Politics | Higher education » Politikaelmélet - A magyar alkotmányos politikai rendszer, 2005

Politikaelmélet Politikaelmélet - A magyar alkotmányos politikai rendszer Alkotmányos és kormányzati tradíciók A magyar alkotmány történetének egyik legfontosabb sajátossága, hogy szokásjogon alapult: írott és íratlan jog. Történeti alkotmány volt érvényben egészen a 20 sz közepéig, mely II világháború végén tört meg. Az 1946 évi I törvénycikk megszüntette a több mint ezeréves monarchiát és bevezette a köztársasági államformát, majd az 1949-es szovjet típusú alkotmány bevezetésével létrejött az első írott alkotmány, amely négy évtizeden keresztül maradt az ország alaptörvénye. A rendszerváltás formálisan nem hozott létre új alkotmányt, hanem az 1949-es kommunista alkotmány reformja révén teremtett új alkotmányos rendet. A 19. századi magyar parlamentarizmus nem a népszuverenitás elvére, hanem a rendi képviseleti hagyományok örökségeként a képviseleti elvre épült. A rendszerváltás ennek a

parlamentáris tradíciónak az újjáéledését hozta, de immár republikánus keretben. Megjelent ugyan a népszuverenitás elve, de számos korlátozó intézménnyel megterhelve, amely inkább a liberális, mind a demokrata radikalizmus győzelmét hozta. A modern demokráciák három alapvető kormányzati rendszere: − elnöki − félelnöki − parlamentáris Hazánkban a demokratikus átmenettel kialakult rendszer parlamentáris rendszer, korlátozott parlamentarizmus. A jogalkotás, a törvényhozás súlyponti szerve a kormány, azaz végrehajtó és törvényhozó hatalom funkcionális összefonódása már alkotmányos szinten is végbement. A magyar kormány (végrehajtás) személyileg is összefonódik a törvényhozással, a kormány tagjai parlamenti képviselők. Parlamentkormány szembenállását kormány (kormánypártok) és ellenzék szembenállása váltja fel A mai magyar kormányzati rendszer korlátozott parlamentarizmus; törvényhozás és végrehajtás

fúziójának (vegyítésének) korlátozása A parlamentáris kormányzati rendszer létrejötte Magyarországon Magyarországon az 1989-es alkotmánymódosítással alakult ki Magyarország jelenlegi alkotmányos berendezkedése. 1948-1989 között Magyarországon nem demokratikus, hanem diktatórikus berendezkedés létezett, amelynek a közjogi struktúráját az 1949. évi XX törvény legitimizálta Nem új alkotmány lépett hatályba 1989-ben, csak a meglévőt módosították azzal, hogy a Parlamentre ruházzák majd az alkotmányozó szerepet, azonban nem került erre sor. A Magyar Köztársaság 1 Politikaelmélet alkotmánya még mindig az 1949. évi XX törvény, igaz, csak elnevezésében, ugyanis a 49-es szövegből egyetlen mondat maradt teljesen eredeti: Magyarország fővárosa: Budapest. 1987-1997 között 17 alkotmánymódosítás történt, 1989 és 1990 között: a parlamenti uralom, a kisebbségi vétó (2/3-os törvényhozás), Alkotmánybíróság

bevezetése, a közjogi és politikai hatalommegosztás rendszerének fenntartása. Az 1989-bes alkotmánymódosítás háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások eredményeként jött létre. Ekkor került be a magyar alkotmányba szinte főszabályként a minősített (2/3-os) többség elve a döntéshozatalba; a minősített többség szükségességének elve: 1. alkotmányerejű törvény fogalmával a fontosnak ítélt közjogi és alapjogi kérdésekre vonatkozó törvényhozás az alkotmány tehermentesítése céljából. 2. egyes személyi kérdésekben való döntések, pld alkotmánybírák megválasztását 3. olyan fontos tényállások megállapítását, mint pld hadiállapot kinyilvánítása, vagy rendkívüli állapot kihirdetése. Politikai rendszerváltás (társadalmi folyamatok, melyek alapján államformát, politikai rendszert lehet váltani) A szovjet birodalom árnyékában, a szovjet csapatok jelenléte mellett megtartott választás, a kommunista

választási győzelem igazából nem legitimizálta az 1949-től kialakult politikai struktúrát. Ezt az 56-os polgárháborúba torkolló forradalom mutatta meg. Az államszocializmus történetében két korszak van; az 1948. és 1960 közötti időszak, amely a totalitárius módszerekkel működő diktatórikus hatalomgyakorlás korszaka volt. Fizikai eszközökkel próbálták a hatalmat megszilárdítani, és az engedelmességet kikényszeríteni. A kádári vezetésben ez a fajta hatalomgyakorlás nem biztosítja az uralmi struktúra hosszú távú fennmaradását. S hogy megelőzzék a legitimációs válságot, Kádár azt mondta hogy meg kell nézni mi vezetett az 56-os elégedetlenséghez: nem elsősorban a kommunista rendszer elutasítása, nem a kommunista-szocialista állam- és világkép elutasítása állt a középpontban, hanem a szociális elégedetlenség. Az 50-es években megtörtént a termelőeszközök kollektív tulajdonba vétele, 1948-50. között az

államosítás, 1949-53 között a mezőgazdaság kollektív tulajdonba vétele, és kialakult egy bürokratikusan vezérelt gazdasági rendszer, azt hitték hogy az emberek jobban fognak élni, de az emberek éheztek, hiány volt mindenből, igazából a feketézők világa volt ez. Jegyre adták az alapvető élelmiszereket, s ez a félelem légkörével együtt elfogadhatatlan volt. Az 50-es évek gazdaságpolitikájára az extenzivitás volt jellemző: a nehézipart erőszakkal kívánták fejleszteni, a társadalmi többletet a nehézipari beruházásokra fordították és nem fordítottak a többletből a lakosság életszínvonalának a javítására. Épültek az erőművek, a kohók, a csinált városok, közben nem jutott elegendő forrás megszervezni a lakosság élelmiszerszükségletének kielégítésére; a lakáshiány pedig katasztrofális volt. Kádár társadalmi békét kívánt teremteni azzal, hogy társadalompolitikai döntéseket hoztak (s nem a nehéziparba

forgatják vissza a többletet): − 15 éves lakásépítési terv: 1 millió lakás felépítését tűzték ki célul és túl is teljesítették; − infrastruktúra kiépítése, alapvető közművek háztartásokba történő bevitele: villamos áram, ivóvíz (a lakások 90 %-ába jutottak el a közművek a 80-es évek elejére); 2 Politikaelmélet − a gyermekek elhelyezését szolgáló intézményrendszer kiépítése: óvoda, bölcsőde − közegészségügyi intézményrendszer újjászervezése: kórházak, rendelőintézetek, szanatóriumok építése − 70-es évektől a kisvárosok fejlesztése − vállalati jóléti politika: vállalati üdültetési rendszer megszervezése Ezek összességében sikerrel tudták megteremteni az engedelmességet, a rendszer legitimitása biztosított volt; nem fegyverrel, hanem egzisztenciális nyomással kívánták a lojalitást elérni: társadalmi juttatásokkal. Előnyben részesített társadalmi rétegek: −

párttagok, társadalmi-politikai szervezetek tagjai, közigazgatási dolgozók, ők elsőként jutottak állami bérlakáshoz és egyéb más juttatásokhoz − második körben kedvezményezettjei voltak a rendszernek: az értelmiség; mivel az értelmiség műveltségénél, szélet látókörénél fogva képes kritikát gyakorolni, felvállalni a társadalmi problémákat − a munkásosztály egyrésze szintén kedvezményezettek: mezőgazdasági fizikai dolgozók teljes egészében, a legalacsonyabb presztízsű városi betanított segédmunkások kevésbé. Repedés a rendszer falán a 80-as évek elején kezdett megjelenni, ugyanis 1979-ben kirobbant olajválság az egész világgazdaságra nézve komoly problémát jelentett, a gazdasági növekedés megtorpant. Ezek a hatások begyűrűztek Magyarországra is A magyar nemzetgazdaság kevésbé volt a Szovjetunió és a KGST rendszerébe beágyazódva, Magyarország egyre inkább nyitott a nyugat felé, technológiát

vásárolt, alapanyagot hozott be, megindult az export-import tevékenység a nyugateurópai országokkal, elsősorban mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket vittünk ki, és hoztunk be nyersanyagot; egyre több mezőgazdasági termékért egyre kevesebb nyersanyagot, és a működéshez fontos anyagot lehetett behozni, s ez visszavetette a magyar gazdaság teljesítményét is. Márpedig a fejlesztéseknek: lakásépítés, közművesítés, intézményhálózat-bővítés komoly anyagi erőforrása van; minden jóléti modernizációnak alapja csakis a gazdasági növekedés lehet. A 80-as években ez megtorpant; jelentős állami támogatások voltak beépítve, olcsó volt a közoktatás, a közegészségügyi szolgáltatás, közművelődés stb. Ezt a relatíve jó életszínvonalat egyre kevésbé lehetetett a gazdasági többletből finanszírozni, ezért hitelfelvételből finanszírozták. Ha a hitelt feléljük: a lakossági jólétet növelő társadalompolitikai

intézkedésekre fordítjuk, a jövőt éljük fel, és ez azt eredményezte hogy elkezdett inflálódni a pénz, csökkent a vásárlóértéke, csökkent a reálbér. Ezt pedig az emberek megérezték a zsebükben, amely az egyenlőtlenség növekedését eredményezte, a szegénység megjelenésével járt együtt a gazdaságban, a termelés megtorpanásával az állami vállalatokban. Igyekeztek javítani a működőképességet: önállóság, kevésbé centralizálás. Hasonló folyamatok játszódtak le Kelet-Európában is; kinevezték Gorbacsovot, az SZKP főtitkárát. A Szovjetunióban mélyebb válság volt, mint nálunk, Gorbacsov két fontos politikát hirdetett (glasznoszt), a nyilvánosság intézményét. A sajtócenzúrát mérsékelték, teret adtak a különböző vélemények megjelenésére. Peresztrojka: átalakítás; a gazdasági élet megreformálására irányult Ezek azt eredményezték, hogy a Szovjetunióban ellentétes hatások jelentek meg, s a rendszer

kezdett 3 Politikaelmélet szétesni. A Szovjetunió ereje, befolyása gyengült, megváltozott a világban a politikai erőtér A 80-as évek végén mindenki tudta hogy az amerikaiak megnyerték a hidegháborút, ennek hatására a keleteurópai társadalmakban feléledt a progresszív ellenzék. Magyarországon ellenzék korábban is létezett, 56-ban sem sikerült kiirtani a másképp gondolkozókat. A 60-as évek második felétől ezek a mozgalmak kevésbé voltak markánsak. A hatalommal szembeni szerveződések formái: 1. A 68-as csehszlovákiai események hatására ismét próbálta magát az ellenzék újjászervezni, s a 70es évektől Magyarországon földalatti mozgalmak és hálózatok léteztek Megszervezik a második nyilvánosság intézményét; Szamizdat irodalmi szerkesztésével. A 80-as évek elején a Beszélőt illegálisan a Belügyminisztérium sokszorosítójában stencilezték. A Beszélő és köre a 80-as években társadalmi mozgalommá

szerveződött, a liberális városi értelmiség magja lett. Később a Beszélő és köre: a szabad kezdeményezések hálózatából jött létre a Szabad Demokraták Szövetsége (Konrád György író, Kiss János filozófus, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Haraszti Miklós író, Reik László építész, Solt Ottília szociológus, Tölgyesi Péter jogász). 2. A fenti kör az értelmiség egy része, a másik része azokból állt, akik nem exponálták magukat; a tudományban, a tudomány eszközeivel próbálták elérni ugyanazt: − jogászok: Sárközi Tamás (később ő a társasági jog megalkotója) − az akadémiai értelmiség (kutatóműhelyekben a rendszer zavarairól diskurzusokat folytattak) − közgazdászok: Liska Tibor, Kordai János (a 80-as évek elején megjelentette a Hiány (?) c. könyvét) − Szelényi Iván-Ferge Zsuzsa: több vagy kevesebb újraelosztás? Kevesebb kell, mert egyenlőtlen elosztást eredményez, nagyobb egyenlőtlenség

alakul ki, mint a fejlett országokban. Ferge Zsuzsa szerint még nagyobb redisztribúció kell 3. A harmadik típusú ellenzék: a népi értelmiségiek: urbánusok Elsősorban a vidéki városokban kezd szerveződni, először kulák szalonok társas összejövetel formájában. Önmagát nemzeti elkötelezettséginek tekintő értelmiségiek köre, akiknek a találkozóiból egy fontos esemény lett 1987-ben: Lezsák Sándor lakitelki pedagógus telkén felállított sátorban hívták össze azokat a népi táborba tartozó értelmiségieket, akik később mozgalmat alapítva a Magyar Demokrata Fórumot, szintén kiléptek a politikai színpadra. (Csurka István író, Szabad György egyetemi tanár, Kónya Imre jogász) A lakitelki csoportosulás azzal tette magát szalonképesség, hogy meghívta Pozsgai Imrét. 4. Volt egy negyedik kör is: állampárton belüli reformértelmiség, a hatalom oldalán állók: késő kádári technokrácia, a 70-es években és a 80-as évek

elején diplomát szerzett, korszerű tudással, nyelvismerettel rendelkező nyitott értelmiségi réteg volt, akik az államszocialista rendszerben építettek karriert, pl. Bokros Lajos, Surányi György, Járai Zsigmond, Medgyessy Péter A politikai és gazdasági vezetés tekintetében másod-harmadvonalban lévők, nem voltak érzelmileg elkötelezettek semmilyen ideológiával. Akár a közigazgatásban, akár a nagyvállalati vagy pénzintézeti struktúrában látták az anomálikat, problémákat, maguk is érdekeltek voltak abban hogy változás legyen, főleg a gazdaság megreformálásában. Törekvéseik folyamatosan ütköztek a (az idősekkel), az első vonalban lévő kádári generációval. 4 Politikaelmélet A kádári vezetés egyre erőtlenebb volt. A rendszert Kádár János szimbolizálta: egészségének megromlásával a rendszer ereje is csökkent. 1986-tól az utódlás volt napirenden Nyíltan nem merték félreállítani, de tudták hogy a

betegeskedő, szellemi képességeiben romló Kádár Jánossal nem lehet a párttekintélyt megőrizni, ezért 1988 májusában az MSZMP értekezletén leváltották Kádár Jánost, papíron egy másik pozíciót kapott: pártelnök lett (politikai befolyása, hatalma nem volt). Ortodox marxisták győztek: Grósz Károlyt választották meg a párt élére. Egyfajta hatalmi egyensúly alakult ki: a párton belül elérték, hogy Grósz Károly a párttitkár-választással mondjon le a miniszterelnöki pozícióról, ahová a késő kádári technokrácia személyét nevezték ki: Németh Miklóst, ő lett a miniszterelnök. 1988: az átmenet kezdete; ellentétes erők feszülnek egymásnak 88-tól a Kormány úgy változott, hogy pártapparátus helyett szakértői csoport alakult ki. Németh Miklós a gazdasági válságra hivatkozással függetlenítette magát a párttól. Ez egy lebegő Kormány volt 1987 végétől, 1988 elejétől sorban alakultak meg a pártok: SZDSZ, MDF,

FKGP, a történelmi Szociáldemokrata Párt és számtalan kis párt is. Megalakították az ellenzéki kerekasztalt, többpártrendszerre, demokráciára, szabad választársa van szükség és megpróbálták kikényszeríteni, hogy a hatalom próbálja meg az országot átvezetni a szocializmusból a demokratikus politikai rendszerbe (Kelet-Európában szintén nagyon erős volt ez a nyomás). Az ellenzékiek a külföldi ellenzékiekkel is kapcsolatot építettek ki. Megérezték ezt a nyugat-európaiak is és az amerikaiak is, s pénzügyi nyomást gyakoroltak, hitellel kihúzták az országokat a kedvezőtlen helyzetből. Soros Alapítvány: pénzzel ruházták fel az intézményeket: fénymásológép, melyet a demokratikus intézményrendszer kiépítésére használhatták. Az Ellenzéki Kerekasztal 3 oldalú tárgyalás: − ellenzékiek: SZDSZ, MDF, FKGP, történelmi Szociáldemokrata Párt, − a Fiatal Demokraták Szövetsége (joghallgatók és közgazdászok) – a

párt hivatalos ifjúsági szervezetével, a KISZ-szel szemben állók – részvételével. A FIDESZ-t Antal József engedte be a tárgyalásra, melynek az ülését a tévé élőben közvetítette, így gyorsan országos ismertségre tettek szert. − a másik oldalon az MSZMP; Németh Miklós ügyesen lavírozott; azzal hogy a Kormány önálló hatalmi tényezővé vált, az MSZMP-nek már befolyása egyáltalán nem volt a Kormányra. 1989-ben, az MSZMP tavaszi ülésszakán már sorban fogadják el a törvényeket, a gyülekezési, egyesülési jogról szóló törvényt, a társasági törvényt (vállalkozás alapításának lehetőségét megteremtve), Kupa Mihály szja-rendszerét, adópolitikai reformot. Az alkotmány új államformát nevezett meg: köztársasági államformává alakította a magyar politikai rendszert. A köztársaság kikiáltásával megszűnt az Elnöki Tanács, megszültetett a Köztársasági Elnöki Hivatal. Alkotmány: a köztársasági elnök

funkcióit, jogait az Országgyűlés elnöke gyakorolja, így a Parlament akkori elnöke, Szűrös Mátyás vált ideiglenes elnökké. 1989 október 23-án a Kossuth téren kikiáltotta a köztársaságot és kihirdették az új alkotmányt. (A félkatonai szervezet, a Munkásőrség még létezett, százezer tagjánál gépfegyver volt. A köztársaság kikiáltását megelőző héten a Németh-Kormány egy éjszaka alatt mindet begyűjtötte.) 5 Politikaelmélet 1989 őszén ezekkel az eseményekkel párhuzamosan ülésezett az MSZMP Kongresszusa. Kettészakadt az MSZMP: a késő kádári technokraták kiváltak a pártból, megalakították az MSZP-t Nyers Rezső vezetésével. 1990 tavaszán választást írtak ki. Nem akartak új alkotmányt hozni, nem akarták hogy a nem szabadon választott Parlament fogadja el , ezért a választások utáni Parlamenttel akarták megválasztani. A választást a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg, az FKGP-vel és a Kereszténydemokrata

Néppárttal alkotott koalíciót, de bekerült a FIDESZ is. Az ellenzéki oldalon az SZDSZ, az MSZP állt, az MSZMP be sem került. A rendszerváltás forgatókönyvének hatása az alkotmányra: A magyar alkotmányos és kormányzati rendszer közjogi szerkezetét az 1989 és 1990-es alkotmánymódosítások adták meg. 1989 végéig, az MSZMP önfeloszlatásáig, illetve a novemberi népszavazás sikeréig még egyáltalán nem volt világos és egyértelmű a politikai átmenet iránya, a demokratikus rendszerváltás sikere. Az ellenzék – EKA (Ellenzéki Kerekasztal) – nem bízott a hatalmat még mindig a kezükben tartó MSZMP vezetőiben, akik között ugyanakkor népszerű reformer politikusok is voltak. Bizalmatlanság alakult ki az EKA-ba tömörült pártok között is, a radikálisok attól tartottak, hogy a demokratikus ellenzék mérsékelt pártjai összefognak az MSZMP reformereivel. Bizonytalan volt a célul tűzött szabad többpárti parlamenti választások

kimenetele. Az ellenzék attól félt, hogy a szinte minden közhatalmi intézményt uraló MSZMP a szabad parlamenti választások ellenére is átmenti hatalmát, megőrzi a végrehajtó hatalmon belüli pozícióit. A háromoldalú politikai tárgyalásokra épülő 1989. őszi alkotmányreformot tehát a végrehajtó hatalom (kormány) illetve a köztársasági elnök túlzott hatalmától való politikai félelem motiválta. Ezért megerősítették a parlamentet, azaz a törvényhozást a kormánnyal, illetve a végrehajtással szemben és megkezdte a hatalommegosztás további intézményeinek a kiépítését pl. alkotmánybíróság, ombudsmanok stb. A politikai bizonytalansággal szembeni stratégia részeként értelmezhető a bevezetett vegyes választási rendszer két eleme is: egyrészt a rendszer arányos csatornája biztonságos parlamentbe jutást ígért a politikai szereplőknek, másrészt az egyéni kerületekben a második forduló garanciát kínált valamelyik

párt túlzott győzelmével szemben. Az 1989. őszi alkotmányreformot követően sokpárti politikai paletta jött létre Az 1990-es parlamenti választások után parlamenti többséggel rendelkező kormány csak több párt koalíciójaként jött létre. Az erős parlament és a vele szemben gyenge kormány kormányozhatatlanságtól való félelmet eredményezett; ennek elkerülését célozták az 1990-es alkotmányreform elemei, amelyek megerősítették a parlamenttel szemben a kormányt: − a 2/3-os törvények körének korlátozása − a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményének bevezetése − az egyes miniszterekkel szembeni parlamenti bizalmi szavazás intézményének eltörlése. A magyar alkotmány fő vonásai 6 Politikaelmélet Magyarország az alkotmány szerint és a politikai rendszer működésében egyaránt parlamentáris köztársaság. A Parlament egykamarás, az államfőt (köztársasági elnököt) a parlament választja A

kormányzati rendszer középpontjában a kormány és a parlament áll. Az alkotmány intézményesíti a hatalmi ágak elválasztásának elvét. A kormány és a parlament hatalmát az írott alkotmány mellett a parlamenti és kormányzati jogalkotás alkotmánybírósági felülvizsgálata korlátozza és létezik a népszavazás intézménye is. Az alkotmány stabilitása felett kisebbségi vétó őrködik Az állam közigazgatási-szervezeti felépítése tekintetében egységes, unitárius. A kormányzati rendszer parlamentáris, struktúrája a német kancelláriarendszerhez hasonlítható; de több sajátossággal bír: 1. a jogállamiság elvének radikalizálása, jog és politika nagymértékű összefonódása; Alkotmánybíróság, ombudsman intézménye, mely demokratikus rendszerekben nem jellemző 2. a kormány és parlament viszonyának dualista elrendezése 3. a Parlament és a parlamenti ellenzék hatalma és a kormánnyal szemben fennálló széles körű

vétójoga (a 2/3-os minősített többség alkalmazása a parlamentarizmus alapjait bontja meg és gyengíti a kormányzati rendszer parlamentáris jellegét) 4. a hatalommegosztás elve radikalizált, több ponton korlátozza a parlamentáris kormány hatalmát: - Alkotmánybíróság - államfői hatalom - népszavazás, könnyen mozgásba hozható: 200 ezer aláírás összegyűjtése elegendő a kötelező erejű kezdeményezéshez - területi önkormányzatok - funkcionális önkormányzatok (tb-önk.), 1998-ig működtek - Érdekegyeztető Tanács (második kamarával is felér): általános gazdaságpolitikai kérdésekben konzultatív, muü. kérdésekben együttdöntési, illetve vétójog, 1998 után e jogkörök gyengültek - az MNB kormánytól való függetlensége; kormány és jegybank között: együttdöntési rendszer alakult ki - közszolgálati médiumok és MTI parlamenti felügyelete; ORTT Magyarország közjogi és politikai értelemben megosztott

köztársaság: a politikai többség és a kormány hatalmának erős alkotmányjogi korlátok és ellensúlyok szabnak határt; az ellensúlyok közül főleg az Alkotmánybíróság szerepe emelkedik ki, mert a bírák megbízatásának 9 éves hossza és működésük kormánytól és parlamenttől való függetlensége miatt kevésbé függ a képviseleti szervek és a kormány összetételétől. A magyar alkotmányos rendszer alapelvei A magyar alkotmányos rendszer az írásbeli alkotmányra épül. A Magyar Köztársaságnak írott alkotmánya van. Az angolszász típusú politikai rendszerekben predens alapú jogrendszer alakult ki, és nincs írott alkotmány. Két dolgot szabályoznak: − alkotmányos berendezkedést, közjogi, közhatalmi struktúrát, milyen közhatalmi intézmények vannak, egymással milyen viszonyban állnak, melynek mi a feladata 7 Politikaelmélet − állampolgárok jogai és kötelezettségei; az alkotmányos alapjogok 3 dolog köré

csoportosulnak: polgári jogok, politikai jogok, szociális jogok. A polgári típusú állampolgári jogok közé tartoznak: a szólásszabadság, vallásszabadság, gyülekezési és egyesülési szabadság biztosítása, lakóhely szabad megválasztása, az ország területéről kiutazás, beutazás, szerződéskötés szabadságának biztosítása. Politikai jogok: általános és titkos választójog, választhatóság joga (egy országgyűlési képviselőjelölt esetében nem lehet előírni az iskolai végzettséget, hiszen ezzel korlátoznák az állampolgárok választhatóságának a jogát). Az állampolgári jog fejlődésének eredményeként jelenik meg a XX. század második felétől a szociális jogok: egészségügyi alapellátások igénybevételéhez való jog, az állampolgári nyugdíjhoz való jog (nem járulékfizetéssel, hanem az állampolgárság alapján lehet megszerezni). A Parlament egykamarás keretek között működik; a magyar közjogi

hagyományoktól eltér: 1944-ig kétkamarás Parlament volt: alsó-felsőház. (a felsőház főrendi ház volt) A kétkamarás Parlament a rendi-nemesi társadalomnak a megosztottságára épült. A Parlament a szocialista rendszer idején egykamarássá vált, és 1988-89-ben nagy vita volt az ellenzék körében is hogy mi a jó módszer, s végül egykamarás mellett döntöttek. A kormányzat rendszere parlamentáris kormányzati rendszer. Magyarországon a végrehajtó hatalom a parlamentáris kormányzati rendszer keretei között működik. 3 fajta kormányzati rendszer létezik: − elnöki rendszer: államfő és Kormányfő ez egyesül egy posztba, akit a nép választ meg − félelnöki rendszer: Európában Franciaország, Oroszország; külön van köztársasági elnök (államfő), és külön poszt a miniszterelnöki poszt, de az államfőt (köztársasági elnököt) a nép közvetlenül választja és a köztárssági elnök nevezi ki a miniszterelnököt. A

