Kémia | Tanulmányok, esszék » Nagy András - Veszélyes szénhidrogének, varázsgombák, igazságszérumok

Móra Ferenc Gimnázium Kiskunfélegyháza Veszélyes Szénhidrogének Drogok: Varázsgombák – igazságszérumok Készítette: Nagy András Beadás dátuma: 2009-10-10 Szerves vegyületek rövid történelmi áttekintése Az élő szervezet alapvető eleme a szén, ezért a szerves vegyületeket szénvegyületeknek is nevezzük. Berzélius (francia) XVIII. Században az élő szervezetből kivont anyagokat mesterségesen még nem tudták előállítani. Berzélius ezt azzal indokolta, hogy a szerves vegyületek előállításához szükséges a „vis vitalis” (életerő), ennek megfelelően a föld anyagait kettő nagy csoportra osztotta: - anorganikus anyagok, az élettelen világ anyagai - organikus, az élő világ anyagai Ez a felosztás napjainkban is használatos, anorganikus kémia (szervetlen), organikus (szerves). Lavoisier szintén francia, szintén a XVIII. Században megállapította, hogy az anorganikus anyagok sokféle elemből épülhetnek fel, míg az

organikus anyagok csak néhányból: H, C, O, N, azt a négy elemet organikus elemeknek nevezete el. Wöhler (1800-1882) megdöntötte a „vis vitalis” elvet, mert kettő olyan anyagok állított elő mesterségesen, amelyek élő anyagból kivonhatók: oxálsav (sóskában fordul elő), karbamid (vizeletben található). Ez után a felfedezés után a szerves kémiai kutatások óriási lendületet vettek, és kb. 150 év alatt napjainkig kb. 2-3 millióra tehető az ismert vegyületek száma A drog kifejezés jelentése A drog szónak az európai gyógyszerészeti terminológiában más az eredeti értelme, mint ahogy azt manapság a köznyelv használja. A gyógyszerészetben ma is a gyógyszerként használt száraz növényi részek, a növényi vagy állati termékek (ópium vagy méhviasz) megjelölésére szolgál. Drognak nevezünk minden olyan szert, amely a szervezetbe kerülve annak működését megváltoztatja, ezzel együtt megváltozik az ember közérzete,

hangulata és legtöbbször a magatartása is. Orvosi felfogás szerint kábítószer az a gyógyszer vagy vegyszer, amely az élő szervezetben, elsősorban a központi idegrendszer működésében olyan változást idéz elő, amely – akárcsak rövid időre is – átalakítja az ember személyiségét. Varázsgombák – igazságszérumok A növényi hallucinogéneket amerikai indiánok fedezték fel valamikor az ókorban, és használták évszázadokon keresztül vallási rituálékban. A különös hatású növények részben a kaktuszok (Lophophora williamsii, Echinopsis pachanoi) részben a gombák (Psilocybe cubensis) közé tartoznak. Az LSD-t (lizergsav dietil-amid) európai gyógyszerészek szintetizálták az anyarozs egyik alkaloidjából, a lizergsavból. Hatásaiban – és hatásmechanizmusában – nagyon hasonlít a növényi hallucinogénekhez, ezért rokon vegyületnek tekinthetők, bár szerkezetük különbözik. A tüskék nélküli peyote kaktusz

(Lophophora williamsii) varázserejét a huichol indiánok fedezhették fel valahol Mexikóban. A peyote rágása fontos része a vallási rituáléknak. A peyote reneszánszára a XIX században került sor. A XX század folyamán a peyote rituálék sok vitát váltottak ki. A fő hatóanyagot a meszkalint, 1897-ben azonosította Arthur Heffter, szintézise pedig 1919ben Ernst Späthnek sikerült. A növény nemcsak meszkalint, hanem több más alkaloidát tartalmaz, ezért a meszkalin és a peyote hatásai nem teljesen azonosak. A járulékos 2 alkaloidáknak többnyire nincs saját hatásuk, de fokozzák, vagy módosítják a meszkalin hatásait. A pszilocibint a Psilcybe nemhez tartozó, úgynevezett varázsgombák (teonanacatl) tartalmazzák, amelyek története nagyon hasonlít a varázskaktuszok történetéhez. Európába a XVIII. század vége felé jutott el, de eleinte összetévesztették a peyote-al, mert szárított növénydarabokat nem volt könnyű felismerni és

