Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Közgazdaságtan érettségi tételek, 2005

Közgazdaságtan érettségi – 2005 1. A közgazdaság-tudomány Közgazdaságtan: az önálló részterületek vizsgálati szempontok szerint és az elemzés módja alapján különülnek el egymástól. Eszerint van elméleti és alkalmazott gazdaságtan • • Alkalmazott gazdaságtan: marketing, vállalati pénzügyek, készletgazdálkodás, munkagazdaságtan, vállalat-, ipar-, mezőgazdaság-, közlekedés-gazdaságtan Elméleti közgazdaságtan 2 n agy területre osztható: mikroökonómiára és makroökonómiára. A mikroökonómia az egymástól elkülönült piaci szereplőket (egyes vállalatok, fogyasztók) vizsgálja. Egyes termékek piacát elemzi, az adott termék keresletének és kínálatának alakulására keresi a magyarázatot. Termékfajtákban gondolkodik A makroökonómia ezzel szemben összevont mutatók segítségével a gazdaság egészének teljesítményét, állapotát, fejlődési tendenciáit elemzi. Az éves nemzeti jövedelem, összes

fogyasztás, összes megtakarítás, infláció, foglalkoztatottság, gazdasági növekedés kategóriákat használja. Nem keres magyarázatot az egyes fogyasztó szokásaira, nem különbözetet meg eltérő jellegű vállalatokat. A nemzetközi közgazdaságtan a nemzetközi vállalatok, pénzügyek, cserefolyamatok, tőkemozgások közgazdasági sajátosságait elemzi. Bizonyos kérdésekben a makroökonómia kiterjesztése, másokban a mikroökonómia szerves folytatása (pl. nemzetközi termelési, vállalati kapcsolatok). A közgazdaságtan részei erősen összefüggnek. Több esetben csak önkényes eljárással lehet valamely jelenséget csak mikro- vagy makroökonómia tárgykörébe sorolni. A közgazdaságtani elemzésekben gyakran alkalmazunk modelleket. Ez azt jelenti, hogy kiemeljük a gazdasági jelenségek legfontosabb tulajdonságait, és ezek elemzésével próbálunk következtetni bonyolult eseményekre. Ezek a tulajdonságok a modell feltételei (lehetőleg ezek

általános érvényűek, valósághoz közeliek, szűk keretek között tartják a modell szereplőinek magatartási lehetőségeit). A „modellgyártás” elvonatkoztatást jelent a valóság bonyolult világától. A modelleknél gyakran alkalmazzuk a ceteris paribus elvvel, jelentése: „minden egyén változatlansága mellett”, azaz csak egyetlen tényező változását engedjük meg a modell változtatásakor. A közgazdaságtan a széles értelemben vett termelési körfolyamattal (javak termeléseelosztása- cseréje- fogyasztása) foglalkozik. Vizsgálódása az egyéni és társadalmi szükségletek kielégítését szolgáló javak termelésének és elosztásának feltételeire és összefüggéseire irányul: költségek, jövedelmek, kereslet, kínálat, piaci árak, egyensúly, gazdasági növekedés, infláció, munkanélküliség formájában vizsgálja a gazdaság állapotát és mozgását. Önellátó gazdaság: az emberek kizárólag saját maguk termelik meg

szükségleteiket. Munkamegosztás: az emberek különböző csoportjai különböző munkát látnak el. A munkamegosztás során a tevékenységek arra a helyre kerülnek, ahol a legtermelékenyebbek, azaz mindenki arra szakosodik, amiben relatíve a legügyesebb. Oka: különböző termelési tényezőkből nem egyformán birtokolunk (1 gazdálkodó nagyon termelékeny), vagy 1 hasznos tevékenység egyedül nem végezhető el. Formái: nemek közti (természetes), társadalmi és nemzetközi. A munkamegosztás minőségi fokát a specializáció jelenti (az egyes termelők szakosodnak azoknak a termékeknek az előállítására, amelyekhez a leginkább értenek) Output: a termelés eredményeképpen létrejött javak. Inputok: termelésben felhasznált javak Termelési tényezők: inputok: a jószágok előállításához szükséges gazdasági erőforrások. (termelésben felhasznált javak) 2 nagy csoport: • Elsődleges termelési tényezők: természet által adottak és

csak részben pótolhatók, újratermelhetők (Munka és pl. föld minősége) • Származtatott vagy másodlagos termelési tényezők: termelés révén keletkezett és elvileg korlátlanul bővíthető (tőke) 4 termelési tényező: munka, természeti tényezők, tőkejavak, vállalkozó 1. Munka: külső+ belső kényszer hatására Lehet: szellemi+ fizikai Munkaerő (L): az ember mindazon szellemi, fizikai képességeinek összessége, amelyeket a termelési a termelési tevékenység során felhasználhat. (Infrastruktúra: csak közvetve befolyásolja a termelést. Pl: vasút) 2. Természeti tényezők: más néven földtényező (A): a természetben szabadon rendelkezésre álló- az emberi tevékenység szempontjából hasznos és hasznosíthatóanyagi jelenségek, amelyek természetes formájukban alkalmasak termelési célokra (meghatározott minőségben és mennyiségben). 3. Tőke (K): korlátlanul koncentrálható, termeléssel létrehozott, korábbi

termelőfolyamat eredménye, pl. pénz Tőkejavak használatának ára a kamat Tőkejavak: olyan emberi tevékenység által létrehozott javak, amelyek inputként szolgálnak további termelőtevékenységek számára. 4. Vállalkozó (E) szervezi egybe a termelési tényezőket (munka-, föld- és tőkefelhasználást szervezi), ő vállalja a felelősséget. Erőforrások elosztása alapulhat: hagyományokon, piaci cserén, központi (állami) szinten Szűkösség: a gazdaságot általánosan jellemző jelenség, amikor a termeléshez rendelkezésre álló erőforrások nem elégségesek a szükségletek teljes kielégítésére. (Ez a k özgazdaságtan tárgya: a korlátlan szükségletek és a k ielégítésükhöz rendelkezésre álló tényezők korlátozottságának ellentmondása.) A szűkösség megléte mellett mind bővebb a ténylegesen kielégíthető szükségletek halmaza (erőforrások egymással való helyettesíthetősége egyre szélesebb körű). A

szűkösség miatt az embereknek folyton dönteniük kell. A döntés ára azon szükségletek, amelyekről az adott döntéssel lemondunk. Ez a lemondás az adott döntés alternatív költsége (1 választott tevékenység gazdasági költsége az e tevékenység miatt elszalasztott legkedvezőbb alternatíva értéke). Amikor a szükségletek kielégítésére felhasználható források korlátozottak, akkor 1 választott tevékenység gazdasági költsége az e tevékenység miatt elszalasztott legkedvezőbb alternatíva értéke, azaz az alternatív költség. A döntés haszna a v álasztás eredménye, a d öntés miatt feláldozott haszon a választás költsége. Döntéseinkben arra törekszünk, hogy ez az eredmény minél inkább meghaladja a költségeket. Vagyis, hogy számunkra minél értékesebb javakat szerezzük meg a legkisebb áldozatok ráfordításával. A közgazdaságtan 3 alap kérdése: Mit, Hogyan, Kinek (termeljek?) 1. Mit: fogyasztók választják ki,

hogy mit termeljenek a termelők 2. Kinek: a termelők választják ki, hogy kinek termeljenek (fizetőképes keresletnek) Tehát a Kinek termeljenek? kérdés valójában a megtermelt javak elosztását jelenti. 3. Hogyan: termelési tényezők tulajdonosai és felhasználói döntenek arról hogyan termeljenek, azaz mely tényezőket használják fel. Céljuk a lehető legkisebb költséggel előállítani a terméket. Ha minden jószágot korlátlan mennyiségben tudnák előállítani, akkor nem kellene azzal foglalkozni, hogy „mit, hogyan és kinek termeljenek”. A közgazdaságtan tárgya: az erőforrások elosztása Erőforrások elosztása: a munkamegosztás fejlődésével a gazdasági szereplők egymásra utaltsága fokozódik. (termelő függ fogyasztó ízlésétől, pénzétől, stb és a fogyasztó is függ a termelőtől: fogja-e termelni azt a terméket, amire szüksége lesz) Tehát a megtermelt erőforrásokat el kell osztani a szereplők között (nemcsak

erőforrásokat, hanem létrehozott termékeket is). Az elosztás elvi alapja 3 féle lehet: • • • Hagyományokon alapuló (erkölcsi értékek, vidéki esküvő) Központi, hatalmi pozíciókon alapuló (termék, adó, tized). Mai modern társadalmakban a következőhöz hasonló jelentősséggel bír. (Vita van az állam feladatairól, ill. az állami és piaci szabályozás arányáról) Cserén, piaci mechanizmuson alapuló, ami önkéntes és viszonos. Mai modern társadalmakban ez szerepel döntő súllyal, s ez a legeredményesebb szabályozó rendszer. A piaci mechanizmus során az erőforrások elosztása a termelési tényezők tulajdonosai és vásárlói között egyéni alkufolyamatok eredményeképpen alakul ki. és az önkéntesség alapján kölcsönösen előnyös cserében realizálódik. Akármelyik elosztási forma érvényesül, választ kell adni a 3 alapkérdésre: - azon jószágok előállítása felé kell terelnie az erőforrásokat, amelyekre a

társadalomnak leginkább szüksége van; meg kell határoznia az erőforrások felhasználásának, a termékek előállításának mikéntjét; el kell osztania a megtermelt javakat a társadalom tagjai között. A modern gazdaság 2 alaptípusa MIT MIT ÁLL AM HO GY KIN EK HO GY KIN EK Az állam ellenőrzi, szabályozza, korrigálja a piaci mechanizmus működését, valamint a monopóliumok, a verseny szabályozását, a jövedelmek újraelosztását, a gazdaság stabilizálását, a közjavak termelését és az externáliák kezelését. Mindig azt az eljárást kell érvényesülni hagyni, amely a 3 alapkérdésre társadalmilag hatékony felelet tud adni. 2. A piac és működése 1 adott áru cseréjének, adásvételének színtere a piac, ahol az áru, szolgáltatás iránt érdeklődők és azt elcserélni szándékozó piaci szereplők találkoznak. A piac a modern gazdaságok egyik legfontosabb jelensége. A piaci cserék 2 szereplője: vevő, eladó. A csere

tárgya: áru. (Áru lehet bármi, amit valaki hajlandó eladni, ill valaki megvenni) A klasszikus körforgásban a résztvevők hol eladóként, hol vevőként jelennek meg a piacon. (Azért megyünk a piacra, hogy ott beszerezzük szükségleteinket. A fogyasztási cikkeket a t ermékek piacán vesszük. Az értük kifizetett pénzhez úgy jutunk, hogy előzetesen a termelési tényezők piacán értékesítettünk valamilyen tulajdonunkban lévő termelési szolgáltatást. Ily módon a cserék körfolyamatot alkotnak, amely összeköti az outputpiacot az inputpiaccal, valamint a 2 szereplőt egymással.) A termelési tényezők piacán (inputpiacon) a háztartások (termelési tényezők tulajai) eladóként, a v állalatok- a termeléshez felhasználható javak és szolgáltatások-vevőiként jelennek meg. A fogyasztási javak piacán (outputpiacon) a vállalatok az eladók, és a fogyasztók a vevők (jövedelemmel rendelkező tényezőtulajdonosok). A fogyasztó

racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére törekszik, ezért jövedelmének legjobb elköltésével azokat a javakat szerzi be, amelyeket más javaknál vonzóbbnak talál. A vállalati, termelői racionalitás lényege a profit maximalizálása Egy termék piaci kereslete azt fejezi ki, hogy az összes vásárló -különböző lehetséges árak mellett- mennyit akar és képes együttesen megvásárolni az adott termékből. Valamely termékből az 1 adott árhoz tartozó keresett mennyiség az a terméknagyság, amelyet a vásárlók képesek és meg akarnak venni az adott áron A piaci kereslet valamely áru, valamennyi szóba jöhető fogyasztójának igényét összesíti. (összesen mennyit fognak vásárolni az adott termékből) P Ft/kg 400 Demand- Kereslet 100 D 1 2 3 4 Q kg 5 A keresleti függvény 1 termék lehetséges árai és a kereslet mennyisége között meglévő számszerű összefüggést írja le. (görbe maga a

kereslet) A függvény negatív meredekségű, azaz kisebb áraknál nagyobb a k eresett mennyiség, magasabb áraknál kisebb a vásárlási szándék. ⇒ Ez a kereslet törvénye 1-1 pont az egyenesen mindig az éppen vásárolni szándékozó mennyiséget (keresett mennyiség) jelöli. Ha a megváltozott érdeklődés miatt megnő a piaci kereslet, azaz minden lehetséges árnál több lenne a vásárló, akkor ezt a keresleti görbe eltolódása jobbra felfelé jelzi. Egy termék piaci kínálata kifejezi, hogy az összes termelő különböző lehetséges árak mellett mennyit akar és képes együttesen eladásra termelni az adott termékből. Piaci kínálat: az adott termék valamennyi termelőjének lehetséges együttes termelése, azaz az egyéni kínálatok összessége, másnevén iparági kínálat. Valamely termékből az 1 adott árhoz tartozó kínált mennyiség az a terméknagyság, amelyet a termelők képesek és meg akarnak termelni eladásra az adott áron. P S

Supply- Kínálat Q Meredeksége pozitív, azaz kisebb áraknál kisebb, magasabb áraknál nagyobb az eladási szándék. ⇒Ez a kínálat törvénye A kínálati görbe 1-1 pontja mindig az adott ár mellett éppen termelni kívánt mennyiséget (kínált mennyiséget) jelöli. Ha 1 szereplő piacra lépésével megnő a kínálat, azaz minden lehetséges ár mellett többet kínál eladásra az iparág, akkor ezt a kínálati görbe eltolódása jelzi lefelé. Marshall kereszt P túlkínálat S Egyensúlyi ár túlkereslet D Q Egyensúlyi ár az a kitüntetett piaci ár, amelynél a termék keresleti és kínálati mennyisége éppen megegyezik. (a 2 görbe metszéspontja, a piaci egyensúly pontja) Ebben az esetben nincs eladatlan termék és kielégítetlen piaci kereslet, mind az eladók, mind a vevők elégedettek a kialakult piaci helyzettel. Piaci ár: valamely terméknek a piacon érvényesülő tényleges ára, amely a vevői és eladói szándékok viszonyát

fejezi ki, és ezek alakulásától függően folyamatosan változhat. A piaci automatizmus révén a tényleges piaci ár folyamatosan az egyensúlyi ár körül ingadozik (az átmeneti magas árra túlkínálattal reagál a p iac, míg az eladatlan készletek árcsökkenésre ösztönzik a termelőket, ami pedig túlkereslethez vezet). Piaci automatizmus: azon szabályok és törvényszerűségek, melyekkel a piac szereplőinek szembe kell nézni. Amikor a ténylegesen kialakuló piaci ár alacsonyabb, mint az egyensúlyi, akkor ez túlkeresletet okoz (adott ár mellett a k eresett mennyiség meghaladja az eladásra kínált mennyiséget). Ha a kialakuló piaci ár magasabb az egyensúlyi árnál, akkor ez túlkínálatot idéz elő (adott ár mellett a kínált mennyiség meghaladja a keresett mennyiséget). A piac a tényleges és potenciális eladók és vevők, ill. azok cserekapcsolatainak rendszere, amelynek legfőbb elemei: kereslet, kínálat, ár és jövedelem. 3. A

fogyasztói magatartás A fogyasztói magatartás alapvető mozgatója a szükségletek kielégítése. A fogyasztói döntés azért fontos, mert ezen döntések következményeképpen alakul ki 1-1 termék piaci kereslete. Fogyasztói döntés: a háztartások fogyasztási célú, a termékek és a szolgáltatások vásárlására vonatkozó döntései. Alapja: a terméknek tulajdonított hasznosság (hasznosság a termék tulajdonságaihoz kapcsolódik) Az egyes fogyasztók különböző hasznosságot tulajdonítanak ugyanannak a terméknek. (Az idők folyamán azonban a fogyasztói ízlés változhat.) A mikroökonómia feltételezi, hogy a fogyasztók rangsorolni tudják a különböző fogyasztási lehetőségeket, hasznosságukból kiindulva. Ez a hasznossági rangsor a fogyasztók preferencia rendszere. (A vállalkozásnak a ráfordítások a lényegesek, neki az a fontos, hogy alakul a termék piaci ára az ő költségeihez képest. Míg a termelőnek a termék értéke

attól függ, hogy mekkora a piaci ár és a ráfordítás különbsége. ) A fogyasztói döntésnek csupán egyik oldala a hasznosság. 1 adott termék, és a hozzá kapcsolódó hasznosság megszerzése nem képzelhető el pénzjövedelem, ill. áldozatokkal (más hasznos dolgokról való lemondással) jár. A fogyasztók rendelkezésre álló jövedelme behatárolja, korlátozza lehetséges vásárlásaikat. Nominál jövedelem: a rendelkezésünkre álló, adott pénznemben kifejezett pénz-eszközök számszerű értéke. Reáljövedelem: a megvásárolható áruk mennyiségét fejezi ki. (ha mindegyik termék ára változott, de nem egyformán, akkor azé, amelyik kisebb mértékben nőtt, relatíve csökkent) Racionális az a fogyasztó, aki döntéseiben az adott feltételek (reáljövedelem) mellett a lehető legjobb eredményre –maximális hasznosságra- törekszik, valamint választásában következetes. Hasznosságon értjük valamely jószág, vagy szolgáltatás

hasznos tulajdonságainak összességét, ill. azt a kielégülést, melyet a fogyasztó az adott jószág vagy szolgáltatás elfogyasztásával nyer. Telítettségi pont: 1 jószág azon mennyisége, amelynél többet fogyasztva az összhaszon már nem nő tovább. Határhaszon: az a s zám, amely megmutatja hogyan változik a fogyasztó összhaszna ha egységnyivel növeli fogyasztását valamely termékből. (csökkenő) A teljes haszon változása ∆TUx MUx= A termék (x) fogyasztásának változása = TU ∆X MU 11 Teljes haszon Határhaszon 5 Q 1 2 3 4 5 TU görbe kezdetben emelkedő jelezve, hogy a fogyasztás növelésével nő az összhaszon. Az összhaszon növekedése egyre kisebb, azaz a határhaszon csökken. TU görbe maximum pontja jelzi a fogyasztás telítődését, itt az összhaszon maximális, nem nő tovább. (Ezért MU= 0 Ettől kezdve a TU már csökkenő kifejezve, hogy a telítettségi ponton túl TU csökken, így MU negatív lesz) 1

egységgel nő a haszon a 4. egység után, de 1 egységgel csökken az 6 elfogyasztásával Ezért az 5 elfogyasztásakor a hasznosság változatlan marad, tehát a határhaszon nulla. MU görbe lefelé lejt, azaz a határhaszon csökkenő, az elfogyasztott jószág (tortaszelet) számával egyre csökken. 0-ává a telítettségi pontnál válik. Ezt túlhaladva negatív értékeket vesz föl A határhaszon megfelelő értéke a fogyasztás változásához tartozik, kifejezi, hogy egyik egységről a másikra növelve a fogyasztást, mennyi a hasznosság növekvénye. Gossen I. törvénye: csökkenő határhaszon elve: Az egymást követő pótlólagos jószág egységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő. (Kivétel pl bélyeggyűjtő) Minél többet fogyasztunk valamiből, annál kisebb élvezetet nyújt számunkra 1 újabb falat (egyre kevesebb áldozatot vagyunk hajlandóak meghozni érte). Ezért nem lesz értéke annak a jószágnak, amelyik

korlátlan. Az ilyen javak a szabad javak Pl a levegőt mindenki olyan mértékben fogyasztja, hogy az ő személyes határhaszna a levegőre nézve nulla, azaz pont annyi levegőt fogyaszt amennyi kell. (David Ricardo: miért drága az önmagában haszontalan elefántcsont, míg a levegő, az élet elsőrendű feltétele ingyenes? Válasz: gyémánt szűkös, nagy ráfordítást igényel) Fogyasztó választása több termék esetén (A fogyasztói döntés nem más, mint a fogyasztói kosár tartalmának összeállítása) Előny kiegyenlítődés elve: a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát, fogyasztási szerkezetének átrendezésével, ameddig nyert haszna meghaladja feláldozott haszna mértékét. Optimális esetben a nyert és a feláldozott haszon kiegyenlítődik (Amíg MU karaj< MU saláta, addig érdemes karajt venni saláta helyett) Az előny kiegyenlítődésben különleges szerepe van a termékek árának. Jó költekezés esetén az 1 Ft-ra jutó MU a

különböző termékekből kiegyenlítődik. (Érdemes még többet venni abból a dologból, amiből 1 Ft elköltésével nagyobb hasznosságnövekedést érhetnénk el) Akkor költekezünk a leghelyesebben, ha 1 újabb Ft elköltése bármelyik termékre fordítva • azonos hasznosságnövekményt jelent. Ekkor átcsoportosítással már nem növelhető az összhaszon. • Gossen II. törvénye: a fogyasztó akkor költi el (használja fel) optimálisan jövedelmét, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyerhető határhaszon bármely termékre nézve azonos. Az egyes termékek egységárára jutó összhaszon kiegyenlítődik. (MU/P) A megtakarítás is lehet legnagyobb hasznosság. Az előnykiegyenlítődés elve segítségével következtethetünk az egyes termékek alakulására. Ehhez azonban az kellene, hogy a fogyasztó képes legyen megmondani: mekkora hasznosságot tulajdonít 1-1 terméknek, stb. A fogyasztói kereslet alakulásának másik módszere:

Fogyasztók preferencia rendszere, közömbösségi térkép Közömbösségi görbe U2 U1 U0 Közömbösségi görbe: azon jószágkombinációk összessége, amelyek a hasznosság szempontjából egyenértékűek, azaz a fogyasztó számára közömbös, hogy melyiket szerzi meg. Másnevén hasznossági térkép. Jellemzői: • A közömbösségi térkép minden egyes pontja valamely jószág mennyiséget jelöl és ezen jószág mennyiségeket fogyasztói kosárnak nevezzük. • Bármely 2 pontjára vonatkozóan leolvasható, hogy a hasznosság szempontjából hogyan rangsorolja azokat a fogyasztó. Ez a rangsor tükrözi az egyénre jellemző preferenciákat. • 1-1 görbe adott hasznosságot képvisel (x és y jószág olyan kombinációi, amelyek azonos hasznosságot jelentenek) • Minél magasabban fekszik 1 U görbe, annál nagyobb a hasznossága. Nem tudjuk mennyivel nagyobb hasznosságot jelent az egyik U a másikhoz képest, csak azt, hogy magasabbat. • Lehetségesek

olyan cserék, amelyek következtében úgy változik a kosár összetétele, hogy hasznosságuk változatlan marad. Helyettesítési ráta: megmutatja milyen arányban hajlandó a f ogyasztó helyettesíteni egyik terméket a másikkal, azonos szükséglet kielégítés színvonal mellett. (∆y/∆x) Csökkenő A fogyasztó kezdetben szívesen cseréli fel a bőségesen rendelkezésére álló jószágot a szűkös jószággal, de ahogy a korábban szűkös jószág mennyisége nő, egyre kevesebbet hajlandó átadni a korábban bővében lévőből, mert az közben fogy. Egy jószágot vagy jószágkosarat nemcsak azért vesz meg a fogyasztó, mert hasznos, hanem mert meg is engedheti magának. 12 C B Költségvetési egyenes A 10 Költségvetési egyenes: azon jószágkosarak összessége a közömbösségi térképen, melyeket a fogyasztó adott pénzjövedelemből megvásárolhat, annak elköltésével, rögzített piaci árak mellett. Az egyenes a fogyasztó

döntésének korlátja, azaz reáljövedelme. A pont: a fogyasztó mind2 termékből vásárolt, pénze is maradt. B pont: mind2 termékből vásárolt, teljes pénzét elköltötte. C pont: nem választható a fogyasztó számára, nincs rá pénze. A költségvetési egyenes meredeksége az árak arányait fejezi ki. Meredeksége 12/10, kifejezi, hogy hányszorosa 1ik jószág ára a másikéhoz képest (2 termék áraránya) E B A C U2 U1 D Optimális választás Akkor választ optimálisan a f ogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás az egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószág kombináció. A pénzjövedelem növekedése általában növeli a k eresletet, ekkor az egyenes felfelé tolódik. • Ha megdrágul valamelyik jószág, akkor az egyenes meredekebb lesz, kifejezve, hogy most több y jószágról kell lemondani, ha

több x jószágot akarunk. Ekkor szűkülnek a választási lehetőségek. • Ha különböző árakhoz- különböző meredekségű költségvetési egyenesekhez- az optimális választások alapján hozzárendeljük a vásárolni kívánt mennyiséget, akkor megkapjuk a fogyasztó egyéni keresleti görbéjét/ függvényét. • 4. A keresletrugalmassága és mérőszámai A fogyasztók keresletét befolyásolja: • a jövedelemváltozása: a pénzjövedelem növekedése –változatlan árak mellett- lehetővé teszi, hogy a fogyasztó nagyobb hasznosságú jószágkosarat vásárolhasson meg. Azaz jövedelemnövekedés hatására a k öltségvetési egyenes párhuzamosan felfelé tolódik (többet vásárol mindkét termékből és a hasznosság is nő). Tehát a jövedelem növekedése általában növeli a k eresletet. (Kivéve azokat a t erméket, amelyeket azért fogyasztunk, mert nem telik jobbra). • az árváltozások: hatására változik a fogyasztó

reáljövedelme, megváltozik az optimális választás is. Egy termék megdrágulása esetén a költségvetési egyenes meredekebb lesz, kifejezve hogy most több x jószágról kell lemondanunk a megdrágult y vásárlásához, azaz a fogyasztó választási lehetőségei szűkülnek. A piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék horizontális összeg, amely a f ogyasztók optimális választását tükrözi az árak függvényében, azaz minden egyes árra összeadtuk az egyénileg keresett mennyiségeket és az alapján adósik a piaci keresleti görbe a DD. (Ez nem 1 szám, hanem 1 összefüggés az árak és az összes fogyasztó által keresett mennyiség között.) Fontos a termelők, kereskedők számára, hiszen a piaci szereplők az információkat is a piacon szerzik be. A közgazdászoknak is kiindulópont pl a javasolt árengedmények összegéhez Kereslet árrugalmassága: azt fejezi ki, hogy hány százalékkal változik egy termékből a keresett mennyiség,

ha az ára 1 %-kal változik. (Megmutatja hogyan reagálnak a vásárlók az árváltozásra). Általában negatív szám (ha ár nő, akkor a kereslet csökken) Kereslet árrugalmassága= keresett mennyiség (Q) %-os változása az ár (P) %-os változása. Árrugalmas keresletű terméknél a keresett mennyiség %-os változása nagyobb az ár %-os változásánál, így árcsökkentéssel az összbevétel növelhető. (Az árrugalmasság abszolút értékben egynél nagyobb.) Tehát a termék árának változása jelentősen befolyásolja a keresletet. Pl híradás technikai cikkek (1%-os árváltozás, több %-os keresletváltozást eredményez) Rugalmatlan keresletű termékek esetén mindez fordítva történik. Ekkor a keresett mennyiség kisebb mértékben változik, mint az ár, ezért áremelés esetén a bevétel nőni fog. (Az árrugalmassági mutató abszolút értéke egynél kisebb –esetleg pozitív szám-, azaz a k eresett mennyiség kevésbé csökken, mint ahogy az

ár nő). Tehát a termék árának növekedése nem befolyásolja alapvetően a keresletet. (árának 1%-os változása 1 %-nál kisebb keresletváltozást eredményez) Pl. kenyér Árrugalmasságot befolyásoló tényezők: - A jószág használati, természeti tulajdonságai (hosszan eltartható, használható, azaz tartós fogyasztási cikkek vagy létszükségleti cikkek) - Helyettesítő termékek száma (annál rugalmasabb 1 jószág kereslete, minél több termék elégíti ki ugyanazt a keresletet) - Helyettesítő termékek árának közelsége (annál nagyobb a kereslet árrugalmassága, minél közelebb van a helyettesítő termékek ára a vizsgált termékek árához) - Termék ára a fogyasztók jövedelméhez képest Egy adott árucikk iránti kereslet más termékek árának változásával is összefügghet. Kereszt árrugalmasság: adott árucikk keresletének %-os változása és 1 másik termék árának %-os változása között teremt mérhető kapcsolatot.

Kereszt árrugalmasság= x jószág keresett mennyiségének %-os változása y jószág árának %-os változása. • Ha 2 termék fogyasztása egymást helyettesíti, akkor keresletük ~ pozitív. Mert az egyik cikk árának növelése a másik termék keresletét növeli. (vaj-margarin) Ha 2 termék fogyasztása egymást kiegészítik, akkor keresletük ~ negatív. Mert az egyik termék árának emelkedése, a másik termék keresletét csökkenti. • Ha 2 termék fogyasztása egymástól független ~ 0 (nulla). • A kereslet jövedelemrugalmassága kifejezi hány %-kal változik 1 jószág kereslete a fogyasztó jövedelmének 1%-os változása következtében. (ált +, normáljószágoknál) Jövedelemrugalmasság= kereslet %-os változása jövedelem %-os változásával • Normáljószágok jövedelemrugalmassága pozitív (a jövedelem növekedése a k eresletet növeli) • Luxus jószágok: csak adott jövedelemszint felett engedheti meg magának az ember, mert

keresletük jövedelem-rugalmas, a jövedelem növekedésénél nagyobb mértékben nő. • Alacsonyabb rendű jószágok: a jövedelem növekedésével egyre kevesebbet vesz a fogyasztó, tehát keresletük jövedelemrugalmassága negatív. 5. A vállalat és a termelői magatartás A vállalat: olyan gazdasági szervezeti alapegység, amely a gazdasági élet más szereplőitől eltérően, elkülönülten gazdálkodik, hozzájuk a piac közvetítésével kapcsolódik. Pénzjövedelem szerzésére törekszik. Olyan nyitott rendszer, amely 1 adott környezetben működik, sok szállal kötődik környezeteihez. Az onnan kapott információk segítségével állandó alkalmazkodásra törekszik, reagál a környezet impulzusaira. A vállalt is racionális szereplő, számára több lehetőség közül az az ésszerű, amelyik több profitot eredményez. A vállalat környezete 1 olyan adottság, amelyik a vállalati magatartás külső feltételrendszerét alkotja. A vállalatba

erőforrások, azaz emberek, gépek, anyagok, stb. áramlanak be és termékeket szállítanak ki. Az előbbiek az inputok, az utóbbiak az outputok Vállalat környezetei: Piaci környezete az egymáshoz fűződő közvetlen kapcsolataikat jelenti (adásvétel), illetve azokat a s zokásokat, reakciókat tartalmazza, amelyek a s zereplők cselekedeteinek eredményeként piaci törvényszerűségek formájában jelennek meg. (Adam Smith ez utóbbit úgy fejezte ki, hogy a piaci szereplőket „láthatatlan kéz” irányítja) • Természeti: a vállalat erős hatást gyakorol a természetre (externáliák). • Politikai, jogi (törvények, szabályok) • Társadalmi-politikai: az a h áttér, amelyben a vállalat tevékenykedik, valamint az, az intézményrendszer, amely a társadalomban körülveszi. • A vállalatban folyó folyamatok kettős jellegűek: • Reálfolyamatok: a vállalat feldolgozza az erőforrásokat késztermékké. • Pénz folyamatok: bevételek,

kiadások. Mindig párhuzamosak reálfolyamatokkal, de ellentétes irányúak. Ezek a folyamatok információkat is szolgáltatnak (vállalat piaci információk formájában érzékeli a külső hatásokat): ilyen értelemben az input és az output információbefogadást és információ-kibocsátást jelent. Vállalat célrendszere: (szervezetből, vezetők, dolgozók érdekeiből fakad) • • • • • • • • Profit (szerzés), Jövedelmezőség Vagyon megtartása Növekedés, fejlődés Piaci pozíciók megtartása, javítása Korszerűsödés (innováció), termelékenység növelése Fizetőképesség, likviditás Fizikai és pénzügyi erőforrások megszerzése Vezetői külön célok Valójában a célrendszer minden eleme egyszerre érvényesül valamilyen mértékben. CSOPORTOSÍTÁS: I. Társas vállalati formák: Lényeges tulajdonságuk, hogy a tagok önkéntes vagyoni hozzájárulásával rendelkeznek. Csoportosításuk: - Alapítók szerint lehetnek:

természetes személyek és jogi személyek által alapítottak - Felelősség szerint lehetnek korlátlan és korlátozott felelősségűek. • BT: Betéti Társaság: alakításához 2 személy (beltag és kültag) szükséges, nincs meghatározott pénzösszeg. A beltag korlátlan (saját vagyonával is) és egyetemleges (1etlen tagtól is követelhető) felelősséget visel! A kültag vagyoni betétje erejéig felel. • KKT: Közkereseti Társaság: alapításához 2 személy szükséges, nincs meghatározott pénzösszeg. Tagjai: korlátlan és egyetemleges felelősséggel viseltetnek a tartozásokkal szemben. Kötelesek az közreműködésre Működő KKT-be való belépés esetén visszamenőleges felelősséggel tartozik. Kilépés után még 5 évig elővehető a tartozásokért. • KFT: Korlátolt Felelősségű Társaság: 1 személy is alapíthatja. Megalapításához 2 millió FT szükséges. A tag a társaság tartozásaiért nem felelős Minden tagnak 1

üzletrésze lehet. Törzsbetétje erejéig felel • RT: Részvénytársaság: az a vállalat, melynek reáltőkéjét a részvények ellenértéke fedezi, és a részvényesektől független, önálló jogi személyként működik. 1 személy is alapíthatja, 20 millió Ft szükséges hozzá. - Részvények megvásárlásával csak részvényük értékének erejéig felelősek a tagok. - Igazgatótanács irányítja, felügyelő-bizottság ellenőrzi; Közgyűlés - részvénytőke rugalmas (gyorsan összevonható, osztható, eladható) - korlátlan vállalati méret egyesíthető vele - Teljesítmény mérce: részvények árfolyam-alakulása • Egyesülés: jogi személyek által, saját gazdasági tevékenységük előmozdítására. Saját nyereségre nem törekszik, tagjai korlátlanul és egyetemlegesen felelnek • Közös vállalat: jogi személyek által, tagjai által rendelkezésre bocsátott alaptőkével és egyéb vagyonával felel; tagok kezesként felelnek

II. Tevékenységük jellege szerint lehet: termelő, kereskedelmi, szolgáltató Ezeken belül lehet: ipari, mezőgazdasági, bel- és külkereskedelmi, kis- és nagykereskedelmi. III. Tulajdonformák szerint: állami, önkormányzati, szövetkezeti és magánvállalat IV. Méret szerint: kis, közepes és nagy Időtávok: • Piaci időtáv: nagyon rövid időtáv, amelyen belül a vállalat a termelés megváltozatásával nem képes reagálni a külső eseményekre. Csak eladás vagy vétel lehetséges PL a s aláta néhányhét alatt fejesedik be, ekkor már csak arról dönthet a termelő, hogy melyik nap szedi fel és viszi a piacra. Ez esetben a piaci idő 1-2 hét, amelyen belül bármikor felszedhető, de mennyisége nem változtatható. • Rövid időtáv: ezen belül a vállalat 1 vagy több termelési tényező megváltoztatásával, a termelés módosításával válaszolhat a piaci fejleményekre, miközben más tényezői változtathatatlan, fix tényezők. PL a

tényleges termelésnek megfelelően változó tényezők, az anyag, az energia, a munka mennyisége megváltoztatható, miközben a vállalat fix tényezői az épületek, gépek adottak. • Hosszú táv: ezen belül a vállalat valamennyi termelési tényezőjének mennyisége megváltoztatható. PL a fagyizó hosszú távon újabb gépeket vehet, bővítheti a helységet is Technológiák közötti választás: Technológiák Költség A B C D E Ft/h Létszám 500 70 30 20 15 15 Gépek száma 15 000 1 2 4 5 6 Összköltség óránként ezer 50 45 70 82,5 97,5 Ft-ban Megnevezés A gazdasági hatékonyságot úgy állapítjuk meg, hogy 1 adot t feladat elvégzéséhez meghatározzuk a legkisebb költségű eljárást, vagy adott összköltség mellett keressük a legnagyobb termelési eredményt. Tehát a műszakilag hatékony eljárások közül a gazdaságilag hatékony eljárást kell választani (példánkban azt, ami a legkisebb napi költséget eredményezi). A tényezők

egymáshoz viszonyított ára (relatív ára) dönti el, hogy melyik kombinációt érdemes választani a gazdasági hatékonyságot szem előtt tartva (az árak változása a termelőt helyettesítésre ösztönzi). A munka határterméke a munkaráfordítás-változás hatására bekövetkező termelésváltozást fejezi ki. (hogy változik termelés, ha nő munkaidő) MP L = A termés változása = ∆Q A munkaráfordítás változása ∆L (pl. 1 üzem határértéke 111 munkaóra esetén 4 doboz süti) A termelés addig növelhető, amíg a munka határterméke nullává válik. Addig gyorsul a termelés növekedése, amíg a határtermék növekvő. A munka átlagterméke egységnyi munkaráfordításra jutó termékmennyiség. (pl 1 munkaórára jutó termelés) Másnevén munkatermelékenység. AP L = A termelés mennyisége= Q A munka mennyisége L Akkor maximális, amikor épp egyenlő a határtermékkel. Termelési függvény: a termelési tényezők kombinációi és az

általuk termelhető maximális termékmennyiségek közötti összefüggés. Rövidtávon a tőketényező változatlan (A tényezőráfordításokat és a velük elért eredmény kapcsolatát fejezi ki) Q= f (K, L) Tényező hozadéka: 1 tényező változásának hatására bekövetkezett termelésváltozás, azaz a tényező határterméke (munka termelésre gyakorolt hatását mutatja) A csökkenő hozadék elve szerint 1 tényező határterméke csökken, amint annak egyre növelik felhasználását. (tényezők egyoldalú növelésének csökkenő a hatásossága) DB a c d L AP L MP L b L A termelés addig növelhető, amíg a munka határterméke nullává nem válik (a és b pont). A termelés egy ideig gyorsulva nő, majd lassulva, s végül csökken (a pont után). Addig gyorsul a termelés növekedése, amíg a határtermék növekvő (c pont). Az átlagtermék akkor maximális, amikor éppen egyenlő a határtermékkel (d pont). 6. A termelés költségei A

termelés alakulása, összetétele természeti, technológiai és környezetviszonyok összessége (ha eltekintünk az emberi viszonyoktól). TC VC FC A termelés összes költsége (TC- Total Cost): rövid távon 2 fő részből áll: • állandó költségekből (FC) • változó költségekből (VC) TC= FC + VC A termelés változatlan tényezői fix költségeket okoznak, mert a termelés nagyságától függetlenül akkor is kiadások, ha egyáltalán nem termelnek velük. A termelés változása a változó tényezők közvetlen következménye. A változó tényezők felhasználásuk arányában jelentenek költséget, termelés nélkül költségük zérus. (A termelés fokozásával eltérő arányú a költségváltozás.) Átlagos fix költség: a termék egységére jutó állandó költség. AFC= FC/Q Átlagos változó költség: a változó költség 1 termékre jutó összege. AVC=VC/Q Átlag költség: AC: az összköltség termék egységére jutó

nagysága. AC= TC/Q= AFC+AVC (Másnevén egység vagy darabköltség). Határköltség: MC: a termelésváltozás egységére jutó költségváltozás nagyságát fejezi ki. MC megmutatja hány egységgel változik a költség, a termelés egységnyi változása következtében. MC= ∆TC/ ∆Q= ∆VC/ ∆Q Függvénye az átlagos változóköltség (AVC) és az átlagköltség függvényeket (AC) minimumpontjukban metszi. (magyarul ezek akkor minimálisak, amikor éppen egyenlők határköltséggel) Ezen egységfüggvények azt mutatják, hogy az üzem termelésének felső határához közeledve a költségek gyorsan nőnek. Rövid távon nem lehet többet és olcsóbban nem lehet termelni Hosszú távon természetesen a vállalat megváltoztathatja valamennyi inputtényezőmennyiségét. Ezért minden termelési tényezője változónak tekinthető Pénzünk mindenféle elköltését kiadásnak nevezzük. 2 eltérő költekezés: • Befektetés: másnevén lekötött tőke- az a

kiadás, amelyre a t ermelés érdekében 1 adot t időpontban kerül sor, de lassan, fokozatosan térül meg. Fő sajátossága, hogy a költekezés hosszabb időszakra szól és az elköltés célja a tőkebefektetés, amiért nem jár ellenszolgáltatás. • Folyó költségek: azok a t ermelési ráfordítások, amelyek adott évben (rendszeresen) merülnek fel és a termékek eladásával az adott évben meg is térülnek. Pl anyagok, munkaerő • A befektetés sajátossága, hogy folyó költségek formájában térül meg. - Folyó költségként el lehet számolni: az épületek értékének 1/50-ed részét, ha azok 50 év alatt, a gépek értékének 1/8-át, ha azok 8 év alatt használódnak el. Az elhasználódás folyamata az amortizáció. Értékcsökkenési leírás szerepe: az elszámolt pénzköltségből a vállalat tartós eszközökben megtestesülő tőkéjének értékét fenntartsák, ami történhet tartós pénzügyi befektetés, új eszközök

vétele vagy meglévő eszközök felújítása formájában. - Explicit (kifejezett) költség: amely adott időszak (például 1 év) folyamán, az adott év termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelenik meg. (ha anyagot veszünk, akkor az anyaggal együtt megérkezik a számlája is, tehát nyilvánvaló költség) Implicit költségek (rejtett költség): az a kiadás, amely az adott időszak ráfordítása, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelenik meg (ilyen az amortizációs költség). Egy vállalat költségeit és bevételeit pénzügyi számviteli kimutatások formájában elemzik, közülük az eredmény-kimutatás és készpénzáramlás kimutatás a legfontosabb. A vállalat bevételeinek és költségeinek viszonya Árbevétel A termelés gazdasági költségei (mindazon áldozatok, amelyek e termék miatt bekövetkeznek) Számviteli költségek Normál profit Számlákon

megjelent+ elszámolható az adott időszakban Explicit költségek Számlákon megjelent Gazdasági profit Implicit költségek Számlákon nem jelenik meg Számviteli profit Bruttó profit Számviteli költség: adott évben felmerülő, számvitelileg nyilvántartható folyó költség: az explicit költségek és néhány belső kimutatások alapján elszámolható implicit költség (pl. az épületek, berendezések értékcsökkenése) Az explicit és implicit költségek összege kifejezi, hogy mennyit kell áldoznia 1 cégnek annak érdekében, hogy a szűkös erőforrásokat el tudja vonni a gazdaság más szereplőitől, hogy saját vállalkozásában hasznosíthassa. A termelés gazdasági költsége (alternatív költsége) az explicit és implicit ráfordítások összessége, azaz a számviteli költségek és azon lehetőségek elvesztett hozama, amelyekről le kellett mondani adott tevékenység érdekében. Alternatív költség (opportunity cost): kifejezi

mennyit kell feláldoznia a vállalkozónak annak érdekében, hogy a szűkös erőforrásokat saját céljára elvonja a gazdaság más szereplőitől. Alternatív költség tipikus példája a kamat (adott gazdaságban normális, átlagosan elérhető profit vagy tartós pénzbetét kamata is) A vállalat tartósan lekötött termelési tényezői nem működnek megfelelően, ha a velük elért árbevétel mindössze a számviteli költségekkel azonos. (Bérleti formában a termelési tényezők ilyen költséggel meg sem szerezhetők.) Normálprofit: az adott gazdaságban, iparágban bárki által szokásosan elérhető jövedelem. Valamiféle átlagos jövedelem, ami 1 részpiacon, 1 iparágban jellemzően elérhető. Rámutat arra, hogy 1 álló gép is veszteségtényező. (Része az alternatív költségeknek) Számviteli profit: a bevételek és a s zámviteli költségek különbsége, azaz a pr ofit nagysága számviteli értelemben. (Ha a v állalat bevétele

meghaladja a számviteli költségeit, akkor már nem veszteséges, de ezzel tartósan nem elégedhetnek meg, normálprofitot is el kell érniük) Gazdasági profit: a számviteli profit és a (mindig pozitív) normálprofit különbsége. Gazdasági profitot ér el a c ég akkor, ha a be vételei meghaladják az alternatív költségeit. (csak akkor pozitív, ha a számviteli profit nagyobb, mint a normálprofit és akkor ez azt jelenti, hogy adott termékkel magasabb hasznot hoz a berendezés minden más reálisan elképzelhető lehetőségnél) 7. A tökéletesen versenyző vállalat piaci alkalmazkodása A piac ismerete rendkívül fontos 1-1 vállalat számára (reagálnia kell minden rezdülésére). Ismernie kell a vevőkörét, a versenytársak számát, piaci részesedését. A szereplők előnyöket érhetnek el és hátrányokat szenvedhetnek a piaci kapcsolatokban, s ezért állandó versenyben állnak azokkal, akik ugyanazt a terméket kínálják eladásra. A piaci

versenyhelyzet 2 szélsőséges formája a tökéletes verseny és a tiszta monopólium. Egy vállalat piaci lehetőségei kifejezhetőek a költségfüggvény és a piaci keresleti függvény együttes ábrázolásával. A költségfüggvény jelzi, hogy milyen mennyiséget milyen költséggel képes termelni 1 vá llalat rövid távon. A piaci keresleti görbe a t ermék teljes piacát a termelőkkel szemben fellépő keresletet jelképezi. Tökéletes verseny alakul ki 1 termék piacán, ha sok eladó és sok kis vevő van. Ekkor egyikőjük sem képes egyedül befolyásolni a piacot. Az ár külső adottság 1-1 szereplő szempontjából. Elengedhetetlen feltétele a szabad be- és kilépés (Jogi vagy pénzügyi-gazdasági feltételek gátolhatják a termelők szabad mozgását.) A tökéletes versenynek feltétele a profitmaximalizálás is. ár D AC P∗ D Q∗ A kistermelő, aki heti 100 db tojást képes piacra vinni, egy parányi szereplő az évi 3-4 milliárd tojást

forgalmazó magyar piacon. Tőle „félévnyi” távolságra van a keresleti függvény A 1-1 vásárló vagy termelő képtelen befolyásolni a piaci árat, a keresletet, a kínálatot, mások belépését, stb. A tojás piacán csaknem tökéletes a verseny, mert bárki termelhet tojást, ha vesz néhány tyúkot, könnyű a be- és kilépés. Tökéletes verseny: az a piaci forma, melyben a piac végtelenül nagy 1-1 szereplőhöz képest és a szereplők árelfogadók, illetve e piacra való be és kilépés könnyű, szabad. A tökéletesen versenyző vállalat összbevétele az ár és a mennyiség szorzata. TR= P x Q A határbevétel (MR): az eladásváltozás egységére jutó összbevétel változás. MR=∆TR/∆Q A tökéletes verseny vállalatának határbevétele a piaci ár (MR=P), mert 1-gyel többet eladva a termékből az összbevétele is épp a fix „p” árral nő. Átlagbevétele is a piaci ár (mert minden egyes darabot azonos áron ad el). Hiszen az

átlagos bevétele az összbevétel és a mennyiség hányadosa. Képletben: AR=TR/Q= MR= P. A gazdasági profit az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége. (Tπ= TR-TC) Az átlagos profit a gazdasági profit 1 t ermékre jutó nagysága (a vállalat 1 termékének profittartalma). Aπ=Tπ/Q (Átlagprofit: 1 iparág vagy 1 ország vállalatainak összességét jellemzi, s megmutatja mekkora profitot értek el a befektetett tőkével= összes profit/összes befektetett tőke) A határprofit az eladásváltozás egységére jutó profitváltozás. Mπ=∆π/∆Q A tökéletes verseny 1 vállalatának profitja akkor maximális, ha addig fokozza termelését, amikor határköltsége éppen egyenlővé válik határbevételével. π max , ha MC=MR (=P) Itt a legnagyobb a távolság TC és TR függvény között. A profit mindaddig növelhető, amíg MC< MR. Akkor maximális a p rofit, ha az eladott utolsó darab határbevétele már éppen egyenlő a

határköltséggel. (Ha elkészül 1 újabb doboz desszert, akkor az 1 határtermék- MP, amely valamilyen költségnövekedést okozott, ez a határköltség- MC. Ezt az utolsó terméket eladva a vállalat bevételt ér el, s ez a h atárbevétel- MR Akkor érdemes még 1 újabb terméket legyártani és eladni, ha a cég bekövetkező költségnövekvénye még kisebb, mint a határbevétel.) Üzemszüneti pont: az átlagos változó költségek (AVC-k) minimuma. Ennél kisebb ár esetén szüneteltetni kell termelést, s csak nagyobb ár mellett célszerű termelni. Fedezeti pont: amikor az összes költség megtérül, az átlagköltség minimumának megfelelő termelés 3 lehetőség: 1. Gazdasági profitot realizál, ha az ár magasabb, mint az AC átlagköltségek minimuma Ez a fedezeti pont, mert ekkor éppen megtérül minden gazdasági költség. 2. Veszteségminimalizálás, ha a piaci ár az átlagköltség alatt, de az átlagos változó költségek felett van.

