Szociológia | Tanulmányok, esszék » Höllich Róbert - Milyen speciális jellemzői vannak a szegénységnek a mai magyar társadalomban?

SZOLNOKI FŐISKOLA Házi dolgozat Szociológia tantárgyból Beadási határidő: 2005. november 12 Elemezze a szegénység általános okait! Milyen speciális jellemzői vannak a szegénységnek a mai magyar társadalomban? Készítette: Höllich Róbert Vendéglátó, levelező/Szolnok/ I.évfolyam A szegénység olyan társadalmi jelenség, amely a hétköznapi ember számára is megtapasztalható. A társadalmi „modális helyzethez” viszonyítva lemaradónak ítélik azokat, akik szükségletkielégítési szintje valamilyen tetszőleges „normához” képest elmarad. Az utóbbi időben a szegénység helyett a „többoldalúan hátrányos helyzetűek” kifejezést is használják, sugallva azt, hogy ma csak akkor alakulhat ki rossz helyzet, ha az egyént vagy a családot többféle csapás sújtja, és ez a jelenség csak szórványos lehet. A szegénység mindig is létezett A szegénységet sokféleképpen lehet értelmezni, melyen a kutatók is vitatkoznak. A

szegénység fogalmát, amelyet sokan és sokféleképpen használnak, erősen befolyásolja az adott kor és a társadalmi, gazdasági helyzet. Az Európa Tanács 1984 no vember 19-ei döntése értelmében „szegénynek kell tekinteni egy személyt, egy családot, illetve egy embercsoportot abban az esetben, ha a rendelkezésükre álló erőforrások (anyagi, kulturális és társadalmi) oly mértékben korlátozottak, hogy kizárják őket a minimálisan megkövetelhető életformából abban az országban, amelyikben élnek”. A definícióból következően a szegénység nem egyszerűen és nem szükségképpen anyagi természetű, és nemcsak egyéni, illetve családi alapon lehet valaki szegény, hanem csoport-hovatartozás alapján is. A „minimálisan megkövetelhető életforma” kifejezésből következően a szegénység relatív fogalom, nagyon szorosan összefügg az adott ország társadalmi-gazdasági fejlettségével, a kialakult egyenlőtlenségek mértékével.

A szegénység mérőszámának megválasztása közvetlenül vagy közvetett módon a jövedelemhez kapcsolódik, még akkor is, ha a jövedelmi helyzet megismerésének adatfelvételi technikája igen nehéz. A szegénységi küszöb meghatározásához használhatnak objektív és szubjektív információkat is. Az objektív szegénységi küszöb két fő típusa az abszolút és a relatív Abszolút szegénységről beszélünk, ha az egyén vagy a család a létminimum alatt él. Az abszolút szegénység a szükségletekből indul ki, a szükséglet kielégítés szűkösségéből. Értelmezése azon alapszik, hogy határozzuk meg és fejezzük ki pénzben azoknak a körét, akik a társadalom számára még elfogadhatóak. Azok, akik ez alatt vannak, szegénynek tekinthetők Az abszolút szegénységi küszöböt általában egy „objektíve szükséges, társadalmilag megkövetelt” javakat tartalmazó fogyasztói kosárral alakítják ki, ezen a módszeren alapulnak a

létminimumszámítások. Ez a létminimum pénzben kifejezhető A szegénységi küszöb alattiak a szegények Azt pedig, hogy a szegények mennyivel maradnak el a szegénységi küszöbtől a szegénységi rés fejezi ki. Az abszolút szegénység értelmezésére, megközelítésére statisztikai módszereket használnak fel. Statisztikai eszközökkel határozzák meg, hogy a társadalom milyen hányada felel meg a szegénység fogalmának. Az abszolút szegénység alapja a létminimum-fogalom, amelyet a szegénységi index kiszámításánál használnak. A nyugati tőkés országok a szegénység arányát általában valamilyen számított szegénységi küszöb segítségével vizsgálják, amely országonként igen változó. A relatív szegénység azt jelenti, hogy az egyén vagy család erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól. Nem csak jövedelem, hanem más életkörülmény mutatók alapján is beszélhetünk relatív szegénységről. A

