Kémia | Felsőoktatás » A félfémek

A félfémek II. Be Mg Ca Sr Ba III. B Al Ga In Tl IV. C Si Ge Sn Pb V. N P As Sb Bi VI. O S Se Te Po VII. F Cl Br I At - 10 fém, szilárd halmazállapot, elemi állapotban már delokalizált π kötések; Al ideális fémrács; de általában atomrácsos szerekeze-tek, rácshibák, félvezetők - elektronegativitás 1,5-2,2 közötti, vegyületeik többsége kovalens, kevés az ionos vegyület - oxidjaik általában amfoter karakterűek, hidroxidjaik ill. oxosa-vaik tisztán nem állíthatók elő - hidridjeik elég bomlékonyak, elektronhiányos vegyületek, Be, B, Al: többcentrumos kötések a jellemzők, ill. a polimeres szerkezet - biner halogenidjeik molekulavegyületek, hidrolízisre hajlamosak - max. oxidációfokuk = az oszlopszám - sztereokémiájuk: sp3, sp2 (sp) és a 3. periódustól (Al, Si) sp3d2 is lehet, sőt az 5 periódusban (Sb, Te) ez a gyakoribb (H[Sb(OH) 6 ], [Te(OH) 6 ]) Be ff. Mg mff. Ca Sr Ba Ra f. Be BERILLIUM [ ]ns2 Zn Cd Hg mff. [

](n-1)d10ns2 - Mg helye vitatott, alkéliföldfém-e vagy másodfajú fém - op. viszonylag alacsony (kiv a Be), a Hg folyékony - oxidációszám mindig +2, a Hg +1 is lehet (- Hg - Hg -) - BeO, ZnO amfoter oxidok, MgO, CaO, SrO, BaO, CdO, HgO bázikus oxidok - Be fizikai, kémiai sajátságai - nincs természetes izotópja, tiszta elem - rideg, kemény, kis sűrűségű, elég nagy op. - igen elektronhiányos atom: jó elektronpár akceptor - O 2 -ben elég: BeO - levegőben: BeO + Be 3 N 2 - amfoter elem, hííg savakban és cc. Lúgoldatokban oldódik Be + 2 HCl = BeCl 2 + H 2 Be + 2 NaOH + 2 H 2 O = Na 2 [Be(OH) 4 ] + H 2 - 1300 K fölött: 3 Be + 3 NH 3 = Be 3 N 2 + 3 H 2 - Be előfordulása: csak vegyületeiben, szilikátokban, elég szétszórtan - Be előállítása: BeF 2 +MF olvadékelektrolízis - Be felhasználása: Be+Rn: neutronforrás Cu+2,5% Be: berillium bronz, rugalmas, jó vezető - Vegyületei: 3-centrumos kötések a jellemzők sp3: (BeH 2 ) n (Be(CH 3 ) 2 )

n [Be(OH) 4 ]2- [BeCl 4 ]2sp2: [BeF 3 ]- (BeCl 2 ) n [Be(H 2 O) 4 ]2+ A BÓR ÉS ALUMÍNIUM B Al Ga In Tl [ ]ns2np1 ff. ff. mff. Sc Y La Ac áf [ ](n-1)d10ns2np1 mff. ill. [ ](n-1)d1ns2 áf - Az oszlop másodfajú fémeinek op.-ja alacsony, a többié magas (B: kb 2300 K) - Oxidációszám +3, másodfajú fémeké lehet +1 is (ns2 inert párként viselkedik): TlCl, TlOH - Elektonhiányos elemek, jó elektonpár akceptorok, a másodfajú fémek kevésbé, az átmeneti fémek az oszlopban a legrosszabb komplexképző atomok - B 2 O 3 , Al 2 O 3 amfoter oxidok, a többi bázisképző - A B és Al fizikai és kémiai sajátságai - 10B (18,8%) 11B (81,2%); 27Al „tiszta elem” - a B félvezető, az Al ideális vezető, csekély szennyezés lényegesen befolyásolja a vezetést - az Al-ot oxidréteg védi, e réteget megbontva az Al a vízzel is reagál (Al(OH) 3 ) - O 2 -ben izzítva B 2 O 3 -má, Al 2 O 3 -má ég el, levegőben égetve BN, AlN nitridek is képződnek - a B

