Gazdasági Ismeretek | Vállalatgazdaságtan » Fábián Zoltán - Vállalatgazdaságtan II. összefoglaló

Vállalkozás gazdaságtan összefoglaló Termelési eszközök és megtérülésük A tárgyi eszközök értéküket átadják a készterméknek, miközben használati érték jellegüket megtartják (több termelési perióduson keresztül). Amikor a tárgyi eszközt üzembe helyezik, műszaki állapota 100% A műszaki állapot az elhasználódás következtében romlik, ezt a karbantartás késleltetheti. Amikor eléri gazdasági használhatóságának a határát, leselejtezzük. Élettartamuk alsó határa 1év A forgó eszközök ára megtérül, miközben beépülnek a késztermékbe. A körforgási idő alatt az egységnyi termelési periódus által előállított pénzjövedelem és benne a nyereség realizálódik. A tőkeforgási sebesség az értékesítési forgalom és a vállalat által működtetett eszközök aránya. A forgóeszközök nagyságát a megtérülési idejük,

forgási sebességük mutatóival szokták optimalizálni. A piaci változásokra történő gyors és rugalmas válasz képességét a vállalat tartalékai biztosítják. A bruttó nyereségrés, a nyereség és az értékesítési forgalom hányadosa. A tárgyi eszköz gazdálkodás feladatai: A tárgyi eszközök értékelése fejezi ki a termelési folyamatban történt értékátadást. Az eszköz újkori értéke a bruttó érték, a későbbi mindenkori érétke a nettó érték. A kettő különbsége az amortizáció A tárgyi eszköz korszerűségi foka: Te f = N ⋅ 100% Te B A tárgyi eszköz értékcsökkenésének okai: fizikai kopás (a kihasználás fokától függ), erkölcsi kopás (a technika fejlődésének következménye) A tárgyi eszköz élettartama A tárgyi eszközök megtérülési ideje, azon időtartam, amely alatt a tárgyi eszközre fordított költségek megtérülnek. Az élettartamát meghatározó tényezői: fizikai elhasználódás, erkölcsi

kopás, egyéb tényezők A gazdaságos élettartam esetén a tárgyi eszközhöz tartozó költségeket és az elérhető bruttó hozamot vizsgáljuk az idő függvényében. - beruházási ráfordítások - berendezés teljesítőképessége, illetve az elérhető bruttó hozam értéke - az üzemeltetési költségek - karbantartási és javítási költségek. - a berendezés maradványértéke. Fajlagos költségek alakulása a tárgyi eszköz élettartam függvényében: A termékegységre jutó beruházási, létesítési költségek rohamosan csökkenek az élettartam növekedésével. Az üzemeletetési költségek kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban emelkednek. A tárgyi eszköz jobb kihasználása tehát kezdetben csökkenti a termékegységre jutó költségeket, de egy bizonyos határ után a költségek ugrásszerűen megnőnek. Az amortizáció a tárgyi eszközök kopásának pénzben elszámolt és az áru értékesítése során megtérült formája. Termelési

költségként számolják el. A leírási rendszerek élettartamát kifejezhetjük időarányosan, teljesítményarányosan, kombináltan. A leírási módszerek: - lineáris - degresszív - progresszív - kombinált A lineáris rendszerben az élettartam egységre jutó leírási összege állandó. TE B t Ahol: a: amortizáció; t: amortizációs élettartam (év); TEB: tárgyi eszköz bruttó értéke Azt az értéket, amely azt mutatja, hogy a tárgyi eszköz bruttó értékének hány százaléka kerül leírásra, az amortizáció kulcsának nevezzük. a * 100% k= TE B Degresszív leírás esetén az értékcsökkenési leírás évi összege állandóan csökken. Progresszív leírásnál az évi amortizáció összege az idő függvényében növekszik, tehát egyre nagyobb összeget számolnak el. a= Tárgyi eszköz kihasználása: A tárgyi eszközök, és a termelés közötti számszerű összefüggést mutatja az eszközigényesség, azaz az egységnyi termelésre

jutó tárgyi eszköz érétke. TárgyiEszközÁllomány TárgyiEszközIgényesség = TermelésiÉrték A tárgyi eszközök kihasználását két módon lehet növelni. Az Extenzív kihasználás az üzemelés időalapjának növelését jelenti. Ez a kihasználási fok növekedését jelenti: I η e = mh *100% In In: naptári időalap (óra / év); Inh: hasznos időalap Az intenzív kihasználás növelése a tárgyi eszközök időegység alatti, fajlagos teljesítményének emelését jelenti. T ηi = * 100% Kn T: a teljesítmény mutatója; Kn: kapacitásnorma Tárgyi eszköz fenntartása A termelés folyamatossága érdekében a különböző tárgyi eszközök üzemállapotát folyamatosan fenn kell tartani: - Tervszerű gondozás, állagmegőrzés (az elhasználódás ütemének csökkentésére: helyes kezelés, tisztítás, kenés, olajozás) - Rendszeres időközönként végzett vizsgálatok (fel lehet ismerni az elhasználódást és annak mértékét) - Javítások A

karbantartási tervben szerepel a javítás időpontja, műszaki állapota, az elvégzendő munka volumene. A javítás maga a karbantartás. A kisjavítás kisebb költséggel, egyszerűbb eszközökkel megszüntethető hibák kijavítására szolgál. A munkaigénye az átlagos javításnak 10-15%-a. A közepes javítás a berendezés teljes vagy részleges szétszedésével jár. A közepes javítás során a gép legrejtettebb hibái is felderíthetők. A cél, hogy a gép teljesítőképessége, és használhatósága megközelítse az új berendezését. A közepes javítás az általános javítás munkaszükségletének 50%-a Az általános javítás (generáljavítás) akkor válik szükségessé, ha a gép fő alkotóelemei annyira elhasználódtak, hogy a gép pontossága és teljesítőképessége nem felel meg a termelés követelményeinek, és a javítás költségei lényegesen meghaladják a közepes javítás költségeit. A gép teljes szétszerelésével jár Az

