Történelem | Középiskola » Oroszország a két világháború között

Adatlap

Év, oldalszám:2006, 6 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:213
Feltöltve:2007. május 17
Méret:109 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Oroszország a két világháború között Forradalom Oroszországban (1917-1918) A XIX-XX. század fordulóján Oroszország gyors gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül, népessége gyorsan növekedett, ugyanakkor az ország az ellentmondások birodalma maradt. A cári abszolutizmus lehetetlenné tette a társadalom modernizálódását, a kormány viszont nem vezetett be életképes reformokat: attól tartottak, hogy forradalomhoz vezethet A forradalom okai: 1917. március 8-án (február 28) a kenyérhiány miatt tüntetések kezdődtek Péterváron A politikai hatalom eltávolodott a valós problémáktól, a cári rendszer túlhaladta korát. A világháború következményeként élelmiszerhiány, tüzelőanyag-hiány sújtotta a lakosságot, az infrastruktúra fejletlen volt, az országot a bürokrácia irányította. Az események hatására a szocialista eszmék terjedtek és nőtt az OSZDMP népszerűsége. A feltorlódott társadalmi szerkezet

osztályellentétekhez vezetett. A tüntetések hatására II. Miklós cár lemondott, a cárizmus megbukott Következményeként kettős hatalom jött létre Oroszországban, egyszerre egy időben két hatalmi központ van Az első az ideiglenes kormány: Péterváron a K adet Párt és az Esszer Párt összeolvadásával Lvov herceg vezetésével megalakult a nyugati típusú polgári államot kiépíteni kívánó koalíciós Ideiglenes Kormány. A tervek szerint addig maradt volna hatalmon, ameddig össze nem hívják az Alkotmányozó Nemzetgyűlést. A másik hatalom: A forradalom igazi erejét a felkelés során alakult szovjetek alkották A szovjeteket a mérsékeltebb mensevikek és a radikális bolsevikok alkották. A mensevikek hajlandók lettek volna együttműködni az Ideiglenes Kormánnyal, de a bolsevikok nem 1917-ben hazatért svájci száműzetéséből Vlagyimir Iljics Lenin és úgynevezett áprilisi téziseiben meghirdette a permanens forradalmat: minden hatalmat

a szovjetek kezében akart összpontosítani. Célja a munkás-paraszt hatalom kiépítése, az azonnali béke megkötése a központi hatalmakkal és a szabadságjogok, önrendelkezési jog megszerzése. A mensevikek azonban elutasították ezt a programot. 1917 őszére egy kis pártból többszázezres támogatottságú párt lett. 1917 júliusában Péterváron zavargásokat kezdett a bolsevikok által befolyásolt tömeg, aminek hatására az Ide- iglenes Kormány betiltotta a bolsevik pártot. 1917 júliusában az Ideiglenes Kormány vezetője Alekszandr Kerenszkij lett. Ő ellenségként kezelte a bolsevikokat, de tartott az ellenforradalmi törekvésektől, ezért amikor Kornyilov vezetésével a jobboldal fellépett a kormány ellen, Kerenszkij felfegyverezte a moszkvai munkásokat, létrehozva a Vörös Gárdát. A Vörös Gárda azonban szinte azonnal bolsevik befolyás alá került és letette a fegyvert. Szeptemberben a hivatalosan még mindig betiltott bolsevikok

többséget szereztek a szovjet vezetésben. 1917 október 25-én összeült a szovjetek összoroszországi kongresszusa és megtörtént a bolsevik hatalomátvétel. A kongresszus elfogadta a békéről (különbéke, kilép Oroszország a háborúból), a földről (minden föld állami tulajdon, örök bérletre felosztják) és az önrendelkezési jogról (minden nemzetiség számára, nincs cári törvény a n emzetiségekre) szóló dekrétumot. Dekrétum: törvény erejű kiáltvány, de nem parlament által elfogadott A kongresszus kinevezte az új kormányt, a Lenin vezette Népbiztosok Tanácsát (további bolsevikvezetők: Buharin, Trockij, Sztálin). 1908 januárjában egynapos tanácskozás után a gyűlést, amely nem fogadta el a bolsevik hatalmat, feloszlatták és így létrejött a proletárdiktatúra a proletárnacionalizmus elvén: nemzetközi paraszti összefogás a tőkések ellen. A hatalmat hivatalosan a szovjetek gyakorolták, valójában azonban a bolsevik

