Gazdasági Ismeretek | USA » Kasza Orsolya - Az USA gazdasági- és munkaerő-piaci helyzete

Kasza Orsolya Az USA gazdasági- és munkaerő-piaci helyzete Tartalomjegyzék MAKROGAZDASÁGI TELJESÍTMÉNY A 90-ES ÉVEKBEN 3 AZ USA GAZDASÁGI MUTATÓI 4 AZ AMERIKAI GAZDASÁGI RENDSZEREK ÁTALAKULÁSA 5 AZ USA SZOCIÁLIS MODELLJE 6 ALAPVETŐ KÜLÖNBSÉGEK AZ USA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MODELLJÉBEN 7 TERMELÉKENYSÉG ÉS A PIACOK NYITOTTSÁGA 8 NEOLIBERÁLIS GAZDASÁGPOLITIKA 9 TELJESÍTMÉNYKÜLÖNBSÉGEK MUNKAERŐPIACON AZ AMERIKAI ÉS AZ EURÓPAI 10 Növekedési ráták A GDP növekedés és a LEI kapcsolata GDP és a hozamgörbe meredeksége* Az amerikai GDP és fő összetevői (negyedév/negyedév) Amerikai ipari termelés és munkanélküliségi ráta Bizalmi indexek Amerikai hozamok Az amerikai állampapír-piaci hozamgörbe 1996-2003 11 14 15 16 16 17 18 18 19 AZ AMERIKAI MUNKAERŐPIAC HELYZETE 20 A DOLLÁR ÉS AZ EURÓ 21 GLOBÁLIS HELYZET 21 MAGYARORSZÁGI VONATKOZÁSOK 22 A magyar-amerikai külkereskedelem áruszerkezete (M USD)

Értékváltozás és a forgalom megoszlása a 2002. évben (%) Tőkebefektetések 23 24 24 ÖSSZEGZÉS 24 FELHASZNÁLT IRODALOM: 25 Makrogazdasági teljesítmény a 90-es években A GDP a kilencvenes évek elsõ felében 3,1, azóta 4,2%-kal - az évtized egészében 3,6%-kal nõtt. A munkatermelékenység 1995-ig átlag 1,6%-kal emelkedett (ez alig magasabb a korábbinál), azután 2,5%-kal. A feldolgozóipar volt a motor, itt a termelékenység az évtized folyamán 4,4%-kal nõtt. A pénzügyi társaságok nélkül a profitok az évtized folyamán évi átlagban 11,5%-kal, az egységnyi kibocsátásra jutó értékük 6,1%-kal nõtt. Ez korábban nem tapasztalt növekedés A GDP-nél gyorsabban, tíz év átlagában 3,7%-kal nõtt a fogyasztás. Különösen az évtized végén haladta meg a GDP emelkedését. A fellendülés során a rendelkezésre álló jövedelem reálértéke csak 3%-kal emelkedett, 0,7 százalékponttal elmaradva a fogyasztás említett

növekedésétõl. Ez a megtakarítások drámai visszaesésével függ össze. Évi átlagban 12%-kal csökkentek, az utóbbi két évben azonban már 16, illetve 32%-kal! A 90-es évek amerikai növekedésének kétségkívül legfontosabb tényezõje a hatalmas méretû beruházási hullám volt (évi 9%-os emelkedés). A beruházási ráta az 1991 évi 13,4%-ról 1999-re 17,5 re nõtt. Az okok között itt is kiemelendõ a költségvetési többlet és fontos volt a szerepe a külföldi tõke beáramlásának is. A megfogalmazottakkal szemben, 6-8%-ról 4%-ra csökkenõ munkanélküliség és stabil infláció mellett nõtt a gazdaság. A tõzsdeindexek évi 15-20%-os, a reálgazdaság teljesítményét többszörösen meghaladó növekedését az optimista várakozások, elsõsorban a technológiai cégek jövõjébe vetett bizalom táplálta1. Nagyobb a hatása az új technológiák alkalmazásának, ami a beruházások szárnyalásában érhetõ tetten. Az új technológiák

hatékony alkalmazása egészen új vállalati struktúrákat hívott életre. Az új technika révén a már rugalmas munkaerõpiac még rugalmasabb lett. A vállalatok pénzügyi manõverei jelentõsen bõvültek, a pénzügyekkel foglalkozó iparágak döbbenetesen kiszélesedtek. Az egyesülések és felvásárlások volumene az évtized folyamán háromszorozódott. Kiemelendõ, hogy a K+F finanszírozásában nõ a vállalati szektor szerepepe: 1998-ban a felét, jelenleg már a kétharmadát adják. Az okok közül kiemelendõ a rekordmértékû profit és a nemzetközi verseny élezõdése. Ezzel párhuzamosan csökkent az állam szerepe Az információs technológia által indukált permanens innovációk intézményi változásokat hoznak magukkal. Korunkban jellemzõ a kutatási-fejlesztés hatékonyságát növelõ stratégiai szövetségek alakulása a nagyvállalatok között. A technikai újítások gyakran kisvállalatoktól indulnak, ezeket egyre nagyobb kockázati

tõke segíti. A külkereskedelemi mérleg 1976 óta deficites. A kilencvenes évek elején ideiglenesen visszaesett - jellemzõen a 3% közelében van. Az exportban változatlanul a technikaintenzív gépipari eszközök dominálnak, az importban tovább emelkedett a tömegfogyasztási cikkek és az olcsóbb munkaerõvel elõállítható, fejlett technológiát képviselõ termékek aránya A folyó fizetési mérleg folyamatos hiányán belül a külföldrõl érkezõ tõke szerkezete gyorsan változó. A kilencvenes évek közepén az adóságot generáló értékpapírok voltak elõtérben (60%), 1999-ben már inkább a közvetlen befektetések (40%). Az USA gazdasági mutatói A GDP értéke folyó áron 1999 2000 2001 2002 Mrd USD 9.268 9.873 10.205 10.586,3 4,2 5,0 0,3 2,6-2,8 A GDP növekedése változatlan áron % Az egyfőre jutó GDP folyó áron USD/fő 32.446 33.854 33.137 32.782 Az infláció % 2,7 3,4 1,6 1,6 Munkanélküliségi ráta % 4,2

