Gazdasági Ismeretek | Globalizáció » Kisfalusi Nikoletta - Globalizáció és rendszerbesorolás

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan Nagydolgozat: Globalizáció és rendszerbesorolás Milota, 2003. november 15 Készítette: Kisfalusi Nikoletta 2003/2004 tanév Gazdálkodási szak II. évfolyam Nappali Tagozat C csoport 1.Nézzük meg legelőször mit is jelent a globalizáció? Globális: másként: teljességre, egészre kiható. Már jó ideje sok szó esik a világban végbemenő globalizációról. Napjaink izgalmas témája ez, hisz a társadalmi- gazdasági átalakulási folyamat szükségszerű lépések, pozitív hatások mellett nagy horderejű kihívásokat és számos vonatkozásban fenyegető veszélyeket is jelent, különösen a közszolgálatok, illetve a bérből és fizetésből élők számára. A globalizáció nagyon fontos politikai kérdéseket is felvet a jövő társadalmának jellegéről, természetéről. Nem építhetünk olyan társadalmat, amely

kizárólag a piacon alapszik. A társadalom egészének kérdéseire adandó választ nem lehet megtalálni pusztán annak hangoztatásával, hogy majd a piac lesz a megoldás minden gondra. A piac a megoldás része lehet, de ezt összefüggéseiben kel elhelyezni. A globalizáció egy rendkívül összetett folyamat: mely alatt mindenki mást ért, sokszor teljesen különböző dolgokat, vagy csupán ezen átfogó folyamat részét. Senki sem állíthatja, hogy a nyilvánosságot nem tájékoztatták a gazdasági globalizációról. Éppen ellenkezőleg, napjainkban szinte lehetetlen olyan újságot vagy folyóiratot találni, amelyik valamilyen formában ne foglalkozna a globalizációval: a liberalizált nemzetközi tőkepiacokon nagy pénzekért folyó hajszával, a multinacionális vállalatokon belüli fokozódó nemzetközi munkamegosztással, a különböző piacokért, illetve piaci szegmensekért világméretekben zajló versennyel, vagy éppen a globális játékosok

stratégiájával, a felvásárlásokkal és a vég nélküli átszervezésekkel. Hogyan magyarázható a globalizálódás tendenciája? A globalizációt rendszerint feltartóztathatatlan és visszafordíthatatlan folyamatként ábrázolják, amely mintegy természeti jelenségként söpör végig világunkon, és gyökeresen megváltoztatja életünket. E felfogás szerint a globalizáció a technológiai fejlődés folyománya. Példának okáért a távközlés és az adatfeldolgozás terén kirobbant forradalom a világ egyik sarkából a másikba a másodperc törtrésze alatt lebonyolítható tőketranszfereket tesz lehetővé, sőt az iparmágnások percről percre nyomon követhetik „főhadiszállásaikból” világméretű birodalmaik tevékenységeit, és azokba bármikor be is avatkozhatnak. /Robert Went: Globalizáció, 20-24.old/ 1 1.1 Mi az új a globalizációban? A globalizációval foglalkozó irodalmakban sematikusan három eltérő álláspontot

különböztethetünk meg. A globalizáció egy jól körülírható folyamat, amely mindent megváltoztat, és amivel szemben a nemzetállamok vagy a szakszervezetek keveset illetve semmit nem tehetnek. Részben erre reagálva sokan megkérdőjelezik a globalizáció jelentőségét, újdonságát, és hatásait. Harmadik álláspont, mely szerint globalizációról beszélni túlzás. Az e nézetet magukénak valló szerzők elismerik, hogy a világgazdaság szerkezetét és működését átformáló jelentős változásoknak vagyunk tanúi, ugyanakkor rámutatnak, hogy még messze állunk egy valóban globális gazdaságtól. Való igaz, hogy számos elméleti szakember, munkáltató és politikus eltúlozza a globalizáció jelentőségét és hatásait. Nem egy megkérdőjelezhető politikai döntés igazolásakor találkozhatunk felületes és pontatlan kijelentésekbe csomagolva a globalizáció fogalmával, amely mintegy természeti jelenségként tűnik fel, és amellyel

szemben nincs más választásunk, mint hogy alkalmazkodjunk hozzá. Azonban ne engedjük, hogy ezek a jelenségek eltereljék figyelmünket a világgazdaság szerkezetének és működésének valódi minőségbeli változásairól. A globalizáció négy vetülete tarthat számot különös figyelemre. Először is, a ténylegesen integrált globális piacok számának növekedését figyelhetjük meg. A termelést, tőkeáramlást és kereskedelmet tekintve a világgazdaság fokozatosan egyesül, a nemzeti piacokat globális piacok váltják fel. A jelentősebb nagyvállalatok, befektetők és spekulánsok mindegyikének stratégiai horizontján feltűnnek a globális piacok. Ne felejtsük el, hogy többen dolgoznak ma kapitalista viszonyok között, mint bármikor a történelem folyamán. Mindez gyorsan jött változások következménye. A multinacionális vállalatok súlya folyamatosan növekszik. Globális társaságok tűnnek fel, amelyek a tervezés, a termelés és az

elosztás folyamatait nem csupán regionális, de globális szinten is igyekeznek megtervezni és megszervezni. Mindez jelentős következményekkel jár a vállalatok szervezetére vonatkozólag. Ha valami globálissá vált a nyolcvanas évek elejéhez képest, akkor az a makroszintű gazdaságpolitka. 2 A közgazdaságtanban a 70-es évek végén lejátszódó ellenforradalom óta a hivatalos intézményekben és mértékadó politikai körökben a monetarista és neoklasszikus paradigmák megkérdőjelezhetetlenné váltak. A tényeket közelebbről szemügyre véve világossá válik a végbemenő változások volumene. Ezek közül néhány önmagában nem jár jelentős következményekkel, illetve nem előzmény nélküli. Azonban a tényezők összetétele és kiterjedtsége új, így azok már a világgazdaság működését is képesek átalakítani. 2. Pénzügyi globalizáció: Miközben a külföldi közvetlen beruházások növekedtek, még mindig elenyészőnek

