általában polipropilén) borítást eltávolítják és az ó lom-cellákat új, ólom alapú ter mékek létrehozására használják fel. A benzinkutak, autószervizek és egyéni begyűjtők segítségével, valamint a magyar kormány által az EU szabványoknak megfelelően bevezetett termékdíj alkalmazásával, Magyarországon az ólom-savas akkumulátorok meglepően (és dicséretesen) nagy része, mintegy 95%-a kerül be a rec ycling hálózatba, ahonnan hasznos termék formájában távozik. A régi akkumulátorok pozitív piaci értékkel bírnak, és az újrahasznosító telepek fizetnek a behozott ólom-savas akkumulátorokért. Az anyag nagymértékű toxicitása miatt

az újrahasznosítási ipar célja ezen akkumulátorok 100 %-ának begyűjtése. Energia megtakarítás = 65% (az elsődleges alapanyag feldolgozáshoz viszonyítva). 5. kép Ólom 1.25 Horgany Régebben a cinket, mint olcsó és a korróziónak jól ellenálló anyagot tetőfedésre és esőcsatornák készítésére használták, és Magyarország hulladék-bázisa még mindig meglehetősen nagy százalékban tartalmazza az ebből származó cinket. Manapság az építőiparban a tiszta cinket egyre inkább az ellenállóbb horganyzott acél váltja fel. A jövő cinktartalmú termékei várhatóan legnagyobb részt a feldolgozóiparból fognak származni, cinkhamu és a horgan yzási melléktermékek formájában. A körn yezet védelme érdekében ezeknek az anyagoknak a speciális és szakszerű kezelését 7 szakembereknek kell végezni. Jelenle g Magyarország nem rendelkezik cinkújrafeldolgozó iparággal, így ezeket az anyagokat újrafeldolgozásra exportáljuk 6.

kép Horgany 1.16 Egyéb A naponta bejövő hulladékanyagok között további ritkaságszámba menő anyagok, mint például a molibdén, a nióbium, a volfrám, valamint az elektronikus hulladékban fellelhető különböző anyagok egyaránt megtalálhatók. 7. kép Integrált áramkör 8 2. Fémhulladék kinyerése és feldolgozása 2.1 Réz- és cinkhulladék feldolgozása A 1. ábrából egyértelműen megállapítható, hogy gyakorlatilag valamennyi gyártási folyamatban szekunder nyersanyagok keletkeznek, és ezek ti sztasági fokuknak megfelelően felhasználhatók kiindulási nyersanyagként az egyes gyártási szakaszokban. A réz és a cink tetőszerkezetekben, homlokzatokban, ereszcsatornákban és lefolyócső-vezetékekben nincsenek szilárdan összekapcsolva, egyéb elemekbe beépítve. Elhasználásukat követően egyszerűen visszanyerhetők, és mint „fajtatiszta” hulladékok kis ráfordítás mellett egyszerűen feldolgozhatók és alkalmazhatók, akár

építőelemekként, akár egyéb célokra. Épületekből származó ócskavas, fémhulladék (és ez érvényes a rézre és cinkre is) az épületek bontásánál vagy javításoknál, szerelési munkálatoknál keletkezik. Ugyanez érvényes az épületek moderniz álására is Ezek a selejtek, hulladékok gyakorlatilag tiszta a nyagok, egyéb anyagokkal, amelyek szennyeznék, nem kerültek kapcsolatba. A réz- és cinkhulladékok, ellentétben az ócskavassal és számos egyéb újrahasznosításra kerülő anyaggal azonnal feldolgozhatók félkésztermékekké, nagy értékűek, kis ráfordítással és energia alkalmazásával hasznosíthatók. Amikor házakat bontanak le, e setleg csak házrészeket szüntetnek meg, a régi hulladékokat a bontás után megfelelően elválasztják egymástól, a hulladékfém-kereskedők átveszik, majd hasznosítják azokat. 1. ábra Réz és cink előállításának és újrafeldolgozásának folyamatábrája 9 A

