Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Plés Viktória - Létezik-e szociális piacgazdaság napjainkban?

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Létezik–e szociális piacgazdaság napjainkban Készítette: Plés Viktória Levelező tagozat D. csoport Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 2. A piacgazdaság: Az átmenet évei 3. Szociális piacgazdaság vagy mégsem? A Világbank és a magyar nyugdíjreform 4. A modernizáció stratégiai jelentősége Bevezetés A szociális piacgazdaság közösség és nemzetközpontú. Fontosnak tartja a társadalmi összefogást, az erkölcsi normák védelmét. A tisztességes versenyre épít, de segíti azokat akik kiesnek a versenyből. Az állam védi a hazai piacot, a nemzeti érdeket és fellép a társadalmi igazságosságért. A szociális piacgazdaság tiszteli a személ yes szabadságot, de azt összhangba hozza a mások és a társadalom, a n emzet iránt érzett felelősségét. A szociális piacgazdaság neves képviselői Wilhem Röpke német közgazdász (1899-1996) és tanítván ya

Ludwig Erhard, a II. világháború utáni NSZK első gazdasági minisztere, az erős német márka megteremtője. A szociális piacgazdaság nem elavult nézet. Nálunk is bevezethető lenne. De nálunk eddig csak beválthatatlan politikai ígéret maradt. A szociális piacgazdaság lényege az hogy elismeri a p iac szerepét, de elvárja a Szerintem társadalom ez a szociális magyar kompenensének társadalom tiszteletben fejlődésének egyetlen tartását is. elképzelhető jövőbeli irán ya. A kívánatos mentálhigénia állapot, pedig akkor áll elő, ha a társadalom képes volna arra, hogy aktivizálja saját erejét, tehetségét és jobb életminőségét, ugyanakkor azonban képes lenne humánus és szociális módon leépíteni belső feszültségeit. Az erők hatékonyságának örök fizikai törvénye, hogy súrlódások révén veszteséget szenvednek. A cél tehát az kell, hogy legyen, hogy ezeket a s úrlódásokat a m inimumra

csökkentse az érintett társadalom rendje. Nem hagyhatom végül említés nélkül azt a meggyőződésemet, hogy a magyar társadalom jelenlegi fejlődése jó irányba halad. A legtöbb magyar ember tudatában és lelkivilágában fontos szerepet játszik a csalódottság érzése. Itt most nem a Trianont, sem a II világháborút, sem az 1945 után ellopott demokratikus kísérleteket, sem az országra kényszeríttet diktatórikus 1989-ig tartó rendszert nem kívánom részletezni. Egyedül a rendszerváltást követő időkre gondolok. Kétségkívül igaz, hogy az ún. „ NYUGAT” nem tanúsított sem különösebb megértést , sem an yagi támogatást nem nyújtott azon országoknak, mel yek 1989-ben végre felszabadultak az idegen elnyomás alól. Egy átfogó Marsallterv hel yett ígérgetések és kioktatások jöttek a nyugati országokból, gyakran alig elviselhető formában. Mindennek mentális hatása több mint negatív volt Már J. B Lancordaire

francia filozófus megírta hogy a szabadságon belül küzdeni kell az igazságosságért is. Nyugat-Európa ezt 1945 óta saját határain belül, a gyakorlatban elég jól megoldotta a s zociális állam kiépítésével, a szabad piacgazdaság párhuzamos védelmével. A ma divatos neoliberalizmus ezt ugyan gyakran kétségbe vonja, de megszüntetni nem tudja, mindenféle globalizáció ellenére sem. Alkotmán yunka bevezető soraiban többek között a szociális piacgazdaság igén ye is szerepel. A szociális piacgazdaság követelésében az elsődleges cél a hatékon y és erős gazdaság megvalósítása, mert csak ez képes forrást teremteni az államra háruló szociális biztosítások elvárásához. Ez a szocializmusból érkező társadalomban a szociális követelmények magasak. Bölcsen írták elő az Alkotmány szerzői a rendszerváltás alapvető követelmén yeként a szociális piacgazdaságot, ami a szocializmusnál nem rosszabb

életszínvonalat és a megszokott szociális biztonságot adja a társadalmi béke megőrzése érdekében, a rendszerváltó kormányokat adó győztes pártok mindegyikének programjában szociális, azaz erős piacgazdaságot ígért. P rogramját elárulva, a választókat becsapva egyik sem a szociális piacgazdaság építésén munkálkodott. Azzal ellentétes XIX századi primitív kapitalizmus megvalósulását segítette elő. A létrehozott magántulajdon, az új kapitalizmus még a szocializmus eredmén yeit sem képes produkálni annak ellenére, hogy még nagyobb mértékben adósodik el, mint a szocialista tervgazdaság. A hazai kapitalizmus nem elég hatékon y a társadalom egésze számára, mert nem szolgáltat elég munkahel yet, nem fizet méltányos béreket és még adót sem eleget. Az államnak nem jut elég forrás a gyatra hatékonyságú új gazdasági rend kárvallottjait kielégítő szociális támasz biztosítására. Felmerül a kérdés,