Kormány az államfőnek felelős intézmény − parlamentáris kormányzati rendszer (a leginkább elterjedt): a Parlamentnek felelős intézmény. Az országgyűlési választásokon győztes párt vagy pártok koalíciója alkothatja meg a Kormányt. A végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalomból alakul meg A Kormány a Parlamentnek felelős intézmény. A miniszterelnököt is a Parlament választja meg és ő is a Parlamentnek felel. A Kormány és a Parlament között duális viszony van, a hatalmi erőviszony kiegyensúlyozott. A Kormány nem oszlathatja fel a Parlamentet, a Parlamentnek nincs joga a minisztereket visszahívni a Kormányból. Csak a miniszterelnök megbuktatásával lehet a Kormányt feloszlatni Magyarországon létezik a parlamenti és kormányzati jogalkotás alkotmánybírósági felülvizsgálata. A Parlament nem hozhat olyan törvényeket, ami az alkotmányos rendszert, vagy az állampolgárok jogait csorbítaná; ha mégis ilyet hozna, az előzetes,

ill. az utólagos normakontroll segítségével megállapítja hogy az elfogadott jogszabály, törvény, rendelet nincs-e ellentmondásban magasabb szintű törvénnyel, nem sért-e jogbiztonságot. Ha ellentmondásban van, megsemmisítheti, de újat nem hozhat (ez a Parlament dolga). Ez egy garancia arra, hogy az alkotmány szellemének megfelelőek legyenek a jogszabályaink. Nem lehet nemzetközi kötelezettségvállalással sem ellentétes a hazai jogszabály. 8 Politikaelmélet Magyarországon létezik a népszavazás intézménye is. A mai demokráciák képviseleti demokráciák: közvetett hatalomgyakorlás: az állampolgárok választott képviselők útján vesznek részt a hatalom gyakorlásában. Jelenleg 200.000 állampolgár támogatására van szükség, hogy népszavazást írjanak ki Népszavazáson a társadalom egészét érintő ügydöntő jelleggel lehet szavazni. Az alkotmány csak azokat a témákat nevesíti, amelyek nem lehetnek népszavazás tárgyai,

ilyen: adóügyek, költségvetés egészét érintő ügyek, személyi kérdések, amiben nemzetközi kötelezettségvállalásunk van: halálbüntetés (olyan egyezményt írtunk alá amely tiltja). Nemzetközi szerződést a Kormány köt, de a Parlament hagyja jóvá (ratifikálja). A kötelezettségvállalást lehet népszavazás tárgyává tenni (pl európai uniós tagság, NATO-tagság, 1989-ben arról döntöttünk hogy kilépjünk a Varsói Szövetségből). A Parlamentben a mindenkori parlamenti ellenzék részére a közjogi eszközökkel biztosított hatalomgyakorlás lehetősége létezik, pl. vétójog gyakorlása; vannak olyan alkotmányos rendszert érintő törvények, amelynek a módosítása vagy új törvény megalkotása minősített többséggel tehető meg. Az ellenzéki képviselőknek lehetősége van a Kormány munkájának ellenőrzésére, az állandó bizottsági, eseti bizottsági beszámoltatással, vizsgálatok befolytatásával. A Parlament nem csak

jogalkotói funkcióval bír, hanem a Kormányt ellenőrző funkcióval is. Nem a Kormánypárti képviselők fogják elszámoltatni a Kormányt, ez az ellenzék eszköze, ami számukra igen fontos. A Parlament élhet a nyilvánosság eszközével: felszólalásban írhat, miniszterelnökhöz intézett interpellációban olyan problémákra irányítja a figyelmet, amely az állampolgárok széles rétegeit érintik. Fontos alapelve az alkotmányos rendszerünknek: a területi önkormányzatiság elve (települési, megyei önkormányzatok). 1990-ben megkapták azt a jogot, hogy saját ügyeikről önmaguk dönthessenek. Az önkormányzatiság elve: a területi autonómia elismerése Egy adott településen élőknek önrendelkezési jogaik vannak. Saját életüket illetően maguk döntenek, saját területükön hatósági jogkörrel rendelkeznek, rendeletet alkotnak, fontos döntéseket hozhatnak. Az önkormányzatoké az alapszolgáltatási kötelezettség is. A jegybank

működése (fontos!) A jegybank a bankok bankja. A monetáris politikáért – a pénzpiacért – felelős: pénzpiaci műveletek: pénzkiadás, más valutákhoz történő meghatározás, defláció stb. Magyarországon a jegybank a Kormánytól független intézmény. A jegybank vezetőjét a Parlament választja meg Van a jegybanki tanács, amibe a Kormány is delegál. A jegybanki függetlenség a Kormány gazdaságpolitikai autonómiáját csökkenti. A Kormánynak van egy gazdaságpolitikája A jólét megteremtésének alapja a gazdasági növekedés. A jegybank saját hatáskörben dönt a forintleértékelésről, -felértékelésről Az infláció ellen úgy védekezik, hogy felértékelik a forintot, de az erős forintnak az a következménye, hogy a magyar importőrök lehetőségét korlátozzák. Az erős forint a magyar vállalkozásoknak nagyon rossz. Ha csökkentjük a forint értékét, felerősödnek az inflációs hatások, de jobban járnak az exportőrök. 9

Politikaelmélet Az Alkotmánybíróság és az államfő Az alkotmánybíráskodás a törvényhozási és jogalkotási, valamint a jogalkalmazási tevékenység alkotmányossági szempontból történő felülvizsgálatát jelenti. Félig jogi, félig politikai intézmény Nem a bírósági szervezet része, hanem attól elkülönült intézmény, amely egyrészt a jogszabályokkal és jogalkalmazással szembeni egyéni állampolgári panaszokat vizsgáltja (konkrét normakontroll), azaz az állampolgári alapjogokat védi, másrészt az absztrakt normakontroll és az alkotmányértelmezés hatáskörein keresztül politikai szerv, a jogállamiság alapintézménye. Az Alkotmánybíróság jogköre: - előzetes és utólagos normakontroll, illetve a konkrét és az absztrakt normakontroll jogköre - korlátlanul széles az indítványozók köre: fordulhatnak hozzá alkotmányjogi panasszal - nem szelektálhat az ügyek között, ha hatáskörébe tartozik, foglalkoznia kell

velük. Politikai szerepe: dönt különböző alternatívák között, dönt olyan ügyekben, amelyek a magyar állampolgárok nagy csoportját vagy egészét érintik, azaz döntéseivel befolyásolja a társadalmi folyamatok alakulásának mikéntjét. Alkotmánybíró lehet: 45. életévüket betöltött, jogi végzettségű jelöltek, akik kiemelkedő tudású elméleti jogászok, egyetemi tanárok vagy legalább húszévi gyakorlattal rendelkező elismert szakemberek (bírák, ügyészek, ügyvédek). Nem válaszható meg az, aki a választást megelőző négy éven belül a kormány tagja vagy valamelyik párt alkalmazottja volt, vagy vezető államigazgatási tisztséget töltött be. A bírák személyére a parlament által felállított jelölőbizottság tesz javaslatot, és megválasztásukhoz a képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. Az Alkotmánybíróság 11 főből áll. A köztársasági elnök alkotmányos jogkörei és funkciói: − reprezentatív

és szimbolikus funkció: az ország első közjogi méltósága, aki az egész nemzetet és államot képviseli. Reprezentálja a magyar államot nemzeti és állami ünnepségeken, nemzetközi kapcsolatokban, de a kormányzásban politikai értelemben nem vesz részt. − miniszteri ellenjegyzéssel gyakorolható államfői jogkörök: magas rangú állami tisztségviselők (államtitkárok, nagykövetek, egyetemi tanárok, tábornokok) kinevezése és felmentése. MNBelnök, ORTT elnöke, MTA elnöke által született döntések szentesítése, megerősítése Nemzetközi szerződések szentesítése, kitüntetések érdemrendek átadása. − tartalék funkciók és jogkörök: akkor kelnek életre, ha más alkotmányos szervek döntésképtelenség határára kerülnek; rendkívüli állapot, szükségállapot, hadiállapot. − szintén tartalék funkció a parlamentáris ciklusváltással, kormányalakítással kapcsolatos funkció. Magyarországon a köztársasági elnök

szerepe közjogilag kisebb, mint a legtöbb 10 Politikaelmélet parlamentáris rendszerben, hiszen a miniszterelnököt nem az államfő nevezi ki (csak felkéri), hanem a parlament választja. Parlamentfeloszlatási joga is korlátozott − Diszkrecionális politikai hatáskör: állami szervek felé irányuló kezdeményezési jog pl. törvényjavaslat, alkotmányossági felülvizsgálat, politikai állásfoglalás. Részt vehet és felszólalhat a parlament plenáris és bizottsági ülésein, törvényjavaslatot terjeszthet be, népszavazást kezdeményezhet, vétójoggal rendelkezik a törvényhozásban, azaz a parlament által elfogadott törvényt alkotmányossági vétóval az Alkotmánybíróság elé utalhatja felülvizsgálatra, és a politikai vétóval visszaküldheti a parlamenthez másodszori megfontolásra, valamint politikai beszédet is mondhat. Magyarországon a köztársasági elnököt a parlament választja az első fordulóban kétharmados, végső soron

abszolút többséggel. Az elnök hivatali ideje öt év és legfeljebb egyszer választható újra Önkormányzati rendszer Az állam szervezeti rendszere elsősorban a közigazgatás intézményeiből áll. Magyarország unitárius (egységes) állam, közigazgatása mégis két részre tagolódik: − a centralizált, az állam központi szerveinek, végső soron általában a kormánynak alárendelt központi közigazgatásra (államigazgatás) és − a végrehajtó jellegű igazgatási tevékenység mellett jelentős saját hatáskörrel, autonómiával bíró funkcionális és helyi önkormányzatokra. A magyar közigazgatásban a decentralizáció mértéke, azaz az önkormányzatok jogköre, hatalma elsősorban a döntési jogkörök tekintetében igen jelentős. Különösen helyi szinten erősek Saját hatáskörük mellett államigazgatási feladatokat is ellátnak. 11 Politikaelmélet A parlamenti választási rendszer A választás funkciói − Legitimációs

funkció: a választások legitimálják a törvényhozást és a kormányzatot, és rajtuk keresztül az egész államhatalmat. − A politikai vezetők kiválasztása: a választások megújítják az egész politikai vezetést, a választási küzdelem egyben hozzájárul a politika személyi utánpótlásának folyamatos fenntartásához. − A politikai nyilvánosság erősítése − Politikai részvételre mozgósítás − A politikai konfliktusok kanalizálása: a választások, ill. választási kampányok oly módon jelenítik meg a társadalmat megosztó konfliktusoka6t, hogy egyben a békés megoldás útjára terelik azokat. − Békés, rendezett hatalomváltás A választások 4 fontos alapelve: 1. A választójog általánossága: mindenkit megillet a választójog 2. A választójog egyenlősége: mindenkinek egy szavazata van 3. A szavazás titkos: ne lehessen visszaazonosítani a választópolgár által leadott szavazatokat (A többes szavazás elkerülése

érekében regisztrálni kell hogy kik vettek részt a szavazáson. Gyakorlati problémája: ahol van egyéni választókerület, egyes személyek vetélkednek egymással valamilyen módon meg kell szűrni a jelentkezőket, különben ellehetetlenülni a szavazás. Ezért egy szűrőrendszert kellett kiépíteni: a választási ajánlás intézménye: az állampolgár amikor hivatalos értesítést kap a választási bizottságtól arról hogy mikor lesz a választás időpontja, kap egy ajánlószelvényt, illetve kopogtató cédulát, mellyel a szimpátiáját kifejezve leadhatja a jelölteknek, akik csak bizonyos számú szelvény összegyűjtésével szerzik meg a jogot a jelölőlistára kerüléshez. 750 érvényes szelvényt kell összegyűjteni; a szelvényen a személyes adatok szerepelnek, ez alapján pedig a személy beazonosítható, ez pedig már alkotmányos aggályokat vet fel.) 4. A választás közvetlen Választási rendszerek: többségi elvre épülő: − egyének

versengenek, mögöttük a pártok vannak − egyéni választókerületekben egyéni mandátumok − oszthatatlan, mandátumból egy van 12 Politikaelmélet − a győztes mindent visz, aki megszerezte a többséget, azé a mandátum − a kisebbség akarata teljes mértékben figyelmen kívül helyeződik − relatív többség elve: angolszász politikai rendszer, USA, a választás egyfordulós − abszolút többség elve: a leadott szavazatok több, mint fele s7zükséges, a választás kétfordulós Kizárólag az egyéni mandátumszerzés lehetősége biztosított. Egyéni választókerületek vannak, a pártok az egyéni jelöltek mögött vannak. Abszolút többség elve: A választás során a versengő jelöltek közül az kapja meg a mandátumot, aki a választáson részt vett polgárok többségének, több mint a felének a bizalmát élvezi. Relatív többség elve: Aki több voksot kap, azé a mandátum (ez a kis pártoknak nem kedvez). arányossági elvre

épülő: − pártok versengenek, mögöttük az emberek − területi listás: nem egyének versengenek, hanem a pártok, a pártok listákat állítanak és ennek arányában fog mandátumhoz jutni − küszöbértéket határoznak meg a Parlamentbe való bekerülésre (3 és 15 % között mozog) − a parlamenti többpártrendszernek kedvez − csorbítja az állampolgárok választhatósági jogát Képviseleti felfogás alapján működik. A törvényhozó hatalomban le kell fedni a választópolgárok lehető legszélesebb rétegeinek az érdekeit, ezért olyan rendszert kell kialakítani, amely minél jobban tudja reprezentálni a politikai közösséget (reprezentatív elv). A pártok vetélkednek egymással A pártok állítanak jelölőlistákat. A választópolgárok tájékoztatása érdekében felsorolják, kik azok a személyek, akiket mandátumhoz juttatnak. Az állampolgárok listára szavaznak A kis pártokat támogatja. A pártok a leadott voksok arányában kapnak

képviselői helyeket Van küszöbérték: lehet 3, 4, 5 %, 7 és 10 %, ami azt jelenti, csak az a párt kap mandátumot, amely a választópolgároknak az x százaléka támogatottságát meg tudta szerezni. (Ez ma Magyarországon 5 %) Aki nem tudott ennyi szerezni, az nem kap voksot. vegyes A vegyes választási rendszer sajátosságai − 386 hely, ebből 176 egyéni választókerületi (hozzávetőleg ugyanannyi szavazásra jogosult ember él egy választókerületben), továbbá 210 mandátumot az arányosság elve alapján osztanak szét. − a 210 listásból max. 152 területi listás, minimum 58 országos listás (amit nem sikerül a területen kiosztani, mely az országosba) 20 területre osztják Magyarországot, 19 megye + a főváros (lakosságszám tekintetében különböznek). A parlamenti ciklus 4 évig tart. A választások időpontját ki kell tűzni, innen indul az egész folyamat A választás időpontjának a kitűzése a köztársasági elnök feladata,

diszkrecionális joga. 2 hónappal a parlamenti ciklus lejártát megelőzően kell kiírni az időpontot, hogy legyen elég idő ahhoz, hogy az 13 Politikaelmélet első fordulóra, második fordulóra, illetve jogorvoslatra, alakuló ülésre, hogy meglegyen a jogfolytonosság. Mérlegelési szempontok: március 15-e nem jó, de május 1-je sem, Húsvét sem a keresztény ünnep miatt. A vegyes választási rendszer a magyar parlament 386 mandátumát két elv és három intézményi technika kombinációjával osztja szét. − 176 mandátum a többségi elv alapján, egymandátumos egyéni kerületi rendszerben, kétfordulós eljárással, − 152 mandátum területi pártlistás rendszerben, az arányosság elve alapján, és − 58 mandátum országos pártlistákról, az egyéni kerületi és a területi pártlistás ágon képződött maradékszavazatokra épített, az arányosság elvén alapuló kompenzációs rendszerben kerül szétosztásra. A választási rendszer

kombinált módja következtében a választópolgároknak két szavazatuk van: az egyik a lakóhelyük szerinti egyéni választókerületek jelöltjeire, a másik a pártok területi listáira. Az egyéni kerületekben a választás kétfordulós; ha az első fordulóban egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok több mint 50%-át, a második forduló dönt. A második fordulóban a magyar rendszerben az első forduló első három helyezettje, továbbá a legalább 15%-os szavazatarányt elért jelöltek maradnak versenyben. A választási rendszer 3 csatornája (területi, egyéni, országos) Területi listás ág Az egyik szavazattal pártlisták között lehet választani. A pártlistákra adott szavazatok alapján a területi választókerületben területi listás mandátumok kerülnek meghatározásra. A választókerületben (megyében) megállapítják az egy mandátumhoz szükséges szavazatok számát (összes szavazat osztva a kiosztható mandátumok + 1-gyel). Ha a párt

elérte ezt a kvótát, kap egy mandátumot, ha kétszer érte el, kettőt, ha háromszor, hármat stb. Ha marad kiosztatlan mandátum, az a párt is kaphat mandátumot, amely kétharmad szavazatszámot ért el, ha még ezután is marad, akkor azt már nem osztják ki, hanem feltolják az országos listára. Területi listán 152 mandátum osztható ki Azok a szavazatok, melyek szám számítottak bele a mandátumba, felkerülnek az országos listára mint töredékszavazatok, az a párt pedig aki kétharmados szabállyal kapott mandátumot, negatív töredékszavazatot visz az országos listára. Egyéni kerületek A másik szavazattal egyéni jelöltekre lehet szavazni. Országos listás ág 14 Politikaelmélet Célja, hogy a másik két ágon keletkező aránytalanságot mérsékelje; az egyéni kerület győztesének előnyét csökkentse. Országos listás ágra a másik két ágban mandátumot nem eredményező szavazatok (vesztes szavazatok) kerülnek. Minimum 58

kiosztható mandátum van az országos listás ágon Jelöltség és listaállítás kritériumai Fel kell kerülni a jelölőlistára; feltétele: adott választókerületben állandó lakóhellyel rendelkező minisztérium. 750 állampolgár ajánlatát meg kell szerezni (választási ajánlás, a választási irodától kapjuk az értesítő szelvényt, az ajánlás ennek a melléklete, ezen tehetjük meg az ajánlást). A többes ajánlás kiszűrése: az adott állampolgár nem ott rendelkezik ajánlással ahol jogosult. 750 ajánlás megszerzése után jelölőlistára kerül. Területi lista felállításának feltétele: a kettő össze van kötve; az a komoly párt, amely egyéni képviselőket is tud állítani (az adott területen lévő választókerületek legalább egynegyedében, de minimum kettőben), bekerülhet a területi listára. Országos listát az a párt állíthat, amely legalább 7 területen tudta a listaállítás jogát megszerezni. Választási fordulók

