Education | Andragogy » Andragógia tételek, 2002

Andragógia tételek - 2002 1. ISMERTESSE AZ ANDRAGÓGIA ÉS AZ ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA FOGALMÁT, ÉRTELMEZZE A TUDOMÁNYRENDSZERTANI KÉRDÉSEKET, VEGYE SZÁMBA A JELZETT TERÜLETEK TÁRSTUDOMÁNYAIT! A felnőttnevelési terület szükségszerű lépésként maga után vonta a felnőttnevelés tudományának, az andragógiának a kialakulását, erőteljes fejlődését. Az andragógia (andr = férfi, gógia = vezet, görög szavak) az antropagógia, az egységes embernevelés tudományának része. Magyar értelemben felnőttoktatást, felnőttképzést, felnőttnevelést jelent A szakmai közvélemény álláspontjai háromfélék: 1. A neveléstudomány része, a pedagógián belül van a helye, nem önálló tudomány 2. Pedagógia és andragógia két különálló terület 3. A pedagógiát és az andragógiát az antropagógia tudományba sorolja Az antropagógia az antorposz = az ember és az ago = vezetek szavakból utólagos görög nyelvű szóképzés által

létrejött kifejezés. A gyermek, serdülő, ifjú, felnőtt és öreg iskolai és iskolán kívüli formákban történő formális, nonformális, informális nevelésének legátfogóbb, mindegyik területre érvényes céljait, feladatait, alapelveit, folyamatait általánosító és integráló tudomány. Andragógia tudománytörténet: 1833-ban alkotta meg Alexander Kapp, német középiskolai tanár a felnőttek képzésének jelölésére az „andragógia” kifejezést. Iskolarendszerben folyt a tevékenysége, ahol ugyanazt a tananyagot kellett átadnia diáknak és felnőttnek Azokat a különbségeket, melyeket észlelt, metodikai különbségek kinyilvánítására használta fel. A Kapp-tól származó „andragógia” annak idején nem honosodott meg, sőt Herbart (pedagógus) meg is támadta e javaslatot, mondván „a pedagógiának az andragógia felé való kiterjesztését hibáztatnunk kell, mert ily módon a gyámkodás általános állapota alakulna ki”. Az

andragógia kifejezést 1921-ben a német Eugen Rosenstock, a frankfurti munkásakadémia oktatója vezette be újra. Szerinte ehhez a munkához speciális tanárok, módszerek és elméletek kellenek. A felnőttnevelést meg kell szerinte különböztetni a gyermekneveléstől. A tanároknak olyan szakembereknek kell lenniük, akik együtt dolgoznak a tanulókkal 1951-ben Heinrich Hanselmann kezdte újra használni. A svájci pszichiáter neurotikus betegek reszocializációs értelemben használta a kifejezést. Nascher, bécsi pszichológus öregek otthonában dolgozott. Felfedezte, hogy a biológiai és mentális állapot közel áll egymáshoz. Ez a tudomány a gerontológia (idős szellem karbantartására irányuló tudomány) A mi régiónkban kiváltképp a magyar Durkó Mátyás vált az andragógia úttörőjévé. Ten Have holland prof. 1966-ban az amsterdami egyetemen már doktorátust adó andragógusképzést indít, és hamarosan számos felsőoktatási intézmény

követte példáját. Napjainkra az andragógia meglehetősen elterjedt szűkebb szakmai körökben, többnyire egyszerűen ennek a hármas felosztásnak egyik tagjaként: 1. A pedagógia a felnövekvők nevelésének elmélete (vagy gyakorlata is) 2. Az andragógia a felnőttek nevelése (képzése) az öregkorig 3. A gerontogógia pedig az öregekkel való sajátos kvázi-pedagógiai foglalkozásé Medinszkij-nél (1923-25) merült fel az a gondolat, hogy a pedagógia nemcsak a felnövekvő nemzedék nevelésére vonatkozó gondolatokat foglalja magába, hanem több felnőtt- és öregkori nevelésre is érvényes, tehát általános embernevelési sajátosságokat is. Ezért helyesebb lenne ezt antropagógiának, „általános embernevelési tudománynak” nevezni és ennek alárendelt fogalomként kezelni a pedagógiát és az ezt követő, iskolán kívüli enciklopédiának nevezett felnőtt és öregkori művelődést. A tudományterület elnevezése (andragógia) különösen

vitatott. Egyesek szinonimaként élnek az „andragógia” és a „felnőttpedagógia” megjelölésekkel, mások megengedhetetlennek tartják a gyermeknevelési elmélet terminusának ilyen kiterjesztését. Tovább bonyolítja a terminológiai problémát, hogy Malcolm Knowles egy sajátos – elsősorban általa kimunkált – paradigmát illet az „andragógia” névvel. A vázolt problematika új dimenziót kapott századunk második felében, amikor világszerte kibontakozott az egész életen át tartó tanulás programja, és részben meg is valósult. Egyrészt igazolódtak a korábbi feltevések és állítások az iskoláskort megelőző szocializáció/tanulás alapvető fontosságáról, másrészt szükségessé vált a mindennapi életben és a munka világában a szakadatlan és mindhalálig tartó képzés, önképzés. 1/58 Ebben az összefüggésben átértelmeződtek mind az elsődleges iskolázás, mind a felnőtt-tanulás funkciói, újrarendeződtek

tartalmai, megújultak szervezeti formái és uralkodó módszerei is. Knowles azt vizsgálta, hogy a felnőtt viszonya a tanítóhoz pedagógiai vagy andragógiai modellt mintáz-e? Ha sok a segítség – pedagógiai. Ha a tanulási folyamatban már van gyakorlata a hallgatónak, át kell állnia. Itt tehát az andragógia nem pusztán a felnőttképzés gyakorlatának-elméletének egyszerű elnevezése, hanem egy bizonyos módon felfogott – a pedagógiától súlyosan elhatárolt – irányának kifejezője. Jellemzők Pedagógiai modell A tanuló személye, A felnőtt tanuló függő személy, mert a tanár fogalma, énképe, dönti el, hogy mit tanuljon és ő is bírál hogyan gondolkodik Andragógiai modell A hallgató önirányító személy, de függővé válik ha gyerekként kezelik. Stratégia: önirányítási képesség fejlesztése A hallgató tapasztalata Nem számol tapasztalattal Határozottan épít a tanuló tapasztalatára. Gyerek tapasztalat élettapasztalat

, idős korban életbölcsesség. Összetevői: 1. Élettapasztalat által hordozott ismeret, 2. Érzelmi komponens. Ha az 1+2 egybeesik, könnyű haladni a felnőttel. Uralkodó tanítási mód Átadási technikákat preferál, előadások Csoportos és aktivizáló technikák, problémamegoldásra koncentrál Tanulás irányultsága Tantárgyközpontú. A tanítás előírt Szükségletközpontú. A tanulás nem más, ismeretanyag elsajátítására koncentrál. mint az életgyakorlat segítője. Tanulási készség és Külső motívumok jellemzik a tanulási A motívumok közül előtérbe kerülnek motiváció folyamatot. azok, hogy a felnőtt megfeleljen. Erős belső motiváció. Ma Magyarországon legelfogadottabb az andragógia szó a felnőttek irányított önfejlesztésének és képzésének, továbbképzésének, valamint az ezzel foglalkozó tudományágnak a neveként. A szóhasználat sokféleségét jelzi az az eljárás is, melyet Poór Ferenc követett, amikor

(1982-ben) az Országos Oktatástechnikai Központ belső kiadványában közreadta „a felsőoktatás szakkifejezéseinek” gyűjteményét. Itt az „andragógia” címszava alatt a következő hármas definíció található: 1. 2. 3. A felnőttek iskolai vagy iskolán kívüli nevelésének, művelésének és művelődésének cél- és feladatrendszerét, alapelveit, sajátosságait, törvényszerűségeit és eszközrendszerét kutató tudomány (hazai fogalomhasználat), A felnőttek tanítását, tanulását elősegítő tevékenység (művészet) és tudomány, A felnőttnevelés, felnőttoktatás elméletének, folyamatának, technológiájának, terminológiájának tanulmányozása. Az andragógia belső rendszere, szakterületei: 1. Iskolarendszerű felsőoktatás 2. Személyzeti munka andragógiája (humán erőforrás fejlesztési feladatokat foglal magába) 3. Szociális munka andragógiája (a peremhelyzetben lévők fejlesztésével foglalkozó munkaterület

Részterülete a kriminálandragógia.) 4. A tanácsadás andragógiája Az antropológia rendszerén belüli alapfolyamatok: - Szocializáció: spontán formálódás, mely végeredménye a társadalomba való beilleszkedés. - Nevelés: céltudatos és bipoláris tevékenység, melyek a társadalom céljainak felelnek meg. - Művelődés: a kulturális javak elsajátítása közbeni személyiségváltozás, optimális esetben gazdagodás. A szocializáció végig kísér egész életünkön, a szocializáció nélkül nem lehet sikeresen bekapcsolódni a nevelési folyamatokba. Nevelési hiányokat lehet pótolni, a szocializációs hiányokat, érzelmi hiányt nem lehet pótolni A kódrendszert el kell sajátítani (iskolában) Gáspár Sándor: a szocializáció nem más, mint mindennapiságom újratermelése a nevelés nem más, mint társadalmiságom újratermelése a művelődés nem más, mint nembeliségem újratermelése A nembeli ellentéte a partikuláris. Vitányi Iván:

„A művelődés takaróját az iskolákban varrják A nevelési folyamat a pedagógia területén kompetens. 0-3 éves kor között, ha kimarad a nevelés, azt később már nem lehet pótolni. Csak az érzelmi hiányokat nem lehet pótolni 2/58 Az andragógia társtudományai: - pedagógia, pszichológia, általános, szociálpszichológia, csoportlélektan, szociológia, kommunikáció, közgazdaságtan, vezetéstudomány, jogtudomány Módszertanában felhasználja az informatika, a matematika és egyéb műszaki tudományok eredményeit. Pszichológia: Pszichológia: lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány. Feladata: - hogy feltárja a lelki jelenségek kiváltó okait, lefolyásuk törvényszerűségeit és hatásukat az emberi cselekvésre, - hogy vizsgálja az egyéni lelki megnyilvánulások sajátszerűségeit, fejlődését, valamint a társas helyzetben lezajló lelki történések hatásmechanizmusait - hogy kutassa a személyiség szerveződését, fejlődését,

a viselkedés általános és egyéni jellemzőit, indítékait. Alkalmazott pszichológia: pszichológiai tudományág, amely arra törekszik, hogy a kísérleti pszichológia eredményeit a gyakorlati életben jelentkező problémák megoldására alkalmazza (egészen friss ág). Az alkalmazott pszichológia egyes területeinek kijelölésében, a gyakorlati életben előforduló főbb tevékenységformákból kell kiindulni. Az egyes alkalmazott pszichológiai tudományok ezeknek a tevékenységi formáknak pszichológiai sajátosságaival foglalkoznak. - Vizsgálják, hogy a különböző típusú gyakorlati tevékenység hogy tehető eredményesebbé, hatékonyabbá pszichológiai törvények alkalmazásával, az emberi tényező figyelembevételével. - Vizsgálják a tevékenység és az azt végrehajtó egyén személyisége közötti kapcsolatot. - Figyelembe veszik, hogyan értékeli az egyes ember és maga a közösség a tevékenység eredményét, a teljesítményt. -

Feltárják, hogy milyen hatása van a motivációnak a tevékenységek lefolytatására, hogyan lehet a teljesítményt növelni oly módon, hogy az ne járjon együtt nagyobb energia-befektetéssel, hogyan alakítható ki a különböző embercsoportokban a teljesítményre előnyös emberi közösség, hogyan érhető el, hogy a pozitív jellegű érzelmek elősegítsék a különböző tevékenységek eredményes lefolytatását. Az alkalmazott pszichológia területei: - Klinikai pszichológia (legrégebbi ág): a beteg ember lelki sajátosságait vizsgálja, továbbá azt, hogy a betegség milyen hatással van az ember érzelmi, akarati cselekvéseire Ehhez társul az un. Egészség pszichológia: az egészséges emberrel foglalkozik, mi kell ahhoz, hogy egy személyiség egészségesen létezzen, mik azok a rizikófaktorok, amik befolyásolhatják, pl. stressz - Munkapszichológia: az ember és a munka kölcsönhatásaiban megnyilvánuló lelki törvényszerűségek.

Létrejöttének okai: megkönnyítse a munkavégzést, munkakedv növelése; termelékenység; hatékonyság növelése - Iskola pszichológia: diákok lelki sajátosságait, a személyiségfejlődés állomásait, az átlagtól eltérő gyerekeket vizsgálja - Tanácsadás pszichológiája: segít a pályaválasztásban, családi dolgokban, krízisek elviselésében - Sport pszichológia: a sportolókat szakemberek készítik fel lelkileg a versenyre, közreműködnek, hogy milyen legyen a csapat összeállítása - Közlekedés pszichológia: része az alkalmassági vizsgálat, közlekedésre nevelés - Kriminál, igazságügy pszichológia: a bűnözők lelki sajátosságait, motívumait, indítékait próbálja felderíteni, a büntetések milyen hatással vannak a személyiségre - Politikai pszichológia: politikai magatartással, személyiségekkel foglalkozik, a pszichológia megállapította, hogy a legutoljára hallott információk dominánsabbak ezért

kampánycsend - Gazdaság pszichológia: emberek vásárlási, gazdasági szokásait vizsgálja, adózás, szerencsejáték, reklám - Környezet pszichológia: az ember és a természeti környezet egymásra való hatása (ha beszélünk a növényekhez szebbek lesznek) 3/58 - Reklámpszichológia: reklám – latin reclamare (hangosan ellent mondani, panaszt tenni). Átvették a modern nyelvek, de szétbontották: re – ismétlődés, clamare – kiabálni, hirdetni. Mai értelme csak a XIX sz-ra alakult ki német nyelvterületen az üzleti életben. Magyarországon az 1900-as években jelent meg - Oktatáspszichológia: az intézményes nevelés pszichológiai hátterét, következményeit vizsgálja. Az alkalmazott pszichológia társtudományai: - pszichológia egyéb ágai (általános pszichológia pl.) - pedagógia, andragógia, - jog, - szociológia - orvostudomány - közgazdaságtan - matematika - kibernetika - vezetéstudomány - egyéb műszaki tudományok -

biológia Munkapszichológia: alkalmazott tudomány, a lélektani ismeretek alkalmazása a munkatevékenységet végző emberre; a pszichológia legkülönbözőbb területeit foglalja magába (érzékelés, gondolkodás, emlékezés, gyermeki fejlődés, emberi cselekvések motivációja stb.) Célja, hogy a technika világában élő ember pszichikumát felvázolja a munkafolyamatok formájában realizálódó feladatrendszerhez való alkalmazkodást kutatja. Feladata: Mindazoknak a lélektani problémáknak a kutatása, amelyek az embernek a munkához való viszonyából adódnak A munkakörülmények olyan kialakításában való segítségnyújtás, amely egyaránt szolgálja a közösség javát és az egyén boldogulását 3 tényezőre irányítja a figyelmet: a dolgozó emberre, a dolgozó munkakörnyezetére, a termelési tevékenységre. Simon Péter szerint a munkapszichológusok feladatai közé sorolható, pl.: alkalmazásvizsgálatok szervezeti lélektan,

szociálpszichológia, műszaki pszichológia, rendszerelemzés, munkafeltételek vizsgálata, környezeti tényezők, képzés, oktatás, munkaszervezés, kisebbségek problémái stb. Társtudományai: matematika, kibernetika, közgazdaságtan, pszichológia, orvostudomány, társadalomtudományok, műszaki tudományok. Reklámpszichológia: Alkalmazott tudomány; célja a lélektani törvények széleskörű felhasználása a reklámtevékenységben. A reklám a lélektanon túl más tudományok eredményeit, ismereteit is felhasználja, pl. szociológia, közgazdaságtan, grafika, szociálpszichológia. A reklámlélektan egyik legfontosabb eleme a motiváció, ugyanis a fogyasztó a motívumai alapján szervezi meg a cselekvéseit. Murray 17 késztetést, motívumot határol körül: 1. Befolyásolás – történhet rábeszéléssel, meggyőzéssel, csábítással 2. Engedelmesség – pl egy divatos áramlat követése 3. Sikervágy – pl bizonyos tárgyak birtoklását a siker

egyik jelének tüntetik fel 4. Rombolás vágya – pl a férfias keménység, harciasság bemutatása 5. Önállóság igénye – arra irányul, hogy csak saját magunkat „éljük ki”, a fiatalok megnyerésére gyakran használják. 6. Szexualitás – nagy felhívó erővel rendelkezik ez a motívum 7. Érzékszervi öröm 8. Feltűnési vágy 9. Játékosság 10. Társas kapcsolatok keresése – pl annak hangsúlyozása, hogy bizonyos áruk közös kedvelése társas érintkezés közepette zajlik. 11. Önmagunk kényeztetése – gyakran kifejezési formája a felsőbbrendűség tudat, az önszeretet 12. Támaszkeresés – pl biztosító intézetek használják fel 13. Gondoskodás – pl élelmiszereket, háztartási cikkeket így reklámoznak 14. Az etikus szociális rend igénylése 15. Kitérés – ezt ritkán használja a reklám, helyette a biztonságot hangsúlyozza 4/58 16. Gyönyörködés, meglátás – „próbálja ki Ön is!” 17. A vitális

szükségletek – a test fenntartását szolgálják Motívumok mérési módszerei: • Személyes interjú: kísérleti személy kérdezése – szokásokkal, cselekvésekkel, stb. kapcsolatos információk szerzése Viszont elég időigényes, és csak szakemberek végezhetik. • Képes teszt: kép = mit gondol róla az alany, saját gondolatait, érzelmeit, döntéseit mondja el, beleképzeli magát a képbe. • Szó-asszociáció: mi jut eszébe először az adott szónál • Karikatúra: kép – hasonló a már említett képes teszthez. • Befejezetlen mondatok: alany befejezi ezeket, szintén a saját gondolatati, szokásait mondja el. Fontos szerepe van még az utánzásnak, azonosulásnak. Az azonosulások mintaképek alapján mennek végbe, vagyis korunk ideáljai vannak a reklám középpontjában. A mintakép életkora jó, ha igazodik a célcsoporthoz A reklámoknál még fontos megemlíteni az átvétel, elfogadás, elterjedés folyamatát: vannak az ún. első

átvevők, akik először próbálják ki a reklámozott terméket. Ők lesznek a véleménynyilvánítók, akik hatására a többség is kipróbálja Végül a habozók próbálják ki, akikre jellemző, hogy konzervatívak, nem elég tájékozottak. Ebben a folyamatban a reklámfeladatok a következők: 1. Felszólító reklámozás – megismertetés, tájékoztatás – leendő fogyasztó tudomást szerez a tárgyról 2. Meggyőző reklámozás – ennek eredménye a vásárlás 3. Megerősítő reklámozás - a befogadó, a vásárló elkezd hatást gyakorolni másokra, meggyőzi őket, hogy vásároljanak Kapcsolódási pontok: Manapság olyan világban élünk, ahol fel kell készülnünk arra, hogy életünk során hét-nyolc szakmaváltásra kerülhet sor, és ehhez szükséges megbarátkozni az életen át tartó tanulás gondolatával. A jövőben a gazdaság gyökeresen tér el majd az eddigi módozatoktól, s a tanulás mintegy „kényszerként” is jelen lesz

életünkben. Toffler szerint ez konkrétan azt jelenti, hogy az anyagi termelés új, felgyorsult rendszere egyre nagyobb mértékben az adatok, a tudás cseréjétől függ majd, s ha nem történik tudáscsere, nem teremtődik érték sem. Szakítás történik majd a tömegtermeléssel, és a jövőt rugalmas, egyedi igényekre szabott termelés fogja jellemezni. Toffler szerint a tudás korunkban rendkívül felértékelődik, a közeljövőben a munkaszervezetekben előkelő helyen az információ és a tudás áll majd. Napjaink, s a jövő termelő egységében kitüntetett szereppel bír a munkafolyamatban a szaktudás, ebből következően egyre kevéssé lesz a munkaerő könnyen ki/felcserélhető, egy új típusú munkanélküliséggel kell szembenézni, s ebben a munkanélküliségben a minőségen van a hangsúly. Megjelenik a tanuló vállalat fogalma a vezetési szakirodalomban: A posztmodern tanuló szervezetek jellemzői: - a humán erőforrások és a tudáskészlet

meghatározó szerepe, - csak az eredmény számít, nagyfokú önállóságot enged a vállalatban dolgozóknak, amely önállóság azonban erős elkötelezettségre támaszkodik, - eredményt díjaz, output érdekeltségű, - párhuzamos információfeldolgozás, információgazdag, inspiráló környezet, - a tanulás állandó és minden dolgozóra kiterjedő folyamat, - a tanulás intézményesül, - a hangsúly az együttműködésen és a tudás megosztásán van, - fő cél a környezetnél gyorsabb változás, előre menekülés. Az egzisztenciális motívumok tanulásra ösztönző szerepének növekedését tapasztalhatjuk a munkaerőpiacról kiszorultak esetében is. Vizsgálatok szerint egyre előkelőbb helyen említik a megkérdezettek az átképzés lehetőségét a munkanélküliségen való segítés alternatívájaként. Irodalom: Feketéné Szakos Éva: Andragógia és pedagógia (Educatio 1999.) 1991-1995 között UNESCO által támogatott nemzetközi kutatást

végeztek „Jövőperspektívák a felnőttoktatásban – a jelen átgondolása alapján” címmel a Ljubljanai Egyetem Neveléstudományi Kutatóintézetének vezetésével. A kutatás során a Delfi-technikát alkalmazták. A technika lényege, hogy esszékérdések alapján a téma szakembereinek válaszait 5/58 meghatározott szempontok szerint összehasonlítják, majd az eredményből jelentést küldenek a résztvevőknek, majd faceto-face tanácskozásra hívják őket. Ezekből az eredményekből vonnak le a kutatók következtetéseket Arra, hogy milyen kapcsolat áll fönn a felnőttnevelés és a pedagógia között, a felmérés szerint háromféle válasz volt: 1. két diszciplína határozott elkülönülésének pártján állnak, 2. tagadják egy autonóm felnőttnevelés-tudomány, ill – filozófia létezését, 3. a két tudományterületnek egy új diszciplínában történő egyesítését javasolják A szakemberek kb fele azt mondta, hogy a

felnőttnevelésnek különálló, saját elmélete van (andragógiának nevezték), s ez különbözik a pedagógia elméletétől. A másik fele bár bizonyos különbségeket elismer, mégsem tartja szükségesnek két, határozottan elkülönülő tudományterületként való deklarálását. Néhányuk szerint pedig a két terület egy közös diszciplínához tartozik Szeparatisták: szerintük lényeges különbségek vannak a célok, alapelvek, résztvevők, érdekek, gyakorlati kivitelezés, az intézményesülés, a szociális szerepek, stb. tekintetében Az andragógia azért jelent meg, hogy segítsen átgondolni, és újra definiálni a felnőttoktatás egészét. A felnőttképzés filozófiája teremtette meg az egész életen át tartó, permanens nevelés elméletét. Az integráció hívei: a permanens nevelés annyira előrehaladott, hogy már nincs szükség szeparációra, az élethosszig tartó nevelés feleslegessé teszi a pedagógia és az andragógia

szétválásáról folytatott vitákat. Közös filozófia: néhány hasonlóság miatt akár közös rendszerben is szemlélhetjük a két területet, minthogy mindkét terület az emberi személyiségen alapul. Jost Reischmann szerint az andragógia a pedagógia altudományaként kezelhető. Az andragógia 160 évvel ezelőtt tűnt fel először, a pedagógia pedig 100 évvel előbb, de mindkettő a felnőtté válás emberi folyamatával foglalkozik. A nevelés olyan vállalkozás, mely az élethosszig tartó és az élet minden területére kiterjedő tanulást hivatott elősegíteni. A szlovéniai kutatás az andragógiában olyan új orientációs pontokra mutatott rá, mint pl. a közösségben történő nemformális tanulás, a felnőttek mobilizált tanulási képességei, a szakaszos tanulás lehetőségeinek feltárása és megszervezése, az integrált képzési koncepciók, stb. Ez a nemzetközi kutatás éppen azért vált szükségessé, mert az utóbbi évtizedekben a

neveléstudomány világszerte gyors változásokon, fejlődésen ment keresztül. 6/58 2. Értelmezze az andragógia és az alkalmazott pszichológia kulcsfogalmait, különös tekintettel a két tudomány közös fogalomkészletére! RUBOVSZKY KÁLMÁN: A FELNŐTTNEVELÉS TÖRTÉNETÉNEK, MINT HOLISZTIKUS KOMMUNIKÁCIÓNAK A KUTATÁSA 52-63. P Szervezetileg a nevelésnek 3 formája van: - formális - nonformális - informális. A felnőttnevelés fogalma: „A formal education” hierarchikusan megszerkesztett, kronologikus lépcsőfokokon keresztül érvényesített rendszere, mely az elemi iskolától az egyetemig, sőt a még ezen túli akadémiai fokozatok megszerzéséig tart, felvértezve szakmák elsajátítását lehetővé tevő programokkal és intézetekkel, és jellemző rá, hogy többnyire teljes idős képzést ad”.(Ironside) Informális nevelés: az az egész életen át tartó folyamat, amely által valamennyi egyén benyomásokat, értékeket, jártasságokat

és tudást sajátít el a mindennapi tevékenysége során (a család, a szomszédok, a munkahely, a játék, a könyvtár és a tömegközlési eszköz által sugárzott információk).(Ironside) Nonformális nevelés: az olyan megszervezett nevelési aktivitás, mely egy kiépített formális rendszertől elkülönülve zajlik le és horizontja a formálistól sokkal szélesebb, egyben arra törekszik, hogy maximálisan kielégítse egy sajátos, tanulni vágyó klienskör/vevőkör szükségleteit, kívánságait és céljait.(Ironside) A szegénység, írástudatlanság, munkanélküliség, társadalmi mobilitás gondjai a nonformális nevelés révén enyhíthetők. Kozma Tamás: a munkahelyi nevelést az informális neveléshez sorolja a családi, szomszédság általi, katonaságbeli, politikai életben, egyházakon belüli és médiumok révén történő neveléssel együtt. Fenstermacher és Cuthbert: a nevelésnek ez a három kategóriája átfedheti egymást. (a formális,

iskolában történő, nevelés közben is érvényesül az informális és nonformális jelleg. Nonformális nevelés zajlik, pl a családi otthon általában informálisnak tekinthető légkörében, amikor a szülő gyermekei nevelését sajátságos módon irányítja. A televízió általában szórakoztat, de időnként nevelő műsorokat is szolgáltat. Ily módon a tv nonformális nevelőeszköz is, miközben a természete alapvetően informális). Vannak, akik az informális nevelés elnevezést nem használják, annak tartalmát mégis elkülönítik a nevelés többi területeitől: Durkó Mátyás: spontán formálódásnak nevezi és a nevelésen kívülállónak, de ahhoz mégis szorosan kapcsolódónak tekinti. Gáspár László szerint a nevelés lényege: a nevelés nem spontán, hanem tudatos, célszerű és rendszeres embertermelés, amely az össztársadalmi gyakorlat - tehát a teljes - emberi praxis szubjektumait termeli. Gáspár leszűkíti a nevelés fogalmát

a felnövekvő nemzedékre és elveti a nevelés informális spontán módját. Vajda Zsuzsa: az azonosulást tekinti a legerőteljesebb informális normakövetésnek. Az azonosulás különbözik az utánzástól a szocializáció során: 1. Az azonosulás belső motívumokkal rendelkezik, nincs szükség hozzá külső megerősítésre A gyermek örül, hogy egyre hasonlóbbá válik a szüleihez. 2. Az azonosulás által létrejött hasonlóság fennmarad akkor is, ha a modell nincs jelen Az azonosulás, mint informális nevelési tényező egykoron a könyvolvasási szokásokkal volt kapcsolatos. Ma a család és kortárs csoportbelieken kívül a televízió azonosulást előmozdító hatása van jelen. La Belle ún. holisztikus modellje: Ő a nonformális neveléssel foglalkozott. Azt mondja, hogy a nevelés 3 módja nem különül el markánsan, hanem legtöbbször mindhárom egyidőben van jelen a tanulás során, és néha harmonizál, néha pedig rivalizál egymással. A

komplexumon belüli dominancia dönti el, hogy milyen jellegű az a bizonyos nevelés. Az informális nevelésnek az általában vett nevelés többnyire nem szándékos, a nevelő és nevelt részéről nagyobbrészt spontán, nem intézményesített interaktív kapcsolatokon nyugvó oldalát értjük. E kapcsolatban, a nevelt a tudást és jártasságot beállítódáson alapuló, nem mindig tudatos mintakövetés során sajátítja el. ANDRAGÓGIAI FOGALOMTÉRKÉP. 7/58 AKKREDITÁLT FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉS: posztszekunderi képzés. Az OKJ 55-ös szám alatt található szakképzések. Akkreditálva, hitelesítve vannak valamelyik felsőoktatási intézményhez Amelyik intézmény hitelesíti, annak legalább 30%-ot fel kell vennie. Iskolarendszerű, 2 éves, felsőfokú szakmát ad ALTRUISZTIKUS NEVELŐ: annyi, mint segítő, nevelő magatartás, ahol a nevelő tevékenysége és gondolkodása középpontjában a felnőtt hallgató személye áll. ANALFABÉTA: az a személy,

aki nem jutott el iskoláztatása során az írás, olvasás, számolás alapműveleteinek az elsajátításáig. ANDRAGÓGIA: (andr = férfi, gógia = vezet, görög szavak) az antropagógia, az egységes embernevelés tudományának része. Magyar értelemben felnőttoktatást, felnőttképzést, felnőttnevelést jelent A szakmai közvélemény álláspontjai: 1 neveléstudomány része, a pedagógián belül van a helye, nem önálló tudomány. 2 Pedagógia és andragógia két különálló tud. terület 3 A pedagógiát és az andragógiát az antropagógia tud-ba sorolja ANTROPAGÓGIA: Mednyinszkij nevéhez fűződik, az 1920-as években alkotta meg a kifejezést. Két ága van: andragógia és pedagógia. A ’90-es évekből már 3 ága van: pedagógia, andragógia, gerontológia ÁTKÉPZÉS: olyan képzési forma, amely az eredeti szakmához képest merőben új készségek, és ismeretek elsajátítását célozza. FELNŐTTKÉPZÉS: szakmai képzés, szakmai jellegű

ismeretanyag átadására alkalmazható. FELNŐTTOKTATÁS: az iskolarendszerű oktatási folyamatok. Általában az általános műveltségi anyag megszerzéséhez kapcsolódóan használjuk. FOLYAMATOS TANULÁS: mindig a szakmai előmenetelhez tartozik, és a technológia változáshoz, vagy technológiai váltások eredményezik (gerjesztik). FORMÁLIS KÉPZÉS: a meghatározott cél érdekében konkrét követelmények teljesítését előíró iskolarendszerű képzés. FUNKCIONÁLIS ANALFABÉTA: az aki bár rendelkezik befejezett iskolai végzettséggel, e végzetségnek megfelelő ismereteket és készségeket nem tudja alkalmazni, használni (az 1997-es Hamburgi Világkonferencia óta él a kifejezés). GERONTAGÓGIA: nyugdíjas kor utáni (a 3. kor) fejlesztés GERONTOLÓGIA: idős szellem karbantartására irányuló tudomány. INFORMÁLIS KÉPZÉS: a spontán elsajátítási folyamatok eredményeképpen létrejövő tudás vagy készségszerzés. KRIMINÁL-ANDRAGÓGIA: az

elítéltekre reszocializációs és reedukációs folyamatainak szervezésével foglalkozó résztudomány. MUNKA HELYETTI TANULÁS: ismeretek és készségek elsajátítására a munkaidő időkeretét is használhatja (pl. munkanélküli tanfolyam, v. cég átképzi, továbbképzi a dolgozókat) MUNKA MELLETTI TANULÁS: ált-ban az a tanulási foly., amikor az illető munkán túli idejét használja új ismeretek elsajátítására (pl. levelező tagozat) MUNKAERŐPIACI KÉPZÉS: tág értelmezés: minden olyan képzési forma, ami a munkaerőpiacba való bejutást és bennmaradást szolgálja. Szűk értelmezés: szakképzés, csak szakmai tartalomhoz kötődő képzési forma MŰVELŐDÉS: a kulturális javak elsajátítása közbeni személyiségváltozás, optimális esetben gazdagodás. NEVELÉS: céltudatos és bipoláris (nevelő és nevelt aktivitása) tevékenység, melyek a társadalom céljainak felelnek meg. NON-FORMÁLIS KÉPZÉS: az a képzés, amely célokkal és