szegénység relatív felfogása Titmussig vezethető vissza. Az Ő nézete szerint a fő kérdés a modern társadalomban nem a szegénység, hanem az egyenlőtlenség. A relatív közelítés esetén nem valamilyen szint, hanem az átlag vagy a medián segítségével meghatározott jövedelmi szint alatt elhelyezkedőket tekintik szegénynek. Ha az egész népességre kiterjedő jövedelemvizsgálat alapján akarjuk a szegénységet elemezni, meg kell vonnunk azt a határt, az ún. szegénységi küszöböt, amely alatt szegénynek tekintjük az egyéneket és háztartásokat. A létminimum számítások az adott társadalomban és az adott korszakban támpontot adnak annak meghatározásához, hogy milyen jövedelemszint alatt kezdődik a szegénység. Vizsgálhatjuk továbbá azt is, hogy milyen események – pl munkanélkülivé válás, gyermek születése, válás, stb. – játszanak szerepet a szegénységbe süllyedésben és a szegénységből való kiemelkedésben. Az

egyenlőtlenség és a szegénység okai 1 Biológiai adottságokkal kapcsolatosan ne m bi zonyított, hogy az intelligencia, tanulékonyság, fogékonyság szintjét valóban döntően az öröklött génállomány határozza meg. de ezen adottságok is szerepet játszanak különösen: 2 Műveltség és iskolai végzettség. A társadalmat leginkább strukturáló tényezővé az iskolai végzettség és a munkaerő-piaci pozíció vált. Rendkívüli mértékben felerősödött az iskola, illetve egyáltalán a képzés szerepe. A háztartás tagjainak és különösen a háztartásfőnek az iskolai végzettsége szerepet játszik a szegénység kialakulásában és stabilizálódásában. Az alacsony iskolai végzettség jövedelmi helyzetre, szegénységre gyakorolt hatása a gazdaságilag aktív korban levő háztartásfők családjait érinti elsősorban, de a háztartások összességét tekintve is a háztartásfő alacsony iskolai végzettsége másfélszeresre

növeli a legszegényebb jövedelmi huszadba kerülés kockázatát. 3 A munkaerő piaci pozicíója: A munkaerőpiacon való részvétel eltérő esélyei a kereseti lehetőségeket is meghatározzák. Akiknek tartósan sikerül bent maradniuk a munkaerőpiacon, azoknak sokkal nagyobb mértékben emelkedik keresetük, mint azoknak, akik csak ideiglenesen voltak foglalkoztatottak. 4 Geográfiai adottságok: kedvezőtlen (akár szélsőséges) földrajzi adottságok meghatározzák a munkalehetőségeket, munkahely teremtés lehetőségeit, megélhetési forrásokat. 5 A gazdasági - társadalmi rendszer jellege és működése: 1. A GDP változása, ennek következtében pedig a reáljövedelmek alakulása, akárcsak az infláció alakulása meghatározói az egyének és családok anyagi helyzetének, jobb vagy rosszabb életkörülményeinek kialakulásának. 2. Munkanélküliség determinálhatja megléte egy és alakulása: egyén/család anyagi a

munkanélküliség helyzetét, hiszen, alapvetően ha tartós munkanélküliségről van szó szinte bizonyosan elszegényedéshez vezet adott egyénre/családra vonatkoztatva, a társadalomban jelentkező nagyszámú munkanélküli pedig egész rétegek elszegényedéséhez, valamint komoly társadalmi problémák kialakulásához vezet. 3. Szociálpolitikai támogatások: A szegényekről való gondoskodás a XIX sz második felétől kezdett elterjedni Európában. Az egyik úttörő lépés a Bismarck által bevezetett kötelező munkás-társadalombiztosítás volt. A nagy fellendülés azonban csak a második világháború után következett be. A háború utáni évtizedekben jött létre ugyanis a szociális gondoskodásnak az a széles körű rendszere, amit jóléti államnak szokás nevezni. 6 A csonka családok válnak szegénnyé (egyedülálló szülők). A három- és többgyermekes háztartások esetében legalacsonyabb szegénységi szint alá esésének

