Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Szabó Gábor - Az agrár- és környezetpolitika összefüggései a gazdasági és a jogi szabályozás tükrében

ZÖLD BELÉPŐ Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata Szabó Gábor Az agrár- és környezetpolitika összefüggései a gazdasági és a jogi szabályozás tükrében 69. szám Sorozatszerkesztő: Kerekes Sándor és Kiss Károly Budapest, 1999. március 69. számú füzet A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával készült Kiadja: BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7 tel/fax: 217-95-88 Tartalom BEVEZETŐ: A TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA .1 1. KÖZGAZDASÁGI, GAZDASÁGPOLITIKAI ASPEKTUSOK 2 1.1 AZ EK ÖTÖDIK KÖRNYEZETVÉDELMI AKCIÓPROGRAMJA (ÖKA) 2 1.2 AZ ESSENI FEHÉR KÖNYV AGRÁRKÖRNYEZETVÉDELMI VONATKOZÁSAI 5 1.3 A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA (KAP) ÉS AZ AGRÁRKÖRNYEZETVÉDELEM 6 1.4 HAZAI GAZDASÁG- ÉS AGRÁRPOLITIKAI ASPEKTUSOK 15 2. KÖRNYEZETJOGI KÉRDÉSEK 21 2.1 A

KÖRNYEZETJOG TERÜLETÉN ELÉRT HAZAI EREDMÉNYEK 21 2.2 A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG FŐBB KÖRNYEZETVÉDELMI PROBLÉMÁI 22 3. ÖSSZEFOGLALÓ 33 3.1 GAZDASÁGI ASPEKTUSOK33 3.2 KÖRNYEZETJOGI KÉRDÉSEK 37 3.3 FŐBB TENNIVALÓK 40 IRODALOMJEGYZÉK .42 A ZÖLD BELÉPŐ SOROZAT KIADVÁNYAI . HIBA! A KÖNYVJELZŐ NEM LÉTEZIK 1/1 Mottó: „Magyarország gazdasági és társadalmi fejlődését előmozdító politikák kialakításának a fenntartható fejlődés elveiből kell kiindulnia. A környezetvédelmi megfontolásoknak már kezdettől fogva szerepet kell játszaniuk ezekben a politikákban.” (Társulási Szerződés, VI. cím, 70 cikkely). Bevezető: A témaválasztás indoklása E témakör áttekintése során egy részt az agrárpolitikai aspektusok, másrészt a környezetjogi kérdések vizsgálatára kerül sor. Elöljáróban megjegyezzük, hogy a környezetvédelem (természetvédelem) kívánalmait a legfejlettebb piacgazdasággal rendelkező országokban is

döntő módon jogi eszközökkel igyekszenek kikényszeríteni, ugyanakkor a piackonf orm eszközök előtérbe helyezése sem nélkülözheti a különböző jogi keretek alkalmazását. Hazánk EU-integrációs törekvései során eleve számoltunk azzal, hogy az agrárpolitika tekintetében kemény alkufolyamatnak nézünk elébe. A politikai döntéshozók és a szakmai közvélemény számára azonban nem kis meglepetést okozott, hogy az Európai Bizottság az EU -kérdőívekre adott kormányzati válasz alapján, a környezetvédelem területén gyakorolt komoly kritikát. Az agrár-környezetvédelem területén a két problem atikusnak mutatkozó terület mintegy "közös halmazt" alkot, ezért az erre irányuló vizsgálatok különös érdeklődésre tarthatnak számot. A tanulmány sajátossága, hogy nem általában foglalkozik a körny ezetvédelem gazdasági és jogi problematikájával, hanem az agrártermelést érintő kérdésekre koncentrál. 1/2 A

tanulmány elsődleges célja annak feltárása, hogy a hazai agrár -környezetvédelem milyen mértékben tekinthető EU-konformnak a gazdasági és a jogi szabály ozás tükrében. Ezzel egy úttal az EU-harmonizációs törekvések továbbviteléhez kíván segítséget nyújtani. 1. Közgazdasági, gazdaságpolitikai aspektusok Az alábbiakban először rövid áttekintést adunk az Európai Unió (EU) agrárkörnyezetvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseiről és terveiről, majd a legfontosabb hazai kérdéseket fogjuk tárgyalni. A magyar mezőgazdaság főbb környezetvédelmi problémái közül a termőföld mennyiségi és minőségi védelmének kérdései a magyar élelmiszertermelés szempontjából alapvető fontosságúak, de lényegében véve „belügynek” számítanak. Távolról sem ez a helyzet azonban a kemizálással összefüggő potenciális veszélyeket, valamint az állattenyésztés tartási és takarmányozási viszonyait illető külpiaci igényeket

illetően. A fentiekből következik, hogy amíg a földvédelem vonatkozásában úgymond szabad kezünk van az intézkedések meghozatala körét és ütemezését illetően, addig az utóbbi kihívásoknak az egyre szigorodó nem zetközi - elsősorban EU-beli - követelmények figyelembevételével kell hogy megfeleljünk. 1.1 Az EK Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogramja (ÖKA) A program elnevezése - „A fenntarthatóság felé” - már önmagában is kif ejezésre juttatja újszerű tartalmát. [European Communities (EC), 1993 b] Ez a program a környezet egészére kiterjed, hangsúlyozza a Közösség más politikáival kapcsolatos koordináció és integráció szüksé gességét, meghatározott célokat tűz ki, megnevezi a felhasználandó eszközöket és kijelöli a főbb szereplők feladatait. 2 A központi gondolat abban ragadható meg, hogy a kitűzött célokat nem lehet elérni csupán közösségi szintű akciókkal, hanem csak a társadalom valamennyi

rétegének koordinált felelősség vállalása révén, melynek feltétele a széleskörű dialógus kibontakozása. Egészében véve ez az újszerű megközelítés el kíván távolodni a csupán jogi jellegű szabályozástól egy olyan stratégia f elé, amely a g azdasági és pénzügyi, továbbá m ás speciális eszközöket helyezi előtérbe. A környezeti politikák m ás politikákkal való összehangolása tekintetében az ipar, az energia-, a közlekedési, a mezőgazdasági és az idegenforgalmi politika került kiemelésre. Az egyes akcióprogramokat illetően a következő prioritások lettek kijelölve: - az éghajlati változások, - a savasesők és a levegő minőség, - természetvédelem és biodiverzitás, - vízgazdálkodás, - a városi környezet, - a tengermellékek, - hulladék-gazdálkodás, - talajvédelem. A közösségi akcióprogramban fontos szerepet kapott a környezet védelmét segítő eszköztár sokszínűbbé tétele, illetve a meglévők

hatékonyabb hasznosítása. A jogi eszközök elsődlegessége bizonyos területeken - pl. közegészségügyi, magas kockázatú környezetvédelmi problémák stb. - továbbra is fennmarad Emellett azonban előtérbe kerülnek a piackonform eszközök, melyek az externáliák internalizálására irányulnak, s melyek segítségével a termelőket és a fogyasztókat „a helyes árak kialakítása” révén érdekelté teszik a természeti erőforrások felelősségteljes használatában. 1994 végén az Európai Bizottság f elkérte az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget (EKÜ), hogy készítsen egy beszámolót az Európai Unió környezetvédelmi helyzetéről, mintegy aktualizálva az 1992. évi felmérést Ezzel egy időben az EKÜ koordinálásával jelentés készült az EU ÖKA-nak teljesítéséről is. (European Environmental Agency, 1995 és Szabó, 1996b) Az általános jellegű főbb következtetések közül néhány különösen f ontosat említünk meg,

majd a mezőgazdasági vonatkozásokra térünk ki. Az elemzők arra a következtetésre jutottak, hogy az EU bizonyos eredményeket elért ugyan a körny ezetterhelés terén, m indez azonban nem vezetett a környezet minőségének általános javulásához s még kevésbé a fenntarthatóság terén tapasztalható előrelépéshez. 3 Az eddigi erőfeszítések ellenére nem sikerült elérni, hogy a környezetvédelmi szempontok teljes mértékben integrálódjanak a gazdasági ágazatokba. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a körelmúltban a környezetterhelés csökkentése terén mutatkozott néhány eredmény. Ami az egy es nemzetgazdasági ágazatokat illeti, sikerekről elsősorban az iparban lehet beszámolni. A pontszerű szennyezőforrások ugyanis jól számbavehetők, míg a szétszórt (diffúz) források (pl.:termékek, fogyasztók, járművek stb) jóval nehezebben ellenőrizhetők A felmutatható konkrét eredmények közé tartozik az ózonpajzsot veszélyeztető

anyagok termelésének a csökkentése, illetve a nehézfém és a kéndioxid kibocsátások mérséklése, továbbá a felszíni vizek minőségét érintő kedvező változások. Elgondolkoztató viszont, hogy az EKÜ jelentés szerint a közlekedés tekinthető a jövő környezetvédelmi politikája szem pontjából a kulcsf ontosságú ágazatnak, az innen származó környezeti terhelés ugyanis folyamatosan növekszik. A mezőgazdaság (és erdészet) terén is történtek bizonyos előrelépések. Környezetvédelmi szempontból a legfontosabb intézkedések a következők voltak: az ún. Nitrogén Direktíva, m ely a nitrogénterhelés csökkentésére irány ult; a pe szticidfelhasználás csökkentését célzó lépések; valamint az „agrárkörnyezetvédelmi csomag" és az erdőtelepítések támogatása. A tagállamok a Nitrogén Direktíva életbeléptetése terén határozott eredményeket értek el, mégpedig mind a szervestrágy ákból, mind pedig a

műtrágyákból származó N terhelés csökkentése vonatkozásában. Konkrét intézkedésekre és akcióprogramok beindítására került sor Ausztriában, Németországban (ahol Műtrágyázási Törvényt fogadtak el), Finnországban, Írországban, Hollandiában; konkré t célkitűzéseket fogalmaztak meg Franciaországban. A peszticid használat mérséklése terén ugyancsak előrelépés történt: Dániában a fenntartható mezőgazdasági termelést elősegítő akcióprogramot fogadtak el; Ausztriában, Hollandiában és az Egy esült Királyságban a bioterm elés intenzív fejlődését ösztönző programokat indítottak; Németországban és Finnországban az integrált növényvédelmi módszerek előtérbe helyezését szorgalmazzák; Írországban, Luxemburgban és Portugáliában is különböző módon támogatják a környezetbarát termelést. A jövőbeni kilátásokat illetően két fontos megjegyzést kell tennünk. Először: az 1992. évi ÖKA abból a

feltételezésből indult ki, hogy az 1992 előtti közös piaci agrárpolitikai folyamatok változatlanok m aradnak, míg az 1995. évi EKÜ 4 előrejelzések már figyelembe veszik az 1992. évi új közös piaci agrárpolitika változó hatásait. Másodszor: a hivatkozott EKÜ prognózisok azonban nem vették - mert nem vehették figyelembe a világ gabonapiacán 1995 második felétől kibontakozó árrobbanást. A fentiek miatt erősen kérdésessé válik azon szakértői becslés realitása, mely szerint az összes nitrogén-fogyasztás 1990 és 2000 között kb. 10% -kal, majd az ezredf ordulót követő évtizedben mintegy 7%-kal csökkenne. Ugyancsak fenntartással kell fogadnunk a szakértők azon vélekedését, mely szerint az 1990-2000 közötti időszakban 17 %-os, míg az ezt követő évtizedben további 10%-os visszaesés fog bekövetkezni a peszticidek alkalmazása terén. Ami az erdőket illeti, a legújabb előrejelzések szerint mind a fenyőerdők, mind

pedig a lombos erdők területét növelni kívánják s ehhez EU és nemzeti pénzügyi erőforrásokat lehet majd igénybe venni. Témánk szempontjából különös érdeklődésre tarthat számot a környezetvédelmi kiadásokkal kapcsolatos EKÜ elemzés. Az EU 12 tagállamának környezetvédelmi kiadásai 1992-ben 63 milliárd ECU-t tettek ki. A környezetvédelemre fordított kiadások 1985 után gy orsan, évi 4%-kal nőttek, az 1990 utáni időszakban azonban ez a növekedési ütem évi 1 %-ra esett vissza. Az egyes területek közül a szennyvíztisztítás részesedése volt a legnagyobb (kb. 50 %), ezt követte a hulladékgazdálkodás (kb33%) A környezetvédelemmel kapcsolatos kiadások 1992 és 2000 között várhatóan 50 %-kal fognak növekedni, egyrészt a szigorúbb környezetvédelmi követelmények, másrészt az általános gazdasági növekedés miatt. A környezetvédelmi intézkedések hatása a gazdasági fejlődésre egészben véve minimálisnak

tekinthető. OECD vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a környezetvédelmi költségek jelenleg valamennyi ágazatban csekély részét teszik ki az összes ágazati költségnek. Megállapítást nyert továbbá, hogy a tagállamok megközelítőleg ugyanazokat az intézkedéseket hozták, mégpedig többé-kevésbé egy időben. 5 A környezetvédelmi előírások nem eredményeznek jelentős költségkülönbözetet a nagy versenytársak között, továbbá csupán igen korlátozott mértékű hatást gyakorolnak az országok egymás közötti kereskedelmi forgalmára. A környezetvédelmi szabályozásnak a környezetvédelmi iparra, valamint a foglalkoztatásra gyakorolt potenciális hatása azonban jelentős és növekvő tendenciát mutat. Az ún. tiszta technológiáknak a bevezetése további pénzügy i megtakarításokat eredményezhet. 1.2 Az esseni Fehér Könyv agrárkörnyezetvédelmi vonatkozásai A magyar agrárium erőteljes exportorientációja

következtében fokozott figyelmet kell fordítanunk az EU társult országai szám ára megfogalmazott útmutatásokra. Különösen fontosak az EU belső piaci követelményeire történő felkészülésünkkel kapcsolatos ajánlások. A fentieket tartalmazó ún. „ Fehér Könyv” a közép - és kelet-európai társult országok felvételét szolgáló stratégia részét képezi és az Európai Tanács 1994. decemberi esseni értekezletén került elfogadásra. (Európai Közösségek Bizottsága, 1995) A hazai agrárgazdaság és agrárpolitika számára a „Fehér Könyvből” kiolvasható környezetvédelmi vonatkozások sajátos m ódon nem a 8. sz „ Környezetvédelem”, hanem az 5. sz „Mezőgazdaság” című fejezetben jelennek meg Az élőállatok és az állati-eredetű termékekre vonatkozó előírások egységesítésének a célja az emberek egészségének védelme, a környezetvédelem, az áruk szabad mozgása és az egyenlő piaci feltételek

megteremtése érdekében. Az állategészségügy szabályai vonatkoznak az állatok tartására, f orgalmazására, szállítására, az állatgyógyászati készítmények előállítására, tárolására, felhasználására, valamint az állati eredetű termékekre. Az állati eredetű élelmiszereknél alapvető szempont a minél alacsonyabb szermaradvány-tartalom. A takarmányok szabályozása az egységes előállítási, forgalmazási, csomagolási és jelölési módszerek kialakítását segíti elő. Az állattenyésztés szabályai érintik a teny észállat fogalmának meghatározását, a szaporítóanyag használatát, a teny észtés szabályait, a f ajtaelismerés rendjét és a mesterséges megtermékenyítő állomások működését. A növényegészségüggyel kapcsolatos rendelkezések arra irányulnak, hogy az emberek egészségének védelme és a környezetvédelem érdekében egységesíteni kell a felhasználásra kerülő növényvédő szerek

előállítási és felhasználási rendjét, valamint az egyes növényi fajtákban meglévő növényvédőszer-tartalom mértékét és ellenőrzési 6 rendjét. Egységesítendő továbbá a növényvédő szerek besorolása, jelölése, csomagolása. harmonizálni kell a szerek f orgalomba hozatalára és f elhasználására, valamint az engedélyeztetési eljárásra vonatkozó szabályokat. Az élelmiszerekkel kapcsolatos irányelvek a termék szabad mozgásának biztosítását és a versenykorlátozások kiküszöbölését kívánják szabályozni az egyes élelmiszertípusok vonatkozásában. A termékek összetételére, gyártására, a minőségi követelményekre, a csomagolásra, a címkén feltüntetendő adatokra, az elnevezések és az egymáshoz hasonló típusok elkülönítésére vonatkozó szabályok egységesítése a cél. A fentiek érdekében az EU társult tagállamainak ki kell építeniük a megfelelő felhatalmazással rendelkező szervek rendszerét

