Nyelvtanulás | Magyar » Ifj. Forrai Márton - Lőrincz P. Gabriella versei magyarúl és rovással

Könyvek (ceruzarajz)Német Eszter (2001) Lőrincz P. Gabriella versei Karcok Minket néz, és vigyorog az Isten. Akármit tesz tudja, Hogy én hittem, Hogy Ő az Egy, És megmarad, mert Talpa örök betonoszlop, Mert minden szava vésett márvány És kínunkon mulat: - Általam teremtett sok fekete bárány. Istent vágyva Ablakom most tárva- nyitva Az aszfaltra meredek Börtön- panelkalitkában Vakon Istent keresek Kereszt Karácsony megfeszít, Húsvét mennybe meneszt, Pünkösdre marad nyakadban a kereszt. Holnapod ha lesz, hogy lehetne szép, már hallom a bús halotti zenét. Kereszttel sújtott pogány, megírva rég veszted: sorsod csak hordozni fejre állt kereszted. ißrev alleirbag .p zcnirQl kocrak .netsi za goroGiv sE ,zEn teâim ,ajdut Set timëka ,mettih nE Gó ,Ge za Q Gó trem ,däamgem sE ,polSonotÜ kqrq aplat NAvëm ttßEv avaS nednim trem :talum noâunIk sE .NAëb etekef kÄ ttetmîet malatlA avGAv tnetsi avtiN -avët tsom mokalba kedîem ätlafSa za

nÂAktilaklenap -nqtrqb kßîek tnetsi nokav tSîek ,tISefgem NoCArak ,tSenem ÜNNem tEvsUh däam îdsqâwp .tSîek a nÂdakaN ,SÉ ah doPló ,pES entehÉ Gó sUb a mollah ëm .tEnez ittolah ,NAgop ttotjUs lettSîek :detSev gEr avrIgem inzodró kaC dÄrÄ .detSîek tllA îjef Teremtmény Mikor engem művelt, Részeg volt az Isten. Álmában szőtte Kínom fonalát. Csak egy éjszakát éltem -az elég hosszú volt Mikor néha Felé néztem Láttam, mámorosan Szunyókált az Isten. Gyűrött idegeim Most vasaló alá teszem. -látom, a vasalótalp sem sima. Bakos Kiss Károlynak Véred tinta Lelkedben oldalak. Láttam: te is Csak papírfecnin Érzed jól magad. Vers Megláncolt, ideges Betű- ördögök. Papírra sírt tintaalvadék. -Világteremtés. Könyvek között Hangomat próbálom hallani A botladozó verssorok között. A könyvekből kikiabál a betű. Agyam tekeregve Valami igazat keres NEmtmîet ,tlevWm megne rokim .netsi za tlov geSEr ettQS nÂAmlA .tÎanof monIk

metlE tAkaSjE Ge kaC tlov USSó gEle zametzEn Elef ahEn rokim n¬oromAm ,mattÎ .netsi za tlAkONuS miegedi ttqrWG .meSet Îa Ol¬av tsom .amis mß platOl¬av a ,motÎkanLoëk ssik sok atnit dîEv .kaladlo nÜdeklÉ si et :mattÎ nincefrIpap kaC .dagam lOj dezrE srev segedi ,tlocnÎgem .kqgqdrq -WtÜ .kEdavlaatnit Ís ärIpap .sEtmîetgÎiv ttqzqk kevNqk inallah molAbOrp tamognah .ttqzqk korÄsrev OzodaltÓ a .WtÜ a lAbaikik lQbkevNqk a evgîeket maGa sîek tazagi imalav Legyek Nyakamba veszem hát Az óriás óceánt. Cseppjeivel számot vetek. Átszitálom a sivatag homokját, Csak, aki vagyok, Hadd legyek. keGÉ tAh meSev aJkaN .tnAecO sAirO za .ketev tomAS leviejppeC ,tAjkomó gatavis a molAtiStA ,koGav ika ,kaC .keGÉ ddah Felsétálok a világ tetejére Nevén szólítom az eget, Élet árán élő leszek De, aki vagyok, Legyek. îEjetet gÎiv a kolAtEslef ,tege za motIlOS nEven keSÉ QlE nAë tÉE .keGÉ ,koGav ika ,ed A régmúlt századot Feltámasztom, Sorsomat

cipelve megyek. Arcomon mosollyal, Szememben könnyekkel Legyek, csak Legyek. todazAS tlUmgEr a ,motSamAtlef .keGem evlepic tamÄrÄ ,laLLÄom nomocra lekkeNNqk neüemeS .keGÉ kaC ,keGÉ Idő Arcomba mélyedő Ráncredők fonódnak. Hegedt sebeim feltépi a szél. Fáradt idegeim körül Gyásztáncot jár az éj. Hallgatag lassúsággal tavat fodroz A mély. Rezgései között Nem kérdez, nem kér. Ember Csak táncol, nyakában kötél. Foltozza a szivárvány Sors szaggatta színeit. Qdi QdeLEm aüocra .kandOnof kQdîcnAr .lES a ipEtlef miÜß tdegeh lwrqk miegedi tdaëf .jE za ëj tocnAtSAG laggAsUssal gatagllah zordof tavat .LEm a ttqzqk ißEgzî .rEk men ,zedrEk men Areüe .lEtqk nÂAkaN ,locnAt kaC NAvÔiS a azzotlof .tienIS attaggaS srÄ Ébredés Lenge ruhában táncoló hajnal Fázik a reggel Sápadt- sárga arccal Ház falára olvad Langy fényeit ontva Mint férfi testet női kar Ha édesgetni vonja Szél kúszik a kerteken Sebző kínját hordja Ősz hajnali

szerelem Vergődik a porban. Hosszú sötétség sEdîbE lanjah OlocnAt nÂAhç egnÉ leggî a kizAf laccra agës -tdapAs davlo äÎaf zAh avtno tieNEf Gnal rak iQn tetset ifrEf tnim ajnov integsedE ah neketrek a kiSUk lES ajdró tAjnIk Qzbß mÉîeS ilanjah SQ .nÂrop a kidQgrev gEstEtqs USSó A hajnal kék arccal Üldögél. Majd elindul az éj felé. A fogságba esett napfény Láncokat verdes. A márvány éjjel megremeg: Maradást keres. laccra kEk lanjah a .lEgqdlw .Elef jE za ludnile djam NEfP ttße ÂgAsgof a .sedrev takocnÎ :gemîgem lejjE NAvëm a .sîek tsAdäam Egy magányos szombat este etse taüoS soNAgam Ge Szombat este van. Szemétdomb körül járok. Szűz-fehér hó lepi hazám, Minden szennyét eltakarja. .nav etse taüoS .koëj lwrqk üodtEmeS ,mAzah ipÉ Oh rEhef-zWS .ajrakatle tENNeS nednim Egyedül sétálok. Enni kéne, de Vacsorát ki elé terítsek? A szabadságom elől, Jaj kihez meneküljek? .kolAtEs lwdeGe ed ,enEk inne ?kßtIret Ele ik tAroCav

