Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Skorcov Henrietta - Románia gazdasága a XIX. századtól napjainkig

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai kar ROMÁNIA GAZDASÁGA A XIX. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG Készítette: Skorcov Henrietta Készült: 2003. december 25 Gazdálkodási szak II. évfolyam I. félév„A” csoport levelező tagozat 1 TARTOALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS3 II. ROMÁNIA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI A FELSZABADULÁS ELŐTT ÉS A UTÁN4 III. AZ EGYES ÁGAZATOK FEJLŐDÉSE A ROMÁN NÉPGAZDASÁGBAN8 IV. MEZŐGAZDASÁG12 V. ROMÁNIA GAZDASÁGA A 80-AS ÉVEKBEN16 VI. ROMÁNIA GAZDASÁGI HELYZETE A RENDSZERVÁLTÁS IDEJÉN (1989-1992).20 VII. ROMÁNIA GAZDASÁGÁNAK ALAKULÁSA AZ ELMÚLT ÉVEKBEN21 IRODALOMJEGYZÉK24. 2 I. BEVEZETÉS Dolgozatom célja, hogy bemutassam Románia gazdasági helyzetének alakulását a 19.századtól teljen napjainkig. Ismertettem, hogy hogyan befolyásolták az ország gazdasági helyzettét a fontos történelmi események. Románia Európa délkeleti részén terül el. Területe 237 500

km2 Területe szerint közepes nagyságú ország, Földrajzi helyzete alapján inkább délkelet-európai mintsem közép-európai ország. Románia területének jelentős részét Erdély foglalja el Erőforrások tekintettében Románia Európa egyik leggazdagabb országa számottevő ásványkincsei közül kiemelkedik a kőolaj és a földgáz, de igen tekintélyes a vízenergia készlete is. Románia a Föld egyik legrégibb kőolajkitermelője és feldolgozója, az ország évi kőolajtermelése kb.10-11 millió tonna Kőolajmezők az Elő-Kárpátok vonulata mentén a legjellemzőbb. Románia másik fő energia forrása a földgáz. Földgázlelőhelyekben főként az Erdélyi-medence gazdag. Az ország földgázkészletét 1200 milliárd mg-re becsülik A Zsil völgyében barnaszén-, Aninán feketeszén-, Olténiában pedig antracitkészletek találhatók. Vas-, mangán-, cink-, ón-, ólom- és krómérc főként az Erdélyi-érchegységben található, a bauxit

lelőhelye pedig a Biharhegység. Románia vízenergia-készletei mintegy 7000 MW-ra becsülhető. A legjelentősebb vízenergiai bázisa a Duna, amely az ország vízerőinek közel 70%-át hordozza. Az ország sókészlete több évszázadon átfedezné a Föld lakosságának a szükségletét. Románia területének mintegy 27%-át borító erdőállománya nagy mennyiségű nyersanyaggal látja el az építőipart, a bányászatot és a faipart. Románia gazdasági életében a mezőgazdaságnak napjainkban még nagyobb a szerepe, mint a múltban volt. Jóllehet, a nemzeti jövedelem termelésében a mezőgazdaság részesedési aránya kisebb lett mint 1938-ban volt, a termelés mennyiségét és szerkezetét, a termékek sokféleségét tekintve azonban lényeges változás történt. Sokat fejlődött az agrotechnika színvonala is A korábbi elmaradott, primitív, monokulturális mezőgazdasághoz képest javult a nemzetközi munkamegosztásban betöltött szerepe. Nem

hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az ország kereső népességének még ma is csaknem az 1/3-a (30%) a mezőgazdaságból él. 3 Románia mezőgazdaságilag hasznosítható földterülete - a délkelet európai országokhoz viszonyítva - jelentős. Területének valamivel több mint 63%-a alkalmas gazdálkodásra A kiterjedt erdőtakaró (27 %) mellett is szembetűnő azonban a terméketlen területeknek hegyvidéki országokra jellemző magas aránya (csaknem 10 %). II. ROMÁNIA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI A FELSZABADULÁS ELŐTT ÉS A UTÁN Románia a felszabadulás előtt gazdaságilag nagyon elmaradott, tőkeszegény ország volt. Elmaradottságának egyik fő oka, az évszázados gazdasági-politikai függés volt A török uralom után Románia nagy késéssel, csak a 19 század második felében léphetett a tőkés fejlődés útjára Tőkeszegénysége miatt csakhamar a nyugat-európai (német, francia) hatalmak érdekszférájába került,

s Románia a nyugati tőkések egyik fő mezőgazdasági termékexportőre, nyersanyagbázisa és ipari cikkeinek piaca lett. Ezen a helyzeten a lassú hazai tőkefelhalmozás, valamint az I világháború után Romániához került, iparosodottabb Erdély sem változtatott lényegesen. A nyugati tőke elsősorban a bányászat (kőolaj-, földgáz-, kőszén- és ércbányászat) és a könnyűipar felé orientálódott. Ezeket az iparágakat az idegen tőke érdekeinek megfelelően fejlesztették. Természeti kincseinek és termékeinek nagy része (kőolaj, földgáz, kősó, fa) feldolgozatlanul, alacsony áron került exportra. Ugyanakkor Románia az említett nyersanyagokból előállított készárukat drágán importálta. Tervszerűtlen nyersanyag-gazdálkodás, meggondolatlan rablógazdálkodás jellemezte a kitermelő ipart. Ésszerűtlen volt az ipar területi eloszlása is. A feldolgozóüzemek és a nyersanyag- illetve energiaforrások gyakran nagy távolságra

helyezkedtek el egymástól. A gyáripari termelés kétharmada néhány nagyobb városban összpontosult (Bukarest, Ploesti, Brassó, Temesvár, Resica, Arad, Kolozsvár, Nagyszeben). Ezzel szemben voltak olyan országrészek (Moldova, Dobrudzsa, Erdély keleti része), amelyek ugyan gazdag nyersanyagforrással rendelkeztek, körzeteikben egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés ipari üzem létesült. Az ipar túlnyomórészben fejletlen technikával, elavult munkamódszerekkel termelt. Ezek a körülmények a felszabadulás után is még sokáig fékezték a gyors ütemű iparosodást. Romániát a felszabadulás előtt mezőgazdasági országnak tekintették, bár a mezőgazdasági termelés nem volt magas színvonalú. A földterület jelentős része (28%) a bojárok és a királyi család 4 birtokában volt (kb. 12 ezer gazdaság), a földterület további 28%-án 2,5 millió szegényparaszt osztozott. A még igavonó állattal sem rendelkező bérlők és a kisparasztok

primitív földművelést folytattak. A modern agrotechnika hiányában a termés gyenge és nagyon ingadozó volt, a monokultúrás növénytermesztés következtében pedig több százezer hektár föld kimerült. Az erőltetett búzaexport miatt a parasztság zöme kukoricával táplálkozott. Népbetegségek és az aszályos években éhínség pusztították a szegényparasztságot. A II. világháborúban, a német megszállás idején az ország gazdasági erőforrásai a német monopoltőke kezébe kerültek, s ez Románia kifosztásához vezetett. Bár a háborús pusztítás lényegesen kisebb volt, mint Lengyelországban, Jugoszláviában vagy akár hazánkban, mégis igen érzékenyen sújtotta az erősen legyengült gazdaságot. Románia egész területe 1944. október 25-én szabadult fel, államformáját tekintve alkotmányos monarchia maradt. A katonai-fasiszta diktatúra megdöntése nyomán még nem következett be az államhatalom osztályjellegének gyökeres