és mandátumelosztás A választás első fordulója Minden állampolgárnak 2 db voksa van, egy az egyéni képviselőjelöltre, egy a területi listára. A választásnak van érvényessége és eredményessége. Akkor érvényes az első forduló, ha a választópolgár több mint fele leadja szavazatát. S akkor eredményes, ha sikerül az egyéni mandátumot kiosztani. Magyarországon az első fordulóban az abszolút többség elve alapján kerül az egyéni mandátum kiosztásra. A választás második fordulója Csak az a jelölt juthat tovább a második fordulóba, aki 15 % voksot szerez a leadott szavazatokból, vagy az első három helyezett között van. A két forduló között politikai alkufolyamatok zajlanak Már a választás előtt is szoktak kötni választási szövetséget, azért, hogy a szavazatok mozgósításával és korszerűsítésével nagyobb esélyük legyen a Parlamentbe bekerülni, a többséget megszerezni. Ez lehet verbális kinyilatkoztatás,

közös jelöltállítás, a legerősebb amikor közösen listát állítanak. Vannak kényszerszövetségek, ezek a két forduló között szoktak létrejönni. Valamelyik fél nem kíván a választás előtt választási szövetséget kötni, viszont az első forduló után szükséges, hogy győzelmüket bebiztosítsák. Ha visszalépteti a jelöltet a másik számára akkor biztosítja a választási győzelmet (így csak két jelölt marad a szavazólapon). A második forduló akkor érvényes, ha a választópolgárok 25 %-a elmegy választani (relatív többségi elv alapján nyerik a mandátumot, ha véletlenül szavazategyenlőség van, nem nyer senki; ekkor nem töltik be a mandátumot, nincs harmadik forduló, hanem időközi választás van, melyet a választást követő 6 hónap után lehet kiírni, addig a státusz üresen marad.) Kompenzációs lista: töredékszavazatokat osztják ki. 15 Politikaelmélet A választás során a többségi elv alapján osztják ki

a mandátumot, akinek a jelöltje nem jutott be, de elérte az 5 %-ot, átviszik; a másik töredékszavazat a listásról keletkezik. A választási rendszer hatása a politikai rendszerre A kombinált magyar választási rendszer két eltérő funkciót tölt be: − az egyéni kerületekben eldől, hogy melyik párt alakíthat kormányt (v. koalíciót); a kormányzást szolgálja − a területi és országos listás ágak biztosítják a fontosabb politikai erők politikai reprezentációját 1990-94-ben a kormányzás elősegítésére került a hangsúly, a későbbi választásokon mindkét elem megjelent a végeredményekben. A választási rendszer 1994-es választások előtti módosítása: a 4 %-os küszöb 5 %-ra történő emelése; az 1998-as választások előtt: listakapcsolás szabályozása. A két változtatás politikai célja a kisebb pártok parlamentbe bejutásának megakadályozása, nehezítése. A választási rendszer visszahat a választói akaratra,

befolyásolja a pártok és a választók stratégiáját. A magyar pártrendszer a blokkosodás és a koncentráció növekedésének irányába hat. A választók kevésbé szavaznak a kieső pártokra. A választási rendszer meghatározhatja a pártrendszert: a választási eredmények arányosságának növekedése annak tudható be, hogy a pártrendszer a választási rendszernek jobban megfelelő. Választási részvétel 1990-2002 között A részvételi arányt a parlamentáris rendszer és a pártok elfogadottsága mércéjének tekintik. I. forduló: − 1990-1994-ben 67-70 % között volt − 1998-ra csökkent a részvétel (Hajdú és Szabolcs megyében az alacsony részvétel miatt a területi listás választásokat is meg kellett ismételni): 56,26 % − 2002-ben nőtt: 70,53 % II. forduló − 1990-1994-ben alacsony részvétel mint az első fordulóban, oka: a választók úgy érezték, hogy a verseny az első fordulóban eldőlt − 1998-2000-ben nagyobb részvétel

mint az első fordulóban; oka: csak a második fordulóban dőlt el, hogy melyik párt nyeri a választást Az arányos mandátumelosztást módosító tényezők A magyar választási eredmények arányossága 90 óta nőtt. Eleinte csak technikailag volt vegyes rendszer, eredményét tekintve nem; 1998. és 2002 vonatkozásában a mandátumkiosztás arányosságát tekintve is vegyessé vált. 16 Politikaelmélet Az arányosság attól nő, hogy valamennyi politikai szereplő egyre jobban ki tudja használni a választási rendszer lehetőségeit saját mandátumainak maximalizálására; a mandátummaximalizálási törekvések pedig a választási rendszer egészének arányosságát növelik. 17 Politikaelmélet A magyar törvényhozó hatalom A Parlament funkciója A Parlament törvényhozó hatalom, jogalkotó funkciót tölt be (törvények, határozatok). Törvényi, jogi normarendszer. A jogi norma jogokat teremt és kötelezettségeket ró a törvény hatálya

alá tartozókra bizonyos intézmények rendjét szabályozza. A határozat 2 fajta lehet: − politikai nyilatkozat (Magyarország csatlakozási tárgyalásokat kezdeményez az EU-ba való belépéshez); − a Kormány terjesszen elő olyan törvényt, ami a szegénység megfékezését szolgálja; − a kinevezéseket is határozati javaslati formában terjeszti elő (a Parlamentnek van kinevezési joga: közjogi méltóságok (5); köztársasági elnök, országgyűlés elnöke (Holló András), Kormányfő (miniszterelnök), Legfelsőbb Bíróság elnöke (Solt Pál), Alkotmánybíróság elnöke A Parlament másik funkciója a képviseleti funkció. A Parlament a népszuverenitás megtestesítője, képviseleti lehetőséget biztosít különböző társadalmi csoportok, rétegek számára. A Parlament politikai kontrollt gyakorol a végrehajtó hatalom felett. A Parlament ellenőrzi a Kormány politikáját. A társadalmi nyilvánosság eszközével 1 a Parlament látja el ezt a

feladatát A Parlament nem hatóság! A Parlament az az intézmény, amely működésével legitimizálja (elfogadtatja) – legitimációs funkció – a társadalomban az állampolgárokkal a fennálló politikai rendszer jogosságát, létezését. Magyarországon alacsony a Parlament legitimizációja Magyarországon nagyfokú a pártellenzék. Kormányalakítási funkció A Parlament működési modelljei (a törvényhozó hatalom típusai) Kétfajta modell létezik: − Vesztminszter (angolszász típusú): vitatkozó parlament, nem elsősorban a törvényalkotói munkára helyeződik a hangsúly, hanem a társadalmi nyilvánosságra. A különböző érdekek artikulációja, a közhatalom gyakorlásáról folytatott diskurzus képezi a parlamenti munka oroszlánrészét; állandó vita, érvek és ellenérvek ütköztetése; a Parlament teljesen nyilvánosan működik, az üléseiről állandó közvetítés van. − Bundestag, munkaparlament (német modell, kontinentális

európai modell): a fő hangsúly a jogalkotásra helyeződik, mindent írásban szabályoznak; túlszabályozás; bürokratikus racionalizálás. Olyan országban kell mindent leszabályozni, ami nagyon kicsi, és az emberek jogkövető magatartása nagyon kicsi. A kimondott szónak nincs ereje Egy egyéves ciklusban 20-25 ezer határozatot hoz a Parlament. amikor egy parlamenti vizsgálóbizottság a jelentését nyilvánosságra hozza, az embereket tájékoztatja; az ettől való félelem visszatartó erő, nagyobb ereje van, mint a jogi szankcióknak 1 18 Politikaelmélet Képviseleti funkció, legitimitás A magyar Parlament működése, struktúrája A magyar parlament képviselőház, a parlamentáris képviseleti elvre épül. Munkaparlament; mint Európában mindenhol. Struktúrája: egykamarás (mindent egyszerre csinál: szervezés, törvényhozás, kormány ellenőrzése) A kétkamarásnál az örökletes tagságot biztosítja a parlament (arisztokraták). A

polgári demokráciák intézményesülése során ez megszűnt (utoljára Angliában szűnt meg az örökletes főrendi tagság 1999ben; angol felső ház: lordok háza – lord: főrend, nemes arisztokrácia tagja, aki örökletesen jogosult volt, erről az előjogokról mondtak le 99-ben, máshol mindenhol „elveszítették”). Az alsóházba választással kerülhetnek be. Föderatív (szuverén, független államalakulatok szövetsége) állam. Az alsóházba az egyes államok lakosságszám arányban küldi a képviselőket, viszont a felsőházba paritásos alapon (minden államból ugyanolyan számú). Kétszintű törvényhozás = kétkamarás. Komoly szerepe lehet a kétkamarás szervezetnek a soknemzetiségű összetételű államokban a kisebbségek képviseletére. (Magyarország számon kéri a határon túli magyarok jogait, miközben Magyarországon a magyarországi nemzetiségek képviselete teljes mértékben hiányzik). A kétkamarás rendszerben az alsóház

tagjait választják, a felsőház tagjait pedig delegálják. Olaszországban a kétkamarás szerveződés a korporatív hatalomgyakorlás alapja. A felsőházban mindenfajta társadalmi csoport képviselheti magát (egyházak, gyáriparosok, szakszervezetek, civil szervezetek, nemzeti kisebbségek), ők azért vannak hogy megvétózzák a törvényt. A parlament szervezeti struktúrája A magyar Parlament kétfajta módon tagolódik: parlamenti bizottságokból és frakciókból áll. Plénum Plénum, azaz plenáris ülés: valamennyi képviselő egyidejű részvételével történő ülésezés. A legfontosabb fórum, itt zajlik a törvénytervezetek nyilvános vitája, minden képviselő felszólalhat, itt történik a javaslatok, módosítások feletti szavazás is. Itt artikulálódnak a feszültséget teremtő politikai kérdések, ez a kormány ellenzéki kritikájának legfontosabb terepe, itt állíthat az ellenzék saját alternatív politikát a kormányzati

törvényjavaslatokkal szemben. Bizottságok – a parlamentet funkcionálisan a parlamenti bizottságok tagolják A bizottságok kétfajták: − állandó: szakbizottságok − eseti 19 Politikaelmélet A szakbizottságok lefedik a kormányzati struktúrát; Pénzügyminisztérium: költségvetési bizottság, Belügyminisztérium: önkormányzati bizottság, rendészeti bizottság, Földművelésügyi Minisztérium: mezőgazdasági bizottság. A bizottságok − ellenőrzik a Kormány munkáját; évente kétszer be kell számolni, illetve ha szükséges, bármikor bekérethetik a minisztert, államtitkárt, ügyeket vizsgálhatnak, ellenőrizhetnek. − a plenáris ülést megelőzően véleményezik a beterjesztett törvényjavaslatot szakmai szempontból. Politikailag a plenáris ülésen szedik szét 20-25 szakbizottság van, mindegyiknek 20-30 tagja − kompetensek továbbá a képviselők és a parlament belső ügyeinek intézésében Az állandó bizottságokon belül

albizottságok is működnek. A magyar parlamentben erős bizottsági rendszer alakult ki, az állandó bizottságok jogköre széles, súlyuk nagy. A képviselők 4/5-e tagja valamelyik bizottságnak, van aki többnek is Az eseti bizottságok két funkciót töltenek be. A vizsgáló bizottság ellenzéki kezdeményezésre többnyire meghatározott ideig működnek. Ez alatt el kell készítenie a jelentését Vannak ad-hoc bizottságok, többfajta célból jöhetnek létre: pl. kegyeleti bizottság Frakciók – a parlamentet politikailag a pártfrakciók tagolják A frakció a parlamenti pártok országgyűlési képviselőcsoportja; különböző képviselőcsoportok összehangolódása érdekében szerveződnek. Szerepe fontos, mert a bizottságokba a tagságot a frakció kapja, nem a képviselő. Ha független egy képviselő, nem tud tagja lenni a bizottságnak A frakciót megilleti a költségvetési támogatás, ebből tudnak infrastruktúrát működtetni, képviselői

irodaházat fenntartani stb. Házelnök A parlament élén a kormánypárti többségből kikerülő házelnök áll; a Házbizottság elnöke is. A házelnök irányítja a parlament napirendjét, koordinálja a döntéseket meghozó plenáris ülés és a bizottságok működését. A házelnök mellett alelnökök is vannak (öt), szerepük az ülésvezetésben fontos. Törvényhozás 1. fázis: beterjesztés 4 beterjesztő lehet: − kormány: döntő többségben (80-90 %) a Kormány nyújtja be; van egy nagy szakapparátusa, amely elkészíti a tervezetet, a normaszöveget: kodifikációs munka − egyéni képviselő: az ellenzék úgy tud törvényt módosítani vagy új törvényt beterjeszteni, ha egyéni képviselő teszi ezt; frakciót nem illeti meg ez a jog 20 Politikaelmélet − bizottság − köztársasági elnök: pl. ő tesz javaslatot a miniszterelnök személyére 2. fázis: tárgysorozatba vétel Azért, hogy a Parlament valamikor napirendre tűzze. Ez két

módon történhet: − automatikusan: a Kormány esetében − kijelölt bizottság véleményezi a beterjesztett javaslatot: hogy vitára alkalmas-e Utána az Országgyűlés szavaz arról, hogy felveszi a tárgysorozatba. 3. fázis: a házelnökhöz kerül a határozati javaslat A házelnök kijelöli azokat a bizottságokat, ahová véleményezésre, megtárgyalásra elküldi: késő bizottsági vita. A házelnök egyeztet a parlamenti pártok frakcióvezetőjével A házbizottságban vannak a frakcióvezetők. Obstrukció intézménye: amikor a parlamenti képviselők a végtelenségbe nyúló vitával megakadályozzák a határozathozatalt. (Magyarországon a dualizmus idején terjedt el) A házbizottság elnöke, a házelnök azt mondja, hogy ez a törvény nem kardinális törvény, legyen az általános vitára 3 órahossza, a részletes vitára 5 óra, összesen 8 óra (lehet több részletben is, de ennyi a keretideje). Ha a házbizottságban ezt elfogadják, így lesz. 4.

fázis: napirendre tűzés Az Országgyűlés elnöke elkészíti a napirendet és az Országgyűlés a napirendről az ülés megkezdése előtt szavaz. Előfordulhat, hogy mindig elodázzák a tárgyat 5. fázis: általános vita Azt a célt szolgálja, hogy a törvényalkotók diskurzust folytassanak a törvénytervezet szabályozási elveiről: mi a jogalkotói szándék, mi lesz a hatása, miért ilyen módon szabályozzák: elvi kérdések ezek, ezekről vitáz a Parlament. Először expozé (beterjesztő szóbeli kiegészítése), ezt követően a bizottság meghallgatja a bizottság elnökének az előterjesztését (szakbizottságok, amelyek megvitatták a beterjesztett javaslatot). A vezérszónokok következnek (frakciót megillető jog), aki kifejti a frakció, a politikai párt álláspontját a törvénytervezettel kapcsolatban. (20 percet kap) 6. részletes vita Amikor véget ér az általános vita, a házelnök abban az esetben ha a határozati javaslathoz módosító

javaslatot csatolnak, második bizottsági vitára küldi ki, ezt követi a részletes vita: nem irányelvekről van szó, hanem szétszedik a konkrét jogi normaszöveget. Harmadik bizottsági vitára is sor szokott kerülni, ha nagyon sok módosító javaslat van. Előfordulhat, hogy a módosító javaslatok módosították a módosító javaslatokat, ilyenkor kiszelektálják azokat, amik egymásnak is ellentmondanak. 21 Politikaelmélet 7. Határozathozatal Egyszerű vagy minősített többséggel. Azokat a törvényeket kell minősített többséggel elfogadni, amelyeket az alkotmány kifejezetten előír, az összes többi egyszerű többség. Minősített többség kell (sarkallatos törvénynek nevezik): alkotmánymódosítás, választási törvény, köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény, Alkotmánybíróságról szóló törvény, rendőrségi törvény, médiatörvény, jegybankról szóló törvény stb. A minősítet többség két fajtája: −

alkotmányt módosítani vagy új alkotmányt hozni: valamennyi képviselő több mint 2/3-ának támogatásával lehet − az összes többi minősített többség esetében a jelenlévő parlamenti képviselők több mint 2/3ának támogatása Egyszerű többség: − külön szabály a miniszterelnök megválasztására: valamennyi parlamenti képviselő több mint felének a támogatása kell − az összes többi egyszerű többség: a jelenlévő parlamenti képviselők több mint felének a támogatása 8. fázis: a köztársasági elnök aláírásával szentesíti a törvényt A köztársasági elnöknek van vétójog gyakorlási lehetősége. Kétfajta aggálya lehet a köztársasági elnöknek: − politikai aggály − alkotmányossági aggály Más-más eszközöket kell alkalmazni e két esetben; ha politikai aggálya van, visszaküldi a Parlamentnek; ebben az esetben kezdődik minden a beterjesztéstől elölről; azonban lehet gyorsított eljárással. Ha változatlan

formában visszakapja, vagyis másodszor is elfogadja a Parlament, a köztársasági elnök köteles aláírni és hatályba lép a törvény. Ha alkotmányossági aggályai vannak, akkor az Alkotmánybírósághoz küldi el a már elfogadott törvényt: ún. előzetes normakontrollt (alkotmányossági felülvizsgálatot) kér Az Alkotmánybíróság ezt soron kívül tárgyalja; megsemmisítési joga van. Ha egy-egy szakaszát megsemmisíti, a köztársasági elnöknek újra vissza kell küldenie a Parlamentnek. Ha az Alkotmánybíróság nem állapít meg alkotmányellenességet, köteles aláírni a törvényt. 9. Kihirdetés A köztársasági elnök aláírását követően a törvényt ki kell hirdetni, ekkor léphet hatályba, illetve a záró rendelkezésben megfogalmazott dátummal. Politikai szereplők Képviselők 22 Politikaelmélet A képviselők többsége valamely párt képviselőcsoportjához tartozik, de bizonyos autonómiával bíró szereplők is egyben ,saját

politikai világképpel, eltérő szociokulturális háttérrel és szerepfelfogással. Különböző módon szereztek mandátumot; különbséget mutattak ki pl. az egyéni kerületi és a listás mandátummal rendelkezők szerepfelfogásában és viselkedésében. Képviselői szerepfelfogások: − a képviselet tartalma: megbízott, küldött vagy politikus-e, mire szól a mandátuma; egy vizsgálat szerint a többség úgy vélte hogy parlamenti tevékenységét a nemzeti érdek alapján kialakított saját ítélete irányítja, s csak kisebb részük gondolta úgy hogy nem lelkiismerete, hanem pártja vagy választókörzete utasítása befolyásolja − a képviselet iránya: milyen csoportot vagy szervezetet képvisel, milyen várakozásnak igyekszik megfelelni; az egyéni választókerületben megválasztott képviselők főleg választókerülete képviselőjének tekinti magát; a pártlistán bejutottak úgy vélik hogy a pártjuk képviselőjeként tevékenykednek −

célorientáció: a képviselők miként látják a döntési folyamatban elfoglalt helyüket A képviselőkön nyugszik az egyes frakciók, a bizottság és az egész parlament működése. Ők nyújtják be a kormány javaslatai mellett vagy azzal szemben önálló indítványaikat, a módosító javaslatokat. Pártfrakciók tagjai: a képviselőjelöltként mandátumot szerzett képviselők, többnyire párttagok Független képviselők: vagy a parlamenti ciklus közben kiváló képviselők. Függetlenné válnak azok a képviselők, akik a pártfrakció alapításához szükséges létszámot (15) nem érik el, ők vagy csatlakoznak valamelyik párt frakciójához, vagy a függetlenek közé ülnek. Frakciók és funkcióik A parlamenti jog elismert, privilegizált intézményei, képviseleti és artikulációs funkcióval rendelkeznek. − Képviselik a pártokat. − Politikaalakítási-kormányzati funkciójuk van. − A parlament eljárási és döntéshozatali rendjének

minden szintjén jelen vannak. − A választások után a frakciók közti megegyezés alapján osztják el a vezető parlamenti pozíciókat, a bizottsági elnöki, alelnöki és tagsági helyeket, ahová a frakciók képviselőket delegálnak. A frakciók a parlamentben a politikai értelemben vett cselekvés aktorai: − frakciófegyelem: a parlamenti vitában politikailag egységesen lépnek fel; szavazási egység. Van szabad (lelkiismereti), a frakcióvezetés ajánlása szerinti és a pártirányvonal betartását követelő kötelező szavazás. Legfontosabb szereplő a frakcióvezető (képviselőcsoport választja meg), aki megjeleníti a frakció véleményét a Házbizottságban, vagy felszólalások alkalmával. − a tényleges politikai döntések nem a plenáris vitán, hanem a frakcióüléseken születnek, ahol a frakción belüli vita is zajlik; a plenáris ülésen a frakciók igyekeznek politikailag egységesen fellépni; a képviselők jelenléte a szavazáskor

fontos (a frakción belüli másként gondolkodók legfeljebb ellentétesen szavaznak vagy távol maradnak a szavazástól) − a parlamenti tisztségekben a frakciók által delegált képviselők ülnek 23 Politikaelmélet − a parlamenti vitát is a pártfrakciók jelenléte strukturálja; vezérszónoki rendszer: a felszólalások erősorrend szerinti rendje. − munkacsoportokat alakítanak, melyek tárgyalják és véleményezik a törvényjavaslatokat, módosító javaslatokat, és javaslatuk alapján dönt a frakcióülés a párt képviselőcsoportjának hivatalos álláspontjáról, szavazási stratégiájáról. Kormány és kormánypártok viszonya A közös politikai táborhoz, párthoz tartozás fontos politikai szolidaritást teremtő erő, de ezt újra és újra meg kell erősíteni. A kormánypártok az ellenzéki pártoknál hatékonyabb eszközökkel rendelkeznek a pártegység fenntartására; ebben szerepe van − a kormányzati felelősségnek, ami

erősíti a kormánypárton belüli összetartást (pszichológiai tényező) − a kormányzati pozíciókkal történő jutalmazásnak (materiális/pozicionális tényező) és − a kormányfő frakciófegyelmet növelő eszközeinek. A kormánypárti frakciónak befolyása van a kormányzati törvényjavaslatokra, még az előtt, hogy parlamenti tárgyalásra kerülnének, ill. a parlamenti tárgyalási folyamatban is: − a törvénytervezetet a kormánypárti frakciók munkacsoportjai tárgyalják, s a munkacsoportok előterjesztései alapján alakítják ki a frakciók álláspontjaikat és szavazási ajánlásaikat − a munkacsoport vezetői a parlament állandó bizottságának vezetői is − nagyobb konfliktus esetén az illetékes miniszter vagy a miniszterelnök a frakcióülésen próbálja meggyőzni a képviselőket, s ha ez nem sikerül dönt: vagy nem terjeszti be az indítványt, vagy beterjeszti és vállalja a szavazással járó presztízsveszteséget −

kormánypárti frakciók véleményezik a kormány féléves törvényalkotási programját Kormány és koalíciós partnerei A kormányzati stabilitás másik feltétele a koalíció egységének megőrzése; felbomlása a kormány bukásával járhat. A koalíciós kormány magában hordozza a belső ellentéteket, hiszen több politikai párt között kell az együttműködést megteremteni. A koalíciós partnerek a kormányfő számára komoly korlátot jelentenek. Ellenzék Funkciója főleg a kormány ellenőrzése, kritikája, az alternatív kormányzati vezetés és kormánypolitika biztosítása. Széles körű beszédjoga van, részarányának megfelelően részesedik a vezető parlamenti tisztségekből, és a kétharmados törvényhozás révén jelentős együttdöntési, ill. vétójoggal rendelkezik (a házszabály megváltoztatásában, az alkotmány megváltoztatásában) Szükséges többség az egyes törvényhozási tárgykörökben: − „feles” törvények:

jelen lévő képviselők többsége − „kétharmados”: jelen lévő képviselők kétharmada − házszabály: jelen lévő képviselők kétharmada 24 Politikaelmélet − alkotmány: összes képviselő kétharmada Kormánytöbbség-ellenzék dualizmusa A parlament önálló politikaformáló szerepét mutatja, hogy automatikus esélyük a kormánypárti javaslatoknak sincs arra hogy elfogadást nyerjenek, s az ellenzéki javaslatok sincsenek kudarcra ítélve. A kormány javaslataihoz nemcsak az ellenzéki, de kormánypárti oldalról is érkeznek javaslatok. Önálló indítványok esetében az ellenzék aktivitása erősebb, a módosítások terén kiegyenlítettebb a helyzet. A kormánypártiak elégedettebbek a kormány előterjesztéseivel A parlament kontrollfunkciójának intézményei Bizalmatlansági indítvány, bizalmi szavazás: ha megrendül a parlament többségének bizalma, a kormány megbuktatható. A konstruktív bizalmatlansági indítvány a

szankcionálási lehetőséget korlátozza, gyengíti a kormány parlamenti felelősségét. A bizalmi szavazás intézménye fegyelmezési eszköz a kormány számára a renitenskedő tagjaival szemben; alkalmazásával a bizonytalan többségű törvényjavaslatok könnyebben keresztülvihetők (a renitenskedő kormánypártiak egy-egy tvj-ot leszavaznak, de kormányukat megbuktatni nem kívánják). Politikai nyilvánosság: − interpellációk és kérdések (a parlamenti ellenzék fontos eszköze a napirend tematikájának formálására) Ha a parlament nem fogadja el az interpellációra adott miniszteri választ, az ügyet további kivizsgálásra adják ki a bizottságnak (jelentős politikai presztízsveszteség). − azonnali kérdés; valódi vita alakulhat ki, viszontkérdés, viszontválasz jog. − szóbeli és írásbeli kérdés Van plenáris ülés: valamennyi képviselő egyidejű részvételével történő ülésezés. Végrehajtás ellenőrzésének szervei: −

zárszámadási vita: a költségvetési tv. ellenőrzésének egyik formája − másik formája: az Állami Számvevőszék − országgyűlési biztosok (ombudsmanok) a közigazgatás feletti parlamenti kontroll intézménye az állampolgárokat a tv-ek végrehajtása során ért sérelmek kivizsgálására. Beszámoltatás: a kormányt rendszeres beszámolási kötelezettség terheli a parlament felé. Különböző törvények egy-egy speciális tárgykörben írnak elő beszámolási kötelezettséget a kormánynak vagy tagjainak. Vannak ügyek, melyekben a kormány vagy egy-egy miniszter nem a parlament egésze, hanem valamely bizottsága irányába tartozik beszámolási, tájékoztatási kötelezettséggel. Bizottsági meghallgatás: mindenki köteles a parlamenti bizottság által kért adatokat a bizottság rendelkezésére bocsátani, vallomást tenni. Vizsgálóbizottságok: a parlament az alkotmány szerint bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki.

