Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Bara-Szabó - Gazdasági rendszerek, országok, intézmények

Bara Zoltán-Szabó Katalin (szerk.) Gazdasági rendszerek, országok, intézmények Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba Bevezetés 1. fejezet Összehasonlító gazdaságtan és közgazdaságtan Összehasonlító gazdaságtan:  komplex közgazdaságtani tudományterület  valós gazdasági jelenségek (mikro-, makro-tételektől nem függetlenül)  társadalomba ágyazott; politikai, kulturális környezetű gazdasági jelenségek  gazdaság intézményi kerete: társadalmi magatartásminták; kulturális, mentális modellek  gazdasági rendszerek keretei közt vizsgálódik; elemek + köztük lévő kapcsolatok (alkotóelemek hatásmechanizmusa + gazdaság, mint alrendszer működése)  makro mutatók vizsgálata nem cél, legfeljebb csak eszköz az összehasonlításoknál! A gazdasági rendszer A rendszerparadigma (paradigma (Thomas Kuhn): azonos nézőpont, jelenségek, fogalmi apparátus, módszertan) 1. rendszer egésze + rész-egész kapcsolata a fő

2. interdiszciplináris 3. intézményi keret a fontos és nem az események, folyamatok 4. elméleteket történelmi feltételek közé kell beágyazni 5. egyéni preferenciák a rendszer termékei! 6. tipikus változatok közti átmenetek, társadalmi transzformációk az érdekesek 7. diszfunkciók érdekesek; minden rendszernek van baja, hogy lehet ezeket csökkenteni? 8. kvalitatív, minőségi összehasonlítás - gazdasági rendszer nem adottság - nem matematizált, cél: minél szélesebb szeletét vizsgálni a valóságnak; cserébe: nem szigorú és egzakt A gazdasági rendszer fogalma Két fajta rendszerváltás: kapitalista tudás alapú (globális gazdaság, digitális világrend, posztmodern gazdaság) tervgazdaság piacgazdaság - a modern társadalomban alrendszerek elkülönülnek, saját logikájuk szerint működnek (összhas csak modern társadalmakat vizsgálja) - a gazdasági rendszer akkor önállósul, amikor a személyi vonatkozások fölé kerül a

gazdasági kalkuláció (megéri / nem éri meg?) - gazdasági tevékenység: javak, szolgáltatások előállítása igénykielégítésre - gazdasági cselekvés: gazdasági tevékenység racionális kalkulációval (szűkös erőforrások optimális elosztása, neoklasszikus közgazdaságtan) történeti összehasonlításoknál azonban a gazdasági kalkuláció nem feltétlenül szükséges, máshol mások is lehetnek vezérlő elvek (pl. tradicionális, tervgazdaság) Polányinál: gazdasági tevékenyég: gazdaság szubsztantív jelentése 1 - gazdasági cselekvés: gazdaság formális jelentése ezek után a kérdés: Milyen módon intézményesülnek a gazdasági tevékenységek? (formális gazdaság csak 1 mód a sok közül) funkcionális – strukturalista makroszociológiai elméletek: az a jó, ha alrendszereket saját logikájuk irányítja (pl. gazdaságba nem szól bele a politika) gazdasági alrendszer akkor jön létre, amikor a gazdaság tevékenységének

célja a pénz lesz A gazdaság legfontosabb intézményei ♣ tulajdon ♣ gazdasági tevékenységeket koordináló intézmények (koordináció) Tulajdon, mint magántulajdon - Pejovich: emberek közötti viszonyok, amelyek a javakhoz való hozzájutást szabályozzák viselkedési normák, melyeket büntetés terhe mellett tiszteletben kell tartani:  vagyontárgy használatának joga  belőle származó haszon elsajátításának joga  vagyontárgy formájára, tartalmára való megváltoztatási jog  előző jogok elidegenítésének joga (tőzsde, értékpapír) - tulajdon kizárólagossága (jogok és döntések következményeinek vállalása, racionális kalkuláció) - tulajdon átruházhatósága (hatékonyság serkentése) - tulajdonjog alkotmányosan garantált (gazdaság és politika szétválasztása; modern magántulajdon a gazdasági alrendszer egyik meghatározó intézménye) - tulajdon egyben egy skála is, különböző közösségi szintek tulajdona

♦ állami ♦ önkormányzati ♦ alapítványi ♦ magán A piac, mint a gazdasági koordináció alapvető intézménye - gazdasági folyamatok:  reál: valóságban megjelenő, anyagi folyamat (pl. kenyér sütése)  szabályozás: pl. kenyér minőségének előírása  szabályozása reáltevékenységek összehangolását végzi el (koordináció)  koordináció: szabályozás tevékenységek allokációja - piaci koordináció jellemzői: horizontális kapcsolatok, jogilag egyenrangú felek pénzbeli nyereség a motiváló gazdasági ügyletek monetizáltak - bürokratikus koordináció jellemzői: vertikális, alá-fölérendeltségi viszony kényszer, koordinátor utasítása, tiltása a motiváció gazdasági ügyletek nem feltétlenül monetizáltak - gazdasági rendszer feltétele a piaci koordináció Hayek: piac: gazdasági döntésekhez szükséges információ nélkülözhetetlen eszköze Kérdés: Mi a leghatékonyabb módja a gazdaság szereplői közti

szétszórt tudás hasznosításának? Válasz: piacra kell bízni, piac az összeset hasznosítja, míg egy tervező szelektálna. Mindenki 2 csak korlátozott információt használ fel, de végül minden infot felhasználnak. A döntésekben a szereplőket az ár befolyásolja. Ár szűkíti az infokat (Friedmann & Friedmann), ezért nem kell minden infot ismerni, sokszor elég az ár. Vannak infok, amiket nem is kontrollálunk. piacgazdaság: társadalmi rend, ami nem tudatos terv, hanem spontán társadalmi evolúció terméke A tulajdon- és a koordinációs formák kapcsolata koordináció tulajdon - - - magán állami bürokratikus tervgazdaság piaci piacgazdaság főátló: gyenge kapcsolat, nem alkot gazdasági rendszert kapitalizmus (piacgazdaság):  teljes magántulajdoni jogok  minden termelési tényező (munka is) szabadon adható, vehető  jogok érvényesítése a piaci koordináció keretei közé helyeződik  döntéseket (tulajdoni

döntéseket) haszonmax vezérli  vagyon gyarapítása + profitmax + piaci koordináció piaci koordináció uralkodóvá válását a tőke magántulajdon közvetíti (piaci koordináció akkor hatékony, ha a termékek, és a termelési tényezők is áruk, kialakul a piacuk, termelés a tőke-magántulajdon alapzatára helyeződik) viszony nem szimmetrikus, piac létezhet tőke-magántulajdon nélkül is piaci cserét nem biztos, hogy profitmax vezérli, de profit magánelsajátítása (tőke-magántulajdon lényege) lehetetlen piaci csere nélkül (pénz mozgása feltételezi a piaci cserét) bürokratikus koordináció jellemzői: gazdaság nem önálló alrendszer, nem pénz, piaci önszabályozás, hanem hatalmi / bürokratikus intézményrendszer vezérli A gazdasági rendszerek osztályozása - Gottlieb: gazdasági rendszer: termelési módok együttese (intézményi burokban): ♠ termelési folyamat megszervezésének módozatai (technológia, tőke, föld, munka, info

allokáció) ♠ erőforrás allokáció formái: mechanizmusok (piac, adagolás, tervezés); tényezők felosztása ♠ motivációk (profit, önérdek, altruizmus) szerinte adott termelési mód többször is előfordulhat a történelemben, termelési módok párhuzamosan élhetnek egymás mellett, de van mindig domináns (pl. USA, Japán fejlettsége azonos, de társadalmi szervezettség eltérő, szokások, törvények, szervezeti formák, vagyis intézmények eltérőek, ezek determinisztikus jellegűek) - intézményi burok: közszolgáltatások jövedelem újraelosztásának módja tulajdon, pénz ezeken belül meghatározódik a gazdasági rendszer, de különböző helyzetekben különböző hatást gyakorolnak (különbség Svédország és Japán között) - stilizált tények módszere: modellek; kevésbé absztrakt, mint a kapitalizmus-szocializmus, piacgazdaság-tervgazdaság 3 - 2 véglet: 1. tiszta magántulajdon + piaci koordináció = tiszta kapitalizmus

(profitorientált) 2. tiszta köztulajdon + bürokratikus koordináció = kommunizmus gazdasági rendszerek azokkal az intézményekkel jellemezhetők, melyek a piaci viszonyokat korlátozzák, de természetesen nem minden forma létezett régen (de csak az intézmények nem hagyták őket), néha kell a kritikus tömeg is (több szereplő kell a piacra) technikai fejlettség is szükséges történelmileg a munkaerő és föld allokálását befolyásoló intézmények a fontosak 1. rabszolgaság 2. jobbágyság 3. szabad bérmunka 4. hűbéri birtok 5. szabad földforgalom 1., 2: nem piaci kötelék; 1, 2, 3: munkaerő; 4, 5: föld; utóbbi kettő között szoros kapcsolat van A gazdasági rendszerek tipizálási módszerei - tárgya: a gazdaság fejlődése a primitív kortól a modern állapotokig - Kornai: stádiumelméletek: gazdasági rendszerek közti különbségek eltűnnek, és csak különböző fejlődési fokozatokat vizsgálnak  List: termelés  halászat 

vadászat  földművelés  ipar  kereskedelem  Bücher: távolság termelő és fogyasztó között  ókori háztartásgazdaság  középkori városgazdaság  modern nemzetgazdaság  Hildebrand: pénz  termékcsere (barter)  árupénz  hitelt alkalmazó pénzügyi gazdaságok - Marx, Engels: termelőerők fejlődése, tulajdonviszonyok  ősközösség: nincs se tulajdon, osztály, pénz, munkamegosztás  rabszolgatartó gazdaság: osztálytársadalom, munkaerő a fő termelési tényező (tulajdon: rabszolga)  feudalizmus: osztálytársadalom, fő input: föld, arisztokraták  kapitalizmus: osztálytársadalom, fő tényező: tőke  kommunizmus: nincs tulajdon, osztály, munkamegosztás, mindenki szükségletei szerint részesedik - Rostow:  hagyományos társadalom: korlátozott termelékenység, Newton előtti technológia  előfeltételek a felemelkedéshez: ipar növekvő részaránya, technikai fejlődés, növekvő

kereskedelem  felemelkedés: nincsenek intézményi akadályok a gazdaság előtt, gyors fejlődés, mezőgazdaság  úton az érettséghez: átmeneti állapot: növekvő gazdaság, bekapcsolódás a világkereskedelembe  érettség: magas fokú tömegfogyasztás, reáljövedelem nő, városi népesség nő 4 - -  tömegfogyasztás utáni állapot: gazdasági biztonság, nem a reáljövedelem a fő érték fejlődés ezen emberek szerint felfelé haladó (unilineáris) intézmények a fejlődés függvényei, jellemzi az egy főre jutó jövedelem hátrány: könnyen szembesíthető a valósággal (előny is) valóság gyakran meghazudtolja az elméletet alacsony a korreláció a fejlettség és a jellemvonások között gazdaság nem biztos, hogy fejlődik, esetleg stagnál vagy visszafejlődik Walter Eucken: központilag irányított gazdaság, cseregazdaság szembeállítása központilag irányított gazdaság: hétköznapi ügyeket is hivatal tervezi

cseregazdaság: háztartás fogyaszt, vállalat termel többi e kettő között van 3 fokozat:  totális központi irányítású gazdaság: minden központi tervezés alatt, nincs csere  fogyasztási cikkek szabad cseréjével működő közp. ir gazd: felhasználók részkérdésekben tervezhetnek, és cserélhetnek  fogyasztók szabadsága mellett működő közp. ir tervgazd: rendelkezésre álló kereteken belül fogyasztó választ, vásárol cseregazdaságba való átlépés: ha inkább a fogyasztó egyéni tervezése a domináns a központé felett Nemzetgazdaságok versus globális gazdaság - gazdasági rendszerek nem elszigeteltek  nemzetközi kereskedelem: kölcsönös függőség nemzetközi munkamegosztás alapján  nemzetközi tőke- és munkaerőáramlás: technológiák terjedése  magas importfüggőség a termelési tényezők piacán  országok politikailag is függnek egymástól  tulajdon, pénz külföldi igényekhez is igazodik

Megfeleltethetőek a gazdasági rendszerek a nemzetállamoknak? - nemzetközi rendszert erősítik: kereskedelmi egyezmények (hajózási, halászati jogok) jelentősebb szervezetek (Népszövetség, Bank of International Settlements) eleinte egy cél, később sokszintű kapcsolatok - nemzeti identitás azonban nem tűnik el (etnikum, nyelv, vallás) - nemzeti és nemzetközi rendszer nem zárják ki egymást, de nem is függetlenek egymástól Az összehasonlító gazdaságtan, mint önálló diszciplina - a gazdaság beágyazódik a társadalomba (konvenciókon, intézményeken, hagyományokon, szervezeteken keresztül) Az összehasonlító közgazdaságtan helye a gazdaságelméletben - II. vh után matematizálás, tényekből építkezik premisszákból kiindulva (az egyszerűtől a bonyolultig) - neoklasszikus iskola (mainstream):  megfékezte az esszéisztikus, szociologizáló, histórikus irányzatokat  matematikai modellek; tértől, időtől függetlenek,

összefüggéseket lehet kimutatni  tiszta, szélsőséges eseteket vizsgál, komparatív statikával mérhetővé válnak a tényezők következmények: 5 ♪ módszertani szempontok túlsúlya: valóságnak kevésbé megfeleltethető az absztrakció miatt (valóságidegenség) ♪ premisszák nem valósághűek: a valóságból a lényegi dolgokat ragadják meg, de nem a valóságot - intézményi közgazdaságtan: a neoklasszikus iskolával ellentétben az egyén, vállalat, ország társadalmi beágyazottságára teszik a hangsúlyt szélsősége a marxizmus; ember: társadalmi viszonyainak összessége - új intézményi közgazdaságtan: neoklasszikus módszer, de intézményi dimenzióval kiegészülve - - - - - 4 szintű tárgyalás:  közgazdasági elmélet: tértől, időtől független, általános összefüggések  intézményi közgazdaságtani elmélet: elméletek intézményi, történeti kontextusban  gazdaságpolitikai elmélet: előző szint

elméletét adott időben, országban hogyan lehet alkalmazni  gazdaságpolitika: adott problémák adott időben, országban; mi a megoldása összehasonlító gazdaságtan: intézményi közgazdaságtan elméleti szintje + neoinstitucionalista szemlélet intézmények nem semlegesek, sem vállalat, sem háztartás szempontjából új növekedési elmélet:  GDP növekedése mire vezethető vissza?  növekedésnél több a fejlődés, nemcsak mennyiségi mutatók, de természeti környezet, társadalom, civilizáció is fontos  nem a növekedési mutatók hajszolása a cél monetarista ellenforradalom (OECD új gazdaságpolitikai konszenzusa)  Európai Gazdasági és Pénzügyi Unió terve (Maastricht): pénzstabilitás, dereguláció  költségvetési fegyelem erősítése  újraelosztás mérséklése  kiszámítható gazdaságpolitika (stabilitás) ezek a követelmények persze megszabják az átalakuló országok átlal választható modelleket, de

ugyanakkor WTO nemzetközi kereskedelmet is átláthatóvá akarja tenni (Japán liberalizálás előtt) összehasonlító gazdaságtan a történelmi, társadalmi, intézményi, kulturális eltérések miatt talál témát az elemzésre! Evolúciós irányzatok és intézményi iskolák - osztrák iskola (Hayek ):  mikronak van értelme: optimailzálás, de  makroban ennek nincs értelme, állandó innováció, strukturális átalakítás a jellemző  decentralizált ismeretek, ezért lehetetlen tervezni - Schumpeter: a vállalkozó van a középpontban egyensúlytalanság a normális magántulajdon és hatékonyság között a láncszem: a verseny - Nelson és Winter: piacgazdasági variánsok versengenek egymással: folyamat spontán, időigényes reális a zsákutcák, elhalt ötletek elemzésében 6 - - - - Hayek: versengő rendszermegoldások (ordnungspolitischer Wettbewerb) országok is versenyeznek ex ante nem lehet optimalizálni a stratégiát; terv nem

elég, körülményekben is alkalmazkodni kell ex poste viszont meg lehet mondani, melyik volt a legjobb reform közgazdaságtan:  gazdasági nyitottság  tulajdon kérdés nem lehet semleges  egyedi kezdeményezések közjó irányába terelő szabályozás szükségessége ordoliberális iskola (Eucken): gazdasági alrendszerek, gazdaság területei egymástól nem függetlenek, minden lépésnek ára van gazdasági és politikai rendszer között összhangkövetelmény van vegyes rendszerek immanens okokból instabilak (pl: Chile, Franciaország, Spanyolország, szocialista rendszerek reformja) Douglas North: intézmények nem közömbösek a fejlődés szempontjából pályafüggőség: történelmi pálya meghaladhatatlan Balcerowicz: rendszerváltó lépések eltérő maximális sebességének tétele James Buchanan: ha változás lassú, technikai jellegű optimum nincs, politikusok maguk érdekeit nézik, közösségi választás kerül előtérbe (minden főbb és

fontosabb kérdésben a közösség döntsön) A rendszerváltozás, mint az intézményi közgazdasági kutatások tárgya - tervgazdaságok összeomlása új megvilágításba helyezi a kapitalizmust is, így lehet vizsgálni a fajtáit - szovjet rendszer összeomlása csak felerősíti az intézmények jelentőségét - Pryor: eredetkérdések: hogyan alakulnak ki az intézmények hatáselemzések: hogyan hatnak ezek az intézmények - szocialista rendszer bukásával kapcsolatos követelmények  Miért omlott össze a szocialista rendszer?  Miért történt simán és gyorsan?  Mik a tanulságok? - új lehetőség az átalakulás, mint gazdasági rendszer vizsgálata, ♪ elemzés tárgya a piac ♫ miképp akadályozzák önmagukat túlélt intézmények újak létrejöttét ♫ mik a kialakítandó rendszer kritikus elemei ♫ kikhez akarnak hasonlítani az átalakuló államok (inkongruencia) ♪ elemzendő ♫ döntéshozatali mechanizmus ♫ tulajdonforma ♫

ösztönzési rendszer - rendszerváltozás: nem lehet beszélni róla politikai változás nélkül (Kína, Közép-Ázsia) nem bizonyos fogyasztási mutatókhoz, hanem civilizáckós-megújulási mutatókhoz köthető Hogyan bánunk az idősekkel, szegényekkel, betegekkel? - ökoszociális piacgazdaság: növekedés, szociális, környezeti szempontok együtt érvényesülnek tőkeérték a fontos, és nem a folyó kibocsátás (jövőre is gondol); idő (jövő idő) belép az elemzési faktorok közé, nem a folyó jóléti mutatók a fontosak 7 - - - - - az átalakuló államokban azonban nem mindenhol lesz ugyanaz az eredmény, csak a teljes politikai átalakulás hozhat magával fejlődést, modernizációt; egyébként: etnikai tisztogatás, elzárkózás, különutas politikák ha létrejön a valós magántulajdonlás és a versenypiac, eltűnik a rekombináns tulajdon félállami pénzintézet félállami vállalat átalakulás nagyon pályafüggő: 

makromutatók  sokk, vagy folyamatosság  tulajdoni részarány  viselkedésminták mind pályafüggő szabadon választható:  külgazdasági nyitottság  export / import irányultság  gazdaságpolitika 3 fő területe közti konzisztencia / inkonzisztencia  parlamenten kívüli eszközök igénybevétele  átalakulás evolucionista vagy radikális útja hatékony pénzügyi rendszer az átalakulás kulcskérdése állami politika egyre kevésbé szül bele a gazdaságba, inkább csak jogbiztonság társadalmi integritás inaktívak ellátása szabályalkotás externáliák, közhasznú javak biztosítása így haladunk OECD gazdaságpolitika felé  árstabilitás  kiszámítható, diszkriminalitást kizáró szabályalkotás  szavahihetőség további kérdés: elosztó rendszerek reformja függ a nemzeti normákól, és a közösségi választásoktól Függelék Példa eltérő intézményi megoldások kvantitatív összehasonlítására