követelményekkel rendelkezik ugyan, de maga a folyamat iskolán kívüli keretek között zajlik. OKTATÓCSOMAG: távoktatási folyamathoz kapcsoltan használjuk, az elsajátítandókat tartalmazó ismerethordozókat jelentik (pl. nyomtatott, auditív, multimédiás eszközök) PERMANENS TANULÁS: egy életen át tartó tanulási folyamat, ahol a tanulás fogalmát tágan értelmezzük. Születéstől a halálig tart. POSZTGRADUÁLIS KÉPZÉS: graduális=alap. Alapképzés utáni képzés Az első szakma utáni valamennyi képzés posztgraduális képzés. Második értelmezés: a felsőoktatásban az alapszak utáni további szakok elvégzése 3 értelmezés: a tud-os továbbképzésen az egyetem elvégzése utáni (PSD) képzés, ahol a tud-os fokozatot érik el. 4 ért: szakirányú továbbképzési szak. Olyan szintű végzettséget ad, amilyen az alapdiplomája RESZOCIALIZÁCIÓ: újra szocializálódás. REEDUKÁCIÓ: újra nevelés SZOCIALIZÁCIÓ: spontán formálódás, mely

végeredménye a társadalomba való beilleszkedés. TÁVOKATÁS: korszerű felnőttoktatás, felnőttképzési oktatási forma, melynek alapvető jellemzője a hallgató önállósága, a hallgató és az oktató térben és időben jellemző elkülönülése, eszközhasználat (oktató csomag) van. (pl Angol népegyetem- Open University) TOVÁBBKÉPZÉS: olyan képzési forma, amely a munkafolyamat változásához igazodóan a szakismeret elmélyítését vagy a szakterületbe új elemek beemelését jelent (pl. pedagógiai továbbképzés) TUTOR: távoktatáshoz kapcsolt fogalom. Konzultációs folyamatot levezénylő személy (aki a felnőttoktatásban részt vesz). VIKTIMOLÓGIA: áldozattá válást kutatja. A kriminál-andragógiához tarozik PSZICHOLÓGIAI ALAPFOGALMAK: 8/58 ALKALMASSÁGI MEGFELELÉS: a munkaadottságoknak és a személyiség adottságainak kell õ mértékben és minõségben megalapozott, tartósan fennálló dinamikus összhangja, amely megadja a

beválás feltételét és valószínûségét. ALKALMAZOTT PSZICHOLÓGIA: a kísérleti pszichológia eredményeinek gyakorlati alkalmazása. Ágai, pl munkapszichológia, reklámpszich., sport, politikai pszich BALESET: az emberi szervezetet ért olyan egyszeri környezeti hatás, amely a dolgozó akaratától függetlenül, váratlanul vagy aránylag rövid idõ alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más egészségi károsodást, illetve halált okoz. BEFOLYÁSOLÁS: embereknek egymás vélekedéseire, viselkedésére gyakorolt hatása. BEVÁLÁS: tapasztalatilag valóra váltott és bebizonyosodott alkalmasság, amelynek kritériumai az idõtálló, az eredményes és a harmonikusan végzett munka. CSOMAGOLÁSKULTÚRA: szükségletek kielégítésének módja, mikéntje. CSOPORTDINAMIKA: olyan irányzat, amely a csoportot a csoporttagok közötti kapcsolatok rendszereként határozza meg, és a csoportlélektani ismeretek gyakorlati alkalmazását hirdeti többek

között a munkahelyen. CSOPORTFEGYELEM: a normák, illetve szerepek által megkövetelt magatartás külsõ nyomásra történik. CSOPORTKOHÉZIÓ: a társas kiscsoport szolidaritásának összetartozását kifejez, mérhetõ jelenség. CSOPORTLÉGKÖR: a csoportot átfedõ közhangulat, ami érezhetõen, de fizikailag nem érzékelhetõen befolyásolja az egész csoport és az egyes csoporttagok viselkedését. CSOPORTMORÁL: a normák, illetve szerepek által megkövetelt magatartás belsõ meggyőzõdésbõl, a csoporttal szembeni kötelességtudásból következik be. CSOPORTNORMA: íratlan szabály, a csoport közösségi állásfoglalásait, ítéleteit és konkrét tevékenységét szabályozó elv, amelyet a csoport vagy spontán módon alakít ki, vagy közösségi állásfoglalás útján sajátít el. ÉBERSÉGI SZINT: az agykéreg aktivációs szintje. EMBERI CSOPORTMODELLEN ALAPULÓ SZERVEZET: a különbözõ szintek közötti kapcsolatokon, az információk széles

körű megoszlásán, valamint a szervezeti piramison belül felfelé és lefelé irányuló befolyáson alapszik. EMBLÉMA: céget, márkát, árut jelölõ optikai jel, szimbólum. EMPÁTIA: érzelmi ráhangolódás, azonosulás. ERGONÓMIA: az ember, a gép és a környezet kölcsönhatását vizsgáló tudomány. Beletartozik a munkakörülmények tervezése; a munka fogásainak elemzése; a fizikai és a pszichológiai környezet hatásainak tanulmányozása; a munkastressz, a hibák és a balesetek elemzése. FÁRADTSÁG: szellemi és testi képesség hanyatlása a megelõzõ tevékenységeredményeként. FÉNYERÕSSÉG: az az energiamennyiség, amelyet a fényforrás idõegység alatt az egységnyi térközbe kisugároz. FORMÁLIS CSOPORT: a szervezet működése által létrehozott emberi együttes, melyet bizonyos tevékenység ellátására, bizonyos társadalmi funkciók kiszolgálására hoztak létre. GYAKORISÁGI TÁBLÁZAT: az összes kritérium szerinti választások

megoszlásának összesítése. GYÓGYÍTÓ REKLÁM: a reklám azon típusa, mely direkt módon is felvállalja a pszichés gyógyítást. HUMAN RELATIONS: emberi kapcsolatok; létrejötte Muyo nevéhez fűződik (egy gyárban pihenőidőt javasolt – munkakedv javult). Az ember, a dolgozó véleménye számítson, úgy érezze, hogy jelentős dolgot várnak el tőle, törődni kell velük. HUMOR: kedély, kedélyesség, tréfára való hajlam és képesség. IDENTIFIKÁCIÓ: szerephez tartozó viselkedési sémákkal való azonosulás. IMÁGÓ: él, élettelen dolgoknak bennünk élõ képe, képmása. INFORMÁLIS CSOPORT: önkéntes tagságon, mellérendelt és rokonszenvi alapozású kapcsolatokon alapuló emberi együttes. INTÉZMÉNYES VEZET: meglévõ társadalmi struktúrának megfelelõen kijelölt személy, akit az igazgatás funkcióival bíznak meg. KARIKATÚRA: a jellegzetes vonásokat szándékosan túlzó módon, torzítva ábrázoló gúnyos célzatú m (f ként rajz).

KIEGÉSZÍTÕ VAGY KOMPLEMENTER SZÍNEK: egymást kölcsönösen semlegesítõ színek. KISCSOPORT: olyan korlátozott számú személyek társulása, akik egymás számára ténylegesen léteznek, személyesen ismerik egymást, hatást gyakorolnak egymásra, bizonyos fokig függenek egymástól, bizonyos kohézió és érdekközösség köti össze õket. KLÍMA: a levegõ hõmérsékletének, páratartalmának, mozgásának, a sugárzás útján megvalósuló hõ cserének és a légnyomásnak az együttes hatása. KONFORMITÁS: a csoport értékeihez, normáihoz, szabályaihoz, a csoport által formált attitûdökhöz való igazodás. KÖLCSÖNÖSSÉGI TÁBLÁZAT: a rokonszenvi kritériumokra vonatkozóan a kölcsönös választások számát és megoszlását magában foglaló összesítés. KÖZPONTI SZEMÉLY: a csoport azon tagja, akire a figyelem összpontosul, akire a csoport tagjai hasonlítani akarnak. KROMATIKUS SZÍNEK: a fekete, a fehér és a szürke szín kivételével

az összes többi szín. KULTÚRA: a társadalmi lény életének, viselkedésének legszélesebb kerete az összes szociálisan elfogadott és nemzedékeken át továbbadott modellek által. LEGBEFOLYÁSOSABB SZEMÉLY: más személyeket közös irányban befolyásoló személy. MÁRKAKÉP: vágyakkal, ideákkal, többé-kevésbé homályos érzelmekkel megterhelt kollektív kép. MODELL TÍPUSAI: osztályozási modell - az elemek meghatározása, felépítési modell - a rendszerelemek, és alrendszerek között kölcsönhatási viszonyokat leképező váz, működési modell – a kölcsönhatások dinamikus alakulását képzi le. 9/58 MODELL: a rendszer optimalizálásának eszköze, amely a rendszer fontosabb elemeit és azok kapcsolatát jeleníti meg. MONOTÓNIA: a változatosság hiánya; egy bizonyos érdektelen művelet, hosszabb idõn át tartó egyhangú, alacsony vagy közepes szellemi feszültséget követelõ tevékenység által előidézett állapot. MOTIVÁCIÓ: a

különböző motívumok összjátéka. A szükségletek képezik az alapvető motiváló erőket A motívumok hierarchiájában az alapot, a kiindulást, a fiziológiai szükségletek jelentik (szomjúság, éhség, szex stb.) MOTIVÁCIÓS (EMOCIONÁLIS) REKLÁM: érzelmekre ható, szimbólumokat tartalmazó reklám. MOTÍVUM: minden olyan lélektani erő, ami cselekvésre késztet, motiválja, mozgatja, irányítja a magatartást a célok felé. MUNKA: motivált, célirányos, alkotó-alakító jellegű tevékenység, amely társadalmilag értékelhetõ eredményeket hoz létre. MUNKAPSZICHOLÓGIA: olyan alkalmazott pszichológiai tudomány, amely a dolgozó emberek munkakörnyezetben lejátszódó tevékenységének pszichológiai vonatkozásait vizsgálja. NEGATÍV UTÓKÉP: az eredeti érzékeléssel ellenkezõ vagy kiegészítõ minségű, illetve színű érzékleti élmény, amely az inger megszűnése után keletkezik. NEM TUDATOS, TUDATALATTI MOTÍVUM: pl. egy kocka

terjedelemben való reklám felvillantása NORMATÍV SZOKÁSOK: a közvetlen értelemben vett munkateljesítményhez kevésbé kapcsolódó íratlan követelmények. PÁLYAALKALMAZKODÁS: jóval a pályára való felkészülés elõtt az elképzelt pálya maximálisan jó ellátását, feladatainak megoldását célzó aktív viselkedés. PÁLYAVÁLASZTÁSI ÉRETTSÉG: az egyén egész személyiségének olyan fejlettségi állapota, amely egyrészt lehetõvé teszi az elhelyezkedési lehetõségeknek megfelelõ adekvát pálya választását, másrészt biztosítja a szakmai képzésnek legalább minimális sikerét és felébreszti a szakmai beilleszkedésre való tartós törekvést. POZITÍV UTÓKÉP: az eredeti érzékeléssel azonos minõségű és mennyiségű érzékleti élmény, mely az inger megszűnése után keletkezik. PREFERÁLT SZEMÉLY: az a szociometrikus vezet, akihez a csoport tagjai társulni szeretnének valamilyen tevékenység közös elvégzésére. PROBLÉMA:

megoldásra váró elméleti vagy gyakorlati kérdés. PSZICHOANALÍZIS: gyógyító beszélgetések során mutatja meg a beteg számára, hogyan tudná megoldani, felfedezni, kilazítani elnyomott érzelmeit. Használt technikák: katartikus (kilazító), szedatív (tompító), intenzívebbé tevés, erősítés PSZICHOLÓGIA: lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány RACIONÁLIS REKLÁM: tényeken, információkon alapuló tárgyilagos reklám. REKLÁMPSZICHOLÓGIA: alkalmazott tudomány, melynek célja a lélektani törvények széleskörű felhasználása a reklámtevékenységben. RENDSZER: egymással kölcsönhatásban lévő elemek együttese (Bertalanffy), elemei az ember, anyag, pénz, információ. SLOGAN: jelszó, jelmondat. STÁTUSZ: társadalmi hierarchiában elfoglalt hely. SZELEKTÍV ÉSZLELÉS: a reklámok közül mindenki kiválasztja azt, ami számára érdekes, ami őt érdekli. Motívumok mérési módszerei ld. I tétel SZEMÉLYISÉG: minden olyan jellemzőre

vonatkozik, amely egy személyt megkülönböztet egy másiktól. SZEREP: társadalmilag megszabott, normatív módon jóváhagyott viselkedési minta, amelyet egy adott pozícióban minden egyéntől elvárnak. SZERVEZET: emberek és eszközök rendszere. SZIMBOLIZMUS: tágabb értelemben valamely tudattalan vágy, konfliktus, gondolat indirekt, áttételes megnyilvánulási módja; szűkebb értelemben olyan megjelenési forma, amelynek fõ jellemzõje a szimbólum és a szimbolizált tudattalan tartalom viszonyának állandósága. SZÍN: a látószervünk idegrendszere útján továbbított fényinger által az agyban létrejött színérzet. SZÍNKONTRASZT: két egymással szomszédos, vagy két egymást idõben követõ szín különbözõségi foka. SZOCIOGRAM: a csoport kapcsolatrendszerének és az egyes tagok szociometriai helyzetének együttes grafikus megjelenítése. SZOCIOMETRIAI KRITÉRIUM: az a szituáció vagy tevékenység, amely a választás indokát szolgáltatja.

SZOCIOMETRIAI MÁTRIX: a szociometriai adatok összesítésére szolgáló olyan táblázat, amely mennyiségileg fejezi ki az egyén helyzetét. SZOCIOMETRIAI TECHNIKA: az egyén társas kapcsolatrendszerét, s ezen keresztül a közösség vagy a csoport egyes sajátosságainak alakulását vizsgáló eljárás. SZTEREOTÍPIA: kulturális viselkedési forma; kész vélemény, klisé, amelyet a szociális kényszerre jellemzõ általánosítás teremt. SZÜKSÉGLET: olyan kielégítetlen belsõ állapot, amely motiválja a viselkedést. TELÍTETTSÉG: a szín kifejezõ erejének foka, amely fizikailag a színtónust meghatározó, uralkodó hullámhossz homogenitásától vagy tisztaságától függ. TELÍTÕDÉS: valamely cselekvés tartós kivitelezésénél fellépõ élmény, amely abban áll, hogy az alany végül képtelennek érzi magát a cselekvés folytatására, noha objektív fiziológiai értelemben nem merült ki. TELJESÍTMÉNYMOTIVÁCIÓ: akadályok leküzdésére és

valamilyen színvonal elérésére irányuló késztetés. TÓNUS: fizikailag a domináns hullámhossz által meghatározott színezet. 10/58 UTÁNZÁS, AZONOSULÁS: a reklámhatás sok esetben az utánzási ösztönön alapul; a mintakép szerepe a reklámban nagyon fontos. ÜZEM: minden olyan munkahely, ahol termelés folyik. Üzemi problémák fajtái: gazdasági, műszaki, emberi VEZETÉS: mások befolyásolása abból a célból, hogy valamilyen feladatra közös megoldást találjanak. VEZETÕI TEVÉKENYSÉGET VÁLLALÓ SZEMÉLY: a legtöbb vezetõi ténykedést mutató személy. VISSZAVERÕ - VAGY ÁTERESZTÕ KÉPESSÉG: visszavert fény mennyiségének a felületre esõ fény mennyiségéhez való aránya. VONATKOZÁSI CSOPORT: mércének tekintett csoport, amelyet összehasonlítási alapul és normatív bázisként alkalmazunk. ZAJ: egyidejű, de különbözõ frekvenciájú és szintű hangok nagy számának érzékelése. 11/58 3. Ismertesse a felnőttség

andragógiai követelményeit, részletezze a felnőttkori sajátosságokat, a felnőttkor szakaszolási problematikáját! Értelmezze a fentiekkel kapcsolatban az életpálya fogalmát, feltételeit, részeit! A felnőttség, a felnőtté fejlődés folyamata Különbséget lehet tenni a felnőtt és a nagykorú személy között, főleg andragógiai szempontból. A felnőtt személy felnőttségre jellemző kritikai érzékkel rendelkezik. Megkülönböztetés kritériumai: - jogi szempont: törvény szerint felnőtt-e az egyén - biológiai szempont: csontrendszer fejlődése befejeződik-e, ivarérett-e - társadalmi és pszichológiai szempont – ez a döntő kritériumsor: reális életszemlélettel rendelkezik, kritikai gondolkodással bír, élettapasztalata van, felelősséget vállalni kész egyén, edzett akarattal rendelkezik, munkamegosztásban megtalálja-e a helyét, stb. Életkori szakaszolás elméletei: Pitkin szerint az élet 40 évesen kezdődik 1. modell: dráma

elmélet: bevezető (ifjúkorral zárul), központi rész (ifjúkor és nyugdíjas kor között, csúcsa 30 év), befejezés (időskor) 2. modell: Gesell: spirál modell: pár jelenség háttérbe szorulás után magasabb síkon újra felmerülhet az élet folyamán 3. modell: Életkorhoz kötött elméletek: életkorhoz kapcsoltan próbálják meghatározni az életszakasz jellemzőit A TANULÁST RÉGEBBEN CSUPÁN ISMERETEK ELSAJÁTÍTÁSÁNAK, AZ INTELLEKTUÁLIS TERÜLETRE KORLÁTOZÓDÓ TEVÉKENYSÉGNEK TEKINTETTÉK. EZ MÁRA MÁR A LEGFONTOSABB ÁLTALÁNOS LÉLEKTANI PROBLÉMÁK KÖZÉ TARTOZIK, UNIVERZÁLIS EMBERI TEVÉKENYSÉGNEK ISMERIK EL. MA A TANULÁSNAK A TAPASZTALATOK ALAPJÁN TÖRTÉNŐ VISELKEDÉS MÓDOSÍTÁSÁT TARTJÁK. E SZERINT A TANULÁSNAK VAN EGY KOGNITÍV (MEGISMERÉSI JELLEGŰ), ÉS EGY PRAKTIKUS OLDALA (A TANULÁS CSELEKVÉSRE VONATKOZÓ OLDALA). ENNEK A FELFOGÁSNAK AZ A JELENTŐSÉGE, HOGY ÍGY A TANULÁSI FOLYAMAT NEM SZŰKÍTHETŐ LE EGYETLEN ÉLETKORRA

SEM. AZ ALAPVETŐ TANULÁSLÉLEKTANI ELVEK AZONBAN MINDEN ÉLETKORRA ÉRVÉNYESEK. EZEK: - A TANULÓ AKTIVITÁSA ELŐNYÖSEN BEFOLYÁSOLJA A TANULÁSI EREDMÉNYEKET. - A SIKERESSÉGRŐL VALÓ INFORMÁCIÓSZERZÉS MINDEN TANULÁSI FOLYAMAT ALAPKÖVETELMÉNYE. - A TANULÁSI ELŐMENETEL TEMPÓJA A CSELEKVÉS, S ANNAK EREDMÉNYÉRŐL VALÓ TUDOMÁSSZERZÉS KÖZÖTTI IDŐ NAGYSÁGÁTÓL FÜGG. - OLYAN VISELKEDÉSMÓDOKKAL, AMELYEK NEM JÁRNAK POZITÍV KÖVETKEZMÉNYEKKEL, HAMAROSAN FELHAGYUNK. - A TANULÁSI EREDMÉNYT ELŐSEGÍTIK A FÉLELEMMENTES HELYZETEK. - EGY NEGATÍV VISELKEDÉSMÓDOT ANNÁL NAGYOBB VALÓSZÍNŰSÉGGEL TUDUNK KIKÜSZÖBÖLNI, MINÉL INKÁBB A POZITÍV VONÁSAIT ERŐSÍTJÜK. KNOWELS SZERINT A SIKERES TANULÁS ELSŐ FELTÉTELE A KÍVÁNSÁG, A VÁGY, HOGY VALAMIT TANULJUNK. A TANULÁSNAK CÉLRATÖRŐNEK KELL LENNIE. A MÁSODIK FELTÉTEL A KÉSZENLÉT AZ ERŐ BEVETÉSÉRE A TANULÁS MINDIG ERŐFESZÍTÉST KÖVETEL, A SIKER ELÉRÉSÉHEZ NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ ENERGIÁK

MOZGÓSÍTÁSA. A TANULÁS HATÉKONYSÁGA SZEMPONTJÁBÓL NAGYON FONTOS A MOTIVÁCIÓ, A CSELEKVÉSI ÖSZTÖNZŐ. A FELNŐTT TANULÓK KEZDETI TANULÁSI MOTIVÁCIÓKAT TEKINTVE KÜLÖNBÖZNEK, MÁS-MÁS INDOK MIATT TANULNAK. KÉT MOTIVÁCIÓS VÁLTOZÓ VAN: AZ EGYÉNI KÜLÖNBSÉGEK, ÉS A KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK (VAGYIS, HOGY AZ ADOTT KÖRÜLMÉNYEK ADOTT VALÓSZÍNŰSÉGGEL VÁLTANAK KI MEGHATÁROZOTT REAKCIÓT). CSOMA GYULA A MOTIVÁCIÓK HÁROM FAJTÁJÁT KÜLÖNBÖZTETI MEG: - EGZISZTENCIÁLIS MOTÍVUM: AKKOR MOTIVÁL EZ, HA A MUNKAHELYEN ELŐBBRE AKARUNK LÉPNI, VAGY EGYÁLTALÁN A MUNKAERŐPIACON BENT AKARUNK MARADNI. - PRESZTÍZS-MOTÍVUM. KÖZVETLEN SZOCIÁLIS KÖRNYEZETÜNKBŐL FAKADÓAK AZ ILYEN JELLEGŰ TANULÁSI MOTIVÁCIÓK, HA KÖRNYEZETÜNKBEN A TANULÁS TEKINTÉLYT ADÓ TEVÉKENYSÉGNEK SZÁMÍT. - ÉRDEKLŐDÉSRE ALAPOZOTT MOTÍVUM: A KORÁBBI TANULÁS KÖVETKEZTÉBEN ÉRIK A MOTIVÁCIÓ TANULÁSI VÁGGYÁ. TOFFLER: SZERINTE AZ ANYAGI TERMELÉS ÚJ, FELGYORSULT

RENDSZERE EGYRE NAGYOBB MÉRTÉKBEN AZ ADATOK, A TUDÁS CSERÉJÉTŐL FÜGG MAJD, S HA NEM TÖRTÉNIK TUDÁSCSERE, NEM TERMELŐDIK ÉRTÉK SEM. A VÁLTOZÁSOKAT JELZI AZ IS, HOGY A TÖMEGTERMELÉST LASSAN FELVÁLTJA A RUGALMAS, EGYEDI IGÉNYEKRE SZABOTT TERMELÉS. EZÉRT EGYRE NAGYOBB SZÜKSÉG VAN, A MEGFELELŐ SZAKÉRTELEMMEL RENDELKEZŐ MUNKAERŐRE. EZ MOTIVÁLJA A FELNŐTTEKET ARRA, HOGY FOLYAMATOSAN KÉPEZZÉK MAGUKAT, KÜLÖNBEN KISZORULNAK A MUNKAERŐPIACRÓL. (EGZISZTENCIÁLIS MOTÍVUM) 12/58 A TANULÁS TÍPUSAI: VERBÁLIS: DEFINÍCIÓKAT KELL MEGÉRTENI ÉS MEGJEGYEZNI, FOGALMAKAT MEGÉRTENI, ELEMEZNI ÉS SZÉLESEBB ÖSSZEFÜGGÉSBE HELYEZNI. VERBÁLIS TANULÁSON ÉRTELMES, GONDOLKODVA TANULÁST ÉRTÜNK A VERBÁLIS TANULÁS PSZICHOFIZIKAI ALAPJA AZ ASSZOCIÁCIÓ. MOZGÁSOS: MOZGÁSOS ELEMEKET IS TARTALMAZÓ PSZICHOMOTOROS FELADATOKAT ÉS MŰVELETEKET KELL MEGTANULNI SZENZOROS (PERCEPTUÁLIS): ELSŐ JELZŐRENDSZERBELI INFORMÁCIÓKAT TANULUNK MEG A KÖRNYEZETÜNKTŐL

(SZÍNEKET, LÁTVÁNYOKAT, FORMÁKAT, ZÖREJEKET, HANGOKAT, DALLAMOKAT, ÍZEKET, ILLATOKAT, STB). Csirszka J.: 311-319 Életpálya és hivatás. Életpálya: foglalkozás időbeli megvalósulása, amelynek lényege körülhatárolt a lehetőségekhez képest. Foglalkozás: személyhez és annak életfolyamatához kapcsolódik Konkrét életpálya: tevékenység körének, lehetőségének megvalósulása. Életpálya összetevői: személyi adottságok + környezeti hatások, amelyek a társadalmi légkörben válnak alkalmassá a világ a társadalom alakítására, gyarapítására. Életpálya értelme. Önmegvalósulás, egyén azonosulása munkával, tevékenység minőségi jellemzői, értékes célkitűzés, értékmegvalósítás. Munkatevékenységet motiváló tényezők működéséhez szükséges az értékek és lehetőségek ismerete, és ezek megvalósítására irányuló törekvés. Ha valaki életpályájának nem látja értelmét, annak oka: éretlenség,

intelligencia, erkölcsileg hibás beállítottság. Értelmet ad az életpályának: érték kimunkálása, ezek lehetnek konkrét és egyedi értékek: életfenntartás, pénz, mint eszközérték. Életpálya kialakulása. Ember életének időfolyamatában valósul meg A folyamat elemi egységekből épül fel, ezekből szerveződik és integrálódik. Pálya elemei: legkisebb része is strukturált egység Egyéni életpályaszakaszok egységei: pályaválasztás, döntés, felkészülés, érettség. Pálya elemeinek egységei: időfolyamatban megjelenő mozzanatok, amelyek önmagukban is értelmes részek. ??Hogyan történik az egységek folyamattá válása? Az önálló elemi pályaegységek a személyiség életének állapotait jelzik. A személyiséget érő különféle hatások nem egyértelmű következményeket hoznak létre. A lehetőségeknek ez a szabadsága teszi lehetővé a pályavitelt A változásokat irányítani tudjuk, így elérjük, hogy a pályaelemek ne

véletlenszerűen halmozódjanak, hanem értékmegvalósító életművé integrálódjanak. A pályaszakaszokat sajátos tevékenység hozza létre és határozza meg. 4 struktúratípus: zárt egységüket megtartó, átmenetet mutató továbbfejlődés, fejlesztő szerveződés, hivattásszerűen irányított. Az újabb pályaszakaszok külső ok vagy véletlen hatás következtében kerülnek egymás után: egészségi állapot, munkaviszonyból adódó módosulások, családi állapot, külső okok. Életpályát ki kell bővíteni, újabb részleteket meg kell valósítani Új szakasz a régi továbbfejlődését, teljesülését és újabb lehetőség nyílásának az esélyét szolgálja. Az egyéni elhatározásból kiinduló, céltudatos pályafordulat kezdeményezője maga a személyiség. Szabad elhatározásból eredő szakaszváltás az életpályának fejlesztésére, továbbképzésére irányul. Hivatás Többletet tartalmaz, a már meglévő pályacél az idő

folyamán kibontakozik, konkretizálódik, valósággá integrálódik, ami életszerűen formálódó szakaszokban történik. A hivatás tervet feltételez, céltudatosság, célratörés. Pályakorszak: Huzamosabb időn át végzett munkatevékenység Zrinszky L.: 7-28 Felnőttség mint probléma. Felnövekvést követő életszakasz, testi és szellemi érettség Felnőttség meghatározása nem egyértelmű, kultúrák, korszakok, etnikumok, társadalmi rétegek. Felnőtt állapot életkorai: Naptári (életévek száma) Anatómiai, biokémiai, fiziológiai (testi növekedés, nemi érettség). Pszichikus (dinamikus egyensúly, viszonylagos stabilitás). Szociális (tanulói státus, helyfoglalás a társadalmi munkamegosztásban, családi pozíció, jogi értelemben vett nagykorúság). Értékrendszer jellemzők (morális vonások együttese) G.WAllport személyiségérettség kritériumai: én érzésének kiterjesztése, meghitt viszony másokkal, érzelmi biztonság

(önelfogadás), én tárgyiasítása (önismeret + humor), egységesítő életfilozófia (elhivatottság). F.Pöggeler újrafogalmazta a modern felnőtt lét- és képzési helyzetét A felnőttlét nem állapot, hanem folyamat Andragógiai szempontból lényeges: emberi lét alapproblémái + élethosszig tartó művelődés-képesség. 6 mozzanat, ami elválasztja a felnőtt ember korhoz kötöttségét a történelemfeletti értékektől: testi, lelki, szellemi érettség, élet önálló alakítása flexibilitás nyitottság, nagykorúság automónia, szabadság emancipáció, formálhatóság. M.Dohlemann miben különbözik a múlt európai felnőttjétől a mai modern felnőtt: teljesítménykésztetés, önállóság (önfejlesztő és szociális célok), részkontaktus (felvétele ismeretlen emberekkel), minden ember egyenlő bánásmódban részesüljön, pragmatikus dezemocionalizáltság (tárgyi kérdésekben érzelmek nem befolyásolhatnak). A személyiség érettségi

mutatója a motivációs rendszer jellege. Ha a deficitmotívumok vannak túlsúlyban a növekedési motívumokkal szemben, akkor nem beszélhetünk érett személyiségről. 13/58 Differenciális érettségelméletek. EADoll (felnőtt: 25 év) SQ: szociális érettségi skála, kategóriái: általános önállóság, önállóság - étkezés - felöltözés, önirányítás, foglalkozás, kommunikáció, közlekedés, szocializáció. Az érettséget különböző területeken különböző időpontokban érik el az egyének, így nem határozható meg egyértelműen a felnőttség kezdete. A felnőtt státus és életmód elérése szempontjából nagy jelentőségű a pszichoszexuálispárválasztási és pályaválasztási-munkavállalási érettség, mivel a párválasztási érettség magában foglalja a testi-lelki alkalmasságot a felnőtt nemi életre. A szerelmi képesség 2 legfontosabb tényezője: emocionális érettség és a pszichoszexuális attitűdök