nehezen, az Al könnyen oldódik savakban és lúgokban: 2 Al + 6 HCl = 2 AlCl 3 + 3 H 2 2 Al + 2 NaOH + 6 H 2 O = 2 Na[Al(OH) 4 ] + 3 H 2 - az Al magas hőmérsékleten fémoxidokat fémmé redukál (aluminotermia) 2 Al + Cr 2 O 3 = Al 2 O 3 + 2 Cr - A B és Al előfordulása: csak vegyületekben, kőzetekben Na 2 B 4 O 7 .10H 2 O borax v. tinkál bórsav v. szasszolin H 3 BO 3 aluminoszilikátok bauxit: Al(OH) 3 hidrargillit AlO(OH) böhmit v. diaszpor Al 2 O 3 korund Na 3 AlF 6 kriolit - A B és Al előállítása: redukció C-nel karbidokhoz is vezet, ezért redukció Mg-mal (magneziatermia) B 2 O 3 + 3 Mg = 2 B + MgO (van Arkel, de Boer eljárás) 2 BI 3 = 2 B + 3 I 2 - Al-gyártás: bauxit - timföld - elektrolízis - A B és Al felhasználása: B: ötvözetek (Fe, Cu, Al), B 12 C 3 Al: ötvözetek: magnálium Al+10-30% Mg hidronálium Al+3-12%Mg duralumínium Al+3-5%Cu+1-2%Mg+0,5-1,2% Mn+0,1-1 %Si aluminotermia - vegyületeik: sp2, sp3, Al: sp3d2 is, három és többcentrumos

kötések - A Be, B és Al hidridjei, a 3-centrumos kötés - elektronhiányos elemek, elektonegativitás kisebb, mint a h-é, -0,03-nál negatívabb töltés a H-en: 3-c. kötések, diszkrét vagy polimeres molekula (BeH 2 ) n fehér por, 402 K hőmérsékleten olvadás nélkül elemeire bomlik H H Be H Be H Be H H H - diboránnak komplex hidridet képez: H H Be Be H H H BeH 2 + B 2 H 6 = Be[BH 4 ] 2 - előállítása: BeCl 2 + 2 LiH = BeH 2 + 2 LiCl B 2 H 6 diborán: színtelen, jellegzetes szagú gáz B: K2s2 2p x 1  B: K2s prom. sp 3hibridizáció  B: K h 1 2p x 12p y 1 h21 h31 ↑σ ↑σ Ht Ht 1 1 Ht Ht ↓σ ↓σ B: K h 1 1 h 2 1 h 3 0 Ht Ht - sp 2 hibr .  B: K h h21 h31 (szabad BH 3 , nem létezik) 1 1 h40 Hh 1s1 (σh 3 11s1h 3 0)2 Hh 1s1 (σh 4 11s1h 4 0)2 h41 2- és 3-centrumos kötések Hh B B Hh Ht Ht előállítás: 6 LiH + 8 (C 2 H 5 ) 2 O:BF 3 = B 2 H 6 + 6 LiBF 4 + 8 (C 2 H 5 ) 2 O Mg 3 B 2 + 6 HCl =

B 2 H 6 + 3 MgCl 2 - vízzel hidrolizál B 2 H 6 + 6 H 2 O = 2 H 3 BO 3 + 6 H 2 - NH 3 -mal addukt-képződés, ionos vegyület; termikus bontás borazinná. ∆ B 2 H 6 + 2 NH 3 = [BH 4 -][BH 2 (NH 3 ) 2 +] B 3 N 3 H 6 H B HN NH HB BH borazin v. borazol izoelektronos a benzollal, számos tulajdonság közel áll egymáshoz N H B n H n+4 B n H n+6 homológok 2-, 3- és többcentrumos kötések(cluster- v. klaszter kötések) H H B H B Hb H H B Hb B B Hb B H Hb Hb Hb B B Hb H B B 5 H 9 pentaborán-9 - levegőtől elzártan hevítve: interkonverzió - (AlH 3 ) n csak 3-c. kötés, térhálós óriásmolekula Hb H H H B 4 H 10 tetraborán-10 H - Komplex hidridek n= Mn+ E = B, Al, Ga; M[EH 4 ] n - képződés EH 3 + H- EH 4 - kémiai és termikus stabilitás: BH 4 - > AlH 4 - >> GaH 4 - Borohidridek: ionos LiBH 4 NaBH 4 KBH 4 H Be H H H H B Be H H H B H H B Be Al(BH 4 ) 3 B H H - hidrolizálnak: LiBH 4 + 4 H 2 O = LiOH + H 3 BO

