Matematika | Felsőoktatás » Kovács Zoltán - A projektív geometria alapjai

A projektív geometria alapjai Kovács Zoltán előadásvázlat, 2003 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés, homogén koordináták az euklidészi síkon 2 2. A projektív sík 5 3. Projektív transzformációk 8 4. Centrális kollineáció 11 5. A geomertriai transzformációk hierarchiája 14 6. Kettősviszony 16 7. Kúpszeletek projektív osztályozása 18 8. A geometriák projektív nézőpontból 8.1 A Klein-féle részcsoport 8.2 A hiperbolikus részcsoport 8.3 Az elliptikus részcsoport 22 23 24 25 9. A hiperbolikus sík projektív modellje 26 9.1 A pólus-poláris kapcsolat 26 9.2 A Cayley - Klein modell 28 10. APPENDIX: A projektív illeszkedési sík 29 1 1. Bevezetés, homogén koordináták az euklidészi síkon A tér síkra történő leképezése nagyon sok területen előforduló probléma, a

képzőművészetektől a computergrafikáig. A tér síkra történő ábrázolásának egyik módszere a (vonal) perspektíva Ezt tudományos alapossággal a itáliai reneszánsz művészek tanulmányozták a XV. századtól (Bruneleschi, Alberti) A cél az volt, hogy a tér valósághű illúzióját keltsék Geometriailag a perspektív leképezést a következőképpen adhatjuk meg. Rögzítsünk a térben egy C pontot (a festő szeme) és egy Σ síkot (festővászon). A tér P pontjához rendeljük hozzá a ←− CP egyenes és a Σ sík P 0 -vel jelölt metszéspontját (1. ábra) ? P P0 C Σ 1. ábra A perspektíva Megjegyzendő, hogy ezzel az eljárással a C pontra illeszkedő, Σ-val párhuzamos sík pontjait nem tudjuk leképezni Σ-ra (a festő a feje fölött álló csillagot nem tudja ráfesteni a képre). Analitikusan sem nehéz a leírás. Vegyük fel a térben az (x1 , x2 , x3 ) térbeli Descartes-féle koordinátarendszert A C pont legyen a

koordinátarendszer kezdőpontja, a Σ sík pedig legyen az x3 = 1 sík. A Σ síkban vegyük fel a (síkbeli) (x, y) Descartes-féle koordinátarendszert, tengelyei legyenek párhuzamosak a térbeli koordinátarendszer megfelelő tengelyeivel: xkx1 , ykx2 , kezdőpontja pedig legyen a (0, 0, 1) pont (2. ábra) Ha a P térbeli Descartes koordinátái (x1 , x2 , x3 ) és x3 6= 0, akkor P 0 síkbeli (x, y) koordinátáira azt kapjuk, hogy x1 x2 x= , y= . x3 x3 Vegyük észre, hogy a P 0 pont helyzetét a Σ síkban egyaránt jellemezhetük a síkbeli Descartes koordinátáival illetve P térbeli Descartes koordinátáival. Az utóbbi számhármast a P 0 homogén koordinátáinak nevezzük A homogén koordináták egyértelműen meghatározzák a (síkbeli) Descartes ←− koordinátákat, de fordítva ez nem igaz: a CP egyenes tetszőleges (C-től különböző) pontjának ←− ugyanaz a képe a Σ síkon. A CP (C-től különböző) pontjainak térbeli Descartes

koordinátái (αx1 , αx2 , α3 ) (α 6= 0), ezek a koordináták szintén P 0 homogén koordinátái. A továbbiakban (euklidészi) síkon az R2 valós vektorteret értjük. Pontnak R2 nulla dimenziós 2 y x2 x1 x x3 1 C 2. ábra A Descartes-féle koordinátarendszerek felvétele lineáris sokaságait (azaz a számpárokat), egyenesnek pedig az egydimenziós lineáris sokaságokat nevezzük. Definíció. Az (x1 , x2 , x3 ) ∈ R3 számhármast az (x, y) ∈ R2 pont homogén koordinátáinak nevezzük, ha x= x1 , x3 y= x2 . x3 (1) 1. Feladat Az egyenes egyenlete Tekintsük a következő egyenest: ax + by + c = 0, a2 + b2 > 0. Beírva az (1) transzformációt, majd x3 -al szorozva kapjuk, hogy ax1 + bx2 + cx3 = 0, a2 + b2 > 0. Ebben az egyenletben az u = (a, b, c) és p = (x1 , x2 , x3 ) vektorok szimmetrikus szerepe a figyelemre méltó. Ugyanezt az egyenletet R3 kanonikus skaláris szorzatával felírva: hu, pi = 0. (2) 2. Feladat Két pontra

illeszkedő egyenes egyenlete A P pont homogén koordinátáit jelölje p = ←− (p1 , p2 , p3 ), a Q homogén koordinátái q = (q1 , q2 , q3 ). Írjuk fel a P Q egyenletét! Az előző feladat szerint olyan u ∈ R3 vektort keresünk, mely p-re és q-ra egyaránt merőleges, azaz u = p × q = (p2 q3 − p3 q2 , p3 q1 − p1 q3 , p1 q2 − p2 q1 ). A keresett egyenlet tehát (p2 q3 − p3 q2 )x1 + (p3 q1 − p1 q3 )x2 + (p1 q2 − p2 q1 )x3 = 0, 3 vagy más alakban ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯p2 p3 ¯ ¯p1 p3 ¯ ¯p1 p2 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯q2 q3 ¯ · x1 − ¯q1 q3 ¯ · x2 + ¯q1 q2 ¯ · x3 = 0. Ellenőriznünk kell még az a2 + b2 > 0 feltételt. Tegyük fel indirekt, hogy egyrészt (p2 , p3 ) és (q2 , q3 ), másrészt (p1 , p3 ) és (q1 , q3 ) arányosak. Mivel q3 6= 0, ezért van olyan α skalár, hogy p3 = α · q3 , tehát az előbbi két arányosság csak úgy teljesülhet, ha p2 = α · q2 , p 1 = α · q1 , amiből (p1 , p2 ) és (q1 , q2 ) arányossága is

következik, vagyis (p1 , p2 , p3 ) = α · (q1 , q2 , q3 ). Ez ellentmondás, mert P és Q különböző pontok. 3. Feladat Két egyenes metszéspontja Határozzuk meg az a1 x1 + b1 x2 + c1 x3 = 0, és a2 x1 + b2 x2 + c2 x3 = 0 nem párhuzamos egyenesek metszéspontját! A (2) egyenlet szerint olyan p vektort keresünk, mely az u1 = (a1 , b1 , c1 ) és u2 = (a2 , b2 , c2 ) vektorok mindegyikére merőleges. Ilyen vektor p = u1 ×u2 A megoldás tehát (b1 c2 − b2 c1 , c1 a2 − a1 c2 , a1 b2 − a2 b1 ). Az euklidészi síkon használt homogén koordinátákra x3 6= 0-nak teljesülni kell. a1 b2 − a2 b1 = 0 azt jelentené, hogy (a1 , b1 ) és (a2 , b2 ) arányosak, tehát a két egyenes párhuzamos lenne. Megjegyzendő, hogy módszerünk párhuzamos (de különböző) egyenesekre is ad megoldást, de a kapott (b1 c2 − b2 c1 , c1 a2 − a1 c2 , 0) „pont” nincs rajta az euklidészi síkon. A fenti feladatokat elemezve néhány, a továbbiakban fontos észrevételt

tehetünk az euklidészi síkon használt homogén koordinátákra: - egy pont harmadik homogén koordinátája nem lehet zérus: x3 6= 0; - egy egyenes egyenlete ax1 +bx2 +cx3 = 0, ahol a2 +b2 > 0, azaz a x3 = 0 „tiltott” egyenlet; - az euklidészi síkon párhuzamos egyenesek „metszéspontja” pontosan a x3 = 0 „tiltott” egyenesre esik. (Ld a 3 feladatot) A perspektíva elvezetett bennünket a síkon egy újfajta koordinátázáshoz, a homogén koordinátákhoz. A homogén koordinátákkal a sík analitikus geometriája meglepően egyszerű, és a számításokban kézenfekvő, ha az x3 = 0 koordinátákat is megengedjük Ezek a pontok ugyan nincsenek rajta az euklidészi síkon, egy „tiltott” egyenesre illeszkednek, de ha ezzel az egyenessel kibővítjük az euklidészi síkot, akkor egyrészt a három koordináta szerepe teljesen egyenrangú lesz, másrészt az egyenesek és pontok szerepe a számításokban szimmetrikus. Ennek a lépésnek azonban van egy

