Legal knowledge | Higher education » A halászati jog

A halászati jog A halászati jog komplexitása: magánjogi haszonvételi jogból élőhely-védelmi komplex kötelezettség A halászati jog - az erdőgazdálkodói és vadászati joggal megegyezően - elsősorban közjogi kötelezettség, és csak ennek alárendelten és másodsorban magánjogi haszonvételi jog. A halászati jog komplex közjogi komplexitás: meghatározóan ökológiai jellegű élőhelyvédelmi kötelezettség, és ebből eredő, ennek az ökológiai kötelezettségnek alárendelt gazdálkodási kötelezettség. Ezen az ökológiai és ökonómiai kötelezettséghalmazon belül jelenik meg, az előző két közjogi kötelezettségen belül és azokhoz mérten és ahhoz szükséges alárendelten a haszonvételi jog gyakorlása is kötelezettségként jelenhet meg a halászati jogosult terhére. Ezen a jogdogmatikai átalakuláson áll a szigorú törvényi előírás: a halászat joggal felhagyni nem lehet. Valamennyi európai országban a halászati jogalkotás

fejlődése ebbe az irányba halad. Ennek a sajátos tartalomváltozásnak az oka az ipari társadalmak környezetpusztító látens hatásaiban rejlik. A múlt században történt folyószabályozások, valamint a környezet általános állapotának, ezen belül a felszíni vizek állapotának gyors romlása oda vezetett, hogy a halak és hasznos víziállatok élettere szinte felszámolódott: holttá vált folyók és tavak jelezték a múlt század hetvenes éveire, hogy az ipari társadalom kialakult modellje alapjaiban pusztítja el a gazdaság eszközét, előfeltételét és környezetét. A vízikörnyezet, benne a hal élőhelye már csak emberi beavatkozással állíthatók helyre, a halállományok magukra hagyatva a megújulásra már nem képesek. Hazánk száznegyvenezer hektár felületű természetes vize és víztározója nyújt a halak számára alkalmas életteret. A magánjogi jogosultság metamorfózisa abban áll, hogy, hogy a haszonvétel gyakorlásának

egyetlen zsinórmértéke, hogy elősegítse a halállományok fennmaradását és folyamatos utánpótlását, a természeti környezet megóvása, gazdasági céljai érdekében. Így fordult ki a haszonvételi jog magánjogi burkából, külső tényállási elemektől függő normatív kötelezettséggé változott át. A halászati jog magánjogi tartalmát illetően vagyoni értékű jog, amely főszabályként - a vízterület tulajdonjogának elválaszthatatlan része. A halászati jog hasznosításáról a tulajdonos határozhat, vagyis eldöntheti, hogy e vagyoni értékű jogát maga hasznosítja vagy haszonbérbe adja. Azokban az esetekben, amikor a vízterület és így a halászati jog tulajdonosa a Magyar Állam, a haszonbérlő kiválasztása minden esetben nyilvános pályázat útján történik, megszűnik tehát a halászati jog hasznosításának eddigi hatósági átengedési rendszere. A halászati jog fogalma és tartalma A halászati jog fogalmát annak

tartalmi elemi definiálják. A halászati jog a halászati vízterületen fenn álló, a halászati jog jogosultját illető és terhelő feltétlen élőhelyvédelmi kötelezettség, ennek alárendelt hasznosítási-gazdálkodási kötelezettség, és egyben haszonvételi jog. A halászati jog vagyoni értékű, forgalomképes jog A halászati jog a halászattal összefüggő jogosultságok és kötelezettségek összessége. A halászati jogot a jogosult köteles gyakorolni, a halászati jog gyakorlásának minősül az is, ha a jogosult a hal és élőhelyének védelmével kapcsolatos kötelezettségeinek eleget tesz. A halászati jog gyakorlása kötelező, a jog egyben kötelezettség, amelynek gyakorlásával annak jogosultja nem hagyhat fel. Egy tulajdonosi szelvényjognak a feltétlen és kötelező gyakorlása a magánjogon belül dogmatikai idegen test. Az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatban él ilyen szigorú előírással a magyar Ptk. E szabálynak alanyi

következménye is kiemelten fontos: egyfelől mindig van halászati vízterületen halászati jogosult, másfelől a tulajdonos szükségképpeni halászati jogosult. Más személy megjelölése nélkül, annak mulasztása estén neki kell viselnie a halászati jog gyakorlásával járó kötelezettségeket. A halászati vízterületnek minősülő vízingatlanon fenn álló tulajdonjoga ezzel a közjogi kötelezettség-halmazzal együtt védett és garantált. Az élőhelyvédelmi közjogi kötelezettség tartalma A jogosult köteles a halászati vízterületén élő hal állományát, életközösségét, valamint élőhelyét védeni, a hal természetes táplálékszerzését és szaporodását - ideértve áradás esetén a halivadék mentését is - elősegíteni. A hal élőhelyén kialakult természeti egyensúly megbontására alkalmas szervezet, táplálékanyag vízbe helyezése, illetőleg abból történő kiemelése kizárólag a jogosult által vagy annak