Összefoglalásképpen: alig van szankcionálható elem; a kormány ellenőrzésének hatékonyságát a politikai nyilvánosság adja (közvetlenül vagy a sajtón keresztül). Főleg az ellenzék számára jelentenek politikai eszközöket a kormánnyal szemben. 25 Politikaelmélet A magyar kormányzati rendszer A kormány funkciója A politikai élet központi aktora (szereplője), hiszen a politikai döntések centruma. Egyrészről a Kormányban döntés születik arról, hogy bizonyos törvényeket beterjesszenek, másrészt maga is rendeleteket alkothat. Kormányrendelt csak valamilyen törvény felhatalmazására, valamilyen törvény végrehajtásának érdekében kerül szabályozásra. A Kormány végrehajtó hatalom, felelős azért, hogy a Parlament által elfogadott törvények végrehajtásra kerüljenek, biztosítsa az állampolgárok jogkövető magatartását (ha kell, kikényszeríti ezt). A Kormány intézményrendszert szabályoz, kötelessége hogy

megfelelően működjön. A Kormány irányítja a közigazgatást, összehangolja a közigazgatási intézmények munkáját és irányítja e szervezetek tevékenységét, hogy azok az állampolgárok érdekét szolgálják. A kormány közjogi struktúrája A magyar kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből áll. A kormány belső struktúráját a miniszterelnöki, a kabinet- és a reszortelv határozza meg. Miniszterelnöki elv: az alkotmány a miniszterelnök kezébe helyezi a kormányprogram elkészítésének jogát. A miniszterelnök felelős a kormányprogram végrehajtásáért, a miniszterelnök nem egyszerűen egy politikai testület vezetője, hanem szerepe jóval hangsúlyosabb: a személyén keresztül, személyes felelősségén keresztül érvényesül a kormányprogram végrehajtása. Személyével biztosítja a működés zavartalanságát. A kormányfő a Parlamentnek felel, a Parlamenttől kapja a megbízatását A miniszterek azonban csak a

miniszterelnöknek felelősek. A Parlamentnek felelős a Kormány, a kormányfőn keresztül számon kérhető. A kormányzati felelősség Parlament általi szankcionálását egyfajta módon lehet érvényesíteni: ezt konstruktív bizalmi elvnek nevezzük. A miniszterelnököt csak konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal lehet leváltani: a hivatalban lévő miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlanság és az új jelölését tartalmazza (a képviselők beadványukban bizalmatlansági indítványt indíthatnak, de megnevezik hogy kit kívánnak miniszterelnöknek). Egyszerre történik a kettőben szavazás, hogy ne maradjon egy ország miniszterelnök nélkül. A miniszterelnöknek diszkrecionális joga van a miniszterek kiválasztására. Koalíciós kormány esetén alku tárgya is. Kabinetelv: a kormány miniszterek tanácsa, kollektív testület, amely döntéseket hoz többségi elv alapján. A kormányfő első az egyenlők között, egy szavazata van, de

meghatározó szavazata A kormányban a döntéshozatal a negatív elv alapján történik (ki nem ért valamivel egyet). A kormánytagok bizalommal kell hogy viseltessenek a miniszterelnök iránt. A miniszterelnök ezt a lojalitást a káderpolitikája révén tudja elérni; igyekszik olyan emberekkel körülvenni magát, akik lojálisak iránta. Nem szerveznek belső ellentétet, ha pedig így van, a miniszterelnök kezdeményezi a miniszter felmentését. 26 Politikaelmélet Reszortelv: minden miniszternek törvényesen körülhatárolt feladatköre van. Nem csak egyszerűen testületnek tagja. Minden új kormány elsőként terjeszti be a miniszterek és a minisztériumok jogállásáról szóló törvényt, ebben jelenik meg a Kormány struktúrája. A miniszterelnök döntése hogy hogyan nézzen ki a kormányzati struktúrája, mely tárcákhoz milyen hatáskörök tartoznak. A miniszterelnök azonban rendelkezik a hatáskör-elvonás lehetőségével is. Pl.:

Pénzügyminisztérium: költségvetés, Belügyminisztérium: rendészeti szervek, Külügyminisztérium: nemzetközi szerződések előkészítése, külföldi utak szervezése Kormányalakítás − egypárti: ha rendelkezésre áll a többség − koalíciós A pártrendszer függvénye és az erőviszonyok határozzák meg azt, hogy milyen típusú és milyen összetételű kormány kerül hatalomra. A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára a Parlament választja meg. A választás folyamata: a parlamenti összetételtől és a páron belüli szelekciótól függ; a köztársasági elnök kezében van a döntés. A kijelölt miniszterelnök feladata, hogy megvalósítja a kormányprogramot. A választási program lesz a kormányprogram, ha koalíciós kormány, akkor a választási programot össze kell egyeztetni. Ezt a kormányprogramot mint határozati javaslatot, a kijelölt miniszterelnök benyújtja a Parlament számára. A Parlament a megfelelő

bizottságokon véleményezteti. A Parlament a kormányprogramról és a miniszterelnök személyről egyidejűleg szavaz. Ha megvan a többség, a miniszterelnök esküt tesz (de ettől még nincs Kormány). Tárcapreferencia: koalíció esetén alapvető feltételek; vannak személyi preferenciák is. Ha megegyeztek, a miniszterelnök a köztársasági elnöknek elküldi javaslatát. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki (ill. menti fel) De ez előtt a Parlament bizottsága meghallgatja a miniszterjelölteket. A kormánynak nemcsak a miniszterek a tagjai, hanem az államtitkárok is. A Parlament soron következő ülésén a teljes miniszteri gárda esküt tesz, aláírja a kinevezési okmányt és ekkor áll fel a Kormány. A Kormány működése a következő Parlament alakuló üléséig tart. A Kormány megbízatása véget ér, az új Kormány hivatalba lépéséig ügyvivő Kormány. Kormánykoalíció A kormány politikai egységét

gyengítő tényező. A kormányalakítás szereplői a parlamenti pártok, kormányt pártfrakciókból kell létrehozni. A parlamenti pártrendszertől függ az, hogy egypárti vagy koalíciós, hogy kisebbségi vagy többségi kormány jön-e létre. Egypárti kormányban a politikai hatalom a kormányfő kezében koncentrálódik, koalíciós kormány esetén jobban megoszlik a kormányfő és a koalíciós pártok vezetői között. Ha a koalíció sokpárti és azonos súlyú pártok részvételével jön létre (Belgium, Hollandia), akkor a miniszterelnök személye a pártok megegyezésén alapul, a kormányfő ilyenkor a koalíciós pártok között egyensúlyozó, kiegyenlítő szerepet játszik. Ha a koalíciót a parlamenti mandátumarány a túlsúlyos párt hozza létre, akkor az onnan kikerülő 27 Politikaelmélet miniszterelnök kezében az egypárti kormányfőnél kevesebb, de a sokpárti miniszterelnöknél több politikai hatalom koncentrálódik. (Mo-n eddig

még koalíciós kormányok alakultak) Koalíció típusai − kapcsolt többségi koalíció; Antall-kormány: MDF, FKGP, KDNP hármas koalíció. 1993 őszére a MIÉP és az FKGP kivált a kormányból, ennek következtében már minimális többségi és minimális szélességű koalícióként működött − fölös többségi koalíció - Horn-kormány, az MSZP-nek abszolút többsége volt, a koalíció potyautasa az SZDSZ - Orbán-kormány, Fidesz-FKGP, MDF a Fidesszel szoros választási szövetségben indult, közös jelöltekkel − minimális többségi és minimális szélességű koalíció volt a Medgyessy-kormány is Koalíció működése A koalíciós pártok közti viszony, ill. a miniszterelnök koalíciós partnereihez való viszonya eltérő: − Antall-kormány: a kormányfő tekintélye − Horn-kormány: koalíciós megállapodás − Orbán-kormány: a miniszterelnök kiemelkedése erős, a kormányfői kontroll az utolsó évben kiterjedt a kisgazda

tárcákra is Antall és Orbán számára a koalíció csak politikai korlátot jelentett, Horn számára a koalíciós partnerrel kötött szerződés eljárási-intézményi korlátokat is emelt. Az SZDSZ a vétójoga miatt erősebb helyzetben volt, mint korábban az Antall-kormány kisebb pártjai. Az Antal-, Orbán- és Medgyessy-kormány többségét a koalíciós partnerek biztosították, a Horn-kormányt nem veszélyeztette az SZDSZ kilépése, mégis erősebb korlátot jelentett Horn számára. A kormányzati stabilitás fontos feltétele a koalíció egységének megőrzése, mert felbomlása a kormány bukásával járhat. A koalíciós kormány magában hordozza a belső ellentéteket, hiszen eltérő politikusi gárdával, programmal rendelkező párt között kell az együttműködést megteremteni. A koalícióalkotás a résztvevők politikai alkujának az eredménye. A kormány koalíciós jellege kihat a kormányfő és minisztereinek viszonyára is Tárcaelosztás a

koalíciós kormányban A koalíció hatással van a tárcaelosztásra mennyiségileg és minőségileg. A miniszteri pozíciók elosztása körüli alku a formális koalíciós elméletek témája. A pártok közti miniszteri tárcaelosztás arányai a mandátumarányoknak vagy a pártok alkuerejének felelnek meg. (Mo-n a mandátumarányhoz igazodott.) Nem mindegy, hogy egy-egy pártnak mely tárcák jutnak, mert az egyes tárcák politikai súlya különbözik; a tárcák között hierarchia van (a BM és a PM kiemelkedik). Az egyes pártok fontossága eltérhet, a tárcaigények jelzik a pártok politikai orientációit (agrárpártok: FVM, szociáldemokratáké: eü-i, szoc.politikai, liberálisoké: gazdasági és igazságügyi tárcák megszerzése a cél) 28 Politikaelmélet A miniszterelnöknek ügyelnie kell kormánya politikai egységének fenntartására, legfontosabb eszköze a patronázshatalmának (személyzeti) részét alkotó menesztési joga. Partonázshatalma

egyben fontos jutalmazási, illetve fegyelmezési eszköz is pártja számára. A miniszterelnök joga a kormánytagok kinevezése mellett a kormány szerkezetének és létszámának meghatározása. A tárca nélküli miniszterek, államtitkárok, címzetes államtitkárok kinevezése bővítési, átalakítási lehetőséget jelent. Lehetősége van a kormány szerkezetének átalakítására, a reszortok átcsoportosítására az egyes minisztériumok között, esetleg a politikailag kényesebb kormányzati ügyet a személyesen kézbe veheti. A miniszterelnök rendelkezik egy személyes stábbal, un. kabinetirodával, amely a Miniszterelnöki Hivatalon belül létrehozott szervezeti egység. A miniszterelnök napi ügyeitől a tárcákkal, pártokkal, frakciókkal és más politikai szerepkőkkel való kapcsolattartáson keresztül a minisztériumoknak a kormánydöntésekhez és a kormányfői igényekhez kapcsolódó tevékenységének a nyomon követését is ellátja. A

kormányfők általában kisebb vagy nagyobb tanácsadói körrel veszik körül magukat. Közéjük tartoznak személyes tanácsadók, a szakértők tanácsadó testületekbe és bizottságokba szervezett szélesebb köre. Kormánytagok szelekciója Koalíciókötéskor nemcsak a kormányprogramról és tárcaelosztásról, de a miniszteri posztokat betöltő személyekről is alku folyik. 90-ben Antal József erős helyzetben volt a kormánytagok megválasztásakor; tekintélye miatt teljes autonómiát élvezett. Ugyanilyen autonómiára tett szert Orbán Viktor 98-ban, de befolyása nem terjedt ki a koalíciós partnerek minisztereinek kiválasztására. A hatalommegosztás másik kérdése, hogy a szétosztott tárcák tisztán egy-egy párt kezébe kerülnek-e, vagy megosztják a koalíciós pártok között. Ez utóbbi megoldás a minisztériumon belül politikai kontrollt teremt. Antall-kormányban 2 tiszta, 9 vegyes minisztérium működött, és 2 párton kívüli miniszter

volt. A szocialisták 94-ben vegyes minisztériumok megvalósítására törekedtek (ha a miniszteri tárca az egyik párté, a másik párt a politikai államtitkári posztot tölti be, hogy politikai kontrollt gyakorolhasson); 6 egypárti és 4 vegyes minisztérium volt, 2 minisztériumban a politikai államtitkár párton kívüli volt. A politikai kinevezéseket meghatározó legfontosabb szelekciós elv: a politikai és személyes bizalom, s a lojalitás A magyar közigazgatás szervezete és politikai irányítása Az állam szervezeti rendszere elsősorban a közigazgatás intézményeiből áll. A közigazgatás a végrehajtó hatalom szervezeti rendszere; a közigazgatási szervezetek a parlamenti és kormányzati döntéseket végrehajtják. A közigazgatás két részre tagolódik: 29 Politikaelmélet − a centralizált, az állam központi szerveinek, végső soron általában a kormánynak alárendelt központi közigazgatásra és − a végrehajtó jellegű

igazgatási tevékenység mellett jelentős saját hatáskörrel, autonómiával bíró funkcionális és helyi önkormányzatokra. A magyar közigazgatásban a decentralizáció mértéke, azaz az önkormányzatok jogköre jelentős. Az önkormányzatok helyi szinten erősek, bár területi-regionális, azaz megyei szinten is léteznek önkormányzati hatáskörrel bíró testületek. Az egész magyar közigazgatás vezető testülete a kormány. A kormánynak az államigazgatás egész működése feletti kontrollja alkotmányos alapelv, amely a kormány politikai felelősségének is az alapja: a kormány az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül vagy valamely tagja által intézkedhet. A közigazgatás központi szerveinek a politikai kontroll tekintetében két nagy csoportja van: − a minisztériumok és − az ún. országos határkörű szervek Az országos hatáskörű szerveknek általában végrehajtás jellegű feladatkörük van, a

minisztériumok emellett politikai programadó, döntéshozó intézmények is egyben, azaz a politikai közigazgatás részét képezik. Minisztériumok élén a miniszter, a kormány egy tagja, azaz politikus áll Irányítója és vezetője is az alárendelt központi közigazgatási szervnek, a minisztériumnak. Az országos hatáskörű szervek élén köztisztviselők állnak, számuk nagyobb mint a minisztériumoké, és gyakran változó pl. Központi Statisztikai Hivatal. A közigazgatás adminisztratív-végrehajtó szervei A közigazgatás tényleges végrehajtó-ügyintéző szerveinek két fő típusa van: − az önkormányzatok és − az ún. dekoncentrált szervek Az önkormányzatok saját hatáskörük mellett államigazgatási feladatokat is ellátnak. A dekoncentrált szervek az államigazgatás területi szervei, kb. 30 féle különböző dekoncentrált államigazgatási szerv működik pl. rendészeti, nyilvántartási, ellenőrzési-felügyeleti A legtöbb

rendelkezik fővárosi és megyei hivatalokkal is pl. tisztiorvosi szolgálat, de van ami városi, kerületi szinten is kiépült pl vízügyi igazgatóságok. A magyar közigazgatás területi-igazgatási szempontból háromszintű: − központi igazgatás, − a dekoncentrált szervek és a helyi önkormányzatok, − középső, közvetítő szint a megye. A politikai irányítás jogi, igazgatási és személyzeti eszközei A kormány nemcsak a politikai vezetés, hanem a közigazgatás csúcsszerve is; a kormány államigazgatás feletti politikai kontrolljának 3 eltérő módja van: 30 Politikaelmélet − a közigazgatás egészét a joganyagon keresztül: tv-ekkel, kormány vagy kormánytagok által kibocsátott rendeletekkel, − egyedi utasításokkal, körlevelekkel, − személyzeti politikával irányítja. Jogszabályokkal történő kormányzás Legáltalánosabb mód a jogszabályokon keresztül történő irányítás (tv., kr miniszteri rendeletek) A kormány

jogalkotó hatásköre nemcsak törvényi felhatalmazáson alapul, hanem részben önálló hatáskör, a miniszterek viszont csak törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján adhatnak ki rendeleteket. A 90-es évektől a kr-ek, miniszteri rendeletek száma nőtt, a tv-ek aránya csökkent. A rendeletek a kormány határozottabb politikai vezető tevékenységére utalnak; Horn és Orbán-kormány alatt; a rendeleti kormányzás súlya az európai trendbe illeszkedve Mo-n is megnőtt. Vezetési és irányítási jogkör révén történő kormányzás A kormány tevékenysége az államigazgatás irányítását tekintve hierarchikus, bármilyen ügyben közvetlenül is intézkedhet, de általánosan az államigazgatás egyes területeit – a reszortelvnek megfelelően – a miniszterek vezetik. A miniszter politikai vezető, egyrészt rendelkezik az alárendelt területre vonatkozó normatív szabályozás jogosítványával és eszközeivel (rendeletkiadás),

másrészt középső szintjéig közvetlen vezetési és irányítási jogkörökkel, azaz utasítással. Jogosult szervezeti átalakításra, átszervezésre, reszort- és személyi átcsoportosításra. Pénzügyi erőforrásokat is átcsoportosíthat. Személyzeti hatáskör révén történő kormányzás Amikor a miniszter belép a minisztérium kapuján, megoldhatatlan feladatokkal találja szemben magát: − olyan területet kell irányítania, amelynek nem szakembere − feladata az apparátus és az intézményrendszer irányítása, ellenőrzése, működtetése − nem ismeri a köztisztviselőket A miniszter politikai jövője a minisztérium működésétől függ. A miniszter és a közigazgatási apparátus közti bizalmi viszony a kormányozhatóság fontos eleme. Mivel az egyszemélyi kontroll nem lehetséges, a miniszter és az apparátus közé politikai hivatalnokréteget helyeznek, ezt a miniszter választja olyan emberekből akikben személyesen és politikailag

megbízik. Patronázspozíciók köre: − a miniszter alatt elhelyezkedő legfelső, két-három szintjének főtisztviselői köre; közig. államtitkár, helyettes államtitkár, esetenként főosztályvezető − a miniszter közvetlen irányítása alatt álló szervezeti egység; személyzeti, sajtó és PR-osztály − személyes titkárság − személyes tanácsadói kör, gyakran külső személyek 31 Politikaelmélet − a minisztérium közvetlen irányítása alatt álló közigazgatási szervezetek köre; kinevezés a miniszter kompetenciája − bizottsági, testületi tagságok, elnöki pozíciók Két további területe kívül esik a közigazgatás körén, de fontos szerepet tölt be: − állami vállalati szektor; vezető pozíciói kormányzati kontroll alatt állnak; gondoskodó patronázs, inkább jutalmazásnak tekinthető (a kontroll közérdek, és kormánypolitika érvényesítése végett) − félállami szervezetek: tb-önk-ok 98-as

feloszlatásukig, kormányzati tanácsadó testületek, köztestületek A kormányzati döntéshozatali folyamat Minden kormány működésének fontos jellemzője, hogy politikailag egységes-e, van-e önálló politikai programja. Ez a kérdés a belső szerkezetben úgy merül fel, hogy a miniszterek a kormány politikájának végrehajtói-e. A kormánypolitika szétesettségének kérdése felveti a koordináció problémáját. Az 1980-as évek hazai gazdaságpolitikai és gazdaságszociológiai munkái hangsúlyozták, hogy Mo-on az egyes tárcák erős érdekérvényesítő képessége következtében nem jött létre egységes gazdaságpolitika. Okát az ágazati miniszteriális rendszerben, a nagyvállalatok és gazdasági lobbik érdekérvényesítő képességében látták. A koordináció politikai és adminisztratív intézményei A kormányzati koordináció politikai eszközei: − kormányfő politikai vezetői, adminisztratív és patronázshatalma − a

kormányülés is koordinációs intézmény, amely a miniszterek közti esetleges vitákban dönt, s egységes kormányálláspontot teremt − a koalíciós politikai egyeztető fórum; a kormányzat fennállása alatt is folyamatosan működik. A politikai koordináció mellett a kormányzás adminisztratív, igazgatási jellegű koordinációt, az egymástól a reszortelv alapján elkülönült hatalmas közigazgatási apparátusok működésének, irányításának az összehangolását is jelenti; 3 szintje: − államigazgatási egyeztetési eljárás − kormányon belüli döntéshozatal hierarchizáltsága és − a Miniszterelnöki Hivatal koordinációs-irányító szerepe Az államigazgatási egyeztetési eljárás: Első az államigazgatás szintje, a különböző programok, törvénytervezetek tárcák közti ún. államigazgatási egyeztetés. Pl egy minisztérium a kormány vagy saját kezdeményezésére törvényjavaslatot dolgoz ki, azt még tervezetstádiumban,

főosztályi szinten megküldik az érdekelt minisztériumoknak, főhatóságoknak, államigazgatáson kívüli szervezeteknek, például érdekképviseleteknek. A kidolgozó minisztérium az észrevételek alapján a törvényjavaslatot általában 32 Politikaelmélet módosítja, figyelembe veszi más érdekelt tárcák álláspontját, majd az államigazgatási egyeztetés befejezéseként a kész tervezetet a tárca a Miniszterelnöki Hivatalon keresztül a közigazgatási államtitkári értekezlet elé viszi. A kormány hierarchizáltsága A minisztériumok között fennáll egy bizonyos informális egyenlőtlenség. A pénzügyminiszter, akinek feladata a költségvetési politika kontrollálása, és a belügyminiszter nagyobb presztízzsel bír. A kormány döntés-előkészítő testületei közül a meghatározott, fontosabb tárcák vezetőiből álló kabinetek emelkednek ki. Formálisan csak előkészítik a kormány döntését, gyakorlatilag döntéshozó

szervekké váltak. A kormánykabinet tagjait a belügy- a külügy- a pénzügyminiszter alkotja, állandó meghívottja a miniszterelnök kabinetfőnöke és a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára. A Gazdasági Kabinetet a pénzügymin. vezeti, tagja a gazdasági és a környezetvédelmi tárca vezetője, és állandó meghívottja a Magyar Nemzeti Bank, a Gazdasági Versenyhivatal, a KSH elnöke, a Miniszter Elnöki Hivatal gazdaságpolitikai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára. A Nemzetbiztonsági Kabinetet a belügyminiszter vezeti. Tagjai a honvédelmi és a külügyminiszter, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter és a miniszterelnök helyettes kabinetfőnöke. A Miniszterelnök Hivatal (MEH) – kancellária szerepe, működése A harmadik szintet a kormány tevékenységének koordinálásban a MEH jelenti. Négy nagyobb szervezeti egységre tagolódik: − a miniszterelnök munkaszervezete − a

kormány testületi működésével kapcsolatos igazgatási és koordinációs feladatok ellátása − önkormányzati szintű politikai elemzés-tervezés − tárca nélküli miniszterek, politikai államtitkárok és kormánybiztosok apparátusa 1) A kabinetiroda: a miniszterelnök személyes politikai tervező-szervező stábja, melyet a miniszterelnök kabinetfőnöke vezet. Kormányfő személyes ügyeinek, programjának szervezését végzi 2) A MEH közigazgatási apparátusa; a közigazgatási államtitkár vezeti, általános irányítást gyakorol a kormányapparátus egésze felett. Feladata a miniszterelnök kormányvezetéssel járó feladatainak az adminisztrálása, a tárcák közti koordináció, a kormányülések előkészítése, majd a kormánydöntések végrehajtásának biztosítása. A közigazgatási államtitkár szervezi és vezeti a kormányülések előtti közigazgatási államtitkári értekezleteket, határozza meg annak napirendjét, de ő tesz

javaslatot a kormányülés napirendjére is, ő szervezi magukat az üléseket is. 3) Politikai elemzés és hosszabb távú stratégiai elemzés-tervezés 98 óta Kormányzati Stratégiai Elemző Központ szervezetileg a MEH politikai államtitkárának irányítása alatt áll. 4) A tárca nélküli miniszterek és politikai államtitkárok irányította egységek 33 Politikaelmélet A kormány egyes, a politikai vezetés körébe tartozó feladatainak ellátását, amelyek politikai fontosságuknál fogva nem közhivatalnok vezette országos hatáskörű szerv, hanem közvetlen politikai irányítás alá kerülnek, ugyanakkor nincsenek betagolva a miniszteriális struktúrába, Mo-on tárca nélküli miniszterek vagy politikai államtitkárok vezetik, illetve felügyelik, és közvetlenül a MEH-hoz tartoznak. A politikai döntéshozatal bürokratizálódása A politikai döntéshozatal bürokratizálódik, azáltal hogy a központi közigazgatás felső szintje is részt

vesz benne; a közhivatalnoki karnak funkcionális szerepe van a politikai döntéshozatalban. Közhivatalnokok politikusi szerepben A közhivatalnoki funkció átpolitizálódik (a ktő-i kar befolyása, szerepe nőtt): − a köztisztviselők politikai szerepe és befolyása kihat a minisztériumi döntés-előkészítő munkára, − részt vesznek közvetlenül a kormány munkájában, − a minisztériumok vezető köztisztviselői részt vesznek a parlamenti bizottsági vitában, megjelennek a kormánypártok frakcióülésein is − a döntés-előkészítést véleményezésre is közhivatalnokok végzik: a jogszabálytervezetet megkapják − a köztisztviselők gyakran a politikai nyilvánosságban helyettesítik a minisztereket, képviselőket, magyarázzák a tvj. szükségességét Ktő-k a pártpolitikában A kommunista rendszerben a minisztériumi tisztviselők MSZMP-tagok voltak; a rendszerváltás egyik jelszava a közigazgatás depolitizálása, a