Szemétszállítás: szocialista (önkormányzati) szabadpiaci szabályozott piaci megvalósítása milyen szempontból melyik a legjobb, különböző szempontok alapján különbözőt lehetne választani, nem általánosítható a döntés Gazdasági rendszer hatékonysága függ: szociális, fizikai környezettől, rendszertől, kormányzat és egyének rendszer működtetése érdekében követett politikájától Hatásvizsgálati problémák: differenciált szolgáltatás üzleti lehetőségek feltételeinek véletleningadozásai gyenge tisztviselők erős szakszervezetek tenderek kiírásának ideje kell-e minimális szolgáltatást biztosítani Fejlődésvizsgálati problémák: miért ragaszkodnak adott megoldásokhoz miért nem változtatnak, ha nem elég hatékony 8 milyen gyakoriak a változások, és mik az okai van-e a rendszernek életciklusa 2. fejezet Gazdasági rendszerek és intézmények Miért van szükség intézményekre? - intézmény (felszínesen):

emberek magatartását befolyásoló szabályok - homo oeconomicus: érdekvezérelt, racionálisan cselekvő; Hogyan lehet ilyen emberek tevékenységét összehangolni? - egyén, indivuduum kialakulása hosszú történelmi folyamat - azonban soha nem érvényesülhet tisztán az egyén, mindig ott van a társadalom is  lehetőségek  társadalmi preferenciák  társadalmi szokások - miért tartják be az emberek a szabályokat?; önérdekből (metodológiai individualizmus) Együttműködés és konfliktus - önérdek, nem ugyanaz, mint másokon való átgázolás vagy rosszindulat, sőt inkább hidegfejű racionalitás elképzelhető önérdeken kívül másfajta attitűd is, de ezzel lehet a legtöbb dolgot megmagyarázni; (az önérdek hosszú történelmi fejlődés következménye) - miért lépnek mégis kooperációra az emberek? Önérdekből! (remélik, hogy esetleg gazdasági előnyük származik belőle Fogoly dilemmája típusú helyzetek - emberek legtöbbször

stratégiai függőségben vannak, eredményeik attól függnek, hogy mások mit tesznek - 2 farmer esete: több búzát vigyenek a piacra, leszorítva az árat; esetleg nincs profit, de ha valamelyik nem cselekszik így, nagyon megszívja; mindketten több búzát termelnek, pedig kooperáció nagyobb haszonnal járna (de nem bíznak egymásban) - helyzet megoldása: ha többször kerülnek ilyen döntési helyzetbe, és kooperációt tapasztalnak a másiknál, akkor ők is kooperálnak, így kedvező helyzet fog kialakulni - kooperatív helyzet megszokása után nagy a késztetés a csalásra, de ez pillanatnyi előny lenne, mert a partner nem hagyná annyiban, hosszú távon nem nyerő; partner szankcionális válasza kényszeríti ki a megállapodást - sok szereplő esetén csaló jól járna, mert a többieket egyenként csak kis kár éri, amit nem vesznek észre, csaló személye lehet, hogy eredetileg is csak nehezen deríthető ki (közlegelők tragédiája) Szerződések és

szerződések kikényszerítése - közlegelők tragédiája megelőzhető:  hallgatólagos megállapodással; sok szereplő esetén kevés az esély a betartására  kolluzív szerződéssel; sok szereplő esetén nő az alkalmazkodás költsége, nehéz betartani - Mancur Olson: nagy létszámú csoportok még akkor sem csoportérdeknek megfelelően cselekszenek, ha tagjai racionálisan cselekszenek A hatalom és az állam - csalók érdeke a többiek kooperációja (ha mindenki csal, nem származik belőle előnye); pl. adózási morál Az erőszakos koordináció 9 - ha úgy akarunk nyerni, hogy másoknak ártunk: erőszakos koordináció; hatalom kell hozzá, ami ha megvan, felbomlik a piac által feltételezett szereplők közti egyenlőség. Hatalomért harcolni kell, ami konfliktust szül. - konfliktus szituációban nagyobb közösségeknél senki nem enged, patthelyzet alakul ki. Intézmény kell, aki betartatja a szabályokat. Legfontosabb szabály betartató,

erőszak alkalmazó intézmény az állam. Az állam meghatározása - állam: társadalom tagjait nem a vérségi rokonságok tartják össze együttélés szabályainak megfogalmazása és betartása már külön csoport feladata társadalom erőszak letéteményese; erőszakoskodókat az állam bünteti felette viszont még nem sok intézmény van - vannak olyan intézmények is, melyek mögött nem az állami erőszak áll, de a legtöbb ilyen Kísérletek az intézmény fogalmának szabatosabb meghatározására - gazdaság világában kooperációnak is működnie kell az önérdek mellett - cselekvéseinket az ökonómiai racionalitás és a kooperációból kinövő egyezményes szabályok, normák is irányítják - intézmény: gazdasági, társasági életben érvényesülő, társadalmilag szentesített szabályok, szokások, magatartási elvek, normák. Formális szabályok és informális kötöttségek, melyek magukban foglalják betartásuk kényszerét is. -

intézmények hosszú idő alatt jönnek létre, és hosszú távon érvényesülnek; a deviancia ott kísért, de csak rövid távon kifizetődő a többiek is deviánsan viselkednek, ez veszteséget okozna diszkriminációval is számolhat az illető - különbségek intézmény és szervezet között  intézmény: szabály vagy szabályegyüttes, magatartást irányító norma szervezet: különböző szereplők rendezett és szabályok által irányított együttese, vagyis mi magunk  szervezet képes elrendelni kötelező cselekedetet vagy magatartást, intézmény nem feltétlenül kötelességeket a teljesítmény javítása érdekében határozzák meg (főnök – beosztott)  Offe szerinti különbségek 1. szervezeti kötelességek diadikusak (2 személy) intézményi szabályok triadikusak (3. személy kényszeríti ki) 2. szervezetekben kötelességek alárendelődnek a szándékolt következményeknek, míg az intézmények esetében nem  szervezeti

kötelességek korlátozottabbak, mint az intézményiek  intézményeket meg kell erősíteni (másodlagos várakozások)  mivel az intézmények konfliktusokat oldanak meg, gyakran van igény a megváltoztatásukra  az intézmények a szabályozás általánosan elismert keretei  az intézmény a szociológiai elmélet alapvető fogalma  Gottlieb: intézményesülés fogalma autoriter személy kiválása, aki  köztiszteletnek örvend; elfogadott  betartja az uralkodó értékeket, normákat várakozások kialakulása; már büntetés lehetősége is betartathatja a szabályokat, beépülnek a szereplők motivációi közé 10 - keletkezhetnek spontán intézmények is, de a végső jóváhagyás ebben az esetben is az államé Az intézmények stabilitása és változása - intézmények hosszú távú jelenségek  beleivódnak az emberek kultúrkörnyezetébe  autoriter vezetők túlságosan is ragaszkodhatnak a hatalomhoz - azonos reprodukció

(Offe): intézményeknek sok formája lehet, lényege mégsem változik; pl. piac kettős kontingenciának (véletlenszerűség) van alávetve: 1. melyik szabályból kell kiindulni? 2. be kell tartani, vagy meg kell szegni? ebből adódó bizonytalanság vethet véget az azonos reprodukciónak - stabilitást intézmények változtatásának intézményesítésével is el lehet érni, ezeket a szabályokat is lehet szigorítani (2/3-os többség) - intézmények egymással összehangoltan működnek: egyik változása előbb-utóbb a másikét is maga után vonja - hiszeterézis: intézmény hat a cselekvőkre, de a cselekvők cselekvései visszahatnak az intézményre Az intézményi hiszterézis - szocialista rendszerben pl. banán vásárlása intézményi keretekbe ütközött; társadalom negatívan értékelte, megváltoztatták, amint lehetőség volt rá; nemcsak „innovátorok”, de hétköznapi cselekedetek is aláásáták ezeket az intézményeket. Passzivitásnak is

lehetett ilyen hatása: kritikus tömeg elérése után az intézményrendszer megbukott. Az intézmények tervezhetősége és változtathatósága - intézmények létrejöhetnek: spontán módon, vagy tudatos tervezéssel (szabályok, normák ugyanúgy) - intézmények egymásra épülése szerint:  alapvető intézmények  származékos, vagy felépítmény jellegűek - az alapvető szabályokat öntudatlanul, míg a többit hallgatólagosan feltételezik - egyre több a tervezett intézmény - a származékos intézmények könnyebben megváltoztathatók (pl. az adók a közteherviseléshez képest), de a változás annál behatárolhatóbb - vannak olyan folyamatok is, ahol a spontaneitás és a szabályozás (állami) egymás alternatívái (pl. közoktatás) - ma már minden intézmény megváltoztatható, de a természetes intézmények (mivel hosszú idő alatt alakultak ki), sokszor stabilabbak hatékonyabbak olcsóbbak - intézményi változásokat eredményezhet a

tömeges eltérés is; szerves intézményi fejlődés: változásban benne van a spontaneitás, és a tudatosság is - szervetlen vagy önkényes intézményi változás: amire nincs társadalmi igény, illetőleg a spontán eltérés irányába mutatnak (pl. szocialista termelőszövetkezetek kialakítása) 11 I. rész Modern gazdasági rendszerek 3. fejezet A modern kapitalizmus - kapitalista gazdaság: ♠ intézményi változások sokaságán ment át ♠ változásra nyitott rendszer Állam és piac a modern kapitalizmusban - vegyes gazdaság: állami tulajdon kiegészíti a magántulajdont állami szabályozás kiegészíti a piaci szabályozást, piaci kudarcok miatt ℵ externáliák ℵ közjavak ℵ monopóliumok ℵ iparágak közti elosztás piac és magántulajdon azért túlsúlyban van a rendszer ellentmondásos, de tevékeny az ellentmondás (megújulási készség ösztönzője) A magántulajdon evolúciója - korai kapitalista vállalat: tulajdonos egyben

menedzser is; tulajdonosi jogok + irányítás ξ stratégiai + napi döntések ξ övé a jövedelem ξ szerződést köt, bont ξ jogait áruba bocsátja ξ felügyeli munkavállalók teljesítményét, felvétel – elbocsátás, legjobb kombináció ξ családi vagyont fekteti be - a magántulajdon evolúciója: XX. századi tömegtermelés, de ehhez tőke kell; családi vállalkozás keretei közt nem oldható meg, be kell vonni társakat. Korlátlan felelősség jogi intézménye miatt kockázatos, túl nagyok a tranzakciós költségek (partnerek ellenőrzési költségei), (tranzakciós költségek növekedése jó társadalmi-nemzeti barométer: ha magas, akkor új intézmények kellenek), megoldás itt: részvénytársaság - részvénytársaság Ω résztulajdon piaci adás-vétel tárgyává válhat (rt.: tulajdonosi jogcímeket piacosító forma; tőzsdén) Ω mindenki csak részvényei mértékében felel a vállalatért Ω részvény osztalékot fizet (részesedés a

profitból), részvény arányában lehet beleszólni a dolgokba a közgyűlésen Ω több tulajdonos, egy vállalkozás: mindenki egyszerre nem dönthet, így a döntési szerkezet megváltozik - de facto menedzseri tulajdonlás:  menedzserek kezében vannak bizonyos döntések, tulajdon és ellenőrzés szétválik (tőketulajdonosi szerkezet); negatív externáliák: menedzser rossz döntését tulajdonos fizeti, így nehéz lenne tőkét bevonni, ezért létrejött a korlátolt felelősség intézménye (csak a részvények arányában felelősek), nem vállalatot, hanem részvényt birtokolnak 12 M-et tulajdonos (T) és menedzser (M) szembenállása feloldható: T kirúgja T önként kilép (többiek engedélye és cég felszámolása nélkül) ehhez azonban részvénypiac kell, és tőkeforgalom  részvényárfolyam egy számban összegzi a szétszórt információkat, így nem kell minden társtulajdonos helyzetét ismerni a döntéshez  új problémák: T

vállalat összértékét akarja maximalizálni, míg M egyéni hasznosságát (lehet, hogy vállalati pénzen Cadillacan jár). Rt-nek ezért magas a tranzakciós költsége, mert ellenőrizni kell M-et. Ezt ellensúlyozza a méretből is következő hatékonyság (skálahozadék)  T-M ellentétet a verseny közelíti egymáshoz valamelyest 3 területen:  a tőkepiacon: ha csökken a relatív jövedelmezőség, csökken a részvényárfolyam, T eladja a részvényeit, a kínálat nő, ami újabb árcsökkenést eredményez, esetleg kirúgják M-et; részvényárfolyam informálja T-t M lépéseiről, tranzakciós költség megtakarítás  termékpiacon: termékek értékelése minősíti M-et is  menedzserek piaca: rossz menedzsereket lecserélik, menedzserpiac kínálata az ösztönző, hogy igazodjon T-hez Állami szektor a modern piacgazdaságban - állami tulajdon a II. vh után bővült, majd szűkült - bővülés oka: piac kudarcai, amelyre megoldásként az

államosítást találták  fellépés az externáliákkal szemben  közjavak termelése  harc magánmonopóliumok ellen  harc a társadalmi egyenlőtlenség ellen  társadalmi információ újraelosztása  meghatározó ágazatok állami tulajdona - meghatározó ágazatok tulajdona a gazdaságpolitikai célok elérésének eszköze:  harc a munkanélküliség, infláció ellen  gazdasági alkalmazkodás, struktúraváltás elősegítése  gazdasági növekedés ösztönzése - piac újbóli térnyerésének oka: állami beavatkozás kudarca (ott, ahol a piac is csődöt mondott) - ↳ rontja a gazdasági hatékonyságot gyengíti az érdekeltséget nem érzékeny a fogyasztók igényének sokféleségére, termelési költségek növekedésére ezek a gazdasági elméleti érvek azonban sem az államosítást, sem a reprivatizálást nem magyarázzák teljesen, pusztán politikai célok is meghúzódhatnak mögöttük állami vállalatok M-jének

magatartását nem az befolyásolja, mint ami a magánét, ott a veszteség közvetlenül a T zsebére megy, míg itt a költségvetési korlát felpuhulhat; állam egy ideig elviselheti a veszteséget, így nagyobb a szabadság eladás politikai tényezőktől is függ, kicsi a hatékonyság, de ettől még M nem kerül fenyegetett helyzetbe 13 - - M így inkább követi saját érdekeit (nem ellenőrzi őt a menedzserpiac annyira)  vállalati nagyság (kompetencia, fizetés)  változások elkerülése (stabil funkció) állami vállalat ettől eltekintve lehet hatékonyabb, mint a magán (intézményi és kulturális viszonyrendszertől is függ) államosítás jobb helyeken nem visszafordíthatatlan, sok érv szól mellette és ellene, nem eldönthető helytől és időtől függetlenül, hogy mikor melyik jobb privatizáció célja lehet:  gazdaság teljesítményének javítása  privatizációból befolyó jövedelmek  állami szektor szakszervezeteinek

megfékezése  szavazóbázis kialakítása, ha sok embert érint érvek az államosítás mellett: magántulajdon nem hatékony, mert  iparág monopolizált  extern hatásai túl nagyok lehet azonban, hogy államosítás csak növeli a károkat, ekkor reprivatizáció monopol helyzetű magánvállalatok M-jei azonban ugyanúgy saját érdekeiket nézhetik, mint állami vállalatoké (jövedelmezőségi céltól eltérő alternatív célokat követhetnek), nincsenek úgy kitéve a bekebelezés veszélyének hatékonyság: piaci verseny és magántulajdon kölcsönhatásának a terméke privatizáció javíthatja egy vállalat teljesítményét, ha: privatizált vállalat verseny nyomása alá kerül (korábban valószínűleg azért államosították, mert valamelyik piaci kudarc esete forgott fenn) privatizációt sokszor az államosítást kiváltó okok korlátozzák, pl. vállalat nem illeszthető kompetitív környezetbe (pl. közjavak: 19 századi világítótornyok)

magánjavak esetén még jobb az esély a hatékony privatizációra Az állami koordináció kiterjedése a modern piacgazdaságban Az állami kiadások növekedését kiváltó tényezők - magánszektorban szükséglet kinyilvánítása egyben finanszírozás is és amit fogyasztunk, azt fizetjük; állami szektornál ez elkülönül, fogyasztanak, állam később fizet (adókból) problémák:  költségek és hasznok egyenlőtlen elosztása (nem az kap több szolgáltatást, aki fizet)  fekete gazdaság szereplői (akik nem fizetnek adót) is használják az állami szolgáltatásokat; állami szolgáltatásokra vonatkozó preferenciák elszakadhatnak az adók révén kialakuló tényleges kereslettől Kereslet-oldali gazdasági magyarázatok az állami aktivitás növekedésére - infrastrukturális beruházások magángazdaságot teszik hatékonyabbá - környezet- és agrárvédelmi beruházások - honvédelem (tiszta közjószág), oktatás (meritokratikus jószág)

tiszta közjószág: senkinek nem merül fel igénye rá egyénileg meritokratikus jószág: fogyasztók kizárása megvalósítható, de piaci feltételek mellett a kereslet a kínálatnál kisebb lenne (beavatkozás oka nem a hatékonyság, hanem kulturális, politikai érdekek) - Wagner-törvény: iparosítás miatt állami kiadások üteme nagyobb, mint magánszektoré, így nő az állami szektor aránya; ok: iparosítás, urbanizáció externáliáinak a fedezése (bűnözés, járványok, zaj környezetszennyezés) minél több ember él együtt, annál több az externália, és annál több embert érint (túlzsúfoltsági hatás) 14 nő az állami szektor termékei iránti kereslet, nőnek az állami kiadások iparosítás és urbanizáció pozitív hatásai: nő a kereslet oktatási, kulturális és infrastrukturális beruházások iránt - Wagner-törvény szerint: adófizetési hajlandóság jövedelemrugalmas (empírikusan igazolták), ? gazdasági feltételek

meghatározzák az állami kiadások szintjét? Nem Musgrave: gazdaságilag fejlett országoknál egy szint felett állami kiadások növekedésének nem tisztán gazdasági okai vannak (gazdasági fejlődéssel, iparosítással kapcsolatos történelmi társadalmi tényezők fontossága) II. vh után 2 fontos dolog (demokratikus-kapitalista országokra)  összkiadások nőttek, szociális kiadások aránya nőtt  kiadások szerkezete és fejlődési ütemek eltérőek ezeket az összefüggéseket lehet magyarázni (hasonlóságot: konjunktúraciklussal, demográfiai fejlődéssel, állami szektor termelékenységének változásával; különbségeket: eltérő politikai-hatalmi konstellációval), de empírikus vizsgálatok nem igazolják, sőt:  növekvő gazdaság nem biztos, hogy növekvő állami szektort jelent  jövedelmi különbségek nem magyarázzák országok állami szektor különbségeinek kiterjedtségét  nincs pozitív kapcsolat a gazdasági

növekedés, állami szektor növekedése között sőt:  államháztartás válságperiódusban nő a leggyakrabban  gazdasági növekedés esetén állami kiadás úgy is nőhet, hogy állami részesedés konstans - ellen-Wagner-törvény: ha gazdasági növekedés üteme gyorsul, akkor közkiadások növekedési üteme relatíve csökken (gazdasági növekedés esetén lehetséges: először Wagner, utána ellen-Wagner-törvény) - állami szolgáltatást magánszektor soha nem kínálna, ha nincs iránta kereslet, még akkor sem, ha megvannak a feltételei - de egy meglévő szükséglet nem biztosítja, hogy az állam megfelelő szolgáltatást biztosít rá Kínálati-oldali gazdasági magyarázatok az állami aktivitás növekedésére - sokáig szolgáltató (állam általában itt tevékenykedik) szektor és ipari-, magánszektor (magánvállalatok itt tevékenykednek) közti termelékenységkülönbséggel magyarázták (szolgáltató szektorban a legutóbbi időkig nem

