Művészet | Művészettörténet » Márta Melinda - A Vidám Színpad bemutatása

Kulturális intézmények és szervezetek A Vidám Színpad bemutatása Dolgozat Készítette: Márta Melinda Művelődésszervező szak, levelező tagozat Budapest, 2004. november 13 A Vidám Színpad a belváros szívében, egy méltánytalanul „elfeledett” színház. Pedig munkatársai mindent megtesznek azért, hogy az elmúlt évek válságai után, bebizonyítsák, hogy a színháznak mégis van lét jogosultsága arra, hogy nagyobb mértékben részt vegyen a hazai közművelődés vérkeringésében. Dolgozatom a Vidám Színpad jelenlegi helyzetét kívánom bemutatni, a múlt csak hivatkozásként jelenik meg, ezzel nem azt jelezve, hogy kicsinyleném, a jelenlegi színészek, és vezetők elődjeit, csak a múlt boncolgatása helyett, jobb előre tekinteni, mint ahogyan a jelenlegi társulat munkája is bizonytja. 2003-2004 a változások és változtatások éve. A Vidám Színpad életében a tavalyi év, mintegy kísérletnek indult. Új megbízott vezető –

Puskás Tamás – új tervekkel és kellő ambicíóval fogott bele a rá váró nem kis feladatba. A tét, az intézmény gazdasági talpra állítása volt, a megkezdődött bomlás, és a színház körül forgó folyamatos „botrányok” megállítása. Lényeges feladat volt még magának az épületnek a helyreállítása is, amely az előző vezetéstől örökölt, évek alatt felhalmozott adóságok, 82 millió Ft, miatt nem mutatkozott egy könnyen végrehajtható vállalkozásnak. Szerencsére, és nem az önkormányzati támogatásnak köszönhetően, a problémák alapjait, sikerült rendbe tenniük. A színház épülete, kívülről és egyes belső részein is új ruhát kapott, hiszen ezek a felújítások, elkerülhetetlenek voltak ahhoz, hogy a színház a mai igényeknek akár minimálisan is megfeleljen. A munkálatok, az aulát, pénztárt, mellékhelyiségeket, érintették, kialakítva mindezek mellett új öltözőket, fodrászműhelyt, és

színésztársalgót, valamint alkalmas tereket, mind nézők, mind pedig az ott dolgozók számára. Ezek után joggal merülhet fel bárkiben, hogy ekkora befektetést igénylő munkálatok, hatalmas összegeket emésztenek fel, és ugyan mi értelme az egésznek, ha utána a likviditási gondok miatt, esetleg nem tudnak több előadást tartani. Miből él a Vidám Színpad? A színház, ugyanúgy mint a főváros többi hasonló jellegű intézménye, elsősorban jegybevételekből, és a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága által odaítélt támogatásokból él. (Ez utóbbi, már talán a hosszadalmas elnevezése miatt is, bennem nem tett első hallásra sem jó benyomást, valószínűleg azért, mert a mai napig nem értem, hogy a politikának mi köze van egy színháznak megítélt támogatáshoz, pedig sajnos, igen csak függ a megítélt támogatás mértéke az éppen aktuális politikai vezetőktől). Ez az összeg 2003-2004-e évadban a színház

összes bevételének mintegy 40%-át tette ki, amelyet akár melyik oldalról közelítünk is meg, rá kell jönnünk, nem az az összeg, amitől egy kulturális intézmény létbiztonságot remélhetne. De a szerencsének, és annak véletlenek, hogy Puskás Tamás kezében öt vígjáték tulajdonjoga van, a bemutatók és műsoron tartás költségeit levonva, mintegy 50 milliós előnyt jelentettek a színháznak, olyanokat amelyeket a főváros nem tudott megadni az intézménynek. Ez a tény azonban egy cseppnyi megnyugvást se jelent vagy jelentett a mai napig sem. Tény és való, hogy a színházban bevezetett „megszorító” intézkedések jelenléte nélkül, mára már ez a helyzeti előny , ugyanúgy mint a Vidám Színpad működése, romba dőlt volna. Melyek is ezek? Először is az alapvető működési költségek csökkentése, kevesebb személyzet fenntartása, nincsenek folyamatosan új jelmezek, díszletek (ezeket kisebb-nagyobb átalakításokkal