3 + 4 H 2 - erősen redukálnak: - előállítás (szerves oldószerben, éterben) B 2 H 6 + 2 NaH = 2 NaBH 4 B 2 H 6 + Al(CH 3 ) 3 = Al(BH 4 ) 3 + B(CH 3 ) 3 ill. cserebomlással Na(BH 4 ) + LiCl = LiBH 4 + NaCl UF 4 + 2 Al(BH 4 ) 3 = U(BH 4 )4 + 2 Al(BH 4 )F 2 - Aluminohidridek Be(BH 4 ) 2 H H H H H B Al H H H H H H kovalens Be(BH 4 ) 2 Al(BH 4 ) 3 Ti(BH 4 ) 3 H U(BH 4 ) 4 - ionos karakterűek: LiAlH 4 NaAlH 4 Ca(AlH 4 ) 2 - termikus stabilitás kicsi 2 LiAlH 4 = 2 LiH + 2 Al + 3 H 2 (420 K fölött) - hevesen hidrolizálnak, higroszkóposak, tűzveszélyes anyagok: LiAlH 4 + 4 H 2 O = LiOH + Al(OH) 3 + 4 H 2 - erős redukálószerek (éterben): aldehidek ketonok + LiAlH 4 alkoholok szerves savak N-tart. Szerves vegy + LiAlH 4 aminok 3 LiAlH 4 + 4 BCl 3 B 2 H 6 + 3 LiCl + 3 AlCl 3 - előállítás 4 LiH + AlCl 3 = LiAlH 4 + 3 LiCl - A Be, B és Al halogenidjei - Többségük molekuláris vegyület, vannak közöttük ionosak is, pl. 3+ Cl AlCl 3 .6H 2 O [Al(H 2

O)Cl + 3 Cl6] és óriásmolekulák: Cl Cl (BeCl 2 ) n Be Be Be Be Cl Cl Cl Cl Cl Be Cl Cl Cl - hajlamosak halogenokomplex képzésre (mint a nemfémek), vannak közöttük polinukleáris óriásmolekulák is - (BeF 2 ) n 3-dim. (SiO 2 szerű) , a többi BeX 2 lineáris láncmolekula, vizes oldatban akvokomplex: BeX 2 .4H 2 O [Be(H 2 O) 4 ]2+ + 2 X- donor molekulákkal komplex: BeCl 2 .2(C 2 H 5 ) 2 O - halogenokomplexeekben tetraéderes BeX 4 2- ionok vannak (akvo.komplexek stabilisabbak) - A B és Al halogenidjei EX 3 sztöchiometriájúak, de „szubhalogenidek” is léteznek (EX 2 , EX összetétellel): +2 és +1 ox.fokkal (klaszterkötés), bomlékonyak Cl Cl B B Cl B B B Cl Cl B B 4 Cl 4 Cl Cl B B B B Cl B B kulák Cl Cl B 2 Cl 4 Cl Cl Cl B Cl B 8 Cl 8 B Cl Cl - BX 3 molekularácsos, elektronhiányos, jó akceptor, hidrolízisre hajlamos mole4 BF 3 + 6 H 2 O = 3 H 3 O+ + BF 4 - + B(OH) 3 BCl 3 + 3 H 2 O = B(OH) 3 + 3 HCl előállítás

szintézissel - AlX 3 AlF 3 3-dim. ionrács-atomrács átmenet - Al 2 Cl 6 molekuláris ddimer, előállítása: Al 2 O 3 + 3 C + 3 Cl 2 = Al 2 Cl 6 + 3 CO (kb. 1300 K) - Komplex halogenidekben AlX 6 3- koordinációs egységek vannak Na 3 AlF 6 diszkrét AlF 6 3- oktaéderes anionok Tl 2 AlF 5 láncszerű óriásanion, AlF 6 3- oktaéderek 2-2 közös ligandummal NH 4 AlF 4 síkrácsos óriásanion, AlF 6 3- oktaéderek 4-4 közös ligandummal 12 NaF + Al 2 (SO 4 ) 3 = 2 Na 3 AlF 6 + 3 Na 2 SO 4 (op. kb 1270 K, 2g/cm3 koncentrációban a timföld elektrolízis során) - A Be, B és Al oxidjai - a biner oxidok szilárd anyagok, gyenge ionos jelleggel rendelkező atomrácsos vegyületek (BeO, B 2 O 3 , Al 2 O 3 , SiO 2 , GeO 2 ) vagy gyengén atomrácsjellegű molekularácsos vegyületek (As 4 O 6 , As 4 O 10 , Sb 4 O 6 , TeO 2 , TeO 3 ) ek - oxoanionjaik, ill. hidroxjaik gyakran nem állíthatók elő tisztán, amfoter jellegű- kevés mononukleáris, inkább polinukleáris