4,0 4,8 5,8 Az export értéke Mrd USD 684,4 773.3 720,8 682,6 Az import értéke Mrd USD 1.030,2 1222,8 1147,4 1166,9 Az amerikai gazdasági rendszerek átalakulása A kontinentális és távol-keleti gazdaságokhoz képest az amerikai rendszer markáns és eltérő jellegzetességekkel bír, maga sem statikus, hanem folyamatosan változik. E változások sokszor alig észrevehetők, máskor meglehetősen szembetűnők és vannak olyan periódusok, mikor elég mélyek ahhoz, hogy új korszakról vagy akár új gazdaságról beszélhessünk. Az amerikai iparági struktúra az elmúlt tíz-tizenöt évben jelentős változáson ment keresztül. Olyan új iparágak váltak elsődleges fontosságúvá, melyek korábban csupán partikuláris szerepet játszottak. A számítógépes hardver és szoftver, a telekommunkiációs eszközök gyártása, valamint az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások váltak húzóágazatokká, aláhúzván az információs technikák

feltartóztathatatlan előretörését. Az információs technológiák nyújtotta eszközök azonban forradalmasították a biotechnológiát, az anyagtudományokat és más fokozottan kutatásigényes ágazatokat is. A nemzeti össztermék egyre nagyobb részét kitevő szolgáltatások is fokozottan használják az új technikákat, sőt, némelyik létre sem jött volna nélkülük. A beruházási láz az üzleti szféra elkötelezettségét mutatja az új technikák termelési folyamatba való beépítése iránt. A tőkestruktúra megújítása mellett természetesen nem maradhatott el a munkaerő-struktúra átalakítása sem. Munkahelyi tréningekkel, átképzéssel és más hatékonyság-növelő intézkedésekkel próbálják a vállalatok humán-erőforrásaikat az új technológiákhoz igazítani. A vállalatok szintjén az információs forradalom a tranzakciós költségek radikális csökkenésén keresztül két ellentétes irányú folyamatot indukált.

Egyfelől ugyanazon feladatok elvégzésére az eddigieknél kevesebb munkaerőre volt szükség, ami sok helyütt leépítésekhez, racionalizálásokhoz vezetett, másfelől viszont olyan új feladatokkal szembesültek a vállalatok, melyek eddig nem ismert vagy elhanyagolt területekre irányította a figyelmet. E területek legtöbbször magas képzettségű és rugalmas munkaerő alkalmazását tették szükségessé, ami jelentősen megnövelte a költségeket. Megváltoznak az állam gazdasági szerepvállalásának súlypontjai is. A versenyszabályozás alapvetően befolyásolhatja a kialakuló struktúrákat, ezért a kormányzat felelőssége e területen fokozottan érvényesül. Nem kevésbé súlyos nehézségeket vet fel az amerikai pénzügyi rendszer elavult szabályozása is. A kontinentális európai rendszerekhez képest az USÁ-ban a bankok gazdasági szerepe jóval korlátozottabb. Az információs technológiák elterjedése a munkaerőpiacot sem hagyja

érintetlenül. Jóllehet az amerikai piac az európaihoz képest meglehetősen rugalmasnak számít, az igen gyorsan változó kereslethez csak nehezen képes alkalmazkodni. A probléma nem abban áll, hogy az alacsony képzettségű munkaerőre egyre kevésbé van szükség, hiszen az elmúlt évtized konjunktúrájában nem volt nehéz ilyen jellegű állásokat találni. Az USA szociális modellje Az Egyesült Államok gazdaságának mai jellemzője egy megkülönböztetetten rövid távú szemlélet. Az értéktőzsde, amely a gazdaság tőkeszükségletétnek javát fedezi, kifejezetten a rövid távú megtérülésben érdekelt. A legutolsó két évtized gazdaságfejlesztésének is megkülönböztető sajátossága volt Amerikában, hogy a leghíresebb márkanevekkel bíró cégek mind elfordultak a bankoktól és más, pénzügyi közvetítőktől, s közvetlenül a pénzpiacokról finanszírozták magukat. Így persze átvették a pénzpiacok rövid távú szemléletét is,

amelyet a pénzügyi befektetők határoznak meg. Ezek pedig előnyben részesítik a részvényekkel szemben a hosszabb távú kötvénybefektetéseket. A munkaügyi érdekegyeztetés bevált mechanizmusainak hiánya az érdekkonfliktusokat nulla összegű játékká változtatja, és ez az alapvető akadálya minden hosszabb távú beruházásnak, gazdasági és társadalmi beruházásnak egyaránt. Az amerikai modellben nemigen van olyan szereplő, aki tudna vagy akarna várni a maga érdekeivel egy magasabb, kollektív cél fényében – márpedig ez a fenntartható társadalmi modernizáció alapja. Az amerikai modellt a munkaerőpiac és a meglehetősen kezdetleges szociálpolitika szétválasztása jellemzi. Az amerikai jóléti állam kezdetben a katonák és az anyák támogatására szorítkozott. Sem az intézményrendszer, sem a tudomány nem reflektál ezek kapcsolatára: a társadalombiztosítás erkölcsi kötelezettségvállaláson alapszik. Amerikában

