Betekintés: Allergia

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Allergia Bevezető Évszázadunk egyik leggyakoribb civilizációs betegsége az allergia. A vegyipar, a gyógyszeripar fejlődésével az új és egyre újabb vegyi anyagok az otthoni és a munkahelyi környezetben számos lehetőséget adnak az allergiás túlérzékenység kifejlődésére. A modern életformával járó testkultúra, a fejlett higiéné, a testápolás és tisztítószerek elterjedése, a helyi és belső használatú gyógyszerek növekvő választéka tovább bővíti a környezeti allergének számát. Az allergiás megbetegedések emelkedő tendenciája tapasztalható. A betegek a jelentkező bőrtünetekkel elsősorban bőrgyógyászhoz fordulnak, az asztmás, orrfolyásos panaszokkal a tüdőgyógyászati, az allergiás eredetű emésztési problémákkal pedig a belgyógyászati rendelőket keresik fel. Az allergiás bőrtünetek leggyakrabban ekcéma és csalán formájában figyelhetjük meg. Az allergiás megbetegedések hosszú évekig, gyakran egy

életen át tartanak. Az allergiával kapcsolatos teendők között ezért a felvilágosító munka a legfontosabb. Statisztikai és vizsgálati adatok bizonyítják, hogy – bár gyermekkorban is előfordulnakelsősorban a munkaképes, 20-50 évig terjedő korosztályt sújtják az allergiás megbetegedések. Történeti áttekintés A mese valahol az egyiptomi piramisok lábánál kezdődik. A leghosszabb egyiptomi kézirat, a több mint 20 méteres, 108 hasábos, Kr.e. XVI. századból származó Ebers-papirusz szerint az egyiptomi orvosok már ismerték a visszatérő nehézlégzéssel járó betegséget. (Még szándékosan nem asztmáról beszélünk, hiszen a mai elnevezést csak jó ezer évvel később, az ókori Görögországban kapta.) Gyógyítására beöntéseket, valamint szárított teve- illetve krokodilürüléket javasoltak. Egyiptomi eredetű az a leírás is, ami az allergiológia első – feltehetően anafilaxiás sokk miatt bekövetkezett – halálesetéről

szól: a történet szerint az idős Ménész fáraót a Nílus partján megcsípte egy darázs, és ezt követően hamarosan meghalt. Az asztma elnevezést először állítólag Homérosz használta az i.e. IX. században. Mások akik még Homérosz létezését is kétségbe vonják - a névadást Hippokratésznek tulajdonítják kb. 400 évvel később. Hippokratész (Kr.e. 460-370) szerint az asztma "a test folyadékainak egyensúlyzavara, ami végül a nyálkának az agyból való kiáramlásához vezet". Egyébként az a téves elképzelés, miszerint az orr váladéka az agyból származna, egészen a XVII. század közepéig megmaradt az orvosi köztudatban. Hippokratész az asztma kezelésére hashajtást és érvágást javasolt. Kr.e. 150 körül a kappadókiai Aretaiosz, aki a klasszikus kórképek (a tüdővész, a diftéria, az epilepszia stb.) összefoglaló leírásával tűnt ki, az asztmát már önálló betegségnek tekinti, nem csupán tünetnek. A II.

században Galenus (129-199), a kis-ázsiai Pergamonból származó, Rómában praktizáló orvos felismeri, hogy a légzés izmok összehúzódásának eredményeképpen jön létre. Galenus kezelési módszere az ún. politerápia volt, ami gyógynövények és állati eredetű anyagok keverékének alkalmazását jelentette. Ezután több mint ezer éven keresztül lényeges előrehaladásról szóló írásos beszámoló az orvoslás e területéről nem maradt fenn. 1130. március 30-án megszületik a cordobai bíró fia, Moses Maimonides (1130-1204), aki a XII. század egyik leghíresebb orvosa lesz. Amikor a mórok elfoglalják Cordobát, családjának menekülnie kell. Ő Marokkón keresztül Kairóba kerül, ahol a legendás Szaladin szultán orvosa lesz. A szultán legidősebb fia asztmás, neki könyvet ír az asztma kezeléséről. Ebben az állapotromlás megelőzése érdekében az érzelmi felindulások kerülését és a nemi élettől való tartózkodást javasolja.

Nagy hangsúlyt fektet az étrendre: a dióféléket, a tejet, a baromfit és a hüvelyes növényeket kiiktatja a szultán fiának étrendjébol. Az ópiumot is károsnak tartja. Jónak tartja a forró tyúkhúslevest, valamint a nyúl, a birka és az őz húsának fogyasztását. 1492-ben Amerika felfedezésével az ősi amerikai civilizációk gyógymódjai is ismertté váltak Európában. Az aztékok már ismerték a gumit és számos eszközt (pl. beöntéshez fecskendőt) készítettek belőle. A szárított ipecacuanha gyökér köptetőként illetve balzsam alkotórészeként való használata is tőlük származik. A nátha esetén javasolt tepopote nevu szer különböző ephedra fajták keverékéből állt. Az inkák az Erthroxylon coca szárított levelét használták rhinitis és légúti panaszok kezelésére, illetve főzetét helyi érzéstelenítésre. Ennek fő alkaloidja a kokain. Sir Walter Raleigh 1559-ben behozta a dohányt Európába, amit kezdetben a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


légúti betegségek kezelésére használtak. A reneszánsz korától kezdődően nem ritka, hogy az asztma terén jelentőset alkotó orvosok közül sokan maguk is szenvednek a betegségtől. 1565-ben Leonardo Botallo (1519-1587) leírta a rózsa közelében jelentkező, fejfájással és tüsszögéssel járó tünetegyüttest, amit "rózsaláz"-nak nevezett el. Kezelésére kámfort használt. Orvosi körökben Botallo inkább a róla elnevezett ductus arteriosus Botalliról ismert, jóllehet ezt valójában nem is ő fedezte fel, hanem Giulio Cesare Aranzi, olasz anatómus. (Az ő neve a ductus venosus Aranzii révén maradt fenn.) Van Helmont (1579-1644), flamand orvos Brüsszelben született és maga is asztmás volt. A görög chaos szóból ő alkotta meg a gáz elnevezést. A vízgőztől megkülönböztette a "gáz"-t és a levegőt. A ősszén elégetésekor felszabaduló gázt "erdei gáz"-nak (gas sylvestre) nevezte. Elsőként ír az asztma

családi halmozódásáról: leír egy családot, ahol a férfi, annak nővére és az anyjuk is asztmás. Felismeri, hogy egyéntől függően más és más tényezők válthatnak ki rohamot. Az asztmát a kishörgők összehúzódásának tartja és felismeri a levegőben lévő anyagok és a tünetek közötti összefüggést. Az inkvizíció 1634-ben egy évre börtönbe veti, mert – a vád szerint – tagadja a vallás gyógyító erejét. Thomas Sydenham (1624-1689), akit "angol Hippokratész"-nek is neveztek, kilóg a sorból, ő nem volt asztmás, súlyos köszvényben szenvedett. Viszont ő kezelte John Locke (1632-1704) filozófus asztmáját: a galenusi tradícióknak megfelelő politerápiával, amit a XVII. századra jellemző két "bevált" módszerrel, az érvágással és a hashajtással egészített ki. Az orvoslás ezidőtájt kezdett átalakulni alkímiából igazi tudománnyá. Azonban még sok helyen fellelhetünk bizarr kezelési módokat.

Hollandiában kiterjedten alkalmazták a szárított csődörtrágyát asztma kezelésére. Nem kevéssé furcsa a londoni Royal College of Physicians ajánlása: a szárított rókatüdő. Az asztma történetének következő jelentős személyisége Thomas Willis (1621-1675), oxfordi orvos, aki a Pharmaceutica Rationalis címu, 1673ban Oxfordban megjelent munkájában az asztmát "a tüdő hörgőiben és ereiben lévő mozgó szálcsák görcse"-ként írja le. 1660-ban a német Conrad Schneider, majd tőle függetlenül 1672-ben az angol Richard Lower kimutatta, hogy az a Hippokratésztől eredő feltevés, miszerint az orr váladéka az agyból származik, anatómiai lehetetlenség. 1698-ban Londonban megjelenik Sir John Floyer (1649-1734) A Treatise of the Asthma című könyve. Floyer maga is asztmás volt. Munkájában elsőként különíti el az asztmát a többi nehézlégzéssel járó kórképtől. Folyamatosan fennálló és epizodikus asztmát különböztet

meg. Sok olyan tényezőt ír le, melyek befolyásolják az asztmát: öröklődés, időjárás, évszakok, dohányfüst, érzelmek, szennyezett levegő, és egyéni érzékenység. Elsőként ír az éjszakai asztmás panaszokról, "amikor az idegekre szeles szellemek telepszenek". Kezelési módként a hideg fürdőt javasolja. A XVIII. század nagy jelentoségű eseménye, nemcsak az asztma, de az egész orvosi diagnosztika szempontjából a bécsi Leopold Auenbrugger (1722-1809) 1761-ben megjelent munkája: Új kopogtatásos eljárás a mellkasi megbetegedések felismeréséhez. Érdekes, hogy a könyv megjelenését teljes érdektelenség övezte. Csak Auenbrugger halála előtt néhány hónappal ismerték fel a perkusszió valódi értékét. A XIX. században fontos előrelépések történtek. 1808-ban Reiseissen strasbourgi orvos kimutatta, hogy a hörgők falában jól elkülönítheto izomréteg található, aminek összehúzódása a légutak szűkületéhez

vezet. Néhány évvel ezután, 1816-ban, Laennec (1781-1826) breton orvos felfedezi a sztetoszkópot, vagy korabeli magyar nevén a "mellkaskémlelő"-t. A közvetett hallgatózásról, avagy a tüdő- és szívbetegségek diagnosztikájáról című munkájában leírta az asztma fizikális diagnosztikai kritériumait, és a bronchospazmust az asztma fontos komponensének tartotta. John Bostock (1773-1846) az asztmás tünetek szezonalitására hívta fel a figyelmet 1819-ben a Medico-Chirurgical Transactions címu lapban megjelent közleményében. A XIX. század legnagyobb szaktekintélye az asztma területén Henry Hyde Salter (1823-1871), aki maga is asztmás volt. 1860-ban jelenik meg munkája On Asthma: Its Pathology and Treatment címmel. Salter klinikailag pontosan leírja az asztmát, és felismeri a bronchiális hiperreaktivitást. Ennek ellenére a betegséget mégis elsődlegesen idegi eredetűnek tartja, kezelésére erős kávét és stramoniumot ajánl Az