módosulása, de megváltozott a társadalmi-politikai erők helyzete: egyrészről megrendültek a kizsákmányoló osztályok pozíciói, másrészről ténylegesen tömegméretűvé vált az antifasiszta felszabadítási harc. Ebben a szakaszban a kommunista párt a többi demokratikus párttal és szervezettel együtt harcolt a közösen kialakított célok valóra váltásáért és egy demokratikus kormány létrehozásáért. A reakció erői, közöttük a monarchiához közel álló úgynevezett „történelmi" pártok (a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt) a régi rend átmentésére törekedtek. Így ez a kiélezett politikai harcok időszaka is, amelyben ismét előtérbe került az ellentmondás a munkásosztály és a tőkések, a parasztok és a földbirtokosok, a városi kispolgári rétegek és a monopoltőkés csoportok között. A munkásosztály vezető szerepének a biztosítása szempontjából döntő fontosságúnak bizonyult a

munkásegységfront megerősítése és az 1944. októberi programjavaslat Ez utóbbi olyan követeléseket rögzített, mint a háborús bűnösök felelősségre vonása, a reakciós erők eltávolítása az államigazgatásból és a hadseregből, a földreform. A párt számára nyilvánvaló volt, hogy a program megvalósítása csakis a nélkülözhetetlen szövetséges parasztság, továbbá más pártok megnyerésével lehetséges, ami nehéz küzdelmet igényelt: a paraszti tömegeket a reakciós burzsoázia is igyekezett a maga oldalára állítani. A párt és a vezetése alatt álló tömegek országos méretekben hozzáláttak a hatalom alulról való szervezéséhez. Ezzel egyidőben az üzemek, vállalatok irányítását munkabizottságok vették át A demokrácia hívei minden erejüket a belső és külső ellenség elleni harc és a demokratikus 5 átalakulás szolgálatába állították. A demokratikus erők 1945 március 6-án hatalomra juttatták Románia

történetében az első szabad, demokratikus kormányt, amelyben a miniszterelnöki széken kívül 14 tárca élére is a Nemzeti Demokratikus Arcvonal miniszterei kerültek. A fejlődés új útján megindult Romániában ezzel lezárult a demokratikus rendszer megteremtéséért vívott küzdelem szakasza. A demokratikus erők kezdetben lassabban, majd felfokozott ütemben kaptak erőre, elsodorták a fejlődésnek gátat emelő három egymást követő reakciós kormányt, megteremtették a feltételeket a polgári demokratikus átalakulás betetőzéséhez. Az első demokratikus kormány egész tevékenysége arra irányult, hogy megszilárdítsa a társadalmi-gazdasági átalakulásokban addig elért eredményeket, biztosítsa az ország teljes demokratizálódását, és előkészítse a talajt a szocialista forradalomra való áttéréshez. Ez annál inkább nehéz feladat volt, mivel a második világháborút követő első években a gazdasági hatalom a tőkések

kezében maradt, s ők minden lehetőséget és eszközt megragadtak az új rendszer aláaknázására. Ennek tudható be, hogy az első évek erőfeszítései ellenére az ipari termelés még 1947 elején is csak mintegy 48 % - a volt az 1938. évinek, a népgazdasági szintű munkatermelékenység pedig a háború előttinek 40 %- a körül mozgott. Az első konkrét intézkedések között kell említést tenni a földreform törvénybe iktatásáról (1945. március 22) és az 50 hektáron felüli birtokoknak, továbbá a fasiszták, a háborús bűnösök és az elmenekültek földterületeinek kisajátításáról: A földosztást községi bizottságok végezték a nincstelen parasztok és az öt hektár alatti földtulajdonnal rendelkező parasztok között. A juttatott földért jelképes árat kellett fizetni: hektáronként egy év átlagtermésének megfelelő összeget, amelyet a földnélküliek 20, a földdel rendelkezők 10 év alatt részletekben törleszthettek az

államnak. 1,47 millió hektár, az ország szántóterületének egykilencede került kisajátításra A mezőgazdaságban kemény társadalmipolitikai harcok árán sikerült felszámolni a feudális maradványokat. Megváltoztak a falusi osztályerőviszonyok: jelentősen csökkent a szegényparasztok száma, és nőtt a középparasztok súlya. 400 ezer nincstelen parasztból újgazda lett, további 500 ezernek viszont megszilárdult a gazdasági helyzete. Egy évtizednek kellett csak eltelnie ahhoz, hogy a parasztgazdaságok összlétszámából 1938-ban mindössze 2,5 %-kal részesedő, de az ország mezőgazdasági területének több mint 40%-át elfoglaló 20 hektáron felüli birtokok helyét 1948-ban az öt hektárig terjedő kisparaszti gazdaságok vegyék át. 6 A földreformnak, mint konkrét követelésnek a megvalósítására egy évszázadon keresztül nem került sor. 1945-ös végrehajtása ugyanakkor a munkás-paraszt szövetségnek is lerakta az

alapját A földreform végrehajtásával párhuzamosan a kormány demokratikus alapokra helyezte az államapparátust, a közhivatalokat, a bíróságot, a csendőrséget és a hadsereget. Egy sor intézmény létrehozásával új államapparátust alkotott. Megindult a gazdasági újjáépítés, amit elősegített a hadiipar békés termelésre való áttérése, az árak és bérek szabályozása. A felszabadulás után a demokratikus földreformot már 1945-ben végrehajtották, de csak a királyság megdöntése és a Demokratikus Népfront győzelme után került sor az államosításokra, majd elkezdődhetett a helyreállítás időszaka, az ipar újjáépítése. Ennek eredményeképpen 1950 végére a népgazdaság össztermelése már meghaladta a háború előtti színvonalat. Ezt követően Romániát Európa legdinamikusabban fejlődő országai között találjuk, s viszonylag rövid idő alatt (a 60-as évek végére) ipari-agrár országgá vált. Nemzeti jövedelme

1950 óta 15-szőrösére nőtt A nemzeti jövedelem összetételében bekövetkezett változások a népgazdaság szerkezetének előnyös alakulásáról is tanúskodnak: 1985-ben az ipar mint a népgazdaság vezető ága, már több mint 61 %-kal részesedett a nemzeti jövedelemből (1938- 31%). Ezzel szemben a mezőgazdaság részesedése már nem érte el a 20%-ot sem (1938- 38%), bár a termelésben elért eredmények nem lebecsülendők: Romániára esik pl. a világ kukoricatermelésének több mint 3 %-a és a búzatermelésének az 1 %-a. Mindemellett Románia európai viszonylatban ma is még csak a kevésbé iparosodott, elmaradott országok között foglal helyet. A szocialista iparosítás sorári sikerült fokozatosan megteremteni az ország energetikai bázisát, a korszerű kohászatot és a gépgyártást. Elsősorban a hazai nyersanyagokra támaszkodó nehéziparágak fejlesztését szorgalmazták (kőolaj-,földgáz-, vegy-, vas- és színesfémipar). Az új ipari

