Politics | European Union » Csorvásiné Jenei Judit - Az európai unió déli bővítése - Görögország, Portugália, Spanyolország

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDASÁGI és TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR GAZDÁLKODÁSI SZAK AZ EURÓPAI UNIÓ DÉLI BŐVÍTÉSE GÖRÖGORSZÁG, PORTUGÁLIA, SPANYOLORSZÁG Készítette.:Csorvásiné Jenei Judit 2003-2004 tanév I félév Levelező tagozat „ E „ csoport Gazdálkodási szak TARTALOMJEGYZÉK: Az Európai integráció rövid története - Regionális politika - Egységes piac 3.oldal 5.oldal 5.oldal Görögország- balkáni ország az Európai Unióban 6.oldal - Az ország és a politikai kultúra jellemzői, történelmi meghatározottsága - A görög csatlakozás jellegzetességei és tanulságai - Döntéshozatali központok, intézményi háttér, regionális fejlesztés - Intézményi reform, közös európai pénz - Görögország és az EU keleti bővítése - Összefoglaló 6. oldal 6.oldal 9.oldal 9.oldal 10.oldal 10.oldal Spanyolország az európai integrációban- egy sikertörténet anatómiája 12.oldal - Demokratikus átmenet és konszolidáció

- A spanyol regionális rendszer kialakulása, jellemzői és célrendszere - Spanyolország csatlakozása az Európai Közösséghez - Spanyolország az Európai Unióban - Összefoglalás, kitekintés 12.oldal 12.oldal 13.oldal 14.oldal 15.oldal Egy félperiféria modernizációja- Portugália az Európai Unióban 17.oldal - Portugália és Európa - Portugália és az Európai Unió - Portugália és a kelet-európaibővítés - Következtetések 17.oldal 17.oldal 20.oldal 20.oldal Befejezés 21.oldal 2 AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ RÖVID TÖRTÉNETE Az „európai gondolat „mindaddig csak a Filozófusok és látnokok számára létezett, amíg politikai koncepcióiként formát nem öltött és az Európai közösség tagállamainak hosszú távú céljává nem vált. Az „Európai Egyesült Államok” gondolata egy humanista- pacifista álom része volt melyet, a század első felében oly sok pusztítást okozó konfliktusok meghiusítottak. • A II.

világháború • Kontinens újjászervezése, nemzetek közötti ellenségeskedéseken való túllépés • Béke megteremtése, fenntartása • Nemzetek és regionális hatóságok mellet szükség van független demokratikus európai intézetekre azokon a területeken, ahol a közös fellépések hatékonyabbak, mint az egyes államok önállóan tett lépései. Ezek: -egységes piac -monetáris politika -gazdasági, társadalmi kohézió -foglalkoztatás- politika -környezetvédelem -kül- és biztonságpolitika -szabadság és biztonság területének megteremtése Európai Unió állampolgárai számára közvetlenül alkalmazandó jogszabályokat hoz, továbbá meghatározott jogokat biztosít. Alapító tagok: Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia 1951 –Párizsi Szerződés ESZAK / Szén és Acélközösség / - II. Világháború győzteseit és legyőzötteit egy intézményes keretbe összehozni, ahol egyenlő felekként

tudnak együttműködni – béke garanciája 1957-Római Szerződés Európai Gazdasági Közösség / munkavállalók, áruk, szolgáltatások szabad mozgásának gondolata / 1972 Dánia, Írország, és Egyesült Királyság csatlakozik 3 - új közös politikák: szociális, regionális és környezetvédelem Közösség déli irányú bővítése 1981 Görögország 1986 Spanyolország és Portugália -gazdasági fejlettségbeli különbségek csökkentésére strukturális programok létrehozásának szükségessége - nemzetközi szerződések: déli mediterrán országokkal, afrikai, Karib –tengeri és csendes-óceáni országokkal 1985. Fehér Könyv- egységes piac 1993 január 1 1987. július 1 –Egységes Európai Okmány Európa politikai szerkezete átalakult 1990 október 3. Berlini fal leomlása, német egyesítés 1991. december – Szovjetunió felbomlása 1993. november 1 –Európai Unióról szóló Szerződés – Maastrichti Szerződés (nagyra törő

célkitűzések- monetáris unió 1999 –re európai állampolgárság) -új közös politikák: közös kül- és biztonságpolitika 1994. október 2 Amszterdami Szerződés - megerősítette az Unió politikáit, jogköreit - bírósági együttműködés - személyek szabad mozgása - külpolitika, közegészségügy terén - Európai Parlament az Unió közvetlen szószólója lett, új hatáskörrel, törvényhozói szerepének megerősítésével - Bel és igazságügyi együttműködés 1995. Ausztria, Finnország, Svédország csatlakozása 1997. AGENDA 2000 előterjesztése- kormányok strukturális politikák és közös agrárpolitika átfogó felülvizsgálatába kezdtek 1998 Bővítési tárgyalások – Közép és Kelet –Európa irányába, Ciprus, Törökország, Málta 1998. május –EURÓ –Monetáris Unió Cél: hatékony, demokratikus szervezet kialakítása, mely döntéshozatalra és cselekvésre képes, de megőrzi az őt alkotó államok

identitását. 4 Közösségi módszer: nemzeti és közösségi érdekek egyensúlyba hozása, a n emzeti hagyományok sokaságának tiszteletben tartása, egy sajátos európai uniós identitás kialakítása (Európai szellem) REGIONÁLIS POLITIKA Az Európai Közösségek megalakulásakor a területi egyenlőtlenségek nem voltak jelentősek. A regionális politika a 60-as években a nemzetállamok szintjén működött A bővülések hatására azonban az Unió erőteljesen eltérő fejlettségű régiókat foglal magába – így az Unión belüli gazdasági és szociális egyenlőtlenségek igen jelentősek. Ezt a térségei között a jövedelmek lényeges különbsége, valamint a nagymérvű munkanélküliség problémája tükrözi. A Közösség déli irányban történt bővítésével a jólét mértékének különbsége is jelentősen polarizálódott, mivel az új tagállamok gazdaságilag sokkal kevésbé fejlett térségek is voltak. Az Unió kevésbé fejlett

