Szociológia | Tanulmányok, esszék » Nagy Tímea - Összehasonlító elemzés Magyarország és az európai országok demográfiai helyzetéről

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDASÁG – ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI FŐISKOLAI KAR GAZDÁLKODÁSI SZAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉS MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI ORSZÁGOK DEMOGRÁFIAI HELYZETÉRŐL (Összehasonlító gazdaságtan dolgozat) Készített: Nagy Tímea 2003/2004 tanév, II. évfolyam Levelező tagozat „C” csoport Nagykálló, 2003-11-27 1 TARTALOMJEGYZÉK oldal A demográfia fogalma, tárgyköre 3 A népesség fejlődése 3 Európa népességének alakulása 4 Magyarország népességének fejlődése 4 Népesség száma Magyarországon 5 Népsűrűség 6 A népesség nemek szerint 7 Az európai országok kormegoszlása 8 Magyarország népességének kormegoszlása 9 Magyarország népességének kormegoszlása nemek szerint 10 A népesség családi állapota 11 Európa népessége családi állapot szerint 12 Magyarország népessége családi állapot szerint 13 A népesség kulturális helyzete 14 A népesség állampolgárság, nyelvi,

etnikai, vallási összetétele 16 A népesség társadalmi – foglalkozási összetétele 17 Gazdaságilag aktív népesség Európában 19 Gazdaságilag aktív népesség Magyarországon 19 EU - demográfia 20 Irodalmi jegyzék 21 2 A demográfia fogalma A demográfia az a t örténetileg kialakult tudomány, amely sajátos módszerekkel vizsgálja a népesség számát, összetételét, területi elhelyezkedését és állapotát, ezek változásait és tényezőit, valamint a népesség és a népesedés jelenségeihez fűződő társadalmi – gazdasági kölcsönhatásokat és következményeket, feltárja a n épesség megújulásának, a n épesedés jelenségeinek törvényszerűségeit. Tárgykörei: 1. a népesség számbavételének és a r ávonatkozó quantitatív ismereteknek ágazata, a m a népesedésstatisztikának is nevezett tárgykör 2. a népesedéselmélet és 3. a népesedéspolitika A népesség fejlődése Európa népessége ma több, mint

hétszerese a XVII. század közepinek: 712 millió az 1650-es évek 100 és az 1900- as évek 400 milliójával szemben. A népességszaporodás a XIX század második felében és az 1950 – es években volt a legmagasabb (évi 1%), jelenleg csak 0,4% és a jövőben csak tovább fog csökkenni. A kontinens népességi súlya 18% - ról 1900 – ra 25% ra nőtt, azóta csökken: az 1996 évi adatok alapján már 14% alatti, de 30 év múlva már a 10% - ot sem éri el. 2020 – ban kevesebb, mint 780 m illió lesz Európa népességszáma Európán belül a l egnépesebb régió Nyugat – Európa (176 millió lakossal), ezt követi Dél – Európa (144 millió), majd Kelet – Európa (97 millió), végül Észak – Európa (92 millió). A 90 – es években az évi népességnövekedés Nyugat – Európában 0,4%, Kelet – Európában 0,3%, a másik két régióban pedig 0,2%. Külön kerül kimutatásra a volt Szovjetunió népessége: ami 1990 – ben 290 millió volt,

népességszaporodása 0,5% - os. 3 Európa népességének alakulása Év, időszak Népesség / millió fő Időszak Népességnövekedés évi átlag % 1650 100 1650-1700 0,2 1700 110 1700-1750 0,5 1750 140 1750-1800 0,7 1800 188 1800-1850 0,8 1850 266 1850-1900 1,0 1900 401 1900-1950 0,7 1950 533 1950-1960 1,1 1960 590 1960-1970 0,9 1970 645 1970-1980 0,6 1980 684 1980-1990 0,4 1990 712 1990-2000 0,4 2000 741 2000-2010 0,2 2010 754 2010-2020 0,3 2020 777 Magyarország népességfejlődése A mai – 93030 négyzetkilométeres – ország területén 1787 – ben 2,9 millió személy élt, ami az 1840 – es becslés szerint már 4 milliót ért el. Az első hivatalos népszámlálás időpontjában már 5 milliót tett ki a mai országterület népességszáma, ami 1910 – re 7,9 millióra növekedett. A népesség szaporodásának üteme az ország középső területén mindig meghaladta az egész országét.

Legmagasabb 1787 és 1840 között volt (évi 1,7%), de magas volt 1850 és 1910 között (csaknem végig évi 1% - os), kivéve az 1870 – es években, amikor csak 0,6% - ot tett ki. Az 1920 –as – már a trianoni területen tartott – népszámlálás 8 millió lakost írt össze, ami lassan növekedett és 1940 – ben 9,3 millió főt tett ki. A II világháború mintegy 400 ezer fős embervesztesége hatására 1949 – ben ennél kisebb – 9,2 milliós – volt a népességszám. Ezt követően megindult a n épesség emelkedése és 1960 – ban már 10, 198 0 – ban pedig 10,7 4 milliós népességszámot írtak össze. Azóta a t ermészetes fogyás hatására az ország népességszáma csökken: 1995. elején már csak 10,2 milliót tett ki Népesség száma Magyarországon Év Történelmi országterület Mai országterület Millió fő Millió fő 1787 9,4 2,9 1840 13,0 4,0 1850 13,2 4,2 1857 13,8 4,5 1870 15,5 50 1880 15,7 5,3 1890 17,5