hozzájárulásával történhet. Ez a rendelkezés a jogosultnak a környezetvédelmi, a természetvédelmi, valamint a vízügyi jogszabályokban előírt kötelezettségeit nem érinti. A jogosult köteles megtenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a halállomány megbetegedésének megelőzése, illetve megszüntetése érdekében szükségesek, így különösen a halállományban észlelt elhullás esetén köteles a haltetem eltávolításáról intézkedni. Amennyiben a jogosult a hal és élőhelyének védelmére előírt kötelezettségének nem vagy nem megfelelő módon tesz eleget, a halászati hatóság határozatában felhívja e kötelezettségének teljesítésére. A halászati vízterületen bekövetkezett halpusztulás észlelése esetén a jogosult, a halászati őrzéssel megbízott vagy a jogszerűen halászó, horgászó személy köteles haladéktalanul a halászati hatósághoz bejelentést tenni. A halpusztulás okainak felderítése állami feladat,

melyről a miniszter az általa kijelölt vízélettani laboratórium útján gondoskodik. A laboratórium eljárására vonatkozó szabályokat a miniszter rendeletben állapítja meg. A jogosult kezdeményezheti a halállományt, illetőleg annak táplálékforrását veszélyeztető vadászható vad gyérítését a vadászati hatóságnál, amely felhívja a vadászati jog jogosultját a határidőben való gyérítésre. Az eljárás nem érinti a vad birtokbavételére vonatkozó - külön jogszabályban foglalt - rendelkezéseket. A halászati vízterület tulajdonjogának használati korlátozása: a halászati jog A halászati jog tervezett halgazdálkodási és halvédelmi, továbbá élőhelyvédelmi jogot és normatív kötelezettséget jelent egyszerre, amellyel felhagyni nem lehet. A jog tehát szankcionált - normatív kötelezettség is, amely a tulajdonost mint szükségképpeni halászati jogosultat, vagy a halászati jog más jogosultját terheli. A tulajdonos e

kötelezettségének vagy maga tesz eleget, vagy a halászati jog haszonbérlete útján, vagy a jogszabály erejénél fogva harmadik személy. Azt mondhatjuk röviden a halászati jog egyben a tulajdonjog legerősebb szociális kötöttsége, amely a magántulajdonost a közösség felé arra kötelezi, hogy a közjó érdekében a tulajdon tárgyát - közjog által előírt módon - hasznosítsa, ennek alárendelten jórészt kizárja a privátautonómia érvényesülését. Ennek alárendelten a használóra ró jogokat és kötelezettségeket, szükségképpen megadva a jogot a tulajdonosnak a jogosultság gyakorlására és az azzal való rendelkezésre a jog szociális rendeltetésével összhangban. A halászati vízterület, mint a halászati jog gyakorlásának színtere, annak kialakítási kötelezettsége A vadászterületektől eltérően a halászati vízterületek határai erdőrészletekkel megegyezően általában természetes eredetűek, egy adott vízterület

kiterjedésének felelnek meg. Magyarországon a történetileg kialakult gyakorlat szerint a leghosszabb folyók alkotnak több halászati vízterületet. A Duna tíz, a Tisza nyolc, a Rába kettő halászati szakaszra oszlik, az egyes szakaszok halgazdálkodásának összhangját az ilyen vízterületeken a halgazdálkodási tervek biztosítják. Mivel a halászati vízterületek az országban kialakultak, a halászati vízterületté nyilvánítási eljárást a tulajdonosok kérelmére az új vízterületek (például újonnan épült víztározók, eddig nem hasznosított bányatavak) esetében szükséges lefolytatni. A halászati vízterület kialakítása- hasonlóan a vadászterülethez, illetőleg erdőrészlethez - az ingatlanok tulajdonosai feltétlenül kötelező feladat, része a halászati jog kötelező gyakorlásának. Ennek megfelelően egyfelől a tulajdonos kérelmére indult, illetőleg ennek hiányában - a halászati hatóság által hivatalból indított