párt egyeduralma valósult meg. Bolsevik ideológia: A bolsevikok szerint az osztályharc erős, fegyelmezett, centralizált szervezetet követel, mivel csak egy ilyen párt tudja legyőzni a kapitalista rendszert. A szocialista forradalom révén egy olyan társadalom fog kialakulni, amelyben megszűnik a magántulajdon, a társadalmi viszonyok pedig annyira átláthatóak lesznek, hogy fokozatosan megszűnik maga az állam is. Ennek eléréséhez proletárdiktatúrára van szükség, mert a szervezetlen proletariátus nem tudja saját érdekeit érvényesíteni és erre csak a kommunista párt képes. A bolsevik hatalom első intézkedései: A törvényhozó szerv a Munkás Pártból és a Katona Pártból alakult Szovjetek összoroszországi kongresszusa, a végrehajtó szerv a Lenin vezette Népbiztosok Tanácsa. A belső rend fenntartásának szolgálatába állítja a Vörös Őrséget. Szétválasztja az államot és az egyházat, az iskolákat államosítja, bevezeti az

ingyenes kötelező oktatást 8-18 éves korig. Női egyenjogúság bevezetése, nemzetek önrendelkezési jogának biztosítása is Lenin nevéhez fűződik. Biztosította a 8 órás munkaidőt és fizetett szabadságot, az ingyenes orvosi ellátást. Bevezette a Gergely-naptárt és a nyugati mértékrendszert, az üzemekben munkásel- lenőrzést rendelt el. A bankokat és külkereskedelmi vállalatokat állami tulajdonba vette Intézkedéseiben sok pozitív dolog található, de az erőszakos és gyors, rendeleti úton való végrehajtás miatt ellenállást váltott ki, szembe került saját társadalmi bázisával, a munkássággal, parasztsággal. 1918. januárjában választásokat írnak ki A többséget a mensevikek szerzik meg, a bolsevikok csak 25%-ot kapnak, azonban Lenin feloszlatja az alkotmányozó gyűlést és 1918 januárjától a nyílt proletárdiktatúra jellemző Polgárháborús intervenció (1918. március – 1922) 1918. márciusában kitört a

polgárháború a Vörösek és Fehérek között Fehérek társadalmi bázisa: alkotmányos monarchia hívei, esszerek, mensevikek, Kadet Párt hívei, abszolutizmus hívei Vörösek társadalmi bázisa: bolsevikok, munkásság, értelmiség, kispolgárság, parasztság. A bolsevik kormány első intézkedési közé tartozott, hogy 1918. március 3-án megkötötte a súlyos feltételeket szabó breszt-litovszki békét A hatalom intézkedési azonban elégedetlenséget váltottak ki Megszervezték Trockij vezetésével a Vörös Hadsereget Bevezették a hadikommunizmust: 1918-1920-ban bolsevik gazdaságpolitika: a gazdaságot a fegyveres had szolgálatába állítják az állam központi irányításával, kiküszöbölik az áru és pénzviszonyokat. Bevezetik a beszolgáltatási és jegyrendszert, mindent állami tulajdonba vesznek Ennek következményeként folyamatos elégedetlenség és éhínség pusztít az országban. 1920-ig a Fehérek fölénye jellemző, mivel az antant