azonosítani. Az aktív hatóanyagot csak 1958-ban azonosították, de egy évvel később Albert Hoffman már a szintézist is megoldotta. A következő néhány év a kísérletezésé: a pszilocibin megjelent tabletta formájában, és ezt sok kutató kipróbálta saját magán. A vizsgálatok semmilyen kézzelfogható eredményhez nem vezettek, a veszélyek azonban nyilvánvalóvá váltak, ezért a gombát és a pszilocibint 1968-ban betiltották. Az LSD egy különös vegyületcsaládnak, az úgynevezett anyarozs-alkaloidáknak a leszármazottja. Az anyarozs (Claviceps pupurea) egy gombaféle, amely a rozs kalászát fertőzi meg, és egy sereg alkaloidát tartalmaz. Tömeges mérgezéseket okozott a középkorban: részben átmeneti elmezavart, részben fájdalmas vérér-összehúzódást idézett elő a végtagokban. A XX század első felében megindult az anyarozs-alkaloidák módszeres kutatása, aminek eredménye néhány gyógyszer – ergotamin, ergometrin, bromocriptin

– és az LSD lett. A vegyület 1938-ban szintetizálta Stoll és Hoffman, az anyarozsban található lizergsavból. Az LSD-t nem nehéz előállítani, ezért megindult illegális termelése A drog előnye, hogy nagyon kis mennyiségben hatékony. Az LSD történetének külön fejezete az igazságszérum keresése. A XX század ötvenes és hetvenes évei között CIA-ügynökök, katonák, és bűnözők ezrein próbálták ki (néha beleegyezésük vagy tudtuk nélkül), hogy a tudatra kifejtett hatását tanulmányozzák. Ezeket a próbálkozásokat még ma is a titok övezi Fogyasztásuk Az ősi rituálék mai követői ugyanúgy fogyasztják a kaktuszt, mint az indiánok, de mivel keserű, sokan kapszulákba zárják. A kaktusz azonban kevés meszkalint tartalmaz, ezért sok kapszulát kell lenyelni. A peyote-ból néha teát főznek, ami a végbélbe is beinjektálható, mert felszívódik a bélfalon keresztül. A varázsgomba – mint bármely gomba – megehető, akár

édesítve és különböző magokkal összekeverve, akár édesítés nélkül, salátába keverve, vagy pizzára rátéve. A gombából teát is lehet főzni. Állítólag minden formában ízletes Az LSD-t bélyegszerű papírokra szárítják rá, és onnan nyalják le. Rendkívül hatékony (100szor hatékonyabb, mint a pszilocibin és 4000-szer, mint a meszkalin), ezért egyetlen apró papírnégyzetre ráfér egy teljes adag. Hogy ne porladjon le a papírról, ragasztóval keverik, ami az LSD-utazást néha kellemetlenné teszi. A cseppekben szedett folyadék jobb, és általában hatékonyabb – bár emiatt veszélyesebb is. 3 Hatásuk Az LSD hallucinogén hatását a szerotonin 2a (5-HT2a) receptora közvetíti. A szerotonin egy idegrendszeri jelátvivő anyag, amely az agynak csak néhány kisméretű idegközpontjában termelődik (a Raphe magjaiban), ezeknek a nyúlványai viszont behálózzák az egész agyat, és befolyásolják a többi idegsejt működését.