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


allergia fogalma és tünetei Az allergia a szervezet védekező rendszerének – immunrendszerének- olyan kóros túlmuködése, zavara, amikor a mindannyiunkat szokványosan is körülvevő, önmagában békés anyagok ellen indul támadásba saját eszközeivel, gyulladást kiváltva, terhelve a szervezetet, panaszokat okozva az allergiás embernek magának. Ezek a panaszok a viszketés, duzzanat, vérbőség, esetleges fájdalom, az adott szerv kóros muködése. A hajlam igazoltan öröklődik az ilyen reakciókra, a panaszok azonban valamilyen külső erős inger hatására kezdenek megnyilvánulni. Bármely életkorban megjelenhet az első tünet. Az allergia mechanizmusa Valamennyi bennünket körülvevő anyag idegenként (antigén) hathat védőrendszerünkre. De csak különösen túlérzékeny emberek reagálnak “allergiásan” olyan anyagokra, amelyek másokra hatástalanok. A védőrendszer az antigénre úgy reagál, hogy fehérjékből antitesteket alkot.

Antigének és antitestek együtt reagálnak. Ez a fehérvérsejtek bizonyos fajtáját aktiválja. Ez a magába véve természetes reakció egy allergiánál megváltozik. A vérben szokatlanul nagy mennyiségu az antitestek száma és a fehérvérsejtek túlérzékenyen reagálnak rájuk. Kibocsátanak szövethormonokat, mint pl.: hisztamint. Ezek a szövethormonok olyan reakciókat okoznak, amelyeket a test már nem képes ellenőrizni. Ha az immunrendszer egyszer már ilyen allergiásan reagált, azt “megjegyzi” a továbbiakban. Ha újra érintkezésbe kerül ugyanazzal az anyaggal, a védelem sokkal hamarabb működik, mint az első alkalommal. Túlérzékenységi okok: Azonnal vagy 15 percen belül léphet fel az allergiát okozó anyaggal történt érintkezés után. Panaszok: viszketési inger, megvörösödött bőr, duzzanatok az egész testen, légszomj és a vérnyomás csökkenése, néha rosszullét és hányás. Elsősegély: az érintett személyt úgy kell

fektetni, hogy a lábak a fejnél magasabban legyenek. Azonnal hívni kell a mentőorvost. Okok és okozók: Némely ember hajlama, amellyel bizonyos anyagokra reagál, öröklöttnek tűnik. Sok tényezőnek kell azonban együtthatnia ahhoz, hogy valaki allergiássá váljék. Ezek egyike környező világunkban bizonyára a fokozódó vegyi hatás. Sok ezer vegyi anyag van a kereskedelmi forgalomban és ez minden évben újabb százalékkal gyarapszik. Ilyen nagyszámú anyagra némely immunrendszer nem tud már kellően reagálni. Hogy ez a tény befolyásolja a környezetet és hat az immunrendszerre, már nem vonja senki kétségbe. Így a lélek olyan tényező lehet, amely a test ellenálló képességét - hogy az antitestekre allergiásan reagáljon - erősítheti vagy gyengítheti. Ebből következik hogy az ember nem úgy allergiás, mint ahogyan pl. kék szemű, hanem bizonyos - esetleg változó - feltételek mellett speciális anyagokra allergiásan reagál vagy nem.

Elvileg minden anyag kiválthat allergiát. Viszont az anyagok több csoportjáról kiderült közben, hogy számos ember számára ingerlő hatásúak. Sok anyag nem közvetlenül vált ki allergiát, hanem csak közvetve előkészíti azt, amennyiben esetleg a bőrt és a nyálkahártyát károsítja. Ezáltal fokozódik az érzékenység más, allergiát okozó anyagok iránt. Egy példa: a kén-dioxid közvetlenül válthat ki allergiás asthmát, és úgy károsíthatja a légcső nyálkahártyáját. hogy ez nyírfavirágpor-allergiát okozhat. A leggyakoribb allergiás betegségek a megbetegedett szerv szerint Légutak Itt említeném meg, hogy a szemgolyót kívülről és folytatódva a szemhéjat belülről borító vékony hártya – a kötőhártya- allergiai szempontból is a légutakhoz tartozik, azokkal együtt, hasonló módon betegszik meg. Az allergiás betegek száma és a teljes népességhez viszonyított aránya világszerte, így Magyarországon is nő.

Hazánkban a szénanáthások és allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedők száma meghaladja a 200 ezret, míg a hörgoasztmások száma (ezek nagy része szintén allergiás eredetű) eléri a 100 ezret. Igaz, ezek a számok csak hozzávetőleges, becsült adatok. A felső légúti allergiás betegségek bármennyire kínzó tünetekkel is járnak, prognózis szempontjából a hörgőasztma népegészségügyi jelentősége fontosabb. Az allergiás légúti betegségek tünetei sokfélék lehetnek. Szénanátha (szénaláz, virágportúlérzékenység) A betegség megjelölése nem helyes, mert a tüneteket nemcsak a széna, hanem a virágporok és virágillatok is előidézik, és a tünetek középpontjában nem a láz, hanem a nátha (rhinitis) áll. Bizonyosan nem állapítható meg hogy mikor észlelték először a tüneteket, de már a XVI., XVII., és XVIII. században rózsaillat-, babvirág-, bükköny-betegségről, primula-hurutról stb. beszéltek, asszerint,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


amint a hurutos megbetegedések első jelei valamelyik virág illatozásával vagy a virágporzás idejével estek össze. A szénanátha létrejöttében éppúgy, mint a többi allergiás megbetegedés keletkezésében a kiváltó allergéneken kívül egyéb belső tényezők jelenlétére is szükség van. Mindazokat az elváltozásokat, amelyek az allergiás alkatot és hajlamot jellemzik, a szánanáthás betegekben is megtaláljuk. A szénanátha-esetek száma a civilizáció haladásával és a népesség városiasodásával emelkedik, illetve azzal szorosan összefügg: míg a régi időkben kevés szénanáthában szenvedő beteget észleltek, addig újabban ezek száma állandóan növekszik, pl. az USA-ban, Németországban és Olaszországban a lakosság 1%-a szenved szénanáthában, és a betegek legnagyobb része a városokban lakik. A városi lakosság általában hajlamosabb allergiás tünetekre. Családfák kutatása közben megállapították, hogy az allergiás

hajlam sok esetben akkor került napvilágra, amikor a család faluról városba költözött, és a városi életmódot a városi táplálkozási szokásokat is felvette. A szénanátha földrajzi elterjedése azt mutatja, hogy a különbségek az életmódbeli befolyások jelentőségében, a földrajzi adottság, faji különbségek okozta hajlamban keresendők, amelyek az antigén felvételén kívül szükségesek a sensibilizálhatósághoz. A nagyvárosok nagyobb portartalmú levegője, a benzingőzök, a füst, az autógázok, a különböző gázok (SO2) roncsolják a nyálkahártyák védőberedezéseit, ezért a városi lakosság nyálkahártyája érzékenyebb, hajlamosabb az allergének, így a virágporok megtelepedésére. Ezáltal könnyebben jön létre a sensibilizálás. A hajlamosító tényezők között szerepel a betegek szociális helyzete is: a hivatalokban, a zárt helyiségben dolgozók hajlamosabbak a szánanáthára, mint a szabad levegőn dolgozó falusi

lakosság. A klímabefolyások annyiban fontosak, hogy különböző vidéken eltérő a virágok nyílásának ideje, és így nem a tulajodnképpeni klimatikus viszonyokban, a levegő nedvességében stb. keresendő a szénanáthára hajlamosító elváltozás, hanem az a levegő virágpor vagy illóolajtartalmától függ. A klimatikus helyek gyógyító hatása tehát nem valamely különleges kémiai vagy fizikai hatáson, hanem kifejezetten az egyes vidékek levegőjének virágpormentességén alapszik. A szénanáthát kiváltó allergén a kötőhártyára, az orrnyálkahártyára vagy a felsőlégutakra jutva váltja ki a kóros tüneteket. Virágporok nemcsak közvetlenül a légzőszervek nyálkahártyájára jutva, hanem az emésztőcsatornán keresztül haematogén úton is kiválthaják a betegség tüneteit. Ezeknek a megállapításoknak az orális kezelésben van jelentőségük. A virágporok egy részét a szél viszi tovább. Így a fűfélék hímpora, amely a

leggyakrabban okoz szénanáthát, a szél útján néha igen messzire terjed. Más virágok porát a rovarok viszik tovább, amelyek nagyobb távolságra nem jutnak el, és a virágporszemcsék így csak kis mennyiségben kerülneka nyálkahártyákra. A szénanátha idénytartamára, a vidékenként összeállított virágzási naptárból következtethetünk. Ennek jelentősége a védekezés szempontjából nagy, mert ezáltal a betegnek módjában van a kártékonyan ható virágzási időt lakóhelyétől távol töltenie. A virágporallergének aktív alkotórészei nagy molekulasúlyú proteinszerű polypeptidek. Úgy látszik azonban, hogy nemcsak a virágporokban található fehérjék, hanem a virágból és a növény más részeiből készült kivonatok is lehetnek allergének. Kimutatták azt is, hogy szénanáthában szenvedő betegek a szezon alatt növényi magvak fogyasztása után allergiás gyomor-és béltünetekkel reagáltak. Így pl. rozsvirágpor-érzékeny

egyének a rozsvirágzás alatt a rozskenyér fogyasztásától urticariát, náthát és dyspepsiás tüneteket kaptak. Magyarország területén 4000 virágos növényfaj él, amelyek közül eddig 150 bizonyult szénanátha-okozónak. Egyes vidéken évenként több szénanáthaidőszak is váltja egymást. Közép-Európában a főidőszak, amely május első felétől július közepéig tart, a fák, a bokrok és a szélporozta réti pázsitfüveink virágzási idejére esik. A második időszakban csak a réti pázsitfüvek és a gabonafélék virágzanak, és így ezek okoznak szénanáthát. A harmadik időszakban az Ambrosia artemisiifolia (vadkender) és néhány szerb tövisfaj okoz nyár végén szénanáthát. A kórisme nem mindig egyszerű. Előfordul, hogy a beteg szénanátha-diagnosissal keresik fel rendelésünket, és csak a kórelőzmény pontosabb kikutatása után állapítható meg, hogy a betegnek nincs szénanáthája, hanem valamely mai eredetű hurut vagy