bádogosműhelyekben olyan fűrészelési hulladékok keletkeznek, amelyek különösen tiszta minőségűek, mentesek a szennyeződésektől, visszaszállíthatók feldolgozásra a szál lítóknak, majd új t ermékként forgalomba hozhatók. A fémhulladék-kereskedelem lényegében összekötő láncszemnek tekinthető a bontással foglalkozó vállalatok és a bádogosműhelyek között is, de az újrafeldolgozó fémtermék-előállítók között úgyszintén. A gyűjtőkereskedők nagyobb tételekben beszerzik a hulladékokat, szétválogatják fajtánként, majd eljuttatják az újrafeldolgozó üzembe, ahol „új fémet” állítanak elő, és ezután ismét forgalomba kerül a feldolgozott fém. 2.11 Réztartalmú fémhulladékok feldolgozása A vegyes fémhulladékok, amelyek régi gépjárművek bontásánál keletkeznek, lehetőleg tiszta szétválasztást igényelnek, mielőtt eljutnak kohászati feldolgozásra. Réz számos használt alkatrészben előfordul, sokszor

kis részarányban, de egyéb fémekkel való feldolgozása összességében gazdaságossá teszi az újrafeldolgozási műveletet. A tapasztalatok szerint e gy régi autó átlago san kb. 10 –25 kg rezet tartalmaz, ennek kinyerése természetesen célszerű. 2. ábra Autóroncsok feldolgozása kalapácsos törőben a különféle értékesíthető anyagok elválasztására 10 A feldolgozás részletei a 2. ábrán láthatók: - az értékes részek kiszerelése – pl. katalizátorok, - az autó feldarabolása kalapácsos törő segítségével 10–25 cm méretű darabokra, - a könnyű és nehéz alkatrészek szétválasztása bányában alkalmazott szerszámok segítségével, - mágneses szétválasztó segítségével a vastartalmú anyagok különválasztása, ezeket acélműben dolgozzák fel, - a fémek és nemfémes anyagok elválasztása úsztató–ülepítő eljárás segítségével, - a nehéz- és könnyűfémek szétválasztása; a

könnyűfémeket külön berendezésben dolgozzák fel, - a réz és ötvözőelemek fémkohászati szétválasztása piacképes termékek előállítására. A kalapácsos törőkből, maradványokból és közbenső termékekből származó, erősen szennyezett fémhulladékokat aknás (kupoló) kemencében olvasztják össze. A cinket és ennek oxidját elválasztják a réztől és kiszűrik. A mintegy 70–80% rezet tartalmazó dúsított olvadékot ezután konverterben, öntvénymaradványokkal együtt felhevítik. Kb 1000 °C hőmérsékleten elgőzölög az olvadékból az ón, cink, ólom és antimon. Ezek kondenzátumai por formájában a szűrőn csapódnak le Ezeket a porokat tömörítik, és eg yéb helyeken további f eldolgozásnak vetik alá. A z ilyen eljárásból nyert réz tisztasága kb. 97% Ezt a 97%-ot megközelítő tisztaságú rezet igen tiszta fémhulladékkal (pl. kábel- és anódmaradványok) beolvasztják, oxidálják A réz tisztasága 99%. Az ilyen

rézből anódokat öntenek Ezt követi az elektrolízis, amelynek folyamán az anódrézben maradt elemeket részben kivonják (pl. kadmium, cink és vas), de mások, nem oldódva, az anódis zapba jutnak, mint pl. ezüst, a rany, platina Az elektrolitban levő réz a katódon min. 99,9% tisztasággal válik ki A szekunder kiindulási anyagokból kinyert réz tisztaság a megegyezik a pri mer anyagéval. A folyamat különböző szakaszaiban nyert melléktermékeket, elemeket piacra viszik, ezáltal fokozható az ú jrahasznosítási eljárás gazdaságossága. A sá rgaréz hulladékok réztartalma nagy, ezek közvetlenül a sárgaréz-, illetve réziparba visszavezethetők, 11 újrahasznosíthatók. A pri merenergia-ráfordítás a réz pri mer kiindulási anyagokból és rézércekből való kinyerésekor (1994. évi adatok szerint): - 15–56 GJ/t Cu (számtani középérték 30,7 GJ/t Cu) a bányászatra és előkészítésre vonatkozóan, - 11,8–33,2 GJ/t Cu (számtani