következménye: ezen a kibővített síkon már nem léteznek párhuzamos egyenesek. 4 2. A projektív sík ◦ A továbbiakban Rn = Rn {0}. ◦ Definíció. Értelmezzük az R3 halmazon a következő, ∼-al jelölt relációt: ◦ (u, v ∈ R3 ). u ∼ v, ha ∃α ∈ R {0} : u = αv Azaz két nemzéró számhármas relációban áll egymással, ha arányosak. Ez a reláció ekvivalenciareláció, mely ekvivalenciaosztályait a projektív sík pontjainak illetve egyeneseinek nevezzük A ◦ ◦ pontok halmaza P2 = R3 / ∼, az egyenesek halmaza L = R3 / ∼. ◦ Jelölje az x ∈ R3 vektor által reprezentált ekvivalenciaosztályt [x]. Azt mondjuk, hogy az [x] ∈ P2 pont illeszkedik az [u] ∈ L egyenesre, illetve az [u] egyenes illeszkedik az [x] pontra, ha hx, ui = 0. Jelölésben: [x]I[u] vagy [u]I[x] Az egy egyenesre illeszkedő pontok halmazát pontsornak, míg az egy pontra illeszkedő egyenesek halmazát sugársornak nevezzük. Az egy egyenesre

illeszkedő pontokat kollineárisaknak is nevezzük. A projektív sík pontjait gyakran az ábécé nagy betűivel jelöljük. A projektív sík konstrukcióját tetszőleges dimenzióban analóg módon el lehet végezni, pl. ◦ ◦ R2 / ∼ a projektív egyenes, R4 / ∼ a projektív tér. Emellett a valós számok teste helyett kiindulhatnánk a komplex számok testéből is (komplex projektív egyenes/sík/tér) Megjegyzés. A definíció alapján egy p = (p1 , p2 , p3 ) nemzéró számhármas által reprezentált pont vagy egyenes: [p] = { (αp1 , αp2 , αp3 ) | α ∈ R {0} }. Két különböző pontot/egyenest reprezentáló két vektor lineárisan független vektorrendszert alkot, mivel egymásnak nem skalárszorosai. A skaláris szorzat homogenitása alapján könnyen látható, hogy az illeszkedés definíciója független a pontot/egyenest reprezentáló ekvivalenciaosztály választásától. Ha hx, ui = 0, akkor hαx, βui = αβ hx, ui = 0. Megjegyezzük, hogy az

illeszkedési relációt (a Hilbert féle illeszkedési tértől eltérően) nem az eleme reláció szinonímájaként használjuk. A {[p], [q], [r]} ponthármas akkor és csakis akkor kollineáris, ha |p, q, r| = 0. Tudniilik a pontok akkor és csakis akkor lesznek kollineárisak, ha p, q, r egy nemzéró u vektorra merőlegesek, vagyis az u által generált egy dimenziós altér két dimenziós ortogonális komplementerében vannak. Két dimenziós vektortérben három vektor mindig lineárisan függő Mivel a pontoknak és egyeneseknek ugyanaz a definíciója, az illeszkedési reláció pedig szimmetrikus, ezért a pontok és egyenesek illeszkedésére kimondott minden igaz állításban a „pont” és „egyenes” szavak felcserélésével is igaz állítást kapunk. Ez a dualitási elv A következő tétel két állítása is egymás duálisa. 5 1. Tétel A projektív síkon bármely két pontra egyértelműen illeszkedik egy egyenes, bármely két egyenesre

egyértelműen illeszkedik egy pont, melyet e két egyenes metszéspontjának nevezünk. Bizonyítás: A [p], [q] pontokra egyértelműen illeszkedő egyenes [p × q], az [u], [v] egyenesekre illeszkedő egyértelmű pont pedig [u × v]. Az illeszkedés onnan következik, hogy két vektor vektoriális szorzata mindkét tényezőre merőleges: hp, p × qi = hq, p × qi = 0, hu, u × vi = hv, u × vi = 0. Az egyértelműség a következőképpen látható be. A lineárisan független x-re és y vektorok mindegyikére merőleges vektorok az L(x, y) két dimenziós altér ortogonális komplementerét alkotják, azaz egy egy dimenziós altérben vannak. Ez azt jelenti, hogy az ilyen (nemzéró) vektorok egymásnak skalárszorosai, tehát ugyanazt a pontot/egyenest reprezentálják. ←− A P és Q pontokra illeszkedő egyenesre a P Q jelölést alkalmazzuk. Nem okoz félreértést, ha az előbbi egyenesre illeszkedő pontok halmazát is ugyanígy jelöljük. Definíció. A

[(p1 , p2 , 0)] ∈ P2 alakban felírható pontokat végtelen távoli pontoknak, míg a [(0, 0, 1)] egyenest végtelen távoli egyenesnek nevezzük. A nem végtelen távoli pontokat/egyeneseket gyakran közönséges pontokként/egyenesekként említjük Két egyenest affin párhuzamosnak nevezünk, ha közös pontjuk végtelen távoli pont. 2. Tétel A végtelen távoli pontok a végtelen távoli egyenesre illeszkednek, a végtelen távoli egyenesre csak végtelen távoli pontok illeszkednek A végtelen távoli egyenest kivéve minden egyenesre pontosan egy végtelen távoli pont illeszkedik. Bizonyítás: Az első állítás: p1 · 0 + p2 · 0 + 0 · 1 = 0. Ha a [p] pont illeszkedik a végtelen távoli egyenesre, akkor p3 · 1 = 0, azaz p3 = 0. Az [(u1 , u2 , u3 )] egyenesre illeszkedő egyértelmű végtelen távoli pont [(−u2 , u1 , 0)], mint az a definíció alapján könnyen látható. Definíció. Egy nemkollineáris ponthármast P2 -ben háromszögnek nevezünk 3. Tétel

(Desargues-tétel) Legyenek ABC és A0 B 0 C 0 háromszögek P2 -ben Tegyük fel, hogy ←− ←− ←− AA0 , BB 0 és CC 0 különbözőek. Ezen egyenesek akkor és csakis illeszkednek egy pontra, ha az ←− ←−0− ←− ←−− ←− ←−− AB ∩ A B 0 , BC ∩ B 0 C 0 és CA ∩ C 0 A0 pontok egy egyenesre illeszkednek. Bizonyítás: A tétel két állítása egymás duálisa, elegendő az egyiket bizonyítani. Jelölje tehát a ←− ←− ←− AA0 , BB 0 és CC 0 egyenesek közös pontját P . Ha a P pont kollineáris lenne A, B, C közül valamelyik kettővel, akkor a háromszögek egy-egy oldala egybeesne, tehát ellentmondásra jutnánk a feltétellel. ←− ←−− ←− ←−− ←− ←−− Legyen AB ∩ A0 B 0 = {U }, BC ∩ B 0 C 0 = {V } és CA ∩ C 0 A0 = {W }. Legyen a továbbiakban A = [a], B = [b], stb. A feltételek szerint valamely α, α0 , β, β 0 , γ, γ 0 skalárokra: αa + α0 a0 = p, βb + β 0 b0 = p, 6 γc + γ 0 c0 =

p. W C0 U C B0 B P A0 A V 3. ábra Desargues tétele A megfelelő relációkat kivonva: αa − βb + α0 a0 − β 0 b0 = 0 βb − γc + β 0 b0 − γ 0 c0 = 0 γc − αa + γ 0 c0 − α0 a0 = 0. Rendezve: αa − βb = β 0 b0 − α0 a0 = u βb − γc = γ 0 c0 − β 0 b0 = v γc − αa = α0 a0 − γ 0 c0 = w. Ahonnan u+v+w =0 adódik, tehát u, v, w lineárisan függőek, U, V, W egy egyenesre illeszkednek. 4. Tétel (Affin Desargues-tétel) Legyenek ABC4 és A0 B 0 C 0 4 háromszögek az euklidészi sí←− ←− ←− kon, továbbá teljesüljön AA0 k BB 0 k CC 0 . ←− ←−− ←− ←−− ←− ←−− 1. Ha AB k A0 B 0 és BC k B 0 C 0 , akkor AC k A0 C 0 ←− ←−− ←− ←−− ←− ←−− ←− ←− 2. Ha AB k A0 B 0 és BC ∩ B 0 C 0 = {Q}, AC ∩ A0 C 0 = {R}, akkor QR k AB 7 B0 B B0 B R C0 C C0 C Q A A0 A A0 4. ábra Az affin Desargues tétel 3. Projektív transzformációk Definíció. Egy Φ :