eljárásban hatósági határozattal kialakított vízfelület. Minden olyan felszíni vízingatlant halászati vízterületté kell alakítani, amely a halak és más hasznos vízi állatok életterének alkalmas. A halászati vízterületek, mint vízingatlanok Halászati vízterület az a vízfolyás vagy állóvíz, amely jellegének megváltoztatása nélkül alkalmas a hal életfeltételeinek biztosítására, s ezért a halászati hatóság halászati vízterületté nyilvánítja. A halászati vízterületek nem minősülnek általában termőföldnek, hanem különös vízingatlanok, amelyre a vízjog különös szabályrendszere épül rá, mindenekelőtt a vízgazdálkodási törvény szabályai. Halászati vízterületté nyilvánítás Az agrárjog közjogias jellegét alátámasztóan a halászati vízterület kialakítása nem pusztán a tulajdonos hatalmassági joga, a természeténél fogva halászati, horgászati tevékenységre alkalmas vízterületek ex officio is

elnyerhetik jogi jellegüket. A halastavak esetében azonban a kialakításuk is engedélyhez – halászati és vízügyi természetvédelmi szakhatósági hozzájáruláshoz - kötött. A halászati hatóság a határozatát a vízügyi és a környezetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával hozza meg. A víz halászati vízterületté nyilvánítására indult hatósági eljárás során az érintett szakhatóságot az ügyben eljáró halászati hatóság keresi meg. Bejelentési kötelezettség Azt a vizet, amely a halászati vízterületek hatósági nyilvántartásában nem szerepel, a tulajdonosnak a halászati hatósághoz be kell jelentenie. Eljárás hivatalból vagy kérelemre A halászati vízterületté nyilvánításra irányuló eljárást a halászati hatóság a bejelentés alapján vagy hivatalból indítja meg. A víz halászati vízterületté nyilvánítása iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) a vízterület megnevezését, fekvésére,

határvonalaira, tulajdoni és használati viszonyaira vonatkozó adatokat; b) a vízterület által érintett ingatlan művelési ágának megjelölését. Közérdekből különleges rendeltetésű halászati vízterület Különleges halászati vízterületté nyilvánítható a vízingatlan a) a génállomány megőrzése érdekében, b) a természetvédelmi érdekek érvényesítése miatt, vagy c) az oktatási és kutatási célból. A különleges rendeltetés közérdekből történő megállapítását a közérdek érvényesítésével érintett miniszter kezdeményezheti a miniszternél, aki az erre vonatkozó határozatában a halászati jog hasznosításával kapcsolatos különleges feltételeket állapít meg. A halászati vízterület közérdekből történő különleges rendeltetésűvé nyilvánításából eredő költségek megtérítéséről, valamint a jogosult kártalanításáról a kezdeményező köteles gondoskodni. Különös halászati vízterületek

- halastavak: az a vízfeltöltést és lecsapolást biztosító, műtárgyakkal (zsilipekkel) ellátott mesterséges vízterület, amelyet haltenyésztésre használnak, ideértve a teleltető és ivadéknevelő tavakat, valamint a táp- és lecsapoló csatornákat; - bányatavak: olyan, a bányaművelés befejezését követően fennmaradt állóvíz, amely külszíni és föld alatti bányászati tevékenység során az ásványi nyersanyagok feltárása és kitermelése következtében a felszín alatti vízkészletből alakult ki, és amelynek medrét a bányászat során kialakított terepmélyedés képezi; - holtágak: a folyó azon mederrésze, amelyet a folyó természetes úton, irányának megváltoztatásával elhagyott, vagy amelyet szabályozási célból leválasztottak róla; - víztározók: a felszíni vizek időszakonkénti feleslegének összegyűjtésére és tározására épített létesítmény. A halászati vízterület tulajdonjoga átruházásának korlátai

A tulajdonjog forgalmának korlátait jelenti - a vízgazdálkodási törvény szerint forgalomképtelenség az állami és önkormányzati vízterületeknél, - a halastavaknál a termőföldtörvényből, - védett természeti területnek minősülő vizeknél a természetvédelmi törvényből erednek. - az elővásárlási jog. A védett természeti területeknél az állam, másodsorban az önkormányzat - minden más elővásárlási jogot megelőző - elővásárlási joga jelent forgalmi korlátozást. A védett természeti területnek minősülő vízingatlanoknál számolni kell az állam - környezetvédelmi közérdeken alapuló - kisajátítási jogával is. A halastavak esetében a termőföld törvény forgalmi korlátozó rendszere érvényesül A halászati jog és a vízingatlan tulajdonjoga A halászati jog, mint forgalomképes vagyoni értékű jog főszabályként a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része. A szabály jellegéből adódóan az