üzemek telephelyének kiválasztásánál egyik döntő szempont a nyersanyag és üzemanyag közelsége. Ily módon biztosítják a termelés ésszerűbb eloszlását, és fokozatosan felszámolják a korábbi területi aránytalanságokat. Ezzel párhuzamosan a termelés nagyfokú koncentráltságára is súlyt helyeztek. Ma a román iparban foglalkoztatott munkások mintegy 90%-a 500 munkásnál nagyobb kapacitású üzemekben összpontosul. 7 1950-1985 között az ipari termelés közel 30-szorosára nőtt; a világtermelésből több mint 1 %kal részesedik. (0,8%-os a részesedése a villamos energia-, 1,1 % a szén-, 0,5% a kőolajtermelésben, 2% az acél-, 3,2% a nitrogén-műtrágya-, 1,5% a cementgyártásban). Románia iparosítását a rendkívül gyors ütemű fejlesztés, a beruházások túlfeszítettsége és túlméretezettsége jellemezte egészen a 80-as évek elejéig-közepéig. Különösen erős ütemű volt a nehézipar kiépítésének sok áldozatot

követelő programja. A könnyű- és az élelmiszeripart viszont csak mérsékeltebb összegű beruházásokkal támogatták. Ennek következtében a felszabadulás előtti arányokban gyökeres változástörtént: a nehézipar dominanciája (77%) egyértelművé vált. (1938-ban az arány 54,5:45,5 volt a könnyűipar javára). A könnyű- és az élelmiszeripar nagyobb arányú fejlesztése azonban napjainkban a legfontosabb politikai feladatok egyike lett, mivel a megnövekedett lélekszámú lakosságot ezek az iparágak már nem tudják elegendő és megfelelő minőségű áruval és élelmiszerekkel ellátni. III. AZ EGYES ÁGAZATOK FEJLŐDÉSE A ROMÁN NÉPGAZDASÁGBAN A feszített ütemű gazdaság- és iparfejlesztés szempontjából különösen az 1966-1970. évi és az 1971-1975. évi ötéves terv tekinthető meghatározó jellegűnek Amikor az 1971-1975 évi ötéves terv irányelveit kidolgozták, az előző tervidőszak első három évében elért fejlődés és a

hátralevő teljesítés becsült adatai jelentették a kiindulópontot. Az 1966-1970 évi ötéves tervet sok területen végül is túlteljesítették, ami további bátorítást jelentett a feszített ütemű növekedés tervezéséhez. Közelebbről megvizsgálva a dolgokat, az 1966-1970 közötti ötéves tervben a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 7,7 % volt. Más országokkal összehasonlítva ez a növekedési ütem magas, a KGST-tagországok közül egyedül Bulgária előzte meg Romániát. Ami a nemzeti jövedelem megtermelését illeti, abban az ipar részesedése az 1965. évi 49%-kal szemben 1970ben elérte a 60%-ot A román közgazdászok ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az ország gazdasága már a hatvanas évek vége felé áttért az intenzív fejlődés szakaszára. Romániában azonban abban az időben az extenzív fejlesztés forrásai még nem merültek ki. Főként a mezőgazdaság munkaerő-tartalékai utalnak erre: 1972 -ben a

mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 47%- ot tett ki a foglalkoztatottakon belül. 1966-1970 között a nemzeti jövedelem felhalmozási részének 86 %-át termelés bővítésére fordították: 1500 új vállalat lépett üzembe; ez volt az egyik magyarázata az ipari termelés igen magas növekedési ütemének. 8 Az említett időszakban a KGST-tagországok közül az ipari termelés és a termelékenység Romániában fejlődött a leggyorsabb ütemben: az ipari termelés növekedése évi átlagban 11 %-os volt, a termelékenységé 7,3 %. Az ipari termelésen belül az átlagosnál magasabb volt az évi növekedési ütem a vegyiparban (20,8%), az energiatermelésben (16,6%), a gépiparban (15,8 %), valamint a vaskohászatban (12,3%). 1970-ben az alumíniumtermelés tizenkétszer, az automatikai berendezések gyártása hétszer, a műszáltermelés és a műtrágyagyártás háromszor, a villamosenergia-, a nyersvas-, az acél-, a szerszámgép- és a

műgumitermelés kétszer nagyobb volt, mint 1965-ben. Jelentős eredményeket tudott felmutatni az építőipar és a lakásépítés: állami hitel alapból és részben állami hitellel 1966-1970 között 323 ezer lakás épült. Gazdasági növekedés 1966-1975 között (évi átlagok, százalék) Mutató 1966-1970 1971-1975 terv Nemzeti jövedelem 7,7 Ipari termelés 11,9 Termelékenység 7,3 Összes beruházás 314 (milliárd lej) Összes beruházás központi 292 alapból (milliárd lej) összes beruházás a nemzeti 28,8 jövedelem százalékában tény 11-12 11-12 6,7-7,5 540 8,4 12,6 7,4 517 470 486 30-32 34,1 Forrás:Az európai KGST országok gazdasága, 1984 Kossuth könyvkiadó A táblázatból látható, hogy az 1971-1975. évi eredeti ötéves terv egyik fő jellegzetessége is a gazdasági növekedésnek az előző tervidőszakénál gyorsabb üteme volt. A nemzeti jövedelem tervezett évi növekedése a KGST-tagországok közül 1971-1975 között az előző

öt évhez képest egyedül Romániában volt magasabb. A felhalmozás és fogyasztás aránya ugyancsak a felhalmozási alap javára változott. Változatlanul gyorsabb ütemben bővült a termelési eszközök termelése, ennek növekedési üteme évi átlagban 11,7-13,0 % volt. Ezen a téren az egyik komoly akadályozó tényezőt a növekvő nyersanyaggondok jelentették. Ha csupán az 1971-1975. évi ötéves tervet vesszük alapul, a nyilvánosságra hozott számok olyan nyersanyagok esetében, mint a kőolaj, a földgáz, a szén, némely színesfémek stb. jelentősen meghaladták a X. pártkongresszus erre az időszakra kidolgozott irányelveiben 9 foglaltakat. A széntermelésben például az 1970-es teljesítés 22,8 millió tonna volt, ezzel szemben az 1975-ös tervezett évi szükséglet 38,5 millió tonna. A kettő különbözete (15,7 millió tonna) amellett, hogy több az 1965. évi teljes széntermelésnél, az időközben felgyorsított ütemű geológiai

kutatásokkal és feltárásokkal sem volt biztosítható. Az intenzív geológiai kutatásokról szóló értékelések is említést tesznek a nyersanyagtartalékok helyzetében az utóbbi években bekövetkezett módosulásokról, amelyek nyomán némely esetekben csökkent a nyersanyag hasznosítható összetétele. Egy másfajta indoklás szerint a nyersanyag-kitermelés 1971-1975. évi megemelt terveiben szereplő mennyiségeknél a népgazdasági szükségletek magasabbak voltak. Ennek következtében kőolajból, kokszolható szénből, vasércből, ólomból, rézből, cinkből és bauxitból az igények saját forrásból történő kielégítésének foka 1975-ben alacsonyabb volt, mint 1970-ben. A geológiai kutatásokkal is behatárolt terv konkrétan nem utalt rá, de mindenképpen jelezte, hogy például kőolajból kisebb a valószínűsége új lelőhelyek feltárásának, következésképpen már akkor jelentős behozatalt helyezett kilátásba. A bauxitról a

sajtóban is megjelent cikkek és tanulmányok is aláhúzták, hogy a bauxitszükségletek 1975-ig csak részben elégíthetők ki saját erőből. A vasérc kitermelése 1975-ben is az 1970. évi szinten stagnált, ami azt jelentette, hogy az ipar vasércszükségleteinek 1975-ben csak 12%-át lehetett saját erőből fedezni. A színesfémkohászatban az 1966-1970 között felfuttatott alumíniumtermelésé volt az elsőbbség, az 1970-ben elért 100 ezer tonnás termeléssel szemben 1975-ben 200 ezer tonnát értek el. Az egyik fő cél ebben az ágazatban is a saját nyersanyagforrások nagyobb mértékű kihasználása volt. Amint az a tervekből kitűnt, Románia alumíniumexportra rendezkedett be, és elsősorban készterméket kívánt eladni. A gépipari termelés a terv szerint 1975-ben 82%-kal volt nagyobb, mint 1970-ben, 1976-1980 között évi növekedési üteme 16,7%-os volt. A gépipari fejlesztés elsősorban a korszerű ágazatokra (az elektrotechnikára, az