üzemfenntartás egyéb tennivalói: - váratlan hibák elhárítása - tartalék alkatrészek biztosítása (gyorsabb javítás) - korszerűsítés (az erkölcsi kopás elkerülésére vagy az üzembiztonság növelésének érdekében) Forgóeszközök A forgóeszközök közé a következő eszközök sorolhatók: - anyagok - készpénz - vásárolt áru - befejezetlen/befejezett készlet A forgóeszközök szerkezetének legfontosabb mutatói a készletek és a pénzügyi eszközök aránya. Az anyagkészletek a befejezetlen termelés és az árukészletek aránya. Az egyes vállalatokat a készletek, és a pénzügyi eszközök sajátos szerkezete jellemzi: - a termelés műszaki-szervezés sajátosságai - az ellátási feltételek - az értékesítés feltételei A forgóeszköz igényesség és forgási sebesség A forgóeszköz lekötési mutató: η = η i *η e A forgóeszköz kihasználási mutató ForgóEszközökÁtlagosÁlománya = TermelésiÉrték Az

anyagkészletek nagysága az anyagok megrendelési és szállítási feltételeitől is függ. Hosszú szállítási határidők mellett a felhasználónak nagyobb termelési készletre van szüksége. Folyamatos, raktárról történő ellátások esetén az alacsony átlagkészlet is biztosíthatja, melynek legfejlettebb megoldása a (Just In Time) anyagellátás. A befejezetlen termelésben, a félkész termékekben lekötött forgóeszköz készlet nagysága elsősorban a gyártási átfutási idejétől függ, valamint a sorozat nagyságától. Az anyagkészletben lekötött forgóeszközök nagysága két tényezőtől függ: -a készletezés átlagos időtartamától -az időegységre jutó anyagfelhasználás értékétől. A befejezetlen termelésben lekötött forgóeszközök nagysága függ: -a termék önköltségétől (Ö) -a napi átlagos termékkibocsátástól (Qn) -a gyártási ciklus átfutási idejétől (Tgy) -ráfordítás növekedési tényezőtől (E) A

készáruk értékesítési ideje a termelési folyamat befelezésétől az árbevétel realizálásáig tart. A készáru készletben lekötött forgóeszközök nagysága függ - a termék önköltségétől (Ö) - a napi átlagos termékkibocsátástól (Qn) - az árukészlet átlagos tárolási idejétől (tr) A munkaerő A munkaerő a termelési folyamatban résztvevő embert, aki szellemi, fizikai képességeinek felhasználásával munkát végez. A munkaerő-szükséglet megállapítása: - az időszaki termelés alapján normák, normatívák felhasználásával számítják a szükséges létszámot - a vállalati és piaci karakterisztika ismeretében az adott gyártási kapacitások működtetéséhez szükséges munkaerő állományt határozzák meg. A termelési feladat alapján történő munkaerő-szükséglet meghatározás alapjai: Az időnorma a munkafeladat elvégzéshez szükséges idő. Alkalmazása ott célszerű, ahol a munkavégzés módszerét, intenzitását

a technológiai egyértelműen meghatározza. A teljesítménynorma adott idő alatt elvégzendő munka mennyiségét határozza meg. Ha a tevékenység tartalma határozott, és emellett a munkát végző dolgozó személyes adottságaitól nagymértékben függ a termelés tényleges teljesítménye. A létszámnorma adott feladat elvégzéséhez szükséges létszámot határozza meg. A munkaerő hatékony felhasználásának alapja, hogy a megtervezett és az előkészített munkafeladatokat a dolgozók a munkarend szerint meghatározott időalap alatt, folyamatosan végezzék. Költséggazdálkodás és gazdaságosság Költségek, költségszámítás: A termelési folyamatban felhasznált élő- és holtmunka ráfordítások értékben kifejezett összegét költségnek nevezzük. A termék vagy szolgáltatás meghatározott mennyiségre, illetve egységére vonatkozó költség az önköltség. A termelési költségek osztályozása: - költségnemek szerint - termék

előállítással való kapcsolat szerint - termelési volumenhez való viszonya szerint A költségnemek: - anyagköltség (amit a vállalat árukapcsolat útján szerzett be) - bérköltség (a tárgyi eszköz elhasználódása) - társadalombiztosítási járulék - értékcsökkenési leírás - egyéb költség (anyagjellegű költségek, bérjellegű költségek, bankköltségek) A termelési költségek elszámolása A közvetlen költségekről egyértelműen megállapítható, hogy melyik termék előállításával kapcsolatban merülnek fel. Pl Felhasznált anyagok, munkabér, speciális szerszámok, gyártóeszközök költségei A közvetített költségek felmérésének időpontjában nem lehet megállapítani, hogy melyik terméket terhelik, és milyen arányban. Közvetett módon számolják el az amortizációt, az eszközfenntartást, és a pénzforgalommal kapcsolatos egyéb költségeket. Az üzemi általános költségek a termelő üzemek irányításával,

fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatosak: üzemanyagok, felhasznált energia, általános szerszámok, munkaruhák, közterhek. A gyáregység általános költségei az üzemek fölött álló gyáregység egészének működtetésével hozhatóak kapcsolatba. A vállalati általános költségek a vállalat egészének irányítása során felmerülő költségeket tartalmazza. Költségek vizsgálata a termelési volumen függvényében A termelési volumen változásának függvényében a költségek lehetnek állandóak, vagy változóak. Azokat a költségeket, amelyek összegükben a termelés volumenétől bizonyos határok között viszonylag állandó (fix), míg azokat melyek a volumen változásától függnek, változó költségeknek nevezzük. A termelési volumen nagy arányú változása esetén az állandó költségek is változnak. A változás tulajdonsága szerint: A proporcionális költség a termelés változásával egyenes arányban változik. A