,lQle mogAsdÂaS a ?kejlwkenem zehik jaj Éjszakai vízió Aranyszegély. Márvány. Drágakő-palota. Déligyümölcs. Pattogó kandalló. Ágyunk selyem, Párnánk puha. Valami simogatja az Ablaküveget A napfény kibontott Hajfürtöt ereget. Koldus fapadló. Kopott meszelt fal. Szegény panelviskó. Falat száraz kenyér. Kihűlt cserépkályha. Ágyunk terített pokróc. Párnánkon olcsó, durva huzat. Lenni Leszek azért, hogy legyél. Lehess kő, lehess kenyér, Lehess levegő, só, vagy bármi, Engedd az Istent rád találni. Elmúlás Gonosz ráncok mögött Befalazott szépség Tükörbe száradt tegnapok Elfonnyadó vonás Hús és vér és test vagyok És mozdulok És hallgatok És egyre inkább Nem vagyok OizIv iakaSjE .LEgeSNäa .NAvëm .atolap-QkagArd .ClqmwGilEd .Ollaák Ogottap ,meLß âuGA .ahup âAnëp . za ajtagomis imalav .tegevwkalba ttotnÓik NEfP a .tegîe tqtrwfjah . .Oldapaf sudlok .laf tleSem ttopok .Oksivlenap NEgeS .rENek zaëS talaf .ahLAkpEreC

tlWhik .cOrkop ttetIret âuGA .tazuh avrud ,OClo noâAnëp innÉ .lEGÉ Gó ,trEza keSÉ ,rENek ssehÉ ,Qk ssehÉ ,imëb Gav ,Os ,QgevÉ ssehÉ .inlÎat dAr tnetsi za ddegne sÎUmle ttqgqm kocnAr Sonog gEspES ttozalafÜ koPget tdaëS Ürqkwt sAnov OdaNNofle koGav tset sE rEv sE sUh koludzom sE kotagllah sE koGav men bbAâi îGe sE Nyugalomhiány Nem alszom Bőröndbe csomagolt Álmaimmal sétálok A fejemben Csak így fekve Levegőkalitkában Szenved a légyzümmögés Mámor A borral áztatott éjszakák Korcs érzéseket nyögnek a világra. A józanító reggel sajog. Mindennek fájás az ára. És belesajdul a gondolat is: Józanon nyers a világ. Ízeket akarok: Áztassuk borba A szent ostya- éjszakát! Ősz Mezítelen reggelek Táncolnak be Szobám „üvegszemén” Valami elmúlt odakint tán nincs levél a fán Tópart Délutáni kéjben Füstfoltos kémények Fetrengenek Az ég alja Öleli a világomba nőtt falat Láttam, újra Élni Kell Itt A tóban mosdó ég alatt

NAihmolaguN moSla men tlogamoC ÜdnqrQb kolAtEs lammiamlA neüejef a evkef GI kaC nÂAktilakQgevÉ sEgqmmwzGEl a devneS romAm kAkaSjE ttotatzA lärÓ a .ägÎiv a kengqN tekßEzrE Crok .goj¬ leggî OtInazOj a .aë za sAjAf kennednim :si talodnog a ludj¬ÉÜ sE .gÎiv a sreN nonazOj :koraka tekezI ÂrÓ kussatzA !tAkaSjE -aTso tneS a SQ kÉeggî nÉetIzem Ü kanlocnAt "nEmeSgevw" mAboS tnikado tlUmle imalav nAf a lEvÉ Cnin nAt trapOt nÜjEk inAtulEd keNEmEk sotloftswf kenegnîtef ajla gE za talaf ttQn aüogÎiv a ilÉq tti llek inlE äjU ,mattÎ ttala gE Odsom nÂOt a Vallomás sAmollav Se szép, se jó nem vagyok, öröm, ha a Nap rám ragyog. Oj ß ,pES ß ,koGav men P a ah ,mqrq .goGä mAr Se szép, se jó. De vagyok! Mit jósolnak a csillagok? .Oj ß ,pES ß !koGav ed a kanlÄOj tim ?kogalliC Szép s jó másnak adatott, öröm, ha én is adhatok. kansAm Oj s pES ,ttotada si nE ah ,mqrq .kotahda Se szép, se jó, ilyen vagyok - ragyogjanak rám a csillagok.

,Oj ß ,pES ß koGav neLi mAr kanajgoGä .kogalliC a Velem Egyetlen asztalomat Önmagammal körülülöm. Egyetlen tányéromból Levesem szürcsölöm. Aztán könyvet olvasok Magamnak, Ha lehet, még írok is. S mert kéz nem fogja már kezem, Hát sajátomat fogom Ölemben ringatom el Hasadt tudatom. Bűntelen csók Ölelkező utcák futnak Lábunk alatt szüntelen. Míg egymásba olvadásunk, Sajgó csókunk bűntelen. mÉev tamolatSa nÉteGe .mqlwlwrqk lammagamnq lOüorENAt nÉteGe .mqlqCrwS mßevÉ kÄavlo tevNqk nAtza ,kanmagam .si korI gEm ,tehÉ ah ,mezek ëm ajgof men zEk trem s mogof tamotAj¬ tAh le motagnir neüÉq .motadut td¬ah kOC nÉetnWb kantuf kActu QzeklÉq .nÉetnwS ttala âubÎ ,âusAdavlo ÂsAmGe gIm .nÉetnWb âukOC Ogj¬ Várakozás December. Didergő macskakő, Koppan rajta a cipő És egy újabb év Lép városom lelkére. Ünnep. Hazug, eljátszott szeretet, Izzó könnytől gyúló Szép négy gyertyaszál. A város közepén óriásfenyő. Lépek.