(ilyenkor minden változó költsége megtérül és a fix költségekből is valamennyi, attól függően, mennyivel magasabb az ár az AVC minimumánál) 3. Szüneteltetni kell a termelést, mindaddig amíg a piaci ár kisebb, mint a minimális átlagos változó költség, mert ekkor a termék közvetlen költségei sem térülnek meg. (nem érdemes pazarolni az anyagot, mert ekkor anyagformájában nagyobb a piaci értéke, mint késztermékként) A tökéletes verseny vállalatának egyéni kínálati függvénye (S) azonos az MC határköltségfüggvénnyel, az üzemszüneti pont feletti ár esetén. A kínálat egyébként nulla Az iparági kínálati függvény, a tökéletes versenyben szereplő vállalat egyéni kínálati függvényeinek, tehát az MC egyéni határköltség-függvényeknek az összegződése. 1 termék teljes piaci kínálata más néven. Sok ezer vállalat kínálatának összegződése Rövid távon! Piaci alkalmazkodás lényege: hosszabb idő alatt a

termelők költségei megközelítik egymást, és a rosszabb módszerrel dolgozók kiesnek a piacról. Hosszútávon a termelők nem képesek gazdasági profitot elérni és csak normálprofithoz jutnak. P D D LMC=LAC Q Vízszintes vonal a társadalmi határköltség (és az átlagos darabköltség is) ez maga a piaci kínálati görbe tökéletes verseny esetén és azt a ráfordítást fejezi ki, amennyit az adott termék előállítására kell fordítani. Egyensúly: a görbe és az egyenes találkozása. A keresleti függvény a vevők 1 sorozataként is felfogható. Az egyensúlyi pont is a vevők 1 csoportját képviseli, azokat akik a társadalmi határköltséggel azonosan értékelik az adott terméket. Fogyasztói többletet érnek el azok a fogyasztók, akik megfizetik a termék piaci árát, de ennél többet is hajlandóak lettek volna fizetni, saját hasznosság érzetük alapján. (vonalkázott terület) 8. A monopolpiac A monopolizált piacon néhány nagy

vállalat van. Speciális esete a tiszta monopólium (amikor egyetlen termelője van 1 terméknek). Akkor beszélünk tiszta monopóliumról, ha a t erméknek egyetlen gyártója (eladója) van az adott piacon. P∗ D AC Q∗ D A vállalat képes annyit termelni, amennyit a piac igényel. A monopolvállalat közvetlenül érzékeli a piacot, képes meghatározni milyen áron, mennyit érdemes termelni. A monopólium határozza meg a piaci kínálat egészét, képes befolyásolni a piaci árat. Képes kielégíteni a piaci keresletet. Fontos szempont a profitmaximalizálás, azonban 1 ideig más célt is választhat (ellentétben a tökéletes versennyel). Oligopol piac gyakran előforduló monopolizált piac, ami formájában és tartalmában átmenet a tiszta verseny és a tiszta monopólium között. A termelők ismerik egymás adatait, képesek alkalmazkodni egymáshoz. Az új belépő kemény munkával, óriási reklámkampánnyal kénytelen szembenézni. Az oligopol

piac szereplői együttesen növelhetik profitjukat, ha megegyeznek az árban és a mennyiségben (úgy viselkednek, mint 1 monopólium) Kartell: nagyvállalatok megegyezése a verseny korlátozásában. Oligopólium: az a piaci forma, amikor néhány nagyobb termelő kínálata látja el a teljes piacot. Monopóliumok létrejöttének okai: - optimális üzem méret aránya a piachoz (a gazdaságosan működtethető vállalatok száma függ attól, hogy a piac mérete hogyan aránylik az optimális üzemmérethez. A gazdaságos üzemméret alapján kialakuló monopólium a természetes monopólium.) pl Fővárosi Vízművek - gazdasági, földrajzi adottság (1 jó bánya) - pénz befektetések és beruházások nagysága az induláshoz - szabadalmak, licencek, know how-ok - vásárlási monopólium: monopszónia - Ellenőrzési monopólium nyersanyagforrások felett (engedélyek megvásárlásával. pl az aranybányászat állami monopólium volt.) - állami piacszabályozás

korlátozza a piacra lépést (vámok, behozatali tilalom, hatósági ár) A monopólium piaci alkalmazkodásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a s aját kínálatának mennyiségét és a piaci árat. A monopólium számára is adottság a piaci keresleti függvény (annak tudatában emelheti az árat, hogy kisebb lesz a keresett mennyiség). A monopólium piaci alkalmazkodásának lényege, hogy egyszerre határozza meg a saját kínálatának mennyiségét és a piaci árat. Ha a monopólium több terméket is kínál, azt csak alacsonyabb áron tudja értékesíteni. A monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növelésével, hanem egyre lassabban emelkedik, egyre kisebb áron képes eladni a nagyobbodó mennyiségeket így a határbevétele (MR) nem fix és nem egyezik meg a piaci árral. Határbevétele csökkenő, mert egyetlen eladóként csökkenő ár mellett növelheti az eladott mennyiséget. Akkor ér el legtöbb profitot, ha olyan

termelési mennyiséget választ, hogy határköltsége és határbevétele éppen egyenlő legyen. Maximális a profitja, amikor MC = MR Termelői többletet ér el egy termelő, ha képes saját határköltségénél magasabb áron eladni saját termékét. P Termelői többlet . c Monopólium Holt teher veszteség MC- AC MR Q c pont jelzi a monopólium optimális piaci stratégiáját, mert itt esik egybe a határköltség és a határbevétel (MC=MR) Tehát a monopólium kevesebbet és nagyobb áron visz piacra, mint amennyi a t eljesen azonos költséggel termelő, tökéletes verseny iparágának kínálata lenne. Jóléti szempontból a m onopólium káros hatással van a gazdaságra, mert a t eljes fogyasztói többlet 3 részre szakad, és 1 része úgy veszett el a t ársadalom számára, hogy meg sem termelődött. ⇒ holtteher veszteség (Az így bezsebelt pénzt termelési hatékonyságuk növelésére költik, ezért hatékonyabbak és emiatt határköltségük is

alacsonyabb) Összefoglalva: a tökéletes verseny biztosítja a minimális árat és a legnagyobb termelési mennyiséget, ha képes azonos műszaki és költségszínvonalat elérni, továbbá az erőforrások legjobb elosztását a gazdaságban. Ezzel szemben a m onopólium magasabb árat és a lacsonyabb fogyasztást nyújt A monopolizált iparágak miatt jóléti szempontból az erőforrások társadalmi elosztása nem optimális. Versenyszabályozás A kormánynak kettős szerepe van a piaci versennyel kapcsolatban. Egyrészt hatékony versenyt kell biztosítania, azokon a piacokon, ahol a verseny kívánatos, másrészt szabályoznia kell az árakat, jövedelmeket, stb. azokon a piacokon, ahol a monopolizált piaci forma a legkedvezőbb. Verseny és ártörvény (1990, majd 1996: Törvény a t isztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról): a törvény alapján állították fel a Gazdasági Versenyhivatalt (gazdasági versenyt, mint közérdek

szolgálja) • Antitröszt-politika: a kartell tilalma: a versenytörvény tiltja a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokat, amelyeknek gyűjtőfogalma a kartell elnevezés. Tilos a versenytársak mindennemű egyeztetett magatartása. Az új törvény ezt szigorította: tilos a piac különböző szintjein elhelyezkedő piaci szereplők ún. vertikális versenykorlátozása (Olyan piacokon értendő, ahol a termelés mérete, stb. nem indokolják a monopolpiac létrejöttét, így részei mindazon törvények, amelyek élénkítik a versenyt és akadályozzák a monopolpozíciók kialakulását). • Tisztességtelen piaci magatartás (Tilos a v ersenytárgyalás, az árverés tisztaságát bármilyen módon megsérteni) • Fogyasztók megtévesztése (Tilos a fogyasztókat az áru kelendőségének fokozása érdekében megtéveszteni, annak minősül pl. valótlan tényt közölni az áruról, stb) • Gazdasági erőfölénnyel való visszaélés (Pl. szerződéses

kapcsolatokban indokolatlanul, egyoldalú előnyt kötni, a másik fél döntését indokolatlan előnyszerzés céljából befolyásolni, piacra lépést vagy műszaki fejlődést akadályozni, stb.) • Fúziókontroll: szervezetek egyesülésének ellenőrzése (egyeztetni kell, ha a résztvevők meghatározó piaci befolyást érnek el, engedély kell, ha éves árbevétele 10 milliárd Ft felett van. Versenyhivatal vizsgálja, hogy valóban hatékonyság javító-e) • Dömpingár tilalma: kimondja, hogy legfőbb szabályozó a piac és meghatározza hogyan és hol avatkozhat be az állam • Privatizáció: a monopóliumellenes intézkedések sajátos módja • Reguláció és dereguláció o Regulációs politika: a tényleges és tartósan működő monopóliumokat szabályozó intézkedések. (Pl árak csökkentése) o A reguláció lényege: úgy szabályozni a t ermészetes monopóliumok tevékenységét, hogy az ár csak az indokolt ráfordításaikat fedezze, de a

normálprofitjuk, a hosszú távú tőkemegtérülésük biztosítva legyen. (Hátránya: adott cég szükségtelenül is megnöveli méretét, ha a támogatásokat a befektetések méretéhez igazítják, stb.) o Dereguláció: felül kell vizsgálni, hogy érdemes-e adott regulált céget működtetni, stb. 9. A termelési tényezők piaca Termelési tényezők: • Elsődleges tényezők: nem gazdasági okokból keletkeztek, de a gazdasági folyamatokban is felhasználhatók, s ekkor tőkejavak. Ilyenek: a munka- humán tőke és a természeti tényezők • Tőkejavak: termelt tőkejavak: mindazon anyagi és pénzügyi erőforrások, amelyeket gazdasági folyamatokban állítanak elő. Ide tartozik: pénz és értékpapírtőke, közvetetten előállított fogyasztási cikkek (pl. 1 gép) Termelési tényezők 4 fő csoportja: föld (A), tőke (K), munkaerő (L), vállalkozó (E). Származékos kereslet: a vállalat azért keres inputtényezőket, mert a vásárlók meg

kívánják venni a termékét, s ebből profitot remél. ERŐFORRÁSOK A vállalat kapcsolata a termékpiaccal és a tényezőpiaccal Termelési tényezők piaca s’ kínálat p’ piaci ár inputkereslet dd input s’ p’ VÁLLALAT termelés költség bevétel profit Q, C, R, MP, MC, MR, Mπ reálinput Termékpiac kínálat S x piaci kereslet DD, P x fogyasztók x termék DDx kereslet Px piaci kínélat A gazdaságban a folyamat mozgatója a termékpiac, ahonnan keresleti (DD) és árjelzéseket (P x ) kap a v állalat, s ezekre saját kínálatával válaszol. Válaszát (S x ) kínálatát saját belső feltételrendszere határozza meg. A profitmaximalizálás általános következménye szerint addig kell fokoznia a t ermelést, amíg az x termék határköltsége el nem éri a h atárbevételt (MC x =MR x ) A vállalat a tényezőpiacon vásárol, amellyel kapcsolatban kínálati (s’) és árjelzéseket (p’) észlel. A vállalat keresleti magatartása azt

mutatja, hogy az inputtényezők milyen mennyiségeket kell beszereznie a profitmaximalizáló outputnak megfelelően. Erre utal a vállalat származékos kereslete. A határtermék-kibocsátás tényezőigénye, költsége és piaci ára Kompetitív vállalat ∆L munka a piacról PL×∆L munkabér ki ∆L határmunka MPL határtermék PL×∆L= MFCL= MRPL= MPL× MRx MPL határtermék a piacra MPL× MRx bevétel A vállalat piaci bevételének alakulását kifejezhetjük úgy, hogy megnézzük mekkora 1 pótlólagos munkafelhasználás (∆L) következtében megszületett határtermék (MP L ). Ha 1 munkás óránként 60 doboz desszertet készít, akkor 1 ór ával növelve a munkát (határráfordítás), újabb 60 termék a határtermék, ennyivel nő a vállalat összbevétele is (ez a határtermék-bevétel: MP L ×MR x =MRP L , a kompetitív vállalatnak egyenlő a határtermékérték nagyságával: MP L ×P x =VMP L ) Az ábrán: amennyiben a munka az egyetlen input

tényező, akkor a határtermék jelzi, hogyan nő a termelés, ha növelik a munkaráfordítást. Ez a Px piaci áron számítva (MRP L = MP L × MR x= MP L × P x ) határtermék bevételt jelenti. A termelés növeléséhez kissé növelni kell a munkafelhasználást. Ez pár perc is lehet, jele ∆L A munkafelhasználást is egységáron kell figyelembe venni. A munka egységára a m unkabér (órabér) Ezért a v állalat határköltsége ennél parányi termelésnövelésnél a munkafelhasználás és a munkabér szorzata (P L ×∆L= MFC L ). A határtermék-bevétel (MRP L ) az adott input tényező határtermékének és ennek eladásával elérhető piaci egységárnak a szorzata. MRP L = MP L × MR x A vállalat többszörös optimalizálást folytat. A határköltség = határbevétel teljesüléséhez a tényező-határköltség és az adott kibocsátáshoz tartozó határtermék-bevétel egybeesése szükséges. ∆L×P L = MFC L = MRP L = MP L × MR x A

tényező-határköltség (MFC) az adott input tényező mennyiségének váltakozása és az input egységárának szorzata. MFC L =∆L×P L Egy tényező felhasználása akkor optimális, ha határtermék-értéke egyenlő a tényezőhatárköltséggel. Pl MFC A =MRP A A termelési tényezők közvetve szolgálják a szükséglet-kielégítést, mert felhasználásukkal állítanak elő fogyasztói javakat. Ezért értékelésük hozamuktól függ Gazdasági jelentősége pedig határtermékétől. Az erőforrások keresletét a velük előállítható határtermék piaci értéke (határtermék-bevétele) határozza meg. A termelő erőforrások jövedelmei A munkáért munkabért, a földért földjáradékot, a tőketényezőkért kamatot kell fizetni. A vállalkozó jövedelme a kamat. A jövedelemelosztási folyamat is a piac egyik mozzanata, és az árrendszer játszik döntő szerepet a javak és jövedelmek elosztásában. Az elkészült termékben 4 tényező együttes és

nélkülözhetetlen összekapcsolódása van: munka, tőketényezők (anyagok, energia, stb.), föld (lehet 1 műhely is) és a vállalkozó tevékenysége. A termék eladásából származó pénzt fel kell osztani az előállításhoz közreműködő termelő erőforrások között. A jövedelmek funkcionális elosztásának elve szerint az egyes erőforrások a s aját határtermékük és felhasznált mennyiségük arányában járulnak hozzá a t ermelési eredményhez. Leon Walras: tökéletes versenyben kialakult egyensúly esetén a p iaci árak a r áfordításokat fejezik ki, és a jövedelmek elosztása megközelítheti a t ényezők hozzájárulásának arányát a szabad piaci hatások eredményeként. A funkcionális jövedelemelosztás elve szerint kizsákmányolnak 1 tényezőt, ha nem fizetik meg érte a termelési hozzájárulásának megfelelő jövedelmet. (Vállalkozó kizsákmányolja földjét, ha nem szór ki elegendő műtrágyát, teherautóját, ha nem

tartja karban) TŐKEPIAC A termeléssel létrehozott anyagi (reál) termelési tényezők, a pénz és az értékpapírok együtt alkotják a szűkebb értelemben vett tőkepiacot. A reáltőke olyan szorosan összefügg az értékpapírokkal, hogy a pénz és értékpapírpiacot önmagában is tőkepiacnak nevezik. (Ha 1 vállalat kötvényt bocsát ki, hogy pénzhez jusson , és a pénzen gépeket vásárol, akkor vagyona reáltőkében, a gépekben testesül meg. Ugyanakkor a kötvények megvásárlói értékpapírtőkét birtokolnak, ami azért jön létre, hogy a termelővállalatnak gépei lehessenek) A termelt tőketényezők piacát tőkeeszköz piacnak vagy eszközpiacnak nevezik. Ennek főbb részei: a gyártóberendezések, járművek, alkatrészek, féltermékek, anyagok, energia, mezőgazdasági termények piacai. Tőkeeszközöket vállalkozók, vállalatok vesznek, nagy tételekben (a forgalmat nagyker vállalatok vásárok, tenderek, stb. segítik) A nyersanyagok és a

mezőgazdasági termények egy része speciális piacon az árutőzsdén (terméktőzsdén) kerülnek forgalomba. A terméktőzsde a nagy tömegű nyersanyagok, alapanyagok, mezőgazdasági termények adásvételének színtere, intézménye. (Tőzsde: termelők, vevők, kereskedők önkéntes társulása, piacszabályozó szerepet is játszik, befolyásolja a piacon kialakult árat is.) A vállalatok zavartalan működésükhöz, tőkéjük 1részét lassan megtérülő állótőkében, másik részét gyorsabban mozgó forgótőkében tartják. A tőketulajdonos jövedelme a kamat, a vállalkozó jövedelme a vállalkozói nyereség vagy más néven profit (ami a felhasznált gazdasági erőforrások használatának ellenértéke fölött megmaradt jövedelem, ha van). Saját tőketényezőket használva is 2 része van a tulajdonosvállalkozó jövedelmének: a kamat és a vállalkozói nyereség. (Kamat: a tőketulajdonos bevétele, a vállalkozónak explicit költség, ha bérel

és a normálprofit legfontosabb része) A vállalkozónak nincs kialkudott jövedelme, az ő jövedelme 1 maradvány, az amennyi a díjak és költségek levonása után marad. Tőkebefektetés értékelése: tervezett lehetőségek összehasonlítása, előzetes kalkuláció alapján (pl. 2 vállalat összevonása) Vagyonértékelés: már működő eszközök felmérésére szolgál. Vagyonértékelés módjai Újrabeszerzési érték Könyv szerinti érték a meglévő eszközök piacról való beszerzések a számviteli nyilvántartások szerinti nettó költsége adott időpontban a műszaki átlag érték figyelembevételével Üzleti érték Likviditási érték a vállalat (vagyontárgy) tőkésített értéke. A az eszközök egyedi eladásából származó belátható időtávon várható jövedelmek bevétel, levonva ennek tranzakciós költségeit. (profit) jelen értéke. Könyv szerinti érték: a vállalati vagyontárgyak ún. nettó értéke Ez a beszerzési

áron, a tényleges költségekkel elkönyvelt bruttó eszközérték, levonva belőle az eszközök elkönyvelt értékcsökkenését. (Hazánkban régen csak ez volt) Újrabeszerzési érték: vagyontárgyanként műszaki-gazdasági értékelést végeznek a r eális érték kimutatása céljából. Reális érték: mennyiért lehetne most megépíteni vagy újonnan vásárolni, ebből le kell vonni az elhasználódás mértékének megfelelő értékbecslést. Jelentősége: egyesüléskor, mikor apport mértékét kell megállapítani. (Épület, föld újrabeszerzési értéke lehet nagyobb, mint könyv szerinti, de a gépeké sokkal kisebb) Üzleti értékelés: a jövedelemtermelő képességet veszi figyelembe. (15 nm butik értéke a belvárosban jóval nagyobb, mint az építési költsége. Fordítva is igaz: az ózdi acélművek üzleti értéke lehet negatív) Ha a vállalatot vállalatként kívánja működtetni, akkor ez az értékelés a döntő. Ha ez negatív, akkor

felszámolási érték a mérvadó Likviditási vagy felszámolási érték: azt fejezi ki, mennyi lenne a n ettó bevétel az eladással kapcsolatos tranzakciós költségek levonása után, ha az adott vállalatot bezárnák és berendezéseit, ingatlanait darabonként értékesítenék annyiért, amennyiért a p iacon el lehet adni. (Lehet negatív, ha pl a lebontás költsége nagyobb, mint a tégla piaci értéke) A tőkebefektetések értékelésekor csak azonos időpontra átszámított jövedelmeket és költségeket szabad összehasonlítani. (Leszámítolhatjuk vagy felkamatolhatjuk) A tőke jövőbeni értéke a t-edik évben: FV t = PV 0 (1-r)t (a vizsgált időszakban rendelkezésre álló pénzösszeg jövőbeni értékének (FV) megállapítása a piaci kamatláb és az időtartam figyelembevételével; PV 0 jelen érték, r kamattényező) Egy jövőbeni pénzösszeg jelen értéke: PV 0 = FV t (1/(1+r) t) Egy vagyontárgy tőkésített értéke: a jövőbeni

jövedelmeinek jelen értéke. Ez a jövőbeni jövedelmek kamatlábbal diszkontált hozadékösszege. (jövedelemteremtő képesség szerinti értékelés, ez csak attól függ, milyen jövedelmet hoz az eszköz) Nettó jelen érték: a tőke jelen értéke és a befektetési összeg különbsége. (Kifizetődő 1 befektetés, ha nettó jelen értéke pozitív) Belső kamatláb: az a szám, amely megmutatja, hogy 1 tőkebefektetés évi hány százalék kamatot hoz a belátható időtávban. (Akkor kifizetődő: ha belső kamatlába nagyobb, mint a piaci kamatláb) Számítható a tőkebefektetés egészére, de gyakori, hogy csak a pótlólagos tőkebefektetés belső kamatlábát vizsgálják. A tőkésített érték, mint egységes mérce, alkalmas a termelési tényezők valamennyi formájának közgazdasági értékelésére (föld, munka, reáltőke, értékpapírok). PÉNZ- ÉS ÉRTÉKPAPÍRPIAC Tőkés: akinek tulajdonosa 1 tőketényezőnek, bérbe adja. Vállalkozó:

bérel, és ezért kamatot fizet. A tőke ált. pénz- és tőkepiaci intézményeken keresztül jut el a tulajoktól a vállalkozókhoz Bankok, befektetési alapok és brókercégek, mint közvetítők állnak a tőkepiac középpontjában és 2 részre osztják azt. Egyik oldalon a pénz-és tőketulajdonosok kínálata, a másik oldalon az államkincstár, az önkormányzatok és a v állalkozók kereslete áll. 1-1 szereplő megjelenhet mind2 oldalon. Tőkepiac keresleti oldalának szereplői: az állami költségvetés, államkincstár, önkormányzatok, részvénytársaságok, akik értékpapírokat bocsátanak ki. Kínálati oldal szereplői: intézményi befektetők (biztosítók, befektetési alapok), amelyek értékpapírokat vesznek, hogy csökkentsék kockázatukat és növeljék hozamukat, illetve a magán befektetők, akik értékpapír-vásárlással megtakarításaikat befektetik a jövőbeni nagyobb jövedelem reményében. A tőkepiac termékei: állampapírok