tűnnek a rövid távú tőkemozgásokhoz képest, amelyek száma robbanásszerűen megnőtt. A tőke az egész világot bejárja, és rendkívül érzékeny az árfolyam- és kamatváltozásokra. A pénzügyi globalizáció és az ennek megfelelő spekulációs tranzakciók volumenének növekedése rendkívül látványos volt. 2.1 Technológia: Az új technológiák rendkívül gyors fejlődése és elterjedése jelentős szerepet játszik a globalizációban. 1975 és 1987 között a globális technológiai termelés meghatszorozódott, míg a high tech termékek nemzetközi kereskedelme kilencszeresére növekedett. 2.2 A „Globális futószalag”: Manapság a cigarettáktól az autókig számos terméket raknak össze olyan darabokból, amelyek a világ különböző pontjairól származnak. Ennek a fejleménynek fontos következményei vannak arra nézve, hogy hogyan szerveződik meg a munkavállalói oldal, és milyen lesz az alkalmazottak várható helyzete a

multinacionális vállalatoknál. 2.3 Multinacionális vállalatok: A legnagyobb multinacionális vállalatok méreteikből kifolyólag jelentős hatalommal bírnak. A világgazdaságot néhány száz multinacionális óriás vezeti, amelyek gyakran nagyobbak a szuverén államoknál. 3 A világ száz legnagyobb gazdasági egysége közül nézzük meg az első 10- et 1999-ben. Ország/ vállalat GNP/forgalom (millió dollárban) 1. Egyesült Államok 7922651 2. Japán 4089910 3. Németország 2122673 4. Franciaország 1466014 5. Egyesült Királyság 1263777 6. Olaszország 1166928 7. Kína 951178 8. Brazília 758043 9. Kanada 612 10. Spanyolország 553690 Forrás:Robert Went:Globalizáció, Perfekt Kiadó 2002, 43-45.old A 200 legnagyobb multinacionális vállalat ellenőrzi a globális árukereskedelem felét. Ezek főleg a világgazdaság dinamikusan működő szektoraiban koncentrálódnak, különösen az elektronikában, a vegyiparban, az

autógyártásban, a gyógyszeriparban valamint a gépgyártásban. A múltban a multinacionális vállalatok azért fektettek be más országokban, hogy olyan piacokra is termelhessenek és értékesíthessenek, amelyeket importkorlátozások védenek. 2.4 A pénzügyi piacok diktatúrája: A nemzetközi tőkemozgás korábban sosem látott mértékben nő, ám ez korántsem jelenti azt, hogy bármivel is könnyebb lenne a tőkét becsalogatni. Enne épp az ellenkezője igaz: a tőkepiacok nemzetközivé válásának és a tőkeáramlások liberalizációjának köszönhetően a tőke birtokosai, akik mindig magasabb hozamra vadásznak, számos kormányt térdre kényszerítenek. /Robert Went: Globalizáció, 34-42/ 4 A pénz nagyon fontos szerepet játszik a mi globalizált világunkban. De nézzük meg mi is az a pénz. 3. A Pénz: A pénz elvont fogalom, nem hordozója, hanem csak szimbóluma valós gazdasági értékeknek. A római kor kezdetén az emberek jószáguk

számával fejezték ki gazdagságukat. A franciák szerették az ezüstpénzt, s így ott idővel az argent (=ezüst) lett a pénz elnevezése. A legújabb korban az arany-, ezüst- és vasérméket felváltotta a papírpénz. Itt már egészen nyilvánvaló lett, hogy a bankjegyek puszta papírértéke nem felel meg azok gazdasági értékének. Ugyanez vonatkozik a hitelkártyákra Manapság a pénz pusztán könyvelési segédfogalom. Hogy egy embernek mennyi pénze van, azt a bankportfoliójának értéke jelzi. Ha egy cég a tőzsdére megy, lehet, hogy az ott adott- vett részvényeinek értéke a cég értékének többszöröse vagy annak csupán törtrésze. Így előfordulhat, hogy működő vállalatok részvényei valamilyen tőzsdekrach nyomán teljesen elértéktelenednek, más esetben pedig rég tönkrement cégek papírjaiért sokan hajlandóak nagy összegeket fizetni. A mai gazdaságra alkalmazott „monetáris” jelző ezeket a viszonyokat tükrözi. A

monetarizmusnak van egy üzenete a kisembernek: a könyvelt értékek fontosabbak lehetnek a valós értékeknél. Mire szokták használni az emberek a pénzt? Egyeseknek csupán eszköz a normális megélhetésre. Nagyjából így gondolkodnak a passzív, nemkreatív emberek. Az aktívak csak akkor ilyen szerények, ha van más vesszőparipájuk, például a tudomány, művészet, sport, politika. Mások a pénzben látják a szabadság forrását. Ha lekésik a repülőgépet, bérelnek magánrepülőt. Ha ellopják az autójukat, gyorsan vesznek újat. Ha valamilyen hivatalnok megtagadja az együttműködést, megvesztegetik. A pénz meglobogtatására megnyílik számos hátsó kiskapu. Megint mások sportnak tekintik a pénzszerzést. 5 Mindent megtesznek a pénz besöpréséért, de könnyen kiadják, mert a pénz puszta birtoklása nem okoz örömet. A megszerzett pénz értékét összetévesztik saját személyük értékével. És az sem ritka, ha valaki a pénzt azért

