Agrártudomány | Állattartás » Incze Sándor - A kutya fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglete

-1- AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM DEBRECEN MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLAI KAR ÁLLATÉLETTANI ÉS -EGÉSZSÉGTANI TANSZÉK A kutya fehérje-, zsír- és szénhidrátszükséglete Szakdolgozat Készítette: INCZE SÁNDOR IV. évfolyamos levelező hallgató Konzulens: DR. HEGEDŰS MIHÁLY kandidátus, tudományos tanácsadó Hódmezővásárhely 1996 -2- Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 3 oldal 2. Irodalmi áttekintés 4 oldal 2.1 A kutya emésztésélettani sajátosságai és táplálkozási szokásai . 4 oldal 2.2 A kutya táplálóanyag-szükségleti normái 6 oldal 2.3 Energiaszükséglet 7 oldal 2.4 Fehérjeszükséglet 9 oldal 2.5 Zsírszükséglet 12 oldal 2.6 Szénhidrátszükséglet 15oldal 3. Saját vizsgálatok 16 oldal 3.1 Vizsgálataim célja 16 oldal 3.2 Az etetési kísérlet részletes leírása 16 oldal 3.3 A vizsgálat eredményei és azok értékelése 19 oldal 4. Következtetések, javaslatok 21 oldal 5. Összefoglalás 24 oldal 6. Irodalomjegyzék 25 oldal 7.

Táblázatok jegyzéke 27 oldal -3- 1. BEVEZETÉS Az ember társa és több ezer éven át hűséges kísérője a kutya. Az évszázadok során az emberrel együtt élve és hozzá alkalmazkodva megbízható segítőtárssá, öröm és szórakozás kiapadhatatlan forrásává vált. Nehéz lenne eldönteni, hogy a kutya kedvenc állat-e, vagy éppen játékban, sportban, biztonságunk őrzésében, vadászatban, de akár a bűnüldözésben nélkülözhetetlen igazi társállat. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeknek az állatoknak a fizikailag vagy szellemileg károsodott emberek életében betöltött szerepét sem. A vakvezető kutya "személye" jól ismert; újabban a halláskárosodottak részére is képeznek ki vezetőkutyát. Külön említést érdemel a gyerek és a kutya kapcsolata. Manapság a pszichológusok és a pedagógusok közül egyre többen kifejezetten javasolják, hogy a szülők szerezzenek kutyát gyermekeiknek. Az állat rendszeretetre,

kötelességérzetre "tanítja” a gyermeket. Nevelése, kiképzése következetességet, megfontoltságot, önfegyelmet igényel. Elősegíti a társas kapcsolatok kialakulását, a környezetbe és a közösségbe való beilleszkedést. Napjainkban számottevően megnőtt a társként tartott kutyák száma. A háziasítás során ezeknek az állatoknak a takarmányozása is egyre természetszerűtlenebbé vált, mert nem a környezetükben felkutatott és megtalált táplálékon élnek, hanem rendszerint az emberével azonos vagy hasonló tápláló és hatóanyag-tartalmú élelemmel kénytelenek beérni. Ennek számos állategészségügyi következményeivel találkozhatunk. Ezért is szükséges megismerni azokat az alapvető takarmányozásélettani-sajátosságokat, valamint takarmányszükségleti adatokat, amelynek birtokában megvalósítható lesz a kutyának is (a gazdasági állatokhoz hasonlóan) a tudományos alapokon nyugvó takarmányozása. -4- 2.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2. 1 A kutya emésztés-élettani sajátosságai és táplálkozási szokásai A ragadozó, húsevő állatok, így a kutya is, egyszerre viszonylag nagy mennyiségű táplálék elfogyasztására képesek. Ez feltehetően a rendszertelen periodikus táplálkozás, az újabb zsákmány elejtésének bizonytalan, esetleg hosszú ideje és a többi jelenlévő ragadozó állattal való "versenyevés" miatt alakult ki. A háziasított kutya gyomra is - a táplálékhoz alkalomszerűen hozzájutó őseihez hasonlóan - igen nagy, tágulékony (telt állapotban eléri az alsó hasfalat). Beleinek hossza azonban testtömegéhez, illetve a növényevő állatok beléhez képest rövid. Emiatt a kutya nagy energiatartalmú (16-20 MJ/kg), koncentrált táplálékot igényel (CATCOTT, 1971). Számára a túlzottan sok ballasztanyagot (elsősorban emészthetetlen növényi rostokat) tartalmazó táplálék adása előnytelen, sőt emésztési problémákat okozhat.

A kutya emésztése, valamint takarmányhasznosítása több tekintetben eltér a haszonállatokétól (KEMÉNY, 1974; KOLB, 1962). A kutya emésztőcsövén a táplálék viszonylag gyorsan, 24-36 órán belül áthalad. Emiatt már enyhe emésztési problémák esetén is romlik a táplálóanyagok felszívódása és hasznosulása. Az eledel összeállítása során ezért nemcsak a takarmányalapanyagok kémiai összetételét kell figyelembe venni, hanem azok emészthetőségét is (HEGEDŰS, 1995). A takarmányt puhító és sikamlóssá tevő váladékokat és az emésztő enzimeket a nyálmirigyek, a gyomor- bélnyálkahártya, a hasnyálmirigy, a máj és a béltartalom mikroorganizmusai termelik. A nyál összetétele a takarmány minőségétől függ. Nyers hús etetésekor mukózus, húsliszt etetésekor elsősorban a parotis által termelt - híg nyál termelődik (BOKORI, 1993) A kutya nyála emésztőenzimet nem tartalmaz. A gyomornedvet a fundus- és pylorusmirigyek

termelik. Itt a fő enzim a pepszin, amely a fehérjebontásban játszik jelentős szerepet. A pepszin inaktív formában, pepszinogénként választódik ki. A gyomornedv szárazanyagának 0,5%-át kitevő gyomorsósav a gyomortartalom kémhatását befolyásolja. A pepszinogén sósav jelenlétében alakul át pepszinné; a sósav emellett biztosítja az optimális enzimműködéshez megfelelő környezetet (pH-t) is. A kutya napi gyomornedvtermelése a fajtától és a takarmány minőségétől függően testtömegkilogrammonként 20-50 ml (BOKORI, 1993). -5- A pancreasnedv tiszta vízhez hasonló folyadék, a benne lévő nátriumhidrokarbonát hozzájárul a savanyú kémhatású gyomortartalom semlegesítéséhez. A hasnyál fehérjebontó enzimei a tripszin, kimotripszin, elasztáz és a karboxipeptidáz. A zsírbontó lipáz aktivitása kutyában különösen kifejezett Túl sok zsír etetése esetén azonban az emésztés során felszabaduló zsírsavak egy része a