(államkötvény, kincstárjegy), bankkötvények, vállalati és önkormányzati kötvények, vállalati és banki részvények, befektetési jegyek, megtakarítás jellegű biztosítások és tartós bankbetétek. Pénzpiaci műveletek: tranzakciók, amik 1 évnél rövidebb időre szólnak. Tőkepiac része minden ennél hosszabb távra vonatkozó tranzakció. Tőkekereslet A termelés eredményességének növelése, valamint a termelésben fellépő tőkeszükséglet gerjeszti s tőkekeresletet. A vállalat egyéni tőkekereslete legmélyén a termelés bővítésével elérhető határtermékérték áll. A tőkebefektetés határköltsége a piaci kamatláb, mivel ez az ára a kölcsönkért pénznek A vállalat egyéni tőkekeresletének függvénye kamatláb r0 belső kamatláb r1 r∗ piaci kamatláb Km tőkekereslet A pótlólagos tőkebefektetés különböző nagyságú beruházásokban valósítható meg. A 2. lehetőség 4 egységnyi beruházás már csak r1, a

3., 10 egységnyi befektetés r2 hozamot jelentett. A 4, 9 egységnyi beruházási lehetőség r3 belső kamatlába még mindig magasabb, mint a piaci tehát érdemes megvalósítani. Ezt követően egy 13 egységnyi beruházásra van műszaki lehetőség, de ennek r4 hozama már a piaci kamatláb alatt van, tehát gazdaságtalan. A görbe 1-1 pontja kifejezi mekkora lenne a belső kamatláb, adott pótlólagos tőkebefektetés esetén. Ez a vállalat egyéni tőkekeresletének függvénye is az optimális input feltételének értelmében. Ha a belső kamatláb nagyobb, mint r∗ piaci kamatláb, akkor a cég tőkebefektetése megfelelő (ekkor a befektetés nagyobb megtérülést mutat, mint amennyit saját pénzének kikölcsönzésével elérhetne, ill. mint amennyit kamatként fizetni kell, ha kölcsönzött pénzt használ) Egy termék termelését addig érdemes fokozni pótlólagos tőkebefektetéssel, amíg a pótlólagos befektetés belső kamatlába a piaci

kamatlábnál magasabb. A tőkepiac összes kereslete a vállalatok egyéni tőkekeresleteinek összegződése. Kétszeresen kapcsolódik össze a tőkepiac a fogyasztási cikkek piacával: 1. akkor érdemes bővíteni a termelést, ha van kereslet és jó az ár 2. a tényezők termelése a fogyasztási javak termelésétől von el munkaerőt, tehát olyan tevékenységeket tesz szükségessé, amelyek ekkor nem hoznak létre fogyasztási javakat, de később sokkal több fogyasztást tesznek lehetővé. A gazdaság rendelkezésére álló javaknak úgynevezett felhasználásukkal több jószág termelhető a későbbiekben. időhozama van, mert Állótőke igényesség: milyen lassan térül meg a befektetések aránya a teljes befektetésen belül. Tőkekínálat A tőkekínálat nagysága a megtakarítások útján képződő tőkék keletkezésétől függ. A megtakarítások pénztőkekínálatot jelentenek, s ezzel a tőke pénztőkeként, azaz potenciális tőkejavak

formájában máris bővült. (ez csak akkor eredményez reáltőke bővülést, ha a vállalkozók kölcsön veszik, ezzel keresletet támasztanak a t ermelése iránt) A tőkekínálat jelentős részét a tőke jövedelmezősége befolyásolja. Fogyasztó időpreferenciája: értékesebbnek tartja a pénzét adott pillanatban, mint ugyanazt az összeget 1 későbbi időpontban. Kamat: a várakozás díja, annak ellenértéke, hogy a pénz tulajdonosa tőkéjét átengedve, saját fogyasztását későbbre halasztja. A kamatláb nagysága a tőkekereslet és a tőkekínálat alakulásától függ. Fontos tényező a befektetés biztonságának foka (kockázati felár/díj). Az önkéntes megtakarításokat a k amatláb befolyásolja. (Kényszermegtakarításokat nem befolyásolja a kamatláb) Ez alapján keletkező tőke a tartós bankbetétek, letéti jegyek, részvények, vállalati és államkötvények vásárlása formájában kapcsolódik a tőkepiachoz. A vállalatok gyakran

vesznek igénybe külső pénzügyi forrásokat befektetésük növelésére. Rövid távú pénzigények fedezésére a rövidlejáratú bankhitel (forgóeszközhitel), váltó és a szállítói hitelek szolgálnak. Hosszú távú kölcsöntőke formái: a hosszú lejáratú bankhitel, értékpapírok, pl. kötvény, részvény Kötvény: határozott időre szóló, hitelviszonyt megtestesítő, egyedileg meghatározott kamatozású értékpapír. (Kölcsönügylet: aki megveszi a vállalat hitelezőjévé válik) Névérték: a kötvény kibocsátásakor megállapított és a kötvényre rányomtatott eladási egységár. Forgalmi érték: más néven kötvényárfolyam: a kötvény adott időpontban jellemző, piaci ára. Befektetési alapok szerepe: kisbefektetők pénzéből különböző lejáratú, eltérő kamatozású és kockázatú kötvények vásárlásával kötvény portfoliót alakítanak ki. Ezek szakértői igyekeznek a piaci átlagnál nagyobb éves hozamot elérni

befektetőik számára. (Másodlagos piac pl a tőzsde.) Részvény: lejárati határidő nélküli értékpapír, amely a vállalat vagyonának 1 tulajdoni hányadát testesíti meg. (Vásárlója tulajdonosa lesz a vállalatnak) Kibocsátásához az Állami Bank, Értékpapír- és Tőkefelügyelet előzetes jóváhagyása szükséges. A részvény és a részvénytőke alapvető sajátosságai: - a részvényt vásárló tulajdonosa a vállalatnak - tulajdonosa a társaság közgyűlésén (és döntésekben) részt vehet, szavazhat, felszólalhat, javasolhat. 1 részvényegység= 1 szavazat Vannak elsőbbségi részvények, amik szavazatra nem jogosítanak, tulajdonosai elsőbbséget élveznek az osztalék felosztásakor. - Irányítópakett: a részvények azon hányada, amely a tényleges irányító pozícióhoz elegendő. (elvileg 51% szükséges, de elég 25% vagy 10% körüli hányad is az irányításhoz) - Részvényes a cég vezető, ellenőrző testületének

tagjává megválasztható. - Évente osztalékra jogosít, névértékének arányában. (osztalék a profit része, a közgyűlés határoz mennyit fordítanak tőkebefektetésre és mennyi az osztalék) - Nincs lejárati ideje, hozama is végtelen időre szól, ami a vállalat fennállása. - szabadon eladható - Birtoklása korlátozott felelősséggel jár (annyit bukhat, amennyiért a megvette) - Névértéke alapján fizetik az osztalékot. És van forgalmi értéke is (akkor nagyobb a névértéknél, ha a vállalat osztaléka rendszeresen nagyobb, mint a piaci kamatláb) Hozama: a vételi és az eladási árfolyam különbségéből keletkező árfolyamnyereség összege, a befektetők szempontjából ez a döntő. (része a hozamkalkulációnak) Értéktőzsde: önkéntes tagságon alapuló, nem profitcélú intézmény, amely az értékpapírok szervezett cseréjét biztosítja. Tagjai: bankok, brókercégek, pénzpiaci ügynökök, kereskedelmi cégek, alkuszok,

kereskedők. (a tőzsdén valósul meg legjobban a tökéletes verseny) Tőzsde főbb feladatai: - eladók és vevők koncentrált találkozásának biztosítása - értékpapírok cseréjének szabályozása - piaci információk gyűjtése, nyilvántartása, terjesztése - értékpapírok kereskedelme során felmerülő viták gyors, belső eldöntése. - kifejezi a gazdaság fejlődését, egészségi állapotának alakulását Budapesti Értéktőzsde: különálló szekciókban folyik a kereskedés - részvény-és tőkeszekcióban azonnali ügyletek köthetők - határidős ügyletek szekció: hosszabb időre, max. 1 évre köthető a kötésnapon meghat árfolyamon. 4 fő valutára (USA dollár, jen, svájci frank, euró) Globális árfolyamindex (részvényindex): gazdasági fejlődés szempontjából lényeges. A budapesti részvényindex (BUX) a tőzsde legjelentősebb részvényeinek árfolyamváltozásából számított súlyozott index, amelyet a teljes tőkepiaci

változásokat jellemző szintetikus mutatóként tartanak nyilván. MUNKAPIAC Az ember belső és külső kényszerek hatására végez munkát. 4 tényező befolyásolja a munkakínálatot: életminőség, munkaidő, szabad idő és jövedelem. A fogyasztó az életminőséget maximalizálja, amikor rendszeresen eldönti hány órát hajlandó dolgozni. A fogyasztó a legjobb, legmagasabb életminőséget úgy próbálja elérni, hogy egyensúlyt igyekszik találni a szabad idő és az elérhető jövedelem között. Jövedelem az életminőség egyik meghatározója. Ez 1 pénzösszeg, amelyet a munkáért kapunk (munkabér, nomináljövedelem). Ide tartozik a bérből megvásárolható áruk köre is (ebben a formában reáljövedelem). Szabad idő: hasznos jószág, amit önmagunknak vásárolunk önmagunktól. A munka feláldozott energia, a munkaidő feláldozott szabad idő, ezért a munkában eltöltött idő feláldozott hasznosságot jelent. Az egyéni életminőség

maximalizálása érdekében a fogyasztó a jövedelem és a szabad idő valamilyen mennyiségét választja ki. Általános törvényszerűség, hogy alacsony jövedelemszint mellett alacsony a dolgozó életszínvonala és kevés jelentőséget (hasznosságot) tulajdonít a szabad időnek. Míg a magas jövedelmű munkás, 1 bizonyos bér felett, újabb bérnövekedés hatására csökkenti munkakínálatát. A munkabérek növekedésével a munkáscsoportok munkakínálata 1 bizonyos jövedelemszint felett csökkeni kezd (munka kínálati függvénye visszahajlik). Az egyéni munkakínálat legfontosabb tényezői: munkabér (jövedelem), szabad idő és a 2 együtteséből elérhető életminőség, illetve egyéb piaci tényezők is (pl. népesség száma, képzettség, szokások, stb.) szerepet játszanak Humán tőke: a képességek, a s zaktudás és a szakmai tapasztalatok összessége, az a termelési tényező, amit az egyén bérbe ad a vállalkozónak vagy a vállalatnak.

Az ember munkavégző képessége hosszú távú tőkebefektetések eredménye. A humán tőke értékelése jelenérték-számítással történhet, mert ezek a ráfordítási tényezők is megfeleltethetők költségeknek és hozamoknak. A tőkésített értéknek jelentős szerepe van a munkabérek szakmák szerinti arányainak alakulásában. Ha 1 szakmában nem térül meg a hosszú távú humán befektetés, akkor a munkakínálat lecsökken ebben a szakmában. Munkabérek a keresleti és kínálati oldalt meghatározó tényezőktől, valamint a kereslet és a kínálat egymáshoz viszonyított pillanatnyi nagyságától függően alakulnak. Munkabér felső hatása: a vállalkozások jövedelmezőségétől függ. 1 vállalkozó max annyit fizethet a munka utolsó felhasznált egységéért, amennyi az ezáltal termelt határtermék-bevétel piaci értéke. Alsó korlátja: az, az összeg, amely megfelelően kompenzálja a dolgozó adott munkával kapcsolatos rövid és hosszú

távú ráfordításait. (A munka rövid távú ráfordításai a munkaidő hossza, a munka fizikai, szellemi, idegi terhelő jellege, az egészségre káros hatások, presztízs) Alsó és felső határok között, a külső befolyásoló tényezők, illetve a tényleges kereslet és kínálat hatása alakítja ki az egyes szakmák, stb. jellemző béreit Vállalkozó A vállalkozói tevékenység a termelés egyik tényezője, a humán tőke egyik eleme, a közönséges munkától különböző különleges munkateljesítmény, sajátos szakma. (Vállalkozó: nagy vállalatnál a menedzserek az igazgatók, részvényesek vállalkozók; kis cégnél az a vállalkozó, aki elhatározza a cég alapítását, ő dönt a vállalat ügyeiben, ő teremti elő pénzt és ha év végén marad profit, akkor az, az övé.) A vállalkozói tevékenységnek mint termelési tényezőnek a hozadéka a profit. A vállalkozó legfőbb ösztönzője a jövőben remélt, nem az előzőleg elért

profit. Vállalkozóé az elsődleges kockázat (ő áll az osztozkodáskor a sor végén), fizetnie kell a földért (járadékot), tőketényezőkért (kamatot), munkáért, s annyi a jövedelme, ami ezek kifizetés után marad. Vállalkozó jövedelme: mindent magába foglal, ami a vállalkozónak a bevételből megmarad a folyó költségek kifizetése után. Vállalkozói nyereség: a gazdasági profit összege, amely a bevételek és a t eljes gazdasági költségek különbsége. Tökéletes versenyben nincs (ekkor javak ára= termelési költségük, és a normálprofitját eléri), ha mégis pozitív, akkor az a műszaki, technikai haladás eredménye, pl. új üzleti gondolatok megvalósítása. FÖLD- ÉS INGATLANPIAC Föld kínálata rugalmatlan (adott), tehát nem függ az ártól. (nem is amortizálódik) David Ricardo: Nem azért magas a búza ára, mert magas a föld bérleti díja, hanem azért magas a bérleti díj, mert magas a búza ára. Bérleti díj: a

kölcsönvett földért fizetett díjak, a földjáradék és a kamatok összessége. Földterület termelési tényező. Bérleti díj a bérlő szempontjából a föld tényezőára, illetve amennyiért a tulaj átengedi a föld és a hozzá tartozó tőkebefektetések használatát (utak, épületek, csatorna, stb.) A föld használatáért fizetett díj a f öldjáradék, a b érbe vett tőketényezőkért kamatot kell fizetni. Bérleti díj nagysága a föld minőségével, termelőképességével és a rajta termelhető mezőgazdasági termékek árával van összefüggésben. A föld bérleti díját, „tényezőárát” a származékos keresleti tényezők határozzák meg. Bérleti díj= határtermék-bevétel, MFC A =MRP A Legnagyobb határtermék-bevétel akkor érhető el, ha az adott földterületen a legtöbbet hozó terményt termelik. A föld piacán akkor kerülhet egyensúlyba a k ereslet és a k ínálat, ha a r ajta jellemzően termelhető termékek

határtermék-bevétele egyenlő a föld „tényezőárával”, azaz a bérleti díjjal. Följáradék drágítja a földet, azonban a tulajdonosokat arra készteti, hogy a tényezőket azoknak a rendelkezésére bocsássák, akik leginkább fel szeretnék használni azokat. A termőföld árát a földjáradék tőkésített értéke határozza meg. (1 évi jövedelmének és a piaci kamatlábnak a hányadosa) 10. Az externália (külső gazdasági hatás) Bizonyos termelési vagy fogyasztási folyamatok kapcsán előfordul, hogy 1 külső, harmadlagos szereplőre hárulnak olyan váratlan költségek, amelyek beleegyezése nélkül terheli őt. Az ilyen jelenségekre alkalmazzuk az externália (külső hatás) kifejezést (Elnevezés arra utal, hogy az externáliát okozó alaptevékenységek piaci adásvétel tárgyát képezi 1 termelő és fogyasztó között, akik szerződésben állnak egymással. A károsan érintett harmadik szereplő nem része a piacnak, tehát a

piacon kívüli hatást kénytelen elviselni, képtelen elszámoltatni a költségeit.) Társadalmi határhaszon (MSB) 1 termék pótlólagos egységének előállításából, felhasználásából, elfogyasztásából eredő összes haszonváltozás. (Figyelembe veszi az összes változást, amelyet a konkrét tevékenység okoz, azaz a társadalom egésze számára felmerülő hasznosságot tükrözi). Egyéni és társadalmi haszon különbsége az externális haszon Társadalmi határköltség (MSC) 1 termék pótlólagos egységének előállításával, felhasználásával, elfogyasztásával adódó ös szes költségváltozás. (Az adott tevékenységből eredő és a társadalom más tagjainál felmerülő pluszköltségeket is.) Az egyéni és társadalmi költség különbsége az externális költség. Az egyéni határhaszon (MU), illetve a határköltség (MC) csak az adott termék vevője által érzékelt hasznosságot, illetve termelőjének költségeit jelenti. A

termékek előállításakor, fogyasztásakor azonban a gazdaság egészében felmerülő összes hasznosság (MSB), illetve költség (MSC) rendszerint meghaladja az egyéni függvényeket. Egy piaci adásvétel esetében az adott ügyleten kívülálló szereplő(k) környezetét befolyásoló, nem szándékolt hatásokat külső gazdasági hatásnak, externáliának nevezzük. Ha a termelés, vagy fogyasztás olyan járulékos hasznokat eredményez másoknak, amelyeket azok nem térítenek meg, ill. olyan költségeket okoz másoknak, amelyeket azok nem önként viselnek. Az alaptevékenységet az externália forrásának, az érintett tevékenységet pedig az externália tárgyának nevezzük. Extern hatások csoportosítása Pozitív externália esetében a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália kedvezően befolyásolja a környezetét. Az érintett ember tevékenysége a külső hatásnak köszönhetően nagyobb hasznossággal jár vagy kisebb

költséggel valósítható meg, mint extern hatás nélkül. Ekkor az egyedi kalkuláció révén megvalósuló profitmaximalizáló output kisebb lesz, mint a társadalmilag kívánatos mennyiség (MSC=MSB). Ha az egyéni határhaszon (MU) kisebb, mint a társadalmi hasznosság, akkor a termelők a társadalmilag kívánatosnál kevesebbet termelnek, egyéni érdekeik piaci megfontolása alapján. Negatív externália esetében a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália hátrányosan befolyásolja a k örnyezetet. Ekkor az externália az azonos volumenű termelés költségeinek emelkedését, ill. az azonos nagyságú fogyasztás hasznosságának csökkenését idézi elő. Az egyéni költségek és bevételek által meghatározott profitmaximalizáló output meghaladja a társadalmilag kívánatos mennyiséget. Ha az egyéni határköltségnél (MC) nagyobb a társadalmi határköltség (MSC), akkor a termelők a társadalmilag kívánatosnál

többet termelnek, egyéni érdekeik piaci megfontolása alapján. A pozitív külső hatás alultermelést, a negatív pedig túltermelést idéz elő a társadalmilag kívánatos szinthez képest. Megkülönböztetünk még: - fogyasztói externália: ha 1 fogyasztói tevékenység okoz külső hatást - termelői externália: ha 1 termelő tevékenysége idéz elő környezeti hatást Napjainkban minden mindennel összefügg, ezért nehéz eldönteni, hogy 1-1 mellékhatása milyen mértékben befolyásol más tevékenységeket, ill. a h atásnak mi is az igazi forrása Nehéz eldönteni azt is, hogy pozitív vagy negatív externáliák fejtik ki erősebben hatásukat a gazdaság egészére. Externáliák 2 speciális területe A pozitív externáliák elsősorban újítások, a negatív externáliák között a környezetszennyezés érdemel kitüntetett figyelmet. Újítások extern hatása: komoly anyagi ráfordítást igényel (kárbaveszett ráfordítások költségeit is a

sikeres újítások viselik). A ráfordítások akkor térülnek meg, ha az újítások bevezetése megfelelő mértékben csökkenti az átlagköltséget, ill. fejlettebb termékek kibocsátását teszi lehetővé. A gazdaság minél szélesebb körében elterjedve társadalmi méretekben hozhat számottevő haszonnövekedést vagy költségcsökkenést (de a vállalatok nem érdekeltek ebben). Környezetszennyezés: költségei rohamosan emelkednek, gyakran takarnak visszafordíthatatlan folyamatokat. Szennyezést okozó nem szándékosan okoz kárt, ő a termékével foglalkozik. Gyakori a szabad javak (talaj, levegő) minőségének romlása Az ökológiai környezetet nem csak közvetve éri szennyezés. Mesterséges tavak, erdők irtása is komoly károkat okoz a növényzetben, állatvilágban, stb. Extern hatások és a hatékonyság Az egyéni haszon és költség 1 adott adásvétel kapcsán a piacon kialakuló árban fejeződik ki. Az externália az ehhez az ügylethez

kapcsolódó olyan egyéb haszon és költség, amit nem vesz figyelembe sem a vevő, sem az eladó, ill. amit nem tükröz az általuk elfogadott ár Társadalmi szempontból az externáliák létezése akadályozza a szűkös erőforrások hatékony elosztását. Ezek akkor osztódnának el hatékonyan, ha minden esetben ismert lenne az adott tevékenység társadalmi haszna, költsége és ezek figyelembevételével határoznák meg az optimális termelési mennyiséget. Ez a mennyiség ott van, ahol a társadalmi határhaszon éppen a társadalmi határköltséggel megegyezik. A társadalmi optimum meghatározásához a külső hatások belsővé tétele (internizálása) szükséges. Külső hatások belsővé alakítása többféleképpen képzelhető el: - az érintett felek közötti önkéntes megállapodás (az okozó és az érintett kompromisszumos megoldást keresnek. Gondot okoz, ha a szereplők valamelyike nem akar együttműködni, vagy ha a résztvevők száma túl

nagy.) - jogi eszközökkel, kényszerű kártalanítás (Csak akkor sikeres, ha a tulajdonviszonyok tisztázottak, továbbá a j ogrendszer is tartalmazza a s zükséges tiltásokat, korlátozásokat, stb. az extern hatásokkal kapcsolatban) - adminisztratív intézkedés (hatósági előírásokkal korlátozzák a negatív externáliákat és ösztönzik a pozitívakat. A hangsúly itt a negatív kialakuásának megelőzésén van) - állami, hatósági beavatkozás adókkal és támogatásokkal (csak azokban avatkozhatnak be, melyek nagy terjedelműek és sok embert érintenek. Az adók növelik a költségeket, a termelőknek kell megállapítani, hogy meddig éri meg nekik előállítani az adott terméket.) - gyakran vegyes (pl. adminisztratív összekapcsolása az adókkal vagy kényszerű kártalanítással) Externáliák kezelésével kapcsolatban 3 területen előre kell lépni: 1. jogrendszerbe be kell építeni olyan új elemeket, amelyek lehetővé teszik az általánosan

jellemző vitás kérdések gyors és egyértelmű kezelését, eldöntését. 2. tudományosan ki kell dolgozni olyan műszaki és gazdasági eljárásokat, amelyek lehetővé teszik az extern hatások mértékének megbízható becslését 3. környezetbarát, környezetkímélő szemlélet széles körű társadalmi elterjedése (kihasználva a kommunikáció lehetőségeit). 11. A makrogazdasági körforgás Mikroökonómia a gazdasági jelenségeket és folyamatokat az egyes gazdasági alanyok nézőpontjából vizsgálja. Ezek a kérdések 1-1 konkrét gazdasági egység gazdálkodására vonatkoznak, konkrét, egyedi vállalat, háztartás modelljét jelentette. Makroökonómia ugyanezen rendszernek másik metszetét vázolja. Az összes vállalatból álló aggregátumról beszél, az összes terméket foglalja össze az általa használt output-fogalommal. Tehát rá a kettős aggregálás jellemző: a gazdasági szereplőket ágazatokká, szektorokká foglalja össze, a t

ermékeket pedig termékcsoportokká vagy akár egyetlen termékhalmazzá összesíti. Gazdasági folyamat: a vizsgált időszak (ált. 1év) alatt megtermelt javak termelésével és felhasználásával, a jövedelmek keletkezésével és elosztásával kapcsolatos áru- és pénzmozgások. Tartalmuk alapján reál- és jövedelemi folyamatokra osztható Reálfolyamat: a javak létrehozása (termelési folyamat), elosztása (forgalmi folyamat) és felhasználása. Jövedelemfolyamat: a reálfolyamat kísérőjelensége. A jövedelmek keletkezése és végső felhasználása nem választható el a reálfolyamatok vizsgálatától. Jövedelemmozgás alapvetően pénzmozgás. A jövedelmek reálfolyamatok révén keletkeznek (javak előállítása) és reálfolyamatok keretében költik el azokat (fogyasztás). Számos esetben ezek egybeesnek, ill lehet hogy csak jövedelem áramlik (adó). Gazdasági erőforrás: olyan tényezők, amik a gazdálkodás eredményét létrehozzák.

