Economic subjects | World economics » A nemzetközi tőkeáramlás jelentősége és típusai a XXI. században

Nemzetközi tőkeáramlás jelentősége és típusai a XXI. században Az 1970-es évek folyamán a világgazdaság sajátos fejlődési szakaszba lépett, amelynek valutáris téren a legfontosabb minőségi jellemzője a külső finanszírozási források jelentőségének rohamos bővülése. A nemzetközi tőkekapcsolatok a világgazdasági kapcsolatok legfontosabb szektorát alkotják, jelentőségükben ma már meghaladják a hagyományos áru- és szolgáltatásforgalom súlyát. A külső finanszírozás csatorna- és eszközrendszere egyaránt jelentős fejlődésen ment keresztül. Napjaink egyik legfőbb jellemzője, hogy az országok szinte kivétel nélkül igen aktív résztvevői a nemzetközi tőkeforgalomnak. A nemzetgazdasági határokat átlépő tőkeáramlások a tőkehiánnyal és a tőkefelesleggel rendelkező országok számára egyaránt alapvető jelentőségűek. Nemzetközi tőkeáramlásnak nevezünk minden olyan pénz- vagy tőkejószág-áramlást, amely

valamely vállalat inputjává illetve annak forrásává válik. Ezeket összefoglalóan külföldi beruházásoknak is nevezzük. Az ilyen pénz- vagy tőkejószág-áramlások közvetlenül vagy közvetve meglévő vagy új vállalat tőkeállományának fenntartását, bővítését, létrehozását szolgálják. Ennek megfelelően a nemzetközi tőkeáramlás tipizálásánál az első megkülönböztetés annak eldöntésén alapul, hogy a tőke áramlására pénz vagy termelőtőke formájában kerül-e sor. Nyilvánvaló azonban, hogy a pénz országhatárokat keresztező áramlására sor kerülhet olyan módon, hogy a pénzforrásokat biztosító tulajdonosi részt vállal a pénzfelhasználó vállalkozásában, illetve a kölcsönviszonyt értékpapír (részvényvásárlás – részvénybirtoklás) testesíti meg. S ettől minőségileg eltérő forrástranszfert jelent az egyszerű hitelviszony, amikor a kölcsönvevő (tehát a tőkeimportőr fél) felelőssége

kizárólag a hitel (a tőke) és kamatainak visszafizetésére korlátozódik – függetlenül attól, hogy hitelt, kötvényt vagy közönséges bankhitel formájában vette igénybe. A nemzetközi tőkeáramlás három eltérő típusát különböztetjük meg:  Portfolióberuházásokat, vagyis az értékpapír-befektetést, ebben z esetben vállalati részvényvásárlást a tőkepiacokon (értéktőzsdéken), a piacon kívüli kereskedelemben vagy zártkörű tőkeemelés formájában. A beruházó külföldi vállaltok által kibocsátott értékpapírokat vásárol, de nem törekszik arra, hogy tulajdonjogát a külföldi vállalat ellenőrzésére használja fel. Tőkejövedelmet szándékozik realizálni, célja a hazainál magasabb hozam elérése. A külföldi befektetéssel egyrészt magasabb jövedelmezőségű befektetési formákat találhatnak, másrészt a befektetések különböző országokban való elhelyezésével megoszthatják a kockázatot, és ezzel a

teljes (hazai és külföldi részekből álló) portfolió hozamát optimalizálhatják.  Közvetlen külföldi tőkeberuhásokat (FDIforeign direct investments), más néven működőtőke-beruházás. Ebben az esetben a befektetők a külföldi vállalatok feletti részleges vagy teljes kontroll megszerzésére törekszenek. Azt jelenti, hogy egy meglévő vállalat másik országban új leányvállalatot létesít, vagy a meglévőt bővíti. Minden olyan külföldi beruházás közvetlennek minősíthető, ahol az anyacég összekapcsolja a másik országban lévő erőforrásokat sajátjával, gyakorolja az ellenőrzést a tevékenység felett és szervezetileg összekapcsolja az egyes vállalatokat. Előfordulhat az is, hogy nem történik nemzetközi pénzáramlás, mert a beruházáshoz a külföldi országban vesznek fel hitelt. Az OECD definíciója szerint közvetlen tőkebefektetésnek a következők számítanak: - 100 %-os tulajdonú vállalat, leányvállalat, fiók

