Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Fejlődő távolkeleti országok oktatás rendszerének bemutatása, amely a gazdasági fejlődés meghatározó pillére

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási Szak Fejlődő távolkeleti országok oktatás rendszerének bemutatása, amely a gazdasági fejlődés meghatározó pillére Készítette: Stefánné Nagy Magdolna 2003/2004 tanév gazdálkodási szak II.L B.csoport 1 Tartalomjegyzék  Bevezetés: Fejlődő távolkeleti országok gazdasági fejlődésének bemutatása.2  Gazdasági növekedés és átalakulás stratégiája Malajzia gazdaságában.6  Thaiföld gazdasági fejlődése. 7 Malajzia és Thaiföld fejlődésének értékelése.9  Termelékenység és létszám változása.10  Reálbérek a malajzai és thaiföldi feldolgozóiparban.12  Képzettség alakulása: Malajziában és Thaiföldön 1960-2000 között. 13  Kutató-fejlesztő munkát végző összehasonlitása Malajziában és Thaiföldön.15  Jóléti megteremtése.18  Japán gazdasági fejlődése és oktatási rendszerének bemutatása .20

 Kutatás és fejlesztés hatása.25  Szingapúr :”közös értékei” .26  Összefoglalás.27  Irodalomjegyzék.28 2 Bevezetés Az Ázsia és csendes óceán térségében napjainkban a világgazdaság uj centruma van kialakulóban. A 20 század, második felének egyik legjelentősebb világméretű eseménye a kelet Ázsia gazdasági fejlődése volt. A folyamat az 50 években kezdődött Japánban, és egy ideig úgy hitték, hogy ez az ország lesz a ritka kivétel, vagyis az a nem nyugati állam, amely sikeresen hajtja végre a modernizálást, és válik gazdaságilag fejletté. A gazdasági fejlődés folyamata azonban kiterjedt a „négy kistigrisére” (Hongkong, Tajvan, Dél-Korea, Szingapúr), majd pedig Kínára, Malajziára, Thaiföldre, és Indonéziára –ez utóbbi időben pedig egyre inkább jelentkezik a Fülöp-szigeteken, Indiában és Vietnámban is. A dinamikus ázsiai gazdaságok az utóbbi évtizedek folyamán kimagasló eredményeket

értek el az elmaradottság leküzdése terén és olyan ipari potenciált alakítottak ki, amely lehetővé teszi, hogy a világpiacon Japán az Európai Unió és Egyesült Államok versenytáraiként jelenjenek meg. Ezek az országok gyakran egy évtizeden át, vagy akár annál is hosszabb ideig tudtak 8-10% -os, sőt még nagyobb átlagos éves növekedést fenntartani. A kereskedelem, hasonlóan erőteljes növekedésére először Ázsia és a világ között, majd Ázsián belül került sor. Az Ázsia gazdaság teljesítménye éles ellentétben áll, a szerényebb Európai és Amerikai növekedéssel és azzal a stagnálással, amely a világ legnagyobb részét jellemezte. Vagyis a kivétel többé már nem Japán, hanem egyre inkább egész Ázsia. Az a koncepció, mely jólétet a nyugattal az alul fejletlenséget pedig a nem Nyugattal azonosítja, nem fogja túlélni a 20. századot. Az átalakulás tempója nagyon gyors, ahogy arra Kishore Mahbubani rámutatott,

Angliának és az Egyesült Államoknak 58, illetve 47 kellett ahhoz, hogy megduplázza az egy főre eső termelését, Japán azonban ugyanezt 33 Indonézia 17, Dél-Korea 7, Kina pedig 10 év alatt hajtotta végre. A Kínai Gazdaság a 80-as években és 90-es évek első felében 10 %-al növekedett és a Tigrisek sem maradtak le ettől. A Világbank kijelentette, hogy a kínai gazdasági testület a világ negyedik növekedési pólusúvá vált, az Egyesül Államok, Japán és Németország mellett, becslések szerint a 21. század elejére a világ legnagyobb gazdaság lesz 3 Míg a 90 években Ázsia a második, valamint a harmadik legnagyobb gazdaságot mondhatta magáénak, valószínűleg 2020-ra az öt legnagyobb gazdaság néggyel, a tíz legnagyobb közül héttel, ázsiai ország fog rendelkezni. Elképzelhető, hogy erre az időre a gazdaság össztermék több mint 40 %-át ázsiai társadalmakban állítják elő. A versenyképes gazdaságok legnagyobb része

valószínűleg Ázsia lesz. A sikeres gazdasági fejlődés önbizalmat szül, és öntudatossághoz vezet azoknál, akik létrehozták és részesülnek belőle. A hatalomhoz hasonlóan a jólét és az erény feltételezett bizonyítéka az erkölcsi és kulturális fensőbbség záloga, ahogy a kelet-ázsiai gazdaságilag egyre sikeresebbé váltak , úgy kezdték a nyugati és egyéb államokkal szemben kultúrájuk másságát kinyilvánítani és értékeik, életmódjuk felsőbbrendűségét hangsúlyozni. Az ázsiai társadalmak egyre kevésbé voltak fogékonyak az Egyesült Államok követeléseire és érdekeire, s egyre inkább ellen tudtak állni az Egyesült Államok vagy más nyugati országok nyomásának. 1993-ban Tommy Koh nagykövet megjegyezte, hogy „kulturális újjászületés söpör végig”, Ázsián melynek része a „növekvő önbizalom”, ami azt jelenti, hogy az „ázsiaiak többé nem tekintik szükségszerűen a legjobbnak azt, ami nyugati vagy

amerikai”. Ez az újjászületés abban jelentkezik, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapna a sajátos kulturális identitások, melyek az egyes ázsiai országokat jellemzik, és azok a közös vonások is, amelyek megkülönböztetik az ázsiai kultúrát a nyugatitól. E kulturális reneszánsz jelentősége Kelet- Ázsia két fél társadalma és a nyugati civilizáció közötti változó kölcsönhatásban nyilvánul meg. Amikor a 19 század közepén a Nyugat megpróbálta ráerőltetni hatalmát Kínára és Japánra, az ottani uralkodó elit, egy ideig ugyan kacérkodott a kemalizmus gondolatával, később azonban mégis reformista stratégiát választott. A Meidzsi-restaurációval Japánban a reformerek olyan dinamikus csoportja jutott hatalomra, amely tanulmányozta és átvette a nyugati technológiát, eljárásokat és intézményeket, majd beillesztette mindezt a Japán modernizáció folyamatába. 4 Eközben sikerült megőriznie a hagyományos kultúra lényegi

alkotó elemeit, amely több szempontból, hozzájárultak a modernizációhoz, s lehetővé tették, hogy újjáélessze átalakítsa, majd felhasználja a kultúra elemeit, s így támogassa és igazolja a 30-40 évek Japán imperializmusát. A Kínában viszont a meggyengült Csing-dinasztia képtelen volt sikeresen alkalmazkodni a nyugati hatáshoz. Japán és az európai hatalmak Kínát legyőzték, kizsákmányolták és megalázták. 1910-ben a dinasztia összeomlott, amit széthúzás és polgárháború követett. A negyvenes évek végén a Szovjetunióból importált elmélet győzedelmeskedett a Nyugatról érkező nacionalista, liberális, demokratikus keresztény eszmék fölött és Kina szocialista társadalommá változott. Japán második világháborús katasztrofális veresége teljes kulturális zűrzavarokhoz vezetett. 1944-ben egy, az országot alaposan ismerő nyugati személyiség megjegyezte: „Ma már nehéz lenne felbecsülnünk annak mértékét, ahogyan