progresszívan változó öltség estén a költség növekedése a termelés mennyiségi növekedésének mértékét meghaladja. A degresszíven változó költség felmerülésekor a termelésnövekedés mértéke nagyobb, mint a költségnövekedésé. Ide tartoznak a gépek üzemeltetése, anyagmozgatás, vagy a karbantartás költségei Kalkuláció A termékegységre eső költségek meghatározását kalkulációnak, illetve önköltségszámításnak nevezzük. A termelés meghatározott mennyiségéhez mennyi anyagot használunk fel, mennyi munkabért fizetünk ki. Attól függően, hogy mikor végezzük, lehet: előkalkuláció, közbenső kalkuláció, vagy utókalkuláció. Előkalkuláció: - ajánlati ~ (amikor a megrendelő erre a gyártó vállalatot felkéri) - árvetési ~ (új gyártmányok gyártása esetén) - terv ~ (az éves tervezés időszakában, a termelési tervben szereplő termékekről készül) - műszaki előkalkuláció (amikor az egyes

gyártmányok konstrukciója és technológiája már kialakult) Közbenső kalkuláció: A gyártással egyidőben készül. Alkalmazása hosszú átfutási idejű, nagy volumenű bonyolult termékek esetén célszerű. Ha egyes gyártmányok átfutási ideje 1-2 év, a gépipari gyártmányok közvetlenül elszámolt anyagköltsége a teljes költség 50-60%-a. A közbenső kalkulációt célszerű úgy elkészíteni, hogy adatai beállíthatók legyenek az utókalkulációba is. Utókalkuláció: A könyveléssel legszorosabb összefüggésben készítik el, a gyártási folyamat befejeztével. Ki kell mutatnia a felhasznált anyagi mennyiségeket, az elszámolt munkaórákat. Adatai alapul szolgálhatnak a termék árának végleges megállapításában. Kalkulációs egység az a meghatározott termékmennyiség, szolgáltatás vagy gyártási fázis, amelyre a kalkulált önköltség vonatkozik. A kalkulációs egységek a következők szerint alakíthatók ki: technológiai

fázisonként, alkatrészenként, szerelési alcsoportonként, szerelési főcsoportonként, gyártmányonként, gyártmánycsoportonként. A kalkuláció felépítése, kalkulációs módszerek A hagyományos kalkulációs séma felépítése a következő: 1. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen bérköltség 3. Közvetlen bérek járulékai 4. Gyártási különköltség 5. Egyéb közvetlen költség 6. Közvetlen önköltség (1+2+3+4) 7. Üzemi általános költség 8. Szűkített önköltség (üzemi önköltség) (5+6+7) 9. Az irányítás költségei 10. Elkülönített költségek -műszaki fejlesztés költségek -garanciális javítási költségfedezet -egyéb elkülönített költségek 11. Teljes önköltség (vállalati önköltség) (8+9+10) Ezt teljes költségszámításnak is szokták nevezni. Létezik részköltség számítás is Amelyben a termék közvetlen önköltségét, vagy szűkített önköltségét határozza meg. Gazdasági kalkuláció

készítéséhez általában a fedezeti elven alapuló részköltség számítást alkalmazzák. Ha a gazdaságilag determinált ár a változó költségeknél magasabb, akkor valamilyen mértékben fedezet képződik az állandó költségekre. Minél nagyobb a fedezet, annál nagyobb a nyereség Az ilyen módon való tervezés a nyereségfedezeti számítás, amelyek kalkulációs sémája: 1. Közvetlen anyagköltség 2. Közvetlen bérköltség 3. Közvetlen bérek járuléka 4. Gyártási különköltségek 5. Közvetlen és egyben változó költségek (1+2+3+4) 6. Fedezet (7-5) 7. Eladási ár A kalkulációnak tartalmaznia kell: - a termék pontos megnevezését - kalkulációs egységek megjelölését - gyártott mennyiséget - kalkuláció készítésének időpontját - termék eladási árát - fogyasztási adó fizetési kötelezettség, árkiegészítés mértékét ténylegesen felmerülő költségek kimutatása az előírt séma szerint Az utókalkuláció

legfontosabb bizonylatai: -a közvetlen költségek felmerülését igazoló bizonyaltokat -felosztott közvetett költségek felosztásával kapcsolatos számításokat -termelés mennyiségére vonatkozó adatok Hagyományos kalkuláció készítésekor a közvetett költségek kalkulációs egységekre történő szétosztása többféle módszerrel lehetséges: - egyszerű osztó (homogén) - egyenértékszámos osztó (választék szerint profilra) - pótlékolló kalkuláció (vegyes profilra) Az „önkényes felosztás” torzításokhoz vezethet, ezért célszerű a fedezeti költségszámításon alapuló gazdasági kalkuláció alkalmazása. Fedezeti költségszámítás A vállalati termelőfolyamat összes költségének változását a termelési teljesítmény függvényében a vállalati költségfüggvény írja le. Az elemzés egyszerűsítése érdekében peremfeltételeket adunk meg: - a gyár egyfajta terméket állít elő - kapacitáshatárok adottak - az