és biztosítaniuk kell az egységes szabályok érvényesülését, valamint ellenőrzését. Ezek közül néhányat az alábbi felsorolás tartalmaz : - olyan testületek, amelyek állami hatóságként ellenőrző, felügyeleti és szabályozó szerepet játszanak ((biztosítás- és bankfelügyelet), - olyan testületek, amelyek igazolják a műszaki rendelkezések, illetve szabványok teljesítését (analitikai laboratóriumok, minőségtanúsító szervezetek), - piacfelügyeleti szervek (állat - és növényegészségügyi felügyelőségek, a kereskedelmi szabványokat ellenőrző hivatalnokok), - olyan szakmai szervezetek, am elyek a pontos szabvány okért, illetve eljárásokért felelősek (nemzeti szabványügyi hivatalok, szakmai egyesületek), - olyan érdekvédelmi szervezetek, amelyek a jogszabály ok teljesítésének ellenőrzésében működnek közre (fogyasztási, szakmai, szakszervezeti, szakmai és kereskedelem-felügyeleti szerveződések), - olyan

bírósági vagy kvázibírósági testületek, am elyek végrehajtói hatalommal vannak felruházva (különleges bíróságok, ombudsman). Ezen közigazgatási és bírósági struktúrák megfelelő működtetése pedig a bennük dolgozó személyek gyakorlati és elméleti továbbképzéstől függ majd. Ezért a hamonizálási folyamat során egyike a fő feladatoknak a közösségi gyakorlati tapasztalatok hozzáférhetővé tétele a társult országok szakemberei számára. 1.3 A Közös Agrárpolitika (KAP) és az agrárkörnyezetvédelem A KAP-reform során - az ÖKA-ban foglaltakkal szoros összhangban - új lendületet vett a mezőgazdasági termelés környezetbarát irányba történő fejlesztése. Ausztria és a két skandináv ország (Finnország és Svédország) belépése erősítette ezt a folyamatot. Napjainkra pedig egyértelművé vált, hogy az agrár-, a környezet- és a vidékfejlesztési politika integrált megközelítésére van szükség. 7 1.31 A

KAP 1992 évi reformja, különös tekintettel az agrárkörnyezetvédelmi kísérő programra Az új agrárpolitika valódi mérföldkövet jelent az EK történetében. (EC, 1993a) A reform lényege abban ragadható m eg, hogy az ártám ogatási politikáról a f armerek közvetlen segélyezésére helyezi a hangsúlyt, miközben növekvő figyelmet fordít olyan problémákra mint a környezetvédelem, továbbá a mezőgazdasági régiók társadalmi és gazdaságfejlesztési kérdései. A reform első szakasza 1993-tól három év alatt f okozatosan került bevezetésre, a farmerek pedig a csökkenő ártámogatás és más termeléskorlátozó intézkedések (pl.: a termőföld meghatározott hányadának műveléséből történő kivonása) kompenzációjaként jövedelem kiegészítésben részesülnek. Az új agrárpolitika alapvető célkitűzései öt pontban összegezhetők: - az agrárpiacok jobb egy enlegének megteremtése, egyrészt a hatékony abb

termeléskorlátozás, másrészt az intenzívebb keresletnövelés révén, - az európai mezőgazdaság versenyképességének fokozása mind a belföldi, mind pedig a külső piacon a jelentős árcsökkentések révén, - az extenzívebb termelési eljárások előtérbe helyezése a környezet védelme és a mezőgazdasági termékfeleslegek csökkentése érdekében, - a támogatások bizonyos mértékű átcsoportosítása a gyengébb gazdaságok javára, - folyamatos foglalkoztatás biztosítása viszonylag jelentős számú farmer számára, ennek érdekében a termelési tényezők, elsősorban a termőföld bizonyos mobilitásának ösztönzése, hogy hatékonyabb termelési struktúrák jöjjenek létre. Témánk szempontjából az agrár -környezetvédelmi akcióprogramról, valamint a mezőgazdasági termőföld erdősítésére irányuló célkitűzésekről és az ezeket segítő eszközrendszerről adunk rövid áttekintést. Az agrár-környezetvédelmi

akcióprogramnak kettős célkitűzése van: egyrészt az extenzív jellegű termelési eljárások ösztönzése révén a termeléskorlátozás elősegítése; másrészt annak a közérdeknek az érvény re juttatása, am elyet a farmerek a táj gondozása és a természeti erőforrások védelme révén képviselnek. A tagállamok ezen kötelezettségüknek többéves regionális program ok révén tesznek eleget. Több, mint figyelemre méltó, hogy - a kisebb gazdaságoktól eltekintve - csak azok a farmerek részesülnek a piackorlátozással összefüggő jövedelem-kiesésüket kompenzáló jövedelem-kiegészítésben, akik termőföldjük bizonyos százalékát - évente meghatározott mértékben - kivonják a termelésből. Az agrár-környezetvédelmi programok hat csoportba sorolhatók: 8 - a műtrágya és/vagy a növényvédőszer-felhasználás jelentős csökkentése, vagy az organikus gazdálkodási módszerek bevezetése, illetve folytatása, - a

növénytermesztés és az állatteny észtés (juh- és szarvasmarha-tenyésztés) externzívebb formáira való áttérés, - más olyan mezőgazdasági tevékenység folytatása, amely a körny ezetvédelem és a természeti erőforrások védelme, továbbá a tájvédelem szempontjából előnyösnek tekinthető, - az elhagyott földek gondozása, - a mezőgazdasági termőföld hosszú ideig tartó pihentetése (termelésből való kivonása) környezetvédelmi okból, - közcélú és pihenést szolgáló földhasznosítások. A farmerek a különböző programokban való részvételükért eltérő mértékű (100-600 ECU/ha) kompenzációban részesülnek. A mezőgazdasági termőföldek erdősítésének közösségi pénzügyi támogatása is igen jelentős mértékben megváltozott: - a mezőgazdasági termőföld erdősítése esetén igénybe vehető támogatás - tekintet nélkül a földtulajdonosra és a f elmerült költségekre - az eukaliptuszfélék esetén 2000

ECU/ha, a fenyőféléknél 3000 ECU/ha, míg a keményfa fajoknál 4000 ECU/ha, - ültetvények ápolási költségeire öt évi időtartamra, az ültetvény jellegétől függően évi 150-500 ECU/ha támogatást lehet igényelni, - a mezőgazdasági üzemek erdőterületének fejlesztésére (erdősávok létesítése, erdészeti utak, tűzvédelem stb.) céljából ugyancsak lehet támogatást igénybe venni Az erdősítési programok a tagországok országos és/vagy regionális projektjei alapján mennek végbe. A tagországoknak joguk van övezeti erdősítési programokat ajánlani, melyekben a célok, a javasolt erdősítési módszerek és a telepítendő fajok választéka egyaránt rögzítve vannak. A Közösség strukturális alapjai, az ún. Európai Regionális Fejlesztési Alap, valam int az Európai Mezőgazdasági Szabályozási és Garanciaalap több tekintetben - például az infrastrukturális beruházások révén - hozzájárulnak a körny ezetvédelmi

problémák megoldásához. A Közösségi Támogatási Keret elsősorban a környezetvédelmi jogi szabályozás egységesítése, továbbá a környezeti hatásvizsgálatok elősegítése révén játszik fontos szerepet. 1990-1993 között a f enti alapokból - az ENVIREG akcióprogram keretében - 500 millió ECU került környezetvédelmi felhasználásra. (EC, 1992) Az említett alapoknak a „környezetvédelmi elkötelezettsége” a jövőben várhatóan tovább fog növekedni. 9 Közvetlenül környezetvédelmi - és ezen belül természetvédelmi - célokat szolgálnak a Közösségi Környezetvédelmi Pénzügyi Eszközök (Community Financial Instruments for the Environment.) Az 1992-ben létrehozott ún. LIFE integrálja a kisebb, egy mástól meglehetősen elkülönült egyéb környezet- és természetvédelmi akcióprogramokat (ACNAT, MEDSPA, NORSPA), 1991-1995 között 400 m illió ECU-s költségvetéssel. (EC, 1993c) Ennek keretében 1992 -ben 37 term

észetvédelmi projektre 36 előirányozva. millió ECU lett Az újonnan létrehozott ún. Kohéziós Alap egyik alapvető célja, hogy a szegényebb tagországokat (Görögország, Írország, P ortugália és Spanyolország) támogassa a közösségi környezetvédelmi szabályozás bevezetésében és az inf rastruktúra fejlesztésében. Témánk szempontjából különös érdeklődésre tarthat számos a közös piaci agrárpolitika reformjával összefüggő környezetvédelmi kiadások alakulása. (L az 1sz táblázatot) 1. sz táblázat A közös piaci agrárreform ún. kiegészítő intézkedései 1993 1994 1995 1996 Korábbi nyugállomány -EAGGF *hozzájárulással 29 183 411 542 -Tagországok hozzájárulása 23 146 323 427 Környezetvédelem EAGGF hozzájárulás a)Inputok csökkentése organikus gazdálkodás, extenzifikálás 5 22 45 73 b)Környezetbarát mezőgazdálkodás 16 66 134 216 c) Tájvédelem 18 77 156 252 d) Mezőgazdasági termőföld erdősítése 40

45 52 65 e) Összesen 79 210 387 606 Tagországok hozzájárulása 65 172 317 496 Összes EAGGF költség 108 393 798 1148 *EAGGF=Európai Mezőgazdasági Szabályozási és Garanciaalap Forrás: EC (1991:45) 1997 Összesen 635 502 1800 1421 111 256 330 385 762 888 83 909 744 1544 285 2191 1794 3991 Az 1993 és 1997 közötti időszakban az e célra fordított eszközök mintegy 12-szeres (!) növekedését tervezik, azaz az 1993. évi ( a mezőgazdasági termőföldek erdősítésével együtt kalkulált) 79 m illió ECU-ról 909 m illió ECU-re emelkednek az agrárszektor környezetvédelmét szolgáló támogatásai. 10 Ha a mezőgazdasági termőföld erdősítésére fordított összegektől eltekintünk, akkor a szűkebb értelemben vett agrár-környezetvédelmi támogatások közel 22 -szeresükre nőnek a vizsgált időszakban. Az 5 év alatt felhasználásra kerülő mintegy 2,2 milliárd ECU legnagyobb hányadát (40 %-át) tájvédelemre, ennél valamivel

kisebb részét (35 %) a körny ezetbarát mezőgazdasági termelés támogatására kívánják fordítani. A mezőgazdasági inputok csökkentésére, az organikus továbbá az extenzív irány ú gazdálkodás ösztönzésére, valamint a mezőgazdasági területek erdősítésének előmozdítására a kiadások 12, illetve 13 %-át szánják. Figyelemre méltó, hogy a tervezett agrár -környezetvédelmi támogatások több mint 80 %-át a tagállamok saját költségvetéseikből fogják biztosítani, azaz a közösségi költségvetés hozzájárulása nem éri el az összkiadások 1/5-ét sem. 1.32 A Közös Agrárpolitika (KAP) területén várható változások Az Európai Unió a XXI. század hajnalán felmerülő kihívásoknak az AGENDA 2000 dokumentumban (European Council, 1997a és 1997b) m egfogalmazott módon kíván megfelelni. Az AGENDA 2000-ben fontos szerepet kap a Közös Agrárpolitika (KAP) reformja. A fentiekből kiindulva az Európai Bizottság 1998.

tavaszán egy törvényjavaslat csomagot nyújtott be az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, melyben részletes indoklást kapnak a KAP reformjának főbb irányai. Az utóbbit illetően kiemelkedő fontosságú az európai mezőgazdasági modell melletti határozott kiállás: "Az alapvető különbség az európai modell és a főbb versenytársaink között az európai mezőgazdaság többfunkciós szerepéből, azaz a gazdaságban, a környezetvédelemben, a társadalomban, valamint a táj m egóvásában játszott szerepéből fakad, és ezért fontos, hogy egész Európában fenntartsuk a mezőgazdasági tevékenységet és biztosítsuk a gazdálkodók jövedelm ét." (Földművelésügyi Minisztérium, 1998:6) A modell fő elemei várhatóan a következők lesznek (i.m: 6) – a versenyképes mezőgazdasági szektor, amely fokozatosan szembe tud nézni a világpiac kihívásaival, anélkül, hogy túltámogatott lenne, hiszen ez nem zetközileg egyre

nagyobb ellenszenvet vált ki, – a megalapozott és körny ezetbarát termelési módszerek, melyek a lakosság igényeinek megfelelő minőségi terméket állítanak elő, – a sokszínű és gazdag hagyományokkal rendelkező mezőgazdaság, melynek nemcsak a végtermék-előállítás a célja, hanem megőrzi és ápolja a vidék képét, a vidéki 11 települések mozgalmas és érdekes életét, valamint megőrzi és megteremti a munkalehetőségeket, – az egyszerűbb és jobban érthető agrárpolitika, mely világos határokat húz a közösen, illetve a tagállamok által meghozandó döntések közé, – az olyan agrárpolitika, amely világossá teszi, hogy a ráfordított költségeket igazolja az a szolgáltatás, amit a társadalom egésze elvár a gazdálkodástól. A fenti célkitűzések érdekében - miközben a reform fő irányát továbbra is a gabona -, az olajos- és a f ehérjenövények, továbbá a m arhahús- és tejtermelés szabályozása

jelenti-, további jelentős árcsökkentésekre fog sor kerülni, a korábbiaktól eltérő degresszív jellegű közvetlen jövedelem kompenzáció mellett. A kötelező településpihentetés, mint eszköz megmarad, de rendkívüli körülményektől eltekintve "O" mértékű lesz. Az állattenyésztéshez fűződő támogatások állatsűrűségű maximumhoz lesznek továbbra kötve (2. n áe/ha) A közösségi pénzeszközök f elhasználásának egy része a tagállamok belátására és felelősségére lesz bízva. A legszámottevőbb változások a vidékfejlesztés vonatkozásában várhatók, mely a KAP második pillérévé válik: "Az új vidékfejlesztési rendelet első ízben fekteti le egy olyan átfogó és következetes vidékf ejlesztési politika alapjait, m elynek az lesz a feladata, hogy a piacszabályozást kiegészítve biztosítsa: a mezőgazdasági kiadások a korábbinál jobban szolgálják a területfejlesztést és a

természetvédelmet." (im:5) A vidékfejlesztési intézkedések - a korábbi jogi szabályozás és finanszírozási rendszer várható gyökeres átalakulása mellett - két fő csoportba sorolhatók: – az 1992. évi ún kísérő intézkedések (agrárkörnyezetvédelem, erdősítési , korai nyugdíjazás) kiegészítve a kedvezőtlen adottságú területekre vonatkozó szabályozással, és – a modernizációt és a diverzifikációt szolgáló intézkedések (mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatos beruházások, fiatal farmerek pályakezdése, képzés, a feldolgozó kapacitással és a marketinggel kapcsolatos támogatás, többlet támogatás az erdőgazdálkodásban, illetve a mezőgazdaság adaptációjára és átalakítására a vidékfejlesztéssel összefüggésben). Hazánk szempontjából különösen figyelemre méltó, hogy az Európai Tanács 1997 decemberében elfogadott döntése értelmében a csatlakozásra váró közép-kelet-európai országok évi