pancreasnedv nagy nátrium-hidrokarbonátjával szappant képez (HEGEDŰS, 1995). A szénhidrátbontó enzimek közül kutyában az alfa-amiláz a legjelentősebb. A bélnyálkahártya által termelt enzimek az aminopeptidáz, diszacharáz, a maltáz és a laktáz. A laktáz újszülött húsevőkben körülbelül 3 hétig termelődik, felnőtt korban viszont csak nyomokban fordul elő. Ugyanakkor maltáz és szacharáz fiatal kölykökben nem termelődik. A szacharáz-aktivitás idős kutyákban - más fajokhoz viszonyítva - gyenge (BOKORI, 1993). A vastagbélben élő baktériumok bizonyos mértékig képesek a fehérje- és rostmaradványok egy részének bontására, az általuk termelt enzimek közül a celluláz és a pektináz enzimnek van a legnagyobb jelentősége. Ezeket a kutyák nem képesek saját maguk előállítani (BURGER-BLAZA,1988). A vékonybélben le nem bontott szénhidrátokat a húsevőkben is ezek az enzimek bontják szerves savakra és gázokra, illetve a

lebontatlan fehérjék és a vékonybélben termelt nyálka lebontásában is részt vesznek. A duodenumban epe is adódik a chymushoz. A kutya epéjében az epesavak mellett taurokolsav is előfordul. Az epe a zsírok emulgeálásában tölt be nagyon fontos szerepet. A folyamatos epesavtermelést a takarmány (elsősorban a zsír- és fehérjefelvétel), valamint hormonális hatások stimulálják (BOKORI, 1993). A kutya, mint húsevő állat a mindenevő állatokhoz (például sertéshez) hasonlítva több fehérjét és zsírt igényel, de szénhidrátokra is szüksége van. A vadon élő húsevő állatok sem csak az elejtett állat húsát (izmait) fogyasztják el, hanem táplálkozásukat a belső szervekkel (máj, vese, belek) kezdik, majd a csontokat is elkoptatják. Ily módon az állat szervezete jelentős mennyiségű szénhidráthoz, ásványi elemekhez és vitaminokhoz is jut. A takarmányfelvétel módja is szinte teljesen azonos a farkasok és a kutyák esetében, akár

szilárd, akár folyékony eleségről van szó. Mindkét faj általában állva eszik, farkát lefelé lógatja és kanál alakúvá formált nyelvével lefetyeli a folyékony ételt vagy vizet (SZINÁK-VERESS, 1989). Ha szilárd -6- táplálékot fogyasztanak, a kisebb falatokat metszőfogaikkal veszik fel és alaposabb megrágás nélkül lenyelik. A nagy darabokat az elülső lábaikkal rögzítik és - fejüket oldalra fordítva - tépő fogaikkal szétszaggatják. A kutya könnyen és gyakran hány. A hányás okai lehetnek: a gyomor falát ingerlő toxinok vagy egyéb mérgek, a gyomorkiürülés hosszabb ideig való akadályoztatása, nehezen emészthető tárgyak (idegen testek, csont, fű) jelenléte a gyomorban vagy a vékonybélben (BURGER-BLAZA, 1988). Tejelő szukák a laktáció 3-4. hetében szintén gyakran hánynak A bélsár összetétele, színe változó (elsősorban az etetett takarmányféleségektől függ), víztartalma 55-75% között ingadozik.

Megfigyelték, hogy a bélsárürítés jól emészthető takarmányok etetésekor naponta középértékben 1,7-szer, nehezen emészthető takarmány etetésekor 4szer következik be. Kizárólag hús etetésekor az állatok csak 2-4 naponta ürítettek (BOKORI, 1993). 2.2 A kutya táplálóanyag szükségleti normái A kutya - még nem minden részleteiben ismert - tápláló-anyagszükségleti normáit alapvetően kétféle módon fejezik ki. Egyrészt a kutyatáp táplálóanyag koncentrációját, másrészt a kutya napi tápláló-anyagigényét szokták megadni. A kutyatáp táplálóanyag koncentrációját célszerűen szárazanyagtartalomra vonatkoztatva fejezik ki. A napi táplálóanyag-szükségletet pedig 1 kg testtömegre (W), vagy anyagcsere-testtömegre (W0,75) vonatkoztatják a különböző fajtájú kutyák eltérő testtömege miatt. A kutya táplálóanyag-szükségletére vonatkozóan legtöbb adat USA forrásból (National Research Council) áll rendelkezésre

(NRC, 1974; NRC, 1985). Valamely tápláló- vagy hatóanyag azon minimális mennyiségét, amit a normális anyagcsere fenntartásához naponta fel kell venni, minimális napi szükségletnek (MDR - minium daily requirement) nevezik. Az ún. NRC-értékek (ltáblázat lásd a túl oldalon!) minimálértékeket képviselnek, azaz olyan adagokat, amelyek egyedi változékonyság, fizikai teljesítmény, fajta, testtömeg, ivar és fejlődési szakasz szerint kiegészítendők. A nyugat-európai ajánlások (EDNEY, 1988) ezért rendszerint nagyobb, biztonsági tartalékot is tartalmazó táplálóanyagszinteket javasolnak. A javasolt napi adagot (RDA - recommended daily allowance) bármely állat részére úgy állapítják meg, hogy az elvileg a populáció minden egyes normális, egészséges egyedének szükségletét fedezze. -7- 2.3 Energiaszükséglet A kutya táplálóanyag-igényének kielégítésekor legfontosabb szempont a kutyatáp energiatartalma, illetve a kutya

energiaigényének kielégítése. A táplálék energiatartalmának forrásai a fehérjék, zsírok és szénhidrátok, és ezeknek a táplálóanyagoknak a fejadagban jelenlévő mennyisége határozza meg annak energiatartalmát. Egyéb állatokhoz hasonlóan a kutya sem tudja a táplálék teljes energiatartalmát hasznosítani. Tekintettel erre, a takarmányok energiatartalma az állat számára többféle lehet, úgymint bruttó energia (BE, vagy gross energy GE), emészthető energia (DE; digestible energy) és metabolizálható (azaz az anyagcserében hasznosítható) energia (ME). 1.táblázat A kutya napi tápanyagszükséglete, 1 kg testtömegre vonatkoztatva (NRC, 1974) Növekedésben lévő Mutatók Kifejlett kutyák kutyakölykök szükséglete létfenntartó szükséglete Fehérje, g Zsír, g Linolsav, g Kalcium, mg Foszfor, mg Kálium, mg NaCl, mg Magnézium, mg Vas, mg Réz, mg Mangán, mg Cink, mg Jód, mg Szelén, µg A-vitamin, NE D-vitamin, NE E-vitamin, NE

Tiamin, µg Riboflavin, µg Pantotensav, µg Niacin, µg Piridoxin, µg Folsav, µg Biotin, µg B12-vitamin, µg Kolin, mg 4,8 1,1 0,22 242 198 132 242 8,8 1,32 0,16 0,11 1,1 0,032 2,42 118 11 1,1 22 48 220 250 22 4 2 0,5 26 9,6 2,2 0,44 484 396 264 484 17,6 2,64 0,32 0,22 2,2 0,068 4,84 228 22 2,2 44 96 440 500 44 8 4 1 52 -8- Az USA-beli ajánlások a kutyatáp energiatartalmát látszólagos metabolizálható energiában (ME, kcal/kg) adják meg. Az európai szabványok az energia dimenziójaként kcal helyett kJ (kilojoule)-t használnak. A látszólagos metabolizálható energiatartalmat megkapjuk, ha az elfogyasztott táp bruttó energiatartalmából levonjuk a bélsárral és vizelettel kiürített anyagok bruttó energiatartalmát. A látszólagos metabolizálható energia (az ismert szabályok szerint) a táp nyersfehérje-, nyerszsír- és nitrogénmentes kivonható anyagtartalmából is kiszámítható. 1 g nyersfehérje, illetve 1 g szénhidrát látszólagos

