Történelem | Felsőoktatás » Németország a XVI. század elején, a reformáció kezdete

Németország a XVI. Század elején A reformáció kezdete A német föld a XVI. Század elején különböző helyi hatalmak, világi és egyházi fejedelmek, önkormányzattal rendelkező városok, kisebb- nagyobb önállósággal felruházott grófságok laza szövetsége volt. A császár és a birodalmi gyűlés hatalma egyre formálisabbá vált Az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége eltérő volt. A déli városok, a kézművesés bankárközpontok, valamint a tengeri kereskedelem révén virágzó északi területek gyorsabban fejlődtek. A legismertebb központ Köln, Augsburg, Nürnberg és Ulm. A mansfeldi réz- és ezüstbányákban mind gyakrabban használták a vízi energiát. Az ország belsejében, a nagyobb városoktól távol jelentéktelenebb volt az árucsere, és megmaradt a céhes iparszervezetek is. Az ország politikai szétforgácsoltsága csak nehezítette a gazdasági élet fölvirágzását. A fejedelmek a császári hatalomtól

csaknem teljesen függetlenítették magukat. A köznemesek legtöbbje a kisnemesség, a lovagok rendjébe süllyedt. Sokan a fejedelmi udvarokban és a nagybirtokok igazgatásában vállaltak hivatalt. Irigyen nézték a telhetetlen papságot és a városok gazdag patríciusait. A papság két, egymástól elég jól elhatárolható rétegre oszlott A felső réteghez tartoztak a főpapok: az érsek, püspökök, prépostok, apátok, rendfőnökök és más méltóságok. Ezekkel szemben állott a létfeltételeiben a tömegekhez közelebb levő alsópapság. A XV Század végén és a XVI Század elején az egyház tekintélye rohamosan csökkent. Sokan támadták hatalmas birtokai, feudális kiváltságai, fényűzése miatt; a polgárság olcsóbb egyházat követelt. A németek rossz szemmel nézték a pápai jövedelmek Itáliába áramlását, a szerzetesekben pedig az óriási földbirtokok jövedelmét, lefölöző semmittevőket látták. A városi középpolgárok, a

céhtagok, a jobb módi kézművesek, kereskedők elégedetlenek voltak a fejedelmek és az egyház uralmával, a patríciusok kiváltságaival. A városok legszegényebb rétegét a plebejus elemek alkották: tönkrement mesterek. Elszegényedett kézművesek, céhlegények, a városba beköltözött, napszámos munkából tengődő paraszti eredetű tömegek. A németségnek kb. 80%-át az erősen differenciálódott parasztság alkotta A többség helyzete - főként az ország keleti részén - az 1500-as évek elején rosszabbodott. A XVI. Század elején Németországban a társadalmi ellentétek, az egyházzal szembeni általános elégedetlenség először a reformációban, majd a német parasztháborúban robbant ki. A reformáció közvetlen kiváltó oka az ún. búcsúcédulákkal űzött régebbi visszaélések fölelevenedése és súlyosbodása volt. Ezeket, a papírokat X Leó pápa rendeletére árusították A búcsúcédulákkal való „jótékonykodás”

ellenében a pápa elengedte az imák elmondásából, böjtölésből és zarándoklatból álló egyházi büntetést. Később búcsúcédulákat árusítottak a halottak több-kevesebb évi purgatóriumi szenvedésének megváltására is. 1517. október 31-én Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes Wittenbergben vitára bocsátotta az egyházi üzérkedést elítélő, 95 pontból álló tételsorát. Luther tételei rendkívül erős visszhangra találtak; körülöttük mind szenvedélyesebbé vált a vita. A lényegesebb köztük az a pont, hogy a bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg Ebből bontakozott ki a későbbi viták során a reformáció fő mondanivalója: egyedül a hit által üdvözül az ember. Nincs szükség, tehát az egyház közvetítésére ember és Isten között; nincs szükség költséges szertartásokra, hatalmas egyházi vagyonra sem. Luther elvetette a pápai hatalom elvét is. Örömmel magyarázta a röpirat egyes pontjait a saját szája íze