500 millió ECU támogatásban fognak részesülni. A támogatások a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés kiemelt fontosságú területeit szem előtt tartva elsősorban az alábbiakra fognak irányulni (i.m: 18) 12 – – – – – – – – – – a farmerek hatékonyságának fokozására, a feldolgozásra és az elosztásra, a minőségi termékelőállítás ösztönzésére, az állat- és növényegészségügyi ellenőrzésekre, a talajminőség javítására, a megfelelő földnyilvántartás kialakítására, a szakképzésre, a termelés diverzifikációjára, az agrárkörnyezeti és erdőgazdálkodási intézkedésekre, valamint a vidéki infrastruktúra és a falvak fejlesztésére. Az EU felkérésére és az általa megadott szempontoknak megfelelően készített "Országjelentés" (KM-ISM; é.n) sokoldalúan f oglalkozott a környezetvédelem problémáival is. Az Európai Bizottság ennek alapján adott írásos véleményében (Európai

Bizottság, é.n) a 36 pont alatt szerepel az "Életminőség és a környezetvédelem." (KM, 1997) A Bizottság úgy foglal állást, hogy Magyarország környezetvédelmi problémái kevésbé súlyosak, mint a régióban lévő többi országé. Ugyanakkor erőteljesen hangsúlyozza, hogy a víz- és levegőminőség, valamint a hulladék-gazdálkodás területén jelentős erőfeszítésekre van szükség az EU-normák elérése érdekében. (A vízvédelem tekintetében a mezőgazdaság által okozott szennyezés külön is kiemelésre került). 1.33 Az ÖKA és a KAP-reform hatása hazánkban Az ÖKA meghatározó, stratégiai jelentőségű hatást gyakorol a 90-es évek magyar környezetvédelmi gondolkodására. Mind a Nemzeti Környezet- és Természetvédelmi Koncepció (NKTK), mind a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP), mind pedig a környezetvédelmi jogszabályalkotás az ÖKA által megjelölt alapelvekre épülnek. A hazai körny ezet- és

természetvédelmi tervezés alapját képező NPK célját a jogszabályalkotók a következőképpen határozták meg: "A Nemzeti Környezetvédelmi Program egy olyan hat évre vonatkozó beavatkozási tervrendszert jelent, am ely a jelen környezeti problémáinak megoldását, illetve a megoldás megkezdését és a jövő problémáinak megelőzését kell, hogy eredményezze. (Magyar Közlöny, 1997:5817) Az NKP nemcsak a alapelveket, hanem a szerkezeti struktúrát illetően is mintegy "leképezi" az ÖKÁ -t. A Programban kitűzött célok megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet, a feladatok, a finanszírozási források és a felelősök pontos 13 megnevezésével, a Program teljes idejére és az 1997. évre a Kormány először 1988 elején tett közzé. Az NKP-ban a "Mezőgazdaság, erdő- és vadgazdálkodás" a kiemelt ágazatok közé sorolták: "Az ágazat számára a legfontosabb feladat az ezredforduló korszerű,

környezetbarát agrárgazdaságának kialakítása és megvalósítása. Nem a fejlett országok iparosított mezőgazdasági technológiáinak alkalmazása lenne a megfelelő cél, hanem olyan modernizációs pálya kialakítása, amely a környezetkímélő technológiák alkalmazására és az ország speciális adottságait és szaktudását kihasználó, magas élvezeti értékű termékek előállítására irányul." (Magyar Közlöny, 1997:5834) Az egyes konkrét programokat, azok időtávját, illetve a kapcsolódó intézkedéseket a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat Az NKP mezőgazdasággal, erdő- és vadgazdálkodással kapcsolatos programjai Programok 1. A Duna-Tisza közi homokhátság vízvisszatartását és vízpótlását célzó program 2. Alföld program Intézkedések Időtáv -A vízpótlással párhuzamosan, 1997-2007 korszerű víztakarékos mezőgazdasági gyakorlat elterjedése -Az adottságokhoz való jobb alkalmazkodás -Alternatív

földhasználatok elterjedése 3. Agro 21 kutatási program eredmé- -Korszerűbb környezetkímélő nyeinek hasznosítása mezőgazdasági technológiák elterjedése 4. Erdőtelepítési program - Az erdőterület növelése 1991-2000 5. Erdőrezervátum program - Az őshonos állomány védelmé- 1992-2000 nek biztosítása 6. Ivóvízbázisok védelmére vonatkozó - A védőterületeken a környezet- 1997-2002 célprogram kímélő mezőgazdasági gyakorlat 7. Távlati vízbázisok biztonságba he- bevezetéséhez szükséges feltéte- 1994-2003 lyezése lek biztosítása 8. Rövid és Középtávú Környezetvé- - A "jó mezőgazdasági gyakorlat" 1991-től delmi Intézkedési Terv programjának megvalósítása folyamatos 9. Az érzékeny természeti területek - Az ilyen területeken a hagyomáhálózata nyos (extenzív) mezőgazdasági 1997-2002 gyakorlat fenntartása. Egyéb intézkedések Időtáv 14 - A hazai táj adottságaira alapozott kertkultúra

elterjesztése - A termőföldhasználat makro- és mikrostruktúrájának megfelelő termesztési technológiák alkalmazása - Természetkímélő gazdálkodás, illetve a biogazdálkodás elterjesztése - A mezőgazdasági hulladékok újrahasznosítási arányának növelése Magyarország vadgazdálkodási tájainak és vadgazdálkodási körzeteinek kialakítása - A nem pontszerű szennyezések csökkentése Forrás: Magyar Közlöny (1997:5834-5835) folyamatos folyamatos folyamatos folyamatos Az 1998. évi Intézkedési Tervben a fentiek közül mindössze az erdőtelepítési, továbbá a vadon élő állatvilág tartamos hasznosítására vonatkozó programok érdemi indítására került sor. Az 1997. őszén közzétett Agrárprogramban (FM, 1997) az alapelvek között nem jelenik meg a fenntartható fejlődés eszméje. A korábbi évtizedek szemléletének megfelelően az egész anyagot a mennyiségi szemlélet jellemzi. Elgondolkoztató, hogy a vidékfejlesztés, az

agrár -környezetvédelem valamint az EU -csatlakozás kérdései az utolsó három fejezetet alkotják. Az agrár-környezetvédelem két fő területre összpontosul (FM, 1997): - a természeti erőforrások védelmére (talaj, felszíni és felszín alatti vízkészletek , genetikai erőforrások, erdő és táj), továbbá - a fogyasztásra, illetve felhasználásra kerülő termékek minőségbiztosítására, szennyező anyagoktól való mentességére, az élelmiszer-biztonság fokozására. A fentiek elérését a Program alkotói három típusú f öldhasználat kialakítása révén javasolják megvalósítani: - védelmi célú (vízminőség-, talaj-, természet- és tájvédelem) földhasználat, - extenzív termelési célú földhasznosítás (mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen adottságú területeken) és - intenzív termelési célú f öldhasználat (a kedvező agrárökológiai potenciál és tájgazdálkodás szempontjait figyelembe véve). A fentiek és a

2078/92 EGK -rendelet előírásait, továbbá az utóbbiakkal kapcsolatos gyakorlati tapasztalatokat figyelembe véve előkészület alatt van az FVM gondozásában az agrár-környezetvédelmi Program (AKP), mely kijelöli a következő évekre vonatkozó konkrét teendőket. 15 1.4 Hazai gazdaság- és agrárpolitikai aspektusok A mezőgazdaság mindenhol az adott nemzetgazdaság szerves részét alkotja, s az utóbbit meghatározó társadalmi-gazdasági viszonyok döntő fontosságúak valamennyi nemzetgazdasági ágazat számára. A környezet szempontjából kedvezőtlen külső gazdasági hatások internalizálása, a "megelőzés elvének", továbbá "a szennyező, illetve fogyasztó fizet elvének" érvényre juttása az agrártermelés területén csak akkor szám íthat sikerre, ha ezen szemléletmódnak és törekvéseknek széleskörű társadalmi hátterük van. Minthogy a mezőgazdaság alapvető és nélkülözhetetlen termelési eszköze a

termőföld, továbbá mivel a mezőgazdaság élő szervezetekkel dolgozik és a legközvetlenebb kölcsönhatásban van a term észeti környezet valamennyi elemével, a fenntarthatóság érvényre juttatásának szükségszerűsége a legkézzelfoghatóbb módon a mezőgazdaság területén jelentkezik. Elöljáróban néhány szempont, mely nem hagyható figyelmen kívül: – a fejlett piacgazdaságok körny ezetbarát törekvései m egszilárdult piacgazdasági alapokon nyugszanak, – hazánk az ún. "átmeneti gazdasággal" rendelkező országok közé tartozik s a kilencvenes évek változásai e tér en csupán az alapok lerakásához voltak elegendőek, – az érdemi környezetvédelmi és természetvédelmi intézkedések jelentős anyagi eszközöket igényelnek, ugyanakkor az átmeneti gazdasággal rendelkező országok mindenhol tőkehiánnyal küszködnek, – a gazdasági, az ökológiai és a társadalompolitikai (szociálpolitikai) szempontokat és

törekvéseket egymással össze kell hangolni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a körny ezetbarát magatartás érvényrejuttatásához mind nemzetgazdasági szinten, mind az egy es nemzetgazdasági ágazatok szintjén, végül pedig a társas - és a magánvállalkozások szintjén is megfelelő anyagi erőforrásokkal kell rendelkezni. A 90-es évek fejleményei - mindenekelőtt a jogszabályalkotás területén,- egyértelműen arra utalnak, hogy a korábbi évtizedektől eltérően megvan a politikai akarat a fenntartható fejlődés elveinek az érvényesítésére. Mint a korábbiakban láthattuk, EUintegrációs törekvéseink során e tekintetben - jó értelemben vett - kényszerpályára kerültünk. Rátérve most már a mezőgazdasággal kapcsolatos gazdaságpolitikai kérdésekre, két alapvető kiinduló pontot kell rögzítenünk. Először: a magyar mezőgazdasági termelés 1988 és 1993 között rendkívüli mértékben visszaesett. Az elmúlt évekbeni lassú

növekedés eredményeképpen a növénytermesztés 16 súlya jelentősen megnőtt a továbbra is válságban lévő állattenyésztési ágazathoz képest. (KSH, 1998a) Másodszor: a mezőgazdaság jövedelmezőségi viszonyai - az utóbbi években mutatkozó javulás ellenére - hosszú idő óta rendkívül kedvezőtlenek. A fenti folyamatok kibontakozása az inputok igen jelentős mértékű csökkenésével járt együtt. Az utóbbi jelenség pedig egyértelműen a környezetterhelés mérséklését eredményezte. (Szabó, 1997a) A lakosság biztonságos élelm iszerellátása, a vidék eltartóképességének növelése és az élelmiszer-külkereskedelem pozitív egy enlegének fenntartása azt követeli, hogy mezőgazdaságunk árutermelő és jövedelemtermelő képessége javuljon. Mindehhez természetesen elengedhetetlen a műtrágya - és növényvédőszer-felhasználás, az állatállomány stb. növelése Az előtt a történelmi kihívás előtt állunk tehát,

hogy a teljes jogú EU -tagságra való törekvést egy prosperáló és ugyanakkor környezetbarát mezőgazdaság formálása révén valósítsuk meg. Nézzük meg a következőkben, hogy a gazdasági szabályozóeszközök ma miként szolgálják ezt a célkitűzést, illetve mely területen lehetne és kellene már rövid távon is előrelépni. Az alapvető kiinduló pontot az árrendszer vizsgálata képezi. Az 3. táblázata adatai alapján világosan kirajzolódik, hogy a 90-es években jelentősen tovább nyílt az agrárolló, azaz a mezőgazdasági termeléshez használt ipari termékek árai gyorsabban növekedtek mint a felvásárlási árak. 3. táblázat Agrárolló Év Termelői-felvásárlási árak indexe 1991 1992 1993 1994 1995 1996 99,1 107,6 127,5 159,3 202,4 259,9 Termeléshez felhasznált iparcikkek árindexe 1990=100,0 132,6 143,2 171,8 202,9 250,9 351,7 Agrárolló 133,8 133,0 134,7 127,4 123,9 135,3 17 Forrás: KSH (1997:307) És itt álljunk m eg

egy pillanatra, ugyanis kulcsfontosságú kérdésről van szó. A fejlett piacgazdaságbeli környezetgazdaságtani szakirodalom ugyanis a környezetvédelmi törekvések érvényrejuttatását a korábbinál f okozottabb mértékben várja el az ún. piackonform eszközök alkalmazásától, és ebben a körben értelemszerűen központi szerepet játszik az ún. "helyes árak" kialakítása Ez alatt az értendő, hogy a kedvezőtlen külső környezeti hatások társadalmi költségét a termelők és a fogyasztók számára az ún. "zöld adók" révén, a piaci árakat mintegy megnövelve érzékelhetővé tegyék. (Kerekes-Szlávik, 1996; Kiss, 1994;Kuti, 1993; Szabó, 1990; Szolnokiné, 1997) A hazai viszonyokat vizsgálva nem feledkezhetünk meg arról a fontos körülményről, hogy az utóbbi évtizedben a korábban m esterségesen - állami támogatással alacsonyan tartott anyag- és energiaárak piaci árakká alakultak át. Ez gy akorlatilag azt

jelentette, hogy a mezőgazdaság számára is jelentősen megdrágultak a műtrágyák, az állatgyógyszerek, az energia, a víz stb. Mindez fokozott mértékű anyag- és energiatakarékosságra ösztönöz, s ennélfogva elmondhatjuk, hogy a mi körülményeink között, környezetvédelmi szempontból már a piaci árak érvényrejutása is jelentős előrelépést jelentett a "helyes árak" felé. Helytelen lenne azonban, ha a "helyes árak" kialakításának elvét, tértől és időtől elvonatkoztatva próbálnánk érvényesíteni. Azaz, társadalom politikai (szociálpolitikai) szempontok miatt, pl.: a környezetvédelmi termékdíjak körének további kiszélesítését, illetve a körny ezetterhelési díjak tervezett életbelépését igen körültekintően kell megtenni. (Mindez felveti a társadalmi hatástanulmányok készítésének a szükségességét). A mezőgazdasági inputok piaci áron f elüli pótlékolását (pl.: az N -adó