Mivel a gazdasági folyamatokat a gazdasági erőforrásokkal összefüggésbe hozzuk, mind a reál, mind a jövedelemi folyamatokat 2 további csoportba soroljuk. Felhalmozási ügylet: azok a gazdasági folyamatok, amelyek növelik vagy csökkentik a gazdasági erőforrások állományát Folyó ügylet: amelyek nem érintik Eszközök: anyagi, tárgyi és pénzügyi eszközök Források: tiszta saját vagyon és pénzügyi tartozás Gazdasági jelenségek Gazdasági folyamatok Reálfolyamatok Gazdasági erőforrások Források (passzívák) Tiszta Felhalmozá Reál Pénzügyi Pénzügyi saját si ügyletek eszközök eszközök aktívák vagyon Jövedelmi folyamatok Eszközök (aktívák) Folyó Felhalmozá Folyó ügyletek si ügyletek ügyletek Jövedelemfolyamatok szakaszai: jövedelmek keletkezése, jövedelmek elsődleges elosztása, jövedelmek újraelosztása (az állam által kivetett adók és az állam által kifizetett támogatások révén), a rendelkezésre álló

jövedelem felhasználása, megtakarítások átcsoportosítása Jövedelem elsődleges elosztása: a jövedelem elosztása a termelési tényezők tulajdonosai között Jövedelemfolyamatok kettős jellegűek: egyszerre jelentenek valamely jövedelemtulajdonosnak jövedelemhez jutást, egy másik számára jövedelem-felhasználást. Kettős könyvvitel alapelvére épül. Egyesíti a folyó jövedelemi műveletek és a felhalmozási (tőkeműveletek) elszámolását. Makrogazdasági körforgás: W Tax (T V ) Tax (T H ) Állam Tr H Háztartás SH SÁ Tőkepiac SK Külföld G SV Vállalat I X IM C W= bér C= fogyasztás IM = import S = megtakarítás X = export Tax (T)= adó Tr= transzfer I = beruházás G = Kormányzati vásárlás Jövedelmi bevételeket számla jobb oldalán, a jövedelmi kiadásokat a számla bal oldalán tartjuk nyilván. Hazai össztermék számla bal oldalán a keletkezett hazai össztermék értékét, jobb oldalán a hazai össztermékkel

szemben megnyilvánuló kereslet tételei szerepelnek. Gazdasági szereplők folyótétel számláin bal oldalon a j övedelmek felhasználásának részletezése, jobb oldalon a jövedelmek beáramlása szerepel. Tőkeszámla: jobb oldalon a felhalmozás forrásai (különböző jövedelemtulajok megtakarításai), bal oldalon a beruházások. Tételezzük fel, hogy a vállalati szféra teljes kibocsátása vevőre talál, pénzbevétel (jövedelemY) a termelőszférához áramlik. Vállalat Hazai össztermék W (2) Y (1) Y (1) C (6) T V (3) G (6) S V (7) I (8) A vállalati szférától a háztartáshoz kerül a jövedelem 1 része munkabérként (W). Háztartás C (6) W (2) T H (4) Tr H (5) S H (7) Jövedelmek elosztása a vállalatok és az állami szféra között (vállalatok befizetik az adót T V ) Állam Tr H (5) T V (3) G (6) T H (4) S Á (7) A lakosság adót fizet a munkajövedelmek után (T H ) Tőkeszámla I (8) S V (7) S H (7) S Á (7) A háztartásnak a

költségvetésből juttatott jövedelme (TR H ) után ismertté válik a jövedelemtulajok rendelkezésre álló jövedelme, ezt fogyasztásra, megtakarításra fordíthatják. A lakosság fogyaszt (C), az állam kormányzati vásárlásra költ (G), egyben keresletet támaszt hazai össztermékre. A kiadások után megmaradó rész a jövedelemtulajok megtakarítása (S V, S H, S Á ). Jövedelmek és felhasználás kapcsolatát mutatja, azt, hogy a felhalmozást milyen pénzügyi forrásokból finanszírozzák. A tőkepiac a megtakarításokkal finanszírozza a beruházásokat. A külföld folyótétel-számlán a n emzetgazdaság exportja a k ülföldi szféra számára mint jövedelem-felhasználás, az import mint jövedelem-bevétel szerepel. Külföld megtakarítása akkor pozitív, ha a nemzetgazdaság importja nagyobb az exportnál. Külföld X (9) IM (9) S K (10) Hazai össztermék Y (1) C (6) I (8) G (6) X-IM (9) Tőkeszámla I (8) S V (7) S H (7) S Á (7) S K (10)

Makrogazdaság jövedelme: Y= C+ I+ G+ (X- IM) Kifejezi, hogy a makrojövedelem a gazdasági jövedelemtulajoknak jövedelemösszege. A vállalat jövedelme és minden egyes tétele csak az árupiac érintésével jut el a v állalathoz. Tehát a jövedelem az árupiacon realizálódik, valamint a Hazai össztermék számla az árupiac mindenkori állapotát fejezi ki. A makrogazdaság nettó beruházása utólagosan mindig megegyezik a m egtakarítások összegével. I= S V + S H + S Á + S K MAKROGAZDASÁG SZEREPLŐI A Makroökonómia nem az egyes vállalatokat, vagy háztartásokat vizsgálja, hanem a vállalati szférát, ill. a háztartási szférát elemzi, melyek a mikro egységek aggregátumai Ezeket az egységeket gazdasági alanyoknak nevezzük. A vállalati szférába tartoznak mindazok a gazdasági alanyok, melyeknek alapvető feladata a termékek és szolgáltatások nyújtása, előállítása. A háztartási szférába a jövedelmet felhasználó fogyasztói egység

tartozik. A vállalati + háztartási szféra egyben a magánszféra. Az állami szféra: a központi vagy helyi költségvetési szervezetein keresztül újra elosztja a jövedelmet. (adókat szed be és transzfereket juttat) Transzfer: az állam ellenérték nélküli jövedelemjuttatása a magánszféra számára. Áramlása megváltoztatja a gazdasági alanyok jövedelmét, ez a megváltozott jövedelem a rendelkezésre álló jövedelem. A külföld szférájába tartoznak mindazon személyek és vállalatok, melyek nem állandó lakói a nemzetgazdaságnak, ill. nem integrálódtak a nemzetgazdaság belső, gazdálkodói folyamataiba. ALAPFOGALMAK Kibocsátás (Q): termelés, output: 1 év alatt a gazdaságban létrehozott áruk és szolgáltatások összessége. (termékhalmaz) Jövedelem (Y): a realizált kibocsátás. Van munka- és tőkejövedelem A termelési tényezők felhasználásával nyert jövedelmek összessége a makrojövedelem. Fogyasztás (C): a jövedelem

azon része, melyet a szükségleteket kielégítő árukra, szolgáltatásokra költenek el. Megtakarítás (S): az el nem költött jövedelem. Felhalmozás: olyan javak felhalmozása, amelyeket egy adott időszak termeléséből arra a célra fordítanak, hogy azokkal bővítsék a termékek előállításához szükséges eszközöket. Egyrészt beruházás (az állótőke pótlására, bővítéséra fordított tőkejavak vásárlása), másrészt készletfelhalmozás (magában foglalja a folyamatos termeléshez szükséges nyersanyagok, stb. 1szóval inputkészletek, valamint a értékesítésre váró termékhalmaz, az outputkészlet felhalmozását) Beruházás (I): 2 részből áll: - elhasznált álló eszközök pótlása - eszközök bővítése Nettó beruházás: a bővítő beruházást jelenti, azaz a felhalmozott eszközöknek azt a növekményét tartalmazza, amely a termelés folyamán elhasználódott állótőke értékét meghaladja. Árszínvonal (P): a m

akrogazdaság termék árainak a t ermék mennyiséggel súlyozott átlaga, ami megmutatja mennyibe kerül a k ibocsátás. Az árszínvonal reciproka (1/P) a p énz vásárlóereje. 12. A nemzetgazdaság teljesítmény mérése Az igény, hogy felmérjék a gazdaság teljesítését régi keletű, mégis csak a XIX. században készítették az erre vonatkozó adatsorokat. Az MPS rendszer (Material Product System) az 1920-as években alakult ki a Szovjetunióban. Ez hazánkban a rendszerváltásig működött (Csak az anyagi termelésre terjedt ki és figyelmen kívül hagyta a nem anyagi szolgáltatásokat.) Az SNA rendszer (System of National Account) az ENSZ országaiban alkalmazták. Magyarország 1968-ban az MPS jellegű számlarendszert több SNA-ban alkalmazott elemmel bővítették, így zökkenőmentesen tudtunk átállni az SNA rendszerre a rendszerváltáskor. Az SNA törekvése, hogy a javak összegében minden létrehozott terméket és szolgáltatást számba vegyen. A

heterogén javak halmazait kell összegezni a piac által elfogadott áruk segítségével. Ha a m egtermelt javakat összegezzük, akkor nem a t ermelés során létrejött jövedelem nagyságát kapjuk meg, hanem ennél egy lényegesen nagyobb összeget. Az elhasznált javakban megtestesült jövedelem összegét termelőfogyasztásnak, vagy folyótermelő felhasználásnak nevezzük. Ha ezt nem vonják le a kibocsátott javak összegzett árából, akkor az egyszer létrehozott jövedelmet többször is beszámítanánk. Egy nemzetgazdaságban 1 év alatt létrehozott bruttó jövedelmet bruttó hazai terméknek nevezzük, azaz GDP (Gross Domestic Product). Ez az SNA rendszer elsőszámú mutatója A megtermelt javakat a nemzeti számlarendszerben kibocsátásuk idején érvényes árukon összesítik. Ez a termelés nominális mutatója Időbeli összehasonlítás esetén kiszámítják azt is, hogy mekkora lenne az összesítés eredménye évenként akkor, ha az árszínvonal

nem változott volna. Ez a termelés reálmutatója. (= kibocsátás folyó áron számított összege osztva az árszínvonal kiinduló évhez mért viszonyszámával, a kiinduló évhez viszonyított árindexszel) A GDP növekedése tehát nem csak a termelés működésétől, hanem az infláció mértékétől is függ. (Infláció emelheti, sőt még a termelés csökkentése is) Egy nemzetgazdaságban 1 év alatt megtermelt nettó jövedelmet nettó hazai terméknek nevezzük, azaz NDP (Net Domestic Product). NDP= GDP – amortizáció GDP + hazai gazdasági szereplők külföldi munka és tőkejövedelme - külföldi gazdasági szereplők hazai munka és tőkejövedelme = GNI (Gross National Income)- bruttó nemzeti jövedelem (1 nemzetgazdaság gazdasági szereplőinek 1 év alatt az elsődleges elosztás során külföldről, vagy belföldről megszerzett összes bruttó jövedelme) NDP + hazai gazdasági szereplők külföldi munka és tőkejövedelme - külföldi gazdasági

szereplők hazai munka és tőkejövedelme = NNI (Net National Income)- nettó nemzeti jövedelem (NNI+amortizáció=GNI) GNI + országba külföldről beáramló transzferek - országból külföldre kiáramló transzferek = GNDI (Gross National Disposable Income)- rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem (1 nemzetgazdaság szereplőinek 1 adott évben végső felhasználásra fordítható összes bruttó jövedelme) NNI + országba külföldről beáramló transzferek - országból külföldre kiáramló transzferek = NNDI (Net National Diposable Income) – rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelem (NNDI+amortizáció= GNDI) SNA alapmutatók Megtermelt jövedelem Bruttó Nettó GDP NDP Elsődleges elosztás során GNI NNI szerzett jövedelem Végső felhasználásra GNDI NNDI rendelkezésre álló jövedelem Példa: Óperencia 93. évi GDP-je 100 Mrd, amelyből az elsődleges elosztás során a külföldi gazdálkodók 7 Mrd tőkejövedelemhez és 8 Mrd

munkajövedelmekhez jutottak, a többi a hazaiaké. Az amortizáció 10 M rd volt Az ország gazdálkodói külföldön 6 M rd tőkejövedelmet és 14 Mrd munkajövedelmet szereztek meg. Külföldről beáramló transzfer 4 Mrd, kiáramló transzfer 7 Mrd volt. Tehát: - NDP 100-10= 90Mrd - GNI 100-7-8+6+14= 105 Mrd - NNI 105-10= 95 Mrd - GNDI 105+4-7= 102 Mrd - NNDI 102-10= 92 Mrd Ha Y= GDP, akkor az I a br uttó beruházásokat jelzi, és az amortizáció része a vállalt megtakarításának, az S V -nek. Ha viszont Y= NDP, akkor az I a nettó beruházásokat jelzi, és az amortizáció nem szerepelhet az S V -ben. A jövedelem növekedését célzó gazdaságpolitika Sok ország akkor tudná problémáit megoldani, ha gazdaság növelni tudná kibocsátását, tehát ha a jövedelem gyarapodik. Több jövedelem nagyobb állami bevételekhez vezetne, amelyeket a kormány az ország szociális helyzetének javítására fordíthatna (pl. nyugdíjemelésre) A jövedelemnövekedés a

munkanélküliséget is csökkentené (hiszen nagyobb jövedelem nagyobb termelést tételez fel, ez pedig nagyobb munkaráfordítást igényelne). Tehát 1 gazdaság számára az elégtelen jövedelemszint komoly politikai és gazdasági válsághelyzetet teremt. Hogyan lehet kilábalni? Elégtelen jövedelemszint válsághelyzetet teremt, ebben a helyzetben túl kicsi a r ealizált kibocsátás. Ennek oka: kibocsátás nem éri el a szükséges mértéket vagy a megtermelt áruk eladhatatlanok. (Az első lehetőség hosszabb távon nem állhat fenn) Utóbbi valószínűbb, ekkor a gazdaságpolitika arra törekszik, hogy más, keresett áruk előállítására fordítson. Az állam feladata tehát más szerkezetű és szintű kereslet teremtése, állami beruházások indításával. (Az állami kereslet a termelőket nagyobb teljesítményre ösztönzi, a vállalkozók több munkaerőt alkalmaznak és a termelés fokozása végett beruházásokat indítanak el. Nő a munkaerőigény,

a foglalkoztatottság növekedése nagyobb jövedelemhez juttatja a h áztartási szférát. Hatására bővül a fogyasztási kereslet, ez még jobban növeli az összkeresletet) Fontos, hogy a gazdaságpolitika megfelelő szerkezetű keresletet teremtsen (állam intézkedése csak az első lökés, a sikerhez meg kell nyerni a magánberuházást a megfelelő célra. Ehhez viszont a várakozások befolyásolása is szükséges a kamatláb politikán kívül. PL R Reagen elnök gazdaságpolitikai koncepciója, összhangban a külpolitikai koncepciójával.) 13. Az árupiaci kereslet A gazdasági folyamatok színtere a p iac. A termékek sajátosságai meghatározzák a p iac jellegét. Ennek értelmében a makroökonómia 4 pi acot különböztet meg egymástól: fogyasztási javak piaca, tőkejavak piaca, pénzpiac és munkapiac. A fogyasztási javak piaca és a beruházási javak piaca, azaz a tőkepiac együttesen az árupiac. Ezen a piacon dől el, hogy a megtermelt javak

értékesíthetők-e, azaz képződhet-e jövedelem a gazdaságban. Árupiaci egyensúly: a kereslet és kínálat egyenlősége. Makroökonómiai kereslet az árupiacon a j avak azon mennyisége, amelyet a gazdasági szereplők adott árszínvonalon vásárolni szeretnének. Makrogazdaság árukínálata az a termékmennyiség, amelyet a gazdaság szereplői adott technológiai kapacitások mellett, adott árszínvonalon hajlandóak termelni. A makrogazdasági árukereslet a jövedelemtől, a pénzmennyiségtől és az ezeket befolyásoló tényezőktől (adók, támogatások, stb.) függ Mivel csak kínálattal foglalkozunk, a Jövedelem nem meglévő, hanem elképzelt (vélt vagy tervezett). 2 szereplős makrogazdaságban a jövedelemszint: Y= C+I, ahol C a háztartások fogyasztási kereslete, I a beruházási kereslet, és a jövedelem az árupiac legáltalánosabb megfogalmazása is. Összpiaci kereslet tehát: YD=C + I Fogyasztás C C Jövedelem növekedésével a fogyasztás

is nő. S Nem az origóból indul, mert valamennyit fogyasztunk a létszükséglet miatt. y Fogyasztói függvényen azt az összefüggést értjük, amely minden tervezett jövedelem szinthez a tervezett fogyasztást rendeli hozzá. A jövedelem növekedésével a fogyasztói kereslet is nőni fog, de nem azonos mértékben. A jövedelem növekedésének mértékét a fogyasztói határhajlandóság adja meg. Ez határozza meg a függvény meredekségét is. Fogyasztói határhajlandóság: ĉ: az a szám, amely megmutatja, hogy a gazdaság fogyasztói minden újabb jövedelemegység hányad részét kívánják fogyasztási cikkekre kiadni. (Pl a jövedelem növekedés 30.000, tervezett fogyasztás 22500 egységgel nő 22500/30000=0,75, azaz minden újabb jövedelemegység 75%-át fogyasztási célokra kívánják fordítani) Autonóm fogyasztás C 0 : a jövedelemtől független fogyasztás. A fogyasztói függvény és a függőleges tengely metszéspontja. Fogyasztási

függvény képlete: C(Y)= C 0 + ĉ Y Megtakarítás: az a jövedelemrész, amit nem költöttek el fogyasztásra. Megtakarítási függvény: minden várt jövedelemszinthez a tervezett megtakarítást rendeli hozzá (a fogyasztási függvény analógiája) Autonóm megtakarítás: a jövedelemtől független megtakarítás S0= -C0, az autonóm fogyasztás levonás a megtakarításból. A megtakarítás és a f ogyasztás egymás komplementere (ugyanolyan távolságban metszik a függőleges tengelyt csak az előjelük más) Nincs autonóm fogyasztás autonóm megtakarítás nélkül! Megtakarítási határhajlandóság: kifejezi, hogy egységnyi többletjövedelem mekkora részét kívánják megtakarítani. Nettóberuházás: a tőkeállomány bővítése Bruttóberuházás még pótlást is tartalmaz a tőkeállomány bővítésen kívül. Kockázat nélkül nincs tőkebővítés! (elválaszthatatlan a bizonytalanságtól) Beruházási kereslet I Y Feltételezzük, hogy a

beruházási kereslet a jövedelemtől független és állandó. Ennek alapja, hogy egyetlen időszakot vizsgálunk és az elmúlt időszakban megtermelt jövedelem adott a beruházási keresletet megalapozó összeg szintjén. A rendelkezésre álló jövedelem nem hat a beruházók terveire, ők minden jövedelemszintnél I beruházási szint megvalósítása mellett döntenek. Különböző jövedelemszintekhez különböző összkereseti szintek tartoznak. Egyensúlyi jövedelem: ha a t ervezett jövedelem= tervezett fogyasztás + szándékolt beruházás. Az a j övedelemszint, amely pontosan megegyezik a f ogyasztás és a b eruházási kereslet összegével. YD YD =Y Y0 D C+I Y’ Y 0 Y’’ Y Vízszintes tengely a tervezett jövedelem, függőleges a fogyasztási és a beruházási keresletek összege, azaz a makrokereslet. Az összpiaci keresletet megjelenítő egyenes a felezővonalat egyetlen pontban metszi. Y 0 = Y 0 D , tehát egyensúlyi jövedelem. Ha ennél

kisebb jövedelmet várnak a gazdaságban (Y’) akkor a hozzá tartozó árupiaci kereslet nagyobb lenne, mint a várt jövedelem Y’. E jövedelem mellett túlkereslet érvényesül Y 0 -nál nagyobb várt jövedelem pedig túlkínálatot okoz. (Túlkereslet esetén a vállalatok azt tapasztalják, hogy outputkészleteik az általuk optimálisnak tartott készletszint alá csökkenek. A vállalatok növelni fogják termelésüket, míg vissza nem áll az általuk optimálisnak tartott készletszint. A termelés növekedése a tervezett jövedelem növekedését is jelenti Ez a folyamat addig halad, míg a túlkereslet meg nem szűnik.) Outputkészletek változásának mechanizmusa révén az árupiaci egyensúly automatikusan létrejön a gazdaságban. Beruházási döntések motivációja A beruházási döntéseket a vállalati szférában hozzák. Céljuk a tőkeállomány növelése A vállalatok a Profitvárakozások alapján döntenek. A beruházási kereslet egyenes

arányban változik a pr ofitkilátások módosulásával. Várakozások a mindenkori gazdasági helyzettől és a helyzet megítélésétől függnek. A várakozásokat részben gazdaságon kívüli tényezőnek kell tekinteni, tehát jövőképek, azaz a várakozások adottak. A beruházási költségek a kamatláb növekedésével emelkednek, a kamatláb csökkenése pedig mérsékeli a kiadásokat. Ha csökken a kamatláb, makrogazdaság beruházási kereslete nő, csökken viszont, ha a kamatláb emelkedik. Ha a profitvárakozások javulnak, akkor a beruházások adott kamatláb mellett nőnek, a beruházási függvény felfelé tolódik (csökkenő függvény). Ha viszont a profitvárakozások romlanak, akkor a beruházási függvény lefelé tolódik. A kamatláb csökkenése- ha egyéb körülmények változatlanok- a beruházási kereslet változásán keresztül növeli az egyensúlyi jövedelmet, növekvő kamatláb pedig ugyanígy csökkentőleg hat az egyensúlyi

jövedelemre. 14. A munkapiac és a makroökonómiai kínálat Első megközelítésben a makroökonómiai kínálatot a kibocsátási szinttel azonosítottuk. A kibocsátás szintje a rendelkezésre álló termelési tényezők mennyiségétől, ill. a köztük lévő technológiai kapcsolattól függ. Termelési függvény azaz tetszőleges vállalat esetén a kibocsátás: Q i = f i (K i L i ) ahol f a termelési függvény, K tőkeráfordítás, L munkaráfordítás; az i index azt jelzi, hogy az összefüggés csak i-edik vállalatra igaz. Rövid távon K rögzített! Minden makroökonómiai rendszer termelési tényezőket tartalmaz. Ezek mennyisége és szerkezete különbözik az egyes vállalatokban. Különböző gazdaság eltérő termelési kultúrával rendelkeznek. (Függvény alkalmazásának nehézségei: nem biztos, hogy az adatok pontosan számszerűsíthetők, ill. a termékek és termelési tényezők egyneműsítése vitatható) Ha a beruházást vizsgáljuk,

akkor a beruházás előtti és utáni állapotokat vetjük össze (nem a beruházás folyamatát). Kibocsátás rövid távon csak a munkaráfordítástól függően változik. A makroökonómiai kínálat: az a kibocsátási szint, amelyet a gazdálkodók összessége érvényes technológiai feltételek és adott árszínvonal mellett tervez. Függvénye az árszínvonal, a kibocsátás és a jövedelem viszonyát ábrázolja. Az árszínvonal változása hat a reálbérre, aminek a m egváltozott munkaráfordítás a következménye. Ez pedig módosítja a kibocsátás szintjét Oksági lánc: árszínvonal csökkenése reálbér nő munkakereslet csökken és munkakínálat nő munkanélküliség kisebb kibocsátás Makrokínálati függvény megtörik: az egyensúlyi reálbértől bármilyen irányba távolodva csökken a kibocsátás. Oka, hogy a munkakereslet és munkakínálat ellentétes mozgást végez (ha egyik nő, másik csökken) egymást korlátozzák. Potenciális

