Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Laskai Anikó - Az EU és USA intézményrendszereinek bemutatása és összehasonlítása

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Az EU és USA intézményrendszereinek bemutatása és összehasonlítása Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat Nyíregyháza,2003. november 24 Laskai Anikó II. évfolyam gazdálkodási szak levelező tagozat B csoport 2003/04. tanév TARTALOMJEGYZÉK 1. Az Európai Unió létrejöttének rövid története2 1.1 Előzmények2 1.2 Schuman deklaráció2 1.3 Európai Szén- és Acélközösség3 1.4 A Római Szerződések3 1.5 Első bővítés4 1.6 Déli bővítés4 1.7 Az Egységes Európai Okmány4 1.8 Maastrichti szerződés4 1.9 Amszterdami szerződés5 1.10 Az utolsó bővítés5 2. Az Európai Unió intézményrendszere és működése5 2.1 Az intézményrendszer jellege5 2.2 Az Európai Bizottság és a Bizottság mandátuma6 2.3 Az Európai Unió döntéshozatali intézményei6 2.4 Az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa6 2.5 Az Állandó Képviselők Tanácsa7 2.6

Állandó és tanácsadó és egyéb munkabizottságok7 2.7 Az Európai Parlament és az Európai Bíróság7 2.8 Az Európai Számvevőszék8 2.9 A Gazdasági és Szociális Bizottság8 2.10 A Régiók Bizottsága8 2.11 Az Európai Beruházási Bank8 2.12 Az Európai Központi Bank8 2.13 A Központi Bankok Európai Rendszere9 2.14 A döntéshozatal rendszere és a döntési alternatívák kidolgozása9 2.15 A döntéshozatal és formája a Miniszterek Tanácsában10 2.16 A végrehajtás10 3. Az Európai Unió gazdasága10 3.1 A helyzetkép.10 3.2 A fő gazdaságpolitikai célok elérésének kilátásai12. 3.3 Az egységes belső piac hatása.13 3.4 Az EK versenyhátránya14. 3.5 Várható tendenciák a következő években.15 4. Az Amerikai Egyesült Államok születése17 5. Az USA államszervezete20 6. Az Egyesült Államok gazdasága21 6.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években21. 6.2 Strukturális változások az üzleti szférában.22 6.3 Külgazdasági

összefüggések23. 6.4 A növekedés feltételei.23 6.5 Mi lesz a fellendülés után.24 7. Az USA magas és az EU alacsony gazdasági növekedésének szemléltetése25 Irodalomjegyzék.28 1. Az Európai Unió létrejöttének rövid története Az európai államokban az utóbbi 50 évben lejátszódó folyamat, melynek során az országok felismerik, hogy a közös gazdasági és politikai kapcsolatok nélkül nem foglalhatják el méltó helyüket a világ fejlődését nagyban befolyásoló Amerikai Egyesült Államok és távol-keleti országok mellett, egyfajta európai integráció keretében ment és megy napjainkban is végbe. 1.1 Előzmények: A szabadság és a mobilitás iránti igény érthető, hiszen a polgárok sok éven át szenvedtek a személy-, áru- és tőkeforgalom háborús korlátozásai miatt, ezért kívánatossá vált a személyek, vélemények, információk és árucikkek akadálytalan és szabad mozgásának biztosítása. A második világháború

után nemcsak Európában, hanem az egész világon alapvető változások történtek mind a gazdasági, mind a politikai életében. A háborúból megerősödve kikerült Egyesült Államok képezte a kétpólusú világrend egyik ellenpontját a Szovjetunióval szemben. Európa e két szuperhatalom között megosztva és óriási veszteségekkel újra építkezésbe kezdett. A nyugati fele a Marshall segély, a keleti a KGST segítségével. 1914 előtt nemzetközileg sokáig meghatározó szerepet játszó európai államok felőrlődtek a két világháborúban. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió jelentős hatalmi tényezőkké váltak, és messze túlnőttek a viszonylag kis európai nemzetállamokon. Nyugat-Európa felismerte, hogy a kontinensen belüli széthúzás és az ellentétek nem válnak a földrész javára. Ekkor két irányzat vette kezdetét: a helyi, regionális, nemzeti európai hatóságokkal együtt működő föderalista megközelítés és a

szuverenitást az integráció mögé helyező közösségi szintre való fokozatosan átadó funkcionalista megközelítés, mindkettő az európai integráció megvalósítását tűzte ki célul. Mára a két irányvonal egységes meggyőződéssé vált 1.2 Schuman-deklaráció: Franciaország és Németország örök ellenségeskedése mindig akadálya volt egy egységes Európa kialakulásának. Erre a p roblémára talált megoldást Robert Schuman francia külügyminiszter. Hagyományosan a szén-és acéltermelés régiói voltak a háborús vetélkedés célpontjai. A francia és a német szén- és acéltermelés egyesítésével Schuman kifejezésére juttatta a hagyományos német-francia ellenfelek között a termelés területén létrejövő érdekközösséget, ami kizárja a h áború bármely fajtáját. A többi európai ország számára is lehetőséget adott a csatlakozásra, ezzel a gazdasági egyesülés reális alapjait is megteremtette. 1.3 Európai

Szén- és Acélközösség: 1951 április 18 ke rült sor az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létrehozó Párizsi Szerződés aláírására, melyet Jean Monnet francia tervezési biztos dolgozott ki, azzal a célkitűzéssel, hogy közös piacot teremtsen a szén és az acélszektor számára, valamint az alapanyagokra, és belőlük gyártott termékekre vonatkozó közös ellenőrzést, tervezést és értékesítést tegyen lehetővé. Ezzel elhárulna Franciaország németek általi állítólagos fenyegetettsége, ugyanakkor Párizs is ellenőrizhetné a német széntartalékok felhasználását. Konrad Adenuer német kancellár, támogatta a Schuman tervet: e szerint az egyrészt a n émet-francia ellentét megszüntetését szolgálta, másrészt lehetővé tette a még nem teljesen szuverén NSZK számára, hogy nemzetközi szinten tárgyalásokat folytathasson. A szerződés alapító tagjai: Németország, Franciaország, Olaszország és a BeNeLux államok

(Belgium, Hollandia, Luxemburg). Az Európai Szén- és Acélközösség megteremtéséről aláírt szerződés Montánunió néven vonult be a történelembe. A Montánunióban valósult meg először az az intézményi modell, amely felépítését tekintve napjainkban is jellemző az Európai Unióra. Itt már szerepel a Főtanács (ma Bizottság), a Tanács (ma Miniszteri Tanács), a Közgyűlés (ma Európai Parlament), és a Bíróság. 1.4 A Római szerződések: Az ESZAK külügyminisztereinek 1955 j únius 1-én és 2-án Messinában tartott értekezletén elhatározták, hogy további két területen folytatnak integrációs tárgyalásokat, ehhez Paul-Henri Spaak belga politikusról elnevezett Spaak-jelentés szolgáltatta az eszmei alapot. A Montánuniót megalkotó államok 1957-ben állapodtak meg Rómában az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításáról, ami már nem csak a szén és acélpiacra, de a gazdaság más területeire is kiterjedt. Ennek

keretében ESZAK tagállamai vámunió kialakítását tervezték, amelyben az egymás közötti kereskedelmi akadályok megszűnnének és közös külső vám kerülne bevezetésre. A másik terület az atomenergia-ipar kiépítése és fejlesztése. Ezt az Euratom volt hivatott szolgálni, melynek feladatai közé tartozott még a szükséges nyersanyagellátás biztosítása, azzal a kikötéssel, hogy az atomhasadás kizárólag békés célokra használható fel. A RSZ a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának biztosításával, valamint a különféle politikai elképzelések ehhez szükséges egyeztetésével egy közös piac kialakítását is előirányozta. Ennek a folyamatnak eredményeként az 1965. á prilis 8-i Egyesülési Szerződés megkötésével létrejött az Európai Közösség, amely 1967. július 1-én lépett hatályba Az EZSAK, EGK és az Euratom fúziójával megalakult EK (Európai Közösség) az intézményeket egyetlen szervezeti

rendszerré vonta össze. 1.5 Első bővítés: A hatok sikere arra ösztönözte Dániát, Írországot és az Egyesült Királyságot, hogy csatlakozási kérelmeiket benyújtsák. Nehéz tárgyalások következtek, melynek során De Gaulle tábornok elnöksége alatt Párizs kétszer is élt vétó jogával (1961-ben és 1967-ben NagyBritanniával szemben). De Gaulle utódja Georges Pompidou idején rugalmasabbnak bizonyult a francia kormány, így a négy országgal (Írország, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia) 1970. június 30.-tól folytatott tagfelvételi tárgyalások 1972 január 22-én szerződések aláírásával értek véget A csatlakozni kívánók közt egyedüliként Norvégia utasította el az EK tagságot, a másik három országban megtartott népszavazáson a csatlakozás támogatói kerekedtek felül. 1.6 Déli bővítés: Az EK déli irányú bővítése Görögország 1981-es, majd Spanyolország és Portugália felvételével valósult meg. A két