bevezetését) pedig belátható időn belül irreálisnak tartjuk. A közgazdasági szabályozók környezetgazdálkodási szempontból másik kiemelkedően fontos eszközét a támogatások jelentik. (Bai, 1998; Szabó, 1997a; Szolnokiné, 1997) A rendszerváltás előtti évtizedek szemléletére és gyakorlatára vonatkozóan idézzük a következőket: "A központi programokhoz adott tám ogatások - különösen az 1970 -es évek elején gyakorlatilag jövedelmezőségi kritériumok nélkül, a vállalatok számára csaknem kockázatmentesen kerültek allokálásra, ugy anakkor a juttatás kritérium a volt a központilag ajánlott épületek és technológiák m egvalósítása." -írták Sipos és Halm ai (1988:51) Napjainkkal összefüggésben két fontos dologra hívjuk fel a figyelmet. 18 Egyrészt tudni kell, hogy a Világkereskedelmi Szervezettel (WTO) kötött egyezmény a környezet- és természetvédelmi célú állam i támogatást az ún. "green

box"-ba helyezte, azaz nem korlátozza. Másrészt ma már nyilvánvaló, hogy az EU-tól ilyen célokra minden bizonnyal jelentős anyagi segítségre számíthatunk a következő években. Hazánkban agrárkörnyezetvédelmi célokra a Központi Körny ezetvédelmi Alapból (KKA), valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kezelt agrártámogatási és területfejlesztési forrásokból lehet pály ázati úton tám ogatásokhoz jutni. (Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítő, 1998, Magyar Mezőgazdaság , 1998) Az érdeklődők a Környezetvédelmi Minisztérium, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hivatalos közlönyeiből tájékozódhatnak a prioritásokról és a konkrét pályázati feltételekről. (Emellett pl a "Magyar Mezőgazdaság" c folyóirat évente kiadott mellékletei és más kiadványok is forrásul szolgálhatnak). A pályázatok elnyerése bizonyos mértékű saját pénzügyi

forrás meglétét feltételezi. A visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatás mellett, speciális támogatási forrást jelent a hitelkamatok egy részének állami átvállalása. Értelemszerű, hogy az utóbbi támogatásokhoz csak az ún. hitelképes gazdálkodók juthatnak Az agrár-környezetvédelmi szempontból érdeminek tekinthető földművelésügyi támogatási forrásokra vonatkozóan az alábbiak a jellemzők. A klasszikus földvédelmi és meliorációs célú tám ogatások köre az utóbbi években bővült a genetikai potenciál megőrzését célzó, a biotermesztés beindítását elősegítő, a pillangósok termesztésének kiterjesztését szorgalmazó támogatási lehetőségekkel. Az építési beruházásoknál a korszerűsítések néhány százalékkal magasabb mértékű támogatásban részesülnek, mint az újonnan eszközölt fejlesztések. Az ültetvénytelepítéseknél a körny ezetvédelmi technológiát felvállalók némi plusz

kedvezménnyel számolhatnak. Tapasztalható tehát bizonyos szerény mértékű előrelépés, de e tekintetben érdemi áttörésről nem beszélhetünk. Az EU-ban például a biotermékek feldolgozását és a vele kapcsolatos marketingtevékenységet is nagyvonalúan támogatják. A továbblépést illetően a támogatási kör kiszélesítése és az ilyen célú pénzeszközök keretének emelése mellett a legfontosabb teendő az lenne, ha az állami támogatások igénybevétele esetén szigorú környezetvédelmi követelmények előírására - s természetesen azok betartásának ellenőrzésére - kerülne sor. Ma ugyanis ilyenek nem léteznek. 19 Az adórendszer tekintetében meglehetősen ambivalens helyzet van. Pozitív példaként említhető, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény értelmében pl.: a mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezésekre a kedvezményes

értékcsökkenési kulcsok (33%) vonatkoznak. Annál különösebb, hogy az általános f orgalmi adóról szóló törvény egyaránt a kedvezményezett 12 % -os adókulcsot írja elő, mind általában az ásványi energiahordozókra, mind pedig az ipari és mezőgazdasági hulladékokból előállított vegyes összetételű környezetbarát tüzelőanyagokra. (A faipari és élelmiszeripari hulladék, a fabrikett és a tűzifa is ebbe a körbe tartozik). Környezetgazdálkodási szempontból pedig egyértelműen negatívan értékelhető, hogy a mezőgazdasági célú vegyitermékek mentesítve vannak a 25 % -os általános adókulcs alól. Üdvözlendő ugyanakkor, hogy a szolgáltatások szférájában a körny ezetvédelmi tervezés, szakértés, a mezőgazdasági laboratóriumi vizsgálatok, a környezeti elemek laboratóriumi vizsgálata s az állategészségügyi ellátás a 12 %-os adókulcs alá esik. A jövedelmezőségi és a környezetvédelmi szempontok ütközése a

legélesebben azon rendelkezés kapcsán figyelhető meg, mely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők a gázolaj árában foglalt jövedéki adó jelentős részét - meghatározott keretek között - visszaigényelhessék. (Ebben az esetben tehát negatív előjelű "zöldadóról" van szó). Jószándékú, de gy akorlatilag nem funkcionál az a m iniszteri rendelet, melynek értelmében a földadófizetési kötelezettség alól 50 %-os mértékben mentesül az a mezőgazdasági termelő, aki, illetve amely környezetbarát termelési technológia alkalmazását vállalja. A szépséghiba ott van, hogy a gazdálkodók f öldadófizetési kötelezettsége a kedvezőtlen jövedelmezőségi viszonyok miatt évek óta fel van függesztve. Környezetvédelmi célú kedvezményes hitelek folyósításához itthon ma még egyrészt nem állnak rendelkezésre források (pl.: alapítványi pénzek stb), továbbá nem jött létre az az intézményi struktúra, amelynek

keretén belül ezeket a " puha pénzeket" kezelni lehetne. A kereskedelmi bankok és a hitelny újtással foglalkozó más pénzintézetek ugyanis profitorientáltak. Közreműködésükre ma gyakorlatilag két vonatkozásban kerül sor: egyrészt a KKA-ból megfinanszírozott kedvezményes kamatozású visszatérítendő támogatások, másrészt pedig a várpalotai projectet tám ogató japán hitelcsomag esetén. A környezetgazdaságtan egyik legfontosabb, de egyelőre kevéssé kutatott kérdése a természeti tőke értékének a problematikája. 20 A mezőgazdaság szempontjából e témakörben a termőföld értékelésének van elsődleges jelentősége. Az értékelés kétféle aspektusból végezhető el: – a termőhelyi értékkülönbségeket tükröző s többnyire pontszámok révén történő kategorizálás révén (pl.: a talajterm ékenységi pontszámokat a domborzati és az éghajlati tényezőkkel korrigáló genetikai talajértékelés), – a

gazdasági vagy pénzbeni értékelés. Mindkét értékelési törekvésnek megvan a létjogosultsága és a szerepe. A termőföld termőhelyi értékszám szerinti kategorizálása lehetőséget ad arra, hogy az ökológiai potenciál felmérése és feltérképezése révén a legjobb minőségű mezőgazdasági területek megkülönböztetett, akár adm inisztratív eszközökkel is alátámasztott védelemben részesedjenek. Számos országban vannak érvényben olyan övezeti besorolások, amelyek a különlegesen jó minőségű földek mezőgazdasági termelésből való kivonását jogi korlátok révén megnehezítik. (Enyedi-Tamási, 1997) Ugyanakkor a piac a termelési tényezőket allokáló hatását a pénzértékkel rendelkező egyes tényezők versenyeztetése révén fejti ki. A letűnt politikai rendszer a mezőgazdasági földpiacot elsorvasztotta, a termőföldet pénzértékkel nem rendelkező tárggyá degradálta. Mind a mezőgazdasági nagyüzemek, mind pedig

a magánszemélyek vagy ingyen, vagy pedig minimális, az állam által diktált fiktív áron voltak kény telenek lemondani földjeikről. Régi igazság, hogy ami ingyen van, vagy ami olcsó, azzal nem takarékoskodunk, sőt, törvényszerűen pazaroljuk. A korábbi évtizedek gyakorlatából ered, hogy a mezőgazdasági gazdálkodó szervezetek mérlegeiben még ma sem jelenik meg a termőföld értéke ! Gondoljunk bele továbbá abba is, hogy miként vehetnénk szám ba például az erózió okozta károk pénzértékét, ha egyszer nem ismerjük a bázisidőszaki termőföld értékét? A kisajátítási kártalanításoknál, az örökösödési adó kiszám ításánál a földjelzálog-hitel felvételénél stb. ugyancsak elkerülhetetlen a f öld pénzbeni értékének m inél pontosabb kalkulálása. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben a hazai agrárközgazdasági körökben ismét egyre többen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. (Burgerné, 1996; Szűcs, 1998) 21

Végül, de nem utoljára f eltétlenül megemlítendő, hogy a mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepének és súlyának megítélését feltétlenül elősegítené, ha a termőföld a természeti tőke részeként a nemzetivagyon-számítások során figyelembevételre kerülne. Természetesen nemcsak a f öld, hanem a többi természeti erőforrás (erdők, vizek, vadon élő állatok stb.) gazdasági (pénzbeni) értékelésére sort kellene keríteni 2. Környezetjogi kérdések E fejezet keretében a magyar mezőgazdaság főbb környezetvédelmi jogi problémáiról adunk áttekintést. 2.1 A környezetjog területén elért hazai eredmények Az Európai Közösség Ötödik Környezetvédelmi Programjának elfogadása (1992) nagy lendületet és egyben mintát adott a korszerű szemléletű környezetvédelmi gondolkodás és jogszabályalkotás számára. (EC, 1993b) Ennek eredményeképpen az első kormányzati ciklus végére elkészült a "Nemzeti környezet- és

természetvédelmi koncepció." (Környezetvédelmi és Területf ejlesztési Minisztérium, 1994) A több éven keresztül tartó szakm ai, társadalmi és közigazgatási viták, egy eztetések eredményeként (a törvényjavaslatnak kb. tucatnyi változata készült el) az Országgyűlés 1995 tavaszán elfogadta a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt (Magyar Közlöny, 1995a) Még ugyanebben az évben megszavazta a Parlament a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI törvény t (Magyar Közlöny, 1995b), továbbá késedelem nélkül napvilágot látott az ezzel összefüggő kormány - valamint miniszteri rendelet is. Az igényes külföldi befektetők, továbbá a környezetért aggódó magyar állampolgárok egyaránt örömmel vették tudomásul, hogy a környezetvédelmi törvényben előírtaknak megfelelően Kormányrendelet jelent meg a környezetvédelmi hatásvizsgálatról (Környezetvédelmi és

Építésügyi Értesítő, 1996) 1996-ban újabb törvénycsomag került elfogadására, mely jellegénél f ogva az agrárgazdaságot még a fentieknél is közvetlenebbül érinti (Magyar Közlöny, 1996 b,c.d) – 1996. évi LIII törvény a természet védelméről, 22 – 1996. évi LIV törvény az erdőről és az erdő védelméről, – 1996. évi LV törvény a vad védelméről, valamint a vadászatról Hosszú viták után 1998. tavaszán született meg az állatvédelemről szóló 1998 évi XXVIII. törvény (Magyar Közlöny , 1998a) A védett állatf ajokkal kapcsolatos kötelezettségeket szabály ozó Kormányrendelet (Magyar Közlöny, 1998c) ugyancsak ezen év terméke. Ugyancsak a környezetvédelmi törvény felhatalmazása alapján került elfogadásra 1997 őszén az Országgyűlés 83/1997. határozata a Nemzeti Környezetvédelmi Programról (NKP). Az utóbbi fogalmát a jogalkotók a következőképpen fogalmazták meg: "A Nemzeti Környezetvédelmi

Program egy olyan hat évre vonatkozó beavatkozási tervrendszert jelent, amely a jelen körny ezeti problémáinak megoldását, illetve a megoldás megkezdését és a jövő problémáinak megelőzését kell, hogy eredményezze." (Magyar Közlöny, 1997: 5817) Az NKP-hoz az évi aktuális f eladatok kijelölése Korm ányhatározatban jelenik meg. (Határozatok Tára, 1998). Az agrárkörnyezetvédelemmel legszorosabban összefüggő rendelkezéseket a következőkben részletesebben ismertetni fogjuk. jogszabályi 2.2 A magyar mezőgazdaság főbb környezetvédelmi problémái A témakörrel átfogó módon foglalkozó mérvadó szakértők (Madas, 1985; Sántha, 1993c; Szabó 1974, 1990) egy etértenek azzal, hogy e n emzetgazdasági ágazatban a környezetvédelmi gondok három területen összpontosulnak: – a termőföld mennyiségi és minőségi védelme, – az iparszerű mezőgazdaság kemizálása, – az állattenyésztés okozta környezetszennyezés. A

továbbiakban a f enti sorrendben igyekszünk megvilágítani az elért eredm ényeket, a meglévő problémákat és a legsürgősebb tennivalókat. 2.21 A mezőgazdasági termőföld mennyiségi és minőségi védelme Közismert, hogy hazánk természeti erőforrásokban szegény ország - kivéve, ami a termőföldet illeti. Sajnálatos módon azonban mind a szántó-, mind a mezőgazdaságilag művelt terület számottevően csökkent az utóbbi évtizedekben. 23 1962-1990 között több mint 450 ezer hektár földet vontak ki a művelésből. (KSH, 1990) Ennek közel 60 % -a erdőtelepítési célokat szolgált, ami az ország alacsony fokú erdősültsége miatt, s mivel többnyire a gyenge minőségű területeket vették igénybe, alapjában véve pozitívan értékelendő. A maradék 40% kivonása során viszont - a mezőgazdasági földpiac hiánya miatt minden bizonnyal több és jobb minőségű föld felhasználására került sor, mintha a piaci földárak