elválaszthatatlanság csak jogalkotói fordulatként értelmezhető, hiszen igazán azt jelenti, hogy a használati jog, mint haszonvételi jog a földtulajdonjogból ered, a fődolog és az alkotórész dologkapcsolati szabályából eredően a fődolog tulajdonosát illeti meg, tőle származtatható. A halászati jog ugyanakkor elválasztható jog, az elválás alapulhat jogügyleten, illetve jogszabályon és hatósági határozaton. A jogügylettel történő elválás esetén csak egyetlen jogcím vehető érvényesen igénybe, ez pedig a halászati jog haszonbérlete. A jogcím kizárólagosság annyit is jelent, hogy más érvényes jogcímen jogügylettel nem lehet megszerezni a halászati jogot, következésképpen az elrtérő jogcímre alalpozott ügylet érvénytelen. Nem tekinthető a halászati jog átruházásának, ha a jogosult egyes halgazdálkodással összefüggő munkákat (például lehalászás, ivadékmentés, vízinövényzet kitermelése stb.) megbízás

alapján mással végeztet. A halászati jog alanya Miután a magyar joga halászati jogot nem általában a vízingatlanhoz, hanem a halászati vízterületnek minősülő vízingatlanhoz rendeli hozzá, így a halászati jogot a vízingatlan tulajdonjogának részévé teszi. Ennek megfelelően a halászati jog alanya - ex lege a tulajdonos, - az ex lege haszonélvező, - ex lege a Magyar Állam, Önkormányzat. A Magyar Állam és az Önkormányzat a holtágak, bányatavak és víztározók esetében a víz tulajdonosától függetlenül - a halászati jog alanya. A törvény indokolása szerint ezt ökológiai és horgásztársadalom érdek alapozza meg. A holtágak és víztározók a köztulajdon tárgyai, ellenben a bányatavak magántulajdonban is állhatnak. A halászati vízterület kizárólagos tulajdonjoga esetén önálló halászati jog áll fenn. Amennyiben a halászati vízterületnek több tulajdonosa van társult halászati jogközösség jön létre. A társult

halászati jogról a tulajdonosok a vízterület tulajdoni hányada arányában ötvenegy százalékos többséggel határozhatnak. A halászati jog hasznosításáról a tulajdonos vagy a tulajdonosok közössége határozhat. A halászati jog típusai Ha a halászati vízterület egy személy tulajdona, a halászati jogot a tulajdonos önállóan gyakorolja, önálló halászati jog jogosultja, ha több személy tulajdona, társult halászati jog illeti meg őket. Társult halászati jog esetén a tulajdonosok a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről, b) a halászati jog gyakorlásának módjáról a tulajdonuk mértékéhez igazodó szavazati joggal, egyszerű szótöbbséggel határoznak, és ilyen arányban viselik a halászati jog gyakorlásával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból. Társult halászati jogra egyebekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni. A jogosultakról a

halászati hatóság nyilvántartást vezet. A halászati jog, mint telki teherjog A halászati jog, ha elválik a vízingatlan tulajdonjogától, akkor telki teherjogként a vízingatlan mindenkori tulajdonosát terheli, függetlenül a tulajdonos változásától, illetőleg a halászati jog jogosultjának változásától. A dologi jog terminológiájában nem minősíthető személyes szolgalomként hiszen nem tapad a jogosult személyéhez, sokkal inkább a haszonvételi joghoz magához. ennél,fogva nem is szűnik meg a jogosult halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén sem. A halászati jog gyakorlásának nyilvánossága: halászati gazdálkodási terv készítése A jogosult a halállomány és élőhelyének megújulása érdekében köteles a halászati vízterületen az élőhelyre jellemző fajú évenkénti állománypótlás mellett oly módon gazdálkodni, hogy az élőhelynek megfelelő korú és sűrűségű halállomány tartósan fennmaradjon. Ennek

keretében öt évre szóló halgazdálkodási tervet kell készíteni arra a halászati vízterületre, amely olyan összeköttetésben van más halászati vízterülettel, hogy az lehetővé teszi a hal szabad átjutását. Ha a jogosult által hasznosított halászati vízterület(ek) összes területe meghaladja az ötszáz hektárt, a jogosult felsőfokú halászati szakirányú képesítéssel rendelkező személyt köteles foglalkoztatni. Ha a halászati vízterület jogosultja természetes személy, és rendelkezik a képesítéssel a halászati hatóságnál kérheti - annak igazolásával - a foglalkoztatási kötelezettség alóli mentesítését. A halászati vízterületeken csak hatósági állatorvosi igazolással engedélyezett hal telepíthető. Az igazolásban tanúsítani kell, hogy az adott haltétel fertőző és parazitás megbetegedéstől mentes, valamint hogy származása helyén az igazolás kiadásának időpontjában és azt megelőzően két éven

belül a tavaszi virémia és a pisztráng-félék vérképzőszervi elhalása nem fordult elő. A jogosult a hal telepítésének tervezett helyét és időpontját köteles - azt legalább három nappal megelőzően - a halászati hatóságnak bejelenteni. A halgazdálkodási terv A halgazdálkodási tervet a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal mint halászati hatóság hagyja jóvá. A halgazdálkodási terv jóváhagyásához a) természeti és védett természeti terület esetén a természetvédelmi, b) vízilétesítmény esetén pedig a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges. A halgazdálkodási terv tartalma a) a halászati vízterület azonosító adatait (helyrajzi számát), a jogosult nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét), b) a vízterületen tervezett halgazdálkodást és más, halászattal összefüggő hasznosítási célokat, c) az alkalmazható halászati és horgászati eszközök és módszerek megjelölését, d) az