mit tegyen az állam, ha az új gazdasági rend csak szerén y eredmén yek produkálására képes. Nyilvánvaló, hogy az államnak feladata az elrontott változást korrigálni. A létrejött vad kapitalizmus hel yett az Alkotmány értelmében szociális piacgazdaság építését kellene szorgalmazni. Ennek érdekében a külföldiek további erőltetett bevonásának nincs sok értelme, mert ezzel az állam forrás hiánya nem oldódik meg. Várni arra, hogy rövid időn belül a belföldi tőkések megerősödjenek tőkében. Az ide települt külföldiek is évek, esetleg évtizedek alatt jutottak el jelenlegi színvonalukra. A hazai gazdagodás spontán fol yamata tehát évtizedekig is eltarthat. A gazdagság megerősödése fol yamatos gyorsítása csakis állami beavatkozással valósulhat meg. Az államnak is be kell szállnia tehát a gazdaságba. Fektessen be tőkét, és vállalkozzon Az állam legyen tulajdonos, teremtsen tőkét, és megfelelő

körülményeket a fejlesztésekre, a beruházásokra. Meg kell szervezni átmenetileg a gazdaság megerősödését és növekedését elősegítő állami gazdálkodói tevékenységet. Legyen az állam is vállalkozó, hozzon létre és működtessen hatékony állami vállalatokat. Ez az egyetlen lehetőség arra hogy a magyar gazdaság gyorsan erősödjön meg hatékon y piacgazdaság legyen, és a nemzeti érdekeket szolgálja. A szociális piacgazdaság ma még sok területen nem valósult meg az országban, azonban a munkaügy területén, a legmesszebbmenőkig elértük mindazt, amit egy s zociális piacgazdaság az állampolgároknak nyújthat. Az 1991. évi IV törvénn yel az MDF létrehozott egy széles körű, szociális biztonságot n yújtó jogszabál yt, amell yel ma több százezer munkanélkülinek tudjuk a megélhetést és az ország teherbíró-képességéhez képest túlzottan nagyvonalú eltartást biztosítani. Piacgazdaság: Az átmenet évei Az

átmenet, amel ynek általános tartalma az egyik társadalmi berendezkedésről a másikra való átállás, tranzakciók vagy transzformációnak nevezzük. A második világháború után három hullámban országcsoportban és három hullámban ment vége il yen átalakulás: -Olaszországban, Nyugat-Németországban és Japánban közvetlenül a háború után -a mediterrán térségben Portugália, Spanyolország és Görögország az 1970-es években, a fasiszta rendszerek bukását követően -Dél-Amerikában az 1980-as években, miután az önkényuralmi társadalmi gazdasági rendszer összeomlott E tranzakciónak és az 1990-es évekbeli kelet-közép-európai átalakulásnak vannak közös vonásai és persze sajátosságai is, amelyek egyaránt a meghaladni kívánt rendszer jellegéből fakadnak. E rendszernek vannak közös vonásai: bürokratikus és tekintél yuralmi berendezkedés, az állam nyomasztó túlsúl ya, amel ynek egyik eleme a

nagymértékű állami redisztribució, átpolitizált gazdaság, monopóliumok, egyensúl ytalanságok, válságok stb. Kelet-közép-európai sajátosság a magántulajdon „likvidálása”, a gazdaság totális államosítása, a párturalom a gazdaságban, a tekintélyelvű hierarchia, hián ygazdaság stb. A leglényegesebb különbség kétségtelenül a magántulajdonban volt. Míg a nyugati társadalmakban a magántulajdon létezett, addig Kelet-Közép-Európa tranzíciós fol yamataiban meg kell birkózni a magántulajdon létrehozásának feladatával is, s ez a valódi piacgazdaságra való átállást sokkal bonyolultabbá tette. A fő feladata a „tulajdonosok osztályának” létrehozása, vagyis az állami tulajdon leépítése, a nemzetközi sztendernek megfelelő szintre szorítása. A privatizációt magának az államnak kell megoldania. Kelet-Közép-Európában a privatizáció az 1980-as évek közepén kezdődött el, s az átállás

kulcsszavaként háttérbe szorította a tranzíció egyéb intézményi feladatait, elsősorban a piacnak kiépítését. Sokan úgy vélték, hogy a privatizációval, a tulajdonviszonyok átrendezésével „automatikusan” megvalósul a piacgazdaságra való átállás. Ez azonban koránt sincs így, a piacgazdasághoz számtalan más tartalmi és szervezeti változás is szükséges: a piaci versen y szabál yozása, a demonopolizáció (a monopóliumok visszaszorítása, felszámolása) dereguláció (a túlszabál yozás megszüntetése), a liberalizáció, a pénzügyi rendszer átalakítása, a tőzsde újraalapítása, a költségvetés és az államháztartás reformja, a szociális háló kialakítása. Mindezekhez a stabilizáció gondjai és feladatai társultak. A kelet-középeurópai szocialista rendszernek kiürült államkaszát, elavult gazdasági struktúrát és életképtelen nagyvállalatokat hagytak örökül. A külgazdasági

kapcsolatrendszer összeomlott, a nemzeti termék számottevően csökkent, az infláció felerősödött, a költségvetés és a fizetési mérleg hiánya, illetve a munkanélküliek száma nőtt. A stabilizációs politika alapvetően háromféle lehet: -fokozatos, lépésenkénti stabilizáció -radikális, gyors stabilizáció -szisztematikus, többlépcsős radikális program E változatok abban térnek el egymástól, hogy egyrészt másmás intézkedéseket tesznek szükségessé, másrészt különbség van az intézkedések sorrendjében és időbeli ütemezésében. Ez utóbbit, az időtényezőt számos kutató és gyakorlati gazdaságpolitikus egyaránt alapvetőnek tartja. Pl Dornbush amerikai professzor szerint a radikális átalakulásnak 7 nap alatt kell végbemennie. A kelet-közép-európai gazdasági társadalmi modernizációnak az a végső célja, hogy a régió gazdasága felzárkózzon a fejlett országokéhoz. Ennek érdekében modern infrastruktúra,