sikerült a háború szolgálatába állítani mindent, a vallást, a kultúrát, az ország egész szellemiségét”. A háború elvesztés sokkolta a rendszert az ő gondolódásukban úgy jelent meg, hogy minden értéktelenné vált mindent ki kell dobni, mindennek helyébe az az álláspont lépett, hogy aminek bármi köze köze is van a Nyugathoz az mind jónak és kívánatosnak számit. Japán tehát éppúgy igyekezett az Egyesül Államokat példának tekinteni, mint Kina Szovjetuniót. Legsikeresebb növekedési és átalakulási stratégiát Malajzia és Thaiföld valósította meg. 5 Gazdasági növekedés és átalakulás stratégiája: Malajzia gazdaságában A maláj Föderációt 1948-ban Nagy Brittania védnöksége alatt hozták létre, 1957-ben nyerte el függetlenségét. 1963-ban Sabah Sarawak és Szingapúr csatlakozásával megalakult a Malajzia Államszövetség azonban 1965-ben kilépet belőle és független köztársaság lett. Malajzia

társadalmi-gazdasági fejlődésének egyik meghatározó tényezője a lakosság etnikai összetétele. 1997-ben az ország 21,7 milliós népességének 61,7 százaléka maláj, 29,7 százaléka kínai, 8,1 százaléka indiai volt, 0,5 százaléka pedig az egyéb kategóriába tartozott. (MTI, 2000) A brit gyarmati uralom idején 1995-ben megindított földreform viszonylag kis agrárnépességet érintett. Ugyanakkor a mezőgazdaság fejlesztési programok révén uj, magas hozamú gabonafajtákat, illetve korszerű művelési módokat kívántak elterjeszteni. A mezőgazdasági projektek irányítására és az őstermelőknek nyújtott szakmaitanácsadás érdekében Malajziában a 60 évek második felében kiterjed állami intézményrendszert, hoztak létre. Ezen kívül a prekapitalista formák által dominált mezőgazdaság gondjainak termőterület bővítésével is próbáltak enyhíteni. A függetlenség elérése után a szövetségi kormány az importhelyettesítő

iparfejlesztés mellett döntött, melynek megvalósítása, vagyis üttőrő iparágakra vonatkozó törvény elfogadásával vette kezdetét. E törvény alapján meghatározták a fejleszteni kívánt iparágakat (textilipar, bőrfeldogozóipar stb.), majd felemelték az általuk kibocsátott termékek vámtételeit Egyes termékek behozatali tilalmi listára kerültek. 1966-ban megkezdődött a gazdasági tervezés, és az első malajziai ötéves tervet 1966-70 között hajtották végre. 1969-es etnikai zavargásokat követően, amelyek kirobbanását az idézte elő, hogy a malájok féltették politikai-vezető szerepüket a tehetősebb kínai közösséggel szemben, a legnagyobb kormánypárt az Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet 1970-ben uj gazdaságpolitikai elnevezésű programot fogadott el., amelynek célja a szegénység leküzdése, a malájak anyagi jólétének és gazdasági befolyásának növelése, a maláj vállalkozói osztály létrehozása volt. 6 E

program végrehajtása során a kormányzat a malájoknak kedvező etnikai preferenciákat igyekezett érvényesíteni a foglalkoztatási és az oktatás terén. A maláj etnikum gazdasági térnyerésének biztosítását szolgálta a 70 években a mezőgazdaságnak nyújtott állami fejlesztési támogatás jelentős része is. A malájak számára a nemzetgazdaságban a kilencvenes évek elejére 30%-os tulajdonrészt kívántak biztosítani. Ezt a célkitűzést azonban nem sikerült realizálni, mivel 1970-90 között a vállalati szektor részvénytőkéjében a maláj tulajdon aránya 2,4 %-ról 19,2 %-ra a kínai ,India és hazai tulajdonosoké 34,6 %-ról 46,8 %-ra emelkedett. A külföldi befektetők pedig 63,%-ról 34 %-ra csökkent. A hetvenes években, amikor sorkerült a külföldi főleg brit tulajdonú kaucsuk ültetvények és ónbányák államosítására a maláj gazdasági nacionalizmus és export orientált fejlesztés közti ellentmondást a maláj politikai elit

és a kínai vállalkozók „történelmi kompromisszumával” hidalták át, amely 1970-től 1990-ig terjedő időszakra szóló távlati terven jutott kifejezésre. Ez a terv a malajziai gazdaságot a helyi kínai és külföldi tőke bevonásával exportorientáltan fejlesztendő feldolgozóiparra, valamint bányászatra és mezőgazdaságra osztotta Az iparosítás előmozdítása és a maláj közösség gazdasági befolyásának növelése érdekében a malajziai kormány állami mellett nagy jelentőséget tulajdonított a magán szektor fejlesztésének. A malajziai kormány a gazdaságfejlesztést általában a piaci tényezők figyelembevételével közelítette meg a tőkemozgás liberalizálása mellett szállt síkra. 1997-ben kirobbant ázsiai válság leküzdésére, a Mahathir kormány saját kiigazítására stratégiát dolgozott ki. 1998 júliusában a központi bank magas kamatlábakat fenntartó politikát laza monetáris politika váltotta fel, ami a likvid

eszközök drámai növekedéséhez vezetett. A kormány ugyanakkor lehetővé tette, hogy a nem rentábilis maláj vállalatok részvényeit nemcsak a helyi kínaiak és indiaiak, hanem a külföldi befektetők is megvásárolhassák. 1998 szeptemberében állami ellenőrzés alá vonták a hazai tőke és devizapiacot, 1999 februárjában pedig a külföldi befektetők részére profitkiviteli illetéket vezettek be. 7 Thaiföld gazdasági fejlődése Malajziától eltérően sohasem állt gyarmati uralom alatt, s lakosságának etnikai összetétele is kevésbé heterogén. 1997-ben az ország 60,8 milliós népességének 79,5 %-a thai, 12,1%-a kínai, 3,7 % maláj volt, 4,7 % a pedig az egyéb kategóriába tartozott. A gazdasági hatalom tetemes része azonban itt is a kínai kisebbség kezében összpontosult. Thaiföld 1932 óta alkotmányos monarchia parlamenti demokrácia a kilencvenes évek elején nem nagyon tudott érvényesülni, mivel a politikai és gazdasági