metabolizálható energiatartalma 4 kcal (16,7 kJ),1 g zsíré pedig 9 kcal (37,6 kJ). Újabban az NRC pontosabb, kutyákon végzett etetési kísérletekből származó faktorokat ajánl, mely szerint a száraz típusú kereskedelmi kutyatápok metabolizálható energiatartalmát valamivel kisebb koefficiensekkel kell számolni a fehérjénél és a nitrogénmentes kivonható anyagtartalomnál 3,5 kcal/g (14,6 kJ/g), a nyerszsírnál pedig 8,5 kcal/g (35,5 kJ/g). Nyugat-európai kutatók a kutya energiaszükségletét gyakran emészthető energiában (DE) adják meg (LEIBETSEDER, 1987). Angliában a kedvtelésből tartott állatok táplálásával foglalkozó intézet (Waltham Centre for Pet Nutrition, WCPN) munkatársai az in vivo (élő állaton) mért emészthető energiatartalom értékeinek a különböző faktorok felhasználásával megállapított metabolizálható energiaértékekkel történt összehasonlítása alapján kimutatták, hogy az NRC által adott újabb értékek

jól közelítik a kutyáknak az ismertebb kereskedelmi forgalomban lévő tápok által garantált energiaellátását (EDNEY, 1988). A különféle életciklusban lévő kutya látszólagos metabolizálható energiaigényét mutatja be anyagcsere-testtömegre vonatkoztatva a 2. táblázat (Az anyagcsere-testtömeg azt jelenti, hogy az állat energiaszükséglete a testtömeg 0,75-ik hatványával egyenesen arányos.) -9- 2.táblázat Kutyák napi látszólagos metabolizálható fehérje-, illetve látszólagos metabolizálható energiaszükséglete, termoneutrális környezetben, csekély mozgásaktivitás esetén (NRC, 1974) Fehérjeszükséglet, g metabolizálható fehérje /W0,75/ nap Energiaszükséglet, kj ME/W0,75/ nap 3 hetes kölyök 8,1 1150 6 hetes kölyök 6,5 1150 Félig felnőtt kölyök 3,8 840 Felnőtt kutya 1,5 550 Vemhes kutya 5,7 790 Tejelő kutya 12,4 1970 Ezek szerint egy felnőtt kutya életfenntartása naponta 550 kJ/W0,75

metabolizálható energiát igényel, csekély mozgás mellett és 15-25 C°-os környezetben. A növekedésben lévő kutyának körülbelül kétszeres, a szoptató szukának közel négyszeres az energiaszükséglete. Hideg környezetben a kutya energiaszükséglete szintén nagyobb a termoneutrális környezetre kiszámolt létfenntartó értéknél. A kutya energiaigénye természetesen erősen függ a kutya napi aktivitásától is. A legtöbb kereskedelmi kutyatáp 14-17 MJ/kg metabolizálható energiatartalmú. A kutya napi energiaigényéből kiszámítható, hogy az adott energiatartalmú tápból mennyit kell neki adni. A kutya energiaszükségletének fedezését egyébként saját maga szabályozza azáltal, hogy többet vagy kevesebbet eszik (FEKETE, 1988). Figyelemmel azonban arra, hogy a kutya rendszerint falánk, az esetleges elhízás elkerülésére célszerű a gyártók ajánlásait követni a napi adagmennyiségre vonatkozóan. 2.4 Fehérjeszükséglet A fehérje

a kutya számára nélkülözhetetlen táplálóanyag, mert biztosítja mind az esszenciális aminosavakkal, mind a nitrogénnel való ellátottságot és szükséges a test szöveteinek, például bőr, szőrzet, szaruképletek és véralkotó elemek képződéséhez, illetve fenntartásához, valamint a sérült szövetek regenerálódásához. A fehérjeellátásnál fontos figyelembe venni a fehérje minőségét (emészthetőségét, aminosav-összetételét) is. A kutya ugyanazokat az - 10 - esszenciális aminosavakat igényli, mint a növekvő patkány (lizin, metionin + cisztin, triptofán, treonin, fenilalanin + tirozin, leucin, izoleucin, valin). A fiatal, növekedésben lévő kutyakölykök számára a hisztidin és az arginin is esszenciális. Felnőtt kutyák számára az arginin és hisztidin ellátás kevésbé játszik jelentős szerepet (HEGEDŰS, 1995). A kutya életfenntartásra javasolt aminosav igénye a 3. táblázatban látható, figyelembe véve a

minimális és optimális mennyiséget (NRC, 1985). Az aminosavellátásnál figyelembe kell venni, hogy a cisztin hozzávetőlegesen 50%-át képes a metionin-szükségletnek pótolni. Hasonló módon a tirozin a fenilalanin-szükséglet 50%-át pótolhatja. Ennek oka az, hogy a cisztin metioninból, a tirozin pedig fenilalaninból képződik. Ha elegendő cisztin, illetve tirozin van jelen, kevesebb metioninra, illetve fenilalaninra van szükség. 3. táblázat: Az életfenntartás napi aminosavszükséglete (NRC, 1985) Aminosav Arginin Hisztidin Izoleucin Leucin Lizin Metionin – Cisztin Fenilalanin – Tirozin Treonin Triptofán Valin Mg/ W0,75 minimum * 40-60 45 70 120 90 60 45 60 20 60 Mg/ W0,75 Minimum * 120-180 135 210 360 270 180 135 180 60 180 * NRC, 1985 * CIANCIARUSO és munkatársai, 1981 Nem kielégítő fehérjeellátás tünetei nem specifikusak: csökken a kutya étvágya, a növekedés visszamarad vagy leáll, a szőrzet durva, csapzott lesz és ödémák

fejlődhetnek ki. Különösen fontos a megfelelő fehérjeellátás a fejlődő kutyáknál, mivel az újonnan képződő szövetek, elsősorban az izomzat növekedéséhez viszonylag sok fehérjére van szükség. Különböző kutatók, mint például BURNS és munkatársai (1982), valamint CASE és CZARNECKI-MALDEN (1990) becsléssel vizsgálták a kölyökkutyák növekedéséhez szükséges fehérje mennyiségét. A táplálék-fehérje minimális igénye választáskor a legnagyobb, utána folyamatosan csökken. Ezekből az - 11 - eredményekből az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács (NRC) azt a következtetést vonta le, hogy 12% laktalbumin vagy hasonlóan jó minőségű fehérje elősegíti a növekedést. NAP és munkatársai (1991) azonban legalább 15%-os fehérje-határértéket ajánlanak az óriás fajtáknál. Eredményeik szerint még a magas (33%) fehérjetartalmú táplálásnak sincs oktani szerepe a kutyák osteochondrosisának kifejlődésében. A vemhes