érettsége. Mindez egész sor ismeret, tapasztalat, készség megszerzését feltételezi A felnőtt életkor szakaszolása. Szolón év-tizedes szakaszai: 20 (véget ér a gyermekkor) 30 (fizikai érettség, családalapítás) 40 (befejeződik a formálódás) 50 (gondolkodás, beszéd csúcspontra jut) 60 (hanyatlás kezdete). STullius 45 - alatt fiatal - felett öreg C.Bühler életkor-pszichológiai koncepciója: élet-évtizedekben határozta meg engedelmesség, függetlenség, biztonság, szeretet értékeit. 2.évtized autonómia, 3.évtized önértékelés nemi identitás, 30év társadalmi szerepek, 40év munka család, 50év önkritika, 60év személyes beteljesülés, 80év regresszió. C.Bühler élet-szakasz elmélete az életdráma felvonásait próbálta felvázolni: expozíció (korai kisgyermekkor, felnőtt első életszakasza), fokozás (környezeti tapasztalatok, fiatal felnőtt) csúcspont (tárgyias törekvések, személyi biztonság, érett férfi/nő, család,

hivatás) visszafordulás vagy késleltetés (új életfázis, élet átszervezése) megoldás vagy tragikai vétség (növekvő szellemi igények, öregségben átszellemülés). Bírálat: a szellemi fejlődést életkorhoz köti, merev választóvonalat húz gyermekek és felnőttek között. F. Pöggeler a fejlődési szakaszokat a tapasztalatszerzés, képzés, társas kapcsolatok együttesében szemléli Periódusok között fő különbség a motiváció és az értékrend változásai: fiatal felnőtt (erotikus-szexuális szféra, egzisztencia, szociális beilleszkedés, család) életközép felnőttje (minden területen csúcsra ér, erős aktivitás, világnézeti érdeklődés) határok megtapasztalásának életfázisa (50, testi erők hanyatlása, életcélok nem teljesülése, rezignáció) öregség bölcsességben, teljességben (korábbi kötöttségek alóli mentesülés, elkötelezettsége csekély). Pöggeler: egyik életszakaszból a másikba való átlépés

válsággal jár. E.HErikson: az egész életre kiterjeszti a környezeti befolyás személyiség, és identitásformáló szerepét Felnőtt élet 3 stádiumának meghatározó jegyei: l. biztos identitástudat, amely intimitásban mutatkozik meg (másik nemmel, más emberekkel, önmagunkkal szemben), ezzel szemben áll a távolságtartás és elszigetelődés. 2 kiteljesült felnőttkor (alkotókészség szembenállása a stagnációval, szeretet új nemzedék felé fordul) 3. érett felnőttkor (integritási törekvés küzdelme a kétségbeeséssel és a csömörrel) Életkor válságok és életdöntések. Korváltások tipikus problémái: 18-20év (családtól különválás, munkába lépés) 20év után (családalapítás, szakma) 30év után (korlátozottság) 30 közepe-40közepe (kritikus, ifjúság elvesztése, szakmai karrier megreked, gyereknevelés, életválság) 40év (stabilitás után válság-korszak: hivatásszerep elvesztése, szociális kapcsolatok szűkülése,

gyerekek eltávolodása, magányosodás). Felnőtt szocializáció? Milyen viszonyáll fenn az elsődleges és a felnőtt szocializáció között, miben különböznek, összefüggnek-e? Brim: a gyermekkori szereptanulás nem készít fel a felnőtt életre, de a folytatódó szocializációt meghatározza. Primer szoc.: szerepdiszpozíciók Szekunder szoc.: meglévő személyiségstruktúra módosítása, továbbfejlesztése A felnőttkori szocializáció kimerül abban, hogy a régi reagálás-elemek új kombinációját fejleszti ki. Leglényegesebb eltérés a személy és környezet viszonyában határozható meg. Elsődleges szoc.: család, iskola, kortárs csoportok, médiumok, utánzás, azonosulás, bevésés, szoktatás Felnőttszoc.: egyén választásán múlik, mit épít magába, mit utasít el, döntő az önalakítás, önkontroll A demokratikus társadalmakban nélkülözhetetlen az általános cselekvéskompetencia, a változó világhoz való rugalmas

alkalmazkodási képesség. 14/58 4. Az elvárások szerepe és jelentősége a felnőtt ember életében A munkával való megelégedettség modellje, befolyásoló tényezői. Elvárás: a jövőbeli eseményeknek a múlt élményein és a jelen ingerein alapuló elővételezése, bejóslása. A különféle társi helyzeteket, funkciókat a szociálpszichológia státusnak nevezi. Valamennyi státushoz elvárások kapcsolódnak, ezek együttese a szociális szerep. A szerep az az elvárás, melyet az adott státust betöltő személy iránt a társ támaszt Társi elvárás: családalapítás, felelősségteljes beilleszkedés a munkamegosztásba. Tanulásbeli elvárás: a munkavégzésben hasznosítható konvertálható tudás megszerzése, kulcskompetenciák fejlesztése, life-long learning azonosulás beilleszkedés. Családbeli szerepelvárások: anyaszerep, apaszerep. Munkahelyi elvárások: szakmai tudás, alkalmazkodóképesség, vállalkozókészség,

felelősségvállalás, intelligencia, folyamatos átképzés. A munkával való megelégedettség fogalmának sokfajta meghatározás van. Papp és Perczel meghatározása--> a munkával való megelégedettség mindazon tényezők értelmes, tudati reprezentálódása, amelyek a munkakör jellemzőiből adódnak, és amelyek a tudati tükröződés útján a konkrét munkakörrel szembeni állásfoglalást befolyásolják. A munkával való megelégedettség a dolgozó sokfajta attitűdjének integrálódásából alakul ki   Szűkebb értelemben: csak a munkával kapcsolatos attitűdöket veszik figyelembe (a munka társadalmi elismerésével, fizetéssel, a munka fizikai feltételeivel, az előrehaladási lehetőségek, képességek elismerése, stb.) Tágabb értelemben: (ez a kérdés helyesebb megközelítése) a munkával való megelégedettség megértéséhez figyelembe kell venni, pl. a dolgozó életkorát, egészségi állapotát, temperamentumát, vágyait,

törekvéseit A megelégedettséget befolyásolják még az olyan tényezők is, mint a dolgozó családi élete, lakáskörülménye, szórakozási, sportolási lehetősége, szokása, társadalmi munkája   A munkával való megelégedettség olyan általános attitűd, amely 3 területről (sajátos munkatényezők, egyéni jellemvonások, a munkán kívüli csoportkapcsolatok területéről) származó specifikus attitűdök összessége A vizsgálat a munkalélektanban régi terület, a célja napjainkban csupán önmagáért, független váltózóként való vizsgálata A munkával való megelégedettség modellje Szükséglet kielégítési elmélet (Vroom, Porter-Lawer) legegyszerűbb felfogása: - az ember elégedett, ha azt kapja, amit akar, minél inkább akar valamit, annál elégedettebb lesz, ha megkapja és annál elégedetlenebb, ha nem kapja meg Vroom szerint a fenti megfogalmazásra 2 féle elmélet is épülhet – kivonó és szorzó mindkét modell azt

fejezi ki, hogy a munkával való megelégedettség közvetlenül annak a függvénye, hogy a környezet mennyire felel meg az ember szükségleteinek  Kivonó modell- a munkával való megelégedettség fordítottan arányos a szükségletek és a környezet által a szükségletek kielégítésére nyújtott lehetőségek közötti különbséggel  Szorzó modell – (Vroom ezt jobbnak tartja) a munkával való megelégedettség mértékét úgy kapjuk meg, ha az ember egy-egy szükségletének mértékét megszorozzuk annak a mértékével, amennyire az adott munka kielégíti ezt a szükségletét, majd összeadjuk ezeket a szorzatokat 1. Társadalmi referenciacsoport elmélet (Heneman és Schwab) – ez az elmélet abban különbözik az előzőtől, hogy az egyén vágyai, szükségletei és érdeklődése helyébe annak a csoportnak a véleményét, álláspontját helyezi, melyre a személy felnéz, amihez tartozni akar--> referenciacsoport Ha egy munka kielégíti a

dolgozó referenciacsoportjának vágyait, szükségleteit, érdeklődését, akkor szeretni fogja, ha nem, akkor nem 2. 3. Herzberg motivációelmélete Herzberg és munkatársai által kidolgozott elméletre alapozták a vizsgálatokat, valamint a vizsgálatok eredményeivel ezt az elméletet igyekszik cáfolni Az elmélet nagyrészt Mashlow szükséglethierarchiájának modelljén alapszik--> az ember a szükségletei által irányított szervezet, ezek a szükségletek hierarchikusan vannak elrendezve Az ember először alapvető szükségletei kielégítésére törekszik, majd amikor ezt kielégítette, akkor kezd a magasabb, majd a még magasabb szükséglet kielégítésére törekedni 15/58 - alapvető szükségletek: éhség, szomjúság - ezután következik a biztonság iránti igény, a szeretet igénye, tisztelet iránti - igény, az önmegvalósítás iránti igény és a tudás, valamint a megértés iránti vágy Herzberg szerint a gazdagabb társadalmakban az

alapvető szükségletek ki vannak elégítve - ezért az alacsonyabb szintű szükségletek kielégítése még nem vezet megelégedettségre, legfeljebb a munkával szembeni közömbös attitűd kialakulására, az ilyen szükségletek ki nem elégítettsége azonban feltétlenül elégedetlenségre vezet. - a munkával való elégedettség alapvetően magasabb rendű szükségletek kielégítettségétől függ, a magasabb rendű szükségletek ki nem elégítettsége viszont nem vezet a munkával való elégedetlenségre, csak a munkával szembeni semleges attitűd kialakulására Ez a kétféle megfontolás vezetett Herzberg kéttényezős elméletéhez: - A munkával való megelégedettség, az érdekes, az ember képességeit próbára tevő munkatevékenységtől, vagyis a munka tartalmától függ--> motivátorok A munkával való elégedetlenség a fizikai környezettől, a munkatársaktól, a vezetőktől, Herzberg elnevezése szerint az „egészségtani”(higiéniás)

tényezőktől függ A vizsgálatok általános módszertani hibája az, hogy csupán a dolgozók beszámolóira támaszkodtak, kellemes dolgokat maguknak tulajdonítottak, kellemetleneket pedig valami rajtuk kívül álló tényezőknek A dolgozó érdeklődésének megfelelő munka a dolgozó megelégedettségének forrása Jelenleg nincs elég alap arra, hogy egyértelműen eldönthető lenne, az említett elméletek közül melyik a helytálló A munkával való elégedettség vizsgálati módszerei - A munkával való megelégedettség vizsgálatának egyik módja a dolgozókkal végzett interjú A kérdőíves vizsgálat szintén csak részmegoldás Engländer kérdőívét használják, Harmath – a munkával való megelégedettség vizsgálatára kérdőívet – 5 fokú skála A munkával való elégedettség vizsgálati módszerei közül a kitűzött cél és a megvalósult eredmény, az igényszint és a teljesítményszint közötti különbség vizsgálata

(Rókusfalvy, Bárkán) A munkával való megelégedettség csak olyan komplex módszer-együttessel kísérelhető meg a siker reményében, amilyennel PappZ. és Perczel T próbálkoztak A következő tényezőket vizsgálták - A munkafolyamat jellemzői (az információ-felvételre, döntéshozatalra és cselekvésre vonatkozó adatok megfigyelése, méréses módszerrel történő begyűjtése és matematikai elemzés) A fizikai munkakörnyezet (a zaj, vibráció, munkaklíma műszeres mérése) Munkaszervezés (munkaidőtartam, állásidő, szakmai tudás, brigádbeosztás --> módszer: interjú) A dolgozók képességei (IQ) - A munkához való viszony szempontjából lényegesnek ítélt személyiségtényezők vizsgálata - Az igényszint és a teljesítményszint különbsége - A jelenlegi munkakörrel szembeni tudatos állásfoglalást befolyásoló tényezők A munkával való megelégedettséget befolyásoló tényezők A munkával való megelégedettséget

befolyásoló környezeti tényezők: 1. A foglalkozás jellege Általában minél változatosabb a munka tartalma, minél kevésbé ismétlődő jellegű a munkafeladat, annál nagyobb a dolgozók megelégedettsége. A megelégedettség általában függ a foglalkozás szintjétől is, a vezetők általában elégedettebbek, mint a beosztottak, a szakmunkások elégedettebbek, mint a betanított munkások, stb.( England-Stein, Herzberg, Vroom) A foglalkozás jellege nemcsak az elégedettség mértékét, de a motívumait is nagymértékben befolyásolja. 2. A vezetés jellege A demokratikus, a beosztottak véleményére építő, a beosztottakat a döntésekbe bevonó vezetés mellett nagyobb a dolgozók munkával való megelégedettsége, mint az autokratikus, ellentmondást nem tűrő és a döntésekbe beleszólást nem engedő vezetés esetén. 16/58 A vezetési stílusbeli eltérés okozza a dolgozók elégedettségének különbségét, vagy a dolgozók elégedettsége vagy

elégedetlensége befolyásolja a vezető viselkedését. Kísérlet: a vezetési módszereket variálva sikerült kimutatni a különféle vezetési stílusok befolyásoló hatását a dolgozók megelégedettségére (Morse-Reimer) 3. A fizetés és az előrehaladási lehetőségek Mindkét tényező pozitív kapcsolatban áll a munkával való megelégedettséggel 4. A munkacsoport A munkacsoport jellege erősen befolyásolja a dolgozók elégedettségét A MUNKÁVAL VALÓ MEGELÉGEDETTSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK- A DOLGOZÓ SAJÁT TULAJDONSÁGAI 1. Életkor Az életkor és a munkával való megelégedettség között pozitív kapcsolat van egészen a nyugdíjba vonulás előtti időszakig, amikor is erős visszaesés következik be 2. Képzettségi szint Azonos foglalkozásokon belül negatív kapcsolat található a képzettségi szint és a munkával való elégedettség között (különösen a fizetéssel való elégedettség) 3. Nem A nők elégedettebbek a munkájukkal,

mint a férfiak A munkával való elégedettség és következményei Korai szakasz--> az elégedett munkás a jó munkás (nagyobb teljesítmény, jobb minőségű munkát végez, kevesebbet hiányzik), az elégedetlen munkás viszont rossz munkás Az 50-es, 60-as évek elején kezdek sokasodni azok a vizsgálati eredmények, amelyek kétségbe vonták ezt az állítást (Herzberg), bár az elégedetlenség hatása a mulasztásokra és a fluktuációra szinte mindig megmutatkozott, a teljesítményre azonban nem. Az újabb vizsgálatok rámutatnak arra, hogy a munkapszichológiának ezen korai tétele igaz, csupán meg kell határozni az érvényesülési körét, milyen körülmények között befolyásolja a munkával való megelégedettség vagy elégedetlenség a teljesítményt. Emellett szemléletváltás tanúi is lehetünk, az elégedetlenség nemcsak oka, de okozata is lehet a teljesítménynek Mivel az elégedettség nem mindig tudatosul, ezért nem elég a dolgozók

megkérdezése--> az elégedettség vizsgálatának munkaigényesebb, de megbízhatóbb módja, pl. a dolgozó munkán kívüli viselkedésének tanulmányozása--> ha az elégedetlen dolgozó nem hagyja el a munkahelyét, frusztrációnak van kitéve, a frusztráció a pszichológia egyik legtöbbet vizsgált területe. Frusztráció: A cél elérésének meghiúsulásából származó feszültség. A szervezet olyan állapota, amely a számára kellemetlen eseményekből származik, az az érzelem, amit olyan szituációkban érzünk, ami nem nyújt számunkra megelégedettséget.(Korman) A munkával való elégedetlenség általában a szellemi egészség romlásával jár együtt 17/58 5. Értelmezze a motiváció fogalmát, a felnőttkori tanulás és motiváció összefüggéseit! Munkatevékenység és motiváció Klein Sándor: Munkapszichológia I-II. (515-527. Old) A MOTIVÁCIÓ FOGALMA: A dolgozók ösztönzése, motivációja a termelés egyik legfontosabb

tényezője. Csirszka János szerint: Motívum: szükségletből származó és valamely cél magvalósulására irányuló szelektív ösztönzés, amely az egyén és környezetének megváltoztatását célozza. Motiváció / motiválás: a működésükben megragadott indítékok együttese és folyamata. Munkatevékenység szerint 3 motivációt különböztetünk meg: 1. Munkamotiváció Azoknak az indítékoknak az érvényesülése, amelyek általában ösztönöznek arra, hogy értékalkotó, termelő tevékenységet végezzünk. Közvetve ösztönöz munkatevékenységre. Pl.: közösség érdeke, anyagi motívumok, erkölcsi indítékok, családfenntartás szükségletei, egyéni ambíciók 2. Pályamotiváció Az előzőnél differenciáltabb, specifikusabb dinamikus folyamat. Azoknak a konkrét indítékoknak a működése, amelyek egy meghatározott pálya, munkakör választására ill. az abban való tartós helytállásra ösztönöznek valakit. Pl.: gépészmérnöki

pályán: gépek szeretete, precíz munka iránti igény, technikai fejlődés szolgálatának vágya, számokkal való műveletek kedvelése. 3. Teljesítménymotiváció Minden olyan tevékenységben fontos dinamikus tényező, amelyben meghatározott feladatok megoldására van szükség. Közvetlenül a munka eredményére annak minőségi és mennyiségi jellemzőire irányul. A DOLGOZÓK MOTIVÁLÁSÁNAK FŐBB FORMÁI Engländer, Harsányi és Kovács szerint: Bérezés, anyagi szükségletek Jelentősége igen nagy, hiszen pénzért szerezhetők meg az anyagi javak, elégíthetők ki a fiziológiai szükségletek. Hatása a magasabb anyagi színvonalon élőkre sem marad el = > az igények a lehetőségekkel együtt nőnek. A munkabér nemcsak az anyagi szükséglet fedezésére szolgál, hanem az elismerés és sikerek szimbóluma is. Fontos, hogy a munkáért kapott anyagi juttatás a végzett munka értékével arányban legyen, és a dolgozók elégedettek legyenek

fizetésükkel. Ennek megvalósításához a munka mindenre kiterjedő értékelése szükséges. Az értékelésnek ki kell térni a fiziológiai és fizikai munkafeltételekre, a felelősség mértékére. Foglalkoztatottság – biztonságérzet A tőkés országokban a munkanélküliségtől való félelem a legjelentősebb motivációs tényezők egyike. A szocialista társadalom egyik jelentős vívmánya a munkához való jog biztosítása. De, egyes munkakörökben a túlzott biztonság a motváció és így a teljesítmény csökkenéséhez vezet. Munkakollektívába való tartozás Gyermekkorunktól kezdve fontos szerepet játszik életünkben a csoporthoz való tartozás. A munkacsoportokban kialakult magatartási formák, erkölcsi normák a csoport minden tagjára jelentősen hatnak, magatartását befolyásolják. Jobb munkavégzésre ösztönzik vagy a teljesítmény visszafogására késztetik. Elismerés (a megbecsülés igénye) Az önbecsülés igénye minden

emberben megtalálható, ezért a vezetők elismerése különösen lényegessé vált. Ilyen lehet az anyagi juttatás, előmeneteli lehetőség. Gyenes András és Rozgonyi Tamás kérdőíves vizsgálata alapján kimutatható, hogy a dolgozók jelentős része különféle negatív következmények (több kötelezettség és felelősség, sok áldozattal járó továbbképzés, gyakori megbírálás, problematikus munkacsoport) ellenére is elfogadna magasabb beosztást. Az előmenetelből származó előnyök: - Magasabb fizetés - Nagyobb döntési lehetőségek - Változatosabb munka 18/58 - Nagyobb függetlenség Nagyobb lehetőség szakképzettség növelésére Nagyobb lehetőség elismerések növelésére Nagyobb tekintély és tisztelet Nagyobb befolyás üzemen kívüli embereknél Jelentősebb társadalmi kapcsolatok Érvényesülés (képességek, adottságok, kifejtésének igénye) Legfőbb területe a munkahely. Motívumok szerint megkülönböztetünk külső

és belső motívumokat Külső motívum: jutalmazás, büntetés. Kedvező esetben a belső motiváció forrása a munkakör Herzberg szerint tartós eredményt csak a belső motiváció felhasználásaival, a munkakör tartalmasabbá tételével lehet elérni. A KÜLÖNFÉLE MOTIVÁCIÓS TÉNYEZŐK SZEREPE A különféle motivációs tényezők különböző körülmények között eltérő jelentőségűek lehetnek. A motivációs tényezők egymáshoz viszonyított jelentősége mindenekelőtt a társadalmi körülményektől függ. Az üzemi vezetők gyakran szinte kizárólag az anyagi ösztönzés fontosságát látják.(a dolgozókat a termelés növelésére motiválja) Morse-Weiss felmérése szerint az amerikai dolgozók 80%-a akkor is tovább dolgozna, ha anyagilag nem lenne szüksége rá. Lawler vizsgálati eredményei alapján nem ajánlatos az anyagi ösztönzés, ha: - a dolgozók nem bíznak eléggé a vezetőikben - az egyéni teljesítményt nehéz mérni - nincs

mód arra, hogy a legjobb teljesítményt nyújtó dolgozók jelentős mértékű anyagi juttatást kapjanak. Blum és Naylor vizsgálatai alapján a motivációs tényezők jelentősége a férfiaknál és a nőknél eltérő, mivel a különböző nemeknél másképpen alakul a világ jelenségeinek értékrendje. Az egyes motivációs tényezők jelentőségét és hatékonyságát a dolgozók személyiségszerkezete, igényei és képességei is befolyásolják. A motivációs tényezők jelentőségét és hatékonyságát a dolgozók személyiségszerkezete, igényei és képességei is befolyásolják. Pl: technika a fiataloknak vonzó, az időseknek pedig riasztó A jó vezető a motiváció különféle módszereit az egyes dolgozók tulajdonságaihoz, a sajátos munkahelyi feltételekhez igazítja. A MOTIVÁCIÓ HATÁSA Általánosságban elmondható, hogy a teljesítmény a motiváció erősségével arányosan növekszik. A motiváció jelentősége megmutatkozik a

táppénzállomány alakulásánál is. Papp Ágoston vizsgálata szerint a táppénzes betegek jelentős százalékának fiziológiai állapotában a táppénzes időtartam alatt semmiféle lényeges változás nem következik be. A munka minőségének javítása szempontjából nagy a jelentősége a motivációnak. A motiváció megfelelő kialakításával a munka struktúrájában a termelékenységet lényegesen növelő változások is végrehajthatók. Murányi Bálint szerint a motiváció segítségével csökkenthető a fluktuáció A vállalatvezetés célja: - csökkenteni a fluktuációt - fokozni a dolgozók produktivitását, termelékenység növelése a munka minőségének emelése útján. A MOTIVÁCIÓ MÉRÉSE Simon Péter, Hilgard nyomán a motívumok mérésének alábbi módszereit sorolja fel: 1. Viselkedés megfigyelése, esettanulmány A megfigyelés irányulhat: munkahelyi vitákra, problémákra (hiányzások, fluktuáció, panaszok), végzett

tevékenységre (vezetési stílusok, munkahelyi szokások), munkafolyamat vagy munkahely története 2. A dolgozók beszámolói A dolgozók maguk is elmondhatják, leírhatják motívumaikat, szándékaikat, véleményüket, kifejezhetik attitűdjüket, elvárásaikat, megelégedettségüket. Eredményességének előfeltétele, hogy jó legyen a munkahelyi légkör Módszerei: 19/58 a./ Attitűdskálák Az attitűdtárggyal kapcsolatos ellentétes melléknévpárból álló skálára kell a vizsgálati személynek reagálni. A skálák 7-9 fokúak. Pl.: jó //////// rossz Érdekes unalmas b./ Véleménymérések Olyan kérdőívek melyek az adott munkahelyen elégedettséget vagy elégedetlenséget okozó tényezőkre kérdeznek rá. A dolgozókat a vizsgálat céljáról és következményeiről mindig őszintén informálni kell. c./ Témaelemzés Munkásokkal íratott beszámoló, hogy mi az, ami munkájukban tetszik, és mi nem. d./ Interjúk, elbeszélgetések A

motivációk vizsgálatára felhasználhatók a “kilépési interjúk” 3. Képzeleti tevékenység vizsgálata Elsősorban I.Q tesztek tartoznak ide 4. Kísérleti helyzetek teremtése Laboratóriumi vagy természetes A munkapszichológiai problémák kísérleti vizsgálatára kevés figyelmet szenteltek eddig a hazai munkapszichológusok. Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya 29-54.o A FELNŐTTEK TANULÁSA Tanulási kompetencia A.Günter Brandenburg: „A tanulás különböző formáit csak a személyiség több dimenziójával együtt lehet megérteni A személyiséget pedig csakis környezetével való kapcsolataiban.” Nagy József: „Az egyének és a társadalom tanulási teljesítménye elsősorban a meglévő kompetenciától (tudás és alkotóképesség mennyisége és minősége) és a tanulékonyságtól (megújulási képességtől) függ. A tanulékonyság függ: - motivációtól - a tudás hasznosításától - a meglévő tudástól (képesség,

műveltség, képzettség) - társadalmi feltételektől Brandenburg szerint függ a tanulékonyság: - motivációtól - szocializáció folyamatától - művelődéstől (nyelv és kultúra elsajátítása) - szociokulturális környezettől Felnőttek tanulási motivációja A tanulásra ható tényezők: 1./ Belső tényezők (intrinsic factors) alapvető életkori folyamatok 2./ Külső tényezők (extrinsic factors) Külvilág befolyása a teljesítőképességre A tanulási folyamatokban szerepet játszó legfontosabb tényező a tanulási motiváció. A motiváció fajtái lehetnek: 1. Habituális motiváció: Adott tárgy iránti általános érdeklődés, kedv és elszántság bizonyos kompetencia megszerzésére. a motivációnak ezt a fajtáját döntően a végcél mozgatja. 20/58 2. Aktuális motiváció: Ha van valakiben általános vonzódás és készség egy bizonyos tudásegyüttes megszerzésére, készen áll-e valamely részmozzanatában való

együttműködésre, hajlandó-e erőfeszítések megtételére. 3. Primer motiváció: a tanulási cél fejt ki motiváló hatást 4. Szekunder motiváció: az előadó személye, a foglalkozás színessége, a problémákban való érintettségünk miatt aktivizáljuk magunkat. A tanulási folyamatot könnyíti az eredményes tanulás öngerjesztő jellege. Tanulás sikere ⇒ eredmény ⇒ tanulás öröme ⇒ nagyobb önbizalom ⇒ igénynívó emelkedése ⇒ tanulás iránti érdeklődés nő (erősebb motiváció) ⇒ tovább nő az eredményesség Ugyanez a folyamat mondható el a tanulás kudarcáról is. A felnőtt embert tanulástól visszatartó tényezők: 1. 2. 3. 4. 5. Nem látja világosan a számára értelmes célt, vagy ez túlságosan távoli és elérhetetlennek látszik. Nem kap eredményességéről kellő időben és kellő módon visszacsatolást. Nem kezelik felnőttként. Az előírt tanulmányi rend nem veszi figyelembe életkörülményeit. Csapatlégkör

nem kielégítő (túlzott teljesítménykényszer és versenyszellem, esélyegyenlőtlenség). A TANULÁSI KÉPESSÉG FELNŐTTKORI VÁLTOZÁSAI A tanulási képesség elemei: 1. 2. 3. 4. 5. Képesség kapacitása Bár a rendelkezésünkre álló lehetőségek csekély részét használjuk fel, lényeges egyéni különbségek vannak. A tudásfelvétel mutatóit nehéz megragadni, mert szorosan összekapcsolódik a megőrző képességgel és a fáradékonysággal. A tanulás könnyűsége Kritériuma a tanulási tartalmak felfogásának időtartama. A tanulás tartóssága A megtartó képesség az emlékezés működésének sajátosságait érinti. Tanulásra való ösztönözhetőség Annak lehetősége, hogy valakiben felébredjen, vagy felébresszék a tanulási kedvet, érdeklődést. A tanulás intenzitása Attól függ, hogy valakit mennyire hat át a tanulás értékéről és szükségességéről való meggyőződés. De lényeges szerepet játszanak a tanulási

szokások és a tanulás körülményei. A FIGYELEM A figyelem: kiválasztás és felerősítés. A minket érő ingerek tömegéből akarva, akaratlanul mindig kiválasztunk egy keveset, amelyet valamiképp feldolgozunk, amelyre reagálunk. A többi ingert “nem vesszük észre”, azaz nem hagyjuk agyunkba jutni. Figyelem: kiemelés lefedésélesre állításrögzítés A figyelem foka függ a figyelő személytől és a figyelem tárgyától és a kettejük közti viszonytól (érdekes-unalmas) Megszokás sokat segíthet abban, hogy valaki különösebb erőfeszítés nélkül adja át magát a tárgynak. De az unalom és a figyelem eltompulásának forrása is lehet egy bizonyos fajta élmény sokszori ismétlődése. Gátolja az intenzív figyelmet a dolgok idegensége is. Felfigyelés: önkéntelen figyelmet vált ki mindaz, ami váratlan, szokatlan, meglepő, érdekes. Nem tudunk tartósan és mélyen figyelni arra, ami távol áll érdeklődésünktől, aminek a

megértéséhez még nincs elég előismeretünk, alapozó élményünk. A tanulás csendjéről Olyan tanulási körülményeket kell teremteni, amelyek között semmi sem tereli el a figyelmet a tanulás tárgyáról. Az elmélyedés csendet, nyugalmat kíván. Egyeseknek nagy a csendigénye, mások kevéssé érzékenyek e téren vagy éppen megkívánják a háttérzajt vagy háttérzenét. A figyelem megosztásának problémája 21/58 A modern élet megsokszorozta azoknak a helyzeteknek a számát, amelyekben nélkülözhetetlen a figyelem megosztása, vagyis, hogy egyidejűleg több dolog álljon észlelésünk, gondolkodásunk előterében (pl.: autóvezetés) Ez általában csak úgy lehetséges, hogy az inger-válasz kapcsolat a figyelemtárgyak egy részében automatizálódott, reflexszerűvé vált. Vitatott kérdés, hogy a többfelé irányuló figyelem gyors figyelemváltásokat jelent-e, annyira, hogy az ide-oda váltásokat észre sem lehet venni, vagy pedig

valóban egyidejűleg több irányban oszlik meg a figyelem. Gyakorlatilag a tanuló felnőtt előtt mindenképpen ugyanaz a feladat áll: bizonyos helyzetekben érzékenységét és kapacitását fel kell fokoznia. Pl.: Ha a hallgató az előadásra figyel és jegyzetel, a két cselekvés közt némi eltolódás (asszinkronitás) van Ez általában nem okoz nehézséget, mert az eltolódás csekély és tartalmilag egymáshoz közel álló információk felvételéről és bejegyzéséről van szó. Ha viszont problémát jelent az elhangzó közlések megértése (vagy ha az írás megy nehezen) már aligha sikerül a figyelem megosztása. Az oktatónak is meg kell osztania a figyelmét, nem csak arra kell odafigyelnie, amit mond, hanem szemmel kell tartania a hallgatókat is (tekintetkapcsolat), hogy az előadás tartalmát és sebességét az ő felfogó és befogadó képességük szerint alakíthassa. A figyelem tanulása A figyelemvizsgálatok eredményei az

átlagteljesítményeket életkori csoportok szerinti bontásban mutatja ki. A figyelem életkori jellemzői Életkor 30 év alatt Pontszám 90,8 30-35 85,3 35-40 84,6 40-45 83,3 45-50 81,2 50-60 78,8 A “romlás” leginkább a dekoncentráltságban jelenik meg:  A befogadás felszínesebb lesz (nézünk, de nem látunk, szavakat hallunk, de a tartalmukat nem ragadjuk meg)  Gondolataink el-elakadoznak  Azonos időegység alatt kevesebbet tudunk felfogni, kevesebb is marad meg bennünk  Gyakoribbá válnak a hibák, tévedések, félreértések, és sűrűn előfordul, hogy nem a helyzetnek megfelelően reagálunk. Ezt nevezzük a mindennapi életben szórakozottságnak. Két fajtája van: 1. Valódi szétszórtság (semmire sem tudunk figyelni) 2. Professzori szétszórtság: annyira lekötnek a saját gondolataink, problémáink, hogy nem tudunk másra kellőképpen figyelni. Lényeges kérdés, hogy változatlan feltételek mellett mennyi ideig képesek a

felnőtt hallgatók fenntartani figyelmük szintjét (meddig tart a vigilancia (megőrzött éberség)Henry Head) Linsley (1952) nyomán Czigler István összeállított egy táblázatot a figyelemről. VISELKEDÉS ÉBERSÉGI SZINT Erősen emocionális állapotok Korlátozott: megosztott figyelem, (félelem, szorongás, düh) diffúz, konfúziós állapot Szelektív figyelem, de a figyelem Élénk éberség válthat. Koncentráció, beállítódások A figyelem vándorol, nem Oldott, ellazult éberség akaratlagos. Az asszociációk szabadok. Határhelyzet, részleges hatékonyság, Álmosság álomszerű állapotok HATÉKONYSÁG Gyenge, a viselkedés kevéssé ellenőrzött, szervezetlen Jó, szelektív, gyors reakciók, szervezett válaszok Jó, rutinakciók gondolkodás és kreatív Gyenge, összerendezetlen, időben koordinálatlan válaszszervezés Az életkor előrehaladtából adódó teljesítménycsökkenés nem nagymérvű és jó ideig egyenletesen megy végbe.