ibériai ország csatlakozásának a d iktatúra megszűntetése és a demokratikus rendszerek megteremtése volt a feltétele. Spanyolországgal és Portugáliával 1986. január 1-jével ratifikálták a csatlakozási szerződést, s ekkor két olyan ország csatlakozott, amelynek számos térsége messze elmaradt EK gazdasági fejlettségétől, ezért a bővítés még inkább szükségessé tette, hogy az EK-n belül tapasztalható gazdasági, fejlettségbeli különbségeket csökkentsék. 1.7 Az Egységes Európai Okmány: Már a milánói csúcsértekezlet (1985 június 28-29) előtt kibontakozni látszott a Kohl és Mitterand által összehangolt, Európát a jövőben mozgató németfrancia („motor”) együttműködés. Ennek szellemében bejelentették: akkor is készek az eu rópai politikai egyesülés útján járni, ha nem kapják meg valamennyi EK- tagállam támogatását. Az 1987. július 1-én életbe lépett Egységes Európai okmány ezt támasztotta alá Az

okmány tulajdonképpen a Római Szerződések kiegészítéseit, módosításait tartalmazza, kinyilvánítja a pénzügyi unió létrehozásának szándékát. Az egységes belső piac (Single Market) kialakításának a befejezését 1992. december 31-ére irányozta elő Új döntéshozatali eljárást fogadott el Az új eljárás a Miniszteri Tanácsban minősített többségi döntéseket irányzott elő, javította a parlament helyzetét, egy sor kivételt is tartalmazott azonban, melyekre továbbra is az egyhangúsági elv maradt érvényben. 1.8 Maastrichti Szerződés: Az EK állam- és kormányfői 1992 február 7-én Hollandiában írták alá az Európai Unió szerződését, ami célkitűzéseiben már nemcsak gazdasági egyesülést, hanem politikai uniót is jelentett. A gazdasági és pénzügyi unió működésének érdekében a tagállamok ezekben a kérdésekben átruházták a döntést az unió intézményeire. Jelentős volt még az európai

állampolgárságot és a közös kül- és biztonságpolitikát is tartalmazó nagyszabású program kialakítása is. 1.9 Amszterdami Szerződés: A Maastrichti Szerződés tartalmának felülvizsgálatára és az Unió politikájának megerősítésére 1996-ban került sor. A szerződés fontos célkitűzése az emberi jogok védelme és a külpolitika hatékonyabbá tétele volt. Jelentős még az EUROPOL megalapítása és a s chengeni egyezmény, amivel megszüntették a tagállamok belső határainak ellenőrzését. A menekültügyet és a bevándorlási politikát a közösségi politika szintjére emelték 1.10 (Eddigi) Utolsó bővítés: 1995 január 1-én újabb három ország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ausztria, Svédország, Finnország csatlakozásával az EU elnyerte mai formáját és kialakult a Tizenötök Uniója. Az újonnan csatlakozott országok nemzeti és kulturális vonásaikkal is gazdagították az Uniót. Az Unió előtt ma jelentős feladat áll,

saját megreformálása mellett véghez kell vinnie a k eleti bővítést is. Az európai egyesülés eddigi, Nyugat-Európára szorítkozó történései lényegében már a kezdetektől fogva egy jövendőbeli „Összeurópa” vízióját hordozták magukban. Kialakulóban van egy olyan Európa, melyben a belső határok megszűnnek, ahol a vélemények, a tőke és a szolgáltatások szabadon áramolhatnak, ahol minden félelemmel ellentétben az európai uniós tagság kiegészíti, de nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. 2. Az Európai Unió intézményrendszere és működése 2.1 Az intézményrendszer jellege Az Európai Unió intézményrendszere egyedülálló képződmény a nemzetközi jogban. Nem hasonlítható sem a hagyományos nemzetközi szervezetekhez, sem az államokhoz. Az Európai Unió működésében a kormányközi és nemzetekfeletti (szupranacionális) jegyek keverednek, és sajátos ötvözetet hoznak létre. Az EU egyrészről nem tekinthető

egyszerű kormányközi szervezetnek, mivel önálló hatáskörökkel, a Közösségek révén saját jogi személyiséggel és a közösségi intézmények által alkotott jogi normákkal rendelkezik; másrészről mégsem nemzetekfeletti föderáció, amelyben a nemzeti kormányok és a parlamentek központi szövetségi intézményeknek lennének alárendelve. 2.2 Az Európai Bizottság és a Bizottság mandátuma Az Európai Bizottság az EU mindennapi munkáját végző döntéselőkészítő, javaslattevő szerve, amely ellenőrző, képviseleti és bizonyos esetekben döntéshozó, végrehajtó feladatokat is ellát. A Bizottságnak jelenleg 20 tagja van, ők az ún. biztosok Az aktuális gyakorlat szerint, az öt nagyobb tagállam (az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, és Spanyolország) két-két bizottsági tagot jelöl, az összes többi tagállam pedig egyet-egyet. A Bizottságnak egy elnöke és két alelnöke van. A bizottsági munka

a munka főigazgatóságon belül folyik, a bizottsági tagok túlnyomó része felügyel egy főigazgatóságot, de létezik közös felügyelet alatt álló főigazgatóság, illetve főigazgatóság nélküli biztos is. A főtitkárság a Bizottság, mint testület munkáját hangolja össze és a főigazgatóságok, illetve biztosok közötti koordinációért felelős. A Bizottság feladatkörét a Római Szerződés 155 pontja határozza meg Feladata kiterjed az uniós szerződések rendelkezéseinek alkalmazására, a döntéshozatali folyamatban való részvételre, illetve a Tanács által átruházott hatáskörben jogosult intézkedésre. A Bizottság mandátuma igazodik az Európai Parlament választási ciklusához, azaz 5 évre szól. Tagjait a t agállamok egy ciklusra delegálják, azonban a d elegálás korlátozás nélkül megismételhető. 2.3 Az Európai Unió döntéshozatali intézményei Az Európai Unió legfőbb döntéshozatali szervei az Európai Tanács és

a Miniszterek Tanácsa. A Miniszterek Tanácsa szervezetileg külön működik az Európai Tanácstól. A Tanács elnökségi funkcióját az egyes tagállamok töltik be, és félévente váltják. 2.4 Az Európai Tanács és a Miniszterek Tanácsa Az Európai Tanács az Európai Unió tagállamai állam – illetve kormányfőinek legalább hathavonkénti rendszerességgel összeülő döntéshozó fóruma. Az Európai Tanács ülése és tárgyalási munkamódszere titkos, ugyanakkor a határozatokat zárónyilatkozatok formájában nyilvánosságra hozzák. A Miniszterek Tanácsát azért hozták létre, hogy a tagállami ellenőrzés hatékonyságát biztosítsák az alapvető közösségi érdekeket képviselő Bizottsággal szemben. Változó összetételű, hiszen általában a tagállamok adott ügyért felelős minisztereit tömöríti. A Tanács kitüntetett szerepet kap a döntéshozatalban, ezért különféle szervezetek működnek tehermentesítése érdekében. 2.5

Az Állandó Képviselők Tanácsa A tagállamok Európai Unióhoz delegált képviselői eredetileg nagykövetként képviselték országukat. A későbbiekben feladatává vált a Miniszterek Tanácsa üléseinek előkészítése Az ülések technikai előkészítésén kívül felvállalta a döntésre kerülő ügyek előzetes tagállami egyeztetését is. 2.6 Állandó és tanácsadó és egyéb munkabizottságok A Miniszterek Tanácsa mellé települt szakmai bizottságok a döntéshozatal és döntés előkészítés egyes részfeladataiban vállalnak tanácsadó és egyeztető szerepet. 2.7 Az Európai Parlament és az Európai Bíróság Az Európai Parlament a közösség általános politikai legitimációjának legfontosabb intézménye. Feladatköre fokozatosan bővült. Mára már a döntéshozó és ellenőrző funkciókkal rendelkező népképviseleti intézménnyé vált. Jogosítványai három csoportba oszthatók: törvényhozási, költségvetési és ellenőrzési

jogosítványok. Az Európai Tanács elnöke tevékenysége kezdetekor beszámol tervezett tevékenységéről a Parlament előtt, befejezésekor pedig programja végrehajtásának eredményeiről. A Parlament elnöke az utóbbi időkben részt vesz az Európai Tanács félévente tartott csúcsértekezletein. A Parlament elnöksége az elnökből és 14 elnökhelyettesből áll. Az elnökség tagjait 2 és fél évre választják. Az elnökség munkáját 5 qua estor segíti a képviselőkkel összefüggő technikai és pénzügyi feladatok ellátásában. A parlamenti munka 20 parlamenti állandó bizottság keretében folyik. Az Európai Bíróság az uniós szerződések értelmezése és ezzel kapcsolatos jogviták eldöntésére alapított szervezet. 15 bíróból és 8 általános ügyészből áll A bírókat és általános ügyészeket a tagállamok 6 évre delegálják, de a bírók egy részét és ügyészek felét háromévente felváltják. A Bíróság elnökét a

delegált bírók maguk közül választják háromévi időtartamra. Az általános ügyészek nem a vádat képviselik, hanem az ügyek előkészítésében játszanak szerepet. A Bíróság nemcsak általános bíróságként, hanem szerződés-értelmezésével kvázi-alkotmánybíróságként is funkcionál, ami a közösségi intézményrendszer egyik legfontosabb szereplőjévé teszi. A Bíróság székhelye Luxembourg, jelenlegi elnöke Gil Carlos Rodriguez Iglesias. A bíróság túlterheltségének enyhítésére létrehozták az ún. elsőfokú bíróságot, melynek szintén 15 tagja van. A szintén luxembourgi székhelyű intézmény 3-5 tagú kamarákban hozza meg döntéseit 2.8 Az Európai Számvevőszék Az Európai Számvevőszék 15 tagját az Európai Parlament meghallgatását követően az Európai Unió Tanácsa egyhangúlag nevezi ki. Legfontosabb feladata az uniós pénzügyek ellenőrzése A költségvetés ellenőrzése keretében együttműködik az