óriásanionok - átmenetifém-oxiddal kettős oxidokat képeznek - BeO: magas op., vízben nem old, amfoter - Be(OH) 2 : hevítve BeO - B 2 O 3 : amfoter, a H 3 BO 3 (orto-bórsav), ill. a HBO 2 (meta-bórsav) anhidridje -2H 2 O -H 2 O 2 H 3 BO 3 2 HBO 2 B 2 O 3 hideg vízben rosszul, meleg vízben jól oldódik, sói a borátok: B 2 O 5 4- 1-1 közös oxigén (BO 2 ) 3 3gyűrűs, 2-2 közös oxigén láncszerű, 2-2 közös oxigén (BO 2 ) n n- O O O B B O 4- O O B O O B B O 3- O O O O O O B B B B O O trimetaborát: K 3 B 3 O 6 tetraborátok: Na 2 B 4 O 7 .10H 2 O O nO (borax v. szasszolin) - Al 2 O 3 egyik módosulata az α-korund, igen kemény op. magas, vízben, savakban oldahatalan, fehér por -2H 2 O -H 2 O 2 Al(OH) 3 2 AlOOH Al 2 O 3 kiizzítás 1270 K, anélkül nedvszívó (timföld) - Al(OH) 3 vízben oldhatatlan, a frissen leválasztott hidroxid savakban könnyen oldódik (a természetben: hidrargillit) - AlOOH: böhmit v. diaszpor -

A Be, B, Al szulfidjai E2S3 B2S3 Al 2 S 3 ES BeS GeS As 4 S 4 ES 2 SiS 2 E2S5 GeS 2 As 4 S 6 Sb 2 S 3 As 2 S 5 Sb 2 S 5 A realgár, As 4 S 4 , szerkezete: As As S S As As S S Vízzel hidrolizálnak: Al 2 S 3 , B 2 S 3 - A Be, B és Al nitridjei, foszfidjai - A N és P trifunkciós ligandum, a vegyületek általában óriásmolekulák - További N-tartalmú ligandumok: NH imid-, NH 2 amid-, N 3 azid - Nitridek: Be 3 N 2 BN AlN (op. 2473 K) (op. 3373 K) (op. 2473 K) - Azidok: Be(N 3 ) 2 - Amidok: - Imidek: B 2 (NH) 3 - Foszfidok: Be 3 P 2 AlP - Óriásmolekulák, hidrolizálnak (vízzel ill. vízgőzzel), termikus stabilitás nagy, amidok és imidek hevítve nitrideket adnak A SZILICIUM (Si) ÉS GERMÁNIUM (Ge) - Si és Ge: ns2np2 vegyértékhéj konfiguráció - +4 oxidációfokúak, 4 kovalens kötést képeznek - a rendszámmal nő az ns2 elektronpár inertté válása: Pb > Sn > Ge +2 oxidációfokú is lehet - Fizikai, kémiai sajátságok - páros

rendszám, több természetes nuklid (Si: 3, Ge: 5) - elemi állapotban: gyémánthoz hasonló rácsszerkezet, csekély szennyezők hatására delokalizált π elektronok MO-on, félvezetők - kevéssé reakcióképesek, csak magasabb hőmérsékleten: O 2 (lev.) EO 2 , Halogének EX 4 , Si 3 N 4 (> 1670 K), SiC (> 1770 K) - a Si oldódik lúgoldatokban: Si + 2 NaOH + H 2 O = Na 2 SiO 3 + 2 H 2 nek - a Si és Ge redukáló sajátságúak, fémolvadékokkal szilicidet, germanidot képez- - A Si és Ge előfordulása: - csak vegyületeikben: szilikátok (SiO 4 koord. Egység, óriás molekula), - SiO 2 (kvarc, tridimit, krisztobalit, homok) - Ge: túl ritka, igen szétszórt (szénben, bauxitban) - Si és Ge előállítása: - dioxidok vagy tetrahalogenidek reakcióiból: 3 SiO 2 + 4 Al = Al 2 O 3 + 3 Si 2 SiO 2 + 2 CaC 2 = 2 Si + 2 Ca + 4 CO - Felhasználás: Si: redukáló, ötvöző elem, félvezető, elektronika - Si és Ge sztereokémiája: - hasonlóság a C és a Si,