(földbérleti díjak) funkcionáltak volna. (Szabó 1975 és 1990) A 90-es években a mezőgazdasági termelésből véglegesen kivont földterület -a gazdasági visszaesés, m ajd a növekedés megindulásával összhangban - jóval mérsékeltebb volt mint az előző évtizedekben. (Az 1985 évi 13000 ha-ral szemben , 1994-1996. évek átlagában nem érte el a 3000 ha-t sem) (KSH, 1998c:13) Ezen időszakban a parlagterületek jelentős kiterjedése okozott gondot, tekintve, hogy a korábbi néhány tízezer hektárról több százezer hektárra nőtt a műveletlen terület. A megfelelően funkcionáló mezőgazdasági földpiac kialakulása várhatóan hosszú éveket fog igénybe venni. A fentiek miatt fokozott mértékben kell támaszkodnunk a jogi szabályozás eszközeire. A termőföldről szóló 1994. évi LV törvénynek (Magyar Közlöny, 1994b) a földtulajdonnal, valamint a földhasználattal kapcsolatos részei sok vitát váltottak ki és a vélemények e tekintetben

igen m egoszlanak. E jogszabálynak a termőföld mennyiségi és minőségi védelmével kapcsolatos intézkedéseit azonban szinte egyöntetű elismerés fogadta. Környezetvédelmi szempontból különösen nagy jelentőségű, hogy - az 1987. évi I törvényhez képest - a talajvédelem új f ejezetként jelenik meg és bevezetésre került a talajvédelmi bírság intézménye. A termőföld mennyiségi védelmét a fejlett piacgazdaságokban a mezőgazdasági földpiac - jogszabályi korlátozások, sőt tilalmak egyidejű fennállása mellett - oldja meg alapvetően. Tekintettel arra, hogy hazánkban jelenleg még nem beszélhetünk reális földpiacról - s ennek kialakulása hosszabb időt fog igénybe venni - bölcs döntésként értékelendő az ún. földvédelmi járulék korábbihoz hasonló működtetése Az irreálisan alacsony mezőgazdasági földárak miatt a törvény úgy rendelkezik, hogy: "A termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri

földvédelmi járulékot kell fizetni." (im:1994 b:2540) 24 A föld művelési ágától és minőségétől (aranykorona értékétől) függően progresszív mértékben növekvő s hektáronként több százezer forintot is kitevő mesterséges földárak révén a termőföld pazarlása mérsékelhető. (Összevetésképpen: 1998-ban a szántóföld hazai piaci átlagára - igen jelentős szóródás mellett - kb. 100000 Ft volt hektáronként). Ugyanakkor a jogszabály megfelelő rugalmassággal rendelkezik az ésszerű kivételekkel kapcsolatosan. Így például nem kell f öldvédelmi járulékot f izetni, ha a termőföldet engedély alapján és annak megfelelő módon: – talajvédelmet szolgáló létesítmény, – talajvédelmet szolgáló véderdő, – fokozottan védett természeti terület, – természetvédelmi beruházás stb. céljára használják fel A földvédelmi járulékkal ellentétben,- mely jogszerű magatartás esetén fizetendő, - a

földvédelmi bírság a termőföld rendeltetésszerű használatától eltérő gyakorlatot igyekszik szankcionálni. (pl: a természetvédelmi oltalom alatt álló terület művelési ágát engedély nélkül vagy attól eltérően változtatják meg). Mértékét az arany korona értékéhez kapcsolódó f orintszorzókkal, illetve esetenként a földvédelmi járulék felszorzásával számítják ki. A talajvédelem új (VI.) fejezetként jelenik meg a törvényben: " célja a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése, illetőleg elhárítása. A talaj védelme az állam és a földhasználó, illetve a beruházó és üzemeltető közös feladata (i.m: 2541) A talajvédelem végeredményben a minőségi földvédelemmel szinonim fogalom s jelentőségét két okból is hangsúlyozni szükséges. Először: sajnos a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a piacgazdasági viszonyok

térnyerése korántsem jelenti a gazdálkodók körny ezetbarát szemléletének automatikus érvényre jutását. Másodszor: a minőségi jellemzők figyelembevételével a hazai "földellátottság" jóval kedvezőtlenebb képet mutat, mint amikor csak a "volumen-adatokat" vizsgáljuk. Az állam feladatai e téren elsősorban a jogi szabályozásra, a különböző talajtérképek és egyéb információs adatbázisok létrehozására, országos és regionális talajvédelmi tervek kidolgozására stb. terjed ki Az MTA Talajtani és Agrokémiai Intézete 1992-től működteti az ún. Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszert A talajvédelmet értelemszerűen a földhasználóknak kell megvalósítaniuk. A törvény sokoldalú kötelezettséget ír elő számunkra az erózió, a talajsavanyodás, a szikesedés stb. megelőzése érdekében 25 Talajtani szakvélemény szükséges például: – az öntözéshez, – a szennyvíz, szennyvíziszap

és egyéb nem veszélyes hulladékok termőföldön való elhelyezéséhez, – a hígtrágya kijuttatásához. Előremutató az a kívánalom, mely szerint: "A földhasználónak gondoskodnia kell a talaj humuszos termőrétegének megőrzéséről, szervesanyag-tartalmának fenntartásáról, továbbá a talaj tápany ag-szolgáltatását és a termesztett növények tápanyagigényét figyelembe vevő - műtrágyák használata esetén - vizsgálatra alapozott környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás folytatásáról." (im: 2542) A talajvédelmi hatóság a talajvédelmi kötelezettségek, illetve követelmények felróható súlyos megsértése esetén a f öldhasználóval, a beruházóval vagy más kárt okozó személlyel szemben talajvédelmi bírságot szab ki. Utóbbinak az egy hektárra eső összege az étkezési búza meghatározott mennyisége és az érvényes garantált ár szorzataként adódik. Végezetül megjegyezzük, hogy a f öldvédelemmel

kapcsolatos állam i feladatokat a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium - a Környezetvédelmi Minisztérium közreműködésével a növényegészségügyi és talajvédelmi állomások (hatóságok) útján látja el. (FM,1994) 2.22 Az agrokemikáliák okozta környezetszennyezés Külföldön és hazánkban egyaránt elsősorban az alábbi területeken adódnak gondok: – a nagyadagú műtrágyázás, mint környezeti veszélyforrás, – a növényvédelem környezeti vonatkozásai. Feltétlenül említést érdemel, hogy amíg a növényvédelem jogi szabályozásáról az 1998. évi 2 törvényerejű rendelet (tvr)intézkedik, sőt az új növényvédelmi törvény tézisei is m ár napvilágot láttak, addig sem a műtrágyázásról, sem pedig a szervestrágyázásról önálló jogszabály nem jelent meg és nincs is előkészületben. 2.221 Műtrágyázás A mezőgazdaság iparosodásának folyamata, mely hazánkban az egyoldalú mennyiségi szemlélettel

és dotált műtrágyaárakkal együtt bontakozott ki, azt eredm ényezte, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre jutó műtrágya-felhasználás 1970-ben az 1961. évinek a négy szerese, 1980-ban viszont a kétszerese volt. A műtrágya-felhasználás növekedése a hetvenes évek közepéig tartott, ezt követően a nyolcvanas évek végéig, 26 némi ingadozás mellett 200 kg/ha szint körül stagnált. (Megjegyzendő: a hatvanas évek közepétől, mintegy tíz éven keresztül a műtrágyaárak változatlanok maradtak, ezt követően azonban rohamos és folytonos emelkedés következett). A földtulajdon-viszonyok rendezetlensége, a szervezeti átalakulás terén megnyilvánuló bizonytalanság, a mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők pénzügyi ellehetetlenülése következtében a műtrágya-felhasználás a 90-es évek elején a korábbi 1/6-ára esett vissza. Az utóbbi évekbeni lassú növekedés eredményeképpen ma kb 1/5 annyi NPK-hatóanyagot

juttatunk ki műtrágyázás révén mint az 1975-1989. közötti időszakban. (KSH, 1998c:180) Érdemes egy pillantást vetni a 4. táblázatra 4. táblázat Magyarország talajainak NPK* mérlege (kg/ha) 1986-1990 és 1991-1995 között (Kádár Imre adatai ) Mérleg tétel 1986-1990 1991-1995 N P2O5 K2O N P2O5 K2O Termésekkel felvett 88 40 97 83 32 79 Visszapótolt Műtrágyával 93 47 58 29 4 4 Mellékterméssel 8 4 27 8 3 23 Istállótrágyával 38 13 27 12 12 23 Pillangósokkal 5 5 Összes pótlás 120 64 111 53 19 51 Egyenleg +32 +24 +14 -30 -13 -28 *Nitrogén, foszfor és kálium (NPK) Forrás: Ruzsányi (1997:66) Az 1986-1990. és az 1991-1995 évekre vonatkozó tápanyagmérleg az első időszakban pozitív, míg a későbbiekben negatív egyenleget mutat. Ebből két fontos következtetés adódik. Először: a nyolcvanas évek második felében számos mezőgazdasági nagyüzem - a kötelező talajvizsgálat ellenére - mind ökológiai, mind ökonómiai szempontból

túlzott mértékű műtrágyázást folytatott. Másodszor: amennyiben a talajok NKP-val való "feltöltése" az említett időszakban nem történik meg, akkor a mezőgazdasági termelés visszaesése a bekövetkezettnél súlyosabb lett volna. Külön említést érdemel, hogy az erősen lecsökkent műtrágya-felhasználás m a gyakorlatilag N-hatóanyag felhasználását jelent, P és K műtrágyákat csupán elenyésző mennyiségben vásárolnak a gazdasági szervezetek. 27 Tovább menve, tekintettel arra, hogy az átlagadatok mögött az egyes régiókat, de különösen az egyes gazdálkodókat illetően jelentős szóródás valószínűsíthető, esetenként a pazarlás s a vele járó környezetszennyezés teljesen ma sem zárható ki. Felmerül az a kérdés, hogy a f öldhasználók számára mind a f öldtörvényben, mind pedig az 1988. évi 2 törvényerejű rendeletben előírt talajvizsgálati kötelezettségnek a jelenlegi gazdasági és intézményi

feltételek mellett mennyire van realitása? Fontos megjegyezni, hogy a 70-es és a 80 -as években az intenzí v műtrágyázás okozta környezeti szennyezéshez számottevő mértékben hozzájárult a szerves- és mésztrágyázás elhanyagolása. Az utóbbit illetően figyelembe veendő, hogy az ország talajainak kb. fele mészhiányos s ennek következtében savanyú vagy savanyodásra hajlamos. Az intenzív műtrágyázás - és természetesen más mezőgazdaságon kívüli tényezők - által eredményezett talajsavasodás két vonatkozásban okoz súlyos károkat. A talajok term ékenységét csökkentő hatás meglehetősen közismert a szélesebb szakmai közvélemény számára, a toxikus elemek felszívódásának fokozódása a rejtettebb és éppen ezért rendkívül veszélyes másik következmény. 2.222 Növényvédő szerek Az agrokemikáliák ezen csoportja hasonló "karriert" futott be, mint a műtrágyáké, hiszen a nagyadagú műtrágyázás által

elért növekvő hozamok a növényvédelem erőteljes fejlesztését kényszerítették ki. A növényvédőszer-felhasználás visszaesését a különböző források és szakértők eltérő módon ítélik meg. Abban azonban egyetértés van, hogy bár igen jelentős mértékű csökkenés következett be, annak mértéke elmarad a műtrágyázás terén tapasztaltaktól. Ennek oka egyrészt az, hogy ebben az esetben nem létezett olyan "puffer-kapacitás", mint amilyen a talajok egy részének tápanyag-feltöltése esetében megmutatkozott. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy bizonyos növényvédelmi munkákat a nagy kockázat miatt feltétlenül el kell végezni. A növényvédelem feladatát az 1988. évi 2 törvényerejű rendelet (tvr) az alábbiak szerint jelöli meg (KERSZÖV Computer, 1998) a) A növé nyeket, növényi termékeket pusztító, illetve azokra ártalm as károsítók elterjedésének és károkozásának megakadályozása, meghonosodásuk

megelőzése, szükség esetén a károsítók elpusztítása agrotechnikai , fizikai, biológiai, kémiai, biotechnológiai vagy egyéb alkalmas eljárással; b) a földművelési miniszter által meghatározott zárlati és veszélyes károsítók növénnyel, növényi termékkel, talajjal, növények tápközegével, illetőleg más módon 28 vagy eszközzel külföldről történő behozatalának és külföldre való kivitelének megakadályozása; c) a megengedettnél több növényvédő szer maradékot, termésnövelő anyagból származó toxikus vegyi anyagot tartalmazó növény, növényi termék forgalomba hozatalának vagy felhasználásának megakadályozása; d) annak ellenőrzése, hogy a köztermesztésbe egészséges vetőmag, növényi szaporítóés ültetvénymag kerüljön; e) növényvédelmi, növényegészségügyi vizsgálat és ellenőrzés; f) a növények egészséges fejlődése, a károsítókkal szembeni ellenállóképességének növelése

érdekében a megfelelő harmonikus tápanyag-utánpótlás biztosítása. A hivatkozott jogszabály a végrehajtására kiadott 5/1988. MÉM rendelettel egy ütt részletesen előírja a növényvédelem szervezésével, a károsítók elleni védekezéssel, egyes növényvédő szerek forgalomba hozatalával és f elhasználásával, a növényvédelmi tevékenységgel kapcsolatos teendőket. A t.vr 23 paragrafusában rögzítésre kerülnek az alábbiak: 1. A növény védelem feladatait az em ber, az em beri környezet és a természet védelmével összhangban kell végrehajtani. 2. A természetvédelmi szempontból nem védett élővilág megőrzése érdekében tilos: a) a károsítók elleni biológiai védekezés céljára felhasználható élő szervezetek, valamint az egyéb hasznos élő szervezetek szándékos pusztítása, illetőleg elterjedésük megakadályozása, b) a termesztett növényekre veszélyt nem jelentő élő szervezetek és élőhelyük szándékos

pusztítása. 3. A termelő növényvédelmi tevékenysége során köteles a hasznos élő szervezeteket megóvni. A t.vr-hez kapcsolódó m iniszteri rendelet [ 5/1998 IV26) MÉM] szám os további konkrét rendelkezést tartalmaz. Ezek közé tartoznak a méhek megóvása érdekében megfogalmazott előírások, továbbá a vizek és vízfolyások környezetében felhasználható vegyszerek körének korlátozása. Tilos továbbá növényvédő szereket tárolni a Balaton és a Velencei-tó partszakaszának teljes hosszában a parttól m ért egy km-es távolságon, a f okozottan védett term észeti területeken belül, valamint az ár- és belvízveszélyes területeken. 29 Különösen szigorú szabályok vonatkoznak a vízművek, víznyerő helyek belső védőterületére, amennyiben ezeken a helyeken növényvédő szert tilos felhasználni. A külső védőterületeken pedig a felhasználásra csak a területileg illetékes vízügyi, valamint közegészségügyi

hatóság előzetes hozzájárulásával van lehetőség. A növényvédőszer-maradványok kezeléséről is rendelkezik a jogszabály. Fontossága miatt szó szerint idézzük a következőket: ". a kiürített és megtisztított növényvédő szer burkolatot maximum 2 liter térfogatig kommunális hulladékként kell kezelni, ezt meghaladó űrtartalom esetén begyűjtő, hasznosító szervezeteknek kell átadni. A műanyag edényzetet adott formájában hasznosításra alkalmatlanná kell tenni Begyűjtő, illetve hasznosító szervezet hiányában a területileg illetékes környezetvédelmi hatóság útmutatása alapján kell eljárni." (KERSZÖV COMPUTER, 1998:23) Fontos tudnivaló, hogy a tisztítatlan növényvédő szer burkolatok veszélyes hulladéknak minősülnek. A hazai gondok egyike éppen a növényvédő szerek burkolatának az ártalmatlanítása, további állandó veszélyforrások a növényvédő szerek hulladékai. Mindkét probléma megoldásra