Európai Parlamenttel és a Minisztertanáccsal. Elnöke a svéd Jan O Karlsson 2.9 A Gazdasági és Szociális Bizottság (ECOSOC) Konzultációs fórumként működik az unión belül. A munkavállalói, munkáltatói és egyéb érdekek, kinyilvánítására nyílik lehetőség. A222 tagú testületbe a tagállamok javaslatára delegálják a képviselőket 4 évi időtartamra. 2.10 A Régiók Bizottsága (COR) Az Unió bővítésével megnövekedő súlyú regionális problémák kezelésében szántak szerepet működésének. A Régiók Bizottságába szintén a tagállamok delegálnak 4 évre 222 tagot, részben a települési, részben a regionális önkormányzatok képviselőiből. A Régiók Bizottságában viszonylag erős az érdektagoltság is, mivel jelentős fejlettségi eltéréssel rendelkező régiók képviselői kerülnek delegálásra, így az egységes bizottsági álláspont kialakítása gyakran okoz nehézséget. 2.11 Az Európai Beruházási Bank (EIB) Az

Európai Beruházási Bankot 1958-ban alapították Luxembourg székhellyel. A Bank feladata különösen a környezet és az életminőség védelme, az egészségügyi és oktatási szektor fejlesztése, a gyengén fejlett régiók gazdasági fejlődésének támogatása, stb. Az Európai Beruházási Bank szervezeti felépítése: A Kormányzói Testület az Európai Beruházási Bank 15 alapító tagállama által delegált miniszterek – általában a p énzügyminiszterek – testülete, mely meghatározza a hitelezési politikát, jóváhagyja a bank mérlegét és éves beszámolóját, ezen kívül a bank vezető tisztségviselőit jelöli ki. Az Igazgatók Testülete 24 főből áll, tagjait a tagállamok és az Európai Bizottság jelöli ki. A hitelezési és kölcsönfelvételi döntések meghozatalában illetékes. 2.12 Az Európai Központi Bank (ECB) Az Európai Központi Bank az alábbi testületek irányítása alatt áll: A Kormányzói Tanács az ECB Végrehajtó

Testületének tagjaiból és a tagállamok jegybankjainak elnökeiből áll. A Végrehajtó Testület hattagú, az Európai Központi Bank elnökéből, alelnökéből és 4 másik tagból áll. Az Európai Központi Bank elnöke a holland Willem F Duisenberg 2.13 A Központi Bankok Európai Rendszere (ESCB) A Központi Bankok Európai Rendszerének Alapszabálya értelmében legfontosabb feladata az árak stabilitásának biztosítása. Az általános célok megvalósítása érdekében az alábbi feladatokat látja el: meghatározza és alkalmazza a Közösség monetáris politikáját, műveleteket végez külföldi fizetőeszközökben, kezeli a tagállamok külföldi fizetőeszköz tartalékait gondoskodik a fizetési forgalom zavartalanságáról, felügyeli a hitelintézetek és gondoskodik a pénzügyi rendszer stabilitásáról, nyíl piaci műveleteket végez, meghatározza a pénzintézetek tartalékolási kötelezettségeit. Ezeket a feladatokat a tagállamok

jegybankjaival történő együttműködés keretében végzi. 2.14 A döntéshozatal rendszere és a döntési alternatívák kidolgozása A döntéshozatal alapvetően négy jól elkülöníthető szakaszra tagolódik: az ügyfelmerülés, a döntési alternatívák kidolgozása, az alternatívák közötti választás (döntés), a végrehajtás. Az ügyfelmerülés szakaszában fogalmazódnak meg azok a kérdések, melyek megoldására a közösségi intézmények döntési alternatívákat dolgozhatnak ki. Az Európai Unió intézményes testületei mellett kitüntetett szerepe van az érdekvédelmi és egyéb közösségeknek, az érdekvédelmi lobbi csoportoknak, a vállalkozó jellegű lobbi csoportoknak is. A lobbi csoportokhoz a termelői, fogyasztói és egyéb szakmai szervezetek tartoznak, míg a vállalkozói lobbi csoportok általában ügyfeleik uniós ügyeinek intézésére szakosodott ügyvédi és ügyintéző irodákból állnak. A lobbi csoportok érdeke a

folyamatos kapcsolattartás a közösségi intézmények hivatásos szakértőivel, hogy a számukra, a megbízóik, vagy képviseltjeik számára fontos ügyeket az uniós döntéshozatal napirendjére tűzhessék. A döntéshozatali útra terelés történhet formális és informális úton. A döntési alternatívák kidolgozására vonatkozó felkérés a Tanácstól, vagy a Parlamenttől érkezik. Az alternatívák kidolgozása, az ezzel kapcsolatos döntési lehetőségek egyeztetése a Bizottságon belül történik. Az egyeztetési folyamatban részt vesznek a tagállamok, a lobbik, s számtalan egyéb érintett és szakértő szervezet is. A biztosok kabinetfőnökeinek ülésén a kisebb jelentőségű ügyeket eldöntik, így a biztosok testületi ülésén csak a nagyobb horderejű ügyekkel foglalkoznak. A jóváhagyást követően a hivatalos bizottsági javaslatot véleményezésre megküldik a Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, illetve

a parlamentnek. Míg a Parlament véleménye az ügyek jellegétől függően a döntést befolyásoló szerepe van, a k ét bizottság véleménye a döntést megalapozó információként kerül a Minisztertanács döntésében felhasználásra. 2.15 A döntéshozatal és formája a Miniszterek Tanácsában Az Európai Unió legfőbb döntéshozó szerve a Miniszterek Tanácsa, amely konzultációs, hozzájárulási, együttműködési, együttdöntési eljárások keretében hozhat döntéseket. A Miniszterek Tanácsában lehetőleg egyhangú döntésre törekednek, noha ez a döntések jelentős hányadában ma már nem kötelező. Amennyiben a konszenzusos döntés nem biztosítható, úgy a minősített többség szabályait alkalmazzák. Az egyes tagállamok gazdasági és politikai súlyuknak megfelelő szavazati aránnyal rendelkeznek. A 15 tagállam összesen 87 szavazattal rendelkezik A minősített többséghez 62 szavazat szükséges, amennyiben a Bizottság javaslata

alapján történik döntés, egyéb esetekben a 62 szavazatot legalább 10 tagállam szavazataival kell elérni. A Miniszterek Tanácsa határozathozatala alapján rendelet, irányelv és döntés születhet, melyek a tagállamokat végrehajtásra kötelezik. A rendelet olyan jogszabály, melynek alkalmazása a rendeletben előírtak szerint kötelező. Az irányelvek a kötelező cél megvalósításához vezető utat a tagállamok számára nyitva hagyják. A döntés az érintett tagállam, vagy szervezet vonatkozásában kötelező érvényű. 2.16 A végrehajtás A végrehajtás a meghozott határozatok gyakorlati alkalmazását jelenti. A közösségi hatáskörben történő végrehajtás esetén a határozatok végrehajtása a Bizottság feladata. A Bizottság jogosult a végrehajtás elmaradása esetén figyelmeztetni az érintetteket, illetve az Európai Bíróságnál eljárást kezdeményezni. 3. Az Európai Unió gazdasága 3.1 A helyzetkép Az Európai Unió országai

és Nyugat-Európa egésze is az 1990-es évtizedben az USA-nál és a fejlett országoknál (az OECD országcsoportjainál) lassabban fejlődött. Az 1991-95-ös időszakban az EU-15-ökben évi átlagban 1,5%-os GDP-növekedést mutattak ki, az USA-ban 2,4%-ot, Japánban 1,4%-ot. Az 1996-2001-es időszak átlagában az EU-beli GDP-növekedés üteme évi 2,6%, az USA-ban 3,9%, Japánban 1,2%. Nyugat-Európa, az USA, Japán és Kanada együttes GDP-jét 100-nak tekintve abból 1999-ben Nyugat-Európa 38,4%-kal, az Európai Unió országai 36,7%-kal, az USA 39,9%-kal, Japán 19,0%-kal, Kanada 2,7% részesedett (1999. évi árakon és 1999 év végi árfolyamokon) Az Európai Unió országainak összesített GDP-je, de egész Nyugat-Európáé elmarad a jelentősen kisebb lélekszámú USA mögött, amelynek 1 főre jutó GDP-je az elmúlt években növekvő előnyt mutatott az EU-országokkal szemben. Az EU-országok teljesítményadatait az USA-val való összehasonlításban,