Lábam nyomán Felnyög a sár. December: Ünnep. Sár. Szakadt hazám Keresztre feszítve Árpád büszke népe. Volt, aki csak tűrte, Kárörömmel nézte. Az én hazám rongyos, Árnyéka magának. Darabokra tépte Trianoni század. 1956-2008-ban (ötvenkét év) Fél évszázad Nép nem lázad Igába hajtott Barom-sokaság Ötvenkét éve húzza a hazát sAzokaÔ .reüeced ,QkakCam Qgredid Qpic a atjä nappok vE bbajU Ge sE .îEklÉ mÄoÔ pEl .pennw ,tetîeS ttoStAjle ,guzah OlUG lQtNNqk Ozzi .lASaTreG GEn pES .QNefsAirO nEpezqk soÔ a .kepEl nAmoN mÂÎ .ës a gqNlef :reüeced .pennw .ës mAzah tdakaS evtISef îtSîek .epEn ekSwb dApë ,etrWt kaC ika ,tlov .etzEn lemmqrqëk ,soGnor mAzah nE za .kanAgam akENë etpEt äkÓäad .dazAS inonairt (vE tEâevtq) nÂ-yyyYMyy-yYVByyyyYM dazASvE lEf dazÎ men pEn ttotjah ÂAgi gAsakÄ-mor tAzah a azzUh evE tEâevtq Zászló Pirosra Fehérre Zöldre festem Éjjelente a ház falát. Idegen zászlókat tép felettem Évek óta már az

ég. Húzott határkötél fojtogat, Minden más szín Másé marad. Marad. Marad! Piros Fehér Zöld Marad Ez alatt az ég alatt! Beregszász Magammal sétálok, A város didereg. Nézem, hogy ölelik egymást a hegyek. Lábam alatt az aszfalt Útra kész. Templomtorony nyújtózik az égért, valami Istent keres. Gyomrában pár asszony Éneke kordul. Úgy hiszem, szombat este van Igen, talán szombat November. És a drága város nem is álmos, Csak könnyes szemében Szétfolyik az ég. OlSAz äsorip îrEhef metsef îdlqz .tÎaf zAh a etnÉejjE mettÉef pEt takOlSAz negedi .gE za ëm atO kevE ,tagotjof lEtqkëtah ttozUh nIS sAm nednim .däam EsAm .däam !däam sorip rEhef dlqz däam !ttala gE za ttala ze SASgîÜ ,kolAtEs lammagam .gîedid soÔ a kilÉq Gó ,mezEn .keGeh a tsAmGe tlafSa za ttala mÂÎ .SEk ätU kizOtjUN Norotmolpmet ,trEgE za .sîek tnetsi imalav NoSSa ëp nÂArmoG .ludrok ekenE .nav etse taüoS ,meSih GU .taüoS nÎat ,negi .reüevon ,somlA si men soÔ agArd a sE

nÜEmeS seNNqk kaC .gE za kiLoftES Egy nap veled dÉev P Ge Mint első cigaretta füstjét tEjtswf attîagic Qsle tnim Magamba szívnálak reggelente, ,etnÉeggî kalAnvIS aJgam Bódítanám veled egész lényemet, ,temeNEl SEge dÉev mAnatIdOb Mint kávét, szürcsölném lelked deklÉ mEnlqCrwS ,tEvAk tnim legjavát, ,tAvajgÉ S mint zaccot, kiköpném fájdalmaimat. tamiamladjAf mEnpqkik,toccaz tnim s Úgy délután körül belédharapnék, ,kEnpäahdElÜ lwrqk nAtulEd GU Mint falat kenyérbe, ,ÜrENek talaf tnim Mit csempespór pirit, ,tirip rOpsepmeC tim Este magamba öntenélek kÉEnetnq aJgam etse Korsószámra, mint sört trqs tnim ,ämASOsrok Aztán ölelnélek egész éjjel lejjE SEge kÉEnlÉq nAtza csak lennél itt, csak jönnél el. .le lEnnqj kaC ,tti lEnnÉ kaC Ha fázom Legyél kacatom, rongyom, Hogyha rámfagy az éjszaka Magamra húzhassalak. Morzsák Csókokkal öltöztess, Hangoddal ringass el, Mosollyal ölelj át - el soha ne engedj. Harmattal locsolj meg,

Virágod én legyek. Híd nőtt a tengeren, Omlanak a jéghegyek. Forrongó Izzásban lévő Létek között Halkan kopog az ölelésvágy -Látod, nyitott ajtó várja mozAf ah ,moGnor ,motacak lEGÉ akaSjE za GafmAr ahGó .kal¬sahzUh ämagam kAZrom ,ssetzqtlq lakkokOC ,le ssagnir laddognah tA jlÉq laLLÄom .jdegne en ahÄ le ,gem jloCol lattamrah .keGÉ nE dogAriv ,nîegnet a ttQn dIh .keGehgEj a kanalmo Ognorrof QvEl nÂsAzzi ttqzqk ketEl GAvsElÉq za gopok naklah ajÔ Otja ttotiN ,dotÎ- Ha lesz Ha lesz majd vágyad Vállamhoz érni, Lesz majd vállam, Hogy hozzám érj. Ha lesz majd csókod, Mi enyém lehetne, Lesz majd ajkam, És visszacsókolok. Ha lesz majd éjjel, Mit tőlem kérsz, A delet is feketévé teszem. De, míg nincs szükséged rám, Addig nem létezem. Csak így Szeretlek. Nem tudlak Nem szeretni. Milliószor leírt, Érzett, értett, Elnyűtt, szegény szó. Csak így: Szeretlek. Milyen koldus, Milyen. semmilyen. Vágyva Fonnyadt ősz nyaldossa Magába

napjaink. A harmatcsepp veríték Az idő homlokán. Egymásnak rugaszkodó Éles vádjaink Vággyá tekerednek Az éhes éjszakában. SÉ ah daGAv djam SÉ ah ,inrE zómallAv ,mallAv djam SÉ .jrE mAzzó Gó ,dokOC djam SÉ ah ,entehÉ mENe im ,makja djam SÉ .kolokOCaSSiv sE ,lejjE djam SÉ ah ,SrEk mÉQt tim .meSet EvEtekef si tÉed a ,mAr degEskwS Cnin gIm ,ed .mezetEl men gidda GI kaC .kÉtîeS kaldut men .intîeS men ,ÍÉ roSOillim ,ttetrE ,ttezrE .OS NEgeS ,ttWNle :GI kaC .kÉtîeS ,sudlok neLim .neLim .neLimmß avGAv ¬sodlaN SQ tdaNNof .âiajP ÂAgam kEtIrev ppeCtamrah a .nAkolmó Qdi za OdokSagç kansAmGe âiajdAv sÉE kendîeket AGGAv .nÂAkaSjE sehE za Harcom vagy Lüktető gondolat vagy Fájdalmas fejemben, Mégis egyetlen, kiben Fényem megragyog. Örökös éjszakám küszöbén ülve Érintésed álmodom És égetem magamba minden sóhajod És harcolok melletted, Veled, És folyton ellened. Lehetett volna Jöhetett volna Valami egyszerűbb élet felém. Szép