Ge vegyületei között: SiO 2 , GeO 2 , CO 2 ; SiCl 4 , GeCl 4 , CCl 4 ; szerkezeti felépítés azonban más (a C-nek nincs d-pályája) - C: sp, sp2, sp3 - Si, Ge: sp3 (4σ kötés, tetraéder), sp3d2 (4σ+2(σ) kötés, oktaéder) - a C-C lánc hidridekben stabilisabb, halogenidekben labilisabb, mint a Si-Si lánc - CO 2 lineáris diszkrét molekula, SiO 2 SiO 4 egységekből álló óriásmolekula - CS 2 lineáris diszkrét molekula, SiS 2 láncszerű óriásmolekula - Szilikonok: Si S S Si S S Si H 3 C - Si - O - Si - O . Si - CH 3 - Szilikátok: SiO 4 tetraéderek - Kovasav: x SiO 2 . y H 2 O - Si és Ge hidridjei - Szilánok: Si n H 2n+2 (n = 1-6) - Germánok: Ge n H 2n+2 (n = 1-8) - Polimer hidridek: (SiH 2 ) n , (GeH 2 ) n - a paraffinokhoz hasonló szerkezetek, de hosszabb Si-Si vagy Ge-Ge lánc nem tud kialakulni - a polimer hidridek szerkezete még nem tisztázott, valószí-nűleg a (BeH 2 ) n - ével azonosak, bomlékonyak - termikus stabilitásuk kisebb,

mint a paraffinoké, 573 K-en elemeikre bomlanak - levegőn meggyulladnak: SiH 4 + 2 O 2 = SiO 2 + 2 H 2 O - a szilánok vízzel H 2 -t fejlesztenek: SiH 4 + 2 H 2 O = SiO 2 + 4 H 2 Si 2 H 6 + 4 H 2 O = 2 SiO 2 + 7 H 2 (SiH 2 ) n + 2n H 2 O = (SiO 2 ) n + 3n H 2 - lúgos oldatból a germánok is H 2 -t fejlesztenek - Előállításuk: 1. Mg 2 Si vagy Mg 2 Ge (szilicidekből, germanidokból) Mg 2 Si + 4 HCl = SiH 4 + 2 MgCl 2 vagy cseppf. NH 3 -ban oldott NH 4 Br-dal Mg 2 Si + 4 NH 4 Br = SiH 4 + 2 MgBr 2 + 4 NH 3 2. Kloridokból komplex hidridekkel: SiCl 4 + LiAlH 4 = SiH 4 + LiCl + AlCl 3 - Si és Ge halogenidjei EX 4 EX 2 EX 6 2- E n X 2n+2 (SiX 2 )n SiX 4 Si n F 2n+2 X= F,Cl,Br .I is Si n Cl 2n+2 (szubhalogenidek) GeCl 2 GeX 4 Ge 2 Cl 6 X=F,Cl,Br,I GeI 2 SiF 6 2n=2-14 GeCl 6 GeF 6 2- 2- - hidrolizálnak 3 SiF 4 + 3 H 2 O = H 2 SiO 3 + 2 H 2 SiF 6 SiCl 4 + 3 H 2 O = SiO 2 .H 2 O + 4 HCl - a részben halogénezett Si-hidridek (SiH 2 Cl 2 pl.) a sziloxán előállításának