érvényesülhettek az élő munkát megtakarító racionalitási eljárások) - Baumol:  szolgáltatási szektor termelékenysége állandó  ipari szektor termelékenysége növekvő  bérek azonos ütemben nőnek ezért a szolgáltatások árai (mivel relatíve egyre több az itt dolgozó) egyre magasabbak lesznek ha a két szektor egymáshoz viszonyított kibocsátásának aránya változatlan, akkor:  társadalmi termék egyre nagyobb részét kell a szolgáltatások termelésére fordítani  foglalkoztatottak növekvő arányát kell szolgáltatásoknál alkalmazni ezek miatt gazdasági növekedés üteme lelassul, vagy ha nem lelassul, akkor nő a tercier szektor problémák:  informatika miatt tercier szektor termelékenysége már régen nem konstans 15 -  ipari termelékenység nő, ár csökken, az állam tőlük is rendel, így kevesebbet költ (és nem többet)  ha transzferek aránya nő, csökken az állami kiadások azon része, melyre a

Baumol-hatás OK  persze pl. szociális vagy egészségügyi szektorban igaz lehet Baumol-hatás egy-egy időszakban nem elképzelhetetlen, de ez nem jelenti állami szektor szolgáltatásainak reálérték növekedését: ennek a növekedésnek a feltétele: politikai akarat az állami kiadások emelése, de politikai akarat: feltehetően rugalmas kereslet, ami a kiadások növekedésével csökken, kivéve, ha a bevételek nőnek, de bevételek csak adókból nőhetnek; újraválasztás kockáztatása nélkül nem lehet adókat növelni A politikai rendszer közgazdasági elemzése - közösségi döntések (public choice) elméletét követi: minden politikai szereplő saját hasznosságát maximalizálja adott korlátok mellett Bürokráciaelmélet - termelékenységi eltérések politikai döntéshozatali folyamat hiányosságaival magyarázhatók - bürokrata számára a közjavak magánjavak (ő foglalkozik velük), egyénileg haszonmaximalizál, még akkor is, ha árt a

közjónak - nem bocsátják el, mert így a hivatal presztízse nem csökken hivatalnok presztízse (pénz, alkalmazott) hivatal presztízse (ellenőrzési, döntési jogkör) - ha bürokrácia nő, szolgáltatás attól még nem - előfordulhat az optimálisnál magasabb szintű kínálat is (honvédség példája) - nyilvánosság közigazgatás feletti intézményeken keresztül ellenőrizheti, maximalizálhatja bürokráciát (parlament, végrehajtó hatalom, államigazgatás) - Downs, Buchanan, Tullock: nem állampolgárok határozzák meg állami szolgáltatások iránti keresletet, pártok, kormányzat követi a fogyasztók preferenciáit - Downs: demokratikus rendszerben pártok megnyerhető szavazatokat maximalizálják; ha a közkiadások növekedés következtében megnyert szavazatok fedezik az adók emelése miatt elvesztett szavazatokat, növelik a közkiadásokat. Minél kézzelfoghatóbb előnyökre és minél rejtettebb, „láthatatlanabb” adókra törekszenek.

Ezzel magyarázható a redisztribúció is: kevés jól keresőtől elvonva a sok kevésbé jól keresőnek adják a jövedelmet (nem szociális érzékenység vezérli őket). (A kialakultnál a választó „racionális tudatlansága” (Downs) és az érdekcsoportok miatt nem nagyobb a redisztribúció.) A választók és a fiskális illúzió - közösségi döntések: pártok és kormányok magatartását magyarázza, nem az állami beavatkozás hatása a fontos - fiskális illúzió: választó-fogyasztó nem látja az összefüggést a saját jóléte és az állami kiadások között - Downs: demokráciában állami költségvetés volumene kicsi, mert választóknak túl drága informálódnia a dolgokról (annyira sok nem múlik azon, hogy kire szavaz)  transzfereket pozitívan értékelik, de  nem értékeli a jövőbeli hasznosságot növelő vagy kulturális, művészeti támogatásokat  adóterhekről azonban világos képe van! Közjavak kereslete kisebb, mint

tökéletes informáltság esetén - Buchanan-Tullock: állami kiadások a szükségesnél is nagyobbak; csoportspecifikus közjavak (pl. 16 felsőoktatás): kevesek haszna sokak költségén adólázadással védekezhetnek azok, akiknek nem jut a haszonból (általában sokan vannak) Az érdekcsoportok - Olson: • politikai befolyásoló csoportok hatékonyabbak, ha kisebbek, termelők inkább csinálják, mint fogyasztók (kevesen jobban meg tudják szervezni, mert ellenőrizhető, hogy ki nem vállalja a haszonért cserébe a kollektív költségeket; potyautas probléma) • potyautas magatartás szelektív ösztönzők kezelhetik: ☼ negatív: kényszer (csak akkor gyártag, ha szakszervezeti tag is) ☼ pozitív: juttatás (sportlétesítmények használata) kis csapat előnyhöz jut a rosszul informált, passzív tömeghez képest (racionális tájékozatlanság) • egyes esetekben azonban az adócsökkentés politikailag kifizetődőbb, mint kiadások növelése (állami

kiadások nem nőnek a csillagos égig) Választási és pártrendszerek. Történeti-institucionalista magyarázatok - pártpolitikai különbségek, programok is befolyásolják az állami kiadásokat (nem mindegy, hogy ki van hatalmon) - baloldaliak: állam gazdasági szerepe szociál- és gazdaságpolitikában - jobboldaliak: állami beavatkozás korlátozása - Kohl: pártpolitikai hipotézis: hatalommegosztás a parlamentben meghatározza gazdaságpolitikát és költségvetési politikát is, az befolyásol, hogy ki és kikkel kormányoz, vagyis a koalíciók koalíciók pedig attól függnek, hogy: ℘ milyen a pártok ideológiai távolsága ℘ politikai paletta homogenitása vagyis a pártrendszer szerkezete - Downs: pártrendszer szerkezete országonként többnyire változik, de országon belül stabil (magyarázhatja az állami kiadások eltérését nemzetenként) - empírikus vizsgálatok igazolják pártpolitikai hipotézist ♣ állami szektor expanziója

baloldaliaknál ♣ szociális transzferek gyorsabban nőnek jobboldaliaknál!!! Kohl: koalícióképzés dinamikája; árukapcsolás: előbb-utóbb kénytelenek más pártok programját is bevenni sajátjukba ♣ jobboldaliak: jövedelemelosztás transzferek révén ♣ baloldaliak: közjavak és szolgáltatások közvetlen biztosítása ♣ katolikus, kereszténydemokrata pártok: állami kiadások szintjére nagyobb a hatásuk, mint a baloldaliaknak Egyéb intézményi tényezők - gazdasági döntéseket politikai elit hozza, de döntéseiket az intézményrendszer is korlátozza a) centralizmus / föderalizmus 2 hipotézis: 1. föderális rendszer inkább növeli a bürokráciát, mivel ellenőrző mechanizmusok gyengébbek 2. centrális rendszerben magasabbak a kiadások, mert erősebb az ellenállással szemben 17 nemzetközi összehasonlítások a második hipotézist igazolták b) adórendszer ☺ állampolgárok súlyosabbnak érzik jövedelem- és vagyonadóztatást,

mint a közvetlenül nem látható termékadót vagy tb hozzájárulást, amitől egyénre szabott szolgáltatást várnak (fiskális illúzió) ☺ progresszív jövedelemadó: ha nő a jövedelem vagy infláció van, társadalmi termék növekedésénél jobban lehet ☺ fiskális illúzió empirikusan nem igazolt (Cameron), sőt több közvetlen adó nagyobb bevételt jelenthet c) az intézményrendszer tehetetlenségi nyomatéka  szervezet jelenbeli döntései általában hatnak a jövőre, mostani döntések általában korábbi döntések következményei, persze ettől még lehetnek radikális változások  hatások azonban összeadódhatnak: ha most magas a kiadás, valószínűleg később is az lesz A világpiac hatásának figyelembevétele - világpiaci nyitottság: hazai termelők hazai piacon kénytelenek versenyezni külföldi gazdasági szereplőkkel - nyitott gazdaságban közkiadás növekedési hajlama magasabb, mint zártban Cameron:  állam belső piac és

a társadalmi termék felhasználásának ellenőrzésével ellensúlyozzák világpiaci függőséget  ha kicsi a belső piac felvevőképessége és exportorientált a gazdaság, akkor magas ipari koncentráció, homogén munkásosztály, erős szakszervezeti mozgalom alakul ki (baloldali pártok erősödnek)  ipari koncentráció: munkaadók és munkavállalók közti átfogó intézményrendszer létrejönnek érdekcsoportok csúcsszervezetei szociális- és közkiadások magas szintje a béremelés igényét megelőzendő ez biztosítja a nemzetközi versenyképességet 18 9. fejezet A szovjet modell összeomlása és a rendszerváltozás első szakasza - ’80- as évek elején a rendszer bukása megjósolhatatlan volt; mindenhol közel egyszerre következett be (szovjet rendszer világmodell, így az országok egymásra voltak utalva) összeomlás mikorja és hogyanja érdekes; elvileg rossz rendszerek sokáig meg is maradhatnak (Török Birodalom, XIX. század)

összeomlást nem magyarázza sem fundamentalista kritika (Hayek, Mises) revizionista ideológia (Hough, Cohen) (a szovjet modell a világ modernizációs kísérleteinek egyike) más okokat kell keresni A válságok egymásra rakódása - válság részterületenként másként definiálható - rendszer válsága nem feltétlenül önfeláldozó (mint pl. vörös khmerek kambodzsai uralma), alacsony egyensúlyi szint és kóros jelenségek tartóssá válása a jellemző (Haiti, Kuba, Szomália, Eritrea) - volt szocialista országokban statisztikák (túlzásoktól megtisztított statisztikák) sem jeleztek igazi válságot (legfeljebb stagnálást), de modellből adódóan már a stagnálás is borzasztó elégedetlenséget és életszínvonal-csökkenést okoz - szovjet modell fenntarthatóság miatt volt válságban: bezárkózás tarthatatlanná vált nyugati függőség  minden innovációt, alkatrészt onnan hoztak be  csak nyersanyagot exportáltak szinte (egyre

ráfizetésesebb) gazdaságszerkezet versenyképtelensége miatt (alattvalók preferenciái formálhatatlanok) - fordított késztetések: válság jele esetén külső változásokra éppen a szükségestől ellenkező reakciók (innováció ellenesség, alkalmazkodóképtelenség, elmeszesedés) - a bukást mégsem az egyes hatások, hanem azok dinamikus halmozódása okozta (öröklött infrastruktúra, ember- és magántőkék, valamint olajbevételek kiapadása); utólag levezethető, hogy miért ekkor bukott meg a rendszer (nem a politikai játszmákon múlt) - bürokratikus rendszer stabilitásorientált (magától értetődően innovációellenes), ezért a világ technológiai és szervezeti forradalma eléggé betett neki, ráadásul az innovációt hordozó hadiipar nem volt kapcsolatban a piaccal, ez sem segítette a fejlődést (ezt ismerte fel Ronald Reagan a csillagháborús programban), ’89-’91-re szovjet vezetők is felismerték (ez magyarázhatja a békés

kivonulást Közép-Európából és a Baltikumról) - technológiai vereség különösen érzékelhető volt a hadiszektorban (Irak-USA (1990), CNN egyenesben közvetítette) - információs társadalom teljesen szovjet modell ellenes, hiszen nem lehet elhallgatni bizonyos nem éppen kedvező eseményeket, híreket, nem lehet szőnyeg alá söpörni a problémákat - válságtudatot mégsem a termelés visszaesése vagy a makromutatók okozták, hanem a tudat, hogy a rendszer megdőlt - Gorbacsov reformkísérletei ’85-ben 25 éves késéssel érkeztek (de csak piaci szocializmusban gondolkodott, mert ezt ismerte, alternatívát nem); rendszer bukásának szétrombolásában hatékony volt, bírálta a rendszert, amikor már 3 generáció gondolta úgy, hogy semmi nem is lehetne másképp - ’91-ben Gorbacsov válaszút elé került  rendszerváltozás (párt és hadsereg miatt nem tehette) 19 - -  katonai vérbefojtás (tábornokok és titkosrendőrök (Jelcin

mellett) miatt nem tehette) így következett a rendszer „berobbanása” (implosion) ’89-re gazdaság teljesen kimerült, megkezdődött a piaci átalakulás (’56-ban, ’68-ban, ’81ben még katonailag megtorolták a rendszer nemzetközileg dominószerűen megdőlt, de nemzetközisége miatt a hatás előbb ért Szovjetunióba, mint a visszavont hadsereg; Szovjetunióban is megmozdulások voltak, megváltozott a társadalmi helyzet, ugyanaz a hiány ’83-ban még elviselhető volt, ’89-ben már nem, afgán vereség katonaság presztízsét is leírta (külső területek elvesztése), így a rendszer ideológiailag és gazdaságilag is elveszítette legitimitását ’89-re nemcsak az országok gazdasága, de a rendszer nemzetközi munkamegosztása is becsődölt; teljes társadalmi, politikai, gazdasági, jogi reformra volt szükség mivel ezek a gazdaságok ’89-re leszállóágban voltak a hosszabb válság elkerülhetetlen volt, csak mélysége és ideje volt vita

tárgya a rendszer hagyatéka (infrastruktúra, bürokratikus beidegződés, demokratikus rutintalanság) miatt a rendszerváltás többet jelent a rendszer immanens hibáinak felszámolásánál A rendszerváltás közgazdasági értelmezése és alapkategóriái - rendszerváltozás = átmenet, azért egyedi, mert nem csak politikai rendszer, de a társadalom többi alrendszere is átalakul egyidejűleg (stabilizálás, inkonvertibilitás felszámolása máshol is volt, de nem magántulajdon és piac kialakításával kombinálva) - máshol is voltak államosítások, de nem vált meghatározóvá az állami tulajdon (ugyanez a helyzet egyes bankok államosításával és a bankrendszer államosításával) - rendszerváltozás lényege: fenntartható fejlődést biztosító intézményrendszer létrehozása; eredménye nem mérhető, csak később, mivel hatása is később jelentkezik, mai helyzetet tegnap tényezői befolyásolják - a rendszerváltás kutatói egyetértenek

abban, hogy az átalakuló országok az átalakulás mértékének megfelelően több csoportra oszthatók:  EU érett piacgazdaság kialakítása a közvetlen cél: Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Észtország  további átalakulás szükséges (EU csatlakozás távlati cél): Szlovákia, Lettország, Litvánia, Bulgária, Románia Horvátország  rendszerváltás felemás megoldásokkal: Oroszország, Ukrajna, Albánia, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia-Montenegró  nem is volt igazi rendszerváltás: Fehéroroszország és a többi FÁK állam - rendszerváltás eredményeit és kudarcait azonban sokak eltérő okokból vezetik le  EBRD: közgazdasági törvények mindig mindenhol érvényesek, akik eltérő kultúrájukból adódó rögtönző, eltérő megoldásokat csinálnak, azok fognak kudarcot vallani  ECE: történelmi, kulturális viszonyoknak megfelelően található ki csak helyes gazdaságpolitika, rossz környezetben

helyes gazdaságpolitika csak elmélyíti a válságot (Románia) - társadalom tanulóképességének megítélésében létrejött különbségek  szociológiai ihletettségű irányzat (Bruszt, Stark): régi időszak társadalmi, kapcsolati, intézményi tulajdonságai fogják meghatározni az új intézményeket is, újratermelődő normarendszer (2. és 3 országcsoportból indulnak ki  vállalatgazdasági, empirikus irányzat (Balassa, Bonin, Tóth): rekombináns formák (kárpótlási jegy, munkavállalói tulajdon) eltűnik, ahogy stratégiai (általában 20 - külföldi) tulajdonos feltűnik; hideg, kapitalista gazdaságilag hatékony megoldások, átmenet nem modell értékű (elmélet követői az 1. országcsoportból indulnak ki) a rendszerváltás kezdetének jellemzői (szovjet modell lecserélése a következő lépésekben)  egypártrendszer megszűnte: ahol ez nincs, ott csak piaci szocializmusról lehet szó  gazdaságpolitika célja a

magántulajdon határozott túlsúlya (tulajdoni formák egyenrangúsága nem elegendő)  világgazdasági nyitás: (nem export, import növelése, hanem) intézményi elzártság megszűntetése, külker- és devizamonopólium megszűntetése; árrendszer állandóan befolyásolhatja a gazdaságot (2. és 3 csoport felemás eredményeit épp ez magyarázza)  beruházási és allokációs döntéseket a tőkepiac és ne bürokratikus koordináció hozza (pénzügyi közvetítő rendszer (bankok, tőzsdék, alapok) áttekinthető, szabályozott kiépítése A rendszerváltozás szakaszai Mikor ért véget a rendszerváltozás? - gazdaságpolitikai szinten: ha az ország OECD érett, akkor piacérett (piacérettséget nem befolyásolják (illetve annak megítélését) politikai tényezők az OECD-nél); piacérettség nem = fejlettségi szint és piacérettség nem = növekedési ütem - gazdaságelméleti szinten: rendszerváltozás soha nem befejezett, legfeljebb első

szakaszának van vége, ha a fenti 4 kritérium teljesül - rendszerek megoldásai állandóan versenyeznek, nincs tökéletes megoldás (esetleg mindig van jobb), a folyamat nyitott és lezárhatatlan - mi a célja és értelme a rendszerváltozásnak? (eredményének megítélése is ettől függ) ☼ vannak, akik a fogyasztás, GDP és egyéb mutatók további gyengesége miatt a rendszerváltás válságáról kezdtek el beszélni, de: ☼ szabadság önmagában is érték, akik nem léptek a rendszerváltás útjára, nem vállalták az átalakulás nehézségeit és kockázatát, azok az esélyt sem kapták meg a felzárkózásra Az első/korai rendszerátalakító szakasz (1989-1995): funkcionális áttekintés - első szakasz feladata: piacgazdaság további működésének alapjai megteremteni SLIP (csúszás): S stabilizáció L liberalizáció I intézményi átalakítás P (property rights) tulajdonjogok átadása Következménye: transzformációs visszaesést követően

fenntartható növekedési pályára való állás (bizonyítéka az 1. országcsoport, indirekt bizonyítéka a 2 és a 3 országcsoport) Stabilizálás - működőképes pénz helyreállítása: hiper- illetve magas infláció megszűntetése, kötött pályás forgalmazási rendszer, kiigazító infláció és inflációs nyomás megszűntetése Ω érdemes lesz megtakarítani Ω áttekinthetőség miatt érdemes lesz beruházni Ω pénzügyi egyensúlyhiány elviselhető mértékűre csökken stabilizáció újrarendezi a jövedelmi pozíciókat (népszerűtlen a kortársak között) - stabilizáció rendszerváltástól függetlenül szükségessé válhat bárhol; nem gazdaságelméleti kérdés, hanem inkább irányítástechnika; 3 alapvető intézkedésen alapul: ℵ árfolyamot fixpontként felhasználni 21 mindenki be tudja sorolni magát relatív jövedelemszinten erős ösztönzők a kiigazítás és alkalmazkodás irányában ∾ gazdaságtalan tevékenységek

leállítása ∾ hiánycikkek termelése, szolgáltatások nyújtása ∾ külföldi/belföldi beruházás, értékesítés aránya stb. ∾ dollárban, márkában, később hazai pénzben mérhető, ki járt jól és ki rosszul ℵ pénzmennyiséget korlátozni kell ezáltal létrejön az árubőség és a hazai valuta iránti kereslet, ezután megnő a pénzhelyettesítők (szurrogátok) köre  ha van csődtörvény: erőteljes vállalati alkalmazkodás, szelekció életképesség szerint  ha nincs csődtörvény: vállalatközi nemfizetés, hitelezői sorbanállás (általános klíringgel nem oldható meg, mert úgy nem érvényesülhet a kockázat), ezért infláció következne be ℵ államháztartást mindkét oldalt érintő intézkedésekkel egyensúlyba kell hozni ♀ adók könyörtelen behajtása ♀ kiadások könyörtelen lefaragása átkönyvelés, kozmetikázás nem segít, államháztartás konszolidált (összevont) mérlegében kell ennek megjelennie ezek az

intézkedések népszerűtlenek, de kellenek - ez a recept általános, de erős kormányt feltételez; ez azonban a demokratizálódás ellen hathat, ugyanakkor a stabilizáció elkerülhetetlen, ha a demokráciát a későbbiekben is fenn akarjuk tartani Liberalizálás - liberalizációt elvben mindenki támogatja, de a maga területén senki (versenytársak előtt nyílik meg az út) bürokratikus megkötések helyett pénzügyi korlátok egyensúlyhiány helyett áremelés bürokratikus allokációs döntések helyett sokmillió ember kezében a döntés rendszerváltás gazdasági alapjai - működőképes piacgazdaságban nyolc területen kell liberalizálni (ár, bér, kamat, deviza, piacralépés, tulajdon, allokáció, privatizáció) 1. Árak • torz árrendszer, infláció mellett az árak nem közvetítik a relatív szűkösséget; szabad árak, pénzmennyiség korlátozása, nemzetközi verseny ellenőrzése tükrözi a relatív szűkösséget és a fogyasztói

preferenciákat 2. Bérek • bürokrácia prioritásai helyett a piaci értékítéletet kell tükrözniük • stabilizációs bérkorlátozás bevett szokás, de M. Friedman szerint rossz, mert mikro átalakulást lassítja 22 3. Kamatok • nagy ellenállást vált ki a negatív reálkamathoz szokott gazdaságban, de a változás elkerülhetetlen • kamat profitmérséklő tényezővé válik, ez társadalmi, regionális, foglalkoztatáspolitikai nehézségekhez vezet • ebben a szakaszban a legnagyobb hitelfelvevő az állam (66-75%-os részvétel a hitelpiacon); állami kiadások érzéketlensége miatt megvan a veszélye az adósságcsapdának, a kamatcsapdának, mégis ez a lépés teremtheti meg a fiskális kiadások mérséklését (és a közvélemény számára is érzékelhető mérőszámot ad) 4. Devizaforgalom • szovjet újraelosztási mechanizmus felszámolásának kulcslépése a szabad devizagazdálkodás; visszarendeződés egyik fő akadálya 5.