kockázata nő. Ennél is nagyobb a szegénységi rizikófaktor a háztartásfő munkanélkülisége esetén, továbbá rizikófaktort jelenthetnek a k ülönféle demográfiai események (Özvegyülés, válás, az átlagosnál több gyermek születése). 7 A szegény rétegbe tartozóknak egy egészen különös viselkedési norma és értékrendszere, vagyis kultúrája van. Ez megakadályozza őket abban, hogy a szegénységből kiemelkedjenek, viszont az ezzel járó terheket könnyebben elviselik. 8 Valamint megemlítendő még az etnikai hovatartozás is, mely problémák minden társadalomban jelen vannak. Szegénység Magyarországon: A második világháború előtti időszakról nincsenek pontos adatok, 1962 óta azonban a KSH családijövedelem-felvételei alapján ötévenkénti adataink vannak a népesség eloszlásáról a különböző, egy főre jutó havi jövedelemkategóriák között. S bár a szocializmusban ”nem létezett” szegénység, a

családijövedelem-vizsgálatokból pontosan kiszámítható a jövedelmek egyenlőtlensége. 1962-től 1978-ig a reálbér folyamatosan nőtt, s bár az egy főre jutó reáljövedelem 1978 után kisebb mértékben, de továbbra is növekedett, ezzel együtt pedig csökkent a jövedelemegyenlőtlenség, és ezért a szegénység is. 1990-től csökken az egy főre jutó reáljövedelem, ezzel párhuzamosan nőtt a lakosság jövedelemkiegészítő tevékenysége. A szakképzetlen munkások és a mezőgazdasági kistermelésben szegények, a nem mezőgazdasági gazdaságban a jobb anyagi helyzetűek vettek részt, ez széthúzta, tovább növelte a jövedelem-különbségeket. Korábban a szegénység a falvakban koncentrálódott, 1987-re nőtt a városi szegénység aránya, valamint a szegénység áttevődött az idősekről a gyermekekre. A kilencvenes évtizedben nagy átrendeződések zajlottak le a magyar társadalomban, amely folyamatnak voltak mind nyertesei, mind vesztesei.

A kilencvenes évek második felében beinduló gazdasági növekedés mellett is tovább erősödött a társadalom kettészakadása. 1992-től a Magyar Háztartás Panel adatfelvételekből tudjuk, hogy a szegénység lényegesen megnőtt 1995-ig, továbbá a jövedelemegyenlőtlenségek is lényegesen emelkedtek. A magas infláció, a GDP 18%-os csökkenése következtében a r eáljövedelmek csökkenése jellemző, valamint komoly problémákat okoz a munkanélküliség megjelenése és növekedése (1993-ban volt a legmagasabb, 13%). 1996-ban a népességnek több, mint egyharmada szegény abban az értelemben, hogy a létminimumnál kisebb jövedelemből él. Budapest a magyar gazdaságon belül is különleges szerepet tölt be. A rendszerváltás óta a vállalkozások 40-45 %-a ide koncentrálódik, a budapesti gazdaság termelékenysége másfélszerese a vidéki átlagnak. A főváros lakossága az ország népességének 17%-a, az összes adóbevételek mintegy felét

a budapestiek fizetik be az államkasszába. Az egy budapesti lakosra jutó jövedelem 51%-kal, az SZJA értéke pedig 83%-kal haladja meg az országos átlagot. Az ország 2002.évi GDP-jének 351%-át Budapest biztosítja A munkanélküliek aránya kedvezőbb a fővárosban, mint az ország más területein. Munkanélküliségi ráta (%-ban) 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. Budapest 5,3 5,2 4,2 3,7 3,6 (III. név) Országos 7,0 6,4 5.7 5,8 5,7 (III. név) Az alacsony munkanélküliségi ráta a viszonylag kedvező elhelyezkedési lehetőségek mellett arra is visszavezethető, hogy a fővárosban a foglalkoztatottak iskolai végzettsége és szakképzettsége jóval kedvezőbb az országos átlagnál. A foglalkoztatási arány is magasabb 54,8% Budapesten, mint az országos arány, mely 49,9%. A magánszektor arányának növekedése nagyon látványos volt Magyarországon. Míg 1989-ben a foglalkoztatottak aránya mindössze 10%volt a magánszektorban, addig a