kutyák fehérjeellátásának növelésére a vemhesség második felétől szokott sor kerülni. A felvett napi emészthető nyersfehérje mennyiségnek életfenntartás esetén 4,3-5 g/ttkg/nap között kellene ingadozni, minimálisan 70%-os értékesülést feltételezve. A vemhesség 35 napjától javasolt fehérjetöbblet naponta 0,92 g/ttkg. Ez 70%-os fehérje-értékesüléssel számolva 1,31 g emészthető nyersfehérje-többletet jelent (ZÖLDÁG, 1994). A szoptatás alatt a fehérjeigény ugyancsak jelentősen nő, és ha annak kielégítéséről nem gondoskodunk, a szuka jelentős lesoványodásával számolhatunk. A különböző testtömegű tejelő szuka napi fehérjeigényét a kölykök számának függvényében az 4. táblázat összesíti (BOKORI, 1993) Szénhidrátban szegény takarmányozáskor a szoptatás alatti fehérjeigény a táblázatban megadott értékeknél is nagyobb lehet. KIENZLE és MEYER (1989) a szénhidrátmentes diétán tartott kutyáknál a

metabolizálható energia 33%-ának megfelelő mennyiségű fehérjét tartanak szükségesnek, szemben a szénhidráttartalmú táplálékon tartott kutyák csupán 16%-os fehérjeigényével. KRONFELD és munkatársai (1977) számos vizsgálattal igazolták, hogy az igen nehéz munkát végző kutyáknak a táplálékból származó fehérje iránti szükséglete fokozott, noha a szakirodalomból ismert kutatások nem utalnak arra, hogy a nagy fehérjetartalmú diétának különleges izomfejlődést elősegítő hatása lenne. 4.táblázat: Javaslat a szuka napi fehérjeellátására a laktáció első hónapjában - emészthető nyersfehérje, gramm/állat - (BOKORI, 1993) Élőtömeg, kg 5 10 20 35 60 4 29 54 100 164 266 Kölykök száma 4-6 44 84 160 260 447 6 50 97 187 312 519 - 12 - Az idős állatok fehérjeellátásakor több, egymásnak látszólag ellentmondó szempontot is figyelembe kell venni. Egyfelől az idős kutyáknak a fiatalabbaknál nagyobb lehet a

fehérjeigényük (alacsonyabb emészthetőség miatt), másfelől azonban el kell kerülni, hogy a májba és a vesékhez túlzott mennyiségben kerüljenek a fehérjebontás végtermékei (mindenekelőtt az ammónia), tekintettel e szervek beszűkült szintetizáló, illetve kiválasztó kapacitására. E szempontokat úgy tudjuk érvényesíteni, hogy jó minőségű, könnyen emészthető, de csökkentett mennyiségű fehérjeellátást biztosítunk (FEKETE-VÖRÖS, 1994). 2.5 Zsírszükséglet A táplálék zsírösszetevője szolgáltatja a takarmánykeverék legkoncentráltabb energiaforrását, segíti a zsírban oldódó vitaminok és egyes ásványi elemek felszívódását és egyben a kutyaeledelek ízletességét és elfogadható konzisztenciáját biztosítja (a száraz granulált táp kellő zsírtartalom esetén nem túlzottan kemény és nem porzik). A takarmány szárazanyagában általában 5-20% zsírt javasolnak, de növendék és főleg szoptató állatok ennél

többet is elbírnak. Nagyobb zsírtartalmú tápból a kutya általában kevesebbet eszik, mert táplálékfelvételét az abban lévő energia alapján szabályozza. Ez különösen jól megfigyelhető növekedésben lévő kutyakölykök esetében. A napi tápanyagszükséglet biztosítására ezért a nagy zsírtartalmú tápok esszenciális aminosav tartalmát emelni kell (HEGEDŰS, 1995). A nagyobb zsírtartalmú táp a munkavégző kutyák számára előnyösebb, mint a nagy szénhidráttartalmú táp, miután az izommunka számára az energiát az izomsejtekben a zsírsavak szolgáltatják. Szánhúzó kutyáknál megfigyelték, hogy számukra a legfőbb "üzemanyag" a zsír és az izomrostok az aerob zsírsavoxidáció során termelnek energiát, az izomenergia 79%-át zsír, a maradékot pedig a szénhidrátok szolgáltatják. E versenykutyáknál a kimerítő erőkifejtés során végbemenő zsírmobilizáció arányos volt az állatok teljesítményével és a

gyakorlás során elfogyasztott zsír mennyiségével. A táplálékzsír összetétele is igen fontos, különösen a hosszú szénláncú telített zsírsavak, a közepes- , illetve rövid szénláncú zsírsavak és az esszenciális zsírsavak aránya. A versenyző, illetve dolgozó kutyák tápanyagigényéről szóló nagyszerű áttekintésében GRANDJEAN és PARAGON (1992) azt javasolták, hogy a táplálékzsíroknak legalább 25%-a álljon közepes-, illetve rövid szénláncú zsírsavakból, mert ezek könnyebben felszívódnak és hasznosulnak az oxidációs folyamatok során és - 13 - kevésbé valószínű, hogy zsírként rakódnak le. A nehéz munkát végző kutyák részére adott diéta KRONFELD által ajánlott ideális összetételét a 5. táblázat mutatja be. 5.táblázat: Nehéz munkát végző és stresszhatás alatt lévő kutyák diétájának ideális összetétele(KRONFELD,1982) Energia arányok Fehérje Zsír Szénhidrát % 32 51 17

Szárazanyagra vonatkoztatva Fehérje 42 Zsír 30 Szénhidrát 22 Rost 2 Hamu 4 Emészthetőség 9 Főbb alkotórészek Hús, hús melléktermékek, gabonafélék Különös jelentősége van a zsírnak a cukorbeteg, illetve a sebészeti beteg kutya energiaszükségletének kielégítésében is. A cukorbeteg kutyák esetében a viszonylag magas rostszinten kívül nagyon fontos, hogy az energiaellátást döntően jó minőségű (nem avas olajjal) zsírszerű termékekkel fedezzük (FEKETE-VÖRÖS, 1994). A rákos sebészeti beteg kutya táplálóanyagszükségletének meghatározása speciális feladat Új kutatások arra mutatnak, hogy sok tumor leginkább szénhidrátot használ energiaforrásként, és nem zsírokat és fehérjéket. A daganatsejtek glükóz-metabolizmusa anaerob glikolízis útján jelentős energiaveszteséget jelent a beteg kutya számára és növeli az étvágytalanságot okozó laktát-szintet. Ez abba az irányba mutat, hogy rákos betegeknél jobb

eredményre vezet a lipidek etetése, mint a glükózé (PRYMAK-GORMAN, 1994). A zsírok nyújtják a szükséges esszenciális zsírsavakat is, amelyek a sejtmembrán permeabilitását biztosítják és alapvető jelentőséggel bírnak a leukotrienek és prosztaglandinok előállításában, továbbá fontos szerepük van a sejtek anyagcseréje és a gyulladásos folyamatok regulációjában. Az esszenciális zsírsavak megfelelő mennyiségére különösen akkor kell ügyelni, - 14 - ha a táp a kutya kizárólagos tápláléka. A kutya számára a linol (C 18:2, n6) - és az arachidonsav (C 20:4, n6) esszenciális, azonban a linolsavból az arachidonsavat többé-kevésbé elő tudja állítani. A tápokban legalább 1% linolsav szükséges (NRC, 1985). Megoszlanak a vélemények a linolénsav (C 18:3, n3) esszenciális jellegéről. Az amerikai táplálóanyag-szükségleti ajánlások szerint a linolénsav kutyák számára nem esszenciális (NRC, 1985). Más kutatók

