Ősvilági tragédia (boszorkányok, karizma, jelenések…stb), a középkori Skóciában játszódik (feudális hierarchia). Messzebb van Shakespeare korától, mint III. Richárd ideje. Mindkét főhős a hatalmat akarja, mire nincs törvényes lehetősége, azonban a Macbeth nem a nagy mechanizmusról, hanem az emberi lélekről szól. Itt egy gyilkosság áll a középpontban (Duncan király meggyilkolása), minden más gyilkosság ennek az egynek az elfedésére történik (tanúk eltüntetése).

Ez a terjedelmileg legrövidebb Shakespeare-darab, de tartalmilag a legsűrűbb, már-már ballada – egy megőrülés balladája, melyben nemcsak a bűnt, hanem a bűnhődést is látjuk. Fenti okok miatt néhány irodalomtörténész úgy gondolja, hogy a Macbeth egy töredék. Nem biztos, lehet, hogy Shakespeare a kihagyás eszközével élt, éppen úgy, mint a ballada műfaja (balladai homály).

Szereplők bemutatása
Macbeth:
Az azonos című tragédia központi alakja. Skót hadvezér. Legyőzte urának és egyben rokonának, Duncannek ellenségét. De mindez nem volt elég, hiszen az országot megcélzó norvég hadakat is visszaverte. A három boszorka azt jósolta neki, hogy Skócia királya lesz, de előtte még Cawdor thánja. Duncan ráruházta Cawdor thánságát, kastélyába fogadta a királyt és felesége rábeszélése miatt megölte őt, csak azért, hogy övé lehessen a trón. Macbethet kijelölték utódnak, de ő cseppet sem volt nyugodt, hiszen tudta, hogy Banquo mindent tud, hiszen ott volt akkor, amikor a boszorkák megjósolták neki jövőjét, ezért orgyilkosokkal megölette őt, de persze, nem ment tökéletesen a dolog, hiszen volt vezértársa fia, Fleance elmenekült a gyilkosok elől. Macduff Malcolmhoz pártolt, ezért megölette Lady Macduffot és gyermekeit. a banyák ismételten jósoltak neki. Azt, hogy semmi bántódás nem érheti addig, amíg a birnami erdő nem kerül Dunsinane-re és, hogy nem árthat neki olyan ember, akit anya szült. Az erdőből azonban fákat vágatott ki Macduff, amelyeknek hordozásával álcázta támadását. Ezt azonban még tetőzte az a tény, hogy a királyról kiderült, hogy nem anya szülte, hanem kivágták halott anyja testéből. Halálát hősként fogadta, ezért méltóságát az utolsó pillanatban visszanyerte.

Lady Macbeth:
A címszereplő felesége. Ő vette rá Macbethtet hosszas noszogatás árán, hogy a vendégeskedés éjjelén ölje meg a királyt és vegye át a tróni, mert már ismerte a jóslatot. Ő rendezte el a nyomokat úgy, hogy a gyanú az elhunyt király két fiára terelődjön. A lelkiismeret furdalta és elméje megbomlott, majd a halál magával ragadta. Tagadhatatlan, hogy a gyilkosságnak ő, ez a kemény és férfias jellem a kitervelője. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy férjét nem tudta volna a nélkül rávenni, ha nem lakozott volna benne az a parányi akarat, amit csak bíztatni kellett. Lelki összeroppanásában az is közrejátszik, hogy pont azzal tette tönkre szerelmét, amivel naggyá akarta tenni.

Duncan:
Skót király, trónja, amit Macbeth megmentett veszélyben forgott. Szörnyű gyilkosság áldozata.

Macduff: Duncan hű embere. Nem hitt Macbethnek, tudta jól, hogy ő a gyilkos. Angliába szökött, hogy segítse Malcolmot. Ő ölte meg végül Macbethet, akinek a boszorkányok azt jósolták másodjára, hogy akkor nem esik bántódása, ha olyan ember száll szembe vele, akit anya szült.

Első felvonás

I./1.

Vége a skót-norvég háborúnak, mely polgárháborúba csap a végén. Megjelennek a boszorkányok, akik Macbeth győzelmét vagy bukását latolgatják. Ez a hangulati indítás. A boszorkányok a transzcendentális erőket képviselik, hárman vannak (szentháromság allegóriája). Ebben az időben a világ kb. 20%-át ismerte az ember (városok, utak), a többi 80% erdők, ismeretlen tájak, mocsarak voltak számára, melyeket képzeletbeli lényekkel népesített be, így próbálta magyarázni a számára ismeretlen jelenségeket, történéseket. A középkori emberének világképe a lélek lajtorjája volt, melynek minden elemében hitt.

I./2.