6,0 1900 19,3 6,9 1910 20,9 7,6 1920 22,0 8,0 1930 23,2 8,9 1941 24,2 9,3 1949 23,9 9,2 1960 27,1 10,0 1970 29,0 10,3 1980 30,0 10,7 1990 31,6 10,4 1995 10,2 2000 10,2 2010 9,9 2020 9,5 2030 9,1 A következő 50 évre szóló népességszámítások a népesség további csökkenésével számolnak. Ha a – jelenlegi népesedési feltételekből kiinduló – „közepes” prognózis eredményeit fogadjuk el, akkor 2020 – ban 9,5, 2040 – ben pedig már csak 8,7 millió lesz az ország népességszáma. Ha az un köz ép - európai típusú népesedési folyamatok válnak uralkodóvá 5 (ami ugyankedvezőbb halandóságot, de alacsonyabb termékenységet jelentene), akkor 2040 – ben már csak 8 milliónyian élnének az országban (ugyanannyian, mint 1920 – ban). A két világháború között a mai országterületen évi 0,8 % - os népességnövekedést mértek. Ezt a II. világháborús emberveszteség 0,2% - os fogyássá

változtatta 1941 é s 1949 köz ött Az 1950 – es években újra évi 0,7% - ra növekedett az évi szaporodási ráta, majd 1960 és 1980 között 0,4% - ot ért el. Azóta évi 0,3% - os fogyás tapasztalható Népsűrűség A népesség nagyságát erősen befolyásolják azok a természeti – földrajzi tényezők, ahol az adott népesség él. Ezek közül a legfontosabb maga az a terület, amely meghatározója sok esetben a népesség nagyságának és fejlődésének. A területtel kapcsolatban elsősorban annak nagysága az, amely elsősorban összefügg a népesség fejlődésével, de figyelembe kell venni a terület minőségét és (pld. megművelhetőségét) A legáltalánosabb mutató, amely az összterület és az ott élő népesség viszonyát bemutatja: a népsűrűség. Ezt úgy fejezik ki, hogy egy négyzetkilométeren átlagosan hány lakos él Az európai országok népsűrűség tekintetében erősen eltérnek egymástól. Legsűrűbben lakott Hollandia és

Belgium (372, 328). Ezt követi az Egyesült Királyság és Németország (237, 226), majd Olaszország, Svájc és Luxemburg (188-151). Középtájon helyezkednek azok az országok, ahol a népsűrűség 130 – 100 között van: ide tartozik Moldova, Csehország és Szlovákia, Dánia, Lengyelország és Magyarország, Albánia, Portugália, Franciaország. Alig maradnak el ezektől –99 –77 fős népsűrűségükkel – Szlovénia, Románia, Ausztria, Jugoszlávia, Ukrajna, Bulgária, Görögország és Spanyolország. Eléggé ritkán lakottak – 57 – 41 népsűrűségükkel – Litvánia, Írország – Belorusszia – Lettország és Észtország. Európa legritkábban lakott területe Skandinávia: Svédország 19, Finnország 15, Norvégia 13 fős népsűrűségű. Ennél csak Oroszországban élnek kevesebben egy négyzetkilométeren 8 fő Magyarország 110 fős átlagos népsűrűségi mutatója is elég nagy területi különbségeket takar. Természetesen Budapest

népsűrűsége igen magas: 3800/négyzetkilométer. A 19 megye átlagos népsűrűsége 90 fő. Közülük a legsűrűbben lakott Pest megye (151), ezt követi Komárom – Esztergom (139), majd Győr – Moson – Sopron, Borsod – Abaúj – Zemplén és Csongrád (105 – 103), ennél alig alacsonyabb Fejér megyéje (97). A megyei átlag körül helyezkedik el Szabolcs – Szatmár, Baranya, Heves, Hajdú – Bihar és Nógrád, ennél valamivel alacsonyabb (80 körüli) Vas, Zala, Veszprén és Jász – Nagykún – 6 Szolnok megye népsűrűsége. Ezeknél már jóval alacsonyabb Békés és Tolna (70 körül) és az ország legritkábban lakott területe Bács – Kiskún (64) és Somogy megye (56). A népesség nemek szerint Az egyes személyek két alapvető tulajdonsága: a nem és az életkor. Ezért a n épesség összetétele tanulmányozásának is legfontosabb szempontja a népesség e két ismérv szerinti megoszlása. A fejlett világban legmagasabb

nőtöbbletet a volt Szovjetunióban találjuk (ezer férfira 1117 nő jutott és ez az arány már 13% - kal elmaradt a háborús veszteségeket még jobban tükröző 1950 évi 1279 –estől). Európa egészében 1052 – t ér el ez a mutató, ami szintén kisebb – de csak 3% - kal - a negyven évvel ezelőttinél. Európán belül a nőtöbblet Nyugat – Európában a legmagasabb (1063, ami negyven év alatt 50% - kal esett vissza), ezt követi Észak – Eurpa (1050, 1% - os csökkenéssel), majd Kelet – Európa (1047, 2% - os a visszaesés), legkisebb Dél – Európában (1043, ugyancsak 2% - os csökkenéssel). Európa országai a nemi arányt tekintve elég szerteágazó képet mutatnak. A legfrissebb adatokalapján két olyan országot találunk, ahol férfitöbbletet mutattak ki ( a fiatal kormegoszlás miatt): Albánia és Macedónia. De alig mutatkozik férfitöbblet az (1000 férfira jutó nők száma 1003 és 1002 köz ött van): Írországban, Boszniában,

Montenegróban és Szerbiában. Ugyancsak kiegyenlített a nemi arány (1022 – 1037) Hollandiában, Norvégiában, Svédországban, Dániában, Görögországban, Bulgáriában, Romániában, Luxemburgban és Spanyolországban, leginkább az alacsonyabb férfi többlethalandóság miatt. Közepes a férfitöbblet (1045 – 1076) Belgiumban. Svájcban, az Egyesült Királyságban, Szlovákiában, Franciaországban, Lengyelországban, Csehországban, Olaszországban, Finnországban, Németországban, Szlovéniában, Horvátországban, Portugáliában és Ausztriában. Legmagasabb a nőtöbblet a jelentős háborús veszteség és a magas férfi többlethalandóság miatt Magyarországgal együtt a volt NDK – ban és Moldovában (e három országban 1090 körül van az 1000 f érfira jutó nők száma) és még inkább a volt szovjetunió többi európai köztársaságában, ahol mindenütt 1100 f ölött van (közöttük legmagasabb Ukrajnában, ahol 1158). Magyarországon még

