Pszichológia | Felsőoktatás » Hercegfalvi Marianna - Pszichológia

Készítette: Hercegfalvi Marianna 1./ A pszichológia tárgya, rövid története, fontosabb irányzatai A lelki jelenségek sajátosságai. A pszichológia módszerei Ebbinghaus aforizmája szerint a pszichológiának hosszú múltja és rövid története van. Történetileg fiatal tudomány: 1879-ben Wundt Lipcsében megalapította az első pszichológiai laboratóriumot, ahol empirikus vizsgálatokat végeztek, és innen származtatjuk ezt a tudományágat. A pszichológia alapvető célja: az emberi viselkedés mechanizmusainak, tudatos és tudattalan szabályozási szintjeinek a feltárása. A pszichológia lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány, így - leírja a lelki jelenségeket, - kutatja törvényszerűségeiket, - vizsgálja bekövetkezésük feltételeit, - leírja kialakulásuk és fejlődésük vonalát, - foglalkozik a társas viszonyok közötti működésükkel. A lelki, vagy más szóval pszichés jelenségek a magasan fejlett, élő állati és emberi

organizmus megnyilvánulásai, vagyis életjelenségek. Az ember mindennapi életének történései: az érzékelés, észlelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás (megismerési folyamatok) , a figyelem, az érzelem és az akarat. Ezek a legalapvetőbb lelki jelenségeink ! A lelki jelenségek idegrendszeri idegrendszeri történések. folyamatokhoz kapcsolódnak, tehát A lelki jelenségek alapfunkciói: tükrözik a valóságos és irányítják a cselekvést, tehát a környezethez való alkalmazkodást szolgálják. Történeti áttekintés: Hippokratész (i.e 460 körül) Görög orvos – filozófus már felismerte hogy a lélek nem független a testtől. A pszichikus működések központjának a szívet tartotta. A 4 testnedv aránya határozza meg viselkedésünket (vér, nyálka, epe, fekete epe) - 2 A nevéhez fűződik a temperamentum-tana is. Szerinte 4 viselkedés típusú ember létezik: Szangvinikus, (szalmaláng, fogjuk meg és vigyétek) Kolerikus,

(tettek embere, valamit a fejébe vesz és attól nem tágít) Melankolikus, (lassan eszmél rá a lényegre, de intenzíven megéli a helyzetet) Flegmatikus. ( érzelmei lassan alakulnak ki, kívülről nézi a dolgokat) Platón (i.e 427-347) Idealista felfogása volt. Szerinte a lélek független a testtől, mert minden isteni eredetű, ezért a lélek örök és hallhatatlan. Nem hozható összefüggésbe az anyaggal, csak felszínes ismereteink lehetnek róla. Az ember észlény és az értelem születésétől fogva adott. Arisztotelész Materialista gondolkodású volt. Mivel az ember biológiai lény szerinte a lelki jelenségek az élő anyag megnyilvánulásai. Nagy hangsúlyt fektetett a tapasztalati forrásra. Szent Ágoston (354-430) Idealista gondolkodású volt. A lélek szerinte isteni eredetű és csak ideiglenesen kapcsolódik össze a lélek a testtel. (Születésünkkor beköltözik a lélek és a halál pillanatában eltávozik. Ez a nézet a vallás alapja)

Descartes Dualisztikus felfogású filozófus volt, aki szerint a lélek és a test egymással kölcsönhatásban vannak. Wundt (1832-1920) A világon elsőként indított egyetemi kurzust pszichológiából. 1879. Lipcse - a pszichológia önálló tudománnyá válik Pavlov (1849-1930) Reflexológia elmélet - 3 A pszichológia főbb irányzatai: A pszichológia önálló tudománnyá válása után különböző pszichológiai iskolák, irányzatok jöttek létre. Egymástól különböző megközelítésben, de azonos céllal: az emberi viselkedés megismeréséhez és megértéséhez próbáltak közelebb kerülni. 1. Behaviorizmus (bihériurizmus) – viselkedéslélektan Kidolgozója : Watson S – R kapcsolat ingerek S R reagálunk a pszichikumban mi történik, nem tudjuk 2. Gestalt pszichológia - alaklélektan Az egész több, mint a részek összege – értelmi egybeszerveződés (ami kiválik a háttérből, azt látom) 3. Pszichoanalízis Megteremtője: Freud

