Cikkek » Kibillentett keringésű bolygóóriás

Kibillentett keringésű bolygóóriás Dátum: 2008. szeptember 29. 00:00:00.
Forrás : Magyar Csillagászati Egyesület

Úgy tűnik, hogy az XO-3b jelű, hatalmas exobolygó meglehetősen szokatlan pályán kering, aminek oka egy évmilliárdokkal ezelőtti kozmikus ütközés lehet. Az XO-3b nevű planétát bő egy évvel ezelőtt fedezték fel csillaga előtti átvonulása során, egy, a Hawaii-szigeteken működtetett távcsőhálózat segítségével.

Meglehetősen nagy, a Jupiterénél mintegy 12-szer nagyobb tömegével (ami már közelíti a barna törpecsillagok tömeghatárát), valamint a rövid keringési ideje ellenére meglehetősen elnyúlt pályája miatt már ekkor különleges exobolygónak számított - úgy tűnik azonban, hogy az égitest további érdekességeket is tartogathat a tudósok számára.

Az XO-3b feltételezett keringési pályája, összehasonlítva az általános esettel (kis kép) (NewScientistSpace)
Az XO-3b feltételezett keringési pályája, összehasonlítva az általános esettel (kis kép) (NewScientistSpace)


Egy európai és amerikai csillagászokból álló kutatócsoport a Franciaországban lévő Haute-Provence Obszervatórium 1,93 m-es távcsövével, valamint a rászerelt spektrográffal vizsgálta a planéta keringésének a központi csillag fénygörbéjére és színképére kifejtett hatásait. A csillag látóirányú sebességének apró, periodikus változását bemutató, ún. radiálissebesség-görbe, valamint a fénygörbe bolygóátvonulás idején felvett szakaszának alapos elemzése révén a szakemberek a kísérő újabb meglepő tulajdonságával szembesültek. A vizsgálatok eredménye szerint a mindössze 3,2 nap keringési idejű égitest pályájának síkja meglehetősen nagy, mintegy 70ą15 fokos szöget zár be a csillag egyenlítőjének síkjával.

Ez azért meglepő, mert a jelenlegi elméletek szerint a bolygók a csillag életének korai szakaszában, a központi égitest körül lévő akkréciós korongból alakulnak ki - a gázból és porból álló korong középsíkja pedig megegyezik a csillag egyenlítői síkjával. A bolygók későbbi, végleges keringési síkja általában közel marad ehhez az alapsíkhoz (a Naprendszerben egyik planéta esetében sem nagyobb a két sík eltérése 8 foknál). Az XO-3b esetében tapasztalható, nagy mértékű eltérésre esetleg egy korai, gigantikus ütközés szolgálhatna magyarázattal, ami a fiatal planétakezdemény és egy másik bolygócsíra között történhetett. Ez az elképzelés viszont abból a szempontból problémás, hogy az XO-3b nagy tömegét figyelembe véve szinte biztos, hogy csak egy kisebb bolygócsírával ütközhetett, ilyen esetekben pedig általában a kisebb test - vagy az abból maradt törmelék - lökődik ki az eredeti pályáról (a Naprendszerben lévő, nagy pályahajlású kisbolygók keletkezését is hasonló elméletekkel magyarázzák).

Két bolygócsíra ütközésének fantáziarajza (NASA/JPL, Caltech)
Két bolygócsíra ütközésének fantáziarajza (NASA/JPL, Caltech)


A kutatók saját bevallása szerint eredményeik további megerősitésre szorulnak; ám ha végleg bebizonyosodik a különc exobolygó pályahajlásának extrém nagysága, akkor még alaposabban meg kell vizsgálni az ütközéses teória valoszínűségét. Ezzel párhuzamosan az is további elemzésekre szorul, hogy minden esetben helytálló lehet-e az ilyen típusú, csillagukhoz közeli óriásbolygók (az ún. "forró Jupiterek") jelenlegi kialakulási elmélete. Eszerint ezek a planéták eredetileg a csillagtól távolabb keletkeztek, és folyamatos befelé vándorlás (ún. migráció) során érték el végső helyzetüket. Az XO-3b esetében viszont felmerülhet az is, hogy esetleg egy szomszédos csillag közeli elhaladása, vagy több, nagyobb tömegű bolygókezdemény együttes gravitációs hatása vezetett végül a planéta különös keringési pályájának létrejöttéhez.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók


A Karácsonyfa története

A karácsonyfa eredetét Bálint Sándor népmondájában így írja le: Amikor Jézus Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, azért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült üldözőitől.


A modernkori Holdkutatás története

A Hold (nagybetűvel) a Föld kísérőjét (holdját) jelenti. A Földtől való átlagos távolsága 384 403 kilométer, nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa, más mértékegység szerint 1,3 fénymásodperc. Átmérője 3476 kilométer, hozzávetőleg a Földének negyede. Ezzel a Hold a Jupiter három holdja, a Ganümédész, a Kalliszto és az Io, valamint a Szaturnusz Titán holdja után a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja.


A székelyföldi autonóm tartományról

A Magyar Autonóm Tartomány 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra jött létre Romániában, Marosvásárhely központtal. A maga korában egy korszerű közigazgatási rendszernek számított, és területén belül segítette az erdélyi (székely) magyarság önazonosságának megőrzését, bár létére hivatkozva a román állam az erdélyi szórványmagyarságot hátrányos intézkedésekkel sújtotta.


Kapcsolódó doksik



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!