számtalan formája létezik a munkának, már ami az elérhető jövedelemnagyságot, a munkaidőt vagy a munkafeltételeket illeti. Meggyőződéssé érlelődött, hogy a munkaerőpiac megszorító jellegű szabályozása hibás irányvétel, mi több, amennyiben a legkisebb kétely is felmerül a szociálpolitika valamely intézkedésével kapcsolatban – hogy talán korlátozó hatású –, akkor mindig a munkaerőpiac logikáját engedik érvényesülni. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az amerikai modell legfontosabb tulajdonságai a következők: - a gazdaság és a társadalom kifejezett rövid távú beállítottsága; - a szociálpolitikával és társadalombiztosítással kapcsolatos teljesítmények és várakozások alacsony szintje; - az átlagbér, a béren kívüli juttatások és a járulékok viszonylagosan alacsonyabb szintjéből adódó szerény általános bérköltségek; - az egy munkaórára eső termelékenység alacsony átlaga. Alapvető

különbségek az USA és az Európai Unió modelljében Három pontban összefoglalva a szociális modellek különbségei a következők: 1. Amerikában alacsonyak a szociálpolitikával kapcsolatos várakozások, ennek megfelelően a kifizetések is, az Európai Unió tagállamaiban azonban javarészt magasak. Azt lehet viszont mondani, hogy a várakozások és a tényszámok aránya mindkét kontinensen azonos. 2. Az európai szociálpolitika költségei magasabbak az Amerikában érvényesülőnél Mi több, az itt érvényesülő finanszírozás is jobban nehezedik a vállalati versenyképességre. Európa szívében azonban magasabb a termelékenység, ennélfogva az egységre jutó bérköltségekben nem mutatkozik érzékelhető különbség. 3. Míg az Egyesült Államokban a rövid időtáv a mértékadó orientáció, addig Európában mind a kulturális beállítódottság, mind pedig az intézményes előfeltételek kedvezőbbek a stratégiai szemlélet

érvényesítéséhez. Az időtávlat ilyetén különbségei magyarázzák a társadalmi változások kapcsán felmutatható stabilitásigény és rugalmasság különbségeit. Amerikában a munka világából hiányzik a hosszabb távon érvényesülő stabilitás, ez rugalmasságra kényszeríti a munkavállalókat; Európában viszont, ahol a hosszabb távon érvényesülő stabilitás jelen van az emberek gondolkodásában, a szintén meglévő munkaerőpiaci rugalmasság értékelhető. eredményként Végső soron mindkét modell ambivalens természetű. Az amerikai modellben nincs mese, mindenféle drasztikus társadalmi változás eredőjeként kell élni és cselekedni, az emberek megtanulták előnyben részesíteni a pillanatnyi sikert a jövőbenivel szemben – akár még a jövőbeni árán is. Az európai szociális modell nagyobb szabadságfokot biztosít: lehet alkalmazkodni a sodró erejű társadalmi változásokhoz, de a jóléti állam talaján ellen is lehet

állni annak – bár ez a mentalitás ritkább, mint gondolnánk. Az európai kétértelműség tehát a jövőbeni siker és stagnálás ambivalenciájában rejlik. A két modell abban különbözik, hogy más az egyéni stratégiai cselekvés időhorizontja és ez döntő fontosságú, ha a rugalmasságról van szó. Ezért az elkövetkezőkben a rugalmasság két válfaját elemzem, hozzárendelvén ezeket a két társadalmi modellhez: az adaptív rugalmasságot az amerikaihoz, a kreatív rugalmasságot pedig az európaihoz. Termelékenység és a piacok nyitottsága Az amerikai és európai termelékenységi szintek összetevői közti különbségek mellett figyelemre méltó különbségek mutatkoznak abban is, hogy vajon mennyire szükséges emelni a szintet. Ismeretes például, hogy az európai külkereskedelem oroszlánrésze a tagállamok egymás közti kereskedelmében realizálódik. Amerikát is kevéssé érinti a világpiaci verseny Ezen a ponton eszünkbe

kell idéznünk a társadalmi modellek korlátairól mondottakat. Az Európai Unió mint integráció, szemben az Egyesült Államokkal, nem rendelkezik olyan mechanizmusok felett, amelyek gazdasági és társadalmi kiegyenlítést érhetnének el. Az európai önazonosság nem elég erős ahhoz, hogy említésre méltó újraelosztást tudna elviselni. Mi több, valószínűtlen, hogy akár a közeljövőben nőhetne ez. A gazdasági siker továbbra is nemzeti szinten jelentkezik majd, ennélfogva a tagállamok közti kereskedelem is még sokáig külkereskedelemnek minősül. Ennek eredményeképpen, még ha a statisztikai számbavétel belső kereskedelemnek is tekinti a tagállamok közti árumozgást, a tagállamok továbbra is egymással fognak versenyezni. Ezért Amerikához képest mindig jobban ki lesznek téve a transznacionális versengésnek, ezért azután a termelékenység növelése is inkább eminens cél marad itt, mint az Újvilágban. Ez a tény ahhoz a

következtetéshez vezet, hogy az Egyesült Államokban a globalizációs dilemma egyszerűen kevésbé fontos. Valószínű ugyanakkor, hogy az előrehaladó globalizáció során az amerikai gazdaság nyitottsága is erősödni fog, lassan, de biztosan. Ekkor a megfelelő versenyszektorokban a termelékenység/bérköltség arány az ő számukra is fontosabb lesz. Itt ebben az esetben gondot okozhat majd, hogy az amerikai társadalmi modellben alig van lehetőség a bérköltségek további csökkentésére, továbbá azok a szociális mechanizmusok is alulfejlettek, amelyek közreműködhetnének a termelékenység emelésében. Ezzel szemben Európa rendelkezik mindazokkal a mechanizmusokkal, amelyek a termelékenyég/bérköltség arányt versenyképes szinten tartják. Rendelkezünk továbbá olyan intézményekkel is, amelyek az előrehaladó globalizáció mindenkori veszteseit kompenzálni képesek. Ebben a perspektívában azt lehet előrevetíteni, hogy az amerikai