területei: Görögország, Portugália, Spanyolország nagy része, Dél- Olaszország és Szardínia, Írország és Korzika. A Római Szerződésnél megállapodtak abba, hogy a integráció hátrányos társadalmi és mezőgazdasági következményei ellen intézkedésekkel kell küzdeni. EGYSÉGES PIAC Az egységes piac megteremtése Az egységes piac létrehozása garantálja az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgását az Európai Unió tagországai között. Az egységes piac előnyei Az Európai Unió polgárai számára az egységes piac azt jelenti, hogy úgy utazhatnak, élhetnek és dolgozhatnak az általuk választott országban, hogy közben mindenütt megilleti őket a társadalobiztosítás és mindenütt, elismerik diplomájukat. Fogyasztóként élvezhetik a t ermékek és szolgáltatások szélesebb skáláját, új áruházláncok kialakulását és a kedvezőbb árakat. Az Európai Unió legszegényebb területei Görögország,

Írország, Portugália és Spanyolország attól féltek , hogy ők lesznek az Egységes Piac vesztesei, hogy nem tudnak alkalmazkodni a külföldi konkurenciához és a technológiaújításokhoz. 5 Görögország – balkáni ország az Európai Unióban Görögország földrajzi helye: A Balkán félsziget déli részén fekszik. Albánia, Macedónia, Bulgária és Törökország i lletve a Ion –a Földközi és az Égei –tenger határolja. A területén görög, macedón, török, cigány, vlah, albán népcsoportok élnek. Hivatalos nyelve a görög, hivatalos pénzneme az euró (=100 eurocent, mely a drachmát váltotta fel 2002. január 01 től) Államszervezet: az 1975. június 11óta érvényben lévő alkotmány értelmében államforma köztársaság, amelyben a törvényhozó hatalom megoszlik a köztársaság elnöke és az egykamarás parlament között. Államfő: a köztársasági elnököt, aki egyben a hadsereg főparancsnoka, a parlament választja meg öt

évre. Jelenleg Kosztisz Sztefanopulosz az államfő Törvényhozás: a törvényhozó hatalmat az egykamarás, négy évre választott 300 tagú parlament gyakorolja. Kormány: az elnök nevezi ki a miniszterelnököt és javaslatára a kormány tagjait. Jelenleg Kosztisz Szimitisz a miniszerelnök Az ország és a politikai kultúra jellemzői, történelmi meghatározottsága Görögországnak az EU –ban játszott eddigi és jövőbeli szerepét két alapvető, egymásból következő tény határozza meg: balkáni ország és az Unió legszegényebb tagállama. A foglalkoztatottság kivételével valamennyi gazdasági mutatója a legrosszabb az EU –ban, az egyetlen olyan tagország, amelynek nics közös határa az Unió többi országával, és az egyedüli, amely , fenyegetve érzi nemzeti szuverenitását és területi integrálását, s ezért védelmi kiadásai viszonylag a legmagasabbak. A legtöbb tagállamtól eltérően az egységesülő –európai térség peremén

helyezkedik el, és társadalmát e s zázadban véres polgárháború osztotta meg, nehezítve a n emzeti konszenzus kialakulását az integráció kérdésében. A „balkáni „jelző nem csupán földrajzi helyzetére utal, de érvényes rá mindaz, amit e fogalom a magyar és a többi európai nyelven jelent. Ezen állapotok kialakulásának és továbbélésének napjainkig a több évszázados ottomán-török uralom a fő oka. 6 A görögök szomszédaikhoz való viszonyát az is befolyásolta, hogy a XVIII.- XIX században a többi balkáni népnek kettős elnyomás alól kellett magát felszabadítania. A függetlenség kivívását, a folyamatos területgyarapodást, majd a Kis- Ázsia jelentős részeire is, kiterjedő Nagy- Görögország időleges megvalósulását is a hagyományos angol és franciabarátság tette lehetővé. Eredményként megkezdődhetett Görögország integrációja (Nyugat-) Európához. 1961-ben aláírták az EGK –görög társulási

szerződést, és 1961-ben az ország elsőként csatlakozott a Közös Piachoz, mint társult tag. 1967-1974 közötti időszak katonai diktatúrája, amely miatt felfüggesztették az ország Európai Tanácsban betöltött tagságát. 1975- ben beadta a teljes jogú EK –tagság iránti kérelmét A megállapodást az 1979 m ájusában aláírt athéni szerződés rögzítette, amelynek értelmében 1981. január 1-jétől Görögország lett az Európai Közösség tizedik tagállama. 1980-ra külkereskedelmi forgalma elérte az évi 400 millió dollárt. A baloldali kormányra kerülése után az együttműködés még szorosabbá vált az iparban, közlekedésben, az energiatermelésben és vízgazdálkodásban, a mezőgazdaság és a kultúra területén. A gazdasági- társadalmi átalakulás hármas jelszava a m odernizálás, a d emokratizálás és „szocializálás „lett, ami az államosítás enyhébb formáját, a „ társadalmasítást „valójában

kormányellenőrzést jelentett. A görög csatlakozás jellegzetességei és tanulságai Görögország, Spanyolország és Portugália felvételét nem gazdasági érdek, hanem (biztonsági) politikai szükségszerűség mozdította elő. Az elsődleges cél a jobboldali katonai diktatúrákat felváltó polgári demokráciák stabilizálása volt a mediterrán országokban. A bővítés ellen számos érv hangzott el: a mediterrán országok (francia, olasz) mezőgazdasági termelőinek ellenérdekeltsége, német félelem az olcsó görög munkaerő tömeges megjelenésétől, görög- török ellentét. A felvétel mellett szólt: a látványos gazdasági növekedés 1960 és1973 között, a görög gazdaság nagymértékben integrálódott a nyugat- európaiba. 7 1978 áprilisában hozták meg a döntést a három mediterrán ország felvételéről öt-tíz éves átmeneti idő megszabásával. Sikerült biztosítani a legkedvezőbb feltételeket a tárgyalások során: az