elektronikára, a finommechanikára és a szerszámgépgyártásra) terjedt ki. A vegyipar változatlanul kiemelt iparág volt. A fejlesztést a belső szükségletekkel, valamint a nagy és növekvő exportlehetőségekkel indokolták. Az évi átlagos fejlődési ütem a tervek szerint 16,2% ; 1975-ben a petrolkémia egymaga az ágazat össztermelésének 47%-át adta, ami lényeges előretörésre utalt. Növekedett a műanyagtermelés, a műszál- és műrostgyártás A vegyipar az 1976-1980 közötti ötéves tervben 1,8-szeresére növelte termelését. 10 A könnyűipar termelése öt év alatt 39,7%-kal, az élelmiszeriparé 33,9%-kal emelkedett a terv szerint. 1976-1980 között az előbbi termelése 40, az utóbbié 50 %-kal nőtt Az ipari termelés gazdaságosságának javítása céljából a terv rendkívül szigorú előírásokat tartalmazott a munkatermelékenység növelésére és az anyagi ráfordítások csökkentésére. A munkatermelékenységnek öt év

alatt 42%-kal kellett volna emelkednie (36%-kal nőtt), az anyagi ráfordításoknak a társadalmi összterméken belüli arányát viszont az 1970. évi 59,4% -ról 54,4%ra kellett csökkenteni, ami a nemzeti jövedelem tervezett növekedésének csaknem az egyötödét jelentette. Az 1976-1980-as időszak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megvalósítására vonatkozó távlati program első szakaszát jelentette. Az erre az időszakra szóló ötéves terv iparfejlesztési előirányzatait általában teljesítették. A nemzeti jövedelem termeléséből az ipar ebben az időszakban 60%-os arányban részesedett, a népgazdaság gép- és felszerelésszükségletét 75 % -ban fedezte. A foglalkoztatottak 35%-a dolgozott az iparban Az ágazaton belül elsőbbséget élvezett a fémipar, a gépipar és a vegyipar. A fejlődési ütem mindhárom szektorban meghaladta az átlagost. Részesedésük az ipari termelés egészéből az 1975. évi 50,4%-ról 1980-ig 54,6%-ra

emelkedett Az időközben tovább növekedett szükségleteknek megfelelően újabb erőfeszítésekre volt szükség a nyersanyag- és az energetikai bázis kiszélesítésére, ezért fokozták a geológiai kutatásokat, s új szén-, vasérc- és színesfém-tartalékokat tártak fel. Folytatódtak a kutatások az új kőolaj- és földgázlelőhelyen, a Feketetenger kontinentális talapzatán. A tervidőszakban több mint 8 millió tonnával emelkedett a széntermelés. A villamos- és hőenergia-ipar termelése 26%-kal nőtt. A szerszámgépgyártás 1,8-szer volt nagyobb az öt évvel korábbinál, ezen belül az elektrotechnikai iparé 2,2-szer, a finommechanikáé 2,3-szer. Figyelemre méltó, hogy ez a szektor az ország ipari beruházásaihoz szükséges berendezéseknek a 80%-át, az exportnak pedig az egynegyedét fedezte. Jóllehet kiemelt iparágként kezelték, a vegyipar termelése alatta maradt a tervezettnek. Az 1975. évihez képest 60%-os növekedés részben a már

említett, az ország reális nyersanyaglehetőségeihez viszonyítva túlméretezett fejlesztés bekövetkezett gyárrobbanásoknak tulajdonítható. 11 kihasználatlanságának, részben a A hivatalos értékelés is elismeri a jelentős lemaradást általában a kitermelő iparban, továbbá a fémiparban, a szerszámgépgyártásban, a vegyiparban és az élelmiszeriparban. Ennek belső okait azzal magyarázza, hogy némely ágazatokban késlekedve fogtak hozzá a beruházásokhoz, s ahelyett, hogy önerőre támaszkodtak volna, a berendezések és technológiák importjára vártak. A külső tényezőket illetően az 1979. évi XII pártkongresszuson esett szó az energia- és nyersanyaggondokról, a világgazdasági válság ezek következtében súlyosbodó következményeiről, a tőkés valutáris-pénzügyi válság begyűrűzéséről, valamint a nemzetközi méretekben tapasztalható gazdasági és technikai színvonalkülönbségek mélyüléséről. Az

1976-1980 közötti időszakban vált először szembetűnővé a különbség az ipar tervezett és tényleges növekedése között. A tervezett 11,0%-os évi átlagos növekedési ütem, az egyes szektorokban mutatkozó lemaradások, a termelés állandósuló szerkezeti problémái stb. mind erre utalnak. A tervek által előírt gyors fejlődési ütemet fékezték az energia- és nyersanyagfelhasználásban egyre égetőbb formában jelentkező gondok, amelyeket csak kiegészített a tőkés világgazdasági válság hatásának ellensúlyozási kényszere. Az a tény, hogy a korábbi fejlődési szakaszokban Romániában nem számoltak a belső és nemzetközi feltételek romlásával, jelentős termelési visszaesésekre, belső aránytalanságokra, kapacitások kihasználatlanságára vezetett. Mindez olyan feszültségeket idézett elő, amelyek ellensúlyozására elsősorban az iparosítás terén várható az eddiginél mérsékeltebb ütemű fejlesztés. IV.

MEZŐGAZDASÁG Románia szocialista mezőgazdasága jelentős eredményeket ért el. Az ország mezőgazdaságilag hasznosítható területének 94, szántóterületének 96%-a tartozik a szocialista szektorhoz. Több mint 2 millió hektáron 1980 végén 407 állami mezőgazdasági vállalat gazdálkodott (nevük 1967ig állami gazdaság volt). A 4011 mezőgazdasági termelőszövetkezet ugyanebben az időben 3,2 millió munkaképes tagot tömörített, az elfoglalt földterület 9,1 millió hektárt tett ki. A régi gépés traktorállomások helyett előbb mezőgazdasági gépesítési vállalatok, majd 1970-től mezőgazdasági gépesetési állomások jöttek létre. Ez utóbbiak száma jelenleg 714 1979-ben 12 140 074 traktor dolgozott a román mezőgazdaságban: 1950-ben még 684 hektár szántóterület jutott egy traktorra, 1980-ban viszont ez a terület már 67 hektárra csökkent. A zöldségtermesztés fellendítésére nagyarányú üvegházépítés folyt: 1970-ben

850, 1979 végén 2000 hektár kiterjedésű területen működtek üvegházak. A mezőgazdaság műtrágya-felhasználása 1966-1970 között aktív hatóanyagban számítva hozzávetőleg 2,7 millió tonna volt, ami 72 kg-os hektáronkénti mennyiséget jelentett. 1975-ben a mezőgazdaság bruttó termelésének 57%-át a növénytermesztés; 43%-át pedig az állattenyésztés állította elő. Ezek a számok 1980-ig 55,1, illetve 44,9%-ra módosultak A mezőgazdaság bruttó termelése 1961-1965 között 80%-kal, 1966-1970-ben 10, 1971-1975-ben 37, 1975-1980-ban pedig 23%-kal nőtt. Az 1966-1970 közötti időszakban a mezőgazdaság évi átlagos növekedési ütemét 4,5-5,5%-ra tervezték, de mindössze 1,9%-ot teljesítettek. Ennek ellenére az RKP X. kongresszusa a következő ötéves tervidőszakra 5,0-5,5%-os évi átlagos növekedési ütemet állapított meg. 1973 november 25-én az RKP Végrehajtó Bizottsága állásfoglalást hozott nyilvánosságra, s ezt figyelembe

