Cikkek » Online oktatás - tanulók a kiégés szélén?

Dátum: 2021. december 02.
Forrás: doksi.net/hu
 
Az online oktatásnak a már ismert pozitív hatásai mellett riasztóan sok negatív következményét emelték ki a doksi.net kutatásában résztvevők. Kiugróan jó érdemjegyek, hatalmas tanulási veszteség, rekord alacsony motiváció jellemzi az online oktatásban együttműködő tanárokat, diákokat és hosszútávon a kép még ijesztőbb.



A doksi.net oktatási portál felmérést készített az oktatásban résztvevők körében, hogy feltérképezze, valójában milyen hatásai lehetnek hosszútávon az online oktatásnak a tanulók, tanárok és szülők életére.

Tanulók, tanárok a kiégés szélén?
A diákok motivációja a javuló érdemjegyek ellenére jelentős mértékben romlott az online képzési formának köszönhetően: a válaszadó tanulók 63,3%-a szerint motivációjuk megsínylette az új képzési formát, míg csupán 23,3%-ra hatott ösztönzőleg.

Diákok motivációja
Diákok motivációja


A válaszadók döntő többségének (55,2%) véleménye alapján a tanárok motivációja romlott, 21,5%-uk szerint inkább javult, míg 23,3%-uk szerint nem változott.

Tanárok motivációja
Tanárok motivációja


Az online oktatás minősége nem a digitalizáción múlik
Alapvetően gyorsította fel az oktatásban tapasztalható digitalizációs kényszer a közoktatás és a versenyszektor együttműködését, az oktatás hatékonyságát, az oktatási platformok fejlesztését és könnyű elérhetőségét. Ennek ellenére elterjedt fogalomként használják a learning loss (tanulási veszteség) kifejezést a koronavírus okozta iskolai bezárások óta. Több nemzetközi felmérés is rámutat, hogy az oktatás minősége sokkal inkább a benne résztvevők elkötelezettségén múlik, mint az online tananyagok minőségén, vagy infrastrukturális támogatottságon.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett tanulmányban közöltek alapján a holland középiskolás diákok tanulási vesztesége egy év alatt 20-50%-ban mérhető annak ellenére, hogy a holland diákok technológiai felkészültsége kifejezetten erősnek mondható az Európai Unión belül. [1]

Egy szülő a következőképpen fogalmazott:

„A tanulóknak/hallgatóknak – különösen a középiskolai korosztályig – „buli” volt az egész: nem kellett bejárni, otthon vakaródzhattak, dúlták az internetet, a leckét és egyéb feladatokat pedig kalákában oldották meg a családtagjaikkal. A gyermekének segítő szülők pedig szembesülhetettek saját és gyermekeik szerény szellemi képességeivel, bármennyire is turbózták az oktatási intézmények az érdemjegyeket. Nem kellett nyelvvizsga a diplomához, online írásbeli szigorlatok és záróvizsgák... Csak gyártották a buta, konvertálhatatlan diplomával rendelkezők számát.”

Mit preferálnak a tanulók?
Az online oktatás hosszú távú fenntarthatóságát hosszútávon aligha lehet elképzelni a jelenlegi módon, tekintettel a számonkérési nehézségekre.
A válaszadók a „mit preferálnál” kérdésre az alábbi választ adták:

Mit preferálnál?
Mit preferálnál?



Koronavírus a tanulók szemével, avagy médiafelhajtás?
A hivatalos KSH statisztika szerint 2020-ban hozzávetőlegesen 9000 COVID19-el összefüggő haláleset volt, míg mondjuk a rosszindulatú daganatos megbetegedések okán elhunytak több, mint 31.000-en voltak ebben az évben. Azaz a daganatos megbetegedésből kifolyólag történő elhalálozás legalább háromszor valószínűbb, mint a COVID19-el összefüggésben bekövetkező haláleset.