ipar, mezőgazdaság átalakítására és a vámrendszer lebontására öt év, a tőkebeáramlás fokozására és a munkaerő szabad mozgásának biztosítására hét év az adórendszer kiigazítására három év türelmi időt kaptak, ebben az időszakban az EK fizette a mezőgazdasági termékek árkülönbözetét és a termelői támogatásokat. A görög gazdaságban a mezőgazdaság kiemelkedően fontos szerepet játszott és játszik. A csatlakozás évében csaknem kétszeresére emelkedett az EK részesedése az élelmiszer behozatalban. Az átmeneti időszakban (1978-1980) megnyíltak a közösségi támogatás csatornái, s az mindig jelentősen meghaladta a közös költségvetéshez való görög hozzájárulást. A görög baloldali kormány az EK –n belül igyekezett kedvezőbb pozíciót kiharcolni országa számára. A görög gazdaságban a mezőgazdaság kiemelkedően fontos szerepet játszott és játszik ma is. Az 1986-ban belépett ibériai országokban a

növekedés üteme négyszerese volt a görögországinak. Ehhez hozzájárult a kormány pénzügyi politikája: növekedtek a reálbérek, nőtt a fogyasztás de a költségvetési hiány és az infláció is és csökkent a jövedelmezőség. Görögország ezekben az években csúszik le az EK-n belül az utolsó helyre, amit az is mutat, hogy az egyfőre eső nemzeti termék 1980-tól 1992-ig az EK átlagának 58 % -ról 52%-ra esett vissza. Ezekben az években az ország a közösségtől 18 milliárd dollárt kapott a mezőgazdasági és a fejlesztési alapokból s ebből az összegből nem tudta gazdaságát és infrastruktúráját korszerűsíteni. A felháborodás olyan nagy volt, hogy 1991-ben fontolóra vették Görögország kizárását az EK-ból. Tény hogy a csatlakozást követő évtizedben a görög ipar bizonyos ágazataiban (textilbútor és bőripar) visszaesés következett be, ugrásszerűen megnőtt a védővámokkal nem korlátozott behozatal (textil,

bútor, cipő, műanyag és vegyi áruk, italok) ugyanakkor a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó iparágak (gépgyártás, dohányipar) növelték exportjukat. Összegezve: Görögország számára nagy nyereség az EU –tagság, mert - haszonélvezője az EU (mezőgazdasági) támogatási és regionális fejlesztési politikájának. - szerepe a térségben felértékelődött, a Balkán gazdaságilag legerősebb, vezető hatalmává vált, tárgyalási – érdekérvényesítési pozíciója erősödött, főként a főellenségnek tartott Törökországgal szemben; 8 - megszilárdult a demokratikus konszolidáció, és növekedett az emberek biztonságérzete. Döntéshozatali központok, intézményi háttér, regionális fejlesztés A belépés után 1981 januárjában a közösséggel kapcsolatos politika kialakítása, összehangolása és folytatása a külügyminisztérium hatáskörébe került, ahová az EK ügyek miniszterhelyettesét is áthelyezték.

A támogatáspolitikáért felelős Nemzetgazdasági Minisztérium az uniós ügyek érdemi intézője, ahol közel 20 bizottság ellenőrzi –véleményezi a tervjavaslatokat. A görög adminisztrációra általában jellemző az alacsony hatékonyság. A hivatalok politikailag irányított és szerény képességű tisztviselőkkel vannak tele. Az uniós támogatással megvalósított - beruházások a k özlekedés és távközlés fejlesztése főképpen a nagyvárosokba irányult. 1994-1999-es időszakra szóló közösségi támogatási keretterv elsősorban az országon belüli területi különbségek csökkentését, az elmaradott ország részek, felzárkóztatását célozta meg. Görögország ma Spanyolország mögött a legtámogatottabb tagállam. Közel került a megvalósításhoz a görög nemzeti cél, hogy Athén földközi-tengeri, Thesszaloniki pedig a balkáni regionális központtá váljon. A csaknem két évtizedes, nagy arányú támogatás eredményeként a

görög gazdasági növekedés üteme 1996-ban először haladta meg az uniós átlagot. Intézményi reform, közös európai pénz A görögök kiállnak a kis országok nemzeti érdekeinek érvényesítési lehetőségei, tehát a vétójog és konszenzus fenntartása mellett minden fontos kérdésben. Görögország fontosnak tartja a nemzeti jellegzetességek védelmét és fejlesztését. Fenn kell tartani a tagállamok minden tekintetben való egyenlőséget. Közös politikát kell kialakítani a terrorizmus és a kábítószer elleni küzdelemben. Görögország erősíteni kívánja egyes intézmények szerepét: -fontosnak tartja az Európai Parlament nagyobb szerepvállalását a döntéshozatali folyamatokban -helyesli az EK Bíróság jogosítványainak kiterjesztését a jogértelmezésében, a tagállamok egymás közötti, valamint EU –intézményekkel való vitájának rendezésében. -Görögország csatlakozott a Schengeni Egyezményhez. 9 -javasolja a