véve írt elő az 1971-1975 közötti időszakra szóló felemelt ötéves terv 6,3-8,3 % -os évi átlagos növekedési ütemet a mezőgazdaságban. Az 1971-1975. évi átlagos növekedés 6,2% volt Az ország gabonatermelése az 1938. évi 9 millió tonnáról 1969-ben csaknem 13 millió tonnára emelkedett. A búza hektáronkénti átlaghozama azonban 1,5 tonna körül mozgott, s a kukoricából is éppen csak hogy meghaladta a 2 tonnát. Az 1971-1975 közötti időszak évi átlagos gabonatermelése 15 millió tonna körül mozgott. Az 1976-1980-as ötéves tervben az évi átlagos gabonatermelés 19 millió tonna volt; 1980-ban túljutottak a 20 millió tonnán. A legnagyobb ütemű fejlesztés a kukoricára vonatkozott. Fokozatosan nőtt az ipari növények aránya Az állattenyésztésben a fő feladat az állatállomány növelése volt A hatvanas évek mintegy 5,5 milliós szarvasmarha-állománya 1975-ig 600 ezerrel, a 8,4 milliós sertésállomány 3,4 millióval

gyarapodott: 1980-ban a szarvasmarha-állomány 6,5 milliót, a sertésállomány 10,8 milliót, a juhállomány 15,8 milliót tett ki. Mindent egybevetve sem lehet azonban azt állítani, hogy a román mezőgazdaságban az eredmények arányban lettek volna a lehetőségekkel. Az RKP Végrehajtó Bizottságának 1973 november 25-i állásfoglalása is elismerte, hogy az iparral összehasonlítva a mezőgazdaság komolyan lemaradt a fejlődésben. 13 Ez az állandóan feszített ütemű iparosításból eredő, a mezőgazdaságot és annak az iparral párhuzamos fejlesztését lebecsülő nézeteknek volt az egyenes következménye. Ezek a nézetek meglehetősen sokáig érvényesültek, s emiatt a mezőgazdaság nem kaphatott megfelelő támogatást termelésének korszerűsítéséhez. A dokumentumokból az is kitűnik, hogy az eredetileg a mezőgazdaság anyagi-műszaki fejlesztését célzó beruházások jó része nem valósult meg, ami lassította a termelés

koncentrációját, akadályozta a gépesítés további kiterjesztését és a kombinált takarmány ipari méretű előállítását. Összefüggéseiben vizsgálva a dolgot, ez nem csupán a mezőgazdaságot, hanem a népgazdaság egészét is súlyosan érintette: már a hetvenes évek elején is kedvezőtlen hatással volt a nemzeti jövedelem és az életszínvonal alakulására. A megoldáshoz vezető egyik utat a szocialista tulajdonra alapozott mezőgazdasági vállalatok létrehozása és két tízéves központi fejlesztési program kidolgozása jelentette. A másikat a termelőerők fejlesztésében és a mezőgazdaság korszerűsítésében keresték. Az 1971-1975-ös ötéves tervben állami alapból 77 milliárd, termelőszövetkezeti alapból 25 milliárd lejt ruháztak be a mezőgazdaságba, ami gyakorlatilag nem több az előző három egymást követő ötéves tervidőszak átlagosan 100 milliárd lejes mezőgazdasági beruházásainál. Az 1976-1980-as ötéves

tervidőszakban is csupán mintegy egynegyedével nőtt a mezőgazdasági beruházások összege. Nagymértékű a megművelhető földterület pazarlása, ezért a beruházási tevékenység emelésén kívül a mezőgazdaságban az állami földalap jobb kihasználása az egyik legfontosabb feladat. 1975-ig az ötéves terv szerint teljes egészében és komplex módon gépesíteni kellett volna a növénytermesztést és az állattenyésztést; emellett a tízéves program az aktív hatóanyagban számított műtrágya-felhasználás lényeges növelését irányozta elő. A tények azt mutatják, hogy 1980-ban a mezőgazdaság 1,2 millió tonna aktív hatóanyagú műtrágyát kapott, kevesebb az 1975-ősnél. Az öntözött terület 1975-ben elérte a 2 millió hektárt, ami az ország szántóterületének egyötödét foglalta magában. Ez a fejlesztés már része volt az említett tízéves vízgazdálkodási és talajjavítási programnak. Ez abból indult ki, hogy a

vízigényeket a természetes vízrendszer a jövőben nehezen elégítheti ki, ezért vízgyűjtők építésére, folyamszabályozásra, némely mocsaras területeken jelentős lecsapolásra és öntözésre van szükség. 1980-ig az öntözött területnek a program szerint el kellett volna érnie a 3,4 millió hektárt (ténylegesen 2,3 millió hektár lett). A távlati terv az, hogy az öntözött terület 5-5,5 millió hektárra növekedjék, ami az elérhető maximumot jelenti Romániában. 14 A beruházások nyomán kukoricából 3,0, őszi búzából 1,6, napraforgóból 1,0, cukorrépából 12,0, lucernából 7,0 tonnával magasabb hektáronkénti terméssel számoltak A tízéves állattenyésztési program a növénytermesztési programmal egy időben kezdődött. A program előírta, hogy a mezőgazdasági termelés felét 1975-ben az állattenyésztés adja. A program kivitelezése azonban nehezen bontakozott ki, a termelés koncentrációjához és szakosításához

ugyanis még nem minden előfeltétel volt meg. 1975-ig csak az állami mezőgazdasági vállalatokban jutottak el oda, hogy az állattenyésztést gazdaságos ágazattá tegyék. A program végrehajtásához ez általában kedvező tapasztalat volt, de a termelőszövetkezeti állattenyésztés ez idő szerint még alacsony színvonalon állt, zömében hagyományos kisparaszti módon folyt. Leginkább a kisparaszti gazdaság mindent termelő jellegére hasonlít, de a szocialista nagyüzemi gazdaság szintjén. A termelőszövetkezetek legnagyobb része azáltal, hogy a természeti-gazdasági feltételektől függetlenül minden fajtából tenyésztett egy keveset, képtelen volt erős állattenyésztési ágazatot megszervezni. Nem kevésre tehető azoknak az eseteknek a száma sem, amikor olyan termelőszövetkezetekben szervezték meg a szarvasmarha- vagy sertéstenyésztést, amelyeknek: nem volt lehetőségük a kukorica, a lucerna stb. termesztésének

fejlesztésére Mindez jórészt meghatározója volt a beruházások elfecsérlésének, a természeti feltételek nem hatékony kihasználásának, a termelés anyagköltségei növekedésének. Az arányokat mutatja, hogy például 1972-ben az állami mezőgazdasági vállalatok 441 ezer tonna húst, 0,57 millió hektoliter tejet, 916 millió db tojást termeltek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek pedig 380 ezer tonna húst, 0,11 millió hektoliter tejet, 300 millió db tojást. A mezőgazdasági fejlődés üteme a hetvenes évek második felében is alatta maradt a várakozásoknak. Az évi átlagos növekedési ütem 4,8% volt a tervezett 6,0-7,2%-kal szemben Ami a gépesítést illeti, 1980 végén több mint 146 ezer traktor dolgozott a mezőgazdaságban. A szántást, a vetést, a kalászosok, a napraforgó és a szójabab betakarítási munkálatait csaknem teljes egészében gépesítették. A növénytermesztésben emelkedtek az előző ötéves tervhez képest a

terméshozamok, s ha nem is a tervezettnek megfelelően, de nőtt az állatállomány. A mezőgazdasági össztermelésnek az előző ötéves tervhez viszonyított viszonylag szerényebb (24,6%-os) növekedésében szerepe volt a kedvezőtlen időjárásnak. Sokkal inkább közrejátszottak azonban az állami mezőgazdasági vállalatoknál és szövetkezeteknél előfordult hiányosságok, például a műszaki-anyagi bázis, az 15 öntözési rendszer nem kielégítő hasznosítása, a termésbetakarítós, szállítás, raktározás rossz megszervezése, a 4,5 millió hektáros legelőterület gyenge hasznosítása a takarmánygazdálkodásban, az állattenyésztés hibái, amelyek miatt nem valósult meg az állatállománynak és az állati termékek termelésének tervezett növelése. Az állami mezőgazdasági vállalatok anyagi-műszaki bázisa az előző ötéves tervidőszakhoz képest 27%-kal nőtt, amivel nincs arányban a búzatermelésben betöltött