intervenciója segítséget nyújt. Intervenció: külső hatalom beavatkozása egy másik ország belpolitikai küzdelmeibe A Fehérek politikai tábora széttagolt volt, nem volt egy vezető, aki összefogja őket. Ezzel szemben a Vörösek egységesen irányították az országot, alkalmazva a tömeges terrort is, melynek eszköze a politikai rendőrség, a Cseka volt. 1921-től a bolsevik fölény jellemző, 1922-re legyőzik a fehérek főerőit, a bolsevik kormány győz A válság hatására a bolsevikok, Lenin kezdeményezésére bevezetik a NEP-et (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika ’Új Gazdaságpolitika’): visszaállítja az áru és pénzviszonyokat és a piacra termelést, megszűnteti a beszolgáltatási és jegyrendszert; un. Vegyes tulajdonú gazdaságot alakít ki, ahol egyszerre van jelen a magántulajdon, az állami tulajdon és a szövetkezeti tulajdon Tervbe veszi az ún GOLERO-elv megvalósítását, azaz 1921-től villamosítási programot vezet be az

egész országban. Intézkedései hatására lassú gazdasági fejlődés kezdődik, visszaállítja az érdekeltséget a termelésben, azonban mivel ez a k apitalizmus részleges ideiglenes visszaállítását jelentette, nőttek a társadalmi különbségek. 1922-ben kiadták az Alkotmányt, mely szerint az államforma Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, röviden Szovjetunió, 1922-1985 között. A hatalom a munkás-paraszt szövetségé, azaz proletárdiktatúra a tőkések ellen. Lenin 1922-ben súlyosan megbetegedett, 1924 elején meghalt. Végrendeletet írt, melyben jellemzi vezetőtársait, azonban helyettese, Sztálin eltűnteti A húszas évek végére eldőlt, hogy az SZKP (Szovjet Kommunista Párt - bolsevik párt) új főtitkára Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, vagyis Sztálin lesz. Szovjetunió a két világháború között – Sztálin személyi kultusza (1924 – 1953. március 5.) Sztálin személyisége 1879-ben született egy grúz családban,

eredeti neve Dzsugasvili. Anyja jobbágy származású, apja egy durva részeges cipész Testvérei és apja korán meghaltak, anyja nevelte és iskoláztatta, a jezsuitáknál tanult. Személyiségére jellemző az oroszellenesség, éveken keresztül levelezik Leninnel 1922-től a bolsevik párt főtitkára, majd 1937-től hatalma teljében van Mindig bizalmatlan volt és félt, hatalma végén már betegesen. Konfliktushelyzetekben pánikba esett, végül agyvérzésben halt meg, halála hisztériát keltett a szocialista világban Hatalmának kiépítése 1927-ig a párt vezetése teljesen a kezébe kerül. Kiépíti a pártapparátust: a párt fizetett hivatalnokrendszerét. A hivatalnokok kiváltságokkal rendelkeznek, ez az intézmény párhuzamosan működik az állami intézményrendszerrel Ezáltal az SZKP irányítja az állami szerveket, amelynek vezetője az államfő, tehát Sztálin Ezeket összevéve nevezzük a rendszert pártállamnak, azaz kommunista diktatúrának.

Arra törekszik, hogy a Vörös Hadsereg irányítása is az ő kezébe kerüljön. Fegyveres testületek támogatják, ez hatalmának az alapja, ilyen a Vörös Hadsereg (állami hadsereg, melynek főparancsnoka Sztálin) és a KGB (belső elhárítás: Sztálin eszköze az ellenállók félreállítására). Belpolitikája Sztálin felszámolta a NEP rendszerét és új gazdaságpolitikát vezetett be. Társadalmi tulajdonba (állami tulajdonba) vesz mindent A Népgazdasági Tanács segítségével bevezeti a tervgazdálkodást (direkt tervutasításos gazdálkodás), amely olyan gazdaságpolitika a Szovjetunióban Sztálinnál a XX. Században, amelyben egy központból iparágra, gyárra, személyre lebontva termelési tervet készít és ezt kötelezően végrehajtatja. Lesz 1-5-15 éves terv Következménye az lesz, hogy nem működik a NEP és hiánygazdálkodás alakul ki Erőltetett, intenzív iparosításba kezd, folytatja Lenin GOELRO-elvének megvalósítását,