az első világháború előtt erősen kiegyenlített nemi arányt találunk: 1910 – ben a l akosság csaknem azonos arányban oszlott meg a férfiak és nők között: ezért 7 1000 férfira csak 1007 nő jutott. A háborús veszteségek jelentősen megváltoztatták ezt a képet: 1920 – ban még a népesség 51,5% - a nő volt és emiatt 1000 férfire 1062 nő jutott. A két világháború között fokozatosan visszaesett a nőtöbblet: 1941 – ben már 2% - kal volt alacsonyabb, mint 1920 – ban, de 4% - kal több, mint 1910 – ben . A második világháború főleg férfiakból álló veszteségei miatt még magasabbra nőtt a nőtöbblet: 1949 – ben a népesség 51,9 % - a volt a nő és 1000 férfira 1081 nő jutott, 4% - kal több, mint a háború előtt. Újra fokozatos csökkenés indult meg: 1970 – re 1063 – ra esett vissza a nemi arány (2% kal), de ezúttal megváltozott a trend: ä növekvő férfi többlethalandóság hatására fokozotason ismét

növekedésnek indult a nőtöbblet és 1995 – ban már a magyar népesség 52,2% - át nők alkotják, azaz 1000 férfira 1089 nő jutott, több, mint közvetlenül a második világháború után. A népesség előreszámítások szerint, ha jelenlegi tendencia folytatódik 2020 – ban már a lakosság 52,5% -a lesz nő és 1000 férfira 1106 nő fog jutni. Az európai országok kormegoszlása Európán belül legidősebb kormegoszlású Nyugat – és Észak Európa, ahol a medián életkor 36 év ( és az öregkorúak aránya is a l egmagasabb: 20%), ez Dél – Európában 32, K elet Európában 33 év (az öregkorúak aránya 18 i ll. 16%) A növekedés e két régióban volt jelentős: 40 év alatt 7, illetve 6 évvel növekedett. Gyermekkorú Nyugat – Európában van a legkevesebb (18%), Észak és Dél Európában arányuk 19%, Kelet Európában pedig 24%. Az öregedést az is mutatja, hogy nyugat – Európában már 107, Észak – Európában pedig 103 öregkorú jut

100 gyermekkorúra. Keleten csak 69, délen 91 Elég nagyok a különbségek az egyes európai országok kormegoszlásában. Ha az öregkorúak arányát vesszük figyelembe, ez a legmagasabb Svédországban (23%), de alig marad el ettől Belgiumban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban (21%). Ugyancsak magas ez még Ausztriában, Bulgáriában, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Norvégiában, Spanyolországban és Svájcban (20%). Magyarország 19% - os aránya azonos Finnországgal, a volt NDK – ban, Portugáliában és Lettországban tapasztalttal. A legkevesebb öregkorú Albániában (8%), Macedoniában, Bosznia – Hercegovinában, Montenegróban és Moldovában él (8-11%). Ezzel teljesen ellentétes a gyermekkorúak aránya: ez Albániában a legmagasabb (33%), de magas még Macedonia és Moldova mellett Írországban is (26-28%). Legalacsonyabb Németországban, Olaszországban és Dániában (16-17%), de alig magasabb 8 Ausztriában,

Belgiumban, Görögországban, Hollandiában, Magyarországon, Spanyolországban, Svédországban és Svájcban (18%). Magyarország népességének kormegoszlása Év 0-14 15-39 40-59 60+ Éves népesség % - ban Átlagos Életkor (év) 1870 36,7 40,2 17,9 5,1 25,5 1880 35,2 39,8 18,3 6,7 26,3 1890 36,2 38,3 18,5 6,9 26,4 1900 34,9 38,7 18,9 7,5 26,9 1910 34,8 38,6 18,7 8,0 27,2 1920 30,6 41,2 191 9,0 28,7 1930 27,5 42,6 20,1 9,8 29,8 1941 26,0 40,6 22,7 10,7 31,6 1949 24,9 38,8 24,7 11,7 32,4 1960 25,4 36,8 24,1 13,8 33,6 1970 21,1 37,0 24,8 17,0 35,7 1980 21,9 35,8 25,3 17,1 36,2 1990 20,5 35,5 25,0 18,9 37,3 1995 18,2 35,8 26,6 19,4 37,8 Magyarországon a népesség növekedése az elmúlt 125 évben folyamatosan megmutatkozott. 1870 – ben a népesség átlagos életkora 26 év volt, ez 1900 – ra csak 27 évre nőtt, majd a II. világháború előtt 32 évet ért el. 1995 – ben az

átlagos életkor már 38 év volt, ami 125 év alatt 12 éves növekedésnek felel meg. Az öregedési folyamatot jól mutatja a gyetmekkorúak arányának fokozatos visszaesése: az 1870 – es 37 % - ról előbb 26 – ra (1941), majd pedig 18% - ra (1995). Ezzel párhuzamosan az öregkorúak aránya előbb 5% - ról 11% - ra, majd pedig 19% - ra emelkedett. Az előreszámítások szerint ez a folyamat a jövőben folytatódni fog: a közepes prognózis szerint 2040 – ben már az ország lakosságának 23% -a lesz öregkorú. Jelentősen eltér egymástól a két nem kormegoszlása. Amíg a XX század elejéig alig volt különbség a férfiak és nők korstruktúrájában, addig azóta fokozatosan egyre jobba elöregszik 9 a női népesség a férfiakhoz viszonyítva. Egy átlagos magyar nő 39,6 éves szemben a 35,9 éves férfival. Ami az öregkorúak arányát illeti: az 1990 – es évek második felében a nők 22,5% - a, a férfiak csak 16% - a volt 60 éves és

idősebb. 125 évvel ezelőtt még aránylag sokkal több öreg férfi volt, mint öreg nő. De már 1890 – től megfordult a tendencia A fiúszületési többlet miatt, viszont mindig több gyermekkorú, illetve fiatal felnőttkorú férfi élt az országban. 1995 – ben ezer 15 éven aluli fiúra 956 leány jutott és ezer 15-39 éves férfira 970 nő. Ugyanakkor még az idősebb felnőttkorban ezer férfira 1091 nő jut és ezer öregkorú férfira 1534 nő. Az öregkor előrehaladtával egyre növekszik a nőtöbblet: a 60-64 éves korban még csak 1278, de a 85 éveseknél és idősebbeknél 2556 a nemi arány. Magyarország népességének kormegoszlása nemenként Év 0-14 éves 15-59 éves 60- éves Átlagos kor (év) férfi nő férfi nő férfi nő férfi Nő 1870 36,8 36,7 57,8 58,5 5,4 4,8 25,9 25,2 1880 35,6 34,8 57,7 58,5 6,7 6,7 26,3 26,2 1890 36,6 35,8 56,6 57,1 6,7 7,1 26,4 26,4 1900 34,9 34,8 57,8 57,5 7,3 7,7 26,9