viszont azt állapították meg, hogy az n3-zsírsavak is nélkülözhetetlenek. Emlősök szervezetében ezek képződni nem tudnak, ugyanakkor bizonyos, hogy az anyagforgalmi folyamatokhoz szükségesek. Hiányuk esetén károsodik az idegrendszer; a tünetek bekövetkezte csak hosszabb idő után várható (KIENZLE, 1992). Kutyák esetében az n3-zsírsavak hiányáról ez idáig nem számoltak be, ezekből a zsírsavakból a szükséglet különben is lényegesen kevesebb, mint az n6-zsírsavakból. Az n9-zsírsavak (olaj savcsalád) az előzőekkel ellentétben biztosan nem esszenciálisak. Gyakorlati körülmények között a többszörösen telítetlen zsírsavak hiánya főleg akkor adódhat, ha az állatok elesége kifogásolható és ez a körülmény a kutyák megnövekedett igényével (növekedés, laktáció) egyidőben következik be. Különösen veszélyeztetettek a szoptató anyakutyák, mivel a kutya teje viszonylag magas linolsav tartalmú. Az esszenciális

zsírsavak hiányából származó tüneteket a 6. táblázat foglalja össze A kutya egyes telített zsírsavaktól eltekintve a legtöbb zsírfélét szívesen és káros következmények nélkül elfogyasztja a tápokban. Ugyanakkor sok növényi olajnak a bekeverése a tápokba hasmenést okozhat. Az olajok kedvezőtlen dietetikai hatása mérsékelhető emulgeátorok egyidejű adásával (CATCOTT, 1971). 6. táblázat: Az esszenciális zsírsavak hiányából származó klinikai kép kutyákban (KiENZLE, 1995) Bőr és szőrzet Durva, száraz szőrzet Parakeratosis Szőrhullás Fülváladéktermelés-fokozódás A bőr fokozott érzékenysége fertőzésekre Elhúzódó sebgyógyulás a tünetek a has alján kezdődnek a száraz levegő a tüneteket súlyosbítja - 15 - 2.6 Szénhidrátszükséglet A szénhidrátok olcsó, energiát szolgáltató takarmányalkotók, segítik a fehérje emésztését és az ásványi elemek hasznosulását. A kutyák minimális

szénhidrátszükséglete nem ismeretes. Különböző vizsgálatok valószínűsítik, hogy a kutya eltartható szénhidrátmentes táplálékon, ha elegendő mennyiségű glükóz-prekurzort (aminosavakat, glicerint) tartalmaz ahhoz, hogy az anyagcseréhez nélkülözhetetlen szőlőcukrot előállítsa. A vérkeringésben jelenlévő glükóz egy azonnal elérhető és metabolizálható energiaforrást biztosít a szervezet minden sejtje, de legfőképpen az agy, a vörösvérsejtek és a vese számára. ROMSOS és munkatársai (1981) szerint a vemhes és szoptató szukáknak szénhidrátra van szükségük az elléshez és az egészséges kölykök felneveléséhez. A Waltham intézetben BLAZA és munkatársai (1988) által labrador retriever és beagle szukákon végzett felmérés szerint viszont a szénhidrátmentes és a metabolizálható energia 11 %-ának megfelelő mennyiségű szénhidrátot tartalmazó étrenden tartott kutyák reprodukciós teljesítménye között

semmilyen eltérés nem mutatkozott. Mindkét vizsgálatban szénhidrátforrásként főtt keményítőt használtak. A fenti eredmények közötti különbség egyik oka valószínűleg a Blaza és munkatársai által etetett táp lényegesen magasabb fehérjetartalma, ami elegendő mennyiségű glükoneogenezishez szükséges aminosavat biztosított a plazma vércukorszintjének fenntartásához. Ebből arra következtettek, hogy bár a szénhidrát élettani szempontból nélkülözhetetlen, a kutyák étrendjének nem elengedhetetlen alkotórésze. Az egyes szénhidrátokat a kutya eltérően emészti. A kutyakölykök a tejcukrot (laktózt) jól hasznosítják és energiaszükségletük 8-10%-át ebből fedezik. A tehéntejben lévő laktóz felnőtt állatban az energiaigény 20-30%-át is fedezheti, de mivel felszívódása lassú, ilyen mennyiségben ozmotikus jellegű hasmenést okozhat (BOKORI, 1993). Felnőtt kutyák a répacukrot jól hasznosítják, azonban fiatal

kutyakölykök tejpótló tápszerébe nem tanácsos répacukrot tenni, mert a szopós kutyakölyök a szacharózt nem képes emészteni a vékonybélben uralkodó kis szacharózbontó enzimaktivitás miatt. A kutya a nyers keményítőt viszonylag rosszul emészti, a pancreasnedv kis alfa-amiláz aktivitása miatt. A hasnyálmirigy kis amilázaktivitása jellemző a húsevő állatokra (HEGEDŰS, 1995). A nyers keményítőt nagy mennyiségben tartalmazó takarmánykomponenseket tehát nem célszerű az állattal etetni, mert azok a vastagbelekben erjedéses dyspepsiát okozhatnak. Az ilyen - 16 - takarmányalkotókat ezért célszerű hőkezeléssel vagy extrudálással feltárni, illetve részlegesen dextrinizálni. Az autoklávozás, a mikronizálás és a pelyhesítés (hidrotermikus lapkázás) szintén alkalmas eljárások erre a célra (HEGEDŰS, 1995). A nem keményítő típusú poliszacharidok (nyersrost), valamint a nem emészthető növényi eredetű anyagok a

gyomortartalom ürülését késleltetik és a normális bélperisztaltikának fenntartásához szükségesek. Elhízott kutyák tápjának energiatartalma a nyersrosttartalom növelésével csökkenthető. A takarmány optimális nyersrosttartalmát a szárazanyag 2-3%-ában szokták megadni. 3. SAJÁT VIZSGÁLATOK 3.1 Vizsgálataim célja A kutyák táplálóanyag-szükségletének meghatározását célzó hazai és nemzetközi kutatási eredményeket tanulmányozva megállapítható, hogy az egyes kutatók véleménye megoszlik a szénhidrátnak a kutyák takarmányozásában betöltött szerepéről. Amíg a másik két energiát szolgáltató táplálóanyag esszenciális voltát a kutyák táplálásában egyik kutató sem kérdőjelezi meg, addig a szénhidrátszükséglet kiderítése céljából végzett etetési kísérletek eredményei nagyon különbözőek. A fehérje- és zsírszükségletet illetően nézeteltérések csak az egyes életszakaszokban adandó optimális

mennyiségek vonatkozásában vannak. A nitrogénmentes kivonható anyag esetében azonban még az sem teljesen tisztázott, hogy a kutyák takarmányában egyáltalán szükséges-e ezeket etetnünk vagy sem. Vizsgálataim során arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mutatkozik-e különbség a vemhes és szoptatós szukák, valamint az általuk nevelt kölykök kondíciója, tömeggyarapodása, közérzete és egészségi állapota között szénhidrátot tartalmazó, illetve szénhidrátmentes takarmányozás esetén. 3.2 Az etetési kísérlet részletes leírása Vizsgálataimat - lehetőségeimhez mérten - a saját tulajdonomban lévő 2 db angol-szetter tenyészszukán, illetve az általuk nevelt almok kölykein végeztem. Mindkét kutya tricolor színű, az egyik (továbbiakban A szuka) 5 éves, a másik (továbbiakban B. szuka) 3,5 éves Mindkettőnek volt már a - 17 - vizsgálat előtt kölyke, jól tápláltak, egészséges tenyészkondícióban lévő, teljes