életben a hadsereg nagy befolyással rendelkezett. A társadalmi-gazdasági átalakulás egyik első lépéseként 1954-ben törvényt fogadtak el az ipar fejlesztéséről, és 1960-ban létrehozták a Beruházási Hivatalt. A gazdaságirányítási rendszer első átfogó reformját, amely a technokrácia pozícióinak erősítését szolgálta, 1958 és 1963 között Sarit Thanarat kormánya hajtotta végre. A gazdaságpolitika alakításában az elsősorban a Nyugaton képzett technokraták Thanon Kittikachorn miniszterelnöksége idején (1963-1973) is jelentős önállóságot élveztek és katonai vezetőkkel együtt a gyors gazdasági növekedést, szorgalmazták. 1973- utáni időszakban a technokrácia rendszerint akkor jutott komolyabb szerephez, amikor az országban nem polgári, hanem katonai kormányok voltak katonai hatalmon. A legnagyobb befolyásra Prem Tinsulanond kormányában /1980-1988/ tettek szert. Az elmaradottság leküzdésre Thaiföldön is eleinte

importhelyettesítéssel próbálkoztak, amit vámvédelem mellett mennyiségi korlátozásokkal, árszabályozás valamint a behozott nyersanyagokra és gépekre vonatkozó autókedvezményekkel igyekeztek elérni. Thaiföld gazdasági fejlődését a nyolcvanas kilencvenes években az ipari konglomerátumok kialakulása is segítette. 8 Malajzia és Thaiföld gazdasági fejlődésének értékelése A hatvanas évek elejétől a kilencvenes évek végéig Malajziában és Thaiföldön rendkívül gyors, gazdasági növekedés ment végbe, amelynek eredményeként ezek a korábban elmaradott országok már a fejlett ipari államok versenytársaiként jelennek meg a világpiacon. E két délkelet ázsiai országban már a modernizáció kezdetén voltak jövőbeli sikeres fejlődés lehetőségére utaló jelek. Ezek a kedvező természet- földrajzi adottságokban, a képzett népességben és az átalagosnál hatékonyabb álam igazgatásban nyilvánullak meg. Így nem véletlen

az elmúlt évtizedek során az ambiciózus állami bürokrácia az elmaradtság leküzdése érdekében mindkét országban aktív, rugalmas gazdaságpolitikát folytatott. Malajzia és Thaiföld költségvetésének jelentős részét a humán erőforrásokra, az oktatása fejlesztésére teljesítmény centrikus iskolarendszer kiépítésére fordították. A Kuala Lumpur-i és bangkoki kormány a gazdasági növekedés elősegítése céljából nemcsak a rövid távu tőkeáramlás folyamataiba avatkozott be, hanem a multinacionális vállalatok közvetlen beruházásait is szabályozta. Malajzia például módszeresen megszervezet saját állami és magáncégeinek részvételét külföldi a konszernek helyi lerakataiban. Ezzel biztosították annak a know-haow-nak a hazai munkavállalók általi elsajátítását, amely nélkül nem tudtak volna, a világpiacra bejut. A technológiatranszfert e mellett licensz és szabadalmi szerződésekkel is elősegítették. 9 A

bruttó hazai termék (GDP ) és a feldolgozóipar hozzáadott értékének változási üteme (Évi átlag százalék) Ország 1961- 1970 1971- 1982 1981- 1990 1991- 1998 1961- 1998 a b a b a b a b a b Malajzia 5,67 9,22 8,26 11,13 5,95 9,34 6,50 9,82 6,59 9,88 Thaiföld 7,89 10,63 6,75 10,05 7,85 9,87 4,81 6,37 6,93 9,37 Dél Korea 8,68 16,44 8,25 15,88 8,69 11,01 5031 5,96 7,85 12,58 Egyesült 3,83 5,01 2,76 3,04 2,64 2,54 2,95 3,61 3,05 3,54 Államok A nemzetgazdaság B feldolgozóipar Forrás: National Accounts Statstics Un, New York statistical Yearbokk for Asia and the Pacific , UN ESCAP, Bangkok, IMF, különböző kötetei Summers-Heston (1994) A táblázat adataiból megállapítható, hogy 1961 és 1998 között a GDP átlagos növekedési üteme öthatoda, Thaiföldön nyolckilencede volt Dél-Korea 2,2 illetve 2,3 szerese az Egyesült Államok teljesítményének. A feldolgozóipar hozzáadott értékét

illetően Dél-Koreához képest Malajzia teljesítménye négyötöd, Thaiföldé háromnegyedet ért el de az amerikai növekedési ütemet itt is sikerült jelentősen meghaladni. Az 1997-ben kitört ázsiai válság, mindkét vizsgált országban, 1998-ban érte el mélypontját, amikor a GDP Malajziában 7,5,Thaiföldön pedig 10,0 százalékkal esett viszza. A válságellenes intézkedések eredményeként azonban a malajziai gazdaság 1999-ben már 5,1 a thaiföldi 4,2 százalékos növekedést ért el, és a gazdasági teljesítmény javulása 2000-ben is folytatódott. Az ázsiai válság összefüggött, a szóban forgó országokra jellemző strukturális és politikai torzulásokkal. A gazdasági növekedés magas ütemének fenntartása érdekében kifejtett politikai nyomás az állam által garantált magánprojektek gyakorlatának kialakulásához vezetett. Kormányzat hajlandó volt a fizetési gondokkal küszködő vállalatokat segíteni a felügyelet és a

hiteleszközök elosztásának alacsony hatékonyságát eredményezte. 10 A termelékenység és létszám változási üteme (Évi átlag, százalék) Ország 1961- 1970 1971- 1982 1981- 1990 1991- 1998 1961- 1998 Y/L l Y/L L Y/L L Y/L L Y/l L Malajzia 2,91 2,68 4,75 3,35 2,47 3,40 3,20 3,20 3,33 3,15 Thaiföld 5,44 2032 3055 3,08 4,51 3,19 4,28 4,54 4,45 2,37 Dél Korea 5,43 3,08 4,64 3,44 5,70 2,83 4,05 1,22 5,00 2,72 Egyesült 1,97 1,82 0,79 1,96 0,89 1,73 1,56 1,38 1,29 1,74 Malajzia -1,84 11,27 0,84 10,21 3,48 5,66 5,01 4,58 1,69 8,07 Thaiföld 6,60 3,78 -0,05 10,11 3,88 5,76 2,57 3,70 3,26 5,92 Dél Korea 5,68 10,18 6,61 8,69 5,52 5,21 9,11 -2,89 6,60 5,62 Egyesült 3,48 1,47 2,28 0,75 2,82 -0,27 3,99 0,37 3,10 0,43 Nemzetgazdaság Államok Feldolgozóipar Államok Y/L egy foglalkoztatottra jutó GDP és a feldogozóipari érték változás L a foglalkoztatottak

számának alakulása Forrás: National Accounts Statstics Un, New York statistical Yearbokk for Asia and the Pacific , UN ESCAP, Bangkok, IMF, különböző kötetei Summers-Heston (1994) Yearbook of Labour Statistics, ILO Geneva, FAO Production Yearbook. Milyen szerepe volt Malajzia és Thaiföld gyors gazdasági növekedésében a termelékenység és a létszám alakulásának? 1961-től 1998- ig. terjedő, időszakban a nemzetgazdaság egészét tekintve a termelékenység növekedési üteme Malajziában kétharmada, Thaiföldön kilenctizede volt DélKorea teljesítményének, az Egyesült Államokénak viszont 2,6 illetve 3,4 szerese. A malajziai és thaiföldi feldolgozóiparban ez a mutató a dél-koreai szint egynegyedét illetve felét, az amerikainak felét, 1,1 szeresét érte el. Dél-Koreához és az Egyesült Államokhoz képest a foglalkoztatottak száma Malajziában nemzetgazdasági szinten 1,2 illetve 1,8-szor, míg a feldolgozóiparban 1,4 illetve 18,8-szor nőt

gyorsabban. 11 Thaiföldön a létszám növekedési üteme a nemzetgazdaság egészében kilenctized volt a délkoreai és 1,4-szerese, az amerikai színvonalnak, a feldolgozóiparban az előbbi közel 1,1-szer az utóbbit 13,8-szor haladta meg. 1 és 2 táblázat adatait összehasonlítva megállapítható, hogy Malajzia és Thaiföld gazdasági fejlődése nagyobbrészt a termelékenység emelkedésének tudható be. 1960-1968 között a foglalkoztatottak aránya a népesség létszámához viszonyítva Malajziában 32,6 százalékról 40,2 százalékra Thaiföldön 50,1 százalékról 52,5 százalékra emelkedett. A szóban forgó időszakban a Malajziai és thaiföldi gazdaságban a mezőgazdaság részaránya a foglalkoztatottak számában 65,3 százalékról 18,8 százalékra, illetve 85,8 százalékról 51,3 százalékra csökkent., a feldogozóipari viszont 3,8 százalékról 22,2 százalékra , illetve 32,6 százalékról 13 százalékra nőt. Malajziában a