Bizottság jogainak kiterjesztését a rendőrségi, bírósági és vámeljárások összehangolására. Görögország és az EU keleti bővítése Görögország számára nemzeti ügy Ciprus felvétele, amelyet minden rendelkezésre állóeszközzel támogat. Alapvetően más a h elyzet a t öbbi állam esetében, amelyeknek felvétele kétszeresen is sértené a görög gazdasági érdekeket. A görögök kapják a legtöbb támogatást mind az mezőgazdasági , mind a strukturális alapokból. A z ország egésze az elmaradott régiók kategóriához tartozik Összességében Görögország évente 4-5 milliárd ecu tiszta bevételhez jut, amelyet nem szívesen osztana meg a hasonló helyzetben lévő vagy még szegényebb jelentkezőkkel. Bár mezőgazdasági termékszerkezetünk és az érésidő is eltérő, elsősorban Lengyelországban és Magyarországban látják az érdekeiket leginkább veszélyeztető versenytársat. Így éles helyzet alakulhat ki a

görögök és az új csatlakozók között. Összefoglaló Görögország helyzetét és magatartását az EU-ban két tényező alakítja: egyrészt az EU legszegényebb tagállama, a l egrosszabb gazdasági mutatókkal, másrészt a fenyegetettség érzése saját elnyomott kisebbségei és azok anyaországai, elsősorban a NATO szövetséges Törökország felől. Görögország inkább politikai meggondolásoknak köszönhette közösségi tagságát, mint jó gazdasági eredményeinek. A görög tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzeti érdekek jobban érvényesíthetők a közösségen belül, mint a csatlakozási tárgyalások során. Mára a társadalom többsége támogatja tagságukat az euroatlanti integrációs szervezetekben, mert bebizonyosodott, hogy a gazdasági hasznot, politikai stabilitást és biztonságot jelent az ország számára. A csatlakozásból és az EU –tagságból származó előnyök, valamint az azzal járó elkerülhetetlen modernizáció és

intézményi átalakulások olyan fejlődést eredményeztek, amely meghaladta a várakozásokat. Másfelől az 1980-as évek görög gazdaságpolitikája a legjobb bizonyíték arra, hogy egy „.ország gazdasági érdekeinek rosszul értelmezett védelme ( ami rendszerint a v ersenyképtelen nagyvállalati érdekek védelmét jelenti) 10 .kihasználatlanul hagyhatja az integrációból származó előnyöket és lelassíthatja vagy elmulaszthatja a fejlettebb országok utólérésének esélyét.” Gazdaság: Görögország 1981-es EU csatlakozása óta csak 2002. január 01-től tagja az eurózónának.Az ország volt az egyetlen olyan EU –tag amely azért nem lehetett ott az egységes valuta 1999-es startjánál , mert nem tudta teljesíteni annak feltételeit. Az erős szolgáltatási szektor a munkaerő csaknem 59 %-át foglalkoztatja, a mezőgazdaságban 20% az iparban 21 % dolgozik. A mezőgazdaság alapját a gabonafélék képezik Az ország területén feltárt

ásványkincseket külföldre szállítják feldolgozásra. Fejlett az ország hajóépítő ipara. A tengerek közötti forgalomban nagy szerepe van a Korinthoszicsatornának A görög zászló alatt hajózó tengeri flotta negyedik világon, és első az Európai Unióban. Mezőgazdasági, külkereskedelmi ellenérdekeltsége és a támogatások csökkenése miatt Görögország ellenzi leghevesebben az EU keleti bővítését. 11 Spanyolország az európai integrációban – egy sikertörténet anatómiája Hivatalos elnevezése: Spanyol királyság Földrajzi helyzetét tekintve Dél Európában, Franciaországtól délre, a P ireneusi (Ibériai) –félszigeten fekszik, nyugatról az Atlanti –Óceán, Portugália, délen a Gibraltári –szoros, keletről a Földközi – tenger határolja. Területén spanyol, katalán, gallegó, baszk, cigány népek élnek. Hivatalos nyelve a k asztíliai és a s panyol. Hivatalos pénzneme euró (= 100eurocent) 2002. január 01-

óta (a spanyol pezetát váltotta fel) Államszervezet: Parlamentális monarchia Államfő: A monarchia feje a király, aki egyben a hadsereg főparancsnoka. Ő nevezi ki a kormányfőt és javaslata alapján a kormány tagjait ő oszlatja fel a parlamentet és írja ki a választásokat.1975 november 22 óta János Károly király uralkodik Törvényhozás: A parlament két házának tagjait az alaptörvény értelmében általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással négy évre választják, a 18 éven felüli állampolgárok. Kormány: A Konzervatív Néppárt van kormányon, José Maria Aznar vezetésével. Demokratikus átmenet és konszolidáció Spanyolország jelentős történelmi kitérővel jutott el az állam és a társadalom demokratikus –európai- viszonyának kialakításáig. A nemzeti érdekek, a hosszú távú célok megfogalmazása és képviselete során a politikai eliteknek alaposan ismerniük kell a nemzetközi viszonyok adott állapotát, a

várható fejlődéstendenciákat és mozgásirányokat. A liberális gazdaságfilozófia, a politikai demokrácia és a szociális érzékenység elveire épülő Római Szerződést követően az egységes belső piac, a gazdasági, a monetáris és a politikai unió létrejöttével egyre inkább előtérbe kerültek az EU -intézményrendszer működésével kapcsolatos demokratikus deficit felszámolásának, gazdasági –társadalmi kohézió erősítésének és a középtávú tervezésének kérdései. A spanyol regionális rendszer kialakulása, jellemzői és célrendszere Spanyolországban 1976 és 1983 köz ött történt meg a nemzeti, valamint a regionális autonómiák és a demokratikus önkormányzati 12 rendszer kompromisszumos összekapcsolására épülő tagolt és szimmetrikus államszerkezet kialakulása. Az új spanyol demokrácia a régi hatalommal való gyökeres szakítást jelentett a nemzeti- regionális kérdés megoldása szempontjából. A

tizenkét önkormányzati közösség létrehozásával jogi értelemben félföderális rendszer jött létre. Beszélhetünk a korlátozott és a teljes önkormányzatisággal rendelkező közösségekről. Ilyen Katalónia, Baszkföld, Galícia, Andalúzia a Valenciai Közösség, a K anári-szigetek és Navarra. A többi Comunidad Autonómia -Asztúria, Aragónia, Cantabria , La Ríja, a Balár- szigetek, Kasztília és Leon, Kasztília-La Mancha, Murchia, Extremadura és Madrid korlátozott önkormányzatisággal rendelkezik. A régiók között jelentősek az egyenlőtlenségek A spanyol autonóm tartományok négy forrásból gazdálkodnak. A központi költségvetésből kapott összegekből, saját bevételekből, a területközi kiegyenlítési alapjuttatásaiból és az Európai Unió különböző regionális fejlesztési és felzárkóztatási alapból. A legnagyobb támogatáshoz Andalúzia, Galícia, valamint Kasztília és León jutott. Spanyolország már az