(Frajd) Aki a tudattalan pszichés folyamatokat kutatja A pszichológia módszerei: A pszichológiai kutatások korai szakaszában az önmegfigyelés jelentette az elsődleges módszert, mely a lelki jelenségek megismerésének egyetlen közvetlen módszere volt. A pszichológia önálló tudománnyá válása után az objektivitásra való törekvés központi kérdés lett. A pszichológia legjellemzőbb módszerei: A megfigyelés Lényege, hogy a tényfeltárás során a megfigyelő nem avatkozik bele a pszichés történésbe, csupán külső szemlélő. - 4 A megfigyelés kritériumai: - tervezett, célorientált, - rendezőelvekre épített szempontjai vannak, - rendszerint a tapasztalatokról feljegyzés készül, - leglényegesebb eleme a tényanyag elemzése, - a tapasztalatok, következtetések, magyarázatok megfogalmazása. A megfigyelés történhet közvetlen módon és közvetett formában. A kísérlet A tényfeltárás során a megfigyelő beavatkozik a pszichés

történésekbe. Változókat viszünk be a folyamatba és azt vizsgáljuk, hogy az milyen mértékű és minőségű változásokat eredményez. Attól függően, hogy hol végezzük a kísérletet, beszélhetünk: - természetes kísérletről és - laboratóriumi kísérletről. Explorációs (feltáró) módszerek -Beszélgetés -Klinikai kikérdezés -Tesztek Beszélgetés: A legáltalánosabb tényfeltáró eljárás. A beszélgetés történhet közvetlen kapcsolatban, vagy közvetítőeszközök felhasználásával. A közvetlen beszélgetés leggyakoribb formái: - Spontán beszélgetés - Célzott beszélgetés: formái a kikérdezés és a megkérdezés (interjú) A célzott beszélgetés történhet szóban, vagy írásban=kérdőíves kikérdezés A kérdőíves kikérdezés lehet: nyílt típusú (feladatalkotásos válasz) zárt típusú (húzd alá, rangsorold, stb.) - 5 Klinikai kikérdezés: Elsősorban diagnosztikus jelentősége van. A beszélgetés menetét

mindig a kikérdező tartja kézben. Felvetett kérdései igazodnak a beszélgetés fonalához, amit a kikérdezett nem feltétlenül vesz észre. Tesztek: Olyan feltáró módszer, amelyben a feladatok szigorúan meghatározottak, a megoldást pedig matematikai eljárásokkal elemzik. A teszteknek többféle csoportja, felosztása létezik, például: - személyiségtesztek - teljesítménytesztek - intelligenciatesztek - részképesség vizsgáló tesztek A tesztek felhasználásának legfontosabb kritériumai: - érvényesség (milyen mértékben méri azt, amit valóban mérni szeretnénk) - megbízhatóság (a megismétlésnél milyen mértékben biztosítja a teszt ugyanazt az eredményt) - használhatóság (célszerű-e, alkalmazható-e) A magasabb rendű élőlények sajátossága, hogy a külvilág változásairól nemcsak tudomást szerezni képesek, hanem a viselkedésüket is módosítani tudják a változásoknak megfelelően. A legfejlettebb szervezetekben kialakult

az idegrendszer, amely a külvilágból érkező ingerek felvételét, feldolgozását végzi és biztosítja a válaszcselekvéseket. Az idegrendszer legmagasabb szerveződésű egysége az embernél alakult ki, hiszen az ember cselekvése tudatosan szabályozott, célszerűen irányított. Az idegrendszert idegsejtek, ill. ezek láncolatából álló idegszövetek építik fel, amik ingereket keltő és ingerületeket feldolgozó egységek. Az idegrendszer működésének alapmechanizmusa: - felveszi az ingereket, - ingerület formájában vezeti tovább és dolgozza fel, - idegimpulzusokat juttat az egyes szervekhez. Az ingerek felvételét a receptorok végzik. A receptorokban ingerületek alakulnak ki, melyeket az afferens idegpályák továbbítanak az idegközpontokba, ahol megtörténik a feldolgozás és utána keletkeznek a válaszimpulzusok. A válaszimpulzus a központból az efferens idegpályán jut el a mozgatószervekhez és hozza létre a reakciót. A reakciót

végrehajtó szervet effektornak nevezzük. Az idegműködés alapjelensége a reflex. Az idegrendszer két különböző működésű egysége: - központi (centrális) idegrendszer - környéki (perifériális) idegrendszer Központi idegrendszer Két nagy egysége van: - az AGY. A legfejlettebb és legbonyolultabb működésű része a nagyagy, amelynek két féltekéje különböző funkciókat lát el. Külső felszíne az agykéreg, ahol idegsejtek tömege található és az érzéki megismerés központjai, a mozgás és a beszéd itt szerveződik. Az alatta lévő fehérállomány pedig az idegi összeköttetéseket biztosítja. - a GERINCVELŐ. Biztosítja az agy és az idegrendszer kétirányú idegi összeköttetését. - 2 - Környéki idegrendszer Azokból az idegpályákból áll, amelyek az agyat és a gerincvelőt a test többi részével összekötik. A környéki idegrendszernek nincs közvetlen akaratlagos szabályozása. Két fő része: - Szomatikus