22,5%-os s a gyümölcstermesztésben elért 40%-os részesedésük. Ugyanakkor túlzott a részesedés a sertéshús (58,3%, a baromfi (68,7%, a tej (30,2% és a tojás (63,5 %) termelésében. A további tervek a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elé állítottak olyan feladatot, hogy 1975-re a sertéshús termelésének 62, a baromfiénak 80, a tojástermelésnek is 80 %-át adják. 1981-ben több országos tanácskozás zajlott le mezőgazdasági kérdésekről. Az ezekről nyilvánosságra hozott dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a meglevő adottságok ellenére hosszabb idő óta nem valósulnak meg a mezőgazdaság dinamikus fejlesztését előíró határozatok, problémák vannak a tervezett hozamok elérésével, a mezőgazdaság gépesítésével és kemizálásával, a megfelelő vetőmag, az állattenyésztéshez szükséges takarmányalap biztosításával. Mindezek a körülmények csak a belső szükségletet fedező termelést eredményeztek,

figyelmen kívül hagyva az ország fokozódó agrárkiviteli igényeit. A mezőgazdaság fejlesztésének egyre türelmetlenebb szorgalmazása nem vétetlen. Az 19761980-as tervidőszak kezdetén a korábbinál is élesebb formában vetődött fel az arányok eltolódása, illetve az ebből fakadó igény az összes nemzetgazdasági ág fokozott ütemű fejlesztésére. Ez a helyzet a tervidőszak végére valamelyest javult, a mezőgazdaságnak az ipari fejlesztés elsődlegességéből eredő hátrányos helyzete azonban továbbra is fennáll. V. ROMÁNIA GAZDASÁGA A 80-AS ÉVEKBEN Románia túllépte a fejlődő szocialista országok stádiumát, és közepesen fejlett ország lett: 1981-1985 között meg kellett valósítani az áttérést az extenzív fejlesztésről az intenzív fejlesztésre, a „második agrárforradalom" végrehajtására, a külkereskedelmi egyensúly megteremtése és az energiatakarékosság fokozása révén. Az egyes népgazdasági ágak

fejlesztési arányai nem változtak lényegesen. A növekedési előirányzatok a korábbi évekhez képest alacsonyabbak voltak. 16 Az iparban a fejlődést a 8,8%-os növekedési ütem határozták meg. Emellett teljes átcsoportosítást hajtottak végre, hangsúllyal a kevés energiát és nyersanyagot fogyasztó szektorokra. Az energiafelhasználási mérleg átalakulásában visszafogják a szénhidrogénfogyasztást, s ösztönözték a vízi erőművek, a nukleáris erőművek építését, új nyersanyaglelőhelyek (lignit, kőolaj, földgáz, vas, ólom, cink, bauxit stb) feltárását Ebben az időszakban teljes kapacitással kellett üzembe lépnie a Vaskapu II. vízi erőműnek, elkészült a Turnu Mágurele-Nicopole dunai erőmű, erőműrendszerek építését kezdik el az erre alkalmas folyókon, átadták az első 660 MW os atomerőművet, amelyet Románia Kanadától vásárolt. A vas- és színesfémkohászat terén az acéltermelés 1985-ben 18,2 millió tonna

körül volt, rátértek a speciális acélok gyártására, a finommechanika termelését megháromszorozták, kiterjesztették az automatizálást, teljes mértékben áttervezték a belső égésű motorok gyártását, fokozták a tartós fogyasztási cikkek gyártását. A ország gép- és berendezésszükségletét 1985-ben saját termelésből fedezték, s az ágazat megkétszerezte exportját. A vegyipari fejlesztés nem volt jelentős ebben az időszakban, a könnyű- és élelmiszeriparban a lakosság fogyasztási igényei álltak előtérben. Az iparfejlesztés központi problémája az volt, hogy gyökeres fordulatot kell elérnie a termékminőség javításában. A foglalkoztatottak száma az 1980. évi 10,4 millióról 1985-ben 11,4 millióra nő, ennek 78 %a nem a mezőgazdaságban dolgozik A szakmai képzés és továbbképzés évente 2 millió foglalkoztatottra terjed ki; s a kialakuló rendszerben minden dolgozónak ötévenként továbbképzésben kell

részesülnie. Az életszínvonal-politikában a reáljövedelmek évi átlagban 2,9%-kal emelkedet, a bérminimum családi pótlék nélkül 1630 lejre nőtt. Az átlagosnál magasabb (3,4%-os) lett a parasztság reáljövedelmének évi emelkedése. A nyugdíjakat öt év alatt 23, a családi pótlékot 27%-kal emelték. Javult a lakosság ellátásának A fogyasztási cikkek évi átlagos áremelését 1-1,2%-ban határozták meg, A nyolcvanas évek elején a gazdasági fejlődés üteme lelassult. Mindenekelőtt szembetűnő a nemzeti jövedelem lassúbb, 1982-ben 2,6%-os növekedése. Jelentős a lemaradás a beruházások terén, holott ezekben az években a nemzeti jövedelemnek még mindig 30%-át fordították felhalmozásra. A reáljövedelmek 1982-ben csökkentek Az ország gazdasági helyzete kedvezőtlen alakulásának okait több országos tanácskozás elemezte. 17 Az RKP Központi Bizottsága 1982 júniusában beható elemzésnek vetette alá a szocialista

építés bonyolultabbá vált feltételeit. Néhány hónappal később, a két kongresszus közötti időszak félidejében esedékes országos pártkonferencia az előbbivel összefüggésben módosított programdokumentumokat fogadott el. Ezek általában tesznek említést a gazdasági nehézségek okairól, az egyes ágazatok közötti fejlődésbeli ellentmondásokról és a világgazdasági válságról. A konferencia nyomán az ötéves terv hátralevő időszakára módosították az 1983-1985. évekre szóló terveket. Ennek lényege a növekedési ütem viszszafogása, a hatékonyság és a minőség emelése, a termékek versenyképességének fokozása, a lemaradások behozása a beruházásokban, az energiabázis kiépítésében, a saját nyersanyagforrások kiaknázásában, az alapanyag-, nyersanyag-feldolgozás javítása, a hulladékhasznosítás fokozása, az egységnyi termékre jutó anyagfelhasználás csökkentése (30%-kal), a munkaerőforrások jobb

kihasználása stb. Az ipari termelés növekedési üteme is lassult. Az energiagazdálkodásban a fejlődés szerény mértékű; 1982-ben a széntermelésé 2,7, a kőolajtermelés 0,9%-kal bővült, a földgáztermelés 7,4%-kal visszaesett; csökkent a villamosenergia-termelés. Az alternatív energiaforrások közül előtérbe került az olajpala, a vízi energia (mikroerőművek építése) és az atomenergia (Románia első atomerőműve 1985 végére épül fel). A könnyű- és élelmiszeriparban számos termék termelése 1982-ben csökkent. Ilyen cikk például a rádió, a televízió, a tej, a cukor stb. A gazdasági növekedés 1981-1982-ben (előző év százalékában) Megnevezés 1981 Nemzeti jövedelem 102,1 Beruházások 93,3 Ipari termelés - nettó érték 104,0 - értékesítés 102,6 Termelékenység az 102,4 iparban Mezőgazdasági termelés - nettó érték 97,8 - össztermelés 99,1 Kiskereskedelmi 104,3 áruforgalom Külkereskedelmi árucsere 101,2