P2 P2 bijektív leképezést projektív transzformációnak nevezünk a projektív síkon, ha bármely három kollineáris pont képe három kollineáris pont. A projektív transzformációk csoportját PGl(2) jelöli. Emlékeztetünk arra, hogy Gl(3) jelöli R3 lineáris izomorfizmusai csoportját. (A lineáris algebrai tanulmányainkból tudjuk, hogy Gl(3) elemei a nem elfajuló 3×3 típusú mátrixok, egy számhármas képét pedig ezzel a mátrixszal való balszorzással kapjuk.) Példa. Legyen ϕ ∈ Gl(3) Ekkor ϕ̄ ∈ PGl(2), ahol ¤ def. £ ϕ̄ : [p] 7 ϕ̄([p]) = [p]0 = ϕ(p) . (p ∈ R3 {0}) Vegyük észre, hogy ϕ̄ jól definiált, azaz ha [p] = [q], akkor [p]0 = [q]0 . Valóban, £ ¤ £ ¤ [p] = [q] ⇐⇒ ∃k 6= 0 : p = kq ⇐⇒ ϕ(p) = kϕ(q) ⇐⇒ ϕ(p) = ϕ(q) . Legyen [p], [q], [r] kollineáris ponthármas, azaz |p, q, r| = 0. Ekkor |φ(p), φ(q), φ(r)| = det φ · |p, q, r| = 0, azaz [p]0 , [q]0 , [r]0 szintén kollineáris ponthármas. Az előző példa

lényegét úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a tér lineáris izomorfizmusai a projektív sík projektív transzformációi. A projektív transzformációkra vonatkozó alapvető észrevétel, hogy ezeken kívül, azaz Gl(3) elemein kívül más projektív transzformáció nincs is: 5. Tétel (A projektív transzformációk főtétele) A χ : Gl(3) PGl(2), szürjektív homomorfizmus. ϕ 7 ϕ̄ leképezés Bizonyítás: A tér lineáris izomorfizmusai és a projektív sík projektív transzformációi között a megfeleltetés nem kölcsönösen egyértelmű, mert a tér egy lineáris izomorfizmusa s ennek nemzéró skalárszorosa ugyanazt a projektív transzformációt adják. Úgy is fogalmazhatunk, ha a tér két lineáris izomorfizmusa csak egy origó középpontú középpontos hasonlóságban különböznek, akkor ugyanannak a projektív transzformációnak felelnek meg a projektív síkon: 8 6. Tétel Legyen H(3) = {λid |λ ∈ R {0} } (id : R3 R3 ). Ekkor PGl(2) ∼

= Gl(3)/H(3). Bizonyítás: ker χ = {ϕ ∈ Gl(3)|ϕ̄ = id P2 }. £ ¤ ϕ̄ = id ⇐⇒ ∀p ∈ R3 {0} : [p] = ϕ(p) ⇐⇒ ϕ(p) = kp (k 6= 0), ami azt jelenti, hogy ϕ-nek minden nemzéró vektor sajátvektora, tehát ϕ = λid valamely λ ∈ Rre. Tehát ker χ = H(3) Az algebra homomorfiatételéből tudjuk, hogy ekkor: PGl(2) ∼ = Gl(3)/H(3). 7. Tétel Legyen Sl(3) = { ϕ ∈ Gl(3)| det ϕ = 1} Ekkor PGl(2) ∼ = Sl(3). Bizonyítás: Legyen ϕ ∈ SL(3)∩H(3). Ha ϕ = λid , akkor det ϕ = λ3 =⇒ λ3 = 1 =⇒ λ = 1 Tehát Sl(3) ∩ H(3) = {id }. Az algebrai ismereteink alapján, ekkor teljesül Sl(3) ∼ = PGl(2) is. 8. Tétel A projektív síkon minden projektív transzformációnak van fixpontja és invariáns pontsora (azaz „fixegyenese”). Bizonyítás: Tudjuk, hogy minden Φ ∈ PGl(2) projektív transzformációra: Φ = φ̄, valamely φ ∈ Gl(3) izomorfizmusra. φ-nek, mint páratlan dimenziós vektortéren ható lineáris transzformációnak van

egydimenziós invariáns altere, jelölje ezt [x] £ ¤ Φ([x]) = φ(x) = [x], azaz [x] ∈ P2 a kívánt fixpont. A lineáris algebrából azt is tudjuk, hogy φ-nek van kétdimenziós invariáns altere is. Jelölje ez ◦ L(p, q), (p, q ∈ R3 lineárisan független vektorok). L(p, q) = L(p0 , q 0 ), =⇒ [p × q] = [p0 × q 0 ] Definíció. Négy pontot általános helyzetűnek nevezünk a projektív síkon, ha nincs közöttük három egy egyenesre illeszkedő Az általános helyzetű pontnégyest gyakran négyszögként említjük ◦ 9. Tétel Legyen P1 , P2 , P3 , P4 egy négyszög a projektív síkon Ekkor léteznek olyan pi ∈ R3 , (i = 1, . , 4) vektorok, hogy: 1. [pi ] = Pi , (i = 1, , 4), 2. p1 + p2 + p3 = p4 9 ◦ ◦ Bizonyítás: Legyen p4 ∈ R3 tetszőleges vektor, hogy [p4 ] = P4 , továbbá e1 , e2 , e3 ∈ R3 szintén tetszőlegesek, hogy [ei ] = Pi (i = 1, . , 4) Mivel a pontok között nincs három egy egyenesre illeszkedő, ezért (e1 , e2

, e3 ) a R3 vektortér egy bázisa, azaz p4 előáll lineáris kombinációjukként: p4 = x1 e1 + x2 e2 + x3 e3 . Legyen pi = xi ei , (i = 1, 2, 3). 10. Tétel (A projektív transzformációk alaptétele) Legyen P1 P2 P3 P4 és Q1 Q2 Q3 Q4 két négyszög Egyértelműen létezik olyan Φ ∈ PGL(2) projektív transzformáció, melyre: Φ(Pi ) = Qi , i = 1, . , 4; azaz négyszög és képe a projektív transzformációt egyértelműen meghatározza a projektív síkon. Bizonyítás: Először a létezést látjuk be. Legyen ◦ pi , qi , . ∈ R3 , Pi = [pi ], Qi = [qi ], . , s ráadásul teljesüljön p1 + p2 + p3 = p4 , q1 + q2 + q3 = q4 . A lineáris kiterjesztés tételét alkalmazva, egyértelműen létezik olyan φ ∈ Gl(3), melyre: φ(pi ) = qi i = 1, 2, 3. Ekkor φ̄([pi ]) = [φ(pi )] = [qi ], (i = 1 . 3), továbbá φ̄([p4 ]) = [φ(p4 )] = [φ(p1 + p2 + p3 )] = [φ(p1 ) + φ(p2 ) + φ(p3 )] = [q1 + q2 + q3 ] = [q4 ]. Tehát Φ = φ̄ a kívánt

tulajdonságú transzformáció. Most belátjuk az egyértelműséget. Legyen Φ1 és Φ2 két projektív transzformáció a tételben előírt feltételekkel. Ekkor a Φ−1 2 ◦ Φ1 = φ̄ projektív transzformációnak P1 , P2 , P3 , P4 fixpontjai, azaz φ(pi ) = ξi pi valamely ξ1 , ξ2 , ξ3 , ξ4 nemzéró skalárokra. Továbbá: φ(p4 ) = φ(p1 + p2 + p3 ) = ξ1 p1 + ξ2 p2 + ξ3 p3 ; amiből az következik, hogy ξ1 p1 + ξ2 p2 + ξ3 p3 = ξ4 p4 . Mindkét oldalt ξ4 -el osztva: ξ2 ξ3 ξ1 p1 + p2 + p3 = ξ4 p4 . ξ4 ξ4 ξ4 Amiből ξ2 ξ3 ξ1 = = =1 ξ4 ξ4 ξ4 következik. Tehát φ = λ4 id (azaz φ origó középpontú hasonlóság), amiből Φ1 = Φ2 következik 10 A projektív transzformációkat az eddigiek alapján könnyű analitikus formában is leírni: Következmény. Legyen Φ ∈ PGl(2) projektív transzformáció Ekkor létezik olyan (aij ) ∈ M3×3 3 rangú mátrix, hogy minden P = [(x1 , x2 , x3 )] ∈ P2 pontra Φ(P ) = [(x01 , x02 , x03 )],

ahol x01 = a11 x1 + a12 x2 + a13 x3 x02 = a21 x1 + a22 x2 + a23 x3 x03 = a31 x1 + a32 x2 + a33 x3 . A fenti összefüggést tovább alakítva, az első relációt elosztva a harmadikkal: a11 x1 + a12 x2 + a13 x3 x01 = . 0 x3 a31 x1 + a32 x2 + a33 x3 A jobb oldali törtet bővítve 1/x3 -mal, valamint felhasználva a Descartes és homogén koordináták közötti kapcsolatot (x = x1 /x3 , y = x2 /x3 ): x0 = a11 x + a12 y + a13 . a31 x + a32 y + a33 Hasonlóan: a21 x + a22 y + a23 . a31 x + a32 y + a33 A fenti eljárásnak természetesen nincs értelme, ha x3 = 0 vagy a31 x1 + a32 x2 + a33 x3 = 0. Tehát minden projektív transzformáció az euklidészi síkon Descartes koordinátákkal megadható, mint lineáris tört transzformáció közös nevezővel. Megjegyezzük, hogy más dimenzióban a projektív transzformációk leírása analóg, y0 = PGl(n) ∼ = Gl(n + 1)/H(n). 4. Centrális kollineáció A következőekben egy egyszerű geometriai példát adunk projektív

transzformációra. Definíció. Ha egy projektív transzformációnak van egy pontonként fix egyenese, akkor azt centrális kollineációnak nevezzük, a pontonként fix egyenest pedig tengelynek A továbbiakban feltesszük, hogy a centrális kollineáció nem identitás. 12. Tétel Centrális kollineációnál az egymásnak megfelelő egyenesek a tengelyen metszik egymást, a megfelelő pontokat összekötő egyenesek egy pontban metszik egymást (A centrális kollineáció centruma) Bizonyítás: Az első állítás nyilvánvaló, mert a tengely pontjai pontonként fixek. A második állítás Desargues-tétel következménye. Legyenek A, A0 ; B, B 0 ; C, C 0 megfelelő pontok. Az ABC4 és A0 B 0 C 0 4 háromszögekre alkalmazható a Desargues tétel: a megfelelő oldalaik metszéspontjai egy egyenesre illeszkednek, tehát a megfelelő csúcsokra illeszkedő egyenesek egy pontra illeszkednek. 11 Következmény. A centrális kollineációt egyértelműen meghatározza

