Történelem | Középiskola » A XIII. századi nyugat-európai városok kialakulása

Szóbeli tétel Ismertesse a XIII. századi nyugat-európai városok kialakulásának körülményeit!Mutassa be a városban élők társadalmi csoportjait és tárja fel a gazdasági tevékenység és életmód közötti összefüggéseket! A mezőgazdasági munkákkal felhagyó kézművesek és a kereskedők olyan helyekre költöztek, ahol a kedvező körülmények elősegítették termékeik eladását. Ilyenek voltak a püspöki székhelyek, a kolostorok, a királyi, földesúri várak környéke. A kialakuló városok lakói arra törekedtek, hogy megszűnjék vagy legalább lazuljon a földesúr fönnhatósága. Így alakultak ki+ a városi önkormányzatok. A lakosság megszerezte azokat a jogokat, hogy egy összegben adózhassanak és saját bíráik ítéljenek felettük. Sok város önálló szervezetet, ún kom munákat hoztak létre A földesúrral való harc közben a városok egy része sikeresen kiharcolta, hogy egyedül a királynak adózzon. Ezek különböző

kiváltságokat kaptak a királytól Ilyen volt a vásártartás, a vámmentesség és az árumegállítás joga. Az utóbbi annyit jelent, hogy a városon áthaladó kereskedőket kötelezhették az áruk eladásának felajánlására. A mezőgazdasági technikák fejlődése tovább fejlődött. A lakosság művelés alá vette a faluk határában található, kötött talajú földeket, valamint erdőket irtott és mocsarakat csapolt le. A már elterjedt túróekére aszimmetrikus ekevasat, kormánydeszkát, csoroszlyát szereltek, így alkalmassá vált az összetettebb feladatok elvégzésére. A taligával megkettőzött nehézeke végső formáját a IX századra nyerte el. Hamarosan a lovat kezdték el igavonóként használni A IX-X századtól elterjedt a szügyhám, így a ló vonóereje akár háromszorosára is megnőtt. Ekkor kezdték el használni a patkót. A kétnyomásos gazdálkodást, a háromnyomásos művelés váltotta fel Az általánossá vált gabonafajta

mellett, a búza, rozs, árpa és zab termelése is megkezdődött. A földeket gyakran trágyázták. A mezőgazdasági technikák fejlődésének köszönhetően a jobbágy már a földesúri igényeket is túl teljesítette, így a többletet piacra tudta vinni. Ezért megindult az önellátó gazdálkodás felbomlása. A mezőgazdaság fejlődése a mezőgazdaság és a kézművesség különválásához, az egyszerű árutermeléshez és pénzgazdálkodás kialakulásához vezetett. A középkori városok kőtornyokkal és erős kapukkal voltak ellátva. Kőfalak vették körül őket és mögötte mély árkok húzódtak. Ezek az övező falak azonban az idők folyamán szűkössé váltak és az egyre növekvő lakosság kívülre kényszerült, így jöttek létre az alsóvárosok, amelyeket elsősorban iparosok laktak. Ezeket az alsóvárosokat is falakkal vették körbe Mivel a f alak akadályozták a város „növekvését”, ezért az utcák szűkek voltak, a házak pedig

fölfele épültek. Az egészségtelen körülmények miatt gyorsan terjedt a járvány és pusztított a tűzvész. A XI.-XIII Században Nyugat-Európában kialakult a szabad költözködésű, földjének használatára örökjogot formáló, terménnyel és pénzzel adózó egységes paraszti osztály, a jobbágyság. Azonban a jobbágyok nagy része elszegényedett Ezáltal kialakult a zsellérség Ők a gazdag parasztoknál kapott napszámos munkából éltek meg. A polgárság leggazdagabb rétegét a kereskedők (patríciusok) alkották. Közülük kerültek ki a szenátus tagjai is A polgárság zöme viszont iparos és kézműves volt. Képviselőik a városi nagytanácsban foglaltak helyet Tehát a lakosság nagy része polgárjoggal nem rendelkező, iparoslegényekből és napszámosokból állt. Őket plebejusoknak nevezzük. A középkori város termelési alapját a kézművesség szolgáltatta Saját munkáján alapuló gazdálkodást folytatott. A X-XII században

ugyanazzal az iparral foglalkozó kézművesek saját érdekeik védelmében céhekbe tömörültek. Szabályozták a termelés folyamatát Az ipar fejlődése magas színvonalat ért el. Flandriában az jó minőségű angol gyapjúból posztót csináltak. Dél-Németországban a bányászat és a fémfeldolgozás vált jelentőssé Észak-Itália a posztógyártásban volt kiemelkedő. Komoly szerepet játszottak a vásárok, ahol nagy mennyiségben cseréltek gazdát az áruk, mint például a gyapjú, a bőr, a posztó, a lenszövet és különböző fémtárgyak. A legnagyobb vásárok a francia Champagne (sampany) grófságában voltak A legnagyobb távolsági kereskedelem a levantei volt. Ezt az észak-itáliai városok bonyolították leE kereskedelem lényege az volt, hogy keleti árukat szereztek be és igen magas áron adták el. A XII századtól az északi- és balti-tengeri kereskedelem az északnémet városok monopóliuma lett. Lübeck és Hamburg kereskedői

szövetségbe tömörültek, így alakult meg a Hanza-szövetség. Mézet, heringet, posztót, bort, viaszt és gyapjút szállítottak. Az áruk a n emzetközi kereskedelem legfontosabb szárazföldi útján , az Alpok hágóin át jutottak el a Flandriai kikötőig