Történelem | Tanulmányok, esszék » Agyagási Levente - A csángók eredete

Megfogyva bár, de törve nem: A csángók eredete Moldvában csángók jelenleg három csoportban élnek: az északi csángók Románvásár környékén, a déli csángók főleg Bákó várostól délre, a székelyes csángók Bákó megyében, főleg a Tatros és a Tázló völgyében. A csángó megnevezés eredete nem tisztázott. Ezzel kapcsolatban három különböző nézetet vallanak: egyesek szerint a csángó népnév a 16-17. században született, és azokat a csoportokat nevezték így, akik Erdélyből származtak és sót vágtak Moldvában. Egy széles körben vallott nézet szerint a csángó szó a kószál, csavarog, vándorol jelentésű csang/csáng ige származéka; a név világosan utal a csángók költöző, telepes mivoltára. A harmadik, legkevésbé valószínű felfogás szerint a csángók egy török, a csánguru törzs leszármazottai. Ma a csángó megnevezést hasznosnak tartják főleg a néprajzi megkülönböztetés szempontjából. Ugyanakkor a

se ide, se oda nem tartozót, illetőleg a románságtól és a magyarságtól egyaránt eltávolodottat jelenti, magában hordozva az elfajzottság, keveredettség pejoratív jelentéstartalmát is. A csángók moldvai letelepedése A moldvai magyarokat a 13. századtól kezdve említik a történeti források Eredetük kérdése azonban máig sem tisztázott. Elfogadottá az a nézet vált, hogy a moldvai magyarok nyugatról, a Kárpát-medencéből érkeztek mai településhelyükre a középkor folyamán. A kutatók többsége a csángókat a Szamos-völgyi és Felső-Tisza-vidéki magyarokkal hozza rokonságba. Valószínű, hogy a csángók ősei egy tervszerű magyar birodalmi politika támogatásával érkeztek Moldvába, feladatuk a középkori magyar királyság keleti határainak ellenőrzése, védelme volt. 1241-ben Batu kán szétverte Kunországot, végigpusztította Magyarországot Mivel egy újabb mongol betöréstől tartott, IV. Béla újabb magyar csoportokat

telepített a Kárpátok szorosaiba és keleti lejtőire, a nagyobb folyók völgyeibe. A 14. században a magyar királyok védelmi területet hoztak létre Moldvában, kitelepítve főleg erdélyieket: magyarokat a Mezőségről, románokat Máramarosból. Feltételezhető, hogy a csángó akkor még külön magyar népcsoport volt, amely határvédelmi feladatokat látott el, hasonlóan a székelyekhez. A magyar befolyás eredményeként a kivándorlás Magyarországról Moldvába évszázadokon át folytatódott, megerősítve a már ott lévő magyarság sorait. A 15 században magyar husziták menekültek a Kárpátok vonalán kívül eső területekre, ahol Husz (Husi) városát alapították. A magyar kivándorlás többé-kevésbé szervezetten folyt A magyarok Moldvában kereskedelemmel és különféle mesterségekkel foglalkoztak, de a moldvai vajdaságban magas beosztású tisztviselők is kerültek ki közülük. A csángók a mohácsi vészig (1526) az erős,

központosított Magyar Királyság védelmét élvezték, hiszen a 15-16. század fordulóján az etnikai szempontból sokszínű Moldva lakosságának legszámosabb nem román népe a mintegy 20-25 ezer főnyi magyarság volt. A növénytermesztéssel foglalkozó, etnikailag és vallásilag homogén csángó falvak lakosai eredetileg szabadparasztok voltak, a faluközösségek testületileg és közvetlenül, bojári közvetítés nélkül a vajdának adóztak. Valószínű, hogy innen ered a középkori moldvai szabadparaszt falvak népének elnevezése, a răzes, ami a magyar részes szóból származik. A késő középkorban a tatárok és törökök fenyegették és pusztították Moldvát, aminek következtében kisebb csángó csoportok visszaköltöztek a Kárpátok védelmébe. Azok a csángómagyarok, akik Moldvában maradtak, küzdöttek identitásuk, nyelvük, kultúrájuk és római katolikus vallásuk megőrzéséért. A 18. század közepétől - különösen a

madéfalvi veszedelem (1764) után - a magyarok száma Moldvában ismét gyarapodni kezdett. Ekkor keletkezett a székelyes csángó falvak többsége azokból a katolikus székelyekből, akik Csíkból, Gyergyóból, valamint Háromszékről menekültek ide. 1859-ben Moldva egyesült Havasalfölddel, megalakítva a román államot. Az esemény mellékterméke a román nacionalizmus erősödése volt. A kisebbségek asszimilálásának új távlatai nyíltak. A csángómagyarok - kezdetleges - anyanyelvi oktatása megszűnt, papjaikat pedig arra nevelték, hogy nemzeti öntudatukat megszüntessék, nyelvüket, kultúrájukat megsemmisítsék. A második világháború után a csángók részére magyar nyelvű iskolákat alapítottak. Ezeket az 1950-es években a hatalom egymás után bezáratta A Ceausescu-diktatúra idején kutatóknak nem volt tanácsos belépni a csángó falvakba. A csángómagyarok létezését a román kormány tagadta, fel sem merült annak gondolata, hogy