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szezonhoz nem kötött rhinitis vasomotoria okozza a tüneteket. A szénanátha vízszerű, hetekig tartó, időnként visszatérő színtelen orrfolyás, orrdugulás, tüsszögési rohamok, orrviszketés képében jelentkezik, de nemegyszer krákogással, garatviszketéssel is társul. Egyeseknél fülészeti panaszok, így fülviszketés, nagyothallás, füldugulás is előfordul. A tüsszögés amellett, hogy bizonyos helyeken kínos, autóvezetés közben még veszélyes is lehet. Kötőhártya-gyulladás Általában a szénanátha tüneteivel együtt jelentkezik a kötőhártya-gyulladás, szemhéjduzzanat, szemviszketés, idegen test érzése, fényérzékenység, könnyezés képében, mely akár hónapokig is eltarthat. A kötőhártya-gyulladások nyáron a szokásosnál gyakrabban fordulnak elő, hiszen több "lehetőségünk" van arra, hogy elkapjuk: • A nagy melegben sokan strandolnak, az uszodák, folyók, tavak vize nem igazán "steril"

fertőződhetünk (baktériumok, vírusok). • Tele van a levegő virágporokkal, pollenekkel, sajnos egyre többeket kínoz az allergiás kötőhártya-gyulladás is. • Kihasználva a szabadságot, a jó időt, egyre többen választják közlekedési eszközül a kerékpárt, motorkerékpárt, s védőszemüveg nélkül könnyen "belemehet valami a szemükbe", mely úgynevezett "traumás" (sérüléses) kötőhártya-gyulladást válthat ki. Ugyanígy járhatunk, ha barkácsolás, festés, meszelés közben nem vigyázunk a szemünkre. - Sokak szenvednek attól, hogy szárazabb a szemük, kevesebb a könnyük. Kellemetlen tüneteiket, panaszaikat a nyári nap, a fokozott UV-sugárzás, a nagy meleg fokozhatja. Szemünknek melyik része is a kötőhártya, amit latinul conjunctivának nevezünk, és amely szemünk fontos védőrendszerét alkotja? Mindenféle műszeres vizsgálat nélkül is jól látszik, ahogyan sima, fénylő, igen vékony

nyálkahártyaként lazán beborítja az egész szemgolyó külső felszínét - a szaruhártya kivételével és a szemhéjak belső felszínét. Normális, egészséges állapotban követi a szem mozgását, a benne futó sok ér zárt állapotban van, az alatta lévő ínhártya fehér színe átlátszik. Sérülés, fertőzés során akár pillanatok alatt is élénkvörös lesz, sőt, meg is duzzadhat. Állandó nedvesen tartásáról a könny gondoskodik. A kötőhártya-gyulladások (conjunctivitisek) fajtái • Bakteriális fertőzések gennyes váladék, szempillákon pörkös felrakódás Vírusfertőzések gennyes váladék nincs, csomók az alsó áthajlásban, corneaelváltozás, antibiotikumok hatástalanok Allergia (atopiás conjunctivitis) pollenes évszakra jellemző, kórtörténetben allergia, a fő tünet: viszketés Vegyi és gyógyszerreakciók kialakulás módja, anyaga szerint, csomók az alsó áthajlásban Mechanikus hatások függ a keletkezéstől (idegen

test, sérülés), hibás állású szemhéjak Szárazszem-szindróma csökkent könnytermelés, szisztémás betegség Hörgőasztma (asthma bornchiale) Az asthma görög szóból származik, ami annyit jelent, mint lihegés, zihálás. Az Iliasban a bajvívók szapora, ziháló lélegzését nevezték így, beteges állapot megjelölésére először Hérodotosz használt. Az idők folyamán számos leíró ismertette a lihegő nehézlégzés típusait, és azok különböző megjelenési alakját. A hörgő fokozott érzékenysége. Kezdetben csak időszakosan fellépő (virágzó mező mellett nyitott ablakkal elsuhanó vonaton utazva), torokban érzett duzzanat, légcsőszárazság, száraz köhögési rohamok, mellkasi teltségérzés, majd egyre súlyosabb és elhúzódóbb tünetek hívják fel a figyelmet az asztmára. A ki-be légzés nehezítettsége, a zihálás, a mellkasi sípolás, a kilégzés megnyúlása nemegyszer az éjszakai, illetve hajnali órákban jelentkezik.

Egy külföldi felmérés szerint a betegek 64 százaléka megérzi az allergiás állapotromlás közeledtét, leggyakrabban, 19 százalékban tüsszögés, illetve 17 százalékban könnyezés tüneteként. Az alvászavarral, rossz közérzettel küszködo szénanáthás betegek szerint nem allergiás társaik nem értik meg, mennyire nehéz lehet a panaszok elviselése hetek, nemegyszer hónapok folyamán. A családban a megértés általában könnyebb, mivel a legtöbb szénanáthásnak van allergiás családtagja. A tavaszi és nyári allergiás panaszokért leginkább “felelős” növények. A parlagfű-allergiáról Allergiás betegségek gyógyszeres kezelésérol Az allergia gyógyszeres kezelése egyre biztonságosabb és hatékonyabb az évek folyamán. Az alkalmazott gyógyszerek ugyan nem gyógyítják meg a betegséget, de jelentosen enyhítik a panaszokat. Az antiallergiás és gyulladáscsökkento kezeléssel kivédhetok a szénanáthás betegség

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


szövodményei: orrpolyposis, arcüreggyulladás, idült középfülgyulladás. Az adekvált kezeléssel hörgoasztma esetén megelozhetjük, illetve csökkenthetjük az eros fulladási rohamokat (mely nemegyszer injekciós infúziós kezelést is igényelhet), eros köhögési rohamokat, mely szintén szövodménnyel járhat. Kezeletlen esetekben az évenkénti szezonális visszaesések elore nem látható állapotromlással járhatnak. A megelozo antiallergiás, illetve gyulladáscsökkento gyógyszereket a panaszok fellépése elott kell megkezdeni, így profilaktikus hatásuk sokkal hatásosabb. A sokféle terápiás lehetoség közül nem könnyu eldönteni, mivel is kezdjük a kezelést, ezért is fontos a terápia hatékonyságát a kezeloorvossal megbeszélni, visszajelezni. (Kontroll szükséges!) Több vény nélküli gyógyszer kombináltan tartalmazhat allergia elleni szert, így szakorvos által beállított antihisztamin-kezelés mellett a mellékhatások fokozódásával

lehet számolni. Ezért inkább a gyógyszeres kezelés beállítását bízzuk szakemberre. Szteroidtartalmú lokális orrspray használata esetén a bejuttatás technikája is fontos. Ezért a spray fúvókáját az orr oldalsó és felso része felé kell irányítani (nem az orrsövény közepe felé). Így kivédhetjük az orrelválasztó "fal" kóros irritációját. Az "útifu" (nevével ellentétben) gyomnövény. Hosszú ideig virágzik és nagyon elterjedt. Virágpor-produkciója nem túl magas. Jól bevált, házilag is elkészítheto szer szénanátha esetén az orrdugulás, illetve orrfolyás leküzdéséhez, a sós-vizes öblítés. Hozzávaló: 1 liter forralt csapvíz, 2 púpozott teáskanál asztali vagy tengeri só, 1 csapott teáskanál szódabikarbóna. Elkészítés: tiszta edénybe öntsünk 1 liter kihult, korábban felforralt vizet, adjuk hozzá a sót, illetve szódabikarbónát, majd keverjük jól össze. Hutoszekrényben tárolhatjuk 1

hétig. Használat elott langyosra melegítsük. Használata: orrcseppentovel, illetve orvosi fecskendovel napi 2-3 alkalommal végezzünk orröblítést a testhomérsékletu, felkevert oldattal. A folyadékot hátrafelé, ne felfelé irányítsuk. Így ki tudjuk köpni a sós víz egy részét, ha a garatba lecsorog. Az elso néhány alkalommal enyhe égo érzés elofordulhat, mely késobb megszunik. Szteroidtartalmú orrspray használata elott a fenti gyógymódot alkalmazva a hatást a felszívódás miatt fokozhatjuk. Az asztmatikus tüneteket leggyorsabban inhalációs, belégzéses bétaagonista szerekkel enyhíthetjük. A jó belégzési technika mellett percek alatt megszunnek a kellemetlen panaszok, de sohasem szabad megvárni az eros tünetek (mellkasi sípolás, eros feszítés a mellkasban) megjelenését. Ha az inhalálási technika (akár dózis aerosol, turbuhaler vagy rotadisc formájában történik) bizonytalan, inkább kérje ki kezeloorvosa, esetleg asztma nurse