kilencvenes évek végére részben vagy egészben a magánszektorban foglalkoztatottak hányada a teljes foglalkoztatottság 55%-át, a versenyszektorban pedig a foglalkoztatottak több, mint 70%-át tette ki. A Világbank jelentése szerint 1998 és 2003 közötti időszakban 40 millióval csökkent az abszolút szegénységi küszöb alatt élők száma Kelet-Közép-Európában és a volt szovjet köztársaságokban: Hazánkban volt a legkisebb a szegénység 2003-ban, de még így is a lakosság 12 s zázaléka tartozott a „gazdaságilag sebezhető” kategóriába. Öt évvel korában még 2 százaléknyi szegény és további 18 százaléknyi „gazdaságilag sebezhető” ember élt Magyarországon. A jelentés szerint a szegénység mérséklődése szinte kizárólag a gazdasági növekedésnek volt köszönhető, az egyenlőtlenség nem csökkent számottevően. Magyarországon a szegények 37 százaléka jön olyan családból, ahol senki sem dolgozik, vagyis a régió

sok országával ellentétben a szegénység nagymértékben kötődik a munkaerőpiacról való kimaradáshoz. Ez elsősorban az alacsony foglalkoztatási szinttel magyarázható, a m agyar munkanélküliségi ráta ugyanis nem tekinthető magasnak. A magyar adatokból az is kiderül, hogy a szegénység nagy mértékben fenyegeti ag yerekeket. Az akkori adatok szerint kilátástalan helyzetben van a népesség 2,8 százaléka. A tendenciákról elmondható, hogy az utóbbi években kismértékben nőtt a szegénység kiterjedtsége, miközben némileg enyhült annak mélysége. (Magyarországon a legszegényebb 1 millió és leggazdagabb 1 millió ember között a különbség 4,5 szeres. ) A magyar lakosság 10,9 százaléka tekinthető szegények, ha a vonalat a mediánjövedelem fele, azaz évi 275 800 forint alatti kereset alapján húzzuk meg Szubjektív tényezőket is bevonva azonban másfél-kétszeresére is nőhet ez az érték. Az akkori adatok szerint

kilátástalan helyzetben van a n épesség 2,8 százaléka – ők azok, akik jövedelmi dimenzióban és depriváltságuk, vagyis bizonyos tárgyi javaktól való megfosztottságuk miatt is szegénynek minősülnek, ráadásul annak is érzik magukat. A magyar népesség egyharmada legalább egy tekintetben deprivált, különösen súlyos az élelmiszer-fogyasztásuk, illetve a ruhavásárlás terén nélkülözni kényszerülők, valamint a lakáskörülményeik miatt hiányt szenvedők helyzete. decilis arányok Jövedelmi egyenlőtlenségek alakulása Magyarországon 8 7,5 7 6,5 6 5,5 5 1988 1992 1993 1994 1995 1996 1997 (Forrás:www.behscisotehu) Magyarországi szegénység jellemzői: Az egyén és családok helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. A szegénység okai között a legfontosabbak a háztartásban élő gyermekek és gazdaságilag inaktívak száma, a háztartásfő iskolai végzettsége és munkaerő-piaci helyzete, valamint

kikerülhetetlen az etnikai kérdés is. A leginkább veszélyeztetettek a legfeljebb általános iskolát végzettek, a munka nélküli vagy nem nyugdíjas inaktív és/vagy roma háztartásfők családjában élők, valamint a három- vagy ennél többgyermekes és 1 az egyszülős háztartásban élők. Magyarországon is, ahogy az egész világon felerősödött a képzés szerepe. Megfelelő iskolai végzettséggel kedvező lehetőségek nyílnak a munkapiacon, és fordítva: megfelelő képzettség nélkül a munkapiacra való jutás és tartós bennmaradás esélyei csökkennek. Az iskolázottság változásai Magyarországon (Forrás:www.behscisotehu) 70 61 60 53 50 40 30 37 38 37 29 20 12 16 10 0 szakmunkás érettségi 1989 diploma 1999 tovább tanul 1 Az a tény, hogy az általános iskolás korú gyermekek a népességben elfoglalt arányuknál nagyobb mértékben vannak jelen a szegények csoportjában, egyrészt súlyosan megterheli az általános