értékű állatok. Az etetési kísérlet ideje alatt a kutyák elhelyezése udvarban történt, részükre az időjárás viszontagságai ellen egy-egy 4 m2 alapterületű, szigetelt falú kőépület állt rendelkezésre. A szukák ellése az ezekben az épületekben elhelyezett, fából készült elletőládákban történt. A két alom 24 napos időeltolódással született meg. A kölykök mindkét alomban ugyanattól a kantól származtak. A kísérleti etetés mindkét kutya esetében a fedeztetésük napján kezdődött és 90 napon át tartott. Az A szuka pároztatására 1995 február 26-án, a B. szukáéra pedig 1995 március 20-án került sor A szukákat egyedileg etettem, az általam összeállított vegyestáplálékkal (nem kész táppal). A 90 nap alatt az egyes szukák táplálására felhasznált takarmányféleségek minősége nem, csak mennyiségük változott a vemhesség és a laktáció energiaszükségletének megfelelően. Az A. szuka számára készített

táplálék szénhidrátot tartalmazott, a B szukáét viszont úgy próbáltam összeállítani, hogy az nitrogénmentes kivonható anyagot ne (legfeljebb csak nyomokban) tartalmazzon. A vizsgálat kezdetén a kutyák takarmánya a következő összetevőkből állt: A. szuka tápláléka: Marhahús (apróra vágva) 500 g Húsliszt 100 g Napraforgóolaj 20 g Főtt rizs 250 g Vegyes zöldség Ásványianyag- és vitaminkiegészítés (premix) B. szuka tápláléka: Marhahús (apróra vágva) 500 g Húsliszt 250 g Napraforgóolaj 20 g Sertészsír 20 g Vegyes zöldség Ásványianyagok- és vitaminkiegészítés (premix) A B. szuka táplálásában sem mondhattam le teljesen a nővényi eredetű anyagokról az állat ballasztigényének fedezése, a normális bélperisztaltika fenntartása és a bélsár megfelelő konzisztenciájának biztosítása miatt. - 18 - Igyekeztem azonban olyan zöldségféléket felhasználni, amelyek nitrogénmentes kivonható anyagtartalma minimális

(fejessaláta, spenót, sóska), továbbá ezen növények etetése nyersen történt, így minimális szénhidráttartalmuk sem igazán válhatott értékesíthetővé a kutyák számára. Az A szuka táplálékában a szénhidrátforrást a főtt rizs jelentette. A B eledeléből ez hiányzott, azonban a hiányzó energia pótlása, illetve a glükoneogenezishez szükséges aminosavak biztosítása érdekében a takarmányadag fehérje- és zsírtartalmát megemeltem (húsliszt, sertészsír). A fejadagokhoz ásványianyag- és vitaminkiegészítőt adtam a kiegyenlítet hatóanyag ellátás érdekében. A magzatépítés, az emlők kifejlődése és a placentáris gyarapodás kutyák esetében túlnyomóan a vemhesség utolsó harmadára esik. Ennek megfelelően az anya energiaszükséglete a jelzett idő alatt nem emelkedik számottevően. A túltáplálás a vemhesség korai szakaszában nem kívánatos zsírlerakódáshoz vezethet, ami ellési komplikációkra hajlamosít. Ezen

okok miatt a takarmányadag-mennyiségeket első ízben a vemhesség 35. napjától növeltem 20%-kal (az egyes összetevők mennyiségét arányosan emeltem), majd a 42. naptól ismét sor került egy 20%-os növelésre. Az A. kutya ellése 1995 április 28-án történt, 6 db kiskutya látta meg a napvilágot. A B alomban 8 db kölyök született 1995 május 22-én A laktáció ideje alatt a korábban ismertetett komponensekből álló táplálékot mindkét szuka ad libitum kapta. Ivóvíz az etetési kísérlet során mindvégig korlátlanul rendelkezésre állt. A vemhesség 42 napjától a napi etetések számát - a takarmányadagot elosztva - az addigi egyről háromra növeltem és ezt a takarmányozási módot alkalmaztam a szoptatás ideje alatt is. A vizsgálat alatt a szukák és a hozzájuk tartozó almok testtömegére vonatkozóan részletes följegyzéseket végeztem, továbbá a szukák és a kölykök egészségi állapotát hetente állatorvos vizsgálta. A

vizsgálat kiterjedt a szemek, fülek és száj állapotára, a végbélhőmérséklet mérésére, a bőr és a szőrzet állapotának felmérésére, valamint a veleszületett, illetve örökletes rendellenességek kimutatására, továbbá a keringési, légzési, emésztési és húgyivarszervi rendszerek fejlődésének áttekintésére. A vemhesség 10 napján a szukákon féregtelenítést hajtottam végre (3-3 db Droncit tabletta). Egyéb gyógyszeres kezelésben, védőoltásban a kutyák a vizsgálat ideje alatt nem részesültek. - 19 - 3.3 A vizsgálat eredményei és azok értékelése Az etetési kísérletek eredményét - a könnyebb áttekinthetőség érdekében - táblázatokban foglaltam össze. A 7 táblázat a szukák vemhesség, illetve szoptatás alatti testtömegváltozását mutatja be. 7.táblázat A vizsgált anyakutyák testtömegének alakulása a vemhesség, illetve a laktáció alatt Fedeztetéstől számított hetek A. szuka B. szuka 0. hét *

27 29 2- hét 27 29 4. hét 27 29 6. hét 27,5 30 7. hét 29 31,5 8. hét 30 33 9. hét * 32 34,5 10. hét 27,5 29 11. hét 27 29 12. hét 27 29 13. hét 27 29 Élőtömeg (kg) * A fedeztetés napján mért élőtömeg * Az ellés előtt 1 nappal mért élőtömeg A táblázatból látható, hogy a szénhidrátmentes diétával etetett kutya testtömege a vemhesség alatt 5,5 kg-mal, míg a nitrogénmentes kivonható anyagot tartalmazó táplálékot fogyasztó szuka testtömege 5 kg-mal növekedett. Ez az A. anya esetében 18,5%-os, a B esetében 19%-os testtömeggyarapodást jelent. A vizsgálat ideje alatt mindkét kutya kondícióját és egészségi állapotát az állatorvos és jómagam is megfelelőnek találtuk, a kutyák viselkedésében, közérzetében különbséget nem tapasztaltunk. Közvetlenül az ellés után az A kutya tömege kiindulási tömegéhez képest 0,5 kg-mal nagyobb volt, a B. szuka ekkor mért tömege megegyezett a