férfi oldalán sétálnék, Esténként sötét hajfürtjét Ujjaimra fésülném. Lelkem ágya lelke volna. Villanás Más szívja magába csókod Holdkóros hajnalom ha Nélküled ébred Konyhakövön ülve Magamba rohadva Fejem lógott a nyakam tetején - valami zajt csinál Nem én vagyok Magában motyog az órarugó Fulladás Visszatartott lélegzet Vagy. Megfulladok Beléd. Visszacsöpögés. Gav mocrah Gav talodnog Qtetkwl ,neüejef samladjAf nÜik ,nÉteGe sigEm .goGägem meNEf evlw nEbqSwk mAkaSjE sqkqrq modomlA dßEtnirE dojahOs nednim aJgam metegE sE ,dettÉlem kolocrah sE ,dÉev .denÉle notLof sE anlov ttetehÉ anlov ttetehqj .mElef tÉE bbWreSGe imalav ,kEnlAtEs nÎadlo ifrEf pES tEjtrwfjah tEtqs tnEâEtse .mEnlwsEf ämiajju .anlov eklÉ aGA meklÉ sAnalliv dokOC ÂAgam ajvIS sAm ah molanjah sorOkdló dîbE dÉwklEn evlw nqvqkahNok avdahor aJgam nEjetet makaN a ttogOl mejef lAniC tjaz imalav koGav nE men OgçäO za goTom nÂAgam sAdalluf tezgÉEl ttotrataSSiv .Gav

kodallufgem .dElÜ .sEgqpqCaSSiv - Szeretem az emlékeinket Nem téged ölellek, Csak benned a múltat. Nem téged csókollak, Csak nevetésem, Mi kihűlt az ajkadon. Ha rád nézek, nem téged látlak, Csak azt, kinek egyszer Engem láttál. Nem téged szeretlek, Csak a szerelmet, Amit adtál, És magaddal vittél Hajnalonként. Olvad a tél Most én újra, Kabátba bújva várok rád, A csúszós macskakőn, Hogy elmondjam neked, Hogy olvad már a tél, És kialudtak a fények is. Az esőcsepp súlya Homlokomra hullva Ráncokat szülő könny. Az Istené. teâiekElme za metîeS ,kÉlÉq degEt men .tatlUm a dennÜ kaC ,kallokOC degEt men ,mßEteven kaC .nodakja za tlWhik im ,kaltÎ degEt men ,kezEn dAr ah reSGe kenik ,tza kaC .lAttÎ megne ,kÉtîeS degEt men ,temlîeS a kaC ,lAtda tima lEttiv laddagam sE .tnEâolanjah lEt a davlo ,äjU nE tsom ,dAr koÔ avjUb ÂtAbak ,nQkakCam sOSUC a ,deken majdnomle Gó ,lEt a ëm davlo Gó .si keNEf a katdulaik sE aLUs ppeCQse za avlluh

ämokolmó .NNqk QlwS takocnAr .Enetsi za Reggeli gondolatok kotalodnog ileggî Betelni csókoddal, Csak arra vágyom, Mint csecsemőszáj, Mi tejre oáz. ,laddokOC inletÜ ,moGAv ära kaC ,jASQmeCeC tnim .zAo îjet im És belerándul minden idegszálam. És egész testem égeti a láz. .malASgedi nednim ludnArÉÜ sE .zÎ a itegE metset SEge sE Kenyerem adtam Egyetlen fehér abroszomon Terítettem eléd a vacsorát. Az étel nem kellett, De bemocskoltad az abroszt. Már hetek óta Áztatom, főzöm, mosom Te állsz mellettem és nézed, Még bocsánatom sem kéred. És a folt nem fakul. Aztán mosoly csurran ki fogaid közül, Indulsz és jóllaksz valahol. Kép agyamban ágyamban vágylak lelkemre nagy lakat rakva magamra morzsolom emlékeimet Hallgass Jaj, csitt szerelem! A házfalak- fülek, Az ablakok szemek, Az ajtók beszédek kútja. Jaj csitt szerelem, Te életem csúfja. Múlás Lepedőmön hagyott illatod Iszogatja magába a lelkem Néha kértem maradj még .már

üresen ásít magam mellett a helyed. matda mîeNek nomoSorba rEhef nÉteGe .tAroCav a dEle mettetIret ,ttÉlek men letE za .tSorba za datlokComÜ ed atO keteh ëm mÄom ,mqzQf ,motatzA ,dezEn sE mettÉlem SllA et .dîEk mß motanACÓ gEm .lukaf men tlof a sE diagof ik näruC LÄom nAtza ,lwzqk .lóalav SkallOj sE Sludni pEk kalGAv naJGA naJGa avkä takal Gan îmeklÉ temiekElme moloZrom ämagam ssagllah !mÉîeS ttiC ,jaj ,kÉwf -kalafzAh a ,kemeS kokalba za .ajtUk kedESÜ kOtja za ,mÉîeS ttiC jaj .ajfUC metÉE et sÎUm dotalli ttoGah nqmQdepÉ meklÉ a ÂAgam ajtagoSi gEm jdäam metrEk ahEn magam tIsA nßîw ëm. .deLeh a ttÉlem Keresztem Halhatatlannak hitt Holt szerelem felett nyögve Nyomorék lelkem vigasztalhatatlan. Maradok Én nem utazom sehová: Maradok. Menj el, én neked már többet Nem adok. Mennyből zuhanó véletlen Fény volt ez, Múló, elpazarolt idő? Lehet. Csak Angyalkönnycsepp hullt ránk. Talán, Pokolból Apró, feltörő láng. Így esett Lehet az