Reáljövedelem 101,0 1982 102,6 97,5 103,3 101,1 101,7 107,6 107,5 1 83,2 1 Forrás:Az európai KGST országok gazdasága, 1984 Kossuth könyvkiadó 18 A mezőgazdaság nettó termelése 1981-ben 2,2%-kal csökkent, 1982-ben 7,6%kal nőtt az előző évihez képest. 1981-ben 20,0, 1982-ben 22,3 millió tonna volt a gabonatermés, ez utóbbi rekordmennyiségnek számít. Az állattenyésztés terén nincs összehasonlítási alap, az 1982-re vonatkozó adatokat 1983 közepéig nem hozták nyilvánosságra. A mezőgazdaságban az öntözés, az állatállomány, valamint az állattenyésztési hozamok növelése áll az előtérben. 1983 március 28-án három államtanácsi rendelet jelent meg, amelyek szerint 1985-ig 1 milliárd lejjel ösztönzik az állattenyésztést. Az állattenyésztést ösztönző és a húsellátás javítását célzó rendeletek előírják továbbá a rendteremtést az állatnyilvántartásban, a feketepiac felszámolását, a tej- és hústermelés

jelentős növelését, illetve a lakosság jobb ellátását. A számítások szerint az érdekeltség fokozására mutat a termelőnként elérhető évi 4-5 ezer lejes többletjövedelem. Ugyancsak említést érdemel az RKP Központi Bizottságának 1983. március 21-25-én tartott ülése, amely úgy értékelte, hogy bár a mezőgazdaság 1982-ben rekordtermést takarított be, a mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztérium nem hozta meg azokat az intézkedéseket, amelyek biztosították volna valamennyi mezőgazdasági egység jövedelmezőségét. Ezért a testület úgy döntött, hogy a mezőgazdasági egységek veszteségeit az elért jövedelemből kell levonni. A jövőben semmilyen formában nem lehet felhasználni ilyen célra más egységek jövedelmeit vagy az állami költségvetést. A lakossági fogyasztás 1982-es adatait nem hozták nyilvánosságra. A fogyasztás és a vásárlóerő alakulását kedvezőtlenül befolyásolta az a tény, hogy a

változatlanul megmutatkozó nagy kereslet visszafogása, illetve a fölösleges vásárlóerő felszívása céljából 1982-ben a korábban közölt terveknél nagyobb mértékben emelték a fogyasztói árakat. A külkereskedelmi forgalom 1981-ben 332,4, 1982-ben 276,7 milliárd lej volt. Az import 1981ben 164,7, 1982-ben 124,9 milliárd lejt tett ki, az export értéke 167,7, illetve 151,8 milliárd lej A kivitelben emelkedett a feldolgozott termékek aránya, amely 1982-ben elérte az összkivitel 57%át. 1981-ben a nemzeti jövedelem 34%-a a külkereskedelemben realizálódott Románia külkereskedelme ezzel együtt jelentős problémákkal küszködött. Az exportot a világpiac kedvezőtlen alakulása, nehezítette. A tőkés import 1981-ben 12,6 %-kal volt alacsonyabb, mint 1980-ban. 1982-ben a helyzet lényegesen kedvezőtlenebb volt A tőkés import 7,0 milliárd dollárról 4,7 milliárdra esett vissza. Románia a külföldi adósságainak törlesztésével 19

kapcsolatos gondok miatt arra kényszerült, hogy 1982 decemberében 14 tőkés bank képviselőjével Londonban aláírja az első átütemezési megállapodást; további hasonlókról folytat tárgyalásokat. VI. ROMÁNIA GAZDASÁGI HELYZETE A RENDSZERVÁLTÁS IDEJÉN (1989-1992) A rendszerváltás Romániában volt a leglátványosabb a kelet-európai térségben. A mai napig vitatott, hogy forradalom, hatalomváltó elitpuccs vagy népfelkelés és puccs keverékéről volt szó 1989 decemberében Bukarestben. A Ceausescu uralma első szakaszában, ami 1968-ig tartott a liberalizációt és szakszerűsödést vezetett be azzal a céllal, hogy hozzá hű elitet emeljen a hatalomba. Hatalma 1974-ig tartó második szakaszában a politikai eliten belüli mobilitás megszűnt. 1974-ben Ceausescu az államelnöki funkciót is átvette, ezzel kezdődött meg uralmának utolsó szakasza. Pozíciója a végletekig megerősödött. A hatalom egy klán kezében összpontosult, amely

kialakításának alapja a diktátorhoz fűződő patriarchális rokonsági és a lojalitáson alapuló személyes kapcsolat volt. 1974 és 1989 között Románia gazdasága gyors ütemben közeledett a csődhöz. A tekintélyuralmi befektetések és a túlméretezett iparosítás felemésztették Románia tartalékait. Az állam 21 milliárd dollárt fordított az adósságok törlesztésére, melyeket 1989-ig visszafizetett. Mindez tragikus hatással volt a lakosság életszínvonalára: az energia- és az áruhiány már-már a lakosság biológiai túlélését veszélyeztette. A gazdaság mellett a társadalom is teljes válságba jutott Elmélyült a román nemzettudat válsága. A nacionalista hisztériakeltés hatalmas károkat okozott és máig befolyásolja a román közgondolkodást. A rendszer teljesen maga ellen fordította a kisebbségeket. Az 1988-ban nyilvánosságra hozott településrendezési terv értelmében megkísérelték a kisebbségek egyik utolsó

mentsvárának, a falvaknak a szétzúzását. Az 1980-as évek végére Ceausescu és klánja szembekerült saját elitjével is. Maga ellen fordította a tisztikar azon részét is, amelyiket 1978-1985 között tartalékba helyezett. A diktátor bizalma a titkosszolgálatban (Securitate) is megrendült, és úgy tűnt, hogy nem a lakosság, hanem az ellenőrök ellenőrzése a legfontosabb számára. Az ország már képtelen volt alkalmazkodni a szuperhatalmak közötti viszony irányváltozásához, és elszigetelődött mind a Kelettel, mind a Nyugattal szemben. 1985-től, Gorbacsov hivatalba lépésétől növekedett a Romániára gyakorolt szovjet nyomás. Moszkva rá akarta venni Romániát, hogy csatlakozzék reformpolitikájához. Ceausescu azonban ellenállt a nyomásnak, sőt közös 20 fellépést szorgalmazott a magyar- és lengyelországi fejleményekkel szemben. Az 1980-as évek vége felé Románia nyíltan konfrontálódott a Nyugattal is. Ceausescu azt

hangoztatta, hogy minden szocialista állam maga határozhatja meg fejlődésének irányvonalát. Reformok helyett recentralizációt, ellenreformot vezetett be, és nacionalista propagandával próbálta meg a lakosság támogatását elnyerni. 1989 és 1992 között az új hatalom csupán néhány félénk reformot vezetett be, így a gazdasági és társadalmi életben döntő változások nem következtek be. A privatizációs intézkedések a mezőgazdaságot, a kereskedelmet és a szolgáltatásokat érintették. 1991-ben törvényt fogadtak el arról, hogy a részvénytársaságok 30%-át lakossági részvények formájában osztják szét. Az árakat több fokozatban liberalizálták, a lejt leértékelték. A mezőgazdasági szövetkezeteket feloszlatták, az 1991. februári földtörvény értelmében pedig minden család visszakaphatott 10 hektárt kisajátított földjéből. Az 1989 és 1992 közötti szakasz az 1992. szeptemberi választásokkal zárult Az ország

elnöke a szavazatok 61,27%-val Ion Iliescu lett. A következő négy évben Romániát az Iliescu elnök nevével Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR) kormányozta a három szélsőséges párt támogatásával. 1992 tehát nem jelentett korszakváltást Romániában, csupán az NMF hegemón szerepének és az erőszak rendszeres alkalmazásának a végét egy olyan folyamatban, amely ma is tart. VII. ROMÁNIA GAZDASÁGÁNAK ALAKULÁSA AZ ELMÚLT ÉVEKBEN Délkelet-Európa hátrányos helyzetének egyik fő oka, hogy Közép-Kelet-Európához képest jóval kevesebb külföldi működőtőke áramlott be országaiba. A helyzet javításához olyan intézkedések szükségesek, mint az 1999-ken életbe lépett stabilitási egyezmény, ami CEFTA-hoz hasonlóan célként tűzte ki a gazdasági kapcsolatok javítását, szabadkereskedelmi terület kialakítását a Balkánon. Délkelet-Európa országai közül Bulgária jóval stabilabb, kiegyensúlyozottabb növekedést mutat

