Economic subjects | Economic policy » Czövek János - A spanyol gazdaság átalakulása, Franciaország rendszerétől a demokratikus átmenet végéig

http://www.doksihu BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. A SPANYOL GAZDASÁG ÁTALAKULÁSA: A FRANCÓ-RENDSZERTŐL A DEMOKRATIKUS ÁTMENET VÉGÉIG Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Gazdaságelemző szakirány Budapest, 2004. december Készítette: Czövek János http://www.doksihu Tartalomjegyzék: 1. 2. Bevezetés.2 A Franco-éra.7 2.1 A kezdetek – a polgárháború végétől az ötvenes évek elejéig 7 2.2 Az első változások: az ötvenes évek 9 2.21 A spanyol-amerikai katonai bázisokról szóló

szerződés (1953) 10 2.22 Az évtized strukturális változásai12 2.3 A hatvanas-hetvenes évek 13 2.31 A Stabilitási Terv és annak következményei 15 2.32 A hatvanas évek társadalmi nehéségei 18 2.33 A Franco-éra alkonya: a világgazdasági környezet hatása21 2.4 A spanyol – EK kapcsolatok 23 2.41 A Spanyolország – EK preferenciális megállapodás és az azt követő események 24 3. A demokratikus átmenet (1975-1982)27 3.1 A két Carlos Arias Navarro-kormány: az előátmenet 27 3.2 A Suárez-kormányok intézkedései30 3.21 Az első szabad választásokig 31 3.22 A második és harmadik Suárez-kormány: ’77-7933 A Moncloa-Paktum .35 3.23 A 79-es választásoktól Suárez bukásáig40 3.3 A nyolcvanas évek első évei 43 3.4 A spanyol – EK tárgyalások45 4. Egy-egy tényező átfogó elemzése 48 4.1 A munkanélküliség alakulása48 1. ábra A munkanéküliségi ráta alakulása 1970-200448 2. ábra A gazdasági szektorok munkaerő-struktúrája 1975-1997

49 4.2 A Külkereskedelmi forgalom alakulása 53 3. ábra A külkereskedelmi forgalom alakulása 1975-199457 4. ábra Az importnövekedés üteme 1975-200457 5. ábra Az exportnövekedés üteme 1975-2004 57 6. ábra A spanyol export földrajzi területek szerinti megoszlása (%)58 7. ábra A spanyol import földrajzi területek szerinti megoszlása (%) 58 5. Konklúzió 60 6. Melléklet63 8. ábra A fogyasztói árindex alakulása 1961-2003 63 9. ábra A reál GDP növekedése 1975-2004 64 10. ábra A spanyolországi külföldi befektetések alakulása 1975-1994 65 11. ábra A külföldi spanyol befektetések alakulása 1975-199465 12. ábra A gazdasági szektorok hozzájárulása a GDP-hez 1975-1994 66 13. ábra A GDP ágazati struktúrájának alakulása 1954-199766 14. ábra Az államháztartási hiány a GDP %-ában 1985-2004 67 15. ábra A folyó fizetési mérleg hiánya a GDP %-ában 1985-2004 67 16. ábra Az államadósság növekése 1975-199567 7. Bibliográfia68 1

http://www.doksihu 1. BEVEZETÉS A Spanyolország huszadik századi történelmének második felével foglalkozó tudományos munkák, elemzések között bizonyos témák – részben érthető és elfogadható okokból kifolyólag – sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint mások. Különösen igaz ez, ha nem spanyol szerző művéről van szó, és kiváltképp, ha magyarról. Dolgozatom gazdasági-politikai jellégénél fogva itt főként ezekre a tudományágakra gondolok, amelyek között az alábbi témák a “divatosak”, ezek dominálnak (a teljesség igénye nélkül): • a spanyol demokratikus politikai átmenet (I. János Károly szerepe, a konszenzus, a kiegyezéskeresés példaértékűsége); • az Európai Közösség mediterrán és latin-amerikai irányultságának erősödése a délibővítés1 után; • a “spanyol gazdasági csoda”, azaz az ország EK-csatlakozása utáni gazdasági teljesítményéről szóló elemzések (különös tekintettel a

strukturális és kohéziós alapok magas fokú kihasználására); • Spanyolország csatlakozása az EMU2-ba, stb. Ha Spanyolország legújabb korának gazdaságtörténetét kutatjuk, szinte biztos, hogy az utóbbi két témakörből temérdek anyagot találunk. Olyan átfogó elemzés azonban, amely a gazdasági átmenetet analizálja, már sokkal kevesebb van. Főleg ezért vállalkoztam arra, hogy a spanyol gazdaságtörténet e jelentős szakaszát választom szakdolgozatom tárgyának. Mindazonáltal nem szeretnék abba a hibába esni, hogy eltúlzom a téma jelentőségét: semmiképp nem állítom, hogy a francóizmus vagy a demokratikus átmenet gazdasági átalakulásának ismerete nélkül csonka lenne minden elemzés Spanyolország monetáris integrációjáról vagy a közösségi alapok kihasználásáról. A Franco-diktatúra közel negyven éve alatt a gazdasági struktúra változásai sokkal lassabban mentek végbe, mint az európai integrációhoz közvetlenül

köthetők, amely miatt természetes, hogy kevésbé állnak az érdeklődés középpontjában. Az aktualitás szempontja is meghatározó: sokkal aktuálisabb téma a latinamerikai piacokért folyó gazdasági harc, mint ahogy sokkal fontosabb – például Magyarország 1 2 Déli-bővítés alatt az 1981-es görög, és az 1986-os spanyol és portugál csatlakozást értik. Economic and Monetary Union 2 http://www.doksihu számára3 – a közösségi alapok jó kihasználása, mint a diktatúra változásainak elemzése. Mindazonáltal, talán épp a magyarországi gazdasági átalakulás hasonlatossága4 miatt érdemes – és igen érdekes – ezt a korántsem kevéssé jelentős történelmi kort megvizsgálni az emlíett szempontból is. Szándékom – természetesen – nem tagadni e kor jelentőségét, csak realitással állni hozzá. Elemzésem középpontjában a francóizmus és a demokratikus átmenet gazdasági reformjai, változásai állnak. Ez a két korszak

alkotja a munka gerincét, a két nagy részt: a másodikat és harmadikat. Úgy gondolom, hogy a Franco-rezsimet gazdasági szempontból is külön fejezetnek tekinthetjük Spanyolország történelmében, hiszen nem valamiféle lassú átalakulás vezetett el kialakulásához, hanem egy véres, kegyetlen polgárháború; a rendszer nem gyökerezett a spanyol múltban, ezért annak előzményeivel nem kell foglalkoznunk. Mindazonáltal nem tehetem meg ugyanezt az átmenetet követő évekkel, mert az elemzés középpontjában álló éveknek igenis van kapcsolatuk a jelennel. A csatlakozást közvetlenül megelőző és az azutáni időszakot – természetesen csak nagyon röviden – az ötödik részben, a Konklúzió cím alatt tárgyalom. A Francisco Franco tábornok hatalomra jutásával kialakult helyzet tehát a kiindulópont, amelyet a teljes nemzetközi elszigeteltség és gazdasági autarchia jellemez. Ez a drámai korszak – teljes hiánygazdaság, az azzal járó

intézkedésekkel, másfelől a polgárháborút “lezáró” megtorlásokkal – gazdaságilag és nemzetközi politikai szempontból főleg a második világháborút követő években a legélesebb és a nemzetközi nyitással folyamatosan enyhül. A diktatúra e kezdeti éveit a külső elszigeteltség mellett a belső durva elnyomás is jellemzi. A nemzetközi nyitás első lépésére 1953-ban került sor a Vatikánnal való diplomáciai kapcsolatok felvételével, amelyet aztán egy Konkordátum aláírása követett. Még ugyanebben az évben egy még jelentősebb egyezmény született: a Madridi Paktum. Ez a szerződés katonai bázisok létesítését tette lehetővé az Amerikai Egyesült Államok számára spanyol területen, gazdasági segítségnyújtásért cserébe. Két évvel e kiemelkedő jelentőségű szerződés után az ország belépett az ENSZ-be. 3 Sokan kulcskérdésnek tartják hazánk sikeres csatlakozásának tekintetében az alapok hatékony

kihasználását, amelyekből előreláthatólag nem fogunk olyan arányban profitálni mint Spanyolország vagy Írország. 4 Mind a politikai, mind a gazdasági átalakulásban, rendszerváltásban jelentős hasonlóság figyelhető meg a spanyolés a magyar út között. 3 http://www.doksihu A nemzetközi nyitás tovább folytatódik az ötvenes évek második felében és a gazdasági szerkezet jelentős átalakításával jár, főleg a hatvanas évek folyamán. Ebben a környezetben kezdeményez kapcsolatokat a rezsim az Európai Közösséggel. A Franco-rendszer EK-hoz fűződő viszonyát, a tárgyalásokat és a megállapodást külön fejezetben tárgyalom. Ezekben az években Spanyolország már nem egy a világtól elzárt ország, hanem – bár számos aspektusban nagyon különbözik a Közösség országaitól – részévé vált a nemzetközi munkamegosztásnak. Míg a rendszer politikai szempontból megőrizte kezdeti alapvonásait – antidemokratikussága,

diktatórikussága és a reformok abszolút elutasítása mellett oligarchikus5 jellegére szoktak itt utalni –, gazdasági modellje alapvetően megváltozott az 1959-es gazdasági reformokkal. A nyitás folytatódik, de a rendszer és maga Franco személye lehetetlenné teszik a teljes integrálódást a fejlett kapitalista világba. A harmadik rész az átmenet éveit taglalja: a tábornok halálától kezdődik és az 1982-es szocialista győzelemmel zárul. Itt sem hagyhattam figyelmen kívül sem a belpolitikai változásokat, sem a fontos külpolitikai lépéseket, hiszen a demokratikus átmenet politikai változásai egyben alapot adtak a gazdasági változásra is. Franco halálával ugyanis elhárul a legfőbb akadály az ország európai integrációja elől: 1977-ben benyújtják tagsági kérelmüket, amelyről már másfél évvel később megindulnak a tárgyalások. A világgazdasági helyzet (olajválság, általános dekonjunktúra) azonban megakadályozza a gyors

felvételt, amelyhez az is hozzájárul, hogy Spanyolország gazdasági teljesítőképessége ekkor még túlságosan elmarad a közösségi átlagtól.6 Két, Spanyolország esetében gazdaságilag meghatározó, szempontot átfogóan elemzünk, többek között azért is, mert ezek máig különös jelentőséggel bírnak. Ezek a munkanélküliség és a külkereskedelem7 alakulása – a negyedik rész fejezeteit képezik. A gazdasági folyamatok megértéséhez ismernünk kell az adott feltételeket, körülményeket, ezért egy gazdasági elemzés elképzelhetetlen a legfontosabb mutatók szemléltetése nélkül. A politikai folyamatokat – így az átmenetet is – alapvetően befolyásolta a hetvenes évek világgazdasági konjunkturális helyzete, annak hatása a spanyol gazdaságra. Az A hatalomba csak Francóhoz hű vezetők kerülhettek és az ő abszolút uralmuk volt jellemző. Annál is inkább, mivel ekkor nem csak Spanyolországról van már szó, hiszen

Görögország 1981-ben csatlakozik (amely esetben inkább a politikai érvek elsődlegességéról beszélhetünk, mint a gazdaságiakról), jelentősen megterhelve a közösségi költségvetést, a másik ibér-félszigeti ország csatlakozási folyamata pedig szorosan összekapcsolódik szomszédjáéval. 7 Mind összetételét, irányát, arányát és mennyiségét vizsgálva. 5 6 4 http://www.doksihu utalások egy-egy makromutató alakulására nem csak egy-egy helyen fordulnak elő, ezért azokat egy, a dolgozat végén lévő, mellékletbe foglaltam össze. Mivel a negyedik részben tárgyalt két témát – a foglalkoztatottságot és a külkereskedelmet – azon a helyen igyekeztem minden aspektusában bemutatni, hogy azok teljes egészet képezhessenek, a mutatókra vonatkozó ábrákat jobbnak láttam odarakni. Két pontosítást már most tennünk kell. Az egyik a demokratikus átmenetre vonatkozik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szakirodalomban nem egyértelmű e

korszak meghatározása: a kezdetét egyesek a caudilló8 halálához kötik, mások inkább Adolfo Suárez első kormányának megalakulásához9, megint mások az első szabad választások megtartásához, 1977. június 15-hez. A politikai átmenet szempontjából inkább a második vélemény a meggyőzőbb, mivel Carlos Arias Navarro miniszterelnök személye erős kontinuitást jelentett Franco halála ellenére.10 Ezt a kontinuitást kívánta maga a miniszterelnök is kifejezni beiktatási beszédében: “Politikai világunkon kívül esik minden szakítással járó forradalmi eszme és minden alkotmányozási periódust követő nyitás. Csak az reformálható meg, aminek megőrzése kívánatos. () Kontinuitás és reform egymást kiegészítő fogalmak”11 A demokratikus átmenet – a régi francóista struktúra lebontása és a demokratikus intézményrendszer kialakítása, a politikai pártok legalizálása, az alkotmányozási folyamat, a hadsereg

háttérbeszorítása, stb. – csak Adolfo Suárez első kormányának beiktatásától veszi kezdetét. Mégis, úgy gondoltam, hogy világosabb és könnyebben követhető, ha a második fejezetet lezárom azelőtt, hogy a hetvenes évek első felének gazdasági intézkedéseinek elemzésébe belekezdenék. Úgy Franco tábornok halála, mint az első Suárez-kormány megalakulása jelentős végpontjai a francóizmus fejezetének, a gazdasági átalakulás szempontjából azonban érdemes a ’73-tól elkezdődő reformpróbálkozásokat az átmenettel együtt látni. Emellett, az előző bekezdésben leírt érvek elsősorban a politikai rendszer átalakulására vonatkoznak, gazdasági szempontból már Franco halála előtt egyfajta előátmenetről beszélhetünk. 8 Francisco Franco 1975. november 20-án húnyt el 1976. július 7 10 Annak ellenére, hogy Arias Navarro 1974. január 5-én alakult első, és – az 1975 március 11-i kormányátalakítást leszámítva –

1975. december 12-i második kormányában csak két tárcának volt ugyanaz a vezetője, Antonio Valdés y González Roldán közmunkaügyi, és Gabriel Pita de Veiga haditengerészeti miniszterek személyében. 11 Carlos Arias Navarro: Calendario para la reforma política. Servicio Central de Publicaciones Presidencia del Gobierno, Madrid, 1978 9 5 http://www.doksihu A másik kiemelendő – már sokkal ismertebb – dilemma az európai integrációra vonatkozik. Az EK, EGK, EU rövidítésekről van szó Az Európai Gazdasági Közösség (EGK) az Európai Uniót alkotó három integrációs szervezet egyikének – a legjelentősebbnek – az eredeti elnevezése, amelyet a Montánunió hat tagországa (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, NSZK, Olaszország) hozott létre 1957-ben a Római Szerződés aláírásával. 1967-től, az Egyesülési Szerződés életbe lépésétől használatos az Európai Közösségek (EK) elnevezés, mivel ekkor váltak közössé a

három integrációs szervezet (Montánunió, Euratom, EGK) intézményei. Az EGK elnevezést az 1993-ban hatályba lépő Maastrichti Szerződés változtatta Európai Közösség-re (EK)12, amely szerződés eredményeképp jött létre a ma már 25 tagállamot magába foglaló integrációs szervezet, az Európai Unió (EU). A felhasznált irodalom tekintetében elsődlegesek a spanyol források, amelyek között néhány, az egész korszakot átfogó, elemzést is találtunk. A témában felhasználható magyar források – bár természetesen ezekből jóval kevesebb van – szintén részét képezik a bibliográfiának. Ezek mellett számos elemzést, cikket használtam fel, amelyek közül a többség egy-egy kormány, rövidebb kor analízise. Jelentős mértékben támaszkodtam az Internet adta lehetőségekre mind a sajtótermékek, mind a hazai és spanyol kutatóintézetek publikációinak elérése érdekében. Végül, a lábjegyzetben az első megjelölésénél, az

adott forrás összes szükséges paramétere szerepel, a későbbi utalásoknál már azonban csak a szerző és – ha egy szerző több művét is felhasználtam – a cím. A bibliográfiában egy sajtótermék ill tanulmánygyűjtemény csak egyszer szerepel, nem jelöltem meg külön-külön mindegyik felhasznált cikket vagy tanulmányt. 12 Épp az EK rövidítés kettős jelentése adhat okot félreértésre, ugyanis, mint láthatjuk, az egyaránt utalhat az EGK-ra (az Európai Közösségre) és az Európai Közösségekre, azaz az EGK-ra, az Európai Szén-és Acélközösségre és az Európai Atomenergia Közösségre összefoglalóan. A köznyelv az Európai Közösség ill az Európai Közösségek kifejezéseket általában az európai integráció szinonimájaként szokta használni: bár – elvileg – tévesen, mindazonáltal szinte mindig mindenki számára érthetően. 6 http://www.doksihu 2. A FRANCO-ÉRA 2.1 A KEZDETEK – A POLGÁRHÁBORÚ VÉGÉTŐL AZ

ÖTVENES ÉVEK ELEJÉIG Az 1939-ben lezárult spanyol polgárháború teljesen kimerítette az országot: nem véletlenül szokták az azt megelőző három éves periódust úgy emlegetni, hogy ami az európai országoknak a világháború volt, az Spanyolországnak a polgárháború. Nem csak az emberi veszteség13 volt óriási, hanem a gazdasági is, amelyet a második világháború tovább súlyosbított. Hivatalosan ugyan Spanyolország semleges maradt14 a világháborúban, azonban ezt sokan15 épp azzal magyarázzák, hogy a polgárháború pusztításai gazdaságilag lehetetlenné tették a tényleges részvételt. A porlgárháborút követő éveket a megtorlás jellemzi: a baloldali pártokat hivatalosan feloszlatják, betiltják, a jobboldali erők még 1937-ben a Nemzeti Mozgalomba tömörülnek; a regionális autonómiák megszűnnek. 1942-től a rendszer – saját legitimizálása és elfogadhatóvá tétele érdekében – némi változáson megy át, aminek fő oka,

hogy a világháborúban a nacionalista erőket hatalomra segítő központi hatalmak expanzióból defenzívába kezdenek. A francóista “alkotmányozási folyamat”16 meglehetősen hosszú ideig tartott és gyakorlatilag az 1938-1967-ig tartó periódus alatt hozott hét alaptörvényt jelenti: • A munka alapokmányáról szóló törvény (1938. március 9) • A Cortes17 felállításáról szóló törvény (1942. július 17) • A spanyolok jogairól és kötelességeiről szóló törvény (1945 júlis 17.) • A nemzeti referendumról szóló törvény (1945. október 22) 13 „A polgárháborúról szóló legfrissebb tanulmányok a harcokban elesettek és az eltűntek számát 600.000-re becsülik, míg a Spanyolországból emigrálókét 200.000-re” (in: El legado del siglo XX, 94 o, Espasa Calpe, Madrid, 2001.) 14 A spanyol Kék Divíziót, amelyet a Szovjetunióban vetettek be, és amely Németország a spanyol polgárháborúban a nacionalista erőknek

nyújtott segítségét volt hivatott kompenzálni, 1943-ban Franco kivonta a harcokból. Madrid sosem képezte részét a Berlin – Róma tengelynek, és bár ’39-ben belépett az Antikomintern Paktumba és Németországgal barátsági szerződést kötött, ugyanezt megtette Portugáliával is, azzal az országgal, amely Angliának nyújtott támogatást a világháború alatt. Franco sose ment el Németországba hogy Hitlerrel tárgyaljon, és nem végződött megállapodással az az egyetlen találkozásuk sem, amelynek oka a Führer azon szándéka volt, hogy megszerezze Franco engedélyét arra, hogy a német csapatok átvonulhassanak Spanyolországon Gibraltárig (az ún. Félix-művelet). 15 Vö. pl Spanyolország holnapja – Régis Debray és Max Gallo beszélgetései Santiago Carrilloval, 1974, 163 o 16 Az 1967-es Állam Organikus Törvénye, amely „kis alkotmány”-ként funkcionált, egyfajta organikus demokráciát hozott létre. Ide tartozik az 1966-os

sajtótörvény is, amely – ha látszólag is – eltörölte a cenzúrát 17 A spanyol parlament 7 http://www.doksihu • Az államfő jogutódlásáról szóló törvény18 (1947. július 26) • A Nemzeti Mozgalom alapelveiről szóló törvény (1958. május 17) • Az Állam Organikus Törvénye (1967. január 10) A diktatúra első éveire a gazdaság teljes idomulása jellemző a politikai autokráciához. A polgárháború és az azt követő második világháború következtében gyakorlatilag összeomlott az ország külkereskedelme, ezért önellátásra rendezkedett be. Az uralkodó Falange autarchiapolitikájára volt jellemző ez az elszigetelődés, amelyet tovább fokozott a Franco által képviselt “nagyspanyol nacionalizmus” elzárkózó politikája. Bevezették a jegyrendszert19 Olyan, a Második Köztársaság alatt hozott intézkedéseket törölték el, mint az agrárreform vagy a progresszív adópolitika. A gazdasági rendszer további

befeléfordulásához vezetett, hogy az ország nem részesülhetett a Marshall-segélyből, amely köszönhetően tovább fokozódott gazdasági lemaradottsága a Nyugattal szemben. A rendszer diktatórikus jellege gazdasági téren is megmutatkozott, például a ‘39-es ipari törvényekkel, amelyek az uralkodó oligarchiához közel álló csoportokat részesítették előnyben. A ’41-ben létrehozott Nemzeti Ipari Intézet (INI) revén az állam közvetlenül beleszólhatott a termelésbe.20 Az egyetlen vertikális szakszervezet révén kontrolálták a dolgozó réteget. A sztrájk tilos volt, a magas árakkal és alacsony bérekkel pedig – amelyeket kötelező bértáblákban rögzítettek – a feketepiacra szorították ki a lakosság jelentős részét. A negyvenes évek folyamán született néhány pozitív intézkedés is, amelyeknek gazdasági jelentőségét nem lehet figyelmen kívül hagyni. 1942-től már létezik a társadalombiztosítás intézménye21. A

munkahelyek stabilitását tették lehetővé a szociális törvények. Az a tény, hogy mindez a bérek alacsonyan tartása árán és igen jelentős rejtett munkanélküliség mellett történt, a társadalmi stabilitásnak csak a látszatát keltette. Végül szintén meg kell említeni, hogy 1945-től a rezsim szabad utat engedett az emigrációnak, amely addig gyakorlatilag lehetetlen volt. Ez főleg az ötvenes évek második felétől lesz igen jelentős, amikortól mintegy társadalmi szelepként működik, csökkentve a munkanélküliség okozta Ez teszi lehetővé, hogy Franco hálala után Juan Carlos herceget koronázzák királlyá és ő töltse be az államfői funkciót. 19 Amelyet csak 1953-ban szüntettek meg. in: Giró-Szász András: A spanyol út Európába, Századvég Kiadó, Budapest, 2002, 22. o 20 Erre utal Anderle Ádám is A spanyol átmenet c. cikkében (História, 7 sz 26 o, 1993): “Az állam közvetlenül, tervszerűen avatkozott be a gazdaság