kibocsátás: a k ibocsátás maximuma, ami csak a munkapiac egyensúlya mellett érhető el. MUNKAPIAC Munkakínálat: az a munkamennyiség, amelyet a háztartások adott körülmények között ajánlanak. Munkakereslet: vállalati szféra munkaigénye MUNKAKÍNÁLAT Felső határa a lakosság száma. A munkaképes korú lakosság megoszlik: adott időpontban! • aktív népességre: amennyi munkavállaló megjelenik a munkapiacon és hajlandó munkát vállalni. • inaktív népességre: amely nem szándékozik munkát vállalni. Aktív népesség adott pillanatban munkát vállal, tehát adott időpont munkaerő-állománya. Az aktív népesség felosztható: • foglalkoztatottak: olyan emberek, akik munkát keresnek és találnak. • munkanélküliek: akik keresnek munkát, de nem találnak. Nominálbér/ pénzbér- w: amelyet a munkavállaló az őt foglalkoztatótól kap. Makrogazdaság nominálbére: az egyes pénzbérek átlaga (vállalati szféra 1 munkahónapért

kifizetett pénzösszege) Reálbér: a nominálbér és az árszínvonal hányadosa (w/P), tehát a nominálbérnek termékmennyiségben mért nagysága. Ez képzi a m unkavállalói döntés alapját (Szakszervezetek célja ennek megőrzése, az indexálás, vagyis a nominálbérek a megváltozott árszínvonalhoz való igazítása.) Növekvő reálbér növeli a munkakínálatot. A munkakínálat alapvetően a reálbér: pénzbér és az árszínvonal hányadosa (w/P). Munkakínálati függvény: minden reálbérhez hozzárendeli a háztartások munkakínálatát. MUNKAKERESLET A vállalati szféra munkaerő igénye. Minél magasabb a reálbér, annál drágább a munkaerő, annál kevesebb embert akar foglalkoztatni a vállalat. Munkakeresleti munkakeresletét. függvény: minden reálbérhez hozzárendeli a v állalati szféra A munkapiac egyensúlyi helyzete 2 egymással szorosan összefüggő tényezőtől függ: a munkamennyiségtől és a reálbérszinttől. Nem

biztos, hogy ez a helyzet kialakul (ált. nem) w/P S munkanélküliség w/P∗ D munkaerőhiány L w/P∗ pont: egyensúlyi reálbér. Az egyensúlyinál nagyobb reálbér munkanélküliséghez vezet. Mértéke: munkakereslet és kínálat különbsége. (Ellenkező esetben, ha a tényleges reálbér az egyensúlyi szint alatt van, akkor munkaerőhiány alakul ki) A munkapiaci helyzet döntően a reálbér függvénye. MUNKANÉLKÜLISÉG Munkanélküliség okai: • elégtelen kereslet: abból adódhat, hogy 1 gazdaság szembekerülhet a világpiaci értékítélettel (értékesítési nehézségekkel küzd). • konjukturális okok: a gazdasági hanyatlás • gazdasági szerkezet átalakítása: a verseny kikényszeríti a technikai haladást! Munkanélküliséget befolyásoló tényezők: - lakosság egészségi állapota - általános kulturális színvonal - technikai fejlődés - jövedelem termelés üteme (ez a 4 az aktivitási rátát befolyásolja!) - demográfiai

folyamatok - bér (rövid távon ez hat legjobban), munkahelyi feszültség A nagyobb bér nem jelent feltétlenül csökkenő munkakeresletet, csak ha a bérnövekedés a munkatermelékenység növekedését haladja meg! Önkéntes munkanélküliség: az emberek adott reálbér mellett minden kényszerítő ok nélkül nem hajlandóak munkát vállalni. Kényszerű munkanélküliség: az emberek adott reálbér mellett vállalnának munkát, de valamilyen okból nem találnak. Frikciós/ súrlódásos munkanélküliség: kapcsolódó munkanélküliség. lakóhely vagy munkahely változtatásához Strukturális munkanélküliség: a munkakereslet és kínálat szerkezeti eltérése (női munkanélküliség részben a megváltozott gazdasági struktúrára vezethető vissza) Technológiai munkanélküliség: a technikai haladás hatására alakul ki (1 gyár átáll gépes termelésre): rövid távon emelkedik a munkanélküliség, majd némileg csökken, de hosszú távon

növekvő tendenciát mutat. (részben strukturális is) Adott tőkeállomány mellett növekvő jövedelem csökkenő munkanélküliséggel jár, míg adott tőkeállomány mellett csökkenő jövedelem növekvő munkanélküliséggel jár. OKUN törvénye: A munkanélküliség 1 %-kal csökken, ha a jövedelem 2,2 %-kal nő. Szerinte minden gazdaságban meghatározható olyan szám, amely jelzi, hogy a munkanélküliség 1 %pontos növekedéséhez a jövedelemszintet hány %-kal kell a potenciális kibocsátásnak megfelelő jövedelemszint fölé emelni. Tehát törvénye számszerű összefüggést ír le 1 gazdaság jövedelemnövekedése és munkanélküliségi rátája között. Okun törvénye meghatározó a munkanélküliség elleni politikában. Munkakereslet elemei: - árupiaci helyzet - technológiai fejlődés - gazdasági szerkezet - bérszint - elvárások a munkaerővel szemben Munkakínálat elemei: Rétegek (nők, fiatalok) Technoló giai Strukturál is -

demográfiai helyzet (lakosság nemek és életkor szerinti összetétele) - képzési rendszer - bérszint - elvárások a munkáltatóval szemben Súrlódáso s Önkéntes Foglalkoztatáspolitika: A foglalkoztatottság növelése érdekében fokozni a munkaerő keresletet. Egyik útja a reálbérek csökkentése, de a bérpolitika kevés sikerrel kecsegtet a foglalkoztatási gondok felszámolásában (mivel az árszínvonal a p iaci helyzet függvénye az állam ebbe nem tud közvetlenül beleszólni; így a reálbérek csökkentése a nominálbérek süllyedését jelentené). Leggyakoribb út: kormány munkahelyteremtő programja. Ill az állam keresletnövelő intézkedéseit kiegészítheti munkakínálatot visszatartó lépésekkel, pl. differenciált transzferek kifizetése (pl. megemelik a több gyereket egyedül nevelő anyák juttatását) Tehát a kereslet mesterséges növelése jó hatással lehet a foglalkoztatottságra (állami megrendelések), de ennek

finanszírozási módja a munkanélküliség szempontjából közömbös. Ez viszont árszínvonal növekedéssel jár. 15. A modern pénzrendszer A pénz: - árakat megjelenítő kategória - segítségével összemérhetünk (pl. almaárát körtéével) - megjelenésével az eladás és a vétel időben elkülönülhet Pénz elszámolásieszköz-funkciója: pénznek az a t ulajdonsága, amely a gazdasági alanyok tájékozódását biztosítja. Pénz forgalmieszköz-funkciója: az egyik gazdasági szereplőtől a másikhoz kerülvén a megfelelő árumozgást közvetíti. A monetarizált (pénzrendszerrel működő) gazdaságban nincs szükség az éhes szabó és a meztelen farmer találkozására, a pénz áthidalja ezt azáltal, hogy a vevő és az eladó számára eladókört és vevőkört teremt. A pénz fizetésieszköz-funkciója: egyoldalú jövedelemátengedést (hitelt) közvetít. (Biztosítja a pénz önálló mozgását) Valamely termék likvid, ha bármikor

veszteség nélkül más termékekre cserélhető. Az értékállandóság és a likviditás eredményezik, hogy a pé nz felhalmozási eszközként funkcionálhat. E működése során a pénz természetesen a vagyontartás egyik formája Pénz ára: az az árfolyam, amely megmondja, hány belföldi pénzegységet kell 1 k ülföldi pénzegységért adni (1 Euró= x Ft) Pénz története - 2 szereplő közötti cserében minden áru egyben pénz, vagyis a cseretermék árát képes kifejezni A relatív árak nem adnak támpontot a piacon lévő termékek általános értékeléséhez! - 3 áru esetén a gond megoldódik, ha az egyik áru kiválik, amelyik a többi termék árát kifejezi. Munkamegosztás elmélyítése és a cserekapcsolatok bővülése során tényleg kiválasztódott olyan áru, amely minden más termékre nézve a pénz szerepét látta el. (Romlandó áruk eleve kiestek, ill. azok a termékek is, amelyek nehezen szállíthatók) A pénz funkcióját ellátó

termék egyik igen fontos tulajdonsága az oszthatóság. Szükséges a pénzáru iránti állandó kereslet. 2 feltétel: 1. a szóban forgó áru rendelkezzen a szükséges tulajdonságokkal 2. létrejöjjön egyfajta társadalmi konszenzus, hogy a szóba jöhető termékek közül melyiket fogadják el pénznek (belépett a hatóság) Az állam döntötte el: - ki verhet pénzt - milyen súlyú, később milyen névértékű érméket lehet készíteni - mekkora legyen az érmék nemesfémtartalma - meghatározta a forgalomba lévő pénzmennyiséget Innen kezdve a pénz forgalomba hozása a pénzteremtés. Pénzkínálat az a pénzmennyiség, amelyet a bankrendszer a gazdaság rendelkezésére bocsát. Pénzkereset: a gazdasági szereplők mekkora pénzösszeget szándékoznak tartani, azaz mekkora pénzmennyiség fölött kívánnak bármikor rendelkezni. Pénzkínálat A mai pénz kialakulásának első lépése a váltó volt. (Aranykitermelés nem tudott lépést tartani,

ezért pénzhelyettesek segítségével pénzt kellett teremteni.) Váltó: olyan fizetési ígérvény, amelyben az adós vállalja, hogy a kölcsön kapott pénzt adott időpontban visszafizeti a szelvény birtokosának. Határozott időre és névre (kibocsátó nevére) szóló fizetési ígérvény. (Részben oldotta meg a problémát, ugyanis csak a kibocsátónál lehet beváltani a váltót. Megjelent az intézmény, amely vállalta a váltóforgalom irányítását, a váltók elfogadását.) Bank: olyan intézmény, amelyik a pé nz és pénzhelyettesek (váltók, értékpapírok) forgalmát fogja össze. Idegen váltóért saját váltót (bankjegyet) ad Ezzel a bank rendezi a váltó kibocsátójának adósságát és magára vállalja a váltó ellenértékének behajtását. A bank váltója a bank jegy. A bankjegy abban különbözik a közönséges váltótól, hogy kibocsátója nem lehet akárki, hanem csak 1 ban k, valamint nincs feltüntetve rajta a lejárat

időpontja. A bankjegy a bank saját váltója, 1 látra szóló (azonnali) fizetési ígérvény. - A papírpénz kölcsön formájában jött létre. A modern papírpénz hitelpénz (árupénzt helyettesítő papírpénz hitelezés eredménye) A bankjegy, a váltó csak akkor töltheti be árupénzt helyettesítő szerepét, ha a kibocsátó tevékenységi területén kívül van. A bankjegy csak ideiglenes szereplője a gazdasági életnek (nem is szükséges a f izikai megléte, ha a résztvevők ugyanazzal a bankkal vannak kapcsolatban.) A pénzhelyettesek (váltó és még inkább a bankjegy) csak akkor töltik be a pénz szerepét, ha a bankon kívül forognak. A bankon belüli bankjegy nem pénz Végül a b ankok feladata már nem a v áltók szabályozása lett, hanem a b ankjegyforgalomé. Megkettőződött a bankrendszer. Kettős bankrendszer: - Jegybank - Kereskedelmi bankok Jegybank (központi bank, nemzeti bank) az a bank, amelyik az adott országban egyedül

bocsáthatja ki a nemzeti pénzt. Ezzel a bankok bankja lett A jegybank által kibocsátott váltó a jegybankpénz, amely államilag garantált papírpénz. Ezt a pénzt mindenki köteles elfogadni. Pénzteremtés A vállalat pénze nem más, mint a h itelösszeg jóváírásával keletkezett, bankkal szembeni követelése. A pénz egyfelől a vállalat aktívája, másfelől a bank passzívája A modern pénzteremtés alapvetően könyvelési művelet. Különböző jellegű pénzbetétek: - látra szóló betétek (tulaj bármikor rendelkezik felettük) tartósan lekötött betétek (bizonyos határidő után) belföldi valutában elhelyezett betétek vagy devizabetétek tulajdonosok szerint megkülönböztetve lehet: vállalati betét, lakossági betét, ill. más pénzintézetek betétje M1: azonnal felszámolható pénz: készpénz, vagy látra szóló betétek M2: M1-en kívüli még határidős betétek összessége M3: az M2-n túlmenően a takarékbetétek is

beletartoznak. Az osztályozás nem egyértelmű. A szűkebb értelemben vett pénzt az M1-gyel azonosítjuk. M2 és M3 pénzmennyiségek M1-n felüli része a kvázipénz. (M2 kvázipénz= M2-M1) A modern pénz hitelpénz, vagyis olyan banki passzíva, amely azonnal felhasználható a gazdaság számára. Fizetési műveletek A modern pénz keletkezése anyagi formájának mellőzésével történik. Ha 2 egymással kereskedő vállalkozó ugyanazt a bankot bízza meg ügyeinek intézésére, akkor a fizetési művelet a bank szempontjából csak pénzátcsoportosítás. Ha különböző banknál helyezték el betétjeiket, akkor a megoldás a Jegybank. A bankok betéteket helyeznek el a Jegybanknál. Ha pedig a banknak nincs elegendő fedezete a Jegybanknál, akkor refinanszírozási hitel keretében hitelt vesz fel a Jegybanktól. Ez úgy éri meg, hogy a hitelbankok kamatlába nagyobb, mint a refinanszírozási kamatláb. (Jegybanknak könyvelési művelet.) A jegybanktól

felvett banki hitelek után fizetendő kamat a refinanszírozási kamat. A Jegybank a refinanszírozási kamatláb megváltoztatásával a forgalomban lévő pénzmennyiséget szabályozni tudja (növekvő kamatláb esetén, a bankok is emelik a kamatlábat, hitelkereslet csökken, kevesebb pénz kerül a forgalomba). Növekvő pénzmennyiség csökkenő kamatlábbal jár együtt, a csökkenő pénzmennyiségnek növekvő kamatláb felel meg. Vannak még ún. nem monetáris pénzintézetek (pl takarékszövetkezet, biztosítótársaságok) Náluk pénz-újraelosztási folyamatok játszódnak le. Értékpapír- vagy aranyeladás esetén a j egybank csökkenti a forgalomban lévő pénzmennyiséget (hiszen jegybankpénzzel fizet, ami visszakerül a j egybankhoz és ezáltal megszűnik pénzként létezni). Ha a jegybank aranyat vagy értékpapírokat vásárol, akkor jegybankpénzzel fizet, amitől több jegybankpénz lesz forgalomban, ez pedig a kereskedelmi bankok jegybanki hitelek

iránt keresletét csökkenti. A jegybank a refinanszírozási kamatláb módosításával, ill. értékpapírok és arany adásvételével szabályozhatja a forgalomban lévő pénzmennyiséget. Ez az alapja a monetáris vagy pénzpolitikának. Ha a jegybank növeli a forgalomban lévő pénzmennyiséget, akkor csökkenti a kamatlábat vagyis hitelét olcsóbbá teszi, a bankok ösztönzéséért. A bankoknak előnyös a felvásárlás, ezzel javul hitellehetőségük, de nem tudják kihelyezni a hitelüket, ugyanarra kényszerülnek, mint a jegybank, tehát csökkentik a kamatlábat. A pénzpiaci túlkínálat csökkentőleg hat a kamatlábra. Ellenkező esetben a kamatlábemelésére kerül sor. Pénzügypolitika monetarista szemléletben A monetarista irányzat a gazdaság változását, szabályozását pénzmennyiség szabályozásának segítségével kívánja elérni. Milton Friedman nevéhez fűződik az, az irányzat, hogy a háztartások fogyasztási kereslete

elsősorban a háztartások rendelkezésére álló pénzmennyiségétől függ. Azaz a nagyobb pénzmennyiség fizetőképes fogyasztói keresletet teremt. Ez ösztönzi a beruházásokat, végül nő a kibocsátás. Pénzügypolitika hatásmechanizmusa monetarista szemléletben: Nagyobb pénzmennyiség hatására a h áztartás növeli keresletét, ill. megtakarítások révén növelheti a p énzintézetek jegybanki tartalékát. Az állam szintén fokozza keresletét (megrendelések vagy befektetések). Kereskedelmi bankok hitellehetősége javul Valamely vállalt termékének növekedése más vállalatok termékei iránt növeli a k eresletet, ezért ők is fokozzák a kibocsátást; ez pedig újabb keresletet jelent. Eredmény: nő a kibocsátás és nagyobb lesz a jövedelem is. A jövedelem 1 része adó formájában az állami költségvetésbe kerül, másik része munkabérek révén növeli a háztartás jövedelmét, harmadik rész mint megtakarítás folyik be a

kereskedelmi bankokhoz. Ezzel ismét nőhet a kereslet, ill a hitelkínálat. A folyamat újra kezdődik Központi banknak alapvető érdeke, hogy a pénzügypolitika során az értékpapírok iránti kereslete ne nőjön (amíg a gazdasági szereplők kívánt termelési és jövedelemi szintet el nem érik). A pénzügyi politika buktatói: 1. A pénzügyi politika (monetáris) abból indul ki, hogy a gazdasági alanyok (vagyon tulajdonosok) racionálisan cselekszenek. (Tehát a gazdasági szereplők hajlandóak a felkínált értékpapírokat megvenni és miután ezeket eladták a központi bank által tervezett célokra kellene fordítaniuk.) Ennek a politikának jól működő gazdaságban van esélye. 2. Inflációt gerjeszt, ha több pénz kerül a gazdaságba, mint amennyi a megtermelt áru értékesítéséhez szükséges. Ezt a kormányzat olyan intézkedésekkel küzdheti le, melyek nyomán a kibocsátás gyakrabban nő, mint a pénzmennyiség. Tehát ennek a politikának a

sikere nagyban függ a technikai fejlettségtől. 3. A sikeres gazdaságpolitika alapvető feltétele az állami irányítás és a k özponti bank jó együttműködése. Azért kell, mert a pénzügyi politikát a kormány nem egyedül folytatja, hanem döntéseihez meg kell nyernie a központi bank támogatását. 16. A pénzpiac Pénzkínálat az a pénzmennyiség, amelyet a bankrendszer a gazdaság rendelkezésére bocsát. Pénzkereset: a gazdasági szereplők mekkora pénzösszeget szándékoznak tartani, azaz mekkora pénzmennyiség fölött kívánnak bármikor rendelkezni. Pénzkereslet A pénzkínálat adott és állandó. Pénztartási motívumok: (befolyásolják a pénzkeresletet) - - üzleti tevékenység zavartalan működése, ha az adásvétel biztosított, azaz a jövedelemszerzés miatt tartanak pénzt. Minél nagyobb a gazdaságban realizált makrojövedelem, annál több pénzt tartanak a gazdasági szereplők. Tehát a pénztartási igény a jövedelem

növekedésével erősödik. tartalékolás előre nem látható események miatt. Ez is a jövedelem növekvő függvénye Ez az óvatossági motiváció (lehet hasznos, de veszteséges is, ha a tartalékolás miatt nem fekteti ezt a pénzt bankba) Ha nő a kamatláb csökken a pénztartási igény, és fordítva, erősödik csökkenő kamatláb mellett. A pénzkereslet alakulását 2 tényező határozza meg: a jövedelem, amelynek módosulása egyenes arányban és a kamatláb, amelynek megváltoztatása fordított arányban hat a pénzkeresletre. Ezt a kapcsolatot fejezi ki a pénzkeresleti függvény MD=MD (Y, i), ahol Y a jövedelem, i a kamatláb. A pénzkereslet görbéje a jövedelem növekedésekor jobbra tolódik, míg a csökkenő jövedelem balra tolja. A pénzkínálat nominális, a pénzkereslet pedig reálváltozó. Pénzpiac egyensúlya= pénzkínálatot /árszint (függetleníteni kell az árszínvonal esetleges változásainak hatásától) MS/P= MD (Y, i) MS=

nominális pénzkínálat MS/P= reálpénzkínálat (Jegybank intézkedései csak a nominálisra hatnak, a reálra csak közvetve) i i1 M1D i0 M0D M/P MS/P Adott nominális pénzkínálat mellett a reálpénzkínálat és a kamatláb összefüggését egy függőleges egyenes adja meg. A negatív meredekségű egyenesek pedig a kamatláb és a pénzkereslet kapcsolatát fejezik ki. Az egyensúlyi kamatlábat (i 0 -t)az MS/P reálpénzkínálat és M 0 D pénzkeresleti görbe metszéspontja határozza meg. A pénzpiac akkor van egyensúlyban, ha a m egtermelt jövedelem és érvényes kamatláb mellett a pénzkereslet = pénzkínálattal. A (nominál)jövedelem növekedésének 2 oka lehet: - nőtt a reáljövedelem - emelkedett az ár(színvonal) Ha nő a reáljövedelem az, a pénzkereslet növekedését (túlkeresletes pénzpiacot) eredményezi, (pénzkeresleti görbe jobbra tolódik) melyet, ha a nemzeti bank pótlólagos bankjegy kibocsátással nem elégit ki, akkor

szűkülnek a hitellehetőségek (többen akarnak hitelt felvenni, mint a k ínálat), ez pedig a k amatláb emelkedését vonja maga után. Ez csökkenti a pénzkeresletet, így helyreáll a p énzpiaci egyensúly. A jövedelem növekedése tehát az egyensúlyi kamatláb emelkedését eredményezte. Fogyasztói kereslet növekedése: az árpiacon adott ár mellett túlkereslet alakul ki, aminek hatására nőnek a termékek árai. A túlkereslet megemeli az árat, ez pedig csökkenti a reálpénz kínálatot. i i1 MD i0 M/P S S M /P 1 M /P 0 Ha az árszínvonal nő, akkor a reálpénz-kínálat csökken (a reálpénz-kínálat görbe balra tolódik MS/P 0 MS/P 1 ). A pénzkereslet nem változik. A régi kamatláb mellett pénz-túlkereslet jelentkezik A kamatláb nő. A görbék új metszéspontja azt mutatja, hogy az árszínvonal emelkedése miatt az egyensúlyi kamatláb i 0 –ról i 1 –re nőtt. (Az ellenkező esetben: csökkenő árszínvonal mellett alacsonyabb kamatláb

alakul ki.) Az alacsony árszínvonal alacsony kamatlábbal jár, magasabb árszínvonal pedig magasabb kamatlábat eredményez. 17. Az infláció Infláció: az árszínvonal tartós emelkedése ⇔ Defláció: tartós árszínvonal csökkenés. Az infláció mindig folyamat jellegű. Az infláció mértékét az árszínvonal változásának mértékével határozhatjuk meg. Inflációs ráta= P1- P0 %-ban fejezzük ki P0 Fajtái: 1. Kúszó (lassú) infláció: az árszínvonal évente csak néhány %-kal nő 0-10% nincsenek hirtelen árszínvonal változások 2. Vágtató infláció: 11-100% Az árak hirtelen nőhetnek, a drágulás folyamata felgyorsul. A pénz elértéktelenedik, tehát az emberek értékálló befektetéséket keresnek (pl. arany) 3. Hiperinfláció: 100% feletti, az árszínvonal drasztikus emelkedése Infláció OKAI: Ha a makrokereslet nagyobb, mint a makrokínálat, akkor az árak nem csak az egyes termékek esetén nőnek, hanem összességükben is.