értelmezési tartomány felső határa a technikailag elérhető maximális teljesítmény - A változó költségek eredője az adott értelmezési tartományban lineáris jellegűek A költségfüggvény tehát ilyen feltételek mellett megmutatja, hogy a különböző lehetséges termelési teljesítményt, mekkora összköltséggel lehet előállítani. Fedezeti összeg = Árbevétel – Változó költségek Nyereség = Fedezeti összeg – Fix költségek Fedezeti pont (F): az árbevétel függvény és összköltség függvény metszéspontja, vagyis az a pont, ahol a vállalatnak sem vesztesége, sem pedig nyeresége sincsen. A termékegység fedezete = Egységár – Termékegységre jutó változó költség. Kritikus termékmennyiség (Qkrit): a fedezeti ponthoz tartozó termékmennyiség, vagyis az a volumen, amelynek termékenkénti fedezetei éppen biztosítják a fix költségek megtérülését is. Gazdaságosság, hatékonyság A különböző gazdasági egységek

feladataik végrehajtása érdekében a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával kifejtett céltudatos tevékenysége a gazdálkodás. Mérésére különféle mutatók léteznek: - gazdaságosság ∑E g= ∑R E: gazdasági eredmény (Ft) R: az E elérése érdekében tett ráfordítás A gazdaságosság minimumának feltétele, hogy a „g” mutató nagyobb legyen, mint 1! - gazdasági hatékonyság A tevékenységek során a lehetőségek maximális kihasználására törekszik: a beruházási célra fordítható maximális összeg, a piac felvevő képessége, a felhasználható munkaerő, anyag mennyisége. - termelékenység A munkavégzés azon képességét fejezi ki, amellyel egységnyi idő alatt meghatározott mennyiségű, minőségű terméket hoz létre. MunkaEredménye MunkatermelékenységFoka = munkaráfordítás Munkaintenzitás az egységnyi munkaidőbe foglalt munka fiziológiailag meghatározott mennyisége. A termelékenység növelése

elérhető: - jobb munkaszervezéssel - munkafolyamatok begyakorlásával - szakképzettség növelésével - munkafegyelem javításával - műszaki fejlesztéssel Az élőmunka termelékenysége összefügg a termelési eszközök hatékonyságával és technikai színvonalával. A termelési eszközök hatékonyságát az egységnyi termelőeszköz által előállított termelési érték fejezi ki. A technikai színvonalat jellemzi az eszközfelszereltség mutatója, amely kifejezi az egy fő által működtetett eszközállományt -jövedelmezőség Minden olyan gazdasági tevékenység jövedelmező, amelynek bevételei hosszabb időn át meghaladják a költségeket, azaz a vállalat nyereséges. J=Á-K Jövedelem = árbevétel-költségek A jövedelmezőség mérésénél, elemzésénél a gyakorlatban többnyire a hányados alakú mutatót alkalmazzák: Nyereség Árbevétel Az eszközjövedelmezőségi mutatóban a vállalt egy évi nyereségét viszonyítják a vállalatnál

a termelés céljára lekötött álló, és forgó eszközök éves átlagos értékéhez. A bérjövedelmezőség az éves vállalati nyereséget az egy év alatt felhasznált bértömeghez viszonyítják. Beruházás gazdaságossági vizsgálatok Beruházáson általában tárgyi eszközök létesítésének, beszerzésének, üzembe helyezésének folyamatát értjük. Szokásos csoportosítani: - Első beruházás - Pótló beruházás - Racionalizáló beruházás - Bővítő beruházás - Kötelező beruházás Értékelni lehet a beruházást gazdaságosság, rentabilitás, finanszírozhatóság, minőség, kockázat szerint Statikus gazdasági vizsgálatot szokás végezni az egyszerre lejátszódó gazdasági események mérlegelésekor. Egyetlen periódusra vonatkoznak. Az időtényezőt nem, vagy korlátozottan vesszük figyelembe A ráfordítások és az eredmények a felmerülés nominálértékén kerülnek számbavételre, minden korrekció nélkül. Részei: -

Költség-összehasonlító számítás: mekkora beruházás szükséges - Nyereség-összehasonlító számítás (Eredmény/Ráfordítás >= 1) - Jövedelmezőségi számítás: mekkora a várható profit - Megtérülés-számítás: hány év alatt térül meg a befektetett tőke Dinamikus gazdaságossági vizsgálat esetén a viszonylag nagy időintervallumban végbemenő gazdasági események összehasonlításakor figyelembe kell venni az időtényezőt, amely ráfordításokat és eredményeket az időtengelyen mért elhelyezkedésük függvényében differenciáltan módosítja. Hosszabb ideig tartó fejlesztési, beruházási, termelési folyamat gazdaságossági elemzésekor használják. Részei: - Nettó jelenérték módszer: a hozamokat diszkontáljuk, a ráfordításokat felkamatoljuk, s ezeket hasonlítjuk össze Belső kamatláb módszer: a beruházásba fektetett tőke tényleges kamatozása. Ezt összehasonlítjuk az elvárt kamatlábbal, és ha nagyobb

annál, akkor a beruházás gazdaságos Annuitás: a ráfordításokat és a hozamokat egy annuitási tényező segítségével átlagos éves befizetésekké és kifizetésekké alakítjuk át Egy adott összegű mai bevétel többet ér, mint az egy ugyanilyen összegű holnapi bevétel, ugyanakkor a mai kiadás nagyobb terhet jelent, mintha ugyanezt az összeget csak a jövőben kellene kiadni. Az időreferencia mértéke, felértékelési rátája határozza meg, és ezt kamatlábbal fejezik ki. A mai bevétel kiadás későbbi időpontra való felértékeléséhez a kamatfaktorokat használják. Egyszerű kamatfaktor: K en = 1 + i ⋅ n Kamatos kamatfaktor: kamat évenkénti tőkésítése, ezt használják a dinamikus gazdaságossági számításoknál: K kn = (1 + i ) n Diszkontfaktor: a kamatfaktor reciproka, az időben visszafelé történő átszámításoknál használják. 1 Dkn = (1 + i )n Alapvető szabály, hogy a felkamatolásnak, vagy a diszkontálásnak mind a