pártszervezetek közigazgatásból való eltávolítása volt. A rendszerváltás nem járt politikai tisztogatással, az apparátus cseréjével, a korábbi kar a helyén maradt. A tisztviselők többsége az MSZMP tagja volt, de nem léptek be az újonnan alakult pártokba, a párttagság nem jelentett karrierelőnyt. A minisztériumok közigazgatási vezetésében megjelent viszont a köztisztviselői hivatal politikai karrierre váltásának gyakorlata. A 90-es években az átpolitizáltság viszonylag szerény volt, azonban nem csökkent, hanem nőtt, ennek következtében felmerült a ktő-i reform terve, a kar zártabbá tétele, a politikától való merevebb elválasztása. 34 Politikaelmélet Közjogi intézmények a magyar politikai rendszerben Az államfő a parlamentáris rendszerekben Az államfői hatalom alkotmányjogi és politológiai szempontból a legfontosabb témák közé tartozott, de ahogy a törvényhozásban és a végrehajtásban is teret

veszítettek, az államfő kérdése a modern politikai rendszerekben másodlagossá vált. Kivétel: az amerikai típusú elnöki rendszerek, ahol az államfő és a kormányfő azonos személy. A parlamentáris kormányformák esetében gyakran vitatott, hogy az elnök része-e a végrehajtó hatalomnak. Az államfői hatalom erősségét 3 tényező határozza meg: − történelmi körülmények; jelentős szereplővé válik az államfő, ahol nem alakult ki negatív tapasztalat a történelem során az egyszemélyi államfői hatalommal szemben − alkotmányos jogkörök; jelentős szereplő az államfő, ha az alkotmány széles jogosítványokat biztosít az államfőnek − tisztség elnyerésének módja; ha örökletes módon vagy közvetett választással kerül pozícióba az államfő, akkor jelentős szereplő A három elem nem egyformán fontos, a történelmi tapasztalatok csak a kereteket jelölik ki, a legfontosabb kérdés hogy az alkotmány milyen jogköröket

biztosít. A modern parlamentáris rendszerekben (Mo-n is) a végrehajtó hatalom feje a kormányfő, az államfő alkotmányos és poliltikai szerepe a parlamenti ciklusok lejártakor, kormányváltáskor vagy politikai patthelyzetekben van. Az államfő oszlatja fel a parlamentet, írja ki a választásokat, kér fel valakit kormányalakításra. A parlamenti ciklusok közötti időszakban az államfő szerepe szimbolikus, reprezentatív, szerepe akkor kezdődik, amikor a kormányé véget ér: kormányváltáskor, választások idején. Mo. államfője a köztársasági elnök (1990 aug 3 Göncz Árpád) A magyar államfő alkotmányos jogköre 1. Reprezentatív és szimbolikus funkció: az ország első közjogi méltósága, az egész nemzetet és államot képviseli: kifejezi a nemezt egységét, őrködik az államszervezet demokratikus működése felett. Reprezentálja az államot nemzeti és állami ünnepségeken, nemzetközi kapcsolatokban, de a kormányzásban nem vesz

részt politikai értelemben. 2. Miniszteri ellenjegyzéssel gyakorolható államfői jogkörök: a parlament által hozott törvények az államfői aktus révén válnak állami döntéssé, államtitkárok, nagykövetek, egyetemi tanárok, tábornokok kinevezése, felmentése, a parlament személyzeti hatáskörében született döntések szentesítése, más testületek személyi döntéseinek (MTA) megerősítése. 3. Tartalék funkciók, jogkörök; akkor kelnek életre ha más alkotmányos szervek döntésképtelenség határára kerülnek: állami működést veszélyeztető krízishelyzetek (rendkívüli állapot, szükségállapot, hadiállapot). A rendkívüli hatáskörök több közjogi szereplő 35 Politikaelmélet között vannak megosztva (államfő, kormányfő, házelnök, AB elnöke). Az alkotmány értelmében az államfő a fegyveres erők főparancsnoka. 4. Parlamentáris ciklusváltáskor, kormányalakításkor, kormányváltáskor meglévő jogkörök, s a

parlamenti ülésszak összehívása. Mo-n a köztársasági elnök szerepe közjogilag kisebb mint a legtöbb parlamentáris rendszerben, hiszen a miniszterelnököt nem az államfő nevezi ki, hanem a parlament választja. Korlátozott a parlamentfeloszlatási joga is Csak kétesetben oszlathatja fel a parlamentet: ha az Ogy egy éven belül négyszer megvonja a bizalmat a kormánytól, s ha választások után 40 napon belül a parlament nem választja meg a miniszterelnöknek javasolt személyt. 5. Diszkrecionális politikai hatáskör: más állami szervek felé kezdeményezési jog: tvj, AB-i felülvizsgálat. Részt vehet és felszólalhat a parlament plenáris és bizottsági ülésein, javaslatot tehet az Ogy-nek, tvj-ot terjeszthet be, népszavazást kezdeményezhet, az Ogy az ő javaslatára választja meg a LB elnökét, a legfőbb ügyészt és az ombudsmanokat. Vétójoggal rendelkezik, a parlament által elfogadott törvényt alkotmányossági vétóval az AB elé

utalhatja alkotmányossági felülvizsgálatra (előzetes normakontroll), ill. politikai vétóval visszaküldheti a parlamenthez másodszori megfontolásra. Politikai nyilatkozattételi joga van Alkotmányjogi és politológiai szempontból gyengének minősíthetjük a magyar köztársasági elnököt. Az államfő rekrutációja, választása és legitimációja Az elnöki/félelnöki rendszer államfőit közvetlenül választják, az európai parlamentáris köztársaságok államfőinek választása közvetve történik. Mo-n a köztársasági elnököt a parlament titkos szavazással választja, az I. fordulóban az összes képviselő 2/3-ával, de végső soron a III szavazási fordulóban relatív többséggel. Az elnök személyére a képviselők tehetnek javaslatot, 50 ajánlás szükséges a jelöléshez. A II fordulóban még mindig 2/3-os szavazat kell az eredményességhez, de ezt újabb jelölés előzi meg. A III. fordulóba a II forduló első két helyezettje jut,

s ott már elég a szavazók többsége a pozíció elnyeréséhez. Az elnöki hivatal ideje: 5 év, legfeljebb egyszer választható újra. (Göncz Árpádot 90-ben egyetlen jelöltként, 95-ben Mádl Ferenccel szemben az I. fordulóban választotta meg a parlament államfőnek 2000-ben Mádl Ferenc egyetlen jelöltként indult, s csak a harmadik fordulóban nyerte el a tisztséget.) Államfői szerepfelfogás, jogkörértelmezés Göncz Árpád kezdetben ellensúlyszerepet alakított ki magának, többször szélesebben értelmezte alkotmányos jogkörét; pl. külpolitika képviselete, hadsereg főparancsnoki jogkör, belpolitikai szerep, kinevezések vétójoga, emiatt politikai konfliktusba került a honvédelmi miniszterrel és a kormányfővel, a kormánytöbbséggel. A 90-ben kijelölt inkább szimbolikus és reprezentatív államfői jogkörből a köztársasági elnök közepesen erős tényleges államfői hatalom irányába mozdult el. 94-ben az MSZP-SZDSZ

kormánykoalíció és Göncz között nagyobb politikai összhang alakult ki, csökkent az államfő kormánnyal szembeni ellensúlyszerepe. politikai aktivitása Ha mennyiségi 36 Politikaelmélet szempontból vizsgáljuk Göncz Árpád politikai tevékenységét, szerény mértéket állapíthatunk meg, ugyanis az évente 200-300 aktus főleg kinevezésből és felmentésből, kitüntetések adományozásából állt, tényleges politikai tevékenysége csekély volt. − Vétójog az első ciklusban: 7, a másodikban: 3 − Törvényjavaslat az első ciklusban: 5, később egyszer sem − Törvény alkotmányossági vétója az első ciklusban: 7, majd az Orbán-kormány idején: 1 − Kinevezési/felmentési vétó az első ciklusban: 7, később nem élt ezzel a jogával. Mádl Ferenc a politikai konfliktusokban ritkán vett részt, főleg az EU-csatlakozás és nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben exponálta magát, ill. a tv-ek alkotmányossági felülvizsgálatában

jeleskedett A köztársasági elnöki intézmény jelentősége elmarad a parlament vagy a kormány politikai életben betöltött szerepétől, az elnök társadalmi megítélése azonban kedvezőbb, mint a tv-hozásé vagy a végrehajtó hatalomé. Göncz végig a népszerűségi listák élén állt, Mádl is az élbolyban szerepel, és az elnöki intézmény is stabilan vezeti a bizalmi listát. Az Alkotmánybíróság jogköre − előzetes normakontroll − utólagos normakontroll − konkrét normakontroll − absztrakt normakontroll Korlátlanul széles az indítványozók köre, fordulhatnak hozzá alkotmányjogi panasszal, az alkotmányértelmezés kiterjed a közhatalmi tényezők között kialakult hatásköri viták eldöntésére. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény értelmében nem szelektálhat az ügyek között, ha hatáskörébe tartozik, foglalkoznia kell velük. Az Alkotmánybírósághoz évente érkező indítványok száma egy- és kétezer között

mozog. Az Alkotmánybíróság politikai szerepe A magyar Alkotmánybíróság gyakran végez politikai jellegű tevékenységet, azaz dönt: − különböző – de alkotmányjogi szempontból egyaránt lehetséges – alternatívák között − olyan ügyekben, amelyek a magyar állampolgárok nagy csoportját vagy egészét érintik, azaz döntéseivel az Alkotmánybíróság befolyásolja a társadalmi folyamatok alakulásának mikéntjét. Az Alkotmánybíróság hatásköre Hatásköre nem általában és minden tekintetben, hanem elsősorban politikai téren széles. Jogköre pl korlátozott az egyének alkotmányos jogait érő hatósági jogsértések orvoslására. Az állampolgárok általában nem fordulhatnak állampolgári panasszal az Alkotmánybírósághoz, csak akkor, ha az alkotmányos jogsérelmet a hatóság alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával okozta. 37 Politikaelmélet Hatáskörök: − elfogadott, ki nem hirdetett tv, az Ogy.

alkotmányellenességének előzetes vizsgálata ügyrendje és nemzetközi szerződés − jogszabály utólagos vizsgálata − jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata − alkotmányban biztosított jogok megsértése miatti alkotmányjogi panasz elbírálása − alkotmányellenesség megszüntetése − hatásköri összeütközés megszüntetése (állami szervek, önkormányzat közötti) − alkotmány rendelkezéseinek értelmezése − eljárás azokban az ügyekben, amelyeket tv. a hatáskörébe utal Az alkotmánybírósági hatáskör 3 szintje: A legkisebb hatáskörrel az Alkotmánybíróság a konkrét normakontroll esetében rendelkezik, azaz csak konkrét jogesetek kapcsán kerülhet sor Alkotmánybírósági eljárásra. (Pl USA) Nagyobb hatáskört jelent az absztrakt normakontroll, még ha csak utólagos is (már elfogadott törvények esetében azok utólagos alkotmányossági felülvizsgálata (utólagos absztrakt normakontroll), és

a törvény megsemmisítése. Legnagyobb hatáskör: ha az előzetes absztrakt normakontroll hatáskörével is rendelkezik, azaz ha előzetesen, még el nem fogadott törvényjavaslatok vagy ki nem hirdetett törvények esetében is lehet kérni az alkotmányossági vizsgálatot. A magyar Alkotmánybíróság rendelkezik mindhárom felsorolt jogkörrel. 4. Absztrakt alkotmányértelmezés, mely szerint konkrét törvénytervezet sem kell ahhoz, hogy a politika mozgásba hozza az Alkotmánybíróságot. Az indítványozók köre Az Alkotmánybírósági tevékenység a hatáskör mellett az indítványozók körétől függ, mely Mo-n széles. Mindez azt eredményezi, hogy a magyar Alkotmánybíróság könnyen kerülhet és kerül a politikai konfliktusokat végső soron eldöntő szerepbe, azaz a politikai folyamat részesévé, szereplőjévé válik. Az előzetes, illetve absztrakt normakontroll révén lehetővé válik, hogy a kormány és ellenzék között folyó parlamenti

politikai viták az Alkotmánybíróság előtt folytatódjanak – jogi érvekkel – egy-egy törvény vagy törvénytervezet kapcsán. A parlamenti ellenzéknek – 50 képviselő aláírásával – lehetősége van egy-egy elvesztett politikai „csatát” az Alkotmánybíróság elé vinni és ott folytatni. Az alkotmánybírák szelekciója, megválasztása Magyarországon alkotmánybíróvá a 45. életévüket betöltött, jogi végzettségű jelöltek válhatnak, akik kiemelkedő tudású elméleti jogászok, egyetemi tanárok, vagy legalább húszévi gyakorlattal rendelkező elismert szakemberek (bírák, ügyészek, ügyvédek). Nem választható meg az, aki a 38 Politikaelmélet választást megelőző négy éven belül a kormány tagja vagy valamelyik párt alkalmazottja volt, illetve vezető államigazgatási tisztséget töltött be. A bíróság létszáma 11 fő. Mint minden vezető állami tisztségviselő, a bírák megválasztása is pártpolitikai

kérdéssé vált. A bírák személyére a parlament által felállított jelölőbizottság tesz javaslatot. A bírákat választó jelölő és választó testület pártpolitikusokból áll Minden párt hozzá világnézetében, politikailag, illetve személyében közel álló jogászokat igyekszik jelölni. A bírák megválasztásához a képviselők legalább kétharmadának a szavazata szükséges. Az alkotmánybírák rekruációja, karrierútja Az Alkotmánybíróság kis létszámú, politikai felelősséggel nem rendelkező testület. A határozatok az alkotmánybírák személyes jogfelfogásán és döntésein alapulnak. Különösen nagy szerepe van ezért az alkotmánybírák személyének. A bírák életútja, szakmai pályája, világnézete, párttagsága, politikai támogatói, mind-mind jelentőségre tehetnek szert az alkotmánybírák döntéseinek a megértésében. Szakmai életút: a magyar bírák nagyobb része nem gyakorlati jogászi (bíró, ügyvéd,

ügyész), hanem egyetemi-tudományos karriert befutott elméleti szakember. Párttagság, politikai orientáció: a bírák nem lehetnek politikai pártok tagjai és nem folytathatnak politikai tevékenységet, azaz a megválasztott bíráknak fel kell adniuk párttagságukat, s szüneteltetni politikai tevékenységüket. Az alkotmánybírák szerepfelfogása A magyar Alkotmánybíróság aktivizmusának egyik alapvető magyarázó tényezője a bírák aktivista szerepfelfogása. (Nehéz esetek vállalása) Az alkotmányos jog fogalmának nincs abszolút értelme, ezért határesetekben – amikor választani kell egymást kizáró tartalmi koncepciók között (ilyen pl. a halálbüntetés kérdésénél az élethez való jog fogalma) – az AB döntési szabadsággal bír, ítéleteiben saját tartalmi koncepcióját érvényesíti. Az aktivizmus főleg az ún. alapjogok terén gyakori Az AB sok tekintetben túllépett az alkotmányban biztosított jogkörén, pl. a

halálbüntetés eltörlésével, az ártatlanság vélelmének a kiterjesztésével vagy az egyéni adatvédelemmel kapcsolatban. Az AB az alkotmányban nem nevesített jogokat (pl a származás megismeréséhez való jog) is alapjogként ismeri el. A magyar AB ítélkezési gyakorlatában inkább „alapjogi aktivista”, mint „parlamenti törvénybarát.” Az Alkotmánybírósághoz beérkező ügyek száma sok, melyet nem háríthat el magától, ezt „vállalási hajlandóságnak” nevezzük, melynek magas száma hatáskör-kiterjesztésre vezethet. Ez azt jelenti, hogy ha az AB olyan ügyek elbírálására vállalkozik, amelyekre nincs kifejezett felhatalmazása. Szorosabb vagy minőségi értelemben az AB annál aktivistább, minél inkább gyakorol valamilyen más hatalmi ág körébe tartozó feladatot. Alkotmánybíróság ítélkezése Az AB politikai szerepe a döntési gyakorlatban és a kiadott határozatok indoklásában tapintható: 39 Politikaelmélet −

halálbüntetés eltörlése − kárpótlással kapcsolatos határozatok: a tulajdonjog tekintetében merev jogállami álláspontot egy rugalmasabb megközelítéssel helyettesítette, a kárpótlást fogadta el, s ezzel befolyásolta a privatizáció megvalósulási módját − a történelmi helyzet sajátosságai nevében az alkotmány egyes szabályainak merev betartásától az AB hajlandó volt eltekinteni − a merev jogszerűséggel szemben többször megmutatkozott az állami működőképesség fenntartásának követelménye: médiahatározatokban, köztársasági elnök jogkörét érintő ítéletekben. − a kétharmados törvényekről, az igazságszolgáltatásról és a kormány/kormányfő és az államfő közti hatásköri vitákról szóló döntéseiben az AB védte meg a kormányzatot − az egyházi ünnepekkel kapcsolatos határozatában az AB a társadalomra való hivatkozással elfogadhatónak és nem diszkriminatívnak tartja más vallási

közösségekkel szemben. Az AB politikai funkciója abban mutatkozik, − egyrészt hogy a megoldatlan politikai konfliktusokat a felek az AB elé tolják, döntőbírói szerepbe kényszerítve az AB-t − másrészt, hogy döntéseivel a joganyag, sőt az alkotmány aktív formálójává vált: törvényhozó és alkotmányozó funkciót lát el. A politikai aktivizmus korlátai: − csak olyan kérdésekkel foglalkozhat, amit más, arra feljogosított szereplők elé terjesztenek. Azaz az AB csak reaktív testület, maga nem kezdeményezheti törvények és más döntések alkotmányossági felülvizsgálatát. − politikai értelemben vett diszkréciója igen korlátozott. − semmilyen eszköze nincs döntéseinek a végrehajtására. Politikai ellensúlyok az Alkotmánybírósággal szemben Míg az AB semmilyen eszközzel nem rendelkezik döntéseinek végrehajtására, a törvényhozó és végrehajtó hatalom korántsem eszköztelen az Alkotmánybíróság döntéseivel

szemben. A kormány és a parlament „ellenhatalommal” rendelkezik az Alkotmánybírósággal szemben. Ezek a politikai eszközök a következők: − Alkotmánymódosítás: az AB alkotmányra alapozott törvénymegsemmisítő hatalmával szemben lehetőség van az alkotmány hivatkozott passzusának a megváltoztatására. − Alkotmánybíróság tagjainak megválasztása − Az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása, ezzel korlátozhatja az AB jogkörét, szabályozhatja az eljárásokat, belső döntéshozatali rendjét. − „Ellensúlyozás” a végrehajtás területén. (mivel nincs eszköze döntései végrehajtására) − Politikai nyomásgyakorlás 3. Az AB aktivizmusának következménye: a politika eljogiasítása A politikai döntések alkotmányossági felülvizsgálata, a politikai konfliktusok alkotmánybírósági eldöntése az alkotmánybíráskodás átpolitizálódását, politikai jellegét mutatja. Minél több politikai, 40

Politikaelmélet törvényhozási konfliktust tolnak a politikusok az AB elé, annál több döntést hoznak a bírák. Az Alkotmánybírósági döntések így fokozódó mértékben csökkentik a politikai döntések autonómiáját, a politikusok mozgásterét. A politika eljogiasodása a politika többi funkciójának háttérbe szorulását jelenti. Csökken a diszkrecionális politikai döntések tere, csökken a politika autonómiája a közjó meghatározására és érvényesítésére, és háttérbe szorul a politika érdekegyeztetéses, kompromisszumos jellege. Mindezek a folyamatok Mo-n igen gyorsan megjelentek Az AB törvényhozó szerepe: tevékenységét gyakran mint „negatív törvényhozó” tevékenységet emlegetik. A törvények alkotmányossági felülvizsgálata ugyanis egy-egy törvényhozási aktus megsemmisítésére, azaz negatív törvényhozáshoz vezet. Az Alkotmánybíróságok megmondják, mit nem csinálhat a törvényhozás Mint politikai

szereplő: politikai szerepét és politikai döntőbíró funkcióját világítja meg az AB belső döntéshozatali rendje (a többségi elv). Jogalkotó, alkotmányozó: nem illeszkedik be a hatalmi ágak rendszerébe, azokon kívül áll, s jogkörével és tevékenységével mindhárom klasszikus hatalmi ág területére behatolt. A kormány, a parlament, a köztársasági elnök, a Legfelsőbb Bíróság és az önkormányzatok számára egyaránt hatalmi „ellensúllyá” vált. Ugyanakkor komoly szerepet játszott a jogállamiság megteremtésében, és a jogállamiság védelmének a legfontosabb politikai intézményévé vált Mo-n. 41 Politikaelmélet A magyar pártrendszer A pártok funkciói A pártok meghatározó szerepet játszottak a demokratikus átmenetben, az új intézményrendszer működésében, a politikai viselkedésminták kialakításában. Ők adják az új vezetőket, részt vesznek a közvélemény formálásában. Az ő képviselőjük ülnek a

parlamentben, a pártok alakítják meg a kormányt, irányítják a törvényhozást, ellenőrzik a közigazgatást. 1) Közvetítés és képviselet A modern demokrácia képviseleti demokrácia, e képviselet hordozói: a politikai pártok, ezáltal pedig a politikai döntéshozatali folyamat középpontjába kerültek. A pártok jelen vannak a civil társadalomban és a kormányzati szférában. A választók és a választottak közötti hosszú távú csereügylet: a támogatásért a szavazók ígéretek teljesítését várják el. 2) Érdekek artikulációja és aggregálása A pártok révén az állampolgárok kifejezik az egyéni és csoportérdekeiket. Az ellentmondó követelések között kompromisszumot próbálnak teremteni. A döntések negatív következményeiért is felelősséget kell vállalniuk. 3) Mobilizációs és integrációs funkció A politikai pártok mobilizálják az állampolgárokat a demokratikus eljárásokban való részvételre: választási

kampány, melyben a pártok szavazóik táborát akarják növelni; a közösség ügyeiben való részvételre biztatják a szavazókat, ezzel hozzájárulnak az állampolgári tudat (nemzeti tudat) fejlesztéséhez, az állampolgárok politikai társadalomba való integrálódásához. Másrészt a pártok erősítik a politikai tájékozottságot, így oktató, szocializáló szerepet is betöltenek. A pártok integráló funkciójukkal hozzájárultak a tömegtársadalmak kialakulásához. Az integráló és stabilizáló funkciókat a pártok akkor teljesítik, ha a rendszer iránt lojális pártokról van szó. A rendszerellenes pártok agitációjának hatása kiszámíthatatlan: a rendszer felbomlásához vezethet, de az elégedetlenséggel hozzájárulhat a stabilitáshoz is. 4) A politikai vezetés rekrutációja2 és szelekciója 3 A pártok alkotják a politikai elit rekrutációs csatornáját. Mivel a választásokon a jelölteket többnyire a pártok állítják, a

politikusok előzetes szelekciója megy végbe, még mielőtt a szavazók választhatnának a jelöltek között. Azoknál a választási rendszereknél, ahol nem a jelöltek személyére, hanem csak párokra szavazhatnak, ott a szelekciós funkció teljesen a pártok kezébe kerül. A pártokon keresztül 2 3 Rekrutáció: toborzás Szelekció: kiválasztódás 42 Politikaelmélet vezet az út nemcsak a politikai vezetők kiválasztásához, hanem az államigazgatás, bíróság, hadsereg vezető posztjaira is. 5) Kormányzati funkció A magasabb kormányzati pozíciókat vezető pártpolitikusok töltik be; a választási győzelem vagy koalíciós tárgyalások után a kormányt alakító koalíció a végrehajtó hatalom vezető pozícióit a győztes párt(ok) vezető politikusai között osztja el (zsákmányrendszer). Kormányzati funkciót látnak el a pártok a parlamentáris rendszerekben: a kormány parlamenti többsége a stabil kormányzás garanciája. 6)