modell kevésbé felkészült arra, hogy megbirkózzék a globalizációs dilemmából fakadó kihívásokkal. Neoliberális gazdaságpolitika A neoliberális elgondolás ugyanis a munkanélküliség valamilyen természetes rátájának a létezésébõl indul ki. A természetes ráta létezését feltételezõ elmélet szerint viszont a gazdaságpolitika nem tudja befolyásolni a munkanélküliség szintjét, vagy ha mégis megpróbálja, akkor a cél elérése érdekében kifejtett tevékenységével rengeteg kárt okozhat a gazdaságnak. Ennek a gazdaságpolitikai koncepciónak, bár kiemelt szerepet szán a munkaerõpiaci teljesítmény fokozásának, közvetlenül nem célja a foglalkoztatás növelése. A neoliberális gazdaságpolitika tulajdonképpen egy kisebb-nagyobb méretû munkanélküliség hosszabb távon való fennmaradására rendezkedett be, ezért – a “fenntartható növekedés” kifejezés mintájára – nem tûnik túlzásnak a neoliberális elképzelést a

fenntartható munkanélküliség politikájának nevezni. A fenntartható munkanélküliség politikája nem jelenti azt, hogy a gazdaságpolitika visszahúzódna a munkaerõpiacokról. Éppen ellenkezõleg, a neoliberális gazdaságpolitika fontos célkitûzése, hogy aktívan közremûködjék a munkaerõpiaci rendszer átalakításában, amin elsõsorban ennek liberalizálását (“a munkaerõpiacok rugalmasságának fokozását”) kell érteni. Teljesítménykülönbségek az amerikai és az európai munkaerőpiacon Az Egyesült Államokban a nyolcvanas évekhez képest a kilencvenes évek folyamán csökkent a munkanélküliségi ráta, miközben az európai foglalkoztatási helyzetben további romlás volt tapasztalható. Ez az amerikai gazdaság által létrehozott új munkahelyek nagy számának volt köszönhetõ: miközben még a csökkenõ munkanélküliséggel jellemezhetõ kilencvenes évek idõszakában is átlagosan évi félmillió állás szûnt meg, a

keletkezett új munkahelyek száma bõven ellensúlyozta az elbocsátások volumenét. Eközben a nem csökkenõ erejû migrációs hullámok és a baby-boom- generáció belépése miatt viszonylag gyorsan nõtt a munkaerõpiaci kínálat. Egyes adatok szerint 1970 és 1994 között a munkahelyek száma az Egyesült Államokban 60 százalékkal nõtt (44 millió új munkahely), míg az európai munkahelyteremtés az állások számában csak 10 százalékos növekedést okozott (20 millió új munkaalkalom). A neoliberális koncepció hívei hajlamosak az amerikai és az európai munkaerõpiaci teljesítmény különbségét az általuk üdvözítõnek tekintett munkaerõpiaci rugalmasság javára írni. Egyes vélemények szerint az európai munkanélküliség két évtizede tartó folyamatos növekedését az okozta, hogy az igen magas szociális támogatás, amelyek a jelentõsebb összegû és hosszabb idõszakra fizetett munkanélküli segély, az államilag garantált

minimálbérek és a rugalmasságot korlátozó egyéb tényezõk intézményesítésén keresztül csökkentik a gazdaságok alkalmazkodóképességét, és ezáltal a munkanélküliség kialakulásának és fennmaradásának egyik legfõbb okát jelentik Az USA-ban a kilencvenes évek folyamán egy, az alacsony kamatlábakra, az olcsó fogyasztási és házépítési hitelekre alapozott fellendülés van kibontakozóban. Másfelõl, míg a felszámolt munkahelyek között jelentõsebb számban képviseltetik magukat a hagyományos, határozatlan idõre szóló, megfelelõen bérezett biztos állások, addig az új munkahelyek között sok az alacsony fizetéssel járó, munkaigényes és ezért alacsonyabb termelékenységet képviselõ, részmunkaidõs, szolgáltató szektorbeli állás. A reálbérek a legjobb esetben is csak stagnálnak, miközben gyorsan nõ a bérskála széthúzódása. Ennek következtében az Egyesült Államokban gyorsan nõ a szegénység és a

létbizonytalanság, mégaz állással rendelkezõk körében is. A nem túlságosan eltérõ növekedési ráták azt mutatják, hogy valójában itt is a GDP növekedésének elégtelen mértéke okozza a munkaerõpiaci problémákat, még ha a dolgozó szegények nagy létszáma, valamint a jóléti rendszer alacsonyabb színvonala miatt a munkaerõpiacról szóló hivatalos statisztikák alapján kialakult kép látszólag jelentõsen eltér is az európai helyzettõl. Az amerikai gazdaság az új évezredben Növekedési ráták 6% 5% 4% 3% 2% 1% 0% -1% USA EU-12 -2% 2001-III 2001-I 2000-III 2000-I 1999-III 1999-I 1998-III 1998-I 1997-III 1997-I 1996-III 1996-I 1995-III 1995-I 1994-III 1994-I 1993-III 1993-I 1992-III 1992-I -3% Az USA-ban a 2001-es évet a korábbi évek túlberuházásai utáni korrekció jellemezte, amely a készletek leépítésében és a beruházások visszafogásában jelentkezett. A fogyasztás az első félévben még

ellensúlyozta a beruházási kereslet negyedévenkénti közel 10%-os csökkenését, azonban a harmadik negyedévben a magánfogyasztás visszaesése következtében a GDP változása negatív tartományba került. A 2001-es szeptemberi terrortámadás tovább súlyosbította a helyzetet, amely a fogyasztói és üzleti bizalmi indexek romlásában mutatkozott meg: a bizalmi indexek 8-10 éves minimumra estek, miközben a munkanélküliség közel hét éves maximumra, 5,8%-ra emelkedett decemberben. A 2001-es év általános recessziós hangulata mellett még egy konkrét esemény, a szeptemberi amerikai terrortámadás is súlyosbította a helyzetet és komoly aggodalmakat váltott ki a világban. A legelső reakciók megosztottak voltak: egyesek egy hosszabb távon elhúzódó recessziót valószínűsítettek, mások szerint a válságnak csupán a pénzügyi piacokra lesz átmeneti hatása, a reálgazdaságot nem érinti az új helyzet. A pesszimistább szcenárió alapjául