nagymértékben rontja az euro árfolyamzuhanása a dollárral szemben. Ez a tény mindenképpen sokkoló és az EU nemzetközi valutáris erejének gyengeségét mutatta a dollárral, illetve az USA-val szemben. Az euro gyengülése nagyban elősegítette az EU exportjának növelését, amiből főleg az EU-beli multinacionális cégek profitáltak. Leértékelődött viszont az EU-országok vagyona és az euroban, illetve a komponens valutákban tartott megtakarítások. Az USA befektetői olcsóbban vásárolhatják fel az EU-beli vagyont, olcsóbban ruházhatnak be Nyugat-Európában. Az 1996-2000-es időszakban viszonylag igen jó, de az USA-belitől és Kanadától lényegesen elmaradó ütemű konjunktúra jellemezte Nyugat-Európát, s annak részeként az Európai Uniót. Nyugat-Európa, s az EU világgazdasági összefonódása, a fő piacoktól, de az egész világgazdaságtól való függése folyamatosan erősödik. Az EU (korábban EK) konjunktúrája immár jó

negyedszázada, több mint 25 é ve meghatározó módon és mértékben függ az északamerikai térség, s döntően az USA konjunktúrájától. Ezért a XXI század első évtizedében a világgazdasági erőviszonyok, az USA-beli növekedés, az amerikai importpiac alakulása, a nemzetközi tőkepiac és a nemzetközi valutáris erőviszonyok alakulása meghatározó módon rányomják bélyegüket az EU fejlődési kilátásaira. Az EU fejlődését a globális világgazdasági hatások, az integráció elmélyítése és várható kibővítése, a belső fejlesztési erőforrások (humán tőke, K+F és innováció, beruházások) együttesen határozzák meg a 2000 utáni évtizedben. A növekedés és a konjunktúra mozgása terén a külső, exogén világgazdasági hatások szerepe egyre erősödik, s nyugat-európai konjunktúra hullámai egyre szorosabban belesimulnak az USAéba, egyre nagyobb mértékben és időben is csökkenő eltolódással (time-lag-gel) követik

azt. 2001-re a legfrissebb (2001. márciusi) előrejelzés az USA-ban már csak 1,7%-os, NyugatEurópában és az EU-ban 2,6%-os, Japánban 1,0%-os növekedést prognosztizál Az USA-beli hosszú, jó konjunktúra lehűlése, meggyengülése rendkívül nagymértékben érinti NyugatEurópát, közvetlenül és közvetve egyaránt. A közvetlen hatás az USA-ba irányuló exportlehetőségek beszűkülése miatti kedvezőtlen következményeken mutatkozhat, a közvetett hatások pedig azok a n egatív fejlemények, amelyekkel az USA-beli gazdasági helyzet romlása kihat a világgazdaság állapotára, rontja a globális kilátásokat, s beszűkítheti az EU fő külső piacait. Egyelőre nincs visszaesés, de a GDP növekedési üteme csökken, a belső piacok és az EU külső exportpiacainak növekedése folytatódik, de az előrejelzések szerint lassúbb ütemben, mint a megelőző két évben. 2000 őszétől érezhető Nyugat-Európában a kedvezőtlenebb világgazdasági

körülmények exogén tényezők előszele. Az USA-beli konjunktúra lefékeződésén túl az olajárak drágulása és az árfolyamromlás együttes hatása megterhelte Nyugat-Európa importszámláját. (Kivéve Norvégiát, amely nettó olajexportőr.) A gazdaságpolitika részben fontos konjunkturális ösztönzést nyújtott és nyújt, részben viszont a szigorúbb monetáris politika hatása fékezőleg hat. A monetáris politika az euro bevezetése nyomán szigorú, egyeztetett, nemzetközi integrációs szinten rögzített szabályokhoz kötött, s a nemzeti konjunktúraösztönző célzatú jegybanki pénztömeg-bővítés lehetősége gyakorlatilag megszűnt. 3.2 A fő gazdaságpolitikai célok elérésnek kilátásai E témakörben a jelenleg legfontosabbnak tartott célok: (1) a növekedés biztosítása, (2) az infláció kordában tartása, (3) a munkanélküliség csökkentése, (4) az államháztartás pénzügyi stabilitásának biztosítása, (5) a külgazdasági

egyensúlyi célok elérése. A GDP növekedési üteme nagymértékben közelít egymáshoz Nyugat-Európában. Nyugat-Európa és az Európai Unió átlaga 2000-ben egyaránt 3,4%, 2001-ben 2,6%. a növekedési ütem a nyugateurópai országok túlnyomó többségében 2000-ben a 3-4,5%-os sávban volt, 2001-ben pedig a 23,5%-os sávban A nyugat-európai átlagnál tartósan lényegesen magasabb növekedési ütemet csak Írországban, Luxemburgban és Finnországban találunk. A növekedési ütemek összehasonlítása arra a következtetésre vezet, hogy a gazdasági struktúrájukat gyorsan korszerűsítő, nyitott, expanzív és jól reagáló kis méretű államok megfelelő gazdaságpolitika esetén sikeresebben nézhetnek szemben korunk kihívásaival. 2001-ben az EU és a nyugat-európai országok kivétel nélkül megelőzik az USA-t a GDP növekedési ütemét tekintve. Ez bizonyos ideig folytatódott, de közép és hosszabb távon az USA növekedési-fejlődési

kilátásai jobbak Nyugat-Európáénál. Az EU az integrációs törekvések előrehaladása ellenére sem alkot egységes gazdaságot, a f ejlettségbeli, regionális, strukturális, termelékenységi, vásárlóerőben mutatkozó különbségek sokkal nagyobbak az EU országai között, mint az USA-ban. Az EU számára a gazdaság széttöredezettsége, fregmentáltsága marad a belátható időben a legnagyobb hátrány az USA-val szemben. Az inflációs ráta leszorítása és alacsony szinten történt harmonizálása a következő évekre is pozitív hatást ígér, az áremelkedés kordában tartása folytatódik. A gazdaságpolitikai prioritások közül a foglalkoztatás javításának célja továbbra is gondok forrása, a munkanélküliség még mindig magas, igaz, 1999-2001 között folyamatosan mérséklődik. Az EU-országok átlagában 1999-ben 9,1%, 2000-ben 8,3%, 2001-ben 7,8% a munkanélküliségi ráta. Az EU-ban, a tagállamok közötti jelentős

különbségekkel ugyan, de átlagosan lényegesen nagyobb a szociális védelem és a munkanélküliség esetén nyújtott jóléti juttatások aránya, mint bárhol a világ más térségeiben. A szociális védelem magasabb foka a társadalmi stabilitás révén nem csak megtérül, de Nyugat-Európa szociális biztonsága az életminőség fontos tényezője. Igaz ez a biztonság és a vele járó biztonságérzet az 1990-es években az EU-országokban jelentősen erodálódott. A munkavállalók nemcsak konkrét munkahelyüket érzik egyre veszélyeztetettebbnek, de munka- és életkörülményeik romlásától is tartanak, különösen a munkahelyi helyzet, a foglalkoztatási feltételek rosszabbá válása nyomán. 3.3 Az egységes belső piac hatásai Az egységes belső piac kialakulása eltérően érintette a különböző ágazatokat. Azokra a szektorokra hatott a leginkább, ahol azelőtt általános volt a kereskedelem nem vám jellegű eszközökkel történő

"szabályozása". Ez a kb 40 ágazat a következő csoportokra osztható: Olyan high-tech ágazatok, amelyek termelésének jelentős része állami megrendelésre készül (számítástechnika, távközlés, orvosi berendezések stb.) A piac egységesülése a k ereslet növekedését és a tömeg-termelés előnyeinek érvényesítését vonta maga után. Azok a hagyományos ágazatok, amelyek életét szintén meghatározzák az állami megrendelések (erőműi berendezések gyártása, gyógy-szeripar stb.) Ezek eddig magas fokú védelmet élveztek, a tag-államok közötti mozgás kevés volt. A korlátozások leépítése fúziókhoz, üzembezárásokhoz vezetett. Szabályozott piacok: hajóépítés, elektrotechnika. Itt a v erseny-társak leginkább az EK-n kívüli országok, míg a tagállamok közötti kereskedelem ez idáig alacsony volt. Alacsonyabb védettségű ágazatok: az alapvető fogyasztási cikkek, gépek, berendezések. Ez a csoport a legnagyobb;

jelentős Közösségen belüli kereskedelem s néhány óriásvállalat kialakulása jellemezte. Az egységes belső piac léte itt idézte elő a legkevesebb változást Az egységes belső piacra készülve fellendültek a tagállamok közötti, illetve a Közösségen kívüli országok és a tagállamok vállalatai közötti összevonások és felvásárlások. (A külső vállalatok így tették be a lábukat arra a piacra, amelynek bezáródásától tartottak.) A gyengébb kívülálló országok ellenérzését, az erősebbek ellenlépéseit megelőzendő, az egységes piacot már a tervezésének idején szerették úgy bemutatni, mint amelynek jótékony hatása lesz a külső országokkal folytatott kereskedelemre. A valóság nem egészen így alakult A jelek szerint az egységes piac árcsökkentő hatásai nyomán a kereslet elsősorban a közösségi termékek iránt nőtt meg, eltérítve a fogyasztókat a külső országokból származó termékektől. A külső