véleményét. Hörgoasztma esetén is fontos a gyulladáscsökkento, megelozo gyógyszerek szezonban történo, állandó napi 2-4 alkalommal való használata. A szteroidtartalmú inhalációs készítmények után mindig kötelezo a szájüreg langyos vízzel történo kiöblítése! A nyári gyomok közül a szorös disznóparéj - nagy elterjedtsége miatt - figyelemre méltó pollenózist okozhat. Az allergia nemcsak hazánkban okoz problémát, hanem európai közegészségügyi probléma. Sajnos az allergiás betegségben szenvedok aránya 10 évenként megduplázódik, pedig jelen számítások szerint így is az allergiás betegségekbol adódó direkt és indirekt költségek csak az Európai Közösség országaiban évi 29 milliárd ECU-t tesznek ki. Az ingerlékenység, étvágytalanság, fejfájás, rossz körérzet a beteget gyakran súlyosan korlátozhatja, sok iskolai és munkahelyi hiányzást okozva. Ezért az allergiában szenvedő, napközben “csak”

tüsszögő, orrát fújó, nemegyszer éjszakákon át virrasztó, légszomjjal küszködo vagy a rosszul beállított gyógyszerektől levert beteget munkahelyén, esetleg a családban bűnvád is marcangolja, mivel elvárásainak nem tud úgy megfelelni, mint korábban. Mivel az allergiás betegség pszicho-neuro-immunológiai (lelki-idegivédekezőrendszeri) alapokon nyugszik, nem nehéz belátni, hogy a lelki stabilitás is fontos szerepet játszhat a betegség kimenetelében. A testi tünetek megjelenése mellett főként a súlyosabb asztmás betegeknél jelentkező szorongásos, depresszív tünetegyüttesre is figyelni kell: • szociális elszigetelődés, • testi tünetek miatti aggodalom, • munkaképtelenség, • bűntudat, pesszimizmus, • alvászavar, levertség, fáradékonyság, közöny. A gyógyszerköltség-elemzések szerint az augusztus-szeptember hónapokban (a parlagfűszezon ideje alatt) megjelenő többletkiadás 1996-ban 300 millió forint körül volt.

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Ha figyelembe vesszük, hogy valamely betegség kezelésére fordított teljes egészségügyi kiadásoknak csak egy részét képezik a gyógyszerköltségek, úgy könnyen belátható, hogy a megelőzés olcsóbb és hatékonyabb lehetne! Ezért fontos a légúti allergiás betegségekben szenvedők számára egy kezelési program gyakorlati alkalmazása, melynek részei a következők: • idejében elkezdett egészségnevelés, • a tünetekkel orvoshoz forduló beteg kivizsgálása, • a gyógyszeres kezelés beállítása, ellenőrzése, szükség szerinti megváltoztatása, • betegoktatás (beszélgetés a betegségről, a kezelés lehetőségeirol) és nem okítás, • az allergiás betegséget rontó tényezők beteggel való megismertetése és azok lehetőség szerinti kerülése, • a betegség pillanatnyi súlyosságának felmérése, az azonnali orvoshoz fordulás lehetőségei, • gondozás. Ez egy komplex kezelési stratégia, melyben fontos szerepet kap a beteg,

illetve azok családtagjai, a beteggel foglalkozó óvónők, pedagógusok, egészségügyi apparátus - és még sorolhatnám összehangolt munkája. Csak egy-két példát kiragadva is látható, mennyire sokrétű ez a tevékenység: • a Kisalföld Gyógy-ír melléklete, városi televízió, egészségügyi információk, reklámok, • az ÁNTSZ pollenjelentése, • a NEVI óvodáskorú gyerekek dohányzásmegelőző programja vagy a felnőtteket leszoktató Nicotinell-program, • a társadalombiztosítás által támogatott gyermekkori csoportos gyógyúszás asztmások számára, • győri allergiás és asztmás óvodáskorú gyerekekért egyesület, • mosonmagyaróvári asztmaklub, • iskolai egészségnevelési program, • marcalvárosi allergiás gyerekeket felvállaló óvoda, • a polgármesteri hivatal által szervezett parlagfűirtási akció. Tágabb értelemben a felsőbb szinten` hozott döntések (közlekedés, parkolás, parkosítás,

környezetvédelem) mind-mind fontos szerepet kell hogy kapjanak a megelőzésben. Tartalomjegyzék A bőr allergiás betegségei (allergodermatosisok) A bőrnek az allergiás tünetek létrejöttében többféle szerepe van. Először is lehet az antigének bemeneti kapuja, vagyis a bőrből felszívódva más shock-szövetben jön létre az allegiás reakció. A bőr felületét bevonja a faggyúmirigyek váladéka, ezáltal a bőr mechanikus és kémiai védelmet nyújt az allergének bejutása ellen. A bőr dörzsölésével, tehát traumák útján, a természetes védelem megszűnik, az allergének könnyen áthatolnak az epidermis legfelső rétegén. Az allergének bejutását elősegíti a bőr macerálása, a zsíroldó szerek használata, vagyis a természetes védekező mechanizmus megszűnése. Ezek a fizikai és kémiai ingerek előkészítik a talajt az allergének helyi megkötéséreis. Így jön létre a helyi sensibilizálás, a bőrnek mint shockszövetnek a

lokalizációs mechanizmusa. Immunológiai, allergiológiai jelentősége felértékelődött az utóbbi években. Önálló immunszervként is emlegetik a bőrt, annyira speciális reakciók játszódnak le benne. Ezen belül: Csalánkiütés - urticaria A legtipikusabb, legközismertebb formája az allergiának. Lényege: a piros, viszkető udvarban ülő “csalángöbcse”. Mérete kb. fél centis átmérotől (1-2 pöttytől), az egész testet beborító vörös, duzzadt, összefolyó nagy jelenségig igen változó. Szélsőséges formája, amikor a folyamat a bőr mélyebb rétegében kezdődik és nem annyira a pirosság, mint inkább a duzzanat, a feszítő fájdalom a jellemző. Teljesen deformálódhat pl.: a kéz, vagy a láb úgy megduzzadhat, hogy nem fér a cipőbe. Ritka előfordulás, amikor a gége és környéke duzzad be. Ez az utóbbi állapot értelemszerűen életveszélyes! Továbbá legsúlyosabb változata vérnyomásesésben, szapora szívverésben,

eszméletvesztésben, fulladás érzésében , sokkban is megnyilvánulhat, ilyenkor az életet is veszélyezteti. Az emberek mintegy 20%-a megfigyelheti magán a csalán gyengébb vagy erősebb formáját. A csalán azonnali típusú reakció. A betegség tüneteinek kiváltásában szerepet játszik, hogy az allergiás történés során a bőr felső kiserei áteresztővé válnak ilyenkor a hajszálerek falán kiáramló savó a sejtek közötti teret megnöveli és ez kedvez az ödéma kialakulásának. Egyéb allergiás reakciók is vezethetnek csalán kifejlődéséhez. Így pl.: a szérumbetegség, az ízületi gyulladás, reumatoid arthritis, a bőrvérzések és az autoimmun-betegségek is jelentkezhetnek csalán tüneteivel. Csalán egyébként allergiás és nem allergiás okból is keletkezhet. A csalánbetegségek fajtái Az akut csalánbetegség Az akut csalánbetegség az allergén felszívódása után néhány perccel súlyos tünetekkel kezdődik. Gyorsan megszűnő,

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


korai allergiás mechanizmuson alapuló betegségről van szó, amelyben a bőrtünetek mellett egyéb panaszok is felléphetnek. Ha az allergén hosszabb ideig marad a szervezetben a bőrtünet tartósabb. Az akut csalánbetegség kialakulásának leggyakoribb okai az élelmiszerek, a gyógyszerek, ritkábban a belégzett anyagok (toll, állatszőr, por, tisztítószerek, kozmetikumok). Két típusa különböztethető meg: • az egyszeri előfordulású akut csalánbetegség, amely hat-hét hétig is fennállhat, és • - a váltakozóan rövid rohamokban, évente több alkalommal jelentkező, hetekig tüneteket okozó másik változat. A krónikus csalánbetegség A különböző, súlyos rohamokban naponta jelentkező, hat-hét hétnél hosszabb ideig tartó csalánfoltokat nevezzük így. Allergiás reakciókról beszélhetünk ebben az esetben is, bár allergént a gondos kórelőzmény ellenére sem sikerül mindig kimutatni. Igen sokféle oka lehet. A leggyakrabban a

tökéletlen emésztés, illetve a gyulladt bélnyálkahártyán át kialakuló felszívódási eltérés következménye. Ételfesték, élelmiszerekben levő konzerválószerek is előidézhetik. Kétségtelenül van összefüggés a csalánkiütéses roham és a pszichés feszültség között is. A menstruáció előtti idoszakban jelentkező csalánbetegséget valószínűleg a méh ciklusos változása által felszabaduló fehérjék okozzák, s a peteérést befolyásoló szerekkel próbálkoznak kezelésében. A krónikus csalán ritkán rosszindulatú daganat, pajzsmirigy-túlmuködés, illetve autoimmunbetegség egyik első jele lehet. Ez utóbbi esetekben a csalánfolt több napig áll fenn egy helyen, stabilabb és alig viszket. Megkülönböztetik a visszatérő, valamint folyamatos formáját is. Ez utóbbi 3 hónapnál hosszabb ideig, többnyire minden nap, gyakran ugyanazon időszakban lép fel, erőteljes tünetekkel. A krónikus csalán különböző megjelenési