idegrendszer. Elsősorban érzékelő - Vegetatív idegrendszer. Elsősorban mozgató, például szabályozzák a szívműködést, légzés, az emésztést. A környéki idegrendszernek két egymással ellentétes működésű része van: - Szimpatikus működésű rész. Aktiváló, serkentő rendszer Növeli a szívritmust, légzést. - Paraszimpatikus működésű rész. Ellenkezőleg, lassítja a szívműködést, ritkítja a légzetvételt, stb. A két rendszer többnyire egyensúlyban van, de vészhelyzetben a szimpatikus működés kerül túlsúlyba. Aktiváló rendszer és az alkalmazkodás A szervezet és környezete állandó kölcsönhatásban van egymással, az organizmust állandó alkalmazkodás jellemzi a folyamatos változásokhoz, ezért a szervezet törekszik az egyensúlyi szint előállítására és fenntartására. Ehhez engedhetetlen az idegrendszer optimális állapota, melyet az aktivációs rendszer biztosít. Az aktivációs állapot szinte az alvás és az

izgatott éberség állapotai között folyamatosan változik. Éberségi (aktivációs ) szintek: - Extrém izgatott állapot (erős félelem, kitörő öröm) - Élénk, éber állapot (minden rendben van, a tudat éber és tiszta. A figyelem élénk és koncentrált) - Relaxált állapot (az irányított viselkedés lelassul, a figyelem kötetlen) - Álmos állapot (a mozgás gyengül és rendezetlen, a tudat beszűkül) - Alvás állapot (a tudat kikapcsol, testi és pszichés nyugalmi állapot) Az érzékelés a valóság egy-egy tulajdonságának visszatükröződése a tudatunkban, pld. fény, szín, hang, íz, szag, vagy hőérzet formájában Kell egy ingerhatás, amely ingerületet okoz és ami eljut a receptorba, ami lehet szem fül, orr, stb. Fel kell tudni fogni mi az a hatás, ami ér bennünket, és értékelni kell tudni ezt a helyzetet. Mivel jóval több fizikai és kémiai hatás éri szervezetünket, mint amennyi ingerületet kelt, az ingerhatásnak vannak

mennyiségi és minőségi kritériumai. - Abszolút alsó küszöb. A legkisebb ingermennyiség, amely már érzékelést hoz létre. - Abszolút felső küszöb. A legnagyobb inger mennyiségi értéke, amely még nem okoz fájdalomérzetet. - Különbségi küszöb. Az inger legkisebb változása, ami már változást idéz elő az érzékletben – tehát a változás változása. Egy hosszabb ideig tartó ingerhatáshoz képesek vagyunk hozzászokni. Ez a jelenség az adaptáció. Az egymást követő, különböző intenzitású ingerek hatására megváltozik az érzékenységünk. Ezt hívjuk kontrasztjelenségnek Az érzékelés fajtái: - Külső érzékelési formák (kívül vannak a receptor szervek) Látás Hallás Szaglás, Ízérzékelés Bőrérzékelés - Belső érzékelési formák: (belül vannak a receptor szervek) Szervi érzékelés Mozgás Egyensúly Külső érzékelések: A látás receptora a szem. Mivel a környezetből származó információk közel 80

%-át a látórendszer dolgozza felé, ezért alapvető tájékozódási mechanizmusunk a vizualitás. - 2 A hallás receptora a fül. Ingere a levegőrezgés (hallható tartomány 16 Hz-től 20 KHZ-ig terjed) Zenei hangok Zörejek A zenei hangoknak van: Színezete-hangzása, ami a zenei élményt adja. Magassága, vagy mélysége (hány Hz-n rezeg) Erőssége-hangereje (mekkora teljesítménnyel szól) Vannak: A szagérzékelés receptora az orr nyálkahártyája Ingere a gáz halmazállapotú anyag. Megkülönböztetünk: szagokat és Illatokat (mindkettő lehet kellemes vagy kellemetlen) A szakadaptáció a leggyorsabb az összes érzékszervünk közül! Az ízérzékelés receptora a nyelv ízlelőbimbói. (Ingerei a nyálban oldódó anyagok) 4 alapízt különböztetünk meg: édes, keserű, sós, savanyú Az ételek íze szakérzet nélkül jelentéktelenné válik. A szag és ízérzet együttesét zamatnak nevezzük. Bőrérzékelés: - Nyomás - Tapintás - Hideg -