mezőgazdaság részesedés GDP-ben 34,3 százalékról 12,3 Százalékra esett vissza,. a feldolgozóiparé pedig 8,6 százalékról 27,3 százalékra emelkedett. Thaiföldön a GDP előállításában a mezőgazdaság súlya 27,6 százalékról 9,8 százalékra csökkent, míg a feldolgozóiparrá 12,9 százalékról 30,5 százalékra nőt. A termelés és termelékenység növekedési ütemkülönbségei hatására Malajzia és Thaiföld távolodott Dél- Korea fejlettségi színvonalától viszont lényegesen közelebb került az Egyesült Államokéhoz. 12 Reálbérek a malajziai és thaiföldi feldolgozóiparban (1985. évi dollárban, vásárlóerő paritásban) Év Dollár/hó Évi átlagos változás Index: Relativ bérszínvonal (százalék) Dél Korea 1970.év=100 Országok Malajzia Thaiföld Malajzia USA százalékában Thaiföld Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld - 191,3 154,9 23,3 18,9 -2,3 -5.8 129,2 86,4 20,0 13,4 3,8 -2,3

90,1 44,6 24,4 12,1 116 6,4 11,9 94,1 60,3 32,5 20,8 138 114 -1,1 -0,3 53,0 35,2 33,4 22,2 404 170 134 4,3 3,3 46,2 29,4 40,1 25,6 427 197 141 5,0 1,7 55,2 32,1 45,5 26,4 1970 373 302 100 100 1975 332 222 89 74 1980 400 198 107 66 1985 545 349 146 1990 516 343 1995 634 1998 735 Malajzia - Forrás: Yearbook of Labour Statistics, ILO Geneva, The Growth of World Industry, UN New York Yearbook of Industral Statistics, UN New York, International Yearbook of Industrial Statistics Tinakorn Sussangkarn (1996) Feldolgozóipari reálbérek évi átlagos növekedési üteme 1971 és 1998 között Malajziában 2,5 Thaiföldön 1,2 százalék volt, ami elmaradt az egy foglalkoztatottra jutó GDP, illetve hozzáadott érték növekedési ütemétől, mind nemzetgazdasági szinten (3,5, illetve 4,1%), mind a feldolgozóipar (3,0 illetve 2,1 %) vonatkozásában. A malajziai feldolgozóipart 1971-1975 és thaiföldit1986-1990,

különösen Malajzia e tekintetben is lényeges közelebb került az amerikai színvonalhoz, bár Dél-Koreához képest mindkét délkelet-ázsiai országban a relatív bérszínvonal nagymértékben csökkent. 13 Képzettség alakulása Malajziában és Thaiföldön 1960 és 2000 között: Az egy foglalkoztatottra jutó képzési idő Év Egyesült Államok Dél-Korea Fejlődő országok százalék Országok Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld 1960 2,88 4,30 33,9 50,6 67,8 01,2 140 210 1965 3,39 3,80 37,3 41,8 62,9 71,5 145 162 1970 3,90 4,09 40,9 42,9 79,4 83,3 146 153 1975 4,43 4,03 45,7 41,6 67,1 61,1 143 130 1980 5,09 4,43 42,9 37,4 64,3 56,0 143 124 1985 5,48 5,18 47,4 44,8 63,1 59,7 138 130 1990 6,03 5,58 51,4 47,5 60,7 56,1 136 126 1995 6,49 6,08 54,6 51,1 61,5 57,6 135 127 2000 6,08 6,50 56,4 53,9 62,7 60,0 133 127 Forrás:

Barro-Lee(2000) A képzettségi szint, vagyis az egy foglalkoztatottra jutó képzések száma Malajziában és Thaiföldön már a hatvanas évek elején viszonylag magas volt 1,4 illetve 2,1 szeresét tette ki a fejlődő országok átlagának. Az ezredfordulóra azonban mindkét országban ez az előny 1,3 szeresére redukálódott. 1960 és 2000 között Malajzia több min kétharmadról kétötödére csökkentette elmaradását az Egyesült Államokkal szemben, míg Thaiföld nagyjából az amerikai szint felén maradt. Ugyanakkor Dél-Koreához viszonyítva az átlagos képzettség Malajziában csökkent. A modern típusú oktatási rendszer évszázados hagyományokkal rendelkező Thaiföldön ez a mutató kezdetben még valamivel meg is haladta a dél-koreai színvonalat, az ezredfordulón azonban már csak a háromötödét érte el. 14 Milyen eredményeket értek el, a vizsgált uj tigrisek a képzettség gazdasági hasznosításának legfontosabb

területét képező kutató-fejlesztő tevékenység tekintetében? Felhasználva a kutatásfejlesztés mutatóját az alábbi közölt adatok képet adnak a tényező alakulásáról a Malajziai és Thaiföld gazdaságában: Kutató-fejlesztő munkát végző tudósok és mérnökök aránya Malajziában és Thaiföldön: (Az összes foglalkoztatotthoz viszonyítva) Ezrelék Nemzetgazdaság Index: 1965 év= 100 Feldolgozóipar Nemzetgazdaság Évi átlagos változás (százalék) Feldolgozóipar Nemzetgazdaság Feldolgozóipar Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld 1965 0,08 0,02 0,74 0,18 100 100 100 100 - - - - 1970 0,40 0,12 2,22 0,95 500 600 300 528 38,0 43,1 24,6 39,5 1975 0,97 0,44 3,84 1,96 1213 2200 519 1089 19,4 29,7 11,6 15,6 1980 0,95 0,36 2,79 1,53 1188 1800 377 850 -0,4 -3,9 -6,2 -4,8 1985 0,91 0,32 2,85 1,23 1138 1600 385 683 -0,9

-2,3 0,4 -4,3 1990 0,76 0,31 2,05 1,01 950 1550 277 561 -3,5 -0,6 -6,4 -3,9 1995 0,86 0,34 1,74 0,86 1075 1700 235 478 2,5 1,9 -3,2 -3,2 Forrás: UNESCO Statistical Yearbokk Paris, Yearbook of labour statistics, ILO, Geneva, The Growrh of World Industry, UN New York Yearbook of Industrial Statistics Un, New York International Yearbook of Indzustrial Statistics, Bangok különböző kötetei A költségvetési kiadások mindkét országban elsősorban az alacsonyabb fokú képzés fejlesztésére irányultak, különösen abban az időszakban, amikor a z írástudatlanok száma még magas volt. A magas fokú képzésen belül főleg a műszaki oktatást támogatták kiemelten. A Kutatás fejlesztés Malajziában és Thaiföldön 1966-1995 között nemzetgazdasági szinten évi 8,2 illetve 9,9 míg a feldolgozóiparban ennél jóval lassabb 2,9 illetve 5,4 százalékos ütemben nőt. Súlyát tekintve ez a tevékenység a malajziai és thaiföldi kormány

erőfeszítései ellenére végig nagyon alacsony maradt, amiben nem elhanyagolható szerepe volt a fejlődő országokra általában jellemző „agyelszívás” jelenségének. 15 A Malajziában és Thaiföldön a kutató-fejlesztő munkát végzők arányának összehasonlítása Dél-Korea százalékában Nemzetgazdaság Egyesült Államok százalékában Feldolgozóipar Nemzetgazdaság Feldolgozóipar Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld Malajzia Thaiföld 1965 28,6 7,1 71,8 17,5 1,2 0,3 4,8 1,2 1970 81,6 24,5 126,1 54,0 6,3 1,9 14,4 6,2 1975 124,4 56,4 150,6 76,9 16,3 7,4 24,6 12,6 1980 76,0 28,8 72,3 39,6 15,2 5,8 15,7 8,6 1985 36,4 12,8 36,0 15,5 12,2 4,3 11,0 4,8 1990 19,5 5,0 19,5 9,6 9,4 3,9 6,9 3,4 1995 13,7 5,4 8,4 4,3 11,0 4,4 5,5 2,7 Forrás: UNESCO Statistical Yearbokk Paris, Yearbook of labour statistics, ILO, Geneva, The Growrh of World Industry, UN New York Yearbook of

