Könnyűipari ismeretek | Faipar » Fejes Anikó - A fa nemesítése

TECHNIKA 2. A fa nemesítése Fejes Mónika FEMNAAT.KEFO 2006. november 29 A FA NEMESÍTÉSE A fanemesítés célja, hogy a fa egyes tulajdonságait a felhasználás követelményeihez igazodóan megváltoztassuk. A fa inhomogén anyag A fafeldolgozás szempontjából gyakran felmerülő igény a fa hidroszkópos tulajdonságainak csökkentése. Mivel a fa szilárdsági értéke és az alakváltozás a nedvességtartalomtól függ, egy célszerű nedvességi értékre való beállítás és ezen való megtartás fontos cél. A faanyag egyenletes igénybevétele lehetetlen. Az egyes fafajok változó tömörségű sejtekből állnak. Amennyiben ezeket a különbözéseket csökkenteni lehet, kedvezően változik a fa szilárdsági tulajdonsága. Megfelelő eljárással az esztétikai hatást is fokozhatjuk, ami szintén a fa értékét emeli. Fanemesítésnek tekinthetünk minden olyan eljárást, amely a fa fizikai, vagy mechanikai tulajdonságait javítja,

korróziószilárdságát növeli. Fanemesítésnek tekinthető a fa megfelelő szárítása, telítése, gombásodás elleni védelme is. 1. Hagyományos nemesítés: A., Furnérok előállítása: Tulajdonság szempontjából a furnér, rétegelt lemez, bútorlap nagymértékben megőrizte a természetes fa jellegét, annak hátrányos tulajdonságait kiküszöbölve (repedés, vetemedés). Furnérnak nevezzük azokat a falapokat, amelyeket késeléssel vagy hámozással állítanak elő, furnér vagy lemezipari rönkökből. Vastagságuk: 0,2- 0,8 mm 3 fajtája: - Színfurnér: A furnérozandó termékek (bútorok, ajtók, stb.) külső- és belső felületének borítására használják nemesfákkal való díszítőhatás elérésére. - Vakfurnér: Általában színfurnérozás alá alapozásként és alapszínként alkalmazzák. - Műszaki furnér: Ragasztással előállított, rétegelt fagyártmányok alapanyaga. B., Rétegelt falemez: A rétegelt lemezeket furnérokból

ragasztás után állítják elő. A rétegek száma páratlan és az egymás fölé kerülő szomszédos lapok rostiránya mindig megegyező, csak így biztosítható a szilárdsági egyensúly, illetve előidézi a vastagság jelentős csökkenését. Fontos, hogy a két borítólap azonos fafajból készüljön. A belső réteg, illetve a maglemez más fafajból is készülhet. A borítólapok közül a hibátlanabb a színlap, a másik a hátlap A gyártási eljárás szerint megkülönböztetünk száraz, illetve nedves eljárással készített rétegelt lemezt. C., Bútorlapok: A fa bizonyos tulajdonságai miatt nem alkalmas arra, hogy belőle biztonságosan nagyobb felületeket lehet előállítani. Ezért a bútorgyártás olyan alapanyagot használ, amely szerkezeténél fogva részben vagy egészben kiküszöböli a tömörfa vetemedését, kajszulását és a száradás következtében beálló esetleges repedékenységét. Ezt az alapanyagot bútorlapnak nevezzük. A

bútorlap kétoldali borítólapból és középrészből áll A borítólap késelt, vagy hámozott kettőtől négy mm vastag furnér. A bútorlap közép része azonos vastagságú és megfelelő megmunkálású lécekből, vagy pedig furnér hulladékból összeragasztott tömbökből fűrészeléssel kiképzett lécekből állítják össze. Az egyes furnérok a bútorlap borítólapjaira merőlegesen helyezkednek el. A bútorlap gyártására felhasználható fafajok: fenyőfélék, a lánylombos fafajok, főleg a nyár, éger és a lágy trópusi fák. A bútorlap mindkét borítólapját azonos fafajból kell készíteni. 2. Műfák: Műfáknak nevezzük azokat a lap- és lemezanyagokat,amelyek fa- vagy egyéb lignocellulóz tartalmú anyagok aprítékaiból illetve rostosított faanyagból ragasztóanyag hozzáadásával préselés útján készülnek. Ilyen termékek a forgácslap, a kenderpozdorja lap és a farostlemez. 1. Forgácslapok: A forgácslap gyártás a faipar