vár, addig jobbik esetben m arad a jól -rosszul megoldott raktározás, a rosszabbik esetben pedig a környezet közvetlen veszélyeztetése. A szakértők hangsúlyozzák, hogy az elavult növényvédelmi géppark felújítása során a környezetbarát technológiáknak kell előtérbe kerülniük. Ezek között a göngyölegmosó és - ártalmatlanító berendezéseknek, valamint a kisadagú dózisok célzott adagolását lehetővé tevő elektromos szabályozó műszereknek kitüntetett jelentőségük van. (Szabó,1990) Az állami ellenőrzési rendszer működtetését a Környezetvédelmi Minisztérium növényegészségi és talajvédelmi állomásain dolgozó szakemberek végzik. 2.23 Állattenyésztéssel összefüggő környezetvédelmi problémák Az állattenyésztés területén az istállótrágya elhelyezése, az ezzel összefüggő szagártalmak, valamint esztétikai (vizuális) problémák, továbbá az állatgyógyszerek és a takarmánykiegészítők mint

potenciális szennyező anyagok jelentik a főbb csomópontokat. Speciális kérdésként merül fel az állatvédelem kérdése A fenti probléma halmaz tekintetében kétségtelenül jelentős előrelépést jelent, hogy az elmúlt években több, az állattenyésztéssel összefüggő EU-konform jogszabály került elfogadásra. Amint azonban látni fogjuk, van még bőven tennivaló e vonatkozásban is. 30 2.231 A szerves-, illetve az istállótrágyázás szükségességéről és helyzetéről A KSH (1998c:136) adatai szerint a hazai gazdálkodók szervestrágy a felhasználásának volumene az 1985. évi 15 millió tonnáról 1990-re 12 millió tonnára esett vissza, majd a csökkenő tendencia a 90-es években megerősödött, s az 1996. évi adatok csupán 4 millió tonnára teszik a felhasznált összes szervestrágya mennyiségét. A fentieket az állatállom ány 80-as években m eginduló eróziója, majd katasztrofális mértékű és folyamatosnak tekinthető

csökkenése csak részben indokolja. (L a 5 táblázatot) 5. táblázat Állatállomány Év, gazdálkodási Szarvasforma marha 1990 1571 1991 1420 1992 1159 1993 99 1994 910 1995 928 1996 909 871 1997 242 Gazdasági társaság 349 Szövetkezet Egyéni gazdálkodó 280 Forrás: KSH (1998a: 179) Juh Ló Sertés 1865 1808 1752 1252 947 977 872 858 48 136 674 76 75 75 71 78 71 70 . . . . 8000 5993 5364 5001 4356 5032 5289 4931 1325 960 2646 (ezer db) Tyúkállomány 43309 35557 36419 30812 33665 31458 27692 30983 7372 2914 20697 Az 1990-1997. közötti időszakban az istállótrágyázás szempontjából meghatározó a szarvasmarha - és a sertésállomány 45 és 38 %-kal, míg a juh- illetve a baromfiállomány 54 és 28 %-kal csökkent. Több szempontból is figyelemreméltók a következő gondolatok: „. az istállótrágyának a tápanyag-szolgáltató képessége mellett a talaj humuszveszteséget kompenzáló hatása rendkívül lényeges, de további kedvező

hatásaival is számolnunk kell, ami a benne levő mezo- és mikroelemtartalomnak köszönhető. További kedvező tulajdonsága az istállótrágyának, hogy rendszeres alkalmazása megakadályozza a talaj elsavanyodását, ellentétben az N-műtrágyákkal, amelyek a talaj elsavanyodását jelentős mértékben fokozzák. Nagy termések elérése azonban egy edül istállótrágyával nem lehetséges” (Győri, 1984:49) Az állattenyésztési ágazat rendbetétele m ellett tehát bizonyos szemléletváltozásra is szükség van. Kovács-Láng-Stefanovits (1989:454) hangsúlyozzák: „.véleményünk szerint a műtrágyázás és az intenzív gazdálkodás előfeltétele az istállótrágya teljes és szakszerű 31 felhasználása, ami egyben a savanyodás mértékét is csökkenti.” Az utóbbi gy akorlat megvalósításának kétségtelenül egyik jelentős akadálya, hogy a 60-as évek végétől - elsősorban a sertéstenyésztés vonalán - széleskörűen elterjedtek az

ún. hígtrágyás technológiák Az iparosodott mezőgazdaságnak mindenütt az egyik legnagyobb, Magyarországon pedig egyértelműen legjelentősebb környezetvédelmi problémája az almozás nélküli, vízöblítéses, úgynevezett hígtrágya. Sántha (1982b:12) véleménye szerint: „ A gazdálkodási és a körny ezetvédelmi követelmények figyelmen kívül hagyásával történő technológiai fejlesztés eredményeképpen jelentkező hígtrágya probléma: a telepi állatkoncentráció túlzott mértékben, a melléktermékeken alapuló ágazati kapcsolatok felbomlásában, és a trágya hidraulikus eltávolításában kereshető. A három tényező nem külön-külön, hanem együttesen hat és együttesen okoz rendkívül nagy gondot.” Az állatállomány- és ezen belül különösen a sertésállom ány - jelentős mértékű csökkenése értelemszerűen a hígtrágya-kibocsátás számottevő mérséklődésével járt együtt, mely a környezeti terhelésre

mérséklőleg hat. Nem szabad azonban arról elf eledkezni, hogy a több évtizeden keresztül felhalmozódott talaj- és vízszennyezési károk ma is megvannak, jellegükből kifolyólag pedig még nagyon hosszú időn keresztül súlyos gondokat fognak okozni. A fentiek alapján elvárható lett volna, hogy az 1994 -ben életbelépett állattenyésztési törvényben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő, 1993) a jelzett problémával kapcsolatosan intézkedések történjenek. (Annál is inkább, hiszen az EU-beli Ndirektíva ekkor már széleskörűen ismert volt). Az említett törvény célkitűzéseiben többek között nagyon helyesen megjelent, hogy: − az állattenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek feleljenek meg a környezetés természetvédelmi, állatvédelmi, közegészségügyi, piaci, valam int állategészségügyi követelményeknek, továbbá − hosszú távon megőrizhetők legyenek a nemzeti értékeket képviselő fajták génjei,

egyedei, illetve azok csoportjai, genetikai sokféleségük. Az istállótrágyázással összefüggő kérdésekről azonban a jogszabályban egyetlen szó sem esik. 2.232 Az állatgyógyszerek és a takarmánykiegészítők mint potenciális szennyezők Ismeretes, hogy az állattenyésztési ágazat súly os válsága ellenére m ind a hazai élelmiszer-fogyasztás, mind pedig az export jelentős részét állati eredetű termékek alkotják. 32 Ennélfogva fokozott figyelmet érdemel a hozamnövekedés célját szolgáló takarm ánykiegészítő szerek valamint állatgyógyszerek kérdése. Köztudott, hogy például a szarvasmarha növekedési erélyét elősegítő hormonális szerek alkalmazását az USA-ban engedélyezik, míg az EU-ban szigorúan tiltják. Általános követelmény, hogy olyan szereket használjanak, am elyek nem dúsulnak f el az állatok szervezetében, következésképpen az emberek egészségét sem károsítják. Az 1996. július 1 -én hatályba

lépett állategészségügyi, valamint takarmányozási törvények e tekintetben is EU-konformnak tekinthetők (Magyar Közlöny, 1995 c, d) Az állategészségügyi törvény többek között széleskörűen rendelkezik az állati hulladék ártalmatlanná tételéről, az állatforgalmazás és- szállítás egészségügyi szabályairól, továbbá az állatgyógyászati készítményekről. Jelentősen megszigorították például a húspép gyártására kiadott engedélyek feltételeit. A takarmányozási törvényben részletesen szabályozzák a takarmány előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásának feltételeit. Egyértelműen rögzítésre került, hogy a környezetvédelmi és közegészségügyi feltételek biztosítása az új takarmányelőállító üzem létesítésének előfeltétele. A takarmány csomagolására és jelölésé re vonatkozóan többek között előírás, hogy a címkén a takarmányba kevert gyógyszer nevét,

törzskönyvi számát és hatóanyagának a takarmány egységnyi tömegére számított mennyiségét, továbbá élelmiszertermelő állat esetében az élelmezés-egészségügyi várakozási időt is fel kell tüntetni. Megjegyzendő, hogy mind az állategészségügyi, mind pedig a takarmányozási szakigazgatási és hatósági feladatok zömét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásai látják el. Munkájukat a környezetvédelmi felügyelőségek és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) segíti. 2.233 Egyebek Hosszú és heves szakmai, valamint társadalmi vitákat követően az Országgyűlés 1998 tavaszán fogadta el az állatvédelmi törvényt. A törvény célja: „. hogy elősegítse az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza az emberek felelősségtudatát az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében, valamint meghatározza az állatok

védelmének alapvető szabályait.” (Magyar Közlöny, 1998:2407) A jogszabály előírja, hogy az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, ami 33 elsősorban a megfelelő életfeltételek biztosítását követeli meg. A rendelkezések továbbá kiterjednek az állatkínzás tilalm ára, a vágóállatok és a veszélyes állatok tartására, az állatok szállítására. Különös körültekintéssel és részletesen szabály ozza a törvény az állatkísérletek végzésének alapvető feltételeit. E törvényben foglaltak konkretizálása alacsonyabb szintű jogszabályok feladata, mely rendelkezések gazdasági kihatása várhatóan igen jelentős lesz. Végezetül rövid említést kell tennünk még néhány olyan mezőgazdasági vonatkozású környezeti problémáról, amelyek jórészt, de nem kizárólag az állatteny észtéssel kapcsolatosak. Ezek közül a levegőszennyezést okozó bűzproblémák kívánkoznak az első helyre. E tekintetben

speciális gondot jelent, hogy az egzakt jellegű, műszeres mérések még nemzetközi vonatkozásban is csak a kezdeteknél tartanak. Utóbbiak hiányában viszont pl. a bírságolás révén történő szankcionálás megoldhatatlan Az ezzel kapcsolatos kedvezőtlen jelenségek különösen a települések belterületén és az üdülőkörzetekben okozhatnak sok kellemetlenséget. Az elhanyagolt trágyadombok és hígtrágy a tavak vizuálisan is ny nyújtanak. omasztó képet A KSH környezetstatisztikai adatai szerint a mezőgazdaságból származik a hazai összes metánkibocsátás kb. 16%-a (KSH, 1998 c:49) Ugyanezen adatforrás szerint a mezőgazdaság 22 millió m3 tisztítást igénylő szennyvízéből 1996-ban mindössze 1,2 % volt kellően tisztítottnak és 9,0 % -a részlegesen tisztítottnak minősíthető. Érdemes még megemlíteni, hogy a vörösiszap nélkül számított hazai veszélyes hulladék volumenének kb. 25 %-át teszik ki a növényi és állati

eredetű hulladékok 3. Összefoglaló 3.1 Gazdasági aspektusok A mezőgazdaság mindenhol az adott nemzetgazdaság szerves részét alkotja, s az utóbbit meghatározó társadalmi-gazdasági viszonyok döntő fontosságúak valamennyi nemzetgazdasági ágazat számára. Az EU-prioritások figyelembevételével és az adaptációs folyamat véghezvitele során az alábbi általános szem pontokat kell figyelembe venni: 34 - a fejlett piacgazdaságok környezetbarát törekvései m egszilárdult piacgazdasági alapokon nyugszanak, hazánk az ún. "átmeneti gazdasággal" rendelkező országok közé tartozik, s a kilencvenes évek változásai csupán a piacgazdasági alapok lerakásához voltak elegendők, az érdemi környezetvédelmi és természetvédelmi intézkedések jelentős anyagi eszközöket igényelnek, ugyanakkor az átmeneti gazdasággal rendelkező országok mindenhol tőkehiánnyal küszködnek, a gazdasági, az ökológiai és a társadalom politikai

(szociálpolitikai) szem pontokat és törekvéseket össze kell hangolni. A mezőgazdasággal kapcsolatban meg nem kerülhető dilemma, hogy az EU agrárkörnyezetvédelmi intézkedései szorosan egybefolynak a termésfeleslegek korlátozására irányuló erőfeszítésekkel. Az 1992. évi KAP -reformhoz kapcsolódó Agrár-környezetvédelmi Programot a 2078/95 EGK rendelet léptette életbe. Brüsszel e Program révén két legyet akart ütni egy csapással: egyrészt az extenzív jellegű termelési eljárások ösztönzése révén a termeléskorlátozás elősegítése; másrészt annak a közérdeknek az érvény rejuttatása, amelyet a f armerek a táj gondozása és a természeti erőforrások révén képviselnek. Az egyes programok az alábbi csoportokba sorolhatók: Az agrár-környezetvédelmi programok hat csoportba sorolhatók: - a műtrágya és/vagy a növényvédőszer-felhasználás jelentős csökkentése, vagy az organikus gazdálkodási módszerek bevezetése,

illetve folytatása, - a növénytermesztés és az állatteny észtés (juh- és szarvasmarha-tenyésztés) externzívebb formáira való áttérés, - más olyan mezőgazdasági tevékenység folytatása, amely a környezetvédelem és a természeti erőforrások védelme, továbbá a tájvédelem szempontjából előnyösnek tekinthető, - az elhagyott földek gondozása, - a mezőgazdasági termőföld hosszú ideig tartó pihentetése (termelésből való kivonása) környezetvédelmi okból, - közcélú és pihenést szolgáló földhasznosítások. A farmerek a különböző programokban való részvételükért eltérő mértékű (100-600 ECU/ha) kompenzációban részesülnek. A mezőgazdasági termőföldek erdősítésének közösségi pénzügyi támogatása is igen jelentős mértékben megváltozott: 35 - a mezőgazdasági termőföld erdősítése esetén igénybevehető támogatás - tekintet nélkül a földtulajdonosra és a f elmerült költségekre - az

eukaliptuszfélék esetén 2000 ECU/ha, a fenyőféléknél 3000 ECU/ha, míg a keményfa fajoknál 4000 ECU/ha, - ültetvények ápolási költségeire öt évi időtartamra, az ültetvény jellegétől függően évi 150-500 ECU/ha támogatást lehet igényelni, - a mezőgazdasági üzemek erdőterületének fejlesztésére (erdősávok létesítése, erdészeti utak, tűzvédelem stb.) céljából ugyancsak lehet támogatást igénybe venni Fentiekkel szemben hazai vonatkozásban az alábbiakat nem hagyni. lehet figyelmen kívül Először: a magyar mezőgazdasági termelés 1998 és 1993 között rendkívüli mértékben visszaesett. Az elmúlt évekbeni lassú növekedés eredm ényeként a növény termesztés súlya jelentősen megnőtt a továbbra is válságban lévő állattenyésztési ágazathoz képest. Másodszor: a mezőgazdaság jövedelmezőségi viszonyai - az utóbbi években mutatkozó némi javulás ellenére - hosszú idő óta rendkívül kedvezőtlenek. A

fenti folyamatok az állatlétszám és az inputok igen jelentős mértékű csökkenésével járt együtt. Az utóbbi jelenség pedig egyértelműen a környezetterhelés mérséklését eredményezte. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a születő hazai Agrár-környezetvédelmi Program (AKP) stratégiai célkitűzéseinek és eszközrendszerének kialakításakor a lakosság biztonságos élelmiszerellátása, a vidék eltartóképességének növelése és az élelmiszerkülkereskedelem pozitív egyenlegének fenntartása azt követeli, hogy mezőgazdaságunk árutermelő és jövedelemtermelő képessége javuljon. Mindehhez természetesen elengedhetetlen a műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás, az állatállomány stb. növelése Az előtt a történelmi kihívás előtt állunk tehát, hogy a teljes jogú EU -tagságra való törekvést egy prosperáló és ugyanakkor környezetbarát mezőgazdaság formálása révén valósítsuk meg. Nézzük meg, hogy a