Európai közösséggel megindult tárgyalások során mindent megtett azért, hogy gazdasági struktúrája, gazdasági fejlettségi szintje megközelítse vagy elérje a közösségi mutatói átlagot. Spanyolország csatlakozása az Európai Közösséghez A NATO-csatlakozás és az USA-val kötött védelmi szerződés megkötésekor nem volt egység a spanyol politikai életben. Annál inkább nagyobb volt az egyetértés az Európai Gazdasági Közösséghez való viszony tekintetében. H amarosan komoly problémákkal találták magukat szembe. Mindenekelőtt a pénzügyi reformok véghezvitelének szükségessége, a fogyasztói adó bevezetése, az áruk mennyiségi korlátozásának kérdése, a mezőgazdasági politika, a munkaerő jövőbeni szabad mozgása, képzettségi szintje, a munkanélküliség magas aránya, bizonyos iparágak, valamint a spanyol bor, olaj, gyümölcs, és zöldség, továbbá a világon a harmadik, Európában pedig a legnagyobb halászati flotta

közös piaci megjelenése jelentette. A tagállamok eltérő érdekei jelentős mértékben lelassították a csatlakozást. Az EGK ragaszkodott ahhoz, hogy a csatlakozási egyezménnyel egyidőben szerződésben szabályozzák a Portugália és Spanyolország közötti gazdasági kapcsolatokat. A spanyol-portugál integráció folyamatára nagy hatást gyakorolt NSZK és Nagy-Britannia. A mezőgazdaság, a halászat, a szociális ügyek a saját forrás, a K anári –szigetek státusa, a s panyol-portugál együttműködés szabályozása rendkívül nehéz feladatnak bizonyult. 13 1985. június 12-én délelőtt Lisszabonban ,délután Madridban került sor a csatlakozási okmányok aláírására. A szerződés 1986 január 01-én lépett életbe A személyek szabad mozgása 1993-ra valósult meg. Az áfa bevezetésére a csatlakozás után azonnal sor került Az ország a cs atlakozási okmány alapján az európai intézményekben a négy naggyal (Németország,

Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország)közel azonos politikai súllyal rendelkezik. Spanyolország az Európai Unióban Spanyolország közösségi csatlakozásával hivatalosan is véget ért az integrációs folyamat majd negyeszázados első szakasza, s az ország a félperifériás helyzetből kitörve véglegesen a f ejlett Európa részévé vált. A közös piaci majd az u niós tagság és a demokratikus berendezkedés konszolidációja kiegyensúlyozottá, kiszámíthatóvá és a nemzeti érdekek érvényesítése szempontjából hatékonnyá tette a spanyol külkapcsolati rendszert. Az integrációs csatlakozás alapvetően megváltoztatta az ország nemzetközi pozícióját. Hispánia jelentős latin-amerikai érdekeltséggel, befolyással és kapcsolatokkal rendelkező európai mediterrán középhatalom lett. A spanyol álláspontot az 1986 óta eltelt másfél évtizedben az integráció, a közös politikák, az egységes belső piac és pénzügyi rendszer

előmozdítása jellemezte. Spanyolország az 1992-ben létrejött Régiók Bizottságában 21 he llyel rendelkezik. A spanyol kormány bruttó nemzeti összterméken alapuló, arányos költségvetési hozzájárulás bizottsági előterjesztését is támogatta. Madrid javaslatára vezették be a gazdasági és szociális kohézió költségeit magában foglaló „nem kötelezően privilegizált kiadás „kategóriát. A spanyol gazdaságnak számos problémával kell megküzdenie. Nem megoldott a kis- és középvállalkozások hatékony közösségi integrációja és informálása. A vámilletékek szükségszerű és szerződésben vállalt uniós szintű csökkentése, illetve megszüntetése miatt romlott a spanyol vállalatok versenyképessége. Az egységes pénzügyi rendszerbe történő integrálás csökkenti az önálló gazdaságpolitika mozgásterét. A z ország kormányai az autonómiai-rendszer kialakítása óta nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek a r

egionális különbségek mérséklésére, csökkentésére. S panyolország a csatlakozástól kezdve egyre növekvő közösségi támogatásra számíthatott. Az 1994 és 1999 közötti periódusban Spanyolország tíz autonóm régiója Andalúzia, Asztúria, Cantabria, Kasztília, és León, Kasztília-La Mancha, a Kanári –szigetek, Extremadura, Galícia, Murcia, a V alenciai Közösség, valamint Ceuta és Melilla tartozik a k edvezményezett térségek közé. A munkanélküliségi ráta azonban duplája a közösségi átlagnak. Nehezen kezelhetőnek tűnik 14 a külkereskedelmi mérleghiány, lemaradások vannak a szakképzettségi struktúrákban is , és az öt hektár alatti mezőgazdasági üzemek aránya még mindig meghaladja az 50 százalékot. Fejlődött a szállítás, az út és vasúthálózat, a hírközlési rendszer, a termelői szféra. Változott a lakosság életminősége, javult az emberi erőforrások hasznosítása. Egyetemkutatás-fejlesztési

