Szociológia | Szociálpolitika » Csaba-Tóth - A jóléti állam politikai gazdaságtana

Csaba Iván - Tóth István György: A jóléti állam politikai gazdaságtana A jóléti állam működésének politikai bírálatai • A jóléti újraelosztás kedvezőtlen gazdasági hatásaival kapcsolatos érv tulajdonképpen egyidős a német jóléti rendszerrel: Bismarck szociális törvényhozását már a századforduló táján bírálták, amikor a társadalombiztosítás kiadásai a GDP-nek mindössze néhány százalékát tették ki. A marxista bírálat • A jóléti állam válsága a kapitalista fejlődés logikájából következik. • A tőkés termelés ciklikus természetének kiegyensúlyozására szükség van a szociális programokra. Ugyanakkor a monopoltőkésenek az a törekvése, hogy az üzleti költségek egyre nagyobb hányadát az államra hárítsák, így a közösségi kereslet állandóan növekszik. A növekvő transzferek növelik a munkaerő újratermelési költségeit, ez növekvő munkanélküliséghez vezet, ami növeli a jóléti

terheket, miközben csökkennek a befizetések. A konzervatív bírálat • A társadalmi integráció és legitimáció oldaláról közelíti meg a jóléti állam értékelését: a modernizáció csökkenti a hagyományos társadalmi kötelékek szerepét a társadalmi integrációban. • Növekszenek a jóléttel kapcsolatos elvárásaik, az állammal szemben fogalmazzák meg a követeléseiket. • Az érdekcsoportok tevékenységének eredményeképpen a rövid távú fogyasztás és vagyonfelélés válik dominánssá, ami a demokrácia legitimációs bázisának megrendülését hozhatja magával. • A jóléti állam maga is hozzájárul a hagyományos kötelékek felbomlásához (például a családi ellátások maguk is hozzájárulnak a hagyományos családi kötelékek felbomlásához). A liberalizmus álláspontja szerint • A hatalom, a legitimáció és a bürokrácia fogalmaival tudjuk megragadni a jóléti állam válságának sajátosságait. • A háború

után a politikai elitek új legitimációs bázist igyekeznek keresni, s ezt a modernizáció okozta társadalmi problémák kezelésében vélik megtalálni. • A társadalmi élet egyre több szférája, kerül a különböző közbürokráciák irányítása alá. Az új, elosztó elitek léte veszélyezteti az egyéni szabadságot, az államtól függő klientúrát hoz létre – egy új társadalomszerkezetet, amelynek a fő dimenziója a közösségi forrásokból való részesedés mértéke. • Ennek két lehetséges kimenete van. o A növekvő terhek és a növekvő bürokratikus kontroll visszaüt, s a magánszféra ismételt előretörését hozza magával. o A jóléti állam növekedése új autoritárius hatalomhoz vezet, amelynek a szereplői a redisztributív elitek, a kialakuló kliensi csoportok