alapanyaga: SiH 2 Cl 2 + 2 H 2 O = HO - SiH 2 - OH + 2 HCl nHO-SiH 2 -OH = HO-SiH 2 -(OSiH 2 ) n-2 -OSiH 2 -OH + (n-1)H 2 O - SiCl 4 előállítása: SiO 2 + 2 Cl 2 + 2 C = SiCl 4 + 2 CO (vörös izzáson) - halogenokomplexek Na 2 SiF 6 SiF 6 2(H 2 SiF 6 ) vízben rosszul oldódik csak vizes oldatban - Si és Ge oxidjai, összetett oxidjai - Oxidok: (SiO) SiO 2 - Oxosavak: xSiO 2 .yH 2 O ill xGeO 2 yH 2 O - Oxoanionok: EO 4 tetraéderes óriás polianionok - SiO 2 szervetlen szennyezések szinessé tehetik - módosulatai: kvarc, tridimit, krisztobalit - vízben oldhatatlan, lúgokban, alkáli-karbonátok olvadékában vízoldhatóvá tehető: SiO 2 + 2 NaOH = Na 2 SiO 3 + H 2 O SiO 2 + Na 2 CO 3 = Na 2 SiO 3 + CO 2 - HF-dal reagál: SiO 2 + 4 HF = SiF 4 + 2 H 2 O - kvarcüveg: megolvasztott, majd visszahűtött SiO 2 , az UV sugarakat átengedi - xSiO 2 .yH 2 O, kovasav, - sói a szilikátok, Na 2 SiO 3 vízüveg, vízoldható (csak az alkáli sók), hidrolizálnak, állás

közben kovasav válik ki (öregedés) - GeO 2 , vízben rosszul oldódik - xGeO 2 .yH 2 O, csak oldatban létezik, tisztán nem, sói a germaná-tok, polinukleáris sók - Si és Ge szulfidjai GeS GeS 2 - Si és Ge nitridjei, foszfidjai Si(NH 2 ) 4 Si 3 N 4 Ge 3 N 4 Ge 3 N 2 nitrid amid Si(NH) 2 Ge(NH) 2 Ge(NH) imid - nitridek: óriásmolekulák, vízzel, vízgőzzel hidrolizálnak - amidok, imidek: hevítve NH 3 -at adnak le, nitriddé alakul-nak AZ ARZÉN (As) ÉS ANTIMON (Sb) - ns2np3 vegyértékhéj elektronkonfigurációjuk van, az ns2 pár még inkább hajlamos inert párként viselkedni, oxidációfok ezért +3 és +5. - Az As és Sb fizikai és kémiai tulajdonságai - 75As tiszta elem, az Sb-nak 2 nuklidja van - módosulataik a P-éhoz hasonlóak, a rendszám növekedté-vel a fémes jelleg erősödik (sárga, szürke, fémes) - sárga módosulat: reakcióképesebb, gőzállapotban As 4 , Sb 4 molekulákat alkot, 350 K-en O 2 -nel E 2 O 3 összetételű oxidokat képez

- oxidáló savakban oldódnak, halogénekkel hevesen reagálnak (az Sb Cl 2 -gőzben lángra lobban) - az As NaOH olvadékban H 2 -t fejleszt: As 4 + 12 NaOH = 4 Na 2 AsO 3 + 6 H 2 - naszcensz H-nel AsH 3 , SbH 3 (Marsh-, Gutzeit-, Bettendorf próbák) As 2 O 3 + 6 Zn + 6 H 2 SO 4 = 2 AsH 3 + 6 ZnSO 4 + 3 H 2 O - Az As és Sb előfordulása - csak vegyületeikben, szulfidos ásványok kísérői FeAs S arzenopirit As 4 S 4 realgár As 2 S 3 auripigment Sb 2 S 3 antimonit - Az As és Sb előállítása - szulfidokból, pörköléssel, az oxid redukciója C-nel As 4 O 6 + 6 C = As 4 + 6 CO Sb 4 O 6 + 6 C = Sb 4 + 6 CO - Az As és Sb felhasználása - ötvöző (Sb), gyógyászat (As), növényvédőszerek (As) - Az As és Sb sztereokémiája - +3, +5 oxidációfokú vegyületeik vannak, hasonlóak a P-éhoz, kivétel a H[Sb(OH) 6 ] - sp3 konf.: AsH 3 SbH 3 AsO 4 3- As 4 O 10 3 - sp d konf.: AsX 5 SbX 5 (X=F,Cl,Br,I) - sp3d2 konf.: [Sb(OH) 6 ]SbF 6 - Az As és Sb hidridjei - AsH 3 arzin,