a tengely, a centrum és egy megfelelő (tengelyre nem illeszkedő) pontpár. 4. Feladat Adott a centrális kollineáció tengelye, centruma és egy megfelelő pontpár Szerkesszük meg egy pont képét! O A P T P0 A0 5. ábra Pont képének szerkesztése: adott a tengely, a centrum, továbbá egy megfelelő pontpár (A, A0 ). Szerkesztendő a P pont képe 5. Feladat Adott a centrális kollineáció tengelye, centruma és egy megfelelő pontpár Szerkesszük meg a végtelen távoli egyenes képét! 6. Feladat Adott a centrális kollineáció tengelye, centruma és egy megfelelő pontpár Szerkesszük meg azt az egyenest, amelynek képe a végtelen távoli egyenes (Eltűnési egyenes) Megjegyzés. A centrális kollineáció nem az euklidészi sík transzformációja, mert közönséges pontok képe lehet végtelen távoli (ld. az eltűnési egyenest) Ha azonban a centrum végtelen távoli pont, vagy a tengely a végtelen távoli egyenes, akkor a transzformációnak a

végtelen távoli egyenes invariáns egyenese (a második esetben pontonként fix is), tehát a transzformáció leszűkíthető az euklidészi síkra. Ha a centrum végtelen távoli, a tengely közönséges, akkor a centrális kollineáció leszűkítése az euklidészi síkra tengelyes affinitás. Ha a tengely végtelen távoli, a centrum közönséges, akkor a transzformáció leszűkítése az euklidészi síkra középpontos hasonlóság Ha a centrum és a tengely is végtelen távoli, akkor a transzformáció leszűkítése az euklidészi síkra eltolás. (Indokoljunk!) 12 O A 0 P∞ i0∞ T P∞ A0 6. ábra A végtelen távoli egyenes képének szerkesztése O P e A T P0 A0 7. ábra Az eltűnési egyenes szerkesztése 13 5. A geomertriai transzformációk hierarchiája Definíció. Egy projektív transzformációt a projektív síkon affin-projektívnak nevezünk, ha minden végtelen távoli pont képe végtelen távoli pont. A projektív sík

affin-projektív transzformációi csoportját AffPGl(2) jelöli. 14. Tétel Az affin-projektív transzformációk mátrixa a következő alakú:   a11 a12 a13 a21 a22 a23  , 0 0 a33 ahol a33 6= 0, ¯ ¯ ¯a11 a12 ¯ ¯ ¯ 6 0. ¯a21 a22 ¯ = Bizonyítás: Legyen (aij ) ∈ Gl(3).      a11 a12 a13 α ∗ a21 a22 a23  β  =  . ∗ a31 a32 a33 0 a31 α + a32 β Ha minden végtelen távoli pont képe végtelen távoli pont, akkor minden α, β valós számra: a31 α + a32 β = 0. Ez csak úgy teljesülhet, ha a31 = a32 = 0.  a11 k · a21 0 Azaz AffPGl(2) egy eleme:  a12 a13 a22 a23  k 6= 0 0 a33 alakú, ahol det(aij ) 6= 0 is teljesül. Ez utóbbi feltétel: ¯ ¯ ¯a11 a12 a13 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯a11 a12 ¯ ¯a21 a22 a23 ¯ = a33 · ¯ ¯ 6 0, ¯ ¯a21 a22 ¯ = ¯ ¯ ¯0 0 a33 tehát a33 6= 0, ¯ ¯ ¯a11 a12 ¯ ¯ ¯ 6 0. ¯a21 a22 ¯ = 15. Tétel A projektív sík affin-projektív transzformációi csoportja izomorf az

euklidészi sík affin transzformációi csoportjával: AffPGl(2) ∼ = Aff (2). 14 Bizonyítás: Az x01 = a11 x1 + a12 x2 + a13 x3 x02 = a21 x1 + a22 x2 + a23 x3 x03 = a33 x3 affin projektív transzformációhoz rendeljük hozzá az a11 x+ a33 a21 x+ y0 = a33 x0 = a12 y+ a33 a22 y+ a33 a13 a33 a23 a33 affin transzformációt. (Valóban affin transzformációt adtunk meg, mert ¯ ¯ ¯ ¯ ¯a11 a12 ¯ ¯a11 /a33 a12 /a33 ¯ 1 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯a21 /a33 a21 /a33 ¯ = (a33 )2 · ¯a21 a22 ¯ 6= 0.) Az előbbi hozzárendelés AffPGl(2) és Aff (2) között injektív. Ugyanis, ha µ ¶ ¶ µ 1 a011 a012 a013 1 a11 a12 a13 = 0 , a33 a21 a22 a23 a33 a021 a022 a023 akkor a0ij = a033 aij , a33 i = 1, 2; j = 1, 2, 3, tehát a033 (aij ). a33 (a0ij ) és (aij ) csak konstans szorzóban különböznek, tehát ugyanazt a projektív transzformációt írják le. A megadott hozzárendelés szürjektív. Legyen ugyanis (a0ij ) = x0 = a11 x + a12 y + a13 y 0 = a21 x + a22 y + a23 affin

transzformáció az euklidészi síkon, (a11 a22 − a12 a21 6= 0). Ennek ősképe nyilvánvalóan: x01 = a11 x1 + a12 x2 + a13 x3 x02 = a21 x1 + a22 x2 + a23 x3 x3 x03 = A művelettartást mátrixszorzással ellenőrizzük önállóan! A fenti izomorfizmussal a sík eddigiekben tanult geometriai transzformációcsoportjait beazonosíthatjuk a projektív sík egy-egy transzformációcsoportjával: 15 Projektív transzformációk Affin transzformációk Hasonlóságok Egybevágóságok 8. ábra A geometriai transzformációk hierarchiája 6. Kettősviszony Az affin alapinvariánst, az osztóviszonyt a projektív transzformációk nem tartják meg. Könnyű példát mutatni arra, hogy centrális kollineációnál felezőpont képe nem felezőpont. A projektív alapinvariáns a kettősviszony lesz, mely négy kollineáris ponthoz van hozzárendelve. A definíciót akkor tudjuk egyszerűen megadni, ha a problémát egy dimenzióban, a projektív egyenesen vizsgáljuk. Ennek

definíciója analóg a projektív síkéhoz ◦ Definíció. Projektív egyenesen a P = R2 / ∼ halmazt értjük, ahol két (nemzéró) számpár relációban van, ha arányosak Az [(1, 0)] pontot végtelen távoli pontnak nevezzük Definíció. Legyenek P1 , P2 , P3 , P4 különböző pontok a projektív egyenesen, továbbá Pi = [(λi , µi )] i = 1, 2, 3, 4. A négy pont (P1 P2 P3 P4 )-el jelölt kettősviszonyán a ¯ ¯ ¯ ¯ ¯λ3 λ1 ¯ ¯λ4 λ1 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯µ3 µ1 ¯ ¯µ4 µ1 ¯ ¯:¯ ¯ (P1 P2 P3 P4 ) = ¯¯ ¯ ¯λ2 λ4 ¯ λ λ 2 3 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯µ2 µ3 ¯ ¯µ2 µ4 ¯ számot értjük. Megjegyzés. A definícióban szereplő 2 × 2-es determinánsok egyike sem zéró, mert oszlopai lineárisan függetlenek Pi 6= Pj (i 6= j) miatt. 16 Az is könnyen látható, hogy a definíció független a pontok reprezentánsainak választásától. Jelöljük ugyanis a (λi , µi )t oszlopot pi -vel és legyenek ki 6= 0 valós számok. Ekkor ¯ ¯ ¯ ¯ ¯k3 · p3 , k1

· p1 ¯ ¯k2 · p2 , k4 · p4 ¯ ¯·¯ ¯= (P1 P2 P3 P4 ) = ¯¯ k2 · p2 , k3 · p3 ¯ ¯k4 · p4 , k1 · p1 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ k3 k1 ¯p3 , p1 ¯ k2 k4 ¯p2 , p4 ¯ ¯ ¯ ¯· ¯= = k2 k3 ¯p2 , p3 ¯ k4 k1 ¯p4 , p1 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯p3 , p1 ¯ ¯p2 , p4 ¯ ¯·¯ ¯. = ¯¯ p2 , p3 ¯ ¯p4 , p1 ¯ A következőekben a kettősviszony kiszámítását visszavezetjük osztóviszonyok hányadosának kiszámítására, (ha mind a négy pont közönséges) vagy osztóviszonyra (ha van a pontok között végtelen távoli). Ez utóbbi esetben először azt az esetet vizsgáljuk, amikor a negyedik pont végtelen távoli, majd megadjuk, hogy a pontok (bizonyos) permutálásával hogyan változik meg a kettősviszony érteke. 16. Tétel Ha P1 , P2 , P3 , P4 négy különböző közönséges pont a projektív egyenesen, akkor (P1 P2 P3 P4 ) = (P1 P2 P3 ) ; (P1 P2 P4 ) ha P1 , P2 , P3 különböző közönséges pontok, P4 végtelen távoli, akkor (P1 P2 P3 P4 ) = −(P1 P2 P3 ).