ügyeibe, miközben magára vállalta a XIX. században megtört ipari forradalom extenzív eszközökkel történő befejezését, a belső felhalmozás nagyiparba történő átszivattyúzását.” 21 Még a Második Köztársaság létesített egy általános orvosi ellátó rendszert, amely a TB elődjének tekinthető. 18 8 http://www.doksihu problémákat és feszültséget. Más szempontból az emigrációt a Stabilitási Terv egyik előidézőjének is tekinthetjük. 2.2 AZ ELSŐ VÁLTOZÁSOK: AZ ÖTVENES ÉVEK A második világháború alatt a szövetséges oldal elsődleges célja a hitleri Németország térdre kényszerítése volt, vajmi keveset foglalkoztak a központi hatalmakat csak igen szerényen támogató Spanyolországgal. A világháború lezártával azonban a győztes hatalmak számára már megvolt a lehetőség és a nemzetközi jogi keret a spanyol-kérdés tisztázására. Az Egyesült Nemzetek Szervezete – mexikói tiltakozásra – megtagadta

Spanyolország felvételét, arra hivatkozva, hogy a szervezetnek nem lehet tagja egy olyan rendszer, amely Hitlernek köszönheti létét. Ezen álláspont folyományaként a Biztonsági Tanács ’46 februárjában felkérte a tagállamokat, hogy hívják vissza nagyköveteiket Madridból, és egészen 1947-ig kereskedelmi embargó súlytotta az országot. Ahogy haladtak előre az események a hidegháború kialakulásának irányába, úgy mérséklődött a szorítás Spanyolország körül. Az ország földrajzi helyzete geopolitikai szempontból ugyanis kiemelkedő jelentőséggel bír, ezért az Egyesült Államok érdekelt lett a Franco-rendszerrel való együttmuködésben. 1950 novemberében Spanyolország – amerikai nyomásra – elérte, hogy – bár ’55-ig nem kapott hivatalos megerősítést – az ENSZ Közgyűlése engedélyezte tagjainak diplomáciai kapcsolatok létesítését. Az európai államok azonban továbbra sem támogatták a francóista

Spanyolországot. A fő érv az ország NATO- és EK-tagsága ellen mindvégig annak antidemokratikussága volt, amely miatt – bár az USA szerette volna elérni – a nyugat-európai országok mindig elutasították azt. Így Franco számára egyetlen kiút maradt: az Egyesült Allamok felé. A két ország közeledésének lehetünk tanúi már a késő negyvenes évektől: 1950. augusztusában az USA 62 millió dolláros segélyben22 részesíti a Franco-rezsimet. Amerikai szenátorok utaztak Spanyolországba, aki kihasználta a világhatalom közeledését és katonai 22 In.: Gömöri Endre: Francótól Felipéig; Kossuth, Budapest, 1986; 52 o Szabó László 50 millió dolláros segélyről ír (in.: Szabó László: Spanyolország kikövezett útja a NATO-ba; Charta Press, Budapest, 1995; 10 o), míg Szilágyi István 125 millióról beszél (in.: Szilágyi István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban; Napvilág, Budapest, 1996; 148. o) 9

http://www.doksihu bázisokat ajánlott fel neki. Ekkor a legnagyobb akadályt érdekes módon23 a Katolikus Egyház jelentette, aki tiltakozott “a katolikus lelkiismeret eretnek dollárokra való cseréje”24 ellen. A klérus ellenállását megtörendő Franco diplomáciai kapcsolatok létesítését kezdeményezte a Vatikánnal, amely még ugyanebben az évben lehetővé tette a Spanyolország és a Szent Szék közti Konkordátum25 aláírását (1953. augusztus 27) Evvel elhárult minden akadály, és több éves tárgyalássorozat után a két ország katonai szerződést kötött. 2.21 A spanyol-amerikai katonai bázisokról szóló szerződés (1953) Az egyszerűen csak Madridi Paktumként emlegetett szerződést 1953. szeptember 26án írták alá Alberto Martín Artajo spanyol külügyminiszter és Dunn nagykövet A szerződés három dokumentumból tevődött össze: 1, Védelmi megállapodás; 2, Gazdasági segítségnyújtásról szóló megállapodás; 3, A közös

védelem érdekében nyújtott segíségről szóló megállapodás. A három dokumentum közül az első volt a legjelentősebb. Ennek alapján az Egyesült Államok spanyol területen katonai bázisokat létesített26, amelyek spanyol ellenőrzés, zászló és parancsnokság alatt maradtak. Az USA személyes ellenőrzési joggal bírt az általa szállított felszerelések felett. E négy nagy bázis mellett amerikai használatba került több kisebb is, mint például a san pablói, a reusi, vagy a cartagenai. A második és harmadik dokumentum egy egységet alkottak és gazdasági és katonai segítséget jelentettek. Ennek alapján az ország 1953-ban 226 millió dolláros segélyben részesült, és az 1954-57-es periódusban évi 350 millió dollárt kapott27. Természetesen ezek a számok nem tartalmazzák azt a 400 millió dollárt, amit a négy bázis felépítésére és felszerelésére költöttek. 23 A Katolikus Egyház egyik fő bázisa volt a francóista rendszernek.

Csak a Második Vatikáni Zsinat (1961) után ment át jelentős változáson és csak nem sokkal előtte kért nyilvánosan bocsánatot a spanyol néptől a polgárháborúban játszott szerepéért (hozzájárult Franco győzelméhez). Csak ekkor indul meg egy mérsékelt szekularizáció. 24 Szabó László: Ibid. 12 o 25 Ez az egyházi oktatás kiterjesztését és kötelezővé tételét tartalmazta, kimondta, hogy a katolikus vallás az ország egyetlen vallása és az egyházi hatóságoknak cenzúrajogot biztosított a könyvkiadás területén. A kormánynak megmaradt az a joga, hogy az érsekeket és a püspököket kinevezze. 26 három légi bázist – a torrejónit, a zaragozait és a morónit – és egy légi- és tengeri bázist, La Rotában. 27 Szabó László: Ibid. Gíró-Szász András adatai szerint az ‘54-57-es periódusban összesen 341 millió dollár szerepelt a szerződésben, amelyből 259,8 millió valósult meg. In: Ibid 21 o 10 http://www.doksihu A

tíz évre kötött Paktum28 kétarcú volt. Egyfelől, azon kívül, hogy ez a szerződés ütötte az első jelentős rést az elszigeteltség falán, megmentette az országot a teljes gazdasági összeomlástól és óriási szerepe volt abban, hogy Spanyolország agrárországból ipari országgá alakulhatott át. Másfelől, konzerválta a francóista rendszert és segített neki az amerikai érdekek szerinti túlélésben. Ide tartozik az is, hogy ez a szerződés volt az első lépés az ország “amerikai függésének” kialakulásához, bár a hivatalos spanyol verzió szerint “minden, amit elértünk, függetlenségünk legkisebb sérülése nélkül történt”29. A szerződés megkötésével a rezsim megszerezte az Egyesült Államok védelmét, hiszen a harmadik dokumentum a kölcsönös védelemről szólt, ezen kívül pedig a szerződést tekinthetjük az első lépésnek Spanyolország NATO-tagságához30, majd a későbbi EGK-csatlakozáshoz. Az európai

hatalmak pozícióváltozásának egyik jele volt az 1959-ben alapított Nyugat-Mediterráni Szövetség Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Marokkó részvételével. Ez a biztonsági szövetség tovább mélyítette Madrid kapcsolatát a NATO-tagállamokkal és segített az elszigeteltség felszámolásában.31 Az 1953-as Madridi Paktum által biztosított segélyek gazdasági jelentőségét ki kell emelnünk, amelyet például az a tény is jól szemléltet, hogy az aláírás évében szüntették meg a jegyrendszert. A spanyol gazdaság a szerződés által jelentős tőkéhez jutott, az amerikai katonai és gazdasági szerepvállalás pedig bizalmat keltett az ország iránt és lehetővé tette az amerikai és európai magánbefektetéseket. Kezdetben főként az amerikaiak befektetések voltak jelentősek, amelyeknek köszönhetően Spanyolország gazdasági szempontból nyitni tudott a Nyugat irányába. 28 Amelyet ’63-ban, ’68-ban, ’70-ben és

’76-ban meghosszabbítottak, tehát a Franco-diktatúra végéig – és még azután is – meghatározó volt. 29 Szabó László: Ibid. 16 o 30 A Paktum revén Spanyolország egyfajta “kvázi NATO-taggá” vált, bár a tényleges tagságnak mindvégig sok ellenzője akadt. A spanyol tagság kiharcolására irányuló amerikai szándék – többek között – 1957-ben sem járt sikerrel, az európai tagállamok vétója miatt. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az európai tagállamok álláspontja is érdekeik szerint változott az évek folyamán, pl. Franciaország határozott ellenállását feladva a De Gaulle-kormány ideje alatt az ötvenes évek végén már katonailag együttmőködött Spanyolországgal és ekkor már támogatta szomszédja felvételét a NATO-ba. Ugyanakkor Spanyolország részéről is megmutatkozott egyfajta – sokak által inkább csak a caudilló makacsságának betudható – ellenállás, amelynek Franco azon nyíltan hangoztatott

véleményével adott hangot, hogy az ország NATO-csatlakozásáról nem lehet szó, ameddig Gibraltár brit fennhatóság alatt áll. 31 Spanyolország katonai integrációjáról lásd Czövek János: La integración militar de España (1939-1999) c. kéziratát 11 http://www.doksihu 2.22 Az évtized strukturális változásai A gazdasági nyitás ugyanakkor – bár egyfelől átlendítette a rendszert a mély gazdasági válságon – egy errodáló folyamatot is elindított, amely épp a viszonylagos nyitottságból táplálkozott. Az ötvenes évek elejéig tartó teljes elszigeteltség fokozatos felszámolása ugyanis nem járt gazdasági növekedéssel: a hatvanas évek elejéig a GDP – kezdetben drasztikus, majd később enyhébb – visszaesésének lehetünk tanúi. Az évtized változásai az alapot teremtették meg a növekedésre, a struktúraváltásig32 azonban visszaeséssel jártak, mint ahogy az a gazdasági szerkezetváltozások esetében lenni szokott. A

negyvenes években még agrárországként kell jellemeznünk Spanyolországot: a lakosság fele ekkor ebben a szektorban tevékenykedik. Az ötvenes években a protekcionizmus és az importhelyettesítő politika már megadta az első lökést az iparnak, de az évtized közepére az ipari növekedés irányt tévesztett és a spanyol gazdaság komoly fizetési mérleg-krízist élt át. Ekkor a kormányzat úgy dönt, hogy felhagy az importhelyettesítő politikával, amely döntésben kiemelkedő szerepet játszottak a – Madridi Paktum nyomán meginduló – külföldi befektetések. A hatvanas évekre már végbemegy a gazdaság struktúrájának átalakulása: megszűnik a mezőgazdaság dominanciája és jelentősen nő a szekunder és tercier szektorok gazdaságban betöltött aránya. A külpolitikai nyitás folyamatában a Madridi Paktum utáni következő állomást az 1955. decemberi ENSZ-tagság jelenti Ettől kezdve a nyugat-európai államok is nyitni kezdtek

Spanyolország felé, megnyitva munkaerőpiacukat a spanyol munkavállalók előtt. Miután a hazai ipar már nem tudta a nagyvárosokba áramló rétegeket felszívni, azok, a már nyitott külföldi munkaerő-piacok adta lehetőségeket kihasználva, egyre inkább a fejlettebb nyugat-európai országokban – elsősorban Franciaországban és Németországban – vállaltak munkát. Ez a gyors nyitás az egyre nagyobb jelentőséggel bíró turizmussal és a külföldi befektetésekkel együtt egyre élesebbé tette a már meglévő gazdasági feszültséget, amelyek politikai feszültségekhez vezettek. Másfelől mind a külföldre utazó és ott munkát vállaló spanyolok – akik értelemszerűen időnként hazautaztak –, mind a Spanyolországba beutazó turisták társadalmi és pszichológiai szempontból is tovább bontották az elszigeteltség falát. 32 Spanyolország esetében egy autarch – az önellátásra berendezkedett – rendszer világpiaci

integrációjáról, a nemzetközi munkamegosztásba történő integrációjáról van szó 12 http://www.doksihu Ennek a feszültségnek már az ötvenes években megmutatkoztak első jelei: 1956-ra egyértelművé vált, hogy az akkor még autarchikus modell nem tartható. Január végén a Madridi Egyetemen rendezett gyűlések február 10-én egy utcai tiltakozó megmozdulásba torkollottak, amelyen – máig ismeretlen körülmények között – egy résztvevőt lelőttek. Ez az incidens a hatóságok közbelépését vonta maga után. Ezt egy olyan folyamat elindítójának tekinthetjük33, amely elvezetett az ötvenes évek végi gazdasági struktúraváltásához.34 Ezekben az években egy másik – az előbbivel párhuzamos és ugyanabba az irányba mutató – jelenség kialakulásának lehetünk tanúi, ami aztán a hatvanas években különösen jelentőssé válik. A rendszer fő bázisát a vidéki parasztság képezte Azért, hogy ezt a réteget kivonják a

meginduló változások hatása alól, a rezsim – a gazdasági folyamatokkal ellentétesen35 – végig fenntartotta az állami támogatások rendszerét36 és védővámokkal a protekcionista politikát, amelyek sokáig konzerválták a spanyol mezőgazdaság alacsony hatékonyságát. Ennek következtében a vidéki gazdaságok nem voltak képesek az ekkor még egyre növekvő népességnek munkát adni, aminek következtében az évtized végére általánossá vált a hazai nagyvárosokba tartó migráció.37 Evvel a kormányzat gyakorlatilag épp ellentétes eredményt ért el: elvesztette addig szilárd társadalmi bázisát, a parasztságot. Ezek a rétegek elsősorban az iparilag fejlettebb városokba áramlottak és ott jelentős számban a rendszer belső ellenzékét képező pártokhoz, csoportokhoz csatlakoztak. 2.3 A HATVANAS-HETVENES ÉVEK Az ‘56-os belpolitikai események vezettek el az első jelentős kormányátalakításhoz.38 Ezen események hatására

‘56-tól Franco fokozatosan kivonta magát a napi politikából, amelynek 33 Februártól áprilisik számos sztrájkra, munkás- és diák megmozdulásra került sor, amelyek középpontjában elsősorban a bérek emelése állt. 34 Az ’56-os események előzményének tekinthetjük az ’54-es diákmegmozdulást. Ezt eredetileg a Spanyol Egyetemi Szakszervezet (Sindicato Espaňol Universitario – SEU) szervezte a brit nagykövetség elé Erzsébet királyné spanyolországi útjára, Gibraltár brit fennhatósága elleni tiltakozás gyanánt, azonban később kormányellenes tiltakozássá alakult át. 35 A mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-hez folyamatosan csökkent, amivel párhuzamosan nőtt a szolgáltatások részaránya. Az ipar részesedése egészen 1975-ig emelkedett, majd csökkeni kezdett 36 Az erre létrehozott pénzügyi alapokon keresztül 37 Evvel a témával részletesebben foglalkozunk a 4.1 fejezetben 38 Meg kell azonban jegyezni, hogy az 1951-es

kormányátalakítással létrejött új kabinet esetében fordult először elő, hogy az új miniszterek kiválasztásánál a fő hangsúly szakmai felkészültségük volt, nem pedig ideológiai hovatartozásuk. Mindazonáltal a hatvanas években ismét előtérbe kerül a második szempont, amelyet maga Franco 13 http://www.doksihu az volt a hatása, hogy a belpolitikát innentől külöböző irányzatú politikai csoportok harca jellemzi. Azt modhatjuk, hogy az ‘57-62-es periódus alatt alakul át az ország egy totalitáriusfasiszta rendszerből egy autoriter-technokrata rendszerré.39 A dátum az ’57-es kormányátalakításhoz köthető, amely révén először kaptak – gazdasági szempontból különösen fontos – tárcát az Opus Dei technokrata tagjai40, akik aztán a hatvanas évek gazdaságpolitikáját majd alapvetően meghatározzák, befolyásuk pedig ‘62-re már meghatározónak tekinthető. Az 1928-ban Madridban José María Escivá de

Balaguer (1902-1975.) katolikus prelátus által alapított Opus Dei – Isten Műve, latinul – a Katolikus Egyház egy hierarchikus szervezete. Célját az a mondat fejezi ki legjobban, amely mára már hivatalos jelmondatává vált: “Istent keresni a munkában és a hétköznapokban”. Nagy jelentőséget tulajdonít a tagok világi életének, a hétköznapi munka szentségét hírdeti. A tagság nagy része laikusokból áll Jelentős oktatási intézményi háttért épít ki maga körül, egyfajta elitképzést biztosítva tagjainak. A Spanyolországból indult szervezet mára már világméretűvé vált. II János Pál pár éve boldoggá avatta az alapítót. Az Opus Dei-csoport mind gazdaságpolitikai, mind egyéb szempontból a meglévő – nem az illegalitásból tevékenykedő, egyre nagyobb támogatottsággal bíró ellenzéki, hanem a Nemzeti Mozgalom keretein belüli – csoportok, frakciók között a centrumban foglalt helyet. A polgárháború nyertesei, a

mozdulatlan, minden változást és változtatást ellenző bunker, akik mögött állt a hadsereg, és a „korlátozott demokrácia”41 elérését szorgalmazó, nagyobb információ- és egyesülési szabadságot követelő nyitáspártiak42 között a lassú reformokat képviselte. Befolyása az állandó politikai csatározás pillanatnyi állásától függött Tagjai a hatvanas évektől egyre nagyobb hatással vannak a politikai és gazdasági folyamatokra. Céljuk a rendszer – Franco halála utáni – kontinuitásának megteremtése. Legnagyobb hatású tagjai között mindenek előtt meg kell említeni Laureano López Rodó gazdasági csúcsminisztert, miniszterelnök-helyettest, valamint Gregorio López Bravo ipari-, később külügyminisztert. fejezett ki elhíresűlt mondásával, mely szerint “a hűség többet ér a szakmai hozzáértésnél”. In: Gíró-Szász: Ibid 20 o. 39 Vö.: José Félix Tezanos: La crisis del franquismo y la transición democrática en

España, in: La transición democrática española; Edición Sistema, Madrid, 1993, 16. o 40 Alberto Ullastres kereskedelmi- és Mariano Navarro Rubio pénzügyminiszter személyében. 41 Szilágyi István: Demokratikus. 29 o 42 Akiknek a hatvanas évek végére az a Manuel Fraga Iribarne lesz a vezéralakjuk, aki később megalapítja és éveken keresztül irányítja a Partido Popular elődjét, az Alianza Populart. 14 http://www.doksihu A Stabilitási Tervet több – politikai és gazdasági szempontból is – jelentős nemzetközi horderejű esemény előzte meg. Az ötvenes évek második felétől Spanyolország – a 22 fejezetben tárgyalt nemzetközi nyitásnak köszönhetően – az OEEC számos bizottságának munkájában részt vett. 1958-ban csatlakozik az IMF-hez és az IBRD-hez Szintén fontos momentumnak számít Eisenhower amerikai elnök 1959-es madridi útja is. 2.31 A Stabilitási Terv43 és annak következményei Az autarch gazdasági modell felszámolása

– amelynek közvetlen kiváltó okát az 1958-59-es súlyos pénzügyi válságban láthatjuk – az 1959-61-es Stabilizációs Tervben teljesült ki, amely hivatalosan ‘59 júliusában az Új Gazdasági Rendről szóló törvényerejű rendeletben testesült meg. Ez a következő fontos változtatásokat tartalmazta: a) a külkapcsolatok intenzívebbé tétele az import, a külföldi tőkebefektetések és a nemzetközi fizetések liberalizálásával; b) az intervencionizmus csökkentése az árak – részleges – felszabadítása révén; c) számos, a piac44 működését befolyásolni hivatott szerv feloszlatása; d) az autarch időszak egyik legjelentősebb inflációgerjesztő mechanizmusának felszámolása az elzálogosítható állampapírok kiadásának beszüntetésével45; e) nemzetközi normák és szerződések elfogadása: a pesetaparitás rögzítése a Bretton Woods-i46 rendszerben, a GATT-határozatok részleges elfogadása. Az utolsó pontban említett

paritás 42 peseta/dollár volt. Számos termék esetében azonban – az export ösztönzése és támogatása céljából – magasabb paritást alkalmaztak. Ezek főként mezőgazdasági termékek voltak, mint pl. a paprikakonzerv, de egyéb termékek esetében is használták (pl. sapka): gyakorlatilag az adott vállalkozó lobbitevékenységén múlott, hogy a 43 A Tervet részletesen ismerteti az Historia de España sorozat X. kötetének egy fejezete José Antonio Bisecas – Manuel Tuñón de Lara: España bajo la dictadura franquista 1939-1975. Labor, Madrid 1981 60-68 o, ill Ángel Viñas – Julio Viñuela – Fernando Eguidazu – Carlos Fernández Pulgar – Senen Florensa: Política comercial exterior en España, Madrid, 1979. 2 k 1037-1143 o 44 Pl. a vaskohászati-, a cement-, a vasipari- és a faipari piacok esetében In: Ramón Tamames: La economía espaňola – de la Transición a la Unión Monetaria., Ediciones temas de hoy, Madrid, 1996, 77 o 45 Spanyolországban

az 1939-58-as periódusban a magánbankok vásárolták fel az állampapírokat – amelyekkel az állam a költségvetési hiányt pótolta –, ezáltal lehetőségükben állt, hogy később hiteleket vegyenek fel a Központi Banktól az állampapírok elzálogosítása révén. Ez jelentősen hozzájárult az inflacionista folyamatok kialakulásához Nyílt állampapírok kiadásáról csak 1982-től beszélhetünk. 46 A második világháború utáni nemzetözi pénzügyi rendszer, amelyet kezdetben rögzített dollár-arany paritás jellemzett. A korszak végét a dollár lebegtetésének ’71-es deklarálásához kötik 15 http://www.doksihu Kereskedelmi Minisztérium alkalmazta-e termékére a kitételt. Olyan esetekben, amikor a paritás ilyetén történő módosítása az import esetében a hazai ipar destabilizálásának veszélyével járt, egyfajta vámjellegű illetéket szabtak ki az adott árura. Ezt főként az autóimport esetén alkalmazták. Számítások

szerint a tényleges paritás mind az import mind az export esetében 47 peseta/dollár volt.47 Végül 60 pesetában határozták meg a dollár hivatalos árfolyamát és az IMFfel kötött paktum elegendő teret engedett az import korlátozására, amelyre a piac liberalizálása szolgáltatott indokot. Ez 1959 és ‘67 között jelentős valutatartalék-felhalmozáshoz vezetett48 A spanyol gazdaságtörténetben ez volt a leghosszabb periódus, amely alatt nem változott a peseta árfolyama. A 2.22 fejezetben már említést tettünk két nagyon fontos jelenségre, amelyek a hatvanas évektől különösen jelentősek lesznek, és amelyeknek gazdasági hatását a magasabban rögzített dollárárfolyam tovább fokozta. Ezek a turizmus és a külföldön dolgozó spanyolok hazautalásai. Mind a két tényező jelentősen pozitívan befolyásolta a fizetési mérleget – amely hosszú éveken keresztül többlettel zárt –, és az évtized elejére már a külföldi befektetések

mellett a legjelentősebb devizaszerző forrásokká váltak, s ezáltal az egész gazdaság tartópilléreivé. A válságot megelőző utolsó évben, 1973-ban, a turizmusból származó bevételek elérték a 2 milliárd 386 millió dollárt, a külföldön dolgozó spanyol állampolgárok hazautalásai pedig az 1 milliárd 718 milliót, miközben 852 millió dollárnyi tőke áramlott be az országba befektetések formájában.49 A Stabilitási Terv számos akadályt elhárított az import elől: ez lehetővé tette, hogy a spanyol cégek modernizálódjanak, ami által kiugróan nőtt termelékenységük. Ez a GDP kimagaslóan magas növekedéséhez vezetett50: a ’60-ban tapasztalható restrikciós eredetű visszaesést követően, 1962-ben és ’63-ban a spanyol gazdaság legmagasabb növekedési ütemét produkálta, több mint 10%-kal51, a ’61-73-as periódusban pedig évente átlagosan 7,2%-kal52 nőtt a GDP. Bár az olajválság hatásai élesen jelentkeztek a hetvenes