import emiatt nagyobb mértékben csökkenhet, mint amekkora bővülést az EK - mint láttuk, a valóságban elmaradt - gazdasági növekedése eredményezhet. A külső import egyébként is nagyon kicsi: aránya az EK GDP-jében mindössze 10%. Ráadásul a fellendülés elsősorban a gazdaság túlnyomó hányadát kitevő szolgáltató szektor érinti, ahol pedig csekély az import szerepe. Az integráció nemcsak növeli a külkereskedelmet (a tagországok között; ami egyik legnagyobb hozadéka), hanem el is téríti a korábbi kereskedelmi áramlásokat (a külsők rovására; ez viszont a legkárosabb következménye). Mindezek az események igazolni látszanak az erősödő protekcionizmustól való korábbi félelmeket. Ezzel a tényezővel számolnia kell Kelet-Európának is. 3.4 Az EK versenyhátrányai Az EK az USA-val szemben hátrányban van a termelési potenciál tekintetében: az elvileg egységes termelőgépezetet a nemzeti határok még mindig széttöredezik;

eltérőek a gazdaságpolitikák, a finanszírozási lehetőségek. Az EK az USA-val és részben Japánnal szemben több területen erős versenyhátrányban van. Ezek a következő területeken jelentkeznek: a világpiacon élenjáró EK-cégek, iparágak hiánya; kisebb piaci erő, alacsonyabb termelési koncentráció mellett; műszaki-technológiai hátrányok; túl kis méretű és széttöredezett tőkepiac; elégtelen növekedési ütemek; viszonylag alacsony jövedelmezőség. Egy gazdasági hatalom, ország, országcsoport erejét jól jelzi, ha világelsőséget tud kivívni, és tartósan biztosítani fontos gazdasági területeken, szektorokban. Ha megnézzük: az elektronika, a félvezetők, a gépkocsik, a gépek-berendezések, a vegyipar ágazatait, akkor megállapítható, hogy egyedül német cégeket találunk egyes piaci szegmensekben az élen: a Daimler-Benz (ma már a Craislerrel) gépkocsik piacán, a Mannesmann és a MAN a gépgyártásban, a BASF, a Hoechst

és a Bayer a vegyiparban tartoznak a világ vezető cégei közé. Még aggasztóbb a helyzet az EK számára, hogy olyan jövőorientált iparágakban, területeken, mint például a géntechnológia. A technológia terén mindinkább érezhető az USA-nak a nagyobb tőkeereje. Az új technológiák bevezetésének lassúsága, a h osszadalmas és nehézkes engedélyezési eljárások, a munkaerő magas mellékköltségei és a k evéssé innovációbarát adózási rendszerek képezik az EK legfontosabb hátrányait. Az egységes belső piac létrejötte nagyobb vállalatok kialakulásához vezetett, s ez elvileg javíthat majd Európa pozícióin. Az EK K+F-tevékenységének mérete messze elmarad az USA-étól, s a hátrány jóval nagyobb, mint a termelésbeli elmaradás. Az EKországok egyelőre viszonylag keveset költenek kutatás-fejlesztésre Az egységes belső piac ugyanakkor hozzájárult az integráció továbbfejlesztéséhez, erő-sítette a közösség súlyát és

vonzerejét a külső partnerek számára, s bázisul szolgál a gazdasági és monetáris unió Maastrichtban elfogadott programjának megvalósításához. Ki kell emelni, hogy az egységes piac kedvezően hatott az EU-beli vállalati szférára. A felmérések szerint a piacegységesítéshez jól alkalmazkodó vállalatok jelentősen növelték szállításaikat az EU-piacra, a szállítói idő és a költségek pedig nagymértékben csökkentek. 3.5 Várható tendenciák a következő években Európa súlya csökkenő a világgazdaságban. 1995-ben még a Föld népességének 5%-ával a világ gazdasági teljesítményének (GDP-jének) 23%-át hozta létre, a világexportból 19%-kal részesedett, (nem számítva a tagországok egymás közötti kereskedelmét, hiszen az EU-szinten már nem külkereskedelem, de a n emzetállamok statisztikai számbavételében annak számít). A világ energiafogyasztásában 17% volt az aránya, a világ valutatartalékainak 32%-ával

rendelkezett, tehát pénzügyi helyzete szilárd volt. Valamennyi említett részesedés 2005-ig várhatóan kb. 3-4%-kal csökken a jelenlegi tendenciák szerint (a valutatartalékok alakulásának megítélése bizonytalan a hektikus és nagy mérvű dollár-euro árfolyamváltozások miatt). Európa függése a világgazdasági folyamatoktól a XXI. század első évtizedében tovább erősödik, különösen erős és egyre szorosabb az USA fejlődésétől való függés. Ennek magyarázata nem elsősorban és önmagában Nyugat-Európa és az EU külkereskedelmi összefonódása az USA-val (hiszen az kb. 7 -8%), hanem az a tény, hogy a nyugat-európai, EU-beli fejlődést meghatározó impulzusok az amerikai gazdaságtól függnek. Az USA kutatás-fejlesztése, technológiai fejlődése, modernizációs beruházásai, innovációs politikája, nemzetközi kereskedelempolitikája, az USA-tőke nemzetközi áramlása és az amerikai tőke befolyása a nemzetközi pénzügyi

rendszerre és a világ tőkepiacaira mind-mind döntő mértékben befolyásolják Nyugat-Európa, s benne az EU növekedési-fejlődési korlátait. Az EU-országok középtávú fejlődési kilátásait az exogén, külső világgazdaságból érkező hatások mellett (1) a Gazdasági és Monetáris Unió jövője, (2) az EU fő reformra szoruló területein elérendő átalakulás és (3) az EU következő, keleti irányú kibővítésének sikere határozzák meg. A Gazdasági és Monetáris Unióról szólva egyelőre csak az utóbbiról beszélhetünk reálisan, hiszen a monetáris politikák integrálódtak (integrálódnak), a gazdaságpolitikák, viszont még döntõ mértékben nemzetállamiak és igen eltérő vonásokat hordoznak. 2002 júliusára az EU-12ek körében egységes közös valuta lép a n emzeti valuták helyébe, de egységes EU-gazdaságról nem beszélhetünk. A közös valuta lendületet adhat és ad is az áru- és szolgáltatáspiac és főleg a

tőkepiac integrálódásának, de nem küszöböli ki a fejlettségi szintbeli, termelékenységbeli, rentabilitásbeli stb. különbségeket a résztvevő országok között Éppen ezek a különbségek tartós feszültséget okozhatnak, s a nemzetállamok feladták az ezek kezelésére hivatott eszköztár kulcsfontosságú részét (árfolyam-változtatás lehetőségeinek mennyisége, önálló monetáris és devizapolitika megszűnése, exportösztönzés számos eszközének megszűnése). A monetáris politika integrációja és fiskális politikák nemzetállami jellege közötti különbség is számos feszültség forrása lehet. Középtávon a monetáris politika kikényszeríti a szigorú államháztartási politikát a résztvevő országokban, így a következő években restriktívebb költségvetésekkel kell számolni az EU-országokban. A stabilitásorientáltság a maastrichti stabilitási és konvergencia kritériumok teljesítésének vállalt kötelezettsége

erősen megszabja a gazdaságpolitikák irányát, s az egyensúlyi szempontok prioritását kényszeríti ki, behatárolva mindenfajta pótlólagos finanszírozás mozgásterét. A fő gond az, hogy éppen a XXI. század első évtizedében az integráció elmélyítésének feladatai, az elengedhetetlen EU-reformok kidolgozása, elfogadása és megvalósítása, valamint az EU keleti irányú kibővítése jelentős finanszírozási igényeket támaszt. Az EU-beli aggodalmak ellenére az EU kibővítés jár messze a l egkevesebb finanszírozási igénnyel, ha pedig az EU gazdaságok egészét és a vállalatokat tekintjük, azok az EU keleti kibővítésének nettó haszonélvezői lesznek. Az EU jövője szempontjából a legpozitívabb hír, hogy az EU és az első közös csatlakozó országok felvétele erősíti az EU összpotenciálját és ellen hat Európa világgazdasági térvesztésének. A közép-európai országok EU-ba lépésének hozama három fő területen

jelentkezik: (1) az exportpiacok bővülése nyomán keletkező pótlólagos exportbevételek az EU cégek számára, (2) a működő tőke beáramlása és termelése nyomán keletkező profit az EU-beli befektetők számára, (3) a közép-európai országokban megvalósított alacsonyabb fajlagos termelési költségek révén a hazaszállított termékek beépítésével saját termelésüket rentábilisabbá teszik, ezáltal javul pozíciójuk a nemzetközi versenyben. Az EU-beli sürgető reformok fő területei: az intézményi reform, a közös költségvetés reformja, az agrárszféra átalakítása. Ezek szükségessége nyilvánvaló, a s zándékot többször és ünnepélyesen kinyilvánították, egyes területeken a reform érdemi kidolgozása, illetve bevezetése is folyik (ld. intézményi rendszer átalakítása), de összességében ezek hatása inkább a lemaradás csökkentésében, a fejlődés alapvető követelményeihez történő igazodásban jelenik meg,