Meleg - Fájdalom idegvégződések vannak a bőrön (ujjaink hegyén és az ajkak környékén van a legtöbb) - 3 Belső érzékelések: szervi-, mozgás-, és egyensúlyérzékelés Belső szerveink állapotát is érzékelni tudjuk, ezek a szervi érzékletek. Ilyen például az éhség, szomjúság, szervi fájdalomérzet. A mozgásérzékelés a testrészek pillanatnyi helyzetét, az izommozgás változásait jelzik. Receptorai az izmokban és az izületekben vannak (Segít nekünk a pontos és célirányos mozgások kivitelezésében) Az egyensúlyérzékelés a test egyensúlyi helyzettől való eltérésének az érzékelése. Receptor szerve a belső fülben található három félkörös ívjárat Az észlelés a valóság tárgyi egységének, összjellegének a visszatükröződése tudatunkban. Az észlelés feltételei: - Kiválás a környezetből: elkülönül a háttérből, minél jobban kiválik valami a környezetből, annál jobban észrevesszük. -

Korábbi tapasztalat: nem lehet észrevetetni, észlelni azt, amit nem ismerünk. Előszöris értelmezni kell azt az objektumot, amit felfogunk A bennünket érő környezeti ingerek változékonyak, ennek ellenére tudatunkban a tárgyak, jelenségek viszonylagos állandóságban vannak. Ezt az észlelési állandóságot hívjuk konstanciának. Egy tárgyal kapcsolatban minél több tapasztalatunk van, minél több viszonyítási pontot ismerünk, annál biztosabb a konstanciánk. Rögzült konstanciák: - nagyságkonstancia - színkonstancia - alakkonstancia A világot térben, időben és mozgásban tudjuk felfogni. Ebből adódik az észlelés fajtáinak értelmezése: - Térészlelés - Időészlelés - Mozgásészlelés Térészlelés: A 3. dimenzió felfogása, mely a perspektivikus torzuláson (a vonalak rövidülésén) alapszik. Megtanuljuk a távolságot megbecsülni, ha van viszonyítási pontunk. Időészlelés: Jelen, múl, Jövő= szubjektív időélmény - Abszolút

időérzék (tanulási folyamat eredményeként jön létre) - Relatív időérzék (időintervallumok összehasonlítását teszi lehetővé) Mozgásészlelés: A viszonylagosság elvén működik. Vagy a háttér mozdul el a tárgyhoz képest, vagy a tárgy mozdul el a háttérhez képest. Sztroposzkópikus mozgás: Ezen az elven működik a mozgófilm és a televízió is. - 2 Észlelési csalódások: Az észlelési csalódások a tükrözés, valamint a tükrözött kép értelmezésének a pontatlanságából adódnak. Kontrasztcsalódások tipikus példái: (az ellentétek túlértelmezésének az elvén működik) - Nagyságkontraszt (az átlagos testmagasságú embert a kosárlabdázók között kicsinek, alacsony növésű emberek között magasnak látjuk) - Világosságkontraszt (egy szürke négyzet fehér alapon sötétebbnek, sötét alapon világosabbnak tűnik. De vannak még optikai és geometriai csalódások is. Perspektivikus torzulás: A perspektivikus látás

(nézőpont kérdése, attól függ, hogy honnan nézzük) rögzült tapasztalata életünknek. A perspektivikus torzulás a távolságot, a mélységet jelzi, ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, hogy a háromdimenziós teret a kétdimenziós síkon ábrázolni tudjuk. Pld. a sugársorba rajzolt párhuzamosok látszólagosan elhajlanak A kétértelmű ábráknál is a nézőpont határozza meg az értelmezett tartalmat. (például kacsa, vagy nyúl könyv. 52o) Korábbi tapasztalataink felidéződése a kiváltó inger szükségszerű jelenléte nélkül. A fejlett élővilág sajátossága, hogy képes a tanulás útján tapasztalatokat rögzíteni, majd elraktározott ismereteit később elő tudja hívni, fel tudja idézni. A tapasztalatszerzés során az idegrendszerben nem csak információfeldolgozás történik, hanem keletkezik valamilyen lenyomat, emléknyom (engram), ami biztosítja a későbbi reprodukciót. Tehát az emlékezés fiziológiai alapja az engram

képződés, mely az emlékkép idegrendszeri nyoma. Az emlékezés pszichológiai alapja az asszociáció, képzettársítás. Téri-idői asszociáció: Pl. a sokszor hívott telefonszámhoz hozzákapcsolódik a hívott személy jellegzetes hanglejtése Hasonlósági asszociáció: Pl. ha szembe jön velünk egy teljesen idegen ember, aki hasonlít valamelyik ismerősünkhöz, automatikusan eszünkbe juttatja ismerősünket, noha ezt az embert még soha sem láttuk életünkben. Értelmi asszociáció: Pl. a hangyához hozzákapcsolódik a szorgalma, mint lényeges tulajdonsága. Az emlékezés folyamatának 3 szakasza: Bevésés, Mezőrzés, Előhívás 1. Bevésés: Mechanikus (ismétlés, magolás) Gondolai-logikus (megértés, értelmes tanulás) A bevésés eredményessége függ a bevésés módjától, a megtanulandó tartalom jellegétől, az ismétlések számától, a motivációtól, a pillanatnyi pszichés állapottól, előzetes tapasztalatoktól stb. 2. Megőrzés:

Rövid távú (Kapacitása rendkívül korlátozott. Általában 7 különböző információegységet tudunk rövid távon tárolni.) Hosszú távú (Kapacitása szinte korlátlan mennyiségű információ tárolására képes. A megőrzött anyag nem marad meg változatlanul, hanem leegyszerűsödik és új elemekkel kiegészül.) A megőrzés eredményességét gátlások befolyásolják: Proaktív (előreható) gátlásról akkor beszélünk, ha a már megtanult ismeret akadályozza az új információ elsajátítását. Retroaktív (visszaható)gátlásról akkor beszélünk, ha az új ismeret megtanulása akadályozza a korábbi ismeretek megtartását. - 2 A hosszú távú emlékezet explicit és implicit memória típusokat foglal magába. Tudatos felidézés Nem tudatos felidézés Explicit memória: két, egymással kölcsönhatásban álló memória rendszere. Epizodikus emlékezet: a személyesen átélt események emlékanyagát őrzi. Szemantikus emlékezet: teszi

lehetővé, hogy gondolkodni tudjunk azokról A dolgokról, amelyek nincsenek jelen. Implicit memória: nem asszociatív kapcsolódású tapasztalatokat tárol (írás, olvasás, cipőfűzés, biciklizés, stb.) 3. Előhívás: Felismerés Egyszerűbb folyamat, mert a kiváltó inger ilyenkor jelen van. Felidézés Ekkor nincs ilyen kapaszkodó Az előhívás (reprodukció) eredményessége szoros összefüggésben van a bevésés és a megőrzés alapvető tényezőivel, de az egyéni sajátosságok (pl. bevésés gyorsasága, megőrzés tartóssága) is jelentős meghatározó lehet. Ha korábbi emlékképeinket, tapasztalatainkat új struktúrába szervezzük, képzeleti működésről beszélünk. A képzelet a megismerésnek magasabb rendű formája, tipikusan emberi pszichés tevékenység, melynek alapvető jellemzője az átalakítás. Előre megtervezett módon csak az ember képes produktumot létrehozni. A munkát végző ember előbb képzeletben tervezi meg

cselekvésének elemeit, majd a képzelet segítségével kapcsolja össze a munkafolyamatot egységes egésszé. A képzeletünkben több van, mint az általunk megtapasztalt világban. Például a mesevilág lényei, vagy a mitológia lényei a képzelet szüleményei. Az emberi fantázia szüleményeinek a forrása azonban mindig kapcsolódnak a tapasztalati világhoz. Képzelet FAJTÁI: - Önkéntelen: Álom Ábránd Aktív ábránd (céllá válhat) Passzív ábránd (vágy szintjén marad) - Szándékos: Alkotó képzelet (merőben újat hozunk létre) Reproduktív képzelet (mások élményeit, tapasztalatait a magunk számára újra felépítjük) Az alkotó képzelethez tartozó idegen szavak: ORIGINALITÁS = eredetiség FLEXIBILITÁS = hajlékonyság FLUENCIA = ötletgazdagság A legmagasabb szintű folyamat, közvetett megismerési forma, mely a fogalomrendszer és a beszédre épülve összefüggések megértését, problémahelyzetek megoldását teszi lehetővé a

gondolkodási műveletek felhasználásával. A gondolkodás a valóság emberspecifikus megismerési módja. A gondolkodás - felhasználva a megismerés valamennyi formáját – magasabb szinten, fogalmi síkon teszi lehetővé a tapasztalatok értelmi feldolgozását. A gondolkodás kitágítja a megismerés határait, hiszen olyan dolgokat is megismerhetünk, amelyeket közvetlen módon nem is lehet megtapasztalni. A gondolati megismerés túllép a képi megjelenítésen. Például megértjük , hogy a számegyenes a végtelenbe tart, de ennek a képi megjelenítése lehetetlen. A gondolkodás értelmezhetővé teszi az oksági összefüggéseket. Például tudjuk, hogy a burával letakart gyertya fénye hamarosan ki fog aludni, de ennek az okát semmiképp sem észlelhetjük. Gondolkodás FAJTÁI: - Asszociatív gondolkodás (képzettársítás) - Megértő gondolkodás(a megértés eredménye a fogalom, mely a dolgok lényege, a fogalomalkotás és a fogalmi rendszerek