a világgazdaság mércéjével mérve is élet és versen yképes termelési és szolgáltatási struktúra szükségeltetik. Adódik a kérdés: mil yen piacgazdaságot kívánnak megteremteni KeletKözép-Európa országai? Mert a piacgazdaság sokféleképpen nyilvánul meg. Az amerikai rendszer liberális, a nyugat-európai piacgazdaság szociális beállítottságúnak tekinthető. De választható a Japánban és néhány újonnan iparosodó országban megvalósuló „patriciális”, nagyobb állami szerepvállalásra épülő piacgazdasági modell is. És mindezeknek valamil yen kombinációja szintén elképzelhető. Ám akár ezt, akár azt választja egyik másik ország, figyelembe kell venni a piacgazdaság jellemzőit. Nevezetesen: a piacgazdaság attól piacgazdaság hogy a gazdasági aktusok túlnyomó részét az önálló gazdasági egységek közötti piaci újraelosztás. csere A teszi gazdaság ki, és ehhez szereplői saját képest

másodlagos belátásuk szerint az állami döntenek: figyelembe veszik, vagy figyelmen kívül hagyják az állam gazdaságpolitikai prioritásait. És ha figyelembe veszik is az állam kívánságait, mindenkor a saját érdekeinek megfelelően cselekednek, a mégol y szelíd kényszernek sem engedelmeskednek. Az állam a g azdaság fol yamataiban legfeljebb csak az innovációkat támogató, vállalkozást ösztönző programok révén avatkozhat be, vállalkozói tevéken ységének fő színtere az infrastruktúra. Az immár egy évtizede kezdődött rendszerváltozásnak köszönhetően a kelet-közép-európai régióban mára lényegében kialakulhat a p iacgazdasági alapokon álló demokráciák. A politikai és különösen a gazdasági tranzíció tekintetében a térség két jól elkülöníthető csoportra és ezeken belül több alcsoportra szakadt. A régió élenjáró államaiban –idetartozik a három visegrádi ország: Magyarország, Csehország és

Lengyelország, valamint Szlovénia, Észtország, Litvánia és Lettország- lén yegében lezárult a rendszerváltozás, gazdasági értelemben is: megteremtődött a külső és belső egyensúl y, liberalizálták a piacokat, áttekinthető jogi és gazdasági hátteret teremtettek. Ugyanakkor Ukrajnában, Oroszországban és Fehér-oroszországban szinte el sem kezdődött az érdemi tranzíciós fol yamat, Bulgáriának és Romániának pedig nemrégiben megint újra kellett mindent kezdenie. A tranzíció céljától a l egtávolabb Albánia, Jugoszlávia és Bosznia-Hercegovina van. 1997-1998-ban a Kelet-Közép-Európát elválasztó gazdasági szakadék tovább mél yült. Az „élmezőn yhöz” tartozó országokban az elsődleges cél immár a fenntartható növekedés és fejlődés. A fejlődés motorja a régió valamenn yi országában a külföldi tőkefektetés és az export volt, e tényezők azonban egyenlőtlen eloszlást mutattak. Például a külföldi

befektetések mintegy háromnegyedét Magyarország, Lengyelország és Csehország vonzotta. Jól alakult az élenjáró országokban a t ermelékenység és az export is s az infláció csökkenése is általános. Magyarországon, 1998 végén a nemzeti össztermék több mint felét külföldi tulajdonú vagy részesedésű vállalat állította elő, ez az egész gazdaságot dinamizálta és növelte a versenyképességét. Az élmezőn y országaiban a gazdaság lényegében azonos fejlettségi szinten áll. Mindegyik ország azonban sajátos utat járt be, se mindegyik gazdaságnak megvannak az előn yei és a hátrányi a többiekkel szemben. Jövőjük elsősorban az államháztartás reformjának, az elavult szociális rendszernek átalakításának következetes véghezvitelén múlik. John Kenneth Galbraith világhírű közgazdász, a Harvard egyetem professzora a kelet-közép-európai átmenetről mondta el a véleményét 1990ben. „Az a g azdasági rendszer,

amel yet a k özép és kelet európai országok Nyugton és Japánban látnak nem a maga eredeti és primitív formájában vett kapitalizmus. Ezt a rendszert a mindenre kiterjedő szociális szolgáltatások, a megfelelő jövedelmek és Gyakorlati Keleten értelemben a közellenőrzést és messzemenően módosították. Nyugaton célunk egy és ugyanaz, megtalálni azt a rendszert, amel y egyesíteni tudja a piac által irányított tevéken ység és a társadalmilag motivált tevékenység legjobb vonásait. Szociális piacgazdaság vagy mégsem a világbank és a magyar nyugdíjreform A magyar politikai elit számára a posztszocialista átalakulást szolgáló reformok ideológiai keretét a szociális piacgazdaság célkitűzése szolgáltatta, míg az IMF és a világbank a neoliberális gazdasági modellt tekintette elméleti kiindulópontnak. A szociális piacgazdaság megvalósításának programja szorosan kapcsolódott az Európai Unióba való