fedeztetés napján mért testsúlyával. A laktáció során - az etetési kísérlet végére - mindkét eb élőtömege azonos volt a vizsgálat elején mérttel. Különbség a kutyák egészségében, bőrének, - 20 - szőrzetének állapotában a szoptatás ideje alatt sem mutatkozott. A vizsgálat 90 napján mindkettőjük kondíciója megfelelő volt, bőrük rugalmas, szőrzetük fényes, csillogó. A 8. táblázat a kölykök születési átlagtömegét és - heti bontásban - a fejlődésüket mutatja. 8. táblázat: A kutyakölykök átlagtömegének változása a vizsgálat ideje alatt A kölykök kora Születési testtömeg 1 hetes kor 2 hetes kor 3 hetes kor 4 hetes kor A kölykök testtömege (átlag) A. alom B. alom 390 g 360 g 700 g 612 g 1050 g 900 g 1500 g 1200 g 2500 g 2200 g [A testtömeg méréseket a közhasználatban lévő babamérlegen végeztem, ez a típusú mérleg tizedes pontosságú mérést tesz lehetővé.] Az A. alom kölykei nagyobb

súllyal születtek ugyan (390 g), de az alomszám kisebb volt (6 db), mint a B. alom esetében ( itt az alomszám 8 db, a születési átlagtömeg 360g). Így az alomtömeg a szénhidrátmentesen táplált anya esetében 540 g-mal haladta meg az A. alom tömegét (Halva született kölykök, illetve kölyökelhullás egyik alomban sem fordult elő.) A kölykök fejlődését vizsgálva megállapítható, hogy az A. alom kölykeinek heti tömeggyarapodása valamivel nagyobb ugyan, mint a B. alomé, de valószínűsíthető, hogy ez nem a kétféle takarmányozásnak, hanem sokkal inkább az eltérő alomszámnak tudható be. A kiskutyák állatorvosi vizsgálata során veleszületett, örökletes rendellenességet, csökkent életképességet, rendellenes izom- vagy csontfejlődést egyik alom kölykeinél sem lehetett megállapítani. A kísérlet eredményeit összefoglalva elmondható, hogy a kétféle módon táplált szuka, illetve azok kölykei között szignifikáns különbség

egyetlen vizsgált területen sem jelentkezett. Mindkét anyakutya folyamatos testtömeggyarapodást mutatott a vemhesség előrehaladtával. A vizsgálat végén mért élőtömegük megegyezett a párzáskori testtömeggel. Mindkét szuka felnevelte egynapos kölykeinek 100%-át, veleszületett rendellenesség, fejlődésbeni visszamaradás egyik alomban sem volt tapasztalható. - 21 - 4. Következtetések, javaslatok Vizsgálataim eredményét a kutyák táplálása területén végzet korábbi hazai és nemzetközi - kutatások eredményeivel összehasonlítva az alábbi következtetésekre jutottam: A kutya számára a szénhidrát - noha élettanilag esszenciális tápanyag - nem tekinthető a tápok, illetve diéták nélkülözhetetlen összetevőjének. Valószínűsíthető, hogy a kutya mája - több más emlős állattól eltérően nagyobb mértékben képes glükoneogenezis során elegendő mennyiségű glükózt előállítani az aminosavak és a glicerin

felhasználásával. Természetesen szénhidrátmentes táplálás esetén lényegesen több fehérjét és zsírt kell etetnünk az állatokkal ahhoz, hogy szervezetük számára a glükóz-perkurzorok elegendő mennyiségben álljanak rendelkezésre. Különösen figyelnünk kell erre akkor, amikor az állatok táplálóanyag-igénye egyébként is fokozott (növekedés, vemhesség, laktáció, stb.) Ha a tápanyagok mennyiségére nem vigyázunk, előrehaladottan vemhes szukáknál bekövetkezhet, hogy az anyagcsere során szintetizált (intermedier) glükóz mennyisége nem fedezi a szükségletet. A szénhidrát mentes diétán tartott előrehaladottan vemhes szukáknál ezért az utolsó héten vércukorszint-csökkenés (hipoglikémia) és az ellés idején ketózis (vemhességi toxikózis) alakulhat ki. Figyelembe kell vennünk ugyanakkor azt is, hogy a fehérjék és a zsírok a szénhidrátoknál lényegesen drágább táplálóanyagok. Ha a takarmányadag olyan sok

fehérjét tartalmaz, ami meghaladja az állat transzformálóképességét, az egyrészt fölöslegesen növeli a takarmányozási költséget, másrészt a fehérje egy része nemcsak kárba vész, de káros anyagcseretermékeivel meg is terheli a kutya szervezetét. A szénhidrátok segítik a fehérje emésztését, az ásványi elemek hasznosulását, továbbá nagy energiaszükséglet esetén csökkentik a zsírok és a fehérjék energiaként való hasznosulását. Amennyiben az energiaszükséglet fedezése a májban történő fokozott zsírbontásból (lipolízisből) származik, ketontestek szaporodhatnak fel az állat vérében, ami egészségkárosodást okozhat. Mindezek figyelembevételével a véleményem az, hogy - bár a kutya szénhidrátmentes tápon is életben tarható - a szénhidrátmentes kutyatápok gyártása, illetve ezen állatok szénhidrátmentes takarmányozása a keményítő viszonylag kis ára miatt nem ésszerű. - 22 - A következőkben

szeretném ismertetni azokat az elveket, amelyeket -az emésztési sajátosságok, táplálóanyag-szükségletek tanulmányozása, valamint saját tapasztalataim alapján - a kutya szakszerű táplálása során célszerűnek tartok figyelembe venni. A kutya állati eredetű fehérjén kívül a normális emésztéshez és bélműködéshez növényi eredetű táplálékot is igényel. A takarmányadag nyersfehérjetartalma legalább 22-25% legyen. A fehérje aminosav összetételével szemben a növekedésben lévő kutyakölykök igényesebbek, több esszenciális aminosavat igényelnek. A kifejlett kutyák a fehérje minőségével szemben kevésbé érzékenyek, kevesebb esszenciális aminosavra van szükségük. A kutyatápokba sokszor belekerülő keratinfehérjék (toll, szőr, szaru) rosszul emészthetők, ezért azokat hővel kielégítő módon fel kell tárni. Az inak, bőr, csont elsősorban kollagén fehérjét tartalmaz, amelyben nincs triptofán, de cisztin- és

metionintartalma is kicsi. A gabonafélék fehérjéiben kevés a lizin és a triptofán. A húsfélék lizinben gazdagok, de metioninban szegények A táplálék összeállítása során törekedni kell arra, hogy az egyes komponensek aminosav-összetétele egymást kölcsönösen kiegészítse. Az állatok fehérjéből nem képesek nagyobb tartalékot képezni, emiatt állandó fehérjeellátásra szorulnak. A fehérjeellátásnak bőségesebbnek kell lenni a szervezet megterhelésekor, mint például betegség esetén, izommunkánál, szoptatásnál. A szőrváltás időszakában, különösen hosszúszőrű kutyák esetében megnövekedett fehérjeigénnyel (elsősorban cisztin- és metionin-szükséglettel) kell számolnunk. Az idősebb állatok fehérjeigénye mind mennyiségi, mind minőségi szempontból nagyobb. Nyers hús, nyers vágóhídi melléktermékek etetése vírusos betegségek (például Aujeszky-féle betegség), illetve parazitákkal való fertőzés (például

orsóférgesség) forrása lehet. Madarak (baromfi) vágási hulladékainak nyersen történő etetése kisebb veszélyforrás, miután az emlős állatoknak és a madaraknak viszonylag kevés közös kóroktanú betegsége van. Azonban ilyenkor is fenn áll a szalmonellával történő fertőzés veszélye. Szilánkos csontok (csirkecsont) etetése a kutya számára veszélyes lehet, az emésztőkészülék sérülését okozhatják. A sok csonton élő kutyák rendszerint súlyos székrekedésben szenvednek, az ilyen állatok széklete fehér, tömör, túl kemény, szinte porzik. - 23 - A kutya a zsírt jól emészti, ha az nem avas. Az energiaigény 25-40%át is kielégíthetjük zsírokkal A tápokban elegendő 5-8% zsír, de ennél nagyobb mennyiségek sem okoznak emésztési problémákat. A túl kis zsírtartalmú tápok íztelenek lehetnek, ami különösen száraz típusú kutyatápoknál okozhat a szükségesnél kisebb tápfogyasztást. A tápláléknak legalább 1

