Irodalom | Középiskola » Petőfi Sándor szerelmi lírája

Petőfi Sándor szerelmi lírái Petőfi Sándor az 1822. december 31-éről 1823 január 1-jére virradó éjszakán született Kiskőrösön. Kiskunfélegyházára költöztek, melyet Petőfi később szülővárosának tekintett Itt egy, majd három évig a dunántúli Sárszentlőrinc algimnáziumában oktatták. Ezután három évig Kecskeméten, ezt követően két évig Pesten az evangélikus német gimnáziumba, majd a neves piarista gimnáziumba járt. Az ifjú ekkor gyalog útra kelt és statisztaként, illetve szolgaként alkalmazta a Nemzeti Színház. Itt megismerkedett a szép és gazdag Tóth Rózával, akihez költeményeket írt. 1839 szeptemberében besoroztatta magát Sopronba, a Gollner-féle 48. számú gyalogezredbe Már az első bevetés alkalmával ideglázat, majd tífuszt kapott, és miután az év folyamán már kétszer került kórházba, egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva leszerelték. Ezek után egy évet tanult a híres pápai kollégium falai

köztMajd átvette a Regélő Pesti Divatlap szerkesztését és nevet változtatva, Pesti Divatlap címen készült kiadni a továbbiakban. Még 1844-ben ismerkedett meg Csapó Etelkével, a tizenöt esztendős leánnyal, ki elbájolta a költőt, s aki iránt rögtön házassági reményeket is táplált. A leány azonban 1845 elején váratlan betegségben elhunyt. 1847 februárjában szövődött örök barátsága Arany Jánossal. Majd került előtérbe Júlia, későbbi felesége 1848 március 15 a pesti forradalom s egyszersmind Petőfi napja. 1849 július 31-én került sor a Segesvár melletti fehéregyházi ütközetre, délután egykor Bem utasította, hogy hagyja el a csatateret. Ötkor még látták a Sárpatak hídján. Meghalni nem látta senki Petőfi Sándor szerelmi lírája: A legfontosabb szerelmes versei Szendrey Júliához íródtak. A kettejük viszonya kezdetben eléggé bizonytalan volt, telel kétellyel és csak később vált lángoló szerelemmé. Reszket a

bokor, mert (1846) - szakítóversnek, búcsúversnek született - jelzi a veszteségeken való felülemelkedését: dallamos versforma, azonosan felépített strófák szerkezete, természeti képekhez kapcsolódó érzelmek. - hangneme nem kétségbeesett, nyugodt lelkiállapot tükrözője - szerelmi emlékek felbukkanása - a versnek sorsfordító szerepe volt, hiszen Júlia ennek hatására egyezett bele a házasságba Beszél a fákkal a bús őszi szél (1847) - Koltón, a mézeshetek idején írta - a vers maga egy ellentétre épül, megjelenik az ősz az elmúlás (a fák tiltakozásul merengve rázzák fejüket) ez egy finoman érzékeltetett halálsejtelem, és ezzel szemben, pedig ott áll a szerelem, az idill, a boldogság beteljesülése - az első versszakon merengő, nyugodt hangulat lesz úrrá, ami később csak a refrénekben jelenik meg - következő négy strófában a költő egyre szenvedélyesebben elmélkedik - a költő kezében a szabadságháborúk

története, az olvasmányon való töprengés a kirobbanó érzelem forrása - az versszakokban az indulatok csatája tombol, s közvetlen mellette halkan piheg a refrén Szeptember végén (1847) - a hitvesi költészet egyik legszebb darabja - műfaja elégia fő témája: az emberi élet, a szerelem, a boldogság elmúlása tájelméletből, ellentétpárból indul ki: egyik oldalon a virágzó, zöldellő nyár, másik oldalon, pedig a fenyegető tél az ellentétet a költő magában is felfedezi: „ifjú szív” „hajam őszbe vegyül” a költő ugyan nagyon boldog, de a saját múlandóságán gondolkozik a közeli halál fenyegető képét, talán a jövőt idéző forradalmi látomások állandó jelenléte is felkelthette a fiatal özvegy képe hívja elő annak a fájdalmas elképzelését, hogy Júlia újra férjhez mehet a verset egy színpadias, tipikus szentimentalista kép zárja Minek nevezzelek? (1848) - rapszódia: egy magasan szárnyaló,

szenvedélyes hangvételű csapongó gondolatokról és érzelmekről árulkodó költemény - a magyar érzelmi líra egyik legkiemelkedőbb alkotása - a vers az elbeszélhetetlen szerelemről, az elmondhatatlan érzelmekről szól - minden szakasz elején a reménykedő bizakodás, a végén a tehetetlen kétségbeesés hangja szólal meg a megismételt kérdésekben - első négy strófa, mind 1-1 kedvesre utaló metafora kifejtése: 1. vsz: a kedves szemeit nevezi csillagnak (ragyogás) 2. vsz: a tekintete nevezi szelíd galambnak (szelídség) 3. vsz: a kedves hangját hasonlítja a csalogány énekéhez 4. vsz: a kedves ajkait rubinthoz - ezek kitágítják a térbeli és időbeli korlátokat, s boldogságérzetet, üdvösséggel és örökkévalósággal társítják - az utolsó strófában kiderül, hogy a költő nem tudja kifejezni szerelmét, mert nincs az a metafora, amely képes lenne erre - a nyelv nem elég a szerelem kifejezésre, és ez ad a versnek lezáratlanságot