SbH 3 stibin (NH 3 analógok) - termikus stabilitásuk kicsi <300 K 4 AsH 3 As 4 + 6 H 2 <500 K 4 SbH 3 Sb 4 + 6 H 2 - levegőn meggyújthatók - az AgNO 3 -at redukálják (Gutzeit próba) 6 AgNO 3 + AsH 3 = Ag 3 As.3AgNO 3 + 3 HNO 3 Ag 3 As.3AgNO 3 + 3 H 2 O = H 3 AsO 3 + 6 Ag + 3 HNO 3 - Az As és Sb halogenidjei E2X4 EX 3 As 2 I 4 AsX 3 SbX 3 X=F,Cl,Br,I E 4 X 16 4Sb 4 F 16 4- - SbF 6 SbCl 6 - EX 5 AsF 5 SbF 5 SbCl 5 EX 2 + AsF 2 + SbF 2 + EX 4 - E2X7- SbF 4 SbCl 4 - Sb 2 F 7 - EX 6 - - EX 3 , EX 5 és az As 2 I 4 halogenidek bomlékonyak - hidrolizálnak: AsCl 3 + 6 H 2 O = As 4 O 6 + 12 HCl - előállításuk: szintézissel vagy oxidjaikból As 4 O 6 + CaF 2 + 6 H 2 SO 4 = 4 AsF 3 + CaSO 4 + 6 H 2 O As 4 O 6 + 3 S 2 Cl 2 + 9 Cl 2 = AsCl 3 + 6 SO 2 - folyadék állapotban kismértékű autodisszociáció 2 SbCl 3 SbCl 2 + + SbCl 4 - - halogenokomplexeik 6-os koordinációjúak: F F F F Sb 2 F 7 - F F F Sb F Sb 4 F 16 4- F Sb Sb F F Sb - As

és Sb oxidjai, összetett oxidjai - oxidok: As 4 O 6 Sb 4 O 6 Sb 2 O 4 As 4 O 10 Sb 2 O 5 - oxosavak: tiszán nem állíthatók elő, - As 4 O 6 diszkrét molekula, mérgező, fehér, redukál OH- As 4 O 6 + 4 H 2 O + 4 I 2 3- As 4 O 10 + 8 HI H+ 3- - AsO 3 , AsO 4 arzenitek, arzenátok, alkáli sóik vízoldhatók - Sb 2 O 4 Sb 2 O 3 .Sb 2 O 5 kettős oxid, síkhálós óriásmolekula O Sb O O O Sb Sb 1290 O O Sb Sb O Sb O 1150 O - Na[Sb(OH) 6 ] vízben rosszul oldódik - As és Sb szulfidjai As 4 S 4 As 4 S 6 As 2 S 5 Sb 2 S 3 Sb 2 S 5 As As S A realgár, As 4 S 4 , szerkezete: S As S As S A TELLUR (Te), POLÓNIUM (Po), ASZTÁCIUM (At) - ns2np4 a vegyértékhéj elektronkonfigurációja, max. oxfok +6 - EH 2 , EO 2 és EO 3 összetételű vegyületeik vannak, de nem H 2 TeO 4 (mint a S, Se esetén), hanem Te(OH) 6 ill. H 6 TeO 6 - Te: több stabilis izotópja van, szulfidos, valamint Au, Ag ércekben fordul elő, Müller Ferenc (1782, Erdély)

felfedezője, Klaproth (1798, vita Müllerrel) - Po: radioaktív, bomlékony - At: mesterséges elem, radioaktív 209 83 Bi + 4 2 He 211 85 At + 2 10n 209 83 Bi + 4 2 He 210 85 At + 3 10n - Te és Po hidridjei H 2 Te, H 2 Po szobahőfokon bomlékonyak, redukálnak, levegőben elégnek - Te és Po halogenidjei EX 2 EX 4 TeX 2 TeX 4 PoX 2 PoX 4 X=F,Cl,Br,I E 2 X 10 EX 6 Te 2 F 10 TeF 6 Po 2 F 10 PoF 6 EX 6 2- EX 8 2TeX 6 2- TeF 8 2PoX 6 2- - molekuláris vegyületek, EX 4 a legállandóbb, de ezek is hidrolizálnak - Te és Po oxidjai, összetett oxidjai TeO 2 TeO 3 PoO 2 H 6 TeO 6 TeO 3 2- H 4 TeO 6 2- TeO 6 6-