használják, a különböző előadásokon), vagy éppen a portaszolgálatot, az aktuális legolcsóbb társasággal oldják meg. Minden likviditási probléma ellenére, a színház működőképes, és egyre jobban az. A látogatottsági a tavaly októberi 65%-ról, idén májusra mintegy 89%-ra ugrott fel. Ez igény nagy mértékű „javulási” tendenciát mutat. A Vidám Színpad látogatottsága, statisztikai adatok Mint ahogy az előbb említettem, a néző szám 23%-kal növekedett az elmúlt évadban. Kérdés, hogy mindez minek köszönhető Itt talán Csala Zsuzsa, vagy Harsányi Gábor, Straub Dezső és egyéb régi nagy nevetetők, néző csalogató játéka lehetne, az első válasz. Ám nem így van A fent említett színészek, nem tartoznak a színházi társulat állandó tagjai közé. Megoldás, egy igen jó ötletben rejlik, a színház megpróbálta –sikerrel – visszacsalogatni a fiatalabb korosztály, közép- és egyetemi intézményekbe járókat,

nekik szánt darabokkal. Ilyenek a Shakespeare művek, vagy Göncz Árpád magyarította „Szajré”, Neil Simon zenés vígjátéka a Legénylakás, a és még sorolhatnánk a számtalan műsort, amelyek nem csak a nevetetésről szólnak. A színház társulatának rengeteg munkája fekszik ezekben a bemutatókban. Erőfeszítéseik nyomán, érezhetővé vált a hely szellemének tisztulása, a repertoár megváltoztatása pedig egyértelművé tette, hogy az „*elvtelen szórakozás az igényes és személyes színház-csinálásnak adta át a helyét”.(Idézet Puskás Tamás beszámolójából).l Persze ezek a darabok nem jöhettek volna létre, a színészek nélkül, így Kozák András, Varga Zoltán, Magyar Attila, Schangler András, Kárász Zénó, Verebély Iván, Drahota Andrea, Borbás Gabi, Létay Dóra, Bede-Fazekas Anna, Nyertes Zsuzsa, és még sok kollegájuk „játéka” szerepel a siker jelző mellett. Munkájuk eredményét, látogatottságáról mi

készített sem bizonytja felmérést, jobban, amelyet ez mint év Vidám májusában Színpad hoztak nyilvánosságra. Néhány érdekesebb, közvetlenül a színházra vonatkozó adat A nézők: • 64,19% 2001 után járt először a Vidám Színpadon, • 41,9%-nak az ismerősei ajánlották az előadást, • 33,2% Közönségszervezőtől vette a jegyét. • Színházi előadásról szóló információkat 22,3%-ban megosztva az Internetről, és a műsorújságból szerezték/szerzik be, • 36,7% férfi, és 63,3% nő volt a válaszadó, • átlag életkora 20-30 év közé esik, • ez a kategória vezette a színházba járók listáját is 35,5%-kal. • Közül a VI. kerületből csak 2,1% volt jelen, míg a II-ból 6,4%, nem Budapestről pedig 34,5% • 56,6%-a felsőfokú végzettséggel rendelkezik, a színházat látogatók közül. • A válaszadók 32,4%-a jár havonta, legalább egyszer színházba. • Budapesti színházak

kedveltségi skálán, a Vidám Színpad a 3. helyen áll 15,2%-kal, alig lemaradva, a 2. helyen végzett Madách Színháztól és a Vígszínháztól. • A legnézettebb előadás 19,1%-kal a „Népművészeti Főiskola’, a • Legkevésbé látogatott pedig a „Mennyből a hulla” volt Mint ahogy ezekből a statisztikai adatokból is kiderül, a Vidám Színpadnak sikerült megújítani (fiatalítani) nézőközönségét, az újonnan érdeklődő fiatal értelmiségiek, komoly esélyt adnak a színháznak. Zárásul, elmondható, hogy a színház egy igen sikeres, bár ugyanakkor az ismertetett okok miatt, nehéz évadot hagyott maga mögött. Jövőre, ennek az évnek a folyamatait kívánják erősíteni, de nem úgy akarnak bevonulni a köztudatba hogy a Shakespeare, vagy művész színház titulusát ragasszák rájuk. Inkább „csak” igényesen szórakoztatva kívánják céljaikat elérni, és a színházat fenntartani