Piacralépés • fejlett országokban is aktív állami részvételt feltételez (versenypolitika, piacszabályozás) • átalakuló országokban a minimális állam sok helyen monopolérdekekhez vezetett, de a versenynek kitett területeken jelentős minőségi javulás, reálszint növekedés nélkül 6. Tulajdonformák • nincs terület, ahol a magántulajdonnak ne lenne létjogosultsága • külföldi tőkét nem lehet akadályozni, protekcionizmus ezt sokszor akadályozza 7. Allokációs döntések • szabaddá kell tenni az adózott jövedelemmel rendelkezést (azt csinál vele, amit akar) • ha a közhatalom valamilyen tevékenységet előír, betilt, költségeit neki kell állnia az adóbevételekből 8. Privatizálás • nem a szovjet modell leváltása, hanem a termelési tényezők hatékony kialakítása indokolja; bekapcsolja az állami ösztönzőket (pozitívakat, negatívakat egyaránt) • köztulajdonú cég célfüggvénye nem egyértelmű (közjó és

politikai/személyes megfontolások vagyonmaximalizálás mellett • magántulajdon: kényszeríti az életképtelen részek megújulását új tőkét hoz a cégbe (piaci értékelés) • privatizálás a versenygazdaság elemeinek kiépítését és a szükséges intézmények létrehozását is segíti ezek az intézkedések sokszor válnak politikai/ideológiai megfontolások miatt másmilyenekké A transzformációs visszaesés - rendszerváltás schumpeter-i teremtő rombolás (válságból adódik és leszállóágban éri az országokat), naivitás gyors javulást várni - konjunkturális visszaesés sok esetben a gyógyulás jele volt: aminek tönkre kellett mennie, az tönkrement - rendszerváltás visszaesése nem hasonlít eddigi gazdasági válságokhoz (mások az okok és a következmények)  csődtörvény bevezetése  külgazdasági nyitás  verseny élénkülése 23 -  államháztartási deficit! fejlődőképesség visszaszerzésének jelei az, hogy

a visszaesés mélyebb volt és tovább tartott, mint ahogy azt várták, az nem az átalakulás minőségétől függ, illetve nem azt minősíti, hanem a várakozásokat azok az országok, ahol tényleg vállalták az átalakulás költségeit, növekedési pályára álltak (van fény az alagút végén) Az első szakasz néhány tanulsága - a válságok stabilizáció szerint általában egyszeri kiigazítást jelentő inflációval lehet számolni ennek ellenére rendszerváltásnál 10% fölött rekedt meg az infláció; mi az oka? ♣ átalakulással járó bizonytalanság ♣ hivatalos intézmények csekély hitelessége ♣ kormányzatok gyengesége ♣ intézményes érdekképviselet megerősödése utóbbi kettő: nemzetgazdasági folyamatok összehangolatlansága ♣ kereskedelembe nem kerülő termékek (lakhatási, kórházi ápolás) reális árainak kialakulása hosszú idő folyamata ♣ inflációs várakozások önbeteljesítőek (ettől is nő az infláció) - az

infláció tehát az átalakulás velejárója, de ez nem azt jelenti, hogy nem lehet és nem kell tenni ellene semmit - inflációt sokan a Phillips-görbével magyarázzák (fordított irányú kapcsolat munkanélküliség és infláció között), de ez az átalakuló országokban sehol nem tapasztalható, sőt növekedési ütem és foglalkoztatottság között sincs igazi összefüggés foglalkoztatást befolyásolja: munkapiac kötött vagy szabad volta új vállalkozások dinamizmusa béralku szabadsága inflációt pedig a makrotényezők befolyásolják - ’90-es évekre a stabil árfolyam-politika követelménnyé vált a piacérettség felé vezető úton - elméletileg a kis országoknak rugalmasabb árfolyamrendszereket kéne képviselniük, de gyakorlatban a külső fizetési egyensúly hiánya miatt ez nem mindig nyerő - árfolyamrögzítés ellen szól az is, hogy a) termelékenység növelésével egyensúlyi reálárfolyam felértékelődik (befagyasztása

inflációhoz vezet b) tőkebefektetések liberalizálásával árfolyam bizalmi elemeket is tükröz; hazai valuta elleni spekulációt az csökkenti, ha az árfolyam egy sávban ingadozik - a privatizációs módszerek is sok vihart kavartak, bár tulajdonképpen mindegyikből komolyabb konfliktusokra számítottak - a lényeg az volt, hogy a kormányok módszertől függetlenül a magánosítás mellett kitartottak - ott volt eredményes a privatizáció, ahol az a vesenygazdaságot segítette, és nem a magánmonopóliumokat - változott az eladósodáshoz való hozzáállás: 60-70-es években, mint modernizációs költségeket még elnézték, de ma már a strukturális átalakítások elhalasztásának a jeleként értelmezik - külföldi működőtőke beruházások az exportképesség növelésének fő tényezője lett - betartandó szabályok: ♦ állam adóssága csökkenjen, a magángazdaságé nőjön 24 fizetési mérleg hiánya kisebb legyen, mint az éves új

működőtőkeberuházások összege ♦ fizetési mérleg hiányának abszolút nagysága helyett a kivitelben és GDPben mért aránya a lényeg, romló tendencia rosszabb, mint 1-1 év kisiklása ♦ növekedést saját megtakarításból kell finanszírozni (állami szektor hiteligénye legyen kisebb, mint a megtakarítások növekményeinek egésze) ♦ külföldi hitel kockázatát a hitelfelvevő és ne az adózó polgárok viseljék hazai hosszú távú célok: ♠ hazai forint megtakarítások ösztönzése és védelme ♠ hosszú távú megtakarítások (5 évnél hosszabb időre) ösztönzése (életbiztosítás, magánnyugdíj, egészségbiztosítás), e nélkül a bankrendszer instabil, hiszen a források és kihelyezések egyensúlya nem adott ♦ - 25 10. fejezet A rendszerváltozás második szakasza – funkcionális áttekintés - az átalakuló országoknál nemcsak az átalakulás sebessége, időzítése, technológiája az eltérő, hanem más a kezdő és

a végpont is esetleg A második szakasz jellemzői - a rendszerváltó országoknak több csoportja van: sikerült megoldani stabilizálást, liberalizálást, magántulajdont (SLIP) nem sikerült megoldani - akik megoldották a SLIP-et, azok előtt ott van a második generációs probléma: arcot adni a kiforratlan átmeneti piacgazdaságnak (kb. megtalálni a helyet az európai integrációban) A rendszerátalakító politika fenntarthatóságáról - ’70-es, ’80-as évek felismerése: reform keresztülvitele nemcsak attól sikeres, hogy hűen követi az elméleteket, az is fontos, hogy a reform hosszú időn át érvényesüljön (választási ciklusokon keresztül) - az első generációs problémák megoldásánál a visszafordíthatatlanság nagyon fontos volt. Az átalakulás ezen szakasz után azonban a fenntarthatóság lett a fő cél (pl. nem a kamatlábak letörése, hanem azok alacsonyan tartása) - itt már nincsenek bevált receptek, hanem versengő

rendszermegoldások, melyek helyességét az idő igazolja (a bukás tőkevesztéssel, emberi tőkevesztéssel is jár) - állandó értékválasztásról van szó, lassú, demokratikus döntésekre van szükség (az erős diktatórikus kezdettel szemben) - ebben a szakaszban az átalakulás minősége döntő (a sebességgel szemben). Minél hatékonyabbak legyenek a rendszermegoldások (adót behajtani képes adóhatóság, vagy nem sokszori változtatásra kárhoztatott törvények) - költségmegtakarításokat és társadalmi hasznosságot egyszerre kell figyelembe venni - cél a fenntartható fejlődés feltételeinek létrehozása (eddig elhanyagolt dolgok (K+F, oktatás, infrastruktúra, igazságszolgáltatás, közbiztonság, közjavak) fejlesztése) - ugyanakkor a konszenzusos döntéshozatal határait is meg kell húzni (az állam csak azt végezhesse, ami ténylegesen a feladata (ha termelés, ellátás, jövedelemszerzés is az ő feladata, akkor kevésbé koncentrál a

többi feladatára) A szabályozás újrafelfedezése - a kérdés: milyen piacgazdaság jön létre a rendszerátszabásból és a spontán társadalmi folyamatokból - ha a minimális állam csődöt mond, akkor az az első szakasz stabilizációjának és liberalizációjának a csődje, és nem a második szakasz általános problémája 1. az európai hagyomány az érdekképviseletektől erősen elhatárolt, erőskezű államot támogatja; ez, vagy ennek hiánya dönti el az alább magatartásformákat: járadékvadászat vagy versenypiaci magatartás? Mindig a verseny a köz érdeke az egyéni piaci szereplővel szemben (főleg kis országokban, ahol egyébként is csak kevés monopolista lehet 2. alkudozás az állammal vagy vevők megnyerése? Az első torzítja a gazdaságot és a politikát is, a korrupció melegágya (japán, olasz, koreai rendszerek fennakadtak a globalizációs és a sajtószabadság rostáján) 3. milyen magatartásminták terjednek el az

egyén/háztartás/vállalat szintjén? Weber-i protestáns etika, erkölcsös magatartásminta vagy egyszeri haszonmaximalizáló, szabálykerülő szereplők; szabályozás erejétől függ, hogy melyik válik uralkodóvá 26 - - - külföldi tőkebeáramlás is államilag szabályozandó (ázsiai válság: nem mindegy, hogy mikor, melyik tőkepiaci műveletet liberalizáljuk) • működőtőkét is államilag szabályozni kell: nem mindegy, hogy argentin belpiaci befektetésről, vagy tajvani világpiaci befektetésről van szó • kerülni kell a külföldi tőke agyontámogatását és kizárását is a hazai kis- és középvállalatokkal szemben állami szabályozás a pénzintézetek körében, működőképességhez külföldi tőke és szaktudás szükséges; az állam és pénzintézetek közötti köldökzsinórt is elvágja, másrészt a demokráciát is védi az üzleti szempontoknak való alárendelődéstől a tartósan versenyképes bankokat és a tartósan

biztonságos befektetési rendszert csak a pénzügyi szektorban is jelentkező versennyel lehet elérni, ezért az egyenlő elbírálás itt is létkérdés összegezve: végrehajtható áttekinthető semleges jogállami eljárásokra van szükség. - tőkepiac szabályozása sokáig vita tárgya volt: akik mindenféle szabályozás ellen ágáltak, azok szerint: Coase: ha világosak a tulajdonviszonyok és működik a tőkepiac, akkor közömbös a vagyon elsődleges elosztása, mert másodlagos, harmadlagos elosztásra a legjobb gazdához kerül - előfeltételezték a végeredményt (a működő tőkepiacot) gyakorlatban inkább a szabályozás hiányában fellépő korrupció és zsebredolgozás virágzott tanulságok a szabályozandó területeken: 1. Betétesvédelem - csak biztonságos helyre teszik a pénzüket az emberek  pénzt kezelők felelőssége és büntethetősége  józan gazdálkodás mások pénzével  tartózkodás a nagy kockázattól  közös

védelem adósságszédelgők/csalók esetén  bankok mérlegeinek nyilvánossága, külső könyvvizsgálóval történő hitelesítése (auditálás) 2. A résztulajdon védelme - a magántulajdon védelmét fenn kell tartani.  e nélkül a magántulajdon hatékonyságát biztosító ösztönzők és büntetések erejüket vesztik  ezen kívül megszűnik a tőkepiac előnye, hogy kis megtakarításokból nagy befektetéseket képes finanszírozni  résztulajdon védelmének hiánya beruházásínséghez vezet („vergődés” – Délkelet-Európa, FÁK) 3. Áttekinthetőség - ha a pénzintézetek, állam és a vállalkozások között nincs funkcionális elkülönülés, az áttekinthetetlen tulajdonosi viszonyokhoz, visszaélésekhez, botrányokhoz, egyszóval bizonytalansághoz vezet - versenypolitika el sem tud indulni, mivel nem tudják mit, és hogyan kéne szabályozni; piactisztító rombolás előtt sem árt körültekinteni 4. Prudenciális előírások -

nagy bukások idején: betartották-e az előírásokat? első szakaszban: nem volt mit betartani második szakaszban: nem tartották be, vagy 27 nem volt jó, amit be kellett tartani a biztonság és nyereségesség szembeállítása az állam feladata (persze a befektetők racionalitása sem hátrányos) - prudencia gumifogalom: le nem fektetett etikai dolgok, melyek azonban más pénzének kezeléséhez elengedhetetlenek - ha nincs prudencia: nagy kockázatú, rövid távú befektetések dominálnak - ha van, akkor van jövője a hosszú távú befektetéseknek és becsülete a rövid távú pénzkezelésnek; szakmán belüli informális rendtartás szükséges hozzá 5. Mérleghitelesség és közreadási kényszer - fontos, hogy államháztartási és vállalati kimutatások összehasonlíthatóak legyenek - közérdek, hogy a hiteles mérleget a vállalatok időben közreadják (ez az ára a tőkepiaci előnyöknek: könnyebb hitelszerzés, tulajdonosi gyámkodás

megszűnése). Ha nem adják közre a mérleget, a közgyűlés számonkérheti, ezért hosszútávon nem éri meg - hitelességet a könyvvizsgáló függetlensége biztosítja, nagy lehet a kísértés (vesztegetés) adott dolgok eltusolására. Nemzetközi előírásokat (GFS) be kell tartani, időben kell közreadni. alapinformációkat a piaci automatizmus nem biztosítja, ezért ezeket a szabályozás útján kell megteremteni - - Dereguláció után piacépítés - első szakaszban: versenyszektor kis cégek magánkézbe adása túlszabályozottság megszűntetése - második szakaszban olyan területek átalakítása, ahol: deregulálás nem elég privatizálás nem lehetséges vagy nem célszerű állami rend nem hatékony vagy nem finanszírozható 1) Energiaszektor - sokáig stratégiai jelentőségű volt, ezért katonai fegyelem mellett működött - ahol viszont magánosították, ott csökkentek az árak - EU-ban is most liberalizálják; a helyzet kulcsa nem a

dereguláció, hanem a versenyhelyzet kialakítása - állam átalakulás alatt is garantálja: biztonságot, működőképességet, fogyasztóvédelmet (jelképes árplafon) - itthon az energiaszektor a gyors bevételeknek esett áldozatul; regionális szállítói és vevői monopólium is fennmaradt, sőt új tulajdonosok is általában külföldi közületek, amelyek nem éppen versenyszelleműek 2) Infrastruktúra - általában közjavak tartoznak ide (vasút, légi közlekedés, hulladékfeldolgozás). Nyugaton ezzel többprofilú óriásvállalatok (államiak) foglalkoztak, melyeket most feldarabolnak és privatizálnak (részterületenként) - közhatalom feladata: közjavak biztosítása közhasznú feladatok ellátásának biztonsága (szociálpolitikai, területfejlesztési szempontok) biztonsági és környezetvédelmi előírások koordinációs feladatok, tulajdoni részrendszerek összehangolása piacralépés lehetőségének biztosítása (pl. távközlés) -

infrastruktúra fejlesztésébe magántőkét is be kell vonni, mert adóbevételekből finanszírozni túl költséges 28 3) Nyugdíjreform - általános állami nyugdíjbiztosítás bevezetésének oka: nő a várható élettartam, sokan alábecsülik az időskorukat, kevés pénzt fizetnek be nyugdíjra, de se ez a rendszer, se a teljes önellátás nem igazán jó - államosított rendszer: állam nem tartja ígéretét, mivel egyre kevesebben fizetnek és egyre több a rászoruló - magánrendszerben: megvan a veszélye az alulbiztosításnak (azt hiszi eleget dolgozott) megvan a veszélye a nyugdíjalapok csődjének (senki nem kárpótol, vagy ha igen, akkor az megint csak az állam) - szabályozás feladata: befizetési érdekeltség megőrzése nyugdíjalapok működésének szabályozása mellett ez a pénzintézeti szabályozáson is túlmenő szabályozás 4) Egészségügyi reform - a gyógyszerárak emelkedése és a szociális ellátás finanszírozása áll

ellentétben egymással az egész világon - Mo-on a rossz életmód (és annak semmiféle korlátozó motivációja) csak fokozza a gondokat - nyugati rendszereket sem lehet átvenni, mert azok vagy finanszírozhatatlanok, vagy csak kevesek vannak benne - Mo-on a hálapénz viszi előre a dolgokat rövidtávon, de ez nem megoldás - a magántőke bevonása látszik valamilyen megoldásnak (egészségmegőrzés tőkeberuházássá alakul) - az előbbi problémák már nem a SZU modell beruházásaiból adódnak, a fejlett országok is küzdenek ilyenekkel, ezért érhettünk meg az OECD tagságra - a reformok korántsem befejezettek, állandó reform nélkül a mai gazdaságban nem lehet megélni A rendszerváltozás elméleti értelmezése és buktatói A rendszerváltozás elméletei és lépcsőfokai - ma visszatekintve sok korább, rendszerváltozáshoz tartozó kérdés feleslegesnek, haszontalannak tűnik - a rendszerváltásnak nem született modellje, senki nem mondta meg, hogy