legfiatalabb ága. A forgácslap faforgácsból, fareszelékből, vagy fazúzadékból, műgyanta ragasztóval hőprésélés után készített, borítás nélküli egy, vagy háromrétegű bútorlap. •Előnyei a természetes állapotú faanyagokhoz viszonyítva: - Nagy felületű, különböző vastagságú lapokban gyártható; - Felülmúlja a természetes állapotú fa alaptartóságát; - Mechanikai és egyéb tulajdonságai a lap minden irányában azonosak; - Előállítási költsége lényegesen alacsonyabb, mint azoké a termékeké, amelyeket hasonló célra, természetes faanyagból készítenek, pl. lécbetétes bútorlap •Hátrányai a természetes állapotú faanyagokhoz viszonyítva: - A lapok szélrészei igen érzékenyek a nedvesség behatásra, és ezért a feldolgozásnál nem hagyható szabadon; - Ellenállása a vízzel szemben kisebb, minta természetes faanyagé, szilárdsága vízfelvétel után erősen csökken; - Megmunkáláskor a forgácsolószerszám

éleit erősen igénybe veszi. Forgácslapok fajtái, méretei, és minőségi előírásai: A szerkezeti felépítés szerinti csoportosítás alapján a forgácslapok lehetnek egy- illetve többrétegűek. A forgácslapokat minőségi szempontból 2 osztályba sorolják: Kidolgozásuk szerint lehetnek csiszolatlanok, és mindekét mindkét oldalukon csiszoltak. A forgácslap gyártás folyamata: A gyártási rendszer lehet szakaszos, félfolyamatos, és folyamatos. 1. A nyersanyag előkészítése: A forgácslapot általában célforgácsból állítják elő, ennek megfelelően a nyersanyag hasáb, illetve dongafa. A nyersanyagot először áztatják, ez megkönnyíti a kéreg eltávolítását, utána gőzölik. Ez a művelet az aprítás minősége szempontjából fontos. Kérgelésnél eltávolítják a nyersanyagról a kérget, és ezzel együtt a különböző szennyeződéseket. 2. Aprítással a nyersanyagot szeletelő-, vagy zúzógépeken célforgáccsá alakítják 3.

Szárítás Az aprításnál kapott forgács nedvességtartalma magas, 40- 60 % Ezért, hogy feldolgozásra alkalmas legyen le kell szállítani 5- 8 %-ra. 4. Osztályozás A jó minőségű forgácslap egyik előfeltétele, hogy a felhasznált forgácsok közel azonos méretűek legyenek. Ezen kívül a forgácsból el kell távolítani a kész lap egyenletességét, és felületi finomságát veszélyeztető durva forgácsokat és szilánkokat, valamint a ragasztás szilárdságát rontó, és sok kötőanyagot felvevő apró törmelék- és poros anyagokat. Ezért a forgácsot osztályozni kell 5. Kötőanyag felhordás: A forgácslap gyártáshoz hőre keményedő műgyantaragasztókat használunk. 6. Lapképzés: A forgácslapok szerkezetét, rétegszámát terítéssel határozzák meg Egyrétegű lapok esetében a szükséges forgácsmennyiséget egy rétegben terítik le. Háromrétegű lapok előállításakor a rétegeket külön- külön alakítják ki. Először a

védőlemezekre az egyik borítóréteget terítik fel, majd a középrészt egyszeri, vagy többszöri felhordással, utána arra terítik a másik borítóréteget. 7. Előpréselés: A kötőanyagokkal bekevert és megfelelően elterített forgácspaplant hőpréselés előtt hidegprésnek vetik alá. Az előpréselésnek jelentősége hármas: először a vastagsági méret célszerű csökkentése, másodszor a forgácspaplan számára a szükséges alaktartás biztosítása, harmadszor a kedvező forgácselrendeződés elérése. 8. Préselés: A forgácslap gyártás folyamatában a préselés a legfontosabb művelet A forgácslapok préselésére hőközléses hidraulikus préseket használnak. A préselési technológia 3 fő tényezője: a présidő, a préshőmérséklet, és a présnyomás. 9. Klimatizálás: A forgácslapok végleges nedvességtartalmának helyes beállítása szempontjából fontos a klimatizálás. 10. Szélezés, méretre vágás: A szélezést kettős