évek első felétől, a Stabilitási Terv és Franco halála közti intervallumban (1960-75.) így is évi 6,5%-os növekedést lehetett 47 In.: Tamames: Ibid 78 o A ’60-as 423 millió dolláros szintről ’73-ra 6799 millióra nőtt. In: Harsányi Iván: Gazdaság, politika és nemzetközi erőtér a spanyol demokratikus átmenet előestéjén. Múltunk, 1993 4sz 3-34 o, 7 o 49 In.: Szilágyi: Demokrtikus 48 o 50 Amelynek hátterében elsősorban az ipari termelés bővülése állt. 51 In.: Tamames: Ibid 79 o 52 Gíró-Szász András: Ibid. 66 o Harsányi Iván a ’60-73-as periódusban évi 8,4%-os növekedési ütemről ír 48 16 http://www.doksihu regisztrálni.53 A Terv meghirdetésének évében a spanyol GDP az Európai Közösség országai átlagának csupán 59,3%-át érte el, ugyanez az arány Franco halálakor már 81%-ra nőtt.54 A növekedés némi jóléti intézkedést is lehetővé tett: ’59-től – már a Stabilizációs Terv részeként – bevezetnek

egy igen szerény munkanélküli segélyt, amelyet ’64-től kiterjesztenek a falusi lakosságra55 is. Ezt az intézkedést azonban – épp azért mert gazdasági szempontból meglehetősen jelentéktelen volt – inkább csak a belső feszültség lehűtésére tett lépésként értékelhetjük. Ellentmondásos volt azonban az a tény, hogy bár a hatvanas évektől a termelő vállalatok túlnyomó része magántulajdonban volt, azok beruházási kapacitása igen szerénynek volt mondható.56 Másfelől a Stabilizációs Terv korántsem szüntette meg a túlzott állami intervencionalizmust, amely leginkább csak gazdaságpolitikai korlátozásokban merült ki. Végig jelentős volt – illetve időről-időre újból teret nyert – az árak, a bérek, vagy a munkaerőpiac adminisztratív módszerekkel történő szabályozása.57 Az állami szerepvállalás erőteljes fennmaradását gyakorlatilag úgy értékelhetjük, hogy a rezsim a szükséges reformintézkedéseket

“abból a szempontból is vizsgálta, hogy nem gerjesztenek-e a rendszerre veszélyes politikai nyugtalanságot”58, és ha úgy látták, hogy igen, általában nem hozták meg, vagy visszavonták. Ezek a döntések – bár szociális intézkedésként is lehetett interpretálni – természetesen a fejletlen gazdasági struktúrák fennmaradásához vezettek.59 Az 1959-től liberalizált gazdasági modell nem azonosult az OECD országokéval – pl. továbbra sem létezett igazi dolgozói érdekképviselet, sem sztrájkjog –, mindazonáltal a bürokratikus intervencionalizmus visszaszorítása rendkívül fontos változást jelentett. Ezt igazolta az a tény is, hogy ’61-ben Spanyolországot felvették az OECD tagjai közé, ‘63-ban pedig a GATT-ba, ami további gazdasági reformokat tett lehetővé – ill. kényszerített ki –, ugyanis innentől Madridnak be kellett tartania és alkalmaznia kellett azokat a határozatokat, amelyeket a nemzetközi szervezetek hoztak. 53

In.: Szilágyi: Demokratikus 47 o Ibidem 55 Addig a falusi lakosság csak alapvető önkormányzati ellátásban részesült (Asistencia Pública Domiciliaria – APD). 56 Még a rezsim utolsó éveiben is – a külföldi befektetéseken kívül – szinte csak állami finanszírozásból történtek beruházások. Vö Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása Külpolitika, 1976 3 sz 20-39 o 57 Igaz ugyan, hogy ekkor az egész világban a keynesiánus (az állami intervencionalizmust hírdető) gazdaságpolitika volt jellemző, bár a fejlett kapitalista országok esetében ez elsősorban állami befektetésekre és támogatásokra (főként a kutatás-fejlesztés területeire) korlátozódott. 58 In.: Harsányi Iván: Ibid 6 o 59 Érdekes analógiát képeznek számos közép-kelet-európai volt szocialista ország – köztük Magyarország – gazdaságpolitikai fejlődésével. 54 17 http://www.doksihu A gazdaságfejlesztést – amelyet továbbra is a

felülről történő irányítás jellemzett – a kormány négy periódusra – tervre – osztotta: a ’64 és ’67 közötti első tervet – amelynek során, ’69. november 21-én, a túlságosan felpörgött gazdaság visszafogása érdekében 14,3%-kal leértékelték a pesetát60 – meghosszabbították ’68-ig61. A második terv ’69-től ’71-ig tartott, a harmadik ’72-től ’75-ig, a negyedik Franco halála miatt már meg sem kezdődhetett. ’71-ben, a dollár leértékelődésével62, mivel a peseta/arany paritás nem változott, a peseta 8,6%-kal felértékelődött. Ugyanez történt ’73-ban, a dollár újbóli leértékelésével63 A harmadik fejlesztési periódusban már kifejezetten a modernizáció vált a fő céllá, amellyel a fejlett európai államok és Spanyolország közti fejlettségi különbséget kívánták csökkenteni. Ezek a fejlesztési tervek a Stabilitási Tervet követő második lépésnek tekinthetjük a gazdasági nyitás útján,

azonban a gazdasági felzárkózást nem tudták lehetővé tenni, a cél elérését pedig a gazdasági világválság “begyűrűző” hatásai tovább nehezítették. 2.32 A hatvanas évek társadalmi nehéségei A gazdasági struktúraváltás – a mezőgazdaság háttérbeszorulása az ipar és a szolgáltatások előtérbe kerülésével párhuzamosan (mind a GDP-hez való hozzájárulásuk, mind a szektorban dolgozók arányát tekintetbe véve) – és az egyre intenzívebb külföldi tőkebeáramlás – amely elsősorban a nagyvárosok iparára koncentrált – hazai migrációs nyomással is járt, mint már említettük a 2.22 fejezetben Az ötvenes évek végéig gyakorlatilag ismeretlen jelenség a hatvanas évekre óriási méreteket öltött, mint ahogy azt az alábbi táblázat adataiból is láthatjuk. 60 70 peseta/1 USD-re. In: Tamames: Ibid 272 o Amely révén, egy deklaráltan antikommunista rendszer teljesítette “ötéves terv”-ének paradoxonát. 62

Amelyet az váltott ki, hogy deklarálták aranyraválthatóságának megszüntét. 63 Ezúttal a spanyol valuta 11,1%-kal értékelődött fel. 61 18 http://www.doksihu 1. táblázat Bevándorlás az iparilag fejlett nagyvárosokba a hatvanas években Város A bevándorlás mértéke (fő) A beköltözők aránya az összlakossághoz képest (%) Alicante 105.303 14,8 Barcelona 649.576 22,6 Madrid 686.554 26,3 Valencia 172.439 12,1 Vizcaya 148.677 19,7 Forrás: Giró-Szász András: Ibid. 24 o A hatvanas évekre Spanyolország már a világgazdaságba integrálódott nyitott gazdaságú ország. A tőke, a szolgáltatások és a személyek – ha nem is szabadon, de – elkezdenek a határokon átáramlani, és ez hozza magával a rendszer intézményi és kulturális átalakulását, amely – a kormányzati kontroll lazulásával – az átmenethez elvezet. Másfelől, rövidebb távon, a spanyol bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba, elavult szerkezete és

alkalmazkodóképtelensége miatt destabilzálta a gazdaságot, és az infláció és a munkanélküliség megjelenéséhez64 vezetett (lásd 1. ábra a munikanélküliség-, ill 8 ábra az infláció alakulásáról) Ez fokozta a belső elégedetlenséget, amelyek mindenek előtt a sztrájkok számában mutatkozott meg (lásd 2. táblázat) Év 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 2. táblázat A sztrájkok és a munkanélküliek számának alakulása a hatvanas években A sztrájkok A sztrájkokban résztvevők A munkájukat az adott évben száma száma elvesztők száma 169 38.572 124.598 209 119.290 141.153 183 58.591 189.548 132 36.977 184.760 372 198.740 235.962 309 130.742 240.659 491 205.325 559.551 1547 440.114 1.092364 Forrás: Giró-Szász András: Ibid 25. o Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a gazdasági szerkezetváltás és -nyitás megteremtette a lehetőséget a gazdasági növekedésre, ám társadalmi szempontból meg kellett fizetni érte az árat. Ez a kor

a migrációs feszültségek, a vele járó lakásügyi problémák, 64 Mindkét jelenség az ötvenes évek végén vált érzékelhetővé. Míg az infláció erősen ingadozott a hatvanas években (lásd 8. ábra), a munkanélküliség a hetvenes évek derekáig alacsony szinten maradt (lásd 41 fejezet) 19 http://www.doksihu oktatásügyi nehézségek, a munkásság érdekérvényesítő harcának65 kora. Már nincs a negyvenes évekre jellemző elnyomás és az ötvenes évek autarch gazdasági szerkezete is a múlté, de szociális szempontból közel nem boldog évtized a hatvanas. A társadalmi feszültség csökkentése érdekében, a belső ellenzék nyomására és azért, hogy a nyugati országok köztudatában rögzült negatív képet átalakítsa, a rendszer némi változtatásokat tesz politikai téren is. Franco ugyanis 1967-ig de jure teljhatalmú ura az országnak: kormány- és államfő egy személyben; a hadsereg főparancsnoka; a 380 fős – csupán

tanácskozási joggal rendelkező – parlament 156 tagját személyesen ő nevezi ki; a többi 224-ből 74-et a falangista Nemzeti Mozgalom Tanácsa, 150-et pedig a falangista szakszervezetek kongresszusa delegál, a Tanács és a kongresszus tagjait azonban szintén Franco nevezi ki. A ’67es Állam Organikus Törvénye66 megállapította a rezsim hatalmi ágai és intézményei közti viszonyt és illetékességet. Elválasztották az államfői és kormányfői tisztségeket (bár 1973 júliusáig – Carrero Blanco miniszterelnöki kinevezéséig – mind a kettőt Franco töltötte be), és a fegyveres erőket is integrálták a törvénybe. A rendszer letéteményese eddig maga Franco volt, a törvény célja épp a diktatúra intézményesítése volt, a rezsim – az államfő halála utáni – továbbélése reményében.67 A cuadillo de jure teljhatalma tehát megszűnik, gyakorlatilag – de facto – azonban a rendszer abszolút autokráciája nem módosul. Ezt mutatja

az ugyanez év április 20-án kiadott államfői rendelet68, amely – kicsit átdolgozott formában – hierarchikus rendbe állította a 2.1 fejezetben leírt hét alaptörvényt A törvénygyűjtemény élén az ’58-as, a Nemzeti Mozgalomról szóló törvény állt, amely többek között nyíltan elutasította politikai pártok létrejöttének lehetőségét. A rendszer politikai átrendeződéséhez tartozik János Károly kinevezése Spanyolország hercegévé 1966-ban, amelyre a ’47. július 26-án elfogadott az államfő jogutódlásáról szóló törvény teremtett alapot. Ez azt jelentette, hogy a caudillo halála után ő fogja követni az államfői tisztségben. Ezzel Franco a rendszer továbbélésének lehetőségét kívánta megteremteni, azonban a herceg – mint azt látni fogjuk – nem ezt az utat választja. Személyében a demokratikus átmenetben majd kulcsszerepet játszó politikus kerül már a hatvanas évektől egyre inkább előtérbe. 65

Amelyet a hivatalos szakszervezet érdekérvényesítő funkciójának hiánya gyakorlatilag illegalitásba kényszerített. Amelyet már ‘61-ben elkezdenek előkészíteni. 67 Franco 1967-ben 75 éves, és megromlott egészségi állapota is magyarázatot ad a módosításokra. 68 A 779. számú dekrétum 66 20 http://www.doksihu A rendszer bomlásának okaival kapcsolatban több szerző69 a civil társadalmat véli a legjelentősebb faktornak: az ötvenes évek végére, hatvanas évek elejére egy új generáció nőtt fel, akik már nem kötődtek a polgárháborúhoz és módjukban áll kitekinteni a világra. A belső szorítás és bezártság enyhülése adja majd meg annak a lehetőségét, hogy ez a generáció bekapcsolódjon a politikai életbe. Elkerülhetetlenné válik a politikai változtatás A liberális Juan Carlos herceg támogtói ‘59-ben alapítják meg az Unión Españolát70, de kereszténydemokrata szervezetek71 is létrejönnek ekkor. A belső

migráció élezi ki a nemzeti-nemzetiségi problémákat is, amelynek gazdasági aspektusa is volt. A Franco-rendszer ugyanis az “egy nemzet, egy ország” jelszót hangoztatva a hagyományos katalán, baszk és kisebb mértékben galíciai előjogokat megtagadta, annak ellenére, hogy mindig ezek voltak az ország legfejlettebb régiói (Galíciát leszámítva, ahol nem fejlődött ki jelentős mértékben az ipar). A nemzetiségi jogok teljes semmibe vételével magyarázható az ETA72 terrorista jellegének előtérbe kerülése a hatvanas évektől Baszkföldön. 2.33 A Franco-éra alkonya: a világgazdasági környezet hatása A hatvanas évek folyamatos és nagyon magas gazdasági fejlődése a hetvenes évekre lelassult, majd drasztikusan visszaesett. 1974-ben még 4,6%-os volt a GNP növekedés, ’75-re azonban már 1% alá esett vissza.73 ’74 I negyedévének külkereskedelmi mérlege hosszú idő óta először deficittel zárt. Legalább ugyanilyen jelentős volt az

áremelkedés ütemének felgyorsulása (lásd melléklet, 8. ábra), amely ugyan már ‘68-tól fokozatosan megmutatkozik, azonban a hetvenes évektől válik nagyon drámaivá: az évtized első két évét leszámítva egészen 1983-ig kétszámjegyű a növekedés. A munkanélküliségi ráta is a hetvenes évektől kezd jelentős növekedésnek indulni.74 69 Vö. pl Víctor Pérez-Díaz: Spain at the Crossroads, Harvard University Press, Cambridge, 1999 Spanyol Egység 71 Izquierda Democrática Cristiana (Kereszténydemokrata Baloldal), Democracia Social Cristiana (Szociális Kereszténydemokrácia) 72 Euskadi Ta Eskatasuna (Baszkföld és Szabadság). A majd száz éves történelemmel bíró politikai szervezetből ’59ben alapult meg, és ’61-től hírdette meg Baszkföld függetlensége elérésének érdekében a fegyveres harcot, mint eszközt. 73 Tamames: Ibid. 96 o 74 Ezzel a témával az 4.1 fejezetben részletesen foglalkozunk 70 21 http://www.doksihu Mindez

elsősorban az olajválságnak75 tudható be, hiszen Spanyolország különösen szegény energiaforrásokban, ezáltal gazdasági teljesítőképessége nagyon függ a világgazdaságtól, az olaj világpiaci árától. Tetézte a negatív hatásokat az a korra jellemző általános elmélet, nézet – és az ennek megfelelő fogyasztói magatartás –, hogy az energiahordozók bőségesen állnak rendelkezésre. A spanyol gazdaságpolitika sajnálatosan minden bajt az olaj árával magyarázott és sokáig képtelen volt bármiféle hatékony ellenlépésre. Az olajár-emelkedés mellett Spanyolország eladósodottságának szempontjából is különösen fontos volt a Bretton Woods-i monetáris rendszer összeomlása. Már a hatvanas évektől megmutatkoztak annak hiányosságai76, és de jure ’71-ben szűnt meg, amikor a Nixonkormányzat megszüntette a dollár aranyhoz kötését és leértékelte nemzeti valutáját. Ezáltal a rögzítet árfolyamok megszűntek, a valuták

lebegni kezdtek, ami a peseta – a 2.31 fejezetben már látott – addig igen kedvező helyzetének is véget vetett.77 Nem lehet azonban a gazdasági recessziót csak külső tényezőkkel magyarázni, egyéb tényezők is közrejátszottak. Mindenek előtt a túlzott iparosítást kell megemlíteni, amely a hatvanas években az olcsó energiaárak mellett a fejlődés motorja volt ugyan, a hetvenes évek közepétől azonban – óriási energiaigénye miatt – épp annak gátjává vált. A hatvanas években még büszkén hangsúlyozták, hogy az export legjelentősebb hányadát már nem az olívaolaj és a déligyümölcsök teszik ki, hanem hajógyártásból, a kohászatból és a szénbányászatból származik: ezek az ágazatok a hetvenes évekre válságágazatokká váltak. Ezen kívül jelentősen járult hozzá a mély gazdasági válsághoz a mezőgazdaság fejletlensége. A legfőbb kereskedelmi partner, az EK rendkívül erősen védte agráriumát, amely

költségvetésének legnagyobb részét emésztette fel, így a szektor alacsony hatékonysága nem tette lehetővé azt, hogy a spanyol agrárexport jelentős mértékben a közösségi piacokra áramoljon. A spanyol gazdaságpolitika sem tudott alkalmazkodni a gazdasági változásokhoz. Az INI és a hatvanas évek gazdasági folyamatait meghatározó opusdeiista politikusok gyakran egymásnak ellentétes intézkedéseket hoztak. Ha nem, akkor is sokszor a válság elmélyítítéséhez 75 1973. októberétől ‘74 januárjáig 3,5 dollárról 14-re nőtt a nyersolaj hordónkénti ára In: Tamames: Ibid 40 o Meg kell azonban jegyezni, hogy Spanyolországba pár hónappal később gyűrűzött be az árrobbanás, mivel ’74. március 31-i hatállyal jártak le azok a szerződések, amelyek a legtöbb spanyol nagyvállalatnak alacsony áron biztosították a kőolajat. In: Harsányi: Ibid 9 o 76 Az amerikai aranytartalékok egyre kevésbé tették lehetővé a dollár

aranyraválthatóságát, mivel az amerikai valuta egyre nagyobb mértékben volt jelen a világban. Ezt a helyzetet átmenetileg megoldotta az a szerződés - amelyet a világ vezető gazdasági hatalmainak jegybankjai kötöttek -, amelyben lemondtak arról a jogról hogy dollárjukat aranyra váltsák. Ezáltal gyakorlatilag a dollár világpénzzé változott 77 A peseta szabad lebegését végül ‘74. január 21-én jelentették be 22 http://www.doksihu járultak hozzá. A “megreformált” támogatási rendszer ugyanis ugyanazokra a szektorokra koncentrált, amelyeket még a Stabilitási Terv előtt ösztönzött a kormányzat, és sok esetben az elszigeteltség éveire jellemző importhelyettesítést támogatták. Mindezt nagyon alacsony hatékonyság és egyre növekvő költségek mellett, amelynek, egyebek mellett, a komparatív előnyök figyelmen kívül hagyása, a szakosodás hiánya78 volt a fő oka. A hetvenes években jelentkező gazdasági válság még

ellentmondásosabbá tette a gazdasági-társadalmi és a politikai berendezkedés közti különbséget. A politikai berendezkedés képtelen volt megoldást találni a meglévő társadalmi- és gazdasági problémákra: nem csak a gazdasági növekedés visszaeséséről volt szó, hanem számos, a dolgozó réteget érintő, vagy a demokratikus szabadságjogokra vonatkozó kérdésről. Ezekre a problémákra pedig lehetetlen volt választ találni úgy, hogy nem léteztek valóban képviseleti szakszervezetek és politikai pártok, hogy továbbra is voltak politikai foglyok a börtönökben és úgy, hogy nem létezett progresszív adórendszer, ami egyenlőbbé tette volna a közteherviselést. Az évtized első reformintézkedései79 nem bizonyulnak elegendőnek. Franco személye azonban – egyre csökkenő társadalmi bázissal és egyre kevesebb feltétlen politikai hívével ugyan, de – fenn tudja tartani a rezsim működését, meg tudja akadályozni a radikális

változásokra tett kíséleteket. 2.4 A SPANYOL – EK KAPCSOLATOK Spanyolország integrálódási folyamatának kezdetét – a fent elemzett politikai, majd gazdasági nyitás alapján – a hatvanas évektől meginduló gazdasági fejlődés tette lehetővé. Korábban sem volt tapasztalható azonban olyan, pl. a szocialista blokkra jellemző, magatartás, amellyel negligálták volna az európai integráció folyamatát. Már pár hónappal az ’57-es Római Szerződés aláírása után felállítottak Madridban egy minisztériumközi bizottságot, amely az integráció Spanyolországra gyakorolt lehetséges hatásait volt hivatott elemezni. Az Európai Közösség elé rendelt első spanyol nagykövet kinevezésére pedig 1960. decemberében sor került A következő jelentős lépésre a spanyol-EK kapcsolatok történetében alig több mint egy évet kellett várni. Fernando María le Castiella akkori spanyol külügyminiszter 1962 február 9-én levelet juttatott el az