Expozíció: „Ki az a véres?” – a darab a vér drámája. Egy katona jön és elmeséli a királynak a csata állását, képet ad a szereplőkről, hovatartozásukról (árulók, foglyok, halottak), elmeséli Macbeth hőstetteit. Innen tudjuk meg, hogy kiről szól a darab: egy királypárti hős katonáról, aki katonai morál szerint maga a tökéletes katona. Duncan így tudomást szerez Macbeth tetteiről, és elmondja, szándéka, hogy kivégezteti az árulókat és megjutalmazza Macbethet (rászáll a kivégzett árulóvezér rangja – Cowdor thánja –, vagyona, földjei; és megkapja M. azt a jogot, hogy vendégül láthatja a királyt).

Itt ez a Nagy Mechanizmus: Macbeth megmenti Duncan életét az árulóktól, ezért megjutalmazza őt a király, de később megöli az uralkodót, s mivel az örökösök elmenekülnek, mert félnek, hogy őket is megölik, így rászáll a korona, de ezzel ő is áruló lett. Macbeth kardra tűzi az áruló fejét, úgy hozza a király elé – a végén az ő fejét is kardra tűzve viszi Malcolm (Duncan örököse) színe elé Macduff (skót nemes), akit Malcolm megjutalmaz. Keretes szerkezet.

I./3.

Macbeth és Banqou jönnek hazafelé a háborúból, útközben (a darabban most először) találkoznak a boszorkányokkal, akik így köszöntik.

Macbethet: ”Üdv neked, Glamis thánja” (ez a jelenlegi címe), „Üdv neked, Cowdor thánja” (ezt még csak a király szándéka, hogy neki adja), „Üdv neked, üdv. Végül király leszel!”

Banquót: „Kisebb leszel, mint Macbeth, és nagyobb. Nem oly szerencsés, mégis boldogabb. Királyokat nemzel, bár nem vagy az. Üdv neked.”

I./4.

Alapszituáció: Macbeth-ék hazatérnek és a király átadja Macbeth-nek a jutalmát – a jóslat első fele tehát beteljesedett, Cowdor thánja lett. Innentől kezdve mindkettőjüket csak a jóslat izgatja, méregetik egymást, vajon hogy lesz a másikból király/királyok nemzője. Macbethet itt megfertőzte a becsvágy, hogy király legyen. Kérdés: megteszi-e azt a lépést, ami közte és a trón között áll, megöli-e a jelenlegi királyt? Ha igen, hogyan? Macbeth erkölcsös, lelkiismeretes, a leghősiesebb katona, éppen ez az ő tragédiája, hogy folyton viaskodik a lelkiismeretével, az erkölcsével. El is mondja, hogyha trónra szánta a Sors, majd úgyis odakerül, ő nem tesz érte semmit. Nem akar gyilkosságot emiatt, bár vágyja a királyságot, de nem ilyen áron. Itt felmerül tehát a Hamlet-kérdés: tenni, vagy nem tenni. Duncan a békét megszilárdítandó, kinevezi örökösét (idősebb fiát, Malcolmot), ezzel Macbethben még jobban felébred a vágy a trón iránt, és elhatározza: megöli a herceget.

I./5.

Lady Macbeth. Tökéletesen ismeri férjét, így tudja, hogy hiányzik belőle „a kellő gonoszság”, hogy trónra jusson. Ő annyira szereti férjét, hogy mindig azzá lesz, ami belőle hiányzik. Most gonoszságra van szüksége, így Lady Macbeth gonosz lesz (valójában nem az, csak férje iránti szerelemből veszi elő ezt a tulajdonságot magából és adja Macbethnek segítségül. Lady Macbeth nem akar királynő lenni!!!). Pontosan úgy okosítja férjét, mint Gloster tanítja Buckingamet. Kijelenti, hogy a vendéglátás éjjelén van lehetőségük megölni Duncant, így időt sem hagy férjének a gondolkodásra (pont úgy, mint Júlia Rómeónak). Ettől olyan dinamikus, pörgős a darab (és nem olyan uncsi, filozofálós, mint a Hamlet). Lady Macbeth teljesen átveszi az irányítást, mindent elintéz, elrendez, Macbethnek csak az a dolga, hogy leszúrja a királyt. Macbeth talán fél feleségétől, aki szerelmében most démont játszik.

I./6.

Készülődés a király vendéglátására.

I./7.

A vendégség. Macbeth a király meggyilkolásáról monologizál: szeretné, ha egyetlen mozdulattal megoldódna a dolog, mert lelkiismeretének akkor csak egy pillanatra kéne elfordulnia. Érveket hoz a gyilkosság ellen: Duncan jó király, ráadásul rokona is Macbethnek. Mindenki szereti, és mindenki meg akarná bosszulni a halálát. Meg aztán ott van a vendégjog is. Az a szánalmas és egyben tiszteletreméltó Macbethben, hogy a dinamizálás már elindult, a Nagy Mechanizmus kereke már forog, de ő még mindig hezitál, vissza akarja fogni a kereket. A monológ végén arra jut, hogy nem teszi meg. Ekkor jön Lady Macbeth és a férfiasságát célba véve támadja, Macbeth végül belemegy a gyilkosságba.