Industrial Statistics Un, New York International Yearbook of Indzustrial Statistics, Bangok különböző kötetei Az 1966-tól 195 terjedő időszakban Malajzia és Thaiföld kutatásfelszereltsége DélKoreához képest, nevezetesen a kutató-fejlesztő munkát végzők aránya nemzetgazdasági szinten közel a felére a feldolgozóiparban viszony kb. egytizedére esett viszza Az Egyesült Államokhoz viszonyítva azonban ez az arány nemzetgazdasági szinten 9,2-, a feldolgozóiparban 1,1-szeresre emelkedett. Thaiföldön a szóban forgó mutató a nemzetgazdaság egészét tekintve 8,7 szeresére nőt, a feldolgozóiparban azonban csaknem háromötödére csökkent. 16 A két legfejlettebb „uj tigris” Malajzia és Thaiföld az utóbbi évtizedekben nagy eredményt ért el a modernizáció a társadalmi-gazdasági átalakulás terén. Modernizációs stratégiájuk középpontjában olyan pénzügyi rendszert építettek ki, amely minden fogyatékossága ellenére hosszú

távon képes volt a hazai megtakarításokat a magas beruházási ráták biztosítására mozgósítani. A kormányzat aktív gazdaságpolitikája, amely a japán és dél-koreai példát követve előbb az importhelyettesítésre majd az exportorientációra helyezte a fő hangsúlyt a termelékenység emelése a Külfödi müködőtőke-befektetések és technológiai-transzfer ösztönzésére irányult. Az eszközök eloszlásánál szigorú állami szabályozása érvényesül. Dél-Koreától eltérően Malajzia és Thaiföld nem hozott létre jelentősebb önálló kutatási fejlesztési bázist a szakképzett munkaerő-gyarapodásában az államnak ezekben az országokban is meghatározó szerepe volt. A gazdaságpolitikai döntéshozatal gyakran nem állt kellő ellenőrzés alatt. A megtakarítások tekintélyes része gazdaságilag irracionális presztizsberuházásokat szolgált, ami a demokrácia viszonylagos fejletlenségével az autoriter hagyományokkal és

korrupcióval együtt nagymértékben hozzájárult, az ázsiai válság kirobbanásához. Ezt a válságot, amely legsúlyosabban a két országot érintette Malajziában önálló, míg Thaiföldön IMF segítségével kidogozott piaci erőkre és az állam szabályozó szerepére egyaránt épülő kiigazítási stratégia megvalósítása révén 1999-ben sikerült leküzdeni. Ekkor Malajzia és Thaiföld gazdasága ismét fellendülésnek indult és a stabilizációs folyamatot eddig a kőolaj világpiaci árának nagymérvű emelkedése sem törte meg. Malajzia és Thaiföld a nemzeti munkamegosztásban ma már elsősorban nem nyersanyagexportőrként, hanem egyre inkább korszerű technológiát ipari termékek gyártója és szállítója vesz részt. 17 Jólét megteremtése A távol-keleti fejlődés egyik markáns jegye volt a mindenki számára hozzáférhető jólét megteremtése. A gazdasági növekedésből nemcsak egy kiváltságos réteg húzott

hasznot, hanem a társadalom széles tömegei is részesedtek abból. A gazdasági elit azt vallotta, hogy a szegénység felszámolásával, az életkörülmények javításával a társadalmi, gazdasági és politikai rendszert legitimálhatják. A csak kevesebb kezében felhalmozódó többletek ugyanis társadalmi feszültséget, politikai elégedetlenséget és így gazdasági visszaélést eredményezhetnek. 1982-re például a lakosság felső, leggazdagabb ötöde 12 szer keresett többet a viszonylag elmaradott Indonéziában, mint az alsó legszegényebb ötöd. Ugyanez az arány Brazíliában 28 szoros volt. Tajvanon és Koreában pedig mindössze 4-5 szeres jövedelemkülönbségek alakultak ki. A megosztott növekedés mindazon által nem egy fejlett és széles körű szociális ellátórendszer kiépítését jelentette. A jólét kulcsa a munkahelyi biztonságban, a garantált bérekben rejlett Bizonyos jóléti szolgáltatásokat maguk a vállalatoknak nyújtottak

dolgozóiknak a Japánból ismert életfogytig tartó foglalkoztatás intézményének keretében. A kínaiak lakta országokban pedig a családok feladata volt a létbiztonság megteremtése. A vezetők és munkavállalók ily módon kölcsönösen egymásra utalva lettek. A munkavállalói szervezetek gyengék voltak, a sztrájkokat kerülték. A munkabeszüntetések nemcsak az egyének, de teljes családok egzisztenciáját veszélyeztették volna. A munkavállaló léte a vállalat teljesítményétől és lététől függött, ezért az is természetes volt, hogy az állam helytáll a nem jól teljesítő cégekért, megteremtve egyrészről a foglalkoztatottak biztonságát és másrészről megtartva a már megszerzett piacokat. Az állam cserébe elvárhatta, hogy állampolgárai nem követelnek kiterjedt szabadságjogokat, ekképpen a pluralizmust sem támogatják. A mindenki számára hozzáférhető növekedés jelszava mögött érdekek komplex halmaza húzódott. A

társadalmi stabilitás segített megalapozni a növekedést a többlet pedig forrásul szolgált a stabilitás fenntartásához. A fejlődés melletti elkötelezettséget erősített, ahogy Koreában és Tajvanon nagyszabású földreformot hajtottak végre, Szingapúrban és Hongkongban lakhatási problémák enyhítésére középítkezésekbe kezdtek. 18 Indonézia az elmaradott vidéki régiók felzárkóztatásába fogott a rizs – és műtrágya árak szabályozásával. Malajzia pedig törvények révén szállt síkra a szegényebb őslakos malájok és betelepült kinaik között meglévő vagyoni különbségek felszámolásáért. A humántőke fejlesztését már a fejlődés korai szakaszában megkezdték, mivel a felzárkózáshoz képzett tömegekre volt szükség. 1965-ben Hongkong Korea és Szingapúr az elemi oktatás univerzális rendszerét működtették, de a többiek is az oktatásban résztvevők számát tekintve messze megelőzték azokat az