iskolákat, hiszen bizonyos körzetekben az iskoláknak a tanítás, nevelés mellett gyakran szociális ellátó szerepet is fel kell vállalnia. Másrészt a rosszul táplált, szegény gyermekek szükségszerűen lemaradnak, rosszabbul tanulnak, viszonylag hamar kikerülnek az iskolarendszerből, és így kevés esélyük marad kedvezőtlen helyzetük javítására. Ebben a rétegben ráadásul a középfokon való továbbtanulás is lényegesen alacsonyabb arányú. A háztartástagok megoszlása az összes és a szegény háztartásokban a háztartásfő iskolai végzettsége szerint,1995 (%) (Forrás: KSH, A szegények jellemzői., 1999) 2 A cigányság, miután ezek a tényezők halmozottan jelentkeznek körükben, továbbra is a legmagasabb szegénységi kockázattal rendelkező társadalmi csoport . A szegények arányának alakulása Magyarországon (%) 35 30 25 20 15 10 5 rendszeres pénzzavar nem jut ennivalóra relatív jövedelmi 0 1992 1993 1994 1995 1996 1997

abszolút jövedelmi (Forrás:www.behscisotehu) 1 Az elmúlt években a családtámogatások leépítése következtében jelentősen nőtt a szegénység a gyerekek körében. Ezt a folyamatot erősítette, hogy a családi pótlék reálértéke csökkent, a gyerekek után járó adókedvezmények viszont éppen a legalacsonyabb jövedelmű csoportokat nem érintette. (A magyar jóléti rendszer programjai: nyugdíj, családi támogatás, táppénz, munkanélküli segély, szociális segély, ingyenes egészségügyi ellátás és oktatás, lakástámogatás.) Az egyének között négyféle szegénység rajzolódik ki: 1. Hagyományos szegénység: amely már a szocialista korszakban megjelent A szocialista korszakban két tényezőt ismertünk, amely lényeges jövedelmi hátrányokat okozott és ezért a szegénység előfordulásának az átlagosnál lényegesen nagyobb veszélyével járt: a szakképzetlen munkás és mezőgazdasági fizikai réteghez tartozást és az

ezzel járó alacsony iskolai végzettséget; továbbá a községi lakóhelyet. Mindkét tényező ma is a szegénység nagy kockázatával jár, mindkét társadalmi és lakóhelyi réteg lényegesen elszegényedett. 2. Az újszegénységet: az „új szegénység” a rendszerváltás óta jelent meg Teljesen „új” szegények a rendszerváltás óta a munkanélküliek. A rendszerváltás után az átmenet időszakában a magyar munkaerőpiac legsokkolóbb jellemzője a foglalkoztatottság drasztikus csökkenése volt. ( Az 1989 és 1993 évek között több munkahely szűnt meg, mint amennyit az egész kommunista időszakban létrehoztak.) Ide kell sorolnunk azonban a rokkantnyugdíjasokat, az özvegyi nyugdíjasokat, a háztartásbelieket és az egyéb felnőtt eltartottakat is, tehát mindazokat, akiknek nincs rendszeres keresetet biztosító munkahelyük vagy nem részesülnek egy többé-kevésbé teljes foglalkozási életpálya után fizetett nyugdíjból. Ezek az „új