Ráadásul több tényező ellensúlyozhatja a hanyatlást. Azokban a témákban, melyek iránt erősen érdeklődünk, nem mutatkozik ilyen figyelemgyengülés. Minden életkorban lehet javítani a figyelem minőségén, ha megfelelő a szellemi feszültség és a pihenés ritmusa, ha nem terheljük túl magunkat, és egészségesen osztjuk be az időt. A figyelmet lehet tudatosan fejleszteni figyelem-összponosítási gyakorlatok rendszeres végzésével. A tanulást segítő és gátló érdeklődés Különbséget kell tenni a tanulást segítő és hátráltató érdeklődés között. A probléma az érdeklődés iránya lehet Kérdés, hogy a hallgató érdeklődése mennyiben terjed ki az oktatott tárgy valamennyi részletére. Könnyen adódhat, hogy olyat is kell tanulnia, ami valójában nem érdekli őket, azt pedig ami iránt érdeklődnek már csak azért sem tanulhatják, mert idejüket és energiájukat leköti a “kötelező” tanulás. Így a hallgatók nehezen

tudnak egyenletes tanulási teljesítményt nyújtani. 22/58 Megoldási lehetőségek: 1. Jó teljesítmény csak ott születhet, ahol magas színvonalú a tárggyal való azonosulás Így sokat kell bízni az érdeklődésre, ehhez pedig minél gazdagabb választékot kell a hallgatók rendelkezésére bocsátani, s nem szabad őket olyan helyzetbe hozni, hogy a tőlük távol eső témákban erőlködésre kényszerüljenek, és kudarcokat szenvedjenek. Az érdektelenebb, szárazabb, kevésbé vonzó tanulnivalókat is össze kell kötni valami érdekessel. Az érdeklődés hangsúlyú tanulás hívei a kimagasló, speciális teljesítményeket értékelik. 2. Mások nem bíznak a kialakuló érdeklődési irányok, a társadalom, a munkapiac és a kulturális élet szerencsés egybeesésében. Ők a követelményekre helyezik a hangsúlyt, akár szívesen fogadja a hallgató, akár nem Mindkét vélemény elhanyagolja azt a fontos követelményt, hogy az érdeklődésnek számos

fokozata van, s a gyengébb fokozatókból viszonylag könnyen kifejleszthetők az erősebbek. Minél többet tudnak a hallgatók valamiről, annál érdekesebbnek találják azt, amit újonnan meg tudnak róla. Ilyenkor már könnyebb a tanulásuk, élesebben látják a problémákat, nagyobb az esélye az önálló problémamegoldásnak, így mélyebben és maradandóbban vésődik a tudatukba mindez, ami megegyezésre érdemes. Az érdeklődés irányait nagyrészt az ismeretek irányai rajzolják meg. A műveltség korszerű viszonylag teljes és mélyrehatoló, más területen inkább csak a lényegre szorítkozik, áttekintő és bepillantó jellegű (A nem “szakbarbár szaktudósokról mondják, hogy mindenről tud valamit, és egy valamiről mindent.) Az érdeklődés ideális terjedelmét Rókusfalvy Pál úgy fogalmazta meg, mint “realista törekvést”, amely az egyén szempontjából azt jelenti, hogy az igényszint és a teljesítmény közti különbség a lehető

legkisebb legyen. Aki viszont túlságosan kevés területre korlátozza az érdeklődést, a szűk látókör azokban a tárgykörökben is fogyatékossá teszi a tájékozódást, amelyek iránt odaadóan érdeklődik. Az érdeklődés aranyszabálya szerint: asszimetrikus harmóniára van szükség, nem elegendő a “spontán” érdeklődési irányokra hagyatkozni. Elengedhetetlen az érdeklődés megfegyelmezése, ami részben kibontakozást, részben kordában tartást jelent. Érzelem és érdeklődés Maga az érdeklődés inkább felfogható az érzelem sajátos formájában, mint tisztán tárgyi “megismerési irányultságnak “. Pszichológia egyes kutatói szerint az “értékelés érzelmét „vagy rokonszenvezést jelent. Azért fordulunk bizonyos tárgyak és személyek felé “megkülönböztetett módon”, mert fontosak és rokonszenvesek számunkra, mert a velük való foglalkozás során pozitív érzelmeket élünk át. Rubstein: az érzelem által

felajzott gondolat mélyebben hatol be tárgyába, mint a közömbös szenvtelen gondolat. Usinszkij: “Mindegyikünk saját tapasztalata alapján tudja, milyen gyakran engedelmeskedünk a szenvedély sugallatainak, s hogy még értelmünket is mily gyakran vesztegeti meg a szenvedély.” Tehát, ha az érdeklődést egyszer felfokozzuk, és megfelelő mederbe tereljük, akkor ennek sikere nagyrészt az érzelmi élettől függ. Az érdeklődés érzelmi hőfokának van egy bizonyos életkori görbéje: Szertelen érdeklődés (kiterjedtségben és az érdeklődési tárgyak csapongó váltogatásában nyilvánul meg.) A serdülőket és a fiatalokat jellemzi. - Érdeklődés hűvösebb formája a felnőtt korúakat jellemzi. – “A felnőttek elmeműködésében a logikai képzeletkapcsolatok fejlettségénél fogva az értelmi erők az uralkodók. A gyerekek viszont sokkal inkább alá vannak vetve a pillanatnyi hangulatok ösztönszerű hatásainak.” (Nagy László) -

Érzelmek eltompulása, elfogyása a felnőtt és az öregedő embert fenyegeti. Beszűkül az érdeklődési kör, vagy az érdeklődni tudás. - “Az idős emberek egyik legszembetűnőbb vonása a szellemi étvágytalanság “(Simon De Beauvoir) Az öregség nem egyéb, mint a kíváncsiság hanyatlása. Eltekintve az élet végső, rendszerint betegségekkel sújtott szakaszától az ember mindhalálig nyitott maradhat, képes a tanulásra, sőt bizonyos fokú változtatásra is. - Az érdeklődés fejlesztése Vizsgálatok és kutatások azt bizonyítják, hogy az intézményes oktatás nem épít a szükséges és lehetséges mértékben az érdeklődésre, és nem fejleszti azt. „Érdeklődést az kelt, amihez “közünk van”. A jó oktatás feltárja az elsajátítandó ismeretkör kapcsolatát a hallgatók életvilágával, mindenekelőtt érdekeivel. „Érdeklődést az kelt, ami újszerű, eltér a megszokottól, sablonostól.” Minden tárgyat meg lehet

újszerűen közelíteni, némi fantázia és bátorság kell hozzá. Az “újszerűség” természetesen viszonylagos: mindig a hallgató a mérték. „Érdeklődést az kelt, amiről a hallgatók tudnak már valamit.” 23/58 Az idegent éppoly értetlenül fogadják, mint amilyen unalommal a jól ismert dolgok agyonismétlését. Az oktatás fokozatossága a megértés egyik előfeltétele. Az érdeklődés is fokozatosan terjeszkedik és erősödik „Érdeklődést az kelt, ami “nyitott”: amiben különféle lehetőségek rejlenek, vagyis a probléma: Az erőfeszítés szükségessége fokozza a tárgy felé fordulás igyekezetét, és a tárgy érdekessége így válik észlelhetővé, átélhetővé. A problémamegoldás öröme pedig egyszerre együtt szítja tovább a tárgyi érdeklődést és önbizalmat Hogyan válik a figyelemből valódi, tartós, a személyiségbe beépülő érdeklődés? Ez már nem a tanulási folyamat minőségétől függ, hanem attól,

hogy a környezetben mennyire becsülik meg az érdeklődő magatartást Olyan felnőttoktatásra, felnőtt-tanulásra van szükség, amely nemcsak “engedélyezi” az érdeklődést, a kérdezősködést és vitatkozást, hanem sokra tartja azt és épít rá. A FELNŐTTEK EMLÉKEZETI MŰKÖDÉSE Az ismerettárolás kétfajta lehetőségével rendelkezik az ember: 1. Tudatában (emlékezetében) raktározza el a tudást, amire később szüksége lehet 2. ‘Külső’ tárolóeszközöket alkalmaz – képek, és jelképek segítségével kódolja és rögzíti élményeit, gondolatait, érzéseit, szándékait, mindazt, amit ‘befogad’ és magából ‘kitermel’. Ezáltal korlátlanul elterjeszthetővé és örökölhetővé teszi azokat. Évezredeken át a főszerepet az ember keze munkájával létrehozott ábrázolások és az írás jelrendszerei játszották. Újabban kifejlődött a hang és képrögzítés rohamosan tökéletesedő technikája, s a naponta megújuló

computervilág. A multimédia a tanulás és tanítás teljesen új formáit tette lehetővé. Ezek változást hoztak az emlékezőtehetség működtetésében is A narratív jellegű témakörökben, ott, ahol nagyrészt leíró, elbeszélő, elemző szövegek raktározása és előhívása a feladat a résztvevők mind nagyobb köre támaszkodik technikai segédeszközökre. Mivel ezek lehetővé teszik a megértés és megjegyzés későbbi időpontra halasztását, a szöveggel való első ismerkedés alkalmával kevéssé állítódnak be emlékezeti munkára. (Hasonló ‘emlékezetromlást’ idézett elő valamikor az írásbeliség elterjedése). A tanulás nagy kérdése, hogy mit felejtünk el, és mit őrzünk meg emlékezetünkben Mindenképpen fontos a jó megértés. HERMAN EBBINGHAUS (1850-1909) a múlt század második felében híres önkísérletet végzett: értelmetlen szótagokat tanult meg, és mérte, hogy meddig tudja ezeket emlékezetben tartani. 20perc után

már csak 42%-át tudta visszaadni A bevésett értelmetlen szöveg 1/5-e maradt csak meg tartósan. Az így nyert adatokból az szűrhető le, hogy az ismétlést nagyon hamar meg kell kezdeni. Minél többet tanulunk mechanikusan, annál többet felejtünk, de megfelelő ismétlések beiktatása nélkül szinte csak ‘felejtésre tanulunk’. Mindez csak értelmetlen szövegek esetében van így, a felejtés csak ekkor ennyire rohamos, mert hiányzik az emlékezet munkáját támogató legfőbb tényező, az összefüggések láncolata, a ‘logika’. Minden tanulás úgy megy végbe, hogy a már ismerthez hozzákötjük a még ismeretlent és az összeolvadt ismeretegyüttes struktúráját rögzítjük. Ezen alapulnak a memorizálás leggyakrabban alkalmazott fogásai. KARDOS LAJOS egyik munkájában a szakkifejezések kétértelmű szerepéről ír.  Egyrészt a vizsgálatok kimutatták, hogy a szakkifejezéseket felejtik el a tanulók a leghamarabb, és ez rontja a

tananyag egészének a megőrzését.  Másrészt éppen a jól megválasztott terminusok és kifejezések nagymértékben megkönnyíthetik az ismeretek felidézését. Angol pszichológusok elnevezték az ilyen emlékeztető szakkifejezéseket ‘memory peg’-nek (emlékezeti fogasnak), az ismereteket mintegy rájuk aggatják a tanulók. Az utóbbi évtizedekben sokat változott annak a megítélése, hogy mit is szükséges fejben tárolni, kevésbé tartjuk a tudás fő kritériumának a memorizált tananyag mennyiségét, de továbbra is fontos, hogy a szó szerinti reprodukció képességét ki kell fejleszteni és felnőtt korban is igyekezni kell megőrizni. Emlékezésünkben egész személyiségünk részt vesz. Az emlékezeti teljesítmények fokozása kétféleképpen történhet: 1. Megvizsgáljuk, hogy hogyan lehetne megkönnyíteni az emlékezeti munkát (befogadást, elraktározást, megőrzést, felidézést) 2. Hogyan lehetne azokat a képességeket fejleszteni,

amelyek az emlékezés során működnek: tökéletesítik az emlékezőtehetséget (pontosabbá és gyorsabbá teszik a befogadást, megnöveli az agyban a rendet, tartósabbá teszi a megőrzést, megkönnyítik a keresett ismeret megtalálását) DE! Ha rendszeresen és nagymértékben megkönnyítjük az emlékezést, megeshet, hogy nem fejlesztjük, hanem gátoljuk az emlékezőképesség működését. Hiszen a képességfejlesztés fő módszere nem a könnyítés, hanem a folyamatos fokozatos nehezítés, a ‘tréning’. 24/58 Az emlékezeti teljesítmény növelhető sokoldalú, aktív magatartással, azaz, amit le lehet rajzolni, azt ajánlatos is lerajzolni, szerkezeti vázlatot, táblázatot készíteni. => A több tevékenység segíti a megértést és megjegyzést Az ilyen tevékeny tanulás már nevezhető mechanikusnak. Azok a szellemi műveletek, amelyek egy összefüggés képi, jelképi kifejezéséhez szükségesek, már átvezetnek az alkotó tanuláshoz,

és ez a memóriateljesítményt is feltétlenül növeli. Nemcsak a befogadás, “bevésés” mehet végbe a tudatosság, szándékosság különböző szintjein, hanem felidézés is. Amit a legjobban tudunk az általában könnyen, minden erőfeszítés nélkül eszünkbe jut. De gyakran van szükség tudatos keresésre is. A felidézéskor a formai jegyekre ( 1-1 félig – meddig megőrzött hangalakjára, kezdőhangjaira) támaszkodunk Azt a szövegkörnyezetet igyekszünk felidézni, ahol a keresett névvel, kifejezéssel találkoztunk. A tudás felszínre hozatalába is sajátos, egyéni szokások alakultak ki. Emlékezeti típusok: Érzékelésre alapozó (művész): fejlettebb a képi emlékezetük, a felidézést is elsősorban a kép –és hangemlék ereje, részletezettsége és élénksége segíti. A nem logikai emlékezésfajtákat 3 alaptípusra oszthatjuk: Vizuális, Auditív, Motorikus. Azt veszik tekintetbe, hogy a megjegyzésben és felidézésben a látási, a

hallási, vagy mozgási élmények játsszák a fő szerepet. Logikai (tudós): Nekik a nyelvi, a fogalmi megőrzés megy könnyebben. Köztes, vegyes típus: Nagyjából egyenlő a tényezők szerepe. Az emlékezési sajátosságok meghatározzák az ismerettárgyak csoportjai iránti fogékonyságot (arc, név, szám memória). Mivel többféle kommunikációs –információs csatornára van szükségünk, ezért kell ezeket kombinálni. Az ismétlés szerepe Tudjuk, hogy az első megtanulás után hamar kell ismételni és az ismétlést “célszerűen” el kell osztani. De milyen hamar és milyen időközönként van szükség ismétlésre? Számolnunk kell a tanulás lappangási idejével is. JAROSLAV RUDNIANSKI szerint: “jobban emlékszünk egy tananyagra 1, 2 vagy 3 nappal azután, hogy megtanultuk, mint közvetlenül a tanulás után, anélkül, hogy átismételnénk. 4 nap múlva viszont már valamivel rosszabbul emlékezünk rá, kb úgy, mint közvetlenül a

megtanulás után “ Ilyenkor tehát ismétlési szakaszokat kell beiktatni a tanítás – tanulás folyamatába. Az ismétlés nem egyszerűen újratanítást és újratanulást jelent, hanem a korábbi tudás új szempontok alá felidézést és rögzítését. Az “összefoglaló ismétlések” lehetővé teszik és megkívánják a lényeg kiemelését A magasabb fokú általánosítást. Az átfogóbb szemlélet új összefüggéseket tesz lehetővé, új problémákat hív elő, s ily módon az ismétlés is érdekessé válik. DE! még a kellő időben és okosan végbevitt ismétlések sem garantálják a szilárd és bármikor mozgósítható tudást. Harc a gátlások ellen Különösen vizsgaidőszakban, ha a hallgatók egymás után több tanegységet próbálnak feldolgozni, megtanulni lép fel a visszaható (retroaktív) gátlás: Az egymásra halmozott ismeretek részben kioltják egymást, az újabb tudás elnyomja a közvetlenül előtte megszerzett és még nem

eléggé szilárd tudást. Ha hasonlít két tananyag egymáshoz, akkor beszélhetünk hasonlósági gátlásról. Akkor is felléphet, ha a tanulást időben jól elosztották, de a hasonlóság miatt nagy az összetévesztés veszélye. A visszaható gátlás könnyen elkerülhető, ha szünettel, kikapcsolódással védekeznek ellene. A hasonlósági gátlás ellen eleget téve az időbeli elosztás követelményeinek csak az segít, ha figyelmünket a különbségekre, eltérésekre összpontosítjuk. Érzelmi gátlások: Akkor következnek be, ha valakinek felfokozott érzelmei miatt nem jut eszébe, amit egyébként jól tud. Az érzelmi felindultság nemcsak a szellemi teljesítményt csökkentheti, de akadályozhatja magát a tanulás folyamatát is Erős izgalmi állapotban sem figyelni, sem kitartóan gondolkodni nem lehet, és még az egészen “gépies bevésés” sem eredményes. A tanulási teljesítményt kezdeti gyors emelkedés, majd fokozódó laposodás jellemez, a

görbékben platók tűnnek fel, azaz a teljesítmény további gyakorlás hatására sem növekszik. A továbbjutáshoz ugrásra, ehhez pedig valamilyen lökőerőre van szükség. Hosszabb gyakorló idő után általában újból növekszik, sőt felszökik a teljesítmény A leállást okozhatják hibásan rögzített tanulási szokások, tanulási gátlás, krónikus fáradtság, érdeklődés csökkenése, halmozott kudarcélmények. A felnőttoktató közreműködhet abban, hogy hallgatói megtartsák a következő”megelőzési szabályokat”:  A tanulási folyamat kezdetén korlátozni kell az információ-felvételt, mennyiségi szempontból is a fokozatosság elvét kell követni.  Kezdetben többet kell ismételni.  Különös elmélyültséggel kell feldolgozni a megalapozó információkat. 25/58 A mechanikus emlékezet idővel meggyengül, Ebbinghaus-féle kísérlet szerint a felnőttek eredményei annál rosszabbak, minél idősebbek a kísérleti

személyeka tartós emlékezetbe való áttétel tekintetében mutatnak lényeges gyengülést. A tanulás viszont a gyakorlás mértékében erősödik úgy, ahogy az értelmes emlékezés képessége is. Kovácsné – Bata: Pszicholgóia 6. füzet 52-54o ÖSZTÖNZÉS A MUNKÁRA (MOTIVÁCIÓ) Eddig számos különböző ösztönzőrendszert dolgoztak ki, abból a célból, hogy rávegyék az embereket a keményebb munkára. A legutóbbi évtizedekben vezetők és tudósok egyaránt felismerték, hogy létezik a munka belső ösztönzése is, mert: - a munkatevékenység közvetlenül, önmagában is élvezhető - alkalmat nyújt valamilyen siker és tekintély elérésére az énkép fenntartása révén. - a munkások érdemesnek tartják a munkát - az emberek azonosultak a szervezet célkitűzéseivel. 1. GAZDASÁGI ÖSZTÖNZÉS Az emberi kapcsolatok (human relations) hívei azt állítják, hogy a pénz nem lényeges ösztönző és nem hoz igazi kielégülést. Felmérések

szerint a munkások fontosabbnak tartják a biztonságot, munkatársakat, érdekes munkát, szociális intézkedéseket. Ezek a felmérések nem pontosak, mivel az emberek nem ismerik pontosan belső motiváltságukat, s olyan válaszokat adnak, melyet a környezet elvár tőlük. Más bizonyítékok arra utalnak, hogy a pénz ösztönözheti a dolgozókat arra, hogy megmaradjanak munkahelyükön, és ott keményen dolgozzanak. Ösztönző rendszerek a., bérösztönzők: Az emberek jobban dolgoznak, ha nem órabérben, hanem munkájuk eredménye alapján fizetik őket. A bérösztönzők korlátozott hatásúak a kézimunka intenzitását tekintve, mert íratlan csoportnormák szabják meg, mennyit illik dolgozni. b., jobb munkamódszerek bevezetése A munkások képzésével, a munkamódszerek tökéletesítésével csökken az újtól való idegenkedés, és új ötletek születnek a munkamódszerek területén. Ez az ösztönző csak akkor használható, ha technikailag egyszerű

munkafolyamatról van szó, amelyek gyakran változnak. Összegzésként elmondható, hogy a munkateljesítmények alapján történő fizetés növeli a munkavégzés sebességét és csökkenti a munkaerőköltségeket. Hátránya: - Megrontja a viszonyt a munkások és a vezetőség közt - munkások sérelmezik a szoros normájú munkaköröket, eltitkolják a vezetőség elől a munkamódszerek tökélesítését, romlik a minőség. c., Felmért (ütemes) napi munka A fő alternatíva a rendszeres heti vagy havi bér, előre megállapított munkateljesítményért. A különböző munkafeladatokat a szakképzettség, betanulás és erőfeszítés alapján differenciálják, s ennek megfelelően fizetnek. Ha a dolgozó saját hibájából nem teljesíti az előírt szintet, akkor alacsonyabb besorolást kap, vagy elbocsátják a vállalattól. Általában akkor alkalmazzák ezt a módszert, ha gépesítik a munkafolyamatokat, s nincs mód a teljesítmény szerinti bérezésre.

Előnye: jobb kapcsolat a vezetőség és a munkások közt. - erősíti a munkások felelősségérzetét - növeli a biztonságot - stabil bért nyújt - csökkenti az adminisztrációs költségeket. d., Adams: Méltányos arány az erőfeszítések és a jutalmak között Adams szerint a munkások méltányos arányra törekszenek a “ráfordítások” (képzés, képesség, erőfeszítés, életkor) és a kapható “jutalmak” (fizetés, járulékos szolgáltatások, státusz) között. Egy adott szervezetben a ráfordítás és a jutalom arányainak minden munkás esetében állandónak kell lenni. Pl: idősebb, vagy szakképzettebb munkásokat jobban meg kell fizetni. e., Jaques: differenciált bérezés és időtényező Jaques úgy véli, hogy az egyes munkaköröket bérnormával lehet jellemezni, ez viszont annak az időtartamnak a függvénye, mely eltelik, amíg a munkafelügyelő megállapíthatja, beosztottja hatékonyan dolgozik-e. Ez az idő = a munkás által

végzett leghosszabb feladat időtartamával. Pl: a nagyobb szaktudás nagyobb bért és hosszabb időtényezőt eredményezhet. DE! Figyelmen kívül hagyja az Adams által felsorolt egyéb ráfordítással kapcsolatos tényezőt (nem, etnikai háttér) ill. a többi jutalmat (járulékos szolgáltatások, munkavégzés körülményei) f., Egyenlő bér Általánosan elfogadott, hogy azok kapjanak több bért, akik nagyobb szakképzettséggel rendelkeznek, illetve akik a hierarchia magasabb fokán állnak. A teljes egyenlőség csak ott válna be, ahol az embereket gondosan szocializálják, és arra nevelik, hogy higgyenek benne. 26/58 G. Pénzvágy Kétféle megközelítése van: 1. Ilyen vágy nem is létezik, s az emberek csak azért akarják a pénzt, hogy élelmet, ruhát, egyebeket vásároljanak rajta 2. Léteznek olyan emberek, akiknél él az öncélú pénzvágy, jelentős vagyont halmaznak fel és nem költik el 2. BELSŐ ÖSZTÖNZÉS Vezetésteoretikusok ma már

elismerik, hogy a vezetők és a munkások is részben azért is dolgoznak, mert a munka belső kielégülést nyújt nekik. a., Tevékenység, élmények, felfedezések iránti szükséglet Míg az érdeke munka önmagában hordja jutalmát, akik monoton munkát kénytelenek végezni, mindent elkövetnek, hogy azt érdekesebbé tegyék. Elmélet szerint az introvertált emberek jobban elviselik a monoton munkát, mint az extrovertáltak Az intelligens emberek lázonganak ellene leginkább. Herzberg vizsgálatai szerint az emberek akkor voltak elégedettek munkájukkal, amikor a munka érdekes volt vagy jól haladt. A jó érzés abból fakad, hogy fontos, vagy nehéz feladatot hajtunk végre A munkakör bővítése, forgatása és gazdagítása gyakran munkaintenzitás növekedéséhez, a munka minőségének javításához vezettek, mivel a munkás nagyobb felelősséget és fokozott sikerélményt érzett munkájával kapcsolatban. DE! Nem mindenki részesíti előnyben az érdekes

munkát. Ők azokat a munkákat szeretik, amelyek a legkisebb szellemi és fizikai erőfeszítést igénylik, s amelyek mellett lehet beszélgetni vagy álmodozni is. b., Teljesítménymotiváció A kutatások eddig főleg az egyéni különbségekkel foglalkoztak. Serkenthetjük ezt a fajta motivációt, ha izgalmas feladatokat és célokat tűzünk ki. A munka színvonalát a siker és a kudarc is befolyásolja Leggyakrabban a siker fokozza a kudarc csökkenti az erőfeszítéseket. A siker és a kudarc hatása személyiségtől is függ: a siker oda vezethet, hogy könnyelműen vesszük a dolgokat, - a kudarc nagyobb erőfeszítésekre ösztönzi azokat, akikben erős a teljesítménymotiváltság. MASLOW – A SZÜKSÉGLETEK ÉS AZ ÖNKIFEJTÉS HIÉRARCHIÁJA 1. 2. 3. 4. 5. Fiziológiai szükségletek (éhség, szomjúság) Biztonsági igények Társadalmi szükségletek Önbecsülés Önkifejtés, önmegvalósítás Maslow szerint, ha egy alacsonyabb rendű szükséglet

kielégült, akkor következik az eggyel nagyobb lépcsőfokon álló szükséglet. A ranglétra különböző fokain álló munkások motivációs vizsgálataiból Maslow hipotéziseivel egybevágó eredményeket kaptak. Alacsonyabb szinten az embereket a fizetés és a biztonság érdekli, magasabb szinten (ahol a fizetés is magasabb) már jobban foglalkoztatja őket a teljesítmény és a siker. A magasabb szintű vezetők nagyobb fontosságot tulajdonítanak az önállóságnak és az önmegvalósításnak. Az ambiciózus emberek magasabbra emelkednek a ranglétrán Kutatók szerint az egyén pályafutásának bizonyos szakaszaiban külső motivációk játszanak szerepet: biztonság, elfogadás igénye, előrelépés, teljesítmény, és magasabb célok. Maslow erősen hangsúlyozza a hierarchia legmagasabb rendű szükségletét az önmegvalósítást. Eszerint ez az állandó növekedés, önfejlesztés és belső lehetőségek megvalósítása irányába hat, magába foglalja

a szeretet és szeretetvágy képességét, valamint a kreativitást. Az önbecsülés erősen függ a munkában elért sikerektől: - kereset nagysága, - státusszimbólumok, - siker elismerése. A sikeres munkavégzés a személyiség egyik fő jellemvonása lehet. Ez nem történik meg mindenkivel, az alacsony státussal járó munkakörökben dolgozók, gyakran nem azonosulnak eléggé munkájukkal, s azt főleg a fizetésért és az ott szerezhető társadalmi kapcsolatok kedvéért végzik. Mankó Mária: Tanulási technikák: A tanulás hatékonysága szempontjából fontos, hogy a hallgató érezzen kedvet a tanuláshoz, s legyen meg benne a tudás iránti vágy. A tanulási motívumok megléte a hosszú távú céloknak kedvez 27/58 A motívumokat a szakirodalom cselekvési ösztönzőknek tekinti, amelyek alapját tudatos elhatározások képezik és érzelmi tényezők is befolyásolják. A motivációk vizsgálatánál a kutatók két motivációs változóra

összpontosítanak: 1. Egyéni különbségek Az egyén hajlamos meghatározott módon érezni és reagálni. 2. Környezeti tényezők Adott körülmények adott valószínűséggel váltanak ki meghatározó reakciót. “ A tanulás, s a vele kapcsolatos pszichológiai folyamatok szociokulturális gyökereit figyeli.” A szociokulturális elmélet szerint a motiváció:  Szociális alku eredménye  Terjedése társas folyamat  Kontextusfüggő ↓ A motiváció szituációfüggő, amely nem az egyénen belül található, hanem más személyeket, környezetet magába foglaló tevékenységi rendszereken belül működik. Ebből a nézetből a motiváció:  elérhető  létrehozható szociálisan  kulturálisan relatív  kontextus-specifikus Csoma Gyula a tanulási motívumok három fajtáját különíti el: 1) Egzisztenciális motívum: Akkor ösztönzik az embert tanulásra, ha a munkahelyen előbbre akarunk lépni, munkahelyünket meg akarjuk tartani,

munkaerőpiacra be akarunk kerülni, illetve bent akarunk maradni. 2) Presztízs motívum: Közvetlen szociális környezetünkből fakad Pl: ilyen, ha a tanulási motivációnk abból fakad, ha a környezetünkben a tanulás tekintélyt adó tevékenységnek számít. Ezt a motívumot a család, a baráti kör, munkahelyi csoport éltetheti, alakíthatja 3) Érdeklődésre alapozott motívum: Azok a motívumok alkotják, amelyek a korábbi tanulás, művelődés következtében érnek tanulási vággyá. Egy tanulási folyamatban nem csak egy motívum szerepel tisztán. Atkinson R.L és mtsai: 395-396 A. Maslow szükséglethierarchia elmélet: egyik szinten lévő szükségleteket legalább részben ki kell elégíteni, mielőtt a következő szint szükségleteinek kielégítésére cselekszünk. Legmagasabb szint: önmegvalósítás (csúcsélmény: boldogság és kielégültség) - minden más szükséglet kielégítése után. A csúcsélmény változó intenzitással és

különböző kontextusokban jelenhet meg. Önmegvalósítás jellemző tulajdonságai. Valóság reális észlelése Olyannak fogadják el magukat és másokat amilyenek Spontán gondolkodás és viselkedés. Problémákra összpontosítani Humor Kreatív Törődnek az emberiség jólétével Átélik az élet alapélményét. Erős és kielégítő kapcsolatok Önmegvalósításhoz vezető viselkedések. Teljes elmélyedés az életben Új dolgok kipróbálása Hallgass az érzéseidre Őszinteség. Felelősségvállalás Döntés - véghezvitel 28/58 6. Ismertesse az érdeklődés, figyelem, emlékezet jellemzőit, működési problémáit a felnőttkorra tekintettel! Értelmezze a figyelemfelkeltés szerepét és lehetőségeit a reklámban! ÉRDEKLŐDÉS: A TANULÁS HATÉKONYSÁGÁNAK SZEMPONTJÁBÓL JELENTŐS A SZEREPE. ALAKULÁSA AZ EGÉSZ SZEMÉLYISÉGET JELLEMZI, MERT EGYIKE A LEGSOKRÉTŰBB PSZICHIKAI JELENSÉGEKNEK. AZ ÉRDEKLŐDÉSBEN A KÖRNYEZET ÉS AZ EMBER

KÖZÖTTI KAPCSOLAT FEJEZŐDIK KI OLY MÓDON, HOGY A KÖRNYEZET VALAMELY TÁRGYÁRA IRÁNYÍTJA AZ EMBER FIGYELMÉT, GONDOLKODÁSÁT, ÉRZELMI ÉLETÉT. AZ ÉRDEKLŐDÉS JELLEMZŐJE A TUDATOSSÁG ÉS AZ ÉRZELMI ALÁFESTETTSÉG. KÖZVETLEN ÉRDEKLŐDÉS: AMI KIFEJEZETTEN EGY MEGHATÁROZOTT TÁRGYRA IRÁNYUL. KÖZVETETT ÉRDEKLŐDÉS: HA A TÁRGY AZÉRT ÉRDEKES AZ EMBER SZÁMÁRA, MERT BELŐLE MÁS ELŐNYÖK IS SZÁRMAZHATNAK. AZ ÉRDEKLŐDÉS TERJEDELME MESSZEMENŐEN JELLEMZŐ AZ EMBER SZEMÉLYISÉGÉRE. IDEÁLIS ÁLLAPOTA AZ, HA EGY FŐ ÉRDEKLŐDÉSI IRÁNYT, NÉHÁNY MELLÉKÁGI IRÁNYT MŰKÖDTETÜNK. AZ ÉRDEKLŐDÉS JELLEMZŐJE TOVÁBBÁ AZ INTENZITÁSA ÉS TARTÓSSÁGA. ELŐFORDULHAT, HOGY VALAKINEK IGEN INTENZÍV AZ ÉRDEKLŐDÉSE, DE CSAK IGEN RÖVID IDEIG. TARTALMA SZOROS KAPCSOLATBAN ÁLL AZ EMBER ELŐZETES TANULTSÁGÁVAL, TÁRSADALMI HELYZETÉVEL. AZ ÉRDEKLŐDÉS TARTALMÁT, TERJEDELMÉT ÉS INTENZITÁSÁT MINDEN OLYAN JELENSÉG FEJLESZTI, AMELY ÖSSZEFÜGG AZ

ÉRZELEMMEL. AZ ÉRDEKLŐDÉS MEGELŐZŐJE A KÍVÁNCSISÁG, S EZ ALAPJÁN JÖN LÉTRE IDŐVEL A TUDÁSVÁGY. AZ ÉRDEKLŐDÉS ÉPPEN ÚGY FELTÉTELE, MINT EREDMÉNYE AZ OKTATÁSI FOLYAMATNAK. AZ OKTATÁS EGYRÉSZT AZ EMBER ÉRDEKLŐDÉSÉRE TÁMASZKODIK, DE EGYBEN ÁT IS ALAKÍTJA AZT, MINDIG GAZDAGABBÁ TESZI. AZ ÉRDEKLŐDÉS EGYFELŐL CÉL, MÁSFELŐL ESZKÖZ A MŰVELŐDÉSBEN. A FELNŐTTKORI ÉRDEKLŐDÉS JELLEMZŐI: - HATÁROZOTT PROFILÍROZÓDÁS - HAJLAMÁHOZ LEGKÖZELEBB ESŐ ÉLETTERÜLETEK FELÉ FORDULÁS - SOKRÉTŰ BEFOGADÓKÉPESSÉG, NYITOTTSÁG - AZ ÉRDEKLŐDÉS A TRANSZFER SEGÍTSÉGÉVEL FOKOZATOSAN SZÉLESÍTHETŐ - AZ ÉLETHELYZETEK VÁLTOZÁSA, AZ ÉLETBEN A FELNŐTTRE VÁRÓ KÖVETELMÉNYEK HATÁSÁRA ÉSZREVESZI A HIÁNYOSSÁGOKAT, S EGY-EGY TERÜLETEN ELMÉLYÜLT TUDÁS MEGSZERZÉSÉRE TÖREKSZIK. CSOMA GYULA SZERINT A FELNŐTTKÉPZÉSI FOLYAMATBAN A KÖZVETLEN ÉRDEKLŐDÉS MAGUKRA AZ ISMERETEKRE IRÁNYUL, MÍG A KÖZVETETT ÉRDEKLŐDÉS ELSŐSORBAN A

VÉGEREDMÉNYRE, A KÉPESÍTÉSRE, A TANULTAK ELISMERÉSÉRE. FIGYELEM: Külső környezetünk számtalan ingert közvetít felénk. Ha ezeket mind fel akarnánk dolgozni, idegrendszerünk, szervezetünk hamar elfáradna, kimerülne. Az ingerek között válogatunk, és csak a legszükségesebbeket választjuk ki Tájékozódásunk során ezen információk közül egyeseket felfogunk, másokat pedig elhanyagolunk. Ezt a funkciót a figyelem szelektáló munkája végzi el, s így megteremti a feltételét az információáramlásnak, a valóság megragadásának. A figyelem az a lelki jelenség, amely lehetőséget biztosít a felénk áramló ingerhalmaz szelektálására, az információk felvételére és feldolgozására, tudatunk egy meghatározott tárgyra vagy jelenségre való irányulására. Az ingerek külső tulajdonságai mellett belső tényezők is serkenthetik figyelmünket, mint pl. az elvárások, szükségletek, érdeklődésünk stb. Mindehhez beállítódás

szükséges, ami lehetővé teszi az ingerek szelektív felfogását A figyelem ereje a koncentrálóképességet fejezi ki, amilyen mértékben tudatunkat a tárgyak, jelenségek elhatárolt körére tudjuk összpontosítani. Ha a figyelem egyidejűleg több tárgyra irányul, megosztott figyelemről beszélünk A TANULÁS HATÉKONYSÁGA SZEMPONTJÁBÓL FONTOSAK A FIGYELEM TERJEDELMÉRE (HÁNY DOLOGRA TUDOK EGY PILLANATBAN FIGYELNI?), A FIGYELEM TARTÓSSÁGÁRA (MENNYI IDEIG TUDJUK LEKÖTNI MAGUNKAT VALAMELY DOLOGGAL?), A FIGYELEM MEGOSZLÁSÁRA (TUDUNK-E PÁRHUZAMOSAN KÉT VAGY TÖBB TEVÉKENYSÉGET IS FOLYTATNI?), S A FIGYELEM ÁTVITELÉRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK ÖNMAGUNKRÓL. DEZSŐ ZSIGMONDNÉ SZERINT A TANULÁSHOZ AZ EREDMÉNY ÉRDEKÉBEN A FIGYELEM MINÉL TELJESEBB KONCENTRÁCIÓJÁRA, INTENZITÁSÁRA VAN SZÜKSÉG. MIVEL KÉT KÜLÖNBÖZŐ SZELLEMI TEVÉKENYSÉGET EGYIDEJŰLEG, EGYFORMA INTENZITÁSSAL NEM LEHET VÉGEZNI, MEG KELL SZOKNI, HOGY ÉRDEMES MINDENT TUDATOSAN