26,9 1910 35,0 34,5 57,2 57,3 7,8 8,2 27,2 27,3 1920 31,7 29,6 59,3 61,4 9,0 9,0 28,5 28,9 1930 28,5 26,7 61,8 63,4 9,7 9,9 29,3 30,2 1941 26,8 25,2 63,0 63,6 10,2 11,2 31,0 32,1 1949 26,3 23,6 63,1 63,8 10,7 12,6 31,5 33,3 1960 26,9 24,0 60,8 60,8 12,3 15,2 32,5 34,8 1970 22,4 19,9 62,5 61,3 15,1 18,9 34,3 37,0 1980 23,2 20,6 62,1 60,0 14,6 19,4 34,6 37,7 1990 21,9 19,3 62,3 59,0 15,8 21,8 35,5 39,0 1995 19,5 17,1 64,5 60,4 16,0 22,5 35,9 39,6 Igen jelentősek a különbségek az ország területi egységei között. Legidősebb Budapest lakossága: itt a népesség közel 22% -a öregkorú és csak 15% gyerekkorú. A legfiatalabb a vidéki városok népessége: 18% -os öregkorúval, középen állnak a községek: a 21% - os öregkorúval ( mindkét településtípusban a lakosság 19% - a gyermekkorú). Budapesten az 10 általános eltartási tehermutató 59, a városban 58, de a

községekben 65. A gyermekkorúak eltartási tere a városokban és községekben csaknem azonos (30-31), de Budapesten jóval alacsonyabb (24). Ezzel szemben az öregkori eltartási teher a fővárosban és a k özségekben csaknem azonos (35-34), de a városokban csak 28. Az öregedést jól szemléltető száz gyermekkorúra jutó öregkorú arány Budapesten 141, a községekben 109, de a városokban csak 92. A 60 évesek és idősebbek arányát tekintve a legelöregedettebb megyék Békés és Heves (2122%), illetve Csongrád, Nógrád, Somogy és Zala megye (20%). Legkevesebb az öregkorú Fejér, Komárom – Esztergom, Pest és Szabolcs –Szatmár – Bereg megyében (17%). Csaknem fordított a helyzet a gyermekkorúak arányát illetően: ez Szabolcs – Szatmár megyében (22%), illetve Borosod – Abaúj – Zemplénben, Győr – Sopron – Mosonban (20%) a legmagasabb és Baranyában, Békésen, Csongrádban, Hevesben, Nógrádban, Somogyban, Vasban és Zalában (18%) a

legalacsonyabb. Az öregedést legjobban mutató száz fiatalkorúra jutó öregkorú arány 120-121 Békésben és Hevesben, de csak 80 Szabolcs – Szatmár – Beregben. A népesség családi állapota A szorosabb értelemben vett demográfiai tulajdonságok között szokásos megemlíteni a családi állapotot is. Ez már nem alapvető (születéstő megváltoztathatatlan) tulajdonsága az adott személynek (mint a nem és kor), hanem az élet folyamán „ szerzett” tulajdonság. Úgyis fogalmazhatunk, hogy az adott ország családjogi törvényei alapján változtathat az adott személy családi állapotán és ennek alapján kerülhet át az egyik családi állapot kategóriáiból a másikba. A demográfiában a cs aládi helyzetet kétféleképpen szokásos megközelíteni Általában a j ogi ( de jure) családi állapot megkülönböztetése szerepel, amikor a j og által meghatározott helyzetből indulnak ki. De gyakoribb a tényleges ( de facto) családi állapot

megállapítása is, amikor a jogi helyzettől függetlenül a tényleges együttélés vagy különélés a meghatározó. A jogi családi állapot szerinti vizsgálatnál a következő négy alapkategóriát különböztetik meg: - nőtlenek és hajadonok - házasok - özvegyek - elváltak. 11 A népesség családi állapot szerinti megoszlására vonatkozóan nem ismerünk adatokat a világ egészére nézve, összehasonlító módon csak Európára állnak rendelkezésre adatok. Az 1990 – es évek elején Európa 15 éves és idősebb férfi lakosságának nagyobb része (61% -a ) volt házas, jelentős hányadot tettek ki a késői házasodás és a növekvő házasságon kívüli együttélés, amit a nőtlenek aránya (31%), de csak 3-3% - ot jelentett az özvegyek és az elváltaké. A 15 éves és idősebb nőknek a férfiakénál kisebb hányada (59%) házas, de kevesebb közöttük a hajadon is korai házasságkötésük miatt (23%), ugyanakkor a férfi

többlethalandóság miatt sokkal több az özvegy nő (14%) és valamivel több az elvált is (4%). Eltérő az egyes régiók családi állapot szerinti megoszlása. A különbségeket főleg a nőtlen / hajadon házas arány mutatja. Egyértelműen a házasság elterjedtsége Kelet – és Dél – Európában a leggyakoribb ( itt a 15 éves és idősebb férfiak 68 illetve 66, a nők 64 illetve 62% -a házas családi állapotú). Sokkal kisebb az arány Észak – és Nyugat Európában ( a férfiaknál 57 illetve 60, a nőknél pedig 54 illetve 55%). Ezzel ellentétben a nőtlenek aránya ez utóbbi két régióban sokkal magasabb (34-32%), mint Kelet – Európában (25%); Dél – Európa e tekintetben középen helyezkedik el (31%). A nőknél hasonlóak az arányok (Észak – Európa 26% - os arányánál alig alacsonyabb Nyugat – és Dél – Európa 24% - os hajadon aránya, de erősen elmarad Kelet – Európa 16% -os gyakorisága). Ebben főleg az eltérő

