Pszichológia | Tanulmányok, esszék » Deme Gergely - A pszichológia és szociálpszichológia

Deme Gergely 13.V A PSZICHOLÓGIA ÉS SZOCIÁLPSZICHOLOGIA Pszichológia = psziché + logosz lélek tan A kifejezés a XVI. században keletkezett 1879-től önálló tudomány. Lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány, nem a teológiai lélekről van szó, inkább az idegrendszeriről. Feltárják a lelki jelenségek kiváltó okait, lefolyásuk törvényszerűségeit, hatásait az emberi cselekvésekre. Vizsgálja az egyéni lelki megnyilvánulások sajátosságait, fejlődését, illetve a társas helyzetben, csoportban lezajló történések hatásmechanizmusát. A pszichológia két részre oszlik, egyénlélektan és társas lélektan (szociálpszichológia). Az egyénlélektanon belül megkülönböztetünk, normális és kóros jelenségeket. A normális jelenségeken értendő az egyén hétköznapjaiban általános viselkedésnek és sajátosságainak kiértékelése a cél. A társadalmi normáknak megfelelő jelenség, melyet az egyén általában a hozzá legközelebb

álló személytől sajátíthat el. A kóros jelenségeken értjük a társadalmi és egyéni normáktól eltérő viselkedést, ennek több fajtája lehet. Például deviáns, szorongásos és mániákus viselkedés stb. , például a tisztaság és rendmánia vagy az üldözési mánia. Ezen viselkedésformák mögött gyakran gyermekkorban történt testi vagy lelki fenyítés, törés áll. Az első kettő nem feltétlenül fenyítés, törés eredménye, meg lehet, ezt tanulta magától a szüleitől, anélkül hogy erre a szülei késztették volna. Viszont az üldözési mánia egy korábbi eseménytől, esetleges fenyítéstől származtatható, ezt a betegséget általában ezek az események táplálják. Ezen események lélektanával és miértjével is foglalkozik a pszichológia, mint tudomány, és próbálja terápiás vagy szuggessziós módszerekkel ezt orvosolni. A pszichológia mellett beszélhetünk szociálpszihológiáról, ami az egyén beilleszkedésének

folyamatát és az ott tartózkodását, valamint a társadalomban az egyének egymáshoz való viszonyát vizsgálja. Az egyén beilleszkedésének folyamatát szocializációnak nevezzük. Amikor az egyén nem képes megfelelni a szocializáció során fellépő szociális normarendszernek, ekkor tekinthető az egyén antiszociálisnak. A szocializáció az a folyamat, melynek során az egyén megismeri környezetét, annak szokás és normarendszerét, életmódját. Elsajátítja az anyanyelvet, a kultúra elemeit. Ez tehát egy tanulási folyamat Magába foglal a személyiségben végbemenő minden változást, mely a környezet befolyásolása révén jön létre. Azokban a közegekben bonyolódik, melyekben az egyén élete során megfordul, az adott közegben élő emberek személyes közreműködésével. Kétirányú folyamat, hiszen nem csak a közeg formálja az egyént, hanem az egyén is a közeget. A szociális tanulás során közvetítő szerepet betöltő

személyeket ágenseknek nevezzük. Ilyen közvetítők a család, óvodai, iskolai, munkahelyi kollektívák, illetve mindazon társadalmi csoportok tagjai, amelyekben az egyén megfordul. Kezdetben a családnak, azon belül az anyának jut a domináns szerep. A különböző korcsoportokba kerüléssel egyre inkább a társak, illetve a gyerekekkel foglalkozó felnőtteknek befolyásoló hatása érvényesül. A család szerepe fokozatosan csökken, módosul, de szélsőséges eseteket kivéve, sohasem szűnik meg. Az oktatási, nevelési intézmények különösen fontos szerepet töltenek be a szociális fejlődés megalapozásában. Kialakulnak és megszilárdulnak a társas együttéléssel kapcsolatos ismeretek, normák, szabályok. Valahányszor új közegbe kerül az egyén, felgyorsul a szociális tanulás üteme, hiszen ilyenkor újabb és újabb követelményekkel kerül szembe, amelyekkel meg kell birkóznia. Ennek alapfeltétele hogy le kell tudnia győzni az

előítéleteit, mert ha olyanok amit az adott közeg nem tud tolerálni, akkor súlyos incidensekbe keveredhet, ami az egyén lelki fejlődésében nem tesz túl „jót”. Az előítélet úgy alakul ki valakiben, mondjuk ha érzékel az ember valami olyan jelenséget amit ő (a saját szemlélete szerint) nem tekint jónak,. Attól a perctől fogva az összes ahhoz hasonló jelenséget visszataszítónak fogja ítélni, amiben nem feltétlenül van igaza. Ez igaz a tömegekre is, ahol a negatív hatás mint egy exponenciálisan nő. Az előítéletek nem csak az egyénben tehetnek kárt hanem az embercsoportokban is. A történelemben sok olyan tragikus esemény történt ami előítéltek nélkül soha nem lett volna beszélhetünk itt a faji megkülönböztetésről vagy a középkori inkvizíciókról. De az előítéletek nem mindig ilyen egyértelműek, beszélhetünk itt Dr. Albert Ellis kiváló pszichoanalitikus kísérletéről, ami 2 tanár és 10 azonos értelmi

képességű diák szerepelt, a 10 diákot szétosztották 2db 5 fős csoportra, majd elnevezték őket A és B csoportnak. Ezt elmondták nekik, majd oda adták a két tanárnak őket(teljesen el voltak egymástól szigetelve), annak a tanárnak akinek az A csoportot adták, azt mondták, nála csak jó képességű, szorgos gyerekek vannak, míg aki a B csoportot kapta annak az ellenkezőjét (vagyis lusta és rossz értelmi képességűek vannak). A kísérlet 1 évig tartott, közben vizsgálták a tanulmányi és magatartási eredményeket, az év végi összesítésen azt tapasztalták, hogy az A csoport kiválóra teljesített nem voltak súlyos magatartási problémák, míg a B csoportnál pont az ellentéte következett be. Ez onnan származtatható, hogy a tanár az előítéletei alapján viszonyult a diákokhoz és a szerint tanított, lényegében meggyőzték arról a diákokat, nekik van igazuk, szó szerint bele sulykolták az előítéleteiket a diákokba. Az

előítéletek gyakran rögeszmévé válhatnak, ez súlyos neurotikus gondokhoz vezethet hosszú távon, akár a tömegekben is. Az előítélet mellett meg kell említeni a csoportos vonzást is. Ez alatt azt értjük amikor az aktuális egyének egy közös céllal végrehajtanak egy adott dolgot, ami nem feltétlenül rossz, sőt kifejezetten jó is lehet. Például amikor az apa elmegy a fiával (ezt tekinthetjük csoportnak) egy meccsre, aminek jó hatása lehet az apa-fiú kapcsolatra. De lehet rossz is, mert ha mondjuk a meccsen tömeg verekedés tör ki akkor ez mély nyomot hagy az apa és a fiú lelkében is. Ezek igazak lehetnek más csoportosulásokra és más helyszínekre is. A szociálpszichológia lényegében azt vizsgálja, amit az egyének átélnek egy adott társadalmon belül, és amit ez gyakorol a társadalmon belül élők lelki világára és életére, a pszichológia ennek az egy egyénre leszűkített hatásait vizsgálja, a vizsgálati módszerek merőben

eltérnek. A pszichológia a terápiás és csoport terápiás eszközöket részesítik előnyben, míg a szociálpszichológia a tömegkutatási eszközöket részesíti előnyben (közvélemény kutatás stb)