is, hogy Véletlen Volt csupán, Játszott a sors napNap után. Maradok. Nem készülök már sehová. Négy fal közé Szorult lelkem ablaka, te. Zárulj, be, Ha szeretnél, Zárulj csak be. Paraolimpia Nyomorék testecskék Kerekesszékbe kényszerülve Szabad lelkeket eregetnek -Mind enyéim. metSîek ttih kannaltatahlah evgqN ttÉef mÉîeS tló .naltatahlatSagiv meklÉ kEromoN kodäam :Avóß mozatu men nE .kodäam tÜbqt ëm deken nE ,le jnem .koda men nÉtÉEv Onahuz lQbNNem ,ze tlov NEf ?Qdi tlorazaple ,OlUm kaC .tehÉ .âAr tlluh ppeCNNqklaGna ,nÎat lOblokop .gnÎ Qrqtlef ,Orpa .ttße GI Gó ,si za tehÉ nÉtÉEv ,nApuC tlov -P srÄ a ttoStAj .nAtu P .kodäam .Avóß ëm kqlwSEk men Ezqk laf GEn .et ,akalba meklÉ tlçoS ,Ü ,jluëz ,lEntîeS ah .Ü kaC jluëz aipmiloäap kEkCetset kEromoN evlwreSNEk ÜkESSekîek kentegîe tekeklÉ dÂaS .miENe dnim- Paraolimpia 2 Kitekeredett béna végtagokkal Gyermekek próbálnak Nyújtózni Feléd, Keresik merre Vagy. Te sima

arccal, mozdulatlan Közönyt osztogatsz. Maradok megint És újra indulsz. Újra érzem Hiányod nyomorát. Karcolja már bűntől lopott Éjszakák múlása Hegedű- lelkem húrjait. És maradok megint. Méreg Nem hittem, hogy ölni jöttél, Vakon csak azt, hogy ölelni. Napi étkem: Te, Méreg voltál. Méreg volt ízed, színed, szagod, De függönyözött agyam mindent, Mindent hagyott. Méreg voltál. Én ettelek, ittalak, Temettelek magamba. Most lelkem foszló, Bűzös sebeit nyaldosom. Mama Haja hószín Arcán redő- millió Láttam, Benne Érett az élet Őt is megette a Halál yy aipmiloäap lakkogatgEv anEb ttedîeketik kanlAbOrp kekemreG ,dElef inzOtjUN .Gav îrem kisîek naltaludzom ,laccra amis et .StagotSo tNqzqk tnigem kodäam .Sludni äjU sE mezrE äjU .tAromoN doNAih ttopol lQtnWb ëm ajlocrak ¬ÎUm kAkaSjE .tiajrUh meklÉ -Wdegeh .tnigem kodäam sE gîEm ,lEttqj inlq Gó ,mettih men .inlÉq Gó ,tza kaC nokav ,et :mektE iP .lAtlov gîEm ,dogaS ,denIS ,dezI tlov

gîEm ,tnednim maGa ttqzqNqggwf ed .ttoGah tnednim .lAtlov gîEm ,kalatti ,kÉette nE .aJgam kÉettemet ,OlSof meklÉ tsom .mÄodlaN tiÜß sqzWb amam nISOh ajah Oillim -Qdî nAcra ennÜ ,mattÎ tÉE za ttîE lÎah a ettegem si tQ - Mama 2 József Attila halálának évfordulójára Kései siratót mormolok Sírod felett. Káromkodom, ordítozok, De a kereszt hideg, merev. Én is várom: „.Mama, szólj rám!” Én nem kapok többet, Mint a Költő. Nem beszélsz. - csak a temető susog. Mama 3 Már évek óta nem vagy, Most hó takarja sírodat. A mindenszentek krizantémja Hervadt és fagyos. Hiába gyújtom a gyertyát, Fúj a szél. Többé már ráncos kezed Nem simogat. Mama 4 És gyógyítottad felhorzsolt Gyermektérdemet, Most nemlétedet gyógyítanám, De tudom, már késő. Nem lehet. Ráncaid lassan arcomra maródnak. Látom a tükörből Te nézel vissza rám. yy amam aëjOludrofvE kanÎÎah alitta feZOj kolomrom tOtäis ißEk .ttÉef dorIs ,kozotIdro ,modokmoëk

.vîem ,gedih tSîek a ed :moÔ si nE ".!mAr jlOS ,amam" ,tÜbqt kopak men nE .Qtlqk a tnim .SlESÜ men .gosus Qtemet a kaC yyy amam ,Gav men atO kevE ëm .tadorIs ajrakat Oh tsom ajmEÁzirk ketneSnednim a .soGaf sE tdavreh ,tATreG a motjUG ÂAih .lES a jUf dezek socnAr ëm Ebbqt .tagomis men yyyy amam tloZrólef dattotIGOG sE ,temedrEtkemreG ,mAnatIGOG tedetElmen tsom .QsEk ëm ,modut ed .tehÉ men .kandOram ämocra n¬sal diacnAr lQbrqkwt a motÎ .mAr aSSiv lezEn et Mama 5 Már rég nem láttalak Az élet láncaiból Feloldozott vagy Mégis érzem Gyakran mellettem ülsz Éjjel lerúgott takarómat igazgatod Mama 6 Nem volt ápolt a keze, Csak a munkától mindig fáradt, Eres. Nem volt selymes a haja, Csak korán deres. Y amam kalattÎ men gEr ëm lObiacnÎ tÉE za Gav ttozodlolef mezrE sigEm Slw mettÉlem näkaG tamOrakat ttogUrÉ lejjE dotagzagi yY amam ,ezek a tlopA tlov men ,tdaëf gidnim lOtAâum a kaC .sîe ,ajah a semLß tlov men .sîed nArok kaC Az arcán sem

volt semmi pír, Sápadt, egyszínű arc ,rIp immß tlov mß nAcra za .cra WnISGe ,tdapAs A szemében nem volt más Csak az évek során Összegyűlt sosem elsírt bánat. sAm tlov men nÜEmeS a nArÄ kevE za kaC .tanAb Ísle mßÄ tlWGeSSq Viasz Gyújts majd gyertyát, Hogyha nem leszek veled, Hogyha a világ minden Ablaka bezárul. Gyújts gyertyát, Hogy ott is érezzelek, A kínsimító tiszta éjben. És szűnjön majd minden fájdalom. csorduló viasz az élet. Saiv ,tATreG djam stjUG ,dÉev keSÉ men ahGó nednim gÎiv a ahGó .luëzÜ akalba ,tATreG stjUG ,kÉezzîE si tto Gó .nÜjE atSit OtImisnIk a .moladjAf nednim djam nqjnWS sE .tÉE za Saiv OludroC - Búcsú UCUb Egyszer mindened voltam. A hajnal vizében fürödtél velem. .matlov denednim reSGe .mÉev lEtdqrwf nÜEziv lanjah a Most halálos ágyam szélén ülve Szótlanul simogatsz. Látom, emlékezni szeretnél, De éjszakáink mámorát Az idő magába rágta. evlw nElES maGA solÎah tsom .Stagomis