belépés követelményéhez. Szubsztantív terminusokban az Európai Unióhoz történő csatlakozás a gazdaság ol yan viszon ylag gyors és egyúttal fenntartható növekedési ütemét feltételezi, amel y csökkenti Magyarország és az Uniós tagállamok gazdasági jóléte közötti szakadékot. Intézmén yi vonatkozásban az előbbi cél elérése a magántulajdonra épülő piacgazdaság létrehozását feltételezi, gazdaságpolitikai vonatkozásokban pedig sikeres stabilizációt igényel. E célok összhangban állnak a szociális piacgazdaság elképzelt modelljével, s egyúttal megfeleltethetőek a neoliberális filozófiát valló nemzetközi pénzügyi szervezetek elképzeléseinek is. Ol yan cselekvési programot jelentenek tehát, amel yet a posztszocialista átalakulás hazai és nemzetközi szereplői egyaránt elfogadnak. Nem meglepő ugyanakkor, hogy a szereplők közötti konszenzus ezzel véget is ér. A posztszocialista átalakulás

fol yamatában a különböző aktorok nem csupán különböző értékeket vallanak, de különböző cselekvési korlátokkal találják magukat szemben. A nemzetközi és pénzügyi szervezetek a piacgazdaság univerzálisnak tekintette intézményeit kívánják bevezetni a posztszocialista államokban, s cselekvésüknek költségvetési korlátjuk keménysége szab határt. A hazai politikusok ol yan piacgazdaság létrehozására törekednek, amel y illeszkedik országuk történelmi adottságaihoz és a hatalom megtartásának vagy elvesztésének politikai korlátaihoz. A mindenkori politikai döntéseket a hazai politikai szereplők hozzák meg, de a nemzetközi pénzügyi szervezetek befol yásolhatják e döntések tartalmát a nemzeti kormányokkal fol ytatott alkuk során. Ezek ez alkuk egyúttal ol yan tanulási fol yamatban illeszkednek, amel ynek következtében mindkét fél változtathat korábbi álláspontján. Az IMF és a Világbank jelentős szerepet játszott

a posztszocialista átalakulás elmúlt tíz évében. A kelet-európai kormányoknak nagy szükségük volt a pénzre. A washingtoni ikrek által nyújtott szakértelem, tanácsadás fontosabbnak bizon yult a régióban elköltött pénznél. Az IMF és a Világbank ajánlásait a k özgazdaságtan általános technikai terminusaiban fogalmazta meg. Az IMF és a Világbank reform javaslatait a stabilizációról és az intézmén yi átalakulásról és úgynevezett washingtoni konszenzus határozta meg. Különbözik-e a washingtoni konszenzus a washingtoni gazdaságpolitikától? Valójában nem. Az európai gazdasági integráció alapelvei, különösen a maastrichti konvergencia kritériumokat megfogalmazó Európai Monetáris Unió programjának elfogadását követően, nem jelentettek alternatívát az IMF és a Világbank gazdaságpolitikai elképzeléseivel szemben. Szigorú pénzügyi és monetáris politika, független központi bank, gazdasági

nyitottság, piacosítás, privatizáció stb. A szociálpolitika vonatkozásában a hel yzet nem tűnik il yen egyszerűnek. Az IMF és a Világbank szociálpolitikai tanácsait átfogó gazdaságpolitikai célkitűzésből vezette le. Felfogásunk szerint Magyarország csak akkor csatlakozhat az Unióhoz, ha képes annak átlagát meghaladó tartós gazdasági növekedés elérésére. A gyors és fenntartható gazdasági növekedés feltétele a gazdasági körn yezet stabilitása: alacsony infláció és a pénzügyi fegyelem érvén yre juttatása. A pénzügyi fegyelem a p osztszocialista átalakulás egyik kulcsproblémája, hiszen az állami jövedelem centralizáló képessége az átalakulás során jelentősen gyengül, miközben a szociális kiadások iránti igény jelentősen megnő. Az uniós csatlakozással kapcsolatos feladatok vonatkozásában tehát az IMF és a V ilágbank a gazdasági növekedése és a pénzügyi fegyelem fontosságát hangsúl yozza. A

pénzügyi fegyelem megteremtése intézmén yi reformokat tesz szükségessé. A szociálpolitikai reformok e keretbe illeszkednek, segíteniük kell a gazdasági növekedést biztosító stabil gazdasági körn yezet kialakítását. A tapasztalat azt mutatja hogy az alkalmazkodási időszakban társadalmi védőháló létrehozásával és az egészségügyi alapeltátáshoz , biztosításával szükséges sérülékeny a valamint az oktatáshoz csoportok való hozzáférés megvédése. Ezek az intézkedések a gazdasági reformok politikai fenntarthatóságát is elősegítik. Az IMF és a Világbank ajánlásai a szociálpolitikai vonatkozásában meglehetősen paradox jellegűek: sikeres Uniós csatlakozás érdekében ol yan szociálpolitikai változtatásokat javasolnak, amel yek filozófiájukban jóval közelebb állnak a reziduális amerikai jóléti állam, mint az európai szolidarisztikus rendszerek logikájához. De nem ássák-e