%-nyi telítetlen zsírsavat is tartalmaznia kell, elsősorban a bőrbetegségek megelőzése céljából. A nyers növényi keményítőt a kutya rosszul emészti, ezért a nagy szénhidráttartalmú takarmánykomponenseket célszerű főve etetni. Az egyszerű cukrokat a kutya könnyen emészti, de hasmenést okozhatnak (ozmotikus viszonyok megváltozása miatt), ezért édességet a kutyának lehetőleg ne adjunk. A felnőtt kutya a laktózt rendszerint rosszul emészti, ezért tejtől, vagy tejport tartalmazó táptól hasmenést kaphat. Semmilyen hátrány nem származik abból, ha a kutya a teljes zsír- és fehérjediéta helyett a szükséges kalória 30-50%-át szénhidrát formájában kapja. Túl sok keményítő etetése azonban elhízást okozhat. Az emésztőrendszer egészséges működéséhez, a bélsárpangás elkerüléséhez 2-3%-nyi nyersrost is szükséges a takarmányban. A kutya táplálóanyag-szükségletének kielégítése során először az

energiaszükségletet vegyük figyelembe, majd a fehérje-, a zsír-, az ásványi elem- és vitaminellátásra kell ügyelni. Az ásványi anyagok és vitaminok kívánt mennyisége premixekkel állíthatók be. - 24 - 5. Összefoglalás A dolgozatomban a három energiát szolgáltató táplálóanyag kutyák számára szükséges mennyiségeit vizsgáltam. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az ásványi anyagok és vitaminok szerepe természetesen ezen állatok számára is létfontosságú, de a terjedelmi kötöttségek miatt e hatóanyagok vizsgálatára nem térhettem ki. A témával kapcsolatos irodalom áttekintése során megpróbáltam összefoglalva ismertetni azokat a legfontosabb hazai és nemzetközi kutatásokat, vizsgálatokat, amelyeket a kutyák táplálása területén ez idáig végeztek. Érdekes megemlíteni, hogy az adatok túlnyomó többsége USA és nyugat-európai forrásból származik, hazai kutatási eredményeket, adatokat viszonylag keveset

találtam. Véleményem szerint az Európához való csatlakozási szándékunk az ezen a téren való felzárkózásunkat is szükségessé teszi. Az etetési kísérletem során a kutyák táplálóanyag-ellátásának egyik leginkább vitatott kérdését vizsgáltam. Vizsgálatom eredményeit a korábbi kutatási eredményekkel összevetve következtetéseket igyekeztem levonni a szénhidrátnak a kutyák takarmányozásában betöltött szerepéről. Végül - a kutatási eredményeket megismerve és saját tapasztalataimat felhasználva javaslataimat fogalmaztam meg a kutyák takarmányozásának általános szempontjait és táplálóanyag-szükségletük kielégítését illetően. - 25 - 6. Irodalomjegyzék 1. Bokori J - Hegedűs M (1978): Hazai kutyatápok néhány béltartalmi paraméterének vizsgálata. Magyar Állatorvosok Lapja, 33 565-567 p 2. Edney A T B (1988): The Waltham book of dog and cat nutrition 2nd Ed, Pergamon Press, Oxford. 3. Fekete S (1988): Az

egészséges kutya takarmányozása Kutya, 54 (3) 24 p 4. Fekete S (1993): Fajok takarmányozása ÁOTE jegyzet, Budapest 5. Fekete S - Vörös K (1994): Kutyák és macskák dietetikája, különös tekintettel a beteg és az idős állatok táplálására. Magyar Állatorvosok Lapja, 49. 733-738 p 6. Hegedűs M (1995): Kutya- és macskatápok gyártásának szempontjai Tanulmány. ÁOTE Takarmányozástani Tanszék, Budapest 7. Horváth Z (1987): A kutya és a macska egészségvédelme Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 8. Kienzle E (1995): A többszörösen telítetlen zsírsavak jelentősége a kutyák és a macskák bőrbetegségeiben. Magyar Állatorvosok Lapja, 50 233-238 p 9. Kronfeld D (1982): Feeding dogs for hard work and stress In: Edney A T B. (Ed) Dog and cat nutrition Pergamon Press, Oxford, 61-73 p 10. NRC (1985) Nutrient Reqriements of Dogs National Academic Press, Washington, DC. 11. Prymak C - Gorman N (1994): A műtéti kutyabetegek táplálása Waltham Focus, 4. (4)

19-24 p 12. Schmidt J (1993): Takarmányozástan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 13. Szinák J - Veress I (1986): A kutya hétköznapjai Gondolat Kiadó, Budapest. 14. Szinák J - Verress I (1989): Kutyakonyha Marabu Könyvkiadó KFT, Budapest. 15. Tobiás L (1989): A kölykök táplálása Kutya 52 (12) 12 p - 26 - 16. Zöldág L (1991): A kutyakölykök anya nélküli fölnevelése Kutya 54 (7) 14-15 p. 17. Zöldág L (1994): Kutyaszülészet és szaporodásbiológia Prim-A-Vet KFT, Budapest. - 27 - 7. Táblázatok jegyzéke 1.táblázat: A kutya napi tápanyagszükséglete, 1kg testtömegre vonatkoztatva (NRC, 1974) .7oldal 2.táblázat: Kutyák napi látszólagos metabolizálható fehérje-, illetve látszólagos metabolizálható energiaszükséglete, termoneutrális környezetben, csekély mozgásaktivitás esetén (NRC, 1974) . 9oldal 3.táblázat: Az életfenntartás napi aminosavszükséglete (NRC, 1985) . 10oldal 4.táblázat: Javaslat a szuka napi

fehérjeellátására a laktáció első hónapjában (Bokori, 1993). 11oldal 5.táblázat: Nehéz munkát végző és stresszhatás alatt lévő kutyák diétájának ideális összetétele. (KRONFELD,1982) 13o1da1 6.táblázat: Az esszenciális zsírsavak hiányából származó klinikai kép kutyákban (KIENZLE, 1995). 14oldal 7.táblázat: A vizsgált anyakutyák testtömegének alakulása a vemhesség, illetve a laktáció alatt. 19o1da1 8.táblázat: A kutyakölykök átlagtömegének változása a vizsgálat ideje alatt . 20oldal