finanszírozásra került sor. Technológia parkok létesültek Malagában, Valladolidban, Valenciában, Sevillában, Galíciában, a Kanár – szigeteken. A spanyol vidékfejlesztéssel kapcsolatos források és intézmények rendszerét a k ohéziós alappal összefüggő pénzeszközök és eljárások teszik teljessé. A kohéziós alap a regionális fejlesztési tervektől, strukturális alapoktól és közösségi kezdeményezésektől eltérően nemzeti jellegű, nemzeti kiterjedésű és rendeltetésű program. Alapvető célja, hogy az Unió monetáris követelményeinek megfelelően a makrogazdasági közeledés feltételeinek megteremtésével a K özösség kevésbé favorizált országaiban is lehetővé tegye a befektetői aktivitás fenntartását, az európai átlaghoz való közelítést. A források a s zállítási infrastruktúra fejlesztése és a t ermészeti környezet megóvására használhatók fel. A következő lépcsőben az érintett önkormányzati

közösségek szerződést kötnek a Közmunkaügyi, Szállítási és Környezetvédelmi Minisztériummal vagy a Mezőgazdasági Minisztériummal. E bben kötelezettséget vállalnak arra, hogy a terveket a megjelölt határidőre az igényelt pénzalap túllépése nélkül, jó minőségben kivitelezik, megvalósítják. Elmondhatjuk, hogy Spanyolországban még nem alakult ki egységes regionális fejlesztési rendszer. A z Európai Unióhoz való csatlakozás nem okozott lényeges változást az államigazgatás működési elveiben, mivel az intézményi autonómia és a különböző szervezetek közötti együttműködés elve és gyakorlata a sajátos államigazgatási modell már 1979 óta érvényesült. Összefoglalás, kitekintés Spanyolország közösségi csatlakozásával az ország a félperiferiális helyzetből kitörve véglegesen a fejlett Európa részévé vált. A közös piac, majd az uniós tagság alapvetően megváltoztatta Madrid nemzetközi pozícióját.

Véget ért az elszigetelődés több évtizedes korszaka. Hispánia jelentős latin-amerikai érdekeltséggel, befolyással és kapcsolatokkal rendelkező európai mediterrán középhatalommá vált. Spanyolország számára az integrációs tagság megnyitotta aktív európai politizálás, döntésbefolyásolás és nemzeti 15 érdekérvényesítés lehetőségét. Az ország élni tudott a történelmi eséllyel Strukturális problémái ellenére a kilencvenes évek elejére a világ első tíz ipari hatalma közé került. Az 1977 és 1985 között zajló csatlakozási tárgyalások széles körű belpolitikai egyetértés övezte. Példa értékű kompromisszum – nemzeti megbékélés és egyetértés –alakult ki az integrációs tagság alapját képező demokratikus átalakulás kérdésében is. Spanyolország ban 1982 –ben ért véget az átmenet időszaka, szilárdult meg a politikai és pártrendszer, a neokorporációs érdekvédelem és az autonómiák

államának struktúrája. A folyamatos változásban és mozgásban lévő berendezkedés keretei között Spanyolország jól ötvözte a nemzeti és regionális érdekeket az integrációs célokkal. A két színt kölcsönös együttműködése hatékonyabbá tette az ország uniós érdekérvényesítését és érdekvédelmét. Spanyolország az európai együttműködés elkötelezett híve. Belépése pillanatától kezdve mindent megtett az integráció erősítése, elmélyítése érdekében. A Spanyol Királyság különösen érdekelt a gazdasági és szociális kohézió elvének, célkitűzésének és uniós programjának fenntartásában és megvalósításában. Az ország strukturális alapok első számú haszonélvezője, az intézményi reformok egyik élharcosa. Kezdeti fenntartásai ellenére az ezredforduló időszakában már teljes mértékben támogatja az Unió keleti bővítését. Az újonnan belépő államokat jövőbeni szövetségesének tekinti, s

nem zárható ki egy Spanyolország vezette, Spanyolország körül kikristályosodó „kohéziós blokk „létrejötte sem. Az integráció kibővítése következtében az ország uniós súlyúnak további növekedése várható. Kelet- Közép- Európa számára ezért is különösen fontosak az integrációs csatlakozás és uniós érdekérvényesítés spanyol tapasztalatai. 16 Egy félperiféria modernizációja- Portugália az Európai Unióban Hivatalos elnevezése: Portugál Köztársaság Földrajzi helyzete: Portugália Dél-Európában, a Pireneusi (ibériai) félsziget nyugati részén, az Atlanti- óceán partján terül el. Északról és keletről Spanyolország határolja Területének mintegy 99 % -án portugálok élnek. Hivatalos nyelv: portugál. Hivatalos pénznem: euró (= 100eurocent) 2002. január 01 ót a (a portugál escudót váltotta fel) Államszervezet: Portugália államformája köztársaság. Törvényhozás: A törvényhozó testület az

egykamarás Köztársasági Gyűlés. A képviselői mandátumok négy évre szólnak. Kormány: A szociáldemokrata- néppárti kormányt José Manuel Barroso vezeti. Portugália és Európa Az arab, a k eresztény és a z sidó kultúra keresztútján található Ibériai- félsziget a századok folyamán fokozatosan Európa peremére szorult. Gazdasági mutatóit és fejlettségét tekintve Görögországgal, Írországgal, Spanyolország egyes vidékeivel és a német keleti tartományokkal együtt az Európai Unió legelmaradottabb térségei, közé tartozik. A második világháborút Európában két diktatórikus rendszer, a francoista Spanyolország és a s alazári Portugália élte túl. Az ötvenes évek végéig, a h atvanas évek elejéig mindkettő bezárkózó, befeléforduló, autarkiás gazdaságpolitikát folytatott. 1974. április 25-én vér nélkül győzött a szegfűk forradalma, megalakult Nemzeti Megmentésének Tanácsa. 1976. április 2-án elfogadott