Politikaformálás A közhatalmi döntések meghozatalában a köztisztviselő apparátus mellett a politikai pártok vesznek részt elsősorban, így ők határozzák meg a célokat, melyeket az állami apparátus, a társadalom egésze követ. A többpártrendszer kialakulása 1988-89-ben valamennyi, a 90-es évek politikai életében jelentőséggel bíró politikai párt megalakult, a 90-es választások idejére pártprogrammal, határozott politikai profillal és jelentős tagsággal rendelkeztek. Ezeket a pártokat az eredet és az ideológia szerint csoportosíthatjuk, később inkább az ideológiai kérdések váltak a különbségek forrásává. Eredet szerint voltak: − történelmi pártok: FKGP, KDNP, MSZDP, MNP – történelmi múlttal rendelkeztek, támogatottságuk folyamatosan csökkent − új pártok: a Kádár-rendszer másként gondolkodó értelmiség csoportjaiból formálódtak ki: MDF, SZDSZ, Fidesz, sikerük volt − kommunista párt utódpártjai: MSZMP

(kettészakadt, s két új párt jött létre), MSZP-ben a reformerek, a konzervatívok az MSZMP-ben, akik később Munkáspárt néven politizáltak tovább (nem sikerült bejutniuk soha a Parlamentbe). Ideológiailag 3 politikai tábor: − szocialista: MSZP − liberális: SZDSZ és Fidesz − nemzeti konzervatív/keresztény tábor: MDF, FKGP és KDNP A pártok politikai arculata Fidesz MPP Ifjúsági politikai szervezetként alakult, kezdetben a radikális antikommunizmus jellemezte. A 90-es választási siker után az ifjúsági mozgalmi jelleg tudatosan háttérbe szorult, majd eltűnt, a korhatárt is eltörölték. Az SZDSZ-szel együtt a radikális rendszerváltás híveként jelent meg A 94-es kudarc után 43 Politikaelmélet politikája fordulatot vett, tudatosan törekedett a jobboldalon keletkezett politikai vákuum kitöltésére. 94-98 között alternatív liberális pártból liberális-konzervatívvá vált. Kormányra kerülve sok konfliktust vállalt, ezek

ellenérzéseket váltottak ki az ellenzéki oldalon. Liberális karaktere a kormányzás alatt tompult, egyre inkább a konzervatív értékek megjelenítőjeként lépett fel. A választási vereség után válságba került. Az önkormányzati választások után még nagyobb vereséget szenvedett. Megerősödésének kulcsát a jobboldal további integrációjában és a pártszervezet hatékonyabb kiépítésében látja, nevét is megváltoztatta: Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, elnöke Orbán Viktor lett. MDF MDF-be tömörültek a népi írók és a tágabb értelmiségi körük vezetői. Elhatárolódott a radikális ellenzéktől és az MSZMP-től is. 89-ben már tízezre taglétszámú, a rendszerváltás pártja Antall József pártelnökké válása után kiszorultak a baloldali népiek, az MDF jobboldali-centrista néppárttá vált. Inkább szimbólumok és értékek, mintsem politikai program jellemezte a profilját. Kormányra kerülve számos nehézséggel nézett

szembe: a gazdaság rossz állapota. Az emberek jobb körülményt reméltek, s ennek elmaradása csökkentette népszerűségét. Sok politikai és kommunikációs hibát is elkövetett (taxisblokád). Elsőként a jogi szabályozás megteremtéséhez fogott hozzá, külpolitikája a szovjet-orosz politikai, gazdi és katonai blokkból való kiválás és az Európai Közösséghez, valamint a NATO-hoz való csatlakozás került, de fellépett a határokon túli magyarok érdekeinek a védelmében is. Belpolitikáját a társadalmi konfliktusok elkerülése jellemezte. Az MDF mérsékelt konzervatív volt Antall József halála, a rossz gazdasági helyzet és a párton belüli harcok játszhattak közre a 94-es választási kudarcban. Pártszakadás történt, a kiváltak MDNP néven új pártot alakítottak Ezután politikai egység jött létre, de már nem javított az MDF pozícióin, a 98-as parlamentbe jutását a Fidesszel közösen indított jelölteknek köszönhette.

Belépett a Fidesz-vezette koalícióba (Dávid Ibolya – Igazságügyi Minisztérium) MSZP Orientációja: baloldaliság és szociáldemokrácia. 89 őszi kongresszuson önmagát feloszlató MSZMPből nem vezetett automatikus út az MSZP-be, a pártba újra be kellett lépni 93-tól nőtt népszerűsége 94-es választásokon a rendszerváltásban való csalódás következtében a kormánypártokat büntették és a szocialistákat jutalmazták. Az MSZP nem a leszakadók gyors támogatását, hanem a gazdasági stabilizációt helyezte középpontba, végrehajtotta a Bokros-csomagot, emiatt népszerűsége zuhanni kezdett. A 98-as választásokat elveszítette alacsony intenzitású PR-tevékenysége miatt 1 évvel később a népszerűségi listák élén volt, kritizálta a kormányt a jóléti és közjogi kérdések kapcsán, s élen járt a korrupciós botrányok felfedezésében. A 2002-es választásoknak a jóléti rendszerváltás programjával indult neki, győzelmét

apró taktikai sikerek – a kormány taktikai hibái is – indokolta. 2002-ben népszerűsége emelkedett, hatalmas sikert ért el az önkormányzati választásokon. A Szabad Demokraták Szövetsége 44 Politikaelmélet Az SZDSZ 1988-ban alakult meg, mint az ún. demokratikus ellenzékből kinövő politikai szervezet A pártot alapító értelmiségi elit a marxizmussal szakító baloldali értelmiségiekből, filozófusokból, szociológusokból, közgazdászokból állt. Mécs Imre, Göncz Árpád is SZDSZ-es politikusokká váltak Értelmiségi kapcsolatrendszere és – különösen sajtója révén való – kisugárzása jelentős hatással volt az 1980-as évek már szabadabbá váló légkörében a politizáló értelmiség és az alternatív elit politikai gondolkodására. A demokratikus ellenzék politikai gondolkodásának középpontjába az 1970-es évek végétől a liberális emberi jogi felfogás, majd az 1980-as években a demokratikus jogintézmények

kerültek, ami később az SZDSZ politikai eszmevilágára is rányomta bélyegét. A demokratikus ellenzék körének gondolkodása „kozmopolita” volt. Célja nem a nemzet függetlensége, hanem a (civil)társadalom állami uralom alól történő „felszabadítása” volt. Az univerzális (jog)elvek elsődlegességét hirdette Míg pl. a határokon túli magyarság sorsa az MDF-ben mint nemzeti kérdés, addig az SZDSZ politikájában mint emberi jogi probléma jelent meg. Az SZDSZ emberi jogi felfogásából következően politikájának részévé vált a különböző (vallási, etnikai és kulturális) kisebbségek érdekképviselete. 1988-89 során, a demokratikus átmenet időszakában a Fidesszel együtt az SZDSZ lett a radikális rendszerváltás pártja. Míg az 1989 nyár végi kerekasztal-tárgyalások idején az MDF még az uralmon lévő MSZMP Pozsgay vezette reformszárnyával való kompromisszumra hajlott a demokratikus átmenet forgatókönyvét és a

kialakítandó kormányzati forma alappilléreit illetően, az SZDSZ ezt elutasította. A Fidesszel együtt népszavazást kezdeményezett törekvései valóra váltására, amely sikerrel járt. Az 1989 őszi népszavazásért folytatott kampányban jött fel a párt annyira, hogy taglétszámát, szervezettségét és népszerűségét tekintve az MDF első számú vetélytársává válhatott az 1990-es tavaszi parlamenti választásokon, majd azt követően is. Az SZDSZ pártelitje az egykori demokratikus ellenzék személyi köréből rekrutálódott. Kis János, Haraszti Miklós, Kőszeg Ferenc, Demszky Gábor és Magyar Bálint – filozófusok és szociológusok. Csupán három igazán új arc – a jogász Tölgyessy Péter és Hack Péter, valamint a vállalatvezetőből lett politikus Kuncze Gábor – tűnt fel, akik közül az első eltérő politikafelfogása és koalíciós elképzelései miatt fokozatosan kiszorult a pártból, ám az utóbbi kettő integrálódott a

pártelitbe. A választásokat követő egy évben rendkívül offenzív politikát folytatott. A sajtó nagy részének a támogatását élvezve állandó politikai nyomás alatt tartotta a nehézkesen összeálló, lassan kibontakozó, s első évében igen gyengének és bizonytalannak mutatkozó Antall-kormányt. Az 1991-92-es évek fokozatos fordulatot hoztak az SZDSZ politikájában, amit a párton belül a vezetési válságnak a centrista, de a párton belül a „jobbszárny” vezérének számító és az MDF vezette kormánykoalíció felé nyitottabb Tölgyessy megbuktatásával való megoldása, a párton kívül pedig a Demokratikus Charta nevű politikai mozgalom révén történő „antifasiszta” baloldali blokk megszervezése jelzett. Az irányváltás az SZDSZ „koalíciós” politikájában egyrészt jobbra való „zárást”, másrészt az 1990-ben még legfőbb politikai ellenfélnek tekintett MSZP felé való politikai nyitást jelentett, ami az 1994-es

45 Politikaelmélet későbbi szocialista-liberális koalíció megalapozását is jelentette. Míg az SZDSZ-es radikalizmus az 1990-es választásokig az MSZP-vel szemben folytatott antikommunista kampányban nyilvánult meg, a választások után nem sokkal, 1990 őszétől ugyanez a radikalizmus már elsősorban az MDF vezette jobbközép koalíció ellen fordult. Az SZDSZ-nek a későbbiekben sikerült megőriznie a pártvezetés és az egész párt egységét. Az SZDSZ fontos politikai erőforrása, hogy a parlamenti pártok között ő rendelkezik a leginkább egységes, belső kohézióját tekintve legerősebb pártvezetéssel és pártelittel. A pártelit személyi összetétele az SZDSZ-nél alakult a legkevésbé ad hoc, véletlenszerű módon. Az szesz vezetése a másként gondolkodók másfél évtized alatt a politikai illegalitás körülményei között összekovácsolódott személyi kapcsolatrendszeréből és kulturálisan viszonylag zárt köréből

jött. Az SZDSZ politikai irányvonalát és arculatát tekintve a rendszerváltás hőskorszakától kezdve a Fideszhez állt a legközelebb: egyaránt szemben álltak a kommunista utódpártnak tekintett MSZP-vel. A két párt 1993 elején két kisebb párttal, az Agrárszövetséggel és a Vállalkozók Pártjával megalapította a „liberális blokkot”. Az 1994-es MSZP-SZDSZ koalíciókötés a párt addigi hivatalos irányvonalának, a „liberális blokk” politikájának a feladását jelentette. A szabaddemokrata vezetők a szocialisták abszolút parlamenti többsége, de Horn Gyula miniszterelnöksége esetére is elutasították a szocialista-liberális koalíció létrejötte, a politikai folyamatok tágabb összefüggéseit figyelembe véve, mégsem volt teljesen váratlan. A koalíció értelmiségi hívei a Demokratikus Charta keretében már 1991-92 óta munkálkodtak előkészítésén, de ellenfelei is már évekkel korábban egymás természetes

szövetségeseinek tekintették a szabaddemokratákat és az exkommunistákat. Az 1994-es választási kampány időszakának fő politikai témájává mindenesetre már a szocialista-liberális koalíció kérdése vált. A szocialistákkal való koalíciókötés egészében nem vezetett párton belüli szakadáshoz: a párt politikai egysége talán még erősödött is. Az MSZP-SZDSZ koalíciós kormány 1994-es megalakulását követőez az SZDSZ sokat veszített korábbi emberjogi liberális, „kisebbségvédő” karakteréből. A párt az 1994-es kormányalakítást követően a liberális gazdasági, monetarista arculatát helyezte előtérbe, s igazodott a kormánykoalíciót vezető szocialisták modernizációs ideológiájához. A koalíción belül a szocialista párt baloldalával szembeni liberális egyensúly szerepét töltötte be, de befolyása a kormányzati gazdaságpolitikára inkább csak negatív értelemben volt. Az SZDSZ 1994-et követően mindazonáltal

pragmatikusabbá vált. A pártvezetés összetételének és a párt karakterének ezen módosulását szimbolizálja Pető Iván 1997-es lemondása pártelnöki funkciójáról, és a pragmatikus politikusnak ismert, az 1994-es választásokon miniszterelnök-jelölt és az MSZP-SZDSZ koalíció megalakítása óta belügyminiszter Kuncze Gábor pártelnökké választása. A Független Kisgazdapárt 46 Politikaelmélet A Kisgazdapárt újjászervezésében az 1948 előtti FKGP még életben lévő veterán politikusai játszottak vezető szerepet. A két háború közötti időszakban a Kisgazdapárt a birtokos parasztság pártja; a szociáldemokraták mellett az ellenzék másik vezetője volt. 1945-47 között az egész polgári jobboldal gyűjtőpártjaként a szavazatok 57%-ával az 1945-ös választás legendás győztese volt. A kommunista rendszer bomlása idején azonban nem sikerült az 1945-ös pozíciót visszaszerezni. Az igazán mozgékony politikai csoportok

már az MDF vagy az SZDSZ körül gyülekeztek. A Kisgazdapárt lépéshátrányba került, amit azóta sem sikerült ledolgoznia. Ismét mint a vidék és a parasztság, valamint az egykori birtokosok, tulajdonosok pártja került be a köztudatba. Radikálisan antikommunista, tsz-ellenes és a reprivatizációt támogató párt. 1990-ben a szavazatok 12%-ával 44 mandátumhoz jutottak a parlamentben, ahol csatlakoztak az 1990-ben megalakult jobbközép kormánykoalícióhoz. A párt a ’90-es évek elején erősen megosztott volt. Az 1992-ben történt kormánykoalícióból való kiválás pártszakadáshoz vezetett; a parlamenti képviselők többsége hű maradt a kormánykoalícióhoz és csak a kisebbség vonta meg tőlük a bizalmát. Mivel ez utóbbiak rendelkeztek a parlamenten kívüli pártszervezetek támogatásával, ez a koalícióhoz hű képviselők kizárását vonta maga után. A koalícióban maradók Egyesült Kisgazdapárt (EKGP) néven pártot alapítottak és

elindultak az 1994-es választásokon, de sikertelenek maradtak. A kormánykoalícióból kiváltó, Torgyán József vezette FKGP 1992-től kezdődően a jobboldali ellenzékét alkotja. 1995-97-ben ugyan korábban nem látott magas szintre emelte a párt népszerűségi mutatóját, elszigeteltségét azonban alig csökkentette a politikai palettán. Az FKGP koalícióképessége gyenge maradt. Az FKGP 1994 óta stabilan a legnagyobb politikai erő a hárompólusú politikai paletta jobboldalán. Az 1991-es párton belüli vezetőváltás, Torgyán pártelnökké választása óta azonban a politikai közvélemény-formáló elit populista politikai stílusa az elitellenessége miatt az európai politikában a „szélsőséges” pártoknak kijáró „szalonképtelen” pozícióba sorolja, s koalícióképtelennek tekintette a pártot. Ez a kisgazdákkal kapcsolatos attitűd jellemzi a rivális pártok vezetőinek jelentős részét, ami a kisgazdák jelentős mandátumnyeresége

esetén igen nagy mértékben beszűkítheti a koalícióalkotási alternatívákat. 1994-től kezdődően a Kisgazdapárthoz való viszony osztotta meg a leginkább a jobboldali pártok alkotta ellenzéket. A párt további gyenge pontja, hogy alig rendelkezik jelentős nemzetközi kapcsolatokkal. A Kereszténydemokrata Néppárt Hivatalosan 1989 elején alakult újjá. A párt újjászervezői az 1945-48 között működött Demokrata Néppárt egykori politikusai: Keresztes Sándor, Füzessy Tibor, Ugrin József. Inkább keresztényszociális, mint kereszténydemokrata jelegűek voltak. A felekezetek feletti keresztény 47 Politikaelmélet erkölcsiségen nyugvó világnézeti pártként határozta meg magát. Vezetői a katolikus politikai veteránok közül és az értelmiségből kerültek ki, míg a hazai kálvinista értelmiségi elit az alapítástól kezdve igen erősen jelen volt az MDF-ben. Az 1990-es választások idején a parlamentbe bejutott pártok

közül ez volt a legkevésbé szervezett párt. A szavazatok alig 7%-ával a parlament legkisebb, 21 képviselővel rendelkező pártja lett „Kettős” generációváltás történt: a negyvenesek vették át a párt vezetését. A szociális kérdések mellett az egyházak és a vallásoktatás támogatásában alakult ki önálló s a politikai nyilvánosság számára is követhető kereszténydemokrata politika. 1994-ben válság alakult ki. A párton belüli 1996-97-es válság koreográfiája hasonlít az 1992-es kisgazdapárt-válsághoz; az intézményes politika egyeztetési és alkurendszerébe jobban beépült Isép vezette parlamenti képviselőcsoport a „mérsékelt” centrista, a pártszervezetek és a párttagság támogatását élvező Giczyféle pártvezetés a „radikális” irányvonal képviselője. Lenne még a MIÉP, - de nagyon unom, úgyhogy abbahagytam A pártrendszer szervezeti intézményi oldala Az új politikai elit tagjai a rendszerváltáskor

műkedvelők voltak: értelmiségiek, ill. politikai veteránok, akik legfeljebb politikai szalonok tagjai, s nem szervezett tömegmozgalmak vezetői voltak. A rendszerváltás pártjai tömegmozgalmi, szervezeti hátteret nem örököltek, a pártszervezet-építés, párttagságtoborzás csak a 89-es évben kezdődött el. Az új párok taglétszáma kezdetben alacsony volt: a népesség 2 %-át tették ki, nem érte el a 200.000-et Szervezeti mobilizáció, pártépítés A pártok és szavazók viszonyának, a pártrendszer jellegének egyik mutatója, hogy a pártok milyen mértékben tudják szavazóikat szervezetileg integrálni. Tagság révén a pártok közvetlen és tartós kapcsolatot teremthetnek társadalmi bázisukkal. Mo-n a pártok stratégiái eltérőek voltak abban, hogy − az országos jelenlét és a választási részvétel feltételeinek megteremtését szoglálta, és csupán technikai jellegű, vagy − valamely társadalmi csoport felé irányult, s a

választási mobilizáció eszköze volt; a pártok ún. szatellit- vagy segédszervezeteket is igénybe vettek A szervezettségi szint mutatója (a párttatok mekkora súlyt képviselnek a párt szavazótáborában) az FKGP-nél volt a legnagyobb (13,6), a KDNP-é is magas volt (6,9), az MSZP, MDF, SZDSZ és Fidesz csak 2-4 százalékos. Ha a pártok körül kialakult szervezeti hálót, azaz az érdekszervezeti és egyesületi kapcsolatrendszert is feltérképezzük, akkor látható, hogy a 90-es évek elejére az összes parlamenti párt jelentős kapcsolatrendszert épített ki, minden párt rendelkezik saját vagy párhoz közel álló ifjúsági 48 Politikaelmélet szervezettel. A pártok mögött a 90-es végére komoly szakértő intézetek is állnak, azonban jelentőségük a pártok politikájára vitatott. Párttípus és mobilizáció A szervezeti stratégia csak másodrendű szerepet tölt be a politikai mozgósításban a piaci stratégiák mellett, ennek két

magyarázata van: a pártalakulás jellege és a politikai mozgósítás feltételeinek megváltozása. 1. Eredetüket tekintve két csoport: − parlamenten belül keletkezett pártok: tradicionális, liberális, konzervatív pártok alkotják, csak a választójog kiterjesztése után építettek pártszervezetet − parlamenten kívül keletkezett pártok: a választójoggal nem rendelkező társadalmi csoportok emancipációs tömegmozgalmaiból jöttek létre, s mint tömegpártok vívták ki tagjaik részére a választójogot 2. Megváltozott a pártépítés A 80-90-es évek utáni mobilizáció változott a századelőhöz képest. A társadalom már modern, azaz politikailag is mobilizált. A századelő pártjainak maguknak kellett a politikai piacot megteremteniük – azaz a választójogot kapott állampolgárokat mozgósítani, a politikába bevonni – addig a 20. sz végi pártok ezt készen kapták, nekik már csak szavazási részvételre kellett mozgósítaniuk. Az

új, közvetett mobilizációs technikák – sajtó, elektr. média – segítségével is elérhetők A pártok szervezeti felépítése A négy legfontosabb párt szervezeti felépítése sokban hasonlít egymáshoz: − valamennyi rendelkezik igen nagy létszámú döntéshozó szervvel − évente vagy különleges alkalmakkor összeül ez a szerv – koalíciókötés, koalíció elhagyása, tisztújítás − mind a négyben van egy „kisparlament” jellegű testület, feladat hogy ellenőrizze a párt operatív irányító testületét − mind a négy párt rendelkezik valódi operatív testülettel: ez a párt tényleges vezetése 49 Politikaelmélet Politikai kultúra Mi a politikai kultúra? A politikával kapcsolatos viszonyulások, prediszpozíciók együttese. Részét képezik a politikával, a politikai intézményekkel kapcsolatos kognitív (politikai ismeretek), affektív (politikával kapcsolatos érzelmek, beállítódások) és normatív (politikai