ráfordítások, mind az eredmények szempontjából mindig azonos időpontra kell történnie. A kamatláb a következőktől függ: - Infláció - A kockázat mértéke - Jegybanki alapkamat - Iparági átlag ΣE >1 Gazdaságossági mutató: g = ΣR Reálkamatláb: Rk = 1 + No min álKamat −1 1 + InflációsRáta k 2 ∑ fi ⋅ ( Xi − X ) A kockázat mértéke: σ = i=1 , ahol Xi az ismérv-érték, X a számtani átlag, f a gyakoriság és k f i ∑i=1 i a féleség (hányféle). Általános eset Általános esetben ráfordítások és a hozamok különböző időpontokban merülnek fel. Minden egyes tételt vissza kell számolni a mérési időpontra, melynek matematikai eszköze a kamatszámítás és a diszkontálás. A nettó jelenérték módszer a ráfordítások, és eredmények jelenértékének az egyenlegét határozza meg, és a beruházást akkor tekinti gazdaságosnak, ha ez az érték pozitív. Ha egy gazdasági folyamat sokáig tart (több év), nem helyes

elvonatkoztatni az időtényezőtől. Az általános esetnél feltételezéseket alkalmazunk: -eredmények és kiadások tárgyév végén jelentkeznek. -Az összehasonlítási időszak a beruházások befejezésének éve, illetve a termelés megindulásának eleje. -egyszerű kamatfaktorral végezzük a számítást Speciális eset A beruházás gazdaságossági vizsgálatokban a jövőbeni hozamok tervezésénél feltételezik, hogy azok időben egyenletesen merülnek föl. Ugyanakkor a beruházásokat, mint pontberuházást kezelik, és jelenértéküket adottnak tekintik. Az egyszeri és folyamatos ráfordítások, illetve hozamok összehasonlíthatóságának problémája minden olyan tevékenység gazdaságosságának vizsgálatánál jelentkezik, amelyben mindkét fajtájú ráfordítás, hozam felmerül. Az egyszeri ráfordítások átalakítására törlesztőfaktort, mint az egységnyi tőke és kamatos kamatai mértani sorának összegképlete, reciprok alakban

kifejezett formáját használják. i * (1 + i ) n q= (1 + i ) n − 1 Minden 1-nél nagyobb számú év esetén a „q” értékeinél nagyobb és 1-nél kisebb. A törlesztőfaktor magában foglalja a ráfordítás (kölcsön) egy évi megtérülését (részletét), másrészt a ráfordítás kamatos kamatait. A termékirányítás célrendszere A vállalati működés folyamatos fenntartásához ütemes termékkibocsátás és egyenletes árbevétel szükséges. A gyártásirányítás feladata, hogy egyenletes ütemben töltse fel az anyag-, befejezetlen-, és késztermékkészletét. Miközben a ráfordítások és az értékesítések egyidőben töltik és ürítik a tároló rendszert. Fontos az egyes termékek gyártásának folyamatossága is, így biztosítható a gyártmányok legkisebb átfutási ideje. Ennek két okból van jelentősége: - rendelések visszaigazolása - a gyártásban lekötött forgóeszközök gyorsabb megtérülése. Fontos szerepet játszik a

tömegszerűség: a termelési folyamat akkor hatékony, ha megvalósítja egy-egy konkrét átalakítási cél előállításában a legrövidebb átfutási időt, a legkisebb ráfordítás és a lehető legnagyobb gazdasági eredmény mellett. Tárolási, készletezési szükségletek lépnek fel, ezek összessége alkotja a vállalat szükséges forgóeszköz készletét. A cél a készletek minimális szinten való tartása Az egyszerre gyártandó termékmennyiségek megállapítására a gazdaságossági számítások két irányból közelíthetőek meg: - gyártási egységköltségek optimalizálása - kapacitás kihasználás maximalizálása A korszerű, összehangolt, rugalmas gyártási kapacitások lehetővé teszik a rövid átfutási időket, csökkentve az anyagok tárolási, áramlási idejét. Célrendszerek: - ütemes termékkibocsátás - átfutási idők minimalizálása - kapacitások egyenletes terhelése - készletek minimális szinten tartása - gazdaságos

indítási mennyiségek - rugalmasság Logisztika A termelési logisztika teljesítményei és költségei A logisztikai koncepció a teljes anyag-, és információáramlás integrált tervezési, irányítási és ellenőrzési rendszerét jelenti a beszállítóktól a vállalaton keresztül a vevőig. A logisztika nyersanyagok, félkész termékek és készgyártmányok, és az ezekkel összefüggő információk szállítási pontról fogadási pontra történő hatékony mozgatásának és tárolásának tervezési, végrehajtási és ellenőrzési folyamata. A termelési logisztika teljesítménye az anyagok és áruk átvételével kezdődik, végighalad az anyagáramoltatás valamennyi fázisán, és a késztermék kiszállításával ér véget. A kontrolling kiterjed - a vállalati célok meghatározására - az információk folyamatos beszerzésére és feldolgozására döntés-előkészítői céllal vezetési segédletek biztosítására a vállalatirányításnál - az

ellenőrzési funkciók gyakorlására a vállalati tervek és célok állandó figyelésével, az eredmények ellenőrzésével (terv-tény összehasonlítás), valamint az eltérések vizsgálatával - tervezési feladatokra adóügyekben - és a beszámolásra az eredményekről Hely- és helyzetváltoztatás: -rakodás, helyzetbeállítás -szállítás, továbbítás -tárolás Átalakítás: -megmunkálás -összeépítés, szerelés A logisztikai teljesítmények meghatározása során a befolyásoló tényezők vizsgálatából lehet kiindulni. Ezek a következők -mennyiség -áramlás intenzitása -áramlás sebessége -logisztikai munka -anyagáramlási útvonal -gyártástechnológiai elrendezés A mennyiségi jellemző: az előállítandó terméktől, annak anyagigényességétől, a feldolgozó technológiától függ: alapanyagok, áruk, segéd- és üzemanyagok, szerszámok, késztermékek tömege határozza meg. Az áramlás intenzitását az időegység alatt