házasságkötési szokások a kelet – európai koraibb és nagyobb arányú házasodás és a házasságon kívüli együttélés eltérő gyakorisága játszik szerepet. Az özvegyek aránya nem mutat jelentősebb regionális eltéréseket. Az elváltak előfordulása Észak - és Nyugat – Európában a leggyakoribb és alig mutatkozik Dél – Európában. Európa 15 éves és idősebb népessége családi állapot szerint Régió Nőtlen Házas Özvegy Elvált Hajadon A 15 éves férfiak % -ában Házas Özvegy íelvált A 15 éves nők % - ában Kelet 25 68 4 3 16 64 15 5 Észak 34 57 4 5 26 54 14 6 Dél 31 66 3 0 24 62 13 1 Nyugat 32 60 3 5 24 55 15 6 Együtt 31 63 3 3 23 59 14 4 12 Ha országok szerint vizsgáljuk a cs aládi állapot szerinti népességstruktúrát még nagyobb eltéréseket találunk. Mindkét nemnél Írországban találjuk a legtöbb nőtlen és hajadon (42 illetve 34%), de magas az arányuk a

skandináv országokban is (Svédország : 40 illetve 31, Dánia és Norvégia 37 i lletve 28-29%, Finnország 36 i lletve 28%). Ezzel szemben csak 20 illetve 12% Bulgáriában, 21 i lletve 14% a volt Szovjetunióban, 25 i lletve 16% Magyarországon. Fordított a kép a házasok arányában Ez a legmagasabb Bulgáriában, a volt Szovjetunióba, Romániában és Portugáliában (73-70 illetve 71-61%). Magyarország sem nagyon marad el ezektől ( 65 illetve 58% - os arányával), ami hasonló a volt Csehszlovákiában, a volt NDK – ban, Belgiumban, Görögországban , Olaszországban és Lengyelországban tapasztalttal. De csak a férfiak 49, a nők 47% -a házas Svédországban és alig magasabb ez az arány Dániában (52 illetve 50%). A nők körében sok özvegyet találunk Ausztriában, Magyarországon, a volt Szovjetunióban (18%), valamint az NSZK – ban (17%). Sokkal kisebb az előfordulásuk Hollandiában (11%), Írországban, Spanyolországban, Svájcban, Portugáliában

(12%). Az elváltak aránya mindkét nem esetében kiemelkedően magas Svédországban (8 illetve 9%), de alig maradt el Dániában (7 illetve 8%). Sok dél – európai ország mutat ki elvált családi állapotút. Magyarországon az elmúlt 125 évben erős változások figyelhetők meg a 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti megoszlásában. 1870 – től 1980 – ig fokozatosan csökkent a nőtlenek (30-31% - ról 22% - ra) és a hajadonok (21-23% - ról 14% - ra) aránya, és ezzel párhuzamosan nőtt a házasoké ( ez ugyan előbb a férfiaknál 65% - ról az első világháború utáni évtizedekre 60% - ra visszaesett, majd 70-72% - ra nőtt, a nőknél előbb 64% - ról 57% ra történt visszaesés, majd pedig 64% - ra állt vissza ez az arány). Magyarország népessége családi állapot szerint Év Nőtlen /Hajadon Házas Özvegy Elvált A 15 éves és idősebb férfiak % -ában 1870 30,1 65,1 4,3 0,4 1900 33,7 61,8 4,3 0,1 1949 30,6

64,5 3,9 0,9 1980 22,0 70,8 3,5 3,7 1995 29,1 60,0 3,9 7,0 13 A 15 éves és idősebb nők arányában 1870 21,3 63,7 14,2 0,8 1900 24,3 61,6 13,8 0,2 1949 22,7 59,1 16,6 1,6 1980 13,8 64,3 16,3 5,6 1995 19,2 53,7 18,1 9,0 A népesség kulturális helyzete A népesség kulturális helyzetét általában három vonatkozásban szokásos vizsgálni: - írni – olvasni tudás - legmagasabb iskolai végzetség - oktatásban való részvétel A különféle nemzetközi ajánlások ellenére is igen nehéz az országok között megbízható összehasonlítást tenni az iskolai végzettség szintjére vonatkozóan. Sok ország nem is publikál ilyen adatokat, másutt nem világos a különböző szintek közötti különbség, sokszor nagyon eltérő az alap – közép szint, de elég gyakran a k özép – felső szint közötti különbség kritériuma is. Az UNESCO által publikált adatok az európai országok közötti elég nagy

differenciálódást jelzik. A legutolsó (sokszor csak 1980- ra vonatkozó) adatok szerint a 25 éves és idősebb népességben az alapszintet elvégezettek aránya (beleértve az iskolába nem jártakat is, akiket több esetben nem különböztetnek meg) igen magasnak tűnik Portugáliában (87%), Spanyolországban és Belgiumban (79%), Jugoszláviában (70%), Olaszországban (67%), Görögországban és Norvégiában (62%). Közepesnek tekinthető ( 40-60%) Ausztriában, Csehország és Szlovákiában, Finnországban, Magyarországon, Írországban , Lengyelországban és Svédországban. Ennél kevesebben vannak (20-30%) az alapfokú végzettségűek Dániában a volt NDK – ban , R omániában és a volt Szovjetunióban. Ezzel a képpel teljesen ellentétes a középfokú végzettségűek aránya, ami a volt Szovjetunióban és Romániában látszik a legmagasabbnak (63%) és Portugáliában (10%) valamint Belgiumban és Spanyolországban (13-14%) a legalacsonyabbnak.