mi a jó, mindenki csak kritizált - átalakulás eredményeit nem lehet a kormányok eredményességének betudni - kiderült, hogy a beállítandó mérőszámok (privatizáció sebessége, GDP) nem beállíthatóak, jóval több dologtól függnek, mint hitték - a „spontán rendbe” az állam azért beleszól (pl. pénzérték: infláció növekedési és társadalmi gondot okoz, kormányzat próbálja csökkenteni, statisztikailag bizonyított, hogy az infláció letörésével lehet csak növekedési pályára állni (stabilizáció nélkül sokáig tart a transzformációs visszaesés)) - további megfigyelések: nem indult be egy ázsiai ütemű felemelkedés infláció sem csökkent a várt szintre - sokan gyors fejlődést sejtettek, de ez nem jött be - okai: Gomulka: elégtelen megtakarítások, túlterjeszkedő jóléti állam Barro-Solow: növekedés fenntartható üteme csak átmenetileg befolyásolható kormányzati intézkedésekkel, inflációmérséklés

közvetlen növekedésgerjesztő hatása korlátozott, ezért humántőkét és K+F-et kell fejleszteni (növekedési és jóléti szempontból is fontosak 29 - - - infláció berekedésének oka: szereplők megtanultak alkalmazkodni hozzá (önbeteljesítő várakozásaik vannak) régen komoly kérdés volt, hogy lehetséges-e az exportvezérelte növekedés, a válasz: igen külgazdasági nyitás eredményei: hiány megszűnése, versenyképesség növekedése, beszállítói háttér kialakulása külgazdasági nyitás ott volt siker, ahol kormányoktól függetlenül állandó makropolitikát folytattak külgazdasági nyitás annál hatásosabb, minél alacsonyabb az induló szint, és minél magasabb az iskolázottság privatizáció tekintetében igaz az, hogy aki kevésbé privatizált, az nem járt jobban, sőt oda még a tőke sem ment a megfelelő mértékben privatizáció azonban nem mennyiségi kérdés (a több nem jobb), a politikai és üzleti élet

intézményes elkülönülése a lényeg. Ha sok céget vezetnek be a külföldi tőzsdékre, akkor a külföldi stratégiai tulajdonosok ezt elősegítik fontos, hogy: az ipar aránya csökkenjen a GDP-n belül, minél kevésbé függjünk a régi erőltetett iparosítástól pénzügyi szektort az átláthatóság, hitelesség, nyilvánosság, nemzetközi számviteli szabályok betartása jellemezze az előzőekben leírtaktól függ, hogy milyen piacgazdaság alakul ki magántulajdon hatékonyságnövelő tulajdonságai: statikus: torzulások megszűnése ösztönzők bekapcsolása alkalmatlan vezetés leváltása dinamikus: befektetések finanszírozásának módja és mértéke ehhez kapcsolódó ösztönzők és szankciók sok intézmény még csak most épül ki az átalakuló országokban, ezért maradhatott el a „gazdasági csoda” ezen feladatok szabályozását kevés, de hozzáértő szakember tudná jól megoldani, akiket nem nyom az a teher, hogy mindennap

eredményeket mutassanak fel, bármilyen kicsik is azok. EU csatlakozás elősegítheti ennek a rétegnek a kialakulását A második generációs rendszerátalakító feladatok politikai gazdaságtanáról - a SLIP-et és a pénzintézeti reformokat egyik átalakító ország sem kerülheti meg - második generációs problémák azonosak OECD problémáival:  sűrűn lakott területek stabil élelmiszerellátás  elnéptelenedés megakadályozása  környezetvédelem  társadalmi integráció  kormányzati szerep újrameghatározása globalizáció az egyéni megoldásoknak határt szab Washingtoni Konszenzus: fejlett és fejlődő országokra egyaránt érvényes normarendszer, közösen osztott alapelvek (fejlett országokban plusz: technikai azonosságok, önként vállalt szigorítások) - fejlesztésgazdaságtan sok paradigmaváltáson ment át: ’50-es évek: nem kapitalista fejlődési út (importhelyettesítő iparosítás, újraelosztó állam,

népgazdasági tervezés); olajárrobbanás után: piac és demokrácia támogatása - ’97/’98-ban bebizonyosodott: nincs nemzetek feletti irányító szerv, de normák hasonulnak egymáshoz, mert az országok sokszor önként látják be a demokrácia önértékét (és nem a hitelek megszerzése miatt teszik azt) 30 - - ⇒ makro egyensúlyhiány és növekedési hullámzás egyszeri eszközökkel nem leküzdhető, szereplők beleépítik a várakozásaikba ⇒ nem csak az állam hozza a döntéseket, hanem sok szereplő, így a „helyes” gazdaságpolitikai lépésekről nemcsak „jóindulatú diktátort”, hanem a művelt közvéleményt kell meggyőzni ⇒ gazdaságpolitikai receptek az átalakuló országokban kezdenek hasonlítani egymásra, de ez nem jelenti azt, hogy lenne egy bevált módszer; demokratikus döntéshozatal megkerülhetetlen, minőségi és nem mennyiségi kritérium a megvalósíthatóságban a fő szempont a rugalmasság és a vesztesek

kárpótlása lesz az állami hatékonyság attól függ elkülönül-e a közhatalom és az érdekképviselet (ha nem az a rosszabb) második generációs problémáknak akadályává válik a diktatúrából visszamaradt alkudozó társadalom kormányzati kudarc általános okai: • kormányzat nem köteleződik el egy ügy mellett • folytonos koalíciós átrendezés, tervek állandó változtatása • „csakazértis” politizálás miatt még a jó terveket sem fogadják el • változás okozta bizonytalanságtól való félelem • egyszerűségi/érthetőségi korlátok • döntéshozatal titkossága, egyéni érdekek becsempésződnek a problémáknak nincs egyértelmű megoldása, demokratikus döntéshozatal veszélye, hogy a jó terveket is megbuktatják további veszély, hogy ha valamilyen koncepciót túl széleskörűen alkalmaznak, akkor az elveszti eredeti tartalmát a különböző demokráciák különböző piacgazdaságot szülnek, hayek-i versengő

rendszermegoldások felé mutat a közgazdaságtan megvan a veszélye, hogy ha bizonyos kérdésekre eleve más tudományágakból várjuk a választ, akkor a kulturális különbségek miatt csak ritka kivételként fognak azonos véleményre jutni azonos kérdésekben 31 III. rész Modernizáció és gazdasági rendszerek a fejlődő országokban 11. fejezet A gazdasági rendszerek latin-amerikai modellje - - - Latin-Amerika távolról sem egységes. Gyarmati kor óta fokozódnak a különbségek az egyes országok között, mutatószámok átlagai sem mondanak semmit, mert rendkívül nagy szórás jellemzi őket politikailag sem egységesek (liberális, technokrata, korporatív, deklarált osztályuralmi (klasszista), perszonalista, militista), ezek kombinációi is előfordulnak. Mai tendencia: mindenhol a demokráció látszik győzedelmeskedni, de nagy teher számukra a politikai múlt fejlsztésstratégiai dilemmájuk: hogyan tudnak felzárkózni? Tudatosítani kell az

elmaradottságot a társadalomban (egyes országoknak már vannak fejlettebb régiói, de nincs fejlett ország); meg akarnak felelni a gyors gazdaságnövekedésnek, de új világgazdasági környezetben egyre nehezebb ’80-as évek (elveszett évtized) világossá tette: felzárkózás csak strukturális átalakítás révén jöhet létre. Reformok elkezdődtek, de még nem volt idejük kifejteni a hatásukat A latin-amerikanizáció jellegzetességei A latin-amerikai kapitalizáció: megkésett, függő, periférikus - Latin-Amerika (továbbiakban: LA) mindig benne volt a világkereskedelemben (nyersanyag export, késztermék import), de a kapitalizáció csak a múlt századtól jelentős - kapitalizáció formái:  autochton (szerves) kapitalizáció: jelentős állami szerepvállalással a nem kapitalizálódott agrárgazdaság részleges, formális kapitalizációját valósították meg  szervetlen kapitalizáció: európai, főleg angol tőkeexpanzió szervetlen tőke

megelégedett azzal, hogy nem árutermelő gazdaságokat bevonja árutermelő, jövedelemelosztó rendszerébe. Szerves tőke gyenge volt, kettő együtt azt eredményezte, hogy nem jött létre egységes, tőkés gazdálkodási rendszer, nemzetgazdaságok integritása korlátozott maradt, kapitalizáció nem törte szét a „tradicionális” társadalmi-gazdasági formákat, csak valamelyest átalakította azokat - szerves és szervetlen tőke kölcsönhatása mai napig fennáll: • nincs homogén gazdasági rendszer • belső piac dezintegrált • piac bővítésének vagy integrálásának nincs piaci mechanizmusból, automatizmusból fakadó motivációja állam és a külföldi tőke adja a gazdasági fejlődés arculatát A szervetlen kapitalziáció mozgatói: az állam és a külföldi tőke - LA angol hatásra liberális gazdaságfilozófiát honosított meg. Gyors integrálódás a világgazdaságba bizonyos torzulások révén („eredeti tőkefelhalmozás” állami

eladósodás révén valósult meg, föld magántulajdonosi rendszere is csak állami beavatkozással vált lehetővé) Az állam strukturális szerepe - állam ’29-’33 óta vállal jelentős gazdasági szerepet (keynes-i gazdaságpolitika) ♣ fokozott jövedelem-újraelosztó szerep 32 - - ♣ keresletserkentő pénzügypolitika ♣ költségvetési deficitfinanszírozást preferáló monetáris politika ♣ hivatalnoki réteg meggazdagodásának a lehetősége ♣ erőltetett importhelyettesítő iparosítás ♣ szigorú, adminisztratív védelem ♣ állami szektor fokozatos kiépítése, magántőke szubvencionálása utolsó három: állam növekvő gazdasági szerepvállalásai, ezek sok egyensúlytalanságnak a forrásai lettek, költségvetési és fizetési mérleget terhelték állami beavatkozásnak hosszú távon pozitív fejleményei is voltak: megtakarítások megerősítése (persze ellentmondásosan) államnak kitűntetett szerepe van: 1. a

periferizálódás elleni alternatíva kialakításában 2. a tőkefelhalmozódás gyarapításában nagy a nyomás, hogy növelje a költségvetési kiadásokat állam „önfogyasztása” is nagy, indokoltnak látszik a túlzó deficitfinanszírozás, centralizációs mechanizmusok erősödése, „circulus vitiosus” (ördögi kör), állam szerepének erőszakos csökkentése után a mechanizmusok kikényszerítik annak növekedését A külföldi tőke latin-amerikai expanziója - a külföldi tőke LA-ben hosszútávon inkább negatív szerepet játszott - külföldi tőke szinte gyarmatként kezelte LA-t ⇒ könnyen kivonható jövedelmek ⇒ gazdaság eltorzítása, dezintegrálása ⇒ nem piaci viszonyok tartós rendszerbeépítése - importhelyettesítő iparosítást is kihasználták a tőkések, ipartelepítéshez ők adták a tőkét, amely további függőség kialakulásához vezetett - 1960-as évekre beruházások a feldolgozó iparba mentek, tőkét csak

politikai vagy instabil gazdasági okok miatt vontak ki - fő cél: USA tőkehegemóniát megtörni, oligopolisztikus szerkezetté alakítani át - tőkebefektetés egyenetlen és ráadásul az iparágakat sem egyenletesen húzza felfelé, hiányzik a tényleges tőkebefektetés, globalizáció miatt esetleg behozhatatlan lesz a lemaradás A latin-amerikai kapitalizáció: erőtlen, korlátozott expanzió - sok reform sokszor a visszájára fordul LA-ban - exportszerkezet nagyon egyoldalú ♪ részint 18. századi ültetvényes-gazdálkodás miatt ♫ nagy tömegű export ♫ belső piacra nem termelnek (import) ♪ részint gazdaság és politika összefonódásából - 19. században függetlenedett államok liberális gazdaságpolitikája a külföldi áru- és tőkebeáramlást segítette, ami aztán kiszolgáltatottságot teremtett - ’29-’33 utáni importhelyettesítő iparosítás csődbe jutott, de biztosították a továbbéléséhez szükséges feltételeket, ez később

megnehezítette a világgazdasági beilleszkedést - agrárszektor is csődbe jutott:  latifundium versus minifundium  korlátozott piac  agrárolló  hitelpiac fejletlensége 33 A latin-amerikai kapitalizáció: a makrogazdasági (intézményi) és a mikrogazdasági tényezők inadekvát rendszere - gazdasági szereplők nem tőkés gazdálkodás normái szerint döntenek - gyakori a naturálgazdálkodás, árutermelés esetén veszteségek érik a termelőt (tőkefelhalmozás sincs) - gazdasági szereplők csak rövid távon gondolkodnak, utána akár ki is vonulnak (piaci dezintegráltság) - kisüzemeket elnyomják a nagyüzemek, középüzemek dinamizáló szerepe sem érvényesülhet, de a kisüzemeket védik a csődtől (sajátos kettősség) - történelmi örökség a társadalmi frusztráltság - a szerkezeti kettősség nem szerves, hanem szervetlen fejlődés eredménye („megkövesedett zsákutcák”) - a szerkezeti kettősség mindig is megvolt,

modernizálási feladatok félig megoldva egymásra tolódtak, ma sincsenek teljesen megoldva, állandó a megkésettség - LA rendszerek jellegzetessége a periferizáltság ☼ fejlődése eltér a világgazdaság trendjeitől ☼ állandóan újratermelődő gátak ☼ belső dualitás (szektorok egymásra is hatnak - LA társadalmában is változtatni kéne a felemelkedéshez (többi későn iparosodott területtel szemben is hátrányban van  mérsékelt belső megtakarítási hajlandóság (még a magas jövedelműeknél is)  külső orientáció korlátozott lehetősége (nincs K+F, nincs oktatás, nincs szerkezetváltás)  érdekcsoportok fejlődést korlátozó magatartása (aki megtehetné, az nem fejleszt)  munkaerő foglalkoztatás korlátozottsága és elégtelen dinamikája (sok a munkaerő, kevés a munkahely) - változás függ a világgazdaság LA-t érintő tendenciáitól és LA ambícióitól is Latin-Amerika és a gazdasági rendszer reformja -

’29-’33 óta LA a gyors növekedésben látta a felzárkózás esélyeit 4 vizsgált szempont: ♪ gazdasági növekedés dinamikája ♪ egyensúlytalanságok intenzitása ♪ gazdasági folyamatok finanszírozhatósága ♪ szociális következmények A gazdasági növekedés kizárólagosságának kudarca: az „elveszett évtized” (az 1980-as évek) - a gazdaság LA-ban csak magas növekedési ütemnél viselkedik úgy, mintha konjunktúra lenne, pesszimista döntéseikkel elő is segítik a recessziót - a gazdasági növekedés alakulásának okai: expanzív, de nyerstermékektől függő exportszektor belső kereslettől függő iparosítás támogatott beruházási tevékenység • export: nyerstermékeket exportál, ráadásul ezek ára jelentősen romlott az elmúlt években • iparosítás: keresettől függ, ellentmondásos a hatása, stagnálás a jellemző (de nem a gazdasági szerkezetváltás okozza), belső szűk piacra termelnek ők is • beruházást az

állam visszafogta, pedig LA gazdaságaiban előfeltétel a gazdasági növekedéshez, vállalatok is csökkentik a beruházást 34 - - állami befektetés kedvelt területei:  infrastruktúra  alapanyagipar  magántőkés felhalmozás támogatása; állami pénzek magánkézbe folynak, politikusok a pénzük után menekülnek külföldre hitelezők érdeke a stabilizálás volt; állam önmegtartóztató lett, de tőkehiányt semmi sem pótolta, ezért újra megnőtt az állami beruházások száma a külföldi tőke elmaradása mellett fontos még a belső megtakarítások külföldre menekítése is; állandó forráskiesés, állandó egyensúlyzavarok, infláció, költségvetési hiány eladósodottság szociális gondok: ☼ szegények még szegényebbek, kiszolgáltatottabbak lettek, de kvalifikált munkások, középrétegek helyzete is romlott ☼ növekvő szaporulat, egyenlőtlen jövedelemelosztás ☼ gazdasági foglalkoztatottság növekvő szintje is a

visszájára fordult (növekedés oka a női munkaerő beáramlása volt), manapság „nyílt” munkanélkülivé válás ☼ munkanélküliek csak a kisvállalatoknál vagy informális szektorban tudnak elhelyezkedni; még silányabb munka, még kevesebb pénz, de ez a kisvállalatok létfeltétele, ezek az emberek jelentik számukra a piacot, vállalat és fogyasztó, sőt munkás számára is ez az egyetlen túlélési esély; dezintegráció és fejlődés lehetetlensége újratermelődik Strukturális reformok: új stratégia vagy növekedést segítő lépések? - LA a ’90-es évektől elismeri a globalizációt. Még mindig a gazdasági növekedés a fő céljuk, a globalizáció csak ezt segítené szerintük (nemzetközi integrációs folyamatok és tőkepiac globalizációja) - LA felismerte, hogy politikai és gazdasági okok miatt is a növekedés az egyetlen út, stabilizáció kell, hogy jöjjön a külföldi tőke, ezért stabilizációs reformok (szinte ugyanaz,

mint a ’60-as években):  gazdasági nyitás  protekcionista környezet kiépítése  exportorientált iparosítás feltételeinek kialakítása  nemzetközi integrációk a LA-i piacon  agrárreform  külföldi tőkének kedvező beruházási feltételek biztosítása stabilizációs reformok pontosan: hatékonyabb állami gazdaság és államháztartási reform (költségvetési egyensúly biztosítása - LA a ’70-es évek olajválságában maga is közreműködött, hogy áldozattá váljék (adósságcsapda) - különbség ’60-as, ’80-as évek reformjai között: most erősebbek a külső ráhatások állam szerepe most visszafogottabb - reformok: ♫ antiinflációs program ♫ kereskedelmi liberalizáció ♫ adóreform ♫ pénzügyi reform ♫ privatizáció ♫ munkaügyi reform ♫ nyugdíjreform 35 - világgazdaságba ágyazottság előfeltételei, piacnyerés, piacrajutás; egyenetlen fejlődés, nagyobb gazdaságok járnak jól, amivel a

szakadék csak mélyül talán mintha növekedés indult volna be, de ennek persze ára volt: adósság, folyó fizetési mérleg hiánya sok makromutató (infláció 20-40%) még mindig rossz, de sokat javult reformok összességében pozitívumot mutatnak, de ez eddig nem a világgazdasági beilleszkedésnek, hanem a reformoknak köszönhető; még nagyon függ LA a világpiaci helyzettől (de a stabilitás már-már felfedezhető) fejlődési egyenetlenségek egyre jelentősebbek és a „fejlettebb” országok nincsenek biztonságban továbbra is marad a kérdés: visszatérhet-e a fejlődés nélküli növekedés? 36 12. fejezet A távol-kelet gazdasági rendszerei - - kelet fogalma egyre keletebbre csúszik, ma már a távol-keletet értjük alatta (csakúgy, mint Ázsia alatt) Ázsia a felemelkedés és dinamizmus szimbóluma lett állam szerepe a megfelelő piaci környezet megteremtése (Chen); szabadkereskedelem, piaci árak torzítatlanok, nincs protekcionizmus

strukturalisták szerint az állam jóval túlmegy a neoklasszikus államon Ázsiában (iparpolitika, spontán piacba beavatkozik, intézmények, bürokrácia befolyása (szabadkereskedelem adott szektoraitól elzárt, technológiára, központi tőkeallokációra koncentrálnak)) folyamatok bonyolultsága miatt egy idő után állam akadályozó tényező, sőt válságokat okozhat iparosítás szerint (annak kezdete): • Malajzia, Thaiföld, Indonézia nyitottabb, külföldi tőke támogatása • Tajvan, Korea zártabb kulturális csoport:  kínai: Tajvan, Hong Kong, Szingapúr  mohamedán: Malajzia, Indonézia  buddhista: Thaiföld  Korea japán iga alatt volt, ezért sokban hasonlít rá A felemelkedés távol-keleti modellje - megkésett iparosításhoz szükségszerű az állami beavatkozás (különben túl lassú) - gyarmatosítók nyersanyagot kivitték, késztermékeknek piacot találtak, de technológiát nem adták át II. vh előtt - II. vh után minden