formákat ölthet. Jelentkezhet a bőrből kiemelkedő, gyulladt szabálytalan foltként, lehet gombostufejnyi, de tenyérnyi nagyságú is. A tünetek leginkább a szemhéjra, az ajakra és a nyelvre lokalizálódnak, de belső szerveket is érinthetnek. A nyelvgyökön, a gégefedon vagy a gégében fulladást, illetve légzési nehézségeket válthatnak ki. Ritkán örökletes lehet és generációkon keresztül, dominánsan, különböző súlyosságban jelentkezhet, fulladásos halálhoz is vezethet. A fizikai hatások által kiváltott csalánbetegségek 1. Urticaria factitia: a borön a dörzsölésnek, vakarásnak megfelelő területen, néhány perc múlva jelentkező csalán. A tünet 10-12 perc múlva a legerősebb, ilyenkor heves viszketés kíséri. 1-3 óra múlva visszafejlődik. 2. Urticaria factitia tarda: amely elhúzódóan néhány óra múlva jelentkezik a bőr vakarásának helyén. Lehet családi halmozódású. Közvetítő anyaga a kinin. A reakció két

fázisban zajlik, gyorsan visszafejlődik, de egy-két órával később ugyanazon a területen ismét fellángol, legerősebben a nyolcadik órában, és néha még 24 óra után is látható. 3. Nyomási urticaria: a tartós nyomásnak kitett területeken (a talpon, tenyéren) alakul ki 3-8 óra elteltével. Eleinte viszket, később igen fájdalmas lehet. A bőr narancshéjszerűen duzzadttá, gyulladttá válik, elődomborodik. 4. Hideg urticaria: a hideg víz vagy levegő hatására kialakuló gyulladás, amely az érintett testrész (többnyire a kéz, az arc, a nyak, a fül) múló ödémájában nyilvánul meg. Hideg folyadék hatására megduzzadhat az ajak, a nyelv és a garat nyálkahártyája is. Azoknál a betegeknél akik hideg urticariára hajlamosak, a hideg fürdő hirtelen vérnyomásesést, sokkot okozhat. 5. Meleg urticaria: a meleg fürdő vagy a testhőmérséklet emelkedésére (láz) keletkező csalánbetegség. Fizikai munka, láz, lelki izgalom is

kiválthatja. A tüneteket feltehetően a hízósejtek fokozott melegérzékenysége okozza. 6. Kifáradási urticaria: testi megerőltetéskor, sportolás, fizikai megterhelés, izzadás során gombostűfejnyi csalánfoltok képződnek, melyek később összeolvadnak. A folyamat általános tünetek (nyálfolyás, bélgörcs, székelési inger, migrénszerű fejfájás, rossz közérzet) kísérhetik. A verejtékmirigy körül képződő közvetítő anyag, az acetilkolin provokálja. 7. Fény urticaria: a napfénysugárzás után néhány perccel, a nap által ért területen keletkező csalán, amely egy órán belül eltűnik. A kiütések viszketés miatti vakarása felülfertőződést okozhat. Kiváltható gyulladáskeltő, pigmentációt okozó, továbbá a látható fénysugárral is. Lehet autoimmun- vagy a vérképzési betegség egyik első tünete, és okozhatja baktérium, elsősorban streptococcus-góc reakciója. Az előzőekben felsorolt csalánbetegségeket

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kiváltó anyagok különböző módon kerülhetnek a szervezetbe: • szájon át pl.: étel, gyógyszer • injekció útján pl.: gyógyszer • rovarcsípés • belélegezve pl.: illatok, szőr, pollen (virágporok) • bőrre kerülve pl.: tojás, állati nyál, kozmetikumok, vegyszerek, tisztítószerek • fertőzés során pl.: baktérium-, gombafertőzés. A helyileg kiváltható csalán A tüneteket ez esetben a különböző kémiai anyagok, növények, gyógyszerek bőrrel történő érintkezése után, az érintés helyén 20-60 perc múlva jelentkező csalángöbök jelentik. A kifejlődés mechanizmusában nagy szerepe van az adott szer ismételt használatának. A bőr sérülései a felszívódást lényegesen fokozzák. Különös figyelmet érdemel a kontakt csalánbetegség az ún. “ismeretlen eredetű” krónikus urticariás betegek eseteiben. A contact urticaria jellegzetes, de olykor megtévesztő sajátossága, hogy a kiváltó anyag nemcsak a bőrre jutva,

hanem a szájon át fogyasztva is előidézheti a tüneteket. A contact urticaria tüneteit kiváltó anyagokat az alábbi csoportokba sorolhatjuk: • -kémiai anyagok, környezeti allergének (ammónia, klórmész, fahéjsav, formaldehid, gumikemikáliák, Hypó, szalicilsav, vanillin, stb). • -gyógyszerek (gyári készítmények – Vioform, penicillin, benzoesav, lanolin, szorbinsav). • -állati anyagok (macska- kutyanyál, patkányszőr, szérum, gyanták) • -kozmetikumok (hajlakk, körömlakk, parfüm, hajsampon, hajfesték, gyanták). • -élelmiszerek (bárányhús, csirkehús, főzelékfélék, fűszerek, gyümölcsök, liszt, pulykahús, tojás). • növények (csalán, fa- és kaktuszfélék, tengeri növények, henna). • textíliák (gyapjú, gumi, selyem). A kiváltó mechanizmus alapján a helyileg kiváltható csalán a következő csoportokra osztható fel: • nem allergiás eredetű, ha a tüneteket olyan kémiai anyagok idézik elő, amelyek hisztamint és

más közvetítő anyagokat szabadítanának fel allergiás reakciók nélkül. • allergiás eredetű, a helyileg kiváltható csalán, ha kifejlődése korai, reagin típusú allergiás reakción alapul. • bizonytalan, ismeretlen mechanizmusú, ha a tünetek kialakulásában sem az allergiás hatás, sem a direkt közvetítő anyag felszabadító hatása nem bizonyítható. Klasszikus példaként a hajfestésre használatos ammónium-perszulfát hozható fel. A kontakt csalánbetegségek kivizsgálási lehetőségei a következők: a leggyakrabban a rátevési próbát alkalmazzák. A vizsgálat során 20 percre tapasszal a beteg bőrére erősítik a gyanúba vett anyagot. A bőrön a provokáció helyén jelentkező és a vizsgálat 40. percében is látható csalánfolt pozitív eredményt igazol. Mivel azonban a teszt elvégzése a tüneteket nem csak a provokáció helyén idézheti elő, hanem testszerte kiválthatja, általános, az egész szervezetre ható panaszok

jelentkezésével is számolni kell. A kivizsgálás során kialakult súlyos allergiás reakció lehetőségének gyakoriságát közel 10%-ra becsülik. Ezért kizárólag olyan környezetben végezhető el a próba, ahol a tünetek kezelésének minden lehetősége adva van. Tartalomjegyzék Táplálékallergia tal.jpg tal.jpgA táplálékallergia a táplálék elfogyasztását követő kóros humorális vagy celluláris immunválasz, más szavakkal az immunrendszer megváltozott védekezése a táplálékallergénekkel (antigénekkel) szemben. A megemésztődést elkerülő és így felszívódó makromolekulák, táplálékantigének különböző immunfolyamatokat indíthatnak be. Az anitgének túlnyomó részével szemben a szervezet toleráns, de nemegyszer allergiás reakciókkal válaszol. A fő különbség az egészséges és a táplálékallergiás ember között e tekintetben a felszívódó antigén mennyiségében, ill. a keletkező antitestek koncentrációjában

van. Csecsemőkben és kisgyermekekben különösen nagy gyakorisággal (20-30%) fejlődik ki táplálékallergia, ha mindkét szülő allergiás. Az előfordulási gyakoriság kisebb, ha csak az egyik szülő beteg, de egészséges szülők esetében is mintegy 5%-os gyakorisággal lehet számolni. Valódi allergiás megbetegedés előfordulási gyakoriságára csak becsült értékek vannak, gyermekek esetében ez a tehéntej-allergia vonatkozásában 0,3-7,5% között lehet, a prevalencia az életkorral csökken.Annak eldöntése, hogy valódi táplálékallergiáról, vagy csak azt utánzó tünetekről, "paraallergiáról" van-e szó, igen körültekintő vizsgálatokat igényel, úgy tűnik, hogy a panaszos eseteknek legfeljebb harmada tekinthető valódi táplálékallergiának. A legismertebb allergia a tej, tehéntej fehérjéire kifejlődő érzékenység. A tehéntej nemcsak hogy nem pótolja az anyatejben meglévő IgA-t, hanem önálló allergiaként is

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


funkcionál. A benne lévő számos protein közül leggyakoribb allergén a bétalaktoglobulin, az alfa-laktalbumin és a kazein. A tehéntej fehérjeantigéneken túl szennyezőanyagként antibiotikumokat, peszticideket, alkalmanként formaldehidet is tartalmaz. A tehéntej fehérjéi allergénként a tehéntejet fogyasztó anya tejében is megjelenhetnek. A tojás is gyakori oka az allergiás megbetegedéseknek. Elsősorban a tojásfehérje hőlabil albuminja a hatásos allergén. A tojássárgájában hő hatására nem változó allergén található. Leírtak olyan eseteket is, amikor a tojásérzékeny beteg csírkehúst sem fogyaszthatott. A halfehérje-allergia a haltáppal etetett tyúkok tojásaival is provokálható. A húsok közül a hal után a sertéshús és a csirkehús a legerősebb allergén. A halételek viszonylag gyakran váltanak ki csalánt, de ez elsősorban a hisztamintartalommal magyarázható. Hasonló mechanizmus alapján jelentkeznek bőrpanaszok,

