History | High school » A Darányi és az Imrédy kormány

A Darányi és az Imrédy kormány 1936-ban Gömbös Gyula miniszterelnök politikájával már egyre kevesebben értettek egyet. Úgy gondolták, hogy a magyar érdekek ellen van, túlzottan Németország párti lett. Horthy is bizalmatlanná vált vele szemben, és Gömböst meg is akarták buktatni, de végül halálos betegségét tekintve nem tették. Utolsó fél évében, 1936. októberében bekövetkezett haláláig, Darányi Kálmán, földművelésügyi minisztere helyettesítette. Darányi Kálmán 1936-1938-ig volt miniszterelnök. Horthy tőle az egyensúly megteremtését, a kül- és belpolitika stabilizálását, alkotmány-, választójogi reformot remélt. Fellépett a jobboldali szervezetek ellen, a MOVE fegyvereit begyűjtötték, a Nemzeti Akarat Pártját pedig betiltotta (vezetője: Szálasi Ferenc). A harmincas évek első felében népi mozgalom (Népfront politika) indult meg az országban, melyet a népi értelmiségiek, írók, baloldaliak szerveztek (Erdei

Ferenc, Féja Géza, Veres Péter, Szabó Pál, Darvas József, Móricz Zsigmond, Németh László, Illyés Gyula, Kovács Imre). Szerintük a legnagyobb probléma a parasztság kérdése, és ezt csak radikális földreformmal lehet megoldani, mert a parasztság a magyar társadalom alapja. A Márciusi Front 1937 március 15-én 12 pontot adott ki, melyben szerepelt a sajtószabadság, a szólásszabadság, az általános, titkos választójog és a földkérdés megoldása. Létrejött egy másik csoport is, az urbánusok, ennek tagjai Ignotus Pál, Hatvany Lajos, Fejtő Ferenc és Bálint György voltak. A két irányzat vitája kiterjedt az egész harmincas évekre. Végül 1939-ben magalakult a Nemzeti Parasztpárt a népi mozgalom szélsőségektől mentes részéből. Darányi csak óvatos reformokat hozott. Visszaállította a titkos szavazást, de a cenzust emelte. Kiterjesztette a felsőház és a kormányzó jogkörét Horthy kétszer is visszaküldhette a törvényeket,

többször is feloszlathatta az országgyűlést, és maga jelölhette ki az utódját. Miniszterelnöksége elején még engedékenyebb volt a baloldali és népi mozgalmakkal, és a szélsőjobb ellen lépett fel, de 1938-ra már betiltotta a Márciusi Front rendezvényeit. 1938 áprilisában felvetették az első zsidótörvényt, mely szerint zsidó az, aki izraelita vallású, vagy 1919 után keresztelkedett ki, és az értelmiségi pályákon 20%-os arányt szabtak ki (újságíró, ügyvéd, mérnök, orvos, ipari-kereskedelmi pályákon). Külpolitikája: Nem akarta, hogy Magyarország német befolyás alá kerüljön, de azért a német érdekeltség megmaradjon. Más államokkal is kapcsolatot teremtett, pl. Angliával, az olasz kapcsolatot fokozta, és a Kisantant államaival is rendezni akarta a viszonyt, de nem volt sok híve. A Németországgal való kapcsolat rendezésére kétféle irányzat alakult ki. Az egyik csoport Németország feltétlen szövetségese akarta

lenni a trianoni béke felszámolása érdekében. Ezzel szemben Horthy és szűk tanácsadói köre mérsékeltebb politikát folytattak, a német politikát fel akarták használni a revíziós célok megvalósítására, de elkötelezettség nélkül, de ezt nem lehetett sokáig gyakorolni. Darányi és Kánya (külügyminiszter) Berlinbe utaztak, hogy az ország revíziós érdekeit képviseljék, és a németek megígérték, hogy támogatják Magyarországot Csehszlovákia ellen, és értesültek az Anschluss tervezéséről is. Ennek hatására Darányi 1938. március 5-én, győri beszédében bejelentette Magyarország háborúra való felkészülését. A program szerint 5 év alatt 1 milliárd pengőt akartak költeni a fegyverkezésre, melyet a Nemzeti Bank biztosított. Végül 1,6 milliárdot fordítottak a hadsereg felszerelésére, így korszerűbb lett a hadsereg, repülőket és harckocsikat gyártottak. 1938 májusában Darányit végül lemondatták. A következő

miniszterelnök, Imrédy Béla (1938-39) dolgozta ki a győri programot, a Nemzeti Bank elnöke, és korábban pedig Gömbös Gyula pénzügyminisztere volt. Célja a győri program végrehajtása és a szélsőségekkel való leszámolás volt. A kormány rendeletben betiltotta, hogy közalkalmazottak és állami alkalmazottak nem lehettek szélsőjobb vagy baloldali tagok. Fellépett a Hungarista (nyilasok) mozgalom ellen. Szálasi Ferenc pere 1938 júliusában volt, mely szerint 3 éves börtönbüntetést kapott. Kihirdette az első zsidótörvényt, mely a német politikához való igazodást jelentett. Törvénybe iktatta Szent István emlékét (1038-1938) Augusztusban Horthyval Berlinbe utaztak, ahol Hitler felajánlotta egész Szlovákia visszacsatolását, ha Magyarország támadja meg elsőként Csehszlovákiát. A müncheni konferencia után a magyar és a lengyel követelések miatt összehívták a Bécsi Konferenciát. November 2-án született meg az első bécsi

döntés, ahol Horthy és Imrédy nagy sikereket értek el, így a Felvidék és Kárpátalja déli, magyar lakta területei visszakerültek Magyarországhoz. A belpolitikában irányváltás volt megfigyelhető, meghirdeti a „csodálatos forradalmat”, szociális reformokat vezetett be. 1938 őszén felvetette a rendeleti kormányzást, amely egy kísérlet volt a diktatúra bevezetésére. Ez nagy felháborodást keltett. 1939 januárjában Magyarország csatlakozott az Antikomintern Paktumhoz, és felmerült a Népszövetségből való kilépés is. Beterjesztették a második zsidótörvényt, amely szigorúbb az elsőhöz képest. Nemcsak vallási, hanem faji alapon határozza meg a zsidó fogalmát. Az zsidó, aki hitfelekezet tagja, legalább egyik szülője vagy két nagyszülője zsidó származású. Továbbá kiszorították őket a hivatali pályákról, és a kamarákban is csak 6%-os lehetett az arányuk. Az új sajtótörvény jelentősén korlátozta a

sajtószabadságot. Imrédy 1939 januárjában létrehozta a Magyar Élet Mozgalmat, mert rájött, hogy a kormánypártból (Nemzeti Egység Pártja) nem tud egy szélsőbaloldali tömegpártot formálni. Ennek élén leginkább vezérként tűnt fel, ezért Horthy 1939 februárjában menesztette. Mindkét kormányra egyaránt jellemző volt az, hogy miniszterelnökségük végére egyre inkább Németország felé orientálódtak, németbarát politikát folytattak, míg ez a hatalomra jutásuk időszakában kevésbé volt jellemző. Forrás: Tankönyv, Internet