évenkénti haltelepítés mennyiségére vonatkozó adatokat, halfaj és korosztály szerinti megosztásban, e) a víz minőségének és halgazdálkodási értékének védelmét célzó intézkedéseket beleértve a hal etetését vagy takarmányozását is, f) a halgazdálkodás érdekében a vízinövény- és víziállat-állomány fenntartására tervezett intézkedéseket, valamint g) a halállomány őrzése módjának, a halászati őrök létszámának, h) a területi engedélyek fajtáinak és mennyiségének meghatározását. A halászati terv hatósági meghatározása A halászati hatóság a halgazdálkodási terv jóváhagyását megtagadja, ha az nem felel meg a jogszabályban, hatósági határozatban, illetőleg a halászati jog haszonbérbe adásáról szóló szerződésben előírt követelményeknek. Ha a jogosult személyében változás következik be, a halgazdálkodási terv előírásai mindaddig érvényben maradnak, ameddig az új jogosult a korábbitól

eltérő halászati céljainak megvalósítására új halgazdálkodási tervet nem készít, s azt a halászati hatóság jóvá nem hagyja. Ha a halgazdálkodási terv jóváhagyását követően a halállomány vagy a hal élőhelyének állapotában bekövetkezett változás miatt szükséges, a halászati hatóság a jogosult kérelemére vagy hivatalból - természeti, illetve védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság, vízilétesítmény esetén a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - a halgazdálkodási tervet módosítja, illetőleg attól eltérést engedélyez. Bejelentési kötelezettség A jogosult évente köteles jelenteni a halászati hatóságnak a) a halászati vízterületen telepített hal fajonkénti mennyiségét, valamint b) a továbbnevelési, c) a fogyasztási célból kihalászott, továbbá d) a horgászat keretében kifogott hal fajonkénti mennyiségét, valamint a minőségre vonatkozó adatokat. A

jelentés alapját a halászatra vonatkozó fogási naplóösszesítő, illetőleg a halászati hatóság által előzetesen jóváhagyott becslési módszerrel megállapított adatok képezik. A halászati jog haszonbérbe adása A halászati jog haszonbérletére a Polgári Törvénykönyvnek a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályait az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A szerződés érvényességének feltétele annak írásba foglalása. A halászati jog alhaszonbérletbe adható a felek erre irányuló megállapodása alapján. A szerződés tárgya: a halászati jog, mint forgalomképes vagyoni értékű jog. A forgalomképességnek jogcímkorlátja van: kizárólag haszonbérlet jogcímén ruházható át. A szerződés alanyai: Haszonbérbeadó lehet: - vízingatlan tulajdonosa, - a magyar állam, illetőleg önkormányzat, mint ex lege halászati jog jogosultja. Haszonbérlő lehet: - állami halászjeggyel, - állami horgászjeggyel,

továbbá más tulajdonában lévő halászati vízterületen területi engedéllyel rendelkező személy. Területi engedély csak halászati vízterületre, illetőleg halastóra adható ki. Állami horgászjegyet az a személy kaphat, aki rendelkezik horgászvizsgával, vagy az előző évi horgászjegyét bemutatja, horgászszervezeti tagságát igazolja és fogási naplóját leadja. A horgászvizsgát a halászati hatóság által kiadott vizsgabizonyítvánnyal, más országban tett vizsgát pedig az erről kiállított okirattal kell igazolni. Az állami halászjegyet, illetve horgászjegyet igénylő személynek nyilatkoznia kell arról, hogy a halászattal, horgászattal, illetőleg hal fogásával (gyűjtésével) összefüggésben szabálysértési vagy büntetőjogi felelősségét nem állapították meg, továbbá vele szemben halvédelmi bírságot nem szabtak ki. Az állami halászjegyet vagy horgászjegyet a halászati hatóság egy évre, díj fizetése ellenében