Bizonyítás: Legyen először Pi = [(λi , 1)], (i = 1, 2, 3, 4). ¯ ¯ ¯ ¯ ¯λ3 λ1 ¯ ¯λ4 λ1 ¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯1 1¯ ¯1 1¯ (P1 P2 P3 ) λ − λ1 λ4 − λ1 ¯:¯ ¯= 3 : = . (P1 P2 P3 P4 ) = ¯¯ ¯ ¯ ¯ λ2 − λ3 λ2 − λ4 (P1 P2 P4 ) ¯λ2 λ3 ¯ ¯λ2 λ4 ¯ ¯1 1¯ ¯1 1¯ Másodjára, Pi = [(λi , 1)], (i = 1, 2, 3), P4 ¯ ¯ ¯ ¯λ3 λ1 ¯ ¯1 ¯ ¯ ¯ ¯ 1 1 ¯ ¯0 ¯:¯ (P1 P2 P3 P4 ) = ¯¯ ¯ ¯ ¯λ2 λ3 ¯ ¯λ2 ¯1 1¯ ¯1 = [(1, 0)]. ¯ λ1 ¯¯ 1¯ λ − λ1 1 ¯= 3 : = −(P1 P2 P3 ). ¯ λ2 − λ3 −1 1¯ 0¯ 17. Tétel 1 1 = = (P2 P1 P3 P4 ) (P1 P2 P4 P3 ) 1 1 = . = (P3 P4 P1 P2 ) = P3 P4 P2 P1 P4 P3 P1 P2 (P1 P2 P3 P4 ) = 17 Bizonyítás: Helyettesítsünk be a definícióba, s alkalmazzuk a determinánsfüggvény azon tulajdonságát, hogy oszlopcserekor előjelet vált. 18. Tétel A kettősviszony projektív transzformációkkal szemben invariáns Bizonyítás: A projektív egyenes egy projektív transzformációját adjuk meg a

következőképpen. ◦ Legyen C ∈ Gl(2), (azaz 2 × 2-es nem zéró determinánsú mátrix). X ∈ P1 , X = [x], (x ∈ R2 ) ◦ Ekkor X 0 = [Cx]. Legyen Pi = [pi ], ahol pi ∈ R2 Vegyük észre, hogy |Cpi , Cpj | = |C·(pi , pj )| = det C · |pi , pj |, a determinánsok szorzástétele miatt. Tehát: (P10 P20 P30 P40 ) = |Cp3 , Cp1 | |Cp4 , Cp1 | det C · |p3 , p1 | det C · |p4 , p1 | |p3 , p1 | |p4 , p1 | : = : = : = |Cp2 , Cp3 | |Cp2 , Cp4 | det C · |p2 , p3 | det C · |p2 , p4 | |p2 , p3 | |p2 , p4 | = (P1 P2 P3 P4 ). Következmény. Az affin-projektív transzformációk megőrzik az osztóviszonyt 7. Kúpszeletek projektív osztályozása Lineáris algebrai tanulmányainkból ismerjük a másodrendű görbe fogalmát. Egy másodrendű görbe egyenlete R2 -ben a11 x2 + 2a12 xy + a22 y 2 + 2a13 x + 2a23 y + a33 = 0, ahol az a11 , a12 , a22 együtthatók egyszerre nem nullák. A másodrendű görbék euklideszi osztályozásánál két másodrendű görbe akkor

tartozik egy osztályba, ha izometriával egyik a másikba átvihető. Analitikusan ez azt jelenti, hogy x0 = cos αx ∓ sin αy + c1 y 0 = sin αx ± cos αy + c2 alakú transzformációval elérhető, hogy a két másodrendű görbe azonos egyenletű legyen. Tudjuk, hogy az osztályok száma itt végtelen, (9 nagyobb csoport). A másodrendű görbék affin osztályozásánál két másodrendű görbe akkor tartozik ugyanabba az osztályba, ha affin transzformációval egyik a másikba átvihető. Analitikusan ez az x0 = a11 x + a12 y + c1 y 0 = a21 x + a22 y + c2 alakú transzformációkat engedi meg, ahol az (aij ) matrix reguláris. Ekkor az osztályok száma 9 (ellipszis, parabola, hiperbola, üreshalmaz (képzetes ellipszis), üreshalmaz (képzetes párhuzamos egyenespár), pont, egybeeső egyenespár, párhuzamos egyenespár, metsző egyenespár). 18 Végezetül a projektív osztályozásnál azt vizsgáljuk, hogy projektív transzformációval mikor vihető két

másodrendű görbe egymásba. Ezt a kérdést azonban nem az euklideszi, hanem a projektív síkon érdemes vizsgálni, a másodrendű görbéket pedig esetleg végtelen távoli pontokkal bővíteni. A másodrendű görbék előbbi képletébe írjuk be az x= x1 x2 , y= x3 x3 kifejezéseket, majd szorozzunk x23 -tel. Az így kapott egyenletet már végtelen távoli pontok koordinátái is kielégíthetik, a végtelen távoli ponttól vagy pontoktól eltekintve pedig az euklideszi sík már megismert másodrendű görbéit kapjuk. Ezek után természetes az alábbi definíció: Definíció. Másodrendű görbén a projektív síkon egy ( ) 3 X q = [(x1 , x2 , x3 )] | aik xi xk = 0 i,j=1 halmazt értünk, ahol az   a11 a12 a13 A =  a21 a22 a23  a31 a32 a33 mátrix szimmetrikus, és benne nem minden elem nulla. A másodrendű görbe egyenletét mátrixalakban is egyszerűen megadhatjuk: [p] ∈ q ⇐⇒ pt · A · p = 0 p ∈ M3×1 . 20. Tétel Egy projektív

transzformáció másodrendű görbét másodrendű görbébe visz át Bizonyítás: Legyen T ∈ Gl(3), a projektív transzformáció pedig [p] 7 [T · p]. Jelölje T inverzét S. [p] ∈ q 0 ⇐⇒ [S · p] ∈ q ⇐⇒ (S · p)t · A · (S · p) = 0 ⇐⇒ pt · (S t · A · S) · p = 0. (S t · A · S) ismét egy szimmetrikus mátrix, mely rangja megegyezik A rangjával. Definíció. Két másodrendű görbét projektív ekvivalensnek mondunk, ha egyik a másikba projektív transzformációval átvihető. (Ez ekvivalenciareláció) 21. Tétel (A másodrendű görbék projektív osztályozása) Minden másodrendű görbe projektív ekvivalens az alábbi másodrendű görbék valamelyikével: Elfajuló másodrendű görbék: egyenespárok x21 = 0 x21 + x22 = 0 x12 − x22 = 0 valós kettős egyenespár képzetes metsző egyenespár (pont) valós metsző egyenespár 19 Nem elfajuló másodrendű görbék: körök x21 + x22 + x23 = 0 x21 + x22 − x23 = 0. képzetes

kör (üreshalmaz) valós kör Azaz a másodrendű görbéknek 5 projektív osztálya van. Bizonyítás: A probléma jól ismert a lineáris algebrából: az A szimmetrikus négyzetes mátrixhoz mindig létezik olyan S reguláris mátrix, hogy (S t · A · S) diagonális, a főátlóban 0, ±1 együtthatókkal (kvadratikus formák négyzetösszegre transzformálása). A következőekben a nem elfajuló másodrendű görbék néhány tulajdonságát fogalmazzuk meg. Definíció. A nem elfajuló valós másodrendű görbe belseje illetve külseje az x21 + x22 − x23 < 0 ill. x21 + x22 − x23 > 0 egyenletű ponthalmaz. A nem elfajuló valós másodrendű görbe a projektív sík rá nem illeszkedő pontjait két osztályba sorolja, a külsejébe ill. a belsejébe 22. Tétel Egy nem elfajuló valós másodrendű görbének és egy egyenesnek legfeljebb két közös pontja van. Ha az egyenes belső pontra illeszkedik, akkor pontosan 2 Bizonyítás: Legyen az egyenes

egyenlete: Ax1 + Bx2 + Cx3 = 0, ahol az együtthatók között van nullától különböző, pl. C Ekkor az egyenest a paraméteres alakban a következőképpen lehet megadni: x1 = u x2 = v B A x3 = − u − v, C C ahol u és v egyszerre nem nulla, egyébként tetszőleges valósak. Írjuk be ezeket a formulákat a valós, nem elfajuló másodrendű görbe egyenletébe: ¶ µ ¶ µ B2 2AB A2 2 2 uv = 0. u 1− 2 +v 1− 2 − C C C2 v 6= 0, mert ellenkező esetben u = 0 is következne, ami nem lehet. Oszthatunk tehát v 2 -el: ¶ µ ¶ ³ u ´2 µ A2 2AB u B2 1− 2 − + 1 − 2 = 0. v C C2 v C A kapott egyenlet u/v-re másodfokú, azaz legfeljebb két megoldása van. A metszéspontok száma is legfeljebb 2. A második állítás bizonyításakor azt kellene ellenőrizni, hogy a feltételek mellett a kapott másodfokú egyenlet diszkriminánsa pozitív. 20 Mivel az elfajuló valós másodrendű görbék (esetleg egybeeső) egyenespárok, ezért kimondhatjuk az előző