kiépítése) Elsősorban magyarázó jellegű. Beszélhetünk: Köznapi fogalmakról (körülírjuk a világ dolgait) Tudományos fogalmakról (tudományosan leírható a lényeg Konkrét fogalmakról (érzékletes) Absztrak fogalmakról (elvont) A fogalmak tartalmuk alapján fogalmi rendszerekbe szerveződnek. - Problémamegoldó gondolkodás (probléma minden olyan felmerült feladat, kérdés, amelyre a pontos választ nem tudjuk azonnal megadni) Elsősorban kutató jellegű. Tipikus fajtái: Diszkurzív (lépésről lépésre haladunk a megoldásig) Intuitív (ötletszerű ráeszméléssel jutunk el a megoldásig) „Próba-szerencse”(kísérletező próbálkozásoktól várjuk az eredményt) Meg kell különböztetni a gondolkodás műveleteit (mikrostruktúráját). fázisait (makrostruktúráját) és - 2 Legjellemzőbb fázisai: - ténymegállapítás (a problémahelyzet megértése) - a probléma módosítása (célszerű változtatások a megoldásért) - megoldási

javaslat (lehetőségek többirányú megközelítése) - kritika (kedvező és kedvezőtlen mozzanatok számbavétele - feladás, vagy újrakezdés - a feladat megoldás A fázisok a műveletek egymásra épülő láncolatában valósulnak meg. Legjellemzőbb műveletei: - analízis (alkotóelemekre bontjuk - szintézis (a részekből egységet alkotunk) - absztrahálás = elvonatkoztatás (egy rész kiemelése) - összehasonlítás (azonosságok és különbségek feltárása) - általánosítás - konkretizálás - rendezés - analógia (az összefüggések egymás után történő alkalmazása) A problémamegoldásnak, mint gyakorlati feladatmegoldásnak 4 fázisa van: - a feladat megértése, - a terv elkészítése - a terv végrehajtása - a megoldás ellenőrzése. Attól függően, hogy hogyan közelítjük meg a problémát, milyen szempontból nézem, megkülönböztetünk: Konvergens típusú probléma-megoldási módot (egy irányból való megközelítés) Divergens

típusú probléma-megoldási módot (egyszerre többirányú megközelítés) A divergens problémakezelés kreatív személyiségvonásokat feltételez, mint pld. ORIGINALITÁS = eredetiség FLEXIBILITÁS = hajlékonyság FLUENCIA = ötletgazdagság REDEFINIÁLÁA = újrafogalmazás A figyelem tudatunk szelektív ráirányulása a valóság tárgyaira, jelenségeire. Ez a pszichés működés teszi lehetővé, hogy a félénk áramló hatalmas mennyiségű ingerhalmazból kiválogassuk a számunkra jelentőseket. Szelektív jellegéből adódóan a valóság lényeges elemei a megismerés fókuszába kerülnek, míg a jelentéktelen részletek háttérben maradnak. A figyelem nem megismerési folyamat, hanem hozzákapcsolódik és biztosítja a megismerés működését. A figyelem a megismerés háttere Fiziológiai alap: az agykéregnek aktív állapotban kell lenni, hogy a szervezet fel tudja venni az ingereket és fel tudja azokat dolgozni. Figyelmi helyzetben felvesszük a

jellegzetes figyelő testhelyzetet, az érzékszervek az ingerhatásra összpontosítanak, az agykéreg aktivációja fokozódik, a szervezet éberségszintje megnő. Összességében az egész szervezet egy optimális ingerfelvételre, ill. az információk legcélszerűbb feldolgozására áll be. A figyelem fajtái: - Önkéntelen (automatikus) figyelem, amit külső és belső tényezők akaratunk ellenére váltanak ki. Ilyen tényezők lehetnek: erős, szokatlan inger, hirtelen megváltozott körülmények, a szervezet szükségletei, stb. - Szándékos (kontrollált) figyelem, ami pszichés irányítás eredménye. Kiváltó oka az akarat, szándék, elhatározás. A szándékos figyelem tulajdonságai: - Ereje mennyire tudunk összpontosítani. - Tartóssága mennyi ideig tudunk az adott dologra odafigyelni. - Terjedelme egy időben hány különböző ingertárgyat tudunk feldolgozni - Megosztása figyelmünk irányát rövid időközönként megváltoztatjuk. - Átvitele