gyűjti, mert ebben látja léte biztonságát A pénz olykor misztikus dimenziót nyer, önmagáért válik fontosság, extrém esetben mindent helyettesít. A pénz közvetlen befolyásolást gyakorolhat a politikai hatalomra. A mai globalizált piacon egyre többen jelennek meg olyan tőkeerős csoportok, amelyeknek pénzügyi érdekeit a kormányoknak nagyon is figyelembe kell venniük. Régebben a politikai hatalom volt az erősebb, a választott politikai elit szabta meg a tőke működési szabályait, azt ellenőrizte, korlátozta, korrigálta. Az utca emberének viszonya a pénzhez a globalizáció előtti korszakokban sokkal átláthatóbb volt, mint ma. A szolid munka gyümölcs megtermett, a megtakarított tőkét be lehetett fektetni aránylag, kockázatmentes értékpapírokba, illetve más értékekbe (ingatlan, arany, művészeti tárgyak). Ma a tőke és a gazdaság messzemenően szétvált. A tőzsde sokszor nem tükrözi a gazdaság helyzetét, sőt néha éppen

annak ellenkezőjét. Ha egy részvény árfolyama emelkedik, ez messze nem azt jelenti, hogy a mögötte álló cég jobban dolgozik. „A pénzügyi rendszer egyre inkább olyan világrendként működik, amely nagyságrendekkel meghaladja a világgazdaság termelő szektorát.” Ismeretes, hogy a pénz szerepe a reális szocializmusban az azt megelőző rendszerekhez képest gyengült. Az emberek életminősége inkább függött a párthoz való viszonyuktól, az elittel való kapcsolataiktól, mint a pénztől. 4.A Munka: Sokan a munkát is felveszik az alapvető értékek listájára. Minden bizonnyal tévesen, mert a munka önmagában nem érték, csupán az értéktermelés eszköze. A munka abban az értelemben sem érték, hogy önmagában örömet okozna Többnyire az ellenkezője igaz. Az emberek többsége a munkát „szükséges rossznak” tekinti, amelyből csak gyümölcsein keresztül támad közvetett öröme. A munkának természetesen van gazdasági értéke,

azaz ára, amely a fizetésekben, a megmunkált javak értéknövekedésében, a szolgáltatások tarifájában jut kifejezésre. 6 A munka azonban ebben a vonatkozásban sem önálló érték, éppúgy, mint a játéknak és egyéb időtöltő tevékenységeknek sincs (pénz) értéke. Mindezek ellenére a munka lélektani jelentősége mérhetetlenül nagy. Mivel csaknem mindenki abból indul ki, hogy nem élünk a paradicsomban, ahol munkátlanul a szánkba hullik a sok jó, hanem egy dolgos világban, ahol jólétünk legfőbb forrása a munka. A munka lélektani jelentősége munkanélküliség esetén jut teljes kifejezésre. A munkanélküli sokszor úgy érzi, hogy nemcsak munkájára nincs szükség, hanem őrá magára sem. Hogy nemcsak munkája értéktelen, hanem ő maga is az A munka eddig nagymértékben meghatározta életrendjét, strukturálta mindennapjait. Természetesen nem minden munkanélküli tétlen teljesen. 5. Társadalmi rendszerek: 5.1 A Kapitalizmust

megelőző társadalmak: Az elmúlt társadalmakban is szerepe volt az egyes ember irányultságának. A nők sikerfeltételei is változtak: a széles medence meghatározó szerepét felváltotta a szépség, elevenség, háziasság. Később a születés privilégiumai váltak döntővé. Kialakultak társadalmi osztályok, amelyek idővel egyre átjárhatóbbakká váltak. A mobilitás fogalma ennek megfelelően differenciálódott. Jelentős szerepre tett szert a humán képességek fejletsége, a gazdasági folyamatokban való tájékozottság és a földrajzi mobilitás. A létért való küzdelem az egyes személy túlélési taktikáján túl az osztályok harcává is vált. 5.2 A Kapitalizmus: A kapitalizmus kezdeti a középkorra nyúlnak vissza. Ekkor alakult ki azoknak az iparosoknak és kereskedőknek a köre, akik nem függtek közvetlenül a feudális nemességtől. Gazdasági tevékenységük a piacon zajlott le, ahol nem a születés, hanem a kereslet-kínálat

törvényei érvényesültek. Hatalmuk és befolyásuk gazdasági erejükben rejlett. A városi polgárság lett később a kapitalizmus hajtóereje. 7 Igazi osztállyá a francia forradalom tette őket. 5.3 A Korai Kapitalizmus: A klasszikus kapitalizmus, illetve a tiszta piacgazdaság elméletét ADAM SMITH (17231790) írta le „A nemzetek gazdasága” (1776) című munkájában. Ennek lényege röviden a következő: 1. A gazdasági élet központja a piac 2. A piacon a kereslet és kínálat törvényei érvényesülnek 3. A piac az ár kialakításával szabályozza a termelést 4. A piac szabályozó hatása feleslegessé tesz minden piacon kívüli beavatkozást Sőt: minden a piactól idegen intervenció eltorzítja a piacot, és zavarja a gazdasági élet egészséges működését. ADAM SMITH-nek nem volt jó véleménye az akkori kormányzatokról, főleg az angol közigazgatásról, ezeket alapvetően hanyagnak, korruptnak és bürokratikusnak tartotta. A politikai

hatalomnak pusztán azt a szerepet szánta, hogy védelmezze a magántulajdont és az egyének gazdasági szabadságát. Szerinte „a gazdasági cselekvések szabadsága nemcsak azért igazságos, mert abban a természetes állapot emberének első szabadsága manifesztálódik, hanem azért is, mert az a leghatásosabb intézmény más szabadságok és jogok biztosítására, valamint a társadalom jólétének előmozdítására” Ezek a mondatok a mai liberális nézeteket tükrözik, amelyek szerint az állam elsőrendű feladata a magántulajdon garantálása és működési szabadságának biztosítása. Adam Smith korában a piac jobban működött, mint ma. Szereplői kistermelők, illetve kisszolgáltatók voltak, akik a kereslet és a kínálat viszonyait közvetlen tapasztalataik alapján ismerték, és tudtak alkalmazkodni a mindenkori piaci változásokhoz. Aki erre képtelen volt, elbukott. A szereplők megközelítően egyenlő esélyekkel indultak Akkor is voltak