Fontos megemlíteni továbbá COVID19 miatti elhalálozottak statisztikai mérését. A magyar hatóságok, így a Központi Statisztikai Hivatal is mindenkit megjelenít, akinek a szervezetében kimutatható volt a COVID19 a halálának idején. Az esetek egy jelentős esetében azonban idősebb, krónikus betegségben szenvedő betegek voltak az áldozatok, így az elsődleges halálok valószínűleg ennél nagyságrendileg kevesebb. Érdekes szempont, hogy amíg a Koronavírus okozta elhalálozás esetén nem kizárólag az elsődleges halálokkal elhunytakat számolja a statisztika, úgy az agyérbetegségekben elhunytak (11488 fő), motorosjármű balesetek (554 fő), ischaemiás szívbetegségben elhunytak (26280) kalkulációjánál az elhalálozás okának jellege miatt valószínűsíthetően az elsődleges halálok mért.

Míg az elmaradt kórházi kezelésekből adódó halálozási, vagy drasztikus egészségromlás nem mért, addig a „szándékos önártalom” a 2019 éves bázishoz mérten 10%-os romlást (emelkedést) mutat, ami így is jelentősen elmarad a 2010-es években mért adatoktól. (2010: 2492 fő 2020: 1706 fő)

A felmérésben részt vettek 74,6%-a nem esett át, vagy nem igazoltan esett át a COVID fertőzésen, míg arra a kérdésre, hogy „Volt coviddal összefüggő haláleset a családban?”, a válaszokat az alábbi megoszlás szerint kaptuk:

Halálesetek a családban
Halálesetek a családban


A Doksi.net felmérése szerint a válaszadók 63,5%-a ítélte a COVID19-et inkább veszélyesnek, a válaszadók közel 40%-a pedig kifejezetten veszélyesnek ítélte a vírust annak ellenére, hogy a válaszadók 86,1%-ban nem volt a családban olyan haláleset, ahol a vírus lett volna az elsődleges kiváltó ok.

Szorongás, társtalanság, agresszíó, konfliktuskezelési problémák
A Z generáció (2000 és 2010 között születtek) és Alfa generáció (2010 után születtek) tagjai sokkal szélsőségesebb módon élik meg érzelmeiket, mint idősebb társaik. Mint minden generációt, ezeket a diákokat is ugyanazon életesemények, trendek és folyamatok formálják és kötik össze, melynek szerves része a gyakoribb internethasználat és online oktatás. Idősebb társaikkal szemben ők már nem csak fogyasztják, hanem elő is állítják a tartalmakat.

Az online tér és a közösségi médiák világa ingergazdag környezetet nyújt, jellemzi a multitasking, impulzív, vizualitásra épít és új digitális személyiséget jelent, ugyanakkor erőteljes változásokat hoz a hétköznapi értelemben vett személyiség kialakulásában. Míg a digitális személyiséget a sokszínűség, érdekesség jellemzi, addig az egyén esetén a fáradtság, türelmetlenség és ingerlékenység lehet meghatározó a Z és Alfa generáció esetében. A mai Z generáció tagjait többnyire a környezettől való elidegenedés, nehéz megfelelés, társtalanság, kiúttalanság, siker és pénz hajszolása, konfliktuskezelési készség hiánya, agresszió, szorongás írja le, amit az online térben töltött 7-8 óra tovább erősíthet.

Kérdés, hogy hosszú távon milyen módon válik fenntarthatóvá a hibrid oktatás. Vagy, ahol a bejárás nem megoldható, ott milyen módon tervezi kezelni az oktatáspolitika a diákok esetén végbemenő negatív személyiségváltozásokat (konfliktuskezelési problémák, ingerlékenység, fáradtság, stb.). Ne feledjük, hogy mindez a munkaerőpiaci elhelyezkedést is jelentősen befolyásolhatja.

Amennyiben érdekli a COVID tanulókra gyakorolt pozitív hatásai, nemzetközi tanulmányok tapasztalatai, tippek tanulók részére, ill. egyéb kutatási eredmények, úgy a tanulmányt elérheti ezen a linken: A COVID tanulók életére gyakorolt hosszútávú hatásai.

Vissza a főoldalra