Történelem | Tanulmányok, esszék » Az ókori Spárta

Az ókori Spárta Spárta kialakulása: Spártát i.e 1200 körül a dórok alapították A polisz a peloponésszoszi fsz-en, az Eurotasz völgyében 5 kis község összeolvadásából jött létre. A spártaiak hamarosan meghódították a környező településeket is, és a legyőzött akhájokat alávetett helyzetbe taszították. Az i.e VIII sz-ban Spárta a tőle nyugatra elterülő Messzénia tartományt is meghódította Az itt élő lakosság fellázadt a spártaiak ellen, ám ezt a lázadást i.e 630-610 között sikerült leverni (második messzéniai háború) és ezzel kialakult a spártai állam végleges területe (8400 négyzetkilométer) Spárta társadalma: A spártaiak társadalmi rendszerének alapítását egy Lükurgosz nevű spártai királynak tulajdonítják (állítólag ő alkotta meg a Khetrat, a spártai állam alkotmányát). Lükurgosz létezését már az ókorban is vitatták, és a mai napig sem sikerült bebizonyítani, hogy élt-e ilyen nevű

uralkodó, és ha igen, akkor mikor. Az első társadalmi csoportot teljes jogú polgárok alkották. Ide soroljuk a Spártát megalapító 8000-9000 család leszármazottait. Ez a létszám alig tized részét tette ki a leigázott akhájok létszámának. Ahhoz, hogy a nagy létszámú alávetett népességet féken tudjanak tartani, a spártaiak főfoglalkozású katonák voltak. Így a kétkezű munkának nem is volt érdeme a poliszban. A teljes jogú polgárok között fenn kellett tartani a belső egységet, így a spártaiak meggátolták a vagyoni különbségek kialakulását. Ezt úgy érték el, hogy a földeket állami tulajdonba vették, és a teljes jogú polgárok ebből kaptak azonos nagyságú parcellákat (ezeket klanoszoknak nevezték). Ezeket a földeket nem lehetett eladni, elajándékozni és mindig apáról a legidősebb fiúra szállt (a többi fiú az államtól kapott földet). Ezeket a parcellákat a leigázott akháj népességgel műveltették (ők is az

állam tulajdonát képezték). Bevezették továbbá a vaspénz használatát. Ezt a pénzt Hellász más vidékein nem fogadták el, így a spártaiak nem tudtak kereskedni. A másik társadalmi csoportot a perioikoszok (körüllakók) alkották. Ők is dórok voltak, de nem tartoztak a Spártát megalapító nemzetség közé. A Spárta körüli hegyekben éltek és bányászattal valamint kézművességgel foglalkoztak, ők állították elő a különféle eszközöket, fegyvereket. Alapesetben nem voltak a hadsereg tagjai, viszont a poliszt fenyegető veszély esetén őket is besorozták könnyűgyalogosnak. Az utolsó társadalmi csoportot a helóták (foglyok) alkották, ők a leigázott akháj népesség soraiból kerültek ki, földműveléssel foglalkoztak, és az állam tulajdonát képezték. A helóták minden tekintetben jogfosztottak, de nem rabszolgák! Egyrészt azért, mert maguknak gazdálkodtak, azaz csak a termés felét kellett beszolgálni a gazdájuknak,

másrészt családokban éltek és az ingóságok apáról fiúra szálltak. Mivel Spártában nagy tömegben rendelkezésre állt az olcsó munkaerő, nem volt szükség rabszolgák alkalmazására és a görög városok közül csak Spártában nem volt adósrabszolgaság intézménye. Államszervezet: A kormányzat egyik fontos szerve volt az Apella (népgyűlés). Ennek munkájában részt vehetett minden 30. életévét betöltött teljes jogú polgár Az Apella havonta egyszer gyűlésezett és jogköre igen korlátozott volt, mivel nem lehettek önálló javaslataik. A feladatuk annyi volt, hogy az eléjük terjesztett törvényjavaslatokról igennel és nemmel szavazhattak. Itt választották meg az állam főbb tisztségviselőit is A törvényhozás tényleges feladatait a Geruszia (Vének tanácsa) látta el. Ők készítették az Apella elé kerülő törvényjavaslatokat és kedvezőtlen döntés esetén megsemmisítethették a népgyűlés határozatait, sőt, fel is