természetesen vesztesek, akik előbb vagy utóbb kiszorultak a piacról, de ennek okai egyszerűek és átláthatók voltak: betegség, kor, alkoholizmus, jellemhibák. Már maga Adam Smith is felismerte, mégpedig évtizedekkel a gyáripari termelés meghonosodása előtt, hogy a piacnak vannak buktatói. Elképzelhetőnek tartotta, hogy az ő rendszerében is kialakulhatnak gazdasági- társadalmi egyensúlytalanságok. 8 „A polgári kormányzatot, amennyiben azt a tulajdon védelmére állítják fel, valójában a gazdagnak a szegénnyel szembeni védelmére állítják fel, vagy azoknak védelmére, akiknek van valami tulajdonuk, szemben azokkal, akiknek semmijük sincs.” A skót gondolkodó ezzel a megállapítással egyben elhintette a későbbi-marxi és keynesietatizmus magvát, sőt előrevetítette a kettős gazdaság árnyékát. 5.4 A Gyáripari Kapitalizmus: A XIX. Század elején- közepén kialakult nagyipar Az úgynevezett első ipari forradalom során

megjelentek a gépek, amelyek lehetővé tették a nagyüzemi tömegtermelést. A piacon is megváltozott a lépték: egyes szereplői óriási ipari impériumokat hoztak létre, úgyhogy a piacon nagyon egyenlőtlen paraméterek találkoztak. Kialakultak a trösztök és a monopóliumok, amelyek a piaci árakat már egymás közti megállapodásokkal befolyásolták, s ezáltal torzult a piac. Egyre többen szorultak ki a piaci versenyből, sokszor személyüktől teljesen független okokból. A nagyipar kialakulásával létrejött a munkásosztály. Ez a vagyonnal nem rendelkező, az egykori jobbágyokból alakult réteg csak közvetve vett részt a piaci versenyben: munkaereje áruba bocsátásával. A munkaadó piaci súlya mérhetetlenül nagyobb volt, mint az övé. Számos munkás dolgozott látástól vakulásig anélkül, hogy ebből számára a puszta megélhetésen túl valami is maradt volna (koraikapitalista kizsákmányolás). A nagyipari kapitalizmus említett

ellentmondásai hozták létre a szocialista mozgalmakat. A világ fejlettebb részében azonban megmaradt a kapitalizmus, természetesen számos reformmal megjavítva. Kialakultak a kapitalizmus megreformált változatai. 5.5 A Kapitalizmus Üzemzavarai: A faluról városba özönlő munkaerő különösen a korai kapitalizmusban nyomorúságos viszonyok között tengette életét. Ez azonban nem váltott ki érezhető szociális feszültséget, a rendszer létét nem fenyegette. Szocialista kezdeményezésre megalakultak a szakszervezetek, amelyek a munkásosztály gazdasági és szociális érdekeit képviselték. Ennek következtében a proletársors idővel nemcsak enyhült, hanem mint olyan meg is szűnt. 9 Az érett kapitalizmusban a munkásosztály „polgári” szinten él, azaz életmódja csak kisfokban különbözik a magasabb osztályokétól. 5.6 Az 1929-1933-as Nagy Gazdasági Válság: A kapitalizmus első világméretű „üzemzavara” 1929-ben következett be a

„fekete péntek” nevezett New York-i tőzsdekrach nyomán. A szakemberek „túltermelési krízis”-ről beszéltek. Véleményük szerint az ipar túlságosan sok árut állított elő, a raktárak dugig teltek, a fogyasztói kereslet pedig csökkent. A későbbi szemléletbe bekerültek persze más szempontok is: az értékpapírok túlértékeltsége, a defláció és a túl alacsony kamatok. Röviden: csődöt mondott a piac. Az Adam Smith által feltételezett piaci önszabályozás ez esetben világméretbe kisiklott. A nagy gazdasági válság hívta John Maynard Keynes-t a porondra. Megállapítani vélte, hogy a piac sok esetben nem képes szabályozni a gazdasági folyamatokat pusztán a kereslet és kínálat alapján. Szerinte a piacnak meg kell maradnia, de a piac állami korrektúrára szorul. A gazdasági világválság bizonyítékául szolgált számára, hogy a piac nem tudja kigyógyítani magát saját betegségeiből. Az államra hárul tehát az a feladat,

hogy gondoskodjék elegendő pluszkeresletről olyan időkben, amikor a túltermelés jelei mutatkoznak, illetve a kereslet veszélyesen csökken. Más szóval az államnak munkahelyeket kell teremtenie, ha az autonóm piacon munkaerő felesleg, munkanélküliség jelentkezik. A keynesianizmus ellenzői szemére vetik neki, hogy túlságosan korlátozza a piacot, amely állami beavatkozások következtében tovább veszíti önszabályozó képességét, és kaput nyit az etatista önkénynek. 5.7 A Szocializmus: Közismert, hogy a szocializmus eszméje már Marx és Lenin előtt megfogalmazódott. Csak röviden utalunk itt az úgynevezett utópista szocialistákra. Az utópisták sehol sem érték el céljukat, követőik száma igen csekély volt. Közvetetten úgy hatottak a világra, hogy számos tanítványuk később a marxizmus sodrába keveredett. 10 5.8 A Marxizmus: Ezen a ponton mindenekelőtt külön kell választanunk Karl Marx gondolkodói és politikai szerepét.