lunaltOS ,lEntîeS inzekElme ,motÎ tAromAm âiAkaSjE ed .atgAr ÂAgam Qdi za Egyszer újra mindened leszek, De a hajnalok kékje végleg megfakult. ,keSÉ denednim äjU reSGe gÉgEv ejkEk kolanjah a ed .tlukafgem Emlékfoszlány Csorgó angyalkönnycsepp Budapesti téren Hátat fordító Nádor-szobor Galambtömeg Lábunk előtt S egy gyermek nevet Valahol Halottak lábainál Kicsit hideg van, Mi karolkózva állunk, A semmit nézzük szótalan. Egymásra rakott két kezed Már nem remeg. Éhes szúnyogok szívnák véredet. Milyen ostobák. Lassan rájönnek: nem lehet. Emlékeink képkeretében üldögélsz, Már nem zavar a földi zaj. Hallottam, kiszállt apró lelked. Valaki a sokból sóhajt: - Meghalt Megállt vele az idő. NÎSofkElme ppeCNNqklaGna OgroC .nîEt itsepadub OtIdrof tatAh rÓoS-rodAn gemqtJlag ttQle âubÎ teven kemreG Ge s .lóalav lAniÂÎ kattolah ,nav gedih tiCik ,âullA avzOklorak im .nalatOS kwzzEn timmß a dezek tEk ttokä äsAmGe .gemî men ëm

.tedîEv kAnvIS kogoNUS sehE .kAbotso neLim .tehÉ men :kennqjAr n¬sal ,SlEgqdlw nÜEtîekpEk âiekElme .jaz idlqf a ravaz men ëm .deklÉ Orpa tllASik ,mattollah :tjahOs lObkÄ a ikalav tlahgem .Qdi za Éev tllAgem Kit érdekel Dédapám, Lőrincz Bálint emlékére Két kézzel markolta a levegőt, hogy hozzád közel jusson, Isten, de száját teletömted alvadt vérrel, s halottas vízzel megitattad, hát felnyögött: – Jóllaktam. Elég volt! Mit nekem pár szégyenfolt! Követ csak az vethetne rám, ki fölém magasul – tisztán! lekedrE tik ,mApadEd îEkElme tnilAb zcnirQl ,tQgevÉ a atlokram lezzEk tEk ,netsi ,nÄsuj lezqk dAzzó Gó ,lîrEv tdavla detmqtÉet tAjAS ed ,dattatigem lezzIv sattolah s :ttqgqNlef tAh !tlov gEle .matkallOj !tlofneGES ëp meken tim ,mAr entehtev za kaC tevqk ! nAtSit - lusagam mElqf ik Aztán ősei közé a földbe hullt, de kit érdekel – Állhat emlékmű, ha nem fölötte, és anyaga nem hulló könnyből, de rideg kőből való –

,tlluh Üdlqf a Ezqk ißQ nAtza - lekedrE tik ed ,ettqlqf men ah ,WmkElme tahllA ,lQbNNqk Olluh men agaNa sE - Olav lQbQk gedir ed Állni a kőnél, Istent imádva csodát várni önző áhítatban? Ugyan! Nem jön el, mert nem ő az de kit érdekel avdAmi tnetsi ,lEnQk a inllA ?nÂtatIhA Qznq inÔ tAdoC za Q men trem ,le nqj men !naGu .lekedrE tik ed - Fáj Gyűrött reggelben Kisírt szemű angyal Térden Virágillattal temető füstölög Minden gyertyalángot Elfúj a szél. És a hegy felől Fekete tavasz érkezik És reszket a folyékony útEz sötét zselé És nyögnek a Lábnyomok. jAf nÜleggî ttqrWG laGna WmeS Ísik nedrEt gqlqtswf Qtemet lattalligAriv tognÎaTreG nednim .lES a jUfle lQlef Geh a sE kizekrE Savat etekef -tU NokELof a tekSî sE EleZ tEtqs ze a kengqN sE .komoNbÎ Változás Milyen más ízű minden Nélküled A hószagos éjszaka kint Didereg Üvegbe karcolt jel csak A sorsunk VégtelenbeReszketés Milyen más már Az ébredés Az egykor hitt Örök

Csupán perc Volt Folt a vászon kemény egén Tavasz Piros-zöld fatövén Csorbókavirág Fecskecsicsergést kortyol Fehér lepke libben A tavaszi táj ma Nem fekete Nem vagy Koldus vagy. Önmagad veszítetted el, És nem tudsz már Tükörbe nézni. Magadba fulladtál, És én már nem segítek neked. sAzotlAv nednim WzI sAm neLim dÉwklEn tnik akaSjE sogaSOh a gîedid kaC lej tlocrak Ügevw âusrÄ a -eíÉetgEv sEtekSî ëm sAm neLim sEdîbE za ttih rokGe za kqrq crep nApuC tlov noSAv a tlof nEge NEmek Savat nEvqtaf dlqz-sorip gArivakObroC loTrok tsEgreCiCekCef nÜbil ekpÉ rEhef am jAt iSavat a etekef men Gav men .Gav sudlok ,le dettetISev dagamnq ëm Sdut men sE .inzEn Ürqkwt ,lAtdalluf Âdagam nE sE .deken ketIgß men ëm Ima Nyomorult koldus Földi létem tátog Feléd az éji Fényben Haldokló harangszó Retten sötéten Kondul zizzen Kattan reccsen Meghal a gyönggyel rakott Foltos éjben Harmadnapra ami sudlok tlçomoN gotAt metEl idlqf ijE za dElef nÜNEf OSgnäah