hasmenés, olykor fulladás a kagylóevést követően is. Ha gyermekünknél táplálékallergiát, vagy allergiához hasonló reakciókat tapasztalunk, ami a táplálékban található adalékanyagoknak “köszönhető", akkor természetesen ezeket az ételeket, illetve anyagokat következetesen el kell kerülnünk. Mivel azonban a gyermekeknek növekedésük során sok létfontos tápanyagra van szükségük, a diéta a hiányos táplálkozás veszélyét rejti magában. Ezért sohase kezdjünk diétába a gyermekorvos szakszerű tanácsai nélkül. Tejallergia esetén például nem elég elhagyni a tejet, mert a joghurt, a túró vagy a sajt is tartalmaz tejfehérjét. Ha nagyon sok étel vált ki allergiás reakciót, akkor nemcsak a tejfehérje, hanem az ásványi anyagok – a kalcium, magnézium, vas – bevitele is hiányos lehet, sot felléphet jód- és vitaminhiány. Leggyakoribb allergiát kiváltó ételek: tej és tejtermékek, tojás, hal és kagylók, szója,

hüvelyesek, diófélék (különösen a földimogyoró), búza, rozs, gyógynövények, fűszerek és a zeller. Gyakran okoznak panaszt:citrusfélék, déligyümölcsök, eper, kénezett ételek (szárított gyümölcsök, torma), paradicsom, spenót, savanyú káposzta, disznóhús és vadhús, csokoládé és az adalékanyagokat tartalmazó (színezék, tartósítószer és illatanyagok) késztermékek. A kimerült alkalmazkodóképesség Az allergia keletkezésében jelentős szerepe van a szervezetünket érő túl sok ingernek (testi, lelki és szellemi síkon is): zaj, stressz, rossz hírek, horrorfilmek, idegen anyagok, élvezeti szerek, túl sok munka, kevés pihenés; hatásukra ugyanis kimerülnek a szervezet regulációs mechanizmusai. Ezt a jelenséget ezért adaptációkimerülési tünetcsoportnak is szokás nevezni. Mit tehetnek a szülők? Néhány fontos dologra a szülőknek oda kell figyelniük, hogy gyermekük immunrendszerét védelmezzék, és hogy azt a

felesleges megterhelésektől megóvják: A szoptatásnak az első hónapokban rendkívüli jelentősége van a gyermek immunrendszerének fejlődésében és stabilitásában. Fontos a legalább 9 hónapig tartó teljes szoptatás, hogy az “immunkompetens" (megfelelő immunvédelmet nyújtó) bélnyálkahártya teljesen ki tudjon fejlődni. A gyermeket elválasztás után teljes-értékűen kell táplálni. Ügyelni kell az élelmiszer ellenőrzött biológiai termesztésére. Minél természetesebb az étel, annál jobb a gyermek számára. Ide tartozik a temérdek mesterséges édesség is, amelyet a gyerekek naponta fogyasztanak. A ruházat, a játék, de a lakó- és alvókörnyezet is nagy mértékben hozzájárulhat az allergia kialakulásához. A túlzásba vitt higiénia, főleg ha gyakran használunk fertőtlenítőszereket és rovarirtót, túlterhelik a gyermek immunrendszerét. Gyakran ezek az anyagok váltják ki vagy súlyosbítják az allergiát. Ajánljuk az

illatanyagokról való lemondást is! Az illatanyag-allergia időközben nagyobb méreteket ölt már, mint a konzerválóanyagok által kiváltott allergia, hiszen a mesterséges aromák és illatok elképzelhetetlen mértékben áthatják mindennapjainkat. Legyünk óvatosak a penészgombával, amely a lakásban és a zsúfoltan tárolt élelmiszerekben fejlődhet ki. A penészgomba is kiválthat allergiát. Legyünk óvatosak a párologtatásra használt vízpermetező készülékekkel, mert hatásukra intenzív gombásodás indulhat el a lakberendezési tárgyakon. Minden második ember – és ez alól a gyermekek sem kivételek – szenved allergiás tünetektől, gyakran anélkül, hogy erről tudomása lenne. Mindemellett gyakran a rossz diagnózis és a rossz terápia vezet (sok antibiotikum, szteroid) az immunrendszer rendelkezésére álló nyálkahártya erőteljes elváltozásához, amelynek számtalan komplikáció a következménye (a károsodott

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


nyálkahártya-baktériumflóra miatt gyakoribbá válnak a visszatérő fertőzések). Különösen feltunő az allergiás megbetegedések számának növekedése a gyermekkorban. Nemcsak a széles körben elterjedt ekcémás megbetegedések, a szénanátha és az asztmatikus panaszok vezethetők vissza az immunrendszer allergének által kiváltott téves muködésére, hanem a fertőzésekre való hajlam, a gyakori középfülgyulladás, fáradtság, legyengült teljesíto- és tanulási képesség, sőt a magatartási zavarok (pl. agresszió) hátterében is gyakran allergia áll. Ezt az összefüggést sokszor fel sem ismerik. Nehezíti a helyzetet, hogy sok esetben hosszú idő telik el a helyes diagnózis felállításáig. Hogy egyre több az allergiás megbetegedés, az nemcsak annak a következménye, hogy növekszik a mérgező anyagok jelenléte a levegőben, az ételekben és a szánkban (amalgámtömések), hanem annak is, hogy immunrendszerünk egyre gyengébb.

Tartalomjegyzék Allergia a kozmetikai gyakorlatban Napjaink mind jobban terjedő népbetegségévé vált az allergia. Okát a túlzott civilizálódásban, az erősen szennyezett környezetben látják. Napról napra egyre többen szenvednek kellemetlen, sok esetben súlyos, veszélyes tüneteitől. Ezzel a kozmetikusoknak is szembe kell nézniük, nem szabad, hogy felkészületlenül érje őket az allergia esetleges támadása. Ma már a kozmetikák egészségügyi dobozának is elengedhetetlen része a kalciumtabletta és más allergiaelleni alapgyógyszerek. A kezelések során a vendég számos anyaggal kerül kapcsolatba, így az allergia tényét lehetetlen teljesen kizárni. Már rutinszeruen teszik fel a kérdést: - “Nem vagy valamire allergiás?” Meglepetésükre a vendégek néha többoldalas listát nyújtanak át nekik, amin majdnem minden kozmetikai alapanyag szerepel. Bevallják, komoly fejtörést okoz, hogyan is kezdjenek hozzá. Nagyon fontos, ha bármilyen

anyagról tudunk, ami már korábban érzékenységet váltott ki, még a kezelés megkezdése előtt közöljük kozmetikusunkkal. Meglepő, de több vendég érzékeny például a kamillára is, tehát bármilyen anyag veszélyes lehet. A modern kozmetikumok nagy része hypoallergén, azaz nem tartalmaznak olyan összetevőket, amik a legtöbb esetben a reakciót kiválthatják (pl. illatanyagok, színezékek). Az emberi szervezet azonban nem ismer lehetetlent, így minden új kozmetikumot csak kis bőrfelületen alkalmazzunk először, míg meg nem győződünk a szer ártalmatlanságáról. Így is előfordulhat, hogy csak hosszas használat után jelentkezik az érzékenység. Ilyenkor az adott szer alkalmazását sürgősen abba kell hagyni. Csak ha már a bőr teljesen megnyugodott, akkor kezdjünk új anyaggal kísérletezni, de előtte feltétlenül végezzünk bőrpróbát. Kozmetikumoknál az alkar belső részére felvitt anyaggal végezzük a bőrpróbát. Ha nem

pirosodik ki, nem viszket, nem válik gyulladttá, akkor alkalmazhatjuk a készítményt az arcbőrre is. A kozmetikában a tartós szempillafestés előtt is végzünk bőrpróbát. Ilyenkor a fül mögé helyezünk egy keveset a festékből. A szempillafestést csak negatív próba után végezhetjük el. Most, hogy már remélhetoőeg itt a tavasz, egyre többen vágyódunk szépülni. Vigyázzunk, hogy a kívánt hatás helyett nehogy piros, dagadt fejjel kápráztassuk el életünk párját. Mint látjuk, az allergia nem új és nem modern betegség. Az utolsó száz évben azonban a civilizációval számos új anyag került környezetünkbe, azaz a világ iparosodásával manapság több az allergén mint korábban, és elsosorban ez a tény az, ami a betegek évrol évre emelkedo számáért felelőssé teheto. Ha végiggondoljuk, hogy a természetes anyagok pl. a tej, az eper vagy a virágok pora is allergiát okoz, akkor elképzelhető, hogy az ipari termékek között még

több az ilyen káros hatású anyag. Talán éppen ezért az utolsó száz év tudományos és kutatómunkájának eredménye az is, hogy ma már ismerjük az allergiás tünetek mögött álló immunológiai folyamatokat. Ugyancsak a kutatómunka következménye, hogy az allergiát kiváltó anyag kimutatásában, bizonyításában is komoly lehetőségek vannak. Az allergiás betegek kezelése, gyógyítása azonban még ma is akkor a legeredményesebb, ha a kiváltó anyagot a beteg elkerülheti. Mind a mai napig nincs olyan gyógyszer, mely az allergiát egycsapásra és mindörökre megoldaná. Szerencsés esetben, ha a kiváltó ok ismert, ez elkerülheto és így a beteg tünetmentessé tehető. Penészgombák okozta allergiák A penészgombák kóroki szerepét a légúti allergiák kialakulásában először a XVIII. században ismerték fel, amikor egy férfinél asztmás roham jelentkezett a borospincében, melynek falait nemespenész borította. Bár a gombaspórák