Marx szerint a történelem vége a kommunizmus. A marxi emberképet később más gondolkodók relativálták. A leghatározottabban Freud és követői mutattak rá arra, hogy az ember nem pusztán és talán nem is elsősorban gazdasági lény. 5.9 A szovjet típusú szocializmus: Itt csupán olyan rendszerspecifikus jelenségekkel foglalkozunk, amelyek a szocialista emberképet és a rendszer működésének humán elemeit illetik. Lenin valószínűleg akkor vált polgárból forradalmárrá, amikor öccsét a cári igazságszolgáltatás egy naív, gyermekes puccskísérlet után kivégezte. A szovjet rendszer jellegzetességei közé tartozott- megteremtve a félelem, bizalmatlanság, hazugság és a kettős viselkedés légkörét-, hogy csaknem lehetetlen volt megkülönböztetni a mobilis embert az immobilistől. Egyébként a szovjet életforma az emberi alkalmazkodás csúcsteljesítménye volt. 6. A történelem vége: Fukuyama értelmezésében a történelem végéhez

érkeztünk, mert a demokrácia, mint politikai keret a világkommunizmus széthullásával az egész világ egyetlen rendező politikai elvévé vált, s ez, mint olyan a jövőben sem fog lényegesen változni. Ugyanezt állítja a piacról is, amely a gazdasági élet egyetlen sikeresen működő kerete. Úgy tűnik, hogy a történelem végérvényesen a monetarista neoliberalizmusba torkollott. Fukuyama szerint is rossz az a világ, amelyben élünk, de megjavítható, megreformálható önmaga keretein belül. Mit jelent az a jelző, hogy „monetarista”? A szó eredeti jelentése: „pénzelvű”. Moneta= pénz A siker egyetlen kritériuma a piacon elért anyagi eredmény. Más értékek, például az etikus magatartás, az igazságosság, az esélyegyenlőség stb. nemcsak hogy nem garantálják a sikert, hanem kifejezetten ellene dolgoznak. A monetarista társadalom közepe az egész világot átfogó globális pénzpiac. A piac nem vezet szükségszerűen egyensúlyhoz,

sőt rendszeresen krízisekbe torkollik. 11 A liberalizmus is a francia forradalom- és közvetve a felvilágosodás- gyermeke. Persze a liberalizmus is különböző fázisokon ment keresztül a történelem során. A szociális piacgazdaság, amely valamilyenfajta kevert piacgazdaságot és állami szociális gondoskodást takar, sehol és sohasem működött zavartalanul. A vállalkozók nem érezték igazán feladatuknak a szociális problémák megoldását, és az állam nem volt abban a helyzetben, hogy megoldja ezeket. 6.Az Emberi munka csekély értéke: Ez nem okvetlenül modern jelenség. Nyugat-Európában a jólét azért terjedhetett el a II. Világháború után olyan gyorsan, mert a munkabérek tartósan és széles fronton emelkedtek. Nyugat-Európában is kialakulóban van az ún. újszegénység Ez a réteg főleg munkanélküliekből és különféle nyugdíjasokból áll. A munkanélküli- és szociális segélyeket évek óta mindenütt csökkentik,

többnyire közvetve: a segélyek összege nem szokta elérni az infláció szintjét. Magyarország és a Nyugat között e tekintetben főleg az a különbség, hogy amíg Nyugaton csak a munkanélküli, illetve a nyugdíjas szegény, addig itt a dolgozó ember is lehet szegény. Felmerül az a kérdés jogosan, hogy miért maradnak le a magyar munkabérek ilyen mértékben a nyugatiak mögött. 7.A jelenlegi helyzet: 1989 után az új demokráciák is megismerkedtek a munkanélküliséggel. 1998 novemberében az Európai Unió 375 milliós lakosságából kb. 25 millió nem rendelkezett munkával, Németországban ugyanebben az időpontban 4,1 millió munkanélkülit (10,2%) tartottak számon. 1999 januárjában az EU-ban 10,6%, ezen belül az Eurozónában 9,6 munkanélkülit regisztráltak. A magyarországi helyzet 2000-ig nem tért el lényegesen a nyugat- európai átlagtól. 2001-es számok hasonlítanak az 1998asokhoz. 2001 júniusában Magyarországon 344000

munkanélkülit tartottak számon. Eurozóna: 8,3% Az Európai Unióban szigorúan megkülönböztetik a rövid, illetve hosszú távú munkanélkülieket, és nyilvántartják a két csoport arányát. 12 A hosszú távú munkanélküliség az összes arányában néhány országban a következőképp alakult 2002 júniusában: Belgium 6,8% Írország 3,8% Németország 7,9% Olaszország 9,4% Görögország 11,1% Dánia 4,5% Spanyolország 13,1% Franciaország 8,6% Forrás: -Pintér Emil: Globalizáció pro és kontra, Accordia Kiadó 2002, 80.old, A munkanélküliség természetesen sehol sincs egyenletesen elosztva. Magasabb a fejletlenebb dél- európai régiókban (Görögország, Portugália), mint ÉszakEurópában. A munkanélküli könnyen válhat kirekesztetté. Rendszerint nem nyilvánvaló, hogy ki vesztette el állását saját hibájából és ki rajta kívülálló okok miatt. A munkanélküli státusznak számos végzetes következménye lehet:

házasságok felbomlása, lelki betegség, öngyilkosság. A munkanélküliek újrabeilleszkedése a munkafolyamatba többszörösen problematikus. A munkanélküli, aki munkájával személyén kívüli körülmények folytán veszti el (cégátszervezés, vállalatfelvásárlás, vállalati csőd, gazdasági válság), azonnal új állást keres vagy önálló gazdasági tevékenységbe kezd. Munkájában életfeladatokat lát, a semmittevést ki nem állhatja. Aktívan tájékozódik, megpróbál minden, nem viszolyog alacsonyabb rendű munkáktól sem. A munkanélküli, aki a munkáját eddig is „szükséges rossznak” tekintette, és csak annyit tett, amennyit főnökei okvetlenül megköveteltek tőle, lazsált nem szívesen vállalt felelősséget. Egyszer munkanélkülivé válva gyorsan rászokik a munkátlan életformára, felveszi a munkanélküli segélyt, nem keres új munkahelyet, önállóan is csak olyan munkát végez el, amit odatesznek elé. A felajánlott