CSINÁLNI, ÉS EGYSZERRE CSAK EGY DOLOGGAL FOGLALKOZNI. A FIGYELEM HIÁNYÁT, A DEKONCENTRÁLT, FIGYELMETLEN MAGATARTÁST KORUNK BETEGSÉGÉNEK MONDJÁK. A FIGYELMETLENSÉG OKAI: A BENNÜNKET ÉRŐ INGEREK, BENYOMÁSOK TÖMEGES HATÁSA: A KÜLSŐ ÉS BELSŐ KONFLIKTUSOK, A ZAKLATOTTSÁG, A HATÁRIDŐK OLYAN GÖRCSÖS FESZÜLTSÉGEKET OKOZ, MELY LEHETETLENNÉ TESZI AZ ÖSSZPONTOSÍTÁST. A MÁSIK NEGATÍV HATÁS ENNEK ÉPPEN AZ ELLENTÉTE: AZ IMPULZUSOK ELSZEGÉNYEDÉSE, 29/58 - - AZ EGYHANGÚSÁG, A CSÖKKENT KÖVETELMÉNYEK, AZ ELKÉNYELMESEDÉS UGYANCSAK SZÉTSZÓRTSÁGHOZ VEZET. ILYENKOR KEZDÜNK HOZZÁSZOKNI, HOGY AGYUNKAT NEM KELL FOGLALKOZTATNUNK, SZELLEMÜNK TEHÁT LASSAN TUNYASÁGRA ÍTÉLTETIK, MERT LEEGYSZERŰSÍTVE, KÉSZEN, FELDOLGOZVA KAPJUK AZ ISMERETEKET. A PASSZIVITÁS: AZ ISMERETSZERZÉS ELŐTT NEM ÁLLÍTJUK BE MAGUNKAT ELŐRE AZ AKTÍV FELDOLGOZÁSRA, HANEM A SZERZŐTŐL, AZ ELŐADÓTÓL VÁRJUK NEMCSAK AZ INFORMÁCIÓT, HANEM AZT IS, HOGY EZ SZÁMUNKRA

„EMÉSZTHETŐ” FORMÁBAN KERÜLJÖN ELÉNK. A REGRESSZIÓ: A MÁR OLVASOTT SZÓRA, MONDATRA, BEKEZDÉSRE VISSZA-VISSZATÉRÜNK. A MEGSZOKÁS, A SABLONOS GONDOLKODÁS: HA MEGSZOKTUNK EGY SZTEREOTIP FORMÁT, AMINEK KÖVETKEZTÉBEN GONDOLATUNK AUTOMATIKUSAN AZ ÁLLANDÓAN ISMÉTLŐDŐ, KIKOPTATOTT NYOMVONALRA SIKLIK, S AZON HALAD TOVÁBB, AZ ÚJ ELŐL MÁRIS ELZÁRÓDOTT AZ ÚT. AZ ELŐÍTÉLET: OLYAN VÉLEMÉNY, MELY RENDSZERINT A KÖRNYEZETBŐL, A KOR HELYTELEN KÖZSZELLEMÉBŐL KÉSZEN ÁTVETT, VAGY VALAMILYEN FELSZÍNES BENYOMÁS HATÁSÁRA TÁRGYI BIZONYÍTÉKOK ÉS IGAZSÁGRA VALÓ TÖREKVÉS NÉLKÜL ALAKULT KI. EZ AKADÁLYOZZA A PONTOS, OBJEKTÍV MEGFIGYELÉST, ELTERELI A FIGYELMET A VALÓ TÉNYEKRŐL. ÉRZELMI ÁLLAPOT: A VALÓBAN SÚLYOS PROBLÉMÁK MIATT A FIGYELMETLENSÉG ÉRTHETŐ, DE A KONCENTRÁLT FIGYELEM ERŐLTETÉSE SEGÍTHET HELYREÁLLÍTANI A BELSŐ RENDET. AZ ÖNBIZALOM HIÁNYA: KÜLÖNÖS LÉLEKTANI HATÁSA ABBAN NYILVÁNUL MEG, HOGY GÁTOL A KONCENTRÁCIÓBAN,

AZ ÚJ ISMERETEK BEFOGADÁSÁBAN. HALOGATÁS, LASSÚ MUNKATEMPÓ: MÍG A HALOGATÁSNÁL A NEKIFOGÁST, A LASSÚ MUNKATEMPÓNÁL A RÉSZLETEK KIDOLGOZÁSÁT HÚZZUK EL. EMLÉKEZÉS: Az emlékezet az a megismerési folyamat, amelynek során információk tárolásával lehetőség nyílik arra, hogy régebbi észleléseink az eredeti ingerek szükségszerű jelenléte nélkül újra megjelenjenek, és közvetett módon segítsék a valóság tükrözését. Múltbeli tapasztalataink, észleléseink, élményeink valamiféle nyomot, emlékképet hagynak maguk után, amelynek révén régebbi benyomásaink felidéződhetnek. Az emlékezés során az emlékképek aktivizálódnak Az emlékezés biztosítja kapcsolatunkat múltunkkal, ennél fogva lehetővé teszi lelki életünk működésének folyamatosságát. Az emlékezés lehetővé teszi, hogy eddigi ismereteinkhez az újat hozzákapcsoljuk, régi tapasztalatainkat elraktározzuk, s megfelelő időben felelevenítsük. Az

emlékezés sajátosságai közé tartozik: - A bevésés gyorsasága; vannak, akik egyszeri hallás után képesek bonyolult összefüggéseket, nagy terjedelmű ismeretanyagot bevésni. - A megőrzés tartóssága; vannak, akik gyorsan tanulnak, de hamar felejtenek. - A felidézés pontossága; némely ember gyorsan tanul, viszonylag nagy anyagot sajátít el, de a felidézése pontatlan, felszínes. Ezek a típusok többnyire keverten fordulnak elő. A PSZICHOLÓGIAI ALAPFOGALMAK KIS ENCIKLOPÉDIÁJA SZERINT AZ EMLÉKEZÉS AZ „OBJEKTÍV VALÓSÁGNAK TUDATUNKBAN VALÓ VISSZATÜKRÖZÉSE”. AZ EMLÉKKÉPEK MÚLTBELI ÉSZLELÉSEINK REPRODUKCIÓI KÉT FORMÁJA: MECHANIKUS EMLÉKEZÉS: A MEGJEGYZÉSRE SZÁNT ISMERETANYAG RÉSZTÉNYEZŐI KÖZÖTT NINCS, VAGY NEM LÁTJUK AZ ÉRTELMES ÖSSZEFÜGGÉST. GONDOLATI EMLÉKEZÉS: AZ ISMERETANYAG ÖSSZEFÜGGÉSEKRE ÉPÜL, ÉS AZ ELSAJÁTÍTÁS EZEN ÖSSZEFÜGGÉSEK MENTÉN TÖRTÉNIK. AZ EMLÉKEZETI TARTALMAK FELIDÉZÉSE CSAK VALAMILYEN

KAPCSOLAT ALAPJÁN LEHETSÉGES, A PSZICHOLÓGIA EZT ASSZOCIÁCIÓNAK NEVEZI. AZ EMLÉKEZÉS KÉT FŐ TÍPUSA ASZERINT, HOGY A BEVÉSÉSBEN MELYIK TÉNYEZŐ JÁTSSZA A FŐ SZEREPET: AUDITÍV TÍPUS: A HALLOTTAKRA EMLÉKSZIK INKÁBB. ASSZOCIÁCIÓS KÉSZSÉGE JOBB, MINT A VIZUÁLIS TÍPUSNAK, JOBBAN LÁTJA AZ ÖSSZEFÜGGÉSEKET, S PONTOSABBAN RENDSZEREZ. FŐLEG A MECHANIKUS TANULÁSNÁL SZABÁLYOK, TÉTELEK, IDEGEN NYELV TANULÁSÁNÁL ELENGEDHETETLEN. VIZUÁLIS TÍPUS: JELLEMZŐJE, HOGY LÁTÁS ÚTJÁN FOGAD BE LEGKÖNNYEBBEN ISMERETEKET (PL. LE KELL ÍRNIA A SZÓT, AMELYNEK HELYESÍRÁSÁBAN NEM BIZTOS, HOGY A SZÓKÉP ALAPJÁN DÖNTSÖN). LEGNAGYOBB SEGÍTSÉGE A VÁZLAT, A JEGYZET. A SZAKIRODALOM SZERINT, HA CSAK HALLUNK EGY SZÖVEGET, ANNAK KB. 25%-RA TUDUNK VISSZAEMLÉKEZNI, HA LÁTÁS ÚTJÁN SZERZETT INFORMÁCIÓRA KELL EMLÉKEZNÜNK, ANNAK KB. 50%-RA EMLÉKSZÜNK, MÍG HA A SZÓ ÉS KÉP EGYSZERRE KÖZVETÍTI A MEGJEGYZENDŐ ANYAGOT, AKKOR 90%-OS A MEGJEGYZÉSI HATÉKONYSÁG.

STEVEN ROSE AZT MONDJA, HOGY AZ EMLÉKEK TARTÓS RÖGZÍTÉSÉHEZ 30 PERCTŐL 3 ÓRÁIG TERJEDŐ IDŐSZAK SZÜKSÉGES. EBBEN AZ IDŐSZAKBAN AZ EMLÉKKÉP MÉG LABILIS, KÖNNYEN TÖRÖLHETŐ A RÖVID TÁVÚ MEMÓRIA MINTEGY FÉL ÓRÁIG TÁROL DOLGOKAT, EZEN AZ IDŐN TÚL MÁR A HOSSZÚ TÁVÚ MEMÓRIA RÖGZÍTI AZ EMLÉKEKET. 30/58 ESZERINT, HA A FELTÉTELEK MEGFELELŐEK, A RÖVID TÁVÚ MEMÓRIA HOSSZÚ TÁVÚVÁ ALAKUL, VAGY INKÁBB EGY PÁRHUZAMOS TÁROLÓ FOLYAMAT MŰKÖDIK AKKOR, AMIKOR A HOSSZÚ TÁVÚ MEMÓRIA RÖGZÜL. HA FELIDÉZÜNK VALAMELY ELRAKTÁROZOTT DOLGOT, A KUTATÁSOK SZERINT MINÉL GYAKRABBAN EMLÉKSZÜNK VISSZA EGY-EGY ELRAKTÁROZOTT DOLOGRA, AZ ANNÁL MÉLYEBBEN RÖGZÜL. AZ EMLÉKEZÉS LEGINTENZÍVEBB FEJLŐDÉSE AZ ISKOLAI TANULMÁNYOK IDEJÉRE ESIK. A GYERMEK AZ ISKOLÁBAN SZÁNDÉKOSAN, CÉLTUDATOSAN AKARJA MEGJEGYEZNI, EMLÉKEZETÉBE VÉSNI AZT, AMIT FELADATKÉNT KAPOTT. A BEVÉSÉS MINDINKÁBB SZÁNDÉKOSSÁ VÁLIK. AZ EMLÉKEZÉS ELSŐSORBAN TANULÁS

KÖZBEN FEJLŐDIK DURKÓ MÁTYÁS A FELNŐTTEK EMLÉKEZETÉNEK JELLEMZŐIVEL IS FOGLALKOZIK. SZERINTE A FELNŐTT KÖZVETLEN EMLÉKEZÉSE JOBB, MINT A GYERMEKÉ. MIND MAGA AZ INFORMÁCIÓ-FELVÉTEL, MIND AZ EMLÉKEZETBE ÁRAMLÁS KAPACITÁSA, VALAMINT AZ EMLÉKEZETI ANYAG MENNYISÉGE, GYERMEKEKNÉL ÉS FIATALOKNÁL KISEBB, MINT A FELNŐTTEKNÉL. ENNEK OKA AZ, HOGY A FELNŐTT LOGIKAI, GONDOLATI EMLÉKEZETE FEJLETTEBB, MINT A FIATALOKÉ. MÍG TEHÁT A KÖZVETLEN EMLÉKEZÉS A NÖVEKVŐ ÉLETKORRAL ÉSZREVEHETŐEN CSÖKKEN, ADDIG A GONDOLATI EMLÉKEZÉS, MELYET AKTÍV GONDOLKODÁSI TEVÉKENYSÉG KÍSÉR, NEMCSAK HOGY NEM LESZ GYENGÉBB, HANEM MÉG NÖVEKSZIK IS. FELEJTÉS: EMLÉKKÉPEINEK NEM MINDIG TUDJUK FELIDÉZNI. EZT A FELIDÉZÉSRE VALÓ KÉPTELENSÉGET FELEJTÉSNEK NEVEZZÜK. A FELEJTÉSNEK POZITÍV ÉS NEGATÍV FUNKCIÓJA VAN POZITÍV FUNKCIÓ: ABBAN NYILVÁNUL MEG, HOGY TUDATUNKAT MENTESÍTI A LÉNYEGTELEN ÉSZLELET MEGŐRZÉSÉTŐL. NEGATÍV FUNKCIÓ: AKKOR NYILVÁNUL MEG, AMIKOR

OLYA ISMERETEKET FELEJTÜNK EL, AMELYEKRE SZÜKSÉGÜNK VOLNA. A FELEJTÉS MÉRTÉKE FÜGG A BEVÉSÉSTŐL, A FELIDÉZÉS GYAKORISÁGÁTÓL, A SZEMÉLYISÉG ÉS AZ ADOTT EMLÉKKÉP KÖZÖTTI ÉRZELMI KAPCSOLATTÓL. E. KUGEMAN SZERINT A MEGTANULT ISMERETANYAG KB 20%-A MARAD MEG TARTÓSAN EMLÉKEZETÜNKBEN, ERRE ÉPÍTVE LEHET FOLYAMATOSAN ISMÉTELNI. A SZERZŐ TANÁCSA AZ, HOGY NÉHÁNY NAPIG NE FOGJUNK HOZZÁ AZ ISMÉTLÉSHEZ, MERT AZ ISMÉTLÉSNEK CSAK AKKOR VAN ÉRTELME, HA AZ ANYAG MEGTANULÁSA ÓTA ELTELT BIZONYOS IDŐ. WALTER BALOGH LÁSZLÓ SZERINT A HÁROMSZORI ÁTOLVASÁS ELŐSEGÍTHETI NEMCSAK A HATÉKONY BEVÉSÉST, DE AZ INFORMÁCIÓ JOBB MEGŐRZÉSÉT IS. AZ ELSŐ OLVASÁS A SKIMMING, ENNEK SORÁN KAPUNK ÁTFOGÓ KÉPET A SZÖVEGRŐL. A MÁSODIK A TÉNYLEGES OLVASÁS, EZ A SZÖVEG VALÓSÁGOS FELDOLGOZÁSA, AZ AKTÍV OLVASÁS FUNKCIÓIT FOGLALJA MAGÁBAN. A HARMADSZORI OLVASÁS ELSŐSORBAN AZ ISMÉTLÉS, ÖSSZEGZÉS FUNKCIÓJÁT LÁTJA EL. AZ INFORMÁCIÓK MEGŐRZÉSE

SZEMPONTJÁBÓL FONTOS, HOGY EZT NE HAGYJUK EL GAZDASÁGOSABB, HA A TANANYAGOT ISMÉTLÉSKOR TÖBB KISEBB RÉSZLETRE BONTJUK FEL. AZ ÚJABB TANULT ANYAGOT AZ ELSŐ IDŐKBEN SŰRŰBBEN KELL ISMÉTELNI. KÉSŐBB, HA MÁR MEGÜLEPEDETT AZ INFORMÁCIÓ A MEMÓRIÁBAN, RITKÁBBAN IS ELEGENDŐ AZ ISMÉTLÉS. D.H WEISS SZERINT A MEMÓRIÁBAN SZÓBELI ÉS VIZUÁLIS TUDÁS HALMOZÓDIK FEL A JÓ MEGFIGYELŐKÉSZSÉG AZ ÖT ÉRZÉKSZERVRE (LÁTÁS, HALLÁS, TAPINTÁS, SZAGLÁS, ÍZLÉS) TÁMASZKODIK. TANÁCSAI A MEMORIZÁLÁSI KÉPESSÉG FEJLESZTÉSÉRE: A TANULÁSHOZ NYUGALMAS HELYET VÁLASSZUNK. A HELYISÉG HŐMÉRSÉKLETE ÉPPEN MEGFELELŐ LEGYEN. NE GONDOLJUNK MÁSRA, CSAK AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ FELADATRA. NE ÉLJÜNK DOPPINGSZERREL. A TANULÁS SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES AZ ÁLTALUNK ELOLVASOTT TANANYAG BEVÉSÉST. A TANULÁSHOZ HASZNÁLJUNK ÉRTELMEZŐ SZÓTÁRT, MERT A SZÓKINCS GYARAPODÁSÁVAL AZ EMLÉKEZET IS JELENTŐSEN JAVUL. DEZSŐ ZSIGMONDNÉ JAVASLATAI A HATÉKONY TANULÁSHOZ:

Hatékony olvasás: Az első lépés a megfelelő irodalom megszerzése. Olvasás = „írásjelek során szemével haladva a szöveg értelmét felfogja” Magyar értelmező kéziszótár. Felfogás: az a teljes folyamat, amikor egy olvasott szöveget befogadunk, értelmét, jelentését megállapítjuk azáltal, hogy miközben korábbi ismereteinkhez viszonyítjuk, kapcsoljuk, egyúttal azonban olyan mértékben el is sajátítjuk, hogy lényegét saját szavainkkal vissza tudjuk adni. Gyorsolvasás: fontos célja a sebesség növelése felfogóképesség fejlesztése gondolkodás minőségének tökéletesítése 31/58 Elsősorban a helyes szemműködés kialakítása segíti az olvasási sebesség növelését, ez pedig az olvasás hatékonyságát növeli. Elsajátításához ügyesség és szorgalom kell Jó szokások – rossz szokások: A regresszóról le kell szokni. Ezt könnyebb elérni, ha már növeltük az olvasási sebességet, és szócsoportokat, gondolatokat

olvasunk. A regresszió nem mindig tudatos. A regresszió lehet vízszintes és függőleges egyaránt Különböző gyakorlatok segítségével le lehet erről szokni. A cél szerinti olvasás: A sebességet mindig a célhoz és az anyaghoz kell alkalmazni. A jó olvasó többféle olvasási tempóval él és ezeket megfelelően tudja alkalmazni. Az aktív olvasást elősegíti a kérdések megfogalmazása. Atkinson R.L és mtsai: 152-154 Szelektív látás: Hogyan irányítjuk figyelmünket érdeklődésünk tárgya felé? Miként nézünk egy képet vagy egy jelenetet? Szemmozgások követésére sokféle eljárást. Legegyszerűbb kamerával való követése Kísérletvezető meg tudja határozni azt a pontot, ahová a szem fixál. Fixációs pontok: kép leginformatívabb helyeire kerülnek, oda, ahol a fontos ismertetőjegyek vannak. (arc letapogatása: szem, orr, száj, kép: kombinálja a különböző pillanatfelvételeket) Úgy is figyelhetünk valamit, ha nem mozgatjuk

szemünket, de észleljük, ha egy tárgy megjelenik a látóterünkben. Szelektív hallás Fejünk elmozdítása a hangforrás irányába. Képesen vagyunk csak mentális eszközökkel választani a figyelni kívánt üzenetek közül. Jelzések: hang iránya, beszélő száj mozgása, beszélő hangjának sajátos jellegzetességei (magasság, sebesség, hanglejtés). Példa: koktélparti Kevésre emlékszünk a hallott, de nem figyelt üzenetekből, csak fizikai jellemzőket: magas vagy mély hang, férfi vagy nő, de a szöveg tartalmáról általában semmit. Kutatók kezdetben: nem figyelt ingereket teljesen kiszűrjük. Ma: észlelőrendszerünk a nem figyelt ingereket is feldolgozza valamilyen mértékig, még akkor is, ha azok sosem válnak tudatossá. A figyelem hiánya nem gátolja az üzenetet, csak elhalványítja Korai illetve késői szelekció: Hol jelenik meg a figyelem szelektivitása? Korai szelekció: képesek vagyunk-e valamit azelőtt figyelmen kívül hagyni,

hogy ismernénk jelentését? Hangingerek egyes részei olyan korán észlelhetőek, amelyek az inger jelentésének meghatározása előtti folyamattal áll kapcsolatban. Késői szelekció: csak azután hagyjuk figyelmen kívül, ha tisztában vagyunk jelentésével. Nem figyelt ingerek jelentése is keresztüljut a szelekción. Figyelem idegrendszeri alapjai Vizuális figyelem 2 fő kérdése: 1. Mely agyi képletek közvetítik a megfigyelt tárgy szelekciójának pszichológiai folyamatát? 2. Hogyan különbözik a továbbiakban a figyelt és a nem figyelt ingerek feldolgozása? Agy két különböző rendszert használ a bemenetek közötti szelekcióban: 1. Téri viszonyok: Poszterior rendszer: kiválasztja a figyelem számára az egyetlen helyet a sok közül, lehetővé teszi a figyelem áthelyezését egyik térbeli pontról s másikra. 2. Anterior rendszer: tárgyak egyéb tulajdonságai - szín, alak Hogyan változik egy tárgy idegrendszeri feldolgozása, ha az a figyelmi

szelekció középpontjába kerül? Példa: kísérletben színes mértani idomokat vetítenek, személynek pirosakat kell figyelnie, és jeleznie kell, ha háromszöget lát. A látókéreg színészleléssel foglalkozó területei aktívabbá válnak. Azoknak az agyi területeknek az aktivitása fog emelkedni, amelyek a figyelt tulajdonság szempontjából fontos feldolgozásokat végeznek. Kovács-Bata: 52-54. Spontán és akaratlagos figyelem: A spontán figyelem akaratlagossá megy át, ha a vásárlási szándék erősödik. Az ember azokra az ingerekre figyel, amik szokatlan környezetben és ingertársításban jelennek meg. Forma, szín, betűk formái (grafológia - személyiség karaktere, pillanatnyi lelkiállapota). Áruféleségek sokasága, szolgáltatások széles köre nem nyújthat közvetlen érzékszervi tapasztalatot, aminek funkcióját a csomagolás veszi ár. Anyaga, színe, formája Csomagoláskultúra - cégek szép emblémái, színek, ízeket, illatokat

képesek asszociálni. Csomagolás készenléti állapotba hozza a fogyasztót, előkészítve a közvetlen találkozást az áruval. A vásárlásra fordítható idő egyre kevesebb Reklámkészítés és kutatás legfontosabb témaköre: emberi motivációk, szükségletek. Reklám kiemelten fontos területe a szociálpszichológia. Móricz É.: 53-58 32/58 Figyelem szerepe a reklámban Figyelem felkeltése stimulus és egyéni faktoroktól függ. Feltűnő hangok, rikító, fényes színek, nagy méretek -akkor is odafigyelünk, ha nem fűződik hozzá érdekünk. A halk hangok, gyenge intenzitású stimulusokra akkor figyelünk oda, ha az fontos szükségleteket érint. Figyelemfelkeltő stimuláló tényezők Adaptációs képesség: egy bizonyos folyamatos, változatlan ingerlés esetén az inger már nem képes az érzések kiváltására. Egyének számára megszokottá válnak a mindennapi tárgyak, események, amit rendszeresen érzékelnek. Tehát a kivételeket

észleljük Stimuláns faktorok méret, intenzitás, szín, elhelyezés, mozgás, kontraszt, elkülönülés. Egyéni tényezők, befogadó belső világa: A figyelemhez fontos a termék vagy szolgáltatás iránti szükséglet, motiváltság, érdekeltség, pillanatnyi körülmény. A látható információkat korlátozzuk Észlelési folyamatunk szelektív, figyelemben gyakran következik be fluktuáció. Ahhoz, hogy hosszabb ideig fenn tudjuk tartani érdeklődésünket egy tárgy vagy esemény iránt, a megfigyelési pontokat kell változtatni. Érzékelési küszöb: Érzéklet 3 befogadási értéke: alsó küszöb (inger már nem észlelhető) határ-küszöb (intenzitás fokozása nem növeli az érzékelést) differencia-küszöb (épen észlelhető eltérés). Figyelem vizsgálatok Tachitoszkop: eszköz, ami lehetővé teszi, hogy a vizsgálati tárgyat az érzékelés számára meghatározott rövid ideg mutassuk be (reklámképek, tárgyak, szövegek).

Pillantás-regisztráló: kamerával rögzítik a kirakatot szemlélő pillantás-irányulásait. Nem lehet valós adatokat kapni, hogy mekkora a látott mező és mi az, ami megragad. Figyelemvizsgálatok mai felhasználhatósága Figyelemvizsgálatok vázlatok, plakátok, hirdetések koncepcióinak ellenőrzését, egybevetését szolgálják. Valószínűsíthető, hogy melyik részleteket ragadják meg a kísérleti személyek gyorsabban, így segítséget nyújt a reklám megjelenés formálásához. Hirdetés hatásának ellenőrzéséhez milyen eszközöket, módszereket kombinál a reklám. (példa: cigaretta-plakátok, Cola-üdítő azonosítása, érzékelési diszkrimináció - autó) Eredetiség kérdőjelei Alkotó, kreatív, gag, szokatlan ötletek. Siker: feltűnő, meghökkentő A modern reklámP célja: emberek felfedező magatartását megnyerni, bevonni őket a kommunikációba. Személyes motívum, ingerkörnyezet, telítettség, előzetes informáltság,

csoportvélemény - együttesen szabja meg, hogy ki mit választ ki az ingerek közül. Szokatlanság nehézzé teheti a megértést. Eredetiség nagyobb odafordulási energia, nagyobb tudásanyag, értelmezési rátermettség. Alkotó kreatív reklám: figyelembe veszi a személyek vágyát, megértés, előzetes tájékozottság, intelligencia, információ, érthetőség. 33/58 7. Kreativitás, mint kulcskompetencia A kreativitás fogalma, jellemzői Értelmezze andragógiai, reklámpszichológiai és munkalélektani aspektusait! Az utóbbi években, a társadalmi életben súlyos változások történtek, s emellett a technikai változás is jelentős szerepet játszott. Ez feltételezte a képzési célok és tartalmak szakszerű új értelmezését, az átképzés újjászervezését A munkanélkülieknek a munkanélküliség ideje alatt szükségük van ilyen átképzésre, hogy a közvetítési esélyeik növekedhessenek. Ma új követelményként bizonyos képességeket

állítanak a munkavállalók elé: a rugalmasság, a csoportmunkában való részvétel képessége, az összefüggésekben és a rendszerekben való gondolkodás, a felelősség a tárgyi értékek, a munkatársak és a környezet iránt, a minősé iránti érzék, a tanulási készség. Ezen kívül a munkanélküliek képzésének célja, hogy a kulcsfontosságú képzés közben szerzett képességeket a magánéletre is átvigyék. A kulcsképességek alapformái: A kulcsképességek fogalmát Dieter Mertens vezette be. A szakterület és a munka állandó és gyors, ezért mindenkinek meg kell kísérelnie, hogy rugalmas magatartással alkalmazkodjék a megváltozott körülményekhez. Javaslata: a szokásos szakismeretekhez és készségekhez pótlólag a kulcsképességeket is meg kell szerezni. Mertens a modern társadalomból indul ki megfontolásaiban, amit magas műszaki – és gazdasági fejlettségi szint, dinamika, racionalizmus, humanitás, kreativitás,

flexibilitás és az önmegvalósítás sokféle lehetősége jellemez. A képzésnek és az oktatásnak ebben a környezetben három dimenzióra kell tekintettel lennie: oktatás a személyiség fejlesztésére, beleértve a személyes problémák megoldását; oktatás a szakmai lét megalapozására; oktatás a társadalmilag kívánatos és jelentős magatartásra. A súlypont a kulcsképességek kialakításán van Ezek olyan ismeretek, készségek és képességek, amelyeket a) A helyzetek, és funkciók sokaságában kell alkalmazni azonos időben választható kínálatként; és b) Tartalmaznia kell ezeket az életben adódó körülmények többnyire előre nem látható változásainak sorával küzdő gyakorlatnak is. Mertens négy alapformát említ a kulcsképességekben: 1. 2. 3. 4. Alapképességek. Ezek olyan képességek, amelyek sokféle helyzetben alkalmazhatók Például: a logikus, az elemzően tagoló, az ötletes, az alkotó és/vagy problémamegoldó

gondolkodás az együttműködéshez. Horizontális képességek. Az ember önállóan képes a látókörét szélesíteni, önállóan tudunk információkat szerezni Például: képesség arra, hogy a könyvtárral dolgozni tudjunk, kézikönyveket használjunk, információkat értelmezzünk, és azokat fel tudjuk dolgozni. Szélesítő elemek. Egy szakmában alkalmazhatók és ott gyakorlati követelményként jelentkeznek Például: meghatározott mérési módszerek, a létesítmény karbantartása és a munkavédelmi előírások. „Szüreti” tényezők. Mindenkit abban segítenek, hogy áthidalják a szakadékot, ami a saját tudás és mások tudása vagy a nemzedékek közti nagy különbségből származik. Például: a számítógépes kapcsolás eltérő módja, a másik nemmel való kapcsolat különbsége, a korszellem, valamint a politikai és az ökológiai tudat különböző volta. A kulcsképességek jelentősége. A kulcsképességeknek a szakterületen

túlterjedő jelentősége van, de nem idegenek a szakmaiságtól. A munkahelyi követelmények és a szakirodalom értékelésében a következő kulcsképességeket nevezik meg: 1. 2. 3. 4. 5. 6. problémamegoldó képesség és kreativitás; tanulás – és gondolkodóképesség; indoklási és értékelő képesség; együttműködési és kommunikációs képesség; képesség a felelősség vállalására önállóság és teljesítőképesség. Ezek sokféleképp keresztezik egymást, és csak a munkanélküliek képzésének egész folyamatából érthetők és valósíthatók meg. A szakterületen túlnyúló képességek csoportjai a) „Interdiszciplináris” (szakmaközti) és egymást átfedő, egymással összefüggésben lévő tudás (pl. központi fogalmak, szabályok, cselekvési irányok). b) Módszertani eljárások és viselkedéstechnikai képességek (pl. a PC kezelése, munkamódszerek, tervezési technikák, a megbeszélés irányítása). 34/58 c)