alapítása vagy bővítése, illetve teljes tulajdon megszerzése már meglévő vállalkozásokban, részvétel már meglévő vagy új vállalkozásban, -1- a vállalatok közötti tulajdonosi hitel, - a megtermelt nyereség újrabefektetése.  A hitelekés segélyek nemzetközi áramlását – tehát különlegesen kedvező feltételek mellett folyósított hitelek -, valamint a nemzetközi értékpapír - befeketetések (így elsősorban a nemzetközi tőkepiacok működésének) elemzését jelenti. A működő tőke exportjából származó közvetlen előnyök és hátrányok Előnyök: A XIX. században elsősorban a nyersanyagforrások megszerzése, a nyersanyagszállítások biztonságának megteremtése volt a szempont. Manapság már sokkal jellemzőbb a megfelelő humán erőforrások megszerzésére való törekvés mint külföldi közvetlen befektetési motiváció. Az olcsóbb munkaerővel való termelés végső soron a nemzetgazdaság egészének hasznára

válhat. A kihelyezett termelésből származó profit anyaországba való kerülése a nemzetközi jövedelmet növeli. A piacszerző beruházások révén megszerezhető előnyök a „legegyszerűbbek”. A piacbővülés következtében, az anyavállalat és a leányvállalat (ok) közötti vertikális integráció révén méretgazdaságossági előnyök keletkeznek, így a profit tömege és a profitráta nagysága egyaránt nő. Nemzetgazdasági szinten a működő tőke export, a hazai tulajdonban lévő külföldi termelőés szolgáltatási kapacitások léte és működése a profitrepatriálás révén kedvező hatást gyakorolhat a fizetési mérleg egyenlegére. A működő tőke export alán legfontosabb hatása lehet a kereskedelemteremtés, hiszen ennek hatására növekedhet az export. Hátrányok: Amennyiben a tőkeexportőr nemzetgazdaságban keletkezett, felhalmozódott pénzügyi források egy részét kiviszi az országból, ez azt eredményezi, hogy a hazai

tulajdonú cégek tevékenységének egy része külföldön folyik, így a profit egy része is külföldön keletkezik, tehát szűkül a tőkeexportőr ország adatbázisa. Ennek következménye az is, hogy a tőkeexportőr ország foglalkoztatási helyzetét súlyosbíthatja. A külföldi tevékenység külföldön való adózást is jelent, ami csökkenti az ország adóbevételét. Nemcsak az igaz, hogy a működő tőke export nemzetgazdasági szinten talán legfontosabb pozitív hatása lehet a keresletteremtés, hanem az ellenkezője is: a működőtőke - kivitel korlátozhatja, csökkentheti az áruk és szolgáltatások exportját. A működő tőke imortjából származó előnyök és hátrányok Előnyök: A tőkeimport, a közvetlen külföldi befektetetések beáramlásának pozitív következménye a finanszírozási források bővülése – bővítése annak révén, hogy áthidalja a beruházási források hiányát, a nemzetgazdaság rendelkezésére álló

devizaforrások elégedetlenségét, a költségvetés hiányát. Hozzájárulhat a fizetési mérleg hiányának enyhítéséhez és a költségvetési hiány csökkentéséhez. Kedvező hatása van a tőkeimportnak a foglalkoztatásra: egyrészt a külföldi befektetés több új, közvetlen munkaerőt igényel, másrészt a keletkezett személyes jövedelmek elköltése makroszinten keresletbővülést okoz. A fejlődő országok számára különösen fontos lehet a tőkeimport révén az országba kerülő fejlett technika, technológia, ami nem csak a tőkeállomány minőségét javítja, hanem bővíti a munkaerő szakmai ismereteit is. -2- Lehetővé válhat a tőkeimport nemzetgazdaság, a hazai vállalatok számára a külpiaci kapcsolatrendszer fejlesztése, a külső piacokra való bejutás megkönnyítése. Hátrányok: Az előnyök lehetnek hátrányok is, ha azok nem válnak a nemzetgazdaság szerves részévé. Ha a fejlettebb technikát csak a külföldi

leányvállalat képes alkalmazni, és nem hat a termelés más területére, akkor duális gazdasági szerkezet alakulhat ki, ami hosszú távon a relatív elmaradást fokozza. A tőkeimport hatása nagyon ellentmondásos folyamat, hiszen egyes országokban a külföldi tulajdonban lévő vállalatok magukkal húzzák a hazai vállalatok fejlődését. Máshol viszont, ahol az integráció feltételei nem voltak meg, a káros hatások egyre inkább túlsúlyra kerülnek Mind pozitív, mind negatív hatása is lehet a tőkeimportnak, a hatás jellege a technikai hatékonyságban, a strukturális hatékonyságban és a méretgazdaságosság, valamint a külföldi befektetés hatására létrejövő termékváltozatok számában fejeződik ki. Irodalomjegyzék: Solt Katalin: A nemzetközi gazdaságtan alapjai, TRI-MESTER Kiadó Csáky György: A nemzetközi gazdaságtan és a világgazdaságtan alapjai, NAPVILÁG Kiadó -3-