Legal knowledge | Higher education » Az Európai Unió jogforrásai, másodlagos jogforrások

http://www.doksihu Az Európai Unió jogforrásai, másodlagos jogforrások Másodlagos vagy származtatott jogforrások az Európai Unió intézményei által alkotott joganyagot nevezzük. E jogforrások az Alapszerződéseken alapulnak, kizárólag az alapszerződésekben meghatározott szervek által és csak az ott meghatározott eljárás keretei között, megfelelő felhatalmazás alapján kerülhetnek kibocsátásra. Ennek megfelelően a másodlagos jogalkotás során meg kell jelölni azt a rendelkezést, amelynek alapján az aktust elfogadták. A másodlagos jogforrásoknak tehát tiszteletben kell tartaniuk a jogforrási hierarchiában felettük álló elsődleges jogforrásokban foglaltakat, az azokban fellelhető rendelkezéseknek maradéktalanul meg kell felelniük. A másodlagos jogforrások közül a rendelet, az irányelv és a határozat kötelező erejű, az ajánlás és vélemény pedig nem bír kötelező erővel. A rendelet a jogegységesítés elsődleges

eszköze. Normajellegű aktus, a jogalanyok általánosan meghatározott körére vonatkozik: a tagállamokra, azok állampolgáraira és az Európai Unió intézményeire egyaránt kötelező. A rendelet közvetlenül alkalmazandó jogforrás, azaz automatikusan a nemzeti jogrendszer részévé válik minden további tagállami aktus, végrehajtásról szóló rendelkezés nélkül. Ez oly annyira igaz, hogy a tagállamok a rendeletek alkalmazásához végrehajtási szabályt is csak akkor fűzhetnek, ha a rendelet a tagállamot erre kifejezetten feljogosítja, illetve ha a rendelet szövege túl tág, ezért a pontosításra szorul. Az irányelv a tagállamok számára a kötelezően elérendő célt és eredményt jelöli meg, a megvalósítás módját a jogalkotó a tagállamokra bízza. Az irányelvet, a rendelettől eltérően, a tagállamoknak meghatározott idő alatt be kell építeniük a nemzeti jogukba. Az irányelv tehát nem közvetlenül alkalmazandó, hanem a

tagállamokra jogalkotási kötelezettséget ró. A tagállamoknak az implementálásra nyitva álló határidő alatt azt kell megvizsgálniuk, hogy az irányelvben szabályozott kérdés a nemzeti jogban már szabályozásra került-e. Amennyiben az adott tagállamnak még nem volt nemzeti jogalkotása az irányelv tárgyában, akkor a vonatkozó nemzeti szabályozást az implementációs határidő alatt meg kell alkotnia. Abban az esetben, ha ilyen szabály már létezik, akkor azt kell vizsgálnia, hogy azaz irányelvnek megfelel-e. Egyezés esetén semmilyen teendője sincs a tagállamnak, egyéb esetben implementációs kötelezettségének jogszabály-módosítással tehet eleget. A tagállamok kötelesek, beszámolni a Bizottságnak arról, hogy az egyes irányelveket milyen módon ültették át hazai jogukba; a Bizottság azt szigorú megfelelési vizsgálatnak veti alá. A Tanács, illetve a Bizottság által kibocsátott határozat egyedi jellegű jogi aktus, a rendelettel

és az irányelvvel ellentétben csak a címzettekre nézve kötelező erejű. Címzettjei a tagállamok és magányszemélyek lehetnek. A határozat ugyanis a címzettel történt közlés napján lép hatályba, a határozatot a címzettekkel még akkor is közvetlenül közölni kell, ha azt esetleg a Hivatalos Lapban is Közzé teszik. A határozatok közvetlenül alkalmazhatók, közvetlen hatályuk van. Nem kötelező másodlagos jogforrás a vélemény és az ajánlás. Megalkotásuk több jogterületen is jelentős lehet, mivel az a kibocsátó intézmény álláspontját tükrözi valamely a szerződés körébe tartozó kérdésben. A közösségi jog másodlagos forrásai közé tartoznak az Európai Bíróság ítéletei is, amelyek általában valamely konkrét esetre adják meg a közösségi jog értelmezését. Ezen felül azonban az Európai Bíróság különleges jogköre, hogy a tagállami bíróságok megkeresésére http://www.doksihu előzetes döntést hoz az

alapszerződések értelmezésével vagy a Közösség intézményei által hozott aktusok érvényességével kapcsolatban. A Bíróság által így meghozott döntés kizárólag a referenciát kérő bíróságra nézve kötelező, de a hasonló vagy azonos ügyben eljáró bíróságok is felhasználhatják azokat. A Bíróság gyakorlatában kifejlődő esetjog lényeges az EU jogának; bár az Európai Bíróság nincs kötve korábbi ítéleteihez, mégis ritka, hogy ugyanazt a kérdést kétszer eltérő módon rendezné