gazdasági szabályozóeszközök ma miként szolgálják a f enti célkitűzést, illetve mely területeken lehetne és kellene már a közel jövőben is előrelépni. A hazai árviszonyokat vizsgálva, nem f eledkezhetünk meg arról a f ontos körülményekről, hogy az utóbbi évtizedben a korábban mesterségesen alacsonyan tartott anyag- és energiaárak piaci árakká alakultak át. A mezőgazdaság számára is jelentősen megdrágultak az agrár-kemikáliák, az állatgyógyszerek, az energia, a víz stb. Mindez fokozott mértékű anyag- és energiatakarékosságra ösztönöz, s ennélf ogva 36 elmondhatjuk, hogy a mi körülményeink között, környezetvédelmi szempontból már a piaci árak érvényrejutása is jelentős lépést jelentett a "helyes árak" felé. Éppen ezért a mezőgazdasági inputok piaci áron felüli pótlékolását (pl.: az N-adó bevezetését) belátható időn belül irreálisnak tartjuk. Az agrár-környezetvédelmi

szempontból érdeminek tekinthető földművelésügyi támogatási forrásokra az alábbiak jellemzők. A klasszikus földvédelmi és meliorációs célú tám ogatások köre az utóbbi években bővült a genetikai potenciál megőrzését célzó, a biotermesztés beindítását elősegítő, a pillangósok termesztésének kiterjesztését szorgalmazó támogatási lehetőségekkel. Az építési beruházásoknál a korszerűsítések néhány százalékkal magasabb mértékű támogatásban részesülnek, mint az újonnan eszközölt fejlesztések. Az ültetvénytelepítéseknél a körny ezetvédelmi technológiát felvállalók némi plusz kedvezménnyel számolhatnak. Tapasztalható tehát bizonyos szerény mértékű előrelépés, de e tekintetben érdemi áttörésről nem beszélhetünk. Az EU-ban például a biotermékek feldolgozását és a vele kapcsolatos marketingtevékenységet is nagyvonalúan támogatják. A továbblépést illetően a támogatási kör

kiszélesítése és az ilyen célú pénzeszközök keretének emelése mellett a legfontosabb teendő az lenne, ha az állami támogatások igénybevétele esetén szigorú környezetvédelmi követelmények előírására - s természetesen azok betartásának ellenőrzésére - kerülne sor. Ma ugyanis ilyenek nem léteznek. Az adórendszer tekintetében meglehetősen ambivalens helyzet van. Pozitív példaként említhető, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény értelmében pl.: a mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezésekre a kedvezményes értékcsökkenési kulcsok (33%) vonatkoznak. Annál különösebb, hogy az általános f orgalmi adóról szóló törvény egyaránt a kedvezményezett 12 % -os adókulcsot írja elő, mind általában az ásványi energiahordozókra, mind pedig az ipari és mezőgazdasági hulladékokból előállított vegyes összetételű

környezetbarát tüzelőanyagokra. (A faipari és élelmiszeripari hulladék, a fabrikett és a tűzifa is ebbe a körbe tartozik). Környezetgazdálkodási szempontból pedig egyértelműen negatívan értékelhető, hogy a mezőgazdasági célú vegyitermékek mentesítve vannak a 25 % -os általános adókulcs alól. 37 Üdvözlendő ugyanakkor, hogy a szolgáltatások szférájában a körny ezetvédelmi tervezés, szakértés, a mezőgazdasági laboratóriumi vizsgálatok, a környezeti elemek laboratóriumi vizsgálata s az állategészségügyi ellátás a 12 %-os adókulcs alá esik. A jövedelmezőségi és a környezetvédelmi szempontok ütközése a legélesebben azon rendelkezés kapcsán f igyelhető meg, mely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági termelők a gázolaj árában foglalt jövedéki adó jelentős részét - meghatározott keretek között - visszaigényelhessék. (Ebben az esetben tehát negatív előjelű "zöldadóról" van szó).

Jószándékú, de gy akorlatilag nem funkcionál az a m iniszteri rendelet, melynek értelmében a földadófizetési kötelezettség alól 50 %-os mértékben mentesül az a mezőgazdasági termelő, aki, illetve amely környezetbarát termelési technológia alkalmazását vállalja. A szépséghiba ott van, hogy a gazdálkodók f öldadófizetési kötelezettsége a kedvezőtlen jövedelmezőségi viszonyok miatt évek óta fel van függesztve. Környezetvédelmi célú hitelek ma igen szűk körben állnak rendelkezésre Magyarországon s az agrártermelők számára gyakorlatilag ezek nem hozzáférhetők. 3.2 Környezetjogi kérdések Ismeretes, hogy Magyarország teljes jogú EU -tagságának alapvető feltételét jelenti a közösségi jogrendszer teljes átvétele, továbbá a megfelelő intézményrendszer kiépítése. Az alkalmazást illetően meghatározott körben és időtartamot tekintve mentesítést (derogációt ) lehet kérni, ehhez azonban csak igen kivételes

esetben szabad folyamodni. Az Európai Közösség Ötödik Környezetvédelmi Programjának elfogadása (1992) nagy lendületet és egyben mintát adott a korszerű szemléletű környezetvédelmi gondolkodás és jogszabályalkotás számára. Ennek eredményeképpen az első kormányzati ciklus végére elkészült a "Nemzeti környezet- és természetvédelmi koncepció." (Környezetvédelmi és Területf ejlesztési Minisztérium, 1994) A több éven keresztül tartó szakm ai, társadalmi és közigazgatási viták, egy eztetések eredményeként (a törvényjavaslatnak kb. tucatnyi változata készült el) az Országgyűlés 1995 tavaszán elfogadta a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt (Magyar Közlöny, 1995a) Még ugyanebben az évben megszavazta a Parlament a környezetvédelmi termékdíjról szóló 1995. évi LVI törvény t (Magyar Közlöny, 1995b), továbbá késedelem nélkül napvilágot látott az ezzel

összefüggő kormány - valamint miniszteri rendelet is. 38 Az igényes külföldi befektetők, továbbá a környezetért aggódó magyar állampolgárok egyaránt örömmel vették tudomásul, hogy a környezetvédelmi törvényben előírtaknak megfelelően Kormányrendelet jelent meg a környezetvédelmi hatásvizsgálatról (Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítő, 1996) 1996-ban újabb törvénycsomag került elfogadására, mely jellegénél f ogva az agrárgazdaságot még a fentieknél is közvetlenebbül érinti (Magyar Közlöny, 1996 b,c.d) – 1996. évi LIII törvény a természet védelméről, – 1996. évi LIV törvény az erdőről és az erdő védelméről, – 1996. évi LV törvény a vad védelméről, valamint a vadászatról Hosszú viták után 1998. tavaszán született meg az állatvédelemről szóló 1998 évi XXVIII. törvény (Magyar Közlöny , 1998a) A védett állatf ajokkal kapcsolatos kötelezettségeket szabály ozó

Kormányrendelet (Magyar Közlöny, 1998c) ugyancsak ezen év terméke. Ugyancsak a környezetvédelmi törvény felhatalmazása alapján került elfogadásra 1997 őszén az Országgyűlés 83/1997. határozata a Nem zeti Környezetvédelmi Programról (NKP). Az utóbbi fogalmát a jogalkotók a következőképpen fogalmazták meg: "A Nemzeti Környezetvédelmi Program egy olyan hat évre vonatkozó beavatkozási tervrendszert jelent, amely a jelen körny ezeti problémáinak megoldását, illetve a megoldás megkezdését és a jövő problémáinak megelőzését kell, hogy eredményezze." (Magyar Közlöny, 1997: 5817) Az említett törvények egyértelműen EU-konformnak tekinthetők. Az agrár-környezetvédelem szempontjából kulcsfontosságú Természetvédelmi Törvényben például először kerül rögzítésre, hogy: "A védett természeti értékek és területek megőrzését állami támogatás nyújtásával, adókedvezmény biztosításával, a

természetkímélő gazdálkodást segítő hitelrendszerrel is támogatni kell." Ugyancsak igen jelentős annak deklarálása, hogy: " a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt mező- és erdőgazdasági korlátozás és tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának következtében a tulajdonos kárát meg kell téríteni." A fentiek egyértelműen megteremtik a jogi alapját annak, hogy a hazai Agrárkörnyezetvédelmi Program eszközrendszerének kidolgozásakor a 2078/92 EGK rendeletben foglalt agrár- környezetvédelmi támogatási formák teret nyerjenek. 39 A mezőgazdasági termőföld mennyiségi és minőségi védelmét jól szolgálja az 1994ben elfogadott Földtörvény. Az irreálisan alacsony mezőgazdasági földárak miatt a Törvény úgy rendelkezik, hogy: "A termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri földvédelmi járulékot kell fizetni." Utóbbival

ellentétben -, mely jogszerű magatartás esetén fizetendő,- a földvédelmi bírság a termőföld rendeltetésszerű használatától eltérő gyakorlatot igyekszik szankcionálni. (Pl: a term észetvédelmi oltalom alatt álló terület művelési ágát engedély nélkül vagy attól eltérően változtatják meg). A talajvédelem új fejezetként jelenik meg a Törvényben: "célja a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése, illetőleg elhárítása". A talajvédelmi hatóság a talajvédelmi kötelezettségek, illetve követelmények felróható súlyos megsértése esetén a f öldhasználóval, a beruházóval vagy más kárt okozó személlyel szemben talajvédelmi bírságot szab ki. Az agrokemikáliák okozta környezetszennyezések elsősorban a nagyadagú műtrágyázás, továbbá a környezetet nem kímélő növényvédelem révén adódhatnak. Közismert, hogy a 70-es és a 80

-as évek gy akorlatával szemben, a 90 -es években felhasználásuk a korábbi színvonal töredékére esett vissza, talajaink NPK mérlege 1991-1995 között negatív egyenleget mutatott. Érdemes rámutatni arra, hogy a növényvédelem jogi szabályozásáról az 1998. évi 2 törvényerejű rendelet intézkedik. A hivatkozott jogszabály a végrehajtására kiadott 5/1988. MÉM rendelettel együtt - lényegében véve EU -konform módon - részletesen előírja a növényvédelem szervezésével, a károsítók elleni védekezéssel, egyes növényvédő szerek forgalomba hozatalával és forgalmazásával, a növényvédelemmel kapcsolatos teendőket. Különösen szigorú szabályok vonatkoznak a vízművek, víznyerő helyek belső védőterületére, amennyiben ezeken a helyeken növényvédő szert tilos felhasználni. A növényvédőszer-maradványok kezeléséről is sokoldalúan rendelkezik a jogszabály. A fentiekkel szemben komoly gondot okoz, hogy a talaj

termékenységét fokozó trágyázással kapcsolatosan Magyarországon lényegében hiányzik a hatályos jogi szabályozás. (Az EU-ban az ún N-direktíva bevezetésével komoly eredményeket értek el a mezőgazdaságból származó N-szennyezések csökkentésében). Az Állattenyésztési Törvényben (1993) elvárható lett volna, hogy ez a problémakör elsősorban a hígtrágya-kibocsátással kapcsolatosan - megjelenjen. 40 Az említett Törvény célkitűzéseiben többek között olvashatjuk, hogy : - az állattenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek feleljenek meg a környezet- és természetvédelmi, állatvédelmi, közegészségügyi, piaci, valamint állategészségügyi követelményeknek, továbbá - hosszú távon megőrizhetők legyenek a nemzeti értékeket képviselő fajták génjei, egyedei, illetve azok csoportjai, genetikai sokféleségük. Az istállótrágyázással összefüggő kérdésekről azonban a Törvényben egy szó sem esik.

Teljes mértékben EU-konformnak tekinthetők az 1995-ben elfogadásra került Állategészségügyi valamint Takarmányozási Törvények. Az előbbi többek között széleskörűen rendelkezik az állati hulladékok ártalmatlanná tételéről, az állatforgalmazás és - szállítás egészségügyi szabályairól, továbbá az állatgyógyászati készítményekről. A BSE-betegséggel összefüggő okok miatt jelentősen megszigorították például a húspép gyártására kiadott engedélyek feltételeit. A Takarmányozási Törvényben részletesen szabályozzák a takarmány előállításának, forgalomba hozatalának és felhasználásnak feltételeit. Egyértelműen rögzítésre került, hogy a körny ezetvédelmi és a közegészségügy i feltételek biztosítása az új takarmányelőállító üzem létesítésének előfeltétele. 3.3 Főbb tennivalók Az előttünk álló feladatokat három csoportba sorolhatjuk. Először: sürgetően szükségessé vált a hazai

Agrár-környezetvédelmi Program kidolgozása. Az FVM illetékeseinek tájékoztatása szerint, az erre irány uló munka olyan fázisban van, hogy a kísérelt koncepció 1999 elején a Korm ány elé kerülhet. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a Program önállóságát megőrizve, annak szervesen illeszkednie kell a vidékf ejlesztési stratégiába. A vidékf ejlesztést az EU a közös piaci szervezet mellett az agrárpolitika második pilléreként fogja fel, s e célból a jövő évtől kezdődően - megfelelő programok birtokában - komoly anyagi támogatásra számíthatunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy mind a gazdasági, mind pedig a jogi szabály továbbfejlesztése területén a majdani Program adta prioritásokból kell kiindulni. ozás Másodszor: a gazdasági szabályozók közül az agrár -környezetvédelmet illetően kitüntetett szerepe lehet a tám ogatási rendszernek. Hazai vonatkozásban különösen a biotermelés egész vertikumra (átállás,

termelés, feldolgozás, forgalmazás) kiterjedő támogatására érdemes figyelmet fordítani. 41 A környezetvédelmi szakirodalomban nagy népszerűségnek örvendő, inputokra kivetendő "ökoadók" az EU mezőgazdaságban is csak elvétve funkcionálnak, hazai alkalmazásuk pedig belátható időn belül nem várható. Harmadszor: a jogi szabályozás területén sok vonatkozásban megnyugtató a helyzet. A Növényegészségügyi Törvény megszületése viszont várat m agára, ami azért is sajnálatos, mert az FVM illetékesei szerint, ez képezné a jogi alapját többek között az ún. hozamfokozó eszközökről szóló, majdani rendeletnek Az utóbbi kidolgozásánál várhatóan a német "Trágyarendelet" szolgál mintaként, melynek: "alapvető célja, hogy a trágyák környezetkímélő felhasználásával és a tápanyagveszteségek elkerülésével hosszú távon a vizeket és egyéb ökoszisztémákat érintő tápanyagbevitelt

csökkenteni, és ezáltal a körny ezetvédelem és a vízvédelem hatékonyságát növelni lehessen." Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az em lített "Trágyarendelet" révén pontosan rögzülnek a jó szakm ai gyakorlat alapelvei a trágy ázás területén, továbbá a nemzeti jogrendbe beépülhetnek az EK nitrátirányelv trágyázással kapcsolatos részei. 42 Irodalomjegyzék Ángyán József (1998): Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és természetvédelem tématerület (Programvázlat és részletes tém aterv) In: Az EU -csatlakozás környezeti szempontú vizsgálata kutatási program (Programvezető: Kerekes Sándor) MTA Nemzeti Stratégiák, Budapest-Gödöllő Bakács Tibor (1992): Magyar környezetjog. Springer Hungarica Bai Attila (1998): A mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek energetikai hasznosításának gazdasági összef üggései [Doktori (Ph.D) értekezés] DATE, Debrecen Bándi Gyula (1995): Környezetvédelmi

kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Brown, L.R-Flavin,C-French, H (1998): A világ helyzete Föld Napja Alapítvány Burgerné Gímes Anna (1996): Földjáradék-földtőke-földértékelés-földpiac. Agrárgazdasági Kutató és Informatika Intézet (AKII) Cammarata, Alberto et al. (1997): Agriculture and Environment, CAP Working Notes (Special issue). European Commission, Brussels Dorgai László et al. (1997): Az Európai Unió regionális politikája és hatása az új tagországokra. Agrárgazdasági tanulmányok 1997 1 sz AKII, Budapest Enyedi György-Tamási Péter Társadalomtudomány 41. sz (szerk.-1997): A földkérdésről. INFO- European Communities (1991): The development and the future of the common agricultural policy. Bulletin of the European Communities, Supplement 5/91 BrusselsLuxembourg European Communities (1992): XXVth General Report on the activities of European Communities 1991. Commission of the European Communities,