az szolgált, hogy a terrorizmus jelenléte alapjaiban változtatja meg a gazdaságot és minden iparágat negatívan érint. A fogyasztói bizalom romlása mellett a fogyasztási szerkezet átalakulását valószínűsítették (a szolgáltatások és a tartós cikkek iránti kereslet csökkenése, a készpénz és egyéb tartalékok növekedése). Ez a tényező azért kapott kiemelt jelentőséget, mivel az amerikai GDP mintegy kétharmadát a fogyasztás adja. A fogyasztási kereslet visszaesése az üzleti bizalom romlásán keresztül a beruházások csökkenéséhez vezethet, amely pedig valóban tartós recesszióba taszíthatja a gazdaságot. Az amerikai gazdaság ilyen mértékű összeomlása pedig hosszabb távú világgazdasági válságot eredményezett volna. A pénzügyi piacok első reakciója – ami azonban inkább csak napon belüli kereskedésben érvényesült – eltért az addig megszokottól. Korábban ugyanis azt tapasztalhattuk, hogy a gazdasági

bizonytalanságok növekedésével és a profitkilátások romlásával párhuzamosan a részvényárfolyamok és az állampapírhozamok csökkentek. Ez a portfolió-reallokáció következménye volt: a befektetők a bizonytalanabb részvénypiacokról a biztosabb állampapírpiacokra menekítették pénzüket. Közvetlenül a szeptemberi terrortámadás után – amikor még a pénzügyi piacok összeomlása is egy lehetséges alternatíva volt – azonban még az amerikai állampapírok sem tűnhettek elég biztonságos befektetésnek a legtöbb befektető szemében, a piacokon például olyan tartalékok iránti kereslet nőtt meg, mint az arany. A korábban megszokottnál jóval bizonytalanabb helyzet az állampapírpiacon a hozamok nagymértékű volatilitásához vezetett a napon belüli kereskedés során. Ez a befektetői hangulat azonban csak pár napig tartott, a bizalom visszatérésével párhuzamosan a korábbi trendnek megfelelően folytatódott a

hozamcsökkenés. A terrortámadást követően a jegybankok reakciója igen gyors volt: a Fed pár héten belül 100 bp-tal csökkentette irányadó kamatait, amit a világ jegybankjai rövid időn belül követtek. A részvényárfolyamok napokon belül 15-20%-kal estek, egy-két hét elteltével azonban már emelkedésnek indultak és novemberben elérték a szeptember eleji szintjüket. Az állampapírpiac reakciója lassúbb volt, a hosszú hozamok egyenletesen csökkentek november elejéig, amikor is elérték mélypontjaikat, ezt követően azonban felfelé korrigálódtak. A rövid hozamok mozgását a jegybanki kamatcsökkentések okozták, amelyek így az esést követően nem emelkedtek. A pénzügyi piacok összeomlása tehát – amely a legszélsőségesebb szcenáriók közé tartozott – nem következett be, sőt azt mondhatjuk, hogy a „konszolidáció” igen gyorsan, két hónap alatt bekövetkezett. A reálgazdaságban sem jelentkezett komolyabb fennakadás: a

kiskereskedelmi értékesítések és a fogyasztói bizalom már októberben emelkedni kezdett, és a számok mögött már a recesszió vége is felsejlett. A terrortámadásnak volt egy, az infláció szempontjából kedvező, ugyanakkor meglepő hatása is: a recessziós várakozásokra alapozva alacsonyabb energiakeresletet prognosztizáltak, és ez a világpiaci olajárakat a 30 dollár körüli értékről 20 dollár alá csökkentette. Az OPEC igyekezete ellenére az olajárak hónapokig nem tudtak 20 dollár fölé emelkedni, ennek egyik oka, hogy a piac nem hitt az olajkartell egységességében. Az olajár emelkedését végül is a világgazdasági növekedéssel kapcsolatos optimistább kilátások indították el. A GDP növekedés és a LEI 1 kapcsolata 15% 15% előrejelzés 10% 10% 5% 5% 0% 0% -5% -5% GDP LEI, 5 hónapal késleltetett 1 Leading indikcator 2002. jan 2000. jan 1998. jan 1996. jan 1994. jan 1992. jan 1990. jan 1988. jan 1986. jan

1984. jan 1982. jan 1980. jan 1978. jan 1976. jan 1974. jan 1972. jan 1970. jan 1968. jan 1966. jan 1964. jan 1962. jan -10% 1960. jan -10% Hasonló összefüggés fedezhető fel az amerikai hozamgörbe meredeksége és a gazdasági ciklusok között: a növekedés visszaesése előtt a hozamgörbe inverzzé vált, a gazdasági aktivitás beindulása előtt pedig megnőtt a hosszú és rövidebb hozamok közötti spread. A mostani recessziós ciklust 2000 folyamán már jelezte az, hogy a 2 és a 10 éves hozam közötti spread szinte egész évben negatív tartományban mozgott (a hozamgörbe inverzzé vált), az év vége felé azonban már elkezdődött a hozamgörbe inverzitásának csökkenése. 2001-ben a rövidebb szegmens esése következtében december végén a 2-10 éves spread 200 bp fölé, 8 éves maximumra emelkedett. A hozamgörbe meredekségének növekedése is azt támasztja alá, hogy 2002 folyamán az amerikai gazdaság magára talál. Az ábrán