áramoltatott anyag mennyisége fejezi ki. Az áramlás sebessége az anyagáramlási rendszeren áthaladó termékegység átfutási idejével egyenlő. A logisztikai munka az áramlás mennyiségi és az út dimenzióinak felhasználásával nyert, munkaként definiált munkavégzést jelenti. A gyártás technológiai elrendezése nemcsak a tényleges logisztikai teljesítményt határozza meg, hanem egyúttal a termelési logisztika gazdaságosságát is. A tömegszerűségi fok függvényében tesznek javaslatot az egyes termelő egységek térbeli elrendezésének javítására, aminek a célja a logisztikai költségek minimalizálása. A logisztikai egységköltségek: A költségek értelmezhetők egységnyi mennyiségre vetítve, fajlagos költségként. A fajlagos költségek a logisztikai termelékenységre vonatkoztatott költséget fejezik ki. A közvetlen gyártási átalakítási költségek fajlagos értéke nem változik a gyártási mennyiség függvényében. Az

előkészületi, átállási költségek kis mennyiségeknél igen magasak. A készletezési és készlet finanszírozási költségek a rendelkezésre álló eszközök teljesítőképességének kedvező műszaki kihasználási határáig emelkednek, a túlterhelés, vagy pénzügyi források túllépése esetén azonban progresszíven emelkedő tendenciát mutatnak. Vagyon és pénzügyek Eszközök és források A vállalat pénzügyi eseményeiről éves beszámolót kell készíteni. Az éves beszámolónak a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásairól a tényleges körülményeknek megfelelő képet kell mutatnia. A vállalat eszközeinek fő eszközcsoportok szerinti összevont értékadatai és az eszközök forráscsoportok szerint részletezett értéke egymással szembeállított rendezettségben alkotja a vállalti mérleget. A vállalati mérleg tehát a vagyonmérleg, amely egyik oldalon megmutatja a vagyoni eszközök

szerkezetét, a másik oldalon pedig a vagyon forrását. A mérleg szerkezete egyszerűsítve: Eszközök: A. Befektetett eszközök I. Immateriális javak (szellemi termék, jogok) II. Tárgyi eszközök ( ingatlan, gépek, berendezések, járművek, egyéb berendezések ) III. Befektetett pénzügyi ( részesedés, értékpapír kamat céljából ) B. Forgóeszközök I. Készletek (anyagok) II. Értékpapírok (forgatási célból vett kötvények, részvények) III. Követelések ( már teljesített ki nem fizetett munka ) IV. Pénzeszközök (csekk, bankbetét) C. Aktív időbeli elhatárolások Források: D. Saját tőke I. Jegyzett tőke ( a cégbíróságon bejegyzett (saját) tőke ) II. Tőketartalék ( hazai, külföldi részvények, juttatások) III. Eredménytartalék ( elöző évi eredmény, veszteség, eredménytartalék stb. ) IV. Előző évek áthozott vesztesége ( nyereségből leírható összeg ) V. Mérleg szerinti eredmény ( eredménytartalékkal

növelt, osztalékkal, részesedéssel csökkenetett adózott összeg) E. Céltartalék ( előleg, kétes követelések, határidőn túli követelések) F. Kötelezettségek I. Hosszú lejáratú kötelezettségek ( 1 évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön ) II. Rövid lejáratú kötelezettségek ( 1 évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, ide tartozik az előleg is ) F. Passzív időbeli elhatárolások Pénzgazdálkodás, likviditás A vállalati gazdálkodásban igen fontos szerepet tölt be a folyamatos fizetőképesség, a likviditás. A fizetőképes vállalat rendszeresen rendelkezik azzal a pénzmennyiséggel, amely folyamatos kiadásainak határidőben történő teljesítéséhez szükséges A pénzintézetek mutatószámok alapján ellenőrzik, hogy a vállalat megfelelő biztosítékot nyújt a hitelek törlesztésére. Mutatószámok: - saját forrás ellátottság - adósságszolgálati mutató - likviditási mutató A likviditási mutatók közös

jellemzője, hogy a vállalat likvid eszközeinek értékét viszonyítja a rövid lejáratú kötelezettséghez. A likvid eszköz és a rövid lejárat fogalmát szokás kötni legfeljebb 1 éves megtérülési, illetve lejárati időtartamhoz is. Két likviditási mutató: L2 = pénzeszközök + vevőe + készletek pénzeszközök + vevőe L1 = bankok + szállítók bankok + szállítók A pénzügyi tervezés és gazdálkodás feladata, hogy a vállalat időben felmérje és megtervezze a jövőre vonatkozó pénzbevételeit és kiadásait, majd azt folyamatosan kísérje figyelemmel. Módszerei: - mobilitás vizsgálat: feltárja a vállalat eszközeinek a termelés folyamatos finanszírozásában játszott szerepét - likviditás terv: vállalt tervidőszakra előirányzott tényleges pénzbevételeinek és kiadásainak időütemezett összegeit tartalmazza, amelyek alapján a folyamatos pénzügyi egyensúly megtervezhető - diszponibilitás: amely a rövidtávra lebontott,

pontosított likviditási terv és a bankszámlakivonatok alapján naprakészen megmutatja a vállalatok fizetőképességét Kontrolling A kontrolling, mint a tervezés eszköze A vállalati vezetés elsőrendű feladata, hogy a vállalatot a kitűzött cél elérésére vezesse. A kontrolling a vezetés alrendszere, amely a tervezést, ellenőrzést, valamint az információellátást koordinálja. A kontrolling feladatai: - tervezés: a tervfejezetek koordinációját, az alternatívák kidolgozását, a tervcélok és az elérésére irányuló konkrét terveket jelenti - mérés: a tervek és a teljesítések értékelését teszi lehetővé, a mérési pontok, eszközök és módszerek, mutatószámok, mérési eljárások összessége - összehasonlítás, elemzés: a terv és a tényállapot értékeinek összehasonlítása - értékelés: a terv-tény összehasonlítás eredményeit és azoknak a vállalati célok elérésére gyakorolt hatásának értékelése A