Személyiségvonatkozású képességek és készségek (pl. kreativitás, társadalmi érzékenység, ítélőképesség, együttműködési készség). Ha a munkanélkülieknek ilyen kulcsképességeket a gyakorlatban adnak át, akkor lényegesen nő a tapasztalatok átadásának a közvetítési esélye is. A kulcsképességek átfogó jellegűek. A kulcsképességek tartósak Fokozati elgondolás a cselekvőképesség javítására Az ismeretek és készségek megtanulása és alkalmazása különböző képességszintekhez vezet. Tanulási és a képességben jelentkező fokozatok. Az átmenet rangsora a megszerzett, azaz megtanult ismeretek és képességek terén a következők: a) Képesség a reprodukálásra: aki ismereteket sajátított el, az legalább arra képes, hogy a tanultakat visszaadja, reprodukálja. b) Képesség az újraszervezésre: aki ezen túl az elsajátított ismereteit és készségeit új összefüggésekbe bevinni képes, tehát azokat átalakítja és

velük rugalmasan bánni tud, az képes ezek újjá szervezésére. c) Képesség az átvitelre: aki ezekkel úgy tud rugalmasan bánni, hogy a szerzett ismerteteket és készségeket újszerű helyzetekbe képes áttenni, és ott feladatokat tud megoldani, az képes ezek átvitelére. d) Képesség a problémamegoldásra: aki nem csak átvinni képes ezeket az újszerű helyzetekre, de azokban alkalmazni is – és a bennük lévő problémákat problémaként tudja azonosítani és megoldani, annak van problémamegoldó képessége. A fokozati felfogás abból indul ki, hogy a meghatározott képességek kiépülése fokozatos, és elfogadott, hogy emellett egy sor egymásra épülő, hierarchikusan szervezett képesség is létezik még. A kulcsképességek nem tekinthetők már elsajátítottnak, ha valaki csak a tanultak reprodukálására vagy újjászervezésére képes. Ez csak akkor következik be, ha az átvitel (a transzfer) képességének a fokát is elérik A

munkanélküliek tanfolyamain kinyilvánított cél, hogy a résztvevőket képessé tegyék a problémamegoldó magatartásra. Cselekvőképességről csak akkor beszélhetünk, ha valaki képes a problémákat felismerni és azokat meg is oldani. Tanulási esélyek a kiszélesített feladatok segítségével A kulcsképességek mindaddig rejtve maradnak, amíg egyes meghatározott feladatok és nekik megfelelő tervek nem teszik hatékonnyá azokat. Az önállóság, a kreativitás, a rugalmasság és a felelősség kifejlesztéséhez és kifejtéséhez kellő játéktér és szabadságfok szükséges. A következő táblázat mutatja az eddigi alternatív feladatokat és összehasonlításban azok megvalósulását. A szabad mezők mutatják, hogy milyen tanulási lehetőségekről mondtak le az eddig megadott feladatoknál a képzéssel foglalkozók. z eddig meghatározott feladatok Alternatív feladatok (Egy tárgy kivitelezése minta szerint) (Egy tárgy tervezése és

kivitelezése meghatározott funkciók és követelmények teljesítése szerint) Előírások: minták, tételes jegyzékek, egyéni munkák, kötelezettség Előírás: minta szerinti keret és csoportmunka A mintát elolvasni A problémát elemezni Megállapítani és súlyozni a megítélés kritériumait, követelményeit Megállapítani/kidolgozni a megoldás alapelveit A részmegoldásokat kísérletileg feltárni Tájékozódni az anyagról, a kapcsolódó elemekről és a feldolgozás eljárásairól Értékelni az alternatívákat és kiválasztani a megfelelőt Az egészet és a részleteket meghatározni Vázlatot készíteni 35/58 A munka lépéseit megtervezni A munka lépéseit megtervezni Tájékozódni az eszközökről, az anyagokról és gépekről Tájékozódni az eszközökről, az anyagokról és gépekről Mérni és értékelni Mérni és értékelni A részmegoldásokat optimalizálni Értékelni az eredményeket a követelményeknek megfelelően

Az észlelés és a mérték ellenőrzése Az észlelés és a mérték ellenőrzése Tájékozódni a megoldásokról, megfogalmazni és megvédeni a kialakult ítéleteket Eredmény: a minta szerinti tárgy különböző minőségi követelményekkel alakul ki Eredmény: különböző tárgyak jönnek létre, ezek az eltérő megoldási változatokban megkövetelt funkciókat valósítják meg. A kulcsképességek követelménye „a problémamegoldó képesség és a kreativitás”. a) Problémamegoldás a munkanélküliek tanfolyamán. A munkanélkülieknek szervezett személyiségközpontú tanfolyamok csaknem mindig problémamegoldóak. „Problémán” olyan nehézségeket értünk a gondolkodásban, a cselekvésben, a tervezésben, amelyeket nem lehet legyőzni már kész, rögzített minták alapján. Így a feladatmegoldás különböző lehetőségei adottak. Egy feladatnál (pld a matematikában) a megoldás módja már rendelkezésre áll Ha ez ismert, az

alkalmazható. Az ilyen megoldási módot algoritmusnak nevezzük Ezzel ellentétben a problémamegoldáskor a megoldás módját még csak keressük és megtaláljuk. Ez ismereteket és készségeket egyaránt feltételez, továbbá a problémamegoldásra való felkészültséget is igényli. Az ilyen keresést és megtalálást heurisztikusnak nevezzük. A heurisztikában megvan a tervezett, logikus megfontolás éppen úgy, mint a hirtelen felbukkanó ötlet és az eszme. Az összefüggés a következő sémában jelenik meg: Feltételek: források: A problémamegoldás feltételei Problémakör: akadályok: a probléma célmeghatározás emlékezet ismeretlap belső hajlam, rátermettség problématudat képességalap kreativitás ↓ problémamegoldás kimeneti helyzet = a problémamegoldás folyamata Az első feltétel a tudásalap felépítése, az ismeretek gyűjtése. Ezt segítik a feljegyzések, az adatbankok, a címgyűjtemények, a törvénykönyvek stb. mindenekelőtt

az emlékezet, melyek általában megvannak a tanfolyamvezetőnél További feltétel a belső felkészültség egy probléma megoldására. Ha ez hiányzik a munkanélkülinél vagy a tanfolyamvezetőnél, akkor a probléma megoldásához hozzá sem lehet kezdeni, vagy az emberek az elsőként adódó megoldással meg fognak elégedni. További feltétel a képességalap. Itt a problémamegoldáshoz szükséges készségek találhatók Eszméket itt még kevésé használnak, mert a készségek az áthelyezésre még nem, vagy nem kielégítően alkalmasak. Az ismeretek és a készségek kapcsolatában a megoldást keresni kezdik. A feltételek, amelyek a problémamegoldó személyekben eltérő mértékűek, a kreativitással egészülnek ki. Ezeket a feltételeket elsajátítva a problémamegoldó személy a tulajdonképpeni problémakörbe jut. (A séma alsó fele) Itt meghatározott kimeneti helyzetet talál. Gondolati vagy technikai probléma lehet: - Hogyan találhatnak az

idősebb munkanélküliek elfoglaltságot a második munkaerőpiacon? - Ki téríti meg a család létfenntartási költségeit az átképzés idején? 36/58 A problémamegoldás folyamata a korlátok vagy akadályok megállapításával kezdődik, amelyekben a probléma épp akkor megjelenik, amelyeket le kell győzni. A célhelyzet azután a probléma megoldása lesz b) A problémamegoldás képessége mint kulcsképesség. A problémamegoldó- képesség a stratégia felépítésével függ össze, mely megrövidíti a problémakör felderítését, hogy uralja azt. Az eljáráshoz a következő gyakorlati – technikai alapszabályok állítható fel: - Kerüljük az elhamarkodott válaszokat! Képzeletünk szabadon keresse a megoldást, sok elképzelés vezet a sikerhez. Alaposan vizsgáljunk meg minden elképzelést, amelyeknek a tényekkel kapcsolatban valószínűségük van. Tovább kell gondolkodni, és a reményt nem szabad feladni. A problémamegoldás

kulcsképességként különböző tanulás célokban és képzési tartalmakban helyet kaphat. Hogy a képesség elérhető legyen, olyan helyzeteket kell teremteni, amelyekben a problémamegoldás értelemszerűen alkalmazható. Didaktikailag érthető, hogy a problémák megoldásukkal már akkor is felfrissítik a résztvevőket, amikor a problémák feltárását végzik. Az oktatás, képzés és a valóságos helyzet keveréséből juthatunk el oda, hogy segítsük a problémamegoldó képesség kifejlesztését. A kreativitás fogalma, jellemzői: Az alkotó gondolkodás képessége: problémaérzékenység, eredetiség, divergens gondolkodás (mely lehetővé teszi, hogy az egyén adott helyzetben több jó megoldást találjon). Tágabb értelemben a kreativitás mindazon tulajdonságok együttese, amelyek révén az egyén eredeti alkotásuk létrehozására képes (tehetség). A kreativitás nagymértékben fejleszthető; e fejlesztés elsősorban a nevelők

kreativitásának függvénye. Dr. Zrinszky László: Gondolkodás, problémamegoldás és tanulás (54 – 63 p) Minden szándékolt tanulásban van valami szerepe az értelmi belátásnak is és a „mechanikus” elemzésnek is. Nem mindegy, milyen mértékben és milyen viszonyban állnak egymással. A megértés és a rögzítés viszonyának lényege, hogy az első a megértés, a rögzítés, begyakorlás csak után következhet. Egyik ok: ha értelmi belátás nem előzte meg a rögzítést, akkor a rögzítés csak mereven mehet végbe (sulykolásszerűen), s az eredmény sem lesz más, mint merev reprodukció. Például be lehet vinni a memóriába eseménysorokat az összefüggések megértetésének, megértésének mellőzésével is. Az ismeretek egy részét fejben kell tárolni ahhoz, hogy egyáltalán tárgya legyen a gondolkodásnak. Másik ok: ha a rögzítés nem „logikai ellenőrzés alatt” meg végbe, megnő a tanulási hibák valószínűsége; és

közismert, mennyivel nehezebb egy rögzült hibát később kiiktatni, mint eleve a helyes ismeretet, műveletet stb. elsajátítani A lényeges összefüggések megértése óvhatja csak meg a hallgatókat a súlyos „nagyságrendi” tévedésektől. Minél jobban kiművelik magukat az adott tárgykörben, annál biztonságosabbá válik ez az általános tájékozódó képességük, és annál kritikusabban tanulnak tovább, annál érzékenyebben veszik észre és próbálják megoldani a problémákat. A kognitív tanulás központi fogalma: A felnőttkori tanulás legfőbb útja a problématanulás. Egy-egy tárgykört úgy tud legjobban elsajátítani a felnőtt tanuló, ha „problémától problémáig” halad, és eközben nem csak megfelelő probléma – megoldási módokat tesz magáévá, hanem probléma – felfedező képessége is megnő. Almási Miklós azzal különbözteti meg egymástól a „kérdést”, a „feladatot” és a „problémát”, hogy míg az

előbbiek esetében a társadalom által már ismert magyarázatot kell felkutatni, vagy műveletet kell végrehajtani, addig a probléma az ismert és ismeretlen határán felbukkanó kérdés: társadalmilag nincs rá kidolgozott válasz. Lénárd Ferenc az elméleti vagy gyakorlati kérdéseknek és feladatoknak azt körét nevezi problémának, amelyre az egyén nem tud azonnal kész választ adni. A mindennapi életben ezt a tágabb – pszichológiai – fogalmat szoktuk használni Az andragógiai szóhasználat tovább megy ennél. Csoma Gyula különbséget tett a „közlő” és a „problémamegoldó” tanítás között. Újabban a közlő tanítás is egyre inkább elvárja és igyekszik is megszerezni a tanulók (gyerekek és felnőttek) gondolati és cselekvő kezdeményezését és aktivitását, s hogy ez a tanítás is magában foglal problémákat, problémamegoldásokat, de csupán „viszontkezdeményezésekről”, „viszontaktivitásról” és a tananyag

visszaadását szolgáló problémamegoldásról van szó. Az a tanítás, amelyben az „alkotó tanulást” részesítik előnyben „problémamegoldó stratégiát” alkalmaz. Itt az új ismeretek és műveletek problémákká formálva jelennek meg; a tanítás nem közlés, legfeljebb a problémák közlése, és a problémák 37/58 megoldásának segítése, vezérlése: vagyis problémamegoldó tanítás. A tanulás pedig a problémák exponálásának (felszínre hozatalának, kifejtésének) és megoldásának a folyamata. A problémamegoldó tanítás – tanulás azonban ma még inkább csak kibontakozó tendencia, az uralkodó irány még mindig a „közlő – visszakérdező”. Az átmeneti alakzatok a közlő és a problémamegoldó stratégiák között helyezkednek el. Példa erre az előadásnak néhány változata. 1. „Mérlegelő” előadásmód: Az oktató kérdéseket intéz a hallgatókhoz, gondolkodásra készteti őket, maga pedig logikus

mérlegelések útján eljut a szükséges következtetésekhez. A hallgatók ez esetben gondolkodni tanulnak, önálló ítéletalkotásra kényszerülnek, kidolgozzák saját álláspontjukat. 2. A problémafelvető előadásmód. A probléma felvetése a kiindulópont, a válaszok pedig hallgatók és az előadók közös gondolkodásának eredményeképp születnek meg. Az oktató nem adja meg közvetlenül a megoldást A problémamegoldó tanulás A problémafelvető tanítás másfajta tanulást is kíván, mint a közlő jellegű. A valóságban ez nem könnyen érvényesül, mivel a tanulás tárgyi és szervezeti feltételei általában a befogadó – felidéző tanulásmódnak kedveznek. Gyakori, hogy bár az oktató a tanítás folyamatában előtérbe állítja a problémákba való bevezetést, a gondolkodást, az önálló hallgatói munkát; a teljesítmények értékelésekor az érvényben lévő elbírálási, vizsgaszabályzatok miatt mégis a puszta emlékezeti

teljesítményeket, a „reprodukció” színvonalát méltányolja csak (lásd Mankó). A hallgatóknak, akik számára fontos, hogy milyen elbírálásban részesülnek, ismerve a velük szemben ténylegesen támasztott követelményeket, kevésbé törekednek önálló problémalátásra, inkább csak az ismeretek visszaadására készülnek fel. Megesik a fordítottja is: a hallgatókban lenne készség a problématanulásra, de olyan oktatást nyújtanak számukra, amelyben az egyoldalú közlés uralkodik. A felfedezéses tanulás A tanítás – tanulás folyamatában nem mindig a látszatra legtakarékosabb megoldások a legésszerűbbek. Sokszor felesleges kerülőnek látszik az a hosszadalmas és kanyargós út, amelyen minduntalan problémaakadályok kényszerítik a hallgatót megállásra, kitérőre, és csak számos próbálkozás, tévedés és új nekirugaszkodás után juthatnak el a végeredményhez. Mégis ez a legcélravezetőbb tanulási helyzet Ekkor teszik a

hallgatók sajátjukká azokat a módokat, ahogyan új ismeretekhez eljuthatnak, ezzel fejlesztik leginkább azokat a képességeiket, amelyek fejlettségére az intenzív és gazdaságos tanuláshoz szükségük van. A felfedezéses tanulás legnevesebb elméleti képviselője az amerikai Jerome Bruner volt. A hazai didaktika prominens képviselői már régebben értékelni kezdték e nagy önállóságot és kreativitást követelő tanulásfajta elméletét, és bizonyos mértékig hozzá is járultak továbbfejlesztéséhez. Nagy Sándor azt hangsúlyozta, hogy „az eljárás szélesebb körű alkalmazása kívánatos”, de semmiképp sem szoríthatja ki a tanulás más fajtáit. A problémamegoldó tanulási módot és felfedező tanulást gyakran a szerint szokták megkülönböztetni, hogy a tanulási feladatokban milyen mértékű a tanulási önállóság. Lernernek és Szkatkinnak a hatvanas évektől származó, jól áttekinthető rendszerében „reproduktív” az a

módszer, amely kész megoldások megtanulására irányul, „problémamegoldó” az, amely a megoldáshoz vezető út elsajátítását is magába foglalja, a „kutató” módszer pedig új megismerési feladatoknak vagy ismert feladatoknak új módon való és önálló terv alapján történő megoldását jelenti. Más szerzők azon az alapon határolták el a felfedező tanulást a problémamegoldótól, hogy az előbbiből hiányzik a megadott probléma, amely az utóbbiban az indító impulzust adja. A felnőtt tanuló számára különösen fontos felfedező tanulás, mert közel áll a gyakorlatban való tanuláshoz, amikor nagy önállósággal kell észrevenni és megfogalmazni a problémát és megtalálni az optimális megoldást. A probléma felfedezése A tanulás során nemcsak a nem tudásból lesz tudás, hanem fordítva is: a hallgatók egyre többet látnak meg abból, hogy mit nem tudnak még. Ez éppúgy érvényes a tudományos megismerésre, mint az egyes

ember tanulására 38/58 „A problémamegoldás eredménye a megoldás, amelyik viszont egy újabb probléma része. Tehát a problémamegoldás eredményeként újabb problémák lépnek fel” – írta Magyari Beck István. Sok a hasonlóság a tudományos felfedezés és a felfedező tanulás között. A tudományos kutatások révén az emberiség tanulása megy végbe, mindenki, aki tanul, bejárja azt az utat, amelyet a felfedezők és feltalálók jártak be. A különbség az, hogy a felfedező tudósnak az új igazságot el is kellett fogadtatnia, azaz viszonyítania a régebbi és az övétől eltérő kortársi felfogásokhoz; ezzel szemben a hallgatókat célszerűen válogatott előismereteik elvezetik a felismerés küszöbéig, és minden helyes belátásuk azonnal igazolódik az általánosan elfogadott igazság fényében. A felfedező tanulással nagymértékben fejleszthetjük a problémák észrevételének és azonosításának a képességét, a

problémaérzékenységet. Erre különösen alkalmasak a több megoldást is kínáló (divergens – szétágazó gondolkodást mozgósító) feladatok, valamint a „feladatszerkesztési feladatok”. Jó iskolája a probléma – felfedezésnek ismeretterjesztő művek, erre alkalmas tankönyvek „felfedező olvasása”. Ez azt jelenti, hogy a megszokott sorrendet megfordítjuk: egy-egy témaegységgel való megismerkedés előtt megkérdezzük: milyen főbb problémák vehetők fel az adott témában, és a hallgatók hogyan oldanák meg őket. Amikor az előismereti – tapasztalati feltételek rendelkezésre állnak, a tudatos felfedező tanulás egyik eszközeként érhetünk az effajta „előretekintő koncentrációval”. Segít ez abban is, hogy a hallgatók kritikusabban fogadják, amit olvasnak, mivel előzetesen már gondolkodtak rajta. Heurisztika Pólya György a következőképpen határozta meg a heurisztikát: ”Olyan eljárások tanulmányozását tűzi ki

célul, amelyek függetlenek az eljárások konkrét tárgyától és mindenféle feladatra alkalmazhatók”. A „heurisztikus okoskodás” átmeneti és plauzibilis, lényegében azonos a megsejtéssel. Pólya leszögezte, hogy „a filozófia régi álma mindenféle feladatra alkalmazható, csalhatatlan szabályok felállítása, de ez az álom örökre álom marad. Ésszerű heurisztika nem törekedhet tévedhetetlen szabályok felállítására” A felfedező tanulás ellentétben áll a szabályok alkalmazását előtérbe állító tanulással. Mert nem kevés kreativitást, alkotóképességet kíván, márpedig ennek egyik jellemző jegye az eredetiség, az általánosan érvényesnek elismert szabályok célkövető „megértése”. Sokan éppen ebben látják a lényegi különbséget az intelligencia és a kreativitás között Az intelligencia jelentős szellemi ügyesség, a már megszerzett tudásunkat, ismereteinket alkalmazzuk új helyzetekre. Lehet, hogy ezzel

valamit tökéletesítettünk, de alapjában a megszerzettnél maradunk, s lehet, bele is rögződünk. Csakhogy amikor ritka, szokatlan és nem konvencionális választ ad valaki, akkor már újfajta szemlélettel közelíti az adott témát. A felfedezést és az eredetiséget a tanulásban azért becsüljük és fejlesztjük, mert aki mindig csak befogadóként tanul, az nagy valószínűséggel később sem tud áttérni a tanultak alkotó felhasználására. Aki magában a tanulási folyamatban nem alakítja ki az ismeretekkel való szabad bánásmód képességét, nem szokja meg az önálló keresést, az később hiába próbál kezdeményezővé válni. Márpedig napjainkban objektív igény az innovatív, újító magatartás Andragógiai szempontból: a munkaerőpiacon a kreativitás a második helyen szerepel. A merőpiacon az embernek ára is van. Az egyén minél magasabb szintű merőpiaci státuszba kerül, annál nagyobb súllyal merül fel személyisége komplex

fejlettségének követelménye. Annál nagyobb értéket képvisel, ha fizikai erőkészlete, ellenálló képessége, szakmai tudása, ügyessége minél inkább kiegészül, magas intellektuális, megértő és alkotó képességgel. Ezeket az értékeket be kell építeni a felnőttnevelés feladat- és tartalomrendszerébe. Az átalakuló gazdaságban már előtérbe kerül a szakmai tudás, az alkalmazkodóképesség, vállalkozói készség és merő konvertálhatósága. A növekvő igények elsősorban a képzett, kreatív, integrált munkavégzésre alkalmas szakemberek iránt jelentkezik. A hangsúly a nyitottságon és a kreativitáson van Reklámpszichológiai szempontból: minden ember számtalan kifejezést, magatartásmódot használ, fejleszt ki arra, hogy embertársait befolyásolja. Mindenki rendelkezik befolyásolási stratégiával, mely elképzeléseket tartalmaz mások reagálásáról. A kreatívaknak személyes tapasztalatokat kell szerezniük az áruról vagy

szolgáltatásról Teljes értékű reklámterv 3 fázisa: kreatív stratégia koncepció, taktika. Munkalélektani szempontból a kulcsképességek jelentősége nem korlátozódik a munkára, de nagy szerep van a szakmaiságban is. A munkahelyi követelmények az alábbiak: - problémamegoldó képesség és kreativitás - tanulási és gondolkodó képesség - indoklási és értékelő-képesség - képesség a felelősség vállalására - önállóság és teljesítőképesség. A kulcsképességek elsajátítása egyfelől szűken a vállalathoz igazodó – a vállalat elvárásaiból származó – képességek megszerzésére irányul. Ezen túlmenően azonban cél olyan képességekkel is felruházni az egyént, mely ezen túlmutat, és 39/58 képessé teszi arra a folyamatos alkalmazkodásra, amely egész életén át kihívásként jelentkezik, és folyamatosan átalakítja az életét. Ezek túlnyúlnak az adott vállalaton, sőt akár az adott szakterületen is, és

olyan képességeket jelentenek, mint: - Interdiszciplináris képesség (képes legyen a rokonszakmák közötti átjárásra) - Módszertani eljárások és viselkedési készségek (idegen nyelv, vezetési ism., számtech ism, stb) - Személyiségvonatkozású képességek és készségek (kreativitás, társ-i érzékenység, együttműködési készség, ítélőképesség) Míg a munkalélektan az egyént – a meglévő adottságainak figyelembevételével – igyekszik összehozni a neki megfelelő munkával, addig az andragógia elsődleges feladata, hogy az egyén adottságait fejlessze, és eközben felhasználja a kísérleti pszichológia eredményeit. 40/58 8. Oktatási szerepek és oktatási stílusok, csoportvezetői szerepek és csoportvezetői stílusok, andratógiai és munkalélektani konzekvenciák. Stephen Brookfield: Oktatói szerepek és oktatási stílusok Felnőttoktatás: olyan közös vállalkozás, melyben a tanulók és oktatók folyamatos

tárgyalásokat folytatnak a tananyag prioritásáról, a módszerekről és az értékelés kritériumairól Ahol ezeket a felelősségeket egyedül a tanár viseli, ott a készségek és az ismeretek tekintélyelvű, egyirányú átadása alakulhat ki, ez pedig a „bankügyleti” rendszerű oktatás rossz példáját adja, ahol is letétbe helyezik az ismereteket a tanulók agyának üres páncéltermeiben. Ha a tananyagot, a módszereket és az értékelést csak az határozza meg, hogy mit mondanak a tanulók arról, amit ők szeretnének, akkor annak kockázata merül fel, hogy a felnőttoktatást csupán szolgáltatási szándék fogja irányítani, ahol az oktatót a gazdasági-piaci erők arra kényszerítik, hogy csak olyan programokat támogasson, amelyek nagyszámú érdeklődőt vonzanak. A felnőttoktatás az oktatók és a tanulók közötti tranzakcionális párbeszédnek fogható fel, amelyben a résztvevők megvitatják személyes, szakmai és politikai

világképüket, az eltérő szándékok, orientációk és elvárások sokaságát, s ezzel együtt tapasztalataikat, viselkedésüket is. A tanár különleges feladata, hogy a tapasztalataik alternatív értelmezésének a kihívásai elé állítsa a tanulókat, s hogy a felnőttek oktatója ugyanazt a szerepet tölti be, mint azok a bonyodalmak, melyek arra késztetik az embert, hogy felülvizsgálják a gondolkodásuk és viselkedésük addigi módjait. Oktatói szerepek A szakirodalmak alapján 3 elgondolás van arról, hogy a tanároknak milyen szerepeket kell betölteniük, művészként, segítőként, és kritikus elemzőként bemutatva a tanárt. Apps az oktatási stílusokat vizsgálta: Stílus neve "Világító lámpás" "Kertész" Jellemzője, célja Az oktató megvilágítja a hallgató gondolkodását- felvilágosító attitűd Célja: a gondolkodás fejlesztése, sok forrásanyaggal dolgozik Oktatott felnőttek véleménye A felnőtt nem szereti

az ilyen jellegű stílust. Gyakorlati megvalósítás nem tetszik a felnőtteknek. Forrásokkal látja el a felnőttet, de mással nem foglalkozik "Izomépítő" Ernyedt gondolkodást fejleszti Nem szeretik, mert azonnali alkalmazást akar. Nem használható azonnal a megszerzett tudás "Vödörtöltő" Sok ismeret és információ átadása, mert „teli Elfogadják, mert konkrét, de nehéz alkalmazni. vödör a jó vödör”. Tanulási gondot okozhat, A sok információ, tanulási gondokat okozhat káros "Útikalauz" Célja elsősorban, hogy segítse a tanulási Nem szeretik, mert önálló tanulási technika és folyamatban a felnőttet önismeret kell hozzá "Művész" Nem ismer el követelményeket, improvizál. Nem szeretik, mert jó buli ugyan, de nehezen Nagy tudású emberek sorolhatók ide. összerakható a tananyag Emberként jó, de Mindenről eszébe jut valami. tanulás szempontjából nem. "Mesterember" Az eddigiek

jó oldalát egyesíti, a szituáció Szeretnék, de sajnos nincsen ilyen. szerint magára veszi a szükséges stílust. A tanulóknak ez felelne meg Rendelkezik az összes stílussal. - A tanár mint művész: Az oktatói szerep középpontjában a kreativitás, újítókészség, rögtönzés, érzékenység áll. - Az oktató mint segítő: Az oktatók lehetővé teszik a tanulást, annak forrását, nem didaktikus irányítók. A tanítás demokratikus természetű, a tanulás iránya és módszereinek meghatározása a tanulókon és a tanáron együttesen múlik. A segítők támogatása, a kapcsolat arra irányul, hogy segítsék a tanuló önirányítását. Az eredményesen segítők tulajdonságai: szívélyesek, kedvesek, gondoskodók, egyenrangúnak tekintik a tanulót. 41/58 MacKeracher (1980) – a segítőknek fogékonynak kell lennie a tanuló önelképzéseivel szemben, a múltbeli tapasztalatokat az eredményeket garantáló tananyag részeként kell tekinteni.

Arra kell törekedniük, hogy a tapasztalataikat megosszák a tanulóval, nyitottak legyenek az ötleteire. Brockelt (1983) segítőkész magatartásban 3 fontos készség: aktív figyelem, válaszadás, megértés. - Az oktató mint kritikus elemző A tanár feladata: alternatívákat javasol a gondolkodás, a megértés és a viselkedés módozataival szemben, mutasson rá az ellentmondásokra, hívja fel a figyelmet függőségi viszonyokra, ösztönözze az értékek és a kritika nélkül elfogadott feltevések részletes felülvizsgálatát Az oktatói magatartás és a felnőttek tanulási stílusai Egy adott osztályteremben és a tanár viselkedésében időnként valószínűleg a fent tárgyalt 3 szerepfelfogás mindegyike megjelenik. Even (1912) hogyan vannak összefüggésbe a „területtől függő” ill. a „területtől független” tanulási stílusok a tanári szereppel és a viselkedéssel kapcsolatban A „területtől független” tanulók: maguk

határozzák meg a célt és a tanulási stratégiát, nem igénylik a megszervezett gyakorlatokat, a tanár baráti gondoskodó magatartását. Ha a tanár is területtől független marad, akkor nem lesz gond az osztályon belül a csoportos – kívülről előírt – tevékenységek elmaradása. A „területtől függő” tanulók számára, akik igénylik az együttműködést, a közös feladatokat zavart fog okozni egy független tanár. Megoldás: azonos stílusú tanárok és tanulók kerüljenek együvé A tanulási stílusok illeszkedése egyes oktatási stílusokhoz. TANULÓ „divergáló” „alkalmazkodók” „konvergáló” „asszimiláló” OKTATÓ humanista funkcionalista strukturalista behaviorista Fontos annak a felismerése, hogy a felnőttek oktatói maguk is felnőtt tanulók ⇒ azok a tanulási stílusok amelyeket ők saját tanulmányaik során alkalmaztak / nak várhatóan ua. lesznek melyek meglétét tanítványaikról feltételeznek A

tanároknak ki kell alakítaniuk és a hallgató számára érthetővé tenni saját elképzelésüket a tanári szerepről. Célszerű a tanulócsoportokat nem csupán tranzakcionális találkozásoknak tekinteni, hanem lélektani drámáknak is, amelyekben a tanulók és a tanárok a saját értelmezésük szerint alakítják a megfelelő tanulói és pedagógiai szerepeket. Klein S.: A munkapszichológia ma és a jövőben is kettős célt fog szolgálni: A termelés növekedésével közvetve, a munka kényelmének, örömének, biztonságának garantálásával közvetlenül segíti az egyén és a társadalom boldogulását. A kiscsoport – kutatás történeti áttekintése A XX. század elején került előtérbe a kiscsoportok vizsgálata, amikor a szociálpszichológia művelői felismerték, hogy a társadalomban számtalan kiscsoport létezik, s ezek olyan mikrotársadalomként foghatók fel, amelyekben az elemi pszichoszociális mechanizmusok egyszerűbben, kevésbé

burkolt formában jelennek meg, így tanulmányozásukra kedvező feltételek adódnak. Lényeges felismerés volt, hogy ezen a szinten szerveződnek a társas kapcsolatok, a kötődések hálózatai, itt játszódik le az egyéni indulati feszültségek és a társadalmi elvárások szembesítése. Így vált központi problémává a kiscsoportok vizsgálata (kísérleti laboratóriumi körülmények között, közvetlen megfigyelések, természetes csoportok vizsgálata, mesterségesen létrehozott csoportok tanulmányozása, kérdőív). A vizsgálat csak úgy eredményes, ha mindig figyelembe vesszük a munkatársak egymással való kapcsolatát is, az üzemi célokkal való azonosulás, a dolgozó munkával szembeni attitűdje, különféle motivációs tényezők hatása, a beosztottak és a vezetők közti viszony mellett. A kiscsoport olyan korlátozott személyekből áll, akik egymás számára ténylegesen léteznek, személyesen ismerik egymást, hatást gyakorolnak

egymásra, bizonyos fokig függnek egymástól, bizonyos kohézió és érdekközösség köti őket össze, mely lehet formális (szervezett intézkedések keretében jön létre) vagy nem formális (spontán kialakuló) csoport. 42/58 A kísérleti pszichológiai kutatás először a feltűnő jelenségeket kutatta: Binet az utazási aktust, Moede az érzékelési küszöbök, a tűréshatás alakulását vizsgálta a csoportban. Asch egyetemista kísérleti személyeknél kutatta a csoportnyomás hatását, az ítéletek módosulására és eltorzulására. Allport az érzékelés módosulását figyelte meg csoportkörülmények között. A Mayo-féle „human relations” irányzat volt az első nagy próbálkozás a csoportok természetes munkakörülmények között folyó vizsgálatára. Ez arra a felismerésre vezetett, hogy a csoporttagok teljesítőképessége a csoportban jelentkező pszichológiai kapcsolatok függvénye, s alakulását döntően befolyásolja a

személyes kapcsolatok rendszere. „A hivatalos” csoport mögött mindig kialakul egy informális, homogénebb alcsoport saját törvényeivel, előírásaival, egyéni arculatával. Az itt kialakult interperszonális kapcsolatoknak van meghatározó szerepe a teljesítmény alakulásában Moreno dolgozta ki a szociometriát, a kiscsoport – kutatás máig is alkalmazható módszerét. A szociometria társadalmi csoportok belső struktúrájával foglalkozik. A csoporton belüli ellenszenv – rokonszenv feltárásával, s a feltárt kapcsolatok grafikus ábrázolásával teszi áttekinthetővé valamely csoport szocioeffektív szerkezetét, mely nemzetközileg egységes. A szociometriai szemlélet individualista, biologisztikus – ösztönös, a társadalmi ellentétek pszichológiai levezetésére törekszik. A szociometriai kritériumok tartós, együttes tevékenységre vagy kapcsolatra utalnak, s a válaszokban a társak neveit kapjuk, melyekből kigyűjtjük egy-egy

személy szavazatainak számát, sorrendiségét, ezek alapján határozhatjuk meg a csoporttagok szociometriai helyzetét. Lehet: közkedvelt, sztárhelyzetű, átlagos, elhanyagolt, elszigetelt vagy elutasított, ha negatív kritérium alapján vizsgálódunk. A mátrix az adatok táblázatszerű feldolgozása – mennyiségileg fejezi ki az egyén helyzetét. A kölcsönösségi vázlat – a csoport szociális térképe. A gyakorisági táblázat – egy-egy kérdésben ki hány szavazatot kapott, a szavazatok hogyan oszlanak meg a csoporttagok között, azonnal leolvasható a legtöbb és legkevesebb szavazatot kapott személy, így azok szociális státusa egy-egy kérdéssel kapcsolatban. A szociometriai irányzat hazai képviselője Mérei Ferenc. Ő alkalmazta elsőként és fejlesztette tovább Moreno módszerét Magyarországon. A Mérei-féle úgynevezett „teljes szociogram” írásos kérdőíve 40 kérdést tartalmaz: a rokonszerv és ellenszenv affektív síkja