Olkodlah netEtqs nettî nezziz ludnok neCCî nattak ttokä leGGnqG a lahgem nÜjE sotlof äPdamrah Halott. Lassan szaga lesz, Azt mondják. Az illat, mit Nyakába borulva Habzó szájjal nyaldostál Évekig - a fiatalság harmatillatátMost hullaszag váltja fel. Még neked is büdös. .ttolah ,SÉ agaS n¬sal .kAjdnom tza tim ,talli za avlçÓ ÂAkaN lAtsodlaN lajjAS Ozbah gikevE -tAtallitamrah gAslataif a .lef ajtlAv gaSalluh tsom .sqdwb si deken gEm Állsz. A gyönyörű szemfedő alatt Ocsmány fogyott boldogságod. Valami elaszott, gyógyszerbűzös Test maradt a kedves. .SllA ttala QdefmeS WrqNqG a .dogAsgodlÓ ttoGof NAmCo sqzWbreSGOG ,ttoSale imalav .sevdek a tdäam tset Földbe teszik Férgek eszik, És hiába vájod ki Harmadnapra Nem jön vissza. kiSet Üdlqf ,kiSe kegrEf ik dojAv ÂAih sE äPdamrah .aSSiv nqj men - Majdnem mendjam Nem Haza, Csak ház. Nem Otthon, Csak négy fal. Nem Halál, Csak temető. ,azah men .zAh kaC ,nótto men .laf GEn kaC ,lÎah men

.Qtemet kaC Nem látlak, De érezlek. Nem ismersz, De kérdezhetsz. Nem öl meg, De megsebez. Nem fázok, De reszketek. ,kaltÎ men .kÉzîE ed ,Sremsi men .StehzedrEk ed ,gem lq men .zÜßgem ed ,kozAf men .ketekSî ed Lélekvándorolva avlorodnAvkÉEl Törzsem fatörzs, szemem helyén rügy nem fakad, fogam között agyagos a sár, nem ráng bennem az ideg. ,Zrqtaf meZrqt Gwr nELeh memeS ,dakaf men sogaGa ttqzqk magof ,ës a mennÜ gnAr men .gedi za Hajam árvalányhaj, mellemből tej helyett folyó ered, és méreg benne a víz. ,jahNÎavë majah tteLeh jet lQüÉlem ,dîe OLof ennÜ gîEm sE .zIv a Kezem-lábam kopár ág a fán, az Isten ajtaján zörgetek, lettem én a férgek étke, . gA ëpok mÂÎ-mezek ,nAf a ,ketegrqz nAjatja netsi za ,ektE kegrEf a nE mettÉ . Búcsú tavasszal laSSavat UCUb Most a tavasz rettenet, Az Isten a sarokban Büntetést térdel Most napfény csatáz az éjben A fénnyel. ,tenettî Savat a tsom nÂkor¬ a netsi za ledrEt tsEtetnwb

nÜjE za zAtaC NEfP tsom .leNNEf a Most nem bújik elő a Hóvirág Nem borul rügybe Az orgona. Most búcsúnk az utolsó Végleges, Egy utoljára gyűlölt Hétfő reggel. Most elpusztul az ölelés, Pusztul a szerelemmel. a Qle kijUb men tsom gArivOh ÜGwr lçÓ men .anogro za Oslotu za âUCUb tsom ,segÉgEv tlqlWG aëjlotu Ge .leggî QftEh ,sElÉq za lutSuple tsom .lemmÉîeS a lutSup Most az üres keret Kép nélkül tátog Most levegőbe Markol a kéz. Most szemed kékje Nem fest eget Most ez a búcsú utolsó, Most ez a tavasz Végső rettenet. Emlék a Dunán Pesti fény, mintha csillag Dunán reszket szüntelen, Szeretkező habok közt is Ölelésed kémlelem. És belefúlni volna már jó, Mint szerelmedbe Egyszer rég Víz közé sírt Habok között Málló holttest Lehetnék. tîek sîw za tsom gotAt lwklEn pEk ÜQgevÉ tsom .zEk a lokram ejkEk demeS tsom .tege tsef men ,Oslotu UCUb a ze tsom Savat a ze tsom .tenettî QsgEv nAnud a kElme galliC ahtnim ,NEf itsep

,nÉetnwS tekSî nAnud si tzqk kÓah QzektîeS .mÉÉmEk dßElÉq ,Oj ëm anlov inlUfÉÜ sE ÜdemlîeS tnim .gEr reSGe Ís Ezqk zIv ttqzqk kÓah tsettló OllAm .kEntehÉ Gyász 1 Egy perc volt, Ezer év. Tudom már Az isteni időszámítás! Pillanatba csomagolt Teremtett világ. Vízbe fulladt angyalok között Verecke hágója Gyászba öltözött. Gyász 2 Feketében angyalsereg Zengi az éjben a hallelúját. Rongyossá tépett Magyarországot Siratja most az egész Világ. Hideg Sehová érkezem. Jégpáncélos utcaszélen Körben áll egy kislánykát Énekel a gyermek, Fagyott kezű kölkök Földgolyót cipelnek. Anyaméhben holt csecsemő A teremtő kéz Ráncos, reszket Menj reggel! Maradok sehol sem. Itthon vagyok. y SAG ,tlov crep Ge .vE reze .ëm modut !sAtImASQdi inetsi za tlogamoC Âtanallip .gÎiv ttetmîet ttqzqk kolaGna tdalluf ÜzIv ajOgAh ekcîev .ttqzqtlq ÂSAG yy SAG gîßlaGna nÜEtekef .tAjUlÉlah a nÜjE za ignez ttepEt AssoGnor togASroraGam SEge za tsom

ajtäis .gÎiv gedih .mezekrE Avóß nÉESactu solEcnApgEj tAkNÎsik Ge llA nÜrqk ,kemreG a lekenE kqklqk Wzek ttoGaf .kenlepic tOLogdlqf QmeCeC tló nÜhEmaNa zEk Qtmîet a .tekSî ,socnAr !leggî jnem .mß lóß kodäam .koGav nótti Téged írnak ujjaim Kezed nyomán felsebzett a testem. A simogatás korbácsütés. Fejemen sétáló ujjaid nyomán kiégett hajhagymák helye. Sem fülem, sem nyelvem nem maradt már. Egyik hallgatta, másik elmondta -szikráztak hazug szeretlek-szavak. És megvakultam, mikor utoljára láttalak. Csak ujjaim maradtak. Görcsösen rángatják a tollat, maguktól mozdulnak, írnak: Nem vagyok, Nem vagy. miajju kanrI degEt nAmoN dezek .metset a ttezbßlef sAtagomis a .sEtwCAbrok OlAtEs nemejef nAmoN diajju kAmGahjah ttegEik .eLeh ,mÉwf mß mevleN mß .ëm tdäam men ,attagllah kiGe atdnomle kisAm guzah katzArkiS.kavaS-kÉtîeS ,matlukavgem sE .kalattÎ aëjlotu rokim .katdäam miajju kaC ,tallot a kAjtagnAr nßqCrqg ,kanludzom lOtkugam :kanrI