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


kétségtelenül a levegő legnagyobb számú és legváltozatosabb élő részecskéi, az általuk kiváltott allergiák iránt mégis csak ez elmúlt néhány évben kezdett komolyabb érdeklődés kialakulni. A gombaspórák belégzése számos allergiás kórformát képes kiváltani. Kialakulhat rhinitis, asztma, allergiás bronchopulmonális aspergillosis és extrinsic allergiás alveolitis éppúgy, mint a modern épületekben jelentkező, még kevéssé ismert betegségek egész sora. Legalább százezer gombafajt ismerünk, és közülük több ezer képes spóráit a levegőbe juttatni. Közülük sok száz folyamatosan jelen van közvetlen környezetünkben. A gombaspórák – különösen a lakáson belüli spórák – pontos azonosítása azonban sok nehézségbe ütközik, és a rutin módszerekkel csak a gombaflóra durva leképezését kapjuk. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kutatók sokszor nem sorolják be az izolált penészgombát a pontos rendszertani

kategóriába, hanem megelégszenek a nemzetség (genus) meghatározásával. Az Aspergillus nemzetségen belül például több mint 250 fajt ismerünk, melyek közül 17-et izoláltak már emberi szövetekből és igazolták patogenitásukat. Közülük az A. fumigatus, az A. niger, az A. flavus és az A. clavatus inhalatív allergénként is ismert, azt azonban senki nem tudja, hogy ezeken kívül még hány allergén hatású Aspergillus faj létezik. Éppen ezért néha komoly problémát jelent, amikor penészgomba-allergia gyanúja esetén el kell dönteni, mely allergénekkel végezzük a vizsgálatot. A penészgombák A penészgombák szerepét az allergiás tünetek kialakításában sokszor alulértékelik, pedig spóráikat nap mint nap belélegezzük. Három legfontosabb penészgomba a Cladosporium, az Alternaria és az Aspergillus fumigatus. Ez utóbbi allergiás és nem-allergiás mechanizmussal is panaszokat válthat ki annak folytán, hogy képes 37 fokon szaporodni. A

többi penészgomba optimális szaporodásához ennél jóval alacsonyabb környezeti hőmérséklet szükséges, így inkább csak allergiás panaszokat okoznak, infekciót nem. A páradús levegő, a nedves falak elősegítik a penészgombák növekedését. Idősebb házakban, a lapostetős házak legfelső szintjén és a lambériázott falakon előszeretettel szaporodnak, akárcsak a cserepes virágok nedves földjében vagy a levegőpárásító készülékek belsejében. Spóráikat legnagyobb mennyiségben az őszi hónapokban bocsátják a levegőbe. Bizonyos anyagaik számos élelmiszerben (pl. ecet, teafű, gyümölcslevek) normális körülmények között is megtalálhatóak és allergiás reakciókat válthatnak ki. Megfelelő szellőztetéssel, a nedves falak szigetelésével, a vízigényes cserepes virágok eltávolításával csökkenthetjük a lakás levegőjének gombaspóra tartalmát. Gombaspórák a szabadban A szabadban előforduló spórák legtöbbjét a

növényeken fejlődő penészgombák adják. Jelenlétük így a gazdanövény életfeltételeitől, adott esetben a korhadó, rothadó növényi részek mennyiségétől függ. A spórák levegőbe jutását a levegő páratartalma és a hőmérséklet is befolyásolja. Számuk a hideg hónapokban köbméterenként néhány száz lehet, de ez júliusban és augusztusban akár 50.000 fölé is emelkedhet. A levegő spóra-összetétele az év folyamán változik, de az egyes spórák megjelenési sorrendje évről évre többé-kevésbé jól ismétlődő rendszert követ. Ily módon a penészgombák spórái által kiváltott panaszok jellegzetes szezonális lefolyást mutatnak. A kültéri levegő gombaspóra tartalmáért legnagyobb mértékben a Cladosporium genus felelős, mely a Földön szinte mindenütt megtalálható, és az egész éves gombaspóra-minták 40-60%-át adja. A Cladosporium herbarum a leggyakrabban kimutatható faj. Ez a penészgomba főként fűszálakon

található, és spórái kaszálás után, júliusban kerülnek legnagyobb mennyiségben a levegőbe. Feltételezhető, hogy szerepük van a szénanáthás panaszok fűpollen-szezon utáni súlyosbodásában is. Az Alternaria alternata mindössze 1-3%-át adja a teljes spóraszámnak, mégis a C. herbarum mellett a nyári időszak egyik legfontosabb penészgombája, és különösen augusztusban okoz panaszokat. Spóraszáma tekintetében az egyes földrajzi helyek között jelentős eltérések vannak. A köbméterenként 500-nál magasabb Alternaria-spóraszám már súlyos asztmás panaszokat válthat ki. Az olyan napok száma, amikor a levegő spóraszáma ezt az értéket meghaladja, évente 5–10 között váltakozik, de vannak olyan vidékek is, különösen a magasabban fekvő helyek, ahol az év egyetlen napján sem észlelnek 500-nál magasabb spóraszámot. Ez is magyarázhatja azt, hogy az Alternaria-érzékeny asztmás betegek miért képesek hosszabb időt

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


panaszmentesen eltölteni egy-egy gyógyhelyen. Az Alternaria-érzékenység viszonylag gyakori gyermekkorban, és a háziporatka, illetve a fűpollenek után az allergiás panaszok egyik leggyakoribb oka lehet. Nemrég számoltak be az Alternaria allergénre adott pozitív bőrteszt és a magas spóraszámmal egy időben kisgyermekekben és fiatal felnőttekben jelentkező súlyos, akut asztmás állapotromlás közötti összefüggésről. Az előbb említett gombákkal szemben az Aspergillus spórái sokkal inkább zárt helyek, különösen régi, vidéki házak levegőjében mutathatók ki, mint a szabadban. Az Aspergillus spórák belégzése után kialakuló kórfolyamatok igen összetettek és változóak. Számos Aspergillus faj vált ki allergiás folyamatokat. Ezek közül az Aspergillus fumigatus által okozott asztma, allergiás bronchopulmonális aspergillózis és alveolitis a legismertebbek. A beltéri levegő gombaspórái A nedves, rosszul szellőző és sötét

helyek nagyon kedveznek a penészgombák növekedésének. A pincékben mindig számos Penicillium és Aspergillus faj lelhető fel. A lakóterek levegőjének spóraösszetétele az elmúlt 20 évben azonban jelentősen átalakult. A hetvenes években, az első olajválságot követően a lakások hőszigetelési módja megváltozott, és ez különösen kedvezett a hőhidak kialakulásának, melyeken a lecsapódott pára elősegítette a gombák növekedését. Az életmódban ezzel szinte egy időben bekövetkezett változások – a gyakoribb zuhanyozások, új főzési technikák, a hálószoba elégtelen szellőzése – mind-mind a beltéri levegő páratartalmának növekedéséhez, és ezáltal a penészgombák életfeltételeinek javulásához vezetett. Mára a lakások 90%-ának levegőjéből izolálhatók Penicillium, Cladosporium és Aspergillus spórák. A Cladosporium sphaerospermum a lakások 60%-ában található meg, és különösen a hálószoba és a

fürdőszoba levegőjében szállnak spórái. Ezek a fajok, számos más penészgombával (Aureobasidium pulluans, Phoma fajok és Acremonium strictum) és különböző élesztőgombákkal együtt gyakran megtalálhatók az ablakkereteken, míg a Cladosporium herbarum – mely phytopatogen, és nem nő a lakáson belül – a nyitott ablakon keresztül kerülhet be nagy mennyiségben, főként a nyári hónapokban. Számos penészgombafaj – pl. Aspergillus versicolor, Penicillium chrysogenum, Acremonium strictum – izolálható a hálószobák, konyhák és fürdőszobák nedves falairól is. Az ágybetétek ugyancsak fontos lelőhelyei a penészgombáknak, jóllehet csak a háziporatkák vonatkozásában szokták kiemelni a szerepüket. Egy gramm matracporban akár 10 millió (!) gombaspóra is lehet. Akárcsak az atkák, a penészgombák is rendkívül jól szaporodnak a ritkán szellőztetett, párás levegőjű hálószobákban. Az ágybetétekben a Cladosporium

sphaerospermum, az Alternaria alternata és az Aspergillus versicolor fordul elő leggyakrabban. Az utóbbi évek vizsgálatai derítettek fényt arra, hogy nem csupán a gombaspórák, hanem a penészgombák által termelt kis molekulasúlyú toxikus anyagok, a mycotoxinok belégzése is számos kórfolyamat elindítója lehet. A Stachybotrys atra és a különböző Fusarium fajok által termelt trichotecének, valamint a Penicillium fajok termelte patulin és penicillin-sav károsítja az alveoláris makrofágokat. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Serpula lacrimans – vagy másik nevén Merulius lacrimans – nevű gombát sem, mely azontúl, hogy félelmetes mértékben képes károsítani a házak faszerkezetét, allergiás szenzitizációt, exogén allergiás alveolitist is kiválthat. A gomba csak az épületeken belül szaporodik, és a modern lakások hiányos szellőzése következtében az elmúlt 20 évben ijesztő ütemben terjed. Tartalomjegyzék A háziporatka és

társai Számos olyan allergén található lakásunkban, amiről talán nem is tudunk. Az allergiás tünetek kezelésének elvileg a legegyszerűbb módja a kiváltó okok kerülése lenne. A gyakorlatban ez azonban csak ritkán valósítható meg hosszútávon. Az erre irányuló fáradozások gyakran kudarccal végződnek, aminek oka legtöbbször az, hogy igazából csak a minden allergénforrásra kiterjedő radikális megoldásoknak van érezhető hatásuk. Ilyen intézkedések azonban tartósan szinte sehol nem foganatosíthatók. A lakásban található allergének közül a háziporatkák, a penészgombák spórái és az állati eredetű allergének a legjelentősebbek. A háziporatkák Az egész éven át tartó – pollenszezontól függetlenül jelentkező – allergiás panaszok jelentős részét a háziporatka okozza. A házipor emberi bőrről lehullott hámpikkelyeket, textilbolyhokat, pókháló maradványokat, finom homokszemcséket, rovarmaradványokat és még