felvázolt előrejelzés alapján 2001 utolsó és 2002 első negyedévében még 1-1,5%-kal csökken a GDP, azt követően azonban 3-4% körüli lesz a negyedéves növekedési ütem (n.év/név) Ilyen forgatókönyv mellett 2002-re 0,5-1%-os átlagos növekedés várható. GDP és a hozamgörbe meredeksége* 10% 300 8% 240 6% 180 4% 120 2% 60 0% 0 -2% -60 előrejelzés -4% -120 GDP 2-10 éves spread (jobb) *a GDP növekedés az előző év azonos időszakához képest 2003. jan 2001. jan 1999. jan 1997. jan 1995. jan 1993. jan 1991. jan 1989. jan 1987. jan 1985. jan 1983. jan 1981. jan 1979. jan 1977. jan 1975. jan 1973. jan 1971. jan -180 1969. jan -6% A bizalmi indexek összeomlása sem következett be: mind a fogyasztói, mind az üzleti bizalmi index a szeptember-októberi zuhanást követően emelkedni kezdett. A fogyasztói bizalmi index decemberben 3 év óta a legnagyobb mértékben emelkedett, igaz, az a megelőző hónapok

korrekciója volt. Az amerikai GDP és fő összetevői (negyedév/negyedév) % % 10 100 GDP 8 fogyasztás beruházás (jobb) 80 6 60 4 40 2 20 0 0 2002-I 2002-III 2001-I 2001-III 2000-I 2000-III 1999-III 1999-I 1998-III 1998-I 1997-I 1997-III 1996-I 1996-III 1995-I 1995-III 1994-I 1994-III 1993-III 1993-I 1992-III 1992-I 1991-I -40 1991-III -4 1990-I -20 1990-III -2 Amerikai ipari termelés és munkanélküliségi ráta 10% 9% 8% 8% 6% 7% 4% 6% 2% 5% 0% 4% -2% 3% -4% 2% ipari termelés munkanélküliségi ráta (jobb) -6% 1% 2002. jan 2001. jan 2000. jan 1999. jan 1998. jan 1997. jan 1996. jan 1995. jan 1994. jan 1993. jan 1992. jan 1991. jan 0% 1990. jan -8% Bizalmi indexek 120 70 115 65 110 60 105 55 100 50 95 45 90 40 fogyasztói bizalmi index 85 üzleti bizalmi index (jobb) 35 2002. jan 2001. okt 2001. júl 2001. ápr 2001. jan 2000. okt 2000. júl 2000. ápr 2000. jan

1999. okt 1999. júl 1999. ápr 1999. jan 1998. okt 1998. júl 1998. ápr 1998. jan 1997. okt 1997. júl 1997. ápr 30 1997. jan 80 A FED agresszív kmatcsökkentési politikával igyekezett a gazdaságnak új lendületet adni, és az O/N kamatokat az év eleji 6,5%-ról decemberre 1,75%-ra csökkentette. Az év során a hozamgörbe rövidebb szegmense a kamatcsökkentések következtében meredeken esett, a 3 hónapos állampapírhozam az év eleji 6%-ról 1,6%-ra csökkent. A 10-30 éves hozamok az évközi ingadozások után december végére az év elejével megegyező szintre kerültek. A 10 éves hozam év közben 4,5-5,5% között mozgott, szeptembert követően azonban 4,2% alá csökkent. Az év utolsó két hónapjában azonban a kedvező adatok hatására, amelyek a szeptemberi terrortámadás kisebb mértékű utóhatásait valószínűsítették, valamint a növekedési kilátásokat is javították, a 10 éves hozam meredeken emelkedett, és az évet 5,1%

körül zárta. A rövid oldali csökkenés és a hosszú oldal változatlansága miatt a hozamgörbe rövid oldali inverzitása az év folyamán megszűnt. Amerikai hozamok 7% 6% 5% 4% 3% 10 éves 3 hónapos 2% Fed Fund Rate 2002. febr 2002. jan 2001. dec 2001. nov 2001. okt 2001. szept 2001. aug 2001. júl 2001. jún 2001. máj 2001. ápr 2001. márc 2001. febr 2001. jan 1% Az amerikai állampapír-piaci hozamgörbe 7% 6% 5% 4% 3% 01.0101 2% 01.1231 1% 0% 0 5 10 15 20 év 25 30 35 1996-2003 6% 9,4 9,3 5% 9,2 4% 9,1 9 3% 8,9 2% GDP növekedés, év/év 1% 8,8 8,7 Dow Jones logaritmusa (jobb) 8,6 0% 8,5 2003. jan 2002. szept 2002. jan 2002. máj 2001. szept 2001. máj 2001. jan 2000. szept 2000. máj 2000. jan 1999. szept 1999. máj 1999. jan 1998. szept 1998. máj 1998. jan 1997. szept 1997. máj 1997. jan 1996. szept 1996. máj 8,4 1996. jan -1% A gazdaság jelenlegi gyenge pontja az USA-ban a

munkanélküliség, amely az év eleji 4%-ról decemberre 5,8%-ra emelkedett. A létszámleépítések az ősszel kaptak lendületet, az élen a repülőgéptársaságok álltak, akik súlyos veszteségeket szenvedtek el a terrortámadás miatt. A munkanélküliség emelkedése miatt a fogyasztói kereslet visszaesésére lehet számítani, azonban a múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a magas szintű munkanélküliség nem akadályozta a fogyasztás, és ezen keresztül a GDP növekedés beindulását: az elmúlt három évtized recessziós periódusaiban a munkanélküliség a gazdasági növekedés beindulásakor érte el tetőpontját, azt követően azonban már csökkent. A 80-as évek eleje óta a munkanélküliség átlagos rátája trendszerűen csökkent. Várhatóan 2002 első negyedévében a ráta némileg 6% fölé emelkedhet, a növekedés beindulásával párhuzamosan azonban már a foglalkoztatottság emelkedésére számítunk az USA-ban. Az amerikai