Elviekben ennek 2 oka lehet: - kereslet nő a kínálathoz képest - kínálat csökken a kereslethez képest Költség infláció: ha a kínálat változatlan kereslet mellett csökken. Keresleti infláció: azért alakul ki, mert a makrokereslet elemei változatlan kínálat mellett nőnek. Keresleti infláció A makrokereslet autonóm elemeinek a növekedése gerjeszti az inflációt. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxx • Autonóm fogyasztás növekedése: (egyensúlyi árupiac esetén) a jövedelemszinttől függetlenül megnövekedett fogyasztási kereslet növeli a makrokeresletet, emiatt túlkereslet alakul ki, ennek hatására a termékárak nőnek, ez megnöveli az árszínvonalat, ami megnöveli a kínálatot és csökkenti a keresletet, míg helyreáll az egyensúly. Túlkereslet révén emelkedik az árszínvonal, ami csökkenti a reálpénz-kínálatot, ez emeli a kamatlábat, amitől csökken a beruházási kereslet, tehát csökken a makrokereslet. Az egyensúly magasabb

árszínvonal és jövedelemszint mellett áll helyre. • Autonóm beruházás növekedése: (ugyanerre az eredményre jutunk.) A növekedés oka lehet a profit várakozás. (Beruházók kedvezőnek tartják a gazdasági helyzetet és a jövőben is szép profitra számítanak, tehát fokozzák beruházási keresletüket. A megemelkedett beruházási kereslet megemeli a pénzkeresletet (összkereslet is nő, túlkereslet alakul ki),ez árszínvonal emelkedéshez vezet, hatása: a p énzkereslet emelkedése (a növekvő árszínvonallal együtt csökken a reál-pénzkínálat), tehát megemeli a kamatlábat. Csökken a beruházás, vele a makrokereslet is. Helyre áll az egyensúly (magasabb árszínvonalon és magasabb jövedelem mellett). Az inflációgerjesztő hatás akkor alakul ki, ha vagy állandóan nő az autonóm kereslet, vagy a piaci mechanizmus egyensúlyteremtő működése (valamilyen okból) nem tökéletes. Az új egyensúly magasabb jövedelemszintnél jön létre.

Keynesiánus szemléletű pénzpolitika Központi bank növeli a pénzmennyiséget, hatására túlkínálat alakul ki a pénzpiacon, ez csökkenti a piaci kamatlábat, ami beruházásokra ösztönzi a vállalati szférát. Nő az összkereslet. Túlkereslet alakul ki, ez pedig inflációs folyamatokat indíthat el A keresleti infláció mindegyik esetében felfedezhetjük, hogy a kereslet növekedése pozitív hatással is jár, hiszen a makrojövedelem nő. A kellemetlen mellékhatás viszont az infláció bekövetkezése. Költséginfláció A vállalat költségei megnőnek, ezért a korábbinál kevesebb terméket hajlandók piacra vinni, (kínálati függvény balra tolódik) és az árszínvonal megemelkedik. A vállalati szféra költségei közé az alábbiak tartoznak: - munka költsége - folyó termelő-felhasználásába tartozó importált tőkejavak költségei (pl. alapanyagok, félkész termékek) Nem tartoznak a vállalati szféra költségei közé azoknak a

tőkejavaknak a költségei, amelyek csak a vállalati szférán belül cserélnek gazdát (azok a tőkejavak, amelyek a folyó termelőfelhasználásba tartoznak) BÉR infláció: a munka ára, a reálbér, az árszínvonal és a pénzbér függvénye. A nominálbért tárgyalással állapítják meg, néhány évig érvényes. (Nominálbért az infláció miatt növelik) Ha a nominálbér emelkedik, az megemeli a reálbért. A vállalati szféra költségei nőnek munka iránti kereslet csökken kevesebb lesz a kibocsátás piaci túlkereslet lesz. Tehát: a folyamat inflációt gerjeszt. Ár-bér spirál: a pénzbér és az árszínvonal emelkedésének egymást erősítő folyamata. Körforgás: árszínvonal nő pénzbérek nőnek csökken a munkakereslet csökken a foglalkoztatottság csökken a kibocsátás túlkereslet alakul ki árszínvonal újra nő Az ár-bér spirál okozza az árszínvonal-emelkedés folyamatosságát mind a keresleti, mind a költséginfláció

esetében. Árszínvonal folyamatos emelkedését eredményezik a várakozások: - fogyasztók árszínvonal-emelkedési várakozásai - beruházók profitvárakozásai - gazdálkodók kamatvárakozásai - munkavállalók inflációs várakozásai A várakozások a makrofolyamatok fontos meghatározói. Ok fajta KERESLET KÍNÁLAT konkrét ok Hatásmechanizmus autonóm keresleti tényezők hatása: - autonóm fogyasztási kereslet nő (inflációt is előidézhet) összkereslet nő - autonóm beruházási kereslet nő a profitvárakozások javulásának hatására pénzpiaci túlkínálat csökken a pénzmennyiség nő piaci kamatláb nő a beruházási kereslet összkereslet nő nominálbér nő (előidézheti az nő a reálbér csökken a inflációs várakozások munkakereslet csökken a gerjesztette nominálbér foglalkoztatás csökken kínálat követeléseket is) Antiinflációs politika: Egyik lehetőség az árak befagyasztása (ha infláció oka magas költségekre

vezethető vissza), ez azonban könnyen válságba torkollhat.(Ha megakadályozzák az árszint emelkedését, akkor a reálbérek nőnek, drágul a munkaerő, csökken a foglalkoztatás, csökken a kibocsátás is.) Ugyanez játszódik le a másik esetben (amikor a kormány az általános túlkeresletre hivatkozva csökkenti a kormányzati megrendeléseket). Az állam költségvetési eszközökkel nemigen tud az infláció ellen küzdeni. Ha a kormány csökkenti a forgalomban lévő pénzmennyiséget: rövid távon sikeres lehet, hosszabb távon azonban a kereslet visszaesik, szűkülnek a hitellehetőségek, csökken a beruházás, kibocsátás. A gazdaság könnyen válságos helyzetbe kerülhet (Sem a költségvetési, sem a pénzügypolitika nem hozza a várt eredményt.) 18. A költségvetési politika hatása az árupiaci keresletre Magánszféra egyedül nem biztosítja a gazdaság zökkenőmentes működését. A modern állam gazdasági feladatai 3 csoportba

oszthatók: 1. Stabilizációs feladatkör: az állam, képviseletében a k ormány a g azdaság működőképességét biztosítja. A gazdálkodáshoz szükséges intézményi és jogi feltételeket teremt meg. Pl: tulajdon védelmét biztosító törvények, rendőrség, hadsereg fenntartása 2. Elosztási funkció a jövedelemfolyamatokkal kapcsolatos A politikai stabilitáshoz elengedhetetlen hadsereg és rendőrség sok pénzbe kerül, amit csak jövedelemátcsoportosítással lehet e s zervek rendelkezésére bocsátani. Ide tartoznak a támogatások, segélyek vagy más juttatások finanszírozása. 3. Allokációs funkció: olyan termékek előállítására vonatkozik, amelyekkel a magánszféra nem foglalkozik. Pl reptér építése, ide tartozik az externáliák kezelése is 2 beavatkozási formát, gazdaságpolitikai irányzatot különböztetünk meg egymástól: - az állam kiadásai és bevételei révén történő beavatkozás - pénzügyi szabályozás: a központi

bank komoly hatást tud kifejteni a gazdaságban lévő pénzmennyiségre, amely fontos szerepet játszik a makrogazdaság működésében. Költségvetési politika Az állam bevételeit és kiadásait egymással összehasonlító mérleg, az állam költségvetési mérlege. Költségvetési mérleg Tr (transzfer) Tv (vállalati adó) G TH (háztartások SÁ (állami megtak) adója) A költségvetési mérleg egyensúlyban van, azaz a k ormányzati kiadások megegyeznek az adókkal: G + TR + SÁ = T Ha a k ormányzati kiadások összege nagyobb, mint a b evételeké, akkor az állam tartozik a többi gazdasági szereplőnek (negatív megtakarítás). Ha a bevételek a kormányzati kiadásokat meghaladják, akkor az államnak követelése van a többi gazdasági szereplővel szemben. Állami költségvetés deficites, ha a kiadások összege nagyobb, mint bevételeké. Ilyenkor az állam tartozik a gazdasági szférának. Költségvetés szufficites, ha a bevételek nagyobbak, mint a

kiadások, tehát a gazdasági szféra tartozik az államnak. A méreg egyenlege lehet zérus is, tehát a bevételek és a kiadások egyensúlyban vannak. Állami költségvetés volumene és szerkezete igen nagy hatással lehet a gaz dasági folyamatokra. (az állam minden gazdasági szereplőhöz kapcsolódik) Ez a felismerés a költségvetési politika alapja. Költségvetési politikán, azon gazdaságirányító és befolyásoló intézkedéseket értjük, amelyeket az állam költségvetési bevételei ill. kiadásai révén valósít meg 3féleképpen folytathat az állam költségvetési politikát: - bevételek szabályozásával - kiadások szabályozásával - bevételek és kiadások együttes szabályozásával Adó: közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelemátengedés, melyet az állam kényszer útján hajt be. Adók fajtái: - személyi vagy közvetlen adó: közvetlenül a személyekre vetik ki, pl. szja vagy a nyereségadó - közvetett adó: árukra

vagy szolgáltatásokra vetik ki, ezeket az árral együtt mindenki megfizet, aki az adott árut megveszi. Pl forgalmi adó (valamely termék termelési, szállítási, értékesítési vagy fogyasztási szakaszára) - hozzáadott érték jellegű forgalmi adó: minden gazdálkodási egység saját munkája révén bekövetkezett értéknövekedés arányában fizeti. Ilyen áfa - jövedelemtől függő (szja, nyereségadó) és autonóm adó (jövedelemtől független, mindenkit azonos mértékben terhel, pl. telekadó) Adófizetőkhöz viszony szerint Közvetlen Közvetett való Adóalap szerint jövedelemtől függő szja, nyereségadó hozzáadottérték-adó (áfa) autonóm vagyonadó - Adó hatása a keresletre Adó emelése a fogyasztói kereslet csökkenéséhez vezet (kisebb a rendelkezésre álló jövedelem, a fizetőképes kereslet is csökken, ami csökkenti a makrokeresletet). A fogyasztói függvény lefelé tolódik. Az adó csökkentése a keresletet növeli

(felfelé tolódik a fogyasztási függvény). Adóztatás hatása termelési szférában: az adó hatására a f ogyasztók a f élretett pénz 1 részét fogyasztásra fordítják, így tőkepiacra kevesebb pénz áramlik, szűkül a beruházási hitelek forrása. Adó a vállalati szférát közvetlenül is befolyásolja, hiszen csökken a saját tőkéjük, így kisebb megtakarítások képződnek, ami a beruházási hitelkeretet tovább szűkíti. A vállalat tisztában van a h áztartások reakciójával (kereslet csökkenésével) ezért saját magától csökkenti a beruházási keresletet. A beruházások csökkenek, ez pedig a makrokereslet további csökkenéséhez vezet. Adó hatása a kínálatra Egyik hatását már az előzőekben említettük (nő az adó, a termelő visszafogja termelését, ez a kereslethiány miatt bekövetkező kínálatcsökkentés). Másik hatás: Adóemelés költségnövekedést jelent. A vállalkozó nyeresége csökken, termelését kénytelen

csökkenteni (végső esetben megszüntetni). Háztartásoknak is csökken a jövedelme, akik ezáltal magasabb béreket követelnek. Ez a jól ismert láncreakciót váltja ki: bérnövekedés nő a reálbér csökken a munkakereslet csökken a foglalkoztatottság csökken a kibocsátás. Adóztatás legveszélyesebb hatása: adóterhek növelése dekonjukturális folyamatokat indíthat el. A kereslet gyorsabban reagál, mint a kínálat! Az adóztatás összhatása: adóterhek növekedése beruházási kereslet csökken jövedelem csökkenése fogyasztási kereslet csökken összkereslet csökken ? harc a magasabb nominálbérekért a vállalati szféra költsége megemelkedik kínálat csökken foglalkoztatottság csökkenése Kormányzati kiadások (költségvetés kiadási oldalán szerepelnek) 2 részből állnak: • kormányzati vásárlások: olyan kiadások, amelyekkel a kormány árukat vesz, és szolgáltatásokat vesz igénybe (szociális és kulturális

kiadások, hadi kiadások, infrastruktúra fejlesztését célzó kiadások) • transzferkiadások: negatív adónak is tekinthetők, jövedelem áramlás szempontjából; közvetlen ellenszolgáltatás nélküli jövedelem kifizetések (segélyek, támogatások, családi pótlék) A fogyasztói függvény a kormányzati vásárlások miatt felfelé tolódik (többlet jövedelemhez jutnak a fogyasztók). Megnő a vállalatok számára az összes kereslet Ez azonban inflációs folyamatot is elindíthat (túlkeresletes lesz a piac), mivel a kereslet gyorsabban reagál, mint a kínálat. Kormányzati kiadások és az adók együttes hatása adó csökkentése nő a rendelkezésre álló jövedelem kormányzati kiadások növelése transzferek kormányzati vásárlások nő a fogyasztási kereslet nő az összkereslet A kiadások 1 r észe közvetlenül befolyásolja a makrokeresletet, míg a másik része az adóval együtt közvetett módon hat: A transzferek növelik a r

endelkezésre álló jövedelmet, ez élénkítőleg hat a fogyasztói keresletre; a kormányzati vásárlások közvetlenül jelentkeznek a makrokeresletben. Az adócsökkentés a rendelkezésre álló jövedelmen és az ezen alapuló fogyasztói keresleten keresztül hat a keresletre. A háztartások sosem költik teljes jövedelmüket fogyasztási célokra, tehát az adócsökkentés miatt bekövetkező jövedelem növekedés kisebb mértékben fokozza a fogyasztási keresletet. Ez igaz a transzferekre is, hiszen ezek is kisebb mértékben növelik a fogyasztási keresletet. PL: Adó: 1500 Ft, amit a kormány 1000-Ft-tal csökkent. Tehát az adó: 500 Ft/fő A rendelkezésre álló jövedelem 1000 Ft-tal nőtt, a fogyasztási kereslet is pont ennyivel. Tehát a változatlan fogyasztás most 1000 Ft-tal kisebb jövedelem mellett valósítható meg. (Fogyasztási függvény felfelé tolódik) Változás mértéke a fogyasztási keresletben: adócsökkentés előtti

jövedelemszint: C(Y-T), adócsökkentés utáni pedig: C (Y-T + 1000). Ha Y= 40.000, akkor 38800 és 39600, azaz 1000 Ft-os adóengedmény 800 Ft-tal növeli a fogyasztási keresletet Transzfer: 200 Ft. Ekkor a fogyasztási kereslet 160 Ft-tal nő Kormányzati vásárlás: 800 Ft C(Y-T +200)+ 800 Tehát a 200 Ft-nyi transzferkifizetés közvetetten hat, míg a 800 Ft-nyi kormányzati vásárlás közvetlenül hat. Az összkeresleti görbe 960 F t-os értékkel tolódik feljebb. Az adócsökkentéssel összehasonlítva az ö sszkeresleti görbe 800 Ft-os értékkel tolódik feljebb. A kormányzati kiadások és azonos mértékű adóemelés nem semlegesítik egymást, mert a kormányzati kiadások hatása erősebb. A költségvetési politika még egyensúlyban lévő költségvetés esetében is ösztönzőleg hat a termelésre. Gazdaságpolitika finanszírozása: a költségvetésből történik. • • szufficites ill. egyensúlyban lévő költségvetés esetén a ~ egyszerűen

megoldható deficites költségvetés esetén a finanszírozás komoly problémát jelent, mert gondoskodni kell arról, hogy a kereslet teremtő lépéseket megfelelő pénzmennyiséggel támasszák alá. Pl. kölcsönt kell felvenni a központi banktól és azt célirányosan felhasználni (Válság elkerülése vagy enyhítése miatti keresletteremtésre az állam kölcsönöket vesz fel, ezáltal a kereslet fizetőképessé válik, a megrendelésekkel pénz kerül a vállalkozókhoz, akik fokozzák termelésüket, ezzel bevételük nő, amitől tovább bővítik termelésüket. A kereslet továbbgyűrűzik. A nyereséges termelés a béreket is megemeli Fogyasztási kereslet oldaláról újabb ösztönzések várhatók.) A költségvetési politika buktatói: • • • inflációt gerjeszt Hosszú távon a nem megfelelően elköltött pénz hosszú távon bizalmatlanságot gerjeszt. Rövid távon a költségvetési politika makrogazdasági szempontból kizárólag, mint

keresletnövelő tényező jön számításba, mert rövid távon változatlan tőkeállomány mellett vizsgálunk, így sem a magánberuházás, sem az állami beruházások nem bővítik a tőkeállományt. Ilyen körülmények között mindegy mire költik az adófizetők pénzét, az a fontos, hogy elköltsék (Keynes: Piramisépítés, földrengések, háborúk is növelhetik a gazdaságot) Hiszen a tőkés társadalomra az elégtelen kereslet a jellemző, tehát a keresletet növelni kell, s ez az ál lam feladata. A pótlólagos létrehozott kereslet kielégítésére tett erőfeszítések csökkenteni fogják a munkanélküliséget, gazdaságot újra egyensúlyi helyzetbe vezetik. Tehát az első pillanatban haszontalannak tűnő kiadások is növelhetik a társadalmi jólétet. 19. Vállalatok a nemzetközi piacon A piac a legalapvetőbb jelenség valamennyi gazdasági szereplő számára. A piac „éltető eleme” a gazdaságnak, amely magába foglalja a gazdasági

szereplőket, azok szokásait, kultúráját, jogrendszerét és egyéb piaci megnyilvánulásait. A piac sokféle formában jelenik meg: belföldi, külföldi, nemzetközi piac, zárt vagy nyílt, ill. monopolpiac. 1 ország zárt piaca: minden szereplőt azonos jogi és piaci törvények, az országra jellemző kulturális és fogyasztói szokások befolyásolnak, azonos nyelven, azonos pénznemben folyik az áruk és szolgáltatások adásvétele. A világpiac a nemzetközi forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások, valamint a részt vevő tényleges és potenciális szereplők és a működésüket meghatározó törvények, szokások, viselkedésmódok összessége. Széles értelemben a n emzeti piacok összessége és azok kapcsolatai együtt alkotják a világpiacot. Nincs egységes világpiac Az egyes országok között gazdasági kapcsolatok alakultak ki (híres területi piacok: EU, EFTA, CEFTA). Egy adott vállalat szempontjából a belpiac az a nemzeti piac, ahol

a vállalat székhelye van, s többnyire tevékenysége is itt zajlik. A külpiac a vizsgált ország, a vizsgált vállalat szempontjából külső, de ez valójában 1 másik ország belső piaca. Nemzeti piac: valamely ország belső piaca, ami többé-kevésbé zárt egységként működik. A külpiac fogalma valamely vállalat külföldi üzleti tevékenységét, kapcsolatát fejezi ki. Nemzetközi piac sajátosságai: - szereplők erőviszonyai egyenlőtlenek (korlátozott a piacokra való be és kilépés) - eltérő törvényekhez, kultúrához, stb. kell alkalmazkodnia a külpiacra lépőnek - eltérőek a pénznemek és a pénzrendszerek, eltérő az adórendszer - eltérőek az árarányok (pl. olcsó élelmiszer, drága technika), eltérő a költségszerkezet (olcsó nyersanyag, drága technika) - szállítási távolságok és költségek Valuta: 1 ország fizetőeszköze a nemzetközi forgalomban (önmagában is áru, aminek forgalma, ára van) Valuták egymásra

átválthatók. A valutaforgalom a bankok üzleti tevékenysége. Valutaárfolyam: 1 ország pénzének piaci ára más valutában kifejezve. Az áru külföldi eladásakor a fogadó ország pénzét kapjuk. Ezt a pénzt az adott országban elkölthetjük (árucsere), hazahozhatjuk és hazai pénzre válthatjuk vagy elhelyezhetjük valutaszámlán későbbi külföldi vásárlások fedezésére (a vállalat vagyonát gyarapítja). Nemzetközi kapcsolatok alapja: vállalkozó, vállalatok aktív üzleti tevékenysége. Az országok közötti kereskedelem alapvetően vállalatok közötti kereskedelem, de a külpiacra lépő vállalat szempontjából a partnervállalat és a partnerország ismerete egyaránt lényeges. Partnerország fontosabb környezeti tényezői: - gazdasági környezet (ország fejlettsége, mérete, fizetőképessége, stb.) - politikai-jogi környezet (politikai helyzete, korlátozások, vámok, adók, stb.) - kulturális környezet (vallási, erkölcsi

szokások, stb.) - vállalkozási környezet (vállalkozások működési feltételei, támogatása; szállítási és fizetési idők, bankrendszer, stb.) Azért kereskednek egymással az országok, mert így olcsóbban jutnak bizonyos árukhoz, mintha otthon állítanák elő őket. Komparatív előnyök kihasználása serkenti a nemzetközi cserét, mert a nemzetközi munkamegosztásnak ez az alapja (ez igaz az emberek munkaválasztásában és az országok közötti munkamegosztás kialakulásában). Ill a nemzetközi kereskedelem mozgatórugója (exportőr megállapítja az árarányok különbségét, és azt exportálja, ami külföldön drágább, mint itthon). Eltérőek az egyes országok belső árarányai (itthon 1 t v 40x drágább, mint 1 k arton gyümölcslé, Németországban viszont csak 15x). Osztozkodás az árelőnyön PL: 1 karton gyümölcslé itthon 1000Ft (2 óra), Németországban 2000 (1 óra). Tv 40000 (210 óra), kint 30000 (80 óra). Ha előbb a

magyar fél exportál, s eltudja adni Németországban a belföldi áron a gyümölcslevet, akkor a gyümölcslében kifejezett többlet (tévék eladásából származó elért 8 millió Ftért itthon 8000 karton gyümölcslevet lehetne venni): 5000 karton gyümölcslé, avagy 5 millió Ft. Üzlet cserearányai: 200 db Tv-t cseréltek 3000 karton gyümölcslére, tehát 1 Tv= 15 karton. 3 fontos tulajdonság: - ha a csere az egyik ország belső árai alapján történik, akkor a másik ország vállalata realizálja a komparatív előnyökből származó teljes hasznot - érdemes kölcsönösen árengedményeket adni, mert ezek révén a cserepartnerek osztozkodnak a nyereségen - komparatív előnyök kihasználása csökkentheti a belföldi árakat (tartós export). Komparatív előny: 2 ország viszonylatában valamely termék más termékekhez viszonyított ráfordításarányában meglévő viszonylagos előny. (Németországnak abszolút előnye van mind2 termék

előállításában a munkaórákat tekintve.) Csak a komparatív előnyöket és hátrányokat lehet összehasonlítani, az abszolút előnyöknek nincs meghatározó szerepük a nemzetközi cserében. (Magyarországnak abszolút hátránya van mind2 termékben a munkaidő miatt, de a tévégyártásban komparatív hátránya is van, mert 105-ször több munkával állít elő 1 tv-t, mint 1 karton gyümölcslevet. A gyümölcslétermelésben komparatív előnyünk van, mert kisebb a lemaradásunk, mint tv-gyártásban.) Összefoglalva: - gyakorlatilag mindig létezik komparatív előny 2 ország között valamely termékben a valuták átszámításával kimutatott árak általában jelzik a komparatív előnyöket és hátrányokat előnyös kereskedelem a komparatív előnyökön alapul (nem abszolútokon) Az egyes országok belföldi árarányai, tehát az adott országra jellemző alternatív költségeket fejezik ki, s tartósan eltérnek más országoktól, amíg a

cserében rejlő komparatív előnyöket ki nem használják. Ezek kihasználásával kölcsönösen közeledhetnek egymáshoz az alternatív költségek és az árarányok is hasonlóakká válhatnak. (Elmehet odáig, hogy a kölcsönösen megszűnik a hátrányos termékek gyártása a partnerországok között. Azonban ritka) Az EU országai akadálytalanul kihasználják a komparatív előnyöket. A komparatív előny elérését a vállalat elősegítheti intenzív kutatásfejlesztési munkával. A termékciklus-elmélet szerint a külkereskedelem jelentős hányada az ún. termék-életciklussal függ össze. - terméket a felfedező országban gyártják, s előbb a legfejlettebb piacokon adják el. - ha sikeres a termék, akkor keresik az olcsóbb előállítási lehetőségeket és az újabb piacokat - az anyaország importőrré válhat a termék életciklusának vége felé. Ilyenkor az anyaország többnyire már újabb típust gyárt az eladott termékcsoporton belül