Magyarország e tekintetben is középen helyezkedik el 31% - os arányával. Ugyancsak kissé zavaros a kép a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányában. Ezt látszólag és talán valósághűen a skandináv országokban a legmagasabb: Dánia 19, Svédország és Finnország 15%. De ugyanakkorának tűnik 14 valószínűleg más fajta besorolás miatt a volt NDK – ban (17%) és a volt Szovjetunióban (14%). Ezt követi Norvégia 12%, majd az Egyesült Királyság 11% és ezután Magyarországon 10%. Közepes a h elye (7-9% - kal ) Belgiumnak, Görögországnak, Írországnak, Lengyelországnak, Romániának, Spanyolországnak, Jugoszláviának. E tekintetben legalacsonyabb a mutatót (3-6%) Ausztria, Csehország és Szlovákia, Olaszország, Portugália jelez. Ha a magyar adatoknál először a hét éves és idősebb népesség legmagasabb iskolai végzettség szerinti megoszlását vesszük szemügyre, akkor az elmúlt 85 év során a kulturális szinvonal

erős növekedését kell tapasztalnunk. 1910 – ben még a magyar népesség 18% - a nem járt iskolába (vagyis analfabéta volt) és ez az arány még a második világháború előtt is 9% - ot tett ki addig, 1994 – ben már csak 1% - ot ért el. A lakosság többsége (76%) 80 éve még kevesebb, min t a nyolc osztályt végzett és 1930 –ban is 60 % -kuk tartozott ebbe a csoportba. Mára már 23 % - ra esett vissza ezeknek az aránya Ezzel egyidejűleg 1994 – ben már 31% - ot ért el az általános iskola nyolc osztályát végzettek aránya, az 1930 –as 6% és az 1910 – es 3% - kal szemben. A középiskolai végzettségűek aránya 2% -ról 20% - ra, a felsőfokú végzettségűeké 1% - ról 8% - ra emelkedett. Az UNESCO legfrissebb általában 1992-re vonatkozó adatai szerint Európában az alapfokú iskolázási arány mintegy 95%-os, az országok zömében csaknem 100%-os. Csak néhány olyan országot találunk, ahol nem minden tanköteles korú gyermek jár

általános iskolába (10% körüli az alapfokú képzésben nem részesülők aránya Ausztriában, Németország két részében, Magyarországon, Írországban és a volt Szovjetunióban, 20% körüli Bulgáriában, Romániában). A középfokú iskolázási arány európai átlagban 83%-os Viszonylag a legtöbb megfelelő korú fiatal jár középiskolába Nyugat Európában (87%), Észak és Dél Európában valamivel kisebb az arányuk (82-83%), és a legalacsonyabb Kelet Európában (75%). A legmagasabb középiskolai iskolázási mutatót Ausztriában, Finnországban , N orvégiában, Svédországban és a volt Szovjetunió területén találjuk (90%). Viszonylag legkevesebben Bulgáriában (60%), Romániában (70%) járnak középiskolába. Magyarországon ez az arány 77%, alacsonyabb az európai átlagnál. A felsőfokú iskolázási arány 30% - os Európa átlagában. Ez is Nyugat – Európában a legmagasabb (39%), ezt követi Észak – Európa (33%), majd Dél –

Európa (30%). Kelet – Európa erősen elmarad ezektől 19% - os arányával Még a volt Szovjetunió területén is magasabb ennél (26%). Európa országai közül a felsőfokú képzésben részesülők aránya a megfelelő korú népességben Finnországban a legmagasabb (57%), de kiemelkedő még Norvégiában (49%), és Svédországban (40%). A legtöbb nyugat – észak- és déleurópai ország e tekintetben 30-40% - os arány között helyezkedik e l. A felsőfokú oktatás mutatója legalacsonyabb 15 Albániában (7%), Románia (12%), Magyarországon (15%), Csehország és Szlovákiában (16%) és a volt Jugoszláviában (16%). Az összehasonlítást nehezíti, hogy az egyes országok adatai tartalmazzák a főiskolai szint alatti és feletti (ISCED 5 és 7) hallgatókat, másutt azonban nincsenek ilyen oktatási formák. De az országok sorrendjét nem befolyásolják ezek az eltérések. A népesség állampolgársága, nyelvi, etnikai és vallási

összetétele Szükséges feltétele a fenti tulajdonságok vizsgálatának, hogy a népesség összetétele heterogén legyen. A népesség nemzeti vagy nyelvi hovatartozását többféle ismérv szerint szokás vizsgálni (vagy párhuzamosan, vagy pedig az adott ország sajátosságainak megfelelően egyes ismérveket kiemelve). A leggyakrabban alkalmazott ismérvek a következők: - állampolgárság - nyelvi hovatartozás - etnikai, nemzeti hovatartozás - vallás. Vizsgáljuk meg a vallás szempontjából a népesség heterogenitását. Magyarország történeti területére vonatkozóan 1870 – óta rendelkezünk vallási adatokkal. A történeti Magyarország vallási képe a nemzetiségi heterogenitást követte. Így mind 1870 – ben, mind pedig 1910 – ben a római katólikusok (akik zömmel magyarok, kisebb részében németek, horvátok és szlovákok voltak) az ország akkori népességének 45, illetve 49 % - át tették ki. Csaknem teljesen egészében a

magyarok közül kerültek ki a reformátusok, akik a népesség 15, illetve 14% - át jelentették. A másik fontos protestáns vallás az evangélikus volt (8, illetve 7% - kal), akik zöme német és szlovák nemzetségű volt. Igen jelentős arányt képviseltek a görögkeleti vallásúak (15, illetve13% - ot), zömük román volt, ahogy a görögkatólikusok nagyobb része is (15, illetve 11% - kal), de ez előbbiekhez szerbek is, az utóbbiakhoz pedig magyarok is tartoztak. 1870 – ben még csak 540 ezer, 1910 – ben már 910 ezer zsidó élt az országban, népességi arányuk 4% - ról, 5% - ra emelkedett. A jelenlegi országterületre vonatkozóan 1949 – ig rendelkezünk népszámlálási alapú vallási adatokkal. Az első világháborút követően, teljesen megváltozott a Trianoni Magyarország vallási képe. A nemzetségi homogenitással együtt vallásilag egységesebbé vált. Így a népesség 65 – 68% t tette ki (1930 és 1949 között) a római katolikusok