alá az európai jóléti rendszerek megkülönböztető kritériumokhoz igazodó sajátosságait európai a maastrichti gazdaságpolitikák? Az konvergencia európai jóléti rendszerek maguk is változnak, mindenekelőtt a demográfiai változások, a gazdasági versen yképességek és az új európai pénzügyi unió követelmén yeinek nyomása alatt. Az európai államok is rákényszerülnek az állami költségvetés kiadási oldalának csökkentésére, a jóléti szolgáltatások részleges privatizálására és piacosítására, de ez mégsem szüntette meg az amerikai és az európai jóléti államok közötti különbséget. A Világbank jelentős szerepet vállalt a magyar nyugdíjrendszer reformjában, de nem megvalósult reform nem lépte túl az európai jóléti államok szociálpolitikai rendszereire minimálisan jellemző közös keretet. Az IMF és a Világbank már 1990 és 1991 köz ött megvizsgálta a magyar szociálpolitikai kiadások

szerkezetét. A Világbank jelentése úgy találta, hogy Magyarország a GDP-nek az elért jövedelemszint által indokolható részénél többet fordít szociálpolitikai kiadásokra. A szociálpolitikai kiadások szintje nem tartható fenn, a szükséges reformok nem kerülhetőek el. A jelentés javaslatai szerint a reformoknak szűkítenie kell a szociális juttatásokra jogosultak körét, és célzottabbá kell tenni az ellátásokat. Az egyes egyéneknek több felelősségét kell vállalniuk saját jólétünkért. A szociális juttatások kínálati oldalán növekednie kell a magánszektor szerepének. 1995-re a Világbank már felkészült arra, hogy egy ol yan nyugdíjreformot javasoljon Magyarországnak és a többi posztszocialista országnak, amel y lényegesen különbözött az 1990-es tervektől. A Világbank közgazdászai 1994-ben tették elképzeléseiket. közzé A a nyugdíjrendszer Világbank szerint reformjára vonatkozó a n yugdíjrendszer

új fenntartható finanszírozását a járulékfizetők körének kiszélesítésével és a kiadások csökkentésével lehet elérni. A reformjavaslat ol yan nyugdíjrendszer kialakítását tartalmazta, amel y ösztönzi a gazdaság szereplőit jövedelmük egy részének megtakarítására és a n yugdíjrendszerhez való anyagi hozzájárulásra. A Világbank e cél megvalósításához először a felosztó nyugdíjrendszer reformját, másodszor egy piaci elvek szerint magánintézmények által működtetett kötelező részvételen alapuló tőkefedezeti rendszer létrehozását tartotta szükségesnek. A Világbank n yu gdíjreform javaslata nem gondolkodott a fennálló nyugdíjrendszer teljes magánosításában. A magyar országtanulmány készítői felsorolták azokat az érveket, amel yek a n yugdíjrendszeren belüli állami szerepvállalás mellett szóltak. Először, minden társadalomban vannak ol yan emberek, akik nem

finanszírozzák nyugdíjaikat a piacról, vagy azért mert nincsenek önkéntes megtakarításaik, vagy azért, mert piaci jövedelmük túlságosan is alacson y ehhez. Másodszor, a piaci alapú nyugdíjrendszerek ki vannak téve az infláció, az információs problémák és más okok miatt keletkező piaci kudarcoknak. Ezért, a Világbank tanulmánya szerint, az igazi kérdés nem az, hogy az állam részt vesz-e a n yugdíjrendszerben, hanem az hogy ezt mil yen mértékig teszi. Minden nyugdíjrendszernek két, egymással ellentétes követelmén yt kell kielégíteni. Először az idős emberek számára biztonsági hálót kell fenntartania, másodszor, kereset és járulékos nyugdíjakat kell kifizetnie. Az egyetlen pillére épülő rendszer nem képes egyidejűleg kielégíteni ezeket az ellentmondó követelményeket, nem képes egyszerre teljesíteni a társadalmi újraelosztáshoz és a s zükséges megtakarítások létrehozásához fűződő célokat.

Ezért, a Világbank szakértői szerint a n yugdíjreformot több pillérre kell építeni. Az első pillér állampolgári jogon egy általános minimum nyugdíját, a második pillér a megtakarításához igazodó kereset fizetnie. A világbanki javaslat szerint az első pillér a megreformált felosztó rendszer, a második pillér egy kötelező, magánpénztárakhoz kapcsolódó tőkefedezeti rendszer, a második pillér egy kötelező, magánpénztárakhoz kapcsolódó tőkefedezeti rendszer lehetne. Az utóbbi hozzájárulások és a kifizetések közötti átlátható kapcsolat következtében megfelelő ösztönzőket teremtenek a befizetésekhez. Ez az átláthatóság nem hozható létre egy ol yan felosztó nyugdíjrendszerben amel y az elkerülhetetlen politikai befol yás következtében nem képes elkerülni összen yomását és a a keresetarányos hozzájárulások kifizetések közötti korlátozottságát. Ezzel különbségek szemben a

tőkefedezeti elvre épülő magánnyugdíj rendszer elszigeteli és megvédi e pillért a kormán yzati beavatkozásoktól. A világbanki elképzelések szerint a megformált felosztó rendszer a nyugdíjak 30-50 százalékát, a magánosított pillér 30-35 százalékát finanszírozná. A nemzetközi és pénzügyi szervezetek, különösen az IMF és a Világbank, a befektetők és a tanácsadók kettős szerepében léptek fel a posztszocialista átalakulás során. A második szerep fontosabbnak bizonyult, mint az első Az IMF és a Világbank tanácsai és javaslatai befol yásolták az átalakulás menetét. Sikeresen fogalmaztak meg ol yan problémákat, amel yek megadták a későbbi reformviták alaphangját, és sikeresen közvetítették a neoklasszikus ortodoxia érékei és szemléletmódja döntéshozók felé. De csak által meghatározott azért voltak üzeneteiket képesek hatást a p olitikai gyakorolni a megvalósított reformokra, mert