országokat, akiknek egy főre eső jövedelmük közel azonos volt. Az 1980-évekre a középfokú oktatásban is kimagasló részvételi arányt produkáltak, a koreaiaknál 10 gyermekből kilenc részesült már ebben a szintű oktatásban. A nemek közötti differenciák is jóval kisebbek voltak ebben a régióban. A javuló iskolázottságot mozdította elő a lélekszám növekedési ütemének lassulása más fejlődő országokhoz képest. Az 1980 évekre az iskolaérettek száma egyenesen csökkent, nem így például Brazíliában vagy Pakisztánban. A távol-keleten viszonylag kevesebb iskolára viszonylag többpénz jutott. Ehhez hozzászámítjuk a jóval egyenlőbb újraelosztás rendszerét, könnyen megérhetjük, hogy miért mutat a régió iskolázottság tekintetében kimagasló eredményeket. Jóléti mutatók alakulása Megnevezés Szegények száma Várható élethossz (év) (millió fő) Csecsemőhalandóság Alapfokú (10 000 főre) részesült

oktatásban 1975 1995 1970 1996 1970 1996 1970 1995 Indonézia 87,2 21,9 48 65 118 49 76 97 Korea - - 61 72 46 9 99 100 Malajzia 2,1 0,2 62 72 45 11 84 91 Fülöp-szigetek 15,4 17,6 57 66 71 37 99 100 Thaiföld 3,4 0,5 58 69 73 34 79 88 A szegénység értelmezése: India: 1 dollár/nap, Malajzia 2 dollár/nap, Fülöp szigetek 1 dollár/nap, Thaiföld: 2 dollár/nap Forrás: Word bank (1998) 19 Japán gazdaságának fejlődése és oktatási rendszere A háborút követő évtizedek politikai stabilitásának fontos tényezője volt az adottság, hogy a szigetország rendkívül homogén, a lakosság 98 százalék japán. A mára szinte teljesen kihalt, az ország északi részén élő ainu őslakossággal és legnagyobb nemzetiséggel, a korcaiakkal valamint egy pár százezres hagyományosan kitaszított társadalmi csoporttal szemben alkalmazott diszkrimináció azonban mai is él. Japánban a vagyoni különbségek

kisebbek, mint más fejlett tőkés országokban. Ez a menedzserek kevésbé kiugró fizetésével a magas jövedelmeket erősen megcsappanó személy-jövedelemadó rendszerrel, az országon belüli regionális fejlettségi különbségek kicsinységével magyarázhatók. A viszonylag alacsony jövedelem különbségek és az etikai hagyományok miatt a bűncselekmények száma a világon az egyik legalacsonyabb. Az életszínvonal javulásával az utóbbi 35 évben a várható élettartam 15 évvel emelkedett, sőt átlagos testmagasság és testsúly is jelentősen menőt. A japán nők életvitele mai is jelentősen eltér a férfiakétól. Egyre több nő vállal munkát de a házasságot és különösen a gyermek megszületésétől követően sokan háztartásbelivé válnak A nők bére nemcsak alacsonyabb beosztásuk miatt, hanem a részmunkaidős, bedolgozói szférában mutatkozó felülreprezentáltságuk miatt kisebb, mint a férfiaké. A házimunka mellett ők segítik

gyermekeiket a tanulásban. A háztartások gépesítése és a társadalmi problémák iránti érzékenység növekedésével egyre többen vesznek részt, nemcsak hobbi jellegű, hanem társadalmi és politikai mozgalmakban, különösen a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem területein. A japánok erős munkabírása mögött az életmód (és nem kizárólag a gondolkodásmód ) áll. A tengeri élőlényekre, rizsre, és zöldségekre épülő táplálkozás rendkívül sok vitamint kínál, és nem veszélyeztet elhízással. Az élénkítő, de egyben egészséges zöld tea fogyasztása összhangban van mindezzel. A japánok életében fontos szerepet játszik a természet szeretet és a sportolás. Mindezzel könnyen magyarázható, hogy míg Japánban még néhány évvel ezelőtt is a lakosság közel fele dohányzott, ez nem volt jelentős kihatással az életkor alakulására. A szívrohamok a korai halál inkább az un. karoshi-nak („halálra dolgozás”)

tudható be 20 A japánok más fejlett országok állampolgáraihoz képest kisebb lakásban élnek, a lakásárak pedig a lakható terület alacsony aránya és a telekspekulációk miatt rendkívül magasak, az elektromos áram és a gáz ára szintén magas. A városi lakosság fizetésének felét lakhatási költségekre költi. A központi fűtés alig terjedt el, ez villanykályhákkal pótolják, viszont a párás és meleg nyarakat enyhíti, hogy szinte mindenhol megtalálható a légkondicionáló berendezés. A nagyvárosi közlekedést gyakran szinte lehetetlenül teszi a közutak zsúfoltsága, ami- a már több összefüggésben említett helyhiány mellett – a motorizáció túlzottan támogatott terjedésével magyarázható és nem a közúthálózat fejletlenségével. A nyugati kultúra terjedésével természetesen megjelenek jellegzetességek is az életmódban, de ez egy lassú folyamatnak tűnik. Valószínűleg a szigetország a keleti, valamint a nyugati

életmód sajátos –rendkívül érdekes és gyakran élvezetes- keverékét fogja mutatni a jövőben. A gazdasági növekedésében két alaptényező a munka és tőke közül a kilencvenes évek elejéig a munka viszonylag fontos szerepet töltött b, munkaerő viszonylag olcsósága és a háborút követő néhány évben lezajló születésszám növekedés miatt. A bérek emelkedésével, a „nagy tőke” befektetést igénylő iparágak ( acélipar, gépgyártás) térnyerésével, azonban a tőke vette át a vezető szerepét. Nem lenne szerencsés e két tényezőtől elválasztani a technikai fejlődés mozzanatát, hiszen ez maga is újabb tőkebefektetést igényel az állam és magánszféra részéről az oktatás, kutatás, fejlesztés területein. A termelékenység növelése sem oldható meg pusztán a dolgozók erősebb ösztönzésével, hanem jelentős beruházásokat is igényel és uj gépek, berendezések ki és továbbfejlesztésével fenntartásával,

pótlásával és alkalmazásával. A beruházási és megtakarítási ráta a hetvenes évek során jelentősen csökkent de így is jóval magasabb volt a szigetország legfontosabb versenytársainál. A hetvenes évek közepétől a beruházásokban, korábbi periódusban jellemzőkhöz képest nagyobb súlyt képviseltek az infrastrukturális fejlesztések, amelyek lassan térülnek meg és indukálnak gazdasági növekedést, mint a termelést közvetlenül szolgáló gépek és berendezések. A látványos világpiaci sikerek ellenére e mondható, hogy a gazdasági növekedés fő mozgatórugója az export volt. Az alig változó 10 százalék körül mozgó export/GDP és az 5-6 százalékos import/GDP arány azt mutatja, hogy a külgazdasági kapcsolatok Japán esetében kisebb tényezőt jelentenek, mint a többi fejlett tőkés országban. 21 A 125 millió népességgel bíró Japán és a háború után gyorsan emelkedő egy főre jutó GDP hatalmas piac

kialakulásához vezetett, ennek jelentőségét tovább növelte, hogy a gazdaság viszonylagos zártsága miatt nagyobb súlyt kap a hazai kereket és kínálat. A buborékgazdaság kialakulásban az állam gazdaságösztönző politikája is felelős volt, csakhogy a japán vállalatok nemcsak szigetországban, hanem külföldön is jelentős beruházásokat végezetek a pénzügyi buborék kipukkanása után pedig egyértelműen a külföld kapott prioritást a beruházási döntések során. A világgazdaság növekedési ütemének lelassulásával a külföldi kereslet stagnálásával ez már a hazai beruházások gyors visszaeséséhez vezetett. Ebben természetesen az is szerepet játszott hogy a buborékgazdaság idején jelentős beruházások történtek, amelyeket követően nemcsak alig van szükség újakra, de sok területen kapacitásfelesleg is kialakult. A gazdasági növekedés hátráltatja, hogy a népesség növekedés lelassult, a munkaórák száma csökkent