aránya Ugyancsak nőtt a reformátusoké is (21 – 22% - ra). Visszaesett evangélikusok aránya ( előbb a terület elvesztése miatt 6% - ra, amjd a ki – és áttelepítések miatt 5% - ra). Alig találunk a mai Magyarországon görögkeletit 16 és erősen visszaesett a görög katolikusok aránya is ( 2-3% - ra).A zsidók aránya csökkent: a két világháború között ugyan még 4-5% - át tették ki a lakosságnak, de a holocaust nyomán számuk erősen visszaesett: az 1930 évi közel 450 ezerrel szemben 1949 – ben már csak 130 ezer zsidó vallású élt az országban. Európa népességének vallás szerint megoszlására vonatkozóan nagyrészt csak becsült adatokkal rendelkezünk. A népesség körülbelül 35% - a keresztény vallású, közöttük a római katolikusok vannak többségben. A népességnek csak a töredéke tartozik más protestáns hitfelekezetekhez, vagy ortodox (görögkeleti) vallású. A népesség heterogenitásának köszönhetően kisebb

arányban ugyan, de megtalálhatók a mohamedán vallás követői a hindu vallás hívői és a zsidó vallásúak is. A népesség társadalmi – foglalkozási összetétele A népesség társadalmi – foglakozási összetételének vizsgálata a demográfi egyik legfontosabb kutatási területe. Általánosságban a népesség társadalmi – gazdasági összetételével kapcsolatban az alábbi ismérveket szokás megkérdezni: - gazdasági aktivitás - foglakozás - foglalkozási ág - foglalkozási viszony, alkalmazás minősége Vizsgáljuk meg a gazdasági aktivitást, melynek szempontjából a népesség négy nagy csoportban csoportosíthatók: - aktív keresők - munkanélküliek - inaktív keresők - eltartottak Az 1990 –es évek adatai szerint Európa ( a volt Szovjetunió területe nélküli) lakosságának 46% -a volt gazdaságilag aktív. Az általános aktivitási arány Észak – Európában volt a legmagasabb (49%) és Dél – Európában a l

egalacsonyabb (41%). Kelet – és Nyugat – Európában az európai átlag körül (47%) helyezkedett el az arány. A férfiak aktivitási rátájában alig találunk különbséget: ez Európa átlagában 54%, a legmagasabb Észak – Európában (56%), alig kisebb Nyugat –Európában (55%), ennél mérsékeltebb Dél – (53%) és 17 Kelet – Európában (51%). A nők esetében már jelentősebbek az eltérések: az európai átlag 37%, de amíg Kelet – és Észak Európában a nők 42% -a, addig Dél – Európában csak a 29% a gazdaságilag aktív ( Nyugat – Európa pedig középen helyezkedik el 39% - kal). A 15 éves és az idősebb népesség 56% - a dolgozik Európa országaiban. Ez Kelet – és Észak Európában a legmagasabb (61, illetve 60%), alig alacsonyabb Nyugat – Európában (58%), de csak 50% Dél – Európában. Az egyes országok helyzetében már igen nagyok a különbségek Ez kevésbé vonatkozik a férfiakra: de itt is vannak országok, ahol a

gazdaságilag aktivok aránya magasabb (Svájc 64, Volt NSZK és Dánia 60, Ausztria és a volt NDK 57, Csehország és az Egyesült Királyság 56%), másutt pedig alacsonyabb ( Bulgária és Lengyelország 50, Spanyolország 51, S zlovákia, Magyarország, Svédország, Románia, Jugoszlávia és Franciaország 52%). A nőknél már sokkal nagyobbak a különbségek: a maximum 49-45% között van ( a volt NDK, Csehország, Svédország, Dánia, Magyarország, Finnország és Norvégia), a minimum 21% (Írország), de viszonylag alacsony 27-29% még több dél – európai országban is (Olaszország, Spanyolország, Görögország). A 35-39 éves nőket vizsgálva az látjuk, hogy amíg a közép – és kelet – európai országokban az ilyen korú nők csaknem 95% -a gazdaságilag aktív, addig Írországban csak 23% - uk, a dél – európai országokban pedig 50-60% - uk dolgozik. Magyarországon 1870 ót a folyamatosan nyomon követhetjük a gazdaságilag aktív népesség

arányát. Természetes ez 1870 és 1949 között még igen kis mértékben hullámzott: 40 és 46% között mozgott. 1970 – ben már 48% fölé növekedett: azóta fokozatosan visszaesett, a 90 – es évek közepén már csak 37% - ot ért el. De a tendencia mögött többféle változás figyelhető meg. Az egyik az, hogy 1970 óta fokozatosan nagy mértékben növekszik az inaktív keresők aránya ( részben a nyugdíjasok, részben a gyermektámogatásban részesülők növekvő aránya miatt). Amíg 1960 – ban még csak a népesség 4% -a tartozott közéjük, 1980 – ban már 21% ot értek el, ma pedig már meghaladják a 30% - ot is A férfiak körében az aktív keresők aránya a 60 – as években tapasztalt 64% - ról már 42 %– ra zuhant, míg az inaktív keresőké 5% -ról 24% - ra emelkedett. A nők esetében majdnem fordított a változás: az aktív keresők aránya napjainkban mára 80 – as évekre több, mint 40% - ra emelkedett, azóta viszont 32% - ra