középérték 19,5 GJ/t Cu) primer réz előállításra vonatkozóan, szállítási költség nélkül. Mindez azt jelenti, hogy az alkalmazott technológia és a f elhasznált primer energia előállításának függvényében az energiaráf ordítás a 26,8 és 89,2 GJ/t Cu között tartományba esik, a sz ámtani középérték 50,2 GJ/t Cu. A gazdaságossági–ökológiai adatok függnek a termék előállításához szükséges kiindulási anyagoktól, az eljárástól és a számítási modellektől, amelyek útján ezekből a bázisadatokból hozzájutottak a szükséges információkhoz. Az ökoeg yensúlynak tartalmaznia kell a ter mékek használati fázisait. Ez további alapot ad ah hoz, hogy vizsgálatokat és kiértékelést lehessen végezni. A szekunder nyersanyagokból való rézki nyerés folyamatainál a bányászat, előkészítés és a szállítás kimarad. A következő lépés a gyártási folyamatot tekintve a réz kohászati kinyerése a konverterben, és

az elektrolitikus finomítás kb. 18 GJ/t primerenergia-felhasználás mellett. A rézszalag előállítása kb 9 GJ/t termék primer energiát igényel. Ezekből következik, hogy a réz szekunder anyagokból való kinyerése lényegesen kisebb pri merenergia-felhasználást tesz s zükségessé, mint amennyi a primernyersanyagokból való kinyeréshez kell. 2.12 Cinktartalmú fémhulladékok előkészítése A cink alkalmazási területe lényegesen eltér a réz alkalmazási területétől: - lemezek, félkész termékek, - ötvözés alumíniummal, - rézzel való ötvözés sárgaréz nyerésére, - acélfelületek horganyozása, 12 - vegyipar – cink-oxid és cinkpor. A horganyzott lemezeket főleg az építőipar alkalmazza. A hasznosítási fázis befejeztével beolvasztásra kerülnek, majd szekunder cinkként ötvözetekben, horganyzási műveleteknél kerülnek ismét felhasználásra, de a vegyipar is alkalmazza egyes helyeken. A ci nktartalmú,

fröccsöntéssel, présöntéssel készült részeket az autóipar alkalmazza, és felhasználási idejük befejeztével, egyéb alkatrészekkel együtt, kalapácsos törőben aprítják fel. Horganyzott acélrészek fémhulladékait az acélgyártásnál használják fel. Ekkor a cink elgőzölög, a szűrőkben visszamarad a cinkpor, amelyet ismét felhasználnak cink előállításánál. A cinkhulladékokat szekunder cinkhez és szekunder cinköt vözetekben hasznosítják. A f ajtatiszta fémhulladékokat átolvasztják, olvasztásukat követően leöntik, a tisztább hulladékokat megolvasztják és termikus úton elválasztják a kísérő fémmaradványoktól. A cinkhulladékok előbb említett feldolgozásánál jelentkező primerenergia-igény kb. 2,3 GJ/t szekunder cink, ill. szekunder cinkötvözet, így a primer energia 3–4%-ára van csak szükség. Az ener giaigény azért ilyen csekély, mert a cink ol vasztása alacsony hőmérsékletet tesz szükségessé.

2.13 Az alumínium hulladék előkészítése Az alumínium hulladék először a daráló gépsorra kerül, ahol közvetlenül darálás után két mágnesdob távolítja el a mechanikai vastartalmat. 3. ábra A darálás folyamata 13 A keletkező vashulladék, és alumínium hulladék, ami a mechanikai vason kívül még egyéb szennyezőket is tartalmazhat, amiket a rostálással és flotálással távolítanak el. A darálás után forgódobos rostára kerül, ahol elkül önül a 2 0mm-nél kisebb szemcseméretű frakcióra és a 20mm és120mm körötti részre, ami megfelelő méret a flotáláshoz. Az ap rított, osztályozott vegyes alumínium hulladékból sorbakötött, kétlépcsős flotálóberendezéssel választják le az alumíniumnál könnyebb (pl. fa, magnézium) és a nála nehezebb (cink, réz, stb.) részeket 4. ábra A flotálás folyamata Két egyforma, egymásnak 180 fokban elhelyezkedő flotáló választja szét az alumíniumot a mechanikai