növekedési-fejlődési hatása csak később és fokozatosan várható. A globalizáció, integráció, regionalizmus és a n emzetállam gazdasági szerepének átalakulása négy alapvető folyamat a XXI. század eleji Európában A külső hatás erősségét tekintve a globális tényezők egyre súlyosabb, nagyobb szerepet játszanak. A regionalizmus a szerves térségképződés energiáinak kiaknázásával értékelheti fel a versenyképesebbé váló régiók szerepét Európában. A versenyképesség fő tényezői: a humán tőke, a modernizáló beruházások, a speciális helyi előnyök és a jó infrastruktúra együttes működése. Ezért a jobb képzést és továbbképzést, innováció-ösztönzést, minőségi munkaerő állományt biztosító gazdaságpolitika a fejlődés fő tényezője Európában, az EU-ban és a csatlakozó országokban egyaránt. Ezek biztosításában pedig az állam gazdaságpolitikája döntõ szerepet játszik, ezért szerepe,

felelőssége a fejlődés generálásában nem csökken, hanem növekszik. Az ezt felismerő és sikerre vivő gazdaságpolitika Európa érdemi válasza lehet a XXI. század kihívásaira 4. Az Amerikai Egyesült Államok születése Az Újvilág felfedezése a spanyol hajókon útnak induló Kolumbusz Kristóf nevéhez fűződik. 1492. okt 12-én lépett partra Guanahani szigetén, abban a hitben, hogy Indiában van A panamai partvidéket csak negyedik hajóútján fedezte föl. Az Újvilágot később nem róla, hanem Amerigo Vespucciról nevezték el, akinek beszámolóiból Európa megismerte az új földrészt. A hódítások és a lakosság „civilizálása” következtében a két Amerika 70-80 milliós lakossága a XVI. század végére, 10 millióra csökkent A pénzszegény Európába megindult a nemesfémek áradata. Hamarosan elterjedtek Európában az eddig ismeretlen növények is Az indiánokat a bányákban és az ültetvényeken dolgoztatták. A világ nagy

része a XVIII században Európa gyarmata lett. Közép- és Dél- Amerikában változatlanul a spanyolok, portugálok voltak az urak Kirajzolódott a hollandok gyarmat-birodalma: az indonéz szigetvilág a legértékesebb birtok. Oroszország Szibéria félnomád népeinek testén át kelet felé nyomult. 1620-ban a hollandok megalapították New Amsterdamot. A franciákkal vívott gyarmati háborúból (1756-63 ) Anglia került ki győztesen: az övé lett India és az észak amerikai kontinens. A XVIII században Észak Amerikában 13 a ngol gyarmat jött létre. A gyarmatoknak szorosabb volt a kapcsolatuk az anyaországgal, de megkezdődött a belső piac kialakulása. Kanadából fenyegető francia „pápista” veszély szükségessé tette a gyarmatok szövetkezését. Ennek első kezdeményezője Benjamin Franklin volt, ki író, természettudós és politikus. A XVIII sz végére Amerika még mezőgazdasági jellegű, de északon már az ipar jól fejlődött. Anglia Észak

Amerikát nyersanyagtermelő és árufölvevő piacnak tekintette, meg akarta akadályozni, hogy gazdasága a saját lábára álljon. Megtiltották, hogy az Allegheny-hegységtől nyugatra fekvő vidéken letelepedjenek. Vámokkal sújtották Amerikába irányuló kereskedelmet, s törvénytelennek nyilvánították a papírpénz kibocsátását. Bevezették a bélyegtörvény, mely minden okmányra, hirdetésre, újságra illetéket vetett ki. Amerika az angol parlament által megszavazott adókat és vámokat törvénytelennek ítélte, mert nem volt a parlamentben képviselőjük. Bojkottálták az angol árukat, az adók és illetékek fizetését megtagadták. Az angolok visszavonták a vámokat, de fönntartották az adókivetési jogot. Egyetlen vámot tartottak meg, a teavámot Az Amerikaiak válaszul a tengerbe szórták három hajó rakományát („Bostoni teadélután”, 1773.) Állandósultak a fegyveres összecsapások. 1774 s zeptemberében Philadelphiában összeült

az amerikai gyarmatok kongresszusa. Kitört a függetlenségi háború 1776 j úlius 4-én a kongresszus elfogadta a Függetlenségi nyilatkozatot. Megszületett az Amerikai Egyesült Államok A Függetlenségi nyilatkozatot Thomas Jefferzon készítette. Első fogalmazvány elvetette a rabszolgaságot. A déli ültetvényesek követelésére azonban törölték ezt, mert csak így biztosíthatták részvételüket a függetlenségi háborúban. Az angoloknak jól felszerelt, kitűnően képzett hadseregük, és hatalmas flottájuk volt, korlátlan pénzügyi hitellel. Az amerikaiak mindebben szűkölködtek, s meg kellet küzdeniük a loyalistákkal (angolokhoz hű, hazai áruló) is. Az amerikai csapatok jól alkalmazták az indiánoktól eltanult szétszórt alakzat taktikáját. A lakosságra mindenütt számíthattak, míg az angoloknak nem sikerült megszervezni az utánpótlást. Az amerikaiak első jelentős győzelmüket 1777-be aratták. Kanadából előrenyomuló

Burgoyne csapatait bekerítették, és Saratognél fegyverletételre kényszerítették. A győzelem után Franciaország szövetséget kötött Amerikával. A szövetséghez később csatlakozott Spanyolország és Hollandia is. 1781-be Yorktow mellett francia segítséggel George Washington megverte az utolsó harcképes angol sereget. 1783-ban, Vesailles-ban megkötött békében Anglia elismerte az Egyesült Államok függetlenségét. 1787-ben a szövetségi gyűlés megalkotta az Egyesül Államok alkotmányát. A végrehajtó hatalom a négy évre választott elnök kezében összpontosult, kit megbízásának lejárta előtt nem lehetett megbuktatni. A képviselőházat és szenátust (együttesen kongresszust) választott képviselők alkották. 1791-ben a k iegészítések megteremtették a gyülekezés, szólás, a s ajtó szabadságát, és az egyháznak az államtól való elszakadását. Észak és dél fejlődése különböző volt Délen ültetvényes

gazdálkodás, rabszolgatartással, míg északon számos iparvidéket fejlesztettek ki. Az 1850-es évektől felújultak a viszályok a rabszolgatartás kérdésben. 1859-ben John Brown-felkelés tört ki a rabszolgatartás eltörléséért, azonban leverték. 1860-ban az elnökválasztáson a Republikánus Párt győzött, Abraham Lincoln (1809-1865) vezetésével. Ő az északi törekvések képviselője volt A déli államok kiválva az Unióból, létrehozták a Déli Konföderációt, Jefferzon Davies vezetésével. A háború 1861 tavaszán bontakozott ki Fort Sumternél. Lee tábornok vezetésével a déli csapatok átlépték Virginia határát, azonban McLellen tábornok csapatai visszaverték a támadásokat. Lincoln 1863-ban törvénybe iktatta a rabszolgák felszabadítását. Nagy jelentőségű volt még a földtörvény, amely valamennyi amerikai számára lehetővé tette a szabad földterületeken farm birtoklását. Egyre többen váltak érdekelté Észak

győzelmében, rabszolgák tömegei szöktek át, Lincoln serege nőtt. 1863-ban Grant tábornok nagy győzelmet aratott a déliek ellen Gettysburgnál, majd a mississippi mentén nagy erejű offenzívába kezdett. Sherman tábornoknak 1864-ben sikerült bevennie Atlantát, s a blokád alá vont Déli csapatait Appomatoxnál végleg leverték. A washingtoni Ford Színházban egy színész páholyában agyonlőtte Lincolt Az északiak visszaállították az Unió egységét, a r abszolgaságot felszámolták, így a gazdasági élet fejlődése elöl minden akadály elhárult. A déli területek és a szabad nyugati földek óriási belső piacot biztosítottak az amerikai tőkés fejlődésnek. 1865-től a Dél lassan magához tért, és elkezdődött beilleszkedése az Amerikai Egyesült Államok gazdasági rendszerébe. A XIX század végére az Egyesült Államok gazdaságilag utolérte, sőt túl is szárnyalta az addigi vezető hatalmakat. 5. Az USA államszervezete Az