erőműveket építtet a mezőgazdaság kárára. A lakosság kegyetlen kihasználására épült Sztálin gazdaságpolitikája a Szovjetuniót ipari nagyhatalommá tette óriási áldozatok árán, melynek következménye életszínvonal csökkenés, torz gazdaságszerkezet, nyomorgó nép, erőszak és félelem. A kollektivizálás a mezőgazdaságban azt jelentette, hogy a parasztok magángazdaságait kolhozokba tömörítették, azaz szövetkezeti tulajdonba vették erőszakosan. A kollektivizálás ellenállást váltott ki: folyamatosan lázadások törtek ki, melyeknek hatására milliószámra végezték ki a felelőssé tett kulákokat, gazdag parasztokat. Társadalmi bázisa Munkásság azon része támogatta, melyet kiemelt a nyomorból, a szegény parasztság, a pártapparátus és fegyveres testületek tagjai, de a többi társadalmi réteget is maga mellé állította a terror és félelem segítségével, ez volt hatalmának alapja. Diktatúra jellemzői A diktatúra

alapját az erőszak, a félelem, a rettegés és kiszolgáltatottság jelentette. Bárki a „nép ellensége” lehetett, milliók kerültek a munkatábor-hálózatba, a GULAG-ba. 1934 és 1938 között a terror elérte a legfelsőbb-legbelsőbb embereket is, a párt és az állam legfontosabb vezetőit sorra bíróság elé állították, koncepciós pereket (kirakatpereket) szerveztek: előre elképzelt terv alapján, bizonyítékok és védelem nélkül súlyos ítéletek születnek bírósági színjátékkal (kínzással kicsikart vallomás hamis tanúkkal). Sztálin Marx osztályelméletét átalakítva és leegyszerűsítve használta fel ideológiaként. Szerinte az osztályellenség beépül a p ártba, visszaélt az emberek hitével, a m arxi filozófiát kihasználva, embertelenségbe fordította. A párt és az ország vezére, Sztálin körül soha nem látott, páratlan méretű személyi kultusz épült ki. Személyét dicsőíteni kellett, útmutatásai szentírásnak

számítottak az élet minden területén, személye mindenhol megjelent, képekben, szobrokban, népünnepélyeken, vastaps fogadta mindenhol. Oktatás és kultúrpolitika Kötelezővé tette az ingyenes népoktatást 7-19 éves korig. Az 50-es évek közepére megszűnik az analfabétizmus Új tananyag: nő a természettudományos tárgyak aránya, tilos a hitoktatás, ateista propagandát folytat Hangsúly a közösségi nevelésen van: kialakítja az úttörő mozgalmat. Kötelező a marxizmus, leninizmus, sztálinizmus oktatása A paraszti és munkás származás szerinti előnyöket jelentett. Megalakul a szovjet írók szövetsége: a párt irányította, meghatározták a témákat, amiről írni lehetett, működött a sztálini cenzúra. Szocialista realizmus jellemezte az országot, értelmiségellenes volt Külpolitika a két világháború között 1924-ben a nagyhatalmak elismerik a Szovjetuniót és felveszik vele a diplomáciai kapcsolatot, elsősorban gazdasági

kapcsolatok alakulnak ki. A Szovjetunió mindenhol támogatja a kommunista pártokat, diktatórikus befolyásait a nemzetközi munkásmozgalomra is érvényesíti. 1919-től megalakult a III Internacionálé, amelyet 1938-tól Sztálin vezet 1936-39-ben a spanyol polgárháborúban az antifasisztákat támogatja, politikájában 1939-ig fasizmus-ellenes. 1939. augusztus 23-án megköti a szovjet-német megnemtámadási szerződést, 8 nappal a második világháború kezdete előtt