Történelem | Középiskola » A középkori városfejlődés sajátosságai

A középkori városfejlődés sajátosságai A Római-birodalom bukása után a városok nagy része hanyatlásnak indult, majd gyakorlatilag megszűntek. Egyedül a püspöki központok vészelték át a hanyatlást A változás első jelei a 11. században, a mezőgazdaság fellendülésével jelentkeznek A termelés növekedésével megjelent a felesleg, amely lehetővé tette annak iparcikkre való cserélését. Ezzel együtt föllendült a kézművesség, beindult a kereskedelem, és a városok lakossága is akkorára nőtt, amekkorát a vidék még el tudott tartani. A városfejlődés 1180 és 1270 között volt a legintenzívebb. A kereskedelem fellendülésével új kereskedelmi központok alakultak ki, és előtérbe került a tömegkereskedelem. A különböző régiókban az eltérő adottságokból adódóan különbözőképpen fejlődtek a városok. Hanza A Baltikum a 11. század végétől számára előnyös helyzetbe kerül Ennek egyik oka, hogy a német uralkodó

hatalma nem volt teljes a térségben, ezért a barbárok elleni védekezést a városokra bízták, amiért cserébe kiváltságokat kaptak. A másik ok, hogy ide futottak be a különböző országokból érkező termékek, nyersanyagok. A városok ezt felismerve közösséget, Hanzát hoztak létre érdekei védelmére. A szövetséget 1161-ben Wisby-ben alapították, a vezető város azonban Lübeck lett. 1300-ban 19-en voltak, 1400-ra azonban több száz tagja volt már. Akaratuknak akár erőszakkal is érvényt szereztek, konkurenseikkel kíméletlenül leszámoltak. Kiterjedt tengeri kereskedelmet folytattak új típusú hajóikon, a koggékon. 1369-ben Ligát hoztak létre, amit vezető polgárok családi kapcsolatokkal is megerősítettek. Hadseregükkel legyőzték a dán királyt, akinek el kellett fogadnia, hogy hajóik szabadon haladhassanak át a szoroson. A liga a 14 s zázadban élte virágkorát, ám a 15. Században lassú hanyatlásnak indult, mert nem bírták

tartani a versenyt az akkora már megerősödött Angliával és Német-alfölddel. Flandria Flandria kedvezőtlenebb területen feküdt: egy mocsaras vidéken, ami mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, viszont megél rajta a birka, és sok rajta a jól hajózható vízi út. A 11 Században megindult a gyapjú tömeges feldolgozása, és a flandriai gyapjú kevésnek bizonyult a hatalmas kereslet kielégítésére, ezért nagy mennyiségben kellett importálni. A városok lakosságának fele a textiliparban dolgozott, gyakran bérmunkásként. Sűrű városhálózat alakult ki, amely ellátta Európát posztóval, ugyanekkor Európának valósággal etetni kellett őket. A városokban a hatalom a kereskedők társulásainak, a gildéknek a kezében volt, akik egyben a kereskedelmet is ellenőrizték. A szövetek többsége Champagne híres vásárain talált vevőre, ami elősegítette Franciaország északi részének a kereskedelembe való bekapcsolódást. A

Rajna-vidék Az itt lévő települések többsége püspöki központ volt, mely elkerülte a hanyatlást. Ezen civitasok körül hozták létre kereskedelmi telepeiket a kereskedők. A kereskedők kezdetben a városfalakon kívül éltek, és működtették szövetkezeteiket, ám ez a gyakran kényszerű együttélés feszültségekhez vezetett: a megerősödött polgárság gyakran fellázadt a püspöki hatalom ellen. A polgárok a királyhoz fordultak, aki felismerte a városokban rejlő lehetőségeket, és támogatta a kommunákat követelő mozgalmakat. A városiak első szövetkezési formájánál, a gildénél szorosabb együttműködésre volt szükség, így alakultak ki a kommunák. Ez azt jelentette, hogy a polgárok egy választott testület által maguk intézik az ügyeiket, tehát kialakult az önkormányzat. Élén a polgármester állt, akit a szenátus segített. Az önkormányzattal együtt különböző kiváltságokat is kaptak A 12. Századra Nyugat- és

Észak-Európában is elterjedt a kommuna-mozgalom Észak-Itália Észak-Itália városai is a római civitasokból jöttek létre, ám fejlődésük eltér a Rajnavidékiekétől, innen ugyanis hiányzott a politikai hatalom, ezért a városok saját erejükre voltak utalva. A városok között ritkán volt béke, csak alkalmi szövetségeket hoztak létre A nemeseket itt a városon belülre tudták szorítani, míg más régiókban ez nem volt jellemző. A legfejlettebb területnek Lombardia számított. Itt már a 11 Század közepén megjelentek a kommuna-mozgalmak, létrejött a váltó- és hitelrendszer. A pénzügyek mellett a városok iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. A városokat elsősorban gazdag kereskedő- és bankárcsaládok irányították