Európai Gazdasági Közösség soros elnökének, Maurice Couve de Murvillének, amelyben kérte a “lehetséges kapcsolatok felkutatására irányuló tárgyalások 78 79 Mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Itt leginkább a Arias Navarro vezette kormányokra gondolok: lásd 3.1 fejezet 23 http://www.doksihu megkezdését”80. A kapcsolatfelvételnek több oka is volt Egyfelől Madrid az ötvenes években már megkezdett külpolitikát kívánta folytatni, amely a Nyugat felé további közeledést követelt. Másfelől, létezett egy sokkal konkrétabb, az ország rövidebb távú érdekeit érintő ok is. Az EGK ekkoriban egyre jelentősebb gazdasági kapcsolatokat épített ki Görögországgal, Törökországgal, Marokkóval és Algériával. Ezek az országok Spanyolország számára gazdaságilag tradicionálisan konkurrenciának számítanak, ezért fennállt az EGK-ba irányuló export visszaesésének esélye olyan fontos termékek esetében, mint a zöldség,

gyümölcs, bor vagy olívaolaj.81 Ide tarozik az is, hogy az EGK a hatvanas évek elején kezdte meg közös agrárpolitikája82 alapjainak kialakítását és a Franco-rendszer szerette volna kapcsolatát rendezni vele. Ez az első kapcsolatkezdeményezés csak három évvel később valósult meg83, 1964. decemberében, a társulás lehetőségéről szóló tárgyalások megkezdésével, amelyek aztán hivatalos tárgyalásaok formájában ‘66. július 19-én vették kezdetüket A tárgyalásokon jelentős érdekellentétet kellett áthidalni, ‘67-ben meg is feneklettek, majd, számos nehézségen túljutva, a felek végül ’70. március 12-én84 preferenciális megállapodást írtak alá 2.41 A Spanyolország – EK preferenciális megállapodás és az azt követő események A megállapodás létrejöttét összesen nyolc év várakozás előzte meg, amelyből négy év telt el tárgyalásokkal. Ez a relatíve hosszú időszak elsősorban a Franco-rezsim még ekkor is

fennálló viszonylagos politikai elzártságával magyarázható, ami az európai államok részéről mindig is erősebben jelentkezett, mint pl. az USA külpolitikájában85 A politikai rendszer demokratikusságának kritériuma mindvégig a kapcsolatok létesítésének és mélyítésének fő 80 Gíró-Szász András: Ibid. 53 o Ramón Tamames szerint február 14-én In: Ibid 225 o Ekkor még Spanyolország az EGK-val és az Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (European Free Trade Agreement, EFTA) tagországaival is főként agrártermékekkel kereskedett. 82 Common Agricultural Policy (CAP) 83 Az első, 1962-es spanyol kezdeményezésre Giró-Szász szerint még csak válasz sem érkezett Brüsszelből. Harsányi beszél egy március 7-i válaszlevélről, amelyben azonban a társulás szó meg sem jelenik. Mindenképpen a hatvanas években is még egyfajta halogatást tapasztalhatunk a Közösség részéről. 84 In.: Giró-Szász: Ibid 54 o Ramón Tamames és Harsány

Iván június 29-i dátumot említ 85 Ez talán Spanyolország második világháború alatt tanúsított magatartásával magyarázható, a központi és az antanthatalmakhoz fűződő viszonyával. A spanyolországi külföldi befektetések jól jelezték az EK a Franco-rezsim teljes ideje alatt tapasztalható fenntartását. 1972-ben például – bár Spanyolország és az EK már két éve aláírták megállapodásukat – a 140 millió USD értékű külföldi befektetés 77%-a Svájcból és az USA-ból érkezett. In Harsányi: Ibid. 15 o 81 24 http://www.doksihu akadálya volt egészen a rezsim végéig, amely kifogásokra, főleg a konzervatív francóista körök, sokszor makacs reakcióval, a nemzeti szuverenitás féltésének hangsúlyozásával, válaszoltak.86 A preferenciális megállapodás a kereskedelmi kapcsolatokat volt hivatott rendezni, amelyet két szakaszban kívántak megvalósítani. Az első legalább hat évig tartott volna, a második intervallumot

nem rögzítették, annak meghatározását a megállapodás későbbre hagyta. A szerződés komoly kereskedelmi kedvezményben részesítette a spanyol ipari exportot87, a mezőgazdasági termékek esetében azonban – amelyek az export jelentősebb hányadát képezték88 – ezek a kedvezmények már nem voltak annyira jelentősek, ami az ágazat érzékenységét figyelembe véve, érthető és várható dolog volt. A szerződés a spanyol fél számára a vámtételek fokozatos leépítése mellett az ártámogatás csökkentését írta elő. A mezőgazdasági termékekre vonatkozó viszonylagos sikertelenség ellenére a spanyol fél számára mindenféleképpen rendkívül pozitív megállapodás született, amelyet jól manifesztál a spanyol EK-tagországokba irányuló kereskedelem fedezeti rátájának fejlődése, amely ’70-ben még csak 48%-os volt, ’85-ben – a csatlakozás előtti utolsó évben – pedig 113%-os.89 A szerződés jelentősége egyfelől a

kölcsönös liberalizáció tényleges eredményeiben áll, másfelől abban, hogy az a kapcsolatok első szerződéses rendezését jelentette. 1973-ban újrakezdték a tárgyalásokat, azért hogy a ’70-es megállapodást hozzáigazítsák az EK ’73-as északi-bővítéséhez. Dánia, Írország és Nagy-Britannia csatlakozásával Spanyolország külkereskedelmi mérlege már pozitív lett az EK tagországaival szemben. Szintén hozzájárult a szerződés módosításához a Közösség ’72-től alkalmazott átfogó mediterrán-politikája. Még ugyanebben az évben alá is írtak egy kiegészítő jegyzőkönyvet, amelyben rögzítették, hogy az újonnan csatlakozott három ország megtarthatja a Spanyolországgal már meglévő kereskedelmi kedvezményeit. A részletek megvitatására hivatott tárgyalásokat azonban – amelyeken a már ’70-ben előirányzott második liberalizációs periódus részleteit is rögzíteni szerették volna – ’75. október

elsején az EK megszakította, emberi jogok 86 A hatvanas évek spanyol-francia közeledése is a De Gaulle-kormány és Madrid európa-politikájának rokonságával volt magyarázható. 87 A megállapodás értelmében – csakúgy, mint később Magyarország és a többi volt szocialista ország esetében az Európai Megállapodás keretein belül – a vámokat asszimetrikusan bontották le, ami azt jelentette, hogy a Közösség nagyobb mértékű és gyorsabb ütemű liberalizálást hajtott végre, mint a spanyol fél. 88 62,5%-át. In: Gíró-Szász: Ibid 55 o 89 In.: Gíró-Szász: Ibid 98 o Tamames adatai szerint a ’70-ben 55% volt, ’84-ben pedig 120% In: Ibid 226 o Mindkét esetben egy óriási külkereskedelmi deficit alakult át igen jelentős szufficitté másfél évtized alatt, amely kisebb részben magyarázható a későbbi EK-bővítésekkel, nagyobb mértékben mindenféleképpen a preferenciális megállapodásnak.A külkereskdelem alakulását

részletesebben a 42 fejezetben mutajuk be 25 http://www.doksihu megsértésére hivatkozva.90 Ez év legvégén, már Franco tábornok halála után, a tárgyalásokat újrakezdték ugyan, de a preferenciális szerződés második szakasza nem lépett életbe, részben a spanyol átmenet feszültsége és nehézségei miatt, és azért is, mert számos spanyol termék komoly konkurrenciát jelentett főként az olasz és francia félnek, ami jelentősen megnehezítette a szerződés lezárását. Ezen kívül legalább ilyen jelentős esemény volt a görög és portugál kormány szintén EK-tagságra irányuló szándéka, amely új helyzet elé állította Brüsszelt. 1977 július 28tól pedig már a spanyol-EK kapcsolatokban új fejezetet jelentett az e napon benyújtott tagsági kérelem. 90 Szeptember 27-én ugyanis három FRAP (Frente Revolucionario Antifascista y Patriótico – Antifasiszta és Hazafias Forradalmi Front) és két ETA-tagot kivégeztek Madridban.

Spanyolországban és Európában is tiltakozó felvonulásokat rendeztek. Másnap Mexikó megszakította addig is meglehetősen limitált kapcsolatait Madriddal és a következő napokban még tizennégy ország kormánya hívta vissza nagykövetét. Az események hatására még a Spanyolországba irányuló turizmus visszaesését is észlelni lehetett. 26 http://www.doksihu 3. A DEMOKRATIKUS ÁTMENET (1975-1982) Mint a Bevezetőben már említettük, a spanyol demokratikus átmenet politikai aspektusáról rengeteg tanulmány, elemzés született. Azt is mondhatjuk, hogy a spanyol átmenet alatt a szakirodalom alapvetően a politikai átmenetet érti, annál is inkább, mivel a legjelentősebb gazdasági lépéseken ekkorra már túljutott az ország, és ezért semmiképp sem datálhatjuk a gazdasági átmenetet ezekre az évekre; politikai szempontból azonban rendkívül fontos és egyedi történések mennek végbe ezekben az években. E munka főképp az ország gazdasági

átalakulását kívánja bemutatni, a gazdasági mozzanatokra, lépésekre kíván koncentrálni, és nem is tudná a politikai változások elemzését is felvállalni, már terjedelménél fogva sem. Ezért a politikai momentumokat illetőleg nem bocsátkozunk részletes leíró elemzésbe, nem kívánjuk a politikai csatározásokat részletezni, csak azokra térünk ki, amelyek ismerete kulcsfontosságú a gazdasági folyamatok megértése szempontjából és ezért azokat nem hagyjuk figyelmen kívül. 3.1 A KÉT CARLOS ARIAS NAVARRO-KORMÁNY: AZ ELŐÁTMENET A diktatúra fejlődését végignézve láthatjuk, hogy miként gyorsultak egyre fel a hatvanas évektől a rendszer változására tett intézkedések. Az 1973-as Carrero Blanco vezette kormány szinte teljes egészében Opus Dei-tagokból állt, ami az általuk képviselt irányvonal pillanatnyi térnyerését jelentette. A politikai téren szinte semmilyen reformot91 nem tervező miniszterelnök azonban nem tudott sokat

tenni: ugyanez év december 20-án, ETA-merénylet áldozatává vált. A ‘73 legvégén létrejött Carlos Arias Navarro92-kabinetben, 1957 óta először, nem jutottak tárcához az Opus Dei képviselői. Az új vezetés irányvonalát ezúttal az aperturisták határozták meg, akik – a Stabilizációs Terv óta futó gazdasági reformok továbbvitele mellett – a mérsékelt politikai nyitást is zászlajukra tűzték. Ezzel, bár a kontinuitás jelszavát is hangsúlyozta, az első Navarro-kormányt az „előátmenet” első kormányának tekinthetjük. A ‘74 februárjában meghírdetett kormányprogram fontos politikai reformintézkedéseket tartalmazott: • polgármester-választás, az addig szokásos kinevezés helyett, 91 Ezt világossá tette már beiktatási beszédében: “ ha egy szóba sűríteném a kormány által javasolt akcióprogramot, akkor azt mondanám: folytatni” in.: Szilágyi: Demokratikus 30 o 92 A Carrero Blanco-kormány belügyminisztere.

27 http://www.doksihu • a képviselői státus összeférhetetlenné tétele vezető köztisztviselői funkcióval, • új szakszervezeti törvény és sztrájkjog, • korlátozott mértékben politikai egyesülések létrejöttének engedélyezése.93 A portugál szegfűk forradalmának94 fejleményei és a görög ezredesek juntájának bukása95 a spanyol belpolitikai színtéren a konzervatív erők időleges felülkerekedését okozta, amely lelassította és részben vissza is rendezte a megindult reformfolyamatot. Hozzájárult ehhez Franco egészségi állapotának súlyosbodása, amely miatt ugyanez év közepén pár hónapra kénytelen volt az államfői teendőket Juan Carlosnak átadni. Ez a visszarendeződés a ’74 októberi és a ’75. márciusi kormányátalakításokban is megnyílvánult Azt a változást azonban, amit az indított el, hogy a reformista kormánykörök felvették a kapcsolatot a demokratikus ellenzékkel96, már nem lehetett semmissé

tenni. A politikai folyamatok egyre intenzívebbé váltak, ellenzéki körök alapultak, az emigrációba szorult Spanyol Kommunista Párt97 és Spanyol Szocialista Munkáspárt98 tevékenysége is jelentősen ekkortól kezd fokozódni. 1975. november 20-án Franco tábornok elhunyt, két nappal később pedig Juan Carlos herceget királlyá koronázták, aki ismét Arias Navarrót kérte fel kormányalakításra. Az új kabinet december 12-én alakul meg. Ez az új kormány személyi összetételét tekintve jelentős változásokat hozott: a tárcák java részét már a nyitáspártiak és a korlátozott demokrácia hívei kapták. Politikai szempontból rendkívül jelentős tárcához jutott Adolfo Suárez González99, akinek miniszterelnöksége alatt majd a legfontosabb változások mennek végbe a demokratizálódási folyamatban. Másfelől, az új kormány összetétele mellett, az államfői funkciókat ekkortól betöltő király kap főszerepet az átmenetben.

Jogköréből kifolyólag ugyanis a folyamatok fő irányítójává vált, de a politikai erőviszonyokat állandóan figyelembe véve kellett az átmenet stratégiai harcát megvívnia. A miniszterelnök ‘76 április végén beterjeszti a 93 In.: Szilágyi: Demokratikus 33 o 1974. április 25 95 1974. július 24 96 Amelynek jogi alapot a teljes illegalitásból való kitörésre épp a fent említett – a sorban utolsó – reformintézkedés teremtett. 97 Partido Comunista de España (PCE) 98 Partido Socialsta Obrero Español (PSOE) 99 A Mozgalom titkára. 94 28 http://www.doksihu parlament elé a politikai reformról szóló tervezetét, azonban ez nem minősül elegendőnek100, ezért a király júliusban lemondásra kényszeríti. A gazdaságpolitika szemszögéből nézve, azt láthatjuk, hogy bár a 2.33 fejezetben már bemutatott gazdasági krízis fő oka az olajár-emelkedés volt, a negatív hatások elhúzódásához a gazdasági modell is hozzájárult avval,

hogy képtelen volt választ találni a felmerülő gondokra. ’73. októberétől ’75 novemberéig – Franco haláláig – négy gazdasági csomagot tettek közzé Az első kettő101 határozottan expanzív jellegű volt, azaz a fiskális kormányzat – adott pénzügypolitikai eszközeivel – aktívan részt vett a gazdasági folyamatok alakításában, a piaci folyamatok alakulásában. Az első csomagot – Antonio Barrera de Irimo pénzügyminiszter vezetésével – avval a feltételezéssel készítették, hogy a krízis rövid ideig fog tartani, és ezért – hathatós gazdaságpolitikával – a dekonjunktúra hosszú távon nem fejti majd ki hatását az országban. Ezért, az olajválság negatív hatásait enyhítendő, korlátozták az energiaárakat, ezáltal azonban nem közvetítették a gazdaság szereplői felé a költségtényezők áraiban végbenet óriási változásokat, és így késleltették az adaptációra való felkészülést. Csak ’74 végén

helyeztek kilátásba új energiapolitikát, amely szerint már “az energia is szűkösen rendelkezésre álló termék”102. Gazdaságelemzők szerint egy defenzív gazdaságpolitika mérsékelni tudta volna mind a dekonjunktúra hatásainak intenzitását, mind a negatív hatások időtartamát. Az 1975. április 7 és november 19 közötti harmadik és negyedik csomag már Barrera lemondása után készült. Rafael Cabello de Alba új pénzügyminiszter jelentéktelen intézkedései már semmilyen hatással nem jártak. Míg az első két csomag esetében a kormány – bár sokak által elhibázottnak vélt, de legalább – egyfajta ellenintézkedéssel élt, a harmadik és negyedik csomag –a caudillo egészségi állapota miatt – inkább már csak időhúzásra szolgáltak.103 A Franco tábornok halála utáni politikai változások felgyorsulásával a kormánynak már kevesebb lehetősége és politikai tere maradt egy valamelyest átfogó gazdasági reformterv

elkészítésére, mivel a politikai reform az első időkben elsőbbséget élvezett. A hetvenes évek ötödik – az Arias Navarro vezette második kormány első – gazdasági csomagját a vállakozói 100 A reformtervezet nem tartalmazta az ellenzéki pártok elismerését és a szakszervezetek legalizálását sem. Megjegyzendő mindazonáltal, hogy május 25-én a parlament módosított formában fogadta el a politikai pártok alapításáról szóló törvényt: csak a kommunista és a szeparatista pártok legalizálását nem tették lehetővé. 101 1973. november 30-tól 1974 október 29-ig Az első még Carrero Blanco kormánya alatt, a második – Carrero Blanco hálala után – Arias Navarro első kormánya idején készült el. 102 In.: Harsányi: Ibid 13 o 103 Franco háttérbe vonulása és a – 2.3 fejezetben már említett – különböző politikai csoportok között folyó harcok intenzitásának növekedése a hatvanas évek végére – hetvenes évek

elejére olyan következményekkel jártak, hogy számos elemzés már ekkor előátmenetről beszél. 29 http://www.doksihu szférából érkezett 45 éves nyitáspárti pénzügyminiszter, Juan Miguel Villar Mir hírdette meg 1976. március 7-én, aki elsősorban a tőkebeáramlás élénkítését kívánta elérni és ezért annak ösztönzését kulcskérdésnek tekintette. Még a csomag meghírdetése előtt, február 9-én, leértékelték a pesetát, 60-ról 66,7-re módosítva a dollár-peseta árfolyamot, amelyet leginkább a politikai változások okozta bizonytalan légkör indokolt. A számos megszorító intézkedést tartalmazó, és ezért sok vitát kiváltó terv megvalósítására végül nem maradt idő, mivel – mint fentebb láthattuk – kevesebb, mint négy hónappal később új kormány alakult. 3.2 A SUÁREZ-KORMÁNYOK INTÉZKEDÉSEI Arias Navarro lemondatása ’76. július elsején nem okozott nagy meglepetést Az azonban, hogy a Királyi Tanács

által előterjesztett három jelölt közül János Károly Adolfo Suárezt választotta, már annál inkább. Mindenki a Navarro-kormány belügyminiszterét, miniszterelnök-helyettesét, a mérsékelten nyitáspárti Manuel Fraga Iribarnét, vagy a külügyi tárcát vezető, szintén reformpárti, José María de Arelizát várta. Fraga kinevezését politikai támogatottsága tette volna indokolttá, Arelizáét pedig az, hogy a demokratikus átalakulás első, legfontosabb lépései között ott volt a külpolitikai nyitás szükségessége, amelyre a tapasztalt és nemzetközi szinten elismert diplomata nagyon alkalmas lett volna. Suárez kinevezését az tette lehetővé, hogy személye kiválóan megfelelt annak az elvárásnak, amelyet a békés, felülről irányított átmenet támasztott. Olyan kormányfőre volt szükség, akit elfogadnak mind a konzervatív, a reformista és az ellenzéki körök is, azaz múltja kötődik a Franco-rendszerhez, de nem a diktatúra volt

minisztere, se katona. Szintén fontos szempont volt, hogy ne kötődjék szorosan semmilyen pénzügyi vagy politikai csoporthoz, azaz nem elkötelezett, ezért kellőképpen pragmatikus és flexibilis. A negyvennégy éves Suárez már nem a polgárháború tapasztalatain nőtt fel és elég ambiciózus volt a szükséges változtatások meghozatalához. A könnyebb átláthatóság kedvéért a Suárez-kormányok bemutatását három szakaszra osztottam. Az első a ’76 júliusi kinevezésétől a ’77 júniusi választásokig tart – negyven év óta az első szabad választásokig; a második (amelynek fontos részét képezte az alkotmányozási folyamat) a következő – ’79. márciusi – választásokig; a harmadik pedig Suárez bukásáig tart, amelynek következményeként ugyanaz a párt alakít új kormányt104. 104 A Calvo Sotelo vezette kormányokat a 3.3 fejezetben fogom elemezni 30 http://www.doksihu 3.21 Az első szabad választásokig A spanyol

demokratikus átmenet első – még nem választott, hanem kinevezett – kormánya egy éves regnálása alatt került sor a diktatúra intézményrendszerének óvatos és fokozatos lebontására és az új politikai keretek kialakítására, ezzel párhuzamosan pedig a hadsereg háttérbeszorítására. A ’75 november végi – János Károly által elrendelt részleges – amnesztiát már ’76. júliusában kiterjesztették az összes politikai fogolyra105 és ’77 június 15-re általános választásokat írtak ki. Novemberben a parlament elfogadta a Politikai Reform Törvényét, amelynek révén megalapozták egy kétkamarás parlament létrejöttének lehetőségét. Ez a törvény a ’78-as alkotmány előzménye volt, ennek alapján hozták meg ’77-ben a párttörvényt és a választási törvény. Decemberben feloszlatták a Nemzeti Mozgalmat és a francóista szakszervezeteket. Hosszú, kemény – és többször vérontással járó – harcok előzték meg a

PCE legalizálását, amelyre végül – már a választási küzdelmek közepette – ’77. április elsején került sor.106 Az első Suárez-kormány új pénzügyminisztere, Eduardo Carriles Galarraga – az egyre súlyosbodó gazdasági környezet miatt – közvetlenül beiktatását követően nekiállt az új gazdasági csomag kidolgozásának107, amelyet augusztus 24-én fogadott el a parlament. A csomag elsősorban a befektetések folyamatos csökkenését kívánta megállítani, például a tőzsdei nyereségadó eltörlésével. Az intézkedés nem járt sikerrel: a Madridi Tőzsde indexe folytatta lejtmenetét. A befektetések nem nőttek, amelyre – a gazdasági helyzet mellett108 – a bizonytalan politikai környezet is magyarázatul szolgált. Október 8-án ezért a pénzügyminisztérium újabb csomagot nyújtott be – a sorban a hetediket – a parlament elé, amelyben a komoly fizetési nehézségek miatt szóba került a bérbefagyasztás lehetősége is. A

következő év február 22-én tették közzé a következő csomagot, amelyet, – bár strukturálisan negyvenegy akciótervre volt felosztva –, nem lehetett egy igazi stabilitási programnak tekinteni. Erről a csomagról is ugyanazt lehet elmondani, mint a ’73-tól az első szabad választásokig meghozott összesen nyolc gazdasági csomagról összefoglalóan (talán az első kettő elhibázott koncepciójú csomagot leszámítva): igazából egyik sem szolgált másra, mint 105 A terrorizmusért bebörtönzöttek kivételével. A párt legalizálása igen kockázatos stratégiai lépés volt, mivel megvolt az a veszélye, hogy a hithű antikommunista francóista körök – a hadsereg támogatásával – visszaveszik az események irányítását. 107 Amely az évtized hatodik csomagja volt. 108 Bár az amerikai gazdaság a ‘73-as sokk után ekkorra már magára talált és megindult a növekedés, az európai gazdaságok – és különösen a spanyol – még nem. 106