szegények” az átlagosnál sokkal nagyobb arányban kerülnek ki a „hagyományos szegény” rétegekből, mert az alacsony iskolai végzettségűek, szakképzetlen munkások és parasztok, valamint a községi lakosok körében az átlagosnál sokkal magasabb a munkanélküliség és e rétegek tagjai az átlagosnál nagyobb arányban mennek rokkantnyugdíjba. Továbbá nem rendelkeznek saját jogú nyugdíjjal, ill. e rétegekbe tartozó családokban fordul elő viszonylag gyakran, hogy a feleség nem végez kereső munkát, és hogy más felnőttek is eltartottak. 3. A demográfiai szegénységet: Az idős emberek körében nem különösen magas a szegények aránya. Ennek valószínű oka, hogy az idős népesség többsége viszonylag magas nyugdíjra szerzett jogot. Nem jelenti azonban ez azt, hogy nincsenek az idős korú népességen belül olyan csoportok, amelyek igen súlyos szegénységben élnek. Ilyenek a már említett özvegyi és rokkantnyugdíjasok, az utóbbi

években korhatár előtt nyugdíjba vonulók, továbbá ilyenek lehetnek az egyedül élő idős emberek. Ez utóbbiak nagy része idős özvegyasszony Végül ide tartoznak a legidősebbek, akiknek nyugdíja már a nyugdíjminimum közelébe süllyedt, és akik egészségi állapotuk miatt nem képesek minimális mellékjövedelemhez sem jutni. A gyermekek szegénysége a mai Magyarországon feltűnő. A gyermekek jelentős része gyermekkorának legalább egy részében szegény körülmények között nevelkedik fel. Ez a táplálkozásuktól az iskolai előmenetelükig életük legkülönfélébb oldalait befolyásolhatja rendkívül károsan. 4. Etnikai szegénység: Korábban is tudtuk, hogy a roma etnikumhoz tartozó, több félmillióra becsülhető népességnek az átlagosnál jóval nagyobb része szegény. Tény, hogy a roma etnikumban messze a l egmagasabb a szegények „felülreprezentációja” minden szegénységi küszöb esetén, arra hívja fel a figyelmet,

hogy ők alkotják a magyar társadalomnak a szegénység által leginkább veszélyeztetett részét és egyben minden bizonnyal ők a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. Szociálpolitika: Az abszolút szociális biztonságon mindenekelőtt olyan fogyasztási szint biztosítását értjük, amelyet a társadalom valamennyi tagja számára garantált. Mindenki biztos lehet abban, hogy van olyan életszínvonal, amely alá nem kerülhet. Az abszolút szociális biztonság nem feltétlenül korlátozódik a jövedelem színvonalára. Kiterjedhet a társadalmi polgáriság más dimenzióiban is bizonyos minimumokra ( lakás, kultúra, munka, eü-i ellátás). A relatív szociális biztonság azt az igényt fejezi ki, hogy valamilyen társadalmi kockázat bekövetkezésekor, a munkaképesség elvesztésekor, szociális szükséghelyzetben (inaktivitás, árvíz, válás, gyermekszületés) az egyén/család életszínvonala lehetőleg ne süllyedjen túlságosan, ne kelljen az addig

elért szintet hirtelen feladni. Az emberek többsége törekszik mind a relatív, mind az abszolút biztonság igényére. A kérdés az, hogy mennyire tud egy társadalom szociálpolitikája közösségi megoldást találni erre az igényre. A legáltalánosabb megoldás talán a bismarcki típusú, a keresettel arányos ellátásokat nyújtó és kötelező társadalombiztosítás. A társadalmi felelősségvállalás kötelezi az egyént, hogy készüljön fel bizonyos kockázatokra, a szociális biztonság esetleges megrendülésére. Ilyen pl a kényszertakarékosság, a járulékelvonás, az önkéntes biztosítás, vagy más formában történő felhalmozás. Az abszolút és relatív biztonság igénye kiegészítheti egymást A tartóssá váló segélyezés társadalmi csapda. Olyan szociálpolitika kidolgozására kéne törekedni, amely elviselhetővé és csökkenthetővé tenné a szegénységet. Felvetődik a kérdés, hogy van-e és mekkora az állam felelőssége

a polgárok jólétéért vagy létbiztonságáért, ill. azért, hogy ne egyenlőtlen esélyekkel induljanak el a piaci versenyben. FORRÁSOK: Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába www.behscisotehu Napi Gazdaság 2005.október13 Napi gazdaság/Szociális Szakmai Szövetség KSH, A szegények jellemzői., 1999