ország külön fejlődési utat választott (India pl elzárkózott) A távol-kelet fejlődési útja - ázsiai „csoda”:  nem zárkóztak el sem az anyagi, sem a szellemi segítség elől  nem törekedett önállóságra  nem engedte az egyenlőtlen fejlődést  nem engedte a túlzott jövedelemkülönbségeket kifelé forduló gazdasági stratégiát folytatott - változások folyamatossága és dinamikája volt lenyűgöző - ázsiai gyorsan fejlődő térségre jellemző: ♪ mezőgazdasági termelékenységének gyors növekedése ♪ feldolgozóipari export dinamikája és nyitottsága ♪ hazai megtakarítások által támogatott beruházások jelentős gyarapodása ♪ szellemi tőke eredendően is magas szintjének gyors növekedése ♪ technológia-átvétel bátorítása ♪ makrogazdasági stabilitás ♪ jelentős születésszabályozás ♪ viszonylagos politikai stabilitás ♪ szélesebb néprétegek számára hozzáférhető jólét Növekedés és

teljesítmény 37 - gazdasági növekedés az észak-kelet-ázsiai országokban II. vh után gyorsabb volt, mint a fejlett országokban; ők mind kifelé forduló gazdaságstratégiát választottak A megosztott növekedés - leggyorsabban fejlődő országok nem hagyták, hogy nagy jövedelemkülönbségek alakuljanak ki; társadalmi, politikai feszültség, bizonytalanság, gazdasági visszaesés lett volna a következménye - jólét azonban nem a jóléti intézményeken múlt ⇒ Japán: vállalat sokat tesz a jólétért (stabil bérek, életfogytig tartó foglalkoztatás) ⇒ Kína: családok gondja a megélhetés, vállalattól függnek; állam kihúzza a csődből a vállalatokat, cserébe viszont nem ad szabadságjogokat, nem ad pluralizmust - további társadalmi egyenlőséget segítő intézkedések: ♦ földreform ♦ középítkezések ♦ regionális fejlesztések ♦ kisebbségvédelmi törvények - kimagasló humántőke-fejlesztés: átfogó elemi és

középiskolai oktatás, csökkenő születések, egyre kevesebb gyerekre egyre több pénz jut (ezért jobb a helyzet Brazíliához vagy Pakisztánhoz képest) Az állam és a terhelhető piac - II. vh után az állam a piaci kudarcok elhárításnál több feladatot vett kézbe (keynesianizmus): gyors újjáépítést, fejlett szociális, jóléti rendszereket megteremtve - Ázsiában nem volt múltja a szabadságnak, igazságosságnak, így az állam elfogadottan irányíthatta automatikusan a piacot eszközeik: földtulajdon újraelosztása pénzügyi rendszer ellenőrzése (magántőke ipari tőke alá rendelve) hosszú távú megtakarítások ösztönzése (gazdasági stabilitás érdekében) külső verseny idomítása a gazdasághoz (keményvalutához jutás szabályozása) export támogatása technológiákhoz való hozzáférés kiemelt iparágak támogatása - állami befolyás okai: 1. piac mechanizmusa lassú 2. tőkésítés túl drága a hazai szereplőknek - főbb

állami feladatok: ♥ komparatív előnyök megteremtése, megtartása ♥ tőkeakkumuláció támogatása ♥ képzési rendszer fejlesztése - eredményeket a bürokrácia mellett érték el, de ki tudták alakítani a helyes egyensúlyt Johnson-féle fejlesztő állam: ♠ állam célja a gazdasági fejlődés (gazdasági növekedés, termelékenység, versenyképesség) ♠ állami tulajdon és piaci koordinációhoz szabott állami cselekvések ♠ állam piacot szakértők, kompetens gazdasági elit segítségével irányítja ♠ állam vállalja a magánszektor véleményének hangot adó intézmények kiépítését ♠ politika feladata a bürokrácia elszigetelése és mozgásterének biztosítása 38 - - külső érdekeltet (járadékvadászat) hatalom leszereli (pluralizmus hiánya) bürokrácia élén általában katonai elitből kikerülő erőskezű vezető áll, mellette tervező és fejlesztési bizottságok vannak, valamint a pénzügyi- és gazdasági

minisztérium felelős még a vezetésért gazdaságirányító elit: biztosítja az átjárást magánszektor és állam között (nemzeti érdekek artikulálói) világgazdasági helytállásért felelősek krízisek követelte változásokat megvalósították állam csak a rövid idő alatt jelentős mennyiséget exportáló vállaltokat jutalmazta, ők kaptak erőforrásokat korrupciót nem számolták fel, de szerencsére társadalmilag nem volt drága és az érdekek egybeestek Korea és Tajvan: állami bürokraták fizetése nem éri el a magánszektorét, de több ösztönzőt használtak (arany ejtőernyő), sikeresen választották le a bürokráciát A makrogazdasági stabilitás biztosítása - válságok ebben a térségben is éreztették hatásukat, de az országok vállalták az átalakulás költségeit, szemben pl. Latin-Amerikával, így nem kellett államadósságtól, inflációtól, visszaeséstől tartani Költségvetési deficit - deficit (költségvetési)

inflációhoz - állami túlköltekezés reálkamatok növekedéséhez, kiszorítási hatáshoz - deficit külső finanszírozása adósságválsághoz vezet mindezek elkerülésére keleten kerülték a deficitfinanszírozást Külső adósságállomány kontrollja - sok ország nem is vállalt kifelé adósságot, ahol mégis vállaltak, ott az exportból és a növekedés üteméből fedezni tudták Alacsony infláció - nincs deficit, ezért nem kell inflációs adó; állam nincs rákényszerítve a gerjesztésére, egyébként is a térségben történelmi hagyomány a szigorú fiskális politika (gyarmati örökség) - alacsony inflációt segítik a stabil reálkamatok és a termelési tényezők árainak társadalmi kontrollja Árfolyam - rögzített árfolyamok, importnak, importhelyettesítő iparosításnak kedvez, külső versenyt távol tartja - néha több hivatalos árfolyam volt - jellemző volt a túlértékeltség, ezért a leértékelés közel egyensúlyi

állapotot teremtett - Koreában az eladósodás és a deficit háromszor jelentett problémát, de hitelexpanzióval, leértékeléssel mindig megoldották - Thaiföldön súlyosabb volt a helyzet, itt az olajválság filozófiaváltáshoz vezetett (feldolgozóipari exportorientáció váltotta fel az agrártermékek exportját és az importhelyettesítést) A fejlődés finanszírozása - a régió országai általában hazai megtakarításból finanszírozták a beruházásokat - a magán-megtakarításokhoz persze szükségesek a biztos makrogazdasági mutatók (pozitív reálkamat, ehhez tartozik az explicit vagy implicit állami garanciavállalás: bankok 39 - vezetőit leváltják (ha rosszak), de a bankot nem hagyják csődbe menni, ebbe a vállalatok is belebuknának) pénzügyi rendszer versenyét nem támogatták, piacralépést ezáltal korlátozták, így a jövedelemelosztás eszköze az állam kezében volt Beruházások ösztönzése - részint maga az állam

ruházott be, másrészt bevonta a magánszektort, és biztosította a tulajdon biztonságát, szerződés szabadságát és kikényszeríthetőségét - magántőke befektetése serkenthető, ha a kockázat megosztott (japán keirecukhoz hasonló; Korea: chaebol), állam piaci kamatláb alatti kamattal is adhat hitelt Forrásbiztosítás - késői iparosítás, privát szféra nem képes a tőkeakkumulációra, nagybankoknak jelentős szerep jut, sokszor vállalati tulajdonosokká lépnek elő (fejlesztési bankok) - tőkepiac korábban fejletlen volt, forrásokat hitelből finanszírozták; később indult be a tőkepiac, ez azonban lehetőséget teremtett a külfölddel szembeni eladósodásra, ez lett a válság alapja; csak akkor nyitották meg a tőzsdét, amikor a forrásbevonásért már vállalni merték a nyilvánosságot Az agrárszektor fejlesztése, mint a siker egyik záloga - először kis tőkeigényű mezőgazdaság, önellátás megteremtése, földreform, politikai

legitimáció, vidékfejlesztés; nem hagyták, hogy a társadalom szétszakadjon - később exportratermelés, nyereség bevonása a fejlesztésekbe, majd könnyűipari fejlesztések finanszírozása - állam közvetett eszközökkel tudott jövedelmet átszivattyúzni az iparba a földek magántulajdona miatt  alacsony feldolgozottságú termékekre magasabb adó  műtrágya-értékesítés monopóliuma Ipar és kereskedelempolitika - iparpolitika lehetőségei: ipari szerkezet kívánalmaknak megfelelő alakítása, változások irányítása; államok Ázsiában inkább az ösztönzés módszerét használták (maguk alapítottak vállalatot); fejlődő országok megvárták, amíg a tőke és a technológia a fejlettektől átáramlik hozzájuk - állam tervezte a piacot (mezőgazdaság, könnyűipar, nehézipar, csúcstechnológia), protekcionizmus és liberalizmus együtt, állam védte a piacot, piac sikere erősítette az államot - versenyképesség is fontos szempont

volt ☼ exportban: megmérettetés a világpiacon ☼ importban: hatékony helyettesítés véghezvitele - állam szelektív befolyásolása is sokat számított (sokszor nem iparágakat, hanem üzemegységeket támogattak) - az állami ösztönzők összehangoltsága szintén a rendszer működésének feltétele: nem a kezdő állapot, hanem az állami politikák összehangoltsága a fontos az ipari növekedés ütemében - exportjövedelmek nem a fogyasztást növelték, hanem magasabb hozzáadott értéket termelő iparok fejlesztését segítették (stratégiai integráció: addig integrálódik, amíg érdeke van belőle) Exporttámogatások eszközei:  exporthitel: szelektív támogatás állami preferenciáknak megfelelően az exportra termelőknek  vámengedmény: preferált iparágak import alapanyagokra vámengedményt kaptak 40  exportkartell: hogy ne menjenek csődbe a vállalatok, ezért kartellek, exportkvóta, belső piaci részesedések őrzése 

exportmarketing: tartós kapcsolatok, eladási csatornák, bejáratott márkanevek, katalógusok kiadása  exportzónák: kevesebb adminisztrációs kötelezettség, jobb infrastruktúra, jelentőségük csökken  szabad pénzeszközök: eredményes exportálók a valuta egy részét megtarthatták (importjukat fedezték belőle)  nem vámjellegű előírások: exportőrök elriasztása, importőrök orientálása (hatékony volt)  kedvezményes adó: egyes esetekben adófizetés alól mentesülhetett a vállalat (ritka volt)  jutalom: erkölcsi jutalmak és megrovások a teljesítménytől függően A külföldi működőtőke beruházás, mint a modernizáció forrása - fejlődő országokba irányuló külföldi beruházás (FDI) a távol-keletet gyarapította; oka: gazdasági nyitottság és pénzpiacok dinamizmusa és liberalizációja A külföldi működőtőke beruházások eredete - Japán mindig is sokat fektetett be ide, de régen a nyersanyagban és

munkaerőben gazdag helyekre, ma kistigrisek helyett ASEAN országokba - USA szerepe halványul, de jelentős Tajvan, Thaiföld, Fülöp-szigetek életében - EU kedvencek: Szingapúr, Malajzia Az FDI „megszelídítése” - tőkebefogadó országok azért szabályozzák FDI-t - FDI előnyei: szektorok között erőforrás allokációt befolyásolja, befolyásolja az indusztrializáció szintjét lehetővé teszi hitelfelvétellel járó kockázat és teher elkerülését - FDI hátrányai:  veszélyes a nemzeti önrendelkezés terében, kiszoríthatja a hazai vállalatokat  adókedvezményben részesülők nem hoznak bevételt  nem kívánatos technológia meghonosodása  hazai erőforrások kimerülése  környezetszennyezés - Hong Kong: korlátlanul felszívta a tőkét - Szingapúr: 1960-tól piacbarát intézkedések; akkor még szkeptikusak voltak a tőkével szemben, ők nem védekeztek - Tajvan, Dél-Korea: hazai vállalatok támogatása (szelektív politika),

technológiák átvétele FDI csak mióta fizetési mérleg hiány van - ASEAN: feldolgozóipar fejlesztésében kell FDI, ma már nincs akadálya a 100%-os külföldi tulajdonnak sem Dinamizált komparatív előnyök - életciklust iparágakra is lehet alkalmazni, komparatív előny, fejlődés, majd idő után már mi telepítjük ki az iparágat, másoknál van komparatív előny, de mi már a tudásalapú iparágban fejlődhetünk tovább; piacot nem kell elveszíteni, ha korábbi iparágat kitelepítjük (így jön létre a munkamegosztás) - Japán vezető gazdasági hatalom a térségben beruházási sorrend: eleinte: Dél- Korea, Tajvan majd: Hong Kong, Malajzia, Szingapúr, Thaiföld, Fülöp-szigetek 41 - beruházási politika: más országok exportiparait támogatni (pl. csak infrastruktúrával, „lúdraj modell”); üzleti érdekektől vezérelt gazdasági együttműködés kormányzati segédlettel, az országok ugyanazon fejlődési pálya különböző

állomásain vannak Szerepek:  Japán: csúcstechnológia, K+F  Dél-Korea, Tajvan: tudásigényes elektronika, vegyipar  Hong Kong, Szingapúr: szolgáltatók  Thaiföld, Indonézia: munkaintenzív termelés, ASEAN országok között azért nincs szorosabb együttműködés, mert versenytársak és nem partnerek Összefoglalás A távol-kelet fejlődési szakaszai - preindusztrializáció:  mezőgazdaság túlsúlya, elsődleges termékek exportja, ebből finanszírozza az iparfejlesztést  importkorlátozások  politikai stabilitás és jogrend megteremtése - indusztrializáció:  könnyűipar erősödik  erős állami részvétel, infrastrukturális beruházások révén - exportvezérelt növekedés:  korábban elzárt iparok bekapcsolódása a világgazdaságba (de nem az egész gazdaságé)  nehézipar fejlesztése a könnyűipar bevételeiből (aktív állami szerepvállalás)  továbbra is magas megtakarítások - kihelyezési fázis: 

tudásigényes iparágak átvétele  többi országgal szövetség pl. K+F-ben  munkaintenzív iparágak kiépítése  tőkekihelyezés beindulása Epilógus – Válságban a modellek? - globalizáció komolyan veszélyeztetheti a kis, nyitott országokat - 1997-es ázsiai válság nem a makromutatók, hanem a pénzügyi rendszer miatt tört ki (elégtelen felügyelet, helytelenül felmért kockázatok) - külföldi hitelezett, mert távol-kelet maga a csoda, és a bankok bíztak abban, hogy állam úgyis megmenti a vállalatokat (nem volt megfelelő pénzügyi szigor) - pénzügyi válság 3 területe: valutaleértékelés pénzügyi közvetítőrendszer összeomlása magán, rövidlejáratú adósság felhalmozódása - probléma oka: bankok olyan vállalatokat finanszíroztak, melyek részesedésüket (piaci) és nem profitjukat maximalizálták, ebből társadalmi, szociális válság lett - nemzetközi gondok:  pénz oda áramlott, ahol a pénzügyi és vállalati

szabályozás alulfejlett volt  külföld alulértékelte a gondokat, nem segítettek, felépülés költségeit is alábecsülték  globális pénzügyi rendszerek és tőkepiacok szabályozása nem megoldott Az állam új szerepvállalása - Malajzia: bezárkózás, állami irányítás, kiszolgáltatottság, esetleg diktatúra jöhet létre 42 - többi ország: a megkezdett út folytatása, de beleszámolva a világgazdaság változását (árupiac helyett portfolió beruházások) pénzügyi rendszer megerősítése: életképtelen vállalatok felszámolása, állam és üzlet szétválasztása, korrupció leépítése külső finanszírozás biztosítása: beruházások megtérülő befektetésbe történő irányítása szigorú költségvetési és monetáris politika: állami kiadások átláthatósága, lefaragása; szociális transzferek szociális biztonság: életnívó romlása már így is társadalmi feszültségeket szült, a további romlás gazdaságilag

kerülendő Képes-e az állam betartatni a gazdasági játékszabályokat, ha ő is egy gazdasági szereplő??? 43 IV. rész A gazdasági rendszerek legújabb fejlődési tendenciái 13. fejezet Új szervezeti formák a modern kapitalizmusban - mai tendencia: rugalmatlan egységek feldarabolódása, rugalmasabb kis egységek új szerkezetbe tömörülése Hálózat – az információs gazdaság üzleti szervezete - hálózatokat sokan az információs forradalom következményeként értékelik - ma még a vállalat a gazdálkodás alapegysége, de egyre inkább a versenyző-együttműködő hálózat lesz az - hálózatok előnyei: ≈ nagyobb tanulási sebesség ≈ alkalmazkodó képesség ≈ reakciósebesség Mi a hálózat? - hálózat: cégek közötti kapcsolatok rendszere, jellemzői: ♪ több vállalat, gazdálkodó egység tartós együttműködése ♪ szervezetek közötti gyakori, bonyolult interakciók ♪ hosszú távú közös érdek - hálózat mindig

hosszú távú és kölcsönös (alkalmi együttműködés nem hálózat) - hálózat tagjai méret szerint is sokfélék (nagyvállalattól az önfoglalkoztató szakértőig) és iparági hovatartozás szerint is sokfélék 1. iparági kereteken belül maradók: pl Japán, USA autóipari óriások 2. több iparág, regionális gazdaságok: pl ún Harmadik Olaszország - közgazdaságtan az üzleti hálózatokkal és nem a nonprofit intézményi egyesülésekkel (kormány-egyetem-vállalat) foglalkozik - hálózati határok nehezen körülírhatóak, hatékonyságtól függ, hogy piacosított és hierarchizált-e - hálózat a problémák megoldásainál a tagok üzleti tudásában bízva „ahogy éppen szükséges” alapon állítja össze a problémamegoldó „team”-eket (nagyfokú alkalmazkodás, felesleges emberek és információk kiküszöbölése) - hálózatban sokféle üzleti tevékenység lehet (marketingtől a közös gazdasági stratégiáig) - hálózatok nemcsak

jogi szerződéseken, hanem informális hálózatokon keresztül is működnek; a „rejtett tudás” (adott személyekhez kapcsolódó gyakorlati tapasztalat) áramlása nagymértékben meghatározza az együttműködés hatékonyságát - hálózati kapcsolatok tartalmai: ⁂ kommunikáció: információ és tudás hálózati tagok közti áramlása ⁂ cseretartalom: egyének közötti formális vagy informális tranzakciók ⁂ normatív tartalom: normák és várakozások, amit a hálózat tagjai egymástól várnak Hálózattipológia – a hálózatszervezés rendező elvei - milyen célfeladatokra irányul (új tudás vagy egyéb üzleti cél) - milyenek a szervezeti adottságok, ki kezdi szervezni, és lefelé vagy felfelé - mennyire támaszkodik a virtuális mozgástér infrastruktúrájára - milyen piaci struktúrához alkalmazkodik (viszonylag stabil vagy állandó változás) 44 - mennyire kötődik lokális környezethez és mennyire integrálódik globális