31 http://www.doksihu időhúzásra. A nyolcadik esetében a júniusi választásokig kívántak vele időt nyerni Az összes csomagra jellemző volt ezen kívül, hogy a dirigista gazdaságpolitikához szokott vezetés ekkor még elutasított minden tárgyalási szándékot. Ennek egyik nyilvánvaló jele volt a bérbefagyasztások ötlete, amelyet semmiféle tárgyalás nem előzött meg a munkavállalói érdekképviseletekkel, de itt említhető meg az a rendelkezés is, amely a munkaadói oldalnak jelentősen megkönnyítette az elbocsátásokat. Ezek az intézkedések – bár részben indokoltak lehettek – mindenképpen hozzájárultak a társadalmi feszültség fokozódásához. Gyakorlatilag tehát, gazdasági téren nem sok változást vittek végbe ’73 vége óta: “az egymást követő minisztereket (.) egészen ’77-ig nem annyira a gazdasági korszerűsítés serkentésének, mint inkább a politikai feszültség enyhítésének a szándéka mozgatta”109. A

gazdaság helyzete azonban lényegesen tovább romlott ’76-ban: a GDP-növekedés üteme – bár ’75-höz képest 2,4%-kal nőtt és elérte a 3,5%-ot – továbbra is elmaradt az EK-országok 4,7%-os átlagától (lásd 9. ábra); az infláció mértéke 18,4%-ot ért el (lásd 8 ábra); az államháztartás hiánya a ’75-ös 1,38%-os növekedés után ’76-ban 12,79%-kal nőtt110; a spanyolországi külföldi tőkebefektetések pedig 30,2 milliárd pesetával – amelyből 14,7 milliárdot tettek ki a direkt befektetések – negatív csúcsot döntenek (lásd 10. ábra)111 Az ország regionalista államszerkezetének visszaállítására tett egyik első lépésként értékelhető az a ’76. október 29-i határozat, amellyel – az 1937-ben, a polgárháború alatt, meghozott törvény hatályon kívül helyezésével – visszaállították a két baszk tartomány, Guipúzcoa és Vizcaya speciális gazdasági jogait. Ezek a – főként az adózásra vonatkozó –

jogok, a fuerók, évszázadokon keresztül privilegizált helyzetbe hozták Baszkföldet, amely révén Spanyolország többi tartományától eltérő fejlettségi szint elérését tettek lehetővé számára. Azt persze nem állíthatjuk, hogy a régió az ország gazdasági motorja lett volna, de azért jelentősen hozzájárult az ország gazdasági termeléséhez.112 A július 15-i választásokon a Suárez vezette jobbközép UCD113 nyert és alakíthatott kormányt a következő kétéves periódusra. A négy legnagyobb országos párt eredményét a 109 Harsányi: Ibid. 12 o A hetvenes évekig Spanyolország nem termelt adósságot: ez pár év alatt gyökeresen megváltozott. ‘76-ban már 582 milliárd dollárra rúgott a felhalmozódott adósságállomány. 111 In.: Tamames: Ibid 582 o 112 Gazdaságföldrajzi elméletek szerint ma Baszkföld – Katalónia mellett – az európai gazdaság két mellékága közül a déli ágának egyik központja. 113 Unión de Centro

Democrático, Demokratikus Centrum Unió 110 32 http://www.doksihu következő táblázat mutatja be. Rajtuk kívül hat regionális és egy kisebb országos párt tudott képviselőt küldeni a 350 tagú törvényhozásba114: 3. táblázat: A ’77 június 15-i választások eredményei Pártok Szavazatszám Szavazat % Mandátumok száma UCD 6.337288 34,62 166 Mandátum % 47,42 PSOE 5.358781 29,27 118 33,71 PCE 1.718026 9,38 20 5,71 AP 1.525028 8,33 16 4,57 Forrás: Szilágyi István: Demokratikus 71. o 3.22 A második és harmadik Suárez-kormány: ’77-79 A választási győzelem egyfelől társadalmi elfogadottságot, stabilitást jelentett az UCD-kormány számára, másfelől Suárez számára nagyobb szabadságot biztosított a miniszterek kiválasztása terén. Mindez lehetővé tette az igen szükséges döntések meghozatalát Fontos változást jelentett a pénzügyi tárca kettéosztása pénzügy- és gazdasági minisztériumokká. A

pénzügyminisztériumot a ’79-es választásokig Francisco Fernández Ordóñez vezeti, aki majd a szocialista kormányzat ideje alatt a külügyi tárcát fogja irányítani ’85-től egészen ’92-ig. A gazdaságpolitikai stratégia kidolgozása és annak irányítása szempontjából fontosabb tárcának számított azonban a gazdasági minisztérium, amelyet Enrique Fuentes Quintana vezetett, aki egyben a második miniszterelnök-helyettesi funkciót is betöltötte. A gazdaságpolitika irányítása ekkor tehát inkább az ő nevéhez köthető.115 A július 4-én megalakult új kormány már egy héttel később, 11-én egy nyilatkozatot tett közzé, amelyben egy Sürgősségi Gazdasági Terv beindításának szükségességéről szóltak. Ez a nyilatkozat két nagyon jelentős pontot tartalmazott: 114 PDC (Katalán Demokratikus Szövetség – 11); PNV (Baszk Nemzeti Párt – 8); UCD-CC (Catalán Kereszténydemokrata Párt – 2); ERC (Katalán Köztársasági Baloldal

– 1); CiU (Konvergencia és Egység – 1); EE (Baszkföldi Baloldal – 1); és PSP (Szocialista Néppárt – 6) 115 1978. februárjában vártlanul lemond, ami a kormány módosításával jár Ekkortól Fernando Abril Martorell tölti be a gazdasági miniszteri pozíciót. 33 http://www.doksihu 1. a peseta 19,7%-os leértékelését a dollárral szemben (a Nemzeti Bank hivatalos peseta/dollár árfolyama 70,09-ről 87,33-ra módosult)116 2. adóreform A túlértékelt peseta leértékelésére elsősorban azért volt szükség, mert az elmúlt hónapokban számottevően csökkent az export, evvel rontva a külkereskedelmi mérleg egyenlegét. Ezen kívül az – instabil politikai helyzet miatt – egyre jelentősebb méreteket öltő tőkekivitel megállítása és a devizatartalékok csökkenése is ezt a lépést tette indokolttá. A második pont többek között az általános forgalmi adó és az örökösödési adó bevezetését tartalmazta, és a személyi

jövedelemadó rendszerének módosítását. A pesetát már másnap leértékelték, a terv többi pontja pedig július 24-én vette kezdetét. Politikai okokból volt szükség a megszorító-intézkedések e korai meghozatalára – a fent említettek mellett egyebek mellett a nominális bérek 17%-os emelését tartalmazta, amely az előre látható 23%-os infláció117 mellett jelentős reálbércsökkenést jelentett –, hogy a következő választásokra már éreztessék pozitív hatásaikat. A spanyol átmenetet annyira jellegzetessé tevő megegyezéses reformok a gazdaságpolitikára is érvényesek lesznek. A ’77-es választások a politikai változásokat gyorsítják csak fel, a gazdaságpolitikai irányváltásra a híres Moncloa Paktumig118, ’77. októberéig várni kell. Az addig eltelt majd’ négy hónap alatt a kormány továbbra is inkább csak egyoldalú intézkedéseket hozott, viszont ez idő alatt az ellenzék gazdaságpolitikai irányú

aktivizálódása is jellemzővé vált, amely főleg felhívásokban, konzultációkban, kiáltványokban nyilvánult meg. Ez a nyomás is hozzájárult az októberi megegyezés létrejöttéhez, ugyanúgy, mint a fent említett reálbér-csökkenés okozta életszínvonal-romlás elleni tiltakozások. Szintén egy konszenzusos egyezmény megalkotását ösztönözte a még ’77. június 29én, három vállalkozói érdekképviseleti szervezet fúziója révén, megalapult Spanyol Vállalkozói Szervezetek Szövetsége119, amely a munkáltatók hatékony érdekképviseletévé tudott válni. Másik 116 Tamames: Ibid. 130 o Az utólagos hivatalos adat szerint 77-ben a fogyasztói árindex 22,4%-os lett. wwwinees 118 Az elnevezés a tárgyalások színhelyének nevéből ered: a mindenkori spanyol miniszterelnök a madridi Moncloapalotában lakik, amely temrészetesen számos hivatalos eseménynek is helyet ad. 119 Confederación Española de Organizaciones Empresariales, CEOE 117

34 http://www.doksihu fontos állomás volt a július 28-án megalakult parlamenti bizottság120, amely a Sürgősségi Terv adóreformra vonatkozó részeit volt hivatott megvitatni.121 A Moncloa-Paktum Az ’77. október 25-én aláírt – és a parlament által 27-én ratifikált – Moncloa Paktum egy olyan átfogó, kül122-, bel-123 és gazdaságpolitikai megegyezés volt, amelynek nagyon fontos jellemzője volt, hogy minden jelentős politikai- és érdekvédelmi erőt bevont a tárgyalási folyamatba. Ezáltal a kormányzatnak ekkortól nem kellett állandó csatát vívnia az ellenzékkel és az érdekképviseletekkel és a széleskörű konszenzus alapján nagyobb mozgástérre tett szert. A gazdaságpolitikai megállapodások jelentősége mindenek előtt abban állt, hogy olyan modern alapokra helyezte a gazdasági rendszert, amely máig fennáll. A gazdaságpolitikai témájú megállapodásokat két nagy csomagra osztották. Az elsőnek – amely mindenekelőtt az

egyre gyorsuló inflációra koncentrált – elsősorban rövidtávú céljai voltak és azonnali intézkedéseket tartalmazott. A második, amely főként a munkanélküliséget és a gazdasági intézmények demokratizálódását tartotta szem előtt, már a gazdasági szerkezetet kívánta átalakítani. A rövidtávú terveket négy részre osztották: a monetáris politikára, a bér- és árpolitikára, a költségvetésre és a foglalkoztatáspolitikára vonatkozó fejezetekre: 1. Monetáris politika Elsősorban az infláció megfékezése volt a cél, ami a Paktum évében ért el a csúcsra124. Másfelől a magánbanki hitelfelvételeket igyekeztek mérsékelni.125 A Nemzeti Bank igazából csak ekkortól kezdte el mérni és befolyásolni a forgalomban lévő – tágabb értelemben vett – pénzmennyiséget.126 A célok teljesítését sikeresnek tekinthetjük. 120 A bizottságot a négy nagy párt egy-egy tagja alkotta: Jaime García Añoveros (UCD), Baldomero Lozano

(PSOE), Ramón Tamames (PCE) és Laureano López Rodó (AP) 121 Egyes vélemények az olaszországi események pozitív befolyását is megemlítik, ahol az összes politikai erő összefogásával sikerült megfékezni a gazdasági válságot. Ebben az összefogásban még az Olasz Kommunista Párt is részt vett. 122 Pl. a kormány nem fogja sürgetni az ország NATO-csatlakozását, cserében az ellenzék nem próbál politikai tőkét kovácsolni az amerikai katonai jelenlét kérdésének előhozásával. 123 Pl. a házasságtörés vagy a fogamzásgátlás büntetésének eltörlése 124 22,4%, lásd Melléklet, 8. ábra 125 ’77-ben és ’78-ban is mindössze 190 milliárd pesetában határozták meg a maximumot. 126 Azaz nem csak a készpénzt és a számlapénzt (erős pénz – M1), hanem a lekötött- és a devizabetéteket is (M3). 35 http://www.doksihu 2. Bér- és árpolitika A konkrét inflációs cél az volt, hogy ’78-ban ne érje el a 22%ot A lehetséges

nominális béremelések maximumát is 22%-ban határozták meg a ’78-as kollektív szerződésekben.127 Evvel gyakorlatilag azt a szándékot rögzítették, hogy az életszínvonal ne növekedjen ’78-ban, amelynek befektetésösztönző és inflációmérséklő célja volt, és az egyre súlyosbodó munkanélküliség enyhítését is szolgálta. A megállapodásban rögzített esetleges szankciók128 – amelyeket abban az esetben alkalmaztak volna, ha a munkaadói vagy a munkavállalói oldal nem tartja be a paktumban rögzítetteket – nem léptek életbe. Mint ahogy azt a 8 ábrán láthatjuk, az infláció csökkentésére tett erőfeszítések sikerrel jártak. 3. Költségvetés A ’78-as költségvetés kiadási oldalának maximumát a ’77-es 129,2%-ában rögzítették. A munkanélküliség csökkentése érdekében – főleg a baloldali pártok igényeinek kielégítése érdekében – az állam vállalta saját befektetéseinek 30%-os növelését, és,

ugyanakkor, az állástalanok helyzetének enyhítésére összesen 100 milliárd pesetát szánt129, amely főként a társadalmi feszültség csökkentésére szolgált. A költségvetési előrejelzések nem igazán teljesültek, a fenti részleteket ezért többször is módosították 4. Foglalkoztatáspolitika A költségvetésnél említett lépés mellett fontos intézkedésnek számít az a munkahelyteremtő döntés, amelynek alapján a központi költségvetés átvállalta a társadalombiztosítási járulék felét a pályakezdők esetében. A kormány ’78 folyamán összesen 700000 iskolai férőhely megteremtését vállalta, amelynek érdekében 40 milliárd peseta értékben kötvényt bocsátott ki. A terv ki nem mondott célja egyebek mellett az is volt, hogy az igen nagyszámú fiatal rétegek munkaerőpiacra áramlását késleltesse. Ezeken kívül, lehetővé tették határozott időre szóló szerződések megkötését, amely – a munkaadók érdekeit

szem előtt tartva – szintén hasonló hatással járt.130 Sajnos az 127 Ezzel megváltozott az eddigi gyakorlat, mivel eddig az előző év inflációs rátájához kötötték a következő évre vonatkozó béremelést (hozzáadva a becsült gazdasági növekedés ütemét), amellyel inflációgerjesztő hatást fejtettek ki. Innentől pedig – egészen máig – az ugyanarra az évre vonatkozó infláció-előrejelzést veszik alapul, amelyet aztán a valós inflációs adatok ismeretében visszamenőlegesen korrigálnak. 128 Az állami támogatások megvonása ill. az alkalmazottak 5%-ának elbocsátása 129 Munkanélküli segélyre 60 milliárdot és a társadalombiztosítási járulék befagyasztására 40 milliárdot. 130 Ugyanakkor a munkavállalói érdeket szolgálta, hogy nem engedtek annak a munkaadói nyomásnak, amely a szabad elbocsátást tette volna lehetővé, és amely révén pár hét alatt mintegy félmillió ember veszíthette volna el az 36

http://www.doksihu újabb olajár-robbanás miatt – igen szerény gazdasági növekedés mellett – a munkanélküliségi ráta folyamatos növekedését tapasztalhatjuk egészen a nyolcvanas évek közepéig, és azóta is ez az egyik legnagyobb gondja a spanyol gazdaságnak. Evvel a témával részletesebben foglalkozunk a 41 fejezetben A Paktum másik nagy része – amely a hosszú távú tervekre, átalakításokra koncentrált –, egyebek mellett, a következő fejezeteket tartalmazta: 1. Adóreform és a közkiadások kontrollja Az államháztartás kiadási- és bevételi oldalának átláthatóbbá tétele volt a cél. A Sürgősségi Gazdasági Terv személyi jövedelemadóra vonatkozó részét átstrukturálták, a legmagasabb adókulcsot 42%ban határozták meg. A társasági adót is módosították, a már létező fogyasztási adót pedig adaptálták az EK-ban érvényes általános forgalmi adóhoz. A kiadási oldalon is az átláthatóságot volt hivatott

szolgálni az a döntés, amely szerint minden projektre külön költségvetést kellett készíteni. Ezáltal elkerülhetővé válhatott mindenféle keresztfinanszírozás és minden program önmagában értékelhetővé vált. Szintén említésre méltó az a francoista hagyományokkal szakító döntés, amely szerint az állami kiadásoknál figyelembe veszik az ország regionális szerkezetét. Az adóreform értékeléseként elmondhatjuk, hogy általa igazságosabb, progresszívebb rendszer jött létre és több állami bevételt eredményezett. A racionalizáltabb kiadási rendszerrel együtt sem tudta azonban az eladósodási folyamatot lassítani.131 2. Urbanizációs- és lakáspolitika A francoizmus alatt kialakult óriási mértékű migráció miatt vált nagyon fontossá, amit a hatvanas években külföldön munkát vállalók fokozatos visszatelepülése még tetézett. A lakásépítés mindig is jelentős hányadát tette ki a GDP-nek132 A Paktum számos

piacélénkítő lépést tartalmazott133 és integráltan kezelte az adott gazdasági problémákat134. állását. Ezt a társadalom tűrőképessége természetesen nem bírta volna és beláthatatlan következményekkel járt volna In.: Tamames: Ibid 148o 131 A ’76-os 582 milliárdról ’82-re 2,12 billió pesetára nőtt a teljes államadósság. In: Tamames: Ibid: 149 o (Az államadósság alakulásáról lásd a 16. ábrát a Mellékletben) 132 ’75-ben 9,1%, ’76-ban 8,5%, ’77-ben 8,1%, ’78-ban 7,6%, ’79-ben 7,3%, ’80-ban 6,7%, ’81-ben 7,1%, ’82-ben 7,1%, stb. (lásd a 12 és a 13 ábrákat a Mellékletben) Az érték máig 5-10% között ingadozik Mint a számokból is látszik, az intézkedések nem tudták jelentősen mérsékelni a krízis szektorra gyakorolt negatív hatásait. In: Saját kalkuláció Tamames:. 558 o alapján 133 ingatlanpiaci alapok létrehozása, kedvezőbb jelzáloghitel lehetővé tétele, a lakáspolitika decentralizálása, stb. 134

Pl. az állami támogatást szociális lakások építéséhez vagy munkanélküliek alkalmazásához kötötte 37 http://www.doksihu 3. Társadalombiztosítási reform. Megteremtették a máig érvényben lévő társadalombiztosítási intézményrendszer alapjait135, és megkezték egy mindenre kiterjedő egészségügyi normagyűjtemény kidolgozását. Az állam hozzájárulását a társadalombiztosításhoz fokozatosan növelni kezdték136, és bevezették a munkanélküli biztosítást. Rögzítették a különböző társadalombiztosítási járulékkategóriákat, és azok feltételrendszerét. 4. A bankrendszer reformja Ezen a területen nagyon hosszú ideig tartott az átmenet Már a Paktumban rögzítették a banki összeférhetetlenséget, a pénzügyi szervezetek kötelező struktúráját, és a takarékpénztárak jogállását. Megkezdték a pénzügyi és befektetési alapok alapításához szükséges jogi keretek modernizálását.

Megkönnyítették a külföldi bankok alapulását, így ’79-ben tíz, ’80-ban pedig még öt létrehozását tették lehetővé.137 Több fontos lépést azonban csak később hoznak meg. Pl csak számos bankcsőd után, 1980 február 3-án emeli a Betéti Garanciaalap 500 ezerről 750 ezer pesetára a betéteseknek kötelezően visszafizetendő összeg minimumát138; az értéktőzsde jogállásának kidolgozása pedig egészen ’88-ig nem jött létre. 5. Új agrár- és halászati politika A Paktum az összes érvényben lévő mezőgazdaságra vonatkozó törvényt új alapokra helyezte: módosították az agrárkamarák szerkezetét, az árpolitikát, a biztosítási rendszert, a termelőszervezeti törvényt, stb. A Paktumban foglaltak képezték alapját a ’79-ben elfogadott új átfogó mezőgazdasági reformtervnek, amelyet a következő pontokban lehet össefoglalni: 1, a magas munkanélküliséggel139 és alacsony termelékenységgel küzdő piac

felgyorsítása a földtulajdon és a bérbeadási rendszer mobilabbá tétele révén; 2, a bizonyos területekre jellemző elsivatagosodás megállítása; 3, a finanszírozási rendszer reformja, aktívabbá tétele, és a befektetések ösztönzése által kívánták megoldani a mezőgazdasági termékek árának átlagon felüli emelkedésének problémáját, amelyet elsősorban az alacsony termelékenység okozott. A halászatot illetően is felvázolták a szükséges 135 Társadalombiztosítási Intézet, Egészségügyi Intézet, Gyámhivatal, Munkaügyi Központ, stb. ’77-ben még csak 3,5%, ’78-ban már 8,2%, ’83-ban pedig elérte a 20%-ot. In: Tamames: Ibid 152 o 137 Elsőként a Szaudi-Spanyol Bank alapult meg ’79 február 13-án. In: Ibidem 439 o 138 In.: Ibidem 445 o 139 Főleg Andalúziábna és Extremadurában volt magas a föld tulajdonlási struktúrájából adódó munkanélküliség. 136 38 http://www.doksihu lépéseket, amelyet később

részletesen kidolgoztak. Ez – többek között – az adminisztrációs folyamat reformját tartalmazta, és a felségvizek kiterjesztését a parttól 200 mérföldes sávra. Az agrár- és halászati reformot sikeresnek tekinthetjük. 6. Energiafelhasználási reform Az energiakrízis miatt különösen nagy hangsúlyt kapott ez a pont, mivel elsősorban ez okozta a fizetési mérleg hiányát. Felvázoltak egy energiatakarékossági és -diverzifikációs140 tervet – amelyet majd egy évvel később fogadtak el, és amely a tervet a ’78-tól ’87-ig tartó periódusban kívánja megvalósítani –, és létrehoztak egy a témát átfogóan koordináló intézményt. Az atomenergia biztonságos felhasználása érdekében külön bizottságot hoznak majd létre, amely az Ipari- és Energetikai Minisztérium alá lesz majd rendelve; ezt 1980-ban törvény által is szentesítik. Nagy hangsúlyt fektettek az alternatív energiahordozók kutatására is. A terv több

módosításon is átesik, de még a szocialista kormányzás idején is az energiapolitika alapját képezi, és számos új területre is kiterjesztik az évek folyamán. 7. Az állami vállalatok koordinálása Kidolgozták annak a törvénytervezetnek az alapjait, amely szerint az állami vállalatokat egy szervezet alá vonják össze, amely majd koordinálja azokat, és amelynek működéséről szigorú szabályrendszert kívántak létrehozni. Ez végül nem jött létre és számos privatizációs és finanszírozási visszaéléshez vezetett. Ezt a pontot a Moncloa Paktum talán legnagyobb kudarcának tekinthetjük. A Paktum nem csak önmagában véve, gazdasági tárgyú megegyezéseivel számított az átmenet egy nagyon fontos pontjának, mérföldkövének. Bár később hosszabb távon számos ponton nem töltötte be a hozzá főzött reményeket, elmondhatjuk, hogy lehetőséget teremtett a legfontosabb jogi-politikai strukturális változtatások véghezviteléhez is,

hiszen olyan horderejű folyamatnak teremtette meg a lehetőségét, mint pl. az alkotmányozási folyamat Gazdasági téren pedig lehetővé tette, hogy a legfontosabb és legnehezebb kezdeti átalakításokat, változtatásokat gyakorlatilag az egész politikai élet támogatásával – ezáltal általános társadalmi összefogással – vigye véghez a kormányzat. 140 A Nemzeti Energiai Terv szerint különösen az atom-, a földgáz- és a vízenergia előtérbe helyezése révén. A nukleáris erőművek létesítésének terve a társadalom nagy részének nemtetszését váltotta ki. 39 http://www.doksihu A Paktum révén létrejött társadalmi és politikai konszenzus sikeres kormányzati politikát tett lehetővé, amely a ’79-es választások eredményeiben is megmutatkozott, amely – a jobboldali pártszövetség relatív visszaesését nem számítva – gyakorlatilag ugyanolyan eredményt hozott, mint a két évvel korábbi. 4. táblázat: A ’79 március 1-i

választások eredményei141 Pártok Szavazatszám Szavazat % Mandátumok száma UCD 6.293932 35,05 167 Mandátum % 47,71 PSOE 5.475389 30,49 121 34,57 PCE 1.938904 10,8 23 6,57 CD142 1.097653 6,11 9 2,57 Forrás: Szilágyi: Demokratikus 83. o 3.23 A 79-es választásoktól Suárez bukásáig A ’79-es és a ’82-es választások közötti időszakot alapvetően határozta meg az újabb olajár-robbanás143. A krízis mélyülésével az egymást váltó UCD-kormányok fokozatosan tolódtak jobbra, és fokozatosan szakítottak a Paktum teremtette konszenzussal. Már Fuentes Quintana gazdasági miniszter ’78. februári kormányból való távozása ennek a kormányzati változásnak az előszelét sejtette, az első igazi lépést viszont talán épp a ’79-es választások jelentették. ’78 december 30-án ugyanis Suárez feloszlatta a parlamentet – arra hivatkozva, hogy az az alkotmányozási folyamat levezetésére alakult –, pedig még számos, a