és a munkaerő uj minőségi tényezőket kíván, amelyeknek a japán oktatási kutatási fejlesztési rendszer nem tud teljesen megfelelni. Úgy tűnik, hogy a gazdaság növekedésében és fejlődésében ugyancsak tényezőt jelentő intézmények sem mozdítják előre Japánt. Japán gazdasági rendszerének fő tartópillére: az oktatási rendszer Már jó ideje folynak viták arról, hogy az ország sikeres modernizációjában felzárkózásában milyen szerepet játszott az oktatás. Japán esetében is elterjedt az a nézet, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik a gazdasági sikerekben. Japán iskolaügy kezdetéről is feljegyeztek néhány adatot. Meidzsi császár (1871) csak néhány éve vette át a hatalmat, amikor kormányában kultuszminisztériumot alapított. Egy éven belül az országban 6 egyetemet 256 középiskola és 53760 elemi iskolát létesítettek. Mindezt állami hozzájárulás nélkül az alsóbb közületek terhére. Az elemi iskolát a

szülőknek és az egész lakosságnak kellett támogatni. Sok huzavona után néhány évvel később 1875-ben az állam bevezette a rendszeres állami segélyt. A mai japán oktatási rendszer első lépcsője hat elemiből álló alsó fokú képzés. Ezt követi a hároméves alsó középiskola majd a szintén hároméves felső középiskola, amelyre csak azok iratkoznak be, akik egyetemre akarnak menni. 22 Az utóbbi 10-16 év alatt egyre másra alakultak a különböző szakiskolák szakiskolai érettségeivel nagyon jól el lehet helyezkedni különféle szakmákban és még egyetemre is lehet menni, legalábbis Japánban. Az iskolaévek beosztása –és az egyes évek tantárgyi is- megegyeznek az amerikai iskolabeosztással. Osztályozás olyan aprólékossággal történi, hogy az összesítések átlagszámítások olyan pontszámokat eredményeznek, hogy a gyermekek maguk után is tudják, hogy sorrendben előttük és utánuk is kiáll. Mindenki tudja ki az első

és ki az utolsó az osztályban, az általános iskola felső tagozatában dől el a gyermek sorsa. A tanulóknak csak két kisebb csoportja ússza meg simán ezt a hajszolt iskolai életet azok, akik valóban tehetségesek és nyugodt bizalommal tartják az osztályban az első helyeket és a végtelenül flegmák, akik nem jönnek ki a sodrukból akár jól, akár rosszul felelnek. A japán táradalom ezt a kínzó problémát úgy oldotta meg, hogy minden gyermek továbbtanul. 1980-ban az egész korosztály 94,2 % a beiratkozott a nem kötelező oktatás 3 évére, s így a sorsuk feletti döntés 3 évvel későbbre tolódott ki. Ugyanebben az évben 350 tanuló akart beiratkozni az egyetemre. Ez 30 %-kal nagyobb túljelentkezést jelentet. Felvételt csak 94500 hallgató nyert, mert csak ennyi egyetemista számára volt hely az országban. Katolikus egyház korán észrevette, hogy a japán iskolaéhség kielégítésére 1912-ben megalapították a jezsuita Dzsocsi egyetemet.

Itt az újságíró szak, amely a legelső volt egész Japánban a mai napig vezető helyet foglal el az újságírók képzésében. Középiskoláik és elemi iskoláik ennél régebben már a 19. század vége felé kezdte el működésüket. A francia marianisták a fiuknak, és a kis Jézusról nevezett Szt Mór apácák a lányoknak Yokohamákban és Nagaszakiban építettek iskolát. Ezek már százéves múltra tekintenek viszza az iskolaalapítás, a II.világháború, után kapott lendületet igazán, amikor az uj japán alkotmányban külön jogi személy létesült a vallások és külön az iskolák számára. Amelyek szigorúan megvonták az anyagi támogatást minden vallási irány templomától olyan, bőkezűen segélyezték az egyházak által létesített iskolákat. 23 Mivel azonban az állami iskolában ingyenes az oktatás a tankötelezettség ideje alatt, sok egyházai általános iskola alsó és felső tagozatának fenntartása megnehezült, mert a

szülők nagy része nem vállalata a tandíjfizetést. 1982-ben már 54 katolikus általános iskola működött. Japánban az órarenden belül semmilyen iskolában nincsen hitoktatás, mert az állam s vallás szigorúan különvált a háború utáni alkotmányban. A katolikus egyetemek közül messze kimagaslik a jezsuiták egyeteme a Tokió Dzsocsi. Hallgatóinak száma már évtizedek óta tízezer fölött van. Japánban már az egyetemek rangját két adattal mérik. Az egyik, hogy a diplomájával milyen könnyen milyen széles körben tud elhelyezkedni, másik pedig, hogy hányszoros a felvételi túljelentkezés. Egyetemnek bőven van lakalma megválogatni a legtehetségesebb hallgatókat. A tanárok arra törekednek, hogy minnél több hallgatóval személyes kapcsolatuk is legyen. Dzsocsiban tanulmányozzák a Szentírást, sőt a hittanulás, amely a keresztségre készít elő. Nemcsak a szerzetes professzorok, hanem a világi tanárok is kitüntetésnek tartják, ha

hallgatóik felkérik őket oktatónak. Japánban második helyen áll a „Nanzan” katolikus egyetem, az isteni ige társasága 1912 óta működik Japánban, de csak 20 éve alapított egyetemet. A két nagy egyetemen kívül a katolikus egyháznak tíz másik egyetemi rangú intézménye van. Jelentősük talán nem olyan nagy a japán társadalmi életben, de a legnagyobb japán városokban sz értelmiség körében eredményesen ismerteti a keresztény kultúrát, mint például a Hirosimában működő Szent Erzsébet zenei egyetem. A japán oktatás középpontjában egyértelműen a lexikális tudás és a magolás áll. Ezt ugyanakkor veszélyes lenne kizárólag japán sajátosságának tekinteni, hiszen ez a felfogás a legtöbb ország oktatási rendszerében többé, kevésbé dominál. Míg a tanulás megtanulása a későbbi önképzés képességének elsajátítása háttérben maradt. Japánban különösen a nyelvoktatásra jellemző mindez. A fiatalok esetében

sok évi angoltudás után is csak a nyelvtan és a szavak passzív tudása alakul ki, hiszen társalgást alig tanítanak. Természetesen a kreativitás elhanyagolása szinkronban van a japán gazdaság működésével, mivel a szigetország sikereit mindenekelőtt külföldi tanulmányok, műszaki és egyéb megoldások átvételével és japán viszonyokhoz igazításával adaptálásával megújításával érte el és kevésbé gyökeresen uj találmányokkal, innovációval. A kínai eredetű japán jelek elsajátítása 12 évig tart és szintén kemény rendszeres tanulást és gyakorlást igényel. 24 Írásrendszer önmagában is fejleszti a vizualitást és az aranyérzéket. Ezek a képességek nemcsak a japán művészetben, hanem azt építészettől kezdve a formatervezésen át egyes műszaki megoldásokban is megnyilvánulnak. A felsőoktatásba való bejutással azonban véget ér a fiatalok kemény élete. Az egyetemeket és főiskolákat a legkisebb

