Szociológia | Tanulmányok, esszék » Tóth István György - A jóléti rendszer az átmenet időszakában

Tóth István György - A jóléti rendszer az átmenet időszakában A jóléti kiadások trendjei az 1990-es évek elején az egymást követő költségvetések összehasonlíthatóságának megkérdőjelezése újabb kérdés, hogy mit tekintsünk a költségvetési kiadások között „szociálisnak”? A GDP csökken A jóléti kiadások GDP-hez viszonyított aránya növekszik („lefelé rugalmatlan kiadások”), de csökkenő gazdaság, tehát szűkülő GDP mellett (a kilencvenes évek növekedése során a jóléti kiadások GDP-részesedése stagnált): „statisztikai illúzió” A jóléti kiadások az államháztartás kiadásai között is növelték arányukat az 1990-es évek elején: számos korábbi államháztartási tevékenység megszűnt, illetve kikerült az állami fennhatóságból A jóléti kiadások reálértéke mindeközben csökken A feketegazdaság térnyerése: a GDP egy része láthatatlanná válik (magasak a béreket terhelő járulékok,

másféle kifizetéseknek viszont nincs járulékvonzatuk) OECD-összehasonlítás: a szociális kiadások mértékének konvergenciája, a szociális kiadások és a GDP kapcsolatának lazulása Magyarországon a szociális kiadások „valószínűleg magasabbak, mint amit az ország megengedhet magának” Köze lehet ennek a sima átmenethez? „az elosztási arányokat a politikai játszma szereplőinek együttmozgása alakítja” A szociális kiadások átstrukturálódása: ártámogatás, munkanélküli ellátások, nyugdíj Meritokratikus javak, támogatások (szubvenciók), pénzbeli ellátások A különböző jószágok fogyasztásához nyújtott támogatások különböző elosztási hatással járnak (fogyasztói preferenciák, a javak fogyasztásának jövedelemrugalmassága) „kommunista-konzervatív” jóléti rendszer: teljes foglalkoztatás, mindenkire kiterjedő tb-rendszer a szociálpolitika állami monopóliuma státuskonzeváló hatás változás a

rendszerváltás után: tb-önkormányzatok (korporatív jelleg) rászorultsági elven adott ellátások arányának emelkedése szinte „flat rate” jellegűvé váló tb-ellátások Finanszírozási problémák a jóléti rendszerben: érett rendszer, kiterjedt ellátási kötelezettségekkel eközben gazdasági recesszió a magánszektor térnyerése és az állami újraelosztás körének szűkülése a célzottság és az ellátás jellege: a családi pótlék univerzális, mégis jól célzott (bár ez még fokozható) az alacsony jövedelműeket kell megcélozni az ellátásokkal a minimumgarancia legyen kisebb, mint a munkanélküli-ellátás, ami viszont maradjon el a munkaerőpiacon elérhető legalacsonyabb keresettől segélyezési küszöb: az öregségi nyugdíj minimuma, aminek semmi köze a létminimumhoz miért buknak el a reformok: nagy érdekérvényesítő csoportok – társadalmi csoportok és érdekképviseleti szervezetek – ellenállása, a

politika enerváltsága, gyakori visszatáncolása, választásokig tartó politizálás, kockázatkerülés