kontrolling rendszer a következő alrendszereket foglalja magába: - célmeghatározó, tervező - ellenőrző - beszámoló Logisztika- kontrolling A logisztika-kontrolling a kontrolling azon területe, amely az anyagi folyamatokkal foglakozik, beleértve a hagyományosan értelmezett logisztikai-, rakodási-, szállítási-, tárolási-, átalakítási-, megmunkálási- és szerelési műveleteket. A logisztika-kontrolling szabályozókör működésének alapfeltétele, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges adatok és információk, továbbá azok feldolgozásához és értékeléséhez megfelelő módszerek. A logisztika-kontrolling az adatbázis tartalmi követelményei közül az alábbiakkal szemben támaszt feltételeket: - normatívák - költségnemek - költséghelyek. Az adatfeldolgozás és információközvetítés módszerei közé tartoznak a: - normatívák képzésének módja, - logisztikai költségek kalkulációs módszere, - mérési eljárások, -

elemzési, értékelési módszerek, - beavatkozó döntések algoritmusa és rendje. A tervezés és mérés normatívák rendszerén alapul. Norma: természetes mértékegységben méri a felhasználást A gyártás folyamata: - anyag átalakítás - anyag áramoltatás (R-S-T) - információáramlás A logisztikai teljesítmények és költségek tervezése és mérése során mérni kell a: - közvetlen költséget - közvetett (rezsi) költséget Pl. Gépi üzemóra költség: - amortizáció - energia - karbantatás Pl. Beszerzési, értékesítési költségek Ellenőrzés és értékelés: - tárolási költség - utókalkuláció Logisztikai projekt A logisztikai projekt olyan komplex, egyedi és egyszeri tevékenység, amely műszaki – gazdasági paraméterekkel leírható, amelynek megvalósítása időben és költségben egyaránt meghatározott. A logisztikai projekt - kontrolling a határidőre történő teljesítést, az erőforrások és költségek optimális

felhasználását jelenti a tervezés célkitűzéseinek megfelelően. A projekt – kontrolling elemei A logisztikai projekt jelenti a logikai rendszert, az időtervezést, az erőforrás-tervezést, a teljesítménymérést, a költségtervezést és árbevétel-tervezést és a tényadatok meghatározását, valamint az eltérés-elemzést. A logisztikai projekt – kontrolling elemeinek meghatározásakor első lépésben rögzíteni kell a projekt terjedelmét. A terjedelem fizikai, időbeli, költség és árbevételi elhatárolást jelent A projekt-kontrolling a tervtény eltérés vizsgálatát az alábbi összetevőkre végzi el: időtervezés, erőforrás-tervezés, teljesítmény-tervezés, költségtervezés, árbevétel-tervezés. A logisztikai projektek ellenőrzése – erőforrás, teljesítmény, határidők, költségek A teljesítmény – monitoring a teljesítmények időbeli ütemezésének elemzését jelenti, amelyet havi, heti bontásban készíthetünk el.

Jelentős mértékű eltérésnél szükséges az időterv aktualizálása, hogy a teljesülés visszatérjen az eredeti terv szerinti állapothoz. Az időterv aktualizálása a következőt jelenti: − a befejezett tevékenységek megszüntetése, időszükségletet nullának kell tekinteni, − még folyamatban lévő tevékenységek azonosítása, − az el nem kezdett tevékenységek azonosítása és teljesítési idejük definiálása. Az erőforrás monitoring A tevékenység annak elemzését jelenti, hogy a különböző erőforrások felhasználása arányban áll a teljesítményekkel. Ez azt jelenti, hogy a projektkontroll összetett tevékenység, az erőforrás –monitoring szorosan összefügg a teljesítmény és költség, árbevétel monitoringgal. A költség és árbevétel monitoring Az időszakra vonatkozó árbevétel és költség adatokat összevetjük a terv és teljesítés adatokkal. Gyakori hiba, hogy a költség-monitoring a vállalati felső vezetés

információs igényét elégíti ki, és nem szolgál operatív célokat. Az eltérések vizsgálata Az eltérések vizsgálatát pontos adatok és kalkulációs módszerek segítik. Kalkulációs módszerek: − egyszerű osztó, − egyenértékszámos osztó, − gépóra kalkuláció, − gazdasági kalkuláció, − pótlékoló kalkuláció, − tevékenységalapú költségszámolás. A projekt – kontrollingban elterjedt módszerek: − a paraméteres költségbecslési eljárás, amely a normatív kalkuláción alapul, − a tevékenységalapú költségbecslési eljárás. A paraméteres költségkalkuláció megvalósított (tervezett) költségek és a tényleges költségek eredményein alapul. A tevékenységalapú költségterv alapja az időterv, amely alapján tevékenységre, folyamatra becsülöm meg a költségeket. A logisztikai projekt sikere A projekt sikere jelenti - a projektet leíró paraméterek, - a stratégiai célok és - az érdekeltségi csoportok

elfogadásának a teljesülése A projekt sikerének szempontja, a projekt karakterisztikájának megítélését jelenti, amelynek során az előre definiált eredmény − teljesség, − funkcióképesség, − minőség a meghatározott idő és költségkorlátok betartását jelenti. A stratégiai menedzsmentnek meg kell fogalmaznia a projekt sikerének kritériumait, a mérés eszközeit, a mérés időpontját, a felelősségi szinteket. Definiálni kell a paraméterek módosításának okait és következményeit, sikertelenség esetén annak megszűnését. A projekt értékelése különböző szinteken történhet A projekt értékelése és a módosítás okai A módosítás szervezeti és külső, szervezeten kívüli okokra vezethető vissza. A projekteredményesség módosítását előidéző belső okok: − a célstruktúra változása, − újabb igények felmerülése, − új technikai megoldás felmerülése, − belső szabályozás módosulása, − előre nem