népszámláláskor őket a "magyarul beszélő román állampolgárok" kategóriájába sorolják. A hatalomváltás után Az 1859. évi népszámlálás még 37 823 magyart mutatott ki Moldvában (a római katolikus népesség 71,6 százalékát), az 1930-as már csak 23 886 (21,7 százalék), az 1992-es pedig - a mai megyehatárok között összeírt 4749 magyar katolikus közül a közigazgatásilag Bákóhoz csatolt Gyimesbükk magyarjait leszámítva - mindössze 1800 csángómagyarról tud a moldvai megyékben. A moldvai katolikusoknak - akiknek legnagyobb része bizonyítottan magyar származású - ma már csak 43 százaléka (103 543 a 239 938 főből) él olyan településen, ahol egyáltalán beszélik még a magyar nyelvet. Ez utóbbi települések mintegy százezer fős katolikus lakosságának jelentős része nyelvileg is elrománosodott. A Moldvában élő, magyarul is beszélő csángók számát ma mintegy 62 ezer főben állapíthatjuk meg, ez a moldvai

katolikusoknak csak mintegy negyedét (25,8 százalékát) jelenti. A csángó falvakban ma is nagyrészt a 15. századi archaikus nyelvet beszélik A csángó kultúra sok régi, több évszázados elemet őrzött meg: a nyelv és a nyelvi szokások, énekek, mesék, imák, rítusok, öltözködés, a gyermekek nevelése, élet- és világfelfogások, néhány mesterség, viselkedés stb. A moldvai magyarok közül sokan úgy vélik, hogy a csángó kultúra egyenlő a lemaradással, ezért folyamatosan eltávolodnak tőle. Az értelmiségi réteg csak most formálódik A magas végzettségűek nagy része elfelejti származását, mert úgy gondolja, hogy gátolja az érvényesülésben. A csángómagyarok legnagyobb része falvakban lakik. Az értelmiségi réteg a lakosság 1 százaléka. A falvak 10 százaléka írástudatlan, 40 százaléka félanalfabéta Magyarul tud olvasni körülbelül 2 százaléka, írni körülbelül 0,5 százalék. A diákok 10 százaléka

érettségizik, közülük minden tizedik jelentkezik egyetemre. A moldvai magyarok általában elég alacsony műveltségi és civilizációs szinten élnek. Vannak szociális problémák is, mert a munkaképes férfiak 60 százaléka munkanélküli. Az asszonyok nagy része a háztáji gazdaságban dolgozik, patriarchális állapotok között. A családok többsége földművelésből él, habár a föld kevés és szegény, nincs modern eszköz a megművelésére. A Kárpátok vonalán kívül élő katolikusok szinte semmit sem tudnak származásukról, történelmükről. Csak románul olvasnak könyveket, és ezek nagy része jócskán ferdíti a történelmi tényeket. A legtöbb román történész semmibe veszi a csángókra vonatkozó történelmi dokumentumokat. Sok történeti irat, dokumentum tartalmaz leírásokat vagy moldvai magyar vonatkozásokat, de többségük hozzáférhetetlen, magyarországi és vatikáni levéltárakban őrzik. Ugyanott fellelhető sok

moldvai közösség kérése magyar papra és misére, amelyek mindmáig megoldatlanok maradtak. Lesz-e magyar iskola Moldvában? A csángóknak 1990-től legitim érdekképviseleti szervük van. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének célja "a közösség képviselete és érdekeinek védelme. Tevékenysége ezért az identitástudat és az összetartozás erősítése, az öröklött nyelvi, kulturális, művészeti és tudományos ismeretek elsajátítása". A szövetség 1990-től segítette a magyarul Erdélyben tanulni vágyó csángómagyar diákokat. Ezt a tevékenységet 1992-től teljesen átvette a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány. A Moldvai Magyarság, a csángók havonta megjelenő lapja immár kilencedik évfolyamában jár. Sőt a klézseieknek tavaly szeptembertől saját kétnyelvű lapjuk is van: Mi Magunkról Noi Despre Noi Duma István András klézsei lakos, a helyi lap szerkesztője annak a csoportnak a fő szervezője, amely hónapok

óta kéri, hogy iktassák be a magyar nyelv tanítását a tantervbe a csángó falvakban. Azonban saját közéleti képviselők nélkül nehezen mozdulnak a dolgok. A szerény szülői terv a hivatal minden körmönfont fogását ismerő bürökraták ellenállásába ütközik. A szülői kérvényeket az iskolában nem iktatják azért, hogy a meg nem tagadható jogos igényt nemlétezőnek lehessen tekinteni. Moldvában valami megmozdult. A klézsei szülők egy csoportja nem hátrál meg A Moldvai Magyarság 1997 november-decemberi számából idézve: "újra és újra megpróbálja ledönteni a butaság és értetlenség falát: kitartóan próbálkozik, hátha végre-valahára meghallgatná az ő panaszát is valaki". Agyagási Levente