tétel alábbi következményét: 23. Tétel Egy nem elfajuló valós és egy elfajuló valós másodrendű görbe metszéspontjainak száma legfeljebb 4. Végezetül a két nem elfajuló valós görbe esete: 24. Tétel Két nem elfajuló valós másodrendű görbe metszéspontjainak száma legfeljebb 4 Bizonyítás: Először projektív transzformációval az egyik másodrendű görbét transzformáljuk az x21 + x22 − x23 = 0 görbébe, majd tekintsük az alábbi transzformációt: x01 = x3 − x1 x02 = x2 x03 = x3 + x1 . A transzformáció matrixának determinánsa   −1 0 1 det  0 1 0  = −1 6= 0, 1 0 1 azaz ez a transzformáció projektív transzformáció. A transzformált görbe egyenlete x22 = x1 x3 Paraméterezzük ezt a görbét az alábbi módon: x 1 = u2 x2 = uv x3 = v 2 , ahol engedjünk meg komplex paramétereket is (így x1 és x3 negatívak is lehetnek). Az előbbi kifejezéseket helyettesítsük be a másik görbe (nem feltétlenül kanonikus)

egyenletébe. Egy negyedfokú, kétváltozós homogén polinomot kapunk Osszunk v 4 -el, ekkor u/v-re egy negyedfokú egyenletet kapunk, mely gyökei száma legfeljebb 4. (A komplex gyökök száma multiplicitással együtt 4, azaz a valós gyökök száma legfeljebb 4.) Összefoglalva: 25. Tétel Ha két valós másodrendű görbe metszete nem tartalmaz egyenest, akkor a közös pontok száma legfeljebb 4. 26. Tétel Ha adott 5 olyan pont, hogy közöttük nincs kollineáris pontnégyes, akkor pontosan 1 valós másodrendű görbe van amely illeszkedik az 5 pontra. 21 Bizonyítás: Az, hogy egynél több ilyen másodrendű görbe nincs, következik az előzőekből. Belátjuk, hogy legalább 1 másodrendű görbe illeszkedik az 5 pontra A másodrendű görbe homogén koordinátás egyenletében 6 konstans van: a11 x21 + 2a12 x1 x2 + 2a13 x1 x3 + a22 x22 + a23 x2 x3 + a33 x23 = 0. Helyettesítsük be a megadott 5 pont homogén koordinátáit az előbbi egyenletbe, a 6

konstansra, mint 6 ismeretlenre 5 egyenletet kapunk, azaz egy 6 ismeretlenes 5 egyenletes homogén lineáris egyenletrendszert. Az ilyen típusú egyenletrendszernek azonban van triviálistól különböző megoldása: a megoldáshalmaz legalább 1 dimenziós altér A másodrendű görbe és egyenes kölcsönös helyzetének egy érdekes speciális esetét vizsgáljuk meg: határozzuk meg az x21 + x22 + ²x23 = 0 (² = 0, ±1) másodrendű görbe és a végtelen távoli egyenes metszéspontjait. A metszéspontokra teljesül, hogy x21 + x22 = 0, vagyis valós megoldást nem kapunk. Komplex koordinátákat is megengedve az I = [(1, i, 0)] és a J = [(1, −i, 0)] pontokat kapjuk megoldásként. Definíció. Az I = [(1, i, 0)] és a J = [(1, −i, 0)] pontokat abszolút képzetes körpontoknak nevezzük Az elnevezés azt a tényt fejezi ki, hogy az abszolút képzetes körpontok minden körre illeszkednek, azaz (1, i, 0) és (1, −i, 0) minden kör (homogén koordinátákkal felírt)

egyenletét kielégítik. 8. A geometriák projektív nézőpontból Legyen q a projektív sík egy rögzített részhalmaza, T ⊂ PGl(2) pedig mindazon projektív transzformációk részcsoportja, melyek q-t invariánsan hagyják: φ ∈ T ⇐⇒ φ(q) = q. Felix Klein az ún. Erlangeni programban a különböző geometriákat mint egy (q, T ) párt definiálta A korábbiakban már láttuk, hogy ha q megegyezik az i végtelen távoli egyenessel, T pedig az affin projektív transzformációk csoportja, akkor (i, AffPGl(2)) az affin geometriát adja. Ennek metrikus invariánsa az osztóviszony. A továbbiakban a projektív transzformációcsoport további nevezetes részcsoportjait írjuk le, mindegyikben megadva egy-egy metrikus invariánst. Definíció. Legyen q az x21 + x22 − x23 = 0 egyenletű nem elfajuló valós másodrendű görbe a projektív síkon Azon projektív transzformációk halmazát, melyek q-t invariánsan hagyják, a projektív transzformációcsoport

hiperbolikus részcsoportjának nevezzük. Legyen q az x21 + x22 + x23 = 0 egyenletű nem elfajuló képzetes másodrendű görbét a projektív síkon. Azon projektív transzformációk halmazát, melyek q-t invariánsan hagyják a projektív transzformációcsoport elliptikus részcsoportjának nevezzük. Legyen q = {I, J } (I, J az abszolút képzetes körpontok). Azon projektív transzformációk halmazát, melyek a q halmazt invariánsan hagyják a projektív transzformációcsoport Klein-féle részcsoportjának nevezzük. 22 8.1 A Klein-féle részcsoport 27. Tétel A Klein féle részcsoport az affin-projektív csoport részcsoportja Bizonyítás: Azt kell belátni, hogy a Klein féle részcsoport bármely eleme a végtelen távoli egyenest invariánsan hagyja. Ez azonban igaz, hisz az abszolút képzetes körpontok rajta vannak a végtelen távoli egyenesen (a koordinátáik kielégítik az x3 = 0 egyenletet). 28. Tétel A Klein-féle részcsoport tetszőleges eleme

T̄ , ahol:   cos α ∓ sin α t13 T =  sin α ± cos α t23  , 0 0 t33 azaz a Klein féle részcsoport elemei a hasonlósági transzformációk. Bizonyítás: Behelyettesítéssel ellenőrizhető, hogy a megadott transzformációk valóban a Kleincsoport elemei:       cos α ∓ sin α t13 1 1  sin α ± cos α t23  ·  i  = (cos α ∓ i sin α) ±i ; 0 0 t33 0 0 hasonlóan J -re. Azt kell belátni, hogy a Klein-csoport minden eleme a tételben megadott alakú. Azt már tisztáztuk, hogy a Klein-féle részcsoport elemei affin-projektív transzformációk Ezt kihasználva:       t11 t12 t13 1 t11 + it12 t21 t22 t23  ·  i  = t21 + it22  . 0 0 t31 0 0 Ha a transzformációnál I 7 I, akkor t21 + it22 = i t11 + it12 t21 + it22 = −t12 + it11 , a képzetes és a valós rész összehasonlításából: t21 = −t12 , t22 = t11 . Tehát a T mátrix a következő alakú:  t11 t12 t13 T =

−t12 t11 t23  . 0 0 t33  23 Legyen k = p t211 + t212 6= 0. k-t mindegyik mátrixelemből kiemelve:   t11 /k t12 /k t13 /k 1 T = −t12 /k t11 /k t23 /k  . k 0 0 t33 /k A jobb felső 2 × 2-es részmátrix +1 determinánsú ortogonális mátrix, azaz µ ¶ cos α − sin α sin α cos α alakú valamely α számra. Ez a tételben megadott egyik alak Ha I 7 J , akkor ugyanígy járunk el, de a bal felső 2 × 2-es részmátrix −1 determinánsú ortogonális mátrix lesz, s ebből a tételben megadott másik alak következik. Következmény. Egy projektív transzformáció akkor és csakis akkor hasonlóság, ha az abszolút képzetes körpontok halmaza invariáns. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Klein-féle geometria az euklidészi geometria, hiszen az euklidészi geometriában általában az alakzatok azon tulajdonságai „fontosak”, melyek hasonlósági transzformációval szemben invariánsak. (A távolság az egység megválasztásától függ,

de a távolságok aránya már attól független.) 8.2 A hiperbolikus részcsoport A projektív transzformációknak általános invariánsa a kettősviszony. Ez 4 ponttal kapcsolatos fogalom. A hiperbolikus részcsoportnak van olyan invariánsa, amely pontpárokhoz van rendelve 30. Tétel Legyen q az x21 + x22 − x23 = 0 másodrendű görbe Ha egy projektív transzformáció q-t invariánsan hagyja, akkor q belseje is invariáns. Bizonyítás: ←− 31. Tétel Vegyünk fel a q belsejében két pontot, P -t és Q-t A P Q metszéspontjai q-val legyenek U és V . A d(P, Q) = | log(P QU V )| kifejezés független U és V sorrendjétől, továbbá d(P, Q)-t egy tetszőleges hiperbolikus transzformáció megőrzi. Bizonyítás: A feltételek mellett a kettősviszony érték pozitív, lehet a logaritmusát képezni. Mivel (P QU V ) = 1/(P QV U ) ezért log(P QU V ), log(P QV U ) csak előjelben különböznek, vagyis mind a két kifejezés abszolút értéke megegyezik. Az