állást többnyire azzal az érvvel utasítja el, hogy az nem felel meg képzettségének vagy személyes igényeinek. 13 A globalizáció megszüntetése- ma már nem képzelhető el a világ multinacionális cégek nélkül, és ebből a harmadik világ is profitál. Mégis hallunk olyan hangokat, hogy ha lehetőleg minden munkafolyamatot megtartunk határainkon belül, abból a hazai foglalkoztatottság növekedése következik. A globalizáció ellenzői hajlandóak lennének magukra venni a drágább belföldi termelést, és azt is, hogy a harmadik világ elesik számos munkalehetőségtől. Magyarország ma ebből a szempontból az „első” és a harmadik világ között foglal helyet, azaz egy időben „olcsó munkaerő”-ország és terjeszkedő multinacionális gazdasági hatalom. Az utóbbi tendencia erősödőben van. És itt a háború kérdése. A háború sem fogja magától megszüntetni a munkanélküliséget Kihatása a munkapiacra pillanatnyilag

kiszámíthatatlan. Váratlan fordulatok viszont nem kizárhatók. A leírtakból kiderül, hogy a globalizált monetarista neoliberalizmusnak nincs receptje a munkanélküliség kezelésére. Az egyes kormányok csupán a fenti recepteket variálják különböző, de mindig csekély eredménnyel. Korunk tartós betegsége sajnos nem mutat sok gyógyulási hajlamot, s így nem csoda, hogy az emberek hangulata sem javul. 7.1 A történelem nem áll meg: Fukuyama minden bizonnyal tévedett, amikor bejelentette a történelem végét. Számos más jel és vélemény éppen az ellenkezőjére utal: sok mindennek meg kell változnia, hogy a világ „élhetőbbé” váljék. Mindenesetre áttörőben van az a felfogás, hogy egy politikai-gazdasági rendszere „jósága” nem kizárólag a GDP-vel és hasonló makrogazdasági jelzőszámokkal mérhető. Az UNO fejlesztési Programjában (UNDP) 1998 óta szerepel egy szám, amelyet humán fejlődési indexnek neveznek. Ebben már olyan

faktorok is megjelennek, mint az emberek egészségi és pszichikus állapota, elégedettsége, biztonságérzete. Kapitalizmus- Szocializmus: A monetarista neoliberalizmus kritikáiban felismerhető néhány közös szempont. 14 Alapjában mindig arról van szó, hogy a társadalom menni piaci elemet és mennyi állami szabályozást igényel. Más szóval: mennyi kapitalizmust (piacot) és mennyi szocializmust (állami beavatkozást) akar, illetve visel el a modern ember. Tegyük vizsgálat tárgyává, hogy mire volt képes a kapitalizmus: -Magas fokú technika: A három ipari forradalom (gépesítés, atomenergia, informatika) a kapitalista világ teljesítménye volt. Hasonlóra a Szovjetunió nem volt képes. A nyugati technológiát inkább csak másolták. Igazi újítások csak a fegyverkezés és az űrtechnika terén történtek. -Magas termelékenység: A kapitalista termelés eddig soha nem látott árubőséggel árasztotta el a piacot. A termékek minősége az

árak csökkenése mellett állandóan javult. Ezzel szemben a reális szocializmus állandó áru- és szolgáltatási hiányokkal küszködött, rendszeres volt a sorban állás, évekkel a háború után átmenetileg újra be kellett vezetni a jegyrendszert. Az áruk és szolgáltatások minősége messze a kapitalista nívó alatt maradt. -Munkáramotiválás: A gazdasági szabadság, a piaci verseny, a termelőeszközök magántulajdona, az egyéni vállalkozás és a tulajdonosi szemlélet olyan munkateljesítményekre késztette az embereket, amelyekről a reális szocializmusban csak álmodni lehetett. Többnyire nem lehetett racionálisan dolgozni, mert a Terv állandóan elment a nép valós igényei mellett. -Eredményes tudományos kutatómunka: A legtöbb tudományos szakterületen, különösen a természettudományokban, a számítógépes és informatikai fejlesztés vonatkozásában a nyugati világ messze megelőzte a Keletet. Látványosak az orvostudomány sikerei

is (szervátültetés, géntechnika). Ehhez hasonló kutatómunkát Keleten csak a hadipar és az űrhajózás területén figyelhettünk meg. 15 - Általános jólét: Nyugaton a II. Világháború óta kialakult olyan anyagi jólét, amely mennyiségileg és minőségileg, de főleg általános elterjedtségében minden eddigi tapasztalatot felülmúlt. A jólét kifejezésre jut a magas GDP mellett a telefon, telefax, és internetes csatlakozások, az egy főre jutó autók, lakófelületek és külföldi utazások számában. -Személyi szabadság: Csak a kapitalizmus tudta megvalósítani a működő demokráciát, azaz a szabad emberek önkéntes közösségét. Ezzel szemben a szovjetrendszer, mégpedig annak minden formája, minden időben csak elnyomó eszközökkel volt fenntartható. Viszont: Mire nem volt képes a kapitalizmus?: -A javak igazságos elosztása A vagyonok és jövedelmek elosztása Nyugaton sohasem volt igazságos, és mindig nagyon messze állt az