A Lady monológja végén van egy homályos utalás arra, hogy szült és szoptatott („szoptattam, s tudom mily édes a csecsemő az anya kebelén”). De hol a gyerek? Lehet, hogy meghalt, de az is lehet, hogy a Lady ölte meg, mert a monológ így folytatódik: „De bárhogy nevetne rám, én kitépném fogatlan szájából a mellemet, s agyát szétzúznám, ha úgy megfogadtam volna, mint te ezt”. Tehát a Ladyben valóban megvan az az elszántság, ami Macbethből teljesen hiányzik, hisz még gyermekét is megölné, nemhogy Duncant. Innentől kezdve tényleg démon a nő.

Kettejük kapcsolatában különben is furcsa a szex-téma, mert a Lady mindig Macbeth férfiasságát támadja, s mindig a férfi, a katonamivolt becsmérlésével ér célt. A titokzatos gyerek-téma is nagyszerű színészi játékra ad lehetőséget.

Lady Macbeth szavai („hazug szív sikeréhez hazug arc kell”) azt mutatják, hogy Shakespeare kora már nem az őszinte antik világ, ahol a szó a szándék kifejezésére, hanem egy olyan kor, melyben a szavak a valódi, ki nem mondott gondolatok, szándékok elfedésére szolgál. Ilyen a mai kor is – Shakespeare ezért is népszerű szinte minden korban.

Második felvonás

II./1-2.

Megtörtént a gyilkosság, de ezt nem látja a néző, csak egy kis közjátékot az udvaron mielőtt a Lady és Macbeth találkoznának. Ez feszült, hisz épp most ölték meg a királyt.

II./3.

Mielőtt kiderülne a dolog, Shakespeare beszúrja a kapus jelenetét. Ez vidám hangulatú (piás vénember obszcén beszólásokkal, káromkodással). Dramaturgiai ellenpontozása az előbbi két jelenetnek, drámai késleltetése a gyilkosság felfedezésének. A jelenet zárt, néhány sorban kell egy sorsot bemutatni (ld. Rómeó és Júlia – patikus). Nagy színészi lehetőség.

II./4.

A gyilkosság felfedezése után:

- Macbeth úgy tesz, mintha bántaná őt a király halála és tettetett dühében leszúrja a részegen alvó őröket (akiket a Lady bódított el) tanúk eltüntetése 1.

- A király két fia Angliába menekül, mert félnek, hogy őket is megölik.

- Banquo már gyanakszik, hogy talán Macbeth keze van benne, hisz ezzel ő lehet a király Duncan után. Banquo és fia hallotta a jóslatot, ők a koronatanúk, nekik is meg kell halniuk.

Harmadik felvonás

III./1.

Macbeth bérgyilkosokat fogad Banquo és fia meggyilkolására. Nem pénzzel veszi rá őket, hanem az érzelmeikre hat.

III./3.

Banquo meggyilkolása. A fiának sikerül megmenekülnie.

III./4.

Banquo szelleme Macbeth koronázási ünnepségén megjelenik Macbethnek, csak ő látja, környezete nem érti zavart viselkedését. Magában beszélő bolondnak látszódik. Lady Macbeth még tartja magát, magyarázkodik a többiek előtt és lelket önt férjébe. Macbeth úgy érzi, hogy összeesküvés készül ellene, mivel Macduff nem jött el az ünnepségre, ezzel ő lesz a következő Macbeth listáján. Később kiderül, Macduff azért nem ment az ünnepségre, mert Angliába utazott a király fiaihoz.

Negyedik felvonás

IV./1.

A boszorkányok jóslatot mondanak: nem kell Macbethnek félnie, mert csak akkor van baj, ha a birnami erdő megmozdul és csak olyan embertől kell tartania, akit nem anya szült. Látszólag megnyugtató, hisz az erdő jól oda van gyökerezve, és minden embert anya szült. A jóslat mégis titokzatos, ezért félelmetes.

IV./2.

Lady Macduff és fia a halálról beszélget. Hírnök jön, hogy bérgyilkosok közelednek. Macduff Angliában van, így a lady jogosan fél, teljesen kiszolgáltatottan ül otthon egy gyerekkel. Lady Macduffot és fiát megölik. Zárt jelenet, nagy színészi lehetőség, sorsmegmutatás.

IV./3.

Malcolm és Macduff beszélgetése Angliában. Macduff nem pártolja Macbeth uralkodását, vissza akarja hívni Malcolmot, hogy uralkodjon ő Skócia fölött.