értékítéletek) elemek. A politikai kultúra része: a politikai közérzület, a politikai viselkedésmódok és viselkedési stílus, valamint a politikai szimbólumok. A politikai kultúra 3 fajta megközelítése: − a politikai közösség kollektív kulturális, magatartásbeli és konfliktuskezeléssel kapcsolatos kollektív megoldási módjait jelenti − az egyének politikával, politikai rendszerrel, attitűdegyüttesét, érték- és normarendjét jelenti politikai viselkedési közösséggel mintáit, kapcsolatos − a kettő együttes alkalmazása a legcélravezetőbb: fontos megismerni hogy az állampolgárok miként vélekednek egyes kérdésekről, de az elmúlt időszakok viselkedési mintáit is tanulmányozni kell Formálódása − kollektív szinten a történelmi tradíciók hosszú távon szerepet játszanak; Trianon, 56-os forradalom − egyéni szinten a család, kortárscsoportok, iskola, munkahely, pártok szerepe meghatározó Értékek,

attitűdök Az állampolgárok idegenkedése a politikától tetten érhető a politikai értékek iránti preferenciáikban. Amikor a választókat arra kérték, hogy olyan értékeket válasszanak, amelyek leginkább jellemzik politikai nézeteiket, rendre a politikamentes, semleges értékek bizonyultak népszerűnek, 95-ben demokrata vagy környezetvédő kifejezéssel illették, 99-ben pedig hagyománytisztelő és az európai értékek voltak népszerűbbek. A kifejezett politikai értékek – konzervatív, liberális, szocialista stb – jóval kevesebben használták nézeteik leírására. Az állampolgárok nagyobb része vallta hogy nem szereti a politikát, ezt az ellenszenvet azonban felülmúlta a közöny. Ezek mellett a másik jellegzetesség az „ideológiai” kérdésekkel szemben a „materiális” dolgok előnyben részesítése; az elképzelés szerint a politika elsődleges feladta az emberek szociális problémáinak orvoslása. A magyar lakosság

egyenlősítő attitűdökkel rendelkezik, ezzel együtt adótudatosságuk alacsony. Az állami gondoskodás igénye akkor szembetűnőbb ha a nyugati országokkal hasonlítjuk azt össze. 50 Politikaelmélet Az attitűdök között fontos helyet foglalnak el a kisebbségekkel, bevándorlókkal kapcsolatos attitűdök, Mo-n a cigánysággal szemben előítéletesek az állampolgárok. Viszont nem támasztották alá az empirikus vizsgálatok azt, hogy Mo-n nagy lenne az antiszemitizmus. A bevándorlókkal kapcsolatos attitűdök illeszkednek a nemzetközi fejleményekhez, az emberek ¾ -e szigorítaná a bevándorlási szabályokat. A magyar politikai kultúra Heterogén vagy homogén? (egynemű, többnemű) Heterogén azokban az országokban, ahol a társadalomban éles, politikailag is releváns történések vannak: erős etnikai csoportok, olyan kérdések amelyek megosztják a lakosságot. Homogén a politikai kultúra, ha az országban nincsenek éles konfliktusok, ha a

társadalom többsége azonos módon gondolkodik fontos politikai kérdésekről. A magyar politikai kultúra a homogén ideáltípushoz áll közelebb; nincsenek önálló szubkultúrát kialakító etnikai csoportok, nincs éles ellentét a vallásos és nem vallásos csoportok között; a legtöbb kérdésben a magyar lakosság azonos módon gondolkodik. A homogenitás a magyar politikai rendszer legfontosabb jellemzője. A politikai kultúra fejletlensége gyengíti a demokratikus rendszer stabilitását; a mo-i politikai kultúra gyengeségére érveket hoztak fel: − a demokratikus politikai tradíció hiánya − érdekképviseletek és a civil társadalom gyengesége − faji és etnikai előítéletek − alacsony választási részvétel, általános politikai apátia − a pragmatizmus hiánya − a politikai elit tapasztalatlansága Azonban a legtöbb empirikus mutató szerint nem különbözik lényegesen más országok politikai kultúrájától, inkább az mondható,

hogy néhány speciális, nemzeti tradíciókból adódó jellegzetességgel kiegészítve „civic culture”-re, vagyis vegyes politikai kultúrához hasonlít leginkább. 51 Politikaelmélet A politikai szocializáció mechanizmusai Politikai szocializáció Magyarországon az 1990-es években 1991-ben az ELTE néhány oktatásszociológiát tanuló hallgatója az iskolai osztályok szociometriai struktúrájának és a tanulók politikai szocializációjának kapcsolatát vizsgáló kutatást tervezett három budapesti osztályban. A cél az volt, hogy a hallgatók empirikus tapasztalatokra tegyenek szert Ez a kutatás 1994 és 1998-ban megismétlődött csaknem azonos kérdőívvel. A kiválasztott iskolai osztályok száma minden alkalommal megduplázódott és két másik város ugyanannyi osztályával egészült ki. A politikai érdeklődés egyik mutatójának tekinthető ha valaki szokott politikáról beszélgetni. A kamaszok többsége egyáltalán nem érdeklődik a

politika iránt, míg egy kisebbség érdeklődést mutat irántuk és leginkább felnőttekkel beszélget. Felvetődik a kérdés, hogy a politikai érdeklődés ilyen alacsony szintje mellett nem is érdemes vizsgálni politikai véleményalkotást. A politikai érdeklődés összevont indexe: Az index a beszélgetések, rádióhallgatás/TV nézés, a politika iránt általános ill. választások iránt aktuális érdeklődés adatain alapul A nemek és az iskolai környezetnek van hatása a politikai szocializáció mutatójára. A belvárosi iskolák kivételével a lányok kevésbé érdeklődnek a politika iránt mint a fiúk. Azok a fiatalok akik részt vettek valamilyen politikai aktivitásban politikai érdeklődése magasabb. Családi háttér és politikai érdeklődés A család nemcsak az elsődleges szocializációs közeg, de a politikai szocializációban is elsődleges szerepe van. A szülők a leggyakoribb partnerek a kamaszok számára a politikáról folytatott

beszélgetésekben. A rendszerváltást követően a fiatal tinédzserek visszatértek a hétköznapi életükhöz és a szülőkkel való politikai beszélgetések is megritkultak és ma már a gyerek senkivel sem beszél politikáról. A család megtartotta szocializációs szerepét, a kortársak közötti baráti kapcsolatok is, az iskola szerepe azonban változott, mivel az intézmény mélyebb átalakuláson megy keresztül. A család befolyásolja a gyerek politikai érdeklődését. Az apát említik politikai iránt érdeklődő családtagként Őket az anyák követik, azután más családtag. Összefoglalva: a politika iránti érdeklődés csökkent a fiatal magyar kamaszok körében a 90-es évek elejéhez képest. A politikai fogalmak, érzelmek és attitűdök gyakran homályosak és ellentmondásosak a fiatal kamaszok fejében. Nem vesznek részt politikai tevékenységekben, kivéve ha ehhez kedvező indítást nyújt egy különös családi háttér. Kevésbé

érdekli őket a politika, a 13 éves magyaroknak negatív attitűdjük alakult ki a politikával kapcsolatban. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy állást foglaljanak egyedi esetekben, melyet ők nem politikainak fognak fel. Nemzet és szocializáció: ideológiák A társadalom nemzeti transzformációja: 52 Politikaelmélet Minden nemzet a társadalmilag teremtett valóság része, létezésében azokhoz kötött, akik tagjait képezik. Az etnocentrikus tapasztalásban a nyelv és használatának szabályai meghatározó szerepet játszanak. Az etnocentrikus módon szerkesztett világ szabályai lebéklyózzák és áthatják az interakciókat és kommunikációkat, melyek rítusokká alakulnak és hagyományozódnak. Identitásjelzőkké válnak azok a cselekvések, melyek csak a csoport számára ismerős kód birtokában lehet megérteni. Pl dalok, énekek, szólások, imák. Az etnocetrikus tudás szilárd rendszert képez, és minden ezen kívül eső

félelem, gyanakvás, szorongás tárgya. Az eltérések (devianciák) csoporton belül büntetéseket, kiközösítést váltanak ki, míg idegenek esetében félreértéseket képeznek. Az idegenektől való irtózás, bizalmatlanság vezet agresszivitáshoz. A gazdasági rendszerben elterjed és a pénz közvetítése révén racionalizálódik az árucsere. Kibontakozik a munkamegosztás, a tulajdonlásért folytatott verseny győztesei és vesztesei között alkukényszer jön létre. Lendületet vesz a városfejlődés A nemzeti társadalom megjelenését a modernizációval együttjáró fejleménynek tartjuk. A gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai rendszerek elkülönülése során olyan társadalmi szerveződés keletkezik, melynek működésbeli egysége mobil, hagyományos kollektív identitásukat vesztett, társadalmi cselekvők tömegét szabadítja föl, akik már nem képesek aktív társadalmi közösséget alkotni. Új ideológiáknak kell keletkezniük,

melyek a megváltozott, modern feltételek között választ tudnak adni az egyén kérdéseire. A válaszok két fő forrása az osztály és a nemzhet Az osztályok szerveződése egymással harcban álló érdekcsoportokra bontja a társadalmat, mely egységét nem lenne képes megőrizni a csoporttagság nélkül. Így egészíti ki egymást a széttartás erőinek kedvező osztálytudat és az összetartásra ösztönző nemzettudat. Az egységesülés akkor lehetséges ha a társadalom tagjaiban hasonlóságtudat ébred, mely nagyobb a különbözőség tudatát erősítő azonosulási mintáknál. Az államnemzet: Az európai nemzetté válás két típusa ismert. A kettő abban különbözik egymástól, hogy az etnikai csoport-hovatartozás miként alakult nemzeti csoport-hovatartozássá. Mindkét esetben a kiindulópont olyan társadalom, melyben etnocentrikus világképet hordozó csoportok találhatók. Ezek nyelvileg, kulturálisan, hagyományaikban különböznek

egymástól, de ezek a különbségek elégtelenek ahhoz, hogy társadalom lélektanilag működőképes megkülönböztetést, a saját csoport javára elfogultságot eredményezzenek. Nyugat-Európában államnemzeti fejlődés zajlott le. Ez jellemezte az angol, francia, holland, skandináv társadalmak fejlődését. A modernizáció korai szakaszai során Európa nyugati fejlődési régiójában a középkori államokon belül a gazdasági, kulturális, társadalmi és politikai életben fokozatosan megszülettek azok az elkülönülések, melynek eredménye a vallási, a rendi és regionális csoport-hovatartozások. Helyükre a nemzetlétre és az osztálylétre utaló új önmeghatározási lehetőségek léptek. Az osztályalapon történő önmeghatározás a társadalmi valószínűségként hatva lehetővé tette, azt, hogy a személy ne csupán adottságként, hanem elért, kivívott, önmagának tulajdonítható teljesítményként alkalmazza azt önmagára. Az

osztályokba nemcsak bekerülni, de 53 Politikaelmélet kikerülni is lehetett és az előrejutás valószínűségét súlyos gazdasági, politikai és ideológiai korlátok akadályozták. A nemzeti hovatartozás megszerezhetősége kevésbé nyilvánvaló, ha arra gondolunk,hogy a születés ténye egyben a nemzeti csoportba való tagságot is meghatározza. Az etnikai csoportba való tagság csak születéssel érhető el, a nemzeti csoport tagsága megszerezhető. Az államnemzeti típusban a nemzeti tagság egyértelmű és kizárólagos feltétele az állampolgárság, mely a nemzetté szerveződött társadalom politikai, gazdasági és kulturális életében történő részvételre nyújt lehetőséget mindenkinek, aki azt akarja. A nemzetté válás ideológiai és gyakorlati előkészítői és véghezvivői a jogászok, közigazgatási tisztviselők, politikai írók, ügyvédek, politikusok, vállalkozók és szabad foglalkozású értelmiségiek köréből

kerültek ki. A kulturális egységesülés folyamata nemcsak megelőzte az államnemzetté válást, hanem a nemzeti állam utóbb hathatósan közre is működött abban, hogy az egységesülés folytatódjon. A kultúrával foglalkozó intézmények (egyetemek, akadémiák, tudományos egyesületek, könyvkiadók) száma gyarapodott és feladatukká vált a nemzeti kulturális kincs bővítése. Döntőbb szerephez jutott az iskoláztatás. A nyelvi egységesülés együttjárója volt a nemzetté válásnak Ez nem volt problémamentes folyamat. A nyugat-európai társadalmakban nem ismeretlenek nyelvi természeti problémák (erőszakos asszimiláció, különböző nyelveket beszélő csoportok közötti előítéletek, konfliktusok). A beszélt nyelv folyamatossága könnyítést jelent a társadalom nemzeti egységesülése folyamatában, de egyéb tényező híján törékeny csoportképző. A nemzeti egységesülésnek önmagában a vallás nem szükséges és nem elégséges

forrása, de értékes a nemzetfejlődés útján, ha egyéb kategoriális azonosítást is lehetővé tesz. Ez a helyzet ha elnyomó és elnyomott nemzet konfliktusáról van szó, ahol a vallási különbözőség is elválasztja egymástól a szemben álló feleket. Fontos eleme az államnemzeti fejlődési típusnak, hogy az - önmagát a nemzeti társadalom polgáraként meghatározó - egyént állította a középpontba. Az eltérő érdekekből keletkező társadalmi konfliktusok szembeállítják a nemzeti társadalom egyes csoportjait, ellenfeleknek tartják egymást, de egyik sem érezheti magát arra indíttatva, hogy a másikat "nemzetietlennek" bélyegezze. A nyugat-európai nemzetfejlődés sikerét jelzi, hogy az egyes nemzeteket államokká egyesítő gazdasági, politikai, kulturális és jogi struktúrák erősebbeknek bizonyultak a nyelvi, vallási, etnikai különbözőségek kapcsán jelentkező tendenciáknál. A kultúrnemzet: A Rajnától keletre,

Európa közepén és keleti felén az etnocentrikus csoport-hovatartozások másképpen alakultak. A nemzetté fejlesztendő társadalmak etnikai azonosságtudatát rendi, vallási, regionális különbségek is gyengítették. Gazdasági, politikai és társadalmi tekintetben sem rendelkeztek olyan elkülönülést képező rendszerekkel, melyek a modernizációs folyamat során alakulnak ki a társadalomban. A nemezetté alakulás egybeesett a modernizációs folyamattal Kelet-Közép-Európa születő nemzeteiben az anyanyelvi kultúra fejlesztésével veszi kezdetét a nemzetépítés. 54 Politikaelmélet Fontos szerephez jutott a nyelvtudomány, melynek feladata a nyelvtanítás, szótárírás, a nyelv megújítása, korszerűsítése és egységesítése. Az adott nemzet tagjának lenni nemcsak tény, jogok forrása, hanem kötelesség. Államnemzet és kultúrnemzet között nem az asszimiláció akarásában, hanem az asszimiláció képességében van az igazi

különbség. Megnőtt azoknak az értelmiségi foglalkozások a jelentősége, melyek a nemzeti közösség megkülönböztető sajátosságaival foglalkoztak: írók, nyelvészek, történészek, papok, tanítók, etnográfusok. Ezért lett a "kultúra" ezekben az országokban nagy politikai jelentőségű, mely nem annyira a kultúra virágzását jelentette, hanem inkább az elpolitizálódását. A nyelv és a nemzet közötti beállítódásunk kapcsolatban van. Szállóige lett Széchenyi mondása: "nyelvében él a nemzet". A kelet-közép-európai nemzetépítésen dolgozó értelmiségiek szükségképpen nyúltak a nyelvhez mint nemzetalakító tényezőhöz. A felgyorsított modernizációs folyamatban létrejövő nemzetben örökös bizonytalanságérzet működik a sikeres felzárkózást illetően. A kultúrnemzeti fejlődés tragikus csapdahelyzete abban van, hogy éppen az az eszme hozza léte megvalósulásának akadályát mely az eredeti célt:

a nemzeti társadalom kialakítását kitűzte. A gyors modernizációra kényszerülő társadalmak nemzeti egysége sérülékeny, mert még eleven az emléke a tradicionális állapotnak, amikor a nemzeti identitás tekintetében integrálatlan társadalom egyes csoportjai egymás szemében etnikumként jelentek meg. A központosított modernizáció nem teszi lehetővé a demokratikus politikai berendezkedést. A modernizáció során kiéleződik az ellentét a tradicionális értékekre szocializált csoportokból származó egyének által betöltött értelmiségi pályák (tanárok, papok, katonák, köztisztviselők) és a szabadfoglalkozású értelmiségiek (újságírók, ügyvédek, orvosok) között. Nemzeti identitás Nemzeti ideológia és életvilág: Az életvilág tudás lehetővé teszi az aktuális helyzeteknek az én, a most és az itt terminusaiban történő éles megvilágítását, miközben az összefüggések teljes köre szükségszerűen

„elsötétített valóságként” húzódik meg. A nemzeti ideológia képes lett az életvilágban való részleges megmaradásra, ezt történeti és lélektani körülmények indokolják. Történetileg nyilvánvaló, hogy a kultúrnemzeti keretek között kialakult nemzeti ideológiai kevésbé szakíthatott radikálisan az etnocentrikus hagyományokkal, mint az államnemzeti keretek között létrejövő nemzeti ideológia. A nemzeti ideológiák nemcsak identitáskeretül szolgáltak, hanem tudáskészletük folytán arra, is, hogy a köznapi tudat működéseihez hihető, ismerős és átlátható megmagyarázott világ benyomását keltség a nemzetükkel azonosuló személyekben. Különböző tényezők játszanak abban közre, hogy a nemzeti ideológia tudáskészlete által megformált világ mikor képes az életvilágot megszállva a személyt arra indítani, hogy a nemzeti problémát a legfontosabbak között tartsa számon. Ilyen körülményt képez a honvédő

háború, mely a nemzet zömét mozgósítani képes a nemzeti cél, a védelem, a győzelem érdekében. A történelmi traumák minden 55 Politikaelmélet nemzet esetében széles körre kiható, az életvilágba benyomuló nemzeti megszállottságot eredményezhetnek, mert egy nemzet sem bírja elviselni területének jelentős megcsonkítását, a békének nevezett megalázatást. Nemzeti érintettségről akkor beszélünk, ha az érintettség nem eseti, hanem meghatározott évjáratokban születettekre terjed ki, mivel történelmileg időhöz kötötten jelentkezett az üldöztetés, a hátrányos megkülönböztetés. A természetes nemzeti identitás: A természetes nemzeti identitásérzet alapvető feltétele, hogy a személy ugyanazt a nemzeti kategóriát alkalmazza saját magára, mint amelyet rá alkalmaznak az adott kategória hatálya alá tartozók. Individuális-irracionális hazafelfogás: A hazafelfogás érzésnek tűnik föl a személy szemében, melyre

nem lehet senkit rábeszélni vagy megtanítani és további érvelésre nem szorul. A hűség mozzanata megjelenik a hazafelfogás részeként A hűség jellegzetesen kizáráson alapuló érzelmi viszony. Individuális-racionális hazafelfogás: Ez a felfogás a mindennapi élet összefüggésében a hazához való viszony célszerűségét, az interakciók és kommunikációk lebonyolításának könnyedségét emeli ki. Kolletktivista-irracionális hazafelfogás: Az egyének csoportosulási hajlamait, összetartozás iránti szükségleteit, közösnek érzett érdekeit, közös történelmi sorsát emeli ki. Kolletkivista-racionális hazafelfogás: Sajátos eleme a közös sors. Ez a hazafelfogás teljes egészében befogadó: mindenkit a nemzethez enged, aki étéket képes és hajlandó teremteni munka vagy kommunikáció révén. Feladatban és eredményben célracionális. Tudatos nemzeti identitás: A mindennapi életben felbukkanó attitűdök hármas szerkezetű,

társadalmilag meghatározott de mindig egyénileg kivitelezett lelkiállapotok. Az attitűdök mindig tartalmaznak tárgyukra vonatkozó ismereteket, gondolatokat. Leggyakrabban az attitűdök affektív elemeit mérik Ebben az esetben az képezi a vizsgálat tárgyát, hogy a személy a tárgyat hol helyezi el a rajongástól az undorodásig terjedő skálán. Az irány és az intenzitás mellett mérhető, hogy milyen értékek, meggyőződések bújnak meg a mért vonzalom vagy elutasítás mögött. Vizsgálható még az attitűdtárgy fontossága A nemzeti attitűd jóvoltából a személy könnyen és hamar képes állást foglalni a nemzeti problematika kérdésében, eldönteni, hogy mi az amit szeret és nem szeret nemzeti szempontból és miért. Nemzeti attitűd hiányában a személy nem tudhatja, hogy mi a különbség a térkép által megjelenített táj és a haza között. 56 Politikaelmélet Az ismeretek: Nemzeti identitás elképzelhetetlen tényismeret

nélkül. A természetes nemzeti identitás kevesebb tény ismeretét igényli mint az ideologikus nemzeti identitás. Modern társadalomban a tagok az ismeretek széles köréhez férnek hozzá: iskola egyetem, könyvtár, tömegkommunikáció révén. A nemzetre vonatkozó ismeretek megoszlása az ismeretek szintje függ az iskolai végzettségtől, a társadalmi munka megosztásban elfoglalt helytől, generációs hovatartozástól, érintettségtől. A nemzetről való tudás társadalmi eloszlása: A tudáskészlet egyes elemeinek eltérő befogadása nyomán a természetes és tudatos nemzeti identitás szerkezeteinek társadalmi eloszlása piramisszerű képet mutat. A piramis talapzatán a nemzeti társadalom minden tagjában megtalálható természetes identitás található. Súlyos társadalmi hátrányok (iskolai végzettség hiánya, félanalfabetizmus, kistelepülési lakóhely, alacsony jövedelem) halmozódása szükséges ahhoz, hogy a természetes nemzeti identitás

ne alakuljon ki. A nemzeti csoporttal érzelmileg azonosulókat, a nemzeti azonosságtudatot természetes és spontán módon megélő személyeket tömegközönségnek nevezzük. Hogy mikor és kiben támad sztereotípiákkal, attitűdökkel jellemezhető tudás bázisán információszükséglet a nemzeti témájú közlések iránt, az nem attól függ, hogy ki hol helyezkedik el a társadalmi struktúrában. Ez a kört nevezzük ráhangolt, vagy érdeklődő közönségnek. A piramis csúcsa felé haladva található a nemzeti társadalom tagjainak harmadik csoportja a fogyasztó közönség. A negyedik csoport a termelő közönség, melynek tagjai ideologikus nemzeti identitással jellemezhetőek. A termelő és fogyasztó közönség kiegészíti egymást, és együttvéve ők képezik a nemzeti ideologikum speciális közönségét. A nemzeti ideológia elsősorban a speciális közönségre hat. 57 Politikaelmélet Politikai attitűdök és választói magatartás •

• • • • A társ. struktúrában elfoglalt hely aránylag kevésbé magyarázza a pártpreferenciát annál inkább magyarázza a választási magatartást szoros az összefüggés  a pol. attitűdök és a vál magatartás között is a választást megtagadók politikai profilja élesen különbözi a szavazókétól  A nem szavazók között az átlagosnál nagyobb arányszámban találhatók a szoc.dem értékeket magukénak vallók akik baloldalinak minősülnek, lényegesen kevésbé fognak szavazni, mint azok, akik jobboldaliak A társ demográfiai változók hatása a pol. attitűdökre • • • A magyar választó polgárok általában szoc.dem értékeket vallanak a társ. hierarchia felső régióiban lévők jobboldali szocdem politikát támogatnak az alsó régióban lévők baloldalhoz hasonló pol. értékeket vallanak a magukénak A pol attitűdök hatása a választói magatartásra a vál. magatartást befolyásoló tényezők: • képzettség

szinvonala • nemek • társ. struktúrában elfoglalt hely  jobban magyarázza a választási résztvételt, mint a pártpreferenciát • a szavazók és a nem szavazók között a különbség kisebb a szociális és nagyobb a gazdasági kérdésekben • a nem szavazók ált. konzervatívabbak a szociális kérdésekben • a polgári szabadságjogokkal kapcsolatos attitűdök szorosabb kapcsolatban állanak a pártpreferenciával, mint a választási résztvétellel. • a nem szavazók 60%-a ellenezte a sztrájkokat • a nem szavazók inkább munkások voltak Pártpreferencia tekintetében: • az MDF és SZDSZ szavazói kevésbé különböznek gazd. kérdésekben • A nem szavazók  alacsonyabb isk. végzettségűek, fizikai dolgozók és nők • „Az államnak nem kell szerepet játszania az egyenlőtlenségek kezelésében”  egyetemi végzettségűek nagyobb arányban így gondolják • „az államnak szabályozni kell a béreket”  ált. iskolai

végzettségűek gondolják így Következtetés: • Mo-n valóban van egy jelentős szoc. dem szavazótábor (mind a szavazók társ összetétele, mind a pol. attitűdjeiket tekintve)  ez a szavazótábor képviselet nélkül maradt a ’90-es választásokon A választói magatartás elméleti modelljei Michigani vagy pártidentifikációs modell: 52-es USA elnökválasztás elemzése. • Középpontja: a párt iránti elkötelezettség, a pártidentitás alakulása áll. • szoc. pszichológiai indíttatású teória A választói magatartás levezetése: 58 Politikaelmélet • a párthoz való viszony: szervezeti életbe való bekapcsolódás, párthagyományok (magas szinten tartja az identifikációt) Pártorientációban kiemelten kezelték a család pol. szocializációs funkcióját • a jelölt személyéhez való viszony: manipuláció alkalmazása  jelölt személye pozitív  média fontos szerepe • az aktuális pol. kérdésekhez való viszony: a

mai pártok pragmatikusak  gyorsan tudnak alkalmazkodni a társ-i környezethez (pl. brutális gyilkosság esetén  halálbüntetés kérése) Pártorientációt és a vál. magatartást befolyásoló tényezők: • környezeti hatások, külső körülmények • maga a párt • a jelölt személye (rövid távon hat) • aktuális pol kérdések, problémák (rövid távon) • család pol. szocija, tradíciók • pártidentitás (hosszú távon hat) Racionális választás elmélete (’70) • a racionális választó csak akkor megy el szavazni, ha úgy véli, ez a lépés többet hoz a konyhára, mintha otthon maradna. • ha elmegy, azt a pártot választja, amely legközelebb esik a saját egyéni érdekeihez, értékeihez és prioritásaihoz • Az elmélet abból indul ki, hogy a szavazó pontosan tisztában van saját érdekeivel  azért szavaz, mert gazd. hasznot akar belőle húzni • a döntés előtt4 igyekszik minél több infóhoz jutni, hogy ésszerűen

mérlegelve dönthessen Inglehart generációs értékváltás elmélete • a racionális elmélet tagadása • az állampolgárok cselekvései nem vezethetők le pusztán a külső körülményekből, a környezeti hatásokból, racionális megfontolásokból. • a kulturális tanulás, a szocializációs tapasztalatok fontos szerepet töltenek be a pol.i véleménye és magatartás befolyásolásában. ROSE: a választói magatartás magyarázatára 5 jelentősebb elméleti magyarázat verseng szerinte egymással a választási kutatásban (pol. preferenciák kialakulása): 1. gyermekkori szocializáció (tradicionális viselkedés) 2. társ-gazd-i státus – fontos tényező  csoport meghatározás: a foglalkozási hierarcihában elfoglalt helye (pl. felső 10 e  konzervatív) 3. pol alapelvek (nagy ideológiákhoz kötődés, ideológiai meghatározottság)  szerepe csökken (a pártok pragmatikusan működnek) 4. pártok teljesítménye  mit tett a párt az

igéretéhez képest? 5. párt azonosulás (pártokhoz való szoros kötődés) • az emberek jelentős része – legképzettlenebbek és legszegényebbek – családi környezet alapján, tradicionális tényezők mentén szavaznak, • másokat jobban befolyásol a m.helyi környezet • Sokan tartóan ragaszkodnak nagy eszmeáramlatokhoz • a pol közvélemény formálói (legképzettebbek és legmobilabbak) a pártok teljesítménye alapján szavaznak  főleg rájuk irányul a pártok választási hadjárata • a pol. legaktívabb réteg a pártok közvetlen követőihez vagy tagságához tartozik  ők mindenképpen a pártjukra szavaznak Európai választói magatartásra jellemző: • tradicionálisan erős osztályszavazás, vallási alapú pártorientációk gyengülése • radikális demográfiai és strukturális változások  csökken a hagyományos pártkötődés  előtérbe kerül a konkrét pol. ügyekre reflektáló választói magatartás 59