szerint az utolsó fillérjeit féltő jobbágy, a pénzét nehezen kuporgató városi kispolgár, a német föld anyagi javait Itáliából óvó fejedelem. Minden társadalmi réteg megtalálta benne a neki szólót, így nem csoda, ha „a thüringiai Ágoston-rendi szerzetes tételei gyújtottak, mint a villám a lőporos hordóban. Luther gondolatainak hatásához is hozzájárult, hogy a középkor embere nagy lelki nyomás alól szabadult fel, amikor megértette, hogy kegyelmét Isten érdemre való tekintet nélkül, tiszta szeretetből adja. A pápa kiközösítette az egyházból Luthert, noha ekkor már szinte egész Németország mögéje sorakozott. Hatalmas pártfogói, egyes német fejedelmek kierőszakolták, hogy V Károly császár az 1521. évi wormsi birodalmi gyűlésen hallgassa meg érveit De ő is eretneknek nyilvánította, és birodalmi átokkal sújtotta Luthert. Bölcs Frigyes fejedelem viszont menedéket adott neki Wartburg várában, ahol 10 hónapig

látszatfogsága idején németre fordította a Bibliát. Ezzel megteremtette a német irodalmi nyelv alapjait A reformáció eszméi gyorsan terjedtek. 1529-ben, a speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyházhoz és a császárhoz hű fejedelmek végül kimondták, hogy Luther hívei megmaradhatnak vallásukban, de hitüket nem terjeszthetik. V Károly császár a protestánsok, és a katolikusok kibékítésére 1530-ban összehívta az augsburgi birodalmi gyűlést. Ezen beterjesztették a mai Augsburg régi magyar nevéről nálunk „ágostai hitvallás”-nak nevezett protestáns tanokat. A protestáns fejedelmek 1531-ben szövetséget hoztak létre, hogy megvédjék magukat a katolikusok esetleges támadásai ellen. A szövetség tagjai elfoglalták az egyházi birtokokat, megszüntették a kolostorokat. Bár a császár 1547-ben katonai győzelmet aratott fölöttük, ők ekkor a franciakirállyal szövetkeztek. Így V Károly kénytelen volt engedni Öccsének,

Habsburg Ferdinándnak a közreműködésével 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét. Eszerint a katolikusok és a protestánsok kötelesek egymással békében élni. A lutheránusok megtarthatták azokat az egyházi javakat, amelyeket korábban lefoglaltak. Elismerték a „cuius regio, eius religio” (akié a föld azé, a vallás) elvet. A reformáció irányzatai. Az ellenreformáció A paraszti és a városi tömegek az egyházi reform mellett szabadulni akartak az elnyomás alól is. Szászországban bukkantak fel először az anabaptisták szektája Az anabaptisták elvetették a csecsemőkeresztséget, és azt hirdették, hogy a hívők közösségébe csak felnőtt fejjel, személyes meggyőződés alapján lehet belépni. Ezért a gyermekkorukban megkeresztelteket újrakeresztelték. Münzer Tamás zwickaui prédikátor állt az irányzat élére Münzer prédikációiban a gazdagokat támadta, és Jézus szegény életének követését hirdette. Isten