Romániánál, valamint Horvátország is kedvezőbb helyzetben van. Románia az utóbbi években körülbelül 5%-os gazdasági növekedést ért el évente. Románia Közép-Kelet-Európa országaihoz viszonyított rosszabb helyzetét tükrözi az is, hogy nem NATOtag, és az európai, euroatlnati integráció tekintetében jelentősen rosszabbul áll az említett országoknál. 21 Helyzetet valamelyest jobbnak mondhatjuk a volt jugoszláv államokénál, amelyek ugyan háború utáni konjunktúrát élnek meg, de külföldi segélyektől függő gazdaságokká váltak. Románia tartózkodott a külföldi hitelfelvételtől- valamint a Szovjetuniótól is tartotta magát, ami gazdasági fejlődését hátráltatta. A 90-es éveknek alacsony általános fejlettségi szinttel, szegény és anyagilag kizsákmányolt népességgel vágott neki. A 90-es évek megoldandó feladatai a következők lettek volna Románia számára: - Árliberalizáció - Kereskedelmi liberalizáció -

A vállalatok átalakítása és privatizációja: Az ipari vállalatok többsége veszteséges, alacsony hatékonyságú modernizációja rendkívül tőkeigényes, de privatizációjuk nehézségekbe ütközött a nagyon nagy vállalati méretek miatt, valamint átalakításukat az is hátráltatta, hogy sokakat foglalkoztatnak, és egy ilyen lépés a munkanélküliséget jelentősen növelte volna. - pénzügyi rendszer reformja (különös tekintettel a bankrendszerre) - A mezőgazdaság átalakítása: A mezőgazdaság rendkívül érzékeny ágazat Romániában, a szokásos okokon túl azért, mert ez foglalkoztatja a munka erőállomány egy igen jelentős részét. 30'%-ot, bár sokan ezek közül csak adózási előnyök miatt sorolják magukat ehhez az ágazathoz. Ez az érzékenység indokolhatta például a magyar exporttal szembeni korlázazásokat. - Az export fejlesztése: Romániának gyakorlatilag nincsenek exportkapacitásai, és nincs olyan input

(külföldi tőkebeáramlás), arai a modernizációt segíthetné. A privatizáció lassú, így az állami vállalatok a dominánsak, melyek igen sok embert foglalkoztatnak. Korábban jellemzőek voltak a vállalatok számára nyújtott központi banki hitelek, hogy azok képesek legyenek bért fizetni dolgozóiknak. Mára ez megszűnt, de a vállalatvezetés és a politika továbbra is szorosan összefonódik, ami sok forrást von el más helyekről. Délkelet-Európa országai közül Románia a legfontosabb partner Magyarország számára, a kapcsolatok az utóbbi időben intenzívebbekké váltak, magyar tőkebefektetés is megindult Romániába, többnyire kis és középvállalatokba. Külkereskedelmi forgalomban Románia a I5 helyet foglalja el, oda irányuló exportunk dinamikusan nő. 22 ROMÁNIA gazdasága az elmúlt években figyelemre méltó eredményeket produkált, mindenek elõtt jelentõsen nõtt a GDP és érezhetõen mérséklõdött az infláció. A

gazdaság néhány negatív eleme azonban változatlan, ezek közül a leglényegesebb a magas fizetési mérleghiány, a munkanélküliség és az alacsony vásárlóerõ. A privatizáció felgyorsulása további ösztönzést adott a külföldi tõkének. A kedvezõ folyamatok ösztönzõleg hatottak az építõiparra, ahol a teljesítmények az évek óta tartó stagnálást követõen összességében nõttek. A növekedés egyenlõtlen volt, a kereskedelmi építések terén mutatkozó bõvüléssel szemben a lakásszektorban áttörés még nem következett be. A kereskedelmi építések a hosszabb távú befektetések kategóriájába tartoznak, és mozgatórugójuk Románia 2007-ben várható csatlakozni fog az EU tagsághoz. A lakásszektor problémája kulcskérdése a forráshiány, a lakossági vásárlóerõ hiányát még nem sikerült megfelelõ lakástámogatási rendszer kiépítésével kompenzálni. Az elõrejelzések kedvezõ építési kilátásokkal számolnak az

elkövetkezõ évekre. A magánszféra építéseinek tipikus területei irodaházak, bevásárlóközpontok, szállodák mellett, az állam nagyarányú infrastrukturális fejlesztési programcsomagot kíván megvalósítani. A programok szinkronban vannak az EU elvárásokkal, és azok finanszírozásában a közösségi források is számításba jönnek. Magyarország számára rendkívül fontos, hogy 2003-ban már több mint 4000 magyar alapítású vegyes vállalat mûködik Romániában. A vásárlóerő paritáson számolt GDP Romániában 5000 USD, míg Magyarországon 10000 USD körül van. Romániát nem átalakuló, hanem fejlődő országoknak nyilvánították Az átlagfizetés Romániában 100 USD, ami az alacsonyabb árszínvonal miatt alacsonyabb különbséget jelent. mint először tűnik. A minimálbért nemrégen vezették be A munkanélküliség 11,5%, ami Délkelet-Európában kifejezetten alacsonynak-számit. Tavaly csak 9 % volt, január 1-jétől történt

egy leépítés, azonban az IMF-nek ez sem volt elég a hitelfolyósításhoz. A GDP körülbelül 4,5%-át az oktatásra költik a románok. Más mutatóknál is (pl halálozási arányszám) azt tapasztaljuk, hogy kedvező helyzetet mutatnak, az ország fejlődése azonban mégsem ezt tükrözi. Ország, (lakosság, millió fõ) évek Románia (21,9) GDP, % Munka nélküliség, % Infláció % 2000 2001 2002 2003 2000 2001 2002 2003 2000 2001 2002 2003 1,8 5,3 4,9 4,5 7,1 6,6 8,4 8,0 45,7 34,5 22,5 14,8 23 IRODALOMJEGYZÉK 1. AZ EURÓPAI KGST ORSZÁGOK GAZDASÁGA Írták: Pécsi Kálmán, Böröczfy Ferenc, Apáti Sándor, Pataki István, Czibula János, Szombathelyi Ferenc Kossuth Könyvkiadó 1984. 2. AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ORSZÁGOK GAZDASÁGFÖLDRAJZA Írták: Dr. Benedek Endréné – Dr Dudás Gyula Tankönyvkiadó, Budapest 1989. 3. EURÓPA GAZDASÁGA A 19 SZÁZADBAN 1780-1914 Írták: Bered T.Iván- Ránki György Gondolat- Budapest, 1987, 4. KÖZÉP-KELET-EURÓPAI

GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE A 19-20 SZÁZADBAN Írták: Bered T.Iván- Ránki György Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – Budapest 1976 5. ROMÁNIA MAGYAR ÉVKÖNYV 2000 Írta: Bodó Barna Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2000 24