Paktumba foglalt, lépést megtehetett volna, ami azonban minden bizonnyal az ellenzéki pártok népszerűségét növelték volna. Ami a Paktum gazdasági fejezeteit illeti, már ’78-tól kezdett jellemzővé válni, hogy a kormányzat nem tartja magát szigorúan annak rendelkezéseihez, tervezeteihez. A ’79-es választások után megalakuló új kormány hivatalba lépésétől, április 5-től, Suárez lemondásáig, ’81. január 29-ig a miniszterelnök háromszor is kénytelen volt átalakítani 141 A négy nagy országos párt mellett a különböző regionális pártok összesen 29 mandátumot szereztek, a jobboldali Nemzeti Unió (Unión Nacional – UN) pedig egyet. 142 Coordinación Democrática, Demokratikus Koordináció. A ’77-es választások AP-ja alakult át egy választási szövetséggé. 143 Amelyet közvetlenül a február elsején győzedelmeskedő iráni iszlám forradalom okozta világpiaci krízis váltott ki. Június 11-én az OPEC 20-ról 32

dollárra emelte az olaj hordónkénti árát 40 http://www.doksihu kormányát144, az ellenzék több bizalmatlansági indítványt nyújtott be ellene145: ezek egyértelműen a politikai válságra utaltak. A politikai konszenzus megszűnése, a politikai instabilitás csak részben volt magyarázható a második olajárrobbanás miatt elmélyülő gazdasági krízissel. A folyamatos kormányátalakítások ugyanis nem érintették sem a gazdasági-, sem a pénzügyi tárcát. A gazdasági miniszteri és második miniszterelnök-helyettesi posztot Fuentes Quintana távozása után – a ’78. február 24-én megalakuló új kormányban – Fernando Abril Martorell töltötte be, és egészen az utolsó Suárez-kormány megalakulásáig, 1980. szeptember 7ig megmaradt miniszteri pozíciója A pénzügyminiszter pedig ’79 áprilsától ’82 decemberéig, a szocialista kormány megalakulásáig Jaime García Añoveros volt. Az Abril Martorell által képviselt gazdaságpolitika

pedig fokozatosan hagyott fel elődje keynesi elveivel, amely az állami szerepvállalás fontosságát hangsúlyozta, és amely olyan nyílvánvalóan mutatkozott meg a Moncloa Paktum fejezeteiben. Bár Fernando Abril Martorell, mint emlétettük, ’78. februárjában lett gazdasági miniszter, még a ’79-es választási győzelem után sem kezd rögtön új gazdasági terv kidolgozásába, annak benyújtására egészen szeptember 11-ig várni kell. A nagysokára elkészített gazdasági program szerint a gazdasági válság minden tünete – infláció, munkanélküliség, gazdasági termelésvisszaesés – az energiakrízishez vezethető vissza. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kormány szerint megoldás csak akkor lehetséges, ha az energiaszükségletre, energiaellátottságra találnak valamilyen megoldást. Ez az álláspont pedig – függetlenül attól, hogy megalapozott-e vagy sem –, és a közép- és hosszútávú tervek hiánya, egyfajta gazdaságpolitikai

tehetetlenségről tesznek tanúbizonyságot. A program 1980-ra 13%-ban, ’81-re pedig 11-15%-ban határozta meg a nominális béremelések maximumát. Ezek a számok már egy olyan megállapodásra alapultak, amelyre rányomta bélyegét, hogy a PCE-befolyásoltságú szakszervezet, a CCOO146 már nem vett részt a kidolgozásában, azaz közel nem alapult akkora konszenzuson, mint a Moncloa Paktum pontjai. Az ellenzék számos – például az állami kiadások kontrolljának szigorítására vagy az állami befektetések élénkítésére vonatkozó – javaslát a kormányzat nem vette figyelembe, továbbra is 144 1980. januárjában, májusában és szeptemberében 1980. május 30, szeptember 18 146 Comisiones Obreras 145 41 http://www.doksihu előtérbe helyezte a magánbefektetéseket, aminek köszönhetően az állami befektetések volúmene folyamatosan csökkent147. A program sikertelenségével is magyarázható, hogy Suárez 1980. májusában új gazdasági

minisztert nevezett ki, José Luis Leal Maldonado személyében. Abril Martorell továbbra is második miniszterelnök-helyettes maradt és a gazdaságpolitika irányítására gyakorolt befolyása is megmaradt egészen a szeptemberi újabb kormányátalakításig, amikor a miniszterelnök menesztette a kormányból. Suárez szeptember 16-i programbeszédében a következő pontokban foglalta össze a kormány gazdaságpolitikai programját: 1) Mivel a növekvő munkanélküliség a spanyol gazdaság legsúlyosabb problémája, a kormány elsősorban új munkahelyek létesítésére koncentrál. Ennek ellenére a munkanélküliség – mind arányát, mind összlétszámát tekintve – folyamatosan nőtt a nyolcvanas évek második feléig (lásd 4.1 fejezet). 2) Az állami befektetések növélese és 3) a magánbefektetések ösztönzése (főleg a Moncoa Paktumnál tárgyalt Nemzeti Energetikai Terv és a Lakásépítési Program revén). 4) A pénzügyi rendszer további

liberalizálása. A hitelkamatok szabaddá tétele azonban a befektetések visszaesését okozta. 5) Az állami kiadások visszafogása és 6) a bürokratikus folyamatok leegyszerűsítése. Ennek ellenére a közszférában dolgozók száma tovább nőtt. 7) Az adóreform folytatása. A személyi jövedelemadó és a különböző közvetett adók növelése, a cégek adóterheinek mérséklésével párhuzamosan. 8) Ipari szerkezetátalakítások. 9) A regionális szempontok figyelembevétele a gazdaságfejlesztési projektek kidolgozásánál. Külön andalúziai, extremadúrai vagy kanári-szigeteki programok létrehozása. 10) A munkatörvénykönyv továbbfejlesztése.148 11) Bérfejlesztési program. 147 A GDP százalékában mérve a ’74-es 23%-ról 17%-ra esett vissza ’79-re. In: Tamames: Ibid 179 o Még 1980. február 26-án fogadta el a parlament, de mint azt a továbbfejlesztési szándék is jelzi, igazából sem a kormány, sem az ellenzék nem volt vele

elégedett. 148 42 http://www.doksihu Bár ezek a pontok számos helyen módosították a Fuentes Quintana nevével fémjelzett gazdasági programot, valójában az érvényben maradt az utolsó Suárez-kormány fél éve alatt. ’80 szeptemberében az új második miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter Leopoldo Calvo Sotelo, a korábbi EGK-val kapcsolatos ügyek minisztere, lett. Az utolsó Suárez-kormány – a gazdasági válság és a politikai konszenzus megszűnte miatt – már nem tudott megoldást találni a problémákra. Saját pártjának politikai támogatásának megszűnésével 1981 január 29-én Adolfo Suárez mind pártelnöki, mind miniszterelnöki funkciójáról kénytelen volt lemondani. János Károly február 10-én Leopoldo Calvo Sotelót bízta meg új kormány alakításával. 3.3 A NYOLCVANAS ÉVEK ELSŐ ÉVEI Az Adolfo Suárez-kormányzat utolsó hónapjainak politikai instabilitását fejezte ki a ’81. február 23-i, Tejero ezredes

vezette puccskísérlet149, amely épp Calvo Sotelo beiktatási procedúráját szakította meg.150 A puccs miatt csak 25-én került sor a miniszterelnöki beiktatásra, aki már 30-án látogatást tett Cáceresben, az atomenergia elsődlegességét hírdető Nemzeti Energia Tervet támogatandó. Ez a lépés jelzésértékkel bírt az új kormány gazdasági programját illetően, amely szerint a krízis mindenekelőtt energiakrízis és csak az energiaellátottság javítása lehet a megoldás. Ezért az új gazdasági kormányzat – Juan Antonio García Díez gazdasági- és kereskedelmi miniszter vezetésével – három új nukleáris erőmű létesítését határozta el összesen háromezer MW kapacitással.151 ’81 március 14-én – részben az európai integrációs folyamat felgyorsítása, részben pedig a hangsúlyos energiapolitikai program jegyében Spanyolország 81 millió pesetával hozzájárul az EK atomenergia-kutatási programjához. Áprilisban a kormány

megalapította a Nemzeti Szénhidrogénintézetet, amellyel az energiaszektort kívánta több lábra állítani. Érvényessége miatt itt érdemes megemlíteni azt a még ’80 december 23-án – Calvo 149 A katonai puccs célja francoista visszarendeződés volt. Párhuzamosan a madridi parlamentben lejátszódó eseményekkel (Tejero ezredes egy csapat csendőrrel tört be az alsóház ülésére, és túszul ejtette a kormány tagjait és a képviselőket) Valenciában hadiállapotot hírdetett meg a katonai vezetés. János Károly király határozott fellépésének köszönhetően – aki a hadsereg főparancsnokának egyenruhájában jelent meg 24-én hajnalban a televízóban – sikerül elszigetelni a puccsistákat és megakadályozni a hadsereg hatalomátvételét. 150 20-án Calvo Sotelo nem tudta megszerezni a beiktatásához szükséges 171 szavazatot, ezért 23-ra egy második szavazást írtak ki. Elemzők szerint azonban a puccs nem Calvo Sotelo személyére volt

válasz, hanem Suárez kormányzása alatt állandósuló politikai- gazdasági- és társadalmi feszültségre. 151 A ’81-ben elkezdett 11 erőmű építése mellett, amelyek összesen 11.465 MW kapacitást jelentettek In: Tamames, 189. o 43 http://www.doksihu Sotelo gazdasági minisztersége alatt – Algériával aláírt szerződést, amelyben évi 900.000 tonna olaj importjáról állapodtak meg 4 éven keresztül.152 García Díez miniszter újrafogalmazta a gazdaságpolitika többi prioritását, ami – hasonlóan a legtöbb korábbi programmal – nem tekinthető hosszútávú stratégiai gazdaságpolitikának. A mezőgazdaságot – bár a technológiai fejlesztés szignifikánsnak volt mondható – harmonizálni kívánta a közösségi agrárpolitikához, azonban szerkezetileg nem volt képes jelentős módosításokat véghezvinni, így gyakorlatilag továbbra is szemet húnyt a telekspekulációk felett. Nagyobb hozzájárulást ígért a

társadalombiztosításhoz, bár konkrét intézkedések meghatározására nem került sor. Az infláció megfékezését továbbra is a bérek alacsonyan tartása révén kívánta elérni. A vállalkozásokat támogatták ugyanakkor azáltal, hogy – a gazdasági fellendülés érdekében – a gazdasági társasági adót mérsékelt szinten tartották és az alkalmazottak elbocsátását megkönnyítették.153 Újfent az ipari átalakításokat, szerkezetmódosításokat hangsúlyozta, különösen a textilipar, a hajógyártás és az acélipar területén. A fizetési mérleg egyensúlya érdekében – a külföldi tőkebefektetések támogatásán túl – a García Díez-képviselte gazdaságpolitika jelentős erőfeszítéseket tett a kereskedelem fejlesztése, az exporttámogatás érdekében154: ’82. áprilisában létrehozták Nemzeti Kereskedelemfejlesztési Hivatalt (INFE)155, amely Spanyolország EK-csatlakozásával alakult át a máig létező és nagyon

nagy jelentőséggel bíró – az Ipari-, Turisztikai- és Kereskedelmi Minisztériumtól függő – Külkereskedelmi Intézetté (ICEX)156. Bár politikai súlya jelentősebb volt az autonómiákról szóló törvénytervezetnek, azt gazdasági szempontból sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mivel az ország gazdasági struktúráján jelentősen módosított. Végül, de nem utolsó sorban, szintén meg kell említeni a közszféra racionalizálásának tervét, amelyet az állami befektetések növélese révén kívánt átstrukturálni a kormányzat, és amely – az ellenzéki kritika szerint – gyakorlatilag pusztán a különböző lobbicsoportok kielégítését jelentette. Értékelés gyanánt annyit elmondhatunk, hogy – mint a többi UCD-kormány – a Calvo Sotelo kabinet is erősen függött külföldtől, és nem csak az energiaellátottság szempontjából. 152 Ibidem: 451. o Ez már szöges ellentétben állt a Moncloa Paktummal. 154 Bár a fizetési mérleg

főleg a tőkebeáramlás és a turizmusból származó jövedelmeknek köszönhetően szufficites volt ezekben az években, a külkereskedelmi mérleg végig jelentős hiánnyal zárt. A kereskedelem témakörével részletesebben foglalkozom a 4.2 fejezetben 155 Instituto Nacional de Fomento de las Exportaciones 156 Instituto de Comercio Exterior. Az Intézet jelentőségét támasztja alá, hogy alá tartoznak a külföldön lévő – a kereskedelmi tanácsos vezetésével működő, kereskedelemfejlesztési célt ellátó – kereskedelmi- és ipari irodák. 153 44 http://www.doksihu Ezért az ezt felismerő, elkötelezett európai integráció-párti Calvo Sotelo legfontosabb törekvése, amely csak közvetve volt gazdasági indíttatású, Spanyolország mielőbbi NATO- és EKcsatlakozásának elérese volt. Ezt a foyamatot azonban már a 34 fejezetben mutatjuk be 3.4 A SPANYOL – EK TÁRGYALÁSOK A Franco halála után megalakult Navarro-kormány deklarált céljának

tekintette Spanyolország EK-csatlakozását, azonban az EK álláspontja az esetleges spanyol csatlakozásról lényegében változatlan maradt: bármiféle társulást vagy csatlakozást célul kitűző tárgyalás megkezdésének alapfeltétele a politikai rendszer gyökeres megváltoztatása. Ezt fejezte ki az a ’76. május 13-i Európai Parlamenti határozat, amely Spanyolországban amnesztiát, szabadságjogokat, és a pártok és a szakszervezetek legalizálását követelte, és ezeket az intézkedéseket a tárgyalások feltételéül szabta. Mérsékeltebb álláspontot mutat az a ‘77 április 22-i – már az első Suárez-kormány regnálása alatt hozott – EP-i határozat, amely már elismeri a spanyol kormány demokratikus erőfeszítéseit, de a csatlakozás legfontosabb feltételének egy valóban demokratikus rendszer létrejöttét tekinti. A ’77. július 28-án – az első szabad választások révén megalakult új kormány július 4i beiktatása után

mintegy három héttel – beadott spanyol tagsági kérelemre az EK Tanácsa rendkívül gyorsan pozitív határozatot hozott. ’78 áprilisára készült el a Bizottság állásfoglalása, amely leszögezte, hogy a demokratikus átmenet megteremtette az alapfeltételeket a csatlakozásra. Innentől tehát előtérbe kerülnek a konkrét gazdasági kérdések. A jövőben lehetséges bővítés pozitívumai mellett – pl. az európai integráció mediterrán- és latin-amerikai dimenziójának erősödése – a bizottsági jelentés részletesen tárgyalta a nehézségeket, akadályokat: ¾ a legfőbb problémát a spanyol mezőgazdaság jelentette, amely – volúmenéből adódóan – jelentős módosításokra késztette a közösségi agrárpolitikát, és olyan érzékeny termékek esetében jelentett komoly konkurrenciát (főként a francia agráriumnak), mint a bor és a zöldség-gyümölcs; ¾ a mezőgazdaság elmaradott szerkezete (ekkor jellemzően még

nagybirtokrendszerre épült); ¾ a halászati flotta méreteihez képest alacsony termelékenysége; ¾ a népesség elöregedettsége; 45 http://www.doksihu ¾ az elkerülhetetlen ipari- és mezőgazdasági szerkezetváltás súlyos munkaerőpiaci gondokhoz fognak vezetni; ¾ éles regionális különbségek; stb. A Bizottság állásfoglalásának megtárgyalása után, amelyet novemberben egy határozattal zártak le, ’79. február 5-én Brüsszelben kezdődtek meg a tényleges tárgyalások A tárgyalásokat spanyol részről Alberto Ullastres nagykövet vezette és a folyamatban fontos szerepet játszott – a külügyminisztériumon, egy tárcaközi bizottságon és az európai ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságon kívül – a ’78. február 24-i kormányátalakítás révén megalakult Leopoldo Calvo Sotelo későbbi miniszterelnök irányítása alatt álló új minisztérium, az Európai Közösségekkel való Kapcsolatok Minisztériuma.157 Elemzők szerint

ez a hatékony és erős intézményi háttér is hozzájárult a csatlakozási tárgyalások Madrid számára kedvező megállapodásaihoz. Ugyanakkor a világgazdaság helyzete, a Közösség intézményi reformja, a számos téren jelentkező gazdasági érdekellentét komplikáltsága158 és, nem utolsó sorban, a spanyol politikai válság – csakúgy mint a gazdasági átmenet nehézségei – is hozzájárultak ahhoz, hogy a kezdetben pár évre jósolt folyamat végül csak ’85-ben zárult le. A tárgyalások kezdete előtt több gyors intézkedést is hoztak159, amelyek a kezdeti optimizmust csak erősítették. Később azonban, a tárgyalások első másfél éve alatt a meglehetősen erőszakos spanyol és a cseppet sem kevésbé határozott európai álláspont egy ponton sem találkozott, és bár számtalan tárgyalásra került sor, egy fejezetet sem sikerült lezárni. ’80 közepén tovább súlyosbította a helyzetet az a Valéry Giscard d’ Estaigntől eredő

javaslat, amely a tárgyalások lelassítását és a CAP felülvizsgálatát követelte. A francia elnököt erre a DélFranciaországban tapasztalható feszültség késztette, amelyet az egyre nagyobb méreteket öltő spanyol bor és gyümölcsexport váltott ki. Mindez a tárgyalások megfenekléséhez vezetett, ami a spanyol felet átmeneti pozícióváltásra késztette. Még ’79 nyarán szabadkereskedelmi megállapodást kötött az EFTA-országokkal – ami majd ’81. július 1-én lépett életbe – és érezhető volt az ország latin-amerikai orientációjának újbóli felerősödése.160 157 A Minisztérium Suárez lemondása után a külügyminisztérium EK-államtitkárságává alakult át. Főként – mint már említettük – francia mezőgazdaságról volt szó, és nagy akadályt jelentett a fejletlenebb régiókat támogató rendszerből adódó ellentétek Görögországgal és Írországgal. 159 Még ’78. október 1-én lépett életbe az a nagyon

kényes témában hozott halászati egyezmény, amely 260 spanyol hajó kihajózását tette lehetővé közösségi vizekre. ’79 január 4-én pedig egy jelentős vámcsökkentést előíró egyezmény aláírására került sor. 160 1981. április 8-án Spanyolország a Latin-Amerikai Gazdasági Bizottságának (Comisión Económica para América Latina, CEPAL) teljes jogú tagjává válik 158 46 http://www.doksihu A ’81. február 23-i Tejero-féle puccskísérlet azonban nagyon kedvező hatással járt a tárgyalásokra. Márciusban ugyanis az európai felek – egy lehetséges spanyol visszarendeződéstől félve – a tárgyalások felgyorsítását határozták el. Az új spanyol kormány céljaival is találkozott ez a szándék, amely – látva egyre csökkenő hazai népszerűségét és a kormányzó párt szétforgácsolódásának növekvő veszélyét – ahogy közeledett a ’82-es választások időpontja, egyre nagyobb szükségét érezte egy politikai

sikernek, amely megmenthetné a politikai katasztrófától. Az elhúzódó gazdasági válság gyakorlatilag lehetetlenné tette a spanyol nép életkörülményeit számottevően javító intézkedések kivitelezését, ezért a Calvo Sotelokormányzat a nemzetközi porondon kívánt lépni. Kezdetben még reménykedett egy gyors európai integráció lehetőségében, azonban a spanyol gazdaság állapota161 ezt nem tette lehetővé. Ezért – és mert egy lehetséges, a Tejero-puccs utáni, újabb reakciós visszarendeződésre tett kísérlet elkerülésének legfőbb garanciáját is ebben látta – ’81-től felgyorsította a tárgyalásokat a NATOtagságról, bár tisztában volt vele, hogy a spanyol nép, a közel harminc éves amerikai katonai jelenlét miatt, nagyon erősen megosztott a kérdésben. Egy nem túl hosszú, de intenzív tárgyalássorozat után, decembeben írták alá Brüsszelben Spanyolország NATO-csatlakozásának dokumentumát, amely – a

ratifikációs procedúra után – ’82. május 30-án lépett hatályba Az EK-tárgyalások újabb lendülete kezdetben mindkét fél számára sikerekkel 162 jártak . Később is még számos akadály merült fel – például a ’82 júniusi Brüsszeli Csúcson, amikor Mitterand francia elnök követelte a tárgyalások lassítását és a CAP-reform elsőbbségét. Mindezek ellenére azonban, az a tény, hogy a decemberben hivatalba lépő Felipe González vezette szocialista kormány sokkal nagyobb társadalmi és politikai bázissal rendelkezett, és a ’8283-tól felgyorsuló gazdasági növekedés – ami aztán az évtized második felére jelentős konjunktúrális hullámba csapott át – mind Spanyolország, mind az EK szemszögéből lehetővé tette163 az Ibériai-félsziget két országának ’86. január 1-i csatlakozását 161 Lásd a mellékletben a főbb makromutatók alakulását. Pl: a GDP ’81-ben – ’79 után újra – 0,1%-kal csökkent, az

infláció üteme – először ’77 óta – nem csökkent (bár nem is nőtt), a munkanélküliek száma – több, mint 11,5%-os rátával – ’81-ben jóval meghaladta az 1,5 millió főt, stb. 162 Pl. szeptember elején a spanyol félnek sikerült elérnie, hogy a két legelmaradottabb spanyol tartománynak, Andalúziának és Extremadurának szánt közösségi alapok mértékét felfele módosítsák. 163 persze hosszú átmeneti periódus kikötése mellett 47 http://www.doksihu 4. EGY-EGY TÉNYEZŐ ÁTFOGÓ ELEMZÉSE 4.1 A MUNKANÉLKÜLISÉG ALAKULÁSA A spanyolországi munkanélküliség jelentősebb mértékben – ahogy azt az alábbi ábrán is láthatjuk – gyakorlatilag a rendszerváltásat követően jött létre és a mai napig a gazdaság legsúlyosabb, megoldatlan problémája.164 1. ábra A munkanéküliségi ráta alakulása 1970-2004 Spanyolország EU 30 25 % 20 15 10 5 19 70 19 72 19 74 19 76 19 78 19 80 19 82 19 84 19 86 19 88 19 90 19 92 19 94 19