Politikaelmélet Magyar választói magatartás jellegzetességei • legátfogóbb jellemzője: szituativitás, képlékenység • szociológiai megközelítés: a vál. csoporthátterét hangsúlyozza  csoportok/rétegek társ helyzetéből vezeti a pártokhoz fűződő viszonyt. Az állampolgári magatartást differenciáló tényezők (szociokultúrális faktorok): • társ. réteghelyzet • iskolázottsági-műveltségi szint • generációs tagoltság • települési viszonyokhoz kötődő társ-i különbség Szignifikánsan differenciál: társ-demográfiai változók  jellegzetessége: alulról felfelé haladva a társi rétegződésben egyre inkább növekszik a részvételi hajlandóság ’90-es választások elemzései: • a választótáborok pol-ideológiai profilja kialakulatlan volt Kolosi-Szelényi: • csak a vál. részvételi hajlandóság mentén fedezhető fel szignifikáns különbség az egyes társ csoportok között. • ’90-95 között: a

választók 2/3-a inkozisztens  nem hűséges a pártjához • ’90. és 94-ben a választók 1/10-e nem vett részt a választásokon Körösényi: a magyar társadalmat pol. minőséget hordozó, csoportszinten megjelenő törésvonalak tagolják • vallás-szekuláris ellentét, • a pol. osztálytagoltság - nómenklatúra (kommunista örökség) • a vidék-város ellentét A hallgatás spirálja elmélet és a választói magatartás Részvételi arányokat meghat. tényezők: Kormányzati pol. jelentősége az egyén számra: • főleg a köztisztviselő kar függ ettől • minél nagyobb a vesztenivalója egy rétegnek  annál aktívabb Információ hozzáférhetősége: • magasabb isk. végzettségű átlátja, hogy minek mi a következménye (ki az aki képviseli érdekeit) • érdekartikuláció lehetősége  pl. szakszervezetek (vasutasok) Szavazásra ható csoportbefolyásolás: • • • • Ha valaki valamilyen társ-i csoporttal kapcsolatban áll

 inkább elmegy szavazni Ha valakiben nem tudatosul személyes érdekeltsége a választásban, a társadali nyomás vagy társ. kötelezettség érzés ettől még szavazásra késztetheti. Összefüggésben áll a társadali státusszal is. Sok érdekcsoport megköveteli tagjaitól a résztvételt De irányulhat a csop. befolyásolás a szavazás ellen is (női szerep vagy radikális csoport tiltakozása) hasonló helyzetű egyének formális v. informális csoportok tagjai  nagy a csoportban a konformitás kényszer  mozgósítani tudja a szavazói aktivitást Szervezeti tagság (Lipset) • Aki valamilyen szervezeti tagsággal rendelkezik  97 %-os a pol. aktivitása • Aki nem, annak 8 %-os 60 Politikaelmélet Keresztbefolyásolás • • • • Minél több ellentétesen ható erő nehezedik az egyénre, annál valószínűbb, hogy nem meg egy szavazni  elvesztik érdeklődésüket, nem tudnak elhatározásra jutni. A választások a keresztbefolyástól

mentes szavazókat érdekelte. (érvénytelen szavazatok többsége is e miatt van). Tehetősebb osztály ritkán van kitéve ennek. Leginkább a nők, alacsony isk. végzettségűek vannak kitéve (pl háztartásbeli nők  TV nagy befolyást gyakorol rájuk) Elhallgatási spirál (E. Müller Neuman) • • • • kidolgozásának alapja a 65, 72 NSZK választások. Hogyan hat a média a vélemény alakulására? LAZARFELDS: „vonatszerelvény effektus”  az egyén szeret mindig nagyobb tömeghez tartozni. a választáshoz közeledve csökken a különbség a vélt és preferált párt között  többen változtatják meg preferenciájukat. 61 Politikaelmélet Politikai törésvonalak A századforduló évtizedeiben tömegpártok (osztály-, illetve rétegpártok) jöttek létre. A pártok elsősorban a szervezeti integráció, a tagság révén mozgósították a választókat és stabilizálták szavazótáborukat (egy-egy meghatározott társadalmi csoport

alkotta). E „befagyott” pártrendszer oldódása az 1950-60-as években kezdődött, először a tömegpártok gyűjtőpárttá válásával, majd később az új pártok, illetve protesztpártok megjelenésével. A szervezeti stratégia mellett a pártok egyre inkább piaci stratégiát alkalmaznak. A demokratikus rendszerváltás utáni parlamenti választásokon többségében olyan pártok vettek részt, amelyek korábban nem, vagy utoljára az 1940-es években léteztek. Az 1980-as évek végén alakult pártoknak nem volt túlságosan sok idejük a frissen „választójogot” kapott milliók politikai mobilizálására. (A korábbi egypártrendszerű parlamenti választásokon az állampolgárok inkább csak szavazati, s nem politikai pártok közötti választási joggal rendelkeztek). A választóknak rövid idejük volt az új pártok között történő eligazodásra. A ’80-90-es évek fordulóján a magyar társadalom politikai értelemben diffúz, tagolatlan, és a

hirtelen választójogot kapott szavazók nagy része semmiféle politikai identitással nem rendelkezik. A pártok között a szavazatokért folytatott verseny heves, a választópolgárok nagyobb része ingadozó szavazó. A vándorló szavazatok elégtelenek a pártok és szavazóik között kialakuló viszony magyarázatára. A politikai preferenciák megoszlása az egyes pártok között nem egyenletes, és összefügg a szociokulturális hovatartozással. A politikai táborok a szociokulturális hovatartozás mellett különböznek egymástól: szavazók értékrendje, politikai attitűdje és ideológiai önbesorolása szintjén is. Törésvonalak A szavazatok magas illékonysági indexe mutatja, hogy a fél évszázados politikai diktatúra következményeként a magyar társadalom egyik felére a diffuzitás, a politikai tagolatlanság a jellemző. Ezzel is összefügg az MDF 1990-es és az MSZP 1994-es győzelme, valamint az 1990-es választásokhoz képest tapasztalt

nagymértékű szavazatingadozás. A politikai törésvonalak általában összefüggenek a társadalom szociológiai tagoltságával. A törésvonalak politikai konfliktusokban jönnek létre és mélyülnek el. Olyan konfliktusokban, amelyek tartósan fennállnak, megosztják a politikai szereplőket. A törésvonalak a társadalom politikailag releváns csoporttagolódását jelentik, amelyben a csoportkonfliktusok egyszerre jelentkeznek. Nyugat-Európában a két politikai törésvonal: egyházi kötődés, szakszervezeti tagság. Magyarországon a kommunista rendszer sajátos gazdaság- és társadalomalakító programjának következtében gazdasági helyett politikai osztálytagoltság jött létre. 4 Három törésvonal alakult ki. A két erősebb a vallás és a nómenklatúra (komm rendszer politikai osztálya), a harmadik a hagyományos falu-város (agrár-ipari) ellentéthez kapcsolódik. 4 a pártállam idején: a kiváltságos személyek köre; a párt- és

államapparátus vezető tisztségviselői 62 Politikaelmélet A pártok és a politikai elit döntő szerepet játszik a törésvonalak mentén való politikai mobilizációban. Az ő tevékenységüktől függ, hogy a különböző társadalmi csoportkonfliktusok közül melyek politizálódnak át, s mélyülnek politikai törésvonalakká. MSZP: kommunista rendszer nómenklatúra-elitjéből, MDF, KDNP, FKGP: keresztény középosztályból, SZDSZ, FIDESZ: kevésbé vallásos polgári-értelmiségiekből 5 rekrutálódott . A magyar politika három törésvonala 6 A vallásos-szekuláris ellentét Mo-n is fontos törésvonallá vált. A keresztény valláserkölcsöt és politikát különösen a KDNP képviseli, de vallásosak még az FKGP és az MDF szavazói is. Az antiklerikális-klerikális konfliktus az 1990-es években a pártharcok legfontosabb dimenziójává vált. Az antiklerikális oldalt az MSZP és a liberális pártok (SZDSZ, FIDESZ) alkották, azonban a

FIDESZ az évtized közepére fokozatosan a másik oldalra került. A vallásos identitás egyik mutatója a templomba járás gyakorisága. Templomba járók háromnegyede KDNP-FKGP-MDF, negyede SZDSZ-FIDESZ kettősé, az MSZP ebben a körben nem rendelkezik szavazóval. A vallás mellett az osztálytagoltság lett a legfontosabb törésvonal. A pártfunkcionáriusokból és a nómenklatúra tagjaiból álló politikai eredetű nómenklatúra-osztály uralmának legfőbb intézményi eszköze a kommunista párt volt, amely a társadalom ötödét-hatodát is magában foglalta. A pártállam zárt ideológiával rendelkezett, és egységes szervezetrendszerbe, a pártba és annak szatellitszervezeteibe (szakszervezet, népfront, munkásőrség) tagolta be politikai osztályát és támogatóit. A közel fél évszázados kommunista-szocialista állampárti rendszerbe való betagozódás vagy kívülmaradás vált a rendszerváltás utáni magyar politika második nagy

törésvonalává. A kommunista párt utódpártja, az MSZP ma is a korábbi rendszer politikai osztályának pártja. Politikai elitje az egykori nómenklatúrából rekrutálódott, szavazóbázisát pedig jórészt az egykori párttagok alkotják. Ideológiája modernizációs jellegű A kommunista/antikommunista ellentét másik oldalán a prekommunista elitek és középosztály, a pártállami korszak politikailag integrálatlan középosztálya, valamint a rendszerváltás utáni korszak néhány új elitcsoportja helyezkedik el. A klasszikus tőke-munka osztálytagoltság a posztkommunista Mo-n szavazói szinten sem létezik – osztályszavazat index alacsony -, addig a kommunista rendszer által teremtett politikai osztálytagoltság a társadalmat erősen megosztotta. A nómenklatúra-osztály mentén kialakult törésvonal a kommunista rendszerbe való politikai integráltsághoz kapcsolódik, aminek a legfontosabb szervezeti mutatója az egykori kommunista (MSZMP)

párttagság. 5 6 gyűlik, kiegészül, toborzódik nem vallásos 63 Politikaelmélet A magyar politika harmadik törésvonala a vidék-város, illetve agrár-ipari konfliktus. Ezt az FKGP képviseli, aki a vidéki, elsősorban falusi gazdálkodóknak a pártja. A falu-város, illetve agráripari törésvonal a szavazók szintjén élesen elválasztja az FKGP-t a többi párttól A valláson, az egykori kommunista párttagságon és a falu-város törésvonalon kívül a politikai elit és a szavazók pártok közötti megoszlása az életkorral is szoros kapcsolatban van. A generációk eltérő politikai magatartása nem jelent politikai törésvonalat, mégis politikai minőséget hordoz. Az 1970-es évek végétől a kommunista rendszer már nem gyakorolt olyan erős szocializációs hatást, így az ’50 után született nemzedékekből kerültek ki a legnagyobb arányban a két nagy szocializációs rendszerbe beágyazatlan szavazók, akik ezáltal elérhetők a

liberális pártok számára. Ezért van az, hogy a liberális pártok elitje és szavazói a 20-40 év közötti korosztályból valók. Mo-n a társadalmi rétegződés csak másodlagos magyarázója a politikai preferenciáknak, s a klasszikus gazdasági osztálytagoltság hiányzik a politikai törésvonalak közül. Társadalmi státus szerinti tagolódás csak a jobboldalon belül jött létre: MDF: magasabb társadalmi státusúak FKGP-KDNP: alsó-középosztály, legalacsonyabb státusú rétegek Osztálybesorolást tekintve az MSZP-ben erősebb a munkásosztályos és gyengébb a felső-, illetve felső-középosztályos jelleg. Ez arra utal, hogy az MSZP-nek sikerült megőriznie a kommunista párt szervezett munkásbázisát. A szociokulturális gyökereket tekintve a magyar társadalomban három középosztály van egymás mellett: keresztény-polgári középosztály szekularizált polgári középosztály kommunista rendszerben felemelkedett nómenklatúra-középosztály

Törésvonalak és pártok pozíciói A vallásos-szekuláris és a politikai osztálytagoltság törésvonala három pozíciót hozott létre: kommunista rendszerbe politikailag integráltak (MSZP szavazói) vallásosak (MDF-KDNP-FKGP) integrálatlanok (SZDSZ, FIDESZ), innen kerül ki a tartós pártpreferencia nélküli ingadozó szavazók tömege I. MSZP III. SZDSZ Fidesz 1990 II. MDF, FKGP, KDNP, Fidesz-MPP ingadozó szavazók + nómenklatúra + vallás 64 Politikaelmélet Pártpreferenciák alakulása A rendszerváltás után a politikai piac nyitott volt, a szavazók pártválasztása nem tükrözött semmilyen pártlojalitást. A magyar pártrendszer gyorsan stabilizálódott, ám ingatag pártpreferenciák mellett ment végbe. Az ezredfordulón már lényegesen stabilabbak a választók preferenciái A pártok és a választók közötti kapcsolat szorosságára némi fényt vet, hogy milyen arányú a választási részvétel (milyen a pártok politikai

mobilizálódása). A szavazástól távolmaradók között magas volt a pártpreferenciájukban bizonytalanok aránya, mint a szavazók körében, más felmérés arra mutatott rá, hogy a nem szavazók elbizonytalanodtak, a pártok között vándorló szavazó, olyan, aki már nem szavazna a korábban választott pártra, de még nem tudja hogy helyette melyik pártot válassza. Felmérések azt is megmutatták, hogy a választástól távolmaradás az iskolázottságtól vagy a lakóhelytől is függ. A 90-es választások előtt kevés idejük volt a választóknak arra, hogy kiismerjék a pártokat. A pártpreferencia változása során kialakult a blokkhűség majd a párthűség. Választói magatartástípusok, elméleti modellek 1. racionális választás: úgy döntenek a politikai pártok között, mintha árucikket vásárolnának; jobban szeretné a jóléti szolgáltatások emelését, mint az adók csökkentését, vagy a leszerelést, mint a honvédelem fejlesztését.

A választók saját hasznukat akarják maximalizálni döntéseikkel 2. pártidentifikációs választás: az egyén nem a hasznát akarja maximalizálni, s nem szakpolitikai preferenciáinak elérését tűzi ki célul, hanem a párttal való azonosulását fejezi ki a szavazáskor. A választást attitűdje befolyásolja, bizonyos pártokat eleve jobban kedvel. 3. szociológiai modell: nem az egyént, hanem a társadalmi nagycsoportot helyezi a vizsgálódása középpontjába. A három elméleti megközelítés a gyakorlatban kiegészíti egymást. A magyar választói magatartás mindhárom elméleti kerettel nehezen magyarázható. Többségük nem tekinthető racionális szavazónak A választók többsége baloldali gazdaságpolitikai attitűdökkel rendelkezik, ami szinte teljesen független a pártpreferenciától. Fontos tény továbbá, hogy a választók nem is tudnak pártot kapcsolni egy-egy szakpolitikai ügyhöz. A magyar szavazókat a negatív pártidentitás jobban

jellemzi, mint a pozitív. Pártok szavazóinak értékei és attitűdjei A legtöbb szavazó, bár képes magát elhelyezni a bal-jobb tengelyen, legszívesebben a skála közepére helyezi magát. 1/3 helyezi magát egyértelműen balra vagy jobbra A választók a politikai pártokat sem szívesen helyezik el a bal-jobb tengelyen. A legbaloldalibb pártnak az MSZP-t tartották, a Fideszt és az FKGP-t 40 % vélte jobboldalinak. 65 Politikaelmélet A magyar politikában a liberalizmus és a konzervativizmus kevésbé fejez ki egyértelmű pártpolitikai állásfoglalást, mint a bal- vagy jobboldaliság. 66 Politikaelmélet A magyar politikai rendszer 1 A magyar alkotmányos politikai rendszer Hiba! A könyvjelző nem létezik. Alkotmányos és kormányzati tradíciók 1 A parlamentáris kormányzati rendszer létrejötte Magyarországon

1 Politikai rendszerváltás 2 A hatalommal szembeni szerveződések formái: 4 Az Ellenzéki Kerekasztal 3 oldalú tárgyalás: 5 A rendszerváltás forgatókönyvének hatása az alkotmányra: 6 A magyar alkotmány fő vonásai 6 A magyar alkotmányos rendszer alapelvei 7 A jegybank működése (fontos!) 9 Az Alkotmánybíróság és az államfő 10 Az Alkotmánybíróság jogköre: 10 Alkotmánybíró lehet: 10 A köztársasági elnök alkotmányos jogkörei és funkciói:

10 Önkormányzati rendszer 11 A parlamenti választási rendszer 12 A választás funkciói A választások 4 fontos alapelve: Választási rendszerek: A vegyes választási rendszer sajátosságai A választási rendszer 3 csatornája (területi, egyéni, országos) Területi listás ág Egyéni kerületek Országos listás ág Jelöltség és listaállítás kritériumai Választási fordulók és

mandátumelosztás A választás első fordulója A választás második fordulója A választási rendszer hatása a politikai rendszerre Választási részvétel 1990-2002 között Az arányos mandátumelosztást módosító tényezők 12 12 12 13 14 14 14 14 15 15 15 15 16 16 16 A magyar törvényhozó hatalom 18 A Parlament funkciója A Parlament működési modelljei (a törvényhozó hatalom típusai) Képviseleti funkció, legitimitás A magyar Parlament működése, struktúrája

A parlament szervezeti struktúrája A magyar Parlament kétfajta módon tagolódik: Plénum Bizottságok – a parlamentet funkcionálisan a parlamenti bizottságok tagolják Frakciók – a parlamentet politikailag a pártfrakciók tagolják Házelnök Törvényhozás 1. fázis: beterjesztés 2. fázis: tárgysorozatba vétel 3. fázis: a házelnökhöz kerül a határozati javaslat 4. fázis: napirendre tűzés 5. fázis: általános vita

6. részletes vita 7. Határozathozatal 8. fázis: a köztársasági elnök aláírásával szentesíti a törvényt 18 18 19 19 19 19 19 19 20 20 20 20 21 21 21 21 21 22 22 67 Politikaelmélet 9. Kihirdetés Politikai szereplők Képviselők Frakciók és funkcióik Kormány és kormánypártok viszonya Kormány és koalíciós partnerei Ellenzék Kormánytöbbség-ellenzék dualizmusa

A parlament kontrollfunkciójának intézményei 22 22 22 23 24 24 24 25 25 A magyar kormányzati rendszer 26 A kormány funkciója A kormány közjogi struktúrája Kormányalakítás Kormánykoalíció Koalíció típusai Koalíció működése Tárcaelosztás a koalíciós kormányban Kormánytagok szelekciója A magyar közigazgatás szervezete és politikai irányítása A

közigazgatás adminisztratív-végrehajtó szervei A politikai irányítás jogi, igazgatási és személyzeti eszközei Jogszabályokkal történő kormányzás Vezetési és irányítási jogkör révén történő kormányzás Személyzeti hatáskör révén történő kormányzás A kormányzati döntéshozatali folyamat A koordináció politikai és adminisztratív intézményei Az államigazgatási egyeztetési eljárás: A kormány hierarchizáltsága A Miniszterelnök Hivatal (MEH) – kancellária szerepe, működése A politikai döntéshozatal bürokratizálódása

Közhivatalnokok politikusi szerepben Ktő-k a pártpolitikában 26 26 27 27 28 28 28 29 29 30 30 31 31 31 32 32 32 33 33 34 34 34 Közjogi intézmények a magyar politikai rendszerben 35 Az államfő a parlamentáris rendszerekben A magyar államfő alkotmányos jogköre Az államfő rekrutációja, választása és legitimációja Államfői szerepfelfogás, jogkörértelmezés Az Alkotmánybíróság jogköre Az Alkotmánybíróság politikai szerepe Az Alkotmánybíróság hatásköre Hatáskörök:

Az alkotmánybírósági hatáskör 3 szintje: Az indítványozók köre Az alkotmánybírák szelekciója, megválasztása Az alkotmánybírák rekruációja, karrierútja Az alkotmánybírák szerepfelfogása Alkotmánybíróság ítélkezése 3. Az AB aktivizmusának következménye: a politika eljogiasítása Az AB törvényhozó szerepe: Mint politikai szereplő: Jogalkotó, alkotmányozó: 35 35 36 36 37 37 37 38 38 38 38 39 39 39 40 41 41 41 A magyar pártrendszer

42 A pártok funkciói 42 1) Közvetítés és képviselet 42 68 Politikaelmélet 2) Érdekek artikulációja és aggregálása 3) Mobilizációs és integrációs funkció 4) A politikai vezetés rekrutációja és szelekciója 5) Kormányzati funkció 6) Politikaformálás A többpártrendszer kialakulása A pártok politikai arculata Fidesz MPP MDF

MSZP Lenne még SZDSZ, FKGP, KDNP és MIÉP, - de nagyon unom, úgyhogy abbahagytam A pártrendszer szervezeti intézményi oldala Szervezeti mobilizáció, pártépítés Párttípus és mobilizáció 1. Eredetüket tekintve két csoport: 2. Megváltozott a pártépítés A pártok szervezeti felépítése 42 42 42 43 43 43 43 43 44 44 48 48 48 49 49 49 49 Politikai kultúra 50 Mi a politikai kultúra? A politikai kultúra 3 fajta megközelítése:

Formálódása Értékek, attitűdök A magyar politikai kultúra 50 50 50 50 51 A politikai szocializáció mechanizmusai 52 Politikai szocializáció Magyarországon az 1990-es években Családi háttér és politikai érdeklődés Nemzet és szocializáció: ideológiák A társadalom nemzeti transzformációja: Az államnemzet: A kultúrnemzet: Nemzeti identitás 52 52 52 52 53 54 55 Politikai attitűdök

és választói magatartás 58 A társ demográfiai változók hatása a pol. attitűdökre A pol attitűdök hatása a választói magatartásra A választói magatartás elméleti modelljei Michigani vagy pártidentifikációs modell: Racionális választás elmélete (’70) Inglehart generációs értékváltás elmélete Magyar választói magatartás jellegzetességei A hallgatás spirálja elmélet és a választói magatartás Részvételi arányokat meghat. tényezők: Szavazásra ható csoportbefolyásolás:

Keresztbefolyásolás Elhallgatási spirál (E. Müller Neuman) 58 58 58 58 59 59 60 60 60 60 61 61 Politikai törésvonalak 62 Törésvonalak A magyar politika három törésvonala Törésvonalak és pártok pozíciói Pártpreferenciák alakulása Választói magatartástípusok, elméleti modellek A magyar választói magatartás Pártok szavazóinak értékei és attitűdjei 62 63 64 65 65 65 65 69 Politikaelmélet 70