jelentősen hatalmi súl yú hazai aktorok osztották a nemzetközi pénzügyi szervezetek által képviselt értékeket és felfogásokat. A magyar n yugdíjreform példája nem igazolja azokat a kritikákat amel yek a Világbankot azért marasztalják el, mert doktriner módon, semmibe véve vonatkozó országok kormányainak nézeteit. Igaz ugyan, hogy a Világbank n yugdíjreformjaival kapcsolatos ajánlásai kapcsolódtak a neoliberális eszmekörökhöz, de a Bank rugalmasnak mutatkozott az általános fogalmi keretben felvázolt gondolatok konkrét alkalmazásában, és a fogalmi keret módosításában is. A történet hazai szereplőinek pedig elegendő mozgástere és szabadsága volt ahhoz, hogy a magyar politikai élet erőviszonyaihoz igazodó alkufol yamatokban az eredeti reformjavaslatoktól eltérő új kompromisszumos változásokat alakítsanak ki. Miért el a hazai aktorok a Világbank javaslatait? Katharina Müller, a lengyel, a m agyar és

a cs eh n yugdíjreformot vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a Világbank azért bizonyult a nyugdíjreformot sikeresen befol yásoló külső szereplőnek Lengyelországban és Magyarországon, és sikertelennek Csehországban, mert az előző két ország, szemben Cseh Köztársasággal, jelentősen külső adósságállományt halmozott fel. A szociálpolitika rendszerint nem a Pénzügyminisztérium hatáskörébe esik. Minthogy azonban a lengyel és magyar állami nyugdíjrendszer az állami költségvetés által kiegyenlített deficiteket termelt, a Pénzügyminisztérium hel yzete a Minisztérium n yugdíjkérdés vonatkozásában neoliberális közgazdászai megerősödött. számára Ezen fontosak túl, a voltak a tőkefedezeti rendszerre való áttéréstől várt makroökonómiai előnyök. Az hogy a n yugdíj privatizáció részévé vált nem meglepő, ha figyelembe vesszük a Világbank hatását, amel ynek érvényre

jutását elősegítette mindkét ország komol y külföldi adósság problémája. A magyar n yugdíjreform példája nem erősíti meg azt, hogy közvetlen vagy kizárólagos kapcsolat lett volna az ország eladósodottsága és a világbanki ajánlásokhoz igazodó n yugdíjreform bevezetése között. Nem az eladósodottság mértéke n yitotta meg a politikai lehetőséget a magánnyugdíj rendszerre vonatkozó reformjavaslatok előtt, hanem az 1995-ös pénzügyi válság, amel ynek hatására megnőtt a kormányra nehezedő, a nemzetközi pénzügyi közösség és a nemzetközi pénzügyi szervezetek által gyakorolt külső n yomás azért, hogy érdemi intézkedésekkel és reformokkal válaszoljanak a kialakult hel yzetre. A reformok további elnapolása most már alapjaiban veszél yeztette volna a magyar kormány gazdasági stratégiáját, amel y külföldi tőke bevonásával próbálta előteremteni a gazdasági növekedéshez szükséges

erőforrások egy nem jelentéktelen részét. A külföldi eladósodás hatása e f ol yamatban abban állt, hogy kormány e stratégia részeként törekedett a külföldi adósságok fol yamatos visszafizetésére, éppen azért, mert így az ország a külföldi befektetések vonzó célpontja maradhatott. Önmagában az adósságkorlát, amel y hosszabb távon fennmaradt, nem magyarázta meg azt a belső hatalmi átrendeződést, amel y a szociális ellátó rendszerek vonatkozásában is lehetővé tette a piac kidolgozását 1995-től kezdődően. A pénzügyi válság amel y azzal fenyegetett, hogy a külföldi befektetők elfordulnak Magyarországtól, megerősítette azoknak a hazai szereplőknek a hel yzetét, akik a pénzügyi fegyelem szigorítását és piac orientált szociális reformokat sürgettek. A n yugdíjreform ügyét azok a hazai szereplők vitték sikerre, akik mél yülésével, osztották a a finanszírozási külső Világbank

gazdaságfilozófiáját források és elvesztésével a válság, fenyegető gazdasági feltételek n yomása alatt képesek voltak a maguk oldalára állítani a politikusokat. A nemzetközi pénzügyi szervezetek segítik Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz. Makroökonómiai vonatkozásokban az IMF és a Világbank kezdemén yezte a gazdasági szereplők és köztük az állam tevéken ységét kordában tartó pénzügyi fegyelem megteremtését, sürgették a következetes infláció ellenes monetáris politikai alkalmazást és hangsúl yozták a magánbefektetések jelentőségét az állami túlköltekezéssel szemben. E gazdaságpolitikai célok összhangban álltak az Európai Unió gazdaságpolitikájával, és további megerősítést nyertek az új európai pénzügyi rendszer bevezetésével. Az Európai Pénzügyi Unió követelményei az európai jóléti államokat is pénzügyi n yomás alá hel yezték. Az európai kormányok

egyidejűleg próbálkoznak a szociális kiadások csökkentésével és a jóléti állam szolidarisztikus jellegének megőrzésével. A posztszocialista államok ugyanezzel a feladattal találják magukat szemben, de más okok miatt. A posztszocialista átalakulás során a kormánynak meg kell birkózniuk a kommunista jóléti állam örökségével és meg kell teremteniük a szociális kiadások fenntartható pénzügyi alapjait. A fenntartható gazdasági növekedés az Európai Unióhoz való csatlakozás előfeltétele. Az szociális ellátó rendszerek reformja a fenntartható növekedés megteremtésének előfeltétele. Il y módon a V ilágbank által javasolt, finanszírozás átalakítását célzó szociálpolitikai reformok az Európai Unióba való belépés eszközei és feltételei. Igaz, hogy a v ilágbank reformjavaslatai sok vonatkozásban de nem kizárólagosan ol yan gazdaságfilozófiából táplálkoznak, amel y reziduális jóléti állam

modelljéhez áll közel, de mint azt a magyar nyugdíjreform példája mutatta, a reform részletes tervei és a hazai szereplők közötti reform nyugdíjrendszer belül maradt az amerikainál szolidarisztikusabb európai jóléti államok által kijelölt kereteken. Az új vegyes nyugdíjrendszer megőrizte a szolidarisztikus felosztó pillér meghatározó szerepét. A magyar n yugdíjrendszer privatizálása nem haladta meg azt a mértéket, amell yel az Európai Unió tagállamai kísérleteztek. A modernizáció stratégiai jelentősége A világgazdaságban ol yan forradalom megy végbe, mel ynek jelentősége és társadalmi hatása sokak szerint túlmutat a múlt század ipari forradalmán korunkkal politikusok, és a fövőbe társadalom mutató és trendekkel foglalkozó természettudósok közgazdászok, napjainkban talán a leggyakrabban a globalizáció és az információs társadalom fogalmaira hivatkoznak. A számítástechnikai eszközök

és alkalmazások, a távközlés a média a világbank robbanásszerit technikai fejlődése ezen területek konvergenciája globális falura teszi a világunkat. A fol yamat jelenleg megállíthatatlanak látszik, hiszen a globalizáció ol yan világméretű gazdasági versengést tett lehetővé, amel y kikényszeríti a technika további rohamos fejlődését. Országunk és régiók „Lemarad aki kimarad” felkiáltással vetik bele magukat a küzdelembe, a fejlettek lehetőségeiket kihasználva tovább akarják növelni előn yüket, a fejlődők fel akarnak zárkózni, a fejletlenek hatalmas erőfeszítéssel próbálnak kikerülni reménytelen hel yzetükből. Az élesedő nemzetközi versen yben csak az ország maradt talpon, amel y hatékon yan képes a legkorszerűbb termelésre, és szolgáltatások nyújtására. És ma már nemigen kételkedik senki abban, hogy korszerű informatika eszközrendszerének széleskörű alkalmazása nélkül

kilátástalan erőfeszítés részt venni ebben a küzdelemben. Magyarország szinte napi közelségű céljaira és feladataira legfejlettebb részéhez gondolva való szintén kijelenthetjük, felzárkózásunk hogy alapfeltétele a a világ korszerű információs társadalom kialakulása. De vajon csak enn yi lenne a modernizáció? Korszerűsítünk azért, hogy növeljük versen yképességünket, talpon maradhassunk a globalizációs arénában? Ez a fol yamat rendkívül komol y gondokat generál. A globalizáció az áruk és szolgáltatások, tőke és munkaerő egyre szabadabb áramlásán alapul. Gazdasági szempontból alapvető célja a javak és szolgáltatások előállítási költségei regionális különbségeinek kihasználása. Amel yik ország vagy régió nem tud megfelelő előnyöket kínálni az kiürül és elszegényedik. A termelés és a szolgáltatások a tőkével együtt szinte pillanatok alatt más, számukra kedvező terület

felé mozdulnak el. Azon országok, ahol magas az átlagbér jelentősek a szociális juttatások, rövid munkaidő és erős az érdekképviselet, könn yen hátrányba kerülnek. Mindez a kormányokat, a szociális kiadásokat esetenkénti radikális csökkentésre ösztökéli, olcsónak kell lennie, ezért nem jut pénz a környezetvédelemre és az oktatásra sem. A fejletlen és sok esetben a fejlődő országok népessége el is fogadja ezt a hel yzetet, durván fogalmazva inkább dolgoznak rossz körülmények között, mint éheznek munka nélkül. A fejlett országok is bajba kerülhetnek a s aját maguk generált fejlődési versenyben. Európa szerte rogyadozik a szocialista piacgazdaság építmén ye miközben kontinensünk évek óta komol y versen yképességi gondokkal küzd. A többé kevésbe fejlett országok azon kultúrköre, melyhez hazánk is tartozik, három alapvető értéket igyekszik érvényesíteni. A tágabb értelembe vett polgári

demokrácia nemcsak a politikai szabadságjogot biztosítja, de alatta általában a t evéken ységek szabadságát is értjük. Alapvető érték a szolidaritás , aminek európai megnyilvánulása a szociális piacgazdaság, a szociális háló. És említeni kell a jólét iránti igényt, amit csak ol yan sikeres, versen yképes ország tud polgárainak biztosítani, ahol az átlagosnál jóval magasabb az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Csakhogy e követelményt sehol sem sikerül egyszerre maradéktalanul kielégíteni. 1. az ázsiai, távol-keleti országok gazdasága gyorsan fejlődött, néhán y évtized alatt vezető erővé váltak a világban. Ugyanakkor megvalósult az otthoni történelmi hagyományoknak megfelelő szociális összetartás például az életfogytiglani munkalehetőség képében. Nem igazi azonban a demokrácia, a jólétet a versenyképességet ol yan mértékű állami befol yás illetve állami és gazdasági erők ol yan összefonódása

teremtette meg, ami a többi fejlett ország számára nem vonzó. Napjaink gazdasági válsága után ennek a modellnek majd jelentősen változni kell. 2. az Észak-Amerikai modellben a g azdaság és a maradéktalan szabadság szerencsésen találkozik, kérdéses azonban hogy a szociális háló, a szolidaritás azon a szinten működik e amit elvárnak az európai társadalmak 3. Európa fejlettebb részein széles értelembe vett demokráciával általában nincs gond. Erős a szociális háló, a szolidaritás is működik. Ugyanakkor nem megn yugtató a régió nemzetközi versenyképessége, ez gyengíti a társadalmi szolidaritás gazdasági alapjait is. Mi tehát a megoldás? Gondoljuk végig a három modellt. A távol-keleti régió korábbi hallatlan ütemű fejlődésének mai gazdaságának alapját a r endkívül gyors tudatos modernizáció teremtette meg. Az Észak-Amerikai kontinens nem is ol yan régen még termelékenységi gondokkal küzdött, a

távol-keleti versen y azonban fantasztikus fejlesztésekre modernizációra ösztökélte az országot. Ha bár a társadalmi szolidaritás nincs úgy felszínen, mint másutt a modernizáción alapuló gazdasági fejlődés eredményeképp a munkanélküliség radikálisan lecsökkent, úgy tűnik hogy a gettólázadások korának vége. Európa fejlett fele igen komol y erőfeszítéseket tesz annak érdekében hogy a piacgazdaság szociális jellegét megőrizze biztosítva versenyképességét. Az Európai Unió politikájának a hatékonys ág növelése érdekében a fejlesztés, modernizáció, az információs társadalom kiépítése áll. Az EU programok javarészt ezt célozza. A modern technika tehát globalizálta a v ilággazdaságot, az így kialakult versen y kén yszere pedig látszólagosan értékrendünk maradéktalan érvényesítését. következetes fol ytatása ki is ellehetetlenítette Ugyanakkor a alapvető modernizáció vezethet a csapdából.

Fejlesztésekkel, a termelés, a szolgáltatások korszerűsítésén alapuló hatékonyság növeléssel kell és lehet előteremteni azokat a forrásokat mel yek lehetővé teszik a piac szociális jellegének fenntartását illetve megteremtését. A modernizáció tehát stratégiai kérdés. Nem egyszerűen elkerülhetetlen fejlődési fol yamatról van szó, mel yet tisztességesen illik végigvinni, nemcsak hazánk gyarapodásának, nemzetközi felzárkózásának egyik legfontosabb eszköze. A világgazdaság néhány év, egy-két évtizede végbement rohamos globlalizációja , ol yan globális válsághelyzetet idézett elő, mel yből csak a további modernizáció, fejlődés vezethet ki bennünket. Visszaút nincs a világot összekötő digitális hálót már nem lehet széttépni, a cégek a pénzügyi élet irányítói kezéből már nem vehetjük ki a számítógépet és a telefont. Menekülni csak előre lehet, valóban az egész világ kapcsolódjon be a

közös vérkeringésbe ezzel lecsökkenek a helyi különbségek, megszűnnek azok a feszültségek mel yek a befektetések sokszor hisztérikus mozgást generálják. A fejlődés a modernizáció minél több országban régióban érje el azt a fokot, amikor a h atékon yság növekedése már nem csak versenyképességhez, hanem jólét és a polgári demokrácia fenntartásához szükséges források előteremtéséhez is elegendő. A társadalom és a kormán yzatnak igen sok tennivalója van az információs társadalom megvalósítása a modern állam és a k özigazgatás kimutatása, a kutatás és oktatás támogatása terén. A modernizáció azonban ol yan hosszú távú fol yamat, mel ynek eredményei nem jelentkeznek azonnal. Éppen ezért szükséges, hogy 4 éves politikai cikluson átívelő, túlmutató társadalmi önszerveződés is képviselje a fejlődés stratégiai irán yait, a társadalom ezer irányú hosszú távú érdekeit. Gondolatmenetben a

globalizációs fol yamat lényegére, valamint megoldás módjára igyekeztem fókuszálni. Ebben a megközelítésben a válság lényege a versen yképesség és a piacgazdaság szociális jellege közötti konfliktus. A modernizáció elsősorban ol yan technikai fejlődés, mel y a javak előállításának hatékon yságát növeli. Ugyanakkor közismert és széleskörű aggodalmat kelt sok egyéb káros mellékhatás mint például környezetvédelem elhanyagolása, hosszú távú érdekek figyelmen kívül hagyása az oktatásban és a kutatásban stb. Ezért és nem csak a s zükséges technikai tudás megszerzése miatt kap a modernizációban igen nagy hangsúl yt az oktatás. A modernizáció önmagában nem környezetellenes, a korszerű megoldások a környezetvédelemben is alkalmazhatóak és alkalmazandóak. Amikor tehát a modernizációról beszélünk, mindig bele kell érteni az emberbarát hosszú távú stratégiai gondolkodásból következő feladatok

végrehajtását is