utolsó állítás nyilvánvaló, mert a hiperbolikus transzformáció projektív transzformáció, tehát kettősviszonytartó. Definíció. Legyen ( d : int q × int q R, d(P, Q) = 32. Tétel (int q, d) metrikus tér Bizonyítás: 24 0 ha P = Q | log(P QU V )| ha P 6= Q. 8.3 Az elliptikus részcsoport Vázlatosan tárgyaljuk az elliptikus részcsoportot. A pontos leíráshoz komplex függvénytani ismeretek is kellenek (nevezetesen a komplex exponenciális és logaritmus függvény és tulajdonságai) A hiperbolikus részcsoportnál megismert felépítést analóg módon el lehet végezni, de közben komplex homogén koordináták is előfordulnak, továbbá a komplex logaritmus függvényt kell alkalmazni. A fő cél az, hogy megadjunk itt is egy pontpárokhoz rendelhető invariánst, ami betölti a távolságfüggvény szerepét. Legyen tehát q az x21 + x22 + x23 = 0 nem elfajuló képzetes kör, P és Q két pont a projektív ←− ←− síkon. Határozzuk meg a

P Q és q metszéspontjait: azaz keressük meg a P Q és q egyenletéből álló egyenletrendszer nem triviális megoldásait: u1 x 1 + u2 x 2 + u3 x 3 = 0 x21 + x22 + x23 = 0. Bár az egyenletrendszerben minden együttható valós, csak komplex megoldásokat kapunk, multiplicitással együtt kettőt. Jelöljük ezeket a pontokat U -val és V -vel (ezek tehát komplex koordinátájú pontok) A kettősviszonyt definiáló képletbe behelyettesítve a koordinátákat kiszámolhatjuk (P QU V )-t, tehát ennek a kettősviszonynak van értelme. 33. Tétel Legyen q az origó középpontú képzetes egységkör, P Q két tetszőleges pont a projektív ←− síkon. A P Q és q (komplex) metszéspontjait jelölje U és V A (P QU V ) kettősviszonyérték abszolút értéke 1, azaz egyértelműen létezik olyan ϕ ∈ [−π, π), hogy (P QU V ) = cos ϕ + i sin ϕ = exp(iϕ). A d(P, Q) = |ϕ| = | log(P QU V )| kifejezés metrikát definiál a projektív síkon (a d(P, P ) = 0

kiegészítéssel.) Ezt a távolságot az elliptikus részcsoport elemei megőrzik 25 9. A hiperbolikus sík projektív modellje 9.1 A pólus-poláris kapcsolat P Definíció. Legyen q a 3i,j=1 aij xi xj = 0 egyenletű nem elfajuló kúpszelet Azt mondjuk, hogy P [u] = [(u1 , u2 , u3 )] ∈ P2 és [v] = [(v1 , v2 , v3 )] ∈ P2 konjugáltak q-ra nézve, ha 3i,j=1 aij ui vj = 0 (azaz hu, Avi = 0) teljesül. Megjegyzés. A q nem elfajuló kúpszelet ezek szerint azon pontok halmaza, melyek q-ra nézve önmagukhoz konjugáltak. 34. Tétel A konjugáltság szimmetrikus reláció Bizonyítás: A szimmetrikus (önadjungált), tehát ◦ ∀u, v ∈ R3 : hv, Aui = hAu, vi = hu, Avi = 0. 35. Tétel A konjugáltság projektív transzformációval szemben invariáns reláció Bizonyítás: Teljesüljön, hogy hu, Avi = 0, legyen T ∈ Gl(3), inverze S. ­ ® ­ ® ­ ® T u, S t AST v = u, T t S t AST v = u, (ST )t A(ST )v = hu, Avi = 0. Definíció. Egy rögzített P ponthoz

konjugált pontok halmazát a P polárisának nevezzük, melynek pólusa P . 36. Tétel Az [u] pont polárisa az [Au] egyenesre illeszkedő pontsor Bizonyítás: A rögzített [u] ponthoz konjugált pontok halmaza: { v | hAu, vi = 0 }, amely az illeszkedés definíciója miatt valóban az Au egyenesre illeszkedő pontsor. 1. Példa Legyen q az x21 + x22 − x23 = 0 egyenletű kör Egy külső pont polárisa a pontból a körhöz húzott érintők érintési pontjait összekötő pontsor. A körvonal egy pontjának polárisa a kör adott pontbeli érintője. (9 ábra) 37. Tétel Egy [u] pont polárisa akkor és csakis akkor tartalmazza a [v] pontot, ha a [v] pont polárisa tartalmazza az [u] pontot. Bizonyítás: A [v] akkor és csakis akkor van rajta az [u] polárisán, ha hv, Aui = 0 ⇐⇒ hAv, ui = 0, ami akkor és csakis akkor teljesül, ha [u] rajta van a [v] polárisán. (10 ábra) 26 poláris pólus 9. ábra A pólus-poláris kapcsolat [v] [u] 10. ábra 27

9.2 A Cayley - Klein modell Ezek után rátérünk a hiperbolikus sík egy modelljének ismertetésére. Az interpretálandó struktúra (E, L, d, m). Az interpretációt a klasszikus projektív síkon adjuk meg. A szögmérték interpretációjában a merőlegesség fogalmának megadására szorítkozunk Legyen q az x21 + x22 − x23 = 0 egységkör. interpretálandó E interpretáció int q belseje L a projektív sík egyeneseinek metszete q belsejével, ha a metszet nem üres ←− | log(P QU V )|, ahol {U, V } = P Q ∩ q d(P, Q) a⊥b ā illeszkedik b̄ pólusára, ahol a = ā ∩ int q, b = b̄ ∩ int q ā, b̄ a projektív sík egyenesei (11. ábra) 11. ábra Egy egyenesre merőleges egyenesek Be kell látni, hogy ha a hiperbolikus sík axiómáiba behelyettesítjük az interpretációt, akkor a projektív geometria tételeit kapjuk. Az illeszkedés tulajdonságai az euklideszi síkról öröklődnek q belsejébe. Belátjuk, hogy teljesül a vonalzó axióma Ehhez

koordinátaleképezést kell konstruálni ←− a P Q egyenesen. Ez az egyenes a végtelen távoli pontját leszámítva koordinátázható az euklideszi síkon egy koordinátaleképezéssel. Az U és V koordinátáit ebben a koordinátalaképezésben jelölje u és v, a jelölés legyen olyan, hogy v > u. Az egyenes egy tetszőleges X pontjának koordinátáját x−u . Azt állítjuk, hogy így koordinátaleképezést adtunk meg d jelölje x. Legyen f (X) = log v−x ←− x−u függvény szigorúan monoton nöszámára a P Q egyenesen. f bijekció R-re, mert az x 7 v−x vekedően képezi le az (u, v) intervallumot R+ -ra (ellenőrizzük, hogy a derivált függvény pozitív). Mivel a log függvény R+ -on minden értéket felvesz és bijektív, ezért a megadott függvény valóban bijekció R-re. RP2 teljesülése is egyszerű Jelölje most P koordinátáját x, Q koordinátáját y az euklideszi metrikához tartozó koordinátaleképezésben. |f (P ) − f (Q)| = ¯ ¯

µ ¯ ¶¯ ¯ ¯ ¯ ¯ ¯log x − u − log y − u ¯ = ¯log x − u : v − y ¯ = ¯ v−x v − y¯ ¯ v−x y−v ¯ | log(XY U V )| = d(P, Q) 28 A félsík axióma (PSP) teljesüléséhez elegendő azt belátni, hogy q belsejében az euklidészi módon definiált között van reláció ugyanaz, mint az előbbi d-val definiált között van reláció, így a PSP is az euklideszi síkból öröklődik. Teljesüljön az euklideszi metrikára, hogy A − B − C ahol A, B, C az előbbi egyenes 3 pontja az a, b, c d-hez tartozó koordinátákkal. A Cantor-Dedekind tulajdonság miatt ez a reláció akkor és csakis akkor áll fenn, ha u < a < b < c < v ∨ u > a > b > c > v. Teljesüljön az első eset. (A második esetet erre visszavezethetjük a vonalzó átfordításával) Ekkor a kettősviszony definíciójából könnyen ellenőrizhető, hogy ekkor (ABU V ) > 1, (BCU V ) > 1, (ACU V ) > 1. Szintén a kettősviszony tulajdonsága,