folyamatokba Kereskedelmi hálózat és tudáshálózat - kereskedelmi hálózat: javak és szolgáltatások fogyasztói és termelői között - tudáshálózat: új tudás generálására, információáramlás és tudáscsere - Freeman-féle tudáshálózati együttműködési formák: ℑ kutatásra társult közös vállalkozás, kutató vállalat ℑ megállapodás közös K+F-re ℑ megállapodás technológia cserére ℑ megállapodás beruházásra a technológiai együttműködés végett ℑ licencek cseréje, másodlagos forrásuk megosztása utóbbi négy: új jelenségek, nemzetközi és regionális szinten gyakoribbak ℑ alvállalkozói szerződés termelési és beszállítói feladatokra ℑ kutatási társulás ℑ kormány által szponzorált közös kutatás ℑ számítógépes adatok, információk, ismeretek belső cseréje ℑ egyéb hálózat (informális hálózat) jelentős minőségi változás volt ezen a téren az elmúlt időben - technológiai

együttműködésre épülő stratégiai szövetség (stratégiai szövetség egyik fajtája): technológiák cseréjére és technológiai innovációk közös végrehajtására hozzák létre - technológiai stratégiai szövetségnek 2 fajtája van:  kevés partner egyenlő arányban (közös vállalkozás vagy kutatási kooperáció)  több partner szerződéses viszonyban (nem egyenlő arányban); közös fejlesztés, közös kutatás, licencek cseréje - alacsony és közepes technológiai iparágakban: közös vállalkozás - csúcstechnológiai iparágakban: szerződéses változat és szoros partneri kapcsolat egymással Lefelé irányuló és laterális hálózat - lefelé irányuló hálózatosodás: vertikálisan integrált nagy cég kezdeményezi, rezsiköltség csökkentése miatt (outsourcing); sokszor kihelyezett területtel együtt a lekötött erőforrásokat is kihelyezik, de az irányítás az övék marad - a kihelyezés azért hálózatépítő, mert a nagy

cégek minden részfunkciójukat (sokszor még a termelést is) kihelyezik, külső cégre bízzák, és csak K+F-el, és a termelés szellemi irányításával foglalkoznak; ezáltal a cégek jobban tudnak koncentrálni eredeti profiljukra (pl. EDS – BellSouth Telecommunications) - laterális (oldalirányú) hálózatosodás: mag nélküli hálózatok, vállalati funkciók kihelyezése széttördeli a vállalatot - azonos súlycsoportú cégek között jön létre, ha valamely specializált cég elkötelezetté válik az értéknövelő partnerségben; értékhozzáadó láncok: különböző iparágak képviselő láncszerűen állítják elő a terméket, mindenki értéket ad hozzá, mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, hálózati szinten kell optimalizálniuk Virtuális vállalat és globális iroda - új fogalom született: virtuális vállalat - ma „régi” gyárak, vállalatok százait kötik össze informatikailag, így egy egységként kezelhetik őket -

virtuális hálózati szervezetet önállóan létező, döntő cégek alkotják (vannak köztük csak az Interneten létező cégek is) 45 - hálózatosodás egyben globalizálódás (globális iroda); befektető cégeket ma már nem az ásványkincsek, hanem a szellemi potenciál vonzza Külső és belső hálózat - külső hálózatok: a lefelé irányuló, a laterális és a nagycég-beszállítógyűrű hálózatok - belső hálózatok: vállalaton belüli struktúrák (hierarchikus struktúrák) felbontása rugalmasabb egységekre ⇒ decentralizált felelősség ⇒ nyitottság, ügyfél-orientáltság ⇒ egyéniség tisztelete, teljesítmény értékelése, állandó tanulás - cirkuláris (körkörös) szervezetek: cégen belül önálló egységek vannak, melyek a cég belső piacára dolgoznak; önálló egységek más egységekkel kereskednek, azokba beruháznak, önállóan meghatározzák tevékenységüket, ugyanakkor mégis egy egységet alkotnak - belső

interakciók kvázi piaci tranzakciókká alakulnak, alkalmazott nemcsak munkájáért, hanem eredményességéért is felel (eladhatósággal mérik), alkalmazottak túlteljesítik az elvárásokat, egyéni teljesítménye helyett a csoportteljesítmény számít - belső hálózat:  belső erőforrásokból akarnak piaci jövedelmet  külső erőforrás nem meghatározó  cég a termeléshez szükséges összes erőforrást és tőkét birtokolja  belső hálózat tagjait piaci kapcsolatok tartják össze  erőforrás-felesleg csökkenthető, piaci előnyök kihasználása gyorsabb  veszélye: belső piacon a piaci helyett adminisztratív ár alkalmazása  pl. GM - stabil hálózat: ♣ külső erőforrások bevonása ♣ outsourcing, ahol hatékony ♣ értékláncok kiépítése, rugalmasság ♣ erőforrások és tőke fölött sok cég rendelkezik (beszállítók + vezér cég) ♣ tőke elosztás, kockázat elosztás ♣ kölcsönös függés (egy ideig

segítik egymást, de csak annyira, hogy ne menjen a rugalmasság kárára) ♣ pl. BMW - dinamikus hálózat: ♥ gyorsan változó üzleti környezet (cél: erőforráskorlátok tágítása) ♥ külső erőforrások bevonása ♥ központ csak a kulcsterületeket monopolizálja ♥ specializáció és rugalmasság a jellemző (célszerű, ha speciális területen akarnak győzni) ♥ pl. Motorola, Reebok Regionális és globális hálózat - sokoldalú, intenzív, informális kapcsolatok helyi cégek és helyi intézmények között (pl. önkormányzatok) - gazdasági szempontokon kívül történelmi, vallási, földrajzi okok - Piore-Sabel féle rugalmas termelési móddal hozzák összefüggésbe a regionális gazdaságokat - kis- és középvállalatok alulról induló önszerveződő fejlődését segíti elő (sokak szerint jobb, mint a felülről induló) - regionális közelség és informális kapcsolatok, tudás gyors áramlása, innováció 46 - regionális

gazdasági hálózatok méret szerint: ♦ szupranacionális gazdasági tömörülés ♦ nemzetközi regionális szövetség ♦ távoli területeket összekapcsoló multilaterális „virtuális régiók” ♦ országhatárokat alig átlépő együttműködési rendszer ♦ nemzethatárokon belüli regionális gazdasági stratégia A hálózatosodás mozgatórugói - fő mozgatórugók: felgyorsult technikai, technológiai változások ébredő globális piaci verseny - motiváló okok: ♠ rugalmasabb erőforrás kihasználás ♠ rövidtávú költségcsökkenés ♠ új technológiák betanítási problémái ♠ kockázatok kiküszöbölése A profit, mint végső indíték és mérce - végső soron persze minden a profit növelése érdekében történik Költségmegtakarítás - egyik formája: time-sharing (időmegosztás): kapacitások folyamatosabb hasznosítása (pl. szolgáltatások a cégek különböző időpontokban veszik igénybe), egyenletesebb eloszlást

biztosít, e mellett a nagyobb tömegű megrendelés persze olcsóbb is (skálahozadék) - munkaerő oldaláról: igyekeznek külsősöket megbízni, mert nekik nem kell munkabér-jellegű díjat fizetni a feladatok változásával külsősöket el lehet bocsátani és újakat felvenni a feladatnak megfelelően (rugalmasság) az sem jó, ha expanziónál pont hiányzik a speciálisan képzett munkaerő; hálózatok a munkaerőhiány, -felesleg problémát munkaerőkölcsönzéssel oldják meg A biztonság keresése - a gyors változásoknak csak a rugalmas vállalatok tudnak megfelelni, külvilág komplexitása bizonytalanságot hoz a rugalmatlanok életébe - a hálózat éppen a rugalmasságra épül, kitűnő válasz a változásokra („evolúciós dinamika intézményesítése”), moduláris szervezetek, többféle kombinációban fel tudnak épülni a részeikből - a hálózat lételeme az alkalmazkodás; nincsenek rögzített kapcsolatok, semmi sem örök, szerkezetét sem

lehet megmondani, mert az is állandóan változik A versenyből nyerhető előnyök - szinte csak nyerni lehet, ha bizonyos vállalati funkciókat kiszerződéssel (contracting out) oldanak meg, mert így versenyhelyzet termelődik • külsősök nem sztrájkolnak, nem opportunisták • állandó árversenyben vannak egymással, így leszorítják az árat • állandó minőségjavításokat próbálnak végrehajtani Az erőforrás-korlátok tágítása - különösen nagy a jelentősége a drága K+F együttműködéseknél 47 - - régen azt hitték, a közös K+F értelme: költségmegtakarítás, fix költségekben megtakarítások ma úgy gondolják, a közös K+F előnye: ♫ fix költségek megosztása ♫ K+F skálahozadék realizálása ♫ Párhuzamos, költséges fejlesztések elkerülése ma már nemcsak iparágakon belül, de azokon kívül is kötnek K+F együttműködéseket, a szinergikus hatások hasznára számítanak Koordinációs intézmények a

hálózatban - hogyan működnek és miért jönnek létre a hálózatok? - a hálózatba tömörülésnek akkor volt a fordulópontja, amikor már nemcsak a nagyvállalatok átszervezéséről és belső piacosításáról volt szó, hanem a kisebb egységek kívül kerültek a vállalati hierarchián, és új vállalatok azonnal valamelyik hálózatba szerveződtek - a vállalatokra bürokratikus koordináció a jellemző, de mi jellemző a hálózatokra? A hálózati integráció magyarázata a tranzakciós költségek tana alapján - Coase és Williamson szerint a hálózat hibrid szervezet a piac és a hierarchia között - szerintük azért van vállalat (azért győz néha a bürokratizmus a piac felett), mert ebben az esetben ekkor kisebb a tranzakciós költség; gazdasági szereplők mindig a legalacsonyabb tranzakciós költségű megoldást választják (a tranzakciós költségek elméletében személyek (és nem szervezetek) a szereplők és tranzakciókról (javak

cseréjéről) döntenek) - tranzakciós költségek: rendszer működtetésének, koordinálásának, szereplők motiválásának költségei, általában információs költségek; okai: információs asszimetria, opportunista magatartás - tranzakciós költségek nagysága függ:  tranzakciók volumene (fordított arány)  tranzakciók gyakorisága (fordított arány)  tranzakciók tőkespecifikussága (egyenes arány) - vállalat tehát azért jön létre, mert olcsóbb tranzakciós megoldás (piaci bizonytalanságot, kockázatot szűrik ki); vállalat karcsúsítása, bővítése költségvezérelt folyamat - magyarázható-e a hálózat létrejötte a tranzakciós költségekkel? - 3 modell: G1 = P1 ⇒ tranzakciókat közvetíti: piac (ez tehát azt jelenti, hogy itt nincsenek vállalatok) G2 = P2 + H2 piac + hierarchia G 3 = P 2 + H 3 + NW 3 piac + hierarchia + hálózat költségek a 3 modellben: G 1 : TC 1 = TCP 1 ⇒összköltséget adják: piaci tranzakciók G 2 :

TC 2 = TCP 2 + TCH 2 piaci + hierarchikus tranzakciók G 3 : TC 3 = TCP 3 + TCH 3 + TCNW 3 piaci + hierarchikus + hálózati tranzakciók coase-i gondolatmenetből: TC 2 < TC 1 , mivel a vállalat azért van, mert kisebb a tranzakciós költsége, hálózat létjogosultságához az kell, hogy TC 3 < TC 2 fennálljon; a kérdés csak az: a hálózat tisztán a piactól és tisztán a hierarchiától vonja el a tranzakciós költségeket? - hálózatoknál azonban ez nem tisztán eldönthető, pillanatról pillanatra változik a helyzet és mindig az olcsóbbat választják (piac és hierarchia közül); régen ezek a váltások évek, évtizedek alatt mentek végbe, ma napok alatt (pl. munkaerő-kölcsönzéssel oldanak meg új feladatokat) 48 - piaci tranzakciók az információs technológia miatt egyre olcsóbak, szinte tértől és időtől is független az információ, így nem éri meg hierarchikus kereteken belül gondolkodni ugyanakkor hosszú távú célokra (pl.

K+F) nem alkalmasak a piaci kapcsolatok; hierarchikus tranzakció persze információs technológia révén hierarchikus tranzakció is olcsóbb lett a hálózat egyszerre integrálja a piacot és a hierarchiát, a rövid és hosszú távú érdekeket A hálózati integráció magyarázata régi institúcionalista megközelítésben - milyen erők tartják össze a piaci és hierarchikus tranzakciókat a hálózaton belül? - hálózat tagjait az adás-vételen kívül a hierarchikus függőség szálai is összetartják, de persze eközben versenyeznek is egymással; mikor mi hat erősebben? - Polányi-féle koordinációs intézmények:  reciprocitás  redisztribúció  árucsere  önellátás (jelen pillanatban elhanyagolható) - Polányi szerint a gazdaságtörténeti formákat a gazdaság szubsztantív jelentésével (konkrét javak előállítása) lehet megközelíteni; gazdasági rendszerek az első három koordinációs intézmény kombinációjával leírhatóak,

nem egyéni döntést, hanem társadalmi szabályozási mintát jelentenek - reciprocitás: ajándékozási és viszont-ajándékozási kötelezettség azonos, társadalmilag egyenrangú csoportok között (nem gazdasági kalkuláció, hanem társadalmi kapcsolatok határozzák meg) - redisztribúció: javak központi újraelosztása (alá-, fölérendelt viszony, itt sincs gazdasági kalkuláció) - árcsere: személyek között javak cseréje piaci áron (elkülönült gazdaságot feltételez) - - redisztribúció ∼ bürokratikus koordináció ⇒ ez teremti meg az intézményi kereteit árucsere ∼ piaci koordináció hálózatban azonban pont egyenrangú felek vannak, ezért új szerepet kap a reciprocitás: tudás, rejtett tudás és információ a reciprocitás mentén terjed (még ha piaci vagy hierarchikus köntösben is van) pl. Amway – ügynök behálózása a hálózaton belül hangsúlyt kap az együttműködés, a bizalom: se nem piaci, se nem hierarchikus fogalmak

hálózat tehát több a piac és hierarchia kettősségénél, éspedig a reciprocitással több árucsere és reciprocitás hasonló, mivel mindkettő kölcsönös, de az árucserénél a másik féllel szemben az elvárás szigorúbb, mint a reciprocitásnál (csak akkor adok, ha a másik fizet) reciprocitásnak ma sincsenek intézményi feltételei, társadalmi, partneri kapcsolatokon múlik reciprocitáshoz nem lehet tranzakciós költséget kapcsolni (nem könyvelik, nincs vitatkozás, pereskedés, nincsenek gazdasági biztosítékok), az adott szó és a tranzakcióban résztvevő személy a biztosíték a tranzakcióra; ezért bukik itt meg a tranzakciós költségek tana (pl. Japán és USA autógyárak tranzakciós költségeinek összevetése) Verseny és kooperáció a hálózatban - kooperáció kezdetben csak iparágon belül volt (kartellek) később: vertikális vállalatai integráció ma: sok szektor, sok ország kooperál, ráadásul legféltettebb titkaikkal, az

innovációval; miért? 49 Információs technológia és hálózati kooperáció - játékelméletileg akkor magyarázható a kooperáció, ha annak az összhaszna a legnagyobb, végtelenségig ismétlődi, és kialakul a bizalom; miért kooperál mégis mindenki mindenkivel? Miért pont most kooperálnak? - számítógép feltalálása robbantotta ki a negyedik információs forradalmat; lehetővé tette és kikényszerítette a fordista technológia szétszedését és a részek integrálását - a kooperációkat azonban a számítógép nem magyarázza: rugalmas vállalatok önállóan is versenyképesek lehetnének, számukra a motiváció a globális verseny éleződése - ha van két gazdasági rendszer tetszőlegesen sok, azonos erejű szereplővel, de egyik tökéletesen rugalmas (trs), a másik tökéletesen rugalmatlan (trn) technológiai rendszerrel, akkor ☼ trn rendszer: verseny ideális terepe, nincs iparágak közti verseny (ahhoz előbb be kéne szerezni a

technológiát), hosszú időtáv, stratégiai változások előre láthatóak, kooperáció csak a hatékonyságot rontja ☼ trs rendszer: bárki bármit tud termelni, nincs iparági besorolás, mindenki mindenkinek a potenciális versenytársa, üzleti döntéseket nem lehet hozni, mivel a környezet kiszámíthatatlan, kooperáció nélkül a rendszer összeomlik - a hálózatokban folyamatos a tudás és információcsere; információs technológia: technológiai innováció mindig szervezeti és vezetési innovációt indukál (K+F kooperációval csökken, a kockázat, a bizonytalanság, a költségek) - dinamikus, nehezen kiszámítható környezetben a hagyományos társaságok alulmaradnak, de jól megélnek a kooperatív vállalati hálók - motiváció szerint a hálózatok lehetnek: ▪ üzleti szövetségek: meglévő képesség kamatoztatása olcsóbban (pl. piacnyerés tőkeberuházás elkerülésével) ▪ stratégiai szövetségek: új képesség megszerzése a cél,

a tudás egyik fő motiváló ereje a hálózatoknak (a hálózatok jó része éppen ezért tudáshálózat) Kooperáció és új kompetenciák teremtése - a kölcsönös tanulási folyamatok a hálózatok lételemei - ha a hálózatszervezés célja innováció, gyakran komplementer erőforrásokhoz jutás miatt teszik - tudáshálózat csak hosszútávon érvényesülhet (hatékonyabb tanulás, nem kell ellenőrizni az információt, nincs opportunizmus) - kooperáció alacsonyabb foka a tudáscsere, magasabb foka az új tudás generálása (szerződések ilyenkor a kapcsolatok kudarcát szabályozzák, és nem a kooperációt) - a tudás specializálódása fokozza a kooperációs kényszert (legnagyobb cégek is csak néhány terület fejlesztésére képesek, ezért kooperálniuk kell) - sokszor nem tudják, nem is éri meg a cégnek követni az újdonságokat (munkatársak sem tudnak annyi új technológiát megtanulni), hálózati tag figyeli ezeket, akinek ez a fő profilja -

egyre terjednek az eltérő iparágak közötti, eltérő tudástőkék kooperációi előnyök: ☻ olcsóbban, gyorsabban lehet új technológiát fejleszteni költségmegosztással ☻ könnyebb biztosítani az emberi és pénzügyi erőforrásokat ☻ eltérő technológiai és szakmai tudás egyesítése tökéletesíti az innovációs folyamatot 50 - K+F kooperáció motívumai:  költségmegosztás (homogén vállalatok között)  tudásmegosztás (heterogén vállalatok között) persze feltétel, hogy a partnercégek kizárólagos pénzügyi és tudás erőforrás birtokában vannak heterogén tudástőkénél a kooperációból a szinergikus hatások révén remélnek többlethasznot Tudáspiaci kudarcok és a rejtett tudás kooperációt előmozdító szerepe - komplementer tudáshálózat előnyei: szinergikus hatások K + F inputpiac kudarcainak feloldása (info asszimetria, opportunizmus) piaci tökéletlenséget a hálózatok internalizálják komplementer

fejlesztés: lerövidíti a fejlesztési időt és növeli a sikeres fejlesztés valószínűségét (mivel sokrétű tudás áll rendelkezésére) - rejtett tudás: személyhez kötött tudás kooperációval sokkal könnyebben terjed (informális kapcsolatok révén), mint technológiák felvásárlásakor - informális hálózatok a társadalmi tevékenységekhez kapcsolódnak  szabadidős hálózatok  szakmai hálózatok (foglalkozáshoz kapcsolódó)  tudományos hálózatok  felhasználói hálózatok (innováció eredményét hasznosítják)  baráti hálózatok - informális kapcsolatok rejtett tudása csak kiegészíti a formális csatornákon érkező tudást, ugyanakkor nagyon jelentős - ez a fajta reciprocitás értelemszerűen a tudáshálózatokban a legjelentősebb 51 14. fejezet A globalizáció hatása a gazdasági rendszerek változására - - globalizáció II. vh után született, vállalatok nemcsak globális piacra termeltek, de a termelést