Amerikai Egyesült Államokban 1787. s zeptember 17-én elfogadott többször módosított alkotmány van érvényben. A szövetségi törvényhozó hatalmát a kétkamarás Kongresszus gyakorolja, amely száztagú Szenátusból és 435 tagú Képviselőházból áll. Minden államban hat évre közvetlen, titkos szavazással két szenátort választanak, úgy, hogy a Szenátus egyharmada kétévenként megújul. A Képviselőház tagjait két évre választják (Az adott állam nagysága, ill lakosságának száma határozza meg, hogy hány képviselőt küldhet a Képviselőházba.) Az Amerikai Egyesült Államokban prezidenciális (elnöki) kormányzati rendszer érvényesül. Az államfő, s egyben a végrehajtó hatalom feje az elektorok útján négy évre választott – egyszer újraválasztható – elnök. Ő a fegyveres erők főparancsnoka is Hatalmát az általa kinevezett, a minisztériumokat vezető államtitkárok útján gyakorolja. Ők alkotják a kabinetet Az elnök

politikailag nem felelős a Kongresszusnak, az alkotmány megsértése esetén azonban a Képviselőház különleges eljárásban állapítja meg felelősségét. Az államszövetség bírói hatalmát a Legfelsőbb Bíróság és a kerületi testesítik meg. A Legfelsőbb Bíróság a Kongresszus által alkotott törvények alkotmányosságát bírálja el. A törvényhozás, végrehajtás és az igazságszolgáltatás funkcióinak egy részét egy-egy hatalmi tényező kizárólagosan, más részt többen együttesen, egymást ellenőrizve valósítja meg; pl. a törvényhozás a Kongresszus feladata, de az elnök a törvényjavaslat ellen vétót emelhet, az elnöki kinevezések jelentős része csak a Szenátus jóváhagyásával érvényes. Ötven tagállama és a közvetlenül a Kongresszus alá rendelt District of Columbia közigazgatási egység bizonyos mértékű belső önkormányzattal rendelkezik, de a védelem, a külügy, a pénzrendszer, a posta, a belbiztonság s

magasabb szintű igazságszolgáltatás szövetségi hatáskörbe tartozik. Az egyes államokban a t örvényhozás kétkamarás (kivéve Nebraskát), a t estületek tagjait általában négy évre választják. (Büntető és polgári jogszabályaik jelentős részét maguk állapítják meg.) A végrehajtó hatalom fejét, a kormányzót minden államban négy évre választják. Az adott állam jogszabályai alá tartozó ügyekkel Legfelsőbb Bírósága ill. alsóbb fokú bíróságai foglalkoznak 6. Az Egyesült Államok gazdasága Az Egyesült Államok gazdasága az ezredfordulón Az Új Gazdaság kifejezésben az újságírók és a politikusok Amerika elsőségét és felsőbbrendűségének szimbólumát fogalmazták meg. Mint ilyenkor szokásos, a relatív eredményeket abszolutizálják, hangsúlyozzák az amerikai típusú politikai és gazdasági rendszer minden előnyét, a hibákra pedig nem vesztegetnek még csak odavetett megjegyzéseket sem. A közgazdászok már

sokkal megosztottabbak ebben a kérdésben. Mindenki elismeri az információs-kommunikációs forradalom fontosságát, de különbözően ítélik meg hatásának mértékét és a világgazdasági környezet várható változásainak következményeit. 6.1 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években Teljesen szokatlan, hogy egy gazdasági ciklus folyamán a növekedési ütemek fokozódjanak. A GDP a kilencvenes évek első felében 3,1, azóta 4,2%-kal - az évtized egészében 3,6%-kal - nőtt. A munkatermelékenység 1995-ig átlag 1,6%-kal emelkedett (ez alig magasabb a korábbinál), azután 2,5%-kal. A feldolgozóipar volt a motor, itt a termelékenység az évtized folyamán 4,4%kal nőtt Ezen belül az információs és kommunikációs technológiát tartalmazó tartós fogyasztási cikkek gyártásában 1991-95-ben átlagosan 5, 1995-2000-ben 7,7%-kal. A termelékenység növekedésében az intézményi és szervezeti változásoknak is nagy szerepe volt a t echnika

mellett. A pénzügyi társaságok nélkül a profitok az évtized folyamán évi átlagban 11,5%-kal, az egységnyi kibocsátásra jutó értékük 6,1%-kal nőtt. Ez korábban nem tapasztalt növekedés Szokatlan az is, hogy a GDP-nél gyorsabban, tíz év átlagában 3,7%-kal nőtt a fogyasztás. Különösen az évtized végén haladta meg a GDP emelkedését. A tartós fogyasztási javakra fordított összeg reálértéke évente 8%-kal, a pihenésre, rekreációra kiadott 7%-kal, a lakásépítési kiadás 11%-kal emelkedett. A szolgáltatásoké azonban csak kevesebb, mint 2%-kal A fellendülés során a rendelkezésre álló jövedelem reálértéke csak 3%-kal emelkedett, 0,7 százalékponttal elmaradva a fogyasztás említett növekedésétől. Ez a megtakarítások drámai visszaesésével függ össze. Évi átlagban 12%-kal csökkentek, az utóbbi két évben azonban már 16, illetve 32%-kal! Emellett közrejátszott a k öltségvetés egyensúlyba kerülése, mely újabb

pénzeszközöket szabadított fel. A 90-es évek amerikai növekedésének kétségkívül legfontosabb tényezője a hatalmas méretű beruházási hullám volt (évi 9%-os emelkedés). A beruházási ráta az 1991 évi 13,4%-ról 1999- re 17,5 re nőtt. Az okok között itt is kiemelendő a költségvetési többlet és fontos volt a szerepe a külföldi tőke beáramlásának is. A számítógépek gyors erkölcsi kopása miatt a tőke/kibocsátás arány nem nőtt! Az elméletben megfogalmazottakkal szemben, 6-8%-ról 4%-ra csökkenő munkanélküliség és stabil infláció mellett nőtt a gazdaság. 6.2 Strukturális változások az üzleti szférában A tőzsdeindexek évi 15-20%-os, a r eálgazdaság teljesítményét többszörösen meghaladó növekedését az optimista várakozások, elsősorban a technológiai cégek jövőjébe vetett bizalom táplálta. Az IT iparágak súlya önmagában nem túl jelentős. A GDP-ben arányuk 1990 óta 6-ról 8%-ra nőtt, a

munkaerő 4%-át foglalkoztatják. Nagyobb a hatása az új technológiák alkalmazásának, ami a beruházások szárnyalásában érhető tetten. Nagyon fontos, hogy a gyártásban alkalmazzák a számítógépeket, az általuk vezérelt robotokat. Az új technológiák hatékony alkalmazása egészen új vállalati struktúrákat hívott életre. Sok helyütt lerombolták a hierarchiát. A divatos kifejezés a leépítés (downsizing) és átalakítás (restrukturing) lett. Az új technika révén a már rugalmas munkaerőpiac még rugalmasabb lett A vállalatok pénzügyi manőverei jelentősen bővültek, a pénzügyekkel foglalkozó iparágak döbbenetesen kiszélesedtek. Az egyesülések és felvásárlások volumene az évtized folyamán háromszorozódott. 1999-ben globálisan 4400 milliárd dollárt tettek ki, ebből 2319 milliárd volt az amerikai, ezen belül 1792 milliárd az amerikai felek közötti. Az egyesülési és felvásárlási hullám az IT forradalom által

leginkább érintett ágazatok: a bankok és más pénzintézetek, valamint a telekommunikációs vállalatok. Kiemelendő, hogy a K+F finanszírozásában nõ a vállalati szektor szerepepe: 1998-ban a f elét, jelenleg már a kétharmadát adják. Az okok közül kiemelendő a rekordmértékű profit és a nemzetközi verseny éleződése. Ezzel párhuzamosan csökkent az állam szerepe Az információs technológia által indukált permanens innovációk intézményi változásokat hoznak magukkal. Korunkban jellemző a kutatási-fejlesztés hatékonyságát növelő stratégiai szövetségek alakulása a nagyvállalatok között. A technikai újítások gyakran kisvállalatoktól indulnak, ezeket egyre nagyobb kockázati tőke segíti. Legtöbbször a sikeres kisvállalkozásokat elnyelik a nagyok, de néhány esetben, önmagukban növekedtek és még a tőzsdére is bekerültek. 6.3 Külgazdasági összefüggések A külkereskedelemi mérleg 1976 óta deficites. Mértéke a

nyolcvanas évek közepéig a GDP 1%át tette ki, azután - bár a kilencvenes évek elején ideiglenesen visszaesett - jellemzően a 3% közelében van. A szolgáltatásforgalom - jórészt a jogdíjak és egyéb magánszolgáltatások folytán szufficites (1999: 80 milliárd dollár). Az áruforgalmi mérleg hiánya 350 milliárd dollár Az exportban változatlanul a technikaintenzív gépipari eszközök dominálnak, az importban tovább emelkedett a tömegfogyasztási cikkek és az olcsóbb munkaerővel előállítható, fejlett technológiát képviselőtermékek aránya - pl. a számítógépeké A külkereskedelmi forgalomban 25-rõl 30%-ra nőtt a NAFTA súlya (!), az EU és DK-Ázsia egyenként egyötödöt tesz ki, Japán 12%-ot. A transznacionális társaságokon belül zajlik a külkereskedelmi forgalom több mint 40%-a, további 10% hozható összefüggésbe tevékenységükkel. A folyó fizetési mérleg folyamatos hiányán belül a külföldről érkező tőke

szerkezete gyorsan változó. A kilencvenes évek közepén az adóságot generáló értékpapírok voltak előtérben (60%), 1999-ben már inkább a közvetlen befektetések (40%). A külföldiek kezén levő összes pénzügyi eszköz 1999-ben 6353 milliárd dollár volt, ami az összes amerikai pénzügyi eszköznek (87815 milliárd dollár) a 7%-a, a GDP-nek 68%-a. (Az USA külföldi pénzügyi eszközeinek értéke 3039 milliárd dollárt tett ki.) Az Egyesült Államok a világ legnagyobb adósa Gazdasági növekedés mellett ez nem okoz gondot, amint azonban visszaesés következik be, a finanszírozás elviekben problémát vethet fel. A dollár árfolyama 1995-tõl kezdett erőteljesebben emelkedni A magas kamatlábak és az Új Gazdaság iránti bizalom játsszák a főszerepet. A globalizáció és a t ransznacionális vállalatok térnyerésével az áruk és a s zolgáltatások kereskedelme és a tőkemozgások egyre áttekinthetetlenebbekké válnak, nehéz helyzetbe