96 19 98 20 00 20 02 20 04 0 A 2003-as és 2004-es adatok becslések Saját készítés Gíró-Szász: Ibid. 133 o, Tamames: Ibid 546 o 397 o, a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai; www.inees és OECD országstatisztikái alapján; wwwoecdorg alapján Kialakulása és fejlődése szempontjából – különös tekintettel a tárgyalt időszakra – két tényező játszott meghatározó szerepet. Az egész kapitalista világ fejlődését tekintve a munkanélküliség a hetvenes években kezdett jelentős problémává válni, a jelenség alakulása azonban eltérő volt az Egyesült Államokban és Európában, ami a két régió közti általános gazdaságpolitikai különbséggel magyarázható. A tengeren túlon ugyanis – ahol a kormányzat sosem követett az európai államokra jellemző intervencionalista gazdaságpolitikát – nem alakult ki az európaihoz hasonló szociális rendszer, amely alatt itt egyfelől a munkanélkülieknek és az inaktív lakosságnak

járó juttatásokat, másfelől a béralkulrendszert értjük. Spanyolországban – európai öszzehasonlításban is – máig is igen erős szakszervezeti érdekképviselet jellemző. 164 Az Európai Unió tagországaiban máig Spanyolországban regisztálják az egyik legmagasabb a munkanélküliségi rátát. 48 http://www.doksihu A Franco-rendszer egyik szociális vívmányának tekintette a teljes foglalkoztatottságot, amit erős protekcionista intézkedésekkel – mint pl. az alacsony hatékonyságú ipari szektorok támogatása, vagy a fejlettebb európai államoktól való viszonylagos elszigeteltség – és a bérek alacsonyan tartásával igyekezett elérni. A diktatúra végével a foglalkoztatáspolitika kétszeres nyomás alá került: rengeteg munkahely szűnt meg, ezen kívül az aktív népesség rohamos növekedésének lehetünk tanúi, ami még több új munkahely létesítését tette volna szükségessé. Ezt a két, egymást erősítő, tendenciát a

következő jelenségek váltották ki: • Mindenek előtt, általános világpiaci recesszió, amely az – összes gazdasági szektor számára alapvető – olaj árának robbanásszerű növekedésében gyökerezett. Ez önmagában jelentősen növelte a munkanélüliségi rátát, azonban Spanyolország esetében a jelenség hatványozottan jelentkezett, részben a rendkívüli külső energiafüggés miatt, részben azért, mert az átmenet elejéig a kormányzat mesterségesen fenntartotta a korszerűtlen foglalkoztatási struktúrát: így az első olajár-robbanás késleltetetten, de annál erősebben fejtette ki hatását. • A gazdaság szektorainak struktúrális változása, szerepük átalakulása. 2. ábra A gazdasági szektorok munkaerő-struktúrája 1975-1997 1980 1975 mzg. 22,4% szolgáltat ások 40,2% építőip ar 9% ipar 37,4% 1985 ipar 27% 1990 mzg. 12% mzg. 18% szolgált atások 50% mzg. 19% szolgált atások 45% ipar építőip 25% ar 7%

szolgál tatáso k 54% ipar 24% építőip ar 10% 49 http://www.doksihu 1995 1996 mzg. 9% ipar 20% szolgált atások 61% mzg. 8% ipar 18% szolgált atások 64% építőipa r 10% 1997 mzg. 8% szolgáltatások 64% építőipar 10% ipar 18% építőipar 10% Forrás: Saját készítés Szilágyi: Demokratikus 47. o és Gíró-Szász: Ibid 138 o adatai alapján Mint az ábrákon láthatjuk, a mezőgazdaságban165 és az iparban – kiváltképp a nehézipari ágazatokban166, amelyeket hosszú éveken át az erőltetett kormányzati gazdaságpolitika tartott fenn – a foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent. Ezáltal az átmenet elejétől kezdve a munkarőpiacra óriási, egyre erősödő nyomás nehezedett, amelyet a szolgáltatások növekvő munkaerő-igénye nem tudott felszívni. Bár nemzetközi összehasonlításban a nyolcvanas években tapasztalt gazdasági fellendülés ideje alatt, 1980-91-ig, Spanyolországban gyorsabban nőtt a munkahelyteremtés – 9,2%

–, mint például Németországban – 7,3% – vagy Olaszországban – 5,4% – ,167 ez az ütem azonban a munkahelyüket elvesztőket sem volt képes kompenzálni. A fenti két jelenség önmagában még nem járt volna az aktív népesség növekedésével, hiszen az érintett rétegek eddig is a munkerőpiac szereplői voltak. Azonban a foglalkoztatottak számának csökkenésén túl lehetünk tanúi az aktív népesség lendületes növekedésének, amelyet az alábbi tényezők váltottak ki: 165 Nemzetközi összehasonlításban Spanyolország fejlettségi színvonalát jelzi a mezőgazdaságban alkalmazottak aránya. Még a politikai átmenet közepén is, 1979-ben, míg pl Németországban 5,4%, Nagy-Britanniában 2,7%, de a jelentős agráriummal rendelkező Franciaországban is csak az aktív népesség 8,7%-a dolgozik a szektorban, Spanyolországban ez az arány 18,9%, és csak a nyolcvanas évek második felétől kezdve érezhető e tekintetben jelentős változás,

közeledés az európai szinthez. In: Giró-Szász: Ibid p 136-139 166 Pl. szénbányászat, kohászat, hajóépítés 167 Giró-Szász: Ibid. 136 o 50 http://www.doksihu • Mindenek előtt az összlakosság – lassuló bár, de – dinamikus növekedése. Míg Spanyolország népessége 1960-ban a 31 milliót sem érte el, ’70-re már meghaladta a 34 milliót, Franco halálának évére a 36 milliót, a PSOE hatalomra kerülésére pedig a 38 milliót. 1974-ig folyamatosan nőtt a születések száma.168 • A nők belépése a munkaerőpiacra. Míg a diktatatúra konzervatív ideológiarendszerére nem volt jellemző a női munkavállalás, ez a nyolcvanas évek elejére már drasztikusan megváltozott. Míg a férfi aktivitási ráta a nyolcvanas években éves átlagban 0,4%-kal nőtt, ugyanez az arány a nők esetében 2,2% volt. A nők aránya az aktív népesség százalékában a ’81-es 28,4%-ról ’91-re 39,3%-ra nőtt.169 • A hatvanas években külföldön

– elsősorban Franciaországban, másodsorban Németországban – munkát vállalók hazatelepülése. Ez a munkaerőpiacra nyomást kifejtő jelenség már az átmenet előtt, a diktatúra utolsó éveiben érezhető volt, mivel a nyugat-európai országokat – nyitottságuk és liberalizáltabb foglalkoztatáspolitikájuk miatt – előbb érte el a recesszió, amely révén a spanyol munkavállalók jórésze kénytelen volt hazatelepedni.170 A kor munaerőpiacra vonatkozó adatait foglalja össze az 5. táblázat: 168 1974-ben 683.000-re rúgott az élveszületések száma In: Alberto Recarte: El proceso de maduración de la sociedad espaňola; La Ilustración Digital No. 6-7 http://www.libertaddigitalcom:83/ilustracion liberal/articulophp/116#arriba A születések számának a hetvenes évek elejéig tartó erőteljes növekedésével magyarázható részben a munkanélküliségi ráta a kilencvenes évektől regisztrált újabb, erőteljes fellendülése, a ’74-es

generáció munkaerőpiacra lépésével. A gazdasági teljesítmény ütemének csökkenésével párhuzamosan ugyanis egyre nagyobb nyomással nehezedett a munkaerőpiacra a pályakezdő munkanélküliek borzasztóan magas számaránya, amely jelenség a huszonegyedik század elejétől kezdett enyhülni. 169 Giró-Szász: Ibid. 136-139 o 170 Recarte kb. egy millió főre teszi a hazatelepülők számát 51 http://www.doksihu 5. táblázat: A spanyol munkaerőpiac helyzete: 1973-1990 (ezer fő) Év Össz- Aktív korú Aktív Aktivitási Foglalkozta- Foglalkozta- Munkanél- Munkanélkül- lakosság lakosság (A) népesség ráta (%) tottak száma tási ráta (%) küliek száma ségi ráta (%) (15-64 év) (B) (B/A) (C) (C/A) (INEM) (INEM) 1973 25.455 13.248 52,04 13.053 51,28 374 2,82 1974 25.756 13.627 52,9 13.222 51,33 405 2,97 1975 35.515 26.091 13.413 51,41 13.000 49,83 511 3,8 1976 35.937 26.453 13.363 50,5 12.761 48,24

601 4,5 1977 36.367 26.827 13.273 49,48 12.755 47,55 766 5,77 1978 36.777 27.236 13.306 48,85 12.604 46,28 819 6,15 1979 37.108 27.440 13.371 48,73 12.308 44,85 1.037 7,76 1980 37.423 26.521 13.413 50,58 11.240 42,38 1.277 9,52 1981 37.756 26.756 13.520 50,53 10.931 40,84 1.566 11,58 1982 37.980 27.115 13.756 50,73 10.866 40,07 1.873 13,61 1983 38.172 27.398 14.047 50,69 10.776 39,33 2.207 15,71 1984 38.329 27.709 14.161 51,11 10.359 37,38 2.475 17,48 1985 38.474 28.036 14.310 51,04 10.412 37,14 2.642 18,46 1986 38.604 28.908 14.458 50,01 10.820 37,43 2.759 19,08 1987 38.716 29.307 14.911 50,88 11.355 38,75 2.924 19,61 1988 38.809 29.764 15.176 50,99 11.773 39,55 2.858 18,83 1989 38.888 30.173 15.308 50,73 12.258 40,63 2.550 16,66 1990 38.959 30.430 15.525 51,02 12.579 41,34 2.350 15,14 Forrás: Saját készítés a Munkaügyi Minisztérium, az INE, INEM

adatai alapján. Összefoglalóan azt mondhatjuk tehát, hogy a teljes népesség erőteljes növekedésével párhuzamosan – ami az aktív korú népesség hasonló arányú növekedésével járt – a foglalkoztatottak száma fokozatosan csökkent. Ez a csökkenés a lakosság számának stagnálása esetén is komoly munkanélküliségi rátához vezetett volna, de a jelenség így hatványozottabban jelentkezett. A problémára a spanyol gazdaságpolititka gyakorlatilag nem talált megoldást, azaz képtelen volt számottevően pozitívan módosítani a munkahelyek számát.171 171 Az 1974 és 1994 közötti húsz év alatt összesen nettó 800.000 munkahely szűnt meg Ez alatt a húsz év alatt a közszférában dolgozók száma 900.000-rel nőtt Ezt a munkanélküliséget enyhítő tényt – amely az ágazatra vonatkozóan nagyon erős és kényszerű intervencionalista gazdaságpolitikára utal – úgy is értelmezhetjük, hogy a helyzet önmagában még súlyosabb, mint

a statisztikákból első látásra látszik: liberális, a piacot enyhén befolyásoló, gazdaságpolitikai eszközökkel egy kormánynak sem sikerült jelentősen javítani. In: Recarte: Ibid 52 http://www.doksihu A helyzetet súlyosbította a Franco-rendszerből örökölt rendkívül merev jogi szabályozás is, amely révén a munkavállaló szinte haláláig garantáltnak tekinthette állását. Bár először a Moncloa Paktum – majd a Calvo Sotelo-kormány – valamelyest mérsékelte a foglalkoztatás kötöttségeit, a munkáltatói réteget obligáló elbocsátási költségek messze meghaladták az EU átlagát, amelynek eredményeképpen a munkaerőpiac sokkal rigidebb, és ezáltal hosszabb távon sokkal kevésbé hatékony volt, mint a környező európai államok esetében. Ezen kívül a minimálbérek alacsonyan tartása is a munkábaállás motiváltságát rontotta. Ezekhez a kötöttségekhez csak a kilencvenes évek elején – a munkanélküliségi ráta

növekedésének újabb, még erősebb hulláma hatására – mer majd csak a kormányzat először hozzányúlni, mélyebb módosításokat pedig csak az új – José María Aznar vezette PP172 – kormány hoz a ‘97-es reformmal.173 4.2 A KÜLKERESKEDELMI FORGALOM ALAKULÁSA A külkereskedelem iránya területén erőteljes átrendeződés tanúi lehetünk. A Francorendszer kezdeti elszigeteltsége idején Spanyolország önellátásra rendezkedett be Kereskedelmi téren ekkor a latin-amerikai régió igen jelentős felértékelődésének lehetünk tanúi, amire az ad magyarázatot, hogy a teljes elszigeteltség mérséklése érdekében Madrid a régióval fenntartott tradicionális kapcsolatait kívánta kihasználni. Később a fokozatos külpolitikai nyitással párhuzamosan ez persze változott. Az Amerikai Egyesült Államokkal kialakított kiváló politikai kapcsolatok revén a külkereskedelmi forgalom is jelentősebbé vált a régióval, amelybe beleszámítottak a

2.21 pontban tárgyalt egyezmények részét képező katonai szállítmányok is Az ötvenes évek végétől – és főként a ’70-es preferenciális megállapodást követően – pedig az EK országokkal fenttartott kereskedelem vált elsőrendűvé, amely, természetesen – a földrajzi közelség és a történelmi kapcsolatokból kifolyólag –, igazából mindig is meghatározó volt. A mediterrán – észak-afrikai – kapcsolatot sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amely szintén a tradicionális kapcsolatokra vezethető vissza Spanyolország esetében. A hatvanas évek végére 172 Partido Popular, Néppárt. Az intézkedések igen kedvező következményekkel jártak: a munkanélküliségi ráta 2001-ben 10,5%-kal érte el mélypontját. A ráta gyors ütemű mérséklődéséhez az is nagyban – egyesek szerint alapvetően – hozzájárult, hogy a hetvenes évek elejéig növekvő demográfiai hullámba tartozó generációk a kilencvenes évek elejétől

jelentettek növekvő nyomást a munkaerőpiacra, és ez a nyomás napjainkban már csökkenő intenzitású. Az így is relatíve magas ráta, amit a – kivált a pályakezdők köztött – legújabban regisztrált emelkedés tovább súlyosbít, újabb szigorító intézkedéseket tenne szükségessé. 173 53 http://www.doksihu tehát a spanyol külkereskedelem nagyjából egy olyan területi megoszlást ért el, amely máig csak az európai integrációval kapocsolatban módosult jelentősen. A késő-francóizmus és a demokratikus átmenet spanyol kereskedelmi forgalmát a következő táblázatok mutatják be: 6. táblázat A spanyol export célterület szerinti megoszlása 1970 1975 1980 1985 1989 49,6 44,6 49,5 49,9 66,8 EGK (%) 15,4 11,7 6,0 11,0 8,2 USA és Kanada (%) 13,2 10,1 10,5 5,9 4,0 Latin- Amerika (%) 2.386,9 7.675,4 20.838,4 24.326,4 44.449,9 Össz. (mill USD) Forrás: George Carriazo: Las relaciones económicas España-América Latina, in: Revista de Estudios

Europeos, Havanna, Centro de Esudios Europeos, núm. 23, 1992, p 88 7. táblázat A spanyol import származási terület szerinti megoszlása 1970 1975 40,9 35,3 EGK (%) 20,6 16,9 USA és Kanada (%) 9,7 8,6 Latin- Amerika (%) 4.714,4 16.100,4 Össz. (mill USD) Forrás: Carriazo: Las relaciones económicas p. 88 1980 31,3 13,8 10,5 33.900,7 1985 36,7 11,3 11,5 30.066,5 1989 57,1 9,5 4,9 71.298,0 Ugyanezt a hangsúlyeltolódást mutatja a befektetések területi megoszlásának alakulása is: 8. táblázat A spanyol direkt befektetések külföldön (% célterület szerint) 1977 1979 1981 15,4 24,3 15,2 EGK 14,1 24,8 11,3 USA 60,6 49,7 56,7 Latin-Amerika Fuente: Carriazo: Las relaciones económicas p. 89 1985 19,0 24,2 38,3 1987 63,6 6,2 14,1 1988 49,0 23,1 9,2 Az EK-val ’70-ben kötött preferenciális megállapodásnak köszönhetően a spanyol – EK kereskedelem jelentősen megnőtt. A hetvenes évek második felétől azonban egy érdekes átmeneti visszarendeződés

megy végbe ezen a téren: bár abszolút értékben a kereskedelmi forgalom volúmene tendenciaszerűen nem csökken174, a növekedési ütem dinamizmusa viszont 174 Bár – mint a fenti táblázatban is láthatjuk – az import folyó dolláráron vett összértéke csökken a nyolcvanas évek első éveiben. 54 http://www.doksihu igen. Emellett, – ami még jelentősebb – a célterület szerinti megoszlás tekintében is módosul Erre több magyarázat is van. Egyrészt a világgazdasági recesszió, ami persze az aránymódosulásra nem ad magyarázatot, az alacsonyabb volúmenre azonban igen. A másik ok az átmeneti kormányok tercermundista – és ezen is belül a LatinAmerika-centrikus – irányultságával magyarázható. A külpolitika három tengelyét az afrikai, a latin-amerikai és az európai vonal képezte. Marcelino Oreja Aguirre, az első Suárez-kormányok külügyminisztere Spanyolországot úgy határozta meg, mint „európai, demokratikus és nyugati

ország (.) kettős – amerikai és afrikai – dimenzióval”175 Ez egy „harmadik utas nemzeközi kapcsolati irányultságot”176 jelentett, amellyel Spanyolország híd-szerepét hangsúlyozták, például Latin-Amerika és Európa között. Ezt a szándékot tükrözték az UCD-kormányok tagjainak hivatalos nyilatkozatai is. „Úgy véljük, másfelől, hogy a kormány politikájának egyik állandó célja a spanyol ajkú latin-amerikai országok és az EK közötti kapcsolatok szorosabbá tétele.”177 Szintén hangsúlyozták, hogy ez a régió minden országára és nemzetközi szervezetére vonatkozik. „Az UCD mindig ösztönözni és védeni fogja Spanyolország szorosabb kapcsolatát minden Spanyol-Amerikában lévő – vagy majd a jövőben megalakuló – szupranacionális szervezettel, legyenek ezek politikai vagy gazdasági (Amerikai Államok Szervezete, Andoki Paktum) szervezetek. Ezen kívül az UCD ösztönözni és védeni fogja a kétoldalú gazdasági

kapcsolatok erősítését a spanyol-amerikai népek és nemzetek mindegyikével.”178 Ez a külpolitikai irányvonal majd a ’79-es választások után módosul majd jelentősebben, amikor a nyugat felé nyitás felgyorsításának szándéka válik meghatározóvá, mind az atlanti, mind az európai irányba. Mint ahogy azt a 3.4 fejezetben láthattuk, a spanyol-EK tárgyalások megfeneklése ’79. derekán is a kereskedelmi orientáció enyhébb módosulásához vezetett 175 "país europeo, democrático y occidental con una doble dimensión: la americana y la africana". In: Emilio Menéndez del Valle: Política exterior y transición en España, in: La transición democrática española, Ed. Sistema; Madrid; 1993; 737. o 176 "tercera vía de las relaciones internacionales". In: Silvia Caunedo – Julio Hernández: España-Cuba: una historia de crisis y reconciliaciones, in: Meridiano Ceri, núm. 19; Centro Español de las Relaciones Internacionales; Madrid;

febrero 1998; 19. o 177 "Consideramos, por otra parte, que debe ser una política permanente del Gobierno el comprometerse a defender una más estrecha vinculación de los países hispano-americanos en la CEE." In: II Congreso Nacional del UCD, UCD, Palma de Mallorca, febrero de 1981, 18. o 178 "UCD propugnará una más estrecha conexión de España con todas las organizaciones supranacionales que existan o puedan existir en Hispanoamérica, sean éstas de carácter político o económico (OEA, Pacto Andino). Asimismo, UCD propugnará (.) un fortalecimiento de la cooperación y las relaciones económicas bilaterales con cada uno de los pueblos o naciones hispano-americanos." In: Ibidem, 18 o 55 http://www.doksihu A nyolcvanas évek elejétől, a második energiaár-bumm sokkhatása után az EK-val lebonyolított kereskedelem mérlege pozitívra fordult, amit az első szocialista pénzügyminiszter nevéhez fűződő jelentős, 7,6%-os peseta-leértékelés179

tett lehetővé. Ez az alábbi táblázatból is kitűnik, csakúgy, mint az, hogy a csatlakozás évétől – amely évben a közösségi vámszabályok teljes átvétele révén mind a spanyol összimport, mind az összexport csökkent, míg EKSpanyolország viszonylatban mindkettő jelentősen nőtt – a fedezeti ráta alakulása az EK poziciójának ugrásszerű javulását jelzi. 9. táblázat A spanyol külkereskedelmi forgalom alakulása az EK-val (milliárd peseta) Év Import Export Fedezeti ráta Fedezeti ráta az EK-val Összes EK % Összes EK % 1970 332 109 32,94 167 60 36,11 50,30 55,07 1975 931 323 34,70 491 196 40,09 52,74 64,07 1980 2.450 752 30,70 1.493 732 48,98 60,94 97,23 1981 2.975 864 29,04 1.889 812 42,99 63,50 93,99 1982 3.474 1.088 31,31 2.233 1.022 45,78 64,28 94,03 1983 4.177 1.348 32,29 2.846 1.366 48,00 68,14 101,26 1984 4.628 1.547 33,34 3.778 1.853 49,05 81,63 119,78 1985 5.115