munkaerőpiac helyzete Az USA-ban 1992 és 1999 között a nem mezőgazdasági üzleti szektorokban az összes foglalkoztatott egy órájára jutó kibocsátás 13,4%-kal, az órabér 25,4%-kal, de az egységnyi munkaerőköltség csak 10,6%-kal nőtt. Az órabér és az egységnyi munkaerőköltség növekedése közti nagy eltérést több tényező magyarázhatja, a termelékenység emelkedésétől kezdve az egyéb bérterhek csökkenésén át az intenzívebb munkáig, túlmunkáig. Lássunk ezek közül néhányat! A foglalkoztatottak kompenzációja 1992 és 1999 között a GDP 73,6%-áról 70,1%-ára csökkent. Ezen belül 81,5%-ról 83,9%-ra nőtt a bérek részesedése, tehát az egyéb kompenzációk aránya csökkent. A munkáltatók folyóáron mindössze 600 millió dollárral fizettek többet a társadalombiztosítási alapokba 1999-ben, mint 7 évvel korábban. Ez azt jelenteti, hogy arányaiban jelentősen csökkent a munkáltatók hozzájárulása a munkavállalók

nyugdíjbiztosításához. Eközben a profit adóterhe is mérséklődött (35,6%-ról 30,4%-ra). A személyi jövedelmeket a társadalombiztosítási és egyéb befizetések az 1992-es 12,3% helyett 1999-ben 14,8%-kal terhelték. Miközben tehát a profit terhei (társadalombiztosítás, adó) csökkentek, addig a személyi jövedelmek (ezek 60%-ban bérek) terhei nőttek. A fogyasztói árindex és a foglalkoztatottak összkompenzációjának növekedése alapján megállapítható, hogy 1992 és 1999 között összesen is csak alig másfél százalékkal nőtt az összes munkavállalónak kifizetett javadalmazás reálértéke. A GDP deflátor és a profit alakulásából viszont kiderül, hogy a bruttó profit reálértékben több mint 50, a nettó profit pedig több mint 55%-kal nőtt 7 év alatt. Ha a bruttó profitot viszonyítjuk az alkalmazottaknak juttatott összes munkáltatói kifizetéshez (bér+társadalombiztosítási hozzájárulás) azt kapjuk, hogy ez az arány

1992-ről 1999-re 45%kal (11%-ról 16%-ra) nőtt. A bruttó profit aránya a bérekhez és fizetésekhez hasonló ütemben (13,5%-ról 19,5%-ra) emelkedett. Még jobban nőtt a nettó (adózás utáni) profit aránya a teljes munkaterhekhez és (csak) a bérekhez és fizetésekhez képest (ez utóbbinak 13,2%-át tette ki 1999-ben). Akárhogy is nézzük tehát, az értéktöbbletráta, vagyis a profit/bér arány, (amit az eufemizmusra nemigen hajló Marx óta a kizsákmányolás fokmérőjeként használnak) emelkedett. Mindez azt jelenti, hogy az amerikai társadalom tőkével bíró tagjainak jövedelme az e tőkét "mozgásba hozó" tagjaival szemben az amerikai csoda legutóbbi éveiben számottevően emelkedett. A dollár és az euró Másfél éve az euró árfolyama 90 dollárcent volt, ma épp fordítva: egy dollár ér nagyjából 90 eurócentet. A világ két legje az euró indulásakor fennálló 1,17-es dollárárfolyam nem sokkal később meredek

zuhanásba kezdett, a mélyponton messze 0,9 cent alatt lehetett vásárolni az európai fizetőeszközből. A 2002-es esztendő azonban fordulópontot jelentett, és a dollár látványos értékvesztésével ismét az euró került előtérbe: idén tavasszal már 1,1 dollár körül jár az euró kurzusa. Véget ért tehát a Clinton elnöksége óta tartó "erős dollár politikája", amelyet az amerikai gazdaság szárnyalása következtében az államokba áramló külföldi befektetők dollárkereslete tartott fenn sokáig. A pénzemberek mostanában Amerikán kívül keresik a befektetési lehetőségeket, s ennek következtében kiegyensúlyozottabb lehet a világgazdaság régiói közötti tőkeáramlás. Globális helyzet Az USA hazai összterméke (GDP) éves szinten nem a korábban becsült 2,4, hanem 3,1 százalékkal gyarapodott. 2003 második felében az amerikai gazdaság akár már 5 százalékkal is növekedhet. A lendületet elsősorban a vártnál

magasabb lakossági fogyasztás táplálta, de beindultak a vállalati beruházások is. A foglalkoztatás viszont még a vérmesebb remények szerint is csak késéssel követi a növekedés felpörgését, azonban az eddigi Bush-kormány ideje alatt a munkanélküliség 6,2 százalékkal kilencéves magasságban van, és hivatali ideje alatt eddig 2,7 millió munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban. Az amerikai termelékenység igen kedvező értékeket mutat, de a munkaerőpiac továbbra is stagnál. A statisztikai hivatal 2003 második negyedévére az egy dolgozóra eső termelékenységnövekedést 5,7 százalékra értékelte. A kedvező mutató azonban gazdasági növekedésről számol be - munkahelyteremtés nélkül. Amikor a termelékenység nő, a gazdaság ugyanannyi emberrel nagyobb kibocsátás elérésére képes, s ez teljes foglalkoztatás esetén növeli az össztermelést. A gazdaság azonban nem mindig éri el potenciálját. Annak ellenére, hogy az