erőfeszítésekkel lehet elvégezni. E pihenő után azonban a japán alkalmazottak fegyelmezettebb életvitele következik. A jukuk és magániskolák tandíjainak kifizetése jelentős terhet jelent a szülők számára. Ez a diákok esetében a megfelelés kényszerét váltja ki, a szülök esetében, pedig évekig tartó folyamatos takarékoskodást tesz szükségessé. A kutatás-fejlesztésben az egyetemeknek a hatvanas években jelentős szerepük volt, de ez a funkcó később fokozatosan áthelyeződött a vállalatokhoz. A kutatás helyette elsősorban a fejlesztés, tehát a már létező találmányok továbbfejlesztése alkalmazása játszotta a döntő szerepet. A kutatás csak az utóbbi másfél évtizedben nyert nagyobb teret különböző ipari parkok tudomány-városok kialakulásával. A technikai vívmányok lényesen elősegítették a környezetszennyezés visszaszorítását, ami a hatvanas évek végén már égető problémaként jelentkezett. Más fejlett

országokhoz képest tehát az állam közvetlen szerepe kisebb volt a kutatás-fejlesztésben. USA-hoz képest kisebb volt a jelentősége az innovációnak és a katonai szférában megvalósuló kutatás-fejlesztésnek. A társadalomként és civilizációként is egyedi Japánnak komoly nehézségei támadtak, amikor fejleszteni kívánja kereskedelmi kapcsolatait Kelet-Ázsiával, illetve megakarja oldani az Egyesült Államokkal és Európával szemben kialakult gazdasági konfiktusait. Bármilyen erős kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat teremtsen a többi kelet-ázsiai országgal, megkülönböztető kulturális vonásai eleve kizárják abból, hogy olyan japán vezetés alatt álló regionális gazdasági csoportot hozzon létre, amely összevethető lenne a NAFTA-val vagy az Európai Közösséggel. Ezzel egyidejűleg mindaz, ami kulturálisan a Nyugattól elválasztja, súlyosbítani fogja a félreértéseket és konfiktusokat az Európához és Egyesült

Államokhoz fűződő gazdasági viszonyaiban. Ha szembenézzünk a ténnyel, hogy a gazdasági integráció a közös kulturális vonások függvénye, akkor Japán kulturálisan magányos ország –gazdaságilag is magányos jövő elé néz. 25 Szingapúr: „közös értékei” Szingapúrban a kilencvenes évek elején lakosságának 75%-a kínai, 15% a maláj és muzulmán, 6 %-ra tehető az indiai hindu és szikh népesség aránya . Egy többcivilizációs világ csak úgy tud tovább fejlődni, ha az univerzalizmusról lemondva elismeri a sokszínűséget és a közös jellemzőket, kezdi keresni. A múltban a kormány e soknemzetiségű országban a „konfucionális értékek” követését tűzte ki célul s ráadásul előírta, hogy az oktatás angol nyelven történjen, illetve az angol nyelvet mindenki folyékonyan beszéljen. 1989 januárjában Vi Kim elnök parlamentis nyitóbeszédében rámutatott, hogy a 27 milliós Szingapúrt a nyugati kultúra mind

erőteljesebb befolyása ért, s bár így a „külföldi technológia vívmányai és modern eszméi elsajátíthatók lettek,” az emberek idegen értékek és életmódok bűvkörébe estek. A „hagyományos ázsiai értékrendet –erkölcs, kötelesség, társadalom, mely a múltban összetartott mindent mindinkább egy nyugatiasódo individualista egocentrikus életszemlélet váltja fel. Ezért feltétlenül szükséges hogy Szingapúr felismerje és megnevezze azokat a központi értékeket, amelyeket az ország területén élő különböző etnikai és vallási közösségek elfogadnak, mivel tudják hogy ezek a közös jellemzők a „szingapúriság” lényegét ragadják meg. Vi elnök a következőket javasolta: „a társdalom élvezzen prioritást az egyénnel szemben a család, mint a társadalom legkisebb építőköve, részesüljön támogatásban a felmerülő vitákat konszenzus és nem erőszak útján kell rendezni, törekedni kell a faji és vallási

harmóniára”. A szingapúri társadalomban azért vált olyan hangsúlyosság az egyén prioritásának kérdése, mivel konfuciánus értékeke alapuló hierarhia és család elve egymaga nepotizmushoz vezetett volna. Szingapúr ambiciózus és felvilágosult módon próbálta meghatározni azokat a jellemző értékeket, melyeket a helyi etnikumok és vallási közösségek közösen vallottak, s amelyek Szingapúr és a Nyugat közt határvonalat húztak 26 Összefoglalás Ázsia feltörekvő, köztük az újonnan iparosodó és elmaradottabb országai közül legfeljebb Kína és India rendelkezik viszonylag „önmozgó” gazdasággal. Nem véletlen, hogy 2001-ben még e két ország fejlődött gyorsan, bár különösen az utóbbi esetében az ütem csökkent. 2002-ben is mutathatnak további növekedést, bár a világgazdasági recesszió elhúzódása esetén ez egyre nehezebb lesz. A gazdasági növekedés lassulására a térség országi hagyományosan ösztönző

állami csomagokkal reagálnak. Végrehajtása van folyamatban jelenleg Kínában, Koreába, Malajziában, Thaiföldön, Tajvanon is, más országokban, mint Indonéziában és a Fülöp-szigeteken a hatalmas költségvetési hiány hat ösztönzően. Ezek az eszközök azonban csak részben tudják ellensúlyozni a negatív világpiaci hatásokat. A térség iparosodó országait nagyon súlyosan érinti a jelenlegi válság, és (kilencvenes évek dereka után újra) ez a térség szenvedi el a legnagyobb veszteségeket. A világméretű racionalizálási folyamat legerősebben itt hat a kibocsátás csökkentése irányában. Jellemző, hogy a térségben az autóipari kapacitások 2000-ben is csak 66 %-ban voltak kihasználva, míg a fejlett országokban 80 % felett. Itt tehát jelentős szerkezeti változások várhatók, beleértve a kapacitásleépítéseket is. Ennek részét képezi az ipari országok nagy transznacionális társaságai offenzívát indítottak közvetlen

tulajdonlásuk megerősítésért. Szingapúr és Malajzia helyzetét de Dél- Koreáét, Tajvanét is, az IT piacok alakulása közvetlenül befolyásolja. Ebben az értelemben még erősebb kapcsolódik a konjukturájuk az Egyesült Államokéhoz, mint sok más térségbeli országé. Nincs kizárva a gazdasági tevékenység további csökkentése sem, de lehetséges 2002-ben már mutatkozik stabilizálódás. A szakértők legfeljebb a szokásos gazdasági növekedés felével számolnak 2002-ben a szóban forgó országok esetében , ami később tovább emelkedhet. 27 Irodalomjegyzék  Összehasonlitó gazdaságtan : Bevezetés a gazdasági rendszerek elméletébe  Samuel P. Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása o Japán kultúra története  Kanazava József: Még egy szót japánról  Külgazdaság. XLV évf 2001 május :Uj tigrisek : Malajzia és Thaiföld  Külgazdaság XLVI évf. 2002 március :A világgazdaság

válsága és perspektívái 2002 kezdetén  Külgazdaság XLVI évf. 2002 május: A fejlesztő állam válsága Ázsiában 28