hozva a döntéshozókat és a kutatókat. 6.4 A növekedés feltételei A növekedés hátterében három fő tényezőáll. 1 Infotechnológia és a szervezeti struktúrák megújítása. Utóbbira, valamint a humán erőforrások fejlesztésére nagyságrenddel többet költenek a vállalatok, mint az állóeszközökre. 2 Megfelelő gazdaságpolitika (Költségvetési többlet, kamatláb-politika, termelékenység növekedése révén az inflációs nyomás - Philipsgörbe által jelzett hatás - elkerülése.) 3 Külső finanszírozás A várakozások megingása ebben a tekintetben bizonytalanságot okozhat, még akkor is, ha az USA (magán) eladósodottsága nem veszélyes. 6.5 Mi lesz a fellendülés után? Egyetlen ciklus sem tarthat a végtelenségig. Elvileg három variáns adódik 1 Puha földetérés A gazdaság különösebb megrázkódtatás nélkül visszaáll a potenciális kibocsátás szintjére. További egy-két évig viszonylag zavarmentesen növekedhet az

amerikai gazdaság. Sőt, ha a ciklust egyesek ezt állítják - csak 1995-tõl számítjuk, még tovább is tarthat a fellendülés Világgazdasági hatását tekintve ez a variáns újabb haladékot biztosítana Japán és Európa számára felesleges tőkéik és áruik kihelyezésében. A kisebb és sebezhetőbb országok - mint Magyarország - számára is megnyugtató lenne, hiszen az USA a legfőbb partnerünk a külföldi befektetések tekintetében. 2 K emény földetérés A gazdaság stagnál vagy csökken a GDP A tőzsde zuhanhat, az infláció, a munkanélküliség növekszik. Rohamosan emeli a Fed a kamatlábat. A kamatpolitikát nagyon nehéz az egymásnak is sokszor ellentmondó gazdasági részfolyamatokhoz (reálgazdaság, technikai fejlődés, várakozások, külső sokkhatások) hangolni. Ez növeli a kemény földetérés valószínűségét. Nem csoda, hogy gyakorlatilag még soha nem sikerült hosszabb fellendülés után puhán f öldet érni. Amennyiben

Európában a fellendülés tovább tart, a működőtőke Amerika helyett oda áramlik. A kamatrés Amerika javára megmarad vagy erősödik, így a dollár értékvesztése valószínűtlennek tűnik. A portfolió tőke továbbra is az USA felé tájékozódik. A tőzsdéken azonban nagyobb korrekció várható Magyarország számára esetleg kedvező lehet, ha ilyen helyzetben több amerikai tőke áramlik ide. A kereskedelmei hatás - mivel a vállalatokon belüli kereskedelem alakulására sok tényező hat - nem prognosztizálható. Európa esetleges - Amerikához képest relatív - fellendülése mindenképpen pozitív hatásokat közvetíthet Magyarországra. 3 Válság A kemény földetérés még erősebb változata. A jelenlegi körülmények között e harmadik forgatókönyvnek nincsenek jelei Akkor következhet be, ha a kemény földetéréssel kapcsolatban említett negatív folyamatok egyszerre következnek be és egymást erősítik. Az intézményrendszer komoly

zavara is szükséges egy ilyen verzióhoz, mint a bankrendszer összeomlása 1929-ben. Ettől nagy valószínűséggel nem kell tartani. 7. Az USA magas és az EU alacsony gazdasági növekedésének szemléltetése 1.) „ Az amerikai kereskedelmi minisztérium közölte: a (2003) harmadik negyedévben 13 éve nem látott tempóban, 7,2 százalékkal nőtt a világ legnagyobb gazdaságának GDP-je. () Kovács Álmos, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára szerint a növekedés szerkezete is igen kedvező, gyors gyarapodásnak indult ugyanis az export. () Egyébiránt a 7,2 százalékos növekedés, amelyről Amerikában beszélnek, nem ugyanaz a statisztikai fogalom, mint ami Európában és Magyarországon terjedt el. Hiszen ebben a növekedési tempóban a tartós fogyasztási javak, a l akásépítkezések és az üzleti állóeszköz – beruházások játszották a főszerepet. () Ha a növekedés tartósnak bizonyul, az persze nyilván igazolhatja Amerikában az

ennek érdekében igencsak aktívan bevetett gazdaságpolitikai eszközök sikerét.” Várható GDP-növekedések 2003. 2004. Egyesült Államok 2,8 % 3,8 % Jelenlegi EU-tagok 0,8 % 2,0 % Leendő EU-tagok 3,1 % 3,8 % Következtetés:  Az amerikai gazdasági növekedés nem egyenértékű fogalom az európai gazdasági növekedéssel. Ezért az elemzésünket igen mélyrehatóan kell elvégezünk, ha a két uniót gazdaságilag akarjuk összehasonlítani.  A növekedés érdekében az USA gazdaságpolitikája radikálisabb. 2.) Gazdasági mutatók 1996 1997 1998 1999 2000 7.813 8.165 8.516 9.279 9.965,7 3,7 4,5 4,3 4,2 5.0 29.427 30.974 32.373 32.446 33.854 Infláció (%) 3,3 2,3 1,6 2,7 2,4 Munkanélküliség szintje (ezer 7.236 6.739 6.210 5.880 5.660 Munkanélküliségi ráta (%) 5,4 4,9 4,5 4,2 4,0 Export értéke (Mrd USD) 612,0 679,7 670,3 684,4 773,0 Import értéke (Mrd USD) 803,3 876,4 917,2 1.030,2

1.222,8 Folyó fizetési mérleg -129,3 -143,5 -166,9 -331,5 -369,7 GDP értéke folyóáron (Mrd USD) GDP növekedése változatlan áron (%) Egy főre jutó GDP folyóáron (USD) fő) egyenlege (Mrd USD)  Az értékek csak (gazdasági) fejlődést mutatnak, ami ezen időszakban nem mondható el az Európai Unióról. Az EU gazdaságát ugyanis gyakran a stagnálás jellemzi. 3.) Az Európai Számvevőszék már kilencszer nem találta rendben lévőnek az Unió költségvetését. Az éves jelentés szerint hibát és szabálytalanságot mutatott ki a közösségi költségvetés 90 százalékát kitevő mezőgazdasági és felzárkóztatási alapok, valamint külső és belső politikák finanszírozásában. Ezen tényezőnek nagy szerepe van az Európai Uniónak felzárkózásának nehézségeiben. 4.) Bush sajátos elképzelése a „támogatási rendszerről”: A lényegét a szemléletnek a Le Monde című francia napilap január 11-i számában fogalmazta meg Eric

le Brucher vezércikkíró, a Ma a gazdagokat kell segíteni c. írásában „ A gazdagokat kell segíteni, rájuk kell figyelni, nekik kedvezni, az ő adójukat kell csökkenteni, mert ők ruháznak be, ők újítanak, ők vállalják a kockázatot. Ha pedig a társadalom fejlődik, akkor mindenkinek jobb lesz, a szegényeknek is” Bush receptje ugyanis, hogy tíz év alatt 647 milliárd dollárt ruház be a gazdaság élénkítésébe, de úgy, hogy ennek az összegnek 42 százalékát az amerikaiaknak – leggazdagabb-1 százaléka kapja. Európa már nem ilyen magabiztos A gazdasági lendület visszaesése, elsősorban a német gazdaság gyengélkedése, az infláció, a költségvetési hiány és a munkanélküliség növekedése, a kontinensen végigsöprő sztrájkok ugyanis nem alkalmasak arra, hogy növeljék önbizalmát. De nem növeli önbizalmát, hogy súlyos válságba kerültek olyan európai büszkeségek, mint az olaszországi FIAT. 5.) 2002 első

negyedévében az amerikai gazdaság a várakozásokat jócskán meghaladó mértékben, 5,8 százalékkal bővült. A termelékenységi mutatók javulása, a beruházások élénkülése további folyamatos növekedést valószínűsít, az év hátralévő részében azonban nem számítottak az első negyedévihez hasonló kiugró dinamikára. Elsősorban a védelmi kiadások megugrása eredményezte az év eleji GDP-növekedést. Az év hátralévő részében mindenekelőtt az olaj világpiaci árának alakulása jelentett kockázatot. Az Európai Unió gazdasága nem mutatott egyértelműen kedvező jeleket. Az inflációs nyomás felerősödött, amely nem párosult a növekedés fokozódó élénkülésével. Az árak kedvezőtlen alakulása kamatemelést sürgetett, ugyanakkor a beruházások még nem érték el azt a szintet, hogy a források drágításával kockáztatni lehetett volna a további növekedést. Irodalomjegyzék: www. szochalohu - Erdész Kinga: Európa 10

pontban Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról www.nagyutazashu Révai Lexikon www.k2 jozsefkandohu Kocsis Andrea: Az Amerikai Egyesült Államok www.usishu/alkotmhtm www.kumhu Tóvári Judit: Az Európai Unió információs rendszer (Dialógus Kiadó 2001) Az európai integráció tények és adatok (Bp. 2000) Figyelő 2003. november 6-12 ECOSTAT