,koGav men .Gav men Félbemaradt költemény NEmetlqk tdäamÜlEf Táskámban hordom Az ötletet, Hogy átölelni téged Egyszer még, talán Hátizsákba gyűrt remény, Borgőz, és cigaretta füst − félbehagyott költemény. modró naüAksAt ,tetÉtq za degEt inlÉqtA Gó .nÎat ,gEm reSGe ,NEmî trWG ÂkAZitAh tswf attîagic sE ,zQgrÓ .NEmetlqk ttoGahÜlEf - Ima a sarokban /verset írni 2009-ben Kárpátalján/ Ha leírhatnám egyszer Hazámnak a sorsát Nem engedik a „ Nagyok” Hogy Budapestről Vereckéig Látok nem szabad. Hallgatok. Nem írhatom meg Hazáról imám, Nem fájhat versben Az igazsághiány Nem hullhat könnyem A végtelen Dunába, Nem kiálthatok Kint a Hortobágyba. Bilincsbe verik a kezeimet Ha szabad vers szabadságról Szól. Szobám legmélyén Suttogok valahol. Nincs éjjel telt fazékról álmodott a gyermek közben nem jutott csak kenyérhaj nincs rajta kolbász nincs rajta vaj a tejes fazék vízköves Nyomor nÂkor¬ a ami /nAjlatApëk

nÜ-yyyyYMyy inrI tßrev/ reSGe mAntahrIÉ ah .tAsrÄ a kanmAzah "koGan " a kidegne men giEkcîev lQrtsepadub Gó kotÎ .dÂaS men .kotagllah gem motahrI men ,mAmi lOëzah nÜsrev tahjAf men .NAihgAszagi za meNNqk tahlluh men ,ÂAnud nÉetgEv a kotahtlAik men .ÂGAbotró a tnik temiezek a kirev ÜCnilÚ lOrgAsdÂaS srev dÂaS ah .lOS nELEmgÉ mAboS .lóalav kogottus Cnin ttodomlA lOrkEzaf tlet lejjE kemreG a ttotuj men nÜzqk jahrENek kaC SAblok atjä Cnin .jav atjä Cnin sevqkzIv kEzaf sejet a romoN Az egész világ befagyott Látom az Istent is hogy vacog ttoGafÜ gÎiv SEge za si tnetsi za motÎ gocav Gó. Lehelettel melegítik Törött szárnyú angyalok kitIgÉem lettÉehÉ kolaGna UNëS ttqrqt Kereslek Útszélen állok, Ha nem jön semmi, Átmegyek, Az út porába elveszek, Vagy valami ködbe Mögöttem Sárba szikkadt lábnyomok, A világ elől bujdosok. Igyekszem igazodni Hozzád. Nemlétedben Lenni veled. Maradni Egykorvolt mindened, Átélni még egyszer

Csak belezuhanni Bele a világba. Üresség kÉsîek ,kollA nÉEStU ,immß nqj men ah ,keGemtA ,keSevle ÂArop tU za .Üdqk imalav Gav mettqgqm ,komoNbÎ tdakkiS Âës .kÄodjub lQle gÎiv a indozagi meSkeGi .dAzzó nÜdetElmen .dÉev innÉ indäam ,denednim tlovrokGe .reSGe gEm inlEtA innahuzÉÜ kaC .ÂgÎiv a ÉÜ gEssîw Álmot szaggat A nélkülözés Csak fénykép arcod Az enyém Zsebemben egyszemélyes Életjegy lapul Tudom Hogy nem vagy már És többé nem leszel Velem Mégis téged kereslek Idegen országok Idegen útjain taggaS tomlA sEzqlwklEn a docra pEkNEf kaC mENe za seLEmeSGe neüÜeZ lupal GejtÉE modut ëm Gav men Gó leSÉ men Ebbqt sE mÉev kÉsîek degEt sigEm kogASro negedi niajtU negedi Felgyúl a papír A verssorok közötti Hiány rIpap a lUGlef ittqzqk korÄsrev a Naih Reggelek Hazug, és hitszegő A reggel. Ablaktölcön üldögél Az ébredés. Álmomtól összeszáradt Szempillarácson át Látni próbálom arcodat. Már nem lehet, Már nem

szabad. Rovásra átírta: Ifj. Forrai Márton kÉeggî QgeStih sE ,guzah .leggî a lEgqdlw nqclqtkalba .sEdîbE za tdaëSeSSq lOtmomlA tA noCArallipmeS .tadocra molAbOrp intÎ ,tehÉ men ëm .dÂaS men ëm notëm iäf.jfi :aÍtA äsAvor A képek forrásanyaga: Lőrincz P. Gabriella: Karcok ( Lőrincz Katalin rajzai) Könyvek: http://www.bajabelasulinethu/regi/diakelet/muvesze t/rajz/nemete.jpg Kereszt: http://www.hitvallashu/regi/hitv0609/keresztjpg Kiszáradt fa: http://4.bpblogspotcom/ oeret3zQH4w/SZsyZt 8ztI /AAAAAAAAARE/SWpVFmBDeno/S1600R/tree.bmp Árpád-házi zászló: http://koppany.unashu/shop ordered/8161/shop pic/ koppany 859333.jpg http://koppany.unashu/shop ordered/8161/shop pic/ koppany 485485.jpg Angyalok: http://image.hotdoghu/ data/members0/648/442648/ images/068.jpg http://image.hotdoghu/ data/members0/148/4148/fre eimages/91d150ad00c46e48a6e467afb5123aef 2.jpg Fagyöngy: http://m.bloghu/gy/gyogynovenykislexikon/image/fe h%C3%A9r%20fagy%C3%B6ngy1.JPG Imádság:

http://www.titkosertelmurozsashphu/hpc/elemkepek /titkosertelmurozsa/titkosertelmurozsaimadsagok121 7948650.jpg Szkíta szarvas: http://1.bpblogspotcom/ 4tltYwvD8Oc/SaQEuXpJo GI/AAAAAAAABnw/Kzqvo3mciw/S220/szk%C3%ADtaszarvas.jpg Ház: http://www.utikalauzhu/ausztria/Ligeti Csakne Zsu zsa/Karinthia-2008/Eggen.gif H.ZS/Rovásírás: Friedrich Klára: Tatárlaka titka