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


számos más összetevőt tartalmaz, de allergológiai szempontból legfontosabb összetevője a háziporatka és annak ürüléke. A háziporatka környezetünkben szinte mindenütt előfordul. Egy gramm háziporban átlagosan ötezer atka található. A háziporatkák szaporodásához leginkább a 20-25 fok közötti hőmérséklet és a 70-80% közötti relatív páratartalom felel meg. Szaporodási ütemüket a klimatikus viszonyok határozzák meg. Télen nagy részük elpusztul, legnagyobb számban nyár végén, ősszel találhatók. A lakáson belüli klíma is befolyásolja számukat. A régi, nedves épületekben nagyobb számban fordulnak elő, mint az újabb, szárazabb lakásokban, de átmenetileg szinte minden hálószobában kialakulhat az atka szaporodásához szükséges mikroklíma. Nálunk legelterjedtebb a Dermatophagoides pteronyssinus nevű atka. Ezt rendszertanilag már 1897-ben leírták. A szemmel nem látható, áttetsző szürkésfehér színű atkák

nősténye 3-4 nappal a megtermékenyítés után naponta 14 petét rak – élete során összesen 200-300-at. A petékből a lárvák 8 nap alatt fejlődnek ki, ezekből nimfa, majd ivarérett alak lesz. Az érett nőstény kb. 3 hónapig, a hím 2 hónapig él. Táplálékuk a házipor szerves alkotórészeiből áll (emberi hámpikkelyek, állati szőrök, baktériumok, gombák). Az emberi bőr zsírkomponensei mérgezőek számukra, ezért olyan penészgombákkal élnek szoros együttműködésben, amelyek lebontják számukra ezeket a zsírokat. A "szívességért" cserébe a penészgombák az atka gyomrában csíráztathatják a spóráikat. Először 1928-ban Dekker írta le, hogy a háziporatka asztmát okozhat. Ezt a feltételezést a hatvanas években Voorhorst és Spieksma vizsgálatai alátámasztották. Ma már tudjuk, hogy a háziporatka ürülékében található enzimaktivitású anyag (cisztein-proteináz) a tünetek fő okozója. A háziporatka különösen

nagy mennyiségben található a padlószőnyegben, a vastag szőnyegekben, a kárpitozott bútorokban, ágybetétekben, gyapjútakarókban, vastag függönyökben, a gyermekek kitömött játékállatkáiban és a varrások mentén még a ruházatban is. Sokszor megtalálhatók a lakásban tartott háziállat fekhelyén is. A tüneteket az atka ürüléke okozza. Élete során az atka a testtömegének 200-szorosát kitevő ürüléket termel. Ez a száraz, meleg levegőben finom porrá oszlik, a szőnyegből, bútorkárpitról a takarítás alkalmával könnyen a levegőbe kerül és kiváltja az allergiás tüneteket. Háziporatkaallergiások számára különösen szerencsétlen párosítás a padlófűtés és a padlószőnyeg együttese. Ilyen esetben ugyanis fűtési idényben a felszálló meleg levegővel folyamatosan kerül allergén a levegőbe. Rendszerint akkor számíthatunk allergiás reakcióra, ha 1 gramm háziporban 10 ezernél több háziporatka, vagy 2 mg-nál több

atka-allergén van. A legerősebb allergiás reakciók nyár végén és kora ősszel, a legintenzívebb szaporodásuk idején észlelhetők. Napszak szerint az éjszakai és a kora reggeli órákban okoznak leginkább tüneteket. A tengerszint feletti magasság növekedésével egyre kevesebb atka található. 1200 méter felett már jelentősen csökken az atkakoncentráció. Magyarországon a Kékestetőn sokszor látványosan javul az atkaallergiás asztmás betegek állapota. A Dermatophagoides pteronyssinus közeli rokona a Dermatophagoides farinae, a lisztatka, amely lisztet is figyaszt táplálékul. Vannak még további rokon atkafa-jok, melyek a lakásban (pl. Dermatophagoides microcerans ) vagy a házon kívül (pl. Acarus ) okozhatnak tüneteket. Hogyan állapítható meg, mekkora a lakás atkafertőzöttsége? Az atka ürülékében található guanin nevű anyag egy színreakció segítségével kimutatható. Olyan lakásokban, ahol madarat is tartanak, valótlanul erős

reakció jöhet létre, mert a guanin a madarak ürülékében is megtalálható. Mit tehetünk igazolt atkafertőzöttség esetén? A szőnyegek, a kárpitozott bútorok és a többi porfogó eltávolítása – legalább az atkaérzékeny beteg hálószobájából – enyhítheti a tüneteket. Az ágybetét rendszeres porszívózása, a tollpárnák lecserélése könnyen mosható szivacspárnákra, az ágybetét és az ágynemű bevonása az atkák számára átjárhatatlan huzattal, a kitömött játékállatkák lecserélése mosható műanyagjátékokra ugyancsak segíthet. Az atkák elpusztítására szolgáló ún. akaricid vegyszerek már Magyarországon is beszerezhetők, de hosszútávú hatékonyságukat egyértelműen még nem igazolták. Valószínűleg a lakás rendszeres szellőztetésével – és ezáltal a levegő páratartalmának csökkentésével – érhető el a legjobb hosszútávú eredmény. Ez hosszabb távon, kis ráfordítással végezhető, bár fűtési

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


idényben kissé költséges lehet. Mit tehetünk a háziporatka ellen? Húzzunk az ágybetétre és az ágyneműre műanyag huzatot – már kapható olyan, amelyik nem zizeg. Elzárja az atkákat a környezettől, hatékonyabbá teszi a portalanítást. Az ágybetét, a kárpitozott bútorok és a szőnyegek rendszeres porszívózásával Szivassuk ki! csökkenthető az atkák száma. Az ágyneműt kéthetente 60 fokon kimosva jelentősen csökkenthető az atkák Mossuk ki! száma. Az ún. akaricid vegyszerek elpusztítják az atkákat. Az ún. fungicid szerek az Pusztítsuk el! atkák táplálkozásához feltétlenül szükséges gombákat távolítják el. Az atkák a mélyhűtőben elpusztulnak. A gyermekek kitömött játékállatait, a Fagyasszuk le! párnákat lefagyaszthatjuk. Nem igazán praktikus módszer. A levegő alacsony páratartalma csökkenti az atkák számát. Szárítsuk ki! A szőnyegek, a kárpitozott bútorok eltávolításával megszüntethetők a Vegyük

el a legnagyobb atkaraktárak és könnyebbé válik a takarítás. Az ilyen spártai lakberendezés azonban nemcsak az atkák kedvét viszi el az ottkedvét! tartózkodástól... Zárjuk be! Tartalomjegyzék Az állati eredetű allergének Allergiás családtaggal egy lakásban nem szabadna sem négylábú házi kedvenceket, sem díszmadarakat tartani. Ezt az elvet könnyű kimondani, de a gyakorlatban annál nehezebb megvalósítani. Allergiás családtag esetén mindenesetre gondoljuk meg a következőket: • Ha még nincsen háziállatunk, és megvagyunk nélküle, ne engedjünk a kedves ismerős unszolásának, ha egy kiskutyát vagy kiscicát kínál. • Ha nem tudjuk elképzelni az életünket háziállat nélkül, vegyünk egy ékszerteknőcöt. • Ne higyjük el, hogy a rövidszőrű kutya vagy macska csak enyhe allergiás reakciót okoz. • Ha már van háziállatunk és az egyik családtag allergiára gyanús, végeztessünk allergológiai vizsgálatot. Ha ez

bizonyítja az allergiát, akkor legjobb az állattól búcsút venni. Ha már nagyon a szívünkhöz nőtt, és ez nehezen oldható meg, legalább tegyük ki a lakásból. Az allergiás családtag hálószobájába semmilyen körülmények között ne engedjük be! • A szőrös háziállat nemcsak az állati szőr allergia révén válthat ki panaszokat. A szabadban szaladgáló állat szőrére pollenek tapadnak, amit aztán bevisz a lakásba, és kellemetlen órákat okoz ezzel a pollenallergiás családtagnak. • A macskaszőr allergia által okozott tünetek jelentősen csökkenthetők, ha a macskát kéthetente fürdetik. A legfőbb problémát az jelenti, hogy a macskák nem szeretnek fürdeni, legtöbbször foggal és karommal küzdenek ellene. Mások szerint csak az első néhány alkalommal cirkusz a fürdetés, idővel hozzászoknak a macskák. • A családtagok, vendégek ruházatára tapadt és így a lakásba behurcolt állati szőrök is panaszokat válthatnak ki.

• Az állat eltávolítása után még hónapokon át a panaszok kiváltásához elegendő koncentrációban mutathatók ki allergének a lakásban. • Az állatkerti séta és a cirkuszlátogatás is panaszokat válthat ki. • Néhány esetben a díszhalak eledele is allergiás tüneteket okoz. Érdemes odafigyelni, mert már néhány egyszerűbb változtatással is javíthatunk az allergiás megbetegedés lefolyásán. Felhasznált irodalom 1. Dr. Temesvári Erzsébet – Dr. Raffai Irén: Amit az allergiáról tudni kell 2. Dr. Farkas Ildikó – Dr. Szánthó András: (Ismeretek és tanácsok nemcsak allergiásoknak) 3. Internet 4. Nagy Egészségkönyv Tartalomjegyzék Bevezető * Történeti áttekintés * Az allergia fogalma és tünetei * Az allergia mechanizmusa * A leggyakoribb allergiás betegségek a megbetegedett szerv szerint * Légutak * Szénanátha * Kötőhártya-gyulladás * Hörgőasztma * Csalánkiütés - urticaria * A csalánbetegségek fajtái * Az akut

csalánbetegség * A krónikus csalánbetegség * A fizikai hatások által kiváltott csalánbetegségek * Urticaria factitia: * Urticaria factitia tarda: * Nyomási urticaria: * Hideg urticaria: * Meleg urticaria: * Kifáradási urticaria: * Fény urticaria: * A helyileg kiváltható csalán * Táplálékallergia * Allergia a kozmetikai gyakorlatban * Penészgombák okozta allergiák A háziporatka és társai Az állati eredetű allergének Allergia

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!