Vállalat külpiacra lépése Általában nehéz 1 külföldi piacra betörni, hiszen vagy a piacot kell bővíteni újabb vevőket keresve, vagy ki kell szorítani a bent lévő részvevők valamelyikét. A külpiacra lépés szándékai, formái, eszközei többféleképpen csoportosíthatók. - Piacra lépés célja szerint lehet: export, import, vagy 2 együtt. Formái, fokozatai - Közvetett export: vállalat nem kerül közvetlen kapcsolatba az importáló ország piacával. Kisvállalatok gyakran élnek ezzel a lehetőséggel. Kis kockázattal jár (legfeljebb 1-1 szállítmány bevétele veszíthető el), azonban a profit is alacsonyabb az átlagosnál (közvetítő díja is csökkenti). o létrejöhet 1-1 exportszállítás (alkalmi), s esetleg sose ismétlődik meg o lehet tartós külkereskedelmi kapcsolat, közvetítő, ügynök segítségével (ha export nagyságrendje nem teszi gazdaságossá önálló értékesítési lánc kialakítását, pl. márkakereskedők) -

Közvetlen export: a vállalat saját nevében és önmaga értékesíti a terméket külföldön, maga bonyolítja az üzletet. Saját ügynököket alkalmaz; intenzív kapcsolat esetén külföldi kirendeltség vagy szervízhálózat létrehozásával. Költségesebb és jelentős üzleti kockázattal jár, azonban lényegesen nőhet a jövedelmezőség. - Licenc és know how eladása: a termék gyártási eljárásának dokumentumait és gyártás engedélyét adja el. Ez a külpiaci kapcsolatok magasabb foka, mint az előzőek Jóval nagyobb profitot hozhat, de a nagyobb a kockázat is. - Vegyes vállalat alapítása (ill. társulás nemzetközi vállalkozásba): bármelyik előzőből kifejlődhet (gyakori exportlicenccel: az exportáló vállalat tőkebefektetéssel is beszáll a külföldi piacra). A partnervállalattal közös vállalkozást szervez termék gyártására, szervizelésére vagy forgalmazására. Nagy a kockázat (tőkebefektetést bukhatja el) - Közvetlen

külföldi beruházás: vállalat új telephelyet létesít külföldön, önálló külföldi leányvállalat vagy részleg formájában, tehát teljes szabadságot élvez a k apukon belül. (Teljes mértékben alkalmazkodnia kell a fogadó ország üzleti életéhez, stb.) Más néven direkt beruházás vagy működőtőke kivitel (vegyes vállalat is). Célja: erőforrások árkülönbségeinek kihasználása, olcsóbb termelési eljárás elérése. Megvalósulhat: vállalat külföldön ingatlant/gépeket vesz/ bérel, azonban gyakoribb formája, amikor 1 kül földi vállalat részvényeit vásárolja meg. - Teljes skálájú nemzetközi termelés és marketing: legnagyobb vállalatok legfejlettebb piaci stratégiája. Termelés és értékesítés a világ sok országában lévő leányvállalatok láncolatában folyik. Multinacionális cégek (pl IBM) A vállalat mérete, hazai adottságai, a termék jellege, vagy a fogadó piac sajátosságai határozzák meg, milyen

belépési formát, fokozatot választ. Lényeges összefüggés van a v állalati méret és a ne mzetközi kapcsolatok, a pi acra lépési stratégiák között: - - Kisvállalatok: támadó jellegű piacra lépés (1-1 termék pillanatnyi profitesélyét igyekeznek realizálni), tőkeerejük kicsi, közvetítőkre támaszkodnak, szűk a termékkínálat (közvetett export a leggyakoribb piacra lépési formájuk). A kisvállalatok előbb-utóbb beleütköznek a tőkeigény problémájába, s nagyobb cégekké alakulnak, vagy beolvadnak valamelyik partnervállalatba. Nagyvállalatok: szinte bármilyen piacra lépési formát hatékonyan képesek alkalmazni. Verseny a nemzetközi piacokon A mikroökonómia alaptétele, hogy mindig minden szereplő alkalmazkodik a piachoz és a piacon mindig van valamilyen verseny. A verseny legfőbb területei: árak, költségek, termékek, minőségi tényezők. (A verseny egyszerre sok fronton, sokféle eszközzel zajlik és mozzanatai

szorosan összefüggnek.) A verseny legfőbb tényezője a termék valamennyi hasznos és lényeges tulajdonságával együtt. Piaci termék mindaz, ami a pi acon a f ogyasztás, a f elhasználás, a megszerzés és a figyelemfelkeltés céljából felkínálható, mert valamilyen igényt kielégíthet. - bármi piaci termék, ami eladható - 1 konkrét termék lényegéhez szorosan hozzátartoznak az üzleti, piaci sajátosságok. Jelentős a termék csomagolása, megbízhatósága. Azaz a termékek versenye nem más, mint termékek és termékcsoportok minőségi tényezőinek versenye. - fő szabály, hogy a terméket a fogadó ország követelményeihez kell illeszteni. Termékdifferenciáció: A termékek egy része változtatás nélkül is jól illeszkedik a külpiaci követelményekhez. A termékdifferenciáció lényege a termékek szándékos megkülönböztetése (az eladhatóság javítása miatt). Globális termékek: lényegében azonos változatban értékesítik őket a

világ legtöbb országában, s csak ritkán és minimális mértékig módosítják a helyi piacok sajátosságaihoz. (Sok termék úgy a legkelendőbb, ahogy otthon megszületett, pl. svájci óra) Franchise: A globális piacra lépés eszköze. Olyan engedély, ami lehetővé teszi a felhasználónak, hogy adott terméket és szolgáltatást adott márkanév alatt forgalmazza saját egységeiben. Előnyös az átvevőnek, mert egy bevált terméket kap, gyors a piacra jutás, kidolgozott a technológia, jó az anyagellátás. Hátrányai: jelentős díjat kell fizetni, szigorú az ellenőrzés. Átadó részéről előnyös, hogy kevés a többletráfordítása, gyors a bevezetés, átvevő ismeri a helyi piacot és erősen érdekelt a sikerben. Hátrányos, hogy az átvevő nem leányvállalat, hanem független cég, eltérő célokkal, szokásokkal. Verseny a termékfejlesztésben: a termékeknek és a c égeknek állandóan változásban, átalakulásban kell lennie, hogy

versenyképesek maradjanak. Fokozatai: - Horizontális termékváltoztatás: nincs lényeges, minőségi változtatás a termék fejlesztésében, csak apróbb módosításokat, stílusváltoztatásokat vagy egyedi kívánalmaknak szerinti termékdifferenciálást hajtanak végre. - Vertikális minőségjavítás: a korábbi termék egy vagy több lényeges jellemzője megváltozik. Célja gyakran az, hogy 1 t ermék piaci életútját meghosszabbítsa, új lendületet adjon a termék teljes kicserélése nélkül. Az innovációs verseny az új termékek, új termelési eljárások kifejlesztésének és ipari bevezetéseinek versenye. (K+F) - verseny célja: vállalat elsőként vezesse be az új terméket, jellemző, hogy a termék piacra dobásakor már intenzíven fejlesztik a következő variánst. - új termékeknek hamar megszületnek az utánzatai, rokonai, versenytársai. - termékek jelentős része első formájában csak magas áron vihető piacra, ezért a

legfejlettebb országokban próbálják először értékesíteni. - a hazai piacon már hanyatló szakaszra jutott termék még mindig kiváló a gyengén fejlett országokban Azonos termékcsoportba tartozó cikkeknél a verseny középpontjában a költségek állnak, csak az a cég tud előnyben maradni, amelynek a legkisebbek a költségei, hiszen hasonló árak mellett neki van a legnagyobb profitja. (Kivéve olyan áruk, melyeknek a piac elismeri egyedi sajátosságait, kiugró minőségét) Komparatív költségelőnyök hátterében a költségek eltérő összetétele áll. Pl ha 1 országban alacsony a munkabér, akkor komparatív előnye lehet a munkaigényes termékekben és hátránya lehet a tőkeigényes termékek előállításában. A vállalat csak akkor képes kihasználni ezeket az előnyöket, ha az olcsó hazai munkaerő ugyanazt a termékminőséget és ugyanolyan hatékonyan képes előállítani. A komparatív költségelőnyök kihasználása érdekében a

nagy cégek áthelyezik termelésüket a legelőnyösebb területekre (iparágak vándorlása). Méretgazdaságosság: A növekvő termelési méretből származó költségelőnyök serkentik a vállalatok külpiacra lépését. (export nélkülözhetetlen a v ersenyképes termelési költségek eléréséhez) Exportpiacok felkutatásával nagyobb termelési méretet alakíthat ki a cég (ami versenyképessé teszi a céget, ha sikerül megfelelő mértékig fokoznia az össztermelést). Működőtőke-export: A költségek csökkenthetők külföldi beruházással, azaz a működőtőkeexporttal. A tőke a legmozgékonyabb termelési tényező A komparatív előnyök kihasználásának egyik ősi módja a termelés külföldre telepítése: egyesíti az alacsony tényezőköltségekből és fejlett technika, munkaszervezésből származó komparatív előnyöket. (PL. Pierre Cardin a férfiingeket a magyar piacon is értékesíteni kívánja Ezért felvásárol 1 üzemet: ezzel a

költségei is csökkennek, de a színvonala is fennmarad.) Ár: a termék legnyilvánvalóbb tulajdonsága. Belföldön viszonylag egységesek a szokások, feltételek, míg a nemzetközi szervezetek nem az árakat, hanem az árképzés bizonyos elemeit, főleg a vámokat és az állami tulajdonságokat szabályozzák. Bizonyos tömegcikkek esetén viszonylag egységes az árak, míg a termékek többségének nincs egységes ára. A kis cégek árelfogadók, a nagyobb szereplők piaconként eltérő árakkal dolgoznak. Az ár a termék piacra lépésének stratégiai tényezője. Az ajánlati ár nagyságának kialakítása kifejezi a v állalat piaci céljait, amelyek összefüggnek a termék piaci életgörbéjével. Árdiszkrimináció a vállalati külpiaci stratégia eszköze. • Lefölöző árstratégia: ha a termék egészen újszerű, rugalmatlan keresletre számítanak. Magas induló árat határoznak meg, majd fokozatosan csökkentik. • Behatoló árstratégia: ha 1

kisvállalat ki akar csípni egy kis helyet magának a külpiacon. Alacsony áron értékesít. Az alacsony ár kifejezhet támadó és békés szándékot. Támadó, ha a b elföldi versenytársak gyors és drasztikus kiszorítását célozza. Exportár lehet alacsonyabb: - az exportáló vállalat hazai árainál (komparatív előnyök) - a vállalat termelési költségeinél - méretgazdaságosság miatt is, a kibővült export hatására. Dömpingár: ha a vállalat alacsonyabb árat határoz meg a költségeinél, vagy ha veszélyezteti a fogadó piac már ott lévő versenytársakat. Szervezetek, amelyek az árképzés elemeit, főleg a vámokat és az állami támogatásokat szabályozzák: GATT, WTO, EU. 20. A nyitott gazdaság jellemzése A gazdaság külső kapcsolatainak makrogazdasági piacain bekövetkező hatásai: - árupiacon a külkereskedelem hatásai - pénz- és értékpapírpiacon a külföldi valuta be- és kiáramlásának, ill. a n emzetközi

tőkeáramlás hatásai - munkapiacon a nemzetközi munkaerő-vándorlás, a migráció hatásai Nemzetközi fizetési mérleg: 1 ország lakóinak külfölddel lebonyolított összes gazdasági ügyleteinek nyilvántartására szolgál. Az ügyletek nyilvántartása pénzben történik. A fizetési mérleg 2 oldalára aszerint kerülnek a külföldi ügyletek, hogy az országba beáramlik-e külföldi valuta az ügylet során, vagy éppen kiáramlással kell számolni. Valuta: egy ország pénze, a nemzetközi forgalomban. A fizetési mérleg első része a folyó fizetési mérleg. Ez azokat az ügyleteket tartja nyilván, melyek közvetlenül érintik a makroszinten rendelkezésre álló jövedelem (GNDI) alakulását. A fizetési mérleg második része a tőkemérleg, ez a pénztőke nemzetközi áramlását rögzíti. A fizetési mérleg harmadik része a jegybanki tartalék változásainak változását rögzíti. Deviza: a nemzetközi elszámolásokban külföldi valutára

szóló követelés. Lehet csekk, váltó, értékpapír vagy egyéb fizetési igény. Széles értelemben idesoroljuk a jegybanki tartalékként szolgáló nemesfémeket is. Nemzetközi fizetési mérleg felépítése Megnevezés Külföldi valuta kiadás Külföldi valuta bevétel I. Folyó fizetési mérleg Nemzetközi termék termékek importja forgalom Külkereskedelmi mérleg egyenlege termékek exportja szolgáltatások forgalma kapott szolgáltatások nyújtott szolgáltatások tényező jövedelmek külföldre átutalt tényező külföldről érkező tényező jövedelmek jövedelmek egyoldalú átutalások külföldre átutalt külföldről érkező II. Tőkemérleg Nemzetközi tőkeáramlás tőke export III. Jegybanki tartalék változások tőke import Deviza tartalékok változása deviza növekedése tartalékok deviza csökkenése tartalékok A külkereskedelmi mérleg a nemzetközi termékforgalom egyenlegét jelenti. Egyenlege= export- import.

(Export: valuta bevétel Import: külföldi valuta kiadás) A szolgáltatások forgalmába tartoznak többek közt az idegen forgalmi szolgáltatások. Tényezőjövedelmek felfoghatók a termelési tényezők szolgáltatásának ellenértékeként. Legfontosabb: tőkejövedelmek (hazautalt osztalék, kiáramló kamat) Az egyoldalú átutalások sorába tartoznak a nyújtott segélyek, vagy átutalt nyugdíjak, ezekkel szemben nincs közvetlen ellenszolgáltatás. A tőkemérleg: pénz és értékpapír tőke nemzetközi áramlását mutatja. Tőkeimportnak (tőkebeáramlásnak) számít, ha külföldiek hitelt nyújtanak belföldi gazdasági szereplőknek, vagy belföldi vállalatok tulajdonjogát szerzik meg. Hitelnyújtás történhet: banki hitelezés, ill. kötvényvásárlás formájában Tulajdonjogok megszerzése lehet részvényvásárlás, vagy akár 1 új üzem felépítése. Tőkeexport esetén a belföldiek hiteleznek külföldre, vagy belföldiek szereznek tulajdonjogot 1

külföldi gazdaságban. Fizetési mérleg + Tőkemérleg összesített egyenlege jelenti a fizetési mérleg egyenlegét. Az egyenleg lehet: • szufficites: ebben az esetben több valuta áramlott be az országba, mint amennyi kiáramlott, ez a többlet a központi bank deviza tartalékaiban jelentkezik. • deficites: a központi bank deviza tartalékát csökkenti. Folyó fizetési mérleg egyenlege + Tőkemérleg egyenlege + Jegybanki tartalékváltozások egyenlege = 0. Ha a f izetési mérleg tartósan deficites, akkor a jegybanki devizatartalékok kimerülése fenyeget. Ebben az esetben a jegybank hitelt kénytelen felvenni, ez viszont azt jelenti, hogy a hitelek kamatai tovább terhelik a fizetési mérleget. Tovább súlyosbodik a helyzet, ha a kamatokat csak újabb hitelek felvételével tudják fizetni.⇒ Ezt nevezik adósság csapdának. Az adósság csapda elvezethet 1 ország fizetés képtelenségéhez. (Tartós szufficit sem feltétlenül pozitív: az ország

tartósan kevesebbet fogyaszt teljesítményénél). Tehát az állam gazdaságpolitikai célja: a fizetési mérleg egyensúlyának hosszú távú biztosítása. Valutapiac Konvertibilitás: 1 nemzeti valuta átválthatósága más nemzeti valutára Valutaárfolyam: valuták egymáshoz viszonyított ára. Esetünkben: külföldi valuta hazai valutában kifejezett ára. Jele: e Valutapiac 2típusa állami szabályozás szerint: Lebegő árfolyamos piac: az árfolyam mozgásába az ország központi bankja nem avatkozik be, az árfolyamot a magángazdasági szereplők külföldi valuta iránti kereslete, és a külföldi valuta kínálata alakítja ki. A valutakereslet alapvető meghatározó tényezői a javak és szolgáltatások importja és a tőkeexport (tőkekiáramlása). A hazai valuta leértékelődése csökkenti a makrogazdaság importkeresletét, mert a fogyasztók a megdrágult importárukat hazai árukkal helyettesítik. Eközben feltételeztük azt, hogy a belföldi

árszínvonal és a külföldi árszínvonal változatlan. A hazai valuta felértékelődése (változatlan belföldi és a k ülföldi árszínvonal mellett) az import iránti összkereslet növekedéséhez vezet, mivel ekkor a külföldi áruk olcsóbbodtak a hazai árukhoz képest, és így a fogyasztók a hazai áruk helyett inkább külföldi árukat vesznek. Az árfolyam növekedése, a hazai valuta leértékelődése –változatlan külföldi és belföldi árszínvonal mellett- csökkenti a külföldi valuta keresletét. Az árfolyam csökkenése, a haz ai valuta felértékelése pedig –ugyanilyen feltételek között- növeli a külföldi valuta keresletét. A valutaleértékelődés növeli a hazai valutában mért exportárakat, ezért ösztönzi az áruexportot (tőkeexportnak is kedvez). A hazai valuta felértékelődése lecsökkenti az exportáruk hazai valutában mért árát, és így csökkenti az áruexportot (tőkeimportot is csökkenti). Tehát- változatlan

hazai és külföldi árszínvonal mellett-az árfolyam növekedése, a haz ai valuta leértékelődése növeli a k ülföldi valuta kínálatát. Az árfolyam csökkenése, a haz ai valuta felértékelődése pedig csökkenti a külföldi valuta kínálatát. Egyensúlyi valutaárfolyam mellett: áruimport+ tőkeexport= áruexport +tőkeimport, tehát a fizetési mérleg egyensúlyban van. Szabadon lebegő valutaárfolyam esetén a valutaárfolyam változásai biztosítják a fizetési mérleg egyensúlyát. Reálárfolyam Ha a külföldi árszínvonal nő meg a belföldihez képest, akkor –változatlan valutaárfolyam mellett- áruk megdrágulnak, megnő az export és lecsökken az import. A külföldi értékpapírok is megdrágulnak, így lecsökken a tőkeexport (tőkekiáramlás) és megnő a tőkeimport (tőkebeáramlás). Ha a belföldi nő meg a külföldihez képest, akkor nő az importkereslet, csökkeni fog a makrogazdaság exportja, megnő a tőkeexport és lecsökken a

tőkeimport. Nem a pé nzben kifejezett valutaárfolyam önmagában, hanem a be lföldi valutában kifejezett külföldi árszínvonal és a belföldi árszínvonal aránya hat a nemzetközi áruforgalomra és a tőkeáramlásra, és így a valutapiacra. Reálárfolyam: a belföldi valutában kifejezett árszínvonal és a belföldi árszínvonal aránya. r = e (nominális valutaárfolyam) x Pk (külföldi árszínvonal) / P (belföldi árszínvonal). A reálárfolyam növekedése, a belföldi valuta reálleértékelődése csökkenti a v alutakeresletet és növeli a valutakínálatot. A reálárfolyam csökkentése, a belföldi valuta reálfelértékelődése növeli a valutakeresletet és csökkenti a valutakínálatot. Így, a szabadon lebegő valutaárfolyam esetén, a reálárfolyam mozgása biztosítja a fizetési mérleg egyensúlyát. Rögzített árfolyamos valutapiac: az állam meghatározza valutájának más valutákhoz viszonyított nominális árfolyamát, és

nemzetközi kötelezettséget vállal ennek az árfolyamnak a biztosítására. (Régen arany alapú rendszer volt) Növelése a leértékelődés, csökkentése a felértékelődés. Rögzített árfolyamos valutapiac megengedi a f izetési mérleg egyensúlytalanságát, és 1 új gazdaságpolitikai eszközt ad az állam kezébe: le- és felértékelést, vagyis az árfolyampolitikát. Nyitott makrogazdaság egyensúlya Külkereskedelmi mérleg a jövedelem függvényében A külkereskedelmi mérleg a termékek és szolgáltatások exportját (X) és importját (IM) tartja nyilván. Az exportból külföldi valutabevétele lesz az országnak, az import valutakiáramlással jár. A mérleg egyenlege megmutatja, hogy a valutabevétel és –kiadás hogyan viszonyul egymáshoz. Export autonóm, a belföldi jövedelemtől független tényező. Az import iránt kereslet 2féle elemből tevődik össze: az autonóm, a jövedelemtől független importból és a jövedelemtől függő

importból. Import határhajlandóság: az, az arány, amellyel a makrojövedelem változása megváltoztatja az importot. Megmutatja, hogy a jövedelem egységnyi változása milyen nagyságú importváltozást eredményez. Import határhajlandóság= import változása/ jövedelem változása= ∆IM/ ∆Y. Importfüggvény: IM (Y)= IM 0 (autonóm import) +m (import határhajlandóság)Y Nincs olyan automatikusan működő gazdasági mechanizmus, amely biztosítaná a külső árupiaci egyensúly (külkereskedelmi mérleg egyensúlyának) beállását. Növekvő jövedelem –minden egyéb változatlansága mellett- romló külkereskedelmi mérleggel jár. Csökkenő jövedelem viszont –szintén egyebeket változatlanul hagyva- javuló külkereskedelmi mérleggel jár. Egyensúlyi jövedelem nyitott gazdaságban Export keresletnövelő tényező: makrogazdasági kereslet nő az export összegével, a zárt gazdaság keresletéhez viszonyítva. Import csökkenti a makrogazdasági

keresletet zárt gazdasághoz viszonyítva: import iránti kereslet mértékével csökken a hazai áruk iránti kereslet. Nyitott gazdaságban egyensúlyi jövedelem: Y= C + I+ G+ X- IM. Zárt gazdaságban: Y= C+ I+ G. (ha a gazdaság szufficitet ér el, akkor ez növeli a h azai termelést, jövedelmet, foglalkoztatottságot) A jövedelem belső felhasználása F. Ez megmutatja, hogy a hazai gazdasági szereplők (háztartások, vállalatok, állam) mennyi jövedelmet használtak fel, azaz mennyi volt a keresletük. F= C+I+G 1 nyitott gazdaságban az egyensúlyi jövedelmet meghatározó alapegyenlet: Y=F+X-IM. Zárt gazdaságban: Y=F. Jövedelem belső felhasználásának autonóm elemei: F 0 . Ezek: autonóm fogyasztás, beruházás és az állami vásárlások. F 0 = C 0 + I+G Fogyasztás és import a jövedelem függvénye. c: fogyasztási határhajlandóság, m: import határhajlandóság Y= cY+ F 0 + X 0 - IM 0 – mY; ebből Y= (c-m)Y + F 0 + X 0 – IM 0 . Zárt

gazdaságban: Y= cY +F 0 . Nyitott gazdaságban a tervezett jövedelem növekedésével kevésbé nő a jövedelem iránti kereslet. Ha a tervezett jövedelem nő, akkor zárt gazdaságban a makrokereslet a c arányában, nyitott gazdaságban (c-m) arányában nő. Zárt gazdaságban az autonóm hazai kereslet (F 0 ) növekedése nagyobb egyensúlyi jövedelemnövekedést eredményez, mint nyitott gazdaságban. (Oka: nyitott gazdaságban a hazai jövedelmek körforgásából kivonódik az importra fordított jövedelemrész.) 1 ország jövedelmének alakulása hatással lesz a partnerországok jövedelmére. Ha nő a hazai ország jövedelme, akkor megnő az ország jövedelemtől függő importja, azaz a partner országok exportja. Ez növeli a partner országok jövedelmét, jövedelemtől függő importját Nő a hazai export, így a hazai jövedelem is. Ismét nő a hazai ország jövedelemtől függő importja, ismét nő a partner országok exportja és így tovább. Ez a

jövedelemi visszahatás (Kis ország esetén nem érvényes, hiszen számára külső adottság a külföldi jövedelem)