Körülbelül 15féle szerotonin receptort ismerünk, ezek egyike a 2a receptor Szerotonin Némileg sommásan fogalmazva, az LSD munkára serkenti az agykéreg (főként a 4. és 5 réteg glutamáttal dolgozó) idegsejtjeit, amitől ezek belső kontrollja meglazul, és az agykéreg különböző területei között olyan asszociációk alakulnak ki, amelyekre éber állapotban soha nem kerülhetne sor. Az 5-HT2a receptorok szerepét bizonyítja, hogy ennek a receptornak minden agonistája (Agonista olyan anyag, amely ingerületbe hozza a receptort. Az antagonista épp ellenkezőleg, megakadályozza, hogy a receptor ingerületbe jöjjön) hallucinációt vált ki, míg az antagonisták megakadályozzák ezt. A hatás azonban túl összetett ahhoz, hogy egyetlen receptor megmagyarázza, és valóban: az LSD további nyolcféle szerotonin, minden (ötféle) dopamin, kétféle noradrenalin, és egy hisztamin receptorhoz kötődik. A bonyolult élmény valószínűleg a komplex hatásból

vezethető le; az eufória például a dopaminszerű hatásoknak tulajdonítható, a felajzottság pedig a noradrenalinnak. A meszkalin (Peyote kaktusz) és pszilocibin (varázsgomba) hatásmechanizmusa kevésbé ismert. Valószínű azonban, hogy hasonlóan hatnak, mint az LSD Varázsgomba fő hatóanyaga a pszilocibin, a pszilocin , illetve kisebb mértékben a baeocisztin és a norbaeocisztin. A pszilocin eléggé instabil vegyület, hamar elbomlik (a gomba elszáradásával mindenképp), ezzel szemben a pszilocibin akár évekig is stabil marad. Az emberi szervezetben a pszilocibin pszilocinra bomlik le, és ilyen alakban fejti ki hatását. Mindkét anyag a triptaminok családjába tartozik, és nagy hasonlóságot mutat az agy szerotonin nevű neurotranszmitterével. Pszilocinból a halálos adag az effektív (hatásos) dózis 641-szerese (ugyanez az érték az A-vitaminra 9637, az LSD-re 4816, az aszpirinre 199, a nikotinra pedig 21). Az LSD toleránssá (érzéketlenné) tesz a

meszkalinnal és pszilocibinnel szemben és fordítva, ezeknek az anyagoknak a fogyasztása LSD-toleranciát idéz elő. LSD (lizergsav dietil-amid C 20 H 25 N 3 O) 4 Meszkalin (C 11 H 17 NO 3 ) Psilocibin (C 12 H 17 N 2 O 4 P) Szerotonin (N 2 OC 10 H 12 ) 5 Függőség A függőség pszichológusok által elfogadott normái szerint a hallucinogének nem különösebben addiktívek, még az LSD sem! Kockázatai A függőség kis kockázata biztonságérzetbe ringathatja a hallucinogének kedvelőit. Fogyasztásuk mégis életveszélyessé válhat, a biztonságérzet ezért hamis. A drog hatása alatt egyesekben ellenállhatatlan vándorlási vágy ébred, vándorlás közben nem képes vigyázni magára, és könnyen megsérülhet, ill. meg is halhat Ennél súlyosabbak a rossz utazás következményei. Ilyenkor rettenet lesz úrrá a drogoson, ennek következményei, mások felé irányuló agresszió, vagy öngyilkosság. Végül de nem utolsó sorban: a

hallucinogének megnövelik a skizofrénia kialakulásának kockázatát. Gyógyászat Más drogokkal ellentétben a hallucinogéneket nem használják fel gyógyszerként. Egyetlen kivétel a klaszter-fejfájás, amely a három fő fejfájástípus egyike, és olyan súlyos, hogy többnyire kórházi kezelést igényel. A pszilocibin állítólag hatásosan csökkenti ezt a fejfájást, bár a bizonyítékok egyelőre alig lépték túl a népmesék bizonyító erejének határát. A jövőben talán létrehozhatók analóg vegyületek, melyek úgy csökkentik a fejfájást, hogy nem idéznek elő hallucinációkat. Ez a lehetőség a jövő kémikusai kezében van 6