egyenlőtől. -A munkanélküliség megszüntetése: A II. Világháború utáni konjunktúra Nyugaton csaknem nullára szorította le a munkanélküliséget. De az 1973-as olajsokk és az azt követő gazdasági recesszió megint felemelte ezt a számot kb. 10%-ra, amely nagyságrendileg megmaradt mindmáig -Az „elesettek” védelme: A Nyugaton oly sokszor hangoztatott „szociális piacgazdaság” nem tudta valójában megsegíteni a lecsúszottakat. Sőt kialakulóban van egy úgynevezett „újszegénység”, amely minden más vélemény ellenére a leggazdagabb országokban is elterjedőben van. Közerkölcs- (köz) erkölcstelenség: Itt nem az egyes emberek erkölcsét vizsgáljuk, hanem –ha lehet ezt így mondani- a társadalomét, jóllehet a nemzetek erkölcs polgárainak magatartásából áll össze. 16 Gazdasági képtelenség azt hinni, hogy valaki is hajlandó lenne élelmiszert termelni csak azért, hogy azt másvalaki ingyen elfogyassza. A globális

gazdaság magával hozta a maffia, azaz a szervezett bűnözés elterjedését. Közép- Kelet- Európában ezek a bűnöző társulások tendenciát mutatnak állami szervekkel való összefonódásra. A maffia vagy pénzzel veszteget meg, vagy fenyegetésekkel és merényletekkel félemlít meg állami hivatalnokokat, akik passzív vagy aktív korrupt magatartásukkal az előbbieknek büntetlenséget biztosítanak. A korrupció egy másik mérőszáma az adófizetési morál. Erre vonatkozóan természetesen nincsenek statisztikák, csak becslések, de ezek is eléggé bizonytalanok. Nincsen olyan ország, amelyben az emberek teljesen becsületesen fizetnének adót. 7.2 A kettős gazdaság A kettős gazdaság nem azonos a vegyesgazdasággal. A történelem tanulsága alapján nem sikerült a kapitalizmust a szocializmussal és a szocializmust a kapitalizmussal keverni. Kétségkívül történtek kísérletek arra, hogy a piacgazdaságba tervgazdasági elemeket iktassanak be és

fordítva. A nyugati kapitalizmus valójában igen messze jutott e téren, s így alakult ki az úgynevezett „szociális piacgazdaság”. A szocializmus is eljutott addig a belátásig, hogy az embereket nem lehet tartóan és hatékonyan motiválni kizárólag tervgazdasági eszközökkel. A hatalom megengedte a kisipart, kiskereskedelmet, a ház körüli gazdaságot. A párt szemet hunyt számos ideológiájába nem illő, sőt azzal egészen ellentétes tevékenység előtt. A kettős gazdaság gondolatát 1989 előtt erősen megterhelte a hidegháború. Le kell szögezzük, hogyha a kettős gazdasággal összefüggésben tervgazdasági elemekről beszélünk, akkor kizárólag gazdasági mechanizmusokra gondolunk. 8.A piaci szektor: A piac, a kapitalista verseny az elmúlt 150 év alatt bebizonyította teljesítőképességét. A kettős gazdaság hívei nem tagadják a piac jelentőségét, és nem kívánják annak működését korlátozni. 17 Ellenkezőleg: annak

létfeltételeit szeretnék megjavítani. Miből állna ez?: -Szociális terhek csökkentése -Az adók mérséklése -Transzparens törvények 8.1 A Szociális szektor jellegzetességei: -A munkaerő kímélő bevetése, - központi és kihelyezett munkahelyek, -kettős finanszírozás -Új munkajog -Elvégzendő munka, munkaerőpiac A mindennapok azt mutatják, hogy rengeteg elvégzendő munka lenne, de nem tudjuk elvégezni, mert hiányzik a hozzá szükséges tőke és szervezőapparátus. Minden országban nyomasztóan fontos lenne, hogy sor kerüljön bizonyos közérdekű munkák elvégzésére. Fejleszteni kellene az autópálya- hálózatot, felújítani a vasúti kocsiparkot. Szükséges lenne hidakat építeni, renoválni számos vasútállomást, rendezni a természetvédelemre, a folyók szabályozására, gátépítésre, az árvíz- és belvízvédelemre, a szelektált szemételtakarításra. S ezt a sort minden szakember megtoldhatná saját ötleteivel

Természetesen felvetődik a kérdés, milyen munkaerőt lehet felhasználni a szociális szektorban: A kettős gazdaság figyelembe veszi az emberek nagyon különböző képességeit és hajlamait. Abból indul ki, hogy az emberek teljesítő képessége nagyon eltérő. Igyekszik minden típusú munkavállalónak megfelelő munkát biztosítani. 9. A megvalósítás: A kettős gazdaság megvalósításához politikai akarat szükséges, megvalósításához politikai akarat szükséges, magától aligha jön létre. A kettős gazdaság gondolata tartalmaz liberális, szocialista és konzervatív elemeket, azaz egyszerre jobb és bal oldali eszméket. Nézzük meg a dolgokat egyenként. 18 9.1 Liberális tartalom A kettős gazdaság teljes mértékben elfogadja a mai neoliberális, monetarisztikus piacot. Nem leküzdeni, hanem tehermentesíteni szeretné a versenyszektort, mint a gazdaság motorját. Elgondolásában benne van az adó- és járulékcsökkentés, azaz a