Ötödik felvonás

Shakespeare reaktiválja a hőst Macbethben, minden-mindegy hőst csinál belőle. Teljesen egyedül maradt, elvesztette lelke másik felét: hírnök jön, hogy a Lady meghalt. Azt is elmondja, hogy megindult a birnami erdő, jön a kastély felé felfelé a hegyoldalon. Macbeth nem ijed meg.

Csatajelenetek sora. Macbeth megöli Siwardot.

Macbeth és Macduff összecsap. Macduff megdöbbentő bejelentést tesz: császármetszéssel született, így őt nem anya szülte, mert idő előtt kivágták anyjából. Macbeth még mindig nem ijed meg, tovább akar harcolni (mint III. Richárd).

Macbeth halálát nem látjuk (III. Richárdét sem). Már csak az látszik, hogy jön a győztes Macduff a kardra tűzött fejjel. Macduff elmondja Malcolmnak, hogy mi történt, éljenzi a királyt (pont úgy, mint a darab elején Macbeth jött az áruló fejével és éljenezte Duncant).

Malcolm ugyanazokat a szavakat mondja, mint apja: aki vele van, jutalmat kap; aki ellene, vesszen – programnyilatkozat (Richmond). Polgárháborúval kezdődik a darab, polgárháborúval végződik, közte látunk egy lelkiismeretes gyilkost, aki csak bűne elkövetésével teljesítheti be a sorsát, a jóslatot, de tettével nem tud szembenézni.

A Polanski-film

II./1, II./2.

Külső: komor, vihar, horrorkastély, lovak kitörnek

Belső: vidám enteriőr, vacsora, zene, tánc

Macbeth és Lady Macbeth hosszú monológjait a buli jeleneti szabdalják, néhol látjuk a komor külsőt bevágni.
Éneklő fiú: Banquo fia. Szép, szőke, kékszemű, angyalarcú gyerek. Ártatlan, idillikus, harmonikus külseje van. Hangulati ellenpontozása a lovak kitörésének bevágása.

Macbeth alakja: hősszerep, gondolkodó, intellektuális külseje van (nem vad katona, erőember), tipikus angolszász arc, Hamlet-alak.

Lady Macbeth alakja: törékeny naiva, inkább lányos, mint nőies. Izgalmas szerep, a belső gonoszsága fokozatosan jön ki. Üvegkeménységű, sokáig bírja, de egy ponton hirtelen sok apró darabra törik.

Jelképek:

- a darabban négyszemközti a párbeszédük, itt a tömegben beszélgetnek. Rejtett párbeszéd ez, kívülről mosolygó táncoló párnak tűnnek. A jelenet végén a király koronájának árnyéka megjelenik a gyilkosságot tervező Lady arcán, lekéri Ladyt táncolni

- A két őr, aki a király álmát őrzi majd, kardélen táncolnak. Saját tőrjeiket ugrálják körül. Ez előrevetítése vesztüknek.

- Tőr: itt szellemtőrként jelenik meg Macbeth előtt, a tőr felemelkedik és vezeti őt a király szobája felé. Belső kivetülés vagy égi jel?

Duncan meggyilkolása: Macbeth először saját tőréhez nyúl, majd mintegy hirtelen ötletként fordul az őrök tőrjei felé. Még a király ágya mellett is vacilál, hogy megtegye-e. Feszült, hosszú jelenet, mutatják Macbeth arcát, majd a békésen alvó („Glamis megölte az álmot”!), tehát védekezni képtelen királyt, akinek arca békés, jóindulatú, mesebeli király-arc. Macbeth addig-addig vacakol, míg a király felébred, meglátja őt (egymás szemébe néznek), megszólítja (kimondja a nevét)  Macbeth innen már nem léphet vissza. Indirekt módon így maga Duncan indítja el a gyilkosságot. A darabban nincs benne, itt egyetlen döfés helyett sok szurkálás lesz, véres, brutális jelenetben (a darab is így kezdődik, a katona elmondja, hogy Macbeth köldöktől állig felhasította az árulót – tehát itt Macbeth-ből kijön a katona). A szurkálás végén elvágja Duncan torkát.

Gyilkosság után: Macbeth és Lady Macbeth a sötét udvaron találkoznak. Hangokat hallanak, de csak képzelődnek. Lelkiismeretük hangjai: megbánták tettüket máris. Macbeth elhozta magával a gyilkos fegyvert, nem meri visszavinni (Lady Macbeth teszi ezt meg), nem mer szembenézni tettével. Ez őrülethez vezet. Rögtön a gyilkosság után dörömbölnek a kapun, Macduff vezetésével nemesek jönnek a királyhoz, nincs idő gondolkodni, mindjárt kiderül a gyilkosság.