is globális szinten tervezték meg globalizáció: tágabban: világméretekben zajló politikai, társadalmi, gazdasági tendencia szűkebben: új gazdasági keret, melyet a világgazdaság legújabb fejlődési tendenciái hívnak életre globalizáció folyamatai:  nemzetközi tőkemozgások növekedése  stratégiai szövetségek, felvásárlások, összeolvadások gyakorisága  világgazdaság multipolaritása  új technológiák és termékek gyors megjelenése és elterjedése a világgazdaságban A világgazdaság globalizálódása - globalizáció több, mint nemzetköziesedés - a globalizációt nem csak gazdasági síkon lehet értelmezni  világgazdaság, monetáris rendszerek globalizációja, transznacionális és multinacionális vállalatok erősödése  globális kommunikációs rendszer  nemzetközi intézmények horizontális és vertikális integrációja (jogvédelem, környezetvédelem, fejlesztés)  politikai rendszerek

globalizációja  közpolitikai rendszerek, politikai mechanizmusok egységelsülése - Balogh András: egységesedő világ: egymástól függő részek, egyetlen gazdasági és kereskedelmi rendszer (globális) világgazdaság: új világrend: megszűnik a nemzetállamok egymással szembenálló helyzete - Simai Mihály: globalizáció: univerzális folyamatok, melyek államok tevékenységhez kapcsolódnak, de az államok befolyása gyengül pl.  tudományos és műszaki átalakulás  transz- és multinacionális társaságok műveletei  kommunikáció és információáramlás (világkereskedelmi intenzitás)  nemzetközi tőkeáramlás volumenének növekedése  termelés és fogyasztás homogenizálódása  piacok összekapcsolódása - Ruigzok és van Tulder  pénzügyek globalizációja:  nemzeti pénzpiacok deregulációja; tőkeáramlások nemzetköziesedése  ’80-as évek: kevés termelő beruházás, sok rövidtávú, spekulatív beruházás

 verseny és a vállalatok globalizációja:  cég egy adott országbeli pozíciója függ többi országbeli pozíciójától  iparág globalizált, ha üzlet globális integrációja versenyelőnyt jelent  vállalati hálózatok, stratégiai szövetségek létrejötte (virtuális vállalatok, ideiglenes hálózatok) 52 - -  szabályozó mechanizmusok globalizációja: állam és nemzetállam szuverenitása csorbul (nagy gazdasági szereplők érdekei az elsődlegesek, ők nem vizsgálnak szociális vagy gazdaságpolitikai kérdéseket) globalizációt nem lehet egyszerűen a világgazdaság kialakulásához kapcsolni Gál Péter: vállalat az adott funkcióját abba a régióba telepíti, ahol az a leghatékonyabb (szerinte ez a globalizáció) telepítési előnyök:  piacbővítés  kooperációs előny  költségtényezők  K + F, innovációs és adott állam gazdaságpolitikájából fakadó előnyök globalizáció nem csupán a termelési

tényezők és folyamatok világméretű terjedése, hanem vállalati pénzügyek, befektetések, K +F, marketing, termelés, értékesítés, munkaerő, infoáramlás és technológia terjedése nemzeti határokon túlra A globalizációt kiváltó okok - vonzást kifejtő erők:  protekcionizmus visszaszorulása (befelé fordulás és állam által vezéreltség feladása, liberalizmus)  piaci erőkbe vetett bizalom növekedése (EFTA, GATT, WTO), liberalizáció, pénzügyi liberalizáció  ázsiai, csendes-óceáni gazdaságok fellendülése  földrajzi eltolódás a technológiai erőforrások terén világgazdaság 3 pólusúvá válása: know-how-t és erőforrásokat külföldről kell beszerezni  új termékek bevezetésének növekvő költsége  fogyasztói igények globalizálódása törvényi előírások minőségre, magasabb fogyasztói igények, technológiaigényesség, rövidebb termékélet-ciklus; mindezek miatt csak világpiacon (skálahozadék

miatt) térülnek meg a költségek - globalizáció feltételeit megteremtő erők:  technikai újítások megjelenése: komputerizáció, telekommunikáció javul és olcsóbb lesz, így könnyebbé válik a távoli területek kontrollálása és irányítása, erőforrásokhoz jutnak külföldről  szállítási költségek csökkenése, skálahozadék (konténerhajók, teherszállító repülőgépek), távoli területek  tömegtermelés felfutása: érintetlen piacok olcsó, tömegtermékekkel való elárasztása  globális pénzpiacok kialakulása és erősödése: nemzetközi pénzügyi források elérése (finanszírozás) - fenyegető erők:  offshore cégek (külföldi vállalat bizonyos mentességgel a helyi költségvetési befizetések alól) versenye; egyre többen használják ki a specializáció, méretgazdaságosság, globális erőforrás-allokáció előnyeit, többi vállalatot is versenyre kényszeríti, aminek következtében egyre többen

alkalmaznak globális stratégiát  protekcionizmus nem teljes felszámolása; transznacionális vállalatok a biztonság kedvéért az exportpiacon inkább leányvállalattal is részt vesznek, nehogy kizárják őket 53  valutaárfolyamok állandósult változékonysága; egyenletest (földrajzilag egyenletest) tőkemegosztás a valutaárfolyamokból és regionális válságokból adódó kockázat csökkentésére  technológiai újítások gyorsuló üteme, egyre rövidebb idő alatt egyre drágább technológiával egyre drágább termékeket állítanak elő; K + F potenciális veszteségek elkerülésére stratégiai szövetségek, transznacionalizálódás Regionalizmus vagy globalizáció - ma már a távoli területek gazdasági eseményei is kihatnak egymásra - látszólag két ellentétes tendencia  gazdasági kapcsolatok nemzetköziesedése (szupranacionális szervezetek hatóköre tágabb)  regionális együttműködések földrajzi egységekre szakad

a világgazdaság? Nem: ezek a regionális együttműködések inkább globalizációs centrumok; előnyt nem a regionális együttműködés, hanem a globális kapcsolatok jelentik - a globalizáció és regionalizáció tehát inkább egymást erősítik, egymást feltételezik - regionális együttműködések a gazdasági kapcsolatok révén még esetleg az ideológiai, civilizációs konfliktusokat is mérsékelhetik - Ohmae nemzetállam helyett a regionális állam fogalmát ajánlja (gazdaságilag összefüggő terület, pl. Észak-Olaszország, Baden-Würtenberg, Szilikon-völgy), nem a népesség száma, hanem gazdasági szerepe a mérvadó, nemzet határokon túl is egységes szabályozás alá esnek, vonzzák a tőkét, innovációs területek alakulnak ki; regionális állam kialakulásának feltételei: liberális gazdaság-szabályozó állam A transznacionális vállalat, mint a gazdasági globalizáció főszereplője - „mikroszinten” egyszerű az integráció: csak

hatékonysági körülmény van (és nincs politikai); integráció megteremti a hatékony gazdálkodás és a nemzetközi munkamegosztás feltételeit A transznacionális vállalatok jellemzése, a világgazdaságban elfoglalt helyük - nemzetköziesedés a II. vh előtt megindult (kereskedelem, technológiarendszer, tőkeáramlás); külföldi közvetlen tőkeberuházással (FDI) lehet jól mérni - nemzetköziesedés fokozatai:  indirekt, ad hoc export: exporttevékenység még nem meghatározó  direkt, aktív export: exporttevékenység a vállalat sikermércéje  licenc- és know how kereskedelem: kapcsolódás a nemzetközi technológiai vérkeringésbe  egyedi külföldi befektetések: külföldi gazdasági jelenlét stratégia nélkül  transznacionalizálódás vagy multinacionalizálódás: egységes vállalatstratégia minden régióban, nem válik szét a hazai és a külföldi tevékenység - globális szinten működő vállalatok:  transznacionális

vállalatok: nemzetközi tevékenységet folytat, de egy nemzetgazdaságból ellenőrzik (ez a gyakoribb)  multinacionális vállalatok: több nemzetgazdaságban hozzák meg a stratégiai döntéseket - transznacionális vállalatok II. vh után alakultak: nemzetközi monopóliumok és oligopóliumok integrálása egységes vállalattá, egységes vállalat-stratégiájuk van, cél a kockázat minimalizálása és a forgalom maximalizálása 54 - - transznacionális vállalatok ma már nem a fejletlen, hanem a fejlett országokba irányítják az FDI-t transznacionalizálódás erősödésének okai:  piaci pozíciók megtartása és bővítése  relatív költségszintek eltéréseinek kihasználása  gazdálkodás nemzetközi megosztása (kockázat minimalizálása) John Dunning: nemzetközi üzleti tevékenység tendenciái a ’60-as évek óta:  transznacionális vállalatok célja az erőforrások helyett a stratégiai előnyök megszerzése  formailag is

többrétű tevékenység: FDI, transznacionális vállalatok, stratégiai szövetségek, vállalati hálózatok  transznacionális vállalatok nem ész nélkül terjeszkednek, folyamatosan alkalmazkodnak a megújuló környezethez A külföldi közvetlen tőkebefektetés (FDI) - az FDI mennyisége és növekedési üteme nő (gazdasági térségek növekvő interdependenciája) - fejlett országok többet helyeznek ki, mint amennyit befogadnak - az FDI gyorsabban nő, mint a kereskedelem vagy a GDP, transznacionális vállalatok az uralkodóak, legtöbb cég és csúcstechnológiájú termék Triád (Nyugat-Európa, USA, Japán) országaiból kerül ki: globalizáció = triadizáció? (népesség 15%-a rendelkezik a vagyon 85-90%-a felett!) - Thomas Balogh: perverz tőkeáramlás: a fejlett országokba megy az FDI, nagyobb a relatív termelékenység, ahhoz képest olcsóbb a munkaerő, hogy mennyire képzett; FDI nemzetgazdaságnak nem feltétlenül jó, ha:  FDI kisebb, mint

a repatriált profit  a hazai tőke még gyenge - Hirrschmann egyértelműen elutasítja FDI-t a gyenge országokban (kiszorítja a hazai termelőket, politikai hatalomra tesz szert) - nemzetállamoknak az FDI-ból származó haszon maximalizálására kell törekedni - ma már nem ellenzik, sőt osztogatják az FDI-t gazdaságpolitikai eszközökkel - sok függ az innovációtól; szakemberképzéssel, agyelszívással is lehet csalogatni a transznacionális vállalatokat (közöttük is erősödik a verseny) A nemzetállam és a transznacionális vállalatok kapcsolata - transznacionális vállalatok több nemzetállamtól is függnek, de ezek a nemzetállamok is függnek tőlük (adózás, munkahelyteremtés miatt), így a vállalatok befolyásolják a gazdaságpolitikát - állam már nem szabályozhat annyi mindent, de a nemzetérdeket a vállalatokkal szemben képviselheti - transznac vállalatok átalakítják a gazdasági rendszereket: nemcsak FDI-t hoznak, de

technológiát, menedzsment módszereket, disztribúciós hálózatokat - FDI-t sokan kizsákmányolással vádolják, de ugyanakkor nélküle sem működne a gazdaság - II. vh óta országok nem területért, erőforrásért harcolnak, hanem piaci részesedésért (tudományos forradalom), jobb technológiák, rövidebb termékélet-ciklus, költségek csak globális piacon térülnek meg, nem a cégek, hanem a piacok globalizálódnak, országok transznac cégek kegyeiért versenyeznek - államok ma már nem külpolitikai vagy katonai, hanem gazdasági, kereskedelmi szövetségeseket keresnek - a multinac vállalatok és a végrehajtó hatalom erősödik, míg a törvényhozó hatalom és a társadalmi érdekképviselet gyengül; nemzetállamok problémái: 55     pénzügyi piacok globalizálódása multinac gazdaság erősödése és koncentrációja nemzeti foglalkoztatottság és környezetvédelem veszélyeztetettsége nemzetállam felbomlása A szabályozás

liberalizmusa - a nemzetköziesedés globális haszna ugyanakkor akkor maximális, ha minél liberálisabb a piac A globalizáció egyre intenzívebbé válik - egyre több a transznac cég, rákényszerülnek a globális versenyre - cégek beruházásainak csak egy része az FDI, otthon is sokat ruháznak be Globális cégeknek sokszor akadályozó a nemzeti szabályozás - világgazdasági integrálódás ellenére sok állam még túlzottan védi saját érdekeit a gazdaság szabályozásában  nemzeti valuta (árfolyamok, kereskedelmi egyensúly) védelme  globálisan immobil termelési tényezők (képzetlen munkaerő, föld) védelme  nemzeti biztonság szavatolása  nemzeti ipar nemzetközi versenyképességének javítása - gyakran van érdekkülönbség transznac vállalatok és nemzetállam között; mennyire kényszerítheti rá az állam az akaratát a vállalatokra? - állami szabályozás gyakran hátráltatja a vállaltokat a racionalizálásban A kormányok

közötti, illetve a kormányok és a transz- és multinacionális vállalatok között a konfliktus elkerülhetetlen - konfliktusok hatékonytalansághoz, rossz erőforrás-allokációhoz vezetnek, csökkenti a globális és a nemzeti jólétet is, kiterjed a konfliktus a hazai vállalatokra is - a kormányok a természetes monopóliumokat a fogyasztók védelmében szabályozták régen, ma ugyanaz a szabályozás a termelőket védi a külföldi versenytől, pedig a piacok megnyitása a hatékonyságot növelné - kormányok között lehet konfliktus, ha mindketten erősen akadályoznak, pl.  mindketten előírják a cégnek adott termék termelését  céget exportra kényszerítik akkor is, ha az neki gazdaságtalan világgazdaság torzító hatások, melyeket GATT, WTO próbál redukálni Mind a nemzetállam, mind pedig a globális szinten működő vállalat céljai legitimek - ’70-es években csak a kormányok érdekeit tekintették legitimnek (vállalat nemzeti

érdekekbe gázol) - legtöbben azonban pozitívabban ítélik meg a transznac vállalatokat - nemzeti vállalat akkor válhat transznaccá, ha szembesül a külföldi versennyel és kiépíti a maga szövetségesit és partnereit - állami szabályozásnak tükröznie kéne a WTO irányelveit - WTO szerepét ki kéne terjeszteni a nemzetközi befektetések szabályozására; az OECD multilaterális befektetési megállapodásra és nemzetközi gazdasági tevékenységeket szabályozó megállapodásra törekszik - További liberalizálással és WTO kötelezettségek betartásával optimalizálni lehetne a globális termelést (hasznos lenne vállalatnak, nemzetgazdaságnak, fogyasztónak) A transznacionális vállalatok és a befogadó nemzetállamok konfliktusai - Rugman: konfliktus elkerülhetetlen, mivel befogadók ki vannak szolgáltatva (szükségük van a tőkére), transznac vállalat azonban először keveset fektet be, hogy kikényszerítse az 56 államtól a

maximálisan jó feltételeket, és csak azután fektet be többet, ha úgy érzi elegendő befolyása van a hatalomba - Michael Porter: kormányok korlátozzák transznac vállalatok szabadságát vállalat nem tud tökéletesen koordinálni, leányvállalatai között, leányvállalatok kénytelenek alkuba bocsátkozni a nemzetállammal oktatás, adó, infrastruktúra területén (ezekből persze egész gazdaság profitál) - sok ország deregulál, oktat, infrastrukturális beruházást csinál az FDI-ért, mások pedig éppen kiterjesztik állam ellenőrző szerepét (védelem a hazai munkásságnak, makromutatók javítása); sokszor a globalizáció akadályozza a merkantilista kereskedelem leépítését - globalizációnak politikai aspektusa is van: ♣ nyertesek: transz- és multinacionális vállalatok, rugalmas vállalatok, K + F vezetők, szakképzett munkaerő, nemzetközi pénz- és tőkepiacok ♣ vesztesek: állami szektor, rugalmatlan vállalatok, szegény

néprétegek (egyre egyenlőtlenebb a jövedelemelosztás) - állami funkciórendszer is változik: tervezés, szabályozás, árfolyam politika átkerül a vállalatokhoz szociális, oktatási feladatok erősödnek - nemzetközi szervezetek is változnak, mivel technikai, gazdasági, kommunikációs átrendeződés kikényszeríti, változás azonban sokszor akár ellentétes irányokban is történhet (globalizáció-lokalizáció, centrum-periféria, centralizáció-decentralizáció) - vannak, akik azt mondják: világgazdasági rend csak szupranacionális kormánnyal tartható fenn (nemzetállamok nem hagynák magukat alárendelni, ENSZ pedig nem kompetens), minél magasabban szerveződne egy kormány, annál inkább tudná függetleníteni magát a cégektől - előbbivel ellentétes elképzelés a „vállalatváros”: egy vállalat határozza meg a város gazdasági, társadalmi, politikai viszonyait; erkölcsi felelőssége is lenne, önkormányzat nem tudna hatásosan

fellépni ellene adott esetben - globális problémákat egyelőre nemzetállamok szintjén kell kezelni, ami azért is probléma, mert az erőforrások is globális szintre kerültek - államok mellé felsorakoztak a nem állami szereplők is, akik magánintegrációkat hajtanak végre, részpolitikai területeket integrálnak; szereplők interdependenciája határozza meg a nemzetközi rendszert, pókháló modell: nemzetek egymás mellett, együttműködve extra hasznot realizálhatnak (biliárdgolyó modell: hasznot csak egymást ellökve, egymás kárára realizálhatnak) A gazdasági globalizáció fő folyamatai - legvilágosabb jelek: ♥ az FDI növekedése ♥ transz- és multinacionális vállalatok térnyerése A világkereskedelem bővülése - világkereskedelem fokozatosan nő, jobban, mint a GDP - fejlett országok bevételének egyre nagyobb hányada export, egyre inkább egymásra utaltak lesznek - az aktivitás megoszlása is változik: először USA, majd

Németország, míg mostanában Japán és a fejlődő országok uralkodnak Vállalati összeolvadások és beolvadások - ez segíti elő a fejlett országokba a tőkebeáramlást 57 - a transznac vállalatok stratégiáját tükrözi, hogy csak a fő profiljukat tartják meg, abban viszont mindenáron megőrzik a versenyelőnyüket (eredmény: nagyobb ipari koncentráció, kevesebb transznac vállalat) Vállalatközi megállapodások és stratégiai szövetségek - ezek a megállapodások legnagyobb része K + F kooperáció (drága technológia, rövid termékéletciklus, kisebb kockázat) - stratégiai szövetségek hosszú távú megállapodások bizonyos területen úgy, hogy a vállalatok őrzik önállóságukat (több, mint szerződés, kevesebb, mint összeolvadás) - szövetségek legtöbbször nem a cég kapacitásától, hanem más gazdasági rendszerbeli kapcsolataitól függ - stratégiai szövetségek célja: ♠ kockázat csökkentése ♠ skálahozadék ♠

kiegészítő technológia alkalmazása ♠ verseny kizárása ♠ kereskedelmi akadályok leküzdése ♠ világpiaci pozíció erősítése A globális pénzügyi piacok fejlődése - oka és eredménye a kölcsönös függőségnek, integrációnak - jellemzők: ♦ határokon túli tőkemozgások megnövekedése (FDI és nemzetközi kölcsön-tőke mozgás) ♦ belső pénzügyi piacok liberalizálása, azok megnyitása külföldiek előtt ♦ pénzügyi tevékenységek új formái (határidős ügyletek, swap ügyletek, elektronikus tőzsdék, komputerizált kereskedés) ♦ transznac vállalatok diverzifikált portfoliói (nem függnek a kormányzati politika változásától) Regionális kereskedelmi együttműködés - cél a kereskedelmi korlátok felszámolása, és a versenyképesség növelése (gazdasági, monetáris, politikai uniók; pl. EU, NAFTA, EFTA, CEFTA, ASEAN); ennek hatásai:  jó befektetési környezet (további globalizálódás)  regionális

tömbökön belül protekcionizmus (globalizálódás ellen hat) - ezek a tendenciák az elkövetkező 40-50 évben is folytatódnak, az maradhat életben, aki tud alkalmazkodni 58