adja ki. Állami halászjegyet az a személy kaphat, akinek korábban már volt halászjegye, vagy - ha e törvény másképp nem rendelkezik - halászvizsgával rendelkezik. A halász szakmunkás képesítés a halászvizsgát helyettesíti. A szerződés időtartama: A halászati jog haszonbérletére vonatkozó szerződést határozott időre kell megkötni. A haszonbérleti szerződést legkésőbb annak aláírásától számított hatvan napon belül kell a haszonbérlőnek a halászati hatósághoz benyújtani. Ha a haszonbérleti szerződés megkötésekor a korábbi halgazdálkodási terv még hatályban van, újat csak a korábbi lejáratakor kell készíteni. A szerződés tartalma: A halgazdálkodási terv készítése: a jogosult a halállomány és élőhelyének megújulása érdekében köteles a halászati vízterületen az élőhelyre jellemző fajú évenkénti állománypótlás mellett oly módon gazdálkodni, hogy az élőhelynek megfelelő korú és

sűrűségű halállomány tartósan fennmaradjon. A halgazdálkodási tervet öt évre kell elkészíteni arra a halászati vízterületre, amely olyan összeköttetésben van más halászati vízterülettel, hogy az lehetővé teszi a hal szabad átjutását. A halgazdálkodási tervet - ha e törvény másképp nem rendelkezik - a halászati hatóság hagyja jóvá. A halgazdálkodási terv tartalma a) a halászati vízterület azonosító adatait (helyrajzi számát), a jogosult nevét (megnevezését), lakcímét (székhelyét), b) a vízterületen tervezett halgazdálkodást és más, halászattal összefüggő hasznosítási célokat, c) az alkalmazható halászati és horgászati eszközök és módszerek megjelölését, d) az évenkénti haltelepítés mennyiségére vonatkozó adatokat, halfaj és korosztály szerinti megosztásban, e) a víz minőségének és halgazdálkodási értékének védelmét célzó intézkedéseket beleértve a hal etetését vagy

takarmányozását is, f) a halgazdálkodás érdekében a vízinövény- és víziállat-állomány fenntartására tervezett intézkedéseket, valamint g) a halállomány őrzése módjának, a halászati őrök létszámának, h) a területi engedélyek fajtáinak és mennyiségének meghatározását. Ha a jogosult személyében változás következik be, a halgazdálkodási terv előírásai mindaddig hatályban maradnak, ameddig az új jogosult a korábbitól eltérő halászati céljainak megvalósítására új halgazdálkodási tervet nem készít, s azt a halászati hatóság jóvá nem hagyja. Ha a halgazdálkodási terv jóváhagyását követően a halállomány vagy a hal élőhelyének állapotában bekövetkezett változás miatt szükséges, a halászati hatóság a jogosult kérelmére vagy hivatalból a halgazdálkodási tervet módosítja, illetőleg attól eltérést engedélyez. A jogosult az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában

meghatározott idegen és nem honos halfajok telepítését a halászati hatóság engedélye alapján végezheti. A szerződés azonnali hatállyal történő felmondása A bérbeadó a halászati jog haszonbérletére kötött szerződést azonnali hatállyal akkor is felmondhatja, ha a haszonbérlő a) a haszonbérleti szerződésben vállalt, valamint az e törvényben írt kötelezettségeit a teljesítésre megfelelő határidőt tartalmazó felszólítás ellenére sem teljesíti; b) a halászati jogot alhaszonbérletbe adja; Nem minősül a halászati jog alhaszonbérbe adásának a területi engedély kiadása. c) a természetvédelem, illetve a vízgazdálkodás érdekeit súlyosan veszélyezteti. A halászati jog haszonbérletére kötött szerződés megszűnésekor, eltérő megállapodás hiányában, a haszonbérlő követelheti az általa létesített, el nem vihető halászati berendezéseknek, létesítményeknek - ideértve a telepítési költségek meg nem térült

részét is -, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig a hasznos beruházásoknak a szerződés megszűnésekori tényleges értékét. A haszonbérlő mindaddig birtokban marad, amíg a haszonbérbe adó az elszámolási kötelezettségének eleget nem tesz. Az államot megillető önálló halászati jog haszonbérlete Az államot megillető önálló halászati jog haszonbérbe adása nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján, útján történik. A pályázati kiírást a halászati hatóság írja ki, és gondoskodik annak a helyben szokásos módon, a szaklapokban, valamint a földművelésügyi minisztérium hivatalos lapjában történő közzétételéről. A haszonbérbe adásra vonatkozó pályázatot a) a fennálló haszonbérleti szerződés lejárata előtt legalább hat hónappal, vagy b) a halászati jog első alkalommal történő haszonbérbe adása esetén az e törvény hatálybalépését követő harminc napon belül, c) újonnan keletkezett vizek