cégek versenyképességének javítása. Jobb kifutási lehetőségeket kíván adni a mobilis, kreatív embereknek. Ellene van a szabadpiac direkt állami befolyásolásának. Kevesebb állami és több egyéni vállalkozást akar. Nem szívleli az állami bürökrácát, nem kíván több törvényt. Azt szeretné, ha a gazdaságban a motiváció és nem az állami szeszély játszaná a főszerepet. Nem akar teljes szociális egyenlőséget, mert tudja, hogy az emberek eleve egyenlőtlenek. A kettős gazdaság nem ítéli el a globalizációt, de úgy gondolja, hogy a globális piachoz globális politika tartozik. Szabad kezet ad a pénzügyi világnak, amelynek a zavartalan működése a globális gazdasági fejlődés előfeltétele. Szociális (szociáldemokrata) tartalom: A kettős gazdaság annyiban szocialista (vagy szociáldemokrata), hogy vallja, hogy a piac önmagában nem képes megoldani a világ összes problémáját. A piac mellett helye van egy gazdasági

szektornak, amely felfogja a versenyszférából kihullottakat vagy az oda be se jutottakat. A még szélesebb piacokért és a magasabb profitért folyó globális verseny a költségek folyamatos lefaragásához vezet: a munkaerő csökkentését, valamint a munkabéren és a társadalombiztosítási kiadásokon való spórolást vonja maga után. A kettős gazdaság globális téma. A neoliberalizmus problémái nem korlátozódnak egyes nemzetekre vagy régiókra, jóllehet nem mindenhol egyforma súllyal esnek latba. A gazdagabb, érettebb országokban inkább vannak még tartalékok, amelyek felfogják a modern fejlődés veszteseit. De a leggazdagabb országokban is egyre gyakrabban mutatkoznak veszélyesen szűkülő keresztmetszetek, például olyan gondok, hogy miből fizessék a nyugdíjakat és szociális segélyeket a jövő túlöregedő, összlétszámában fogyó társadalmában. 19 A kettős gazdaság irányába mutató reformigény az egész világon érezhető.

/Pintér Emil: Globalizáció Pro és kontra, Accordia Kiadó 2002 141-145/ 10. Összefoglalás: Röviden összefoglalva az 1970es évek vége óta a gazdasági globalizáció folyamatának jellemzői (a növekvő liberalizáció, a dereguláció, a privatizáció, a rugalmasság, és a nemzetközivé válás) szemmel láthatóan nem a különböző országok teljesen eltérő fejlettségi szintjeinek egymáshoz való közeledését segítik elő, éppen ellenkezőleg, egyre növekvő országok közötti és országon belüli társadalmi különbségeket eredményeznek. A világgazdaság nemzetközivé válása egyenlőtlenül zajlik, mert a globalizáció hatása eltérő a különböző országokban. Ellentmondásos folyamatról van szó, mert a globalizáció gyakran ütközik különböző ellentétes irányú tendenciákba és szembenálló érdekekbe. Az erős globalizációs trend ellenére tehát egyelőre nem jött létre egy teljesen integrált világgazdaság. Bárki, aki

az elmúlt 10-20 évben a globalizáció ellen felemelte a szavát, nemcsak a vitából való kizáratását kockáztatta, de azt is, hogy a valóságtól való elrugaszkodottság bélyegét sütik rá. Akár tetszik akár nem el kell fogadni a globalizáció játékszabályait Láthatjuk, hogy a világgazdaság nemzetközivé válásához vezető folyamat valódi és erőteljes. Mindent összevetve elmondható, hogy a világ eléggé nyugtalan. Senki sem tudja, miként fog alakulni életünk. Csak egy biztos, hogy semmi sem marad úgy, ahogy van. Elkezdődött a történelem folytatása. 20 Tartalomjegyzék: Oldalszám 1. Nézzük meg mit is jelent a globalizáció 1. 1.1 Mi az új a globalizációban? 2. 2. Pénzügyi globalizáció 3. 2.1 Technológia 3. 2.2 A „Globális futószalag” 3. 2.3 Multinacionális vállalatok 3. 2.4 A pénzügyi piacok diktatúrája 4. 3. A pénz 5. 4. A munka 6. 5. Társadalmi rendszerek 7. 5.1 A Kapitalizmust megelőző

társadalmak 7. 5.2 A Kapitalizmus 7. 5.3 A Korai Kapitalizmus 8. 5.4 A Gyáripari Kapitalizmus 9. 5.5 A Kapitalizmus üzemzavarai 9. 5.6 Az 1929-1933-as nagy gazdasági válság 10. 5.7 A Szocializmus 10. 5.8 A Marxizmus 11. 5.9 A Szovjet típusú Szocializmus 11. 6. A történelem vége 11. 6.1 Az emberi munka csekély értéke 12 7. A jelenlegi helyzet 12. 7.1 A történelem nem áll meg 14. 7.2 A kettős gazdaság 17. 8. A piaci szektor 18 8.1 A Szociális szektor jellegzetességei 9. A megvalósítás 18. 18. 9.1 Liberális tartalom 19. 9.2 Szociális (szociáldemokrata) tartalom 19. 10. Összefoglalás: 20. 21 Felhasznált Irodalom: -Árva László- Diczházi Bertalan: Globalizáció, Kairosz Kiadó -Ágh Attila: Globális kihívás, Magvető Kiadó, -Csikós- Nagy Béla: Közgazdaságtan a globalizáció világában II. -Robert Went: Globalizáció, Perfekt Kiadó, -Pintér Emil: Globalizáció pro és kontra, Accordia Kiadó -Paul A.

Samuelson, William D Nordhaus: Közgazdaságtan, KJK Kerszöv Kiadó -Kiss J. László: Globalizálódás és Külpolitika, Teleki László Alapítvány, Budapest 2003 -Fukuyama Francis: A történelem vége és az utolsó ember, Budapest: Európa 1995 -Hadas László: A globalizáció árnyoldalai és a hírszerzés új kihívások, Budapest 2003, Public Kiadó -Stiglitz Joseph E.: A globalizáció és visszásságai, Budapest 2003, Napvilág Kiadó 22