oszlathatták azt (mindenképp olyan döntés született, amit őt akartak). A Geruszia állt: I. Két királyból: ők nem rendelkeztek a keleti típusú uralkodókhoz hasonlóan despotikus hatalommal, békeidőben a vallási életet irányították, háborúban pedig hadvezérek voltak. Két külön királyi családból származtak és hatalmuk apáról fiúra öröklődött. II. 28 geronból (vénből: őket az Apella választotta, a 60. életévüket betöltött teljes jogú polgárok közül és a tisztségeket halálig betöltötték. A végrehajtó hatalom az 5 ephorosz (felügyelő) kezében volt, akiket az Apella a 30. életévüket betöltött teljes jogú polgárok közül választott 1 év időtartamra. Feladatuk a rendfenntartás, a külpolitika, a bíráskodás illetve az életmód előírásainak betartatása. Spárta államformája arisztokratikus köztársaság, hiszen hiába működött az Apella, az állam gyakorlati irányítása egy szűk csoport kezében

összpontosult (ők töltötték be a tisztségeket, ők bíráskodtak és vezették a hadsereget) Az i.e VIsz-ban Spárta területi növekedése megállt Ennek ellenére kezében tudta tartani a peloponésszoszi félsziget vezetését, az i.e 550 körül létrehozott peloponésszoszi szövetségen keresztül. Békeidőben Spárta nem szólt bele az egyes államok belügyeibe, viszont háború idején katonaságot és pénzbeli segítséget követelt tőlük (Spárta az arisztokratikus köztársaság fenntartását támogatta az egész félszigeten) Spártai életmód: Spártában elterjedt életmód teljes mértékben elért a Hellász más városaiban tapasztalhatóktól. Az életmód itt 3 alapelv körül szerveződött: katonáskodás, egyenlőség, egyszerűség. Ennek a fenntartását szolgálta az ún. agógé, egy mesterségesen kialakított életforma, amely a teljes jogú polgárok egész életét meghatározta. Már a megszületett gyermekkel sem a családjuk rendelkezett,

hanem a Geruszia. Amelyik gyermeket gyengének, életképtelennek és idétlennek tartottak, azokat kitették a Taügetoszhegyre (de nem dobták le), tehát halálra ítélték. Az életképes gyerekeket csak 7 éves korukig nevelhették a szüleik, utána elszakították őket a családjuktól és nevelésüket az állam vállalta magára. A gyerekeket rendkívüli fegyelemmel nevelték, a cél az volt, hogy megszokják a katonás élet viszontagságait. Hozzászoktatták őket a fájdalmakhoz, nélkülözéshez és állandóan versenyeztették őket, hogy ezzel a győzniakarás érzését is kialakítsák bennük (a szellemi neveléssel egyáltalán nem törődtek, a gyerekeket csak írni és olvasni tanították meg). 20 éves korban az ifjaknak át kellett esniük az ún. krüpteia szertartáson Ez azt jelentette, hogy helótákat kellett megölniük (ennek két szempontból volt jelentősége: egyrészt hozzászoktak a kegyetlenséghez, másrészt így elejét lehetett venni a

helóták lázadásainak). 20 és 30 éves kor között a spártaiak a hadsered tagjai voltak és életük kaszárnyákban folyt tovább. 30 éves korban kezdhették meg a politikai életben való szereplést, így választhattak, vagy maradnak a hadseregben, vagy bekapcsolódnak a politikába (ekkortól kezdve már nem kellett laktanyákban élniük, de az összetartás érzését közös étkezésekkel erősítették) Ennek az életmódnak volt köszönhető, hogy a spártaiak voltak a kor legjobb harcosai, csatát szinte sohasem veszítettek, ha mégis, akkor inkább ottvesztek, semhogy meghátráljanak