Brussels-Luxembourg European Communities (1993 a): The agricultural situation in the com munity - 1992 Report. Commission of the European Communities, Brussels-Luxembourg European Communities (1993 b): Towards Sustainability (a European Com munity programme of policy and action in relation to the environm ent and sustainable development). Commission of the European Communities, Brussels-Luxembourg 43 European Communities (1993 c): XXVIth General Report on the activities of the European Communities 1992. Com mission of the European Com munities, BrusselsLuxembourg European Communities (1995):Preparation of the associated countries of Central and Eastern Europe for integration into the internal m arket of the Union (W hite Paper). Commission of the European Communities, Brussels European Communities (1996): The agricultural situation in the European Union: 1995 Report, Brussels-Luxembourg European Council (1997 a): AGENDA 2000- Volume I. - Communication: For a stronger and wider

Union, Strasbourg European Council (1997 b): AGENDA 2000 - Volume II. -Communication: The effects on the Union’s policies of enlargement to the applicant countries of Central and Eastern Europe (Impact study), Strasbourg European Environment Agency (1995): Environment in the European Union 1995 (Report for the Review of the Fifth Environmental Action Programme.) Európai Közösségek (é.n): Egységes Európai Okm ány Az Európai Közösségek Jogszabályainak Gyűjteménye I. Alapintézmények Európai Közösségek Bizottsága (1995): Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belső piacára történő integrációra. Fehér Könyv, Brüsszel Farkasné Fekete Mária (1998): Erőforrás -felhasználás és az agrárpolitika összefüggése [Doktori (Ph.D) értekezés] GATE, Gödöllő Fehér Alajos (1998): Mezőgazdaság és vidékfejlesztés, Gazdálkodás, XLII. évf 1 sz pp.72-79 Flórisné Sipos Ida (1985): A

környezetvédelem mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest ökonómiai kérdései a FM (1992): I. Országos Agrár -környezetvédelmi Konferencia (Szerk: Árvai József ) Budapest FM (1994): Tájékoztató az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága részére a Földművelésügyi Minisztérium környeztvédelmi tevékenységéről (Sokszorosított anyag), Budapest 44 FM (1997): Agrárprogram. Szakmai párbeszéd a vidék Mezőgazdaság Kft.-Dinasztia Rt fejlesztéséért. Magyar FM (1998): Az Európai Bizottság Hivatalos javaslatainak értelmezése (Az európai mezőgazdaság jövője). Agrárpolitikai Elemző és Tanácsadó Csoport által készített fordítás sokszorosított anyaga. Győri Dániel (1984): A talaj termékenysége. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Határozatok Tára (1997): A kormány 2223/1997. (VII24) Korm határozata a növényvédelem szabályozási téziseiről. 35 sz pp 456-459 Határozatok Tára (1998): A Kormány 2031/1998.

(II13) Korm határozata a Nemzeti Környezetvédelmi Program 1998. évi Intézkedési Tervéről 5 sz pp 32-65 Horváth Imre (1993): A környezetbarát mezőgazdasági termelés tennivalói és esély ei. AKII. Budapest Kerekes Sándor-Szlávik János (1996): A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Kerekes Sándor-Kiss Károly (1998): EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata (Kutatási beszámoló és összegzés - 1997), BKE Környezetgazdaságtani és technológiai Tanszék, Budapest Kerekesné Kobjakov Zsuzsanna (1994): A fenntartható fejlődés a mezőgazdaságban (Kandidátusi értekezés), Budapest, 1994 KERSZÖV COMPUTER (1998): Az 1998. évi 2 törvényerejű rendelet a növényvédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtására kiadott 5/1988. (IV 26) MÉM rendelettel, Hatályos adatbázis. Kiss Károly (1993): A vízgazdálkodás gazdasági alapjai a mezőgazdasági termelésben (Akadémiai doktori

értekezés). Gödöllő Kiss Károly (1994): Ezredvégi Kertmagyarország. (Egy környezetbarát gazdaságfejlesztési program indítékai és körvonalai). V - Kiadó, Budapest, 1994 Kovács F.-Láng I- Stefanovits P (1989): Az intenzív mezőgazdaság és a környezetgazdálkodás. Magyar Állatorvosok lapja, 8 sz pp 453-456 Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítő (KÉ) (1996): a Kormány 152/1995. (XII12) Korm. rendelete a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységek köréről és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárás részletes szabályairól. 1996 2 sz pp 33-44 45 KÉ Értesítő (1997 a): Az Országgyűlés 30/1997. (IV 18) OGY határozata a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről. VIII évf 5 sz pp 511-516 KÉ Értesítő (1997 b): a Kormány 80/1997. (IV 14 ) Korm rendelete a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú

támogatások 1997. évi felhasználásának részletes szabályairól. VIII évf 6 sz pp 599-603 KÉ Értesítő (1997 c): a Kormány 81/1997. (V16) Korm rendelete a területfejlesztési célirányzat felhasználásának 1997. évi részletes szabályairól VIII évf 6 sz pp603 610 KÉ Értesítő (1998): A Központi Környezetvédelmi Alap 1998. évi pály ázati felhívása környezetvédelmi célú fejlesztésekre. IX évf 4 sz pp 465-558 KSH (1997): Magyar Statisztikai Évkönyv - 1996, Budapest KSH (1998 a): Magyar Statisztikai Zsebkönyv - 1997, Budapest KSH (1998 b): Magyarország - 1997 (Beszámoló a társadalom és a g azdaság főbb folyamatairól), Budapest KSH (1998 c): Környezetstatisztikai adatok - 1996, Budapest Kuti István (1993): A szennyezés ára. A körny ezetszennyezési díjak francia alkalmazása és hazai bevezetésük lehetősége (Kandidátusi értekezés), Debrecen KM-ISM (é.n): Magyarország a 90 -es években (A m agyar kormány válasza az Európai

Unió kérdőívére - rövidített változat) KM (1997): Az Európai Bizottság véleménye Magyarország Európai Unióba történő jelentkezéséről - AGENDA 2000 (Fordítás - sokszorosított anyag) Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárság Kovács Teréz (szerk. 1995): A mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig Falukonferencia) MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs (III. KTM (1994):Nemzeti Környezet- és Természetvédelmi Koncepció Kürthy Gyöngyi (1997): A bioélelmiszerek fogyasztása Magyarországon [Doktori (Ph.D) értekezés] GATE, Gödöllő Láng István (1992): Csalódás vagy reménykedés ? (Az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciája) Magyar Tudomány, 9. sz pp 1060-1070 46 Láng István (1995): A fenntartható fejlődés és a magyar agrárgazdaság. XXXVII Georgikon Napok, Keszthely, 1995. szeptember 14 Madas András (1985): Ésszerű környezetgazdálkodás Mezőgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest a mezőgazdaságban.

Magyar Közlöny (1992): A földművelésügyi miniszter 17/1992. (VI17) FM rendelete egyes környezetkímélő technológiák alkalmazása esetén igénybe vehető adókedvezményekről. 62 sz pp 2094-2096 Magyar Közlöny (1994 a): 1994. évi I törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről. 1994 1 sz pp 1-204 Magyar Közlöny (1994 b): 1994. évi LV törvény a termőföldről 1994 69 sz pp. 2533-2596 Magyar Közlöny (1995 a): 1995. évi LIII törvény a környezet védelmének általános szabályairól. 1995 52 sz pp 2780-2799 Magyar Közlöny (1995 b): 1995. évi LVI törvény a körny ezetvédelmi termékdíjról továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról. 53 sz pp 2828-2833 Magyar Közlöny (1995 c): A Kormány 113/1995. (IX 27) Korm rendelete a környezetvédelmi termékdíjról,

továbbá egy es termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI törvény végrehajtásáról szükséges egyes intézkedésekről. 80 sz pp 4649-4660 Magyar Közlöny (1995): A környezetvédelmi és területf ejlesztési miniszter 10/1995. (IX. 28) KTM rendelete a körny ezetvédelmi termékdíjról, továbbá egy es termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI törvény végrehajtásáról 81 sz pp. 4724-4744 Magyar Közlöny (1995 b): 1995. évi XC törvény az élelmiszerekről 95 sz pp 55935599 Magyar Közlöny (1995 c): 1995. évi XCI törvény az állategészségügyről 95 sz pp. 5599-5612 Magyar Közlöny (1995 d): 1995. évi XCII törvény a takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról. 95 sz pp 5613-5617 Magyar Közlöny (1996 a): 1996. évi XXI törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről. 26 sz pp 1436-1444 47 Magyar Közlöny (1996 b): 1996. évi LIII törvény a természet

védelméről 53 sz pp 3305-3325. Magyar Közlöny (1996 c): 1996. évi LIV törvény az erdőről és az erdő védelméről 53. sz pp 3325-3346 Magyar Közlöny (1996 d): 1996. évi LV törvény a vad védelméről, valamint a vadászatról. 53 sz pp 3347-3367 Magyar Közlöny (1997): Az Országgyűlés 83/1997. (IX26) OGY határozata a Nemzeti Környezetvédelmi Programról. 82 sz pp 5816-5845 Magyar Közlöny (1998 a): A Kormány 8/1998. (I 23) Korm rendelete a védett állatfajok véd elmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról. 3 sz pp 224-231 Magyar Közlöny (1998 b): Az Országgyűlés 35/1998. (III20) OGY határozata az Országos Területfejlesztési Koncepcióról 22. sz pp 1733-1740 Magyar Közlöny (1998 c): 1998. évi XXVIII törvény az állatok védelméről és kíméletéről. 28 sz pp 2407-2414 Magyar Mezőgazdaság (1998): Agrártámogatások ’98 I-III. rész a Magy Mezőgazdaság mellékletei ar

Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő (1993): 1993. évi CXIV törvény állattenyésztésről. 17 sz pp 562-570 az OECD és World Bank (1994): Közép- és Kelet-Európai Intézkedései Terv (Magy ar változat) Palánkai Tibor (1996):Az európai integráció gazdaságtana. Aula Kiadó Posta László (1997): Tulajdonosi és vállalkozói érdekek a f (Kandidátusi értekezés ), DATE, Debrecen öldhasználatban Ruzsányi László (1997): Növénytermesztés,- nemesítés és - védelem. In: A m agyar agrárgazdaság jelene és kilátásai. (Szerk: Glatz Ferenc) MTA, Budapest pp 53-69 Sántha Attila (1982 a): A sertéstelepi hígtrágy a-kezelési rendszerek gazdasági vizsgálata (Kandidátusi értekezés ), Pécs Sántha Attila (1982 b): A nagyüzemi állattenyésztés alapvető környezetvédelmi problémái. MTA DTI-OKTH, Pécs 48 Sántha Attila (1993): Környezetgazdálkodás és agrárterm elés (Akadémiai doktori értekezés tézisei), Pécs Sarudi

Csaba-Szabó Gábor (1997): A vidékfejlesztés prioritásainak és eszközrendszerének EU-konform harmonizációjáról. Gazdálkodás, XLI évf 4 sz pp.55-67 Sipos Aladár-Halmai Péter (1988): Válaszúton az agrárpolitika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Szabó Gábor (1974): Környezetvédelmi problémák az élelm iszer- és fagazdaságban (Monográfia) AGROINFORM, Budapest Szabó Gábor (1975): A mezőgazdasági termőföld gazdasági értékelése. Akadémiai Kiadó, Budapest Szabó Gábor (1990): A környezetgazdálkodás egyes főbb kérdései, különös tekintettel a mezőgazdaságra (Akadémiai doktori értekezés). Budapest, 1990 Szabó Gábor (1993): A közös piaci követelm ények és tapasztalatok hasznosítása a környezetvédelmi és agrárpolitikák harmonizálása terén. Környezet és Fejlődés, IV évf. 5-6 sz pp 99-102 Szabó Gábor (1996 a): Az Európai Unió környezetvédelmi politikája, az abból adódó teendők, különös tekintettel a

mezőgazdaságra (A Kiss Károly vezette "Környezetpolitikánk külső feltételei" c. OTKA kutatás keretében készült OTKA résztanulmány). Kaposvár, 1996 február Szabó Gábor (1996 b): Az Európai Unió és hazánk agrár-környezetvédelmi politikája (Az ISM Környezetvédelmi Témabizottságának felkérésére készült tanulmány). Kaposvár, 1996. november Szabó Gábor (1996 c): A fenntarthatóság értelmezése a magyar mezőgazdaságban az Európai Unióhoz való csatlakozás tükrében (Az ISM Mezőgazdasági Témabizottságának felkérésére készült tanulmány). Kaposvár, 1996 december Szabó Gábor (1997 a): A mezőgazdaság átalakításának hatása a környezetre. Gazdálkodás, XLI. évf 1 sz pp 31-35 Szabó Gábor (1997 b): Környezetgazdálkodási ismeretek (Oktatási segédanyag) PATE ÁTK, Kaposvár Szolnoki Győzőné Karkus Mária (1997): Preventív környezetpolitika az élelm iszergazdaságban, különös tekintettel a szabály ozás

közgazdasági eszközeire [ Doktori (Ph.D) értekezés] DATE, Debrecen 49 Szűcs István-Tanka Endre (1994): A földtulajdon és a földhasználati rendszer átalakulása a magyar mezőgazdaság földreformja nyomán. Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII), Budapest Szűcs I.-Csendes B-Pálovics B-né (1997): Földbirtok-politika, a földtulajdon fejlesztésének főbb irányai. AKII, Budapest Szűcs István (1998): A föld ára és bére. AGROINFORM, Budapest Tóth László (1995): Globalizáció és regionalizáció. Szeged United Nations (1992): The Environment in Europe and North -America: annotated Statistics 1992, New York Varga Gyula (szerk., 1997): Az EU-csatlakozás agrárgazdasági kilátásai, előnyök és hátrányok. MTA-ISM, Budapest Vermes László (é.n): Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás Mezőgazda Kiadó, Budapest