alkotmány bevezette az autonóm és az adminisztratív régió fogalmát és felosztását. Portugália és az Európai Unió A portugál uralkodó elit gondolkodásmódjában, világszemléletében a nemzeti érdekek meghatározása szempontjából a fordulatot a hatvanas évtized elején következett be. A Közös Piac az 1 969. decemberi hágai csúcsértekezleten döntött a m egbeszélések 17 tényleges megindításáról. A tárgyalások 1970 nvember24-én meg is kezdődtek, s 1972. július 22-én Portugália és az Európai Gazdasági Közösség között Szabadkereskedelmi E gyezmény megkötéséhez vezettek. Ez a portugál export gyors növekedését, földrajzi diverzifikációját, s a kiszállított termékek minőségének javulását eredményezte. A Portugáliával folytatott belépési tárgyalások hétéves időtartama alatt a portugálok számára a legnagyobb kihívást a gazdaság liberalizálása és a pénzügyek egyensúlyban tartása jelentette.

Napirendre került a k özösségi intézményi reformja, regionális politika kidolgozása és a közös mezőgazdasági politika módosítása. A tárgyalások folyamán az EK kényes kérdésként kezelte a Portugáliát érzékenyen érintő mezőgazdaság, munkaerő-áramlás, egyes iparágak (textil) és a halászati szektor problémáit. A csatlakozási tárgyalások, valamint a két ibériai-félszigeti ország belépésének tapasztalatait spanyol és portugál szakértők közös dokumentumban rögzítették. Az úthálózat sűrűsége is jelentősen elmaradt az európai átlagtól. Portugáliában ezer lakosra a közösségi középértéknek tekintett 8, 12 km -rel szemben csupán 5, 58 km út jutott. 1999-ben is az Európai Unió legelmaradottabb térségei, közé tartozik Mivel Portugália egy főre jutó bruttó hazai összterméke nem éri el a közösségi átlag 75 százalékát, ezért az ország egész területe az 1988-as közösségi keretszabályozás óta az

első célcsoportba tartozik, s jelentős mennyiségű strukturális forrásokhoz jut. Már az integráció első éve is jelentős mozgást indított el a portugál gazdaságban. 1985-höz képest 1986-ra az EGK-ból származó import 550616, 970 milliárd escudóról 734225, 446 milliárd escudóra emelkedett. Portugália másfél évtizedes unió tagsága során jelentős változások következtek be az ország gazdasági helyzetében. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérte a k özösségi átlag 70 százalékát. Az ország 1999 január 1-jétől az euroövezet tagja lett, s teljesítette a nominális konvergencia kritériumokat. Portugália egész területe az uniós strukturális politika kedvezményezett térségei, közé tartozik. Részben teljesült a portugál modernizációs politika egyikfő célja, a különböző területek közötti fejlődésbeli egyenlőtlenségek csökkentése. Az ország északi részén található Viana do Castelo és a Lisszabontól délre

fekvő Setubál közötti húsz kilométer széles, kétszáz kilométer hosszú, több adminisztratív régiót is érintő tengerparti sávban él a portugál lakosság kétharmada. Ez a területrész adja a bruttó hazai össztermék négyötödét. Itt dolgozik az ipari foglalkoztatottak 80 százaléka, a tercier ágazat alkalmazottainak 75 százaléka. Itt használják fel a villamos 18 energia kilenctizedét, s itt található a felsőoktatási intézmények 90 százaléka. A fővárosban az egy főre jutó nemzeti jövedelem eléri az Európai Közösség átlagának 91 százalékát. Az ország legfejlettebb (Lisszabon és a T ejo völgye) és a l egfejletlenebb (Alentejo) régiója között az egy főre jutó GDP –ben mért 2,3 szoros különbség európai átlagban mégsem tartozik a kirívóan nagy eltérések közé. Portugália gazdasági fejlődésében, modernizálásában a regionális különbségek csökkentésében jelentős szerepet játszanak az uniós

alapok. A közösségi kerettámogatások 1989-1993 között Portugáliában a befektetések 22 százalékát, a közfinanszírozás 83 százalékát tették ki, s 3 százalékkal járultak hozzá a bruttó hazai össztermék növekedéséhez. Ha a s trukturális alapok régiók szerinti egy főre jutó átlagát vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a közösségi támogatások valóban törekednek a térségi egyenlőtlenségek mérséklésére. Az Európai Unió terület- és vidékfejlesztési céljait szolgálják s strukturális alapok 9 százalékát alkotó közösségi kezdeményezések is. Portugália az 1994-1999 –es periódusban 1 milliárd 58 millió ecu értékű közösségi kezdeményezések formájában megvalósuló támogatásban részesült. Ez a h atárokon átnyúló transznacionális szállítási, hírközlési és energetikai rendszerek összehangolását végző INTERREG II. a vidéki körzetek fejlesztését elősegítő LEADER II , az ultraperiferikus

régiók területi integrációját előmozdító REGIS II. a városi térségek újjászervezését, felújítását, környezetvédelmi beruházásait támogató programok révén jut el a címzettekhez. 1994 és 1999 köz ött speciális közösségi kezdeményezések foglalkoznak a foglalkoztatás elősegítésével és az emberi erőforrások jobb kihasználásával. A PESCA a halászati ágazat, a RESIDER II a kohászat, a RECHAR II. szénbányászat, a PORTUGAL p edig a luzitán textilipar újjászervezését segíti E programok konkrét ágazati támogatási projektek formájában épülnek be a portugál gazdaságba. Portugália Spanyolország mellett az uniós regionális és támogatási politika másik nagy nyertesének tekinthető. 19 Portugália és a kelet- európai bővítés Portugáliát Görögországhoz, Spanyolországhoz és részben Írországhoz hasonlóan igen érzékenyen érinti az Unió ötödik bővítése. Pénzügyi téren Portugália mind nagyobb