irányba működő körfűrészgépek segítségével végzik. 11. Csiszolás: A csiszolás a forgácslapok vastagsági és felületi egyenetlenségek megszüntetését biztosítja. A csiszolást hengeres csiszológépeken végzik el 12. Tárolás, csomagolás, szállítás: A forgácslapokat zárt, fedett helyen, alátéteken, vastagság, minőség és esetleg felhasznált fafaj szerint kell külön raktárakban tárolni. A szállítást csak zárt vagonokban, vagy letakart gépjárművekben szabad elvégezni. 2. Kenderpozdorjalap: Kenderpozdorjalapoknak nevezzük azokat a kenderpozdorjából készített termékeket, amelyek műgyanta-kötőanyag hozzáadásával, hőközléses préseléssel készülnek, és esetleg furnérborításúak. Röviden pozdorjalap Igen csekély értékű nyersanyagból jó minőségű anyag előállítását teszi lehetővé. A pozdorjalapok egy- vagy több rétegben készülnek. A furnérozott lapokat általában a bútoripar, a furnérozás nélküli

lapokat nagyobbrészt az építőiparban használják. Készítenek javított felületű pozdorjalapokat is, ebben az esetben rostosított pozdorjával, vagy farosttal borítják a maglemezt. A pozdorjagyártás közvetlen kapcsolódik a kenderfeldolgozó üzemek termeléséhez és munkájához. A pozdorjagyártás további munkamenete: kötőanyag-felhordás a lapképzés, a préselés, a lapok szélezése és csiszolása ugyanazok, mint a forgácslap előállításánál. 3. Farostlemezek: A farostlemez növényi rostokból, főleg rostokra bontott faanyagból készül. A fát mechanikai és kémiai úton- rostjaira bontják és a vízzel felhígított rostanyagot szalagszerűen kiöntik. A farostlemezipar csekély értékű, sokszor hulladék számba anyagból termel ipari célokra kiválóan alkalmas elsőrangúanyagot. A farostlemezek fajtái: szigetelő, félkemény és kemény farostlemezek. A farostlemezgyártás folyamata: 1. Nyersanyag-előkészítés: A felhasználásra

kerülő anyagot a szennyeződésektől megtisztítják, majd a szükség esetén kérgelik. Felhasználását egyrészt a termelési hozam növelése, másrészt a gyártási eljárás egyszerűsítése indokolja 2. Aprítás: A felhasználásra kerülő faanyagot korongbaltán vagy egyéb aprítógépen feldarabolják. Az aprítékot osztályozzák, a nagyobb darabokat utó-aprítják, a faport és a túlságosan apró anyagot kizárják a további megmunkálásból. A jó rostosítás érdekében fontos, hogy az aprított részecskék megközelítőleg azonos nagyságúak legyenek. 3. Rostosítás: A farostlemezgyártás legfontosabb művelete Célja olyan rostanyag biztosítása, amely előre meghatározott tulajdonságú lemezekké alakítható. 4. Lapképzés (víztelenítés): A lapképzés un síkszitás lapképző és víztelenítő gépeken végzik. 5. Préselés: A farostlemezpaplan a lapképző berendezésekről a szállító és présbe rakó berendezések segítségével