az egyikről a másik eseményre kapcsolunk. - Hullámzása adott időintervallumom a figyelmi teljesítmény nem állandó, hanem ingadozik. Az érzelem a valósághoz kapcsolódó szubjektív viszonyulásunk közvetlen átélés formájában. Szubjektív tartalma abból adódik, hogy az átélt érzelmi élmény mindig egy egyénhez tartozik. Ereje, hatása, változékonysága, a megélés mélysége erősen függ az egyén személyiségtulajdonságaitól. Ugyanaz a környezeti hatás más-más jellegű érzelmeket vált ki egy közömbös, vagy egy érzelemre fogékony emberből. Az objektív valóság ugyanaz, de annak a szubjektív megélése személyiségfüggően más és más. Az érzelmek fiziológiai alapja: Erősebb érzelmek hatására akaratunktól függetlenül felgyorsul a szívritmus, a légzés, összeszűkül a gyomor, izzadni kezd a tenyér. Ez tulajdonképpen a szervezet vészreakciói, amelyet a vegetatív idegrendszer szimpatikus ága szervet. Az izgalmi

szint önmagában még nem érzelem, szükség van még ehhez6 egy hozzákapcsolódó asszociációra, egy tapasztalati tényezőre, amelyek kölcsönhatásából áll elő az érzelmi élmény. Minden érzelem magában foglal - valamilyen aktivációs szintet - izgalmi állapotot -, ami az érzelmek intenzitásában jelenik meg - és valamilyen asszociációt – tapasztalatot -, ami az érzelmek tartalmát, jellegét határozza meg. Testünk számtalan megnyilvánulása lehet érzelmeink kifejezésének eszköze. Érzelmeink testi kifejeződései önkéntelen szerveződésűek, de ha akarjuk, szándékosan is tudunk megjeleníteni érzelmeket. A test vegetatív irányú változásai közül a fokozott verejtéktermelődés gyakorlati jelentőségű, hiszen ezen az elven működik a galvanikus bőrreflex (GBR), amit mérni, regisztrálni lehet. Így működik a hazugságvizsgálat Az érzelmek legszembetűnőbb kifejeződései az arcon jelennek meg. Ez a mimika Az érzelmek

leggyakrabban a teljes arcon jelennek meg, de néhány érzelem valamelyik arcrészleten kifejezettebb. Pl az undor elsősorban az alsó arcon jelenik meg, a szomorúságról inkább a szemek árulkodnak, a töprengés pedig homlokráncokban jelenik meg. A mimikai jelzések mellett a gesztusokban is érzelmek jelenhetnek meg. - 2 A fej gesztusai többnyire az elfogadás és az elutasítás érzelmeit fejezik ki. A kéz gesztusai nagyon sokféle és árnyalt érzelmi jelentést hordoznak. Pl kézzel hívhatunk, elutasíthatunk, irányíthatunk, tiltakozhatunk, stb. A testtartás, a test közelítő, vagy távolodó helyzete is érzelmeket fejez ki. A hanghordozás is jelzi pillanatnyi érzelmeinket Darwin szerint az érzelmek kifejezése az ember veleszületett sajátossága, mert a vakon születetteknél – akik sohasem láthattak érzelmi kifejeződést – ugyanúgy jelenik meg a fájdalom, vagy az öröm, mint azoknál, akik megtanulhatták annak a kifejezését. Az érzelmek

főbb csoportjai: Velünk született alapérzelmek: - öröm - szomorúság - félelem - undor - meglepődés - harag Érzelmeink jelentősebb része tanult. Pl a félelem A tanult érzelmek egy csoportját képezik a magasabb rendű érzelmek. Ezek tartalmuk szerint lehetnek: Erkölcsi, esztétikai, intellektuális érzelmek. Az érzelmeket dinamikájuk szerint feloszthatjuk: Indulatra, hangulatra, szenvedélyre Érzelem és a motiváció kapcsolata: Általában azt tapasztaljuk, hogy a közepes szintű érzelmi feszültség teljesítménynövelő, motivációs ereje van, míg a túl magas érzelmi feszültségnek inkább teljesítménygátló hatása van. Vannak erre példák és ellenpéldák is, de az ellenpéldák inkább kivételek. A motiváció: Valamilyen szükséglet kielégítésre irányuló, célirányos cselekvésre ösztönző belső késztetés. A motivációelmélet áttekintése: Már az ókor filozófusai is megállapították, hogy a személyiség egyik

legfontosabb alkotóeleme a motiváció. Darwin kezdett először foglalkozni ezzel az elmélettel és két fontos összefüggésre jött rá: Az embert részben az ösztönei vezérlik, de a viselkedésében a motiváció éppúgy evolúciós célt szolgál, mint például a fizikai tulajdonságok. A kísérleti pszichológia kibontakozásakor az egyik szemlélet szerint a legtöbb viselkedésmód veleszületett sajátosság és elsősorban tapasztalatszerzés és a tanulás hatására alakul ki. Másik szemlélet szerint minden viselkedés ösztönvezérelt. (az ember azt érzékeli, amire ösztönei késztetik.) Freud szerint az ember két fő alapmotiváció vezérli: az élet (avagy nem ösztön) és a halálösztön. Woodworth felváltotta az ösztönfogalmat drive (hajtóerő, késztetés) fogalomra. Szerinte a drive az az erő, amely a szervezetet cselekvésre készteti. Behaviorista felfogás szerint cél nélkül nincs motiváció. Maslow az emberi motivációk