hogy (ABU V ) · (BCU V ) = (ACU V ). Mindkét oldal logaritmusát véve log(ACU V ) = log(ABU V ) + log(BCU V ). Mivel valamennyi logaritmusérték pozitív, ezért | log(ACU V )| = | log(ABU V )| + | log(BCU V )|, ami a bizonyítandó állítás. A merőlegesség és a távolság definiálása lehetővé teszi, hogy a tengelyes tükrözést az abszolút geometriában tanult módon definiáljuk. A tengelyes tükrözések pontosan a q-t fixen hagyó centrális kollineációk lesznek. A SAS axióma ezek után abból következik, hogy két egybevágó szöget hiperbolikus transzformációval egymásba tudunk úgy vinni, hogy az egybevágó oldalak is fedésbe kerüljenek. Végül nyilvánvaló, hogy teljesül HPP (12. ábra): 12. ábra A Cayley-Klein modellben teljesül HPP 10. APPENDIX: A projektív illeszkedési sík A korábbi geometriai tanulmányainkban kétfajta párhuzamossági axiómát ismertünk meg. EPP Ha adva van egy ` egyenes és egy rá nem illeszkedő P pont, akkor

legfeljebb egy P -re illeszkedő és `-el párhuzamos egyenes van. 29 HPP Ha adva van egy ` egyenes és egy rá nem illeszkedő P pont, akkor legalább két P -re illeszkedő és `-el párhuzamos egyenes van. Megfogalmazhatunk egy harmadik (logikai) alternatívát is, az ún. Riemann-féle párhuzamossági axiómát, mely meglepően hatékonynak bizonyul bizonyos geometriai problémák kezelésében: RPP Nincs a síkon két különböző párhuzamos egyenes. A három párhuzamossági axióma három síkgeometriát ad, (természetesen további axiómákkal kiegészítve), mely közül kettővel már találkoztunk: EPP + Abszolút geometria: HPP + Abszolút geometria: euklidészi geometria hiperbolikus geometria RPP az abszolút geometria axiómarendszerének (ti. a párhuzamos egzisztencia tételének) nyilván ellentmond, tehát az abszolút geometriával nem lehet kiegészíteni RPP-hez csupán illeszkedési axiómákat hozzávéve is egy gazdag geometriai rendszert, a a

projektív illeszkedési síkot kapunk. A projektív illeszkedési sík axiómarendszere. Legyen E, L két halmaz (a pontok és egyenesek halmaza) és ı ⊂ E × L egy (illeszkedési) reláció. Egy P ∈ E pontról akkor mondjuk, hogy egy ` ∈ L egyeneshez illeszkedik, ha (P, `) ∈ ı. Jelölése: P ı` Ugyanakkor az ` egyenesről is azt mondjuk, hogy a P pontra illeszkedik. A (E, L, ı) hármast projektív illeszkedési síknak nevezzük, ha teljesülnek rá az alábbiak. P1. Bármely két különböző ponthoz pontosan egy egyenes illeszkedik P2. Bármely két különböző egyeneshez pontosan egy pont illeszkedik P3. Létezik négy pont, melyek közül nincs három, egy egyeneshez illeszkedő Megjegyzés. Megjegyzendő, hogy a (Hilbert féle illeszkedési síknál követett úttól eltérően) az illeszkedést itt nem az ∈ reláció szinonímájaként használjuk, így különbség van az egyenes és az egyenesre illeszkedő pontok halmaza között. Ha ez első

látásra szokatlan, akkor gondoljunk arra, hogy a pont és a pontra illeszkedő egyenesek halmaza közötti különbséget természtesenek tartjuk, s itt a helyzet analóg. Definíció. Projektív illeszkedési síkon egy egyenesre illeszkedő pontok halmazát pontsornak, míg egy pontra illeszkedő egyenesek halmazát sugársornak nevezzük. 38. Tétel (Dualitási elv) Ha (E, L, ı) projektív illeszkedési sík, akkor (L, E, ı0 ) is projektív illeszkedési sík, ahol az L és E halmaz elemei között az ı0 = { (`, P ) ∈ L × E | (P, `) ∈ ı } képlettel értelmezzük az illeszkedési relációt. Bizonyítás: A P1. és P2 axiómákban a pont és egyenes szerepe felcserélhető Az is könnyen belátható, hogy van négy olyan egyenes, melyek közül nincs három, egy pontra illeszkedő; tehát a pont és egyenes szerepe a P3. axiómában is szimmetrikus 30 A következőekben négy modellt adunk projektív illeszkedési síkra. 1. Példa (Koordinátamodell) A

projektív sík, vagy koordinátamodell Ezt a modellt a megelőző fejezetekben részleteiben is tárgyaltuk. 2. Példa (A klasszikus projektív sík) Legyen S a klasszikus euklidészi tér egy síkja, pontjairól mint közönséges pontokról is beszélünk. S egyenesei halmazát jelölje most LS , ezeket közönséges egyeneseknek is hívjuk. Tudjuk, hogy az S síkbeli egyenesek párhuzamossága ekvivalenciareláció Ezen ekvivalenciareláció ekvivalenciaosztályait végtelen távoli pontoknak nevezzük, a végtelen távoli pontok összességét pedig végtelen távoli egyenesnek, melyet i∞ -nel jelölünk. Az ` ∈ LS egyenes által reprezentált ekvivalenciaosztályt (végtelen távoli pontot) [`] jelöli, részletesen kiírva: [`] = { g ∈ LS | gk` }. Legyen E = S ∪ i∞ , L = LS ∪ i∞ . Azaz a projektív illeszkedési sík pontját, mint közönséges pontot vagy mint végtelen távoli pontot interpretáljuk. A projektív illeszkedési sík egyenesét pedig vagy mint

közönséges egyenest vagy mint a végtelen távoli egyenest interpretáljuk. Az illeszkedést a következőképpen interpretáljuk. A P ∈ S közönséges pont illeszkedik az ` ∈ LS közönséges egyenesre, ha P ∈ `. (Közönséges elemekre az illeszkedési reláció az euklidészi síkról öröklődik.) Az [`] végtelen távoli pont pedig az `-el párhuzamos valamennyi egyeneshez, és csakis ezekhez illeszkedik. P3. nyilvánvalóan teljesül (már S-ben is) P1 két közönséges pontra a Hilbert féle első illeszkedési axióma miatt igaz Két végtelen távoli ponthoz egyedül a végtelen távoli egyenes illeszkedik Egy közönséges P pontra és egy [`] végtelen távoli pontra illeszkedő egyenest pedig úgy kapjuk meg, hogy vesszük az [`] halmaz P -re illeszkedő reprezentánsát. Legyen most `1 és `2 két egyenes. Ha `1 és `2 S-en metszők, akkor P2 nyilván teljesül Ha az egyenesek S-en párhuzamosak, akkor [`1 ] = [`2 ], s erre a végtelen távoli pontra

mindkét egyenes illeszkedik. Ha az egyenesek egyike a végtelen távoli egyenes, akkor P2 ismét teljesül, mert minden egyenes pontosan egy végtelen távoli pontra illeszkedik. 3. Példa (Gömbi geometria) Legyen S 2 = { x ∈ R3 | kxk = 1 }, az R3 egységgömbje Ha x ∈ S 2 , akkor {x, −x} egy átellenes pontpár. Legyen ª E = {x, −x} | x ∈ S 2 . Egyenes alatt értsünk gömbi főköröket. Egy (x, −x) ∈ S 2 pont illeszkedjen egy ` egyenesre, ha x ∈ `. Ekkor természetesen −x ∈ ` is teljesül (Ha egy átellenes pontpár egyike rajta van egy főkörön, akkor a másik pont is.) Mivel a gömbön két nem átellenes pontra egyértelműen illeszkedik főkör, ezért P1. teljesül Két gömbi főkör mindig két átellenes pontban metszi egymást, ezért P2. is teljesül P3 nyilvánvaló 4. Példa (Origó középpontú nyaláb) Legyen E az R3 halmaz egydimenziós altereinek halmaza, L pedig R3 kétdimenziós alterei halmaza. Egy pont (egydimenziós altér)

illeszkedik egy egyenesre (kétdimenziós altérre), ha utóbbi tartalmazza az előbbit. Mivel az origón átmenő bármely két egyenesre illeszkedik egy origón átmenő sík, továbbá bármely két origón átmenő sík origón átmenő egyenesben metszi egymást, ezért P1. és P2 teljesül P3. ismét triviális 31 A négy modell összefoglalva: alapfogalom pont egyenes pont egyemes pont egyenes pont egyenes interpretáció klasszikus közönséges vagy végtelen távoli közönséges vagy végtelen távoli gömbi gömbi átellenes pontpár gömbi főkör nyaláb R3 origón átmenő egyenese R3 origón átmenő síkja koordináta arányos számhármasok osztálya arányos számhármasok osztálya A továbbiakban a projektív síkon P2 -t, vagyis az aritmetikai projektív síkot értjük, azaz koordinátamodellben dolgozunk, a pont és egyenes szavakat pedig az interpretációnak megfelelően használjuk (ld. táblázat) Ez a projektív geometria tanulmányozása

szempontjából egyébként lényeges megszorítás, mert bár a fentebb ismertetett modellek egymással izomorfak abban az értelemben, hogy a pontok és egyenesek között bijektív, illeszkedéstartó megfeleltetés létesíthető; azonban a projektív illeszkedési síknak vannak olyan modelljei, amelyek a fentiekkel nem izomorfak. (Fano féle 7 pont 7 egyenes modell.) 32