kerül a többszintű hőprésbe. A kemény farostlemezek edzése: A présből a farostlemezek edzőkamrába kerülnek, ahol 150-165C-on, 4-5 órán keresztül tartják. Ezt az eljárást edzésnek nevezik, célja, hogy csökkenjen a vízfelvétellel kapcsolatos érzékenység. 6. Szigetelőlapok szárítása: A szigetelőlapok vastagságát a síkszitán állítják be, a préshengerek szabályozásával. Ezeket a lemezeket nem préselik,hanem henger vagy szalagszárítóban szárítják. 7. Klimatizálás: A kemény farostlemezek nedvességtartalmát úgy kell beállítani, hogy az 5-8% legyen. 8. A lemezek szélezése: A klimatizálás után szélező körfűrésszel a lemezek széleit a szükséges méretre leszélezik. Felületkezelt farostlemezek: A farostlemezeket a következő eljárásokkal felületkezelik: Lakkozással, erezetnyomással, vagy a laminátos módszerrel: • Lakkozott farostlemezek: A felületkezelés egyik módszere a lakkozás. Ebben az esetben a farostlemez

sima felületére, színoldalára, egyszínű lakkot visznek fel, matt, selyem, vagy magas fényű kivitelben. A lakkokat hengerek, szórópisztoly vagy lakköntő-gép segítségével viszik fel. A minőségtől függően a lakkot több rétegben viszik fel A lakkozott farostlemezeket különböző színekben készítik. • Erezett nyomású farostlemez: Ezzel az eljárással fautánzatú farostlemezeket lehet előállítani, mivel az utolsó lakkréteg felvitelét faerezetnek megfelelő rajzolattal rendelkező nyomóhengerrel végzik el. • Laminátos farostlemez: Ennél a felületkezelő eljárásnál a farostlemezeket műgyantával átitatott nagy sűrűségű papírral vonják be. A présben a papírt bevonó anyag megömlik, és kemény bevonatot képez a farostlemez felületén. A bevonat lehet egyszínű, mintás, vagy különböző mintázatú. A laminátos farostlemezek készülhetnek matt, vagy fényes kivitelben. A műfák felhasználása: A műfákat általában

mindenütt fel lehet használni, ahol nagy, sík területeket kell kialakítani faanyagokból. Ilyen helyeken a műfák a természetes faanyagokat mindenhol gazdaságosan pótolják. Használják őket a bútoriparban, az építőiparban és vannak egyéb felhasználási területei, például a hajók és gépi járművek belső burkolására használják a felületkezelt farostlemezeket. A fa nemesítése során lebontják a fában lévő belső feszültségeket. Ahogy egyenes fát meg lehet hajlítani, elhúzódott fát ki lehet egyenesíteni. A Maspell vákuumpréses szárítóban a fák egyenes alumíniumlapok között nagy nyomás alatt fekszenek és gyakorlatilag “kivasalják” őket. A száraz fát a szárítóból egyenesen vagy legalábbis nagyon kiegyengetve veszik ki. Nem kell nagy ráhagyásokkal dolgozni, így az anyagköltség, a veszteség csökkenthető. A hagyományos szárítókamrákban nagyon gyakran és gyorsan kérgesedik különösen a vastagabb keményfa. A

legtöbb hagyományos rendszer esetében permetezéssel és s gőzöléssel kísérlik meg ezt a kérgesedést megakadályozni. a szabadalmazott Maspell szárítási eljárásnál, mely gőzölést jelent már a legalacsonyabb hőmérsékleten, nincs kérgesedés. A felület a szárítás alatt mindig nedves. Ventillátorokat vagy hűtővizet nem használnak Puhafákkal gyakran dolgozók értékelhetik azt a tényt, hogy az utólagos gyantakifolyás a fából elkerülhető, mivel a gyanta-terpentinek a vákuumban gyorsan elillannak és a gyanta kolofóniummá alakul át. a felületkezelés egyszerűbbé válik Ezek a Maspell vákuumpréses szárítók 0,5–5,0 m3 befogadóképességgel 5 m lemezhosszúsággal. A présszárítók kb. 3-szor gyorsabban működnek, mint a normál lemezmentes vákuumos szárítók. A Maspell cég kínálatában szerepelnek berendezések folyamatos, ciklikus vagy vegyes szárítási eljáráshoz a fafajta és fanedvességtartalom különböző igénye

szerint is. Ezek a szabadalmazott technológiák és a cég, több mint 30 éves tapasztalata a vákuumos szárítás területén és világszerte több, mint 4.000 működő berendezés, a vákuumos szárítás úttőrőjévé teszik a Maspell-t