látható technikai korlátok, határidő módosulása, − tőkehiány, − érdekellentmondás. Külső okok lehetnek: − szabályozás-módosítás nemzetközi, hazai szintű, − külső érdekcsoport magatartása, − újabb piaci igények és piaci korlátok felmerülése Az erőforrás allokáció módosulását előidéző belső okok: − pénzügyi források hiánya, − belső szabályozás változása, − technikai korlátok, − érdekellentét. A külső okok: − szabályozásváltozás, − kapacitáskorlát, − érdekellentét. A projekt megszűnésének okai: − a tulajdonos stratégiai céljainak változása, − jelentős idő- és költségtúllépés és − likviditási problémák. A projekt sikerének feltételei: − projektkontroll kialakítása, − megfelelő módszertani és technikai eszköztár, − a szervezeti kultúrába ágyazott projektkultúra. A stratégiai, illetve projektcélok értékelése A projekt eredményét a projekt célja,

időtartama és költségkerete határozza meg. A stratégiai kontrolling azt jelenti, hogy a jövőbeli esélyeket és kockázatokat szisztematikusan felismerjük és a vállalti politikát ehhez igazítjuk. A lehetőségek és kockázatok csak meghatározott célokkal kapcsolatban értelmezhetők. A vállalat stratégiai céljai szakterületi célokra bonthatók. Az egyeztetett stratégiai célokból alternatív stratégiákat kell kifejleszteni. A stratégiai tervezés keretében a kitűzött célokat és az elérésükhöz alkalmas stratégiákat rögzítik. A projektek tervezése a stratégiai tervezés témakörébe tartozik. Az operatív tervben a teljesítmény előállítás és felhasználás rövid távú összehangolása történik, amelynek keretében adott kapacitásokból és termékkínálatból indulunk ki. A stratégiamegvalósítás feltételrendszerének kialakítása és projektben történő megjelenítése a projekt kialakítását, a projektmenedzsment

alkalmazását, a stratégia és a projektek kompatibilitásának vizsgálatát jelenti. A projekt értékelése, eredmények számszerűsítése A pontos költségbecslés a projektkialakítás fázisában nehéz. A cash flow előrejelzés rendkívüli jelentőségű, mivel a hitel visszafizetési forrása. Az a pénzügyi modell tekinthető szakszerűnek, amely áttekinthető, megfelelően részletes, forintban és devizában is rendelkezésre áll. A pénzügyi modell alap és háttértáblázatai: − likviditási terv − eredmény-kimutatás, − mérlegterv, − pénzügyi mutatók számítása. A likviditástervezésnek és beszámolónak azonos tartalmúnak kell lenni. Készülhet havi, heti vagy akár napi bontásban. A likviditási tervben a bevételek és kiadások elemeit határozzuk meg A záróegyenleg negatív eredménye felhívja a figyelmet a likviditási problémára (1. táblázat) A mérlegbeszámoló és eredmény-kimutatás elemzésének eszközei lehetnek: −

dinamikai vizsgálatok és trendek felvázolása, − adott időszak adataiból megoszlási viszonyszámok, aránypárok képzése. A vállalati mérleg és eredmény-kimutatás adatai alapján elemezhetjük a vállalat: − vagyoni helyzetét, − pénzügyi helyzetét és − jövedelmezőségének alakulását A vagyoni helyzet elemzése az alábbi mutatókkal történhet: − eszközök összetételével, − befektetett és forgóeszközök vizsgálatával, − a tárgyi eszközök hatékonyság-vizsgálatával, − a tárgyi eszközök idényességének alakulásával, − a készletek hatékonysága-vizsgálatával, és a mutató reciprokával − a tárgyi eszközök utánpótlásának mutatójával, − a készletek fordulatszámával, − a forgási sebességgel napokban, − a relatív készletváltozás igényével, − a források összetételével, − saját tőkével és idegen forrásokkal, − az eladósodás mértékével − a saját tőke arányának

növekedésével, − a tőke ellátottsági mutatóval, − a pénzügyi helyzet mutatóival (cash-flow, likviditási mutató) − jövedelmezőségi mutatókkal (árbevételarányos, eszközarányos, tőkearányos, bérarányos) Mutatók és mutatószám-rendszerek A mutatók a tervezés, irányítás és ellenőrzés funkciójának végrehajtását támogató eszközök, segítségükkel elvégezhetők az eltérés-elemzések. A mutatók szerepe a kontrollingban azt jelenti, hogy - a tervezés, irányítás és az ellenőrzés segédeszközei, - a vállalati és nemzetgazdasági, vagy ágazati összehasonlítás eszközei, - a management információk szerves alkotórészei. A mutatók, illetve mutatószám-rendszerek kialakításánál az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: - a mutatóknak mérhetőknek kell lenniük, - azonos időhorizontra kell elkészíteni a terv-tény összehasonlításnál, - a kontinuitást biztosítani kell, - költség/haszon

vizsgálatot az információ-bővítésnél figyelembe kell venni A projekt-kontroling bevezetésének tapasztalatai: A tapasztalatok eltérőek hagyományos nagyvállalatok, és multinacionális cégek esetében. A hagyományos állami nagyvállalatoknál az informatikai projektek forrása beruházásként jelenik meg, míg multinacionális cégek estében ez tartós bérletet jelent. A felhasználók a hardvert (processzor, memória, háttér) néha alulméretezik