1.870 36,56 4.109 2.139 52,05 80,33 114,43 1986 4.955 2.504 50,53 3.819 2.309 60,46 77,07 92,20 1987 6.051 3.300 54,54 4.212 2.681 63,65 69,61 81,22 1988 6.989 3.969 56,79 4.659 3.056 65,59 66,66 77,00 1989 8.458 4.828 57,08 5.258 3.510 66,75 62,17 72,70 1990 8.917 5.350 60,00 5.643 3.893 69,00 63,28 72,70 Forrás: Saját készítés Tamames: Ibid. 233 o alapján A 3-5. ábrák a kereskedelmi forgalom volúmenének ill ütemének növekedését mutatják. A 4-5 az export és az import növekedését nemzetközi összehasonlításaban szemlélteti Az EK-csatlakozás évétől a kereskedelmi forgalom mennyisége meredeken megugrik, mindenek előtt az import. Az export igazán jelentős ütemű növekedésnek majd csak az évtized végétől indul. 179 Tamames: Ibid. 272 o 56 http://www.doksihu 3. ábra A külkereskedelmi forgalom alakulása 1975-1994 export 120000 import 100000 millió USD 80000 60000 40000 20000 0 1975

1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 Saját készítés Tamames: Ibid. 581 o adatai alapján 4. ábra Az importnövekedés üteme 1975-2004 OECD 20 03 20 01 19 99 19 97 19 95 19 93 19 91 19 89 19 75 19 87 30 25 20 15 10 5 0 -5 -10 -8 5 % Spanyolország A 2003-as és 2004-e adatok becslések Saját készítés az OECD országstatisztikái alapján, www.oecdorg 5. ábra Az exportnövekedés üteme 1975-2004 Spanyolország OECD 20 15 % 10 5 0 19 75 -8 5 19 86 19 87 19 88 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 -5 A 2003-as és 2004-es adatok becslések Saját készítés az OECD országstatisztikái alapján, www.oecdorg 57 http://www.doksihu Szintén az EK-csatlakozásnak köszönhető kereskedelmi módosulásokat mutatja a 6. és a 7. ábra, amely a főbb spanyol kereskedelmi partnerek az exportban és az importban betöltött szerepét mutatja

be. A 7 ábrán figyelemmel kísérhető az olaj árának csökkenése, amelynek következtében értelemszerűen csökkent az OPEC-tagállamokból származó spanyol import összértéke. 6. ábra A spanyol export földrajzi területek szerinti megoszlása (%) 100 80 % 60 40 20 0 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 EU Franciaország USA Latin-Amerika OPEC Németország Saját készítés Bernardos, Gonzalo – Aznar, Pedro: El sector exterior de la economía española (1986-1995) adatai alapján. 7. ábra A spanyol import földrajzi területek szerinti megoszlása (%) 100 80 % 60 40 20 0 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 EU Franciaország USA Latin-Amerika OPEC Németország Saját készítés Bernardos, Gonzalo – Aznar, Pedro: El sector exterior de la economía española (1986-1995) adatai alapján. 58 http://www.doksihu Végül, de nem utolsó sorban, a kereskedelmi forgalom áruösszetételét tekintve azt

kell konstatálnunk, hogy ebből a szempontból nagyon drasztikus változáson nem ment keresztül a spanyol külkereskedelem. Az export területén legnagyobb értéket – máig – a gépipari termékek teszik ki180, de – gazdasági adottságai miatt – a zöldség-gyümölcs, az élő állat, a feldolgozott mezőgazdasági és élelmiszeripari – főként húsipari – termékek is jelentős hányadot képeznek. Az import szempontjából értékben a legjelentősebb a gépipar, majd második helyen a járműipar, azonban az ország energiaellátottsága miatt külön meg kell említeni az energiahordozók (kőolaj) importját.181 180 181 A legnagyobb exportot az autóipar és egyéb járműipar produkálja. Vö.: wwwinees 59 http://www.doksihu 5. KONKLÚZIÓ Elérkeztünk a dolgozat végéhez, a konklúzióhoz, amelyben megkísérelem összefoglalni a fent tárgyaltak főbb pontjait és, ezen kívül, röviden felvázolni a ’82-es szocialista választási győzelemtől

eltelt húsz év legjelentősebb gazdaságpolitikai eseményeit, mintegy összekötve a tárgyalt időszakot a jelennel. A második részben a Franco-rezsim majd’ negyven évének változásait mutattam be röviden, a gazdaságra koncentrálva figyelmemet. Láttuk, miként integrálódott az ország fokozatosan, hosszú évek alatt – a kezdeti külpolitikai nyitásoktól a gazdasági struktúra módosításáig – a fejlett kapitalista világ vérkeringésébe, fenntartva ugyanakkor a meglehetősen erőltetett dirigista gazdaságpolitika ötvenes évekből örökölt csökevényeit. A relatíve jelentős gazdasági liberalizáció mellett a politikai modernizáció meglehetősen szerénynek volt mondható, ami miatt – nagyon leegyszerűsítve – azt is mondhatnánk, hogy gazdasági téren a rezsim elérte tűrőképessége határát, tovább azonban már nem juthatott politikai reform nélkül.182 Azt is láthattuk, hogy a téves és határozatlan gazdaságpolitika miatt hogyan

süllyedt az ország mély válságba az olajválság idején, amelyből hosszú évekig – a ’79-től elkezdődő második válság miatt is – nem tudott kimászni. A demokratikus átmenet fontos fejezeteként elemeztem a Moncloa Paktum gazdasági vonatkozású pontjait, amely megállapodás a teljes társadalom támogatása révén egyedivé tette a spanyol átmenetet. A Paktum gazdasági téren is jelentős lépéseket tartalmazott, azonban – sajnos igen korán – a politikai csatározások áldozatává vált. A demokratikus átmenet kormánypártja, az UCD, szétesését követően a PSOE abszolút többséggel nyerte meg a ’82. októberi választásokat Még ugyanez év december 6-án Miguel Boyer Salvador pénzügyminiszter 7,6%-kal leértékelte a pesetát. Ez igen kedvezően érintette a külkereskedelmet és lehetővé tette, hogy – mint azt a 4.2 fejezetben is említettem – az EK-val fenntartott kereskedelem először szufficitessé válhatott. Ezután tíz

éven keresztül nem került sor újabb leértékelésre. Az első szocialista kormányzás második felében az olaj árának zuhanásának is tanúi lehetünk, ami aztán az évtized második felétől erőteljes gazdasági növekedést váltott ki. A spanyol gazdasági-monetáris integráció következő nagyon fontos 182 Alátámasztásként csak az EK-csatlakozás folyamatát elég ha említjük. Mint fentebb láthattuk, az Európa részéről támasztott legfőbb – a diktatúra alatt nem teljesített – követelmény is politikai jellegű volt. 60 http://www.doksihu állomására 1989. június 19-én került sor, amikor Spanyolország csatlakozott az Európai Monetáris Rendszerhez (EMS). A kilencvenes évek főbb gazdaságpolitikai intézkedései már a maastrichti konvergencia-kritériumok teljesítése jegyében teltek el, azaz az infláció, a költségvetési deficit, a hosszú lejáratú kamatláb és az államadósság leszorítása, valamint az

árfolyamstabilitás volt a cél. A nyolcvanas évek végétől – kilencvenes évek elejétől azonban a világgazdaság recesszióba sűllyedt, ami miatt egyfelől az EMS-en is módosítani kellett183 és az egész monetáris unió terve megkérdőjeleződött. A spanyol EMU harmadik szakasz-beli részvétel pedig igen valószínűtlennek látszott, amit a konvergenciakritériumok ’95-ös spanyol eredményei jól szemléltetnek. 10. táblázat A maastrichti konvergenciakritériumok ’95-ben és a spanyol eredmények. Infláció184 Költségvetési deficit Államadósság (A GDP %-ában) (A GDP %-ában) Kamatláb185 Maastrichti kritériumok 3,13% 3% 60% 10,26% Spanyol eredmény 4,7% 6% 64,6% 11,8% Forrás: Saját készítés Szilágyi István: Európa és a hispán világ 157. o alapján Az árfolyamstabilitásra vonatkozó kritériumot illetően pedig – amely szerint az EMS árfolyammechanizmusán belül a nemzeti valutát az utóbbi két évben nem

értékelhetik le –, mint ahogy nemsokára látni fogjuk, a spanyol valuta meglehetősen instabilnak volt mondható. A válság a gazdaság minden szintjén manifesztálódott: ’94-ben 24,5%-os munkanélküliségi rátát regisztráltak – mintegy 3,7 millió fő állástalannal és csak 11,7 millió munkahellyel.186 Ez részben avval is volt magyarázható, hogy a kormányzat – a költségvetési kiadások kényszerű lefaragása miatt – felhagyott az addig nagyon aktív vállalkozástámogatással, így sok vállalalt nagyon nagy számú leépítésre kényszerült. A rosszban a jó az volt, hogy ez lehetőséget teremtett a vállalkozások modernizálására és versenyképességük növelésére. 183 Az igen erős monetáris fluktuációk miatt ’93. augusztusában az árfolyamok lebegési sávját a ’79-es 2,25%-os értékről 15%-ra szélesítették mindkét irányba. 184 A hivatalos kritérium szerint az infláció nem haladhatja meg a vizsgált évben 1,5%-nál

többel a három legalacsonyabb inflációjú állam inflációs rátájának átlagát. 185 A hivatalos kritérium szerint a hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben nem haladhatja meg 2%-nál többel a három legalacsonyabb inflációjú állam kamatlábának átlagát. 186 Recarte: Ibid 61 http://www.doksihu Mind a kormányzat, mind a fogyasztói rétegek komoly változtatásokra kényszerültek, amelynek már ’93-94-től tanúi lehetünk. A gazdaságpolitika a szociális háló jelentős megkurtítása mellett döntött – főként a munkanélküliséget támogató juttatások és jogok terén –, adóemeléseket hajtott végre és fokozta a közkiadások kontrollját. A megtakarítási hajlandóság számottevő növekedése és a fogyasztás visszaszorítása vált jellemzővé a lakosság részéről, amely révén – a ’92 és ’95 közötti négy valutaleértékelés187 ellenére – sikerült megfékezni az inflációt és a fizetési mérleg egyensúlyát

is visszaállítani (lásd 15. ábra) Az ezt követő kamatcsökkenések pedig az első lépést jelentették a költségvetési hiány mérsékléséhez. Külön meg kell említeni a közösségi alapok rendkívül hatékony kihasználását, különösen az EU átlagához képest igen szegény régióknak számító Andalúziában és Extremadurában. Bizonyos számítások szerint Spanyolország 80% körüli hatékonysággal használta ki a különböző Strukturális Alapokban és a Kohéziós Alapban számukra elkülönített forrásokat, ami nagyon jó aránynak számít. Különösen az ipari szerkezetátalakítások és az infrastrukturális- és mezőgazdasági fejlesztések területén voltak meghatározók az EU-s pályázatok útján elnyert támogatások. Mindezen fejlemények, intézkedések ill. reakciók pozitív hatásai a ’96-ban hatalomra kerülő új spanyol kormány regnálása alatt váltak igazán érezhetővé. A José María Aznar vezette kabinet igen

jelentős gazdasági eredményeket ért el. A költségvetési hiányon – például, a túlburjánzó bürorácia csökkentésével188 – sikerült jelentősen javítani; a munkanélküliség ráta – bár máig az egyik legmagasabb az EU-ban – részben a demográfiai hullám kifutásával, részben munkahelyteremtő programokkal átmenetileg majdnem egyszámjegyűvé zsugorodott. Végül a kritériumok összes pontját Spanyolország időre teljesíteni tudta, így ’99. január 1-től tíz másik EU-tagállammal együtt bevezethette az eurót, amely aztán 2002. január 1-től került forgalomba A napjainkat súlytó gazdasági dekonjunktúra majd recesszió ideje alatt pedig Spanyolország az egyik legmagasabb növekedési ütemet produkálja az EU-ban. 187 63 peseta/német márka paritásról 84 peseta/márkára változott. In: Ibidem A költségvetés kiadási oldalát 200 milliárd pesetával csökkentette. Ez az intézkedés – bár számos kritika érte – a

magánbefektetések bizalomnövekedésével is járt, amely jelentős tőkebeármlást vont maga után – így kompenzálva az állami szerepvállalás mérséklését. A GDP százalékában regisztrált hiány a ’93-as 8%-ról ’99-re 1,3%-ra csökkent (lásd 14. ábra) In: Ibidem 188 62 http://www.doksihu 6. MELLÉKLET 8. ÁBRA A FOGYASZTÓI ÁRINDEX ALAKULÁSA 1961-2003 25 20 % 15 10 5 2003 2001 1999 1997 1995 1993 1991 1989 1987 1985 1983 1981 1979 1977 1975 1973 1971 1969 1967 1965 1963 1961 0 Saját készítés a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai alapján; www.inees Az ábrán jól látható, hogy a hatvanas években a pénzromlás üteme mennyire rapszódikus volt. Az évtized végétől kezdődően – a Bretton-Woods-i rendszer fokozatos megszűnése, majd a ’73-as olajárrobbanás miatt – az infláció előbb lassabb, majd a hetvenes évtized derekától igen gyors ütemű növekedésének lehetünk tanúi. A Moncloa

Paktumtól kezdődően az árstabilitás érdekében tett lépések igen sikeresnek mondhatók. 63 http://www.doksihu 9. ÁBRA A REÁL GDP NÖVEKEDÉSE 1975-2004 Spanyolország EU 6 5 4 % 3 2 1 0 -1 19 75 19 77 19 79 19 81 19 83 19 85 19 87 19 89 19 91 19 93 19 95 19 97 19 99 20 01 20 03 -2 A 2003-as és a 2004-es adatok becslések Saját készítés Tamames: Ibid. 558 o és az OECD országstatisztikái alapján; wwwoecdorg Láthatjuk, hogy a nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes évek második felétől egészen máig Spanyolország átlagosan kb. 1%-kal magasabb növekedési ütemet mutat, mint az EU átlaga. 64 http://www.doksihu Az alábbi két ábra a befektetések alakulását szemlélteti. Mind a két esetben megfigyelhetjük a nyolcvanas évek igen magas gazdasági növekedésének és az EKcsatlakozásnak a hatásait. 10. ÁBRA A SPANYOLORSZÁGI KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK ALAKULÁSA 1975-1994 2500 2000 1500 ingatlan milliárd pta. portfólió

direkt 1000 500 0 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 Saját készítés a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai alapján; www.inees 11. ÁBRA A KÜLFÖLDI SPANYOL BEFEKTETÉSEK ALAKULÁSA 1975-1994 600 500 400 ingatlan milliárd pta. 300 portfólió direkt 200 100 0 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 Saját készítés a Spanyol Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai alapján; www.inees 65 http://www.doksihu A 12. és 13 ábrán a spanyol gazdaság strukturális átalakulása figyelhető meg, hasonlóan a 4.1 fejezet 2 ábrájához: a tercier szektor térnyerése a mezőgazdaság rovására – mind abszolút értékben, mind százalékos arányaiban. 12. ÁBRA A GAZDASÁGI SZEKTOROK HOZZÁJÁRULÁSA A GDP-HEZ 1975-1994 mezőgazdaság ipar építőipar szolgáltatások 40 22,43 22,9 10,35 3,3 22,22 21,47 10,08 3,02 9,84 2,91 9,87 2,89 20,91 9,66 2,95 9,8 3,05 20,03 19,02 9,13 2,35 9,45 2,67 16,78

7,931,84 18,14 16,4 7,77 1,8 17,35 15,97 7,691,92 8,75 2,12 15,69 7,561,92 8,38 1,95 15,13 15,31 7,661,87 14,69 14,89 5 7,711,99 10 7,65 1,9 7,68 1,87 15 7,58 2,09 20 14,4 25 6,95 2,19 13,24 7,23 2,12 13,8 billió pta. 30 21,94 35 2,04 1,98 1,97 2,08 2,45 2,03 1,97 2,27 1,83 2,12 0 1,661,731,671,771,691,811,631,611,711,861,92 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 Saját készítés Tamames: Ibid. 558 o adatai alapján 13. ÁBRA A GDP ÁGAZATI STRUKTÚRÁJÁNAK ALAKULÁSA 1954-1997 mezőgazdaság 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 43 53 35 ipar építőipar szolgáltatások 56,3 56,1 58,2 60,9 60,9 6,9 8,6 8 7,1 6,9 30,9 29,7 29,9 27,5 27,9 5,9 5,6 3,9 4,5 4,3 1986 1990 1995 1996 1997 38 22 9 1954 1975 Saját készítés Gíró-Szász: Ibid. 139 o és Szilágyi: Demokratikus 47 o adatai alapján Az utolsó három ábra pedig a spanyol gazdaság belső- és külső egyensúlyát szemléltető két legfontosabb

makromutatót, valamint az adósságállomány növekedését mutatja be: 66 http://www.doksihu 14. ÁBRA AZ ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNY A GDP %-ÁBAN 1985-2004 EU 04 03 20 02 20 01 20 00 20 99 20 98 19 97 19 96 19 95 19 94 19 93 19 92 19 91 19 90 19 89 19 88 19 87 19 19 19 19 86 8 7 6 5 4 3 2 1 0 -1 -2 85 0 alatt nincs hiány Spanyolország A 2003-as és 2004-es adatok becslések Saját készítés az OECD országstatisztikái alapján, www.oecdorg 15. ÁBRA A FOLYÓ FIZETÉSI MÉRLEG HIÁNYA A GDP %-ÁBAN 1985-2004 Spanyolország EU Euro-övezet 0 alatt szufficites a mérleg 4 3 2 1 0 -1 -2 19 85 19 86 19 87 19 88 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 -3 A 2003-as és 2004-es adatok becslések Saját készítés az OECD országstatisztikái alapján, www.oecdorg 16. ÁBRA AZ ÁLLAMADÓSSÁG NÖVEKÉSE 1975-1995 40000 35000 milliárd pta. 30000 25000 20000 15000 10000

5000 0 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 Saját készítés Tamames: Ibid. 577 o adatai alapján 67 http://www.doksihu 7. BIBLIOGRÁFIA Könyvek: • El legado del siglo XX. Espasa Calpe, Madrid, 2001 • Giró-Szász, András: A spanyol út Európába – az Európai Unióhoz való spanyol csatlakozás és integrációs folyamat. Százdavég Kiadó, Budapest, 2002 • Gömöri, Endre: Francótól Felipéig. Kossuth Kiadó, Budapest, 1986 • Heywood, Paul: The Government and politics of Spain. Mackays of Chatham PLC, Kent, 1995. • Horváth, Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Földkör Kiadó, ötödik, átdolgozott, bővített kiadás, 2002. • Hubai, József: Magyarország természeti erőforrásainak külgazdasági földrajza. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2001. • J. Nagy, László: Az európai integráció politikai története Gradus ad Parnassum, Szeged, 1999. • Modern

Spain – A Documentary History. Edited by John Cowans University of Pennsylvania Press, Pennsylvania, 2003. • Montes, Pedro: La historia inacabada de la izquierda. Trotta, Madrid, 2001 • Pérez-Díaz, Víctor: Spain at the Crossroads. Harvard University Press, Cambridge, 1999 • Simon, János: A demokratikus átmenet Spanyolországban (1977-82). Villányi úti könyvek, Budapest, 1996. • Spanyolország holnapja – Régis Debray és Max Gallo beszélgetései Santiago Carrillóval. Budapest, 1974. • Szabó, László: Spanyolország kikövezett útja a NATO-ba. Charta Press, Budapest, 1995 • Szilágyi, István: Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolországban. Napvilág Kiadó, Budapest, 1996. • Szilágyi, István: Európa és a Hispán világ. Veszprém Egyetemi Kiadó, Veszprém, 1998 • Tamames, Ramón: La economía española – de la Transición a la Unión Monetaria. Ediciones Temas de Hoy, Madrid, 1996. 68 http://www.doksihu

Sajtótermékek: • ABC, 2003. • Külpolitika, 1976. 3sz • La Ilustración Digital, 6-7. sz • Múltunk. 1993 4 sz • Newsweek, 2004. február 2 sz • Política exterior, 1997-1998. 57-61 sz • Revista de Estudios Europeos, La Habana, Centro de Estudios Europeos, 1992. 23 sz • The Economic And Social Review Tanulmányok: • Arias Navarro, Carlos: Calendario para la reforma política. Servicio Central de Publicaciones. Presidencia del Gobierno, Madrid, 1978 • Balmaseda, Manuel – Sebastián, Miguel – Tello, Patry (Research Department, Banco Bilbao Vizcaya Argentaria): Spain Accession to the EMU: A Long and Hilly Road. In: The Economic and Social Review, Vol. 33, No 2, Summer / Autumn,2002, 195-222 o • Bernardos, Gonzalo – Aznar, Pedro: El sector exterior de la economía española (19861995) http://www.cidoborg/Castellano/Publicaciones/Afers/bernard2html (2004 08 12) • Cambio 16 – 1000 semanas que hacen historia, 1971-1991. Printer I G S A

C N, Barcelona, 1991. (tanulmánygyűjtemény) • Clavera, Joan: Diez años en el camino de la integración monetaria http://www.cidoborg/Castellano/Publicaciones/Afers/claverahtml (2004 08 12) • Czövek, János: La integración militar de Espaňa 1939-1999. (Kézirat, 1999) • Czövek, János: Cuba y España: ¿relación de tradición o de intereses? (Szakdolgozat, Szeged, 2001) • Fishman, Robert: Labor and the Return of Democracy to Spain. Working Paper No 118, 1989. március 69 http://www.doksihu • Giró-Szász, András: A spanyol Néppárt útja a hatalomba – ideológiai, szerkezeti, személyi átalakulás. http://irogahu/eukonzervativ%20partok/girohtm (20040824) • La transición democrática española. Ed Sistema, Madrid, 1993 (tanulmánygyűjtemény) • T. Powell, Charles: La dimensión exterior de la transición española http://www.cidoborg/Castellano/Publicaciones/Afers/powellhtml (2004 08 12) • Rodríguez Rozas, María Ángeles: ¿Como é

nosa economía? In.: http://www.galiciadigitalcom/pcd/Biblioteca/publicaciones/Constitucion/05percepcions/v ii-economia e facenda/economfacenda.html • Un camino acertado de crecimiento económino. http://www.economiccacom/muestraArtphp?id=3 (2004 08 12) • Zoltán, Márta: A hadsereg és a demokratizálódási folyamat Spanyolországban Franco tábornok halála után. Magyar Honvédség Humán Szolgáltató Központ, Budapest, 1997 Egyéb Internet-források: • http://www.esrie (The Economic And Social Review) • www.opusdeicom • www.inees (Instituto Nacional de Estadísticas) • www.oecdorg 70