amerikai GDP nőtt az utóbbi időben, a gazdaság jelenlegi mérete még mindig megfelel az elvárásoknak. Ez pedig azt jelenti, hogy jelentős felesleg rejtőzik az amerikai gazdaságban, tehát a vállalatok a nagyobb termelést plusz munkaerő nélkül is teljesíteni tudják. Ha pedig a kereslet továbbra is elmarad a termelékenység mögött, akkor az inflációval együtt a foglalkoztatás is visszaeshet. Egy erősödő gazdaságot is érzékenyen érint a defláció, ha a "gyógyulás" nem elég jelentős ahhoz, hogy a felesleggel is megbirkózzon. A 90-es évek második felében azonban már nőtt a termelékenység, majd a tőzsde "kipukkant", és a gazdaság recessziót élt át. A tőzsde visszaesése azonban nem jelenti a technika kudarcát. A vasútépítkezések idején a beruházók nem látták viszont pénzüket, a termelékenység tehát úgy is valós lehet, hogy nem hoz pénzt a befektető konyhájára. A termelékenység jelenlegi

megerősödésével vigyázni kell, a foglalkoztatás ugyanis mindig megkésve követi a termelési szintet. A vállalatok az eladások visszaesésének idején vonakodnak elbocsátani dolgozóikat, és konjunktúra idején hasonlóan késlekednek új dolgozók felvételével. Ez pedig a gazdasági megerősödés kezdetén kedvező termelékenységi mutatókat eredményez. a gazdasági erősödésnek jelentősen meg kell előznie a gazdaság potenciális teljesítményének elérését. Mindez inflációs nyomást eredményez, míg az amerikai jegybanktól magasabb kamatokat feltételez. Magyarországi vonatkozások A magyar áruk kedvező piacra jutását nagymértékben segíti a preferenciális vámelbánás (GSP), amelyben 1989 novembere óta részesülünk. 2002-ben közel 370 M USD értékű áru importjánál használták vámmentesség. ki ezt a kedvezményt, kivitelünk negyedére vonatkozott A 2002 januárjában lezárt tárgyalássorozat eredményeként a

partner kötelezte magát, hogy uniós csatlakozásunkig fenntartja a preferenciális elbánást, mi pedig mintegy 100 cikk esetében április 1-től az az EU vámszintjére csökkentettük a vámokat. Az amerikai fél vállalta, hogy elismeri a felajánlott vámcsökkentéseket a csatlakozást követő kompenzációs tárgyalásokon. Exportunk értéke 1,2 milliárd dollár, importunké 1,38 milliárd dollár volt. A kivitel több mint 20 %-os csökkenését elsősorban számítástechnikai alkatrészek és játékkonzolok gyártásának beszüntetése eredméyezte. Fontosabb exporttermékeink a számítógép-alkatrészek, gépkocsi és teherautó részegységek, autóbuszok voltak. A magyar-amerikai külkereskedelem áruszerkezete (M USD) Összesen KIVITEL BEHOZATAL EGYENLEG 2001 2001 2002 2002 2001 2002 1525,3 1199,4 1424,2 1379,1 101,1 -179,7 Élelmiszerek, ital, dohány 24,2 27,7 39,3 34,8 -15,1 -7,1 Nyersanyagok 4,1 5,4 16,0 15,4 -11,9 -10,1

Energiahordozók 0,9 0,7 3,1 4,2 -2,3 -3,5 Feldolgozott termékek 665,5 401,3 526,7 501,2 138,8 -99,9 Gépek, gépi berendezések 830,6 764,3 839,1 823,5 -8,4 -59,2 Értékváltozás és a forgalom megoszlása a 2002. évben (%) Index(2002/2001) Megoszlás Kivitel Behozatal Kivitel Behozatl Összesen 78,6 Élelmiszerek, ital, dohány 114,7 96,8 100,0 100,0 88,5 2,3 2,5 Nyersanyagok 130,7 9,4 0,4 1,1 Energiahordozók 83,3 134,1 0,1 0,3 Feldolgozott termékek 60,3 95,2 33,5 36,3 Gépek, gépi berendezések 92,0 98,1 63,7 59,7 Tőkebefektetések Az Egyesült Államok a külföldi közvetlen befektetések szempontjából az egyik legfontosabb partnerünk. A hazánkba érkezett működő tőke mintegy harmada az USA-ból származik: a privatizációs befektetések után egyre nagyobb arányt képviselnek a zöldmezős beruházások. Legynagyobb befektetők: General Electric, General Motors, Ford, Coca Cola, Philip Morris. Az amerikai

beruházások gazdaságunk minden területén jelen vannak, kiemelkednek a telekommunikációs, a számítástechnikai és az autóipari befektetések. Összegzés Az amerikai gazdaság az egész világot, minden gazdaságot jelentősen befolyásolja. Minden gazdasági eseményére figyelnek mind a kormányok, mind a gazdasági szféra. Az utóbbi évek gazdasági recessziója után úgy tűnik, hogy a világ gazdasági hatalma kezd kilábalni nehéz helyzetéből. Az Európai Unió bővülésével és erősödésével jelentős „versenytársa” lehet az USA-nak gazdasági és munkaerő piaci helyzetben. Nehéz lenne megjósolni, hogy 10-20 év múlva melyik hatalom lépéseit fogja figyelni a világ. Felhasznált irodalom: - Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézet Székely-Doby András - BKÁE Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék 2001. március 5-i tanszéki vitafórum - SzocHáló Társadalompolitika Online Georg Vobruba: Szembenézés drasztikus

társadalmi változásokkal - Somogyi Csaba: A munkanélküliség kezelése a neoliberális gazdaságpolitikában - Nemzetközi makrogazdasági és hozamkilátások ( www.allampapirhu) - A tudás 365 napja II. évfolyam Artner Annamária - www.hvghu/szemle 20030429 Mr. Dollár és Mr Euró - Nemzetközi Hírfigyelő – The Economist 2003.0808 Még mindig jelentős felesleg rejtőzik az amerikai gazdaságban - Külügyminisztérium által kibocsátott elemzések