birodalmát, a mennyországot nem a túlvilágon kell keresnünk, hanem itt a Földön kell megvalósítanunk. Isten országa pedig nem más, mint olyan társadalom, amelyben minden munka és vagyon közös, ahol nincs magántulajdon, ahol nincs a társadalom tagjaival szemben önálló államhatalom. A felkelés 1524-ben tört ki Svábföldön, aztán elterjedt más vidékekre is. Frankföldön 1525ben a parasztok és a városi plebejusok mellett a lovagok is részt vette a felkelésben A thüringiai mozgalom központja Mühlhausen volt, itt a parasztokkal együtt harcoló szövőipari és bányász munkásokat Münzer vette fel. A fejedelmek azonban egyesített hadseregükkel hamarosan leverték a parasztok egymástól elszigetelt csapatait. Luther elítélte az uraik ellen fegyvert, fogó parasztokat. A parasztháború leverése után is számíthatott a fejedelmek támogatására. Ekkor épült ki a Luther hitelveit valló evangélikus egyház. A polgárság érdekeit jobban

szolgálta a svájci reformáció, amelynek szellemi atyja és elterjesztője Ulrich Zwingli zürichi lelkész volt. Halála után a mozgalom fokozatosan Kálvin János irányítása alá került. Kálvin tanításainak központi gondolata az, hogy Isten korlátlan ura a világmindenségnek. Az embernek még születése előtt eldöntötte sorsát: mennyországra vagy pokolra rendelte. Kálvin követői szerint a kereskedelmi tevékenység eredménye, a földi vállalkozásokban elért siker a kiválasztottság jele lehet. Kálvin az egyházi szertartást is megreformálta Imából, éneklésből és prédikációból álló egyszerű istentisztelet vezetett be. A puritán, olcsó egyház szintén megfelelt a polgárság érdekeinek. A genfi egyház köztársasági alapelvekre épült, élén a prédikátorokból és a presbiterekből álló tanács állott. Kálvin despotikus hatalmat gyakorolt Genfben. Rendeletére tartóztatták le és égették meg Servet Mihály antitrinitárius

spanyol orvos. Antitrinitárius = szentháromság-tagadó: a reformáció akkori legszélsőségesebb irányzata; Servet követői nevezték unitáriusoknak. A kálvinizmus (egyházzá szerveződve reformátusnak mondjuk) több országban a polgárság legaktívabb rétegének a vallása lett. A katolikus egyház belső megreformálására tett korábbi próbálkozások nem jártak sikerrel, de a reformáció gyors terjedése elodázhatatlanná tette a változtatásokat. Németország egy részében, Itáliában és Franciaországban továbbra is uralkodó vallás maradt. Így a katolikus egyház újjászervezhette erőit, hogy a protestánsoknak ellenállhasson, és megkísérelje a hitélet tisztaságának helyreállítását s az elveszett hatalom visszaszerzését. Ezt a mozgalmat ellenreformációnak hívjuk. A folyamat elindítója a tridenti zsinat volt Kötelezte az érseket és püspököket, hogy állandóan egyházmegyéjükben tartózkodjanak, annak hitéletére, a papság

erkölcseire és kötelességteljesítésére gondosan vigyázzanak; visszaéléseket, engedetlenségét ne tűrjenek. Előírta papnevelő intézetek felállítását, hogy olyan papokat képezzenek, akik protestáns prédikátorokkal erkölcsi feddhetetlenségben és teológiai műveltségben versenyre kelhetnek. Az ellenreformáció jelentős eszköze lett a tiltott könyvek jegyzéke, az Index és a Szent Officium néven újjászervezett pápai inkvizíció, amely máglyára küldte a „hit és rend” ellenségeit. Az ellenreformáció sikerét nagyban előmozdította az 1540-ben létrehozott Jézus Társasága vagy rövidebb néven: a jezsuita rend. A rend fő célkitűzése volt a pápa fősége alatt egyesíteni az egész világot. Tagjairól katonás fegyelmet és tökéletes engedetlenséget kívánt. A jezsuiták néhány évtized múlva tudós, de nem elzárkózó, hanem sima modorú, világi társaságban is ügyesen forgó szerzetesek lettek, a pápaság igazi

diplomatái. Mint gyóntatók, de gyakran, mint tevékeny politikusok is nagy befolyást gyakoroltak az uralkodókra s a rajtuk keresztül az európai politikai életre