szennyezőktől. A kész anyagot nagy nyomású tiszta vízzel mossák át, majd a flotálóba a darált hulladékot ho mlokrakodóval adagolják rázóasztalon keresztül. A kiflotált hulladék mechanikai szennyezőktől mentes fémtiszta alumínium hulladék. 14 3. Hulladékfém-mennyiségek és részesedésük a gyártásban Az újrahasznosítás útján visszanyert fémmennyiségeket és ezek ré szarányát a réz és cink kinyerésében különbözően határozzák meg. Arra a tényre való tekintettel, hogy az újrahasznosítás folyamán csak csekély mennyiségek mennek veszendőbe mind rézből, mind pedig cinkből – ezek azok a menn yiségek, amelyek korróziót szenvednek, oldhatatlan vegyületeket (pl. f estékek, kozmetikumok stb) tartalmazva kötődnek – a legnagyobb nyersanyagforrásnak minősülnek a jövőbeni fémkinyerés számára. A klasszik us újrahasznosítási arány 2000-ben, rézre vo natkozóan 59,8%, cinkre pedig 41,1%. A tén yleges, valódi

újrahasznosítási arány az elméletileg lehetséges hulladékkeletkezést viszonyítja a valóságos hulladékokhoz. A szá mításnál figyelembe kell venni a termék élettartamát, a behozatali és kiviteli folyamatokat is, néhány egyéb szempont tekintetbevétele mellett. Számításba véve az egyes felhasználási területeket, megállapítható, hogy réz esetében átl agosan 35 év, a cinkn él pedig 30 év élettartam vehető figyelembe. Ily módon az újrahasznosítási arány réznél 80%, cinknél pedig kb. 90% 3.1 Az újrahasznosítás jelentősége A fémek újrahasznosítása sok szempontból fontos. Csökkenti a lerakásra kerülő anyagmennyiségeket. Olyan fémek, mint a réz vagy cink „időtlen időkig” a körforgalomban maradhatnak, gyakorlatilag teljes mértékben újrafelhasználhatók. Ez a két fém gyakorlatilag a kívánságnak megfelelően bármennyiszer ismét hasznosítható mindennemű minőségkárosodás nélkül, ellentétben több más

fémmel. A ma rendelkezésre álló, használatban levő fémmennyiségek fontos anyagforrásnak minősíthetők, és ennek megfelelően az érclelőhelyek a természetben megkímélhetők. Az is lén yeges, hogy a hulladékfeldolgozás kisebb energiaráfordítást igényel, mint a primer termelés, és ug yanez érvényes a környezetterhelésre is. Alkalmazásuk gazdaságosságát növeli, hogy 15 - szerelési munkáknál a levágott lemezmaradványokat, nagy értéküknek tulajdoníthatóan összegyűjtik, és mivel összetételük az adott ötvözetekben ismert, közvetlenül összegyűjtésük után beolvaszthatók, kis ráfordítás mellett új félkész termékek állíthatók elő. - Épületek modernizálásánál, átalakításánál folyó javítási munkálatoknál a meglevő anyagot magát is fel lehet használni, esetleg ki lehet egészíteni azonos összetételű anyagokkal. - A rézből és cinkből készült épületelemeket akár 200 évig is használni

lehet, ha nem jelentkeznek újabb igények, amelyeknek már nem felel meg összetételük. Ha viszont fennáll újabb minőségi igény, beolvaszthatók, és ismét használhatók lesznek. Egy újrahasznosítási folyamat kivitelezése – és ez nemcsak fémekre érvényes annál egyszerűbben hajtható végre, minél könnyebben vissza lehet nyerni az anyagokat „fajtatiszta” állapotban. Egy tervező és egy felhasználó részére ez azt jelenti, hogy már a tervezésnél számításba kell venni egy későbbi esetleges újrahasznosítást, és az összekötő elemeket, kötőanyagokat úgy kell megválasztani, hogy azok könnyen eltávolíthatók legyenek. Ebből következik, hogy az épület anyagai - a lehetőségeknek megfelelően – újrahasznosíthatók legyenek. Ez segíti elő, hogy olyan értékes an yagok, mint a réz vag y cink kívánság s zerinti ideig újrahasznosítható maradnak. 16