visszaesett, az inaktív keresők száma pedig 37% - ra nőtt. 18 Gazdaságilag aktív népesség foglakozási ágak szerint Európában Ágazat Kelet - Észak - Dél - Nyugat Európa Gazdaságilag aktívak % - ban Mezőgazdaság 20 4 14 4 Ipar 32 21 25 26 Építőipar 7 7 9 7 Kereskedelem 11 18 17 16 Közlekedés 6 7 5 6 Pénzügy 2 11 5 9 Közszolgálat 21 31 20 31 Egyéb 1 1 5 1 Magyarország gazdaságilag aktív népessége gazdasági ágak szerint 1960-2000 Év Ipar Építőipar Mező- Közleke Keres- Szolgál- Eü, Köz- gazdaság dés kedelem tatás kultúra igazgatás Aktív keresők % - ban 1900 13 1,9 61,1 2,5 4,8 7,1 2,2 7,4 1910 16,1 2,2 55,2 3,6 5,6 8,2 2,4 6,7 1920 14,2 1,6 59,7 3,7 5,4 6,8 2,7 6,4 1930 17,6 2,6 54,3 3,4 6,4 7,2 3,0 5,5 1941 19,6 2,2 51,5 3,6 6,3 6,5 3,0 7,2 1949 19,4 2,2 53,8 4,4 5,3 3,6 3,7 7,5 1960 27,9 6,1 38,4 6,5 6,3 2,7 5,5

6,6 1970 36,3 7,4 24,7 7,3 8,0 4,0 7,5 4,9 1980 34,0 8,1 18,9 8,1 9,8 5,5 10,3 5,1 1990 31,1 7,0 15,4 8,6 11,0 7,1 13,4 6,5 2000 28,9 6,01 8,6 9,1 15,8 9,7 14,7 7,1 19 EU – demográfia Az EU – tagállamok és a csatlakozó országok közül Spanyolországban a legmagasabb a nők várható átlagos élettartama (83,1 év), a férfiaké pedig Svédországban (77,7 év); a nők esetében ugyanakkor Magyarországé a legalacsonyabb érték (76,6 év) – tűnik ki az EU statisztikai hivatalának adataiból. Az Eurostat felmérése szerint tavaly igen csekély mértékben, 0,3 százalékkal nőtt az EU összlakossága, amely idén január 1. na pján 379 millió fő volt A jövőre csatlakozó tíz országban ugyanakkor átlagosan 0,1 százalékkal fogyott a népesség, és a második legnagyobb mértékű csökkenés – Lettország (-6,1 ezrelék) után - Magyarországon következett be (2,2 ezrelék). A tagállamok közül a legnagyobb

mértékű gyarapodást Írországban (15,2 ezrelék) és Luxemburgban (9,5 ezrelék), a legalacsonyabbat pedig Németországban (1,2 ezrelék) és Olaszországban (1,4 ezrelék) mérték. A csatlakozók közül csak Cipruson (14,5 ezrelék), Máltán (6,7 ezrelék) és Szlovéniában (0,5 ezrelék) nőtt a lakosság lélekszáma. Összességében a jelenlegi EU a világ tavalyi népességgyarapodásának a 2 százalékát képviseli, s 379 milliós lakosságával messze elmarad Kína (1,283 milliárd) és India (1,042 milliárd) mögött, bár továbbra is megelőzi az Egyesült Államokat (289 millió). Ugyanakkor az uniós népesség tavaly növekedése mintegy háromnegyed részben a nettó bevándorlásból fakadt; a természetes növekedés mértéke már 1989 óta elmarad ez utóbbi ütemétől. Tavaly Franciaország, Írország, Hollandia és Finnország kivételével a nettó bevándorlás valamennyi tagállamban meghaladta a t ermészetes szaporulat rátáját ( az ezer

lakosra jutó születések és halálozások számának különbségét), amely Írországban (7,9ezrelék), valamint Franciaországban és Hollandiában (egyaránt 3,7 e zrelék) volt a legmagasabb. Németországban, Olaszországban és Görögországban viszont negatív értéket mutatott, ami azt jelenti, hogy bevándorlás nélkül ezeknek az országoknak a lakossága csökkent volna. A pozitív nettó bevándorlás jelensége már az újonnan csatlakozó országokra is jellemző: Lengyelország. Lettország és Litvánia kivételével valamennyiüknél megfigyelhető Demográfiai változások Az előrejelzések szerint az európai népesség 2020 – ig több mint 22 millió nyolcvan éven felüli polgárt számlál. Ez 55 s zázalékkal több, mint 1990 – ben volt Ugyanebben az 20 időszakban az össznépesség kb. 6 százalékkal nő Természetesen sokan nyolcvanon túl is teljes mértékben élvezik az életet, de az sem kétséges, hogy az életévek növekedése

nem szükségszerűen jár együtt egészséggel és másoktól való függetlenséggel. A 65 éven felüliek 15-64 éves korosztályhoz viszonyított százalékos aránya Év B Dk Fr G Gr Ire I Lux NL Port Sp UK Átlag 1990 21,9 22,2 21,9 23,7 20,5 18,4 20,4 20,4 17,4 16,4 17,0 23,5 21,4 2040 41,5 43,4 39,2 47,1 41,7 27,2 48,4 41,2 48,5 38,9 41,7 39,1 39,1 Forrás: Federal Trust, London, 1995 Ezeket a trendeket ráadásul a hivatalosan és nem hivatalosan egyre lejjebb hozott nyugdíjkorhatárok továbbélezik. Franciaországban például 1995 – ben a n épességnek kevesebb, kevesebb mint egy hatoda keres foglalkozást. Belgiumban az 50-55 éves korosztálynak már csak a f ele veszt részt aktívan a gazdasági életben. Ha az állami gondoskodástól való függőség más formáit is számításba vesszük – így például a fiatalok arányát a n appali tagozatos szakképzésben-, világossá válik, hogy miért jelzik például Dániában előre, hogy a

következő évszázad közepére a jelenlegi trendek folytatása esetén az emberek 96 százaléka az állam pénzügyi segélyezésétől függ majd, aminek a forrását a maradék 4 százaléknak kell megtermelnie. 21 Irodalmi jegyzek Központi Statisztikai Hivatal : Demográfia (Budapest 1996) Nemzetközi Statisztikai Évkönyv : A világ a Xxi. Század küszöbén (Budapest 2001) Internet: www. indexhu - EU információk 22