mellett bizonyos szerepekre való alkalmasság, megfelelés szerinti értékítéletet is kíván a csoporttagoktól. Ehhez kiegészítésként felhasználja a pedagógusok és szülők adatszolgáltatásait Mérei kidolgozta a társas magatartás jellegzetes kategóriáit: • csoportosulási fok – magányosan van-e a gyerek vagy csoportban tevékenykedik, együttlét, együttmozgás, együttes tevékenység szintjén • a szociális hatékonyság leghatékonyabb fokmérője a modellnyújtás – modellálás. • parancsolás • tárgybirtoklás és • irányítás Iskolai osztályok társas szerkezete • halmazszerkezet: a többség magányos, a szociális tér nem strukturált. • laza szerkezet: kevés a zárt alakzat, páros láncszemű kapcsolatok jellemezik. • központi, széles peremű és több központú osztályszerkezet: több zárt alakzattal is rendelkezik. Kiscsoport – kutatási irányzat a Lewin-féle csoportdinamika vagy Training-group módszer. Lewin

mesterségesen létrehozott munka – vagy vitacsoportoknál vizsgálta a szociálpszichológiai jelenségeket, kísérletileg elemezve mindazokat a dinamikus történéseket, amelyek a csoportok kialakulását, fejlődését biztosítják. a.) A csoportnormák a csoportra nézve speciálisan érvényes beállítottsági formák, magatartási előírások Szerepük kettős, erősítik az összetartozás érzését, szűrőt képeznek (minden külső befolyás és követelmény fennakad). b.) A csoport összetartó ereje (a kohézió) arra készteti a tagokat, hogy a csoportban maradjanak c.) A társas viszonyok bonyolultságában sokféle pozíció található Azt a pozíciót, amelyet a társadalom vagy egy csoport tagjainak biztosít, státusnak, azt a viselkedésformát, amelyet egy adott státusban elvár az egyéntől szerepnek nevezzük. 43/58 d.) A csoport fejlődése, dinamikája az időben való előrehaladást mutatja a kitűzött cél felé Általános menete: kezdeti

bizonytalanság, vezető és vezetettek viszonya tisztázódik, a csoport struktúra kirajzolódik, a közösség tudatos átélése, irányítása. A csoport lényeges jellemzői: tagjai közös cél elérése érdekében, közös feladatokat végeznek. Viszonyukat kölcsönös függés jellemzi. Szerkezetét a kialakult szerepek hierarchiája, státusrendszere, tartalmi sajátosságait az érvényes normarendszere és a kohézió erőssége határozza meg. A közösség szervezettsége fejlettebb mint a csoporté, nem vezethető a tagok egyetértése nélkül vagy azzal szemben. Értékrendje, tartalma konstruktív, pozitív hatású a társadalom és az egyén számára is. A személyiségfejlődés problémái csoporthelyzetben a.) A személyiség fejlődése mindig az „én és a másik” – ego és az alter (másik ember vagy csoport, közeg) – konkrét szituációkban lezajló kölcsönhatása, kommunikálása során megy végbe. b.) A csoport közvetítő szférája a

társdalom és egén kölcsönhatásának c.) A mikrokörnyezet maga is létrehozza sajátos tartalmait, tartalmas közeg d.) A fejlődés, szocializálódás a szerepek interiorizációja A társadalmi szerepek tevékeny elsajátítása alapvető a személyiségvonások alakításában. Kurt Lewin tisztázta, hogy mi az egyén és a csoport viszonya. A csoportdinamikában jelent meg először az a gondolat, hogy a csoport se nem kevesebb, se nem több mint részeinek összessége – más minőség, mint azok. A csoport és az egyén közti összefüggés nem statikus, hanem dinamikus, az egyén létének tere, a többi egyén, az egyén a csoportjától függ. De függése nem egyirányú, ő is hat a csoportra Ezek az elméleti felismerések alapozták meg a csoportdinamika gyakorlati sikereit. A laboratóriumokban kísérletezett elvont modellek helyére a 60-as és 70-es években ad hoc szerveződő valóságos csoportok dinamikus, az önismeretet szervesen tételező és

fejlesztő tanulócsoportok, a személyes érzékenységet élező léptek. A kiscsoport – lét az emberek életének a legszerencsésebb, legoptimálisabb létállapota, ahol az egyén biztonsága garantált, fejlődése biztosított. A kiscsoportot a csoport célja és a társulás motivációja szerint szokták osztályozni A formális csoport valamilyen társadalmi szervezet, amely hierarchikusan épül fel, célja olyan tevékenység végzése, amely társadalmi szükségletet elégít ki. A vonatkozási csoport a kiscsoport informális változata, olyan módon viselkedik, funkcionál, mint a nagy társadalom valamelyik rétege (kamaszkorban a kamaszok kamaszkori tulajdonságokat vesznek fel életkorukat hangsúlyozva). A munkacsoport Minden munkacsoport hierarchikus szervezet részeként működik. A munkahely légköre részben az egyes csoportok, részben az egész intézmény szintjén zajló folyamatok kölcsönhatása. Csoportlégkör alatt a csoportot átfedő

közhangulatot értünk, amely érezhetően, de fizikailag nem érzékelhetően befolyásolja az egész csoportot és a csoporttagok viselkedését. Látszólag nincs tárgya, csak mint állapotot éljük át A szociális környezetnek különleges jelentősége van az individuális hangulatok keletkezésében is, azonban a kölcsönösség révén kialakul a társas alakzat érzelmileg színezett általános közhangulata, kedélyállapota, életvitelének általános tónusa, amelyet csoportlégkörnek vagy csoportatmoszférának nevezzük. A dolgozók általában tudatában vannak annak, milyen nagy jelentősége van a kollektívának, a csoporttagok egymással való kapcsolatának. A munkacsoport kollektív jellege különösen jól megnyilvánul, amikor valamelyik tagja segítségre szorul. Természetesen nem független a csoport jellege az üzem műszaki színvonalától A technológia fejlődése demokratikusabb és autonómabb csoportok kialakulásával is együtt jár.

Elősegíti a csoportok nagyobb felelősségérzetét, jobb részvételét az üzem életében. A csoportlégkör és a csoportteljesítmény függ a csoportkohéziótól, és ez függ: a vezetés módjától (szembesítve a vele kapcsolatos attitűdökkel), a csoportfegyelemtől és a csoportmoráltól, a csoporthoz tartozás érzésétől. A csoporthoz tartozás érzése függ: a személyes szükségletek kielégítésétől és a csoporthoz fűződő elvárások teljesülésétől, a csoporton belüli kommunikációtól, a csoporton belüli affektív viszonyoktól. A munkacsoport nagysága 44/58 Az ideális csoport nagymértékben függ a csoport feladatától: minél komplexebb a feladat, annál nagyobb csoportra van szükség, hogy a feladat minden lényeges összetevőjét megfelelő szakemberre tudjuk bízni. Viszont minél nagyobb egy csoport, annál kisebb esélye van a csoporttagoknak az egymás közötti valódi kölcsönhatásra. Az igazi vezetői feladat a termelés

jellegének a megoldandó problémának leginkább megfelelő csoportnagyság megtalálása. A munkacsoport kialakítása A szabad partnerválasztás fokozza a teljesítményt, mert az így összeállat csoport tagjai szívesebben dolgoznak együtt. a.) Az első probléma a homogenitás kérdése Ha a csoportokat az egymáshoz érdeklődés, képesség, személyiség stb. tekintetében leginkább hasonló dolgozókból állítjuk össze, ezzel elősegítjük a csoporton belüli interakciót, megkönnyítjük a csoporttagok egymással való kommunikációját, kisebbek lesznek a véleménykülönbségek, a csoporttagok egyöntetűbben fogják végezni feladataikat, kevesebb lesz a konfliktusok száma. A homogén munkacsoportok tagjai inkább elfogadják egymást Üzemi vizsgálatok szerint a homogén csoportok termelése a heterogén csoportokénál nagyobb, ha a feladat viszonylag egyszerű, és ha a teljesítmény a dolgozók konfliktusmentes, koordinált együttműködésétől

függ. A heterogén csoportok előnyei a komplex feladatoknál, a kreativitást igénylő feladatoknál és olyan esetekben, ahol a megoldás túlzott gyorsasága hátrányosan mutatkoznak meg. A heterogén a csoportok sajátos formája a team. A team különböző szakterületek képviselőinek önkéntes együttműködése valamilyen komplex feladat elvégzésére. Többnyire nem felülről szervezett csoport Tagjai között általában nincs hivatalos kapcsolat. A team alkotómunkája eredményesebb, ha heterogénebb sz összetétele (Többféle szakmához tartoznak, van közöttük fiatal és idős, férfi és nő, elméleti beállítottságú, kutatási módszerekben járatos szakember stb.) A csoport alkotómunkájának szükséges feltétele, hogy a „különböző nyelvet beszélő” tagok törekedjenek egymás megértésére. A vezető szerepe tehát, meg kell találnia a csoport előtt álló feladatnak leginkább megfelelő „keverési arányt”. b.) Ismertség Ha egy

idegen csoportba kerül valaki körülnéz, nem találhat-e valamilyen ismerőst. Ha ismerünk valakit, könnyebb valamilyen probléma esetén kapcsolatot kezdeményezni vele. A kapcsolatteremtés tovább erősítheti az ismertséget, azaz valamilyen csoportban az interakció valószínűsége két csoporttag között nagyobb, ha már volt közöttük interakció. Talán a nagyobb interakciós készség következménye az, hogy a barátok többnyire gyorsabban tudnak együtt dolgozni valamilyen feladat megoldásán, mint az ismeretlenek. c.) Csoportkohézió A magas kohéziójú csoportok általában magasabb teljesítményt mutatnak, a csoporton belüli teljesítmények szóródása kisebb. Az erősen összetartó csoportok hangulata, munkakedve jobb, mint a kevésbé összetartó csoportoké d.) A csoporttagok kölcsönös megbecsülése A szociometriai vizsgálat A csoportlégkört befolyásoló tényezők A csoporthoz tartozás érzése Az egyén annál erősebben éli át a

csoporthoz való tartozás élményét, minél inkább kielégülnek személyes elvárásai, vagyis a csoport kohéziója annál erősebb, minél több lehetőséget nyújt tagjai számára személyes szükségleteik kielégítésére. A csoport tagjai azonban nem csak mint individuumok épülnek be a csoportba, hanem mint az együttműködés során kialakított sajátos szerep hordozói is. Így a csoport kohézióját alapvetően befolyásolja, hogy az egyén milyen mértékben tud azonosulni szerepével, és hogy milyen fokú az egyetértés a csoporttagok körében a szerepekkel kapcsolatos elvárások tekintetében. A csoporthoz tartozás átélése, az adhézió keletkezése és fennmaradása szempontjából különleges jelentőségű a kommunikációs sűrűség, az egyén percepciója a csoport kommunikációs hálózatában. Minél inkább központi helyet foglal el az egyén a kommunikációs hálózatban, annál nagyobb fokú a személyes megelégedése, minél

elégedettebb, annál vonzóbb lesz számára a csoport, mint egész. Minél vonzóbb a csoport az egyén számára, annál nagyobb lesz készsége is pozitív érzelmi kapcsolatok létesítésére. Ez azt jelenti, hogy szélsőségesen központosított (autoritárius) kommunikációs hálózatban mindig csak kevesen kötnek egymással szorosabb kapcsolatokat, az egyéni elégedettség és a pozitív érzelmi kapcsolatok mértéke egyébként csekély. Erősen decentralizált (demokratikus) struktúrák esetében viszont mindezek a hatások inkább egyensúlyban vannak. Mindezeken kívül a csoport néhány formai jellemzője is hozzájárulhat a megfelelő kommunikációs kapcsolatok kialakulásához. A személyi feszültségek és konfliktusok természetesen nem csak a csoportlégkört zavarják, hanem a teljesítmény csökkenésének irányában is hatnak, esetleg a csoport létét is fenyegetik. Az egészen szoros, pozitív érzelmi kapcsolatok 45/58 feltétlenül fokozzák a

teljesítményt. A pozitív érzelmi kapcsolatok hangsúlyozott ápolása tehát a csoportlégkör szempontjából kívánatos cél, de megvalósítása nem áll szükségszerű összefüggésben a várt vagy kívánt csoportteljesítménnyel. Határozottan pozitív kapcsolatok akár oda is vezethetnek, hogy a csoport túlnyomóan a szociálemocionális területre helyezi át tevékenységét, és nem elsősorban a feladatra összpontosítja figyelmét Egy harmonikus csoport az itt különösen hatékony „szociális nyomás” mindenkori irányának megfelelően lehet szélsőségesen produktív és szélsőségesen terméktelen is, egy diszharmonikus, konfliktusokkal és feszültségekkel terhelt csoport azonban hosszú távon mindenképpen kisebb teljesítményre lesz képes. A vezetés módja mint a csoportlégkör egyik meg határozója • • • Likert szerint a vezetőnek – a hierarchia bármely szintjén – három alapvető feladata van: Meggyőződni arról, hogy a

csoport ténylegesen létezik-e. A vezetőnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy csoportjának tagjai lehetőséget találjanak személyes szükségleteik kielégítésére, hogy a csoporton belül a kommunikáció és a csoporttagok affektív viszonyai megfelelőek legyenek. Meggyőződni arról, hogy ő is valóban tagja ennek a csoportnak. Ennek a feladatnak azonban csak az a vezető tud megfelelni, aki egyben résztvevő tagja is a kollektívának. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a beosztottak szorosan összefonódott csoportot alkotnak, s éppen ennek egyik meghatározó jellemvonása az a tény, hogy a vezető kívül reked a csoporton. A csoportfejlődés ilyen iránya előbb-utóbb néhány szűk klikk kialakulásához vezet, amelyek nem azonosulnak az egész szervezet célkitűzésével. Gondoskodni arról, hogy tagja legyen a felette levő csoportnak, amelyben ő a beosztott szerepét tölti be. Gyakori jelenség, hogy egy nagyobb hierarchikus szervezeten belül szinte

áthatolhatatlan, egymásra épülő rétegek alakulnak ki, és bár a vezető megteremti beosztottjai egységes csoportját, és tagja ennek a csoportnak, a felette lévőből azonban kívül reked. Néha a vezető éppen azáltal vél azonosulni beosztottai csoportjával, hogy szítja vagy helyesli a felsőbb vezetéssel szembeni ellenállást. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja az egész szervezet eredményességét A csoportlégkört azonban nem csak a vezetőnek a szervezetben elfoglalt helye befolyásolja, hanem az is, hogy bizonyos egyéni tulajdonságai és vezetésmódja mennyire felel meg a csoport elvárásainak és a csoport tevékenységének. A csoportfegyelem és a csoportmorál hatása a csoportlégkörre A csoportnorma valamilyen íratlan szabály, a csoport közösségi állásfoglalásait, ítéleteit és konkrét tevékenységét szabályozó elv, amelyet a csoport vagy spontán módon alakított ki, vagy pedig közösségi állásfoglalás útján magévá tesz,

elsajátít. A csoportnorma lapvető jellemzője, hogy követelményként funkcionál, vagyis olyan igényként, amelyet a csoport egésze támaszt minden egyes tagjával szemben. A csoportnormához igazodás az egyén csoportban való maradásának feltételét jelenti. Számtalan tapasztalat mutatja, hogy a csoportnormához igazodás megtagadása az egyén elszigetelődését, esetleg kitaszítását vonhatja maga után a csoportból. A csoportnormák típusai: a.) A teljesítménnyel kapcsolatos csoportnormák: a csoport mint egész, milyen átlagos munkateljesítményt vár a csoport tagjaitól. b.) A dolgozók munkahelyi magatartásával kapcsolatos csoportnormák c.) A teljesítési optimumra vonatkozó csoportnormák d.) Vannak olyan íratlan követelmények is, amelyek kevésbé kapcsolódnak a közvetlen értelemben vett munkatevékenységhez, s átmenetet képeznek a normák és a szokások között. Ilyen normatív szokásoknak nevezhetők azok, amelyek • meghatározzák

például a csoportnak az új dolgozóval szembeni magatartását • a csoporton belüli hangnemet, stílust, vagyis a kommunikáció menetét szabályozzák • a csoport nem munkajellegű üzemi ténykedéseit szabályozzák (például étkezési szokások) • a csoporttagok külsődleges megnyilvánulásait (például öltözködés) befolyásolják. A csoport kiegyensúlyozott működésének egyik alapfeltétele, hogy minden tagja szigorúan tartsa magát a csoport egészére vonatkozó normatív szabályokhoz és a kooperációban kialakult szerepének előírásaihoz. Ez azt jelenti, hogy a csoporttagok úgy viselkednek, ahogy azt elvárják tőlük. Az ilyen magatartás motivációs háttere azonban különböző lehet. Kialakulhat a csoport vagy a vezető részéről alkalmazott szankciók hatására, vagyis külső nyomásra. Ha a csoport ilyen motívumok alapján működik, csoportfegyelemről van szó Csoportmorálról akkor beszélünk, ha a normák, illetve szerepek

által megkövetelt magatartás nem külső nyomásra, hanem belső meggyőződésből, a csoporttal szembeni kötelességtudásból következik be, az egyén a csoport céljait, viselkedési normáit megértette és magáévá tette. A csoportmorál és a csoportlégkör kölcsönhatásában a vezetőnek kiemelt szerepe van, s csak vezetési következetesség esetén alakulhat ki megfelelő fegyelem és csoportmorál, és ez a jó légkör alapjait is megteremtheti. Ha a szabályok nem 46/58 állandóak, a magatartás megítélése bizonytalan, az egyén sokkal nehezebben tud alkalmazkodni környezetéhez. Ez sok munkahelyi konfliktus forrása lehet. A vezető akkor jár el helyesen, ha a szabálytalanságokat következetesen és egyértelműen korrigálja. Ez csak akkor vezet csoportmorálhoz, ha a megértés és jóakarat légkörében történik. A csoportmorál kialakulásának egyik feltétele, de egyik eredménye is a jó munkahelyi légkör. A munkahelyi légkör és a

teljesítmény A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a teljesítmény a légkörtől függővé válik, vagyis összetartó, jó légkörű csoportnál a teljesítmény vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz. A rossz munkahelyi légkör természetesen elsősorban az alacsonyabb teljesítmény irányába hat. Ahhoz, hogy egy csoport teljesítmény-alakulásának irányát megjósoljuk, figyelembe kell venni a csoportnak az egész szervezetben elfoglalt helyét, a csoport tagjainak és vezetőjének a szervezethez való viszonyulását. 47/58 9. A meggyőző közlés pszichológiai sajátosságai- andragógiai és reklámpszichológiai konzekvenciái MEGGYŐZÉSRŐL BESZÉLÜNK, HA OLYAN VÉLEMÉNYEKET, NÉZETEKET, ÉRTÉKITÉLETEKET, ATTRIBÚCIÓS ÉS VALÓSZÍNŰSÉGI ÍTÉLETEKET AKARUNK KIALAKÍTANI AZ EMBEREKBEN, AMELYEKHEZ EGYÉBKÉNT NEM LENNE GYAKORLATI TÁMPONTJUK, NINCS KELLŐ TÁMASZT NYÚJTÓ HOZZÁRÉTÉSÜK. A TÁRSI ÍTÉLETALKOTÁS SORÁN MÁR KIALAKULT

TUDATTARTALMAK MEGVÁLTOZTATÁSA UGYANCSAK MEGGYŐZÉST IGÉNYEL. AZT MONDHATJUK, HOGY AZ EMBEREK MINDAZON TERÜLETEKEN RÁVEHETŐK A LEGKÜLÖNBÖZŐBB VÉLEMÉNYEK, NÉZETEK ELFOGADÁSÁRA, AMELYEKEN EMPIRIKUS BIZONYÍTÉKOK HÍJÁN BIZONYTALANUL MOZOGNAK. Valójában a helyzet kétesélyes: az emberek hitetlenek a meggyőzési kísérletekkel szemben, nem bíznak az új dolgokban, ugyanakkor a meggyőzési kísérletek nagyon sikeresek lehetnek, ha egybevágnak a megcélzott közönség vágyaival, szükségleteivel, várakozásaival. Másfelől szüntelenül újabb és újabb támasz után sóvárgunk, hogy önmagunkat és eljárásainak igazolhassuk, ezért vagyunk nyitottak a megerősítő információk szerint. A meggyőzés során számolnunk kell ebből a kételkedésből és hitből kevert furcsa egyveleggel, mely mind a kétely, mint a hit esetében egyetlen okra: az önazonosság fenntartására irányuló igyekezetre vezethető vissza. A meggyőző közlés kibocsátóját

forrásnak nevezzük. Nem önmagában, hanem a befogadó által észlelt mivoltában kell vizsgálni. Értékelése sorsdöntő a hatást illetően, a forrás hitelét érinti Egy forrást akkor ítél a befogadó hitelesnek, ha hozzáértőnek, megbízhatónak tartja. Ismerős a közlő fél, hasonlít hozzánk Egy kísérletben a meggyőzést követően néhány hét múlva megnézték a hatást a hiteles és nem hiteles forrás hatása között kezdetben mutatkozó különbség elmúlt. A negatívan értékelt forrás is hatásos lehet, csak hatása szunnyad, mígnem elfelejtődik. Az általa közvetített információ viszont megmarad. A forrás értékelésének fontos tényezője az, hogy milyen szándékot tulajdonítanak a forrásnak. A hatékony közlő képes elhitetni magáról, hogy maga választotta szerepét, ért hozzá, és azért jött, hogy segítségére legyen közönségének abban, hogy együtt megtalálják az igazi megoldást. A közvetlen meggyőzési szándék

elhárítással találkozhat Az önzetlenség elősegíti a közlés sikerét. A meggyőző közlés történhet személyes közlés, illetve valamilyen közvetítő eszköz közbeiktatásával. A személyes közlés során ügyelni kell a közlő megjelenítésére Ez előzetes képzést jelent Siklaki négy ráhatási technikát említ lényege, hogy önigazolási mechanizmust indít el: 1. Meggyőzés során a közlő nehézségek elé állítja a befogadót, feltételeket szab számára Jól bevált a magas ár szabása A magas ár megfizetése utólag arra indítja a személyt, hogy a megvett árut túlértékelje 2. A szakértőnek vélt közlő elsöprő fölényben van azzal szemben, aki nem tudja magáról elhitetni, hogy ért ahhoz, amiről beszél. 3. A fokozatosság növeli a meggyőzhetőséget Ha valaki egyetértett egy csekély jelentőségű kérdéssel, ezt követően inkább egyetért egy nagyobb jelentőségű kérdéssel, mint az, akit nyomban a nagyobb

jelentőségű problémával rohantak le. 4. Ráadáshatás l az egyébként igen drága benzinkúti boltok sikerének titkát abban látják, hogy ha valaki kifizet több ezer forintot benzinre, akkor nem sajnálja az édességre. Már az 1920-as években jellegzetes probléma volt a közleményben foglaltak sorrendje. A meggyőzés szempontjából lényeges rész a közlemény elején foglal helyet, a figyelmet az elől álló részek kötik le elsősorban. Utóbb kiderült, hogy a közlemény vége is előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. Az emlékezet jobban megőrzi a közlemény végén levő részeket Bettinghaus a meggyőző közlemény előadásmódjának változatairól ír. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. A téri előadásmód. (egy földrészen, országban melyek azok a területek, ahol az adott üdítőt már nagyon sokan fogyasztják, s melyek az ellátatlan területek.) Az idői előadásmód. Az optimista időrendi előadásmód egyfelől pozitív valószínűségeket kelt

fel, másfelől redukálja egyes szorongató mozzanatok (betegség, halál) előfordulási valószínűségét. Deduktív előadásmód. A séma logikai eljáráson alapul (csontritkulásos, mert kevés tejet iszik) Induktív előadásmód. Az előző fordítottja (tejet iszol, egészséges leszel) Pszichológiai előadásmód. Bizonyos szükségleteket kell felébresztenünk a befogadóban, majd rá kell mutatnunk azokra az eszközökre, melyek révén szükségletük kielégülhet. Problémamegoldási előadásmód. A közleményt dilemmaként kell előadni, s a döntést a befogadóra kell bízni Oksági előadásmód. Először a következményeket kell feltárnunk, utólag kell rámutatnunk az azokat előidéző okokra Egyoldalú meggyőzésnek nevezzük azokat a helyzeteket, ahol az ellenérvek nem jutnak szóhoz. Kétoldalú közlésről beszélünk, ha felmerülnek az ellenérvek, ellentétes álláspont mellett szóló érvek is. nemcsak jót Kétoldalú közlés 48/58

magasabb iskolai végzettségű, ill. alternatív információkat ismerő személyek körében hatékonyabb A kétoldalú közlemények hatékonyabbak, ha a befogadók várhatóan már eleve egyetértenek a forrással. Megkülönböztetünk olyan közléseket, amelyek tisztán érzelmi eszközökkel dolgoznak, és olyan közléseket, amelyek igénybe veszik az intellektust, értelmet is. általában az érzelmi érvek hatásosak A reklám sikeréhez a pszichológia 3 területen tud hozzájárulni: - fogyasztói magatartások és indítékok hatásának feltérképezése és rendszerezése - hatáskeltés eszközeinek és módszereinek vizsgálata - reklám eredményeinek és hatásának vizsgálata A VISSZACSATOLÁS NAGY JELENTŐSÉGŰ A REKLÁMBAN. A REKLÁM SIKERE ATTÓL FÜG, HOGY MILYEN A PSZICHOLÓGIAI KOMMUNIKÁCIÓS TARTALMA. KÉPES-E ARRA, HOGY CÉLCSOPORTJÁT KÖNNYEN DÖNTÉSRE BÍRJA A meggyőzési folyamat lefutásának sémájánál szükséges számításba venni és

összevetni: - felhasználó személyiségét – reklámhír milyenségét és megjelenési helyét –hír terjedési körülményeit – vásárlási feltételeket. Ha meghatározott csoportban létezik a szükséglet, kialakul az igény, akkor a legfontosabb, hogy olyan média közvetítsen, amelyik a megszokott információs forrásához tartozik, így létrejöhet egy keresési magatartás. A hírre kialakul az emlékezés, a hír megtanulható lesz. Létrejön a vásárlási elhatározás A vásárló a legdöntőbb láncszem a reklámmeggyőzésben, sorsfordító egy tárgy elterjesztésében. A reklám akkor számíthat sikerre, ha pontos ismeretekkel rendelkezik a lehetséges felhasználók személyiségéről, körülményeikről, és tudomásul veszi, hogy a vásárlók megelégedettsége az, ami a reklám eredményességét szavatolhatja A reklámmeggyőzés akadályai: - reklám előállítás fázisának akadályai: idő és pénz, adatok érvényessége,

transzformáció, kódolás, eszközválasztás - kommunikációs folyamat sorompói: nyelvi jártasság, beállítódás, világnézeti normák, szokások és motívumok, előítéletek és sztereotípiák - tudatos védekezés sorompói: tagadás, elhatárolás, stabilizáció 49/58 10. TÉTEL ESZKÖZÖK ÉS MÓDSZEREK AZ ANDRAGÓGIAI FOLYAMATBAN A REKLÁM ESZKÖZTÁRA Eszközök és módszerek az andragógiai folyamatban A felnőttképzés szervezeti formái és módszerei: Jelenléti és távoktatás: Jelenléti oktatás: Hosszú időn keresztül az oktatás csaknem kizárólag úgy folyt, hogy a tanító és a tanítvány, illetve ezek csoportjai rendszeresen és huzamosan együtt voltak. A technika és az oktatástechnológia fejlődésével rendkívüli mértékben megnőttek a képzésnek azok a lehetőségei, melyekben minimalizálódik az oktatók és a résztvevők személyes találkozásának együttműködésének szükségessége. A régebbi levelező oktatás

túlnyomórészt nagyon lazán irányított és nemritkán alacsony színvonalú és hatásfokú formáival szemben a távoktatás teljes rendszerében megszervezett és kellő infrastrukturális feltételekről mindenben gondoskodó képzést jelent. A levelező oktatás gyakran úgy igyekezett a hátrányokat leküzdeni, hogy a csekély levelezést kombinálta a jelenléti oktatással. A hallgatók tanáraiktól személyes találkozásokon kaptak útbaigazításokat, tanulmányi feladatokat, majd lényegében önállóan tanultak. A távoktatás miközben kiküszöböli a levelező oktatás gyakorlati gyengeségeit, továbbfejleszti ezt a képzési rendszert, és megvalósítja a „valódi” levelező oktatást is. Itt ugyanis az oktató intézmény rendszerint postán küldi szét a tananyagot a hallgatóknak, akik a tanulmányaik alapján megoldott feladatokat visszajuttatják, ezeket a szaktanárok értékelik, és megjegyzésekkel látják el, majd újra elküldik a

hallgatóknak. Ez az individualizált kapcsolati forma a kiteljesített levelező oktatás legnagyobb előnye. Néhány egyéb vonással kiegészítve (pl. telefonkonzultáció lehetőségének biztosítása) ezzel jell a voltaképpeni távoktatás pillanatnyilag. A számítógépes hálózatok rohamos kiépülése minden bizonnyal teljesen megújítja és talán dominánssá is teszi a távoktatást. Távoktatás fogalma: A távirányítás egyik sajátos módja, amely a munka melletti tanulás körülményeit között meghatározott, előírt és pontosan felépített ismeretek, gondolkodási és korlátozottan cselekvési műveletek elsajátítására szerveződik, meghatározott követelmények teljesítése érdekében. A távoktatás előnyei: - tanításról a tanulásra helyeződik a hangsúly - ismeretek reprodukálása helyett a feladat- és problémamegoldó készséget fejleszti - a hiba nem negatív jelentőségű - folyamatos aktivitást igényel - a tanulás ritmusa

igazodhat az egyén tanulási képességéhez, nem kell alkalmazkodni egy átlagos haladási ütemhez vagy a tanár ütemtervéhez - az oktató- és a lakóhely közti távolság nem akadályozhatja a továbbtanulást Hátrányai: - a folyamatos tanulás sokaknak megerőltető, nincsenek hozzászokva - feleslegesnek érzik az aprólékos feldolgozást és a tapasztalatkérő feladatsorokat - csak az erős motivációval rendelkezőknél eredményes - csak az tud eredményesen tanulni, akinek jó a tanulási technikája - a személyközi kommunikáció és a közös tevékenység hiánya, ami csökkentheti a motivációt - a visszacsatolás nem elég gyors. Egyes nehézségeket ki lehet küszöbölni úgy, hogy folyamatosan biztosítanak konzultációs lehetőséget és gondoskodnak a személyes tanácsadásról. Susanne Grimm nyomán a távoktatás modelljét a következőképpen vázolhatjuk fel: Oktató közlemények (rádió, tv, hang és videokazetta, számítógép)

