Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Thomas Nagel - Az egyenlőség politikai eszménye a modern politikai filozófiában

Thomas Nagel - Az egyenlőség politikai eszménye a modern politikai filozófiában I. A mai politikai vitákban négyféle egyenlőség fordul elő: 1. politikai egyenlőség 2. jogi egyenlőség nem definiáljuk formális intézmények fogalmaival 3. társadalmi egyenlőség 4. gazdasági egyenlőség  kérdését nem választjuk el az egyenlőség más formáinak a kérdésétől -- tehát szükség van hozzá politikai, jogi és társadalmi egyenlőség A gazdasági egyenlőség megvalósításához szükség van: 1. a rendelkezésre álló javak mennyiségének csökkentésére 2. a gazdasági szabadság korlátozására ~ az ilyen elfogadhatatlan mivel sértik az emberi jogokat II. eszközök némelyike - ha az egyenlőség önmagában jó, akkor létrehozása érdekében fel kell áldoznunk valamit a hatékonyságból és a szabadságból - kommunitárius felfogás: az egyenlőség az egész társadalom számára jó individuális felfogás: az egyenlőség egyenlő

a helyes elosztási tervvel - Rawls  az egyenlőség csak akkor jó, hogyha a társadalom legrosszabb helyzetben lévő tagjai számára is érdek a javak eloszlását befolyásolja a különbségelv, ami azt mondja ki, hogy mindenki számára alapvető, hogy jó az ha javul a helyzete DE a rosszabb helyzetben lévő embereknek a körülményeinek a javítása elsőbbséget élvez, a jobb helyzetben lévő emberek körülményeinél - Az egyenlőség nem önérték: 1. a haszonelvűség nézőpontjából: jobb, ha több van valamiből, ami jó és kevesebb abból, ami rossz, tekintet nélkül arra, hogy hogyan oszlik el (értelmetlen feláldozni több ember javát, kevesebb ember javáért, azért mert a legrosszabb helyzetben lévők, így jutnak a legnagyobb előnyökhöz) 2. egyéni jogok elmélete szerint helytelen beavatkoznunk mások vagyongyűjtési szabadságába azért, hogy megakadályozzuk az egyenlőtlenség növekedését III. Az utilitarista és az egalitárius

felfogásnak a közös pontja, hogy az feltételezi az emberek erkölcsi egyenlőségét és, hogy minden ember azonos erkölcsi igényekkel léphet fel, azonban abban különbözik a szemlélet, hogy mik ezek az igények 1. utilitarista szerint: minden egyes ember érdekeit figyelembe kell venni a hasznosság kiszámításakor. 2. az egalitárius szerint: ezek az igények abban állnak, hogy mindenki egyenlő mértékben részesedjen a tényleges vagy a lehetséges előnyökből. IV. V. Haszonelvűség erkölcsi egyenlősége ~ többségi szabály: - minden ember érdekeit figyelembe veszik - azonban egyes emberek érdekei erősebbnek bizonyulnak, másokénál - azt kell tennünk, ami a legjobbnak tűnne az összes egyéni érdeket számításba vevő nézőpontból Jogi egyenlőség: mindenki csak olyasmit tehet meg, ami nem sérti mások jogait A jogok közvetlenül korlátozzák a cselekvést: mindenkinek megtiltják, hogy közvetlenül megsértsék mások jogait. VI. Az

egilitarizmus rangsorolja a szükségleteket és a legsürgősebbnek ad elsőbbséget, tekintet nélkül az érintett személyek számára. Probléma a rangsor meghatározása: felmerül a kérdés, hogy vajon objektív mércét használnunk-e a szükségletek megállapításakor. A rangsorolás lényeges vonása, hogy a rosszabb helyzetben lévők helyzetének javítását általában sokkal sürgősebbnek tekinti, mint a jobb helyzetben lévőkét