hierarchiáját alkotta meg. Szerinte az embernek előbb az alapszükségleteket kell kielégíteni ahhoz, hogy bármilyen magasabb szintű szükséglet kielégítésére motivált lehessen. Motivációk rendszere: Önmegvalósítás szükséglete Pszichológiai szükségletek Önértékelés szükséglete: hírnév, becsvágy, presztízs Valahová tartozás és szeretettség szükséglete. Szociális interakció Biztonság szükséglete: fizikai védettség, biztonság Fiziológiai szükséglet: élelem, ital, oxigén, hőmérséklet, stb. alapszükségletek - 2 - Motivációs mechanizmusok Kíváncsiság és kompetencia motiváció: A kíváncsiság a legerősebb emberi motívumok közé tartozik. Ez képezi a hajtóerőt a világ megismerésére a csecsemőnél, a diáknál, a tudósnál. A tudásvágy jutalma magából a tevékenység öröméből származik és a tevékenység maga a cél. Az ember általában törekszik arra, hogy uralja a környezetét és ebben a

folyamatban kompetens (hozzáértő) legyen. Az ügyes, hatékony, kompetens cselekvés kettős célt szolgál: az önértékelést és a társas környezettől várt elismerést. E két dolog egymástól elválaszthatatlan, hisz önértékelésünk a környezet követelményeivel összehasonlítva alakul. A saját magunkkal szemben támasztott követelményt nevezzük igényszintnek. Teljesítmény motiváció: Az ember általában azért igyekszik minél nagyobb teljesítményt elérni, mert akkor növekedik személyének az értéke. Az igényszint teljesítése, ill. túlteljesítése sikerélményhez vezet Ha a teljesítményszint alatta marad az igényszintnek, akkor ezt az egyén kudarcként éli meg. Sikerorientált magatartás – önmegvalósításra ösztönző késztetés. Kudarckerülő magatartás – büntetéstől, elítéléstől való félelem. Az irányított emberi cselekvés A céltudatos emberi tevékenység szándékkal, ill. akarattal irányított Az

irányított cselekvés két szabályozási szintje: - Egyszerű szándékos cselekvés itt nem a motiváció, hanem a szándék vezérel és a megvalósítás nem ütközik különösebb akadályba. (pld. elhatározzuk, hogy rendet rakunk a fiókunkban) - Valódi akarati cselekvés a cél megjelenése és a végrehajtás közé akadályok kerülnek és azok felszámolás akarati beavatkozást kíván. Komoly dilemmát okozhat és sokkal bonyolultabb az akarati szabályozás, ha egyszerre két egymással ellentétesé és közel azonos erősségű motivációs késztetés jelenik meg. (tanuljak, vagy TV-t nézzek) - 3 A valódi akarati cselekvés szakaszai: - motívumok megjelenése (vágy, kívánság ébredése, ami az akarati cselekvés elindítója) - motívumok harca (konfliktusélmény, amely mérlegelésre késztet) - döntés ((elhatározás, állásfoglalás) - cselekvésgondolat (a kivitelezési mód végiggondolása) - a megvalósítás közvetlen kiváltó indítéka

(tedd, vagy ne tedd, belső parancs) - a szándék szakasza (a döntés és a tényleges végrehajtás közötti állapot) - a cselekvés végrehajtása (a célkitűzés tényleges beteljesedése) Az akarati cselekvés folyamatát tanulás során kialakult akarati tulajdonságok szabályozzák. Pld céltudatosság, kitartás, következetesség, önállóság, stb Az akarattal szabályozott cselekvés legfontosabb aktusa a döntés. Tipikus döntési módok: (példa a tanulja, vagy TV-t nézzek dilemma) - rangsorolás (két közel azonos erősség ellenére – mérlegelés eredményeként - az egyik késztetés dominánssá válik. Tanulok a vizsgára, TV-t máskor is nézhetek.) - időbeli eltolás (megvalósítási sorrend felállítása, de csak időbeli eltolás, mert mind a két késztetés cselekvésben realizálódnak. Előbb tanulok és csak az ismétlést nézem majd meg a TV-ben.) - kompromisszum (egyszerre próbáljuk megvalósítani a két dolgot. Tanulok, mert fontos hogy

átmenjek a vizsgán, de közben TV-zek, mert nem akarok lemaradni a kedvenc sorozatomról.)