Információközlés Jelenléti szakaszok (közvetlen oktatás) Segédanyagok (írásos) Információ-feldolgozás Desmond J. Keegen a távoktatás 5 lényeges jellemzőjét sorolta fel:  az oktató és a hallgató elválasztása  a tananyag tervezésének és előkészítésének sajátos szervezése  a technikai médiumok kiterjedt használata 50/58  gondoskodás a komm. kölcsönösségéről  csoportos foglalkozások 1971.: nagy –britanniai Open University (Nyílt Egyetem): alkalmaz nyomtatott szöveget, számítógépet (elektronikus levelezést), Léteznek azonban továbbra is egy-egy eszközcsoportot különösen előnyben részesítő vagy teljesen rájuk hagyatkozó távoktatási formák. Ezeket szinguláris vagy monomediális formáknak is nevezik, (az eszközrendszerekkel élőt multimediálisnak nevezik) A távoktatástól megkülönböztetjük az ún. nyílt tanulást, mely kevésbé irányított, de ugyancsak technikai médiumok közvetítik. Egyes

országokban pl: Nagy Britanniában a telefon, rádió, tv, az akusztikus és videokazetták, számítógépek is kezdenek immár besorolódni a nyílt tanulás ( és a távoktatás) bevett eszközei közé. A nyílt tanulás egyik nagy előnye a korlátlan kapacitás: mindenki be tud kapcsolódni, aki akar A felnőttek tanításának és tanulásának módszerei és eszközei A pedagógiában és az andragógiában különbséget kell tenni az eszköz és módszer fogalma között. A módszerek és eszközök szoros kapcsolata, kölcsönhatása nyilvánvaló: minden médiumhoz hozzátartóznak bizonyos módszerek, melyek alkalmazása az eszközöket a „célra irányítja”, meghatározza az eszközök felhasználásának legmegfelelőbb eljárásait. Az új médiumok új módszerek kifejlesztésére ösztönöznek, az új módszerek pedig előmozdítják az eszközök megújítását. Az eszközök a tanítási-tanulási folyamat nehezebben előállítható tényezői. Ámde a

legnagyobb fordulatok előidéző eszközöket nem a képzőintézmények készíttetik, hanem ezek „készen” jönnek az oktatás segítségére (miképp a fotó, diapozitív, film, rádió, tv, audio- és videomagnó, számítógép, multimédia). A modern technika gyökeresen átalakítja a tanítás-tanulás módszereit és módszertanát. Módszercsoportok és módszerfajták: Természetesen szétválasztható a tanítás és külön a tanulás módszerei. A tanítás módszerei nagyrészt meghatározzák a tanulás módszereit. Részben aktuálisan: a, A folyamatot az oktató szervezi és irányítja, ő jelöli ki a folyamatban felhasználható tanulási módszerek körét is, még ha kisebb vagy nagyobb mértékben a hallgatók is beleszólnak mindebbe. b, Tanítási módszereivel mindenkor kivívja a megfelelő tanulási módszer alkalmazását. De a tanítás nemcsak aktuálisan szól bele a tanulási módszerek megválasztásába, hanem általánosabb módon is: a

tanulás tanításával, tanulási szokások kialakításával. A módszerek csoportjai elsősorban az oktató szemszögéből van vizsgálva. A tanítási-tanulási módszerek száma elvileg nem zárt szám az mindig gazdagodik ill. elévül Az egyik elterjedt felosztás a didaktikai feladatok típusaival köti össze az egyes módszerfajtákat. A feladatok folyamatsémája a következő: - Motiválás - Ismeretszerzés, ezen belül:  A hallgatók meglévő tapasztalatainak, ismereteinek, nézeteine4k felidézése  „kész” új információk, ismeretek megújítása  megismerési folyamatok irányítása  az új ismeretek, nézetek szembesítése a meglévő tapasztalatokkal, ismeretekkel (megvitatás)  rögzítés, begyakorlás  alkalmazás - összefoglalás, eredményértékelés. A feladatok némelyike lehet ugyan külön fázisa is a tanulási folyamatnak, de többnyire nem különülnek el élesen egymástól. A feladatok és módszerek sem állnak a

kizárólagos megfelelés viszonyában egymással Egyazon feladat megoldására többféle módszer alkalmas, és egyazon módszer különféle feladatok megoldását is szolgálhatja. A motiválás módszerei problémaállítás, előzetes témavázlat, a hallgatók problémáinak összegyűjtése, dokumentum, irodalmi szemelvény bemutatása, film (videofelvétel) bejátszása a foglalkozások kezdetén, egyegy munkaszakasz célkitűzésének megjelölése, a gyakorlati felhasználhatóság ecsetelése stb. A meglévő tapasztalatok ismeretek feltárásának módszerei: a hallgatók csoportos szó-vagy írásbeli kikérdezése, beszélgetés a hallgatói csoporttal vagy néhány vállalkozó-kiválasztott hallgatóval, feladatmegoldás a meglévő tapasztalatok, ismeretek alapján (közösen vagy egyénileg), esetleg tesztek a alkalmazásával. Stb 51/58 A közvetlen tanári ismeretnyújtás módszerei : monologikus előadás, sokszorosított tanári jegyzet és egyéb szövegek

rendelkezésre bocsátása, a tanár által készített egyéb információhordozók bemutatása stb. A megismerési folyamatok irányításának módszerei: a valóság bizonyos jelenségeinek bemutatása az oktatás színterén vagy külső helyszínen, gépek szerkezetének, alkatrészeinek, működésének megfigyeltetése, szakirodalom olvasztatása és feldolgoztatása, problémaállítás, esettanulmányok, előadás stb. A „szembesítés” módszerei: megbeszélés, csoportvita, beszélgetéses előadás stb. A rögzítés és begyakoroltatás módszerei :tanári összefoglalás, csoportos összefoglaltatás, hallgatói jegyzetelés, gyakorló feladatok, önálló gyakorlati lehetőség biztosítása, ismétlések stb. Az alkalmazás módszerei: alkalmazható feladatok, az esetmódszer bizonyos típusai, önálló hallgatói előadás vagy dolgozat, teszt, stb. Az eredményértékelés módszerei szóbeli kikérdezés (feleltetés, beszámoltatás, beszélgetés), a

hallgatói munka megfigyelése, tárgyi produktomok elbírálása, feladatlap, kérdőív alkalmazása. ell teszt stb Kelemen László a következőképpen csoportosítja a módszereket: - Szemlélet vagy kép a) Bemutatás(szemléltetés) b) Önálló megfigyelések - Szó a) Közlés -Elbeszélés -Előadás -Magyarázat b) Megbeszélés (beszélgetés) c)Szövegek (tankönyv) tanulmányozása és írásbeli feladatmegoldások - Cselekvéses módszerek Az aktivitásformák szempontjából osztályozta a módszereket például I.J Lerner és M N Szkatkin - Reproduktív módszerek: Ezeket az jellemzi, hogy a tanár kész ismereteket, kész megoldásokat közöl, ill. bemutatja az elsajátítandó tevékenységek mintáit. A szerzők idfe sorolják az előadást, a tankönyvvel végzett munkát, az írásbeli gyakorlatot stb. - Problémamegoldó módszerek: A tanárok és a hallgatók együtt járják be az egyes problémák megoldásához vezető utat. Pl,: a tanár bizonyító

fejtegetései, egy tudományos felfedezés logikai menetének végigkövetése, stb. - Kutatómódszerek: vagy új megismerési feladatok, vagy ismert feladatok új módszerekkel való önállóan tervezett és kivitelezett megoldása. Szervezeti megfigyelések és regisztrálásuk, kísérletek, forrástanulmányok, szövegkritika, adatfelvétel és statisztikai feldolgozás stb. „Aktív módszerek” és az aktivizálás A pedagógiában az aktív módszerek és a tanulói aktivitás előtérbe állítása a XX. Sz elején kibontakozó Ny-európai és amerikai reformmozgalmakhoz kötődik. Különösen felértékelődött ekkor az önkifejező művészeti és a munkaaktivitás, de nemkülönben az önálló problémamegoldó gondolkodás is. ( John Dewey, Georg Kerschen-Steiner és sokan mások) A régi „könyviskolával” szembeállították a „cselekvés iskoláit”, a „munkaiskolákat”, a megmerevítő tradicionalizmussal az állandó önmegújításra képes

rugalmasságot. Úttörést jelentett e téren Malcolm S. Knowles munkássága Ő a „metodikai munkában” mindenekelőtt a szociális akciók célra irányuló szervezését látta és aláhúzta egyrészt az eredményes tanulócsoport-munka külső társadalmi feltételeinek fontosságát, másrészt a belső informális kapcsolatok szerepét. Knowles ezen az alapon kidolgozta az andragógiai „szociális akcióterv” programját ezzel keretet adott a felnőttképzési módszerek újszerű elrendezéséhez. Előrebocsátva, hogy az általa mintegy negyedszázaddal ezelőtt megnevezett különleges nálunk leginkább „aktivizáló módszerek” gyűjtőnéven emlegetett szervezési formák és módszerek különböző elnevezésekkel és folytonosan gyarapodva, módosulva, immár világszerte elterjedt. Néhány általa alkalmazott Magyarországon is átvett fogalmat értelmeznék.: „suttogó csoportok módszere”: A plenáris ülés résztvevői rövid időre 4-6 tagú

kiscsoportokra válnak szét, megállapodnak bizonyos kérdések felvetésében vagy bizonyos hozzászólásban. „figyelő gárda módszer”: egyes embereket külön felkérnek megadott szempontok szerint figyeljék az előadást, majd szóljanak hozzá. „reakció kerek asztal módszer” lényege 4-5 résztvevő különböző szempontok szerint mérlegeli az előadásban elhangzottakat, majd egyik másik kijelentésre rákérdez. 52/58 „kerekasztal módszer”: először az összes résztvevő ismerteti az álláspontját valamely vitakérdésben, azután ezeket nyilvánosan esetleg a hallgatóság bekapcsolásával megvitatják. Veronika Schoisswohl csoportosítása: kikérdező módszer, nem-küzdő és küzdő vitaforma, játékforma. Maróti Andor: és Sz. Várnagy Marianne az aktivizáló módszereket (kérdező módszerek, vitatechnikák, szimulációs módszerek) 6 pontban ajánlják: Az erősíteni kívánt közéleti aktivitás az oktatás-képzés demokratikusabb

módja mellett szól - A hatékonyságot növeli a megfelelő visszacsatolás - A személyiség fejlődése tevékenységei során megy végbe - A külső aktivitás kiválthatja a belső aktivitást - A meggyőzés ily módon a közösség művévé tehető - Az aktivizáló módszerek elősegítik a spontán odafigyelést Az előadás Az előadás mint egy-egy foglalkozás kizárólagos vagy uralkodó módszere leginkább a felnőttoktatásban és az „ismeretterjesztés” keretei között terjedt el. Ellenvetések az előadással szemben: - Csekély a kapcsolat az előadó és a hallgató között. - Kedvez az anyag passzív felvételének - A tananyagot rövidebb idő alatt és tartósabban el lehet sajátítani könyvekből - A szociális interakciók hiánya gátolja a tanulók vitakézségének és képességének megnyilvánulásait, fejlődését. - Tanulástechnikailag odavezet az előadás hallgatása, hogy egyidejűleg kényszerül a tanuló a beszédre figyelni,

gondolkodni, kiválasztani, hogy mit jegyzeteljen és azt leírni. Ez a „figyelem permanens skizofréniáját” idézi elő. Minél jobb egy előadás, annál kevésbé tanulható Előnyei: - Ha az előadás vitatkozáshoz ad információt, akkor a megfontolást is elősegítheti. - Egy program újonnan felmerülő témájában az anyag bemutatására először az előadás alkalmas. - A tanulható formában, még nem feldolgozott témák, új kutatási eredmények bemutatására az előadás a legalkalmasabb. - Az eleven előadás közvetíteni tudja egy érdekes tanár személyes elkötelezettségét. - Tekintettel tud lenni a specifikus didaktikai célokra, differenciálni tud a különböző célcsoportok között. A felnőttoktatás legtöbb formájában ma már el is távolodtak az előadás „tiszta” formájától. Kombinálják különféle dialogikus megoldásokkal. Az ún „impulzusmódszer” az előadás és a vita tervszerű váltogatásából áll. Pöggeler és

sokan mások a „beszélgetés jellegű” előadást javasolják, mely leginkább problémafelvetéseivel és „nyitottságával” éri el a hallgatók reagálásait. Az ún konverzatórikus előadás (vagy „parlamentáris módszer”. Stb) esetében az előadó előzetesen felhatalmazza a hallgatókat arra, hogy bármely pillanatban közbeszóljanak, megállítsák az előadást, kérdéseket tegyenek fel. Közöljék a megjegyzéseiket Az előadások tárgya: Az legyen amin gondolkodni kell, kulcsot adjon a tények megközelítéséhez és megértéséhez. De az enciklopédikus vagy áttekintő előadás sem feltétlenül kerülendő Jobb a problémafelvető előadás, mint a pusztán közlő jell. A korszerűnek nevezhető előadói magatartást két szóval jellemzik: flexibilitás (maximális előzetes alkalmazkodást, hajlékonyságot jelent) a variabilitás pedig a szóban és a kifejező értékű viselkedésben megnyilvánuló hallgatói reagálásokhoz való folyamatos

alkalmazkodás. Az előadás menete: jellemző rá a rendszerezettség, fontos, hogy jól követhető logikája legyen. A kronológiai elrendezés gyakori lehetőség (nemcsak a történelmi tanulmányok esetében), problémaközpontú felépítés. Az adott témában és adott fokon lehetséges legegyszerűbb szerkezetben és legközérthetőbb nyelven adjuk elő mondanivalónkat. A részismétlések, a lejegyzésre ajánlott adatok és gondolatok kiemelése sok hallgatónak adhat segítséget .A felsőoktatásban ajánlott időtartama: 40-50 perc Ne csak szóval: A szemléltetéssel egybekötött előadás jóval hatékonyabb és kevésbé fárasztó, mint a verbalitásra szorítkozó. Régebben csak kiegészítő szerep jutott a látványnak az oktatásban, ennek megfelelően nevezték sokáig a látványt prezentáló eszközöket „oktatási segédeszközöknek”, ill. sorolták be ebbe a tágabb taneszközcsoportba. Miért Jó a látvány? (Legrand:) - A hallgató előre

érzékletes- közvetlenül a receptorokhoz jutatott- bevezetést kap a később szóbelileg kibontott témákhoz. 53/58 - A látvány szükségletet támaszt a jelentés diszkurzív megragadására, amit a verbális elemzés és információkiegészítés nyújt Az előzetes képi benyomások a szóbeli kifejtést teljes tartama alatt segítik a megértést. Az ún. oktatástechnikai eszközök fokozott felhasználása a felnőttképzésben korántsem a megjelenítés és közvetítés megkettőzése: a képek olyan információkat is hordóznak, melyek a kimondható vagy leírható tartalmat meghaladják. Az oktatásban a verbális és ikonikus elemek szétválaszthatatlanul összefonódnak Oktatástechnikánk – és a felnőttképzésnek különösen a távoktatási formája – az elméletben még kevéssé figyelt fel arra, hogy mindeközben az írott szövegek kezdik visszanyerni már-már elveszettnek hitt szerepüket. Az egyoldalúan verbális oktatás

korszerűsítésének azonban nem egyetlen útja a megfelelő eszközhasználat. Nem kevésbé fontos, hogy az andragógus tudatosan éljen a nem szóbeli (non-verbális) viselkedés különféle elemeivel. Erre legalkalmasabbak a ma már széleskörűen alkalmazott rendszerint videotechnikával támogatott komm. fejlesztési tréningek Emellett körvonalazódik már egy „andragógiai kommelmélet” is Ez különösen a munkahelyi, munkaerőpiaci és munkaoktatási komm. kérdéseit állítja előtérbe Andragógia és kommunikáció Carl Artur Werner felsőoktatási didaktikájában tárgyalja nyelv, a beszéd és a „kritikai hallgatás” kérdéseit.: - A gondolatcsere, vagyis a párbeszéd képességének fejlesztése minden felnőttoktatás általános célja. - A beszélgetés a felnőttoktatás legfontosabb eszköze - A demokratikus társadalomban az élőbeszéd fontosabb és szükségesebb, mint az írás. Párbeszédre való képesség fontossága! A retorikai

szemlélet hívei azon a nézeten vannak, hogy a nyelvhasználat módja kimerítően jellemzi az andragógia folyamatokban létrejövő érintkezést, és a helyes beszéd és írás normáinak elsajátíttatása kielégítő cél e téren. Franz Pöggeler szerint is a tudatos, fegyelmezett és célra irányuló beszéd az andragógiai komm. kulcsszerepet játszó eszköze. Ezért nélkülözhetetlen a szakmai továbbképzésben vagy a népfőiskolákon és a politikai pártok által szervezett oktatásban is. Lényeges eltérések vannak a pedagógiai és az andragógiai kommunikáció között. Ezek számbavételéhez szétválasztjuk a két egybefüggő problématerületet: a felnőttképzés kommunikáció fejlesztési célkitűzéseit és a felnőttképzésben alkalmazott kommunikáció sajátosságait. Az utóbbiról szólok csak 1. A pedagógiai kommunikáció túlnyomórészt oktatási intézmények falai között folyik, az andragógiai kommunikáció Pedig rendkívül

sokféle helyen és kommunikációs környezetben. 2. Az andragógiai viszony elvileg szimmetrikus 3. A harmadik szembetűnő különbség az, hogy a pedagógiai viszony alanyai, a tanulók csekély kommunikációs tapasztalattal rendelkeznek, többségük naivan nyílt, nyelvi fejlődésük pedig még nincs azon a szinten, hogy árnyaltan, a szituációnak megfelelően nyilatkozzanak meg: ezzel szemben a felnőttek verbalitása kifejlett, rutinos, még ha egyes szociokulturális rétegekbe tartozás esetén csiszolatlanok vagy éppen visszamaradottak is szép számban akadnak közöttük. Non-verbalitásuk erősebb önellenőrzés alatt áll Mindez jelentősen módosítja a kommunikáció dinamikáját és stílusát, a kölcsönös megértés közlésbeli feltétel-rendszerét. 4. A felnőtt hallgatók több érdemi kezdeményezésre tartanak igényt és többre is képesek A felnőttek nagy része teljes jogú partnerviszonyt kíván. Megbeszélés, vita Hogy az előadás vagy a

megbeszélés illetve vitamódszer-e a hatékonyabb, nem lehet általánosságban megválaszolni. Franz Pöggeler 4 nagyobb csoportot különített el: - A megbeszélés információs és tanulási formáit: például az ismerkedési beszélgetést, a tapasztalatcserét, interjút, stb. - A küzdőformákat: szabad vitatkozás – diszkusszió - összecsapás, - disputáció. - A játékformákat: például szerepjáték, kvíz. - ( a felosztásnak egy másik szempontját alkalmazva): a dialógus szociális formái szerint ismerünk pl.: párbeszédet, csoportos megbeszélést, pódiumvitát, fórumot. Ahány szerző annyi felosztás. A vitavezetői magatartásra az oktató egyénisége nagymértékben rányomja a bélyegét. A hallgatók ösztönzésének is különböző stílusai vannak: sürgetők és kivárók, általánosságban mozgók (kinek van még észrevétele?) és pontosan körülhatárolt témákra rákérdezők, stb. Az ideális vitavezetői magatartást 54/58

szokták különféle metaforákkal jellemezni pl.: „a kommunikáció tervezőmérnöke”, „a beszélgetésrendező”, „a karmester”. Az ideális vitavezető tud mérnök módjára tervezni is, de szükség esetén sok mindent fel is ad tervéből, kellő időben előtérbe lép ill. háttérbe vonul, egyszer vezényli a vitát máskor csak figyel rá Vagyis irányító szerepének és egyéniségének megtartásával igyekszik mindig adekvát módon eljárni. A reklám eszköztára A reklám célja: A reklámlélektan alkalmazott tudomány, célja a lélektani törvények széleskörű felhasználása a reklámtevékenységben, vagyis a reklám készítésében és a reklám kutatásában. Lélektani törvények alkalmazása a reklám készítésben: A reklám az általános lélektan törvényeinek felhasználásakor még az ismeretszerzés, a tanulás időbeni folyamatát is követi. Az észleléssel (percepció) indít, a figyelmet próbálja fenntartani, a vágyat, a

szükségletet felkelteni vagy felerősíti, gondolkodtat, majd az emlékképek és képzeleti képek segítségével döntésre sarkall. 1, A percepció: Az embléma (optikai jel, céget, márkát, árut jelöl.) Az optikai jel tulajdonképpen szimbólum Akkor képes a szimbólum az eredeti tárgyat szemléletessé és hangulatossá tenni, ha jelenátvitelre alkalmas. A jelenátvitel főbb kritériumai: A, A jelkép gyorsan észlelhető, tehát tömör legyen. B, Szabad asszociáció (pl.: Adynál: „fehér csönd”) 2, Spontán és átlagos figyelem: Szinte minden reklám él a figyelem két változatával. Az önkéntelen figyelem törvényeit alkalmazza a művész, ha az utcán egy jó plakát előtt megállunk, vagy egy kirakat kényszerít bennünket a szemlélődésre. A spontán figyelem aztán akaratlagossá megy át, ha a vásárlási szándék fokozódik. Ha az inger a megszokottnál intenzívebb nagyobb vagy éppen kisebb. Ha az ingerek megszokott relációja

megváltozik egy inger szokatlan környezetben vagy szokatlan ingertársításban jelenik meg. A különös formák, a színek szokatlan kombinációi mind-mind csábítják az emberi tekintetet. Ezeket a szempontokat veszik figyelembe plakátoknál, újsághirdetések megszerkesztésénél. Fontos még a tipográfiai technikai megoldás is Ma a XX. sz-ban azonban az áruféleségek sokasága, a szolgáltatások széles köre nem nyújthat közvetlen érzékszervi tapasztalatot, mint a plakát vagy egy meghívó. Ma a csomagolás veszi át ezt a funkciót Az egyén motivációját a szociokulturális környezet mélyen befolyásolja. A reklámnak számolnia kell a motivációkat irányító, azokat módosító szociális erőkkel (pl.: konformitással) A reklámnak alkalmazkodnia kell az adott kultúra színvonalához is. A szerepekhez, statusokhoz is igazodnia kell a reklámnak. A reklámszakember a reklám felhívásait aszerint differenciálja, hogy a kultúra melyik rétegéhez,

csoportjához akar szólni. Minden réteg, csoport számára kínál olyan közös nevezőjű modellt, a melyet minden csoporttag elfogad, azonosul vele. A közös nevezőt hívjuk sztereotípiának 3, A szükségletek befolyásolása reklámtevékenységgel: A szükséglet a cselekvés mozgatórugója. ⇒ Vágyat kell ébreszteni ⇒Reklámmal cselekvést akarunk kiváltani ⇒ a keletkező szükséglet valóságos tevékenységben elégül ki. A szükségletek lehetnek manifesztek vagy látensek, egyaránt fontosak és előbb vagy utóbb kielégülést kívánnak Néhány késztetés: befolyásolás, sikervágy, szexualitás A modern reklám jelentősége és eszköztára:. A reklámtevékenységben mindenkor részt vettek a legkiválóbb elméleti szakemberek, pszichológusok. A reklám a kezdeti időktől adaptálta a lélektan elméleti és kísérleti eredményeit egyaránt. A reklám a teljes személyiséghez szól, a tudatra, a tudatelőttesre és a tudatalattira egyaránt

kíván hatni. A személyiség dönthet, melyik szférát hagyja dominálni A hazai reklám- múlt és jelen Magyarországon a két VH. között a reklámtevékenység színvonalát elsősorban a külföldi cégek leányvállalatai garantálták (J.Meinl), de jeleskedett az alkalmazott grafikusok, karikaturisták biztosították A nyelvi humor nagy mestere, Karinthy Frigyes szintén tevékenykedett és remekelt ezen a területen. 1945 után a piacgazdaság jó időre megszűnt, a reklám elveszítette valódi funkcióját. A hiánygazdaságban, ahol a javak elosztása folyt, legfeljebb a tájékoztatásnak jutott némi szerep. A vállalatok reklámtevékenysége később sem volt rendszeres, folyamatos A reklám vagy hirdetés színvonala primitív volt, a mondanivaló és a motivációk nem harmonizáltak. A fordulat 1989-90-ben következett be, nem csupán mennyisége gyarapodott, de sokszínű, változatos és színvonalát tekintve ma már igen vegyes. 55/58 A reklám fajtái:

Ma már a reklámnak csupán csak két változata van. Habár a két fajta reklám között tartalmi különbség van, a technikai megoldások az eszközök gazdag változatában sok a hasonlóság. Céljuk közös: a fogyasztók szükségleteinek kielégítése Sokan használják az információs és motivációs reklám kifejezéseket a két típus megkülönböztetésére. lélektan körébe tartozik információelmélet hatáskörébe utalják =A két típust illetik még a tematikus és atematikus fogalmakkal is. Az érzelmi elemek, a szimbólumok dominanciája miatt kapta a nevét Konkrét tárgya, mondanivalója van =Racionális és emocionális reklámnak is nevezik őket a tudattalan késztetéseket szolgálja a tudati szférát, a rációt célozza 1, A racionális reklám: Tényeken , információkon alapul és tárgyilagos. A termék bemutatkozásakor elmondja, honnan származik, milyen tulajdonságokkal bír. A szavahihetőség, a bizalomébresztés a racionális reklám

fontos kellékei. Tömör és mértéktartó stílus A jó racionális reklámmal minden személyiségre hatni lehet. A racionális reklám szolgáltatja az érveket az önigazoláshoz 2, A motivációs (emocionális) reklám: Modernek is mondják. A két fajta reklámot összeköti a szlogen Az emocionális reklámkoncepciója a fogyasztóról, a környező világhoz való viszonyulásáról Freudtól ered. Abból a meggondolásból indul ki, hogy a tárgyaknak a konkrét jelentésükön túl szimbolikus értékük is van. A modern, emocionális reklám kémleli a feszültséget okozó vágyakat és szükségleteket. A reklám rendelkezik explicit (nyílt tartalom) és implicit tartalommal. Az emocionális- motivációs reklám formai megoldásai, eszközei: - Szimbólum Az emberi jelenlét Identifikáció Mire épít a reklám? - Az én erősítésére. A kapcsolatteremtő kézség javítása, fokozása, amelynek alapján megtanulhatjuk az egyén, miként alkalmazkodjék

rugalmasabban az új helyzetekhez. A pszichológiai szakaszolásnak 3 fajtáját szoktuk megkülönböztetni: - Vigasztaló azonosulás a szeretet tárgyával (elérhetetlen- elvesztett – eltávozott- meghalt anya) - Féltékeny azonosulás (olyan személlyel, akinek szívesen lennénk a helyében pl. vetélytárs) - Szimpatikus azonosulás (rokonszenves személy, tanár, film vagy regényhős) Az identifikációt egy másik lélektani képesség teszi lehetővé, ez az empátia, a beleélés képessége. Az identifikáció jelenthet pótkielégülést, pótcselekvést. A reklám eszköztára 1. A humor: A humor lélektani mechanizmusát S Freud fejtette ki kellő mélységben A vicc, az elvétések, elszólások, bakik eredete az elfojtás, amit nem merünk tudatosítani morális és egyéb okokból leírni, vagy kimondani. Ezek a dolgok megkerülve a tudatot a felszínre lopakodnak, nem csupán kijátsszák a tudatot, de álruhát, a humor mezét öltik magukra. A nyelvi humornak

számtalan hangtani és szótani mozzanata ismert: a szavak felcserélése vagy összevonása, helyettesítése, a nyelvbotlás, az elszólás, az eredeti vágyat képviselő szó illesztése egy oda nem illő szövegbe. 2. A karikatúra: a képi eszközzel történő ábrázolás hatásosabb a szóbeli humornál A kép tömegekhez és gyermekekhez is hatásosabban szól, mint a beszéd. A reklámba kedvelt fogás emberi tulajdonságok szimbolizálása állatokkal Azonban a humor, így a karikatúra sem nélkülözi a tapintatot. A mozi és a TV reklámok hatásmechanizmusának különbségei: - A mozi közönsége homogén, főleg a fiatalság - A színes, szélesvásznú film erősebb effektusokat vált ki - A TV-reklám az otthonunkba jön, közvetlen, de tolakodóbb. 3. A márkakép: A márkakép a termék személyiségét képviseli Manapság z áruféleségek sokaságát azonosnak vagy hasonlónak vélhetjük, ezért az adott cégnek nem közömbös, hogy saját áruját a

nagyközönség elfogadja, és meg tudja különböztetni más cégek hasonló áruitól. „a közismert márka”, a „nagy márkák” kifejezések azt jelentik, hogy egy cég, vállalt vagy termék megkülönböztető jegyeit a nagyközönség ismeri. 56/58 A márkának jogi jellege is van, amelyet törvény szentesít. A márkakép jogi, nemzeti és nemzetközi szabályok formájában objektiválódik. A márkakép társadalmi természetű. A kollektív tudatban a Ford kocsi megbízhatósága éppen olyan markáns, mint amilyennek a faji vagy nemzeti sztereotípiák (szűkmarkú skót). A márkaképet nehéz módosítani A márkák az áruk minőségét garantálják, de egyúttal a fogyasztót is megvédik. A márkakép aszó eredeti értelmében vett nyelvekkel ellentétben kozmopolita jellegű. A márkasztereotípiák nem szorítkoznak egy-egy ország területére. Egyesek az egész világon elterjednek A márkakép vágyakkal, ideákkal. Többé, kevésbé homályos

érzelmekkel megterhelt kollektív kép 4. A színek: A színek a reklámhatékonyságának fontos eszközei A színek közvetlenül hatnak a tudatunkra A színek figyelemfelkeltő hatása: Közismert és gyakran használt reklámeszköz a színek orientáló, figyelemfelkeltő hatása. Kizárólagos alkalmazását mérsékelve jó tudni, hogy a leginkább a meleg és a világos színek (vörös, narancssárga, valamint a fehér) keltik fel a figyelmet, a hideg és sötét színek (kék, zöld, kékeszöld, szürke és fekete) kevésbé vonzzák a tekintetet. A tiszta, telített színek (pl a spektrum színei) figyelemfelkeltőbbek, mint a szürkével fedett, telítetlen színek. A színek figyelemfelkeltő hatása a háttér színkontrasztjával is növelhető, a színek figyelemfelkeltő hatása a napszaktól is függ. A figyelem terjedelme és megoszthatósága korlátozott. A színes szövegek olvashatósága :A vizsgálat szerint a legjobban olvasható: A sárga felírat

fekete alapon, a fehér feketén, a fekete narancsszínűn, a fekete sárgán, a narancsszín feketén Legmesszebbről a következő felíratok voltak a legolvashatóbbak: Fekete sárga alapon, kék fehéren, piros fehéren, fehér a kéken, fekete a fehéren A színek emocionális asszociációs és szimbolikus hatása: minden szín meghatározott módon hat az emberre. A színek a közvetlen élettani hatáson túl is színjellegükkel, asszociációs és szimbolikus jelentésükkel erős érzelmi ingert jelentenek az egyén számára, nagymértékben befolyásolják kedélyállapotának, érzelmeinek alakulását. A színek asszociatív hatása lehet: könnyen tudatosíthatók és nehezen tudatosíthatók. A szín az élmény nélkül is kiváltja a hozzá fűződő érzelmeket. Legalább ilyen fontosak a színek szimbolikus (jelképi) hatásai, amelyek azon alapulnak, hogy hozzájuk különféle társadalmi-történelmi, nemzeti stb. értékelések, érzelmi felhangok tapadnak

(pl. a fekete a gyász színe) és ezeket egyénileg is elfogadjuk A szimbólumrendszer kultúrkörönként változhat (pl. keleten a gyász színe a fehér) , erre a reklám alkalmazójának tekeintettel kell lennie Néhány szín emocionális, asszociációs és szimbolikus hatása: A piros (vörös) asszociációi és szimbólumai: a rózsa, szegfű, alma, zászló, tűz, vér, harc, láz, veszély, életerő, öröm, felhevülő és piruló arc, szeretet és szerelem, erő, hatalom. Karaktere hangos, aktív, erőteljes, dinamikus, agresszív, tolakodó, meleg. Hatása: melegít, serkent, izgat, szenvedélyt vált ki A bordóvörös karaktere: erőteljes, nehéz, hatalmas. Hatása: félelmet kelt A bíborvörös asszociációi és szimbólumai: bársony, palást, meggy, rózsa, hatalom, pompa, fényűzés és mámor. Karaktere: merev, méltóságteljes, pompázó Hatása: mérsékel, megnyugtat A rózsaszín asszociációi és szimbólumai: kisbaba, lányok, rózsaszín ruhadarab,

púder, szaloncukor, naplemente. Karaktere: édeskés, erőtlen, gyöngéd, finom, kislányos A narancssárga asszociációi és szimbólumai: citrom, banán, tulipán, sárguló falevél, savanyúság, nap, napfény, derű, felszabadultság, veszély, irigység, féltékenység, zsugoriság, kórház, járvány. Karaktere: aktív, ragyogó, vonzó, tolakodó, életörömet árasztó. Hatása: melegít, frissít, élinkít, felszabadít, vidámságot kelt A zöld asszociációi és szimbólumai: fű, falevél, lomb, erdő, növények, szabad természet, biztonság, remény, enyhén passzív, meghitt, Hatása: felüdít, megnyugtat, kiegyensúlyoz, biztonságot kelt, álmosít. A kék asszociációi és szimbólumai: víz, jég, hideg, szabad tér, tiszta ég, végtelenség, nyugalom, béke, békesség, hidegség, komolyság, elmélyültség, józanság, nőiesség. Karaktere: komoly, hideg, békés, gyengéd, elmélyülő, szomorú, szentimentális, tiszta, nőies. Hatása: megnyugtat,

frissít, elgondolkoztat, elszomorít A kékeszöld asszociációi és szimbólumai: üveg, nyirkosság, hűvösség. Karaktere: hideg, passzív, zárkózott Hatása: frissítő, nyugtató. 57/58 Az ibolya (lila) asszociációi és szimbólumai: ibolya, orgona, szilva, fanyar illat, öregség, távolódás, vágyódás, melankólia, élvezetvágy. Karaktere: a vörös impulzivitását és a kék gyengédséget egyesíti, vonzó és taszító, melankolikus, szomorúságot és erotikumot áraszt. Hatása: gondolkodásra késztet, elszomorít, vágyakat kelt A barna asszociációi és szimbólumai fa , kéreg, bútordarabok, bőr és bőrtárgyak, szolidság, realitás, unalom, darabosság, józanság, mindennapiság, szilárdság. Karaktere: mindennapi, reális, józan, szolid, szilárd Hatása: megnyugtat, védettséget kelt, tompít, gátol. A fehér asszociációi és szimbólumai akác, hó, liliom, papír, fény, világosság, tisztaság, ártatlanság, szűziesség, születés,

keletkezés, békevágy, ünnep. Karaktere: tiszta, vakító, ragyogó, kisugárzó, fényteli, Hatása, frissítő A fekete: asszociációi és szimbólumai korom, égettség, éjszaka, sötétség, elmúlás, félelem, szomorúság, gyász, komolyság, méltóság, ünnepélyesség. Karaktere: szilárd, józan, komoly, merev, ünnepélyes, szomorú, félelemkeltő Hatása: álmosít, lehangol, depressziót vált ki. A szürke asszociációi és szimbólumai köd, eső, egyhangúság, semlegesség, közömbösség, szegénység. Karaktere: egyhangú, izgalommentes, unalmas, józan. Hatása: semlegesít, lehangol eltompít A piros izgató és dinamikus szín, amelyet a vizuális reklám az érzelmek felfokozására használhat fel. Virágkereskedelem, ajándékboltok is használhatják. Túl nagy felületen ne használjuk! Vigyázzuk arra, hogy a színek ki is olthatják egymást, ill. üthetik is egymást 58/58