nehézséggel kell, hogy szembe nézzen, és hozzá kell szoknia az egyre csökkenő transzferrel való együttéléshez a jövendő Európájában. Portugália egyike azoknak az országoknak, amelyet legérzékenyebben érint a keleti bővítés. Lisszabon számára ez a tsruktúrális alapokból származó pénzügyi transzfer csökkenését, a belépő országok mezőgazdasági potenciálja és jellege, valamint az agrárpolitika reformja következtében az uniós mezőgazdasági támogatások várható összezsugorodását, a tőkebefektetések és a termelés kihelyezés Kelet-KözépEurópa irányába történő munkaerő áramlását jelentheti. A keleti bővítés gazdasági konkurenciát jelent Portugália számára, általános kontinentális geopolitikai és biztonságpolitikai érvek viszont integrációs csatlakozásuk mellett szólnak. Abszolút és relatív értelembe véve egyaránt az Unió legkevésbé fejlett országai lesznek a kelti bővítés vesztesei.

Portugália ezért a k öltségvetési terhek és a remélt nyereségek igazságosabb és egyenlőbb elosztásához ragaszkodik. Következtetések Portugália Spanyolországhoz hasonlóan az Európai Unió egyik sikerországának tekinthető. Az Ibériai- félsziget évszázadokon ét Európától elszigetelt, tekintélyuralmi diktatórikus politikai berendezkedésű, gazdaságilag elmaradott állama 1974. április 25-én hajtott végre gyökeres gazdasági és külpolitikai irányváltást. A demokratikus rendszer konszolidációja alapvető feltételeit képezte az Európai Unió képviselte centrumhoz történő csatlakozásnak. A hetvenes évek második felétől Portugália atlanti és luzitán elkötelezettségű, európai opciót választó demokratikus köztársaság lett. Félperiferiális helyzetéből az európai integráció segítségével sikerült kitörnie. A felzárkózás azonban további évtizedeket vesz igénybe és távolról sem fejeződött még be.

Portugália azonban biztosította helyét az európai fejlődés főáramában, s bizonyította, hogy az integrációs szervezetbe való bekerülés után új eszközök tárháza nyílik meg az adott ország előtt. A megtett történelmi út, 20 történelmi léptékű fejlődés ellenére az ország még mindig az EU egyik legfejletlenebb térségei, közé tartozik. Portugália példája ezért azt is bizonyítja, hogy az évszázados bezárkózás és elmaradottság leküzdése egyik napról a m ásikra nem történhet meg, s a nemzeti érdekek érvényesítéséért az európai integráció keretein belül is keményen meg kell küzdeni. Portugália támogatja az Unió intézményi és pénzügyi reformjait s a keleti bővítést. Az ezredfordulóra érdekeivel összhangban álló megoldásokat harcolt ki, s a kohéziós országok csoportjának tagjaként Magyarország és az újonnan belépő kis országok tapasztalatokban gazdag szövetségese lehet. Befejezés Az Unió

keleti bővítésének fő vesztesei Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország lesznek. Következik ez abból az egyszerű tényből, hogy Csehország, Lengyelország, Magyarország, Észtország és Szlovénia 63 millió fős népessége 40%-al növelné az elmaradott térségek népességszámát, ami azt jelenti, hogy az 1. támogatási célcsoportba besorolt régiókban élő népesség aránya a mai 25% -ról 36%-ra emelkedne. Az intézményi struktúrák változatossága nem számít csatlakozást akadályozó vagy hátráltató tényezőnek, mivel az Európai Unióban is különböző államtípusok léteznek. Németország és Ausztria a f öderalizált, Belgium, Olaszország, és Spanyolország a regionalizált, Franciaország Görögország, Hollandia, és Portugália Írország, a d ecentralizált, Nagy-Britannia és Dánia, Svédország Finnország, az unitárius államberendezkedés modelljét képviseli. A nyolcvanas években az EK újabb

bővülései adtak impulzusokat az integráció továbbfejlődésének. A katonai diktatúrák alól felszabaduló dél-európai országok közül először 1981-ben Görögország, majd 1986-ban Portugália és Spanyolország csatlakozhatott a s zervezethez. Az EK e déli kibővülése a szegényebb államok csatlakozása következtében új problémákat vetett fel, előtérbe került a Közösségen belüli gazdasági és szociális kohézió kérdése, és megnőtt az e problémára irányuló politikák súlya. A bővítés még inkább szükségessé tette, hogy a Tizenkettek között tapasztalható gazdasági fejlettségbeli különbségek csökkentésére strukturális programokat hozzanak létre. A Közösség ettől kezdve tölt be nemzetközileg is fontos szerepet, új egyezményeket ír alá a 21 déli mediterrán országokkal, valamint az afrikai. Karib-tengeri és csendes-óceáni országokkal, melyeket, a négy egymást követő Lomé-i Egyezmény köt a

Közösséghez. Megállapíthatjuk, hogy mindannyiuk számára előnyökkel járt az Európai Unióba történő csatlakozás. Az előnyök kihasználását nem minden ország tudta pozitívan a javára fordítani. Félelmük az új belépő országokkal kapcsolatban nem alaptalan Az alapokból már az új tagállamok is részesednek, így a r égieknek kevesebb jut, ezek lehetnek legszegényebb régiók fejlesztése, f iatalok foglalkoztatásának mezőgazdasági struktúraváltás támogatása, falusi területek fejlesztése. 22 támogatása, a Felhasznált irodalom: A tizenötök Európái Az egyes fejezeteket Görögország Spanyolország Portugália Kiss J. László Ozirisz Kiadó Budapest 2002 - Arday Lajos - Szilágyi István - Szilágyi István Európai Uniós Internetcímek: www.eulaphu www.euoldalhu www.eufithu www.eu2004hu www.eukkhu Európai Uniós kiadványok: EU –csatlakozás 2004 Kiadta a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 23