esetén a halászati vízterületté nyilvánítást követő hatvan napon belül kell kiírni. A haszonbérleti pályázati kiírásnak tartalmazni kell: - a halászati vízterület megnevezését és nagyságát, - a halászati jog haszonbérbe adásának az adott vízterületre, illetve a vízminőség megóvására meghatározott feltételeit, - a pályázat benyújtásának határidejét és helyét. A pályázathoz mellékelni kell a haszonbérlet időtartamára szóló halgazdálkodási tervet. A pályázati formában zajló versenyeztetési eljárásra szabályozást sem a polgári jog, sem az agrárjog nem tartalmaz. A versenyeztetés, pályáztatás lényegéből fakad, hogyha a pályázat kiírója szerződést köt, azt kizárólag a pályázat nyertesével kötheti meg. A versenyeztetési eljárásokban irányadó elv az is, hogy a pályázattól eltérő tartalommal szerződést kötni nem lehet. Természetvédelmi tilalmak és korlátozások A természetvédelmi oltalom

alatt álló hal fogása és gyűjtése szabályként tilos. A hal és élőhelyének védelme érdekében meghatározott a) a halászati tilalmi idő; b) a halászati méretkorlátozás, valamint a naponta kifogható mennyiség; c)az országhatár mentén lévő halászati vízterületekre a halászat rendje. Ha a halászati vízterületen vagy annak meghatározott részén a halállomány vagy élőhelyének védelme indokolja, a halászati hatóság - természeti vagy védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulásával a) az előírt halászati tilalmi időt - legfeljebb tizenöt nappal - meghosszabbíthatja; b) korlátozhatja vagy megtilthatja egy vagy több halfaj halászását, horgászását; c) az előírt halászati tilalmi időt - legfeljebb tizenöt nappal - megrövidítheti, illetőleg a rendeletben előírt halászati méretkorlátozás alól meghatározott időtartamra felmentést engedélyezhet. Kíméleti területté

nyilvánítás Amennyiben a hal szaporodása, telelése és a halivadék nevelése indokolja, a halászati hatóság - a vízügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával - a halászati vízterületet vagy annak meghatározott részét kíméleti területté nyilvánítja. Természeti, illetőleg védett természeti területen a kíméleti területté nyilvánításhoz a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása is szükséges. A kíméleti területen - a tilalom feloldásáig - tilos a halászat, a horgászat, a vadászat, a csónakázás, a fürdőzés, a vízisportok űzése, továbbá minden olyan tevékenység végzése, amely a hal szaporodását és fejlődését zavarhatja. A kíméleti területté nyilvánításról szóló határozatot a sajtóban is közzé kell tenni. A kíméleti terület határait jól láthatóan, a nyilvánosság számára felismerhető módon kell megjelölni. Az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket a halászati

hatóság viseli. A vízi létesítmények üzemeltetőjének kötelezettségei A vízilétesítmény üzemeltetője köteles a jogosultat a víz leeresztésével, feltöltésével járó, vagy más, a halászati jog gyakorlását akadályozó tevékenységének megkezdéséről és annak várható időtartamáról - a szükséghelyzetet kivéve - legalább nyolc nappal megelőzően értesíteni. A hal természetes mozgását akadályozó létesítmény építéséhez (átalakításához, felújításához, megszűntetéséhez stb.) a halászati hatóság, a vízügyi hatóság, valamint természeti, illetőleg védett természeti terület esetén a természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges. A nagy értékű természetes vízi halállományok ívási vándorlásának biztosítása érdekében a halászati hatóság a folyókon épülő duzzasztóművek beruházóját (üzemeltetőjét) hallépcső létesítésére és működtetésére kötelezi. A

halak ívási időszakában a vízilétesítmény üzemeltetője a vízszintszabályozás során a környezettani, ökológiai szempontokat is köteles figyelembe venni. A közjogi korlátokat biztosító szankciórendszer A halgazdálkodási bírság A halászati hatóság halgazdálkodási bírságot szab ki a jogosulttal szemben akkor, ha a) a halgazdálkodási terv szerinti kötelezettségének a halászati hatóság figyelmeztetése ellenére nem tesz eleget; b) a halászati hatóság hozzájárulása nélkül olyan fajú vagy korosztályú halat telepít, amelyet jogszabály tilt, vagy a halgazdálkodási terv nem tartalmaz; c) megsérti a hal és élőhelyének védelmére vonatkozó, e törvényben foglalt előírásokat; d) nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget; e) állami halászjeggyel vagy horgászjeggyel nem rendelkező személy számára területi engedélyt ad. A halvédelmi bírság A halászati hatóság halvédelmi bírságot

szab ki a) a jogosulatlanul halászó vagy horgászó, b) az e törvény által nem megengedett módon vagy tilalmi időben halászó vagy horgászó, illetőleg c) a tilalmat megszegő személlyel szemben. A halvédelmi bírság mértéke 2000 forinttól 100 000 forintig terjedhet. A halgazdálkodási bírság és a halvédelmi bírság megállapításának hatósági eljárása során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV törvény szabályait kell alkalmazni. A halászati szolgalmi jog A halászati szolgalmi jog a vízingatlan-tulajdonos tűrési kötelezettsége a halászati jog gyakorlásával érintett ingatlanon. A halászati jog jogosultja a szolgalmi jogot a vízingatlannal határos ingatlanon szerzi meg törvény erejénél fogva. A szolgalmi jog a vízi szolgalmak egy típusa, ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető jog, de ehhez szükséges annak területi meghatározása vázrajzi körülhatárolással. A halászati jog

gyakorlásával érintett ingatlan tulajdonosa, használója köteles tűrni, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon keresztül a jogosult - ha ez másképp nem lehetséges - a vízhez külön jogszabályban meghatározott korlátozások betartásával eljusson, az ingatlanon a halászati tevékenység időtartamára fogási eszközt elhelyezzen, illetve használjon, a vízen halászati tevékenységet folytasson, valamint a fogási zsákmányt elszállítsa. A vízparti ingatlanra is kiterjedő áradás esetén annak tulajdonosa köteles tűrni, illetőleg lehetővé tenni a halivadéknak a halászati vízterületre történő visszajuttatását. Az ingatlan tulajdonosát, használóját a korlátozásból eredő károkozás miatt kártalanítás illeti meg. A közösségi halászati jog Az Európai Gazdasági Közösséget megalapító Római Szerződés határozott közös halászati politika (KHP) létrehozásáról, sőt a közös halászati politikára a Római

Szerződés ugyanazon rendelkezései vonatkoznak, mint a mezőgazdaságra. Ennek ellenére e területen lassabban ment az előrehaladás, mint a mezőgazdaság terén. A közös halászati politika négy elemre épül: - a halállomány közös megőrzésére, - közös piaci rendtartásra, - strukturális intézkedésekre - és a külső országokkal való egyezményekre. A halállomány csökkenése komoly és folyamatos veszély, miután a halászati tevékenység a mezőgazdasággal ellentétben általában nem reprodukálja az általa előállított termékeket. A halállomány fenntartása, megőrzése ezért alapvető feladat, és az EU tagállamai e területen közös felelősséget vállaltak. Az Unió halászati jogszabályai legnagyobb számban a tengeri halállományok védelmével és a tagállamok számára diszkriminációtól mentes halászati lehetőségek biztosításával foglalkoznak. A KHP közös piaci rendtartása négy eszközre épül: - közös forgalomba

hozatali szabályokra; - termelői szervezetek működtetésére; - bizonyos termékek esetén az agrárpolitikához hasonló közös ármechanizmusra és kompenzációra; - biztonsági intézkedések meghozatalának lehetőségére súlyos piaci zavarok esetén. Rendkívül részletesen kitérnek e jogszabályok - az alkalmazható halászati eszközök fajtáira és számára, - a legkisebb háló szembőségre, -a kíméleti területekre, -a tilalmi időszakokra. A halászati felszerelések műszaki adataira és az egyes területek igénybevételével kapcsolatos korlátozásokra vonatkozó szabályokat is megfogalmaznak a fiatal és a kifejlett példányok ívás ideje alatti kifogásának megakadályozására, valamint a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásainak csökkentése érdekében. A legfontosabb tengeri halászterületeken az egyes halfajok évente engedélyezett összes fogását tudományos szakvélemények alapján szabályozzák, majd ezt a mennyiséget

bontják le kvóták formájában a tengeri halászatban érdekelt egyes tagállamokra. Mivel Magyarország tengeri halászatot nem folytat, a kvóta rendszerben közvetlenül nem érintett, a belvízi halászatban és akvakultúrában nincsenek ilyen korlátozások. A Tanács évente megállapítja minden tagállam számára a következő évben kifogható fajtákra lebontott halmennyiség kvótáját, az ún. összes megengedett fogás (TACs) számát. A tagállamok feladata a teljes kifogható mennyiségek meghatározása saját halászflottáik számára, illetve azok betartásának biztosítása. Az egyes tagállamokban a flotta fejlődését is figyelemmel kísérik a rendelkezésre álló halászati erőforrásokkal való egyensúly biztosítása és fenntartása céljából. Az EU elismeri a tagállamok kizárólagos halászati jogát a partmenti vizeik felett. A tagállamok hatóságai ellenőrzik, hogy a kvótákat mindenki betartsa, a Bizottság pedig felügyeli a

tagállamok ilyen irányú tevékenységét