Nyelvtanulás | Magyar » Mayer József - Stilisztika

1 Mayer József - Stilisztika Szóképek (trópusok): egy fogalom, jelenség nevének átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló valamilyen kapcsolat, kritérium alapján. Szókép úgy keletkezik, hogy két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, közöttük összefüggést létesítünk azzal a céllal, hogy az egyiket a másikkal magyarázzuk, szemléletessé, elképzelhetővé tegyük, megértessük. A szókép jelentése aztán a szóképpel megvilágított dolog jelentésévé válik osztályozása: köznyelvi és költői szóképek kategóriái: a névátvitel történhet a két fogalom, jelenség közti közös vonás: külső vagy belső hasonlóság, néha a funkció hasonlósága vagy hangulati egyezés alapján. Ekkor a szókép: metafora (a metaforának is több alfaja van, az összekapcsolás módja és a természete szerint) Ha a névátvitelt a két fogalom közt levő térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen alapuló kapcsolat vagy ok –

okozat viszonya indokolja, abban az esetben metonímia. funkciója, szerepe: • A mondanivalót szemléltetéssel, elképzeltetéssel, az elvont fogalom megérzékítésével ill. az érzéki fogalomnak érzéki képhez való kapcsolásával megvilágítsa, közelebb hozza az olvasóhozpl „A fiú betoppan; szíve égő katlan, Belsejét még most is fúrja és faragja Szégyenítő búja, búsító haragja.” • Szemléletes, érzéki kép segítségével az olvasóban ugyanolyan benyomásokat, hangulatot ébresszen, mint amilyen a költő lelkében van, vagy amilyet ébreszteni akar. • A szóképek révén nagy számban jönnek létre rokonértelmű szavak, kifejezések. Ilyenformán egy fogalomnak már meglévő neve mellé egy másik – sokszor körülírásos – megnevezés keletkezik, amely – éppen képes értelménél fogva – a meglévő névhez viszonyítva mindig stilisztikai többletet jelent. • A szóképek kimeríthetetlen forrását jelentik a szókincsnek

és a kifejezőkészletnek, olyan értelemben is, hogy számtalan fogalom a szóképek, átvitelek használata révén kap érvényes nevet. pl: repülő szárnya, karosszék; anyaga, tárgyköre: • a költő egyénisége (lelkialkat, származás, neveltetés, műveltség,) • valóságfelfogás, világnézet • kor (amelyikben a költő él, és ír) 2 korstílus, stílusirány műfaj használata: (Ferenczy Géza: Nyelvi segédkönyv szerkesztők számára) • • A metafora: A legjelentősebb szókép, átvitel Két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső, esetleg funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul. pl „Elmúlt az arany tó az égről És egyszerre nagyon sötét lett.” (külső hasonlóság – arany tó = lemenő nap sugarai) De nagy kofa ez a gyerek! (belső hasonlóság – kofa = sokat szeret beszélni feleslegesen) „Oh e kertben kert volt életünk, Minden óránk benne egy virág.” (hangulat egyezése – életünk =

kert, minden óra = virág) gyertyatartó karja ( funkcióbeli egyezés) A metafora nyelvi szempontból olyan szó, ill. név, amelynek az a szerepe, hogy egyszerre két egymástól távol eső képet idézzen fel a nyelvtudatban, s azokat egy névbe sűrítse, tömörítse. felosztása: • élő – élettelen szembeállítása • konkrét – absztrakt szembeállítása (meghűl bennem a vér, fő a feje, rosszmájú) • költői, művészi metaforák • köznyelvi metaforák A költői, művészi metaforák: egyéni reflexión, gyakran tudatos megfontoláson alapulnak, két – sokszor nagyon távoli – fogalmat kapcsolnak össze (alkalmilag). A költő olyan elemet emel ki a jelentésből, amelyet más valaki nem látott, nem érzett meg. A kiemelt jelentéselem – ha csak csírájában is - benne van a szóban. Az aktualizálás pillanatában azonban központivá válik, és ezzel más viszonyokat, összefüggéseket teremt a jelentés struktúrájában pl „A lelkem ódon,

babonás vár” „A lelkem, a lankadt, fekete rózsa Szelíden hervad itt” A metaforák lehetnek megújítottak ill. eredetiek A metafora fajai Alakja szerint: teljes (ilyenkor ki van téve az is, amit azonosítunk, meg az is , amivel azonosítjuk.pl: „Kikelet a lyány, virág a szerelem.” Szállj, dal, esti fecske, suhanj A vak tavak fölött” 3 egyszerű (ilyenkor csak az van kitéve, amivel azonosítunk, az azonosítottat hozzá kell érteni.) „Hé fiúk! Amott ül egy túzok magában.” „Itthágy szép tavaszom” Alak szerint azért kell megkülönböztetni a metaforákat, mert más-más a kifejező erejük, a stilisztikai értékük. Az egyszerű metafora, mivel hiányzik az azonosított, fokozottabb tevékenységre kényszeríti az olvasó fantáziáját, s már ezzel is – függetlenül az azonosított és azonosító távolságától – feltétlen stílushatást kelt. (köznyelvben egyszerű metaforák: szőlőszem, kabátujj) szófaja szerint: • igei

metaforák: - köznyelviek: rohan az idő, terveket sző – költőiek: „sokszor harapta meg szavaival”, „Kis nyurga füst virágzik” • főnévi metaforák: - köznyelviek: az idő kereke, van sütnivalója – költőiek: emberhajó, vértenger, asztag-város, a titkok nagy mezője • melléknévi metaforák: -köznyelviek: aranyos gyerek, szomorú nap – költőiek: komor betűkkel, a jövőnek holdas fátyolában, bús gyümölcsös, „Kéklő szöllők, mindörökre sűrűsödő éj.” célja szerint: • szemléleti (képszerű ábrázolás, plaszticitás, a jobb elképzelés, a szemléltetés a cél)pl. „A leáldozó nap utolsó sugára Vörös szemmel nézett a siralmas tájra.” • hangulati (bizonyos hangulat, érzés, érzelem felkeltése a cél) pl. „Dicsőség néked Anna, Szent tavaszunk virága te sírba hervadt évek aranyága!” • szemléleti és hangulati egyesülése: „nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a

világ” Szinesztézia (együttérzés, összeérzés) A költő valamely érzéki területről vett rokonhangulatú képpel, vagy különböző érzések szerves egészbe való olvasztásával fejezi ki érzéseit. Kétféleképpen jöhet létre: A régi és az új képzet között valamilyen (fiziológiai, fizikai vagy hangulati) hasonlóság van. pl: rikító szín A szemlélet egységéből születik, ugyanis a szemléletben együtt fordul elő minden érzékio benyomás, s a különböző érzetek együtt jelentkezhetnek. pl: fehér 4 csönd „Bár holtra metszé kertész görbe kése, Még édesíti a fanyar szobát, S a hűs homályon úgy remeg tovább Illatja, mint halk húrok reszketése.” Hasonlat: két különböző, de egymással bizonyos pontban érintkező fogalom egymás mellé állítása abból a célból, hogy az egyiket a vele párhuzamba állított másikkal, ill. a kiemelt közös vonással szemléltesse, elképzeltesse, nyomatékosabbá tegye vagy – az

asszociációk révén – bizonyos hangulatot ébresszen szerkezete: két tagból áll, az egyik a hasonlított, a másik a hasonló, amihez a hasonlítás történik. Ezek a tagok a hasonlatban megőrzik teljes önállóságukat felosztása: köznyelvi és költői A költői hasonlatok: • szemléleti jellegű hasonlatok: a hasonló (tárgy, személy, stb.) alakja, nagysága, szépsége, plasztikussága, jellegzetessége ragadja meg a költőt, és ezzel hat elsősorban. pl. „Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk!” • érzelmi, hangulati jellegű hasonlatok: A hasonlat stilisztikai hatását használja ki a költő. Nem láttatni, hanem éreztetni, megéreztetni akar A költői hasonlat elve az, hogy annak, amihez a költő hasonlít, nagyobb szemléleti vagy hangulati értéke legyen, mint annak, amit hasonlít. A hasonlat hangulati alapját sok tekintetben meghatározza az, hogy a költő honnan veszi a képet, hogy mihez

hasonlít valamit. pl. „Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja.” A hasonlat alakja: A hasonlítás általában kötőszóval történik (mint, valamint, mintegy, mintha, miként), s szerepelhet rámutató szó is (úgy, oly, olyan, azonképp). pl: „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ” A hasonlat léterjöhet ragos ( -ként, -képpen; ritkán –ul, -ül, - nál, -nél) vagy névutós határozószóval (gyanánt), s-szerű képzővel is.pl: „Kóbor kutyaként jár a szél” „Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.” „Kalapja igen gombaszerű.” 5 Kifejezhető még bizonyos hasonlítást, elképzelést jelentő igékkel. pl: „Azt hinné az ember: élő tilalomfa” mozgalmas hasonlatok: - főnevekkel kifejezett elemek cselekvései között van hasonlóság összetett, fürtös hasonlatok, hasonlatépítmények: - „a hasonló” többtagú,

bonyolult, sokszor függetleníti magát a hasonlítottól. 1 A köznapi kommunikáció modellje 1 kép 2 nyelvi jelrendszer kód nyelvi jelrendszer kód üzenet kép beszélő beszélő státusz szerep téma státusz szerep téma Ki az, aki megszólal, ki az, aki hallgat a státusz felcserélhető. Az irodalmi kommunikáció modellje Alkotó kép nyelvi jelrendszer jelképrendszer Műalkotás nyelvi jelrendszer Olvasói kép jelképrendszer költői üzenet státusz. író szerep: alkotó téma (teremtő) jel (választó) jel (képteremtő) jel (képrendszer teremtő) státusz. befogadó szerep: értelmező a) jel dekódoló b) rejtjelfejtő c) újrateremtő Multikulturalizmus Multikulturalizmus: integrálás, homogén nyelvhasználat helyett sokszínű nyelvhasználat. 2 Eredetileg a közös kultúrára helyezték a hangsúlyt. A történelem alakulása folytán azonban olyan közösségek jöttek létre, amelyekben jelen vannak az idegenek is, ezért a

kultúra heterogén jellegével kell számolni ezentúl. Minden szöveggé tehető, minden probléma szövegesíthető, szövegbe formálható. Lothman (nyelvész): A szövegek összessége nem más, mint a kultúra univerzuma. szövegbeliség (szövegek jelentése, megérthetőség) = intertextus intertextus = szövegközöttiség (szövegkörnyezet) jelentéstartalom = szövegkörnyezet + szövegbeliség (összefüggésrendszerből kiemelve nem teljes) A nyelv történetiséggel rendelkezik. Egyes szövegek jelentésének sajátos pluralizmusa van Minden szövegnek többfajta olvasata van Az olvasás értelmezés kérdése. A szöveg a világot, a valóságot modellálja A világ nem csak a modellált valóság A költői, művészi szövegek másképp modellálják a világot Ki határozza meg egy adott szöveg helyes jelentéstartalmát? A szerző és/vagy az olvasó. Milyen új jelentéstartalommal ruházza fel a szöveget a későbbi század? Időben és térben ugyanannak a

szövegnek mindig újabb és újabb olvasata jön létre. Elvárás horizont – sérülhet, meginoghat, semmissé tehetik pl. Ady Az esztétikai minőség nem időtlen. Az esztétikai ízlés változik, hozzátapad a nyelvhez. Bizonyos korszakokban elfogadott, más korszakokban nem Kortársaknak aktuális ill. virtuális jelentéstartalom Nincs értékkülönbség a kultúrák között (“másság”) Nyelv és szabályrendszer “megtanulása (“akkulturáció, asszimiláció, kozmopolitizmus, kulturális relativizmus) • Hegemónia: európai kultúra modell – angol, német, francia; - amerikai   • • • • tiltás integrálás asszimiláció regregráció Akkulturáció koncepciója: direkt kapcsolat ! befogadó! “Olvasztó tégely – modell tömegkultúra Salátástál – modell Interkulturális modell: nemzeti kultúrák kommunikatív összefonódása akkulturáció (egy új kultúrába való beilleszkedés vagy a vele való összeolvadás): uralkodó

kultúra mellett vannak szubkultúrák (valamely elkülönülő vagy jellegzetes társadalmi csoportot jellemző, a bevett formákat és viselkedési normákat elutasító életmód) illetve más kultúrák – pl. Beatrice nyelvezete 3 asszimiláció (hasonlóvá tevés): identitás elvesztése Az egynyelvűségre való törekvés hátrányos, mert fontos, hogy másfajta kulturális törekvések is megjelenjenek. Az európai (nyelvi) kultúra összetevői: angol, francia, német illetve az amerikai új európai kultúra Az integrált Európában megjelenik- e a magyar kultúra? Gépnarancs c. könyv (antiutópia): sajátos nyelvhasználat Az orosz és magyar nyelv összekeveredése; univerzális Andre Breton : Nadja (szürrealista): nem használ leírásokat, látvány jelenik meg sérül az elváráshorizont. A tiltás hatására erősödik az integrálásra való törekvés. Ennek következményei: a) asszimiláció b) másság, szegregráció (elkülönülés) – izoláltság

saját börtön “Olvasztó tégely” Az USA “hagymahéj” problémája: Az egymást követő generációról, mint a hagymáról, foszlik le a (nyelv)kultúra. amerikai lesz, mert asszimilálódik tömegkultúra = kultúra leválása + asszimiláció elitkultúra (birtokosai által használt nyelvezet) tömegkultúra A hosszú távú integrálódás (egységesülés) után azért el lehet képzelni, hogy megtarthatják saját kultúrájukat, de ez elég utópisztikus. Létezik – e általános nyelvi modell? Nyelv (potenciálok összessége) az egyén számára: tapasztalat és diskurzus. A nyelv felfogható: • a nyelv egy olyan struktúra, amelynek egyes elemei függnek egymástól • a nyelv az emberek viselkedésének a produktuma • a nyelv a tudás lerakata • a nyelv a (művészetek) irodalom hordozója szegmens = szelet, szelvény Minden fajta nyelvi megnyilatkozásnak van stílusa. “Stílustalan megnyilatkozás van, de stílus nélküli nincs” A nyelv

pragmatikus (gyakorlatias) szemléletmódja: Egy adott szituációban, élethalyzetban milyen stílust használunk? A stílus szövegszinten jelentkezik. Előfordul, hogy egyéniségének nem felel meg, de használhatja pl. úriember stílus (nyelvhasználat) Szövegszerkezet (stiláris jelentősége) 4 szöveg egész (elemzés, értékelés, értelmezés alapja) szöveg bekezdések (bevezetés, tárgyalás, befejezés) mondatok (típusok) szószerkezetek szavak szóelemek hangok A ny-európai kultúrából szemlélődünk. A mi kultúránk olyan értékek mentén húzódik, mint görög, reneszánsz, reformkor stb. A stílusnak és a nyelvnek is van történetisége. (Humbold felismerése, amelyet Heidegger realizált: “A történetiség a jelenvaló lét, mint olyan” A lét és a semmi c. művében 2 aspektusból vizsgálta: a jelevaló lét feltételezi önnön múltját, vagyis beépíti önnön magába. Minden létben benne van a jövője is, a múlt és a jelen

összessége.) Fel kell ismerni a történetiség fontosságát. Mindenfajta nyelvi produktumot vizsgálni kell. A jövő nyelvezete függ a jelen nyelvétől (pl Internet) A szókincs változik a legdinamikusabban (archeizálás – elavult kifejezések használata) A stílus funkciója: stílus: nyelvi elemek ( válogatás a szókincsből; szavak kapcsolása – kötőszavak) konnotáció (a szót stilisztikailag színező, alapvető jelentését árnyaló kiegészítő jelentés) – amit maga a szó jelent denotáció ( a jel és a jel tárgya között fennálló viszony; a név és a megnevezett viszonya): - sajátos jelentést kaphat egy más összefüggésben; más lesz a jelentéstartalma Petőfi írói szótára – Petőfi szókincsét tartalmazza Toldi szótár – Toldi szókincsét tartalmazza Az ember anyanyelv helyett anyanyelvjárást tanul (más családok, más környezetek stb.) A nyelv elsajátításának is van története. anyanyelvjárás + regiszterek beépül

Elsajátított nyelv, amelyet a saját környezetünktől sajátítunk el. Adott nyelv közösség hagyományai: a magyarul beszélők interakciója. A nyelvközösség határa ott van, ahol a hatásfok gyengül, nem országhatárhoz igazodik. A nyelvközösség nyelvi normája: kultúra, irodalom, nyelvi megnyilvánulás A nyelv tartományai: • hangzás (hangoztatás – nyelvi sajátság) hangzókészlet lassan változik • lexika (szókincs, szókészlet) 5 grammatika (nyelvtan) – eszköze annak, hogy a szókincset egyáltalán használni tudjuk 1100 környékén még a ragok önállóan léteztek, később a szóhoz nőttek • szemantika (jelentéstan) – a jelentés szintje; irodalomban esztétikai jellege van. • Hegel szerint az irodalmi nyelv használatához kell: 1. poézis – poezia hatása: a külvilág ridegségét otthonosabbá teszi az ember számára 2. esztétika – aistesis külső és belső valóság megváltoztatása 3. katarzis bizonyos szövegek

kapcsán a jelenség végbemegy az emberben (lelki megtisztulás) Ady: A fekete zongora (1907) Nehéz a szöveg megközelíthetősége, ha megközelítették, az értelmezése. A szimbólumok jelentéstartalmát meg lehet érteni. Szóképek 1. 2. 3. 4. Hasonlóságon alapuló a) metafora b) megszemélyesítés c) allegória (Látomás, komplex kép) Hasonlóságon és érintkezésen alapuló: a) szinesztézia b) szimbólum Képszerű beszéd a) hasonlat Érintkezésen alapuló a) metonímia b) szinekdoché allegória: mint szókép, másról beszélni, mást mondani – metaforák láncolata metafora: képátvitel (egyik dolog jelentését átviszem egy másikra) Móra: A csókai csóka (allegória – emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat) A szöveg értelmezésének köre:  történetiség – 1999-ben értelmezzük a pl. 1908-ban íródott szöveget  névanyag – kik voltak akkor 6  sajátos összefüggések  a költőt belehelyezni a kor

költői közé  nyelvi elemek számbavétele (szavak, mondatok, szövegrészek – bekezdések, komplex szövegmagyarázat)  szituáció (előzmény), amely elvezet ahhoz, hogy jutott a költő ehhez az íráshoz  filológia (eredeti – e a szöveg vagy nem) Szövegvizsgálat = szövegelemzés Stílus elemzés: Az adott írásmű külső, formai, nyelvi, stilisztikai vizsgálata. Ez a történetiséget háttérbe szorítja. Az szöveg vizsgálata: • szerkezete • szókincse • alaktani vizsgálata • mondattani elemzése (körmondat,) • hangtan (hangoztatás hatása a stílusra) Iskolák: alkotó és mű környezete stílus – kor összehasonlító elemzés explati text (fr) (szószerinti elemzés) keletkezése a szöveg felolvasása milyen jelentéstöbbletet ad a mű értelmezésénél sorról – sorra olvasva haladni Leo: intuitív szövegelemző eljárás; hangos olvasás többször Összehasonlító elemzés lehet: megfelelő év kiválasztása (pl. Ady már,

Mikszáth és Jókai még írt publicisztikát) szókincs vizsgálat idegen szavak használata Ady – modern újságírók elődje Mikszáth – realista igényű stílus Jókai – túlélte a romantikát • • • • • • • A stílus fogalma nyelvi stílus: összetett jelentés (viszonyrendszer) Az írónak a szöveggel célja van. Az olvasónak is van célja a szöveggel, az hogy elolvassa. Az olvasónak elvárása is van az adott szöveggel szemben: plha Romanat olvas, akkor nem Heideggert vár, és fordítva. 7 A stílus kifejezőereje: Minden nyelvi megnyilvánulásnak van stílusa. Az eredeti jelentéstartalmat alkalmi jelentéstartalommal ruházzák fel. A szövegnek van hangulata, expresszivítása, érzelmi töltése (szövegben szereplő szavak) Túlzások, nagyítás, kicsinyítés, zenei eszközök – elsősorban élőszónál. Fontos: ki lesz a szöveg befogadója Szóképek szokatlan használata, szokatlan képzettársítások eufemikus fogalmak –

körülírja a dolgakat cselekvés (beszélő – cél / hallgató – elvárások) szituáció (társadalmi szerepviszonyok – habitus, viselkedés, nyelvi és szociális hálózat) • kontextus (az interakció tematikai és konceptuális hálózata) • szöveg (szövegtípusok jellemzői, szövegkörnyezet és kapcsolata más szövegekkel) • stílus (stílustípusok) Az egyén nyelvi tudása (az íróé) – nyelvi horizont. Bizonyos témákhoz meghatározott nyelvhasználat szükséges. pl tudományos téma – szaknyelv; A nyelvhasználatot megkötik a társadalmi szerepek is. A szövegnek meg kell felelnie az elvárásnak. Mindig a helyzethez megfelelő szöveg szükséges. A stílushatásban benne van az ízlés is: tetszik vagy nem tetszik. A szöveget a következő modell alapján kell megvizsgálni: • •  szituáció  kontextus  nyelvi típusismeretek hatásszándék cél/norma stílustulajdonítás szöveg A szövegértelem részeként stílusértelem

A szöveg fizikai megnyilvánulása elvárás szöveg  szituáció  kontextus  nyelvi típusismeretek stílus stílushatás beszélő/író hallgató/olvasó 8 MAGATARTÁS durva bizalmas közömbös választékos Szociokulturális változók A magatartás stílusváltozóí - durva - bizalmas - közömbös - választékos HELYZET tegezés magázás informális 2. A helyzet stílusváltozója - formális - közömbös - informális közömbös 3. Az érték stílusváltozói - értéktelítő - közömbös ÉRTÉKELÉS - értékmegóvó értékmegvoó 4. Az idő stílusváltozói - közömbös - régies – újszerű 1. formális értéktelítő Ki, kinek, milyen céllal írhatta? Pl. “literátus magyar olvasó” – választékos, utal a tartalom régiségére és a szerző tudós voltára. Idődimenzió: pl. a mai újságcikkekben nincs archeikus kifejezés Informális kapcsolat van pl. a riporter és a riportalany között (jól ismerik egymást, vagy

régóta), tegeződnek egyébként, de a TV-ben ez a kapcsolat formálissá válik – magázódnak a beszélgetés során. 9 A nyelvváltozat stílusváltozói 1. standard – “köznyelv” spontán, tervezett beszélt, írott 2. irodalmi tervezett beszélt 3. népnyelv, nyelvjárás spontán beszélt 4. városi nyelv (erősen megromlott köznyelv) spontán beszélt 5. diáknyelv spontán beszélt 5. szaknyelv tervezett, spontán beszélt, írott A városi és diáknyelv szókincse változik a leggyorsabban. Karinthy és Tímár György stílusparódiái Mitől függ, hogy irodalmivá válik-e a szöveg? Milyen közegbe kerül. Örkény: először a cím, azután a szöveg 10 Lothman: A nyelv a kultúra sajátos dimenziója. Az európai szövegek vizsgálata: a XX. században a szöveget birtokba vevőnek ismernie kell a szöveg történetiségét. Pl a Prométeusz mítosznak is van előzménye. A szöveg Homérosztól indul. A szöveg megjelenése szempontjából az első

Homéroszé. Nyelvi eszközökkel kifejezésmódot hoz létre Az ember műveltség elemmel rendelkezik, működik az elvárás horizont (Mire számíthat a szövegekből?) Egy adott témáról lehet többféleképpen is írni, egy témának többféle nyelvi megközelítése van, de az elvárás horizontnak meg kell felelni (bűnügyről nem lehet humoros stílusban írni). Ha régi szöveget olvas az ember, akkor az akkori stílussal szemben elvárása van. A stílussal lehet játszani, pl. amikor a XX században létrehoznak olyan szövegeket, amelyek úgy hatnak, mint az a kor, amiről ír.A szöveg létrejöttekor a szövegek tartalmazhatják az előzményeket is (történetiség). Ma több stílus él egymás mellett, stílusok keverednek. A XX században stílusirányzatok vannak (Ma nem törekednek arra, hogy a kor szellem egészét stilárisan is megjelenítsék.) Kosztolányi véleménye: A költői szövegeket csak hangoztatva lehet olvasni. Korstílusok

megkülönböztetése: látszanak a stílusjegyek nem látszanak, de az ember látja (impresszionizmus, szimbolizmus) stílustörténet, stíluskorszakok, életérzés (szubjektív kategória), irodalmi megjelenítés; Elméletek: A szövegértelmezés lehetséges módjai (szövegkritika) Diethey: a szövegek megismerhetőségének módja – szöveg magyarázat, kommentár, értelmezés 1. olvasat: kialakul egyfajta kép a szövegről 2. olvasat: a szöveg egyéb tartományait is közelségbe hozza (mondatok, hangok stb.) 3. olvasat: forma és tartalom közötti összefüggés, nyelvi szerkezet, tematikus egységek 4. olvasat: teljes szövegkörnyezet vizsgálata A mű igazságát szerkezeti egységgel támasztja alá. 1. felszínes ismerkedés 2. olyan összefüggések felismerése, amelyre első olvasatkor még nem nyílik mód. Idődimenzió: Ma Homéroszt úgy olvassuk, hogy már az utána jövőket is ismerjük. A nyelv rétegződése: 11 A nyelv többrétegű képződmény

– szóhangzás, nyelv és zeneiség – intonáció (a beszélő szándéka). Ez legalább kettős réteg De: mondattanilag, szótanilag, jelentéstartalmilag, nyelvi elemek stb. Példa: Add ide! nyelvi elemek – tegezés más dimenzióban újabb és újabb rétegek képződnek – ki kinek mondja? (anya a fiának, barátok, főnök, beosztott stb) – milyen szituációban? – milyen hangsúllyal? (mérgesen, kérve stb.) – hol? (konyhában, játszótéren, irodában) Heidegger: Az irodalmi alkotás megértése, a lét különféle aspektusai (lételméleti). A sémák miatt válnak értelmezhetővé a szövegek.(összefüggés rendszerek, műnemek, műfajok) Wolgang Iser: Milyen körülmények között van a szövegnek jelentése? A szöveg az olvasó szociokulturális attitűdjével van összefüggésben. Az olvasó a szöveggel van interakcióban, nem a szerzővel. verseknél, regényeknél vannak un. “üres helyek”: az olvasó nem tudja tartalommal megtölteni, esetleg

ismerethiány miatt. Pl. Gárdonyi: Egre csillagok – ban “üres hely” a vége, mert nem tudni, mi történik a későbbiekben a regény szereplőivel. Az olvasó a saját világa egészét beleolvassa a szövegbe. Hozzáteszi a szöveghez. Minden olvasó újraértelmezi a szöveget A szövegvizsgálat szempontjai: 1. Irodalmi szöveg-e? 2. Történetileg hova tartozik? 3. Értékek vannak vagy nincsenek benne? Mélyebb elemzés, pl. stilisztikai: A szöveg egészből elindulva eljutni a fonémákhoz. 1. magas és mély magánhangzók aránya 2. a zöngés és zöngétlen hangok aránya 3. szófaji összetétel ( névszók vagy igék vannak többen) Ha a mély magánhanzók erőteljes többségben vannak, akkor melegséget fejez ki. Ha az igék dominálnak, dinamikusabb, mozgalmasabb a mű. Ha a névszók vannak többségben, akkor leíró jellegű. Pl. a hangzók jelentéstartalmát vizsgálta valaki: a: élénkpiros, orgona(hangszer), tumultus e: fehér, hárfa, rend 12 i:

kék, hegedű, szenvedély, fájdalom o: vörös, rézhangszerek, diadal strukturalizmus: a nyelvet az egy időben élő nyelvi formák egymást alapvetően és kölcsönösen meghatározó rendszerének tekintő 20. századi nyelvtudományi irányzat. stílus:  stílustörténeti alapfogalom  nyelvi eszközökkel megvalósuló kifejezési mód  lényeges a nyelvi jelleg stílustörténet:  stiláris értékű nyelvi formák fejlődéseként fogjuk fel  tágabb értelemben egy nyelv valamennyi stílusának, stílusnemének (hivatalos, tudományos, szépíró) kialakulásával, fejlődésével foglalkozik  szűkebb értelemben csak a szépírói stílussal a stilisztika vizsgálja:  egy-egy nyelvi elem (hang, szó, mondat) stiláris értékét, funkcióját – stilisztikai minősítése  a beszélt vagy írott közlemények (újságcikk, tudományos értekezés, vers) stílusát – stilisztikai elemzés  stílusjellemzés – a nyelvi közlemények egy –

egy típusára jellemző stílust A vizsgálati módok lehetnek:  szinkronikus – leíró  diakronikus – történeti A tudományág története: 1920-as évek: Karl Vossler – szellemtörténeti iskola. Felfogása: az egyes korszakok irodalomtörténete a nyelvhasználat elemzésével is elérne annyit, mint elér a politikai, társadalmi és vallási törekvések vagy a környezet és az éghajlat szokványos elemzésével. Jelentősége mégis: elsőnek jelzi a nyelv, mint esztétikai minőségű kifejezés történetének, tehát egyfajta stílustörténetnek a lehetőségét. Oscar Walzer: Művészettörténeti analógiákat, azonos korstílus sajátosságokat keresett a szépirodalomban. – a művészetek kölcsönösen magyarázzák egymást Az iskola sajátos vizsgálati tárgya a korszellemet konkretizáló korstílus. A nyelvi formákat sem hanyagolták el, de kellő alap és módszeresség hiányában nem tudtak történeti stilisztikát kifejleszteni. Josephin

Miles: a korstílusokat bizonyos mondatszerkezeti típusokkal (névszói elemek túlsúlyával, alany és tárgy módosulásával) lehet jellemezni. Herczeg Gyula: A mondattani elv elsőbbségét vallja és alkalmazza a modern magyar prózastílus fejlődésének tárgyalásában. Roman Jakobson: A nyelvi elem kizárólagosságára alapozza felfogását. A metonímia és a metafora kettősségét stílusirányzatok tipizálási szempontjának is tekinti.Szerinte a kombinációból, a szintagmatikus kapcsolatokból fakadó metonímia a realizmusra, a helyettesítésből és kiválasztásból, a paradigmatikus 13 kapcsolatokból szerveződő metafora a romantikára, szimbolizmusra és szürrealizmusra jellemző. Lényegében a szemantikai és grammatikai jellegű stíluseszközöket tekinti megkülönböztető értékűnek, olyannak, amelyek valóban jól elkülönítik pl. a mai grammatikai központú költészetet a korábbi, elsődlegesen szemantikai jellegű

költészettípustól. Vajda András: Ennek az elvnek alapján három fejlődési szakaszt különít el.  hagyományos retorikai alakzatok  metaforától az allagóriáig, szimbolikus kifejezésmódig tartó fejlődés – szemantikai stilisztikum  szintaktikai transzformációs viszonyok Tudor Vianu: a nyelvi elemek eltérő esztétikai szerepei szerint elkülöníthető irodalmi kategóriák (tájleírás, párbeszéd, jellemrajz). – csak részben nyelvi jellegű Kosztolányi Dezső:  “ami látszik”, az klasszicizmus, realizmus, naturalizmus, verizmus. Jellemző rá: “tárgyak között az ember”  “Amit látok”, az romantika, impresszionizmus, szimbolizmus, expresszionizmus. Jellemző rá: “emberek között a tárgy” A stílusfejlődési tendenciában összegezhető belső összefüggések és a belőlük fakadó, változásokat meghatározó tényezők, okok külsőek és belsőek. A külső meghatározó tényezők általában az

irodalomtörténetivel is azonos gazdasági és és társadalmi feltételek Jórészüket az irodalomtörténetből ismerjük. A fejlődést megszabó belső törvények a stílusviszonyok belső összefüggéseinek megnyilatkozásai Az író függ a fejlődési tendeciától, de nem passzív alárendeltje, hanem aktív tényezője, stílusteremtő erejével alakítója és fejlesztője ennek. Tehát az írók lehetőségeit nem lehet eleve meghatározottnak tekinteni, mert az átfogóbb kategóriából indulunk ki. Az írók stílusának jellemzésében viszont nem szabad megfeledkezni az általánosról, a tipikusról, a stíluseszményt és stílusmintákat szolgáltató fejlődési irányzatról, korízlésről és divatról. Az író stílustörténeti vizsgálatát nem szakíthatjuk el a szépírói stílus egészének fejlődésétől. Mennyiben és miképp szerepelnek az egyéni stílusok egy olyan stílustörténeti szintézisben, amelynek alapegysége atendencia, az

irányzat, a vonulat (és nem az íróegyén). Egy tendenciák szerint tagolt stílustörténetben az egyéni stílusokkal a fejlődési irányzatot konkretizáljuk, pl: romantikát – Vörösmarty, Kölcsey, Petőfi, Eötvös, Jókai, Vajda szimbolizmust: Ady és a nyugatosok Mivel egy – egy író stílusában több színezet (több tendencia hatásának eredménye) különíthető el, egy ilyen szintézisben az író egyéni stílusa megosztott, tehát annyi helyen szerepel, ahány tendencit képvisel (pl. Csokonai – rokokó, népies, szentimentakizmus, kései barokk, deákos klasszicizmus) 14 Az egyéni stílusokkal jól lehet érzékeltetni a tendenciák belső változásait, azt, hogy a fejlődési irányzat nem egységes, hanem nagyon tagolt, sokszínű (pl. más a romantika Kölcseynél, más Katonánál, más Vajdánál). A stílustörténetnek ugyanúgy, mint Jakobson szerint a történeti poetikának, “az egymást követő szinkron leírások sorozatára kell

épülnie” (Hang-jel-vers). Korszakolásnak alapja a három nagy stílus forradalom: Kazinczyék, Petőfi és Arany és a Nyugat újítása I. az irodalmi írásbeliség kialakulásától Kazinczy stílusreformjáig – a szépírói stílus kialakulása (Halotti Beszéd, 1192., Ómagyar Mária siralom 1300.) - kódexirodalom stílusa, gótika - reneszánsz - biblikus, zsoltáros - élőnyelvi, népies (Heltai, Bornemissza) – manierizmus – barokk - rokokó II. Kazinczy reformjától Petőfi és Arany népies stílusforradalmáig – stílusújítás - klasszicizmus - szentimentalizmus - népies stílus (Gvadányi, Csokonai, Fazekas, Kisfaludy Károly) – romantika - almanach-líra III. Petőfi és Arany népies forradalmától a Nyugat stílusújításáig – népies stílusforradalom – népies stílustendenciák (Petőfi utánzók, Arany iskola) – romantika továbbélése (Jókai, Vajda, Arany) – korszerűsítés (Reviczky, Komjáthy, Tömörkény) IV. A Nyugat

újításától napjainkig – Nyugat újítása - szecesszió - impresszionizmus - szimbolizmus - avantgarde stílusok (expresszionizmus, futurizmus, szürrealizmus) – egyszerűsödés és klasszicizállódás – népies stílus – tárgyias – intellektuális – mai irodalom stílusai 1 Stilisztika II. félév A szövegértelmezés problémája és ennek történeti megközelítése Hermeneutika: 1. a megértéshez vezető magyarázás, értelmezés és útmutatás művészete és módszertana 2. a régi szövegek (különösen a Biblia) magyarázatának elveit, szabályait vizsgáló tudományág 3. az emberi kommunikáció bármely közlési formájának megértési szabályait kutató tudományág Mit olvas ki az ember a szövegből? A szövegeknek sokféle olvasata van. A szövegek értelmezése az egyes történeti korokban függ attól, hogy milyen az ember világolvasata, melyik korból olvassa a szöveget (kortárs vagy nem), tud-e olvasni vagy sem stb. Az

antikvitás és középkor világát az alteritás (módosítás), az újkortól a későbbi korokat a modernitás (premodern, moden, posztmodern) jellemzi. Alteritás Sajátos látásmód jellemzi. A mindennapok jelenségei mögött transzcendens (magasabbrendű ill. értelemmel fel nem fogható, érzékfeletti) világ bontakozott ki, a szöveg elsődleges jelentése mögött egy másodlagos jelentés. (pl kémia – alkímia: ugyanarról a dologról más és más megközelítést ad.) Ezekben az írásnélküli korokban más volt az emberek racionalitása (allegórikusabb volt), a létrejövő szövegek szóbeliek voltak. Az irodalomnak, a szövegeknek különös funkciója volt. A szövegek integrálódtak az életbe, az élet részeseivé váltak. A szöveg biztosította az információt, etikai és esztétikai értéket, az ismeretszerzés lehetőségét. A szöveg nevelt is. Az emberek világképe homogén (mitológia) volt, ezért be tudták fogadni az allegórikus, szimbolikus

és transzcendens világot. Megoldható volt a szövegek közös értelmezése. A szerző személye kevésbé volt fontos, mint azé, aki interpretálta (nem Homérosz volt a lényeges, hanem, aki elmesélte Homérosz szövegeit, pl. Seregszemle). A szöveghagyománynak mindenki egyformán részese lehetett: a szerző, a közvetítő és a befogadó egyaránt (közvetlenség). A szöveggel való egyéni szembesülés nagyon kevés ember kiváltsága volt. 2 A hermenautika Hermész (az istenek szóvívője) nevéből származó kifejezés. Hermész szerepe rendkívül fontos volt ebben a korban. Ő tette lehetővé a szövegek befogadását az emberek számára. Hermész interpretált és egyben fordított is (Sem a homéroszi szövegből, sem a többiből nem derült ki pl., hogy az istenek milyen nyelvet használtak, valahogy beszéltek). Hermész közvetített az emberi nyelv és az isteni szó között. Problémát csak az okozott, hogy Hermész nem csak tolvaj volt, hanem

hazudott is, ezért szövegmagyarázatai alternatívákat rejtenek magukban, sajátos interpretációk (nem biztos, hogy igazak). A léterjött szöveg csak sok idő múlva, megfelelő interpretációval jutott el a befogadóhoz, mert történetiséggel át kellet hidalni. Az írás megjelenésével kialakult egy új viszony a nyelvhez, amely biztosítja a linearitást. Az írás megmaradt (a szó nem) és hozzátapadt ahhoz, aki hordozta A szöveg értelmezése: • Emandáció (javítás) – a szöveg betű- és szószerinti helyreállítása. Grammatikai értelmezés – az eredeti szöveg szó szerinti reprodukálása (ezáltal a másolási hibákat kiküszöbölték). • Recenzió – a szöveg egyes részeinek egymáshoz való viszonyát tisztázzák • Jelentéstartalom vizsgálata – a szöveg szimbolikus, allegórikus, transzcendens jelentéstartalmát és az utalásokat tették érthetővé. A zsidók szövegértelmezése A vallás és a kultúra alaprendszere az írás.

A héber szövegek jelentése az isteni inspiráció. aggáda: /a zsidó legendakincs, a Talmudnak nem a vallási törvényekkel foglalkozó, elbeszélő és tanító jellegű része./ a bibliai történetek magyarázatát tartalmazza Talmud (tanítás, elmélyülés): az Ótestamentum egyes könyveihez fűzött magyarázatok és a zsidó vallási törvények gyűjteménye. A zsidó teológiai felfogás szerint a Bibliába foglalt „írásbeli tan” után kialakult a „szóbeli tan”, amelyet eredetileg nem foglaltak írásba, csak szóban hagyományoztak. Írásos rögzítésükre az isz III században került sor A „szóbeli tan” két fő területe: a bibliai törvények fejtegetése, értelmezése, konkrét alkalmazása és kiegészítése (halakha), és a bibliai elbeszélések fejtegetése, kiszínezése, kiegészítése, erkölcsi tanítások alkotása (aggáda). A szöveget értelmezték, majd az értelmezést is értelmezték stb. Számukra a pontosság volt a

lényeges, a betűk sorrendje, a hangzók száma. Azért nem romlott a Biblia szövege, mert igyekeztek teljesen kiküszöbölni a hibalehetőségeket. A zsidó hermenautika mindig a szöveg egy részét értelmezte 3 Változatlan technikával dolgoztak. Értelmezték a szövegtestet, majd a szöveg jelentéstartalmát Kumrán (Holt-tenger melletti település): az esszénusok (zsidó szekta az i.e II században) központja. A szekta tagjai elvetették a hivatalos zsidó vallást Szövegértelmezésük: aktualizálták a szöveget, ezért szekta jellegűvé vált A görögök szövegértelmezése Súlya volt annak, hogy valaki valami újat mond. A szöveg értelme volt a lényeg A szöveg testét értelmezték. Alexandriai Fibu: Mindenben, ami az ószövetségben megjelent, minden szövegrészt allegóriaként fogott fel. A kereszténység megjelenésével probléma adódott, mert ők csak a szent szövegekkel foglalkoztak, elsősorban a szöveg eredetével (Ószövetség

könyvei). A szövegek keresztény interpretációja: Jézus hoz létre szövegeket szóban, tanításaival. Pál: teológiai alapokra felépített allegorikus értelmezési lehetőséget lát. Szövegértelmezések: • zsidó hermenautika • keresztény hermenautika • görög és latin szöveghagyomány A szövegeket kanonizálni (törvényesít, kötelező szabállyá változtat) kell. Ki dönti el, hogy mi a helyes értelmezés? Irenaeus (lyoni püspök, kb. 180-ban): Az interpretáció mértékét az egyház kell, hogy jelentse. Az egyház autoritása fogja meghatározni Szent Jeromos (IV. sz): latinra fordítja a Bibliát - Vulgata Az eredeti szöveg egyfajta interpretációja, néhol allegorikus magyarázattal. Szent Ágoston (354-430) elmélete: A jel azért külöös dolog, mert túlmutat önmagán. Az egyes szövegek tanítani, vezetni akartak, irányítást adnak A szövegek jelkombinációk. A befogadónak megmutatják az Istenhez vezető irányt. Szent Vince (434)

megállapítása: Az egyházi szövegek értelmezését az egyházi normák szerint kell elvégezni. Egy szövegre egy értelmezés létezik, tehát minden más értelmezés eretnekség A szövegvariánsok önmagukban is eretnekséget jelentenek. Ha az interpretáció önállósul, akkor már glossza. A szentencia a glossza glosszája Reformáció Luther és Kálvin (kb. 1500): a biblia minden szava Isten szava Egyetlen interpretációt hajtottak végre, lefordították más nyelvekre, hogy anyanyelven olvasva a Bibliát mindenkinek kialakulhasson a saját olvasata. 4 Újkor Vége az alteritás időszakának, a modernitás megváltoztatja a világképet (földrajzi felfedezések, könyvnyomtatás, új világkép). Új kultúra, amely az írásbeliségre épül. Annyi értelmezési lehetőség, ahány olvasó (olvasat). Spinóza (németalföldi filozófus, 1632-1677)valláskritikája: panteisztikusmaterialista állásfoglalása a vallással szemben. Szerinte isten = természet A

Biblia nem isteni eredetű, hanem emberi alkotás. Bátran nyúlt a bibliai szövegekhez és Ibn Ezra nyomán kimutatta, hogy a mózesi könyvek nem származhatnak Mózestől. Általa népszerű lett a gondolat, hogy a Biblia úgy keletkezett, mint más irodalmi mű, ezért a benne levő csodák nem lehetnek igazak, csak szimbólumokként értelmezhetők. 1 Szövegtan A szöveg: olyan nyelvi tény, amely írásban vagy nyomtatásban rögzíti a mondanivalót. jellegzetessége: a különböző nyelvi tények úgy követik egymást, hogy egymással kapcsolódnak (mondatok egymásutánisága). A nyelvi tények egymásutánisága akkor válik szöveggé, amikor van alkotói szándék és befogadói szándék is. Ha a közlő és a befogadó azonos nyelven kommunikál, akkor létrejön közöttük a koherencia (összetartozás, összefüggés). Nem nevezhetjük szövegnek ezek alapján: • tartalomjegyzék – az egymást követő mondatok között nincs meg az a kapcsolatrendszer,

amitől szöveggé válhatna. • antiszöveg – nem közvetít jelentéstartalmat (van eleje, vége, koherencia, de nincs jelentéstartalom) pl. kiszámolók, mondókák Csak akusztikai élményt nyújtanak • effektus szövegek – jelentésüket nem ismerjük. pl költői lelemények, nem valódi nyelven (van eleje, vége, de jelentéstartalom nincs). • álszöveg – mondatok egymás után, de közöttük nincs kapcsolat. Hiányzik a koherencia, ezért nem válik szöveggé. pl avantgarde költők versei, céljuk a hagyományostól eltérő forma. A dadaisták a spontán szövegalkotás hívei, verseik a szabad asszociációt teszik lehetővé. • töredék – értelmezési nehézségek adódhatnak a) valódi töredék – nem válik lehetővé a szöveg egészének értelmezése b) áltöredék – tudatosan létrehozott töredék, amikor lehet belőle az egészet értelmezni A nyelvi megnyilatkozások lehetnek: • szövegszerűek – A kutyafáját! • szövegek –

Dohányozni tilos! A legkisebb egység, ami szöveg lehet, a mondat, amennyiben szövegegészként funkcionál. Mondat mondatok szöveg A mondatot nem tekintjük lezártnak, mert csak része a szövegegésznek. A szöveg a legmagasabb nyelvi egység Valódi szövegek: azok a nyelvi tények minősülnek szövegnek, ahol az egyes nyelvi jelenségek között olyan sajátos összefüggés van, mely a közlő és a befogadó oldaláról is megfelelő. Erre beszélt és írott formában kerül sor A szövegeket alkotó nyelvi egységeket (mondatokat) elkezdjük (nagy kezdőbetű), befejezzük (mondatvégi írásjel) és szóközöket használunk (mi magyarok, máshol nem biztos, hogy így van). 2 A szövegek elkülönítése: • interjú – párbeszéd Itt kettő vagy annál több szöveg szerveződik. A kérdések egyféle koherenciát képviselnek. A kérdések is és a válaszok is egy-egy szöveget alkotnak Így egymással is és önmagával is koherens szövegek jönnek létre. A

szövegeknek önmagukban is meg kell, hogy állják a helyüket • szótár – lexikon a bevezetés és a szójegyzék is külön szöveget alkot, szövegtani szempontból két részből áll. levelezések A szöveg megközelítésének iránya: Az akusztikai jelleg befolyásolja a szövegértelmezést (olvasat) – beszélt szöveg A leírt szöveg általában veszít az erejéből (főleg, ha a szónok jó). Kivételt jelentenek a jegyzőkönyvek (pl parlamenti, mert ott zárójelben jegyzik az összes szöveggel kapcsolatos megnyilvánulást). A szöveg a mondathatárokon túlmutat, azonnal hozzá lehet kezdeni a szöveg egészhez. A szöveg egy egységes egész, globális struktúra, egy autonóm konstrukció Nincs mód arra, hogy megváltoztassuk a szöveget Az autonóm jellegnek akkor van jelentősége, ha a megszerkesztésénél csak addig megyünk el, ameddig lehet. A szövegösszefüggés a megszerkesztetettség révén valósul meg. A koherenciát a jelentésfolytonosság

jelenti, ettől válnak a mondatok szöveggé A szövegek létrehozásakor lényeges az egyén szövegalkotó képessége, a nyelvi környezet (az anyanyelvjárás olyan regiszterekkel bővül, amelyek a környezetből származnak), a szövegbefogadó nyelvi kompetenciája (eléri-e a befogadáshoz szükséges szintet). pl Romana – kb 1000-15000 szóból álló szókincset használ, alacsony nyelvi kompetenciával rendelkező emberek számára, nincs jelentéstartalma, tehát álszöveg. Szövegkohézió: • megszerkesztetettség, grammatikai kapcsolat • szemantikai összefüggés – nyelvi elemek közötti kapcsolatrendszer és jelentés, egyik mondatból következik a másik. • az adott szövegnek más szövegekhez való kapcsolata – makroszintű (bevezetés, tárgyalás, befejezés) illetve mikroszintű (mondatok, bekezdések) megszerkesztése. Minden szöveg elolvasható, vannak azonban olyan elemek, amik az adott szöveget más szövegek fölé helyezik pl. allegória,

szimbólum értelmezése Makroszintű problémák: mondatok közötti összefüggések – tartalmilag és grammatikailag (nyelvi jelek, utalószók). 3 A szövegértelmezést mindig együtt (makro- ill. mikroszint) kell elvégezni Az összefüggés iránya lehet: előremutató és visszamutató. Minden mondatban benne van az előre vagy vissza mutató nyelvi elem Ez biztosítja a szöveg koherenciát, az összefüggést. A szövegösszefüggés bizonyos szinteken: • strukturális vonatkozáson jelenik meg (párhuzam, ellentét) – a lehetősége benne van a szövegben • szemantikailag – refrén, ismétlés – továbbviszi a szöveget, biztosítja a szövegrész összetartozását. • igeragozás, igeidők egyeztetése, toldalékolás – ha nem megfelelő, szétesik a szöveg (inkoherencia). • pragmatikus szint: tagolja a mondatot (tő, összetett, egyszerű, bővített stb.) • stiláris szint: megjelennek a díszítő elemek – biztosítják a szöveg

koherenciáját (pl. Ady szimbolizmusa – a kép, ami összefűz) • akusztikai szint: élőbeszédben a hangszín, hangmagasság, hangerő stb. • vizuális szint: képvers + jelentéstartalom Kosztolányi: Erős vár a nyelvünk Stílus inadekvát, pongyola, stílustalan, nyelvi vétségek: • ha a befogadó homályosnak érzi • kétértelmű kifejezések • dagályosság • közhelyek használata (nyelvi klisék) – ezek nem pontosak az adott szituációra Hernádi Gyula: Közhelyszótár Szövegösszetartó erő – stilárisan a szöveget a szófajok tartják össze • verbális stílusú a szöveg, ha az igék vannak túlsúlyban – történés van • nominális stílusú a szöveg, ha a névszók vannak túlsúlyban Szövegtípusok az egyik megközelítés szerint: szövegnek tekintjük azt, ami közlendőt tartalmaz. másik megközelítés szerint: amelyeknek van irodalmi, művészi vonatkozása a) költői szövegek (vers, prózavers) b) töredékek c) levelek

(Mikes: Törökországi Levelek – az teljes szövegrész, egyéblént a levél nem) a nyelv szerint: magyar illetve idegennyelvű (valaki interpretációja folytán) koruk szerint: mai (legfeljebb 60 éves szöveg), és régi normakövető illetve nem Célja szerint: kapcsolatteremtés (interpretáló személye) 4 ismeretközlés érzelmek kifejezése, közvetítése felhívás közvetítése Tárgya szerint: általános vagy speciális köznapi, művészi illetve költői A beszélt szöveg jellemzői: • akusztikai élmény egyszerűség (szerkesztettség nélküli, stilizál) • időhöz és helyhez kötött • rögtönzött • igénytelenebb megformáltság • laza szövegépítkezés – töltelékelemek • a mondathatárok elmosódnak • befejezetlen mondatok, gondolatok Joyce Szövegszinten a kommunikációban: monológ (az információ iránya) dialógus (az információ irányairól) 2000 című újság – 20-féle Hamlet fordítás Holló című vers Krúdy –

ritmikus próza – zeneiség, modalitás Móricz: Barbárok – ment és ment, és ment Ady stilizált – egyik versének minden mondata És-sel kezdődik – normaszegés Kosztolányi: Aranysárkány (érettségi) A szövegeket értelmezni kell. Minden szöveg értelmezése és értelmezhetőségében rendkívül fontos az idődimenzió (menni idő telik el a szöveg létrejötte és befogadása között), a befogadók elváráshorizontja (műveltség, iskolázottság, stílus, olvasottság, kellő ismeret. Az elváráshorizontot lehet emelni, ezt tette Ady, de ezt teszi most Eszterházy Péter is. Esztétikai érték (ízlésben meghatározott): semleges, émelyít, tetszik. Adott szövegek továbbélését meghatározza az aktuális jelentés mögötti